Részletes program (pdf)

élt, ugyanis életére a legnagyobb befolyásta kommunista politikusok (Rákosi Mátyás ésRévai József ) gyakorolták, sérelmei miatt Balázshozzájuk fordult panasszal, ami olykor csak újabbmegaláztatásokhoz vezetett. Pedig ha valakire igaza (gyakran gúnyos) kifejezés, Balázs Béla hithűkommunista volt, szinte vallásos hitként élte megideális kommunizmusát, és ezen sem sérelmei, sema tapasztalt törvénytelenségek nem tudtak változtatni.A 13. Filmemlékezet Fesztiválon tartandóelőadásomban néhány, eddig publikálatlan vagykevésbé ismert adalékkal kívánom árnyalni ezt a képet.A múlt század 70-es éveiben filmtörténeti interjúkatkészítettem többek között Radványi Gézával, SzőtsIstvánnal, Hont Ferenccel és másokkal. Hogyan látták őkBalázs Bélát? Hogyan látta az akkor kommunista BacsóPéter és hogyan az akkor parasztpárti Ranódy László?Radványi és Szőts munkatársai voltak bizonyosértelemben Balázsnak, Hont Ferenc pedig kétszeresenis főnöke, mint a filmgyártás művészeti vezetőjeés mint a színiakadémia igazgatója. A korabelipletykák szerint (melyek két éve Szegeden ismételőkerültek egy emléktábla kapcsán) Hont közvetveBalázs Béla halálának okozója volt, annyit küzdöttekegymással. Az akkor divatos maró ál-sírfelirat mégBalázs életében így szólt: „Itt nyugszom én, BalázsBéla, / ki híven őriztem a hont/ de könnyebb mostidelenn a hant/ mint volt odafönn a Hont!” A képletazonban talán mégsem ilyen egyszerű.A kortársakkal folytatott interjúkból és a hagyatékbanfennmaradt levelekből, dokumentumokbólvilágképét, melyben a Ku-Klux-Klan a fehér ember jogosönvédelmi szervezeteként indítja el az amerikai nemzetmegszületésének folyamatát.2009-ben immár nem kerülhetünk ki további érzékenykérdéseket. Balázs 1913-ban kikeresztelkedett.Talán művészi mozgásterét növelte ily módon.Misztériumjátékai (ilyen volt A kékszakállú herceg vára is,melyet Bartók zenéje emelt világrangra) igazolnak egyefféle meggondolást.A nagy természetű, háremszervező BalázsBéla rokonszenvezett a hazai feminizmussal.Támogatta – hasztalan – a nők szavazati jogát. Közös– megvalósulatlan – filmes rendezvény terve is kötötteehhez a mozgalomhoz.Lukács György és Balázs Béla kapcsolata is figyelmetkeltett az idei rendezvényeken. Lukács 1913-ban– német lapban – publikált írása előbb mutatottérdeklődést a filmjelenség iránt, mint Balázs sokrétűmunkássága, de a következtetések utóbb egybeestek.Lukács embereként vett részt Balázs a MagyarTanácsköztársaság kulturális irányító apparátusában.Színházakkal foglalkozott, de a filmterületen értelmes,jó szakmai vitákat kezdeményező Komját Júlia BalázsBéla javaslatára került pozícióba. – A társadalmiemlékezet megfeledkezett az 1919-es évfordulóról is.Balázs számára, Lukács számára is tragédia volt, hogyéletük jelentős részét és lezárását a sztálinizmushatározta meg. Az életük, egzisztenciájuk forgottkockán, amikor a Szovjetunióban pártfrakciók, ideológiaiáramlatok között kellett navigálniuk. Amikor Balázshazatért, mégis „moszkovitá”-nak számított – azbonyolultabb kép rajzolódik ki. Talán annyimegelőlegezhető, hogy a történetben szerepet játszikaz emberi minőség és annak apró megbicsaklásai,a művészi tehetség és sokoldalúság, és a tehetséghatárai, a sokoldalúság veszélyei, az időskori bölcsességés az időskori hiúság, a befolyási szférák ütközései, ésmég sok minden. De az egész történet mögött felsejlika készülődő hazai sztálinista diktatúra, annak hatalmimechanizmusai.Dr. habil. Szekfü AndrásBalázs Béla 2009: filmemlékezetés társadalmi emlékezetA filmemlékezet – melynek ünnepét tartjuk –általában hitelesebb, tárgyilagosabb, mint a feledésre,átrajzolásra hajlamos, politikától befolyásolt társadalmiemlékezet. Így van ez idén Balázs Béla kettősévfordulóján is. Egy civilszervezet, a Közös NevezőTársulás a filmemlékezet képviseletében emlékeztetettaz értékelés feladatára, s a társadalmi emlékezet aztánmeg is mozdult. Budapesttől Szegedig, sőt a szomszédországokra is kiterjedő hatással. Sokféle rendezvényszületett ebből a nekibuzdulásból. Hivatásos és amatőrműhelyekben.De persze a filmemlékezet is lehet csalóka. Balázs 1925-ben a cenzúra beavatkozását kérte, amikor szembesültGriffith 1914-es filmeposzával, az Egy nemzet születésével(The Birth of a Nation). Nem tudta elfogadni a filmérdemeket itthon szerzett (Szegedi Fiatalok MűvészetiKollégiuma, Szegedi Szabadtéri Játékok stb.) HontFerenccel szemben. Hont aztán kiszekírozta az életbőla sebezhető, külföldi elfoglaltságai miatt sokszor távollevő Balázs Bélát. Rákosi sem a Galilei Kör titkáraként(1908) folytatta 1945 utáni tevékenységét.Az életmű gyarapodását 1904-től érdemes vizsgálni.A magyar nyelvű publikációk rendszerében. Ha ígyszemlélődünk, 1919-ig jutott el Balázs azokiga gondolatokig, amelyek később németül kiadott,máig klasszikus műveit meghatározták. Pantragizmus,panpoesia, panfiziognómia, panvizualitás folyamatábanelőbb jósolta meg a panfiziognómia világjelenséggéválását, mint Oswald Spengler A Nyugat alkonyában.Látnunk kell a balázsi gondolatrendszer továbbélésétfilológiai hivatkozások nélkül is pl. Charles FrazierHideghegy, A tizenhárom hold (Cold Mountain,Thirteen Moons) című regényeiben, a múlt százads a jelenlegi fordulóján. A tükröződés (mely Lukácsalapérdeklődéséhez is tartozott), a beszéd, szóbelikifejezés műhelygondjai, a fotográfia, az érzékek (vakságstb.) problémája, a fiziognómia motívuma léptennyomonelőkerül. Amiként a kinetoszkóp s a Mississippinvaló hajózást megörökítő roppant festménytekercs,a költői leleményű Bravard óriás pantoszkópja is„posztbalázsiánus” hangulatot kelt. De említhetnők JoséSaramagót, Murakami Harukit, Paul Austent és másokatis. Nagy megelégedésünkre.Kőháti Zsoltinto a one-party regime. Studying his correspondence,the reader gets the impression that Béla Balázs hadincessantly been living in one-party terms, since thegreatest influence on his life was exerted by communistpoliticians (Mátyás Rákosi and József Révai), and,when insulted, Balázs was complaining to them, whichsometimes produced new humiliations. If the term (oftenmockingly applied) of a faithful communist was truefor anyone, Béla Balázs was one, experiencing his idealcommunism almost as some religious faith, and this wasnever to be changed, either by the insults inflicted onhim, or by the illegal procedures he had experienced.In my lecture on the 13th Film Memory Festival I wouldlike to add to the accuracy of this image by some yetunpublished or little known facts. In the seventies of thelast century I made film historical interviews with GézaRadványi, István Szőts, Ferenc Hont and others. How didthey see Béla Balázs? How was he seen by Péter Bacsó, acommunist back then, and how by László Ranódy, in thelines of the Peasant Party back then?Radványi and Szőts cooperated in a certain way withBalázs, while Ferenc Hont was his boss in a doublerespect, as the artistic leader of film production, andas the principal of the College of Theatre and Film.According to contemporary gossip (which two years agoturned up again in Szeged, related to a memorial plaque),Hont was indirectly the cause of Béla Balázs’s death, sincethey had so much fight with each other. Produced inBalázs’s lifetime, the mock epitaph, a popular intellectualsport back then, says: “Here I rest, Béla Balázs, / Whofaithfully joined the people’s front / But of the earthdown here I am fond / More than up there of Hont!” Theformula, however, might not be that simple.in which the Ku Klux Klan, as a legitimate self-protectiveorganization of white man, triggers the process of thebirth of the American nation.In 2009 we can no longer evade further sensiblequestions. In 1913 Balázs Christianized. He may havedone so to increase his artistic mobility. His mysteries(such as Bluebeard’s Castle, rendered immortal byBartók’s music) may justify such consideration.A great philanderer, tending a harem of his own, Balázswas in sympathy with Hungarian feminism. He supported– to no avail – the extension of suffrage to women.The design of a common – unrealized – film event wasanother tie to connect him with this movement.The relationship of György Lukács and Béla Balázs alsoattracted attention at this year’s events. In 1913, Lukácspublished an essay – in a German periodical – displayinginterest for the phenomenon of film, sooner thanspringing up from Balázs’s manifold activities, whiletheir conclusions later on coincided. It was under Lukácsthat Balázs participated in the cultural leadership ofthe Hungarian Soviet Republic. Balázs was in charge oftheatres, but it was he who provided for Júlia Komját,an intelligent expert of film, initiating good professionaldebates, to become head of film affairs. – Social memoryhas also forgotten about the anniversary of 1919.It was tragic for both, Balázs and Lukács, that much oftheir lives, even at their final stage, was determinedby Stalinism. Their life and existence were at stakewhen in the Soviet Union they had to navigate in themaze of party factions and ideological updates. OnBalázs’s coming home, he was nevertheless regarded aThe interviews made with the contemporaries, and theletters, documents in the bequest produce a more intricateconstellation. It might be said in advance that humancharacter plays a role in the story, and its tiny speckles, aswell as the artist’s talent and versatility, the limitations oftalent, the dangers of versatility, the wisdom of old age andthe vanity of old age, the collisions of spheres of influence,and many other things. But behind the whole story thereemerges the shadow of the impending Hungarian Stalinistdictatorship, along with its mechanisms of power.Dr.habil. András SzekfüBéla Balázs 2009: Film Memoryand Social MemoryFilm Memory, to be celebrated now, is usually moreauthentic, more objective than social memory, which,influenced by politics, tends to oblivion and retouch. It’sthe same with Béla Balázs’s double anniversary. A civilorganization, the Common Denominator Association,reminded us of the task of assessment on behalf of filmmemory, and social memory stirred in its wake: with animpact from Budapest to Szeged, even extending to theneighboring countries. Due to this élan, a great variety ofevents was produced. In both, professional and amateurworkshops.But, obviously, film memory, too, can be deceptive. In1925 Balázs asked for the intervention of censorshipwhen he faced The Birth of a Nation, Griffith’s film epic of1914. He wasn’t willing to accept the ideology of the film,“Muscovite”, in contrast to Ferenc Hont, who had gaineddistinction in Hungary (Art College of Szeged Youth,Szeged Open-Air Festival, etc.). Hont then vexed BélaBalázs, vulnerable, and often absent due to his jobsabroad, out of life. Neither did Rákosi resume his activityin 1945 as the secretary of the Galilei Circle (1908).The growth of the oeuvre deserves examinationfrom 1904 on, by the files of his Hungarian languagepublications. In the course of our observations wewill find that by 1919 Balázs had already arrived atthe thoughts decisive for his works later on to bepublished in German, and classical to the presentday. In the continuum of pan-tragism, pan-poetics,pan-physiognomy, pan-visuality, he foretold that panphysiognomywas to become a worldwide phenomenon,ahead of Oswald Spengler in The Decline of the West.We must be aware of the survival of Balázs’s system ofthoughts even with no philological references at hand,e.g. in Charles Frazier’s novels Cold Mountain and ThirteenMoons, at the turn of the last and the present century.The film-bound notions of reflection (a basic issue alsofor Lukács), talk, verbal expression, the problem ofphotography, of the senses (blindness, etc.), as well asthe motive of physiognomy, are features recurring all thetime. The “post-Balázsian” atmosphere is carried on bythe kinetoscope and the enormous roll of a painting ofsteamboats on the Mississippi: by the poetically inspiredBravard’s Mammoth Pantoscope. But we might alsomention José Saramago, Murakami Haruki, Paul Austenand others. To our great satisfaction.Kőháti Zsolt