Oktobro 2007 - Király Lajos

ÉLETÚTDomahidi KláraMarosvásárhelyen születtem 1969-ben. Tiszalúcon nőttem föl, s itt élek ma is.A miskolci Herman Ottó Gimnáziumban érettségiztem, majd Sárospatakon szereztem tanítóidiplomát. Tiszalúcon tanítok az alsó tagozatban.A Hegyaljai Alkotók Társulásának, a tokaji Váci Mihály Irodalmi Körnek és a MagyarAlkotók Internetes Társulásának vagyok a tagja.Írásaim több antológiában jelentek meg, pl: Az Őszi fényben tündöklő szerelem, Őselemek(Miskolc), Az istenek árnyékában, Ne vígy’ minket a kísértésbe (Dunaharaszti), Kettőezerkettőéjszaka meséli, Múzsák tánca (Törökszentmiklós), Nyitott kapuk előtt,Égtájak (Szerencs), Nyitott szívvel (MAIT).Az íráson kívül hobbim a rajzolás, festés és a fotózás. Fotóimat eddig öt kiállításon mutattambe.Domahidi KláraDomahidi KláraAz ördög nem alszikKissé álmos volt még Péter bácsi, amikor egy nyári éjjel nekivágott a szekérrel azerdei útnak. A lovak ütemesen baktattak a csillagtalan kormos éjben. A hold is csak egy-egykis időre mutatta meg magát, s rögtön visszabújt a felhők mögé. A lovak jól ismerték az utat,hiszen már a számát sem tudták, hányszor tették meg. Biztonsággal haladtak a kaszáló felé,ami még vagy 8-9 km-re esett a falutól.Jó esős nyár volt, sok széna lett az idén, de kell is az télire az állatoknak. Annyitkaszált Péter a nyáron, hogy még eladásra is jutott. Ott álltak az erdő alatt szépen boglyábarakva. Mire a nap magasról süt, szeretett volna még egyszer fordulni a szénával, mert későbbmár nem lehet. Akkor a lovakat elkezdik csípni azok a hitvány pőcsikek, és akkor egyedülmár nem bír velük. Mert az asszonyt nem hozza ő már magával többé! Megharagudott ránagyon. Még az este lefekvéskor is azt mondta:- Ha még egyszer részegen látlak, te Péter, akkor biz én itthagylak, éshazaköltözöm a szülői házba!- Nye te – nye, asszony! Lári-fári! Hát megiszom én, igaz, de dolgozom iseleget. Szükségem van rá. Punktum!N O R D H U N G A R I A I N F O R M O 7