Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

VIII. évfolyam, 4. szám Mikes International Volume VIII., Issue 4. _____________________________________________________________________________________ CZIGÁNY, Lóránt : Péter László (1929-2008) és a Mikes Péter László, a Londoni Egyetem emeritus professzora a School of Slavonic and East European Studies-ban, 2008. június 6-án hosszas betegeskedés után, életének 79. évében elhunyt Londonban. Mivel Péter László a Hollandiai Mikes Kelemen Körrel hosszú ideig szoros kapcsolatban állt, illő, hogy életének erről a mozzanatáról külön megemlékezzünk, itt, a Mikes International oldalain. Péter László 1956 után Oxfordba került, és ott posztgraduális tanulmányokat folytatott C.A. Macartney (1895-1978) és John Plamenatz (1912-1975) felügyelete mellett (DPhil, 1966). Péter már Budapesten elvégezte az egyetemet (történelem-levéltáros szakon, 1947-51 között) és egy ideig Szolnokon dolgozott, mint levéltáros. A forradalom után Nyugaton meginduló szellemi pezsgésnek egyik jele az volt, hogy az 1951 óta létező Mikes Kelemen Kör vezetősége elhatározta, hogy szellemi jelenlétét, mint intellektuális fórum kiterjeszti; minden évben nemzetközi tanulmányi napokat rendez, s ebbe bevonja a Nyugatra került számos egyetemista korú fiatalt is. E célból becserkészték Angliát is, ezért utazott Németh Sándor Londonba, bár elsősorban inkább azért, hogy az ott élő jelentős entellektüeleket (elsősorban Cs. Szabó Lászlót, Szabó Zoltánt és Iványi-Grünwald Bélát) megnyerje a Nemzetközi Tanulmány Napok (Az első időkben: Tanulmányi Hét) ügyének. Németh Sándor Oxfordba látogatása során Cs. Szabó javaslatára felkeresett az ott tanuló mintegy két tucat diák közül néhányat, s ekkor ismerkedett meg Péter Lászlóval, aki Nuffield College-ban magyar tárgyú disszertáción dolgozott, s meghívta az első Mikes Tanulmányi Hétre, mint előadót. Németh Sándor látogatásával kezdődött a Mikes és Péter László kapcsolata, mely majdnem fél évszázadig tartott. Péter nemcsak mint gyakori előadó szerepelt a Mikesen, hanem évtizedeken keresztül mint megbecsült tanácsadó is. Mióta a Mikes vezetésében meghatározó szerepet töltött be Tóth Miklós és Kibédi Varga Áron, kialakult a külföldi tanácsadók baráti intézménye. (Tóth Miklós gyakran konzultált Londonban Péter Lászlóval és velem, Párizsban pedig Karátson Endrével és Sipos Gyulával, de más alkalmi tanácsadókkal is, mert a Mikes szellemi habitusában fontos tényező volt az is, hogy mindig is hittek a „több szem, többet lát” alapvetően demokratikus elvében, ami a befogadó ország, Hollandia társadalmi beidegződöttségeinek is egyik jellemzője.) Malcolm Bradbury egyik regényében (The history man, 1975) szembe állítja a humán értelmiség két alapvető típusát, a History Mant és az Organization Mant. Bradbury enyhén ironikus megközelítése szerint a History Mant elsősorban az eszmék világa érdekli, primitíven fogalmazva, hogy „hogy vannak dolgok a világban,” s miként lehet azokat befolyásolni, alapvetően tehát, hogy lehet a hegeli Zeitgeistet tetten érni. Az Organization Man, (eredetileg az amerikai szociológus és író, H.W. White elmeszüleménye, pedig gyakorlatiasabb: a társadalom, illetve az intézmények (különösképpen a neki fontos intézmények) befolyásolásával kíván bizonyos célokat elérni. Tehát felesel a History Man-nel. Ha elvesszük a Bradbury által kölcsönzött ironikus felhangokat a History Man-től és az Organization Man-től, akkor az alternatíva tényleges modellként szolgálhat értelmiségi alaptípusokhoz. Az egyik a tanár, a kutató, az eszmék erejében bízó entellektüel, a másik a gyakorlatiasabb lény, aki környezetét közvetlenül akarja befolyásolni, azaz, a neki kívánatos irányba terelni. Kissé élesebben fogalmazva, a manipulátor, aki az intézményekben a véget nem érő vitákban nemcsak makacsul határozott nézetekkel képvisel bizonyos érdeket, ha nem is mindig fondorlatosan, hanem céljai elérése érdekében diplomatikusan és sikeresen lobbizik a háttérben, tehát ellentétes érdekcsoportokat hatásosan ütköztet az elérendő cél érdekében. Felmerül a kérdés, Péter László melyik típushoz tartozott. Első pillantásra joggal gondolnánk azt, hogy a History Man modellje volt szellemi habitusának a mozgató rugója. Igen, mert született tanárember volt, és látványosan jó előadó, akit elsősorban a világot irányító eszmerendszerek érdekelnek. A nagy összefüggések. Oxfordban a lingvisztikus filozófia hatása alá került; főként A.J. Ayer könyvei győzték meg a nyelv fontosságáról, arról, hogy a szavak használata mennyire befolyásolja a gondolkodást, különösképpen az analitikus elemzést. De Organization Man is volt nem kisebb mértékben. Éppen a Mikesben betöltött szerepe bizonyítja ezt a leglátványosabban. A Mikest szellemi műhelynek tekintette, ahol ötleteit, elméleteit kipróbálhatta élő közönségen. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a Mikes szellemi arculatához is hozzájáruljon, befolyásolni igyekezett nemcsak az irányelveket, hanem hathatósan segíteni akart egyfajta kritikai szemlélet kialakulásában. Már első előadása 1959-ben (A magyar állam, 1867-1900), 31 éves korában, megjelölte érdeklődési körét a magyar állam történeti jelentőségű intézményeinek működésével kapcsolatban. Mert Péternél az intézményekben való gondolkodás elsődleges volt. A pszichológiai motivációt, az emberi tényezőt, szerette háttérbe tolni az intézmények működtetésében, mert szerinte a jól szervezett intézmények képezik a jó társadalom megingathatatlan alapjait. A liberális demokráciát és az angol parlamentarizmust tűzte zászlajára, s vitatta, hogy a legjobb intézmények is csak olyan mértékben működőképesek amilyen mértékben az intézményeket létrehozó állampolgárok működtetik. Mert magyar viszonylatban úgy találta, hogy az _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 12
VIII. évfolyam, 4. szám Mikes International Volume VIII., Issue 4. _____________________________________________________________________________________ intézmények működőképességét a mindenható állam fölöttébb korlátozza, körülnyirbálja túlszabályozással, a minisztériumok rendelet kibocsátó hatalmával, s hivatalnok sereg diszkrecionális hatalomgyakorlásával, s ezért a civil társadalom nem fejlődhetett a maga természetes útján, amit az állampolgárok jogait biztosító intézményhálózat sínylett meg. Ez volt az első korszak intellektuális fejlődésében Nyugaton, amikor az etatizmust ostorozta kérlelhetetlenül. Második korszakában a magyar nacionalizmust vette célba (A magyar nacionalizmus, 1963), mint minden társadalmi rossznak a gyökerét. (A nacionalizmus doktrínáját Kelet-Európára kivetítve Elie Kedourie: Nationalism, 1961 általános vizsgálódásai eredményeinek a figyelembevételével alkalmazta.) Kétségtelen, hogy neki mert támadni tilalomfáknak és szakállas tabuknak (Ezek közül néhányat tollhegyre tűzött A XIX. század magyar próbakövei és tilalomfái, című előadásában 1978-ban), kérlelhetetlenül támadta a magyar történetírásban uralkodó megrögzült, a nemzet egóját simogató hagyományokat (A magyar történetírás 1956 után, 1964). Ajtóstul betört olyan helyekre, ahová hazai történészek csak félve mertek betipegni még lábujjhegyen is. Kritikai szemléletét csak a Mikesen engedhette öncenzúrától mentesen, teljesen szabadon, (Volt-e magyar társadalom a XIX. században? 1987) mert a magyar történész társadalom a marxizmus uralkodása idején egyszerűen csak azt vette tudomásul a Nyugaton keletkezett eszmeáramlatokban vagy kritikus magatartásokban, ami súrlódásoktól mentesen illett a hazai intellektuális atmoszférába. Igaz, a rendszerváltás után, Magyarországra is gyakran meghívták, és meghallgatták előadásait a kollégák és érdeklődők, ám vitába ritkán szállt vele valaki is (Pl. Gyáni Gábor, Holmi, 2002/2). Az is igaz, hogy tudományos érdemei hallgatólagos elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjául választotta (1993), nem sokkal azután, hogy kinevezték a londoni egyetem professzorának (1990). Magyarországra már 1965 után rendszeresen járt kutatni, ám 1970-ben kitiltották az országból, és csak 1978-ban kapott újra vízumot. Kutatómunkát kitiltása idején horvátországi levéltárakban végzett. Személyes kapcsolatai a hazai történészekkel, persze, mindig is jók voltak, de mint maga többször mondta, az első számú kísérleti terep, ahol elméleteit, szemléleti ötleteit kipróbálta, azonban a Mikes maradt. Mikor végre beleegyezett, hogy válogatott tanulmányait kiadja magyarul (Az Elbától keletre, Bp., 1998), a Mikes szerepét intellektuális hovatartozásáról szép szavakkal ismerte el: „... meg kell köszönjem a hollandiai Mikes Kelemen Körnek, hogy 1960 óta gyakran felkértek évi konferenciákon előadások tartására és, hogy ezek jó részét utólag ki is adták.” (Ez az utalás a Mikes által kiadott tanulmánykötetekre vonatkozik, legtöbbjük Péter Lászlótól is közölt, a konferenciák valamelyikén elhangzott előadásból készült tanulmányt. A szövegben megjelenési hely nélkül idézett előadások a Mikes tanulmányköteteinek valamelyikében jelentek meg először) Élete utolsó szakaszában fő érdeklődése a nyelvi-fogalmi készletre vonatkozott, mert szerinte a nyelvi-fogalmi elemek leggyakrabban rátelepülnek a régebbi szókincsre, mintsem hogy felváltanák azokat; ezért tartotta fontosnak az elmúlt idők fogalmi készletének szövegkörnyezetbeli gondos elemzését, mert csak ez által ismerhetjük meg objektíven az intézmények korabeli működését. Hogy Péter László Organization Man is volt, nemcsak a Mikesben betöltött tanácsadói tisztje bizonyítja, sokkal inkább szemlélteti az egyetemi intézetnek (SSEES) általa kezdeményezett alapos tanügyi reformja. Pétert 1963-ban vették fel a School of Slavonic and East European Studies-ba, mint tanársegédet (assistant lecturer), a magyar történelem tanítására. Néhány évvel véglegesítése után (lecturer) az 1969/70-es tanévben nagyszabású reformot sikerült keresztülvinnie a tanszéken. Két új tárgyat honosított meg történelemszakon: A Habsburg Monarchia története, két ciklusban: (1) 1526-1790 közötti szakasz és (2) az 1790-től az 1918-ig terjedő periódus. Mindkét ciklusban a tananyag egyik fele az osztrák és cseh területek történetével foglalkozott, míg a másikban a Magyar Szent Korona országaival. A „jelent” (tehát az első világháború utáni korszakot) „regional studies’ keretében kezdték tanítani az intézetben, ebben az összefüggésben a Monarchia utódállamaink a fasizmus és s kommunizmus alatti évek történetét tanították Péter László és kollégái. Ez a nagyszabású reform levette a hangsúlyt a korábban nemzeti nyelvek és irodalmak tanítását előnyben részesítő tantervről és az Intézet profilját jelentősen megváltoztatta. Ez alapozta meg az akkoriban a nyugati országokban divattá erősödő „regional studies” diszciplínát, melynek eredményeként a régióra vonatkozó, társadalmakkal foglalkozó ismeretek is a tanterv részévé lettek. (Magyar vonatkozású szociológiát Schöplin György kezdett tanítani az intézetben.) Péter azt is fontosnak tartotta, hogy a történész- és szociológiaszakos hallgatók a megfelelő alapokat is ott helyben, tehát az intézet keretei között sajátítsák el. Ő maga meghirdette az Európai politikai eszmék története című speciálkollégiumot, melyben Machiavelli, Bodin, Hobbes, Locke, Hume, Montesquieu, (Montesquieu paradoxonja a szabadságról és a magyar alkotmány, 1990) Rousseau, Burke, John Stuart Mill, Marx, Lenin műveit elemezte, ezzel is eredményesen szélesítve az intézetben végző hallgatók attitűdjét az általuk választott tantárgyakhoz. Végül személyesebb hangnemben. Több közös publikációnk készült az évek során. Péter László bevezető tanulmányával adtam ki, a konzervatív történész, Angyal Dávid (1857-1943) szerfölött érdekes, forrásmunka értékű visszaemlékezéseit (1971) és közösen szerkesztettük C.A. Macartney-nak a korai magyar történelemnek szentelt tanulmányait: Studies on Early Hungarian and Pontic History, Macartney életrajzával és műveinek bibliográfiájával. (Ashgate, Variorum, 1999). Ugyancsak közösen tettük le a garast, közös álláspontot alakítottunk ki a sok és nagy port felvert népi–urbánus vita történeti gyökerei és újraéledésével kapcsolatban. (Urbánusok és népi(es)ek nálunk, 1990) _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 13
Page 1 and 2: Mikes International _______________
Page 3 and 4: VIII. évfolyam, 4. szám Mikes Int
Page 11: VIII. évfolyam, 4. szám Mikes Int
Page 63 and 64:
VIII. évfolyam, 4. szám Mikes Int
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141:
show all

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?