in Berlin

Magyar Egyesület Berlin e.V. www www 

www 

2007. november 30-án – a Magyar 

Kulturális Évad, az „Ungarischer Akzent” 

záró aktusaként – egy sikeres 

ünnepély keretében megnyílt a régóta 

várt, új Collegium Hungaricum Berlin 

(CHB). Az új kulturális intézet 

modern, vonzó ötemeletes épülete 

megint a Dorotheenstraße 12. szám 

alatt van, azon a „történelmi” helyen, 

a Humboldt Egyetem főépülete, a 

Maxim Gorkij Színház és a Múzeumsziget 

szomszédságában, ahol elődje 

is már 1926-tól 1944-ig működött. 

A megnyitó ünnep „telt házzal” 

indult: a 2. emeleti multifunkcionális 

nagyteremből videoközvetítés vitte 

át a vendégekkel szintén megtelt első 

emeleti galériába és a földszinti 

étterembe. 

Marozsán Erika színésznő moderálásával 

először dr. Hiller István kulturális 

és oktatási miniszter üdvözölte 

© Tomek Kwiatosz, 2007, www.architekturfotograf.net 

a vendégeket, hangsúlyozva, hogy a 

Magyar Köztársaság kormánya tudatosan 

létesítette az attraktív kulturális 

intézetet, hisz Berlin nagyon jelentős 

európai kulturális centrum, ahol a 

magyar kultúrának is megfelelően 

kell magát reprezentálnia. A miniszter 

úr szívélyesen megköszönte 

az itteni magyarok segítségét az új 

CHB megvalósulásához – elsősorban 

Nagy Iván tagtársunk ezirányú 

aktivitását, valamint állami kitüntetéssel 

honorálta a CHB-beli Matthes 

Ágnes és Vinzelberg Anikó tagtársunk 

sokéves odaadó munkáját. 

Utána dr. Annette 

Schavan német 

szövetségi oktatási 

és kutatási 

miniszteraszszonyhangsúlyozta 

népeink 

hagyományos 

baráti kapcsolatát 

– amit a német 

egyesülés megvalósulásaszámára 

jelentős 

1989-es magyar 

határnyitás is 

tükröz –, és annak 

a reményének 

adott kifejezést, 

hogy kulturáliskapcsolatainkat 

az új 

CHB működése 

tovább fogja mélyíteni. 

Végül 

Berlin integrációért 

felelős szená- 

XIV XIV. XIV XIV. 

. évf évfoly évf oly olyam oly am – – 26. 26. szám 

szám 

2008. április/május – ára: 2,00 euró 

www.ungar .ungar .ungarn-in-ber 

.ungar n-in-ber n-in-berlin.de 

n-in-ber lin.de 

Megnyílt az új 

Collegium Hungaricum 

torasszonya, dr. Heidi Knake-Werner 

gratulált a magyaroknak ennek a 

városunk számára jelentős kulturális 

centrumnak a megvalósításához. 

Prof. dr. Masát András – az eddigi 

CHB-igazgató – meleg szavakkal 

búcsúzott sokéves sikeres munkája 

után az intézettől és városunktól… az 

ismert híres szavakat kissé megváltoztatva: 

„Ich bleibe ein Berliner!” 

Végül átadott egy nemzeti színekben 

tündöklő szimbolikus stafétát 

utódjának, Can Togay Jánosnak. A 

CHB új igazgatója hangsúlyozta, hogy 

ő mindig lelkes híve volt a német 

kultúrának, és örömmel kezdi új 

feladatát: megismertetni az itteni 

nagyon érdekelt, multietnikus publikummal 

a magyar kultúra sok 

különböző aspektusát és európai 

tradícióját. 

Az ünnepi programot Esterházy 

Péter felolvasása zárta le – a Keller 

Quartett zenei aláfestésével –, ami 

egy vicces, ironikus elbeszélés volt 

egy közép-európai notórikus „Literaturhauseröffner” 

tevékenységéről. 

Az est – sokunknak a fél éjszaka – 

ünnepélyes fogadásba ment át, ahol 

a szép új kultúrintézet mondhatni 

minden szintjén élénk társalgás, 

ünneplés folyt. A kellemes ünnepi 

hangulathoz az est folyamán a Palya 

Bea Quintett megragadó éneke és sokszínű 

muzsikája is hozzájárult. 

A Magyar Egyesület ezennel is 

sikeres munkát kíván az új CHB 

vezetőségének, valamint az eddigi 

igen jó és eredményes együttműködésünk 

folytatását. 

dr. Hetey László

2008. április/május 2. oldal 

Magyar iskolák 

Németországban 

2008. március 8-án a Magyar Köztársaság 

Stuttgarti Kulturális Intézete - 

a Németországi Magyar Szervezetek 

Szövetségének (BUOD) oktatási 

előadójával együttműködve - első 

ízben hirdetett szakmai találkozót a 

Németországban működő magyar 

gyermekcsoportokban és iskolákban 

oktatók és tevékenyen közreműködők 

számára. A találkozón 9 városból 

(Augsburg, Darmstadt, Erding, 

Frankfurt, Hannover, Ingolstadt, 

Karlsruhe, Stuttgart, Ulm) 11 oktatási 

csoport képviseltette magát, az 

érdeklődőkkel együtt összesen 38 

személy vett részt. 

Az összejövetel célja mindenek 

előtt az volt, hogy lehetőség szerint 

minél több magyar pedagógus megismerkedjen 

egymással. Rövid tapasztalatcsere 

után megvitatták az 

„akkreditált magyar oktatás” helyzetét, 

valamint kialakították a Magyar 

Oktatási Munkacsoportot, amely a 

Németországi Magyar Szervezetek 

Szövetsége „égisze” alatt összefogja 

a magyar pedagógiai szervezeteket a 

bölcsödétől az iskoláig. 

A találkozót Keresztury Tibor, a 

Stuttgarti Kulturális Intézet igazgatója 

nyitotta meg. Keresztury beszédében 

elmondta, hogy az eseményt 

két éves előkészítési munka előzte 

meg, s örömét fejezte ki a jelenlévők 

nagy száma láttán. 

Németországban a „származási 

nyelv” terminus technikus ismert és 

elismert fogalom. A származási 

nyelv oktatásának támogatását uniós 

rendelet is szabályozza. A németországi 

Kultuszminiszter-konferencia 

egy határozata alapján az alsóbb iskolákban 

származási nyelvből vizsgázhatnak 

a tanulók, amit az adott 

tartomány oktatásügyi minisztériuma 

szabályoz. Németországban létezik 

még az ún. konzulátusi modell. 

A modell azt jelenti, hogy az adott 

ország konzulátusa anyanyelvi tanárokat 

küld Németországba (avagy elismeri 

a már ott élő tanárok munkáját). 

A konzulátus a német kultuszminisztériummal 

„dolgozik együtt”. 

A tanulók a konzulátuson vizsgáznak, 

vagy a konzulátus elismeri az 

(Folytatás a 17. oldalon) 

Együttműködés a CHB-vel 

Március 6-ára Can Togay János 

igazgató úr ismerkedő eszmecserére 

hívta a berlini magyar egyesületek 

vezetőségeinek képviselőit. A kerekasztal-értekezletre 

összeültek vele a 

Brunszvik Teréz Társaság, a 86. sz. 

Apáczai Csere János cserkészcsapat, 

a Magyar Kolónia és a Magyar 

Egyesület reprezentásai. 

A CHB igazgatója röviden ismertette 

eddigi munkásságát, valamint a 

kultúrintézetre vonatkozó elképzeléseket, 

terveit és a felmerült nehézségeket. 

A CHB széles skálájú 

kulturális profillal fog működni: 

képzőművészeti galériával, zenei 

stúdióval, filmklubbal és a régi – már 

az első igazgató, Gragger Róbert által 

indítványozott – hagyományához 

hűen: tudományos téren. Togay úr 

hangsúlyozta, hogy aktívan kooperálni 

kíván a berlini magyar egyesületekkel. 

E sorok írója felvázolta, hogy a 

Magyar Egyesület szeretne – a szokásos 

időbeli egyeztetés alapján – 

nagyobb egyesületi rendezvények 

lebonyolítására megfelelő helyiséget 

és az általános érdeklődésre 

számot tartó esték népszerűsítésére 

releváns támogatást kapni, amivel a 

CHB igazgatója egyetértett. Hasonlóan 

problémamentesnek tűnik 

kisebb megbeszélések, összejövetelek 

CHB-beli realizálása… ezzel 

szemben az egyesület iratainak, 

dokumentumainak ottani tárolása jelenleg 

még nincs megoldva. 

A többi berlini egyesület hasonló 

együttműködési terveket javasolt. 

Különös figyelmet kapott a Brunszvik 

Társaság rendszeres hétvégi 

gyerekoktatási programja: Togay úr 

e fontos témakörre az érintettekkel 

egy külön megbeszélést javasolt, 

ahol az oktatás lebonyolításáról és 

esetleges magyar–német közös 

gyerekprogramokról kívánnak tárgyalni. 

A Magyar Egyesület tagjai az április 

17-iki közgyűlésen részletesebben 

tájékozódhatnak Togay úrtól a CHB 

tervbe vett kulturális programjáról, 

és előadása után elbeszélgethetnek 

vele jövendőbéli együttműködésünkről. 

dr. Hetey László 

Can Togay János igazgató, itt a március 

15-iki ünnepség megnyitásánál 

E számunk 

tartalmából: 

Márciusi ünnepségek – 

ünnepi gondolatok 

✘ 

Hírek – riportok 

✘ 

Zsuzsa Koncz im neuen CHB 

✘ 

Egyesületi élet, programjaink – 

idei kirándulásunk részleteivel 

Teplice 

✘ 

Tánc – film – könyv 

✘ 

Új ízek Bözsike konyhájából 

✘ 

Gyerekeknek is 

✘ 

Deutsche Zusammenfassung 

dieser Ausgabe 

✘ 

Rejtvény 

© Tamás Csaba (CHB)

3. oldal 2008. április/május 

Kedves Olvasó! 

Előző számunkban még részletes 

riportokat közöltünk a Kultúra Lovagrendjének 

tevékenységéről, a kár- 

pátaljai baráti kirándulásról, a Sigrid- 

Boese-Pirschel tiszteletére állított 

emlékoszlopról stb. Most pedig közülünk 

részesült megtisztelő kitüntetésben 

egy arra érdemes ember: Nagy 

A szerkesztőség írja 

Iván alapító tagunk. 2008. január 22én, 

a Magyar Kultúra Napja alkalmából 

rendezett Gála keretében, a budapesti 

Uránia Nemzeti Filmszínházban került 

sor az idei lovaggá avatásra. 38 magyarországi 

és határon túli személyiség 

részesült elismerésben „a magyar 

kulturális örökség megőrzése, felkutatása, 

ápolása, népszerűsítése, 

alkotó fejlesztése és az egyenrangú 

kultúrák nemzetközi együttműködésének 

elősegítése érdekében huzamos 

időn át kifejtett tevékenységért.“ Nagy 

Iván egészségi állapota miatt nem 

lehetett jelen a Gálán, a kitüntetést 

2008. január 25-én vette át Bóta Zsolt 

követ úr jelenlétében a berlini magyar 

nagykövetségen tartott egyesületi 

rendezvényünkön (lásd a 11. oldalon). 

Keretes írásunk a Magyar Egyesület 

levele a Kuratóriumhoz a kitüntetés 

előterjesztett indokolásával. Büszkék 

vagyunk Iván elismerésére, amely – és 

ezzel bizonyára nem értékeljük le az 

immár az mkl-nek rövidített cím 

viselésére jogosult lovagrendi tag 

érdemeit – minden bizonnyal egy kicsit 

az Egyesületnek is szól. 

Szívből gratulálunk, Iván! 

Nagy Iván a Magyar Kultúra Lovagja: a Falvak Kultúrájáért Alapítvány oklevele 

Falvak Kultúrájáért Alapítvány 

Tisztelt Kuratórium! 

Ezennel szeretném – a Magyar Egyesület Berlin e.V. vezetősége nevében 

– Nagy Iván alapító tagunk számára a „Magyar Kultúra Lovagja” cím 

adományozását javasolni. 

A Magyar Egyesület Berlin e.V. a magyar kultúra ápolását és terjesztését 

tűzte ki céljául. Ehhez egyrészt változatos kulturális és tájékoztató rendezvényeket 

szervezünk, másrészt aktívan részt veszünk Berlin nyilvános 

kulturális életében, előmozdítjuk az itteni kölcsönös megértést mind a 

német, mind a heterogén multietnikus lakossággal. 

Ennek keretében fejti ki Nagy Iván, aki 1937-ben Budapesten született, 

hosszú évek óta sokoldalú tevékenységét. 

Ő az 1956-os forradalomban egyetemistaként volt aktív, majd külföldre 

távozott, és végül Berlinbe került. Pár évet járt itt egyetemre (mérnöki, 

majd teológiai karra), de családi okokból nem tudta tanulmányait befejezni, 

így statisztikai adatfeldolgozóként dolgozott. 

Nagy Iván a berlini magyar közösségi élet egyik legaktívabb szereplője. 

Egyesületünk rendezvényeinek előkészítésében aktívan részt vesz, emellett 

szorgalmazta az itteni cserkészéletet és a magyarnyelvű óvoda beindulását. 

Hosszú éveken át szervezte a berlini magyar katolikus közösség miséit, 

szerkesztette a hónaponként megjelenő informatív körlevelüket. Ezenkívül 

– berlini magyar pap hiányában – különböző lelkipásztori feladatokat is 

elvégzett, valamint gyászbeszédeket is tartott. 

Végül nagy elismerést érdemel, ahogy Nagy Iván nyilvános, politikai téren 

is nyomatékosan síkraszállt az itteni magyar érdekekért: a berlini Collegium 

Hungaricum ingatlanának visszaszerzéséért és új épületének realizálásáért 

kapcsolatba lépett a német szövetségi elnökkel és az illetékes magyar 

miniszterekkel. 

A felsorolt sokoldalú tevékenysége alapján javasoljuk Nagy Ivánt a „Magyar 

Kultúra Lovagja” kitüntető cím adományozására. 

Tisztelettel 

Dr. Hetey László 

elnök

2008. április/május Gastseiten des „Pester Lloyd“ 

Die Welt 

an Ungarns Bar 

Die abendliche Stadt bot eine der 

wenigen angenehm lauen Nächte 

des beginnenden Frühjahres, der 

Streik bei den öffentlichen Verkehrsmitteln 

ließ weit mehr Taxis 

vorfahren als sonst, und der eine 

oder andere Geladene kam auch 

schon mal mit dem Dienstwagen: 

Am 15. März lud das Berliner 

Diplomatennetzwerk „DasCorps“ 

in die Große Orangerie des 

Schlosses Charlottenburg zu einer 

der exklusivsten Partys in 

Deutschlands Metropole – zugleich 

einem Geheimtipp für alle, 

die sich im hauptstädtischen Leben 

politisch, wirtschaftlich oder 

gesellschaftlich auf internationalem 

Parkett bewegen. 

Der Honorargeneralkonsul mit dem Botschafter 

und Generalkonsul Dr. Gábor F. Tóth 

Auf den ersten Blick scheint er so 

gar nicht „typisch diplomatisch“ zu 

sein: Der Hanseat vertritt Ungarn seit 

1999 in Bremen und Niedersachsen. 

Anfang März 2008 ist Dr. Axel 

Schultze-Petzold durch den ungarischen 

Botschafter in Berlin, Dr. 

Sándor Peisch, die Ernennungsurkunde 

zum Honorargeneralkonsul übergeben 

worden. Die Ernennung durch 

Außenministerin Kinga Göncz fand 

„Hungarian Dance Night“ in Berlin 

„Dancing Diplomats“ heißt der seit 

vielen Jahren erfolgreiche Event, zu 

dem sich regelmäßig die in Berlin ansässigen 

Diplomaten der jüngeren 

Generation treffen, um in entspannter 

Atmosphäre, ohne den Stress des 

diplomatischen Protokolls einfach 

einmal „Party zu machen“, bei guter 

Musik des jeweils gastgebenden Landes. 

Am Nationalfeiertag Ungarns 

verstand es sich von selbst, dass diese 

„Dancing Diplomats“ als „The 

Hungarian Party Night 2008“ zelebriert 

wurden und unter der Schirmherrschaft 

der Ungarischen Botschaft 

in Berlin standen. Botschafter Dr. 

Sándor Peisch, Amine Filali, Kulturrat 

an der Botschaft Marokkos und 

Vertreter des „Diplomatischen 

bereits im November 2007 statt. 

Schultze-Petzold ist damit der 

erste Honorargeneralkonsul 

eines EU-Landes in Bremen. 

Vor allem durch den Ausbau 

der touristischen Beziehungen 

macht der 1945 geborene Jurist 

auf sich aufmerksam: Seiner 

Initiative sind die erste ständige 

Charterflugverbindung von 

Deutschland an den Balaton, die 

ersten Linienflugverbindungen 

zwischen Debrecen, München 

und Bremen, die Aufnahme des 

Flugverkehrs der irischen Ryanair 

von Bremen nach Budapest 

sowie die Wiederaufnahme der 

innerungarischen Fluglinie 

zwischen Debrecen und der 

Hauptstadt zu verdanken. 

Honorargeneralkonsul in Bremen 

Für sein Engagement wurde 

Schultze-Petzold als erster Ausländer 

mit der Medaille „Pro Tourismo“ 

und mit dem Offizierskreuz des Verdienstordens 

der Republik Ungarn 

geehrt. Das Büro seines Honorargeneralkonsulates 

befindet sich – 

wie könnte es anders sein – am Airport 

Bremerhaven. 

Stammtisches“ in Berlin sowie Alexander 

S. Wolf vom Diplomatennetzwerk 

„DasCorps“ begrüßten die 

Gäste zu dieser Partynight, in deren 

Verlauf Gyula Nyári am Piano und 

Félix Lajkó an der Violine die mehreren 

hundert Gäste unterhielten. 

In den Jahren seit dem Fall der Mauer 

hat sich die Altersstruktur des 

Diplomatischen Corps vor allem in 

den Vertretungen der ehemaligen 

sozialistischen Länder wesentlich 

verjüngt, hinzu kamen die neuen 

Botschaften der ehemaligen GUS- 

Staaten oder der einzelnen Republiken 

des früheren Jugoslawien. In 

diesen Ländern waren Diplomaten 

ganz einfach noch nicht vorhanden 

oder entstammten den kommunistisch 

geprägten politischen Strukturen 

ihrer Länder. So wurden auf internationalen 

Diplomatenschulen 

junge Fachleute herangebildet, und 

es ist heute keinesfalls ungewöhnlich, 

dass ein Botschaftsrat noch keine 

dreißig Jahre alt ist, die Attachés 

nicht selten in der Mitte der Zwanziger. 

Diese Generation junger Diplomaten 

trifft sich bei den „Dancing 

Diplomats“ mit Entscheidern der 

Berliner Politik, Wirtschaft, Kultur 

und des gesellschaftlichen Lebens. 

„DasCorps“ sorgt auch sonst für 

Networking im besten Sinne: Länderpräsentationen 

zu wirtschaftlichen, 

politischen und kulturellen Themen 

oder den Nationalfeiertagen, Reisen 

quer durch Deutschland, Treffen mit 

Berufs- und Ständeorganisationen, 

Parlamentariern, Regierungsvertretern 

und der Presse gehören zum 

Programm der Vereinigung, das den 

jungen Diplomaten nicht nur die 

Möglichkeit gibt, das Land besser 

kennen zu lernen, sondern auch untereinander 

Kontakte zu knüpfen, die 

für die politische Arbeit im weiteren 

Berufsweg von entscheidender 

Bedeutung sein könnten. 

Bis in den frühen Sonntagmorgen 

blieben die Gäste der „Hungarian 

Dance Night“, traf sich „die Welt an 

der Bar“, wie Alexander S. Wolf zufrieden 

resümierte, und tanzte zu den 

von DJ Spirit aufgelegten CDs.

Lutz Lorenz berichtet 2008. április/május 

Träum dich hin! 

Rückgang touristischer Übernachtungszahlen soll gestoppt werden 

Entlang des Berliner Nobelboulevards, 

des Kurfürstendamms, an 

allen großen Bahnhöfen und vielen 

zentralen Punkten der Stadt wird 

man in diesen Tagen zum Träumen 

eingeladen: Über 400 Großplakate 

verführen den Betrachter – und das 

nicht nur in Berlin, sondern auch in 

München und Frankfurt am Main. 

„Träum dich hin!“ lautet der neue Slogan 

von Ungarns Fremdenverkehrswirtschaft 

– und das punktgenau 

rechtzeitig am Markt, da Anfang März 

die größte Fremdenverkehrsmesse 

der Welt nach Berlin einlud. 

Aus 186 Ländern waren 11 150 

Unternehmen angereist, 200 mehr 

als im letzten Jahr. Auch Ungarn war 

traditionell bei der Internationalen 

Tourismusbörse dabei, die bereits 

zum 42. Mal stattfand. Auf über 300 

Quadratmetern präsentierte sich der 

neu gestaltete Gemeinschaftsstand 

des Landes mit 25 Anbietern. Großformatige 

Fotomontagen umliefen 

die Stände der einzelnen Aussteller 

und stellten Ungarns Image und seine 

touristischen Hauptprodukte vor. 

Eine Schaubäckerei lockte mit verführerischen 

Düften schon aus der 

Ferne in die Messehalle, die Ungarn 

unter anderen mit Tschechien und 

Rumänien teilte. 

Beide Länder gehören zu den größten 

Wachstumsmärkten der ungarischen 

Fremdenverkehrswirtschaft, 

deren Marketingaktivitäten sich derzeit 

gezielt auf die Nachbarstaaten 

fokussieren. Allein aus Rumänien 

seien im letzten Jahr 40 % mehr zahlende 

Übernachtungsgäste registriert 

worden. Parlamentsabgeordnete und 

Spitzenmanager des ungarischen 

Tourismus verhandelten auf der 

Messe mit Kollegen aus diesen Ländern 

erfolgreich über den Ausbau 

bestehender Kooperationen, berichteten 

Miklós Kovács, Ungarns 

Staatssekretär für Tourismus, und 

Ákos Niklai vom Ungarischen Fremdenverkehrsamt 

vor der internationalen 

Presse. Dennoch sei Deutschland 

nach wie vor Partner Nummer 

1: Es bringe genau so viele Touristen 

ins Land, wie die nächsten vier in 

der Rangfolge der Auslandsgäste zusammen. 

Die „treue Kundschaft, die 

ältere Generation aus Deutschland“ 

wolle man halten, sie sei eine der 

Stärken der ungarischen Tourismuswirtschaft. 

Dabei sei der „Nostalgietourismus 

der Ostdeutschen fast 

vorbei“, ergänzte Mária Pap, Regionaldirektorin 

Berlin und Deutschland 

Ost des Fremdenverkehrsamtes. 

Zwar würde nach einer aktuellen 

Studie jeder sechste ostdeutsche 

Haushalt Ungarn als Urlaubsland 

wählen, inzwischen jedoch eher die 

„Generation Mittelalter“ nach Ungarn 

reisen, für die etwa der Medical- 

Wellness-Tourismus im Vordergrund 

stünde. 

Dennoch wolle man zukünftig 

„Emotionen auf moderne Weise auslösen“ 

und sich mit „Träum dich hin!“ 

an jüngere Zielgruppen wenden. Die 

Kampagne, die weltweit gestartet 

worden ist, werde „den Rückgang der 

Übernachtungszahlen stoppen“. 

Dem anderen Buchungsverhalten 

junger Generationen diene eine Neugestaltung 

der Webpräsenz des Fremdenverkehrsamtes, 

eine eigene neue 

deutsche Seite werde im April ins 

Netz gestellt. 

Das „e-Marketing“ stellt eine der 

„Tendenzideen“ der Tourismuswirtschaft 

dar. Eine zweite ist die bereits 

angesprochene verstärkte Kooperation 

mit den Nachbarländern, 

„wobei wir durchaus auch die k. u. 

k.-Lage unseres Landes nutzen werden“. 

Drittens wolle man die Kooperationen 

mit Low-Cost-Airlines weiter 

ausbauen: Zwar sei die Verweildauer 

der Fluggäste von „Billig- 

fliegern“ im Durchschnitt geringer, 

was sich aber durch höhere Gästezahlen 

ausgleiche. In diesem Kontext 

erfuhr man einerseits vom Engagement 

der Ryanair, die Ungarn nun 

auch in den Wintermonaten anfliegen 

werde, sowie von Direktflügen 

Berlin-Sármellék durch Germanwings, 

wodurch mit einer Verdoppelung 

der Passagierzahlen des Airports 

gerechnet würde. Gleichzeitig 

werde aber auch die Bedeutung der 

MALÉV gestärkt, mit der die Regierung 

vor gut einer Woche eine „Strategische 

Partnerschaft“ vereinbart 

habe. In den Abflugdestinationen aller 

Fluglinien, die Ungarn derzeit anfliegen, 

werde das Amt die Marketingaktivitäten 

verstärken. Begrüßt 

wurde ausdrücklich das Engagement 

der HOCHTIEF für geplante Umund 

Ausbaumaßnahmen am Flughafen 

Budapest Ferihegy. 

Auch soll mehr Werbung den 

Endkunden direkt erreichen, etwa 

im Fernsehen auf ausländischen Sendern. 

Die Berliner konnten auf Monitoren 

in der U-Bahn in den letzten 

Wochen Kurzfilme zu Ungarns touristischen 

Offerten verfolgen. 

Der Inlandstourismus habe Rekordzahlen 

erreicht. Eine Budgeterhöhung 

seitens der Regierung für 

das Inlandsmarketing habe 300 000 

Übernachtungen zusätzlich zum 

Ziel, man sei kurz davor, diese Zahl 

auch zu erreichen. 

Neben den etablierten ungarischen 

Urlaubszielen und -angeboten oder 

auch erfolgreichen neuen, wie der 

durch Regierung, Unternehmen und 

Stadtverwaltung kofinanzierten „Budapest 

Winter Invasion“, die zu einer 

50%igen Steigerung der Übernachtungszahlen 

gegenüber dem 

Vorjahr geführt habe und daher 2008/ 

2009 erneut aufgelegt werde, stehen 

thematisch im Auslandsgeschäft das 

„Jahr der Renaissance“ und für den 

Inlandsmarkt das „Jahr des Wassers“ 

auf der Agenda der Tourismuswirtschaft. 

In absehbarer Zeit werde man eine 

Wirkungskontrolle der Neuausrichtung 

der Tourismusstrategie durchführen. 

Dabei würden auch neue 

Aspekte der globalen Fremdenverkehrswirtschaft, 

etwa der Klimawandel, 

eine Rolle spielen müssen.


Georg 

Gosztonyi 

Der erste Klubabend unserer Vereinigung 

im neuen CHB fand am 

23. Februar im repräsentativen Panorama-Saal 

statt. Prof. Dr. med. Dr. 

h.c. Georg Gosztonyi hielt einen populärwissenschaftlichen 

Vortrag 

über das Altern vor einem sehr zahlreichen 

und interessierten Publikum. 

Das alte Sprichwort: „Wer rastet, 

der rostet“ kennt wohl jeder. Aber 

wissenschaftliche Belege auf unterschiedlichen 

Ebenen bekommt 

man dafür nur selten, und schon gar 

nicht in einem verständlichen, mitreißenden 

Vortrag. Prof. Gosztonyi, 

der bekannte Neurologe und Neuropathologe 

sowie langjährige Professor 

am Institut für Neuropathologie 

der FU Berlin, gab einen umfassenden 

Überblick über die negativen 

und auch positiven Aspekte des 

Alterns und wies – auch in der lebhaften 

Diskussion – auf unsere eigenen 

Möglichkeiten hin, das Leben 

im Alter möglichst erfüllt und 

angenehm zu gestalten. 

Das Altern ist ein unumkehrbarer 

Prozeß, eine ganz normale Eigenschaft 

des Lebens, die mit progressiver 

Beeinträchtigung, mit fortschreitendem 

Verlust von körperlichen 

und intellektuellen Fähigkeiten 

einhergeht. Infolge dieser negativen 

Entwicklungen finden wir in der Literatur 

und in den bildenden Künsten 

immer wieder Visionen und 

Träume mit einer unwahrscheinlichen 

Verjüngung alter Menschen. Im 

Alter erscheinen aber auch positive 

Fähigkeiten, die alte Menschen für 

führende Rollen geeignet machen, 

deshalb finden wir in vielen Gesellschaften 

eine Achtung und Respekt 

der Menschen im fortgeschrittenen 

Alter. In der Demokratie von Athen 

hatte der Rat der Ältesten, die Agora, 

eine führende Rolle, und in der römischen 

Republik hatte der ebenfalls 

überwiegend von alten Menschen 

zusammengesetzte Senat auch 

eine entscheidende Funktion. Die Bezeichnung 

Senat, Senatus, wird aus 

dem Wort „senex“, alt, abgeleitet. 

Wandel intellektueller Leistungen im Alter 

Der Träger unseres Intellekts ist 

das menschliche Gehirn, ein wunderbares, 

höchst kompliziertes Organ, 

das auf extrem hochwertige Leistungen, 

sogar auf die Erforschung 

und Erkenntnis der eigenen Struktur 

und Funktion fähig ist. Die wichtigsten 

funktionellen Bestandteile des 

Gehirns sind die Nervenzellen, die 

Neurone. Diese Zellen haben mehrere 

kurze Fortsätze, Dendriten, und 

je einen langen Prozeß, Axon, genannt. 

Die Nervenzellen sind miteinander 

durch eine Vielzahl von Erregungsübertragunsstellen,Synapsen, 

verbunden, wodurch extrem reiche, 

komplizierte Netzwerke entstehen. 

Nach der Geburt, gegenüber anderen 

Zelltypen, teilen sich die Neurone 

kaum mehr, so daß die ausgefallenen 

Nervenzellen nicht ersetzt 

werden können. Bei der Geburt beinhaltet 

das Gehirn, nur in der Hirnrinde, 

mehr als 17 Milliarden Nervenzellen. 

Vom Anfang des Erwachsenenalters 

verliert man täglich ca. 

50.000 Neurone; infolgedessen in 50 

Jahren ist beinahe 10% der ursprünglichen 

Menge dieser Zellen gebrauchsunfähig. 

Im Alter von 75 Jahren 

ist das Gehirngewicht gesunder 

Menschen um 10% reduziert. Somit 

ist die Lebenserwartung menschlicher 

Nervenzellen beträchtlich lang, 

wird sie jedoch in einigen Spezies 

zeitlich überwunden; z.B. in der Seeschildkröte 

beträgt sie 177 Jahre. In 

der Biologie ist die Lebenserwartung 

verschiedener Zelltypen vorprogrammiert. 

Beim Menschen, unter 

pathologischen Bedingungen, haben 

einige Neuronensysteme eine deutlich 

verkürzte Lebenserwartung. 

Die Frage stellt sich, was die Ursache 

der Zurückbildung, Involution, 

intellektueller Leistungen im Alter 

sein kann. Die Reduktion der Zahl 

der Neurone erklärt die Involution 

nicht, es bleibt eine Vielzahl von 

funktionstüchtigen solchen Zellen 

zurück. Eine langsame Degeneration 

der kurzen Fortsätze der Neurone, 

der Dendriten, und dadurch die 

Reduktion der Erregungsübertragungsstellen, 

der Synapsen, werden 

auch inkriminiert. Die Nervenzellen 

sind aber auch im Alter auf eine kompensatorische 

Neubildung von Synapsen 

fähig. Andere Forscher vermuten, 

dass eine Verlangsamung des 

Stoffwechsels der Neurone, eine unzureichende 

„turnover“ von Proteinen, 

und die Ablagerung von unbearbeiteten 

metabolischen Produkten 

sind für den intellektuellen Untergang 

verantwortlich. Die Anomalien 

des Stoffwechsels der Substanzen 

der Erregungsübertragung, der Neurotransmitter, 

werden auch diskutiert. 

Die Reduktion intellektueller Leistungen 

im Alter ist ein normaler, 

physiologischer Vorgang; sie wird 

krankhaft, pathologisch, nur wenn sie 

ein höheres Ausmaß erreicht. Deshalb 

spricht man bei der Abhandlung 

dieses Prozesses über die Psychophysiologie, 

bzw. Psychopathologie 

des Alterns. 

Die wichtigsten Charakteristika 

sind wie folgt: (1) Die Verschlechterung 

des Kurzzeitgedächtnisses bei 

Aufrechterhaltung des Langzeitgedächtnisses. 

(2) Die Verlängerung 

der Reaktionszeit. (3) Die Verschlechterung 

der Lernfähigkeit. (4) 

Vorsichtigkeit, Rigidität in den 

interpersonalen Beziehungen, Rückzug 

aus dem gesellschaftlichen Leben 

~ dabei spielen oft Leistungsverminderungen 

der Sinnesorgane 

auch eine Rolle. (5) Moderate, ungleichmäßige 

Verminderung der Intelligenz 

~ die globale Intelligenz 

kann jedoch unverändert bleiben. (6) 

Introvertierte, konservative Einstellung, 

Egoismus und Kargheit im 

emotionalen Leben. (7) Deutliche 

Verminderung der Frustrationstoleranz. 

Es gibt aber auch positive 

Eigentümlichkeiten, die erst im Alter 

hervortreten: (1) Reiche Lebenserfahrung, 

oft gute schulische Kenntnisse 

und gute fachliche Aus- und 

Weiterbildung. (2) Aufgrund vom 

weitumfassenden Wissen gute Fähigkeiten 

zur Abstraktion und Synthetisierung. 

(3) Gute Fähigkeiten 

zum Urteilen, zu gut überlegten Entscheidungen 

in der Politik, Ver- 

☞


waltung und Religion, wo Erfahrung 

eine wichtige Rolle hat. (4) Im emotionalen 

Leben ist bei vielen alternden 

Menschen die Hilfsbereitschaft, 

das Verständnis der Probleme der 

anderen besser ~ „mellowed by age“. 

(5) Das Altern bildet keine Schranke 

für die Kreativität (z.B. Goethe, Tolstoi, 

Kant, u. andere). (6) Die sprachlichen, 

polyglotten Fähigkeiten bleiben 

meist weitgehend erhalten. 

Wie es aus dieser Auflistung hervorgeht, 

erfahren wir im Laufe des Lebens 

eine dynamische Wechselwirkung 

von Evolution und Involution. 

In jeder Lebensphase entsteht ein neues 

Gleichgewicht dieser parallelen 

Vorgänge. Darüber hinaus stehen im 

Alter durch die Plastizität der neuronalen 

Systeme Mechanismen zur 

Kompensierung eingeschränkter Fähigkeiten 

reichlich zur Verfügung. Die 

Verminderung der Lernfähigkeit kann 

z.B. durch eine andere Lerntechnik, wie 

die Bindung neuer Kenntnisse zu den 

schon früher angeeigneten, ähnlichen 

Begriffen. 

Im Gegensatz zu dem geschilderten 

Wandel der intellektuellen Fähigkeiten, 

die meist mit dem normalen 

Altern einhergehen, gibt es Gehirnveränderungen, 

die bei längerer Einwirkung 

und beträchtlicher Ausdehnung 

einen viel ernsteren Abbau des 

Intellekts zur Folge haben, und die 

in schwersten Fällen zur Verblödung, 

Demenz führen. Zur ersten Gruppe 

dieser Gehirnprozesse gehören 

Schädigungen und Krankheiten, die 

mit gut definierten organischen, anatomisch 

faßbaren Veränderungen 

verbunden sind, die langzeitig einwirken 

und eine beträchtliche Ausdehnung 

der cerebralen Folgen erreichen. 

Zu dieser Gruppe gehören das 

Schädel-Hirntrauma, die cerebralen 

Folgen der Gefäßkrankheiten, wie 

Arteriosklerose und hypertonische 

Gefäßerkrankung, Zuckerkrankheit 

(Diabetes), bakterielle und virale Infektionen, 

durch Prionen verursachte 

Krankheiten (beim Menschen 

Creutzfeldt-Jakob Krankheit [CJD], 

beim Rind die bovine spongiforme 

Encephalopathie [BSE]), Autoimmunkrankheiten, 

toxische Schädigungen, 

metabolische Krankheiten, 

und die durch Verminderung der 

Sauerstoffversorgung (Hypoxie) her- 

vorgerufene Hirnschädigungen. 

Zur zweiten Gruppe gehören primär 

degenerative Krankheiten des Gehirns, 

die eine unheimlich große Anzahl 

von Nervenzellen in Mitleidenschaft 

ziehen. Das wichtigste und am 

besten bekannte Glied dieser Gruppe 

ist die Alzheimer Krankheit. Dieses 

dementielle Krankheitsbild hat 

der deutsche Psychiater, Alois Alzheimer, 

1906 beschrieben. Diese 

Krankheit ist heute der häufigste degenerative 

Prozeß des Nervensystems, 

worunter weltweit 20 Millionen 

Menschen leiden. Die frühen klinischen 

Symptome sind Störungen 

des Kurz-, später des globalen Gedächtnisses, 

darauf folgen die Unfähigkeit 

sich selbst zu versorgen, sensible 

und motorische Defizite, 

Inkoordination. Der Tod erfolgt in 5 

bis 15 Jahren. Die Pflege der Alzheimer-Patienten 

bildet eine enorme 

Belastung für das Gesundheitssystem 

und der Gesellschaft. Bei der 

histologischen Untersuchung der 

Gehirne Alzheimer-Kranken wird 

das pathologische Bild von zwei 

Veränderungen dominiert: die Alzheimersche 

Fibrillenveränderungen 

in den Neuronen, und die senilen 

Plaques im interzellulären Raum. 

Diese Veränderungen entstehen infolge 

der Ablagerung von zwei, pathologisch 

modifizierten Proteinen, 

tau-Protein bei der ersten, und Amyloid 

bei der zweiten. 

Die wesentlich seltenere Form der 

Demenz ist die fronto-temporale lobare 

Degeneration. Diese Gehirnkrankheit 

präsentiert sich mit progressiven 

Verhaltensanomalien, 

Sprachstörung, manchmal in Kombination 

mit Parkinsonismus und 

Motoneuronkrankheit. Auch bei dieser 

Demenz ist die Ablagerung von 

pathologischen Proteinen das wichtigste 

Merkmal. 

Trotz intensiver Forschung haben 

therapeutische Versuche bei der 

Alzheimer Krankheit immer noch 

moderate Ergebnisse, die den Fortschritt 

des Prozesses verlangsamen 

können. Da die Anomalien des Stoffwechsels 

der Botenstoffe der Erregungsübertragung, 

der Neurotransmitter, 

in der Entwicklung der Symptome 

wichtige Rolle spielen, medikamentöse 

Beeinflussung dieses 

Stoffwechsels bildet, unter anderem, 

einen Schwerpunkt der Therapie- 

Versuche. 

Obwohl unser therapeutisches Arsenal 

gegen die primär degenerativen 

dementiellen Gehirnkrankheiten 

sehr bescheiden ist, können 

wir mit einer Vorbeugung, Prophylaxe, 

gegen die Entwicklung von organischen 

Krankheiten, wie die 

Gefäßkrankheiten, Stoffwechselanomalien 

(Gruppe 1, siehe oben) 

schon viel unternehmen. Darüber 

hinaus, kann der normale Alterungsprozeß 

auch mit Reglementierung 

des Lebensstils positiv beeinflusst 

werden. 

Ein wichtiges Prinzip ist dabei, 

dass nicht das kalendarische, sondern 

das biologische Alter zählt. Hier 

spielt die Aufrechterhaltung der körperlichen 

Fitness eine wichtige Rolle. 

Zur Aufbewahrung der körperlichen 

Gesundheit gehören diätetische 

Maßnahmen, in erster Linie die qualitative 

und quantitative Restriktion 

der Zufuhr kaloriereicher Nährstoffe 

(Fette, Zucker, Alkohol). Körperliche 

Übungen, Gymnastik, Sport, 

Ausflüge, Wanderungen sind auch 

empfohlen. Die schädlichen Folgen 

des Rauchens sind wohl bekannt und 

wissenschaftlich belegt. Gemäß heutiger 

medizinischer Stellungnahme 

ist eine tägliche Alkoholmenge von 

30 g die Grenze, die langfristig noch 

ohne schädliche Konsequenzen konsumiert 

werden kann. Infolge der 

Verlangsamung der Reaktionszeit im 

Alter ist eine Vorsicht im Straßenverkehr 

wärmstens empfohlen. 

Ebenso wichtig ist die Aufrechterhaltung 

der intellektuellen Fitness. 

Wie im Sport, hat die Übung auch in 

der intellektuellen Tätigkeit eine bedeutende 

Rolle: das Gehirn muß beschäftigt 

werden. Eine kontinuierliche, 

intensive intellektuelle Arbeit 

ist die bedeutendste Bedingung der 

Aufbewahrung mentaler Fitness. 

Gehirnarbeit wirkt gegen Gehirnaltern 

(Seitelberger). Die Aufrechterhaltung 

des Gedächtnisses benötigt 

eine konsequente, dauerhafte 

Arbeit. Da spielt ein neurophysiologischer 

Mechanismus, die 

Bahnung, eine zentrale Rolle. Das 

Grundelement der Funktion unseres 

(Fortsetzung Seite 9)


Örvendetes tényről adhatunk hírt: Ősz 

óta igen sokan látogatják az Egyesület 

Törzsasztalát a Kleine Kneipe „Zum 

György“-ben, ami bizonyára annak is 

köszönhető, hogy erre a visszatérő 

találkozóra teljesen rendszeresen és 

kivétel nélkül kerül sor minden hónap 

első péntekjén. Sőt, a Törzsasztal 

„leple alatt“ összegyűlik rendszeresen 

egy fiatal, vegyes magyar–német 

csapat is, amely már annyira odaszokott, 

hogy a késői órákban már-már 

kinézik az idősebb gárdát, hogy 

birtokba vehessék a hátsó helyiséget 

is mulatozásra, táncra. 

A havi Törzsasztalok intézménye 

mellett természetesen nem maradtak 

el a szokásos klubestek sem. Íme: 

2008. november 23.: Tekeest 

A Pankow-i „Bismarck“ étteremben 

dúlt a nagy csata, előbb a tekebábuk 

körül, majd a „Ki kapja 

előbb vacsoráját?“ című 

játékban. 

A tekeversenyben a 

nőknél Hoffmann 

Aranka nyert 108 ponttal, 

a férfiaknál dr. Hetey 

László (120) vitte a prímet, míg Ketel 

Ilona úgy gondolta, ha a maga 77 

pontjával már nem lehet első, legalább 

megszerzi a Patkánykirálynő 

címet. 

A másik verseny kimenetele lényegtelen, 

mert végül is mindenki jól 

érezte magát – és jól is lakott. 

2008. december 15.: 

Karácsonyi ünnepség 

December hónapban kétszer is 

megfordultunk a lichtenbergi törzshelyünkön, 

csakhogy ezúttal karácsonyi 

hangulatot is hoztunk magunkkal. 

Mivel a korábbi évek 

megszokott helye, a régi Magyar Ház, 

mint olyan megszűnt, az új CHB 

pedig még nem üzemelt teljes gőzzel, 

a Kleine Kneipe „Zum György“be 

vonultunk át. 

Kis ünnepi szavalás-éneklés és 

vidám kvíz mellett nagyon jól érezte 

magát a több mint 40 vendég, és a 

finom ennivaló, amit György és 

Margitta – a vendéglátóink – készítettek, 

ugyancsak hozzájárult az 

eleve jó hangulat további emeléséhez. 

Köszönet nekik! 

Két megjegyzést azért legyen szabad 

tenni. Az elsővel részben rácá- 

Egyesületi krónika 2007/08 

folni kívánunk az előző számban 

megjelent, a drezdai kirándulásról 

készített riport címére. Ott Birthe és 

Andreas, a fiatal szerzők, hetykén azt 

sugallták, hogy nyugdíjasegylettel 

töltötték azt a bizonyos drezdai 

hétvégét. Nos, a karácsonyi ünnepségen 

készült egyik fényképünk ugye 

nagyon szépen bizonyítja, hogy igenis 

vannak fiatal tagjaink is, nemcsak 

fiatalosak… 

A másik téma ennél komolyabb. A 

karácsonyi ünnepségnek a korábbi 

évektől eltérő formája miatt – nem 

volt batyusbál, hanem az ételt-italt 

meg kellett rendelni – azt kértük 

minden érdeklődőtől, hogy időben 

jelentkezzék, mert csak így lehet a 

költségeket megfelelően kalkulálni. 

Jelentkeztek is jó sokan, ötvennél is 

többen. De sajnos, nem jelent meg 

az esten mindenki, aki előtte feliratkozott. 

A következmény: a hiány 

a Magyar Egyesület kasszáját terhelte, 

azaz mindannyiunkat. Ezért 

úgy döntött az Egyesület vezetősége, 

hogy a részvételi díjakat a jövőben 

mindig előre kell majd befizetni. Így 

történik ez most a teplicei kirándulás 

alkalmával is. Kérjük a kirándulók 

megértését. 

A 2008-as évben eddig megtartott 

rendezvényekről lásd cikkeinket a 

13., a 6., 7., 9. ill. a 9., 10., 11. oldalon: 

Január 25.: Bóta Zsolt előadása 

Február 23.: Gosztonyi György prof. 

előadása 

Március 15.: Ünnepi megemlékezés


Bahnisch Ágnes: Drezdai március 

Emlékezünk... Immár 160 

éve, hogy emlékezünk, s halljuk 

évről évre, Talpra Magyar! 

Ideje van az emlékezésnek és 

a küzdelemnek. Mi itt, mintegy 

150 fő, emlékeztünk. 

Drezdában. 

Isten áldásával ragyogó napsütés 

símogatta a délutáni rendezvény 

résztvevőit. Ragyogott ránk, hogy oly 

szép számmal tesszük tiszteletünket az 

egyébként kisebb létszámú részvétellel 

zajló megemlékezésekkel 

szemben… 

Mellünkön büszkén virított a kokárda, 

kezünkben papírzászlót lengetett a szél 

– már akinek jutott… 

Megszólalt a zene, s bevonult a címeres 

zászlót tartó fiatalember. Minden szem 

Rá és a zászlóra tapadt. Kovács-Magyar 

András Táltos által megáldott zászló 

lengett a németországi egyetlen Kossuth-Emléktábla 

mellett. 

Sinkovics Imre hangja szállt magasba, 

s kiáltotta a tömegbe: „Talpra Magyar!” 

Majd fejet hajtottunk Himnuszunkra. 

Kezdődött az emlékezés. Néhány szó 

arról, mi is volt anno Pest-Budán és 

Magyarországon. 

Az akkori tettekre 

emlékezve helyeztük 

el a kegyelet virágait 

az emlékműnél, 

majd hallgattuk 

meg a berlini követség 

küldöttének 

díszbeszédét. 

Ezután Wass Albert 

Emlékezés egy régi 

márciusra című verse 

hangzott el. 

Az eleddig suttogó, 

trécselő tömeg 

csöndben kísérte az 

előadó szavait. Széttekintve a magábamélyedt 

emberek során sokak szemében 

láthattunk könnyeket csillogni e 

vers hallatán... 

Befejező aktusként szinte egyszerre 

moccant a tömeg, s szúrta le zászlaját 

az emléktáblánál. 

Elgondolkodva 

néztem a 

sok magyar 

embert. Nagyrészük 

itt élte 

le életét... S 

egy pillanatra 

régi kisdiák 

volt valamenynyi, 

ki újra rövidnadrágos-fehérzoknisként 

állt megilletődve egy tábla 

előtt. 

Felemelő délutánunk után a magyar 

virtus vett rajtunk erőt. 

A Cinegés Tánccsoport Sárospatakról 

jó bevezetése volt a múltját rég feledni 

vélt addigra mintegy 250 fős ünneplő 

tömegnek. Az étterem hangulata, s az 

elengedhetetlen magyar zene adta a 

többit. Na de persze nem mindent! 

Fiatalon hazájukat elhagyott vendégeink 

nagy ideáljai voltak az est 

csúcspontjai. A 70-es évek férfiálma, 

Zalatnay Sarolta hozta vissza sokakban 

ifjú éveik emlékét, míg Delhusa 

Gjon tüzes zenéje talpra serkentette 

még a legnehezebben megmoccanót 

is… 

Egész éjjel mulatott apraja-nagyja. 

Mindenki különösebb incidens nélkül, 

boldog-fáradtan térhetett nyugovóra. 

Az utolsók hajnalig kitartottak, kb 3 

órakor zárta kapuit mögöttünk a Park 

Plaza Hotel Drezdában. 

Tudom, sikerült valamivel megajándékozni 

az emberekeket, amit sokáig 

nem felejtenek el. 

Köszönöm Mindenkinek, aki ott volt 

Malmőtől Sárospatakig, hogy velünk 

ünnepelt! 

Köszönöm Milos 

Lászlónak a délutáni 

rendezvény megszervezését, 

s segítségét 

az est lebonyolításában! 

S köszönöm Mátyus 

Józsefnek, hogy a 

kezdetektől hitt, 

bízott bennem, segített 

– sőt legtöbbet 

tett – ennek az 

ünnepnek a létre- 

hozásában! Isten 

A Magyar Nagykövetség képviseletében 

tartsa meg jó szo- 

Dan Zsuzsanna mondott ünnepi szavakat 

kását! 

Kívánom, legközelebb legyünk többen! 

A Berlini Magyar Egyesület nevében Urban 

Mária és Hans-Ulrich Moritz helyezett 

el csokrot a Kossuth-emléktáblánál. 

Wandel intellektueller 

Leistungen im Alter 

(Fortsetzung von Seite 7) 

Gehirns ist das Netzwerk der Neurone, 

die miteinander durch viele 

Milliarden von Synapsen verbunden 

sind. Während eines Gedenkvorganges 

muß die neuronale Erregung 

in diesem äußerst komplexen Netzwerk, 

in diesem Labyrinth, den Weg 

z.B. zwischen zwei oder mehreren 

Begriffen finden. Je häufiger dieser 

Weg durch die neuronale Erregung 

durchgefahren wird, desto sicherer, 

desto schneller findet sie den Weg 

das nächste Mal. Somit ist die 

Bahnung das Grundprinzip des Lernens 

und des Gedächtnisses. Eine 

aktive intellektuelle Unterhaltung 

(Schachspiel, Bridge, Kreuzworträtsel, 

etc.) ist auch sehr nützlich in der 

Aufrechterhaltung der mentalen Fitness. 

Fernsehen ist die passivste, nur 

auf Rezeption eingestellte Unterhaltung. 

Die deletäre Wirkung des Fernsehens 

auf die intellektuelle Entwicklung 

von Kindern ist gut dokumentiert. 

Ein aktives Gesellschaftsleben, 

ein Kontakt mit den jüngeren Generationen 

hat eine geistlich stimulierende 

Wirkung auf ältere Menschen. 

Anreize von Reisen, Besuch von 

Museen, Vernissagen, etc. sind auch 

sehr nützlich. Eine finanzielle Stabilität, 

eine materielle Unabhängigkeit 

erleichtert signifikant die Aufrechterhaltung 

der gesellschaftlichen 

Kontakte, die soziale Integration alt 

werdenden Menschen, wodurch sie 

mehr Akzeptanz, mehr Ansehen genießen. 

Die finanzielle Sicherung des 

Pensionsalters in den aktiven Jahren 

ist deshalb eine gute Vorbeugung der 

häufig einsetzenden sozialen Isolation 

im Alter. Es ist gut belegt, dass auch 

die physische Aktivität, Sport, Gymnastik 

eine positive Einwirkung auf 

die intellektuellen Funktionen haben. 

Zusammenfassend können wir 

nochmals festlegen, dass der Alterungsprozess 

ein unumkehrbarer, 

normaler, physiologischer Vorgang 

ist, der eigentlich mit der Geburt beginnt. 

Mit den geschilderten Maßnahmen 

können wir aber diesen Prozeß 

verlangsamen. Die Aufrechterhaltung 

der intellektuellen Fitness verbessert 

signifikant die Lebensqualität 

des alternden Menschen.


Ahogy telnek-múlnak az évek, nemzeti 

ünnepeinkhez fűződő viszonyom 

egyre ambivalensebbé válik. 

Néha tűnődöm, mit is ünneplünk, 

időnként megkérdőjelezem, időszerű-e, 

használható-e még ma 

Pompéry Judit 

egyáltalán a korábbi szimbólumrendszer. 

Figyelem, hogy az ünnepek 

fénye folyamatosan kopik, fontosságuk 

csökken, identitásra, nemzeti 

öntudatra ösztönző képességük fogy. 

Ez egyaránt igaz úgy a már biztos 

időtávolba került, ezért elvileg 

napipolitika-mentességre predesztinált 

1848-as, mint a még életközeli, 

de már történelmileg értékelhető 

1956-os forradalomra. 

Kik is a hősök? Az ifjúság koránál 

fogva minden generációban kalandvágyó. 

Gyakran akaratán kívül, a 

véletlenen múlik, hogy milyen 

mértékben lesz valaki aktív részese 

egy forradalmi eseménynek, az pedig 

az adott kor politikai értelmezésén, 

hogy utólag tettesnek, áldozatnak, 

esetleg hősnek minősül-e. Akárcsak 

a koránál fogva valószínűleg elsősorban 

kalandot kereső Mansfeld 

Péter 1 , akit a retorzió kivégez, és 

akinek a történelmi igazságszolgáltatás 

50 év múlva emlékművet 

állít. Amúgy nagyon valószínű, hogy 

ezt a szimpatikus kamaszt a márciusi 

ifjak és a pesti srácok közti 

„áldott békeidőben” a Pál utcában 

találjuk a grundért folyó harcban. A 

gazdaságilag rohamosan fejlődő, de 

történelmileg unalmas millenniumkori 

időkben lehetséges maximális 

kamasz-hőstettet egy nemecsek 

hajtotta végre, akit hősiessége „csak” 

molnárferenci emlékműre érdemesített. 

Önnön kételyeimből fakadó ambivalenciám 

szubjektív állapot, bár 

felismerni vélek objektív jeleket is. 

Egyrészt nyilván ma egyre többen és 

több részletet tudunk – az információhoz 

az Interneten bárki hozzáférhet. 

Másrészt közben megváltozott 

beállítottságunk: ma már sem 

nem polgárpukkasztó, de nem is 

különösebben kockázatos a szentnek 

hitt dolgokról lerántani a leplet, 

hirdetni, hogy a király meztelen. 

Éppen ezért lassan megszoktuk, hogy 

a hősök és közismert történelmi 

egyéniségek alatt (is) időnként 

megroggyan a piedesztál. 

Néhány éve már írtam erről a 

Ünnepi gondolatok 

változó, mítoszok helyett tényeken 

alapuló történelemszemléletről egy 

berlini március 15-ikei ünnepség 

kapcsán 2 . Az ünnepi beszéd hallgatói 

a gyerekkori illúzióhoz való ragaszkodás 

miatt rendkívül negatívan 

reagáltak akkor az enyémekhez 

hasonló kételyeket megfogalmazó, 

ezért a 19. századból örökölt eszmék 

mai példaértékének felülvizsgálatát 

ajánló Tolnai Ottó esszéjére. 3 

A testileg és lelkileg egyaránt 

átalakult berlini Collegium Hungaricum 

(CHB) márciusi ünnepsége 

további lépés volt a mítoszokat 

lebontó folyamatban. Az idei szónok 

a szokásoktól eltérő módon nem 

értékelte a forradalmi vívmányokat, 

nem büszkélkedett vértelen lefolyásával, 

nem magyarázta el 1848 és 

a magyar szabadságharc különleges 

jellegét, nem sorolta fel a magyar 

„legeket” az európai polgári forradalmak 

tükrében, nem emelte ki a 

hősöket és főleg nem fényesítette 

semmilyen nemzeti szentté merevedett 

forradalmi hős tiaráját, sőt. 

Tolnai Ottó 2004-es fent említett, 

rétegközönségnek szóló, elvont 

nyelvezetű esszéjével szemben 

Bereményi Géza közvetlen, egyes 

szakaszaiban szórakoztató, máshol 

szomorú-megható fellépése bárki 

számára érthető volt. A hagyományokkal 

szakító előadó saját 

szöveget mellőzve messzemenően 

idézetekre szorítkozott: Petőfi Sándor 

és Arany János 1848 márciusa 

és 1849 júliusa közötti magánlevélváltását 

olvasta fel. Ez a hallgatóságot 

nagyon is megszólító szöveg 

– hisz az idézett költőket jól (ill. mint 

kiderült, korántsem minden oldalukról) 

ismerjük – közel hozta a forradalom 

kevésbé ünnepélyes, inkább 

mélyen emberi oldalát. 

Érdekes, pont aznap kerestem elő 

dédapám 1849 nyarát megörökítő 

naplóját, aki a forradalom alatt 

Szemere titkára volt, nemzetőr és a 

dunántúli hadműveletek résztvevője 

– amúgy író, publicista. 4 Bár néhány 

éve már első ránézésre is meglepődtem 

a nagyon is életszagú forradalmi 

benyomásokon, újraolvasván ismét 

megragadott a közvetlen stílus, a 

kritikus hangvétel, megfogott a 

kortárs érintettsége. Véletlen volt 

ugyan ez a párhuzam, de így nem ért 

váratlanul a másik két kortárs 

beszámolójának közvetlensége. 

Ugyanakkor és éppen ezért a CHB 

műsora többszörösen érdekfeszítő, 

szórakoztató és felvillanyozó élményt 

nyújtott számomra. Mindkét 

olvasmány igazolja azt a már évek 

óta súlyosbodó gyanúmat, miszerint 

1848 szintén bővelkedett emberi 

lehetetlenségekben, hibákban, gyarlóságokban, 

jellemtelenségekben, az 

időközben történelemmé szelídült 

napi politika már akkor is piszkos 

volt, a dolgok 160 éve is nyögvenyelősen 

vagy egyáltalán nem működtek. 

A történelmi tablókon az 

ikonográfia szabályai szerint elhelyezett 

posztúm hősök pedig szintén 

hús-vér emberek voltak, akik hivatalosan 

publikált és később kanonizált 

idézeteiken kívül magukban 

vagy egymás között „normális”, 

hétköznapi nyelvet használtak. (Ez 

csak az utóbbi évtizedekben vonult 

be az irodalomba, legújabban – 

sajnos – a közéletbe is.) 

Mulatságos volt hallani, hogyan 

kergették egymást költőink levélben: 

többször is egyeztetett randevúik 

ellenére – és mobiltelefon híján – 

nem sikerült összetalálkozniuk, 

noha egy időben tartózkodtak Debrecenben. 

Így másfél éven keresztül 

maradt a levelezés – nekünk ma nagy 

szerencsénkre. 

Elgondolkoztatóak a szabadságharc 

mostoha körülményei. Megtudtam, 

hogy – miután a lassacskán eladogatott 

holmik ára nem fedezte a 

költségeket – Arany rákényszerül a 

forradalminak korántsem mondható 

közigazgatásban állást vállalni, mert 

nincs miből eltartani a Szendrey 

☞


Júliával és Petőfi Zoltánnal kibővült 

családot. 

Már eddig sem volt titok előttem, 

hogy az irodalmi tehetség/szakmai 

zsenialitás és az emberi nagyság 

között semmilyen pozitív korreláció 

nincs. Ritka az az elit, aki nemcsak 

nagy művész/államférfi/tudós, hanem 

emberileg is pozitív figura. (A 

széles látókörű, nagyvonalú Liszt 

Ferenc volt például ilyen kivétel, 

szemben a diplomáciai érzéket 

teljességgel nélkülöző, gyáva, önhitt, 

követelődző, összeférhetetlen, hálátlan, 

de Liszt által folyamatosan 

támogatott zeneszerző-kollégája 

(egyben veje) és minden korok 

legnagyobb német operafejedelme, 

Richard Wagnerrel. Jellemileg nem 

sok jó mondható a macsó Bertold 

Brechtről sem, aki a körülötte 

állandóan forgolódó számos nőt 

kihasználta: dolgoztatta, ötleteket, 

szövegeket tulajdonított el tőlük, 

sikereiben nem részesítette, majd 

elhagyta őket. (Végül politikailag 

prostituálta magát – ez volt az NDKban 

a saját színház, a Berliner Ensemble 

ára.) De hogy néhány magyar 

példát is említsek: nem volt morális 

grál-lovag a Nagy Imre perben 1958ban 

kivégzett és ezáltal mártírrá vált 

Gimes Miklós vagy a filmesztéta 

Balázs Béla sem.) 

Nos, Petőfi is emberformátumú 

volt. Illyés Gyula regényében 5 előfordulnak 

utalások arra, hogy Petőfi 

tehetségéhez mért öntudattal, de 

legalább ugyanekkora hiúsággal és 

provokatív készséggel rendelkezett. 

Aranyhoz írt levelei tükrözik a 

hiúságában sértett embert. (Egyetlen 

forradalmi lap szerkesztősége sem 

hívta őt munkatársnak.) 

Tudatában vagyok a következő 

polémiának, de: egyáltalán, minél 

jobban elmélyedtünk a levelekben, 

annál inkább emlékeztetett engem 

Petőfi Che Guevara-ra. (A délamerikai 

főállású forradalmártól 

kimondottan rossz néven veszem, 

hogy világméretű felforgató tevékenysége 

érdekében polgári foglalkozását 

szögre akasztotta. A tényen 

túl, ami eleve megkérdőjelezendő, 

szerintem az ilyesmit csak az engedheti 

meg magának, aki független, 

akinek se kutyája, se macskája. De 

aki többgyerekes családapa, az a 

kutyafáját, első helyen az övéiről 

gondoskodjék – ahelyett, hogy agyonlövetné 

magát a bolíviai őserdőben!) 

Szóval Petőfi, miután nem engedték 

forradalmi lapot szerkeszteni, a 

harctéren véli magát nélkülözhetetlennek. 

És hogy eleget tehessen 

hivatásának, először felkéri Aranyt 

a keresztapaságra, majd – míg ő a 

hazát védi – nemes egyszerűséggel 

barátjára bízza nejét és csecsemő 

fiát. Katonáskodása alatt egyszer 

meglátogatja őket, aztán következő 

levelében pedig panaszkodik, hogy 

Szendrey Júlia – bár büszke 

férje költészetére és ez legyezi 

a férj hiúságát – mégsem 

fogja föl ésszel költőnk 

mondanivalójának forradalmi 

jelentőségét. 

Petőfi harcmezei nélkülözhetetlenségéről 

különben 

Bemnek más a nézete, és a 

segesvári csata folytán nem 

engedi tűzközelbe: parancsára 

költőnk adjutánsként 

és megfigyelőként tisztes távolságból 

szemléli az eseményeket. Ehhez 

képest nagy pech a csata után bekövetkezett 

balszerencse: nem hallgat 

a jóindulatú figyelmeztetésre, önfejűen, 

hirtelen döntéssel rossz 

irányba fut, és – pontosan úgy, ahogy 

jóakarója néhány perce megjósolta 

– beleszalad két orosz lovas katona 

szuronyaiba. 

Az ünnepi megemlékezés utolsó 

műsorszáma a Másik János által 

átdolgozott, fiúkórusra és kamarazenekarra 

hangszerelt „Petőfi halála” 

6 c. Bereményi–Cseh Tamás-dal 

volt (lenti fotó). Bereményi ebben a 

versében, amely – mint előtte a 

felolvasottakat kiegészítvén elmondta 

– két szemtanú vallomásán 

alapul, nagyon életszerűen, sőt, 

kritikusan örökíti meg a költő 

utolsónak vélt gondolatait. T.i. hogy 

ha már eljött a vég, akkor nem 

hátulról akarja leszúratni magát, 

hanem szembefordul a két 

lovas katonával. De fájdalom, 

ebben a pillanatban 

nem látja őt senki, nincs, 

aki tanúsíthatná hősiességét 

az utókor számára. 

Vanitatum vanitas. Ez így 

vagy igaz, vagy nem, de 

mindenképpen jellemző. 

U.I. Lehet, hogy igazságtalan 

vagyok Che-Guevara-ügyben. 

Míg előbbi az embertelen 

eszmék erőszakos megvalósítása 

során semmilyen funkciójában 

nem vált be, Petőfi mindössze 

felelőtlenül kockáztatott – és valóban 

nagy költő volt. 

És akkor miért is szeretjük március 

15-ikét? 

2008.03.19. 

http://pomperyberlin.nolblog.hu/ 

?post_id=35756 

1 http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1956/mansfeld.html 

2 http://hhrf.org/up/szerz/pomp/ 

3 lásd ugyanott 

4 Pompéry János (Pallas Nagylexikon) 

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/083/pc008336.html#2 

Szinnyei József: Magyar Írók élete és munkái 

http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/p/p20320.htm 

5 Illyés Gyula: Petőfi 

6 http://www.metrolyrics.com/petofi-halala-lyrics-cseh-tamas.html 

© Tamás Csaba (CHB)


Zsuzsa Koncz im CHB 

Ha egyszer Koncz Zsuzsával 

járhatnék 

Cseh Tamás fent említett dalával 

kezdődött az a találkozó, ami február 

29-én Koncz Zsuzsával a CHB, az 

AzVuK és a keletizene.de rendezésében 

zajlott le. Az előzményekről 

csak röviden annyit, hogy a művésznő 

az MDR televízió meghívására tartózkodott 

itt Berlinben egy TV-fellépés 

végett. Mikor én ezt megtudtam, úgy 

gondoltam, hogy ez jó lehetőség lehet 

egy találkozó megszervezésére. Ezt 

aztán meg is beszéltem a művésznővel, 

aki nagy örömömre igent 

mondott. Tehát így jött létre a találkozó. 

Erről Gunnar Grätz úr Bad 

Doberanból a következő sorokban így 

számol be. 

„Sie rief – und alle kamen“ 

Dieser Spruch könnte als Motto für 

den Abend des 29. Februar 2008 gestanden 

haben. Eingeladen hatte das 

„Collegium Hungaricum“ in sein 

neues Domizil die Grand Dame der 

ungarischen Popmusik, Zsuzsa 

Koncz, zu einem Podiumsgespräch 

mit anschließender Autogrammstunde 

für ihre Fans. 

Diese waren zahlreich erschienen 

und der Veranstaltungssaal hoffnungslos 

überfüllt, wie es bei einem 

so hochkarätigen Gast nicht anders 

zu erwarten war. Wer nicht rechtzeitig 

gekommen war, musste halt stehen. 

Der Stimmung aber tat dies keinen 

Abbruch. 

Am Beginn des Abends stand das 

Podiumsgespräch, geführt von der 

Dichterin Orsolya Karafiáth. (Das in 

ungarischer Sprache geführte Gespräch 

konnte dank der im neuen 

Hause vorhandenen Anlage für das 

deutsche Publikum simultan gedolmetscht 

werden.) 

So ließ man in großen Schritten 

noch einmal die lange und erfolgreiche 

Karriere der Künstlerin Revue 

passieren, untermauert von einigen 

Musikbeispielen auf Videoleinwand. 

Überraschung für Zsuzsa Koncz: ein 

eigens zu diesem Abend aus Polen 

angereister Fan 

überreichte ihr 

einen Mitschnitt 

ihres Auftrittes 

beim Schlagerfestival 

in Sopot in 

den siebziger 

Jahren. 

Ausgiebig beantwortete 

die 

Künstlerin alle 

Fragen der Moderatorin 

und bestach 

wie immer 

durch ihre charmante 

und liebenswürdige 

Art (im Gegensatz dazu 

setzte sich die Moderatorin doch etwas 

zu sehr „in Szene“). 

Am Ende des Gesprächs gab es 

auch für das Publikum die Möglichkeit, 

Fragen zu stellen. Die erste Frage 

bewegte wohl alle anwesenden 

Zuhörer: Wann kommen Sie wieder 

zu Konzerten nach Deutschland? 

Darauf antwortete die Künstlerin, 

dass sie sehr gern wieder zu Konzertenkommen 

würde. 

Man darf also 

hoffen. 

Dann folgte 

für viele 

Gäste der eigentliche 

Höhepunkt 

des Abends 

– die Autogrammstunde. 

Und um 

es gleich 

vorweg zu 

nehmen: aus einer geplanten Stunde 

wurden zwei. Die Künstlerin nahm 

sich für jeden Fan Zeit zu einem kleinen 

oder manchmal auch etwas längeren 

Gespräch, ließ sich bereitwillig 

mit den Gästen fotografieren und 

erfüllte alle Autogrammwünsche, 

derer es reichlich gab. 

Auch der Autor dieses Beitrages ist 

seit mehr als dreißig Jahren großer 

Fan der Künstlerin. Schon Tage vorher 

bewegte mich die bange Frage: 

würde mir Zsuzsa Koncz alle meine 

„gesammelten Werke“ unterschreiben? 

Doch sie hatte Geduld mit mir (und 

Ausdauer), und signierte mir die 

Umschläge von 3 DVDs, 7 Singles, 

12 CDs und 14 LPs (!) 

Für mich ging an diesem Abend ein 

lang gehegter Wunsch in Erfüllung. 

Deshalb möchte ich den Artikel beenden 

mit einem Dank an die Organisatoren 

dieses Abends und mit einem 

„DANKE, Zsuzsa Koncz!“ und 

„Kommen Sie bald einmal wieder!“ 

Köszönöm Gunnarnak a beszámolót! 

Ehhez már csak annyit, hogy én is 

szeretném megköszönni Can Togay 

János úrnak, a CHB igazgatójának és 

az intézmény dolgozóinak szíves 

segítségüket és támogatásukat, 

hiszen enélkül csak nehezen jöhetett 

volna össze ez a rendezvény. 

És még egy újdonság a művésznőről: 

Március 15-ikén Koncz Zsuzsa munkássága 

elismeréseként megkapta az 

Országházban a Kossuth-díjat! Ehhez 

innen Berlinből is mindannyiunk 

nevében még egyszer gratulálni 

szeretnék. További munkájához is soksok 

sikert és jó egészséget kívánunk! 

Robotka József 

További információk: rocklexikon www.mtv.hu/videotar/3d=19345, a Kossuth-díjjal kapcsolatban: www.mtv.hu/videotar/?category=9


Zsolt Bóta: Quo vadis Pannonia? 

Der erste Vereinsabend im neuen 

Jahr fand am 25. Januar in der ungarischen 

Botschaft statt. Der Gesandte 

Zsolt Bóta referierte wieder über 

die wirtschaftliche und politische 

Lage in Ungarn. Damit setzte er die 

Tradition fort, die Vereinsmitglieder 

jeweils am Anfang eines Jahres zu 

einem Informationsabend in die 

Räumlichkeiten der Botschaft einzuladen. 

In diesem Jahr bot die Veranstaltung 

den Rahmen zur Verleihung 

des Titels „Ritter der Ungarischen 

Kultur“ an unseren Vereinsmitbegründer 

Iván Nagy (siehe Seite 3). 

Erwartungsvolle Zuhörer 

In seinem Vortrag mit dem Titel 

„Quo Vadis Pannonia?“ schilderte 

Gesandter Bóta die Schwierigkeiten 

der ungarischen Wirtschaft und 

sprach über die Spannungen zwischen 

den Regierungs- und Oppositionsparteien. 

Die Staatsverschul- 

dung verdoppelte 

sich innerhalb der 

letzten 5 Jahre und 

macht 80 % des 

Bruttoinlandsproduktes 

aus. Die 

Ausgaben des Staates 

waren viel zu 

hoch, so wurde ein 

Zusatzrente gezahlt, 

der Autobahnbau 

finanziert, 

und die Beschäftigten 

des öffentlichen 

Dienstes erhielten 

eine 

kräftige Gehaltserhöhung. 

2006 wuchs das 

Haushaltsdefizit auf 9,2 Prozent 

des Bruttoinlandsprodukts (EU- 

Höchststand), konnte aber im 

Jahr 2007 auf 5,7 % reduziert werden. 

Das Wirtschaftswachstum 

verlangsamte sich auf 1 %. Die 

Einführung des Euro ist in die 

ferne Zukunft gerückt und wird frühestens 

2010 erwartet. Als großes 

Problem bezeichnete Herr Bóta die 

niedrige Zahl der Beschäftigten in 

Ungarn, von denen auch nur wenige 

Sozialversicherungsbeiträge zahlen. 

Viele Arbeitnehmer geben den Min- 

Magyar CD-k, zenei DVD-k nagy választékban! 

Berlinben csak nálam, ill. online az AzVuK-nál. 

CD-s, Musik-DVD-s aus Ungarn in großer Auswahl! 

In Berlin nur bei mir bzw. online bei AzVuK. 

AzVuK – Robotka József 

Hanns-Eisler-Strasse 44, 10409 Berlin 

Tel.: 030 / 42804372 

E-Mail.: azvuk@alice-dsl.de 

Koncz Zsuzsa: összes CD és DVD – Zsuzsa Koncz: alle CDs und DVDs 

Der Gast des Abends mit dem Vereinsvorsitzenden Dr. Hetey 

destlohn als Einkommen an und arbeiten 

im grauen Markt oder in der 

Schattenwirtschaft, deren Anteil in 

Ungarn auf etwa 20 % geschätzt wird. 

Auf der positiven Seite stehen ein 

10 %iges Wachstum der Industrieproduktion 

und der effiziente Einsatz 

der EU-Gelder. Die Sparmaßnahmen 

der Regierung sind hingegen äußerst 

umstritten und unpopulär. Die Bürger 

werden zur Kasse gebeten, um 

Praxisgebühr, Krankenhaustagegeld 

und Studiengebühren zu bezahlen. 

Die größte Oppositionspartei Fidesz 

ruft die Bevölkerung zur Ablehnung 

der Gebühren auf und initiierte einen 

Volksentscheid über die drei 

Abgaben. Meinungsumfragen zeigen, 

dass Fidesz doppelt so beliebt ist wie 

die Regierungsparteien, die auch untereinander 

zerstritten sind, insbesondere 

über die Reform des Gesundheitswesens. 

Die sozial-liberale 

Regierung hofft, dass ihr Reformpaket 

bis zu den nächsten Parlamentswahlen 

2010 positive Wirkung 

zeigt und Unterstützung in der 

Bevölkerung findet. 

Edith Oltay 

Der Volksentscheid vom 9. März 

2008 ist inzwischen bereits Geschichte. 

Die Regierung ist dabei, 

die notwendigen Maßnahmen zu ergreifen, 

um das Ergebnis des Referendums 

– dreimal Ja als Ablehnung 

der Abgaben – umzusetzen. 

Die Redaktion

2008. április/május Egyesületi hírek, események 

Ungarische 

Vereinigung 

Berlin 

Tavaszi programunk – 

őszi terveink 

2008. április 17., csütörtök (!), 18 óra, 

CHB, multifunkcionális terem: 

A Magyar Egyesület évi közgyűlése 

Can Togay János, a CHB új igazgatója 

bemutatkozik az Egyesület tagjai 

előtt. Utána a vezetőség beszámol az 

elmúlt év tevékenységéről és az anyagi 

helyzetünkről. Ezt vita és beszélgetés 

követi – 1-2 pohár bor mellett. 

2008. május 23.-25.: 

Egyesületi kirándulás Teplicébe 

Az idei fürdőszezon megnyitása 

alkalmából, igen szép hétvége kilátásával 

kelünk útra, 6-8 autóban elosztva. 

Pénteken este a helyi magyarokkal 

találkozunk egy magyar 

vendéglős tulajdonában lévő étteremben. 

Másnap délelőtt városnézés 

lesz, német nyelvű vezetéssel, amelyet 

délben az addig elkészült bográcsgulyás 

kedvéért megszakítunk. 

Délután 4 órától megtekintjük a 

magyarok kulturális műsorát. És este 

is akad bizonyára még néznivaló az 

ünnepi sátrak körül. Vasárnap hazautazunk. 

Akinek kedve van hozzá, 

előtte még sétálhat Teplicében, vagy 

akár felkeresheti a termálfürdőt. 

Tehát jó vinni az utazótáskában 

fürdőruhát is. 

Szálláshelyünk a Masaryková 43. sz. 

alatti Zlatý Kříž (Arany Kereszt) nevű 

szálloda lesz, ahol komfortos két- és 

háromágyas szobákkal várnak bennünket. 

Jelentkezés, valamint autós férőhelyek 

felajánlása minél hamarabb 

Hans-Ulrich Moritznál (562 06 51, 

Szeretettel 

gratulálunk! 

Három a magyar igazság ezúttal is. 

Összesen 185. születésnapjuk alkalmából nagy szeretettel köszöntjük a 

képeken látható három hölgyet, akik az Egyesület tagjaiként hol nagyobb, 

hol kisebb rendszerességgel jelennek meg rendezvényeinken. 

Hosszú boldog életet és jó egészséget kívánunk tehát Ilse Juditnak 

(középen), Halbleib Ibolyának (balra) és Zurbuchen Máriának. 

moritz@ungarn-in-berlin.de) vagy 

Irén Rademachernél (92 55 205, 

rademacher@ungarn-in-berlin.de). 

Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, 

hogy a jelentkezés azzal jár, hogy a 

szállást mindenképpen ki kell fizetni, 

visszalépés esetén is, ha a 

visszalépő személy(ek) helyére nem 

jelentkezik más. Lásd még rejtvényünket 

a 28. oldalon. 

2008. június 22.: 

Kerületi séta Charlottenburgban 

Bernd Kollmohr és Ketel Ilona 

vezetésével az U Theodor-Heuss- 

Platztól indulunk, 10.30 órakor. 

Őszi terveink 

között újabb Kiezwanderung szerepel, 

mégpedig szeptember 14-én, Wannseeben, 

ismét Hoffmannék kalauzolásával. 

Október 11-ére a CHB multifunkcionális 

termébe Dr. Horváth Balázst 

várjuk Göttingenből. Útibeszámolójának 

címe Kőrösi Csoma Sándor 

nyomain Tibetbe. 

Az október 23-iki ünnepség tervezése 

még folyik. 

November közepén vezetéses látogatás 

lesz a Masurenallee-n található, 

muzeális értékű Rádió Házába. 

Végül decemberben karácsonyi ünnepséget 

rendezünk: 13-án, 18 órakor, a 

CHB-ben. 

Addig is minden hónap első péntekjén 

a szokásos helyen és időben (lásd 

a keretes hirdetést) Törzsasztal! 

Köszöntjük új tagjainkat! 

Eilers Eilers Eilers Ilona 

Ilona 

Wilfried Wilfried Limberg Limberg 

Limberg 

Lands Landstof Lands of off of f Judit 

Judit 

Die Kleine Kneipe 

„Zum György“ 

Josef-Orlopp-Str. 44, 10365 Berlin 

Tel. (+49175) 74 66 144 

Geöffnet: Mo-Fr 15 – 22 Uhr, 

bei Bedarf auch länger 

Bei uns zu Gast 

Ungarische Vereinigung 

❖ Jeden ersten Freitag im Monat 

ab 19 Uhr: 

Stammtisch 

❖ Pfingstmontag, 12. Mai 2008, 

ab 17.00 Uhr (in Planung): 

Tanz und Gesang 

beim Treffen mit ungarischen Teilnehmern 

am Karneval der Kulturen

és tavaszi/nyári programok 2008. április/május 

86. sz. 

Apáczai 

Csere János 

cserkészcsapat 

Az igen aktív berlini cserkészcsapat 

munkájáról a régi-új 

vezetőknél – a Konthur 

házaspárnál – lehet érdeklődni: 

kriszti.zoli@gmx.de 

(030) 79 60 291 

Magyarnyelvű 

Protestáns 

Gyülekezet Berlin 

Az istentisztelet a hónap második 

szombatján 16.00 órakor van: 

2008. május 10., június 14., 

július 12. 

a Grunewald-templom kápolnájában 

(Bismarckallee/Wernerstr. 

sarka). Augusztusban és szeptemberben 

nem tartunk istentiszteletet. 

Megközelíthető a 119-es busszal a 

Zoo-tól a Kurfürstendammon, ill. 

az S-Bahn Halensee vagy Grunewald 

megállója felől. 

Szeretettel invitálunk mindenkit 

felekezeti hovatartozástól függetlenül 

közösségünkbe, az istentiszteletre 

és az azt követő tea/kávé 

melletti meghitt beszélgetésre. 

Érdeklődni lehet: Heinrichs Eszter 

lelkésznő, tel.: 45 19 84 97, 

email: emolnar@lutheran.hu; 

Balla Bálint, tel.: 825 84 32; 

Pompéry Judit, tel.: 40 39 77 59, 

email: pomperyberlin@aol.com. 

Honlap: http://www.lutheran.hu/ 

z/honlapok/berlin 

Érdeklődés: Felsmann Orsolya, 

49 85 37 24, orsolyafels@web.de 

Állandó programjaink: 

Északi óvoda: hétfő, 8.30-16.00, 

Dänenstr. 17-18 (Prenzlauer Berg), 

érdeklődés: Bek Roland, 

0162 2174699 

Déli óvoda: csütörtök, 8.30-16.00, 

Hortensienstr. 18 (Steglitz), 

érdeklődés: Kardos-Rieger Judit, 

32 60 98 55 

Óvodadíj: 45 euró/hó; kistestvérek 

és egyedül nevelők gyerekei 

kedvezményt kapnak. 

Magyar iskola: szombat, 9.30- 

12.30, CHB, Dorotheenstr. 12, 

érdeklődés: Kosima Keller, 

44 65 22 55 

Magyar katolikus szentmisék Berlinben 

A Berlinben és környékén élő katolikus 

hívők számára 2008-ban is havonta egyszer 

szentmisét tartunk, mégpedig minden 

hónap második vasárnapján – július és 

augusztus kivételével –, 16.00 órakor, tehát: 

2008. május 11., június 15. 

Helye: Szent Pál templom (St. Paulus, 

Dominikanerkloster, 10551 Berlin-Moabit, 

Oldenburger Str. 46) 

A Kolóniának nemrégóta igen tetszetős 

külsejűre és tartalmasra sikerült 

saját honlapja van, amihez szeretettel 

gratulálunk. Címe: 

www.magyar-kolonia-berlin.de. 

A pontos programokról ezentúl ott 

lehet tájékozódni. A soron következő 

tervek: 

Május 10.: Anyák napi ünnepség 

Május 23-25.: Háromnapos kirán- 

Brunszvik Teréz 

Társaság e.V. 

Magyar 

nyelvű 

programok 

gyerekeknek 

Aktuális programunkból: 

Június 1.: Gyereknap 

Szeptember eleje: Évnyitó 

Éves tagdíjunk: 30 euró 

További információk a 

www.brunszvik.de alatt. 

Magyar Kolónia Berlin e.V. 

dulás Karlovy Varyba 

Június 14-15.: Szezonzáró ünnepség 

Friedrichshagenben 

Minden rendezvény nyitott, mindenkit 

szeretettel vár a Kolónia. 

A legfontosabb elérhetőségek: 

Usztics János (tel.: 451 84 07, 

email: usztics@nexgo.de), 

Molnár János (88 67 57 29, 

email: molnar.j@t-online.de).


Neues von der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft 

Es war in letzter Zeit ruhig geworden 

– zwar nicht in Ungarns Innenpolitik 

und schon gar nicht im Gebälk 

der ungarischen Regierungskoalition, 

was den um das Ungarnbild 

in Deutschland bemühten Vereinen 

um so mehr Anlass sein wird, 

dieses Bild in der täglichen Arbeit 

mit neuem Glanz zu versehen. 

Aber ruhig war es schon geworden 

in der ungarischen Kulturarbeit in 

Berlin, was am Umzug des Collegiums 

Hungaricum an den neuen Standort 

in der Dorotheenstraße 12 lag, der 

nicht ohne Rückwirkungen auf die 

öffentlichkeitswirksame Arbeit der 

drei Vereine in Berlin blieb, vor allem 

auch auf die Vortragstätigkeit der 

Deutsch-Ungarischen Gesellschaft e. 

V. (DUG). Dies wurde um so augenfälliger, 

als die DUG im letzten Jahr 

mit 35 Veranstaltungen inner- und außerhalb 

Berlins einen neuen Rekord 

ihrer Vereinsgeschichte aufgestellt 

hatte. Höhepunkte, nicht zuletzt wegen 

des großartigen Zuspruchs des 

Publikums und wegen der Presseberichterstattung, 

waren sicher unsere 

Veranstaltungen mit dem ungarischen 

Historiker Dr. Ungváry in Baden-Württemberg, 

das Klavier- und Gesangskonzert 

mit den Geschwistern Brezócki, 

dann die mit dem CHB durchgeführten 

Rundtischgespräche aus 

Anlass des Batthyány-Gedenkjahres 

und zur Kunst des Übersetzens, ferner 

der Hegel-Vortrag von Frau Prof. 

Dr. Rózsa als neuer DUG-Vizepräsidentin 

auf der DUG-Jahreshauptversammlung, 

der Diskussionsabend 

mit dem DUG-Ehrenmitglied Frau 

Prof. Dr. Heller sowie – im Rahmen 

des Kulturjahres „Ungarischer Akzent“ 

– das Konzert des Budapester 

Tomkins-Chores aus Anlaß des offiziellen 

Kodály-Jahres. Schließlich sollen 

die (auch wieder für 2008 vorgesehenen) 

Preis- und Stipendienverleihungen 

an der Budapester Andrássy- 

Universität sowie die Szolnoker 

Sommergespräche nicht vergessen 

werden. Sehr erfolgreich war 2007 der 

letzte öffentliche Vortrag des ungarischen 

Minderheitenombudsmans 

Prof. Dr. Kaltenbach in Deutschland 

kurz vor Ablauf seiner Amtszeit, den 

wir im historischen Rathaus in 

Aachen organisierten, und wenn auch 

weniger in Berlin, dafür einen Tag später 

um so mehr an der Göttinger Universität 

beachtet wurde der militärhistorische 

Vortrag von Prof. Dr. 

Szakály über Ungarns Militärelite im 

Zweiten Weltkrieg. Mehrfach waren 

in Kooperation mit dem Osteuropazentrum 

Berlin Mitschnitte unserer 

Vorträge im Offenen Kanal zu sehen. 

Hatte die DUG im alten CHB mit 

dem dort letzten Vortrag bereits zwischen 

Kisten und Umzugskartons am 

11. Dezember 2007 sprichwörtlich 

„das Licht ausgemacht“, so traf sie sich 

zwei Tage später noch zu einer Mitgliederversammlung 

in der ungarischen 

Botschaft. Denn mit Sorge sah 

die Mitgliedschaft die ungeklärte Frage 

künftiger Zusammenarbeit mit dem 

CHB in dessen Neubau. Die Diskussion 

führte zum Auftrag an das DUG- 

Präsidium, für 2008 eine Tätigkeit der 

Gesellschaft losgelöst vom CHB, das 

heißt mit neuem Sitz und an anderen 

Veranstaltungsorten, zu planen. 

Erfreulicherweise konnte stattdessen 

mit dem neuen Direktor des CHB, 

Herrn Can Togay, zum 1. April 2008 

eine Vereinbarung erzielt werden, die 

den bisherigen umfangreichen Beiträgen 

der DUG zur Darstellung Ungarns 

in der deutschen Öffentlichkeit Rechnung 

trägt und eine gute Grundlage 

bietet, die Zusammenarbeit der beiden 

Institutionen fortzusetzen – wenn 

auch damit, was die beiden ungarischen 

Vereine in Berlin ebenso 

schmerzlich bei ihren Bemühungen 

erfuhren, nicht die Überlassung eines 

Büroraums im neuen CHB verbunden 

ist. Unverändert bleibt die DUG unter 

ihren bisherigen Telekommunikationsverbindungen 

erreichbar, und die 

Postfachadresse „PF 029938, 10132 

Berlin“ wie auch die Nutzung des CHB 

als des hauptsächlichen Veranstaltungsortes 

sind gewährleistet. 

Es wird der Konkretisierung bedürfen, 

wie die DUG die Neuausrichtung 

von Darstellung und Inhalten der Kulturpolitik 

im neuen CHB im Rahmen 

ihrer Möglichkeiten flankieren kann, 

ohne ihren satzungsmäßigen (und vom 

Gemeinnützigkeitsrecht vorgegebe- 

nen) Informations- und Bildungsauftrag 

jenseits konkreter Kulturdarstellung 

zu verletzen. Dazu wird 

gehören, ob sich die frühere Arbeitsteilung 

zwischen CHB und seiner 

Kunst- und Kulturpräsentation im 

engeren Sinne sowie unserer DUG 

und ihrer bildungspolitischen Aufgabenstellung 

im Bereich von Politik, 

Wirtschaftspolitik, Geschichte, universitärer 

Zusammenarbeit usw. wieder 

einspielt oder wie sich beide verschränken 

lassen. 

Ebenso wie 2007 zu den offiziellen 

Gedenkjahren (Batthyány, Kodály) und 

dem zweiten Teil des „Ungarischen 

Akzents“ wird die DUG 2008 zum 

offiziellen Renaissance-Jahr (550 Jahre 

König Matthias Corvinus) mehrere 

Veranstaltungen ausrichten. Ferner 

soll es ein Angebot für eine zwölftägige 

Busreise auch für Nichtmitglieder 

im Herbst (etwa ab 14. September) 

geben: Ab und bis Budapest soll 

die Region der ungarischen Minderheit 

in der Südslowakei besucht werden. 

Einzelheiten sind unter info@du-g.org 

zu erfragen. 

Am 18. Juni wird die DUG ihre Jahreshauptversammlung 

abhalten (Näheres 

dazu und zu weiteren Veranstaltungen 

zu gegebener Zeit auf unserer 

Internetseite www.d-u-g.org); im vorgeschalteten 

öffentlichen Vortragsteil 

(Beginn wahrscheinlich um 17.00 Uhr) 

wird einer der führenden deutschen 

Biomediziner und -ethiker die Aufmerksamkeit 

auf einen Bereich lenken, 

der in Mittelosteuropa erst wenig 

Beachtung findet. Weitere Vortragsabende 

wird es zu Themen wie 

Stadtentwicklung in Ungarn, Ungarns 

Beteiligung 1968 beim Einmarsch der 

Warschauer-Pakt-Staaten in die damalige 

CSSR (Niederschlagung des „Prager 

Frühlings“) und zu den verteidigungspolitischen 

Herausforderungen 

unserer Zeit geben. Auch will die DUG 

wieder mehrfach in anderen Bundesländern 

und in Ungarn auftreten. Soweit 

es das Programm der zweiten Jahreshälfte 

betrifft, so wird dieses zumindest 

noch teilweise in der dann 

anstehenden nächsten Ausgabe des 

Berlini Híradó behandelt werden können. 

Klaus Rettel, DUG-Präsident


(Folytatás a 2. oldalról) 

anyanyelvi tanár által adott értékelést 

vagy érdemjegyet, s megküldi az iskolákba, 

ahol azt felveszik a bizonyítványba. 

A tanárok általában 

olyan iskolákban tanítanak, ahol 

több azonos anyanyelvű (vagy származási 

nyelvű) gyerek van. Ismert 

olyan eset is, ahol a munka az erre 

szakosodott kulturális szervezetekben, 

egyesületekben folyik. 

Származási nyelv alatt – a mi esetünkben 

– azt értjük, hogy a gyermek 

egyik vagy mindkét szülője magyar 

származású. Mivel a tanulók oktatási 

Illés- 

Molnár 

Márta 

A találkozó egyik meghívott magyarországi 

vendége, Gállné Gróh 

Ilona zenepedagógus volt, a „Ringató 

foglalkozások” alkotója. 

A Ringató foglalkozások célja, hogy 

a kismamák megtanuljanak egy könynyen 

énekelhető, de a kodályi elvekhez 

hű, zeneileg értékes dalanyagot. 

Ismerkedjenek meg magyar mondókákkal, 

mozgásos, ölbeli játékokkal. 

A tanítás nem a kicsinyeknek szól, 

hanem a felnőtteknek. A gyerekek 

tehát semmiféle feladatot nem kapnak 

a foglalkozásokon. Nem kell, nem kötelező 

csinálniuk semmit, nem kell 

Magyar iskolák Németországban 

nyelve a német, nem beszélhetünk a 

német oktatási rendszer viszonylatában 

magyar anyanyelvről. Az oktatás 

nyelve a német, tehát a magyar ebben 

az összefüggésben a második 

nyelv. 

Németországban a különböző magyar 

kulturális egyesületek, magyar 

missziók vagy a cserkészet szervezésében 

folyik a magyar származású 

gyermekek oktatása. A tanulók a 

foglalkozásokon a magyar nyelv és 

irodalom tantárgyak mellett magyar 

történelmet, honismeretet, sok helyütt 

magyarul természetismeretet is tanulnak, 

és megismerkednek a magyar 

kultúrával. 

2008. március 8-án megszületett az 

elhatározás: a magyar iskolákban 

folyó munkát el kell ismertetni a 

német oktatásügyben. Ehhez mindenekelőtt 

a németországi magyar oktatásügy 

szervezett felépítésére, hálózatára 

van szükség. Megalakult a Magyar 

Oktatási Munkacsoport, amely a 

Németországi Magyar Egyesületek 

Szövetségének a tagszervezeteként 

működik. A kiépülő oktatási hálózatot 

két támpontos összefogás segíti: 

a munkacsoportot, vagyis a németországi 

magyar oktatás rendszerét a 

stuttgarti Intézet Magyarországon, míg 

a Szövetség a német kultúrpolitikában, 

oktatásügyben képviseli. 

Ahhoz hogy szervezettségét, legfőképpen 

szakmai megalapozottságát, 

s így az egyes oktatási csoportokban 

folyó munkát az Oktatási Munkacsoport 

Németországban elismertesse, 

munkáját mindenekelőtt Magyarországon 

kell elfogadtatnia. Tantervet, 

koncepciót kell írnia, segédanyagokat, 

óraterveket szerkesztenie, melyeket 

az egyes tanulócsoportok 

szakképzett pedagógusai használ- 

A „magyar mint származási nyelv”: a magyar nyelvet oktatók 

első közös találkozója Stuttgartban 

nak. A „magyar mint származási 

nyelv” oktatásának egységessé kell 

válnia ahhoz, hogy Németországban, 

az egyes tartományokban a magyar 

nyelv tanítása az oktatási rendszerben 

is elismert legyen. Az Oktatási 

Munkacsoport el akarja érni, hogy a 

magyar nyelv ismeretét az egyes német 

oktatási intézmények úgy a 

féléves, mint az év végi, valamint a 

záróvizsgák bizonyítványaiban (egészen 

az érettségiig) iskolai érdemjeggyel 

is igazolják. 

Ahhoz, hogy a gyermekek valódi 

„kétnyelvűként” nőhessenek fel a 

német nyelvi környezetben, - oktatási 

rendszerben, s a magyar nyelvet 

mint második nyelvet használhassák, 

tudatosan oda kell figyelni az 

iskoláskor előtti fejlesztésre is. Erre 

alakultak a különböző bölcsődei, 

óvodai csoportok. Mivel a „magyar 

iskola” ezekre a csoportokra, az itt 

folyó munkára épít, mely során a 

gyermekek nyelvi késsége megközelítőleg 

azonossá válhat az iskolakezdésre, 

az Oktatási Munkacsoport 

egyik feladatát képezi a bölcsődei, 

óvodai koncepció kialakítása is. A 

munkacsoportban a találkozó alkalmával 

a pedagógusok máris kialakították 

az alcsoportokat: az iskola 

előttit és az iskoláskorúakét. Az 

alcsoportok feladata a koncepciók és 

a kerettanterv előkészítése, összeállítása. 

„teljesíteniük”. Ha akarnak, játszanak 

az édesanyjukkal, ha akarnak vagy 

tudnak, akkor pedig néha odafigyelnek. 

„A gyermeket akkor tudjuk 

fejleszteni, ha mi is fejlődünk. Amilyen 

gyermeket nevelünk mi, olyan felnőtt 

lesz. Ha gyermekként a magyar 

nyelvet megtanulja, ő is meg fogja 

tanítani a gyerekeivel” – tette hozzá 

Száva Ilona, a magyarországi „Fordulópont” 

című folyóirat főszerkesztője. 

A találkozó másik vendége, Szávai Ilona 

bemutatta a folyóiratot, a Pont 

Kiadó „Gyermekekről-Gyermekekért” 

programját. Végezetül felajánlott 

egy egész folyóiratszámot a 

németországi munka ismertetéséhez. 

A különböző német városok, csoportok 

tapasztalatait, szakmai és 

didaktikai anyagokat is nagyon szívesen 

megjelentet a kiadványban. 

A találkozó végéhez közeledve a Németországi 

Szervezetek Szövetsége 

felkérte Rab Irént, a göttingeni Georg 

August egyetem magyar nyelvi lektorát 

az Oktatási Munkacsoport szakmai 

vezetőjének. A lektorasszony a 

kinevezést örömmel fogadta el. 

Németországban elkezdődött hát a 

nagy munka, a telefonok izzanak, a villanypostán 

sűrű a levélváltás. Szép 

magyar nyelvünkért harcolunk, mely 

már az Európai Unió hivatalos nyelve, 

s mely „különleges nyelvet” még értékesebbé 

kívánunk tenni a kultúrák forgatagában.


Addig élek, amíg élek, amíg bennem 

zeng a lélek 

„A dunántúli pusztákon a cselédházak 

előtti térség vagy télen a nagy, általában 

négy családhoz tartozó közös konyhák 

szolgáltak tánchelyül. Erdélyben a falu 

fiatalsága hosszabb időre bérel tánchelyet 

(parasztház szobája, csűr), amelyért 

munkával, terménnyel vagy készpénzzel 

fizetnek (táncház).” 

Magyar Néprajzi Lexikon 

A Be.fonó egyesület 

2008. március 14-én 

rendezte meg az első 

magyar táncházát a berlini 

Ullsteinhausban. 

Régen a táncházak jelentették 

a falubeli emberek 

szórakozási lehetőségét, 

és egyben a 

hagyományok továbbélését 

is. A berlini magyar 

közösség is úgy 

működik, mint egy nagy 

falu, hol teljesen láthatatlanul, 

hol pedig a 

figyelmet magára vonva. 

Mi, a Be.fonó egyesület, 

magyar tánccal és 

énekkel szeretnénk berlini 

falunkat otthonosabbá 

tenni. Az idén 

indult rendszeres vasárnapi 

néptáncpróbáink 

nyomán elérkezettnek 

láttuk az időt, hogy a 

nemzeti ünnep előestéjén 

megtartsuk első 

táncházunkat. A táncokat 

Klement Nándi és 

Bea tanította, a talpalávalóról 

pedig a berlini 

Durrbanda mellett 

a Budapestről érkezett Kincses banda 

gondoskodott. 

Az este hagyományosan az aprók 

táncházával indult, a gyermekek Tóth 

Erikától körtáncokat, dalokat, népi 

játékokat tanulhattak. A büfében a 

kicsik Traubisodát ihattak, a szülők 

pedig „bemelegíthettek” az est további 

részére. 

A felnőttek Nándi gyönyörű verbunkosa 

után körtáncokkal kezdtek, 

Táncház 

bemelegítés sem volt 

Nótakör 

hiábavaló, persze elsősorban 

a tanítókat és 

a remek muzsikusokat 

dicséri, hogy a kezdeti 

bátortalan lépések 

után igazi önfeledt 

vigasság következett. 

A visszhangos terem 

megtöltődött a lelket 

melengető, tüzes magyar 

zene hangjaival. 

Hajnalig folyt a tánc, 

míg az emberek bírták 

szusszal. 

„Kihörpentik boraikat, 

Végét vetik a zenének 

S hazamennek 

a legények.” 

Így történt, mindenki 

megelégedésére. 

Oravecz Krisztina 

A sikeres táncházi 

mulatság után továbbra 

is mindenkit 

szeretettel várnak vasárnaponkénti 

népi 

tánc próbájukra a 

Sankt Marien Liebfrau 

templomban, Wran- 

Népi örömzene 

gelstr. 50/51-ben, 

10997 Berlin, 16.45- 

majd magyar tájegységek páros től 19.00 óráig, belépő 3 euró. 

táncai következtek: mezőségi, szat- Be.Fonó e.V. i. Gr. 

mári és bonchidai. Kis szünet után a Magyar néptánc- és 

zenekarok aktív segítségével ének- hagyományőrző egyesület 

tanulásba fogtunk. A magyarok és a Verein zur Förderung 

magyarul nem beszélők együtt éne- ungarischer Folklore und Kultur 

keltek, ami főleg az utóbbiaktól sok Tel.: (030) 44 01 79 71 

kitartást kívánt, viszont sok vidám Mobil: (0160) 92 72 03 81 

percet is jelentett. 

Email: berlini.fono@gmail.com 

A táncok begyakorlása után szabad Az egyesület április végére elkészülő 

tánc következett. A büfében végzett honlapjának címe: www.befono.de.


Nem volt magyar alkotás a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon 

58. Berlinale – brazil diadal 

Egyetlen magyar produkciót sem 

válogatott be az előzsűri az idén 58. 

alkalommal megrendezett Berlini 

Nemzetközi Filmfesztiválra. A februári 

Spree-parti mustra fődíját, az Arany 

Medvét 2008-ban a „Tropa de Elite” 

(Elit alakulat) című brazil alkotásnak 

ítélték oda. 

❖ 

Az 1951-ben nyugat-berlini „hidegháborús” 

celluloid-showként útjára 

indított német fesztiválon a korábbi 

évtizedekben számos magyarországi 

filmes aratott diadalt. A legelső hazai 

győztese a Berlinalének például 

Mészáros Márta volt 1975-ben. A 

magyar rendezőnő az Örökbefogadás 

című alkotásáért – Berek Katival a 

főszerepben – vehette át a legjobb 

rendezésért járó Arany Medve-díjat. 

A berlini fal leomlása óta már az 

egész német főváros moziünnepe az 

Internationale Filmfestspiele: 2008ban 

közel 250 ezer fesztivállátogatót 

regisztráltak. 

❖ 

Martin Scorsese dinamikus, jó 

hangulatú 122 perces zenés dokumentumfilmjével, 

a SHINE A 

LIGHT-tal gördült be a tavasz idén a 

Spree-hez. Az 58. Berlini Nemzetközi 

Filmfesztivál nyitóalkotása a Rolling 

Stones két New York-i koncertjére 

épült. A legendás brit kvartett aztán 

ott is fotóztatta magát a Berlinale 

mámorító pezsgőfürdőjében. A 

február 7-től 17-ig megtartott sztárparádéban 

megmártózott még Penelope 

Cruze és Ben Kingsley is, akik 

az ELEGY brit dráma főszerepét 

játszották. Madonna életében először 

éppen a legfontosabb középeurópai 

A-kategóriás fesztiválon, a 

német fővárosban mutatkozott be 

rendezőként idén. A FILTH AND 

WISDOM popdíva készítője jól bírta 

a vörös szőnyegen a vakuvillogást 

és az autogramvadászok ostromát: a 

Mocsok és bölcsesség című zenés 

filmje erős közepes. Jobb kritikákat 

kapott Justin Chadwick kosztümös 

történelmi remeke, a THE OTHER 

BOLEYN GIRL: e sorok írójának ez a 

mű tetszett a legjobban a 2008-as 

Berlinalén. A házigazda németeket 

Doris Dörrie KIRSCHBLÜTEN – 

HANAMI című melankólikus, az 

elmúlásról és a szeretetről szóló 

dolgozata képviselte. A lassú mese, 

a szépen fotografált képek nem 

hatották meg a nemzetközi zsűrit. 

Engem igen. A Németországban és 

Japánban játszódó történet két 

főszerepét Hannelore Elsner és Elmar 

Wepper játssza kimért alázattal: 

a várakozásokkal ellentétben nem 

kapott maci szobrot a tehetséges 

rendezőnő eposza. S kiknek kedvezett 

a szerencse az idén? 

Arany és Ezüst Medve-díjak 

A februári berlini mustra 400 új 

mozija közül – érthetően – azt a 21 

produkciót kísérte a legnagyobb 

érdeklődés, amelyeknek a verseny 

szekcióban esélyük volt valamelyik 

maci szobrocska megnyerésére. A 

José Padilha 

fődíjat, a legjobb filmnek odaítélt 

Arany Medvét – hatalmas meglepetésként 

– a zárógálán José Padilha 

brazil rendezőnek nyújtották át. A 

TROPA DE ELITE egy Rio de Janeiroi 

különleges rendőri alakulat brutális 

hétköznapját eleveníti fel, időben az 

1997-es pápalátogatásig visszaröpítve 

a nézőt. A kábítószermaffia 

és a címadó „elit alakulat” küzdelme 

anno 300 halálos áldozatot követelt… 

Vidámabb sztori a brit HAPPY 

GO LUCKY – a főszerepben Sally 

Hawkins annyira meggyőzően, bár 

engem inkább idegesítve – alakította 

a laza londoni tanítónőt, hogy a 

Costa-Gavras vezette nemzetközi 

zsűri a karcsú sztárnak adta a legjobb 

színésznőnek járó Ezüst Medvedíjat. 

A férfi filmcsillagok közül az 

iráni Reza Najie a THE SONG OF 

THE SPARROWS-ban nyújtott művészi 

teljesítményéért szintén ezüstös 

macit kapott. A hamarosan a 

magyar mozikban is bemutatásra 

kerülő, 8 Oscarra jelölt THERE WILL 

BE BLOOD tarolt a Berlinalén. Sokan 

aranyat jósoltak Paul Thomas Anderson 

a Vérző olaj című filmjének. Végül 

két „Silberner Bär”-t söpörhetett be 

„csupán”. Az egyik szobrot az Upton 

Sinclair adaptáció rendezésért ítélték 

oda Andersonnak. A másik medvét 

a film muzsikáját komponáló Johny 

Greenwoodnak küldte a zsűri, aki a 

párbeszédekben szűkölködő, múlt 

század eleji amerikai szerencsevadász 

történethez passzoló zenét 

szerezte. (Greenwood éppen a Berlinale 

alatt lett ifjú apa, így az ő díját is 

a rendező ölelhette magához.) Daniel-Day 

Lewis remek, fegyelmezett 

(158 perces) játéka révén az 58. 

Berlini Nemzetközi Fimfesztivál 

egyik legnépszerűbb alkotása volt a 

Vérző olaj. Lewis azóta Oscar-díjat 

nyert Hollywoodban e szereppel! A 

február 17-én zárult Berlinalén közel 

250 ezer mozijegyet értékesítettek a 

legfrissebb produkciókra, így a 

Spree-parti celluloid-show továbbra 

is Európa legfontosabb, világsztárokban 

sem szűkölködő A-kategóriás 

„közönségfesztiválja” maradt. 

Jó lenne jövőre a német fővárosban, 

az 59. Internationale Filmfestspiele 

programfüzetében (no meg a vetítőtermekben) 

magyar produkciókra is 

bukkanni! Mogyorósi Géza


Polányi János, 

az elemi kémiai folyamatok 

dinamikájának kutatója 

Világjáró Nobel-díjas 

Magyar szülőktől, Németországban 

jött a világra 1929-ben Polányi János. 

Az 1986-ban kémiai kutatásaiért (megosztott) 

Nobel-díjban részesült tudós 

élete jelentős részét Nagy-Britanniában 

és Kanadában töltötte, de dolgozott 

amerikai egyetemeken is. 

John Charles Polanyi mint kanadai 

kémikus, fizikus szerepel a lexikonokban. 

A Nobel-díjas tudós 

életrajzát fürkészők persze villámgyorsan 

rábukkannak a nemzetközi 

hírű kutató magyar gyökereire. Ez 

annál is könnyebb, mert a múlt 

század húszas éveiben a csonka 

Magyarországról Németországba 

költöző Polányi Mihály – írásunk 

főszereplőjének apja – maga is 

nagytekintélyű ember volt. A szociológus, 

filozófus, kémikus atya és az 

édesanya Kemény Magda frigyéből 

1929-ben született meg Berlinben 

Polányi János. A fiú mindössze négy 

esztendősen került családjával a 

fasizálódó német fővárosból Manchesterbe. 

Anglia – iparáról és 

focicsapatáról híres – városának 

jónevű egyetemén szerez diplomát a 

már fiatalon több nyelven beszélő 

János. Édesapja nyomdokaiba lépve 

a kémiai reakciódinamika témájával 

foglalkozik a legelmélyültebben. 

Nagy-Britannián kívül Kanadában és 

az Egyesült Államokban is felfigyelnek 

a szakemberek a magyar származású 

tudós kutatásaira. Természetesen 

a vegyipari cégek számára sem 

volt közömbös, hogy egy-egy drága 

kémiai folyamat, reakció milyen 

sebességgel megy végbe. A fél évszázaddal 

ezelőtt megnősült, két gyermekes 

Polányi János 1962-ben lett 

professzor a torontói egyetemen, 

ahol egyre felelősebb pozíciókban 

már 1956-tól oktatott és kísérletezett. 

A szerény tudós 1986-ban – 

számos rangos kitüntetés után – 

Nobel-díjat is kapott megosztva, az 

elemi kémiai folyamatok dinamikájának 

eredményes kutatásáért. 

2001 óta a már több külföldi társaság 

tagságával megtisztelt Polányi Jánost 

a Magyar Tudományos Akadémia is 

felvette soraiba. Kétszáznál is több 

tudományos publikációja közül az 

egyik legismertebb A nukleáris háború 

veszélyei című tanulmánya a 70-es 

évek végéről, melyet társzerzőként 

jegyez. A Magyarországon is otthonosan 

mozgó kanadai professzor 

fáradhatatlan kíváncsisága, kutatási 

érdeklődése közel a 8. ikszhez sem 

csitul. 

Elie Wiesel, a holokauszt 

irodalmi névadója 

Nobel-békedíjas 

lágertúlélő 

Az erdélyi Máramarosszigeten, zsidó 

magyar családban 80 esztendeje vi- 

lágra jött Elie Wiesel tanulmányait szülővárosában 

és Debrecenben végezte. 

A deportálást csak nagy szerencsével 

túlélő – immáron amerikai – 

író novellái, regényei, drámái a vérkorszak 

embertelenségéről tudósítanak. 

Magyar 

Nobel-díjasok 

Hosszú, fájdalmas út vezetett el a 

Magyarországtól Romániához csatolt 

Erdélyben, 1928-ban világra jött 

Elie Wiesel számára, míg eljutott a 

Nobel-békedíjig. Wiesel Slomó és 

Feig Sára fia Máramarosszigeten és 

Debrecenben diákoskodott. A zsidó 

családot 1944-ben hurcolták el a 

haláltáborokba. Elie Wiesel szülei, 

nővérei különböző koncentrációs 

lágerekben vesztették életüket, csak 

ő nem pusztult el a famíliából. A 17 

esztendős árva a háború után először 

Párizsban telepedett le, majd a 

frissen alapított Izraelben teremtett 

egzisztenciát magának. A zsurnalisztából 

fokozatosan íróvá érett Elie 

Wieselnek tulajdonítják a holokauszt 

kifejezés bevezetését az 

irodalomba. Az 1952-től egy izraeli 

lap tudósítójaként ismét a francia 

fővárosban dolgozó fiatalember 

1956-ban fordít hátat Európának. 

New Yorkban kezd új életet, s 1963ban 

– éppen 45 éve – kapta meg az 

amerikai állampolgárságot. A féltucat 

nyelven beszélő, franciául, 

héberül és angolul író Elie Wiesel 

kisebb könyvtárra való kötetet 

jelentetett meg az elmúlt bő fél 

évszázadban. Magyarul is olvasható 

például az 50-es évekbeli Az éjszaka, 

az 1961-es A hajnal, s a következő 

évtizedben született Az eskü és a 

Cantata, majd 1980-ban az Egy 

meggyilkolt zsidó költő végrendelete. A 

címek és remekművek listáját még 

hosszasan lehetne sorolni, pláne, 

hogy zömük csak idegen nyelven 

kapható. 

A Zsidó Örökség-díjtól (1964) az 

Anna Frank-díjig (1985) tucatnyi 

elismeréssel jutalmazott Elie Wiesel 

nevét sokan csupán akkor ismer-


ték meg a világban, midőn 86-ban 

Nobel-békedíjjal is kitüntették emberjogi-irodalmi 

munkásságáért. Az 

erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet 

ellen fáradhatatlanul küzdő, szomorú 

tekintetű író figyelmeztető 

szavára a 21. században is óriási 

szükség van! 

88 éve született Harsányi János 

A játékelmélet 

Nobel-díjas úttörője 

A játékelmélet területén végzett kutatásaiért 

1994-ben vehette át Harsányi 

János (egy német és egy amerikai 

szakemberrel közösen) a közgazdasági 

Nobel-díjat. A Magyarországról 

30 esztendős korában emigrált tudós 

élete kész kalandregény. 

A nemzetközi tudományos életben 

John Charles Harsanyiként elhíresült 

magyar származású kutató már 

tinédzserként kitűnt felkészültségével 

diáktársai közül. A budapesti 

Fasori Gimnázium tehetséges tanulója 

volt. Harsányi János 17 évesen, 

1937-ben nyerte meg a középiskolák 

országos matematika tanulmányi 

versenyét. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 

is könnyedén tette 

le a vizsgákat: a vérzivataros 1942es 

esztendőben kapta meg gyógyszerészi 

diplomáját. A nyilas terrort 

csak nagy szerencsével élte túl: neve 

ott volt a deportálandók listáján, ám 

a bevagonírozás előtt elszökött a 

pályaudvarról. Noha a második 

világháború utolsó hónapjaiban 

bujdokolnia kellett, a béke beköszöntével 

– egyelőre – még nem 

fordított hátat hazájának s Európának. 

Harsányi a pesti bölcsészkaron 

1947-ben doktorált filozófiából, s 

mint annyi fiatal értelmiségi, egyetemén 

tanársegédként kezdte pályafutását. 

A Rákosi Mátyás – Sztálin 

legjobb tanítványának – hatalmi 

koncentrációja idején a szociológiai 

tanszéken elhangzott antikommunista 

nézetei miatt hamar búcsút 

kellett intenie egykori alma máterének. 

Gyógyszertára államosításának 

hírére a magyar–osztrák zöldhatáron 

mondott búcsút hosszú évekre 

szülőföldjének. A naptár 1950-et 

mutatott, s hat esztendővel később 

még vagy 200 ezer honfitársunk 

távozott Nyugatra a levert forradalom 

után. 

Mire a magyar menekültek 1956- 

57-es áradata Ausztria földjére 

lépett, Harsányi János már megnősült 

és a világ másik csücskében 

dolgozott. Ismét kegyeibe fogadta 

Fortuna, így csupán néhány hónapot 

kellett friss emigránsként egy osztrák 

lágerben töltenie. A távoli Sydneyben 

telepedett le, ám az ausztrál 

hatóságok nem ismerték el magyar 

diplomáit, ezért belekóstolt a kétkezi 

munkába, majd választott hazájában 

újfent egyetemre kezdett járni. Az 50es 

évek második felében az amerikai 

Stanford University-n közgazdaságtanból 

szerzett újabb tudományos 

fokozatot. Ekkor még nem döntött 

végleg az USA mellett. 1959-től 

ismét katedrára állhatott, ezúttal az 

Ausztráliai Nemzeti Egyetemen. 

1961-ben költözött át tartósan az 

Egyesült Államokba, ahol folytatta 

matematikai statisztikával és játékelmélettel 

kapcsolatos kutatásait. 

1964-től 1990-es nyugdíjba vonulásáig 

Harsányi János a berkeley-i 

egyetem professzora volt Kaliforniában. 

A hidegháborús időkben ott volt 

azon tudósok szűk csoportjában, 

akik – matematikai-játékelméleti 

szempontból – a szovjet–amerikai 

leszerelési tárgyalásokat készítették 

elő. Így jutott el a magyar származású 

szakember a nem teljes (részleges) 

információn alapuló játékok továbbfejlesztéséig. 

Skandináviában – a 

nem kooperatív játékok elméletében, 

az egyensúly-analízis területén 

– kifejtett úttörő tevékenyégéért 

ítélték neki oda a (megosztott) 

közgazdasági Nobel-díjat 1994-ben. 

A hazánk Európai Uniós csatlakozási 

tervét üdvözlő Harsányi 

Jánost a Magyar Tudományos Akadémia 

éppen 45 esztendővel emigrációja 

után, 1995-ben vette fel tagjai 

sorába. Erre a megtiszteltetésre talán 

még annál is büszkébb volt, mint 

hogy az Amerikai Művészeti és 

Tudományos Akadémia már korábban 

beválasztotta soraiba… A 90-es 

években Magyarországon járva a 

szabadkereskedelem elvének elfogadását, 

a reformok fontosságát és az 

infláció lépcsőzetes mérséklésének 

szükségességét hangsúlyozta a tudós, 

akit 1997-ben a Magyarság 

Hírnevéért Díjjal is kitüntettek. A 

számos könyv és szakpublikáció 

nemzetközileg nagyrabecsült szerzője, 

Harsányi János, 81 esztendős 

korában hunyt el Kaliforniában. 

Mogyorósi Géza 

Lapzárta utáni 

érdekesség 

Nemsokára ismét itt a Pünkösd és 

ezzel a Kultúrák Karneválja. Ezen 

idén Magyarországról is ott lesznek, 

mégpedig nem kis számban! Nick 

Katalin és Ferenc információja szerint 

2008. május 10-én, szombaton, 

14.10 és 15.10 óra között az Eurázsia 

színpadon a Kenderkóc Néptáncegyüttes 

lép fel (Blücherstraße/ 

Zossener Straße). 

Vasárnap, 11-én, pedig ott lesz Nick 

Katiék csoportja a felvonuláson. 

Nevük Adrianus. A felvonulás teljes 

egészében12.30-tól 21.30 óráig tart. 

Útvonala: Urbanstr. – Hermannplatz 

– Hasenheide – Gneisenaustr. – 

Yorckstr. 

Pünkösdhétfőre, május 12-ére, 

soron kívüli egyesületi összejövetelt 

tervezünk a karneváli 

részvevőkkel Törzsasztalunk 

helyén, a Kleine Kneipe „Zum 

György“-ben, 17 órától. 

Reméljük, a jelenleg még szervezés 

alatt álló estre sor kerülhet, 

s közösen kellemes órákat 

töltünk majd tánc és ének 

mellett. Végleges információkért 

Uli Moritzhoz (tel.: 562 

06 51) lehet fordulni. Egy kis 

táncos video már most megnézhető 

az alábbi honlapon: 

www.falvak.freeweb.hu.


Köményes rudacskák 

Hozzávalók: 80 dkg (öreg) krumpli, 

só, 1 közepes hagyma, 1 evőkanál 

olaj, 1 tojás, 15 dkg liszt, diónyi vaj 

(margarin), 1 tojássárga, 1– 

2 kávéskanál köménymag. 

A krumplit megmossuk, enyhén 

sós vízben héjában puhára főzzük. 

A hagymát meghámozzuk, apróra 

felkockázzuk, az olajon megfonynyasztjuk, 

hűlni hagyjuk. 

A krumplit leöntjük, még melegen 

meghámozzuk és áttörjük, kissé 

hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük a 

hagymát, a tojást, 1 kk sót, végül a 

lisztet, és jól összedolgozzuk. Konyharuhával 

letakarva 20 percet pihentetjük. 

Két nagy tepsit kikenünk vajjal 

(margarinnal), vagy kibélelünk sütőpapírral. 

A sütőt előmelegítjük 180°ra. 

A tésztát lisztezett munkalapon 

1 cm vékonyra nyújtjuk, 2 x 10 cmes 

rudakat vágunk belőle. A rudakat 

megsodorjuk, némelyiket kerekre 

formázzuk és némi távolságra egymástól 

a tepsikbe rakosgatjuk. 

Tetejüket megkenjük tojássárgájával, 

megszórjuk köménymaggal, és 

halványsárgára sütjük (kb. 25 perc). 

Fontos: az újkrumpli nem alkalmas 

krumplis tészták készítésére, mert 

nem elég magas a keményítőtartalma, 

sülés közben elterül. 

Fűszeres kuglóf 

Hozzávalók: 0,25 l tej, 1 kocka élesztő, 

fél kávéskanál cukor, 75 dkg liszt, 

20 dkg vaj, 3 tojás, 10 dkg húsos 

szalonna, 15 dkg edámi sajt, só, 

bors. 

Az élesztőt a tejjel és a cukorral felfuttatjuk, 

hozzákeverjük az átszitált 

Új ízek Bözsike konyhájából 

Vendégvárók 

Előfordul, hogy a vendég nem „nagy” vacsorára 

jön, csak egy pohár sörre, vagy pohár bor melletti 

csevegésre. Ilyen alkalomra ajánlom a következő 

falatokat. 

lisztet, a tojást, a felolvasztott vajat 

és a fűszereket. Jól összedolgozzuk, 

majd a lereszelt sajtot és az apró 

kockákra vágott szalonnát is hozzákeverjük. 

Formába töltve pihentetjük 

30–40 percig, majd kb. 180°-os 

sütőben kb. egy órát sütjük. 

Juhtúrós táska 

Hozzávalók: 40 dkg leveles tészta, 

10 dkg burgonya, 5 dkg füstölt sajt, 

10 dkg juhtúró, 1 tojás + 1 sárgája, 

só, bors, 1 evőkanál vágott kapor, 

1 kávéskanál olaj. 

A burgonyát héjában megfőzzük, 

még melegen meghámozzuk, áttörjük 

és hagyjuk kihűlni. 

A füstölt sajtot lereszeljük, majd a 

juhtúróval, a tojássárgájával, ízlés 

szerint sóval, borssal az áttört 

burgonyához adjuk. Hozzákeverjük 

a kaprot és jól összedolgozzuk, 

20 percre hűtőszekrénybe tesszük. 

Sütőpapírral kibélelünk egy nagy 

tepsit, a sütőt előmelegítjük 200 °Cra, 

a sütő aljára teszünk egy meleg 

vízzel félig telt edénykét (a leveles 

tészta szép sütéséhez gőz kell!). A 

maradék tojást kettéválasztjuk. 

A tésztát lisztezett munkalapon kb. 

24 x 32 cm-es lapra nyújtjuk. 

3 vízszintes, majd 4 függőleges 

csíkra, azaz 12 darab 8 x 8 cm-es 

négyzetre vágjuk. Mindegyik közepére 

1 kk tölteléket halmozunk, a 

széleket megkenjük tojásfehérjével, 

majd átlósan félbehajtjuk és villával 

lenyomkodjuk, a tepsibe sorakoztatjuk. 

Tetejüket megkenjük az olajjal 

elkevert tojássárgával és középső 

bordamagasságban 30–35 percig 

sütjük. (Némelyik sütés közben 

kinyílik, ez nem baj, ez a bája.) 

Langyosra hűtjük és tálra rakjuk. 

Füstölt lazacos 

palacsintatekercs 

Hozzávalók: 30–40 dkg füstölt lazac, 

a tésztához: 10 dkg finomliszt, 

1 tojás, 1,5 dl tej, 0,75 dl szódavíz, 

csipetnyi só, olaj a sütéshez. 

A tésztához valókból a szokásos 

módon 6 palacsintát sütünk. 

A vékony lazacszeleteket a kihűlt 

palacsintákra rakjuk úgy, hogy ne 

fedjék egymást. Jó szorosan egyenként 

felcsavarjuk, és kb. 15 percre 

hűtőbe tesszük. Ezután kisujjnyi 

vastagra felszeleteljük, és egy nagy 

tálra rakjuk. 

Olyan látványos, hogy bármilyen 

ünnepi alkalommal is bátran előrukkolhatunk 

vele. 

Megjegyzésem: a lazacokra kenhetünk 

vékonyan készen kapható 

tormás, vagy kapros túrókrémet is.


Könyvespolc 

Az Igaz Szeretet 10 titka 

A megtapasztalt boldogság életérzéséhez 

sokféle módon juthatunk 

el. Mindenki igyekszik elérni azt az 

ideális állapotot, amit elméletben már 

sokszor hallhatott, olvashatott: minél 

tovább birtokolni és megpróbálni 

megőrizni a képességet a szeretet 

fenntartására. 

Adam Jackson Az Igaz Szeretet 10 titka 

című regényében ősi kínai bölcsességeket 

közvetít. Olyanokat, amelyeket 

nélkülözhetetlennek tart az 

élet kiteljesedéséhez. 

Lányának, Natáliának ajánlotta írását 

szeretettel, és Helen Keller idézetét 

választotta mottójául: „A világ 

legszebb és legcsodálatosabb dolgait 

nem lehet látni és hallani… a szívünkkel 

érezzük.” 

Ezt az ismerősen csengő lélekérzést 

Antoine de Saint-Exupéry francia 

regényíró, esszéista már elhintette 

egy képzeletszülte bolygón. Ott a kis 

herceg a természet és az ember 

igazságos harmóniájára törekedett 

az író filozófiájának szellemében. 

Adam Jackson regényhőse egy titokzatos 

„kínai öregember” nyomába 

ered. Kalandos útját követve, találkozásai 

kapcsán megismerhetjük mi 

is az „Igaz Szeretet 10 titkát”. 

Az első titok, „a gondolat ereje” 

fejezetében olyan személyt példáz, 

aki az emberi kapcsolatokról vallott 

őszinte szókimondásáról akadémiai 

körökben is jól ismert nyugdíjas 

szociológia professzor. 

„Több sikerkönyvet írt ebben a 

témában, és gyakran hívták meg 

rádió-, illetve televíziós fellépésekre. 

Mondanivalójának lényege az volt, 

hogy az emberiség a tudományos és 

gazdasági fejlődés utáni hajszában 

figyelmen kívül hagyja azt, ami az 

életben a legfontosabb. Gyakran 

idézte azt a mondást, mely így 

hangzott: 

„Csak akkor, ha már kivágták 

az utolsó fát is, 

Csak akkor, ha már elszennyezték 

az utolsó folyót is, 

Csak akkor, ha már kifogták 

az utolsó halat is, 

Csak akkor értjük meg, 

hogy a pénzt nem lehet megenni.” 

A 10 titok egymás nélkül nem 

képzelhető el, hogy csak néhányat 

említsek még: a tisztelet ereje, az 

adni tudás ereje, a barátság ereje, az 

érintés ereje, a „szabadnak hagyni” 

elv ereje. Az, hogy az utolsó négy 

titok fontosságához nem férhet 

kétség, azt remélhetően Önök is 

számtalanszor megtapasztalhatták 

már (a szavak ereje, az elkötelezettség 

ereje, a szenvedély ereje, és nem 

utolsósorban a bizalom ereje). 

Végül az ajánlás záró sorait idézem: 

„Nem fontos, hogyan élünk most – 

egyedül, vagy egy boldogtalan, halódó 

kapcsolat kelepcéjében –, az élet 

megváltozhat és éppen mi vagyunk 

azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni 

saját életünket. Sok 

példázattól eltérően e könyv hőseinek 

többsége élő személy (az öreg 

kínai kivételével, kinek jellegzetes 

figurája több olyan bölcs férfi és nő 

személyéből áll össze, akikkel életem 

során találkoztam), nevüket 

természetesen megváltoztattam. 

Remélem, hogy elbeszéléseik megihletik 

önöket, ahogy engem is, és 

emlékeztetnek arra, hogy az élet lehet 

olyan, amilyennek lennie kell – tele 

örömmel, csodálatos érzésekkel és 

bőségében a szeretetnek, és szerelemnek.” 

✘ 

Mindannyian törekszünk arra, hogy 

jobb emberek lehessünk. Adam Jackson 

hőse megtapasztalta, hogyan: 

„Hozzunk létre és vigyünk szeretetet 

életünkbe!” 

„Hogyan ismerjük fel életünk társát?” 

„Hogyan hozzuk vissza a szerelmet 

kapcsolatunkba?” 

Ha neki sikerült, miután fokozatosan 

kezdte alkalmazni az Igaz 

Szeretet Titkait, észrevette, hogy 

élete kezd megváltozni, nekünk is 

sikerülhet. 

Bölcs gondolatokat ébreszthet a 

Teritéka Kft. gondozásában, 1996ban 

– eredeti címen „The Ten Secrets 

Of Abundant Love” – megjelent 

regény. Interneten is megtalálható: 

www.willtord.hu Jánosa Petronella 

Universität Debrecen 

Sommeruniversität 

Debrecen 

Sprachkurse 

Ungarisch 2008 

Frühjahrskurs Superintensiv 

25.05. – 08.06.2008 (100 Std.) 

Sommerkurs Intensiv für die 

ungarische Sprache u. Kultur 

20.07. – 16.08.2008 (120 Std.) 

20.07. – 02.08.2008 (60 Std.) 

Herbstkurs Intensiv 

24.10. – 02.11.2008 (70 Stunden) 

Semesterkurse 

15.02. – 15.05.2008 (60 Std.) 

15.09. – 15.12.2008 (60 Std.) 

Sprachkurse nach 

persönlichem Bedarf 

für Privatpersonen und Firmen. Termin und 

Stundenzahl nach Vereinbarung. 

Weiterführende Informationen: 

Debreceni Nyári Egyetem, 

Pf. 35, H-4010 Debrecen, 

Telefon: (+3652) 532 594, 

Fax: (+3652) 532 595. 

Internet: www.summerschool.hu 

E-Mail: 

debrecen@nyariegyetem.hu 

Kurse in Budapest 

– Dreiwöchige Intensivkurse mit 60 Stunden, 

rund um das Jahr. 

– Abendkurse: 

Frühlingstrimester, 60 Std. 

Herbsttrimester, 84 Std. 

Kurse für Privatpersonen und Firmen. 

Kurs in Sopron 

– Zweiwöchiger Intensivkurs: 

25.08. – 06.09.2008 (60 Std.) 

Weiterführende Informationen zu den Kursen 

in Budapest und Sopron: 

Debreceni Nyári Egyetem 

Budapesti Nyelviskolája 

H-1054 Budapest, Báthory utca 4. II.1. 

Tel./Fax: (+361) 320 57 51 

Internet: www.nyariegyetem.hu/bp 

E-Mail: budapest@nyariegyetem.hu 

Weiterführende Informationen siehe 

Homepage.


Gyerekeknek is 

Örömmel nyújtunk át a Berlini Híradó kisebb és nagyobb olvasóinak egy csokrot 

fiatal szerzőink munkáiból! Gindert Samu és Uhrman Ádám 9 éves budapesti 

gyerekek. Reméljük Nektek-Önöknek is tetszenek írásaik! 

Gindert Samu: 

A kisnyuszi balesete 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl. Éldegélt a párjával és a gyerekeivel 

egy fakunyhóban. Nyáron kimentek a rétre játszani. Az egyik kisnyuszi beleesett 

egy vakond üregébe. 

– Mit keresel itt? – kérdezte a vakond. 

– Játszottam a családommal és belepottyantam ebbe a lyukba – válaszolta a nyuszi. 

– Ja, értem – mondta a nyugtalankodó vakond, majd így folytatta: Jé, van egy sebed, 

mindjárt bekötöm. 

Majd elszaladt és már vissza is jött. 

– Mutasd! – kérte a vakond, aztán rárakta a kötést a sérülésre. Így ni, most már 

jobb, ugye? 

– Igen, de lenne egy kérésem – sóhajtotta a kisnyuszi. 

– És mi lenne az? 

– Ki tudsz engem juttatni? Bizonyosan nagyon keresnek már. 

– Persze – válaszolta a vakond, máris felkapta a hátára és felmászott a gödörből, 

majd hazavitte a nyuszit a szüleihez. 

Itt a vége, fuss el véle! 

Uhrman Ádám: 

Készítsünk könnyen, egyszerűen játékot! 

(rongylabda) 

Végy egy régi zoknit vagy kötött sapkát! Tömd meg vattával vagy más rongyokkal! 

Ha a felét jó gömbölyűre és keményre megtöltötted, kösd el egy fonállal! Aztán 

fordítsd ki úgy a másik felét, hogy az rásimuljon a kitömött részére! És lám! Kész 

a nagyszerű játék! (Ajánlom a falról lepattintásos játékot! Csuda jó móka!) 

Kobaki kalandjai 

Bevezető 

Sziasztok, gyerekek! Uhrman Ádám vagyok. Még nagycsoportos óvodás, illetve 

még akkor voltam az, mikor az első fejezetet írtam. Tudjátok, én akkor még nem 

gondoltam Bevezetőre, semmi másra – most, hogy már másodszor vagyok 

másodikos iskolás, már igen. 

No, de térjünk a lényegre! 

Ebben a könyvben megismerkedhettek Kobaki, a mókus számtalan kalandjával. 

De arra figyelmeztetlek benneteket: ne számítsatok arra, hogy az egyik fejezetben 

az van, hogy Pampapampapampapammal barátkozott, s aztán, hogy Pampapampapampapammal 

ez meg ez történt. (És Kobakival, természetesen.) 

Hát nem! Tévedés! Igaz, hogy elég jó meséket írtam, illetve, remélem, hogy nektek 

tetszeni fog, mert hiúskodni nem szabad, de arról szó sincs, hogy a 13. fejezetben 

újonnan lett barátja a következő fejezetben fog szerepelni, viszont azt sem mondhatom, 

hogy biztos az a fel- állás, hogy nem fog, hanem ez ingadozó 

tény.


Remélem, hogy tetszeni fog 

Nektek ez az aranyos kis könyv. Jó 

esti mesehallgatást, önálló olvasást, 

napközbeni olvasást és kellemes olvasást! 

És izgalmasat is! 

Kobaki 

Hol nem volt, egyszer volt, hetedhét 

országon is túl, de még az Óperenciástengeren 

is túl volt egy sziget. Ezen a 

szigeten élt egy mókus. Úgy hívták, hogy 

Kobaki. Hát ennek a Kobakinak mindene 

makkból volt. A cipője, a ruhája, a 

takarója, az ágya, a párnája, a háza, a 

fregolija, mindene makkból volt. 

Egyszer, mikor Kobaki sétált, elé toppant 

a farkas. 

– Héj, te Kobaki! Add ide az összes 

makkodat, különben elgáncsollak! 

Kobaki kicsit arrébb megy, a farkas 

egérré változik. 

Megy, megy, egyszer csak elérkezik a 

sűrű erdőbe. Azt mondja a nyúl: 

– Helló, Kobaki! Tudsz te makkot 

ültetni? 

– Én mért ne tudnék? – mondja Kobaki. 

Akkor mondja a nyúl: 

– Légy szíves, legyél te a makkültetőm! 

– Rendben – mondja Kobaki –, de egy 

feltétellel! 

– Mi az a feltétel? – mondja a nyúl. 

– Az, hogy nyolcszázezer aranyat kérek 

fizetségbe! 

– Meglesz – mondja a nyúl. Ezzel 

elmegy. 

Kobaki, mikor megdolgozta a munkáját, 

és megkapta a fizetségét, hazaindult. 

Hazament, hazament, ment, ment. Elé 

toppan az egérke: 

– Hej, te Kobaki! Add ide az összes 

makkodat, különben szétrágom a 

farkad! 

Kobaki arrébb megy, az egér helyén 

semmi se van. Hazamegy, lehajtja 

párnájára kis fejét, és ezzel vége a 

mesének. 

Hol nem volt, egyszer volt 

Hol nem volt, egyszer volt, hetedhét 

országon is túl, de még az Óperenciástengeren 

is túl volt egy lyuk. Ebben a 

lyukban varacskos disznók 

éltek. 

Varacskosdisznómama 

kórházban volt. 

Elmondjam, miért? Hát azért, mert 

kisbabája születik. Hát ez a kisbaba 

nőtt, nőtt, nőtt, nagyon gyorsan nőtt. 

Amikor felnőtt, látott egy fát, azon egy 

mókust. Felkiáltott: 

– Hej, te mókuska! Hogy hívnak téged? 

– Engem Kobakinak – feleli a mókus. 

A varacskosdisznó-gyerek tovább 

megy, visszament. 

– És Kobaki, mondd csak, van neked 

jó föld-ásó körmöd? 

– Hogyne volna! – mondja Kobaki. 

– Ezt még megkapom! – mondja a disznó. 

– Nem hinném! – mondja Kobaki. 

– Majd meglátjuk! – mondja a disznó. 

– Majd megnézem! – mondja Kobaki. 

Ezzel a disznó hazamegy. Elmeséli 

szüleinek, mi történt. 

Egyszer apja, varacskosdisznó-papa 

elment, hogy elkérje szépen Kobakitól. 

De az nem adta, hanem elvarázsolta 

bagollyá. Ment tovább, ment, ment, 

mendegélt az apadisznó. Hazament és 

mondja, mi történt vele. 

Hát, nagyon megijedt a disznómama. 

Elment ő is. De ő is ugyanúgy járt, mint a 

férje. Ő is elmeséli fiának. Hát, ez már 

nagyon érdekelte a disznót. Elment, és 

így lett három kalitkája Kobakinak. 

Kobaki titokzatos álma 

Hol nem volt, egyszer volt egy mókuscsalád, 

aki makkal öltözködött, táplálkozott. 

Ebben a családban élt egy rettentően 

pici mókus, úgy hívták, hogy Kobaki, és 

így is szólították. Kobaki nőtt, nőtt, nagyon 

sokáig nőtt; nem tudom, meddig nőtt – azt 

meg lehet állapítani, rettentő, de rettentő 

sokáig nőtt. Hogy a későbbiekben mi 

történt vele, azt már elmeséltem, és még 

fogok is róla mesélni. 

Egyszer aludt egy mélyet, amiben azt 

álmodta, hogy találkozott a disznóval, 

és azt mondja neki a disznó: 

– Helló, Kobaki! Mit csinálsz? 

– Én makkot ültetek – mondja kicsit 

kesernyésen Kobaki. 

– Hát akkor mit csináljak? – mondja a 

disznó megint kesernyésen. 

Mondja Kobaki megint kesernyésen: 

– Hát – legalább – jobb, ha elmész! 

– Hát akkor szervusz, Isten veled! – 

mondja a disznó, és azzal vége a mesének.


Seite 1 

bringt den Bericht über die Eröffnung 

des neuen Collegium 

Hungaricum Berlin in der 

Dorotheenstraße am 30. November 

Bei der feierlichen Eröffnungsveranstaltung 

am 30. November, die von 

der Schauspielerin Erika Marozsán 

moderiert wurde, dankte Kulturminister 

István Hiller allen, die die Einweihung 

des neuen Hauses ermöglicht 

haben. Darunter Iván Nagy – inzwischen 

für seine Verdienste um das 

CHB und dessen Grundstück sowie 

für sein Lebenswerk für die Verbreitung 

der ungarischen Kultur in Berlin 

mit dem Titel „Ritter der Ungarischen 

Kultur“ ausgezeichnet – und die langjährigen 

Mitarbeiterinnen des „Hauses 

Ungarn“, Ágnes Matthes und 

Anikó Vinzelberg, die eine staatliche 

Ehrung erfuhren. Alle drei Genannten 

sind Mitglieder unserer Vereinigung. 

Weitere Redner waren Bundesbildungsministerin 

Anette 

Schavan, die Berliner Sozialsenatorin 

Heidi Knake-Werner sowie der alte 

und der neue Direktor des Hauses, 

Prof. András Masát und János Can 

Togay. Die feierliche Eröffnung klang 

mit sehr gehaltvollen literarischen 

und musikalischen Beiträgen aus. 

Seite 2 

Zusammenarbeit mit dem CHB 

Anfang März traf sich der neue Direktor 

des Collegium Hungaricum Berlin, 

János Can Togay, mit den Vertretern 

der Ungarischen Vereinigung, der Ungarischen 

Kolonie, der Brunszvik-Gesellschaft 

und der Ungarischen Pfadfinder. 

Dabei sprach sich der Direktor 

für eine aktive Zusammenarbeit mit den 

Ungarnvereinen aus, auch im Interesse 

einer bestmöglichen Umsetzung 

der zukünftigen Pläne des Hauses. Er 

sicherte zu, je nach Möglichkeit Räumlichkeiten 

für Vereinsveranstaltungen 

zur Verfügung zu stellen und die Vereine 

in ihren Aktivitäten zu unterstützen. 

Raum für die Aufbewahrung von 

Vereinsdokumenten kann jedoch zum 

gegenwärtigen Zeitpunkt noch nicht 

bereitgestellt werden. 

Die Mitglieder der Ungarischen Vereinigung 

haben auf der diesjährigen 

Vollversammlung Gelegenheit, János 

Can Togay und seine Vorhaben kennenzulernen. 

Themen dieser Ausgabe 

Zu unseren ungarischen Artikeln 

Ungarische Schulen in Deutschland 

Ein Bericht von Márta Molnár-Illés auf 

den Seiten 2 und 17. 

Seite 3 

Editorial 

Wie bereits auf Seite 1 berichtet, wurde 

unserem Gründungsmitglied Iván 

Nagy der Titel „Ritter der Ungarischen 

Kultur“ verliehen. Die Festveranstaltung 

fand am Tage der Ungarischen 

Kultur – dem 22. Januar – im Nationalen 

Filmtheater Uránia in Budapest statt, 

bei der Iván leider nicht anwesend sein 

konnte. Die Ehrung wurde am 25. Januar 

beim ersten Abend unserer Vereinigung 

in diesem Jahr nachgeholt. 

Die Begründung für unseren Vorschlag 

bei der Stiftung „Für die Kultur 

der Dörfer“ betont u.a., dass Iván Nagy 

einer der aktivsten Mitgestalter des abwechslungsreichenGemeinschaftslebens 

der Ungarn in Berlin war und 

ist, sich große Verdienste um das neue 

Collegium Hungaricum erworben hat 

und nicht zuletzt über viele Jahre hinweg 

die ungarische katholische Gemeinde 

geformt, deren Messen abgehalten 

und den monatlichen Rundbrief 

verfasst hat. 

Herzlichen Glückwunsch! 

Seite 8 

Rückblick auf die 

letzten Vereinsveranstaltungen 

Wer erinnert sich noch an die Vereinstermine 

im Spätherbst und in den 

ersten Monaten dieses Jahres? 

23. November 2007 – Kegelabend: 

Die Siege waren hart umkämpft an diesem 

Abend bei „Bismarck“ in Pankow. 

Schließlich setzten sich Aranka Hoffmann 

(108) bei den Damen und Dr. 

László Hetey (120) bei den Herren der 

Schöpfung durch, während sich Ilona 

Ketel (77) mit dem Titel der Rattenkönigin 

zufrieden geben musste. 

15. Dezember 2007 – Weihnachtsfeier 

in der „Kleinen Kneipe“: 

Es gab reichlich zu essen und zu trinken, 

viel zu lachen und es blieb auch 

– bei Rebekka Oltays Beitrag – etwas 

Zeit dafür, in weihnachtliche Stimmung 

zu kommen. Dank unseren 

Gastgebern Gyuri und Margitta für die 

schönen Stunden! 

25. Januar 2008 – Abend 

mit dem Gesandten Zsolt 

Bóta in der ungarischen Botschaft. 

Siehe auch Artikel von Edith 

Oltay auf Seite 13. 

23. Februar 2008 – Abend mit Prof. 

György Gosztonyi: Siehe Beitrag Seiten 

6, 7, 9. 

15. März 2008 – Märzfeier: Siehe 

hierzu Artikel auf Seiten 9-11. 

Seiten 9-11 

Gedenkveranstaltungen zum 

Märzfeiertag 

Ágnes Bahnisch und Judit Pompéry 

berichten in Wort und Bild über die 

Jubiläumsfeiern zum 160. Jahrestag 

der bürgerlichen Revolution von 

1848 in Dresden und Berlin. 

Am Kossuth-Gedenkstein in der 

Dresdner Kossuthstraße legten gemeinsam 

mit vielen anderen Organisationen 

und Privatpersonen auch 

Vertreter der Ungarischen Vereinigung 

Berlin einen Strauß ab. Nach 

einem Auftritt der Volkstanzgruppe 

Cinegés aus Sárospatak veranstalteten 

die rührigen Organisatoren noch 

einen Ungarnball mit prominenten 

ungarischen Künstlern wie Sarolta 

Zalatnay und Gjon Delhusa. 

Einen anderen Blickwinkel auf die 

Ereignisse von 1848 vermittelt in ihrem 

Beitrag Judit Pompéry und stellt 

jahrzehntelange, liebgewonnene 

Sichtweisen in Frage. Und dies nicht 

ganz frei von den Eindrücken der 

Berliner Feierstunde vom 15. März. 

Festredner in Berlin war übrigens 

der Schriftsteller Géza Bereményi. 

Den kulturellen Teil des Abends gestalteten 

János Másik und Solisten 

des Knabenchors der Schola Cantorum 

Budapestiensis, das Ictus-Quartett 

sowie Félix Lajkó. 

Seiten 14/15 

Vereinsprogramme 

Ungarische Vereinigung Berlin 

17. April 2008, 18 Uhr, CHB, Multifunktionssaal: 

Vollversammlung 

Rückblick und Ausblick auf die Tätigkeit 

der Vereinigung. Zu Gast ist János Can 

Togay, Direktor des Hauses, stellt sich und 

die Pläne des Hauses vor. 

23.-25. Mai 2008: Vereinsausflug 

nach Teplice 

Verbindliche Anmeldungen bitte schnellstmöglich 

bei Uli Moritz (moritz@ungarn-inberlin.de, 

562 06 51) oder Irén Rade- 

☞


macher (rademacher@ungarn-inberlin.de, 

92 55 205). 

22. Juni 2008, Kiezwanderung in 

Charlottenburg 

Wir treffen uns 10.30 Uhr am U-Bahnhof 

Theodor-Heuss-Platz, wo uns Ilona Ketel 

und Bernd Kollmohr zu ihrem geführten 

Spaziergang erwarten. 

Pläne für den Herbst: 

14. September: Noch eine Kiezwanderung, 

diesmal mit Aranka und Bernd 

Hoffmann nach Wannsee. 

Wahrscheinlich am 11. Oktober, CHB, 

Multifunktionssaal: Vortrag von Dr. Balázs 

Horváth (Göttingen). Mit dem Fahrrad auf 

den Spuren von Sándor Kőrösi Csoma 

nach Tibet. 

23. Oktober: Feierstunde (noch in Planung) 

Mitte November: Besichtigung des Rundfunkhauses 

in der Masurenallee (mit Führung) 

13. Dezember: Weihnachtsfeier im CHB. 

Ungarische Kolonie Berlin 

10. Mai: Muttertagsfeier 

23.-25. Mai: Ausflug nach Karlovy Vary 

14.-15. Juni: Saisonausklang in Friedrichshagen 

Aktivitäten der Kolonie siehe unter www. 

ungarische-kolonie-berlin.de 

Bei Fragen zur Brunszvik-Gesellschaft 

(O. Felsmann, orsolyafels@web.de) bzw. 

zu den Ungarischen Pfadfindern (Krisztina 

und Zoltán Konthur, kriszti.zoli@gmx.de) 

bitte per E-Mail Kontakt aufnehmen. 

Gottesdienste der Ungarischen Protestantischen 

Gemeinde finden an jedem 

zweiten Samstag im Monat, 16 Uhr in der 

Kapelle der Grunewaldkirche statt (Eszter 

Heinrichs, emolnar@lutheran.hu). 

Die Heiligen Messen der Ungarischen 

Katholischen Mission finden an jedem 

zweiten Sonntag im Monat, 16 Uhr in St. 

Paulus in Moabit statt. 

Seite 18 

Tanzhausaktivitäten in Berlin 

Krisztina Oravecz schreibt über das erste 

ungarische Tanzhaus im Ullsteinhaus am 

Vorabend der Märzfeier. Der Abend begann 

mit dem Tanzhaus für die Kleinen, 

später dann kamen die Erwachsenen an 

die Reihe – unter der Aufsicht erfahrener 

„Tanzhauslehrer“. Dann folgte ein Tanz auf 

den anderen bis in den frühen Morgen: 

die Musikanten ließen sich nicht lumpen. 

Und so vereinbarte man sogleich, sich ab 

jetzt immer sonntags zu treffen. 

Seite 19 

Berlinale 2008 

Wir drucken anstelle einer Zusammenfassung 

des Mogyorósi-Reports über die Berlinale 

2008 hier einen interessanten Bei- 

trag der Berlinale-Presse ab, auch wenn 

der nur indirekt mit der Berlinale zu tun hat: 

Fünf Oscars für Berlinale-Stars 

und Berlinale-Filme 

„Wir freuen uns und gratulieren 

Marion Cotillard, Daniel Day- 

Lewis und dem Regisseur Stefan 

Ruzowitzky herzlich zum Oscar“, 

sagt Festivaldirektor Dieter Kosslick 

anlässlich der Verleihung der 

renommierten Filmtrophäe in 

Amerika. 

An den zweifachen Bärengewinner 

der diesjährigen Internationalen 

Filmfestspiele Berlin, 

There Will Be Blood von Paul Thomas 

Anderson, gingen gestern 

zwei Academy Awards: Hauptdarsteller 

Daniel Day-Lewis überzeugte 

mit seiner schauspielerischen 

Tour de Force und wurde 

als Bester Hauptdarsteller mit der 

Oscar-Trophäe geehrt. Zudem bekam 

das US-amerikanische Öl- 

Drama einen Oscar für die Beste 

Kamera. Eine Woche zuvor war 

Regisseur Paul Thomas Anderson 

in Berlin mit dem Silbernen Bären 

für die Beste Regie ausgezeichnet 

worden, Komponist Jonny 

Greenwood erhielt den Silbernen 

Bären für seine Herausragende 

künstlerische Leistung (Musik). 

Zwei Filme der Berlinale 2007 

wurden ebenfalls von der Academy 

of Motion Picture Arts and 

Sciences geehrt: 

Die Französin Marion Cotillard, 

die in La Môme (La Vie en Rose), 

dem Eröffnungsfilm der Berlinale 

2007, als Edith Piaf glänzt, wurde 

gestern in Los Angeles als Beste 

Hauptdarstellerin ausgezeichnet. 

Einen weiteren Oscar erhielt die 

französisch-britisch-tschechische 

Koproduktion für das Beste 

Make-up. 

Der deutsch-österreichische 

Berlinale-Wettbewerbsbeitrag Die 

Fälscher des Regisseurs Stefan 

Ruzowitzky ging für Österreich 

ins Oscar-Rennen und wurde zum 

Besten nicht-englischsprachigen 

Film gekürt. 

Seiten 20/21 

Ungarische Nobelpreisträger 

Auf dieser Doppelseite stellt Géza Mogyorósi 

drei ungarische Nobelpreisträger vor, 

die alle im Ausland wirkten und dort bekannt 

geworden sind. Der 1929 in 

Deutschland als Kind ungarischer Eltern 

geborene John Charles Polanyi erhielt den 

geteilten Nobelpreis 1986 für seine Forschungen 

auf dem Gebiet der Chemie. 

Elie Wiesel – vor 80 Jahren in Máramarossziget 

(Siebenbürgen, Rumänien) als 

Kind ungarischer Juden auf die Welt gekommen 

–, wird die Einführung des Begriffs 

„Holocaust“ in die Literatur zugeschrieben. 

Er erhielt 1986 den Friedens- 

Nobelpreis. 

1994 erhielt John Charles Harsanyi – geboren 

1920 in Budapest – den Nobelpreis 

für Wirtschaft, zusammen mit einem amerikanischen 

und einem deutschen Forscher. 

Seiten 22-25 

Sehr schmackhafte Happen für liebe Gäste, 

die nur kurz auf einen Sprung vorbeischauen, 

gibt es diesmal in der Rezepteküche. 

In der Bücherecke geht es um die ungarische 

Ausgabe der „10 Geheimnisse der 

wahren Liebe“ von Adam Jackson. 

Die Seiten 24 und 25 sind unseren ganz 

jungen ungarischen Autoren vorbehalten. 

Seite 28 

Rätselseite 

Diesmal stellen wir Fragen zu den Vereinsausflügen 

der letzten Jahre. 

1. Die erste Reise ging 1992 nach Hamburg. 

In welchen beiden Jahren aber fielen 

die Ausflüge aus? 

a) 1993 und 1994, 

b) 1993 und 1997 oder 

c) 1993 und 2000? 

2. In zwei Jahren sind wir aber auch zweimal 

verreist. Wann war das (zwei Antworten 

sind richtig)? 

a) 1995, Ulm und Siebenbürgen, 

b) 1996, Spreewald und Cottbus, 

c) 1998, Kastl und Lichtenberg in Bayern 

oder 

d) 2001, Grimnitzsee und Magdeburg? 

3. Ein Reiseziel haben wir dreimal aufgesucht. 

Was war denn so beliebt? 

a) Grimnitzsee, 

b) Spreewald oder 

c) Reiseziele in Tschechien (Prag, Riesengebirge, 

Karlovy Vary)? 

4. Wann sind wir erstmals von Deutschland 

aus ins Ausland gereist? 

a) 1995 nach Siebenbürgen, 

b) 2005 nach Siebenbürgen oder 

c) 2006 ins Riesengebirge? 

5. Wo wurde das Gruppenbild auf Seite 

28 aufgenommen? 

a) in Magdeburg, 

b) in Černy Dul (Riesengebirge) oder 

c) in Dresden? 

Lösung aus Nr. 25: Bözsike – Erzsébet 

Meier – hat in der seit 1998 (Heft 8) erscheindenden 

Rubrik noch nie über 

Kesselgerichte geschrieben.


R 

e 

j 

t 

v 

é 

n 

y 

Évi kirándulásainkról 

26. számunkban a rejtvény az évi egyesületi kirándulásokkal foglalkozik. 

Idén jubileumot tartunk, ugyanis éppen a 15. évet írjuk most, 

amelyben ilyen kirándulásokat szervezünk. Következzék tehát öt 

kérdés, amelyek megválaszolása lapunk rendszeres olvasójának, ill. 

évi utazásaink rendszeres résztvevőjének aligha jelenthet gondot. 

1. Első utunk 1992-ben Hamburgba, az ottani magyarokhoz vezetett. 

Azonban ezt követően két évben is elmaradt a 

kirándulás. Melyik kettőben? 

a) 1993 és 1994 

b) 1993 és 1997 

c) 1993 és 2000? 

2. Kétszer maradt tehát el az évi kirándulás. 

De két évben mindjárt kétszer is utaztunk. Mikor (két 

válasz helyes)? 

a) 1995, Ulmba és Erdélybe 

b) 1996-ban, a Spreewaldba és Cottbusba 

c) 1998-ban, a bajorországi Kastlba és Lichtenbergbe 

d) 2001, a Grimnitzsee tóhoz és Magdeburgba. 

3. Egyetlenegy helyre elmentünk háromszor is. Melyik 

úticél bizonyult ennyire közkedveltnek? 

a) a Grimnitzsee tó 

b) a Spreewald 

c) csehországi kirándulóhelyek (Prága, Óriás-hegység, 

Karlovy Vary) 

4. Mikor jártunk először – Németországhoz viszonyítva 

– külföldön? 

a) 1995-ben Erdélyben 

b) 2005-ben Erdélyben 

c) 2006-ban az Óriáshegységben 

5. A kirándulás alkalmával többször is készült 

csoportkép. Az itt látható felvétel hol született? 

a) Magdeburg 

b) az Óriás-hegységbeli Černy Dulban 

c) Drezdában? 

Megfejtés 

Itt olvashatók az előző számunk Bözsike 

konyhájának új ízei körül forgó 

kérdéseire a válaszok: 

1. Az ételajánlatok az 1998-ban 

megjelent 8. szám óta olvashatók 

lapunkban. A helyes válasz tehát b). 

2. Bográcsételekről Bözsike még 

nem írt. A helyes válasz itt c). 

3. Meier Erzsébet tagtársunk vezeti 

kezdettől fogva az Új ízek Bözsike 

konyhájából c. rovatot. 

A Berlini Híradó 

27. száma 

2008 októberében 

jelenik meg. 

– a berlini magyarok, barátaik és vendégeik lapja 

A Magyar Egyesület Berlin e.V. belső kiadványa 

Szerkesztőség 

A Berlini Híradó Szerkesztősége „A Magyar Kultúra értékeinek németországi terjesztése terén 

kifejtett magas színvonalú tevékenységéért“ 

a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri elismerésében részesült. 

Általános és tördelőszerkesztő: Hans-Ulrich Moritz, tel./fax: (030) 5 62 06 51, email: moritz@ungarn-in-berlin.de 

Olvasószerkesztő: Urban Mária, tel./fax: (030) 9 93 95 10, email: urban@ungarn-in-berlin.de 

PR-felelős: Matthes Ágnes, tel.: (030) 441 05 57, email: agnes.matthes@gmx.de, 

Felelős szerkesztő: Dr. Hetey László, tel.: (030) 78 71 27 60, fax: 78 71 27 61, email: hetey@ungarn-in-berlin.de 

Web-összekötő: Nemes Lajos, tel.: (0179) 299 35 13, email: nemes@ungarn-in-berlin.de 

Lapunk layoutját tervezte: Drimál Ferenc † 

Postacím: Magyar Egyesület Berlin e.V., c/o Priv.-Doz. Dr. Hetey László, Kaiser-Wilhelm-Platz 4, 10827 Berlin 

Egyesületi bankszámla: Deutsche Bank, BLZ 100 700 24, Konto-Nummer: 398 787 200 

Terjeszti az egyesület tagsága a berlini és németországi magyarok és barátaik körében. 

A nem szerkesztőségi cikkek tartalmáért felelősséget nem vállalunk; az azokban hangoztatott vélemények 

nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, avagy a Magyar Egyesület Berlin e.V. véleményével. 

A szerkesztőség a felkérés nélkül beküldött cikkeket és képanyagot nem őrzi meg és nem küldi vissza.

in Berlin

Erfolgreiche ePaper selbst erstellen

Template löschen?

Als Template speichern?