Skolske novine Oktobar Novembar Konacan

13 Н е в е н
Töltsd be, dalom, illatoddal a világot!
2015.november 11., szerda
Este van. A csillagok fénye tündököl a sötétkék égbolton. Tisztán látni a csillagképeket. Itt ülök az
udvaron. Minden olyan nyugodt. Hallom, ahogy a tücskök ciripelnek, a békák kuruttyolnak, és a távolban egy
utasszállító vonat halad el.
Ez az összkép gyönyörű, de szebb lenne, ha nem egyedül látnám. Itt lenne velem apám, aki
gyerekkoromban elhagyott, vagy anyám, aki rákosan fekszik a kórházban. Ha ők is hallanák azt, ahogy a
csillagok énekelnek. Én is csillag akarok lenni! Énekelni örömöt, bánatot, haragot, kíváncsiságot... és engem
hallgatna valaki, aki szeretne és megértene. Mindegy. Összecsuktam a kis széket, amin eddig ültem, és
bementem lefeküdni. Holnap megyek a kórházba anyuhoz, az időm nagy részét próbálom nála tölteni, de a
látogatási idő nyolcig tart.
2015.november 12., csütörtök
A kórházból hazafelé jövet megint hallom a csillagokat. Én is énekelni szeretnék! Énekelni is fogok!
Benevezek az iskolai „Ki Mit Tud?”-ra. Innentől már hazáig szaladtam. Az volt az első dolgom, hogy papírt és
ceruzát ragadok, és jegyzetelni kezdek, rímeket, sorokat, dalrészleteket. Sikerült leszűkítenem, kihúztam pár
dolgot, hozzátettem szavakat... Egy külön papírra átmásoltam a végleges verziót:
„ Egy álom, bár úgysem teljesül,
Nem is várom, hisz hosszú a jövőm,
Ő a Mennyben, én a földön ragadtam,
Nem vagyok erős, hogy megragadjam!”
Tudom, nem a legjobb, de nyerni se szeretnék vele, csak azt akarom, hogy meghallgassák.
2015.november 13. péntek
Ma megtudtam, hogy anyut a jövő héten megműtik. És beneveztem a versenyre. Ezenkívül nem történt
semmi különös.
2015. november 17., kedd
Bocsánat, hogy eddig nem tudtam írni, de minden időm a dal megzenésítésével töltöttem, hogy ma elő
tudjam adni. Suli után hazamentem, átöltöztem, felkaptam a gitárom. A telefonom a zsebemben volt, mert az
orvosok azt mondják, hogy a műtétre bármikor sor kerülhet, és akkor hívnak.
A színpad a tornateremből lett átalakítva. Sok szülő ül a nézőtéren, gyermekeik szereplését várják. Engem
senki nem fog látni a családomból. A homlokom gyöngyös a verejtéktől. Izgulok. A bemondónő felmegy a
színpadra. Az én nevemet mondja, fogom a székem, a gitárom és reszketve bandukolok fel. Taps fogad.
Belekzdek a dalba. A telefonom! Hívnak. Pont most... Előhúzom a zsebemből, hogy kikapcsoljam, de akkor
meglátom, hogy a kórházból hívnak! Felkelek, otthagyok mindent, mindenki engem néz, a zsűri amolyan : „
Mégvalaki megijedt!” pillantással mered rám.
A kórházban közölték, hogy bent lehetek a műtét alatt. Felhúztam a védőálarcot és bementem. Anyám
feküdt az ágyon. Az orvos végighúzza anyám gyönge testén a szikét. Az orvos keze megáll, a szike megakadt. Az
EKG elhalkul, az eddig összevissza ugró vonalkák egy egyenletes csíkot alkotnak. Anyu meghalt. Én bámulok a
semmibe, az orvosok körülöttem fel-alá rohangálnak. Egy nővér megkérdezi, nem akarok-e kimenni. Én csak
finoman megrázom a fejem. Az ember, aki az előbb megölte, most meg próbálja újjáéleszteni. Én leguggolok
anyám mellé, és a fülébe súgom:
-Anyu, ne menj a fény felé! Nem akarod velem megnézni a csillagokat?
Tudtam, hogy nem fog válaszolni. Megrezzenek. Egy könnycsepp gördül ki a szememből, majd őt követi több
száz ugyanolyan bánattal teli. Az ágy széli takaró már vizes. Az orvosok felhívják apukámat, de ő közli, hogy nem
akar magához venni. Egy ápolónő azt mondja, ma nála fogok aludni. Nem tudok megszólalni, hiába várják a
válaszom, csak egy rövid bólintással jelzem, hogy minden rendben van. A nővérkéhez menet a csillagokat
nézem:
- Csalódtam bennetek! Énekelni akarok csak nektek, és végig se hallgattok? Ráadásul még azt is
elveszitek, akit szeretek?! Igazságtalanok vagytok... Mindannyian!
Becsukom a szemem, és elgondolkodom! Hirtelen fény jelenik meg előttem! Egy autó tűnt fel a semmiből. Nem
fogok félreugrani! Itt maradok!
Én is látom a fényt. Közeledek felé. Nem lesz senki, aki majd emlékezik rám, de nem is kell! Megértettem, hogy
a csillagok jót akartak nekem. Egy jobb életet itt, ahol anyu is egészséges.
Én is csillag lettem!
És most énekeltem el a történetem neked! Köszönöm, hogy meghallgattál.
Fehér Noémi, 6/c