ÚJság - Nyár
Kistérségi magazin
Kistérségi magazin
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
I/2<br />
nyár<br />
Várhelyi Panni fényképe
Kösz<br />
M I N D E N O L V A S Ó N A K<br />
Szeretettel<br />
öntő
Kösz-öntő<br />
azaz köszönet öntés minden kedves Olvasónak,<br />
aki kitüntette figyelmével előző lapunkat.<br />
A mostani lapszám a <strong>Nyár</strong> negyedévéről fog szólni.<br />
Igyekszünk megragadni minden hagyományt, ami<br />
ehhez az évszakhoz kötődik.<br />
Szólunk megint a Boldogasszony, a Napforduló,<br />
Mária Magdolna ünnepeiről. Fiatal írónk tollából a<br />
fesztiválok hangulatát fogjuk meg. Helyet kapnak a<br />
jóga, a tánc, az egészség, a mese, a kert és egy<br />
interjú is. Receptet és gyerekszáj történeteket is<br />
rejtegetünk.<br />
Tervbe vettük, hogy minden negyedévben<br />
bemutatkozik egyikünk, hogy jobban képet<br />
formálhassanak rólunk az olvasók. Most Terényi<br />
Gyöngyön a sor.<br />
Meghirdettük a Pünkösdi zarándoklatot<br />
Máriagyüdre és Retro batyus bált Pécsudvarra. A<br />
közösségépítés és a helyi értékek felfedezése,<br />
kutatása miatt.<br />
Újdonság, hogy a cikk írók nevénél elérhetőséget<br />
adtunk meg. Felvehető a kapcsolatot velük, hogy<br />
kérdésekre válaszoljanak, vagy meg lehessen<br />
látogatni valamelyiküket. Rákattintva a névre a<br />
weboldalra navigál.<br />
Reméljük, hogy most is kapukat nyitunk!<br />
Pagonyi Gabriella
06<br />
Pünkösdi zarándoklat<br />
Több falu részvételével,<br />
önkéntes munkával, hoztuk<br />
létre együtt. Vallástól, hitbéli<br />
megkülönböztetéstől<br />
függetlenül.
Közösség építés<br />
Máriagyűdi zarándoklat<br />
Szép, napos, nyári reggelen felkerekedtünk több faluból, és nekivágtunk a hegynek.<br />
Legtávolabbról Egerágról jött kedves és nagyon lelkes csapattagunk. Neki ez az út<br />
sokkal hosszabbra sikeredett, mint bármelyikünknek, de az az elhatározás ami Vele<br />
volt, nagyon sok pluszt adott. Szőkéden, a Mária ligetben találkoztunk, majd onnan<br />
gyalogoltunk Átára, a Mária kertbe, ahol már vártak ránk a többiek. Egy kis pihenő,<br />
eszegetés után elindultunk a földes úton Kistótfaluba. Ezen a szakaszon a nap jól<br />
megfogott néhányunkat, amit persze csak később vettünk észre, de ez is a<br />
zarándoklattal jár, pláne ha az ember nem elég elővigyázatos! Kistótfaluban már vártak<br />
ránk a Hétágfa liget tagjai, akik szokásukhoz híven nagyon kedvesen és profin<br />
vendégül láttak minket némi frissítővel, sütivel. Megcsodálhattunk éppen akkor épülő<br />
közösségi terüket, egy jurtát, aminek az avatására meghívást is kaptunk.<br />
Beszélgettünk egy jót, majd útmutatást is kapva elindultunk a hegyre. Gyönyörű út volt,<br />
végre árnyékban. Szúrós csodabogyók kísértek kétfelől. Ki-ki beszélgetve, vagy<br />
magába mélyedve tette meg az utat. Egy aprócska eltévedés után, megtalálva a helyes<br />
ösvényt, már lefelé vehettük az irányt . Innen eltévedni már művészet lett volna.<br />
Mindenhol nagyon szépen feltüntetve a jelek, hogy a zarándok el ne tévedjen.<br />
Végül, bár némi késéssel megérkeztünk Máriagyűdre! Az ünnepi program csak<br />
másnap vette kezdetét, így csak kevés emberrel találkoztunk. Csend és béke honolt a<br />
nyári hőségben. A templomban is kevesen voltak. Aki akart jól el tudott mélyedni ott.<br />
Ketten a templom feletti füves térre is felmentünk, ahol üldögéltünk egy darabig egy jó<br />
beszélgetés közben. Ez nagyon jó hely a feltöltődéhez, elmélyedéshez. Ajánlom<br />
mindnekinek! Végül megjött értünk a falubusz, hogy hazarepítsen. Hálás szívvel<br />
köszöntük, hogy ezt a könnyebbséget megkaphattuk!<br />
Pagonyi Tímea<br />
Szőkéd<br />
Fotó - Iványi Emese
ÉLMÉNYEK<br />
Hagyomány teremtés<br />
Tojásíráson megélt
Nagyon vártam, készültem rá (hagymahéj gyűjtögetés, tojásfújás, és a többi, és a<br />
többi), persze izgultam is.<br />
Sosem volt még a kezemben íróka, eddig mindig harisnyába tekertük a virággal<br />
mindenféle levelekkel díszített, kifújt vagy főtt tojásokat, és bele a hagymalébe, hadd<br />
színesedjen. Az is jó móka volt, na, de tojást írni! Az kérem teljesen más! A<br />
technikájára még nem sikerült teljesen ráéreznem, viszont nagyon tetszik! Ha lenne<br />
időm, rengeteg hagymahéjam, mind az összes, maradék hatvan darab kifújt<br />
tyúktojást teleírókáznám!<br />
Egy jó hangulatú délutánon, újabb ismeretségeket kötve, jót beszélgetve, Pannus<br />
tojást írni tanult.<br />
Ti próbáltátok már?<br />
Várhelyi Panni<br />
Áta<br />
Húsvét előtt Gabi meghirdette, hogy lesz tojásírás! Gondoltam lemegyek, hogy<br />
tanuljak más "módszereket" is! Lányommal és Csanád unokámmal próbálkoztunk<br />
a tojásírással, több kevesebb sikerrel. Jó volt "ügyeskedni", és látni, hogy van aki<br />
nagyon ügyes és csodás tojások készültek. Örülök, hogy személyesem<br />
megismertem Várhelyi Pannikát, nagyon szép kalács- kosarat hozott. Sajnos<br />
kevés érdeklődő volt, főleg a gyerekeket hiányoltam! Mi jól éreztük magunkat és<br />
köszönjük a lehetőséget.<br />
Molnár Jánosné Györgyi<br />
Szőkéd
Bemutatkozás<br />
Gyöngyharmat<br />
KÉZMŰVESHÁZ<br />
a látogatható műhely egy<br />
éltető kertben,<br />
mely tavasztól őszig várja az<br />
érdeklődőket.
Terényi Gyöngy bőrműves vagyok. Budapestről<br />
indultam a Képző-és Iparművészeti<br />
Szakközépiskola bőr szakán tanultam a<br />
bőrművességet.<br />
Valamivel több mint tíz évvel ezelőtt találtam rá<br />
Átán, mai otthonomra. Pécstől délre 23 km-nyire<br />
fekszik Áta, ez a csendes, kicsi falu, a Villányi<br />
hegység lábánál. Alig kétszázan lakják.<br />
A portához tartozó melléképületeket Grátz Antal<br />
építész tervei szerint alakítottuk át látogatható<br />
műhelyekké. Az épületekhez meglehetősen nagy<br />
terület tartozik, melyet igyekeztünk<br />
változatosan betelepíteni gyümölcsfákkal,<br />
bokrokkal virágokkal, hogy egész nyáron<br />
örömforrás lehessen a kert.<br />
A célom az volt, hogy egy olyan helyet hozzak létre, ahol csendes, falusi környezetben<br />
fogadhatom a kézművesség és elsősorban a bőrművesség iránt<br />
érdeklődőket, ahol lehetősége nyílik a látogatónak nemcsak az elmélyült munkára, de<br />
belekóstolhat az éltető kertbe, a frissen sült házi kenyérbe, iszogathat a kertben<br />
szedett gyógynövényekből főzött teákat, a kert gyümölcseiből készült házi<br />
szörpöket; jól érezheti magát miközben tanulhat, és szép tárgyakat alkothat.<br />
Nyaranta több bőrműves tábort is szervezünk, ahová nemcsak bőrműveseket várunk.
A BŐR egy varázslatos anyag, melynek népszerűsége hosszú ideje<br />
töretlen, hiszen már ősidők óta hasznosítja az emberiség.<br />
A bőrfelhasználás valószínűleg egyidős a húsevéssel, így elmondható, hogy a<br />
bőrművesség az emberiség első mestersége. A zsákmányállatok lenyúzott bőrét<br />
koronként eltérő módon és célokra hasznosították a különböző népcsoportok.<br />
Rengeteg megfigyelésre és leleményességre volt szükség ahhoz, hogy a gyorsan<br />
romló, magas víztartalmú nyersbőrt konzerválni, azaz a romlástól megóvni tudják. Jó<br />
ha tudjuk, hogy a mai cserzési módok mögött évszázadok, évezredek tapasztalatai<br />
húzódnak. Őseinknek sokat köszönhetünk.<br />
Idehaza azonban már nem működnek a nagy bőrgyárak, bezárt a debreceni, az<br />
újpesti, a simontornyai és a pécsi bőrgyár is gazdasági és környezetvédelmi okokból.<br />
Csak kicsi bőrkikészítő műhelyek, tímárműhelyek dolgoznak még országszerte<br />
mindössze kettő, három. A legtöbb bőrt ezért külföldről, elsősorban Olaszországból<br />
hozzák be a kereskedők. Manapság sokféle bőrből válogathatunk a<br />
bőrkereskedésekben. Szinte azért nehéz választani, mert olyan széles a választék.<br />
Anyagismeretre van szükség ahhoz, hogy a célunknak legjobban megfelelő bőrt<br />
kiválaszthassuk. Igaz bizony a mondás: a jó anyagválasztás fél siker!
Itt a műhelyben jó minőségű<br />
alapanyagokból<br />
dolgozunk. Hagyományos, kézi<br />
varrással, fűzésekkel, fonásokkal<br />
ismerkedhet a látogató. Volt olyan<br />
táborunk, ahol a pergamen készítését<br />
mutattuk be.<br />
Máskor egy- egy technika elsajátítása<br />
volt a feladat, majd ezzel a tanult<br />
technikával készítettünk, hordható,<br />
praktikus bőr tárgyakat.<br />
Az idén egy tárgytípus, a<br />
vadásztarisznya lesz a táborok fő<br />
témája. Az alkotáshoz csak ihlető forrás<br />
a régi vadásztáska és a rajta található érdekes megoldások, hiszen a legfőbb cél az,<br />
hogy mai használatra alkalmas, tartós és igényesen kialakított bőr tárgyak szülessenek,<br />
melyek jól beilleszkednek a mindennapi életbe.<br />
A szakmai segítséget én magam, a műhely vezetője, folyamatosan biztosítom a<br />
táborok alatt, immáron több mint 40 éves bőrműves tapasztalattal rendelkezem és a<br />
felnőttképzésben is több mint tíz éves gyakorlatot szereztem; a Hagyományok Háza<br />
OKJ-s tanfolyámán tanítottam népi bőrművességet.<br />
Kézműves hétvégéket is szervezünk, és egyéni tanulásra is van lehetőség.<br />
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!<br />
Terényi Gyöngy bőrműves iparművész<br />
Nyitva tartás nincs, bejelentkezni és érdeklődni lehet:<br />
terenyigyongyi@gmail.com<br />
https://www.facebook.com/gyongyharmat49/?ref=br_rs<br />
Ars poétikám a következő:<br />
Thomas Dekker - Fohász<br />
Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi<br />
lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel nekilátni a munkámnak, még a kis dolgokban is<br />
szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és<br />
asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek,<br />
kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradtsággal lehajtani fejem,<br />
mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így<br />
szeretném én múlatni napjaimat.
Jeles nap<br />
A nyári<br />
napforduló<br />
szakralitása<br />
„Jó úton jár, ki a természethez<br />
igazodik,<br />
mert az Isten teste, Isten lelke.<br />
Az Egek semmit sem alkottak<br />
értelmetlenül.”<br />
Máté Imre: Yotengrit
Jelen írás nem csak egy kultúrtörténeti érdekesség kíván lenni, leginkább az ősök<br />
tudását szeretném átadni, melynek jelen időben és térben is van létjogosultsága,<br />
hiszen örökérvényű értékeket, az élet működéséről valós tudást közvetít a nyitott<br />
lélekkel bíró emberek számára.<br />
Őseink, életmódjukból adódóan, szoros összhangban éltek a természettel,<br />
megfigyelték, tapasztalták a működését, az idők során bölcsességgé kristályosítva ezt<br />
a tapasztalati tudást, hiszen sokszor létük függött attól, hogy igazodjanak az élet<br />
törvényszerűségeihez. A mai világ mesterséges, kényelmes körülmények között élő<br />
embere könnyen gondolhatja azt, hogy ezek a régmúlt időszerűtlenné vált, mára<br />
meghaladott nézetei és örülhetünk, hogy mi már nem vagyunk az élet törvényeinek<br />
kiszolgáltatottjai, sőt uralmunk alá hajtottuk a természetet, minket szolgál az élet. Ez<br />
egy rendkívül hibás és egyben veszélyes viszonyulás és szemlélet, melynek nem is<br />
olyan hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek, a kicsit is tudatos ember<br />
ennek már tapasztalja a jeleit.<br />
Az élet törvényei mindenkire hatnak, életmódtól, társadalmi helyzettől, világnézettől és<br />
hitvilágtól függetlenül, ha ismerjük és elfogadjuk, tudatosan követjük azokat, ha nem.<br />
Az emberek eltávolodása, szembefordulása ezekkel a saját személyes érdekeik és<br />
önzőségük okán nem mentesít a hatásuk alól, inkább csak nem látjuk át az ok-okozati<br />
összefüggéseket, mert már nem vagyunk a tudás birtokában, de attól még tetteink<br />
következményeit viselnünk kell. Szerencsére egyre többen ismerik fel ezt és keresik<br />
újra a tiszta és valós ősi tudást, hogy útmutatóul szolgáljon az életükben.<br />
Ebben az írásban, a nyári napfordulóhoz közeledve, az ehhez kapcsolódó elvekre<br />
szeretnék fókuszálni, az élet működésének ezt az aspektusát körüljárni.<br />
Az élet egyik alaptörvénye az állandó mozgás, változás, körforgás, különböző ciklusok,<br />
ritmusok határozzák meg: egy nap, egy év, egy emberélet. A természet REND-jét az<br />
élet törvényei határozzák meg, minden meghatározott szabályok szerint halad a maga<br />
útján (működik), és minden élőre ugyanazok a törvényszerűségek vonatkoznak.<br />
Egy emberi élet vonatkozásában nézve ezt, mindenki megszületik (testet ölt),<br />
növekedik, érett felnőtté válik, majd megöregszik, s élete végén eltávozik a földi<br />
világból. Majd a kör kezdődik elölről.<br />
Ha pusztán egy emberi élet egységében látnánk a világot, könnyen eshetnénk abba az<br />
illúzióba, hogy egyenes irányú mozgásban vagyunk. Érdemes ezért más léptékekben is<br />
megfigyelni, még inkább tapasztalni az élet működését.<br />
Egy napon belül is ugyanígy bejárunk egy kört, megjelennek a ciklikus minőségek:<br />
reggel felébredünk (analóg a születéssel), fokozatosan aktivizáljuk magunkat, tesszük a<br />
dolgunkat, majd miután az aktivitásunk elérte a csúcspontját, lassan fáradni kezdünk,<br />
számot vetünk, mit sikerült elvégeznünk az adott napon (összegzés és hanyatlás,<br />
elmúlás), s végül elalszunk (analóg a halállal), tudatállapotot váltunk. Majd a kör<br />
kezdődik elölről.
A legmegfoghatóbb azonban egy esztendő összefüggésében megvizsgálni mindezt,<br />
mert a természetben zajló folyamatok, ciklikus változások egyértelműen leképezik, hogy<br />
egy állandó körforgásban vagyunk, időről-időre, évről-évre ugyanazok a minőségek<br />
térnek vissza, meghatározott REND szerint. Az év a legkerekebb időbeli egység. Ezt<br />
jelzik az évszakok változásai: a tavaszi megújulás, a nyári gazdagság, az ősz érettsége<br />
és a téli álom. A természetnek ezt a ritmikus váltakozását, központi égitestünk, a Nap<br />
idézi elő. A Nap látszólagos járása (valójában a Föld kering a Nap körül, egy teljes kört 1<br />
év alatt tesz meg) okozza, hogy mindig más megnyilvánulását érezhetjük,<br />
tapasztalhatjuk a Napnak, hogy éppen több vagy kevesebb fényt kapunk a Naptól. A<br />
Nap és a Föld adott éven belüli viszonya, az, hogy a földi egyenlítőhöz képest a Nap<br />
hogyan helyezkedik el, határozza meg, hogy a Föld adott pontján élők mennyi fényben<br />
részesülnek. Tehát a Nap ereje nem változik, csak a Föld mozgásának következtében<br />
állandó változást érzékelünk, mindig más minőségben van jelen, a mi földi<br />
helyzetünkhöz viszonyítva.<br />
Ez viszont ad egy meghatározott, természetes ritmust az életünknek, és ha ezt az égi<br />
mozgást tudatosan követjük, hangoltak leszünk az élet áramlására, a ciklikus<br />
változásokra, összhangba tudunk kerülni az élettel, végső soron a természettel. Az élet<br />
tőlünk függetlenül így működik, szabad döntésünk, hogy együttműködünk-e vele.<br />
Az ősidőktől kezdve, a természetben élő ember érezte, észlelte a világnak ezt a<br />
kerekségét, tapasztalta a folyamatos változást, és a változásban a visszatérő<br />
ciklikusságot, szabályos ritmust, idővel meglátta, megtalálta az évkörnek a<br />
„csomópontjait”, amikor intenzívebb a változás, a minőségváltás, amikor a régit valami új<br />
váltja fel és adja át a helyét: ezek a kiemelt pontok az évszakváltások pontjai, amit<br />
napfordulatnak nevezünk.<br />
Az évben 4 ilyen sarokpont,<br />
vagy kezdőpont van: a téli<br />
és nyári napforduló,<br />
valamint a tavaszi és őszi<br />
napéjegyenlőség. Ezeken a<br />
napokon érkezik meg<br />
hozzánk a legerősebben az<br />
új időszak minősége,<br />
energiája, ekkor tudjuk a<br />
legintenzívebben<br />
befogadni.
Az érkező áramlások ezeken a kiemelt napokon mindig magukban hordozzák a<br />
változás/változtatás/megújulás/átalakulás lehetőségét, de egyszersmind ki is jelölik<br />
számunkra annak irányát, azt, hogy az ember számára épp minek jött el az időszerűsége,<br />
mire kell fókuszálnia a figyelmét, s végső soron ez az irány lesz számára mérvadó testi,<br />
lelki és tudati szinten is, az élete alakítása tekintetében is a következő 3 hónapban.<br />
Őseinknek, a kereszténység felvétele előtt, a napfordulós ünnepek, ezen belül is a téli és<br />
a nyári napforduló voltak a legjelentősebb ünnepei.<br />
Érezték az emberek ezeknek a napoknak a kiemelt fontosságát, s azt az erőt, ami ezeket<br />
a folyamatokat mozgatja, amire nincs ráhatásuk, de sok esetben az életük függhet tőle.<br />
Együtt, közösségben ünnepeltek ilyenkor, kialakították rítusaikat, hagyományaikat, de<br />
ezeknek vannak alapjaiban közös vonásai: jelen van benne az áldozat és a hálaadás<br />
motívuma is többek között. Mivel nagymértékben függtek pl. a természettől, az időjárástól,<br />
lesz-e elég élelem, stb., rendszerint áldoztak a térnek, a hely szellemének, az ősöknek,<br />
Istennek, illetve nem felejtettek el hálát adni azért, amit kaptak. Az áldozati ételek<br />
fogyasztásával befogadták a fényt. Manapság ennek már nem érezzük a súlyát, pedig<br />
kellene.<br />
A Nap az élet táplálója, de nem csak az anyag szintjén, minden, ami él, fény is, az<br />
emberben is segíti a fény természet erősödését, a tisztulást, ha ezzel a szándékkal<br />
fordulunk felé! Az ősi magyar hitvilágra jellemző napkultuszt azonban nem szabad<br />
félreértenünk. Nem primitív bálványimádásról van szó, ahogyan azt a későbbi korokban<br />
félremagyarázták. A Nap, fény jellegéből adódóan, Isten, az isteni minőség leganyagibb<br />
megnyilvánulása itt a földi, anyagi térben, de szó nincs róla, hogy a Napot magával<br />
Istennel azonosították volna.<br />
A Nap, mint a fény hordozója, ennyiben nem anyagi minőség, ahogy az Isten is<br />
fénytermészetű és az emberben is megvan ez az anyagtalan fényminőség, ami az ő isteni<br />
része, a benne lévő tűz, az irányadó, ez pedig nem más, mint a saját lelke. A<br />
mindennapok zűrzavarában sokszor elhangolódunk a helyes iránytól, a fénytől, a saját<br />
lelkünktől és az Istentől, egyre inkább magába húz az anyag. Az év napfordulati napjain<br />
mindig jelen van a térben az a többletenergia, ami segíti, támogatja az élethez való<br />
igazodást, a visszatalálást a fény, a helyes irány, az Isten felé, a saját lelkünk által. Ehhez<br />
mindössze a saját tiszta, valós szándékunk szükséges, semmi más! Ezt bármikor bárki<br />
elérheti és véghezviheti ha akarja, de az év kiemelt napjain az élet is támogatást ad<br />
hozzá, ha pedig közösségileg, közös rítusokon keresztül tesszük mindezt, a szándék<br />
ereje összeadódik, hatványozottá válik és együtt könnyebben emelkedhetünk a fény felé.<br />
Többek között ezért is fontosak a közösségi rítusok, annak megtartó ereje,<br />
többletenergiája miatt.
Néhány összegző gondolat a négy kiemelt napról az esztendő körén:<br />
1. téli napforduló (térbeli pontja az Észak, éjszaka, sötétség, a fény születésének<br />
misztériuma, az új fénymag elültetése) Régen ez volt az év kezdete. Befelé fordultság,<br />
visszahúzódás, a saját belső fényünk, azaz a lelkünk ad irányt.<br />
2. tavaszi napéjegyenlőség: (Kelet, fény-árnyék egyensúly, napfelkelte, születés, új<br />
dolgok elkezdése) Elindulunk a bensőnkből kifelé, felfelé, a fény irányát követve,<br />
növekedve. Mérlegeljük, megtervezzük, mit akarunk teremteni, létrehozni ebben az<br />
évben, majd elültetjük a magokat, lerakjuk az alapokat.<br />
3. nyári napforduló: (Dél, legtöbb a fény, dél, növesztés, érlelés időszaka) Feltöltjük<br />
raktárainkat fénnyel, legaktívabb időszak.<br />
4. őszi napéjegyenlőség: (Nyugat, napnyugta, aratás, betakarítás, összegzés, számvetés)<br />
Amely magot tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét<br />
most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső világunkban is, a<br />
fizikai síkon. A betakarított termést pedig elraktározzuk.<br />
Miről is szól a nyári napforduló és hogyan ünnepelték ezt őseink?<br />
A nyári napfordulós ünnep a Nap és a természet erejének kicsúcsosodása, ez az év<br />
leghosszabb napja, a föld ilyenkor éri el erejének teljességét, innentől kezdve fokozatosan<br />
rövidülnek a nappalok. Az ember számára, ha valós szándékkal, tudatosan fordul az élet<br />
felé és fogadja be a nyári napforduló időszakában érkező minőséget, lehetőség ez a lélek<br />
szakralitásban való megerősödésére, a Teremtőhöz való közelebb kerülésre.
Az ősi magyar hitvilág alapvetően táltoshit. A táltosok tevékenysége általában a tűzhöz<br />
kötődött, révülésnél, rituális és áldozati szertartásokban fontos szerepet kapott a tűz elem.<br />
Így volt ez a napfordulós szereken is. Kiemelt szerepet kapott továbbá a táltos és<br />
Tengrista (a magyar, hun, török, mongol pusztai birodalmak vallása szerk.) vallásokban<br />
az életfa is. A magyarok szent jelképe a világot alkotó szférák (alsó, középső, felső világ)<br />
közötti összeköttetést megjelenítő Égigérő Fa, amely az Isteni kapcsolat útját is jelképezi.<br />
Táltosaink révüléseik során tudati és lelki szinten eggyé váltak az életet adó és tápláló<br />
„Napistennel”, szellemi és lelki utazásaik során a Nap erejét használták. A magyarság<br />
tűzünnepeire az égi Napnak földi másánál, vagyis a szertűz vagy naptűz körül került sor.<br />
A beavatottak itt végezték el a tisztító rítusaikat, itt töltődtek fel az égi erőkkel, itt<br />
emlékeztek a szellemvilág lényeire és itt léptek kapcsolatba őseik szellemivel és a<br />
különféle isteni lényekkel – gyógyítottak, áldást osztottak, jövendőt mondtak és<br />
ünnepeltek.<br />
Ősi hagyomány szerint e napon nagy tüzeket raktak, megköszönve a Nap életadó tüzét,<br />
mely a földi életet táplálja. Ide kötődik a tűzön járás és a tűzugrás szokása,<br />
szimbolikusan, vagy az analógiás mágia erejét használva a fény erejével legyőzzük a<br />
bennük rejtőző sötétséget, az istentelenséget, a valótlanságot, megbirkózunk<br />
félelmeinkkel.<br />
Ilyenkor egész éjjel égtek az áldozati máglyák, a közösség énekkel, tánccal virrasztott,<br />
tüzet ugrott, hálával, köszönettel szívében.<br />
Tévedés azt hinni, hogy mi teszünk szívességet őseinknek, ha úgymond<br />
kötelességtudatból ápoljuk, őrizzük a magyar hagyományokat, hogy ne vesszenek<br />
feledésbe! Hiszen a benne elrejtett tudás a mi éltető (életfa) gyökerünk, amellyel ha nem<br />
vagyunk élő kapcsolatban, nem élhetünk, nem élhetjük meg a sorsunkat, hisz nem<br />
véletlenül születtünk magyarnak. A hagyományokat tehát nem őrizni kell, konzerválva,<br />
múzeumokba zárva, mint régmúltunk emlékeit, hanem élni, éltetni, hogy valósággá<br />
legyen! A jelenben élő magyar emberek számára ez az éltető forrás, amiből<br />
többletenergiát nyerhetünk, máskülönben menthetetlenül elveszünk, beolvadunk a nagy<br />
masszába. Majmolhatjuk más nemzetek kulturális értékeit, az minket sosem fog táplálni,<br />
életerőt adni.<br />
Közösségünk, a Hétágfa közösség június 22-én tartja a nyári napfordulóhoz kapcsolódó<br />
jurta avató ünnepségét, a Kistótfalu szőlőhegyén található Hétágfa Ligetben, melyre<br />
szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!<br />
Szatmári Kinga<br />
szatkina@gmail.com<br />
Kistótfalu
Jeles nap<br />
Tüzes<br />
S A R L Ó S<br />
B O L D O G -<br />
A S S Z O N Y<br />
J Ú L I U S 2 .
Zsonganak a kabócák, verőfény, izzó<br />
levegő. Mi sem jellemezhetné jobban<br />
a nyarat és az aratás ígéretét.<br />
Régmúlt időkből visszaköszön<br />
nekem egy asszonyi energia, ki<br />
előkészítette legfontosabb élelmemet<br />
a gabonát. Őt Sarlós<br />
Boldogasszonyként tiszteljük.<br />
Megvágja a gabona szárát, hogy a<br />
nedvesség ne áramoljon már és<br />
beérjen, kiszáradjon a termés.<br />
Sok ősi gabona van (árpa, hajdina<br />
tönkölybúza, köles), mely ízletes,<br />
tápláló, mégsem használjuk. Miért<br />
nem? Mert nem szoktuk meg.<br />
Jobban el kellene gondolkozni azon, hogy mivel tápláljuk testünket? Amellett, hogy<br />
jótékonyan hatnak, kevesebbet is kell fogyasztani belőle, mint a fehérített rokonaikból.<br />
Minden ősi népnek megvolt a gabonához fűződő Istenasszonya (Ezinu, Ceres,<br />
Cerridven, Kore, Lammas, Litha, Sarlós Boldogasszony). Soha nem feledkeztek el, hogy<br />
hálájukat kifejezzék a termésért. Az adó Istenanyai szeretet kimeríthetetlen, jóságos és<br />
bővelkedő.Az év eme fázisában elérünk egy olyan igazsághoz, hogy: ki mint vet úgy<br />
arat. Amit egész évben vetettél, adtál, segítettél, azt most learathatod és bővelkedhetsz.<br />
A körforgás nem áll le. Állandó. A gazdaságban is beérnek a gyümölcsök, a termények.<br />
Nagyban folyik a befőzés, aszalás. A<br />
gyógynövények garmadája illatozik a<br />
mezőkön. Begyűjtésük szent feladat.<br />
Sarlós Boldogasszonykor szedett<br />
füveknek varázs ereje van, tartja a<br />
nép hit. Én is így tartom. Áldozatként<br />
is felajánlhatjuk ezen az ünnepen.<br />
Hét Boldogasszony ünnepek, katt!
Jeles nap<br />
üzenete a<br />
mai embernek<br />
Magdolna<br />
Mária<br />
Mária Magdolna kép a Bánfalvai templom kőkerítésén
Mária Magdolna neve napja<br />
Július 22.<br />
A mai napon ünnepeljük Mária Magdolnát, aki elsőként találkozott a feltámadott<br />
Krisztussal, és ő értesíti az apostolokat is a feltámadásról:<br />
„A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária<br />
Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: az<br />
Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a<br />
megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. Az őrök megrettentek tőle<br />
való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. Az angyal megszólalt és azt mondta az<br />
asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a Megfeszítettet keresitek.<br />
Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.<br />
Menjetek gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak: ’Föltámadt a halálból, és előttetek<br />
megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek’ - Rögtön el is<br />
mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt<br />
tanítványainak. Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt:>Üdv nektek!< Ők pedig<br />
odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. Akkor Jézus azt mondta nekik:<br />
> Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott<br />
majd meglátnak engem.
Garth Davis rendező alkotása alapján (Mária Magdolna film 2018) indulok el:<br />
„A bátyáimmal versenyeztünk ki tudja tovább visszatartani a lélegzetét, ki tud a hínárban<br />
mélyebbre úszni. Szerettem lent lenni. Olyan volt mintha nem kellene sem a testem, sem<br />
a föld. Aztán felemelkedtem a levegőre és a fénybe. – Ilyen érzés, amikor Istennel vagy?”<br />
„Azt kérdezte tőle, milyen lesz majd a Királyság? Ő azt felelte: Olyan mint a mag, egyetlen<br />
mustármagszem amit a nő kivitt a kertjébe és elültetett. Ami csak nőt és nőt és az égi<br />
madarak fészket raktak az ágai között.”<br />
A filmet látva azt gondolom és érzem, hogy ezek a sorok és mondanivalók, sokkal<br />
mélyebb tartalmat közvetítenek felénk, Nők felé. Tiszteljük egész lényünket! – a testünket,<br />
a lelkünket, és szellemünket, hiszen tényleg Isten földi teremtő erői vagyunk. Az élet<br />
bennünk ered, alkotódik, formálódik. Nélkülünk nem létezhet semmi sem! Talán erős<br />
szavak ezek! De gondoljuk végig, ha nem fogantatik bennünk élet, megszűnik az<br />
emberiség. A Földet táplálni is a nő feladata, a magot elszórni, mely életet ad a<br />
környezetében élőknek, táplálékot a családnak.<br />
A gyermeket várni, dédelgetni, hordozni és megszülni pont olyan, mint a hínárban úszni,<br />
hisz az anyaméh sötétjében fejlődik ki magzatunk és születik meg a levegőre és a fényre!<br />
És talán Istenként, Gondviselőként tekintenek reánk gyermekeink, Édesanyákra?<br />
Ezen kívül még kifejezheti a Földi életünket is. A víz megjeleníti érzelmeinket és a hínár<br />
mindazt a kötést, köteléket, mely e világhoz kapcsol, és közben keressük az élet értelmét,<br />
Isten világító fényét, a felemelkedést, a megvilágosodást, a szellemi tisztaságot.<br />
A kérdés ismét, hol van ebben Mária Magdolna? Ő megértette, hogy Isten jelen van. Jelen<br />
van a létezésben, hogy csak tiszta szívvel, irgalommal, megbocsátással, könyörülettel,<br />
alázattal valósulhat meg a Királyság. Szükséges hozzá a tudatosság, a Szív szava, hogy<br />
érzelmeink, indulataink, bűntudatunk, gyűlöletünk, szeretetlenségünk, ítéleteink,<br />
tisztátalanságunk átalakuljon és észrevegyük, hogy szüksége van minden embernek<br />
szeretetre, gondoskodásra és megbocsátásra! Minden ember vágyik a szeretetre, a<br />
megbecsülésre, az elfogadásra, de kevesen képesek arra, hogy az emberek álarca mögé<br />
tekintsenek, vagy ép saját álarcukat levessék. Mária Magdolnáról alkotott bármely<br />
történetben megvalósult az átalakulás, mely által ő merte vállalni Isten kéréseit,<br />
útmutatásait, és képes levenni saját álarcát.<br />
A legnagyobb ajándék, amellyel bírt az a HIT ereje.<br />
„Jeruzsálembe menet: Ajándékot kaptatok a HITET! A Hitetek beragyogja az egész<br />
világot. Átadom az imádság erejét. Ez a keresztelő imádsága, az alázatosak, a szerények<br />
imája és a lelki szegényeké, akik éheznek Isten Királyságára, amely egyszer a Ti<br />
otthonotok is lesz. Az Úr legyen veled, a Béke legyen veled” (Filmben Jézus szavai)<br />
„A világ csak akkor változik, ha mi is változunk”
A filmtől elrugaszkodva Mária Magdolna magas szellemi tudás birtokosa, ismerete van a<br />
manapság Bibliai olajakként emlegetett: szantálfa, kasszia, cédrusfa, ciprus, tömjén,<br />
gyantás husáng, izsóp, mirha, mirtusz, benzoeviasz, Sharon rózsája, nárdus olajok<br />
gyógyászati tulajdonságairól, felhasználásáról, alkalmazásáról, és szakrális, beavató<br />
szertartások tudója is. Továbbá vannak történetek, melyek szerint Mária Magdolna<br />
csodákat is tett Franciaországban, ezért tiszteletére templomokat, kápolnákat szenteltek.<br />
Notre dame lumiére-nek, azaz Fényességes Nagyboldogasszonynak vagy fényes<br />
Miasszonyunknak nevezték a franciák Magdolnát.<br />
Ezen kívül Mária Magdolna a nőiség egyik princípiuma, Szűz Mária alakja mellett. Míg<br />
Szűz Mária Égi Édesanyánkként, mindenki édesanyjaként jeleníti meg a nőiesség<br />
minőségét, addig Mária Magdolna megjelenik szeretőként, hitvesként, erőt sugárzó<br />
szabad nőként, aki megmutatja számunkra Istennel való egyesülését, a teljesség<br />
állapotát (test-lélek-szellem egységét). A NŐI lét egészét, erejét, hűségét, szeretetét,<br />
alázatát, kitartását.<br />
Mária Magdolna legnagyobb üzenete, hogy legyünk képesek a változásra a hit<br />
ereje által, ezáltal befogadni Isten szeretetét a szívünkbe, hogy általa mi is,<br />
egyénenként megéljük az Istennel való egységet.<br />
Doroginé Rókus Beáta<br />
pipacska@gmail.com<br />
Dúla, kisgyermekgondozó<br />
Komló<br />
Mária Magdolna templom - Sopron-Bánfalva
Jóga<br />
Áhimszá<br />
A N E M Á R T Á S M U V É S Z E T E
Jóga - nem ártás<br />
A jóga nem csupán testi gyakorlást jelent, hanem a fejlődéshez vezető úthoz ad<br />
segítséget.<br />
Szerintem a jóga filozófiája nem csak a távolkelet misztikus vallása, hanem az egész<br />
bolygóra érvényes tudás. Csupán arról van szó, hogy ott tudott megmaradni ez az ősi<br />
bölcsesség titokban, háborítatlanul. Minden ember fejlődéséhez, felemelkedéséhez<br />
útmutatót ad, függetlenül annak lakhelyétől, világnézetétől.<br />
Az ősi iratokban az ember fejlődéséhez a jóga nyolc tagját adják meg, B.K.S. Iyengaraki<br />
a jóga ősi bölcsletét újra előszedte, leporolta, újragondolta- pedig egy fához<br />
hasonlítja ezt a nyolc tagot.<br />
Az első csoportba- amit ő a fa gyökerével azonosít- tartoznak az emberekre<br />
vonatkozó általános erkölcsi alapelvek, a jamák.<br />
Ezek:<br />
-Ahimszá, a nem ártás elve<br />
-Szatja, az igazsághoz való hűség<br />
-Asztéja, a lopástól való tartózkodás<br />
-Aparigraha, a kapzsiságtól való tartózkodás<br />
- Brahmacsarja, az önmegtartóztatás<br />
Most az áhimszával szeretnék foglalkozni, mert ez egy nagyon érdekes téma.<br />
Az ahimszát a leggyakrabban a húsevéssel hozzák kapcsolatba, miszerint, ha nem<br />
eszem húst, és nem járulok hozzá állatok kínzásához, bántalmazásához, akkor én<br />
nem ártok. Ugyanakkor attól, hogy valaki nem eszik húst, még lehet erőszakos ember,<br />
és egy húsevő is lehet alázatos és szelíd.<br />
És mi van a növényekkel? Valamiféle érzésviláguk nekik is van, hiszen tudjuk, hogy<br />
„meghálálják a törődést”.<br />
Én úgy foglalnám össze ezt a kérdést, hogy az, amikor valaki szeretettel gondozza az<br />
állatait, és aztán végül mégis levágja, megköszönve neki az áldozatát, és a<br />
növényeivel is hasonlóképpen bánik, az közel jár az ahimszához. Ezzel szemben az,<br />
amikor állatokat és növényeket ipari méretekben, mintegy tárgyként tartanak, az<br />
bizony nagyon messze van a nem ártástól.
És mit teszünk a Földdel? Folyamatosan ártunk Neki!<br />
Ahimszá- nem ártok semmi létezőnek. Az élet szent és sérthetetlen.<br />
Gondoljuk csak át, mit is jelent valakit, valamit bántani? Mi az erőszakosság?<br />
Csak fizikailag tudunk ártani?<br />
Mindannyian tudjuk már, hogy nem csak tettekkel, de szavakkal is lehet bántani, és<br />
akkor még nem beszéltünk a gondolatokról!<br />
Lehet, hogy valakit nem ütünk meg, de olyan szavakkal, olyan hangon szólunk hozzá,<br />
ami mélyen a szívéig hatol, megbántjuk. Bántjuk.<br />
És bizony bánthatunk azzal is, ha rosszakat gondolunk valakiről, de ez már kevésbé<br />
ismert tény.Pedig igaz.<br />
Erőszakosság az is, ha rá akarjuk a mi véleményünket, akaratunkat erőltetni a<br />
másikra. Mert úgy érezzük, mi tudjuk, mit kellene tennie.<br />
Ahimszá- nem ártok semmi létezőnek, még magamnak sem. Magamnak sem!<br />
Nem teszek olyat, ami rossz nekem.<br />
Ez érvényes akár az ászanák (jógapózok) gyakorlásánál, akár a hétköznapi életben is.<br />
Nem erőltetem túl Magam, tehát nem vállalok olyan munkát, ami már sok, árt nekem,<br />
nem akarom úgy végzeni a gyakorlatokat, ahogy már nem tudom.<br />
Nem gondolok rosszat Magamról. A gondolatoknak rendkívül nagy az ereje!<br />
Tehát ahimszá azt jelenti, nem ártok semmi létezőnek sem tettekkel,<br />
sem szavakkal, sem gondolatokkal.<br />
Ez egy nagyon nehéz, de nagyon nemes feladat!<br />
Ehhez kívánok minden kedves olvasónak jó gyakorlást, és világunk mindjárt sokkal<br />
élhetőbb lesz!<br />
Pagonyi Tímea<br />
pagitimi@gmail.com<br />
Hatha jóga oktató<br />
Szőkéd
Herba<br />
szúrós<br />
gyöngyajak<br />
Leonurus cadiaca a latin neve ennek a növénynek. Sokat<br />
mondó. Oroszlán farok a leonurus, és a cardiaca<br />
egyértelműen a szívvel kapcsolatos. Én az oroszlán szívéhez<br />
kötöm gyógyhatását. A Regulus csillag a szíve az Oroszlán<br />
csillagképnek. Kékes fénye van és Kiskirálynak hívja a<br />
magyar. Ragyogó csillag és a szeretet szívének tartják.<br />
Erősen hat a szívcsakrára ezért is jó szívgyógyszer.<br />
Tinktúrájából már néhány csepp is megszünteti a szúrás,<br />
nyilallást.<br />
Szára szögletes, levelei három ujjasok. Virága a száron ül,<br />
halvány lila, később kicsi, szúrós gubacsok lesznek helyette,<br />
innen a neve is. Nagy hálával fordulok felé, hogy megtisztel<br />
az erejével. Erős növény.<br />
Virágcsúcsai olyanok, mint egy-egy totemoszlop. Nálunk az<br />
erdő szélén rengeteg van. Elaltva a növényeket, felső 30<br />
centijüket lecsípve szedem.
Mozgás - Tánc<br />
tánc az<br />
élet!<br />
É L E T E M A T Á N C
Egy cikket kéne írnom a táncról. Miért? Mert a zene, a tánc az életem. Csak már annyian,<br />
oly sok mindent, annyiféle formában írtak róla. Mit tudnék én még ehhez hozzátenni?<br />
Csakis amit megtapasztaltam. S ha ebből csak egy szó, egy mondat megérint valakit,<br />
akkor már megérte.<br />
Egészen 14 éves koromig eszembe sem jutott tánccal foglalkozni. A zenét imádtam, de<br />
nagyjából meg voltam győzödve, hogy semmi közöm a tánchoz - azon kívül, hogy otthon<br />
elriszálgatok -, hisz a tornaórákon is elég topának éreztem magam. Aztán egy aerobic<br />
órán a vezető észrevette, hogy szerinte jó érzékem van a tánchoz, s elhívott a<br />
csoportjába. Innen ered az én tánc iránti rajongásom.<br />
Egy új világ tárult fel előttem, egy új élet! Megismertem a saját képességeimet, nőtt az<br />
önbizalmam, megszerettem a mozgást. Az életem részévé vált és az is maradt.<br />
Rengeteg sikerélményt kaptam a “táncosként” könnyebb ismerkedéstől a színpadi<br />
fellépésekig. Gyermekeim megszületése után a tánc nagyrészt a bulikra, szilveszterekre,<br />
lagzikra korlátozódott. De a táncszeretet, és hogy jó lenne még újat, másfélét tanulni vágy<br />
nem múlott el. Így már majdnem 50 évesen újra szárnyaira kapott a tánc. Szalszázni,<br />
bacsátázni tanulok. Újabb társaság, újabb örömök, sikerélmények.<br />
A legnagyobb siker az önmagamba vetett hit felélesztése, hogy igenis<br />
képes vagyok erre!<br />
Megy ez még nekem!<br />
A tánc átsegít a nehézségeken.<br />
Történik valami rossz, bekapcsolom a zenét és kitáncolok magamból minden fájdalmat.<br />
Igazából csak arra akartam röviden rámutatni, hogy mennyit adhat a tánc az életünkben<br />
és hogy valóban kortól, nemtől függetlenül bármikor elkezdhető, s érdemes belevágni.ni.<br />
Varga Zita<br />
Pécsudvard
Fiatalok<br />
fesztivál<br />
szezon<br />
Fotó<br />
- Rayman Judit
Ha nyár, akkor fesztiválok. Ez szinte természetes tartozéka az év ezen időszakának,<br />
különösen a fiatalok szerint. Hazánk fesztiválkultúrája igen színes és gazdag,<br />
mondhatni messzi földön híres J. De nézzük most meg kicsit jobban, e közösségi<br />
eseménynek, jelenségnek az alkotóelemeit.<br />
Rengeteg típusú fesztivál közül választhatunk a nyár folyamán, de ami szinte<br />
mindegyikben közös, az az azonos téma, koncepció, amely köré szűkebb – tágabb<br />
értelemben az esemény szerveződik (legyen szó zenei, gasztronómiai vagy éppen<br />
családi fesztiválról), illetve a szabad térben való időtöltés. A fesztivál napjai alatt eltöltött<br />
idő, egyfajta aktív kikapcsolódásként is szolgálhat a résztvevőknek, ismerkedési,<br />
szórakozási, tanulási lehetőségeket nyújt. Célja összességében az, hogy valamilyen<br />
pozitív élményt, érzést okozzon, illetve, hogy a fesztiválozó emberek sokasága egy<br />
közösséggé kovácsolódjon össze arra a bizonyos időre, egy bizonyos értelemben<br />
(ehhez kapcsolódik a törzsi élmény keresése és igénye, amelyről röviden a legutóbbi<br />
számban írtam a szubkultúrákról szóló cikkben).<br />
A fesztiválok hagyománya a ’60-as évek hippimozgalmával vette kezdetét, és hatása a<br />
mai napig töretlen. Az akkori fiatalság egy teljesen új, alternatív életmóddal,<br />
gondolkodással lázadt a szülők képviselte társadalmi normák ellen. A hippi életérzés<br />
ezeken a hatalmas összejöveteleken (leghíresebb a Woodstocki fesztivál) sűrűsödtek<br />
és került sor az eszmecserékre, a fiatalságnak ezeken az első fesztiválokon volt végre<br />
lehetőségük találkozni a hasonló gondolkodású kortársaikkal is. Ez az élmény pedig<br />
hatalmas inspiráló erővel bír, amely összekötheti az embereket.<br />
Azóta változtak az idők, a zenék, a szórakozási szokások, de a fesztiválok szeretete és<br />
igénye megmaradt. A fesztiválok, és az azon belül zajló programok fontos szociális<br />
terek, és a közös szálak (pl. az azonos zenei ízlés vagy szubkultúrához való tartozás)<br />
azonos érdeklődésű, beállítottságú embereket vonzanak és hoznak össze, így<br />
könnyebb az ismerkedés, barátkozás, kapcsolatteremtés is. Igaz, hogy sok rendezvény<br />
már nem fókuszál kifejezetten egy konkrét műfajra, inkább sok kis tömbre osztják fel a<br />
teret, hogy a vegyes érdeklődésű, korosztályú résztvevők közül mindenki megtalálhassa<br />
a számára megfelelő programot. Erre jó példa, amikor egy nagyobb fesztiválon több<br />
színpad kap helyet, viszont teljesen különböző zenei stílusok szólnak rajtuk, vagy<br />
amikor kisgyerekes családok részére külön foglalkozásokat szerveznek. Így egyszerre<br />
van lehetőség az ismert és kedvelt közegben tartózkodni, ugyanakkor szabad az átjárás<br />
új ismeretek és élmények szerzéséhez is.
Mivel a fesztiválok szerkezete egy bizonyos szinten lemodellezi az ideálisnak tartott<br />
törzsi és rítusos hagyományokat, felhasználva annak elemeit, fontos megemlíteni az ún.<br />
szent vagy átmeneti idő szerepét is. A különböző népi rituálék, ünnepek, karneválok<br />
idejére, a résztvevők kilépnek a hétköznapok diktálta keretekből, a megszokott napi<br />
rutinból és egy kis időre más világba, más dimenzióba léphetnek át, ahol más típusú<br />
törvények uralkodnak. Ekkor az ember lelke, személyisége is átalakul, változáson megy<br />
át (gondoljunk csak a férfivá/felnőtté avatási rítusokra, és ennek mondhatni modernkori<br />
változatára, pl. az érettségi szalagavató, vagy egy fesztiválon elcsattanó első csók vagy<br />
első berúgás emlékeire, ezek mind mind beavatási funkcióval bíró események), majd<br />
ezzel az új személyiséggel kiegészülve illeszkedik vissza a normál rendszerű életbe.<br />
Ha nem is ennyire konkrétan, de azért modern korunk rítusai, fesztiváljai is hordozzák<br />
magukban ezt az ősi töltetet. Hiszen a lényeg az, hogy valami olyan élménnyel,<br />
érzéssel gazdagodjanak a résztvevők, melyre szívesen gondolnak vissza, melyek<br />
építően hatnak rájuk, és amiből energiát meríthetnek, amikor a szent időből végül<br />
vissza kell térni a dolgos hétköznapokba.<br />
Fotó - Rayman Judit<br />
Poór Anna<br />
nanna.poor@gmail.com<br />
Művészetterapeuta<br />
asszisztens
07<br />
Retró batyus bál<br />
Kicsit másképpen, zenével,<br />
vetélkedővel, ételekkel és<br />
tánccal is építjük a<br />
kapcsolati hálót.
I N T E R J Ú<br />
Fiatalok<br />
NAGY<br />
KINCSŐVEL<br />
...a lovas életről
Ő Emi:7 éves Fjord póni<br />
Babarcszőlősön él -egyik<br />
kedvencem .<br />
A magyarság történetében<br />
ősidőktől fogva kulcsszerepet<br />
játszott a ló, és a lovaglás. A<br />
nomád pásztorélet, a hosszú<br />
vándorlások és a honfoglalás utáni<br />
lovas életmód általánossá tette a ló<br />
sokoldalú használatát - az<br />
évszázadok során lovas nemzetté<br />
vált a magyar.<br />
Interjút készítettünk Nagy Kincsővel, aki 3 éves kora óta a lovak, és a lovaglás<br />
szerelmese. Most 11 éves , 5. osztályos tanuló Egerágon.<br />
-Hol készült ez a kép ?<br />
Sopronban, a Brandmajor lovasudvarban. Még lovas kobakom sem volt, biciklis<br />
sisakban feszítettem. Tisztességes csizmám már volt. ( Nevet)<br />
-Hol élsz Kincső? Van otthon lovad ?<br />
Átán lakom. Sajnos még nincs otthon saját lovam, de nagyon szeretnék.<br />
-Vissza tudsz emlékezni arra, mikor érezted először, hogy vonzódsz a lovakhoz?<br />
Amikor először megláttam egy lovat kb. 3 éves lehettem.<br />
-Mikor ültél először lovon? A te emléked szerint válaszolj, ne a szüleid elmondása<br />
alapján.<br />
Átán egy lovas rendezvényen Bótor Luca mögött ültem , nagyon kicsi voltam, egyedül<br />
még nem engedtek. Óvodás koromban Sopronba költöztünk, ott kezdtem el lovagolni 6<br />
évesen, fenti kép ott készült, kedvenc lovamat, Konyakot vezetem éppen a fedelesbe.<br />
Sokan csodálkoztak , hogy ez a hatalmas állat szót fogad ennek a pici lánynak. Volt,<br />
hogy bújkáltam a hasa alatt. Szüleim szerint egészen elképesztő volt, hogy egy cseppet<br />
sem féltem soha a lovaktól. Szüleim nem tudnak lovagolni . Kutatások után derült ki ,<br />
hogy dédipapáim voltak lóbolondok.<br />
-Mit jelent neked a lovaglás ?<br />
Felszabadultságot, kikapcsolódást, repülést.<br />
-Hogyan épül fel egy lovas edzés?<br />
Először rendbe tesszük az állatot, lóápolásnak hívják. Nyergeljük, kantározzuk, ami<br />
szerintem felesleges ugyanis a nyergen keresztül nem érezzük a ló mozgását, és<br />
ritmusát .
A kantár is hülyeség ,mert az nem emberi, hogy zablával tépjük a ló száját. Lehet hogy<br />
vannak kemény szájú lovak, de mindenen lehet finomítani, és kötőfékkel is el lehet érni<br />
ugyanazt az eredményt . Ehhez több türelem, és kitartás kell, de a végeredmény hogy<br />
még finomabb még, megbízhatóbb még jobb ló, és társ válik belőle. Ami nagyon fontos,<br />
,hogy nem fog félni tőlünk. Nem lehet úgy tanítani egy állatot hogy félelmet keltünk benne<br />
és fájdalmat okozunk neki.<br />
A lovas edzés fedelesben 10-15 perc sétával kezdődik, utána 1-1 kör vágtázás. Utána a<br />
gyengeségeink gyakorlása, ló és lovas szempontjából egyaránt. Következnek a lovardai<br />
alakzatok, majd a levezetés 10 -15 perc hosszú száron ügetés, végül lépés. A<br />
jutalmazás nem maradhat el. Ez lótól függ , ismerek olyan lovat aki rühelli a simogatást,<br />
másik nem szereti az almát. Szoktam zabpehelyből lósütit is sütni nekik. Ezt sem<br />
mindegyik fogadja el.<br />
-Szerinted mi mindenre tanítja az embert a lóval való kapcsolat? Hogyan veszed ezeknek<br />
a tanításoknak hasznát a mindennapi életedben?<br />
Először is, ha ló és ember között kialakul a kölcsönös bizalom és tisztelet, az<br />
megváltoztathatja az ember életét és mindhalálig tart. Azt mondják, hogy a ló egy tükör.<br />
Egy idő után olyanná válik mint a gazdája, így felfedi neki a jó és rossz tulajdonságait<br />
egyaránt.<br />
Engem a lovaglás türelemre, toleranciára, kitartásra bizalomra, sportszerűségre tanít és<br />
még sorolhatnám. Egyszerűen egy ló embert farag belőlünk.<br />
-Mit szeretsz a legjobban a lovakban?<br />
Azt, hogy sokfélék, mindegyikben mást lehet szeretni, mindegyik másra tanít. Valamelyik<br />
mókásabb, másik komolyabb, van makacsabb, félénkebb. Olyanok mint az emberek,<br />
különbözőek.<br />
-Mi a terved, célod ezzel a tevékenységgel? Ha másnak javasolnád mivel indokolnád miért<br />
érdemes a lovas életbe belekóstolni? Milyen másfajta célokat tudnál említeni mint a tied?<br />
-Díjugratni szeretnék, de nem azért mert<br />
most az a menő, hanem mert az az igazi<br />
repülés.<br />
Másoknak azt szoktam mondani, hogy<br />
próbálja ki, mert nem lehet szóban<br />
elmondani. A lóval többféle célja lehet az<br />
embernek, attól függ milyen lovat vesz<br />
magának. Van díjugró ló, póniló,<br />
terápiás ló, igás ló, és még<br />
sorolhatnám.<br />
Sokan távlovagolnak , ezt is szeretem,<br />
ez is cél lehet, de egy másik kategória.<br />
Ő egy B kategóriás Wels póni A kép Ausztriában<br />
Lackenbachban készült 2014.- ben egy karácsonyi<br />
vásáron. Még totál kezdő voltam.
Ő Lili: 5 éves Sethlandi póni Garéban lakik.<br />
Szöveg helyőrzője<br />
Vele nyertem a bükkösdi versenyen. Ez a kép<br />
az igazi ló-lovas kapcsolatról szól.<br />
-Hova jársz lovagolni ?<br />
Több helyre is járok , mert mindenhol mást<br />
tanulok. Mást tanít egy női, mást egy férfi<br />
lovas edző.<br />
-Versenyeztél már ?<br />
Anyukám nem híve a versengésnek, azt<br />
mondja, a virág nem versenyzik egyszerűen<br />
csak virágzik. De én szeretem a versenyeket,<br />
mert jól szocializálja a lovat. Harmadik<br />
helyezést értem el 2018 .ban a Bükkösdi Lóti<br />
Futi versenyen, Csigalopp versenyszámban.<br />
-Van e példaképed ? Ki az és miért ő ?<br />
Igen van, példaképeim a lovak. Tőlük lehet a legtöbbet tanulni.<br />
-Mondanál e még valamit , csak úgy ?<br />
Igen, azt mondanám, hogy én nem azért lovagolok, mert ez most menő, és nem azért<br />
mondtam mindezt, mert divatos dolog a lovakról beszélni. Hanem mert ezt érzem. És azt<br />
szeretném még , hogy hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindig támogattak ebben .<br />
Köszönjük szépen Kincső. Azt hiszem korodhoz, képest nagyon komoly, és szakmailag<br />
is kompetens válaszokat kaptunk. Szívből kívánjuk, hogy álmaid teljesüljenek !<br />
Kálmán<br />
Diána<br />
Áta<br />
Ő Dózi: 13 éves Sethla póni jelenlegi kedvencem ő is<br />
Babarcszőlősön él. Eléggé makacs különc de nagyon szerethető!
Jeles nap<br />
Nagy<br />
Boldogasszony<br />
Ü N N E P É R E (08. 15.)
Nagyboldogasszony egy olyan kozmikus hullám, energia, amely időtlen, tértelen. Nem<br />
köthető az időhöz, mert Fény tulajdonsága van, mely a pillanatban él. Nem köthető térbeli<br />
megjelenéshez, formához, mert a Fény megfoghatatlan.<br />
Leképeződése egy adott helyre, vagy időbe, csak az ott élő létforma tudati<br />
megnyilvánulása alapján lehetséges. Ezért adunk olyan alakot neki itt a földön, mint egy<br />
szobor, plasztika vagy festmény. Mert az itt lévő kiterjedés hármas. Összesűrítése<br />
anyaggá azért történik, mert józan ésszel való megértése így lehetséges. Világunkban<br />
lényegét női alakban jelenítjük meg. Ez lehet élő vagy tárgyi.<br />
Élő mivoltát adják azok a női testben létezett vagy létező lelkek, akik teljes egységükben<br />
élték meg földi életüket. Ilyen volt például Szűzanya is. Ők ennek az erőnek lehozói,<br />
megmutatói.<br />
Képi, tárgyi megjelenítés azt mutatja, hogy az adott korban, hogyan látták ezt az energiát.<br />
Általában Istenanyai erőnek mondják. Nappal körülvéve, Holdon állva és a Vénusz –<br />
Esthajnal csillagot önmagában megtestesítve ábrázolják. Árpád-házi és pártus<br />
pénzérméken még látható.Tehát itt is mutatja, hogy minden teremtő eszközt magában<br />
foglal. Magába hordozza a teremtés csíráját, Minden ősi népnek van egy hatalmas erővel<br />
rendelkező Istenasszonya, melyben ezt az elvet tapasztalhatja.<br />
Benne van minden mi befogadó, elfogadó, megértő, óvó. Mi nők hálásak lehetünk, hogy<br />
hozzáférhetünk magunkban ehhez az erőhöz. Urai vagyunk egy olyan szent<br />
esszenciának, mely életet ad és el is vehet. A leány első vérzésével pecsételi meg ezt a<br />
szövetséget, lehetőséget és hatalmat.<br />
Egyik barátnőm szerint (és én osztom nézetét) Nagyboldogasszony összeköthető Tündér<br />
Ilonával. Jó gondolat. Elkezdtem magamban kifejteni, hogy mi bennem a lényege?!<br />
Tündér Ilona nevében is benne van a megfoghatatlanság. Tünékeny, illanó… Mert ebben<br />
a jelenségben is – ugyanúgy, mint Nagyboldogasszonyéban – a Fény létezés van benne.<br />
Tündér Ilonát szőke hajjal, légiesen, törékenynek szokták ábrázolni.<br />
De mit is jelent nekem a Tündérilonaság?<br />
Eszembe jutott egy aranyasszony, Bősárkány (410-452). Már neve is tiszteletet kelt.<br />
Képtelen vagyok elképzelni, hogy ő amolyan törékeny virágszál lehetett. De ettől még<br />
benne lehetett ez a tünékeny erő, mellyel dolgozott és Tündérországot teremtett maga<br />
körül. Gyógyított, etetett, harcolt és lehozta Nagyboldogasszony energiáit népének. Nem<br />
önös érdekek vezérelték, hanem népéért dolgozott, minden szinten.<br />
Máris elérkeztünk az Aranyasszonyokhoz. Elővettem 2010-ben íródott noteszem és<br />
fellapoztam benne ezt a részt. Már akkor kigyűjtöttem belőle az aranyasszonyokat, akik<br />
közül nem egy fővezéri tisztséget is betöltött. Itt vannak ma is Aranyasszonyaink és<br />
ébrednek még többen.<br />
Sokat gyűjtöttem e témával kapcsolatban. Tordai Vilmos – Okkult elemek a Magyarság<br />
életében című könyvében a következőt találtam:
"A magyar ördögről nincs sok mondanivalón. Az ősmagyarok nem sokat törődtek az<br />
abszolút rossz megszemélyesítőjével, a jó és rossz dualizmusa csak a kereszténység<br />
behozatala után terjedt el. De azért a mi ördögünk mindig inkább kedélyes, ügyetlen fickó<br />
maradt, mint gonosz. Nagy része lehet ebben a Boldogasszony kultuszának is. A<br />
természet tündérasszonyának nemes kultusza nem engedte, hogy természet vallásunk<br />
ördögkultusszá váljék."<br />
Már nem tudom honnan „ollóztam ki”, de álljon itt két névmagyarázat is. Talán Badinyi<br />
Jós Ferenc egyik könyvéből való:<br />
MA – RI – A<br />
MA – Égi Anya<br />
RI – eredet, eredő<br />
A – meghatározó rag, mai névelővel azonos.<br />
Jelentése: Égi anyától származó.<br />
BABBA – Baba, Ég nyílása, Ég kapuja.<br />
BABBA MÁRIA – Az ég félhold alakú nyílásában, Máriát köszönti, aki kinyitja az Ég<br />
kapuját.<br />
Mária segítségével bejut imánk a „Fény Birodalmába”, biztosan eljut Urunk Istenünkhöz.<br />
Ismét Badinyi Jós Ferenchez fordulok.<br />
Jézus király a pártus herceg könyvében<br />
említi, hogy a Napkereszt vízszintes<br />
horizontján zajlik a földi élet és ennek<br />
egyensúlyban tartója Boldogasszony.<br />
Kettő Fényszüze ünnepünk van: az<br />
őszi és a tavaszi napéjegyenlőség.<br />
- A szeptember 21-én a hervadás<br />
folyamata indul el, de az Ő gondolatai<br />
védelmezhetnek minket a sötétség<br />
idején.<br />
- A március 21-i ünnep pedig az életet<br />
adó Szűzanya ünnepe.<br />
"Oltalmazónk! Minden titkok dicső Nagyasszonya! Vigyázó<br />
két szemed óvjon Nap Atyánk fényében."<br />
Badinyi Jós Ferenc tatárlakai amulett értelmezése<br />
Boldogasszony ünnepeink segítik Nagyboldogasszony<br />
energiájának a megélését. Ezért csoportosulunk körökbe,<br />
ahol alkotással, imákkal, énekekkel nyitjuk meg magunkat<br />
felé.
Rengeteg Boldogasszony kegyhelyünk van. Mindig forrással, vagy most már<br />
kiszáradt forrással köthető össze. Sajnos elhanyagoltak és látogatatlanok. Pedig<br />
energetikájukat a használatba vétellel tudjuk aktívvá varázsolni.<br />
Még rengeteg gondolatom van erről a témáról, de azt hiszem a Jelenség<br />
természeténél fogva is kimeríthetetlen.<br />
Megélése a fontos és magunkba fogadása, férfiként és nőként is.<br />
Rendszeresen tartok Boldogasszony ünnepeket, ébresztve nőkben, férfiakban,<br />
gyermekekben az ősi rítust, kultuszt, a Teremtő Ént. Alkotással, tisztító<br />
szertartással, együttéléssel, felajánlásokkal.<br />
Pagonyi Gabriella<br />
Szőkéd
Életmód<br />
Gondolatok a<br />
fájdalomról<br />
Gondolkodtam melyek a nyugati orvoslás által ajánlott megoldások, ha fájdalomról van<br />
szó. Főképp mozgásszervi fájdalomra gondolok jelenleg, bár ezek okai is vélhetően a<br />
lélekben keresendők, na de ezt a nyugati orvoslás szintén nem ismeri el -egyelőre.<br />
1:Elsőként elhangzó jó tanács : meg KELL tanulni együtt élni a fájdalommal. Később :<br />
sokkal könnyebb, ha hibáztatunk valakit / valamit érte. Pl : munkahely, genetika,<br />
házasság, stb .<br />
2:Gépekkel végeztessünk valamit , vagy más emberi erőforrást vegyünk igénybe : lézer<br />
th, fizioth, iszapkezelés, masszázs stb- lényege: =MÁS tesz helyettünk valamit, más<br />
energiáját használom .<br />
3: termálfürdő = üljünk bele a meleg vízbe, nem baj ha büdös, majd megszokjuk.<br />
Legalább sokan vagyunk, sajnáljuk egymást, és van közös téma.<br />
4: Vegyünk be gyógyszert , fogalmunk sincs, mi van benne, jobb ha nem is tudjuk. De<br />
nem aggódunk, a mellékhatásokat is tudják más gyógyszerrel kezelni, mondták a<br />
tévében.<br />
5:Engedjük , hogy *szteroidokat * adjanak a testünkbe, amiről azt sem tudjuk mi az, de<br />
jobb is így nekünk.<br />
6: Biztosan a családban, munkahelyen elszenvedett stressz okozza, a nyugati orvoslás<br />
ezt a szót szívesen használja mert első kézből ismeri. ( visszatérünk ismét a<br />
hibáztatásra jobb ötlet nem maradt ) Tehát szabaduljunk meg tőlük . Váljunk el, váltsunk<br />
munkahelyet. Vagy csak LOREÁL: kényeztesd magad szakíts ÉN időt . Utazz, távolodj<br />
ENJOY . Keresd meg a távolban a megoldást. A megvilágosodás Tibetben, a csodák<br />
Indiában vannak.<br />
7: ha már idáig eljutottunk, fentiek nem működtek, operáltassunk, más is úgy szokta,<br />
reméljük kapunk időpontot, hogy mikor, majd ők megmondják, ők tudják mi meddig<br />
bírjuk.<br />
Szeretném feltenni magunknak a kérdést, hogy ha egy adott problémát mindig<br />
ugyan arról az oldalról közelítünk meg , számtalan esetben bebizonyosodott hogy<br />
a megoldásnak vélt módszer nem működik, miért tesszük meg újra és újra ugyan<br />
azt, és ugyan úgy. És vajon miért várunk más eredményt?<br />
Kálmán Diána diusjoga@gmail.com<br />
Intenzív Szakápoló,Jógaoktató<br />
Áta
Kert<br />
Kistótfalusi<br />
É L E T K E R T<br />
Három éve, hogy a Kistótfalu melletti szőlőhegy egy akácosokkal körülvett, de fantasztikus<br />
panorámával megáldott pontján elindult a Hétágfa Egyesület kísérleti kertje, a Hétágfa Liget<br />
közösségi kert. Kísérleti, több szempontból is. Egyrészt néhány, a bolygóért és az<br />
emberiségért tenni akaró, de kertészeti-termelési tapasztalattal kevéssé rendelkező ember<br />
összefogásából indult a történet. Kísérleti azért is, mert ez a néhány ember alkotta<br />
közösség első nagyobb, saját projektje, amelyik kifejezetten a termelésre fekteti a<br />
hangsúlyt. Ráadásul nem a szokványos közösségi kertről van szó: nem az egyéneknek van<br />
1-1 parcellájuk, hanem minden aktuális munkát igyekszünk közösen elvégezni. És kísérleti<br />
kert azért is, mert ökológiai módszerekkel, megoldásokkal kísérletezünk, és folyamatosan<br />
ismerkedünk a talajjal, a mikroklímával és az ideális kultúrnövényekkel.<br />
A kertet elsősorban kiskerti méretekben és távlatokban működtetjük. Olyan zöldségeket<br />
termesztünk, amelyek egy szokványos kiskertben is megtalálhatók: paradicsom, paprika,<br />
borsó, hagyma, kevés krumpli. Persze minden évben kipróbálunk valami újdonságot is:<br />
tavaly az olajtök, idén a batáta/édesburgonya a sláger – kíváncsian várjuk az<br />
eredményeket.<br />
Szelíd gazdálkodást folytatunk, vagy igyekszünk elkerülni a drasztikus beavatkozásokat a<br />
természeti körforgásba. Nem forgatjuk a földet, nem szántunk vagy ásunk, hanem csak<br />
ásóvillával lazítjuk. Nem kapálunk és gyomírtózunk, hanem helyette vékonyan mulcsolunk,<br />
legtöbbször szalmával, de tavaly sikerült az önkormányzattól az ősszel lehullott utcai<br />
faleveleket is elkérni, és azokat is felhasználtuk. Igyekszünk növényi permetlevekkel távol<br />
tartani a kár- és kórokozókat – nekünk is a legnagyobb csodaszerünk a csalánlé.
Van néhány technika amelyeket időről-időre alkalmazunk. Tavaly használtunk először egy<br />
dombágyást, és szintén tavaly próbáltuk ki Gyulai Iván találmányát, a mélymulcsos<br />
technikát. Utóbbi lényege, hogy 50-60 cm magasan trágyával kevert szalmát tettünk a<br />
talajra ősszel, és ebbe vetettünk tavasszal.<br />
Az eredmény minket is meglepett, mert nagyon termékeny és tápanyagdús termőközeg<br />
lett a végeredmény.<br />
Talán a leginkább hasznosítható kertészeti technológia a ki-betakarásos módszerrel<br />
történő gaztalanítás. A rendszer lényege, hogy 3 hétre a kiszemelt talajt be kell takarni<br />
fekete fóliával vagy kartondobozzal, majd egy hétre kitakarni, majd megint 3 hét betakarás<br />
következik, és így tovább egészen addig, amíg 3-4 kör le nem megy. Az elméleti háttér<br />
szerint a betakarás ideje alatt a növények a sötét miatt elfonnyadnak, mintha az ősz/tél<br />
közeledne, majd a kitakarás egy hete alatt gyökerükből mozgósítják a energiájukat, amit a<br />
következő betakarás során szintén elfonnyaszatanak. Ennek a tartós „kivéreztetésnek” az<br />
eredménye egy láthatóan gazmentesebb, könnyebben kezelhető terület.<br />
Szintén jól működnek a növénytársítások – legjobban a sárgarépa-hagyma páros<br />
szerepelt, de tapasztalat szerint jól segítették egymást a saláta és a retek, ill. a bab és a<br />
krumpli. Tiszta szívvel ajánljuk az ilyesfajta kísérletezést mindenkinek, hiszen nem csak a<br />
termést lehet növelni, hanem a növények egymást erősítik, egyfajta kölcsönös védelmi<br />
rendszert nyújtva egymás számára.<br />
Azért a Hétágfa Ligetben sem fenékik tejfel az élet, sok nehézséggel is meg kell<br />
birkóznunk. A rendszeres gazolás mellett is folyamatosan küzdünk a szulákfélékkel és<br />
egyéb makacs gazokkal. Szinte szélmalomharcot folytatunk a poloskákkal és a házas és<br />
házatlan csigákkal – utóbbiak ellen legújabban sörcsapdát vetünk be – meglátjuk,<br />
mekkora eredménnyel.<br />
Nagyon sokat tanultunk az elmúlt 3 nyár alatt kertről, természeti törvényekről, bogarakról,<br />
vad- és kultúrnövényekről, de elsősorban önmagunkról. Mikor és mit kell megcsinálni,<br />
mikor kell közösségként fellépni, és mi az, ami összébb kovácsolja a közösségünket.<br />
Kétségek nélkül mondhatom, hogy az egészséges, vegyszermentes zöldségeken túl<br />
összetartozást, emberséget,egymásért kiállást, és sok nehéz és vidám pillanatot<br />
köszönhetünk a Hétágfa Ligetnek és a kísérleti közösségi kertünknek.<br />
Ha bárki kíváncsi eredményeinkre (és olykor kudarcainkra), akkor szeretettel látjuk a<br />
Ligetben, akár egy kis ásóvillázás, gazolás vagy palántázás idejére is! ☺<br />
Berta János<br />
jnsberta@gmail.com<br />
KIstótfalu<br />
Hétágfa Liget
A NYÁR<br />
Gyerekszáj<br />
A nyár a kedvenc évszakunk mert akkor van a nyári szünet és sokat lehet bulizni,<br />
lovagolni, úszni, nyaralni, napozni, fagyizni és még sok más nyári sportot űzni.<br />
Meli: az a jó, hogy itt Átán van egy bicikliút, ahol szoktunk jókat biciklizni, futkározni,<br />
papírsárkányt eregetni és, ha jönnek a vonattal az ismerőseink mindig innen jönnek, és el<br />
tudjuk kísérni őket. A kedvenc gyümölcsöm a dinnye, az ananász és a cseresznye,<br />
nyáron ezekből jó sokat ehetek. Ilyenkor szoktak lenni viharok, amiket nem szeretek, mert<br />
esik meg dörög de a villámokat nézegetni szeretem.<br />
Jó idő van, és fel lehet állítani a medencét.<br />
Ímádok nyaralni, és fagyit enni.<br />
Kincső:Én azért szeretem a nyarat, mert nagyon nagyon sokat táborozhatok,<br />
lovagolhatok, a tesómmal horgászhatok, és eközben nem kell tanulnom!<br />
A kutyussal is sokat játszhatok, taníthatom.<br />
Sátrazni is imádok, pláne, ha haverok is jönnek.<br />
Sokat szoktunk bandázni, biciklizni és ökörködni.<br />
Ilyenkor jó lovagolni, a lovaknak is tetszik, hogy nem csúszkálnak össze vissza, kivéve<br />
esőben, de akkor bent vagyunk a fedeles lovardába.<br />
Na, de mindig van pár bolondos ló.<br />
Ezért szeretjük mi a nyarat!<br />
És ti?<br />
Gothár Melitta és Nagy Kincső<br />
Egerági Általános Iskola
Vacsora után Zsebi mesél.<br />
Arcával, kezével, minden porcikájával (Kismaszat pedig nagyokat kacagva<br />
utánozza… „a ciga meg cak hevejész, cak hevejész… ájokpajton tekejeg”, neki is<br />
nagyon tetszik az előadás)<br />
Nyusziról, csigáról szól a mese, beleszőve az évszakok váltakozását… nyárra ősz,<br />
őszre tél, télre tavasz, tavaszra nyár... a csiga csak heverész, nem táncol a vidám<br />
nyuszival.<br />
Bármilyen remekül szórakozunk, csüggünk imádattal minden mondatán, egy idő<br />
után úgy tűnik végeláthatatlan a mese. Zsebi érzékeli a figyelem lankadását, mert<br />
megkérdezi:<br />
- Bírjátok még???<br />
Zsebi akcióba hívja Kismaszatot: Gyere Regőske! Megtanítalak rosszalkodni.<br />
Míg a szülők az óvodában dolgoztak, Mama az udvaron vigyázta aprónépet.<br />
- Úgy nézem, te középkorú vagy. Nem lehetsz nagymama! - mondta ki az ítéletet a<br />
négy és fél éves Dorka.<br />
- Neeeeem! Ő neeem középkorúúúú! Ő a MAMAAAAAAAA!- replikázott felháborodva<br />
Zsebi.<br />
Váthelyi Panni<br />
Áta
Mese<br />
Várfalvy Emőke - Vizitündér és Tűzmanó vakációzik<br />
Vízitündér és Tűzmanó, mivel szomszédok voltak sokat játszottak együtt nem csak az<br />
óvodában, de otthon is. Nagyon örültek neki, amikor kiderült, idén a nyaralásukat is<br />
együtt töltik majd.<br />
- A Balaton csodás, majd meglátod! – lelkendezett Vízitündér, aki minden tavat, folyót és<br />
patakot szeretett.<br />
- Biztos, főleg, ha homokos a partja – válaszolta Tűzmanó, aki az óvoda<br />
legtehetségesebb homokvárépítője hírében állt.<br />
A vakáció harmadik napján Vízitündér és Tűzmanó családostul meg is érkezett a<br />
hatalmas, kék tó partjára. Kánikula volt. Vízitündér alig várta, hogy felvehesse szép, fehér,<br />
tavirózsés fürdőruháját és csobbanhasson az időjósok szerint kellemes hőmérsékletű<br />
vízbe.<br />
- Te nem jössz? – nézett Tűzmanóra, aki esetlenül álldogált a tó partján vadonatúj, piros<br />
úszónadrágjában.<br />
- Hát… - lépett közelebb Tűzmanó a vízhez és óvatosan beledugta a nagy lábujját, majd<br />
felszisszent – nekem ez túl… hideg.<br />
- Méghogy hideg? – kacagott Vízitündér és csapkodni kezdett maga körül. Olyan volt,<br />
mint egy virág alakú, kacagó szökőkút – Hideg? Ugyan! Megvan ez vagy 20 fokos!<br />
- Mondom én, hogy hideg – ráncolta össze a szemöldökét Tűzmanó – majd ha 100 fokos<br />
lesz, bemegyek.<br />
Vízitündér nevetett, aztán belebújt hattyú alakú úszógumijába és elkezdett fel –le úszkálni<br />
a part mellett. Tűzmanó eközben elővette megkereste a lapját és a bástyaformázó vödrét<br />
és nekilátott a parton felhúzni egy erődöt.<br />
A két gyerek nagyon élvezte a maga játékát, de miután Tűzmanó az utolsó védbástyával<br />
is elkészült rájött, hogy társaságra vágyik.<br />
- Haló, gyere ki onnan és segíts vizet hordani a várárokba! – kiáltott Vízitündérnek, aki<br />
épp sellőtáncot tanult a nővérétől.<br />
- Most nem érek rá – kiáltott vissza a kislány.<br />
- De már nagyon erős a nap, meg fogsz égni – érvelt egy apuka határozottságával<br />
Tűzmanó.<br />
- Nem fogok, be vagyok kenve – válaszolt Vízitündér és tovább lubickolt.<br />
- De már leázott rólad, olyan piros az arcod, mint az úszónadrágom – próbálkozott<br />
Tűzmanó, de Vízitündér oda sem figyelt rá.<br />
Este a vakáció kezdetének örömére a nyaralónál szalonnasütés készülődött. Tűzmanó<br />
mindenben segédkezett ami a tűzgyújtáshoz kell. Csillogó szemekkel leste, ahogy a<br />
gyújtós lángra kap és a tűznyelvek elkezdik kóstolgatni a tudományosan felállított rakást.<br />
Alig várta, hogy a vörösen izzó parázs fölött piríthassa a szalonnáját.<br />
– Ugye milyen szépen megraktuk? Gyere, nézd meg! – lelkendezett Tűzmanó.
Vízitündér óvatosan szemlélte a ropogó tűzrakást, ahogy közelebb ment hozzá, hirtelen<br />
nagy durranást lehetett hallani és szikrák szálltak mindenfelé. A kislány ijedten kapta<br />
maga elé a kezét.<br />
- Ne félj, biztos csak a tavalyi gesztenyéből maradt a parázsban – nyugtatta Tűzmanó.<br />
Vízitündér könnyezett és az orrát dörzsölte. Megégette egy szikra.<br />
- Majd a sült szalonnától jobb kedved lesz, meglátod! Az ám a fincsi vacsi – bíztatta<br />
Tűzmanó, de Vízitündér csak a fejét rázta.<br />
- Én nem eszem ilyen zsíros dolgokat vacsorára. Inkább cseresznyét szedek meg eszem<br />
hozzá kekszet.<br />
Tűzmanó nem vitatkozott, beszaladt a konyhába, ahonnan kenyeret és hagymát küldtek<br />
ki vele a vacsoraasztalhoz. Hamarosan le is égetek a fadarabok és vidám sercegéssel<br />
sülni kezdtek a nyársra húzott szalonnaszeletek, hagymagömbök és kolbászhengerek.<br />
Tűzmanó lelkesen csöpögtette a kifolyó zsírt és nagyokat nyelt, ha arra gondolt, a<br />
felnőttek alufóliába burkolt krumplikat is elrejtettek a parázs alatt. Mikor már mindenki jól<br />
lakott és el is fáradt Tűzmanó kijelentette, hogy nem álmos és szeretne még egy a tűz<br />
mellett ülni.<br />
- De már sötét van. Gyere inkább aludni! – unszolta Vízitündér, akinek nem volt kedve<br />
egyedül átmenni az éjszakai kerten.<br />
- De olyan szépen feléledt, hogy ráraktuk azokat a száraz ágakat! – csillogott a tábortűz<br />
fénye Tűzmanó szemében.<br />
- Meg fogsz fázni és az egész nyaralás alatt fújhatod majd az orrod – érvelt Vízitündér<br />
egy anyuka határozottságával.<br />
- De olyan ritkán szalonnázunk, maradnék még – mondta Tűzmanó és egy kis ággal<br />
óvatosan odébb tolt egy parázsdarabot.<br />
- És a szúnyogok is jól összecsípkednek… - morgott még egyet hátra Vízitündér, de már<br />
érezte, hogy Tűzmanóval nem lehet beszélni, így inkább egyedül ment lefeküdni.<br />
Másnap reggel, a strandra menet a két gyerek nem beszélgetett, pedig máskor be sem<br />
állt a szájuk. Vízitündér nővére meg is kérdezte:<br />
- Hát ti veletek meg mi történt? Összeragadt a szátok a kakaóscsigától?<br />
A gyerekek csak a fejüket rázták.<br />
- Ugyan, látom, hogy durci van – bíztatta őket a nagylány.<br />
- De nincs! – vágta rá Vízitündér és mérgesen rámarkolt az úszógumijára.<br />
- Tűzmanó?<br />
- Nincs durci – lógatta le még jobban a fejét Tűzmanó, mintha csak a vödreit nézegetné.<br />
- Azt ugye tudjátok, hogy Dér Lehel hazudós gyereknek nem ad ám fagyit? – vigyorgott<br />
Vízitündér nővére - Így legalább a tiéteket is megehetem!<br />
- De – mondta egyszerre Vízitündér és Tűzmanó – de mi nem hazudunk.<br />
- Nem?<br />
- Na jó – ismerte be Vízitündér – kicsit durci van.
Kicsit itt is – motyogta Tűzmanó.<br />
- De miért?<br />
A két kisgyerek, mint akiken kinyitották a csapot, egymás szavába vágva magyarázták,<br />
milyen rossz volt, hogy előző nap nem tudták együtt csinálni, ami a legizgalmasabb a<br />
vakációban.<br />
- És ha ez minden nap így lesz… - kezdte Vízitündér.<br />
- …akkor ez lesz a legszomorúbb vakáció a világon – fejezte be Tűzmanó.<br />
A tündérnagylány megállt és komoly arcot vágott. Megigazította a hajában a virágkoszorút<br />
és összeráncolta a szemöldökét. Ez utóbbi a felnőtteknél is mindig beválik állítólag, ha<br />
komoly dolgokról van szó, így nem sokára tényleg megszületett a megoldás.<br />
- Bodorítsatok felhőket!<br />
- Mit? – kérdezett nagyra nyílt szemekkel a két ovis.<br />
- Nemrég olvastam a Négyszögletű Kerekerdőben felhőbodorítókról. Pontosan nem<br />
emlékszem, mit csináltak a settenkedésen kívül, de a felhőkkel való játék pont nektek való.<br />
Egy kis víz és tűz és kész a gőz, abból pedig remek felhőt lehet hajtogatni, majd<br />
megmutatom. Ez lesz a délutáni program, alvás után. Ezt mindig együtt csináljátok. A többi<br />
játékban meg ki-ki úgy vesz részt, ahogy jól esik.<br />
Délután a nyaraló kertjében Vízitündér a nővérével és Tűzmanóval egy pléden ült. A<br />
búzakék égbolton szikrázó nap hamarosan egy bájos felhőállatkertet terelgetett, s jó<br />
kedvvel hallgatta a földről felhallatszó felhőbodorítók önfeledt kacagását.
Váru , ha ér ék e m ő,<br />
közös ég e v ő va .<br />
E L E N T K E Z Z !<br />
J<br />
uj @go g o s.co
Sütés-főzés<br />
Az első dobostortám története
Még 2015-ben történt.<br />
Életem legborzalmasabb torta-sütős éjszakáját tudathattam a hátam mögött! Aminek<br />
semmi köze nem volt az akkor éppen bennem tomboló influenzához!<br />
Az úgy volt, hogy a Papus már régóta akart egy dobos tortát. Éreztem én, hogy nem<br />
egyszerű a történet, húztam, halasztottam (évek óta!!), nem mertem belevágni.<br />
Aztán, egy látogatás során, az ismerősöm elém tett egy papírt : "A" dobos torta receptje!-<br />
mondta jelentőségteljesen hangsúlyozva. - Egy erdélyi nénitől kaptam.-<br />
Anyukája rögtön a szívéhez kapott. Normááális vagy???!!!!???!!! Ezt mutogatod neki?<br />
Teljesen kiakadt.<br />
Nanáááhogy azonnal fölébredt az érdeklődésem, és már olvastam is. Miközben Irén néni<br />
folyamatosan dohogott, hogy ebben a konyhában aztán nem lesz ennyi<br />
tojás/izé/miegymás elpazarolva egyetlen édességre! Még, ha olyan finom is.<br />
Szóval így kezdődött.<br />
Mert persze, hogy EZ A RECEPT kellett nekem. Egész héten gyűjtögettünk Ilcsivel. Hozta<br />
a rengeteg tojást a piaci kofától, házit, természetesen. Péntekre megvolt minden, ami kell.<br />
Kiadós influenzával együtt...<br />
Papus mondta, ne most, halasszuk el, ráér egy/két/három héttel később is az az ünnepi<br />
ebéd. Persze nem tudta miről van szó (csak annyit, hogy torta készül).<br />
De én már makacs voltam. Zsebi is izgalomban volt a visszafogott<br />
köszöntésen... éééésholatojtanagyanyóóó????? ezt annyiranagyon nem értette. Hát<br />
milyen születésnap az, ahol nincsen torta?<br />
Szóval belefogtam.<br />
Első lépésként Papust kitiltottam a konyhából (Az akkori életterünk összesen 47 m2 volt, el<br />
lehet képzelni a kitiltás hatásfokát. Becsületére legyen mondva emberemnek, mindig szólt,<br />
ha éppen arrafelé vitt az útja, ahol dolgoztam…. én meg jóóól letakartam a<br />
munkaterületet).<br />
Először a krém, mert annak állni kell a hűtőben. Órákat.<br />
Estefelé kezdtem a lapokat sütni, Zsebi hathatós segítségével.<br />
Rémségesen nehezen boldogultam a tortalapok sütőpapíron történő sütésével, közben<br />
állandóan hessegetnem kellett Kiscsikónkat, mert egy ültő helyében föl akarta falni a kész<br />
lapokat, ami kétperces meló lett volna neki. Vagy még annyi sem. Ezt sem értette, na, de<br />
aztán elfogadta, hogy most nincs elő-kóstolás. Okos volt már akkor is, ez az én kis<br />
Zsebim!<br />
Lapok készen. Letakarva, eldugva, mert elérkezett a vacsora-idő.<br />
Mikor elcsitult a nép, véglegesen összeállítottam a krémet, megkentem a lapokat, egy<br />
részt félretéve, mert akkor még úgy gondoltam, olyannagyonbaromi ügyes vagyok, hogy<br />
majd én féloldalasan megemelem egy kis csokoládé-trutymóval, és hűűű, meg ha!<br />
Ja! (Aztán földőlt a partvis a sarokban, és fölébredtem!)<br />
Következett a (számomra) legnehezebb része a produkciónak: a tetejére a karamell.<br />
Nnnnna!!! Hát ilyet én még soha... és nem is akartam... és nem véletlenül... és... pffffff!!!!!
Ötvenszer mentem a géphez megnézni, hogy BIZTOS, hogy a cukrot csak úgy, szárazon<br />
kell kezdeni kevergetni? És utána? És hogyan? És mivaaan????!!!!<br />
Voltak praktikák a fejemben, mert a gúgli a barátom, de SEMMI GYAKORLAT A<br />
KEZEMBEN! Két dolog zsongott (a kórságon kívül!) az agyam helyén: nagyon gyorsan<br />
kell dolgozni, mert hamar megköt, és VIGYÁZAT! VESZÉLYES MŰVELET! AZ<br />
OLVASZTOTT CUKOR FORRÓ! RAGADÓS!<br />
Jól van! Lássunk neki!<br />
Na, EZ egy borzalom volt! Nem, hogy gyorsan elsimítani, de még csak kiönteni sem<br />
sikerült olyan gyorsan, hogy közben folyékony is maradjon. Mikor végre (szerintem<br />
NAGGGYON GYORSAN!) kiöntöttem/kikapargattam a lábosból azt a trutyit, és<br />
belefogtam a szétmázolásához, már ragadt a vajas késhez! És még hátra volt a<br />
tortaszeletek kialakítása a teljes megkötés előtt.<br />
Nem húztam ki a karamellt egész a lap széléig.<br />
Úgy-ahogy vagdostam csak be a szeletek helyét. Arra meg aztán végképp nem figyeltem,<br />
hogy szép, snájdig, egyforma-szeletek legyenek.<br />
Magasról tettem rá. Akkor már.<br />
Hagytam teljesen kihűlni. Legnagyobb meglepetésemre aránylag könnyen szétszedhetők<br />
voltak a torta-tetőcskék. Mert vannak még csodák, ugye!<br />
Eddig megvolnánk. Már csak be kell fednem a tortát a karamelles torta-szeletkékkel, alá<br />
egy kis krém, hogy pofás (???) legyen, és mehetek fürdeni, aludni (ekkorra már egy<br />
merő víz voltam, a fejem búbjától, a talpamig, beleértve a ruhámat is).<br />
Elő egy habzsákot, bele a csillagcső, ha lehet a legnagyobb, szép legyen az a krémrózsa.<br />
Megtöltöttem, kezdtem nyomni, ééés! Egyetlen szempillantás alatt minden csoki-krémes<br />
lett a közvetlen környezetemben... megrepedt egy helyen a baromijóminőségű<br />
habzsákom.<br />
Ekkor történt, hogy leültem a tortám mellé az ebédlő székre, és csendben fuldokolva<br />
elkezdtem röhögni. Visítva, sírva is tudtam volna, de mindenki aludt már.<br />
Aztán befejeztem. Azért is.<br />
Ez hát az én első, és utolsó dobos tortám hiteles története.<br />
Persze, ez sem maradt rajtam. Hogy is mondta a reklám anno? Ronda, és finom... :o)))<br />
Mi bajod van ezzel? Egyetlen baja van csak! Kevés a krém benne...<br />
A ZSEBI MEG A KISMASZAT IMÁDTA!!!!!!<br />
… és akkor a recept, hátha valaki szereti a kalandokat… :D :D :D<br />
Várhelyi Panni<br />
vpannus@gmail.com<br />
Áta
Dobos torta<br />
Hozzávalók a tésztához:*<br />
8 tojás<br />
8 kanál rétesliszt<br />
8 kanál cukor<br />
Hozzávalók a krémhez:<br />
40 deka vaj<br />
15 kanál porcukor<br />
13 deka cukrozatlan kakaópor<br />
8 tojás<br />
Hozzávalók a karamellhez:<br />
15 deka kristálycukor<br />
Elkészítés:<br />
Azzal kezdjük, hogy szétválasztjuk a tojások sárgáját a fehérjétől. A fehérjét fölverjük<br />
habnak, és a sárgáját is habosra keverjük. A habbá vert fehérjét összekeverjük a kikavart<br />
tojássárgával, ezután beleszitáljuk a lisztet és óvatosan elkeverjük a tojás-masszában.<br />
Kör formájú sütőpapíron (célszerű a tortaforma segítségével kivágni a köröket) 7 lapot<br />
sütünk.<br />
A krémhez a tojásokat simára keverjük a fele porcukorral, és a kakaóval, majd<br />
folyamatosan keverve besűrítjük, végül kihűtjük (A sűrítést lehet gőz fölött végezni). A<br />
vajat habosra keverjük a porcukor másik felével, majd kanalanként hozzákeverjük a kihűlt<br />
krémet. A legszebb lapot félretesszük, a többit megkenjük a krémmel, egymásra illesztjük,<br />
kissé lenyomjuk őket. Vékonyan bevonjuk a torta oldalát is krémmel, és a hűtőben hagyjuk<br />
dermedni, kb. 1 órát.<br />
A karamellhez a kristálycukrot aranysárgára pirítjuk, vajjal megkent, széles pengéjű késsel<br />
a félretett lapra simítjuk. Gyorsan kell dolgozni, mert hamar dermed! És NAGYON<br />
ÓVATOSAN mert rendkívül forró!! Még melegen (minden vágás előtt újra vajazott késsel!)<br />
annyi szeletre vágjuk, ahány szeletes tortát szeretnénk. Tálalás előtt tesszük a torta<br />
tetejére a lapokat, és ezután szeleteljük a tortát.<br />
*Az eredeti receptben 15 tojásos a tészta, és értelemszerűen több a hozzávaló krém<br />
tekintetében is, de úgy gondoltam, kezdésnek elég lesz egy kisebb adag.
Fotó - Piros Dávid<br />
Köszönjük a figyelmet!<br />
Pagonyi Gabriella -<br />
főszerkesztő<br />
Terényi Gyöngy<br />
Várhelyi Panni<br />
Varga Zita<br />
szerkesztők<br />
Elérhetőségünk:<br />
ujsag@googlegroups.com