A KÓNYA CSALÁD THE KONYA FAMILY LCONLÍ - MEK

„A zene iitíTTi ismer luitárokat"
Amikor sekélyes verbális és képi világunk végképp
csődöt mond a bonyolult összefüggések megértésében,
belső harmóniánk megteremtésében
egyedül a ZENE hatalmára számíthatunk.
A zeneszerző alkotásait az előadó művész közvetíti
a befogadókhoz, és csak bonyolítja a folyamatot,
hogy a közvetítő eszköz maga is műtárgy.
Esetiinkben a HEGEEXJ - ami már megszólalása
előtt is jól definiálható esztétikai alkotás, megszólalása
után pedig társ (olykor ellenség) - segi'H
vagy gátolja az előadó művészt. Végső soron az
áhítorr katarzist motiválja.
Régi vitatéma, hogy a hegedűkészítés MESTER-
SÉC;-e, vagy MŰVi^SZEr?
A kérdésre személyes válaszom: ÉLETFORX'IA.
Tapasztalatom szerint az igazi alkotókat ez a kérdés
ritkán foglalkoztatja, energiájukat az újabb és újabb
alkotások kötik le, az anyaggal és szerszámokkal folytatott
permanens küzdelem és szerelem. A saját belső
szakmai és emberi törekvésük megvalósítására a
nap 24 órája is kevés, és a fennmaradó időben mindig
új meg új terveket szőnek! A KONYA család
minden tagja, a nagypapától az unokákig, markáns
individum, eredményeikről a világ számos országában
szakértő testületek sora Kxsátott ki dicsérő sorokat,
elismerő okmányokat. Har^szereik Abaújszántótól
- Tatától Budapestig, Cremonától Londonig,
New Yorkig, Japántól Ausztráliáig— nyug».xltan
mondhatjuk, szinte az egész világon, maguk helyett
beszélnek, énekelnek, MUZSIKÁLNAK.
Különösen ajánlom ezt a könyvet a gyakorló
hangszerkészítők és muzsikusok figyelmébe, akik
előtt ezek az eredmények ugyan eddig is megísmerhetőek
voltak, most azonban a hozzájuk vezető ÚT
is kirajzolódik. Az LIT amelyen először a legidősebb
Kónya István indult el, és nem lankadó belsŐ
tűzzel, a megismerés és a megvalósítás ösvényein, a
nélkülözés buktatóin keresztül jutott el a közmegbecsülésig,
és hosszú évtizedeken át a világíiírig. Es
még ma is, immár a 79. évén túl is halad töretlenül
tovább. A maga példájával bizonyítja, hogy az elmélyült
szakmai tudás, a szakmai alázat, a megújulási
képesség, olykor még leheteden politikai és köz­
ELOSZO
gazdasági körülmények között is, egy kis ország vidéki
kisvárosának aprócska műhelyében (de ha a
sors úgy hozza akár börtönökben is) képes értékes
művészi alkotások létrehozására.
Az életpálya konkrét eredménye, a hangszerek
népes táborán rúi, a kér világhírű fiú, ISTVÁN /
Stefano/ és LAJOS, akiknek nevét jól ismeri a szakmai
világ, és édesapjukhoz hasonlóan végigjárták
az önmegvalósítás stációit. A számos szakmai sikeriikön
túl kiemelendő, hogy saját fiaikal, a legidősebb
KÓNYA ISTVÁN unokáit, STEFANO juniort
Cremonáhan és az ifjabbik LAJOST ideliaza
is erre az ÚTra állították.
egy olyan DINASZTIA küzdelmei, és eredményei
tárulnak az olvasó elé, melynek következő
fejezeteit a sors írja ugyan, de tanulságai - és nemcsak
a szakemberek számára - ma már egyértelműek.
Ssmmeh'eis Tibor
a Magyar Hangszerész Szövetség eínöke
Modem korunkban eg>TC ritkábban találhatunk
olyan személyeket, akik életüket a hegedűkészítés
csodálatos művészi tevékenységének (gyakorlására)
szánnák. Különösen az ritka alkalom, ha egyetlen
családon belül többen is ugyanezt a hivatást
választják. Egy hegediTkészítŐnek a maga szakmáján
belül nagyon sokféle problémával kell megküzdenie,
sok nehézséget kell megoldama. A veleszületett
kézügyesség adottságán kívül egészen kivételes
minőségérzékkel kell rendelkeznie az egyes
anyagok megítélésében. Ugyanis az öröklött kézügyességen
kívül mélységesen ismerni és tisztelni
kell a tár. Ugy kell ezt az anyagot alakítania, luigy
abból művészi alkotás, esztétikai értékek létrehozásához
alkalmas hangzó remek szülessen. Folytatni,
átvenni és tttvábbfejleszteni szükséges munkájával
a korábbi hegedűkészítőelődök munkásságát.
Birtokolniuk kell mind a régi, mind a legújabb tudományos,
technikai és esztétikai ismereteket.
Művészi érzékenységgel szükséges rendelkeznie,
hogy ezeket a követelményeket teljesíteni tudja,
munkájának tormát, értelmet adjon. Olyan feladatot
jelent mhidez, amelynek teljesítése során a tor-