HANS REINERTH 1900−1990  KARRIERE UND IRRWEGE

Gunter SCHÖBEL
WEY Othmar
1999 Die Ausgrabungen Hans Reinerths in der Siedlung Egolzwil 2 in den Jahren 1932–33, Plattform, 7/8, 39−45
ZIKELI G.
1989 Bistritz zwischen 1880 und 1950, Erinnerungen eines Buchdruckers, Einführung und Anmerkungen von Michael Kroner,
München.
ZYLMANN Peter
1933 Der Lehrer und die Urgeschichte, Schleswig-Holsteinische Schulzeitung (Schriftleiter H. Hansen), Jg. 81, Nr. 38, 23.
Sept. 1933.
Hans Reinerth (1900–1990) – egy erdélyi szász régész pályája és úttévesztései
a tudományban a weimari Németország és a totalitarizmus idején,
Közép- és Kelet-Európában
(Kivonat)
A besztercei származású tehetséges fiatal Hans Reinerth tanulmányai elvégzése után kudarcot vall a weimari
Németország régész szakmájának súlyos belső ellentétekkel terhelt világában. Miután azonban, ahogy
a legtöbb fiatal tübingeni egyetemi docens, ő is belép a NSDAP-ba (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt),
a náci kultúrmunka feltétel nélküli támogatójaként Alfred Rosenberg birodalmi hivatalvezetőjévé válik, majd
1934–35-ben Berlinben taníthat. A szakmai ellentétek persze ide is elkísérik, és 1945-ben kollégái indítványozására
kizárják a pártból. A nácizmus bukása utáni 1949-es purifikálások során élete végéig kitiltják,
szinte összes diákjával együtt, mind Tübingenből és Berlinből, mind pedig a régészeti kutatásból. Az általa
létrehozott, Bodeni-tó parti magánmúzeumot vezeti haláláig, Unterhuldingenben.
Politikai felelőssége alól senki nem kívánja menteni, viszont szakmai pályájának zsákutcái kapcsán érdemes
felfigyelni néhány árnyalatra. Szakmai programját, melyet mindvégig képviselt, még náci korszaka
előtt megfogalmazta, és római koros szakmai ellenfeleinek kutatási témái valójában nagyobb hatással voltak
a náci vezetésre. Politikai szerepvállalásából a német őstörténeti kutatás anyagilag jelentősen profitált. Szakmai
módszertana a század első felének jelentős irányzata volt, és szabadtéri régészeti múzeuma – a szakmával
ellentétben – a nagyközönséget láthatóan érdekelte. Végül – ellentétben gyarmatbirodalmak eljárásával, és
mai ICOM-elveket előlegezve – nem volt híve a régészeti leletek távoli központokba való hurcolásának.
Hans Reinerth (1900–1990) – Cariera şi rătăcirile unui arheolog sas în ştiinţă
în timpul perioadei weimariene şi a totalitarismului
în spaţiul central- şi est-european
(Rezumat)
Hans Reinerth, talentatul tânăr sas de origine bistriţană eşuază după terminarea studiilor în lumea plină
de litigii şi intrigi interne a arheologiei Germaniei de la Weimar. Intrând însă, asemenea majorităţii tinerilor
docenţi universitari de la Tübingen, în NSDAP (Partidul Naţional Socialist al Muncitorilor Germani),
sprijinând necondiţionat politica culturală nazistă ajunge înalt funcţionar lângă Alfred Rosenberg, iar în
1934–35 va putea preda la Berlin. Litigiile din cercurile arheologiei îl urmăresc şi aici şi în 1945 este ex clus
din partid la propunerea colegilor săi. După căderea nazismului este exclus pe de altă parte definitiv cu
ocazia purificărilor din 1949, împreună cu aproape toţi discipolii săi, atât din Tübingen şi Berlin, cât şi din
cercetare. Va conduce până la sfârşitul vieţii muzeul privat de arheologie fondat de el în Unterhuldingen, pe
malul lacului Boden.
Nu intenţionăm nici pe departe să-i diminuăm responsabilitatea politică, însă vizavi de încercările şi
activitatea sa profesională unele nuanţe merită totuşi amintite. Şi-a elaborat programul arheologic, al cărui
adept a rămas până la sfârşit, înainte de perioada sa nazistă, iar conducerea nazistă a fost fascinată de fapt
mai degrabă de tematica rivalilor săi, arheologii perioadei romane. Cercetarea germană a preistoriei a profitat
mult din punct de vedere material de poziţia sa politică. Metodologia aplicată de Reinerth a aparţinut unei
şcoli importante din prima jumătate a secolului, iar muzeul său de arheologie în aer liber prezintă interes
considerabil pentru publicul larg. În sfârşit – spre deosebire de practica colonială şi amintind de principii
ICOM de azi – nu a fost adept al transportării vestigiilor arheologice în centre îndepărtate.
174