A Mi Lapunk 2022. október

2022. OKTÓBER A MI LAPUNK
nyitó ünnepség rendezőinek, Bertók
Mónika és Zomboriné Őze Edit
tanárnőknek. Bár a gondosan megtervezett
forgatókönyvet a váratlan
égi áldás felülírta, az elsősök fogadására
és a harangszentelésre így is
méltó módon került sor. Köszönjük
István atyának és a kórusnak a szolgálatát,
valamint az önkormányzat
dolgozóinak a harangláb felállítását.
Végül hálás köszönet a Szatymazi
általános iskolás gyermekekért Alapítványnak
és az alapítvány támogatóinak
az anyagi hozzájárulásért.
Lindholm-Csányi Eszter
Pölösné Hudák Dóra És Zomboriné Őze Edit fotói
1875–1932
In memoriam gróf Klebelsberg Kunó
Jelen írásunk nem tudományos kutatómunka.
Célja, hogy emléket állítson
a 90 éve, 1932. október 11-én elhunyt
gróf Klebelsberg Kunó vallás- és oktatásügyi
miniszternek, aki elévülhetetlen
érdemeket szerzett a magyar
oktatás újraszervezésében, az analfabetizmus
felszámolásában, a sport, a
kultúra, a közoktatás és az iskolaépítési
programja által.
Nem tudunk elmenni a mellett, hogy
meg ne említsük, az I. világháború
milyen súlyos csapást mért nemcsak
a gazdaságra, hanem a közoktatásra
is. Az 1920-as évekre Magyarország,
elsősorban a trianoni békediktátumot
követően, olyan mélyre süllyedt,
amelyből látszólag nem volt kiút.
A nemzetkatasztrófa következtében
nemcsak területeinek kétharmadát
veszítette el, hanem az oktatásügy
is olyan mélységekbe került,
mint addig még soha. Az 1920-ban
készült népszámlálás adatai alapján
a megcsonkított Magyarország 8
millió állampolgára közül több millió
volt írástudatlan. A szétdúlt oktatásügy,
a háború veszteségei, a kaszárnyának
használt iskolaépületek, a
nem megfelelő taneszközök, a tanítóképzés
hiánya, és az anyagi forráshiány
mind-mind hozzájárultak a magyar
analfabetizmus kialakulásához,
amely aránytalanul oszlott meg az ország
különböző területein. Külön felhívást
tettek közzé ezen szégyenfolt
felszámolására. Minden évben tanfolyamot
szerveztek az írás- és olvasást
nem ismerő embereknek. (Délmagyarország,
3. évf. 1912. 15. sz.)
Az előbbiekben felsoroltak komoly
kihívás elé állították a Bethlen-kormányt,
illetve az ország vezető embereit.
Fontos szerep jutott e sötét
időszakban Klebelsbergnek, aki az
oktatás- és kultúra lámpásával igyekezett
enyhíteni ezen időszak veszteségeit,
sötétségét. „A politikai demokráciának
kultúrdemokráciával való
előkészítése és a nemzet munkateljesítményének
a jellem és a tudás erejével
való meghatványozása feltétlenül
szükségessé teszi, hogy bárminő
terhes legyen is az az örökség, amely
a népművelés terén a történelmi Magyarországról
a trianoni Magyarországra
szállt, hazánk, mai elszegényedett
állapotában is, a nagy pénzügyi
terheket vállalja, mert a nemzeti tömegműveltség
szintjének lényeges
emelése nélkül alig remélhetjük nemzeti
vágyaink és reményeink teljesülését.”
(Klebelsberg Kúnó: Előszó.
In: Magyar Népoktatás. Budapest,
Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium, 1928. 3–4.)
Az elemi iskolák ügyéről először Mária
Terézia Ratio Educationisa, majd
báró Eötvös József népiskolai törvénye,
az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk
rendelkezett. Utóbbi bevezette
a tankötelességet és szabályozta
a népiskolai oktatás minden kérdését.
Haladó szellemisége ellenére Eötvös
törekvései nem valósulhattak meg
maradéktalanul, a tankötelezettséget
nem sikerült betartatni, és hiányoztak
az ehhez szükséges iskolaépületek
is. Klebelsberg öt évre szóló iskolaépítési
programot dolgozott ki, és ez idő
alatt ötezer népiskolai objektum (egy
9