201601

PIXEL MAGAZIN 01/01.
górcső alatt
Rengeteg alternatív útvonal van a játékban,
sőt a cselekmények is a választott
irányok függvényében alakulnak. Korábban
nem volt lehetőség a mentésre,
most azonban pályánként eltárolja a
befejezett küldetést a gép, sőt végtelenszámú
újrakezdési lehetőség is van. A
teljes végigjátszás ennek köszönhetően
jó esetben úgy 8–10 óra, de ez az a játék,
amit bármikor szívesen előveszünk, még
ha 1 pálya erejéig is. Később pedig megnyílik
az Arcade mód, ami a régi kihívást
és játékfelépítést követi, avagy első nekifutásra
kell végigvinni a játékot.
Az irányítás alapjai adottak. Sok embernek
korábban is nehéz volt az inverzes
megoldás, avagy a le- és felfelé irány
felcserélése – ez az igazi repülőgép irányításnál
is így van. Igaz, le lehet cserélni,
de én inkább a megszokását ajánlom.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a
pontos lövés segítésére a Wii U Gamepad
giroszkópját kell használni. A TV képernyőjén
gépünket kívülről, az irányítónk
kijelzőjén pedig a belső pilótafülkét látjuk.
Mozgásérzékeléssel, az irányba tartással
a célzás jóval pontosabb, gyorsabb.
Kézben tartva, jobbra-balra forgatva az
irányítót kicsit gyermeki érzés szabadul
fel az emberben, míg másokban a „mindjárt
földbe taposom a kontrollert” gondolatok
keringenek. Sajnos ez a kettőség
megosztó, vagy imádják, vagy gyűlölik a
játékosok, középút nem létezik. Nekem
színesítette a játékmenetet ez a megközelítés,
és néhol tényleg úgy éreztem, ott
ülök a pici Arwing pilótafülkéjében.
Rengeteg elem visszatért a játékba, mint
a pályák előtti eligazítás a Good Luck
felkiáltással; a csapattagok rádióbeszélgetései;
az ellenséges lövegeket visszafordító
forgótámadás a Barrel Roll, de az
All-Range mód is jelen van. Az Arwing-es
űrhajó mellett visszatért a Landmaster
66
Tesztelt verzió: Wii U