Pomázi Polgár

More documents

Recommendations

Info

INTERJÚ Még elszántabban küzdök a céljaimért! A street workout, vagyis a szabadtéri edzőparkokban folytatott testedzés egyre népszerűbb hazánkban, s városunkban is. A sportágat sokan szabadidős elfoglaltságként ismerik, pedig komoly hazai és nemzetközi versenyeket is rendeznek. Pomáz ráadásul Juhász Adrienn személyében magyar bajnokkal is büszkélkedhet ebben a sportágban, aki nemrég Moszkvában képviselhette a magyar színeket a street workout világbajnokságon. Adriennel az alapokról, a sportág megkedveléséről, eddigi sikereiről, élményeiről, s a jövőről beszélgettünk. - Kezdjük akkor az alapokkal! - Három éve kezdtem el edzeni, mert érettségi után olyan iskolába jelentkeztem, ahol a felvételi egyik része erőnléti állapotfelmérő volt. Előtte csak hobbi szinten sportoltam... Súlyzós edzéssel készültem a felmérőre, majd később egyre jobban kezdtem érdeklődni az edzés iránt. Így találkoztam az interneten a saját testsúlyos edzéssel, vagyis a street workouttal. Egy videót láttam erről, s akkor döntöttem el, hogy szeretném megtanulni az ott látott gyakorlatokat. - Szerelem első látásra? - Igen!!! Egyből megszerettem ezt az edzésformát, tetszett, hogy pusztán a saját testünkkel olyan gyakorlatokat tudunk végezni, ami egy laikus szemével nézve meghazudtolják a fizika alaptörvényeit. - De akkor még te is laikus voltál. - Persze! Az elején még bőven akadtak olyan gyakorlatok, amelyekről én sem hittem volna, hogy meg lehet csinálni, de aztán kiderült, hogy ha igazán akarjuk, minden lehetséges. - A minden lehetséges lehetne a mottód is akár? - Akár... Vagy éppen a semmi sem lehetetlen. - Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez! A videó után hogyan jutottál el az első edzésre, majd onnan egészen világbajnokságig? - Először otthon kezdtem el saját testsúlyos gyakorlatokat beépíteni az edzéseimbe. Ilyen a húzódzkodás, tolódzkodás vagy épp a fekvőtámasz, amiket mindenki ismerhet. Akkor még eszembe sem jutott, hogy akár versenyezhetnék is, pusztán csak a fizikai erőnlét növelése volt a célom. Egy idő után azonban kalandvágyból kipróbáltam magam erőkategóriás versenyeken, és több versenyt meg is nyertem. Ezek természetesen plusz motivációt adtak. Tavaly ősszel döntöttem úgy, hogy kipróbálnám magam freestyle, vagyis szabad stílusú versenyen, amibe nem csak az erőelemek, hanem az akrobatikus, dinamikus gyakorlatok is beletartoznak. - Ez lett volna a 2016-os magyar bajnokság, melyet a hölgyek között te nyertél! S ezek szerint mindössze bő fél év gyakorlás után? - Igen. Az eddigi edzések ugyan megadták az alapot, de nagyon sokat kellett gyakorolnom a dinamikus részét, amivel addig egyáltalán nem is foglalkoztam. Aztán a lendület hozta magával a lendületet... Egyre bátrabb és bátrabb lettem. Az elején még az egyszerűbb gyakorlatok előtt is volt bőven lábremegés, aztán idővel egyre könnyebben birkóztam meg a nehezebb, összetettebb elemekkel is. Ez hozta magával a kedvet a minél több és rendszeresebb gyakorláshoz. Ennek lett az eredménye egy komplett koreográfia, erőelemek és dinamikus gyakorlatokból összegyúrva, s ezzel nyertem meg a hazai versenyt, ami egyben selejtező is volt a moszkvai világbajnokságra. - Beszéljünk akkor az orosz fővárosról, az élményeidről.... - Négy napot töltöttem Moszkvában. Az első napon az ismerkedésé volt a főszerep, a második nap városnézés volt, majd utána elmentünk megnézni a verseny helyszínét. A harmadik nap volt a verseny napja. Sajnos már az elején az egyik gyakorlat közben beakadt a lábam és a legmagasabb rúdról leestem. Szerencsére nem sérültem meg, de ez az esés rányomta a bélyegét az egész versenyemre. Mivel fejben már nem tudtam ott lenni, - sok gyakorlat kimaradt, pedig új elemekkel is készültem -, sajnos a 11 induló közül nem sikerült bejutnom a döntőbe, az öt legjobb közé. - Ez a versenyrutin hiánya? - Teljes mértékben, ráadásul a mezőny többi tagja komoly sportmúlttal, valamint többéves versenytapasztalattal rendelkezik. Természetesen az, hogy a világ legjobbjaival, a példaképeimmel együtt állhattam egy színpadra, óriási motivációt adott, aminek köszönhetően még elszántabban küzdök a céljaimért. - Talán egy ilyen cél lehetne egy későbbi olimpiai részvétel. Van-e arra esély, hogy a street workout valaha olimpiai sportág legyen? - Viszonylag új sportágról beszélünk, - a nők részére még csak három éve rendeznek világbajnokságot -, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer talán ötkarikás sportág lesz. Persze ez még a jövő zenéje, hogy az én sportpályafutásom alatt mindez megtörténik-e. H.A. 8 Pomázi Polgár
Hatvan év távlatából 1956 – VII. rész EMLÉKEZET Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc hatvanadik évfordulójára készített cikksorozatomban a forradalom egy ismertebb és egy kevesek által ismert helyszínét választottam, a fővárosi Corvin közt, valamint Pomáz települést. Mindkét színhely történéseit két forradalmárral készített interjúk alapján dolgoztam fel (mindketten pomázi lakosok), Varga János visszaemlékezései alapján írtam meg a Corvin közi eseményeket; Héder Géza (nemzetőrparancsnok-helyettes) élményei alapján, a pomázi 1956-os forradalom fontosabb eseményei kerülnek bemutatásra. A megtorlási időszak szintúgy Varga és Héder élményeire, börtönéveikre, szabadulásukra épül, a két forradalmár példáján keresztül mutatom be, hogy milyenek voltak a Kádár-rendszer koncepciós perei. Talán sokan gondolnánk, hogy a budapesti fegyveres események Pomázra is átterjedtek, hiszen már az ’50-es években is sokan ingáztak a főváros és Pomáz között munka vagy tanulás okán. Vajon hogyan zajlott le a településen a forradalom? Békésen, fegyverropogásoktól mentesen, erőszak nélkül. 1956. október 23-án semmi sem történt Pomázon. A forradalom másnapján, október 24-én a Plébánia utcai postahivatal ablakába a hivatal vezetője, Farkas Zoltán két, saját kézzel készített plakátot helyezett ki az épület ablakába, melyek a Himnusz és a Szózat első versszakát tartalmazták. 1956. október 25-én a pomáziak egy része hangot adott kommunistaellenességüknek, amire az indokot az aznapi Parlament előtti tömegmészárlás adta. Farkas Zoltánt zavarták ezen megnyilvánulások és a budapesti eseményekről kapott információk, így - vallomása alapján - „hallva ezeket, nagyon ideges lettem és elhatároztam, hogy kimegyek az utcára sétálni egyet.” A református templom mellett találkozott Farkas Bukovics Béla tanítóval. Megbeszélték, hogy tartanak egy közös néma tűntetést a Hősök szobránál, Farkas elvállalta, hogy elszavalja a Szózatot. Bukovics ígéretet tett, hogy szólni fog a fiataloknak, hogy csatlakozzanak a tűntetéshez és értesítsék a falu lakóit. Délután 60-80 fős tömeg indult a Piac tértől a Hősök szobrához, a menet elején Farkas, Bukovics és a tanító két tanítványa vonult, a két gyerek kezében nemzeti színű és fekete lobogó volt. Hősök szobrához érve a tömeg meghaladta a 300-400 főt. Farkas felállt a szobor talpazatára és rövid beszédet tartott, melyben rávilágított, hogy az ország jelen pillanatban nehéz napokat él át, de ettől függetlenül kérte a településen élőket, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát és a békét a faluban. Ezután Farkas elszavalta a Szózatot, majd közösen elénekelték a Himnuszt. Búcsúzásként Brezanóczy János arra kérte a részt vevőket, hogy amilyen nyugodtan vonultak a demonstrációkor, olyan higgadtan távozzanak majd haza. A békés demonstráció utáni másnapon Bóna Zsigmond felkereste Farkast a postán, hogy meghívja a tanácsházán tartandó gyűlésre, ahol megalakítják a Nemzeti Bizottságot (NB). A tanácsházán közel félezer fős tömeg gyűlt össze, a nagyteremből sokan kiszorultak, a folyosó és a lépcső is megtelt a nagy létszámú érdeklődés miatt. Az ülést Demeter József református lelkész nyitotta meg, először közösen elénekelték a Himnuszt. Nem volt kérdés, hogy ki legyen az újonnan megalakított bizottság elnöke: először néhányan, majd többen, végül mindenki kiabálni kezdte a teremben, hogy „Éljen, Farkas Zoli! Éljen, az új tanácselnök! Éljen, a Nemzeti Bizottság!” Ezt követően - többek kérésére - Farkas felállva az asztalra közel 20-25 percig tartó ad hoc beszédet tartott, melynek lényege a következő volt: senki se gyűlölködjön, a béke és a szeretet lakozzék mindenkiben, a bosszúállás ne legyen napirenden. Egyszer sem bírálta sem a Magyar Dolgozók Pártját, sem pedig a Szovjetuniót. Arra kérte a jelenlévőket, hogy éljenek békességben egymással, mert a magyar nép már oly sokat szenvedet történelme során. Az újdonsült tanácselnök sem lázítani, sem erőszakot nem akart a településen. Október 27-én ült össze legelőször az NB, egy órás vita után sikerült Farkast elnöknek megválasztani, aki nem akarta ezt a tisztséget elvállalni. Egy személyben lett tanácselnök és a Nemzeti Bizottság elnöke. Október 26-án este a tanácsházán tartott gyűlés után megkezdték a faluban a nemzetőrség verbuválását, de a megalakulásnak a pontos dátuma források szerint változó. Parancsnoka Bóna Zsigmond lett, „hadiszállásuk” a tanácsházán üzemelt. Kezdeti jelentkezés önkéntes alapon szerveződött, fegyverüket a szentendrei katonai laktanyából szerezték - ekkor kapott tüdőlövést Bánóczy Fülöp János, Pomáz egyik hősi halottja. Rajkort Miklós Pomázi Polgár 9
Page 1 and 2: - Pomázi Polgár Pomáz Város Ön
Page 3 and 4: TARTALOM A TARTALOMBÓL József Att
Page 5 and 6: Konzultáció az állami rezsicsök
Page 7: Tisztelt Választópolgárok! KÖZ
Page 12 and 13: DIÁKHÍREK Kitelepített pomáziak
Page 14 and 15: HIRDETMÉNY 14 Pomázi Polgár
Page 16 and 17: NYÍLT TÉR A POMÁZI MŰVELŐDÉSI
Page 18 and 19: HIRDETMÉNY István Király Gyógys

Pomázi Polgár

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?