A huszti beteglátogatók - nyeomszsz

Jókai Mór
A huszti beteglátogatók
Tallóssy uram labonc részen volt s Huszt1 várának vala
kapitánya.
Huszt várát akkor erős fészeknek tarták, s a kuruc2 vezér
igen szerette volna, ha Rédey Ferenc3 uram azt valahogy szépszerével
bevette volna.
Ostrommal azonban ez igen sokáig ment volna, mivelhogy
ostromágyúi Rédeynek nem is igen valának, ellenben Tallóssy
olyasfélével nagyon is jól el vala látva.
Azután meg hadserege sem igen mérkőzhetett volna a
labonc kapitányéval, mivelhogy ő csupa lovassággal rendelkezett,
emez pedig elegendő muskétást4 tudott kiállítani a falakra.
Pénzzel megint nem remélheté megvesztegetni a labonc5 vezért, mert az nagyon is gazdag ember volt, őneki pedig annál
szűkebben csorgott az olajos korsója.
Márpedig a várat akármi módon, de el kelle tőle venni.
Egyszer híre futamodik a környékben, hogy Tallóssy uram
nagy beteg, valami szörnyű ragadós nyavalya ütött ki rajta;
senki sem mer az ágyához közelíteni.
– No, ha senki sem mer, hát majd merek én, – monda
Rédey s befogatva négylovas kocsijába, egyedül egy hajdú kíséretében
áthajtatott Huszt várába.
Természetesen beeresztették. Ki tartott volna tőle, mikor
egyedül jő? Kérdezősködék a beteg felől, fölvezették hozzá,
bement, ott találta az ágyon fekve, odament hozzá, leült az ágya
1

mellé, mondá neki, hogy hallotta nagy beteg voltát, s nem állhatta
meg, hogy félretéve minden pártvillongást, atyafiságos
érzelemből el ne jöjjön hozzá beteglátogatóba.
A beteg ember azt rebegte rá, hogy az Isten áldja meg érte,
bizony nagy jót cselekedett vele.
Rédey uram kikérdezé, hogyan van, mi baja van? A beteg
elpanaszlá sorba.
– Ki gyógyítja?
– Bizony senki sincs itt közelben. Izentem a szatmári felcsernek,
de az azt izente vissza, hogy éppen most kezdődik a
bölényvadászat, várjak egy kicsit a nyavalyámmal.
– No majd elhozatom én kegyelmednek a magam doktorát
Kállóból. Engedje meg, hogy egy pár sort írjak a fiamnak érte.
– Az Úristen is megáldja érte kegyelmedet.
Rédey uram tehát ír a fiának, hogy jöjjön szaporán utána
Husztra, hozza magával a doktort is. De két kocsival jöjjenek.
Másnap ott volt Rédey fia és az orvos.
Az orvos mélytudományú férfi volt, megvizsgálta a beteget,
kitanulta kórállapotjat, rendelt neki orvosságot, hanem
hogy még akkor nem volt ám minden városban gyógyszertár, el
kellett a szerekért futtatni Debrecenbe; onnan hozta azokat el
Rédey uramnak egy ismerőse, aki ismét kocsissal, hajdúval6 érkezett
meg.
Tallóssy uram betegsége azért csak ment a maga útján.
Tudjuk azt, hogy a beteg ember nyughatatlan, s ilyenkor akármi
szert tanácsolnak neki, azokat mind meg akarja magán próbálgatni.
Rédey uram pedig kifogyhatatlan volt a jó tanácsadásban.
Mintha valami kuruzsló asszonynál lett volna két esztendeig
inaskodásban, úgy tudott ajánlani mindenféle tetem-
2

toldót, ínnyújtót, angyalrugta, ördögharapta gyökereket, kenőcsöket,
liktáriumokat7, hólyaghúzókat, az pedig, valahány, anynyifelé
lakó sógornál, komájánál, keresztfiánál volt expresse8 kapható, azokat az illetők mind maguk siettek elhozni, és személyesen
gratulálni hozzájuk a beteg úrnak.
A beteg úr pedig kezdte már magában számolgatni, hogy
Rédey uram egy, a fia kettő, az orvos három, öccse, bátyja, sógora,
komája, keresztfia nyolc; annak mindegyiknek kocsisa,
hajdúja, az huszonnégy; idestova a beteglátogatók többen lesznek,
mint maga a várőrség.
Szeretett volna már nem feküdni az ágyban. Úgy tetszett
neki, hogy nincs is már egyéb baja, minthogy elrontotta a
gyomrát. De szíves ápolói meg nem engedték, hogy fölkeljen.
Megrontaná magát, a visszaesés veszedelmes; csak hozasson
még több italt a diák konyhából.
Egyszer már aztán csak kifúrta Tallóssy uramnak az oldalát.
– Hallják kegyelmetek, én úgy veszem észre, hogy kegyelmetek
már nagyon sokan lesznek itt a várban.
Rédey elmosolyodott.
– Én pedig azt hiszem, hogy már sokan is vagyunk. Nem
megyünk mi innen el többet, uram.
Tallóssy még tréfának akarta venni a dolgot.
– Csak nem remélik mégis kegyelmetek, annyiad magukkal
legyőzhetni az én várőrségemet.
– De igenis, hogy reméljük, mert valahányszor egyféle orvosságért
elküldtünk egyet a kegyelmed csatlósai közül, azt
mindig ott fogták az illető helyen, s magunkfélét küldtek vissza
3

helyette. Az igazi laboncok közül csakúgy csilleng-billeng egynehány
a mieink között.
Tallóssy uram látta, hogy szépen rá van szedve. Ijedtében
úgy meggyógyult egyszerre, hogy felugrott az ágyból s felrántotta
csizmáit segítség nélkül, pedig azelőtt azt képzelte, hogy
csont van a hasában.
Valójában Huszt várát beteglátogatás örve alatt szépen elfoglalták
tőle.
– Most hát legalább annyit tegyenek meg kegyelmetek,
hogy küldjenek be innen Szatmárba.
Azt meg is tették vele, még pedig tulajdon négylovas hintaján.
Ott aztán azzal csúfolta minden ember, hogy kikúráltak
Huszt várából.
Feladat. Helyettesítsétek a történetben pirossal szedett szavakat
hasonló értelmű szavakkal!
Jegyzetek és rövid vártörténet
1 Huszt várát valószínűleg a 12. században építették, első írásos említése
1353-ból való. A 150 méter magas vulkáni hegyen épült vár fontos szerepet
töltött be a máramarosi – aknaszlatinai – sóbányákhoz vezető út és a környékbeli
városok – Visk, Huszt, Técső és Hosszúmező – védelmében. Királyi
birtokként Hunyadi János és Mátyás király tulajdonában is volt, Mátyás
1480-ban feleségének, Beatrixnak ajándékozza. A mohácsi vész után hol az
Erdélyi Fejedelemség, hol a Habsburgok erődítménye; 1615-ben került
Bethlen Gábor tulajdonába, ő öccsének, Bethlen Istvánnak ajándékozza,
majd Bethlen István halála után, leánya, Iktári Bethlen Druzsina házassága
révén kerül Rhédey Ferenc birtokába. Rhédey tehát nem csellel vette be a
várat, ahogy azt Jókai a legendában meséli, hanem nősülés révén. A vár őrzését
azonban jól megszervezte: 1661-ben a betörő tatárokat sikerül a kirohanó
őrségnek elkergetnie a vár alól. A vár 1701-ben kerül Rákóczi Ferenc
kezére, ekkor azonban már nem Rhédey „beteglátogatása” révén – hiszen
4

ekkor már Rhédey nem él –, hanem Ilosvay Imre máramarosi nemes fondorkodása
útján: a Rákóczi oldalára álló Ilosvay álruhában jut be a várba,
fellázítja a zsoldjukat hiányoló őröket, akik megölik a sikkasztó parancsnokot,
és feladják a várat. A vár a szabadságharc után császári helyőrséggé
vált, működésének az 1766-os – villámcsapások eredményeként kialakult –
tűzvész vetett véget, ekkor a leszakadó tetőszerkezet és az égő gerendák
nyomán a vár romba dőlt.
2 Kurucoknak a 17. század utolsó harmadában és a 18. század első évtizedében
a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcban résztvevő, a labancokkal
harcoló katonákat nevezték.
3
Rhédey Ferenc (1610–1667) választott erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor
unokaöccse, II. Rákóczi György fejedelem tanácsosa, akit 1657-ben a gyulafehérvári
országgyűlés a lengyelországi hadjárat kudarca miatt lemondatott
II. Rákóczi György helyébe fejedelemmé választ, és akitől két hónap múlva
Rákóczi György visszaveszi a fejedelemséget.
4
muskétás = kanócos (kanóccal elsüthető) puskával felszerelt katona
5 lobanc = labanc. Labancoknak a Thököly- és Rákóczi-szabadságharc idején
a kurucokkal szemben álló katonákat, illetve a Habsburgok híveit nevezték.
A név az osztrák és az udvarhoz hű magyar urak dús parókájára utal, és
a bozontos, kócos jelentésű loboncos, labancos kifejezésből ered.
6
hajdú = magasabb rangú városi és megyei tisztviselők mellett szolgálatot
teljesítő egyenruhás altiszt
7
liktárium = gyümölcsökből préselt pépes orvosság
8
expresse = sürgősen, haladéktalanul
Rhédey Ferenc, a huszti vár ura
máramarosi főispán és rövid ideig erdélyi fejedelem
5