Elöljáróban a Bibliához

ELÖLJÁRÓBAN A BIBLIÁHOZ 

Alapvető tárgyi ismeretek a Bibliáról. 

2011. november 28.

TARTALOMJEGYZÉK 

1 BEVEZETÉS............................................................................................................................................................ 3 

1.1 ELŐSZÓ .................................................................................................................................................................. 3 

1.2 AZ ELÖLJÁRÓ ELÖLJÁRÓJA (WIKIPÉDIA) ......................................................................................................................... 3 

1.3 KANONIZÁCIÓ (WIKIPÉDIA) ........................................................................................................................................ 3 

2 A BIBLIA KÉZIRATAI .............................................................................................................................................. 6 

2.1 A SZÖVEGHITELESSÉG KÉRDÉSE (BIBLIA.HU) ................................................................................................................... 6 

2.2 A KÉZIRATOK ANYAGA (BIBLIA.HU) .............................................................................................................................. 6 

2.3 A BETŰÍRÁS MEGJELENÉSE (BIBLIA.HU).......................................................................................................................... 7 

2.4 A BIBLIAI IRATOK EREDETI NYELVE (BIBLIA.HU) ................................................................................................................ 8 

2.5 AZ ÓSZÖVETSÉG KÉZIRATAI (BIBLIA.HU) ........................................................................................................................ 9 

2.6 AZ ÚJSZÖVETSÉG KÉZIRATAI (BIBLIA.HU) ..................................................................................................................... 10 

2.7 AZ ÓSZÖVETSÉG EREDETI SZÖVEGÉNEK KIADÁSAI (BIBLIA.HU) .......................................................................................... 12 

2.8 AZ ÚJSZÖVETSÉG EREDETI SZÖVEGÉNEK KIADÁSAI (BIBLIA.HU) ......................................................................................... 12 

3 A BIBLIA FORDÍTÁSAI AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG ................................................................................................. 14 

3.1 A SEPTUAGINTA (BIBLIA.HU) ..................................................................................................................................... 14 

3.2 A VULGATA (BIBLIA.HU) .......................................................................................................................................... 15 

3.3 A VALDENSEK BIBLIÁJA (BIBLIA.HU) ............................................................................................................................ 16 

3.4 OLIVETAN BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) ..................................................................................................................... 17 

3.5 WYCLIF BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) ........................................................................................................................ 17 

3.6 TYNDALE BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) ...................................................................................................................... 18 

3.7 LUTHER BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) ........................................................................................................................ 18 

3.8 MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK ..................................................................................................................................... 19 

3.8.1 A huszita Biblia (biblia.hu)............................................................................................................................. 19 

3.8.2 Károli Gáspár bibliafordítása (biblia.hu) ....................................................................................................... 19 

3.8.3 Káldi György bibliafordítása (biblia.hu) ........................................................................................................ 20 

3.8.4 A XIX–XX. századi bibliafordításaink ............................................................................................................. 20 

4 FÜGGELÉK ........................................................................................................................................................... 22 

4.1 JELÖLÉSEK ............................................................................................................................................................. 22 

4.2 KÉPEK .................................................................................................................................................................. 23 

TÁRGYMUTATÓ ........................................................................................................................................................... 30 

2 | 30

1 BEVEZETÉS 

1.1 ELŐSZÓ 

Előszó | Bevezetés 

Szeretettel köszöntöm az érdeklődő Olvasót! Összeállításom – ahogyan azt az egyetemen hosszú-hosszú előadássorozatok 

után szokás mondani – éppen a jéghegy csúcsa. Azonban remélem, annál hasznosabb! 

Igyekeztem logikusan, precízen, s nem utolsó sorban tipográfiailag is rendben megmunkálni ezt a pár oldal ismeretet. A 

precízség elhatározása azt a döntést hozta magával, hogy nem saját szöveget írok. Így próbáltam egy olyan könyvecskét 

létrehozni, amellyel egyetértek, s amely nem tükrözi a szöveg forrásosságából adódó esetleges tördeltséget, űrt. Ez 

nagyon ritka esetben a forrásba való beleírást jelenti, mely szöveghelyeket szögletes zárójelek közé ékeltem. Az igeidézetek 

forrását, igehely jelölést és időformátumot egységesítettem. Az igeidézetek forrásául Károli Gáspár bibliafordításának 

1908-ban revideált 1 szövegét választottam (lesz szó e fordításról). A protestáns Biblia (lesz szó e Bibliáról) könyvcímeinek 

rövidítése, és így az igehely jelölésének módja megtalálható a függelékben – a Magyar Bibliatársulat 1995-ös 

magyarázatos Bibliája alapján. 

Köszönet a biblia.hu honlap készítőinek, a Wikipédiának, és a Magyar Bibliatársulat hivatalos honlapjának! Ezen értékes 

források nélkül nem mertem volna belevágni! 

További sikeres, érdekes, gyümölcsöző kutakodást és bibliaolvasást, bibliaélményt kívánok a kedves Olvasónak! 

1.2 AZ ELÖLJÁRÓ ELÖLJÁRÓJA (WIKIPÉDIA) 

A biblia szó az ógörög biblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű biblion szó pedig a 

büblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) […] Ez 

az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, 

látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. […] 

A Biblia két fő részből, Ószövetségből és Újszövetségből, más néven Ótestamentumból és Újtestamentumból áll. Az Ó- 

és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel (2Móz 24,8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal (Mt 

26,28 szerint), a latin „testamentum” (azaz „végrendelet”) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent 2 hagyatékok, 

amiket a keresztények hite 3 szerint Isten Izraelre és az őskeresztény egyházra hagyott. […] 

A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetőség érdekében szerkezetileg tagolták. Ez első lépésként 

azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephanus Langton az iratokat fejezetekre (részekre) 

osztotta. Majd századokkal ezt követően az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ószövetség kapcsán ezt a munkát 

az 1541-ben meghalt Santes Pagnino, az Újszövetséget illetően pedig 1551-ben Robertus Stephanus végezte el. A 

Biblia könyveit a 16. században, az első nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre 

osztották, amelyeket szintén számok jelölnek […] A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülő nagyobb 

egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos 

szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetőségét és a különböző bibliai részek közötti kereszthivatkozások 

(konkordancia) készítését szolgálják. […] 

1.3 KANONIZÁCIÓ (WIKIPÉDIA) 

A kánon szó görög eredetű és „vesszőt”, „vonalzót”, „botot”, „mérővesszőt” jelent. Valószínűleg közös eredetű a héber 

kaneh szóval, amely „nád”, „sás”, „vessző”, „mérővessző” jelentésű (Ez 40,3; 42,16). Már az ókori klasszikus irodalom- 

1 

a.m. felülvizsgált 

2 

„És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget 

ismertessék meg velük.” (Ez 44,23) 

3 

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11,1) 

3 | 30

Kanonizáció (Wikipédia) | Bevezetés 

ban is használták „norma”, „szabály”, „példa”, „minta” értelemben, és az Újszövetségben is megtaláljuk (2Kor 10,13; 

Gal 6,16 stb.). 

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét 

jelenti. Már a 2. századtól fogva találkozunk a keresztény irodalomban olyan kifejezésekkel, mint az egyház kánona, az 

igazság kánona, a hit kánona. A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Bibliára Kr. u. 350 

körül. 

A kanonikus irat a kánonhoz tartozó bibliai iratot jelent. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia az 

Istentől ihletett iratokat teljességükben tartalmazza. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az 

egyes iratok isteni ihletettségét és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és 

újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus 

voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. 

Az Ószövetség kanonizációja hosszú folyamat végeredménye. A legelső, egységesen sugalmazottnak elfogadott könyvek 

csoportja a Tóra, azaz a Törvénykönyv (Mózes öt könyve) volt. Ez már a Kr. e. 4. században többé-kevésbé kialakult. A 

prófétai könyvek (Nebi’îm) kánonja valamikor a Kr. e. 2. században véglegesült, bár ezt nem minden zsidó felekezet 

fogadta el. Így például a szadduceusok 4 kizárólag a Tóra sugalmazottságát vallották. A legvitatottabb azonban a Ketûbîm 

(azaz Írások) listája volt. A kereszténység kialakulásának idejében erről még nem volt egységes álláspont a zsidók körében. 

[…] 

A végleges héber kánon 24 könyvbe sorolja az Ószövetség iratait, szemben a keresztény (protestáns 5 ) 39-es felosztással 

[…] A különbözőség abból adódik, hogy a héber kánonban Sámuel könyve I–II., valamint a Királyok könyve I–II. és a 

Krónikák könyve I–II. csak egy-egy könyv, a 12 kis próféta is egy könyv, illetve Ezsdrás és Nehémiás könyvei is egyetlen 

könyvet alkotnak. 

Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása, 

mert az egyes iratok általános, az egész Római Birodalomra kiterjedő elterjedése, illetve ismertté válása szükséges 

volt a kánon lezárulásához. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt Jel 1,3 alapján: 

„boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit”. 

Az összes iratot, amelyeket a kanonizáció folyamán megvizsgáltak, négy csoportba oszthatjuk. Az első századok egyházatyáitól 

valók az alábbi fogalmak és a csoportosítás: 

Homologoumena csoport: Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak 

fogadott el. (Az elnevezés a homologeo igéből származik, amelynek jelentése: „egyetérteni”.) 

Antilegomena csoport: Az a néhány ó- és újszövetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal 

elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták a kanonikusságukat. (Az elnevezés az antilego igéből 

származik, amelynek jelentése: „ellentmondani”.) Ezek az ellenvetések, melyekről bebizonyosodott, hogy félreértésen, 

illetve meg nem értésen alapultak, nem rendítették meg e könyvek kánoni tekintélyét. 

A pszeudoepigráf iratok csoportja: Ide tartoznak azok az írások, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, 

mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A pseudoepigrafo kifejezés jelentése: 

„álírások”, „hamisítványok”.) 

4 Egy zsidó felekezet, „akik a feltámadást tagadják” (Mt 22,23) 

5 „A reformáció a 16. században, Nyugat Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való reakcióként 

indult mozgalom. A 15–16. századokban végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a reneszánsz és a 

humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott a 

katolikus egyház bírálata. Luther Márton először az általa megfogalmazott 95 tézissel hívta fel a figyelmet a hibákra, 

majd fokozatosan távolodott el a római vezetéstől. Ezzel egy időben Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban is elindította 

új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás (»protestálás«) miatt protestánsoknak 

nevezték, a kereszténységnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus.” (Wikipédia) 

4 | 30

Kanonizáció (Wikipédia) | Bevezetés 

Az apokrif iratok csoportja: Azok a könyvek tartoznak az apokrifek közé, amelyeket általánosan nem fogadtak 

el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az apokripha görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. 

Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.) 

A 4. században volt egy második kanonizáció, amikor néhány további könyvet is beillesztettek a kánonba. Ezeket az 

úgynevezett deuterokanonikus, vagyis a „második kánonhoz tartozó” könyveket ma csak a katolikus és az ortodox 6 

Biblia tartalmazza, a protestáns Biblia nem. A protestánsok az apokrif iratok közé sorolják őket. 

Az Ószövetség könyvei 

Az Ó- és Újszövetség 

ókeresztény négyes csoportosítás szerinti 

homologoumena könyvei: 

A protestáns Biblia 

Történelmi könyvek 

1–5Móz, Józs, Bír, Ruth, 

1–2Sám, 1–2Kir, 1–2Krón, 

Ezsd, Neh, Eszt 

Írások 

Jób, Zsolt, Péld, Préd, 

Énekek 

5 | 30 

Az Újszövetség könyvei 

Evangéliumok 

Mt, Mk, Lk, Jn 

Őskeresztény egyház 

kialakulása 

ApCsel 

Próféták Apostoli levelek 

Ézs, Jer, JSir, Ez, Dán Róm, 1–2Kor, Gal, Ef, Fil, 

Kol, 1–2Thessz, 1–2Tim, 

Tit, Filem, Zsid, Jak, 1–2Pt, 

1–3Jn, Júd 

Kis próféták Apokaliptikus levél 

Hós, Jóel, Ám, Abd, Jón, 

Mik, Náh, Hab, Zof, Hag, 

Zak, Mal 

6 „A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti és nyugati egyház közti különbségek mind jobban kiéleződtek. E különbségek 

jelen voltak a vallásos élet csaknem minden területén: a filozófiai alapvetésben, a dogmatikában, a liturgiában, 

a hitéletben, a misztikában, a művészetben – és nem utolsósorban az egyházszervezeti és politikai kérdésekben. 

[…] Az 1. évezredben az egyháznak – a birodalom tagoltságának megfelelően – öt központja volt: Róma, Konstantinápoly, 

Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia. Ezek közül Róma vitathatatlanul élvezett bizonyos tiszteleti elsőséget, ezt 

azonban csak a katolikus értelmezés tekinti egyértelműen joghatósági jellegűnek. A más alapon álló egyháztörténelmi 

szemlélet szerint az elsőség csupán tiszteletbeli volt; a római egyház (és püspöke, a pápa) nem az egész kereszténység 

vezetője, legfeljebb primus inter pares: első az egyenlők között. A második legfontosabb egyház Konstantinápoly volt. 

Ez – egységesen a másik három keleti egyházzal – határozottan visszautasította Róma egyeduralmi törekvéseit. 

Az ellentétek végül az 1054-es nagy egyházszakadásban konkludáltak, amikor is a keresztény világ két fele kölcsönösen 

kiközösítette a másikat.” (Wikipédia) 

Jel

2 A BIBLIA KÉZIRATAI 

2.1 A SZÖVEGHITELESSÉG KÉRDÉSE (BIBLIA.HU) 

A szöveghitelesség kérdése (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

A könyvnyomtatás feltalálásáig (XV. század) a bibliai iratok kéziratos másolatokban terjedtek. A legrégibb ószövetségi 

iratok a Kr. e. XV. században keletkeztek, tehát közel háromezer éven át kézi másolású iratok őrizték a szöveget és örökítették 

át az újabb és újabb nemzedékeknek. Még a Kr. u. I. században íródott újszövetségi iratoknak is közel másfél 

évezreden át kellett ilyen formában fennmaradniuk. 

Ekkora időtávolság mellett természetes, hogy az autografák, az eredeti kéziratok egyetlen bibliai könyvről sem állnak 

rendelkezésünkre. Kézenfekvő volt a feltételezés, hogy a gyakori másolás során akarva-akaratlanul is sokat torzulhatott 

a szöveg ennyi idő alatt. A XIX. század második felében és századunkban felfedezett ősi, bibliai kéziratok megismerése 

előtt a tudományos szövegkritika ezt is vallotta. Nagy és objektíven megválaszolhatatlannak látszó kérdés volt a szöveg 

hitelességének kérdése. A nagy jelentőségű ó- és újszövetségi kéziratleletek kritikai feldolgozása mára azonban már 

megtörtént, és ez lehetővé teszi a kérdés megnyugtató lezárását. A közvélemény azonban általában keveset tud a vizsgálatok 

eredményéről. Még ma is népszerű ellenvetés a bibliai tanítások komolyanvételével szemben, hogy naiv dolog 

azt hinni, hogy az egykori próféták és apostolok írásait olvassuk mai Bibliánkban. Lehetetlennek vélik, hogy a szöveg 

ennyi idő távolából pontosan fennmaradt volna. 

Mi a tényszerű valóság a ma már rendelkezésünkre álló bőséges kéziratanyag vizsgálata alapján? Különleges jelentősége 

van ennek a kérdésnek azok számára, akik hitbeli meggyőződésből az Isten felől való ismeret és a helyes emberi élet 

normájának tekintik a Szentírást. Valóban olyan hiteles mai Bibliánk szövege, hogy aki hisz Istentől ihletett voltában, az 

mindenben építhet rá? 

Jézus fontos kijelentést tett az ihletett írások szövegének torzulásmentes fennmaradásáról, melyet a modern régészet 

és szövegkritika fényében beteljesedett valóságnak tekinthetünk: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld 

elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5,18) 

A XIX. és XX. század kézirat-felfedezései és azok kiértékelése alapján megállapítható, hogy Isten üzenete, az egykori 

ihletett szerzők bizonyságtétele sértetlenül maradt ránk oly sok évszázad távolából. Ez annál inkább elgondolkodtató, 

mert nem természetfölötti módon őrződött meg így! A kéziratok története a korok körülményeinek megfelelő emberi 

történet: a romlandó anyagból készült autografák odavesztek a történelmi viharokban. A sok-sok másolásnál történtek 

elírások. Nyelvi, helyesírási, írásmódbeli különbségek is fennállnak. De ami a tartalmat illeti, az csorbítatlan maradt. 

Érdekes, hogy éppen akkor, amikor az elfogult racionalista bibliakritika a csúcspontján volt, e kéziratleletek tanúskodtak 

a bibliai iratok szöveghűségéről. A szövegkritika a legbehatóbb vizsgálatokat végezte el, mintegy mikroszkóp alá helyezett 

mindent. De az eredmény így is a szöveg azonossága és megbízhatósága lett, teljes egyértelműség a tartalmat illetően. 

„Szemben a több mint 5000 ma ismert újszövetségi kézirattal, és az ezret szintén meghaladó ószövetségi kézirattal és 

kézirattöredékkel, Homérosz Iliászának csak 643 kézirata létezik, Thulydides Peloponnesosi háborújának csak 8, Tacitus 

műveinek csak két kézirata van meg. A bibliai szöveg hitelességét illetően a bizonyítékoknak olyan bősége áll rendelkezésre, 

hogy egyértelműen kimondhatjuk: A keresztény ember kezébe veheti a teljes Bibliát és mindennemű kétely vagy 

habozás nélkül vallhatja, hogy az Isten beszéde, amely a lényeget érintő változás vagy károsodás nélkül adatott tovább 

nemzedékről nemzedékre az évszázadokon át.” (F. G. Kenyon: Our Bible and the Ancient Manuscripts, 55. l.) 

2.2 A KÉZIRATOK ANYAGA (BIBLIA.HU) 

Természetesnek mondtuk azt, hogy a bibliai iratok autografái nincsenek meg. Gondolhat azonban valaki arra, hogy 

rengeteg ékírásos agyagtábla maradt fenn a Kr. e. XV. századnál korábbi időkből is. Az égetett agyagtáblák rendkívül 

6 | 30

A betűírás megjelenése (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

tartósak, szemben az igen könnyen pusztuló papirusszal, valamint a tartósabb, de az agyagtábláknál sokkal romlandóbb 

pergamennel. E két utóbbi anyagot használták a bibliai kéziratokhoz. 

A papirusz alapanyagául szolgáló papirusznád a Nílus mocsarában nőtt egykor – régóta kipusztult már. Úgy készítették a 

papirusztekercseket, hogy a nád lágy, finomrostú belét lemezekre szelték és két rétegben, keresztrostosan leragasztották. 

Ezután lepréselték, megszárították. A szöveget korom és ragasztóanyag keverékéből származó tintával, kemény 

nádból való tollal írták. Majd az így elkészített lapokat egymáshoz ragasztották. Ez volt a papirusztekercs. A legnagyobb 

ránk maradt papirusztekercs 49 centiméter széles és 40 méter hosszú. A Kr. u. II. századtól fogva könyv alakba kezdték 

összefűzni a papiruszlapokat, így jöttek létre a papirusz kódexek 7 . 

Kb. Kr. e. 3100-tól fogva készítették Egyiptomban a papiruszt. Csak a Kr. u. IV. századtól terjedt el a pergamen használata 

annyira, hogy fokozatosan kiszorította a papiruszt. Kr. u. 640-ben az arabok elfoglalták Egyiptomot, és megtiltották a 

papirusz kivitelét. Ettől kezdve teljesen megszűnt a papirusz használata… Papirusz kéziratok, illetve kézirattöredékek 

csak száraz helyeken maradtak fenn: Egyiptom homokjában, Júdea száraz sivatagában. 

A pergament – Plinius (Ókori római szerző, 61/62–113.) szerint – a kisázsiai Pergamon királyságában találták fel, 

II. Eumenes (Kr. e. 197–159) idején. A király olyan könyvtárat szeretett volna alapítani, amely felülmúlja az alexandriait. 

Vetélytársa, Ptolemaeus Epiphanes (Kr. e. 205–182) megtiltotta a papirusz kivitelét Egyiptomból, hogy meghiúsítsa 

Eumenes tervét. Ezért aztán Eumenes borjú-, bárány- és kecskebőrre íratta a könyveket. Az új íróanyag a király székhelyéről 

kapta nevét. 

A pergamen úgy készült, hogy a fiatal állat bőrét gondosan megtisztogatták, habkővel lecsiszolták és mésszel fehérítették. 

Először ebből is tekercseket, majd a IV. századtól fogva kódexeket készítettek. A pergamen tartósabb, ugyanakkor 

lényegesen drágább anyag is volt a papirusznál. Ezért az eredeti írást gyakran lekaparták, hogy újra írhassanak rá. Ilyen 

esetben beszélünk codex rescriptusról vagy palimpszeszt (a görög „pszáo” szó azt jelenti: súrol) kódexről. Az ősibb volta 

miatt rendszerint értékesebb kitörölt szöveget ma kémiai úton láthatóvá tudják tenni. 

A IV. században a pergamentekercseknek a kereszténység körében való elterjedéséhez hozzájárult a keresztény egyház 

anyagi jóléte a Nagy Konstantinus-i fordulat után, valamint a császár külön adományai is. Konstantin 331 körül megbízta 

Euszebiosz püspököt, hogy Bizánc újonnan épült templomai számára készíttessen 50 pergamen kódexet, amelyek a 

teljes görög Bibliát tartalmazzák. A pergamenről… van említés a Bibliában: pergamenre írt kéziratai Rómába szállítását 

kérte Pál munkatársától, Timóteustól (2Tim 4,13). 

A kínai eredetű, rongyból készült papírt csak a XIII. században kezdték használni Európában a bibliai és liturgikus könyvekhez. 

A papír azonban csak a XV. század közepétől, a könyvnyomtatás feltalálásától fogva szorította ki a pergament. 

Egy másolóműhely technikájába ad betekintést az alábbi, Origenésztől való feljegyzés: „A diktáláshoz több mint hét 

gyorsíró állott rendelkezésemre, akik megszabott időnként váltották egymást. Nem kevesebb volt a könyvírók száma a 

szépírásban gyakorolt leányokon kívül.” (Euszebiosz: Egyháztörténet, VI. 23/2) 

2.3 A BETŰÍRÁS MEGJELENÉSE (BIBLIA.HU) 

A Biblia legrégebbi könyveivel kapcsolatban elképzelhető-e egyáltalán, hogy valaha is létezett autografájuk? Volt-e már 

akkor betűírás? „A bibliakritikusok a XIX. században nyomatékosan állították, hogy Mózes korában a héber írás még 

nem létezett. Ezt tekintették a legerősebb érvüknek azon állításukat bizonyítandó, hogy Mózes öt könyvét több évszázaddal 

később írták… Azonban számos, a II. évezred első feléből származó betűírásos feliratot találtak, ami azt mutatja, 

7 „A kódex (a latin codex, fatábla szóból) kézzel írott középkori könyv, a 4. században jelent meg. […] Kötése általában 

bőrrel bevont, fém kapcsokkal összefogott két fatábla (innen származik a neve). Az értékesebbeket néha arannyal, 

ezüsttel és drágakövekkel díszítették. Egy-egy kódex nem egyszerű lapokból (folio), hanem levélpárokból, bifoliumokból 

állt. Számos lap egymásba hajtogatásával, közepükön átvarrással egybeerősítve készültek az ívek. Minden középkori 

kézirat ilyen ívekből állt össze: egy kódex tehát olyan könyv, mely több kisebb összefűzésével alakult ki.” (Wikipédia) 

7 | 30

A bibliai iratok eredeti nyelve (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

hogy a héber betűírás általánosan használt volt… Egy Ugaritban (Észak-Szíria) talált kis tábla a kánaánita írás teljes ábécéjét 

tartalmazza. Ez igazolta, hogy a héber ábécé a betűk ma ismert sorrendjében létezett már a Kr. e. XV. században. 

Ezt eddig senki sem tartotta lehetségesnek.” (Siegfried Horn: A bibliai régészet XX. század eleji feltárásai. Budapest, 

1991, 13. l. – Stramszki István fordítása) 

„A Sínai-félszigeten talált feliratokat a kiváló angol egyiptológusnak, Alan Henderson Gardinernek sikerült megfejtenie. 

150 jelet számlált össze, de később kiderítette, hogy a feliratokon mindössze 32 különböző jel ismétlődik, tehát nyilván 

betűírásos emlékek kerültek felszínre… Ők tették meg tehát a nagy lépést: nyelvük minden mássalhangzóját külön jellel 

rögzítették, és ezzel megteremtették az első betűírást… Így alakult ki Kr. e. 1500 táján az az írás, melyet a 

Sínai-félszigeten talált egyéb írásos emlékektől való megkülönböztetésül protosinainak neveznek… Szíria és Libanon 

határán 1929 márciusában… feltárták az addig csupán történelmi forrásokból ismert, és már a Kr. e. XII. században elpusztult 

ókori város, Ugarit romjait. Hans Bauer… a publikált ékírásos agyagtáblákról megállapította, hogy Ugaritnak, 

ennek az élénk forgalmú ókori kereskedővárosnak a lakói már a Kr. e. XV. században 30 jelből álló tiszta betűírást használtak.” 

(Kéki Béla: Az írás története. Budapest, 1975, 74. l.) 

A betűírás kezdete és az isteni kinyilatkoztatás írásba foglalásának a kezdete tehát egybeesik. Az isteni gondviselés terve 

és műve sejthető emögött. 

2.4 A BIBLIAI IRATOK EREDETI NYELVE (BIBLIA.HU) 

Az ószövetségi iratok héber nyelven íródtak. Néhány kisebb arám nyelvű szakasz is található az egyes iratokban: 

Ezsd 4,6–8.18; 7,12–26 és Dán 2,4–7,28 a leghosszabb, legfontosabb ilyen szakasz. Mindegyik helyen értelemszerű 

az arám nyelvre való átváltás: arám nyelvű levelet, rendeletet vagy beszédet idéz. 

A héber nyelv a sémi nyelvcsaládba tartozik, amelynek ágazatai: 

kelet-sémi nyelv: akkád (az asszír és a babiloni birodalom nyelve, az amarnai levelek nyelve) 

dél-sémi nyelvek: arab és etióp 

észak-sémi nyelvek: amorita (vagy emoreus) és arám (vagy szíriai; az elifantinei kéziratok nyelve) 

északnyugat-sémi nyelvek: ugariti (a Ras-Samra-i kéziratok nyelve), föníciai, moábita (a Mésa-k nyelve) és héber. 

A héber nyelv fejlődési szakaszai: bibliai; misnai; rabbinikus; középkori; modern. Az ószövetségi kéziratok nyelve a bibliai 

héber. 

A héber írás úgynevezett quadrát írás, azaz négyzetes írás, ami azt jelenti, hogy a legtöbb betű egy négyzetbe írható, 

illetve egy négyzetet tölt ki. Továbbá a héber írás jobbról balra írás: a héber Bibliát is visszafelé kell lapozni. A héber 

írásban nincs külön nagy- és kisbetű. Nincs magánhangzó sem, a csak mássalhangzóból álló szógyökök jelölnek egy-egy 

fogalomkört. A magánhangzók jelölésére csak a Kr. u. VI. századtól alakult ki az ún. punktációs (pont-) rendszer, amely 

pontokat és vonalkákat alkalmaz a betűk alatt, felett és közepében. Az ún. tiberiási punktációs rendszer lett a legelterjedtebb. 

Ezt követik a héber bibliák és az újhéber nyelv is. A magánhangzók kiejtésére nézve 9 féle hagyomány létezik: a 

jemeni, a perzsa, a dagesztáni, az askenázi (délnémet, lengyel és litván), a babilóniai, a samaritánus, a szefárd (a spanyol 

zsidóké), a marokkói és a portugál. Az askenázi és a szefárd a legelterjedtebb ezek közül. Az élő héber nyelvben és a 

bibliai szöveg olvasásánál, valamint a tudományos nyelvtanoknál az utóbbit követik. 

Az újszövetségi iratok görög nyelven íródtak. Az arám, és sokkal kisebb részben a latin nyelv hatása érvényesül még az 

Újszövetség nyelvezetében, noha összefüggő arám vagy latin szakaszok nincsenek az újszövetségi iratok egyikében sem. 

Jézus korában az arám nyelv volt a köznyelv Palesztina területén, ezen a nyelven beszéltek Jézus és tanítványai is. 

A latin nyelv pedig a politikai és katonai nyelv volt a Római Birodalomban, miközben a birodalmi köznyelv ebben az 

időben még a görög volt a birodalom más területein. Jézus keresztjének három nyelvű – latin, héber (arám) és görög – 

felirata jól illusztrálja, hogy milyen nyelvek éltek ekkor Palesztina területén (lásd: Jn 19,20). 

8 | 30

Az Ószövetség kéziratai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

A görög nyelv az indo-európai nyelvcsaládba tartozik. A görög nyelv fejlődési szakaszai: homéroszi, attikai, koiné, bizánci 

és modern. A bibliai iratok koiné görög nyelven íródtak, amely világnyelv volt Nagy Sándor hellén birodalmában, majd a 

Római Birodalomban. Virágzó koiné görög nyelvű irodalom létezett századokkal Krisztus ideje előtt és után is. 

Az evangélium gyors terjedését nagymértékben elősegítette ez a tényező az őskereszténység idején. Az isteni gondviselés 

elrendezésének tekinthetjük, hogy Jézus egy egynyelvű nagy birodalomban jelent meg, így ott igen gyorsan terjedhetett 

el a róla szóló evangélium. 

2.5 AZ ÓSZÖVETSÉG KÉZIRATAI (BIBLIA.HU) 

Az ószövetségi iratok autografái, tehát a szerzők által készített eredeti írások nem maradtak fenn. Sőt a legrégibbnek 

számító kéziratok száma is kevés volt, és ezek is mind egészen késői korból valók voltak. Egészen 1947-ig ez volt a helyzet, 

az úgynevezett holt-tengeri tekercsek 8 felfedezéséig. 

Négy kézirat jelentette a legfontosabb szövegforrást, amelyek teljességében vagy jelentős részben tartalmazták az 

ószövetségi könyveket: 

A Kairói kódex 895-ből, Moses ben Asher készítette a palesztinai Tiberiásban. Azokat az ószövetségi iratokat 

tartalmazza, amelyeket a héber kánon a korai és a későbbi próféták csoportjába sorol. 

A Szentpétervári kódex a prófétákról 916-ból, amely csak a későbbi próféták csoportjába sorolt iratokat tartalmazza. 

Babilóniai punktációs rendszerrel írt szöveg. 

Az Aleppói kódex 930-ból, Aron ben Asher által javított és punktált szöveg. Eredetileg a teljes Ószövetséget tartalmazta, 

ma azonban már hiányos, mert 1948-ban úgy mentették ki az égő zsinagógából. Szíriából Izráelbe 

csempészték ezután, jelenleg is ott őrzik, és alapul veszik a héber bibliák kiadásához. 

A Szentpétervári kódex 1008-ból, másolat a Rabbi Aron ben Moses ben Asher által 1000 körül készített kódexről. 

A teljes Ószövetséget tartalmazza. A babilóniai írástudók szerinti magánhangzójelekkel punktált szöveg. 

E négy kézirat közül az utolsó, a teljes Ószövetséget tartalmazó kézirat a legfontosabb. Azért tudjuk e kéziratok pontos 

keletkezési idejét, sőt elkészítőjük, másolójuk neve is ismeretes, mert zsidó zsinagógai közösségek őrizték meg őket. 

Ezek a kéziratok mind egységes, azonos szöveget képviseltek, amelyet maszoréta szövegnek nevezünk. Ez az elnevezés 

a héber massorah (jelentése: hagyomány) szóból ered, és áthagyományozottat jelent. Maszoréta tudósoknak hívják 

azokat a zsidó írástudókat, akik az V–X. században magánhangzójelöléssel látták el a szöveget, kialakították a biztos 

mintaszöveget. Kritikai megjegyzéseiket a szent szöveg köré írták. Igen gondos munkát végeztek. Megállapították a 

másolás szigorú szabályait: meghatározták a használható írásanyagot és tintát, megszámolták a sorokat és betűket, 

amellyel ellenőrizni kellett a másolás pontosságát. Ha egyetlen hiba volt egy kéziratban, ami a másolat ellenőrzésénél 

kiderült, az egészet meg kellett semmisíteni! 

Ezeken kívül az alábbi, korábbi időből való kézirattöredékek érdemelnek említést: 

A kairói genizából (Geniza: kézirattemető hely a zsinagóga mellett.) való kézirattöredékek, melyek a 

Kr. u. VI-IX. századból származnak. A kairói zsinagóga újjáépítésekor fedezték fel a töredékeket 1890-ben. 

Az ún. Nash-papirusz, amely a Tízparancsolatot (2Móz 20,1–17) és Izráel hitvallását (4Móz 6,4–9) tartalmazza 

töredékesen, a Kr. e. 150 és Kr. u. 50 közötti időből. (A neve onnét származik, hogy W. L. Nash vásárolta meg 

egy egyiptomi régiségkereskedőtől, aki azt állította, hogy Fajjumban fedezték fel a leletet.) 

8 „A holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben beduin pásztorok találták a Qumrán hegység egyik barlangjában. […] 

A tekercseket hosszúkás (60 cm magas) agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, 

hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak. Mivel a beduinok nem tudták a tekercseket hasznosítani, azok meglehetősen 

kalandos körülmények között jutottak el a Palesztinai Régészeti Múzeumba, majd az izraeli Könyv Szentélyébe, 

amelyet a tekercsek őrzésére emeltek. […] A tekercsek anyaga többségében pergamen illetve papirusz, ám az emberiség 

történelmében egyedülálló módon az egyik barlangban vörösréz tekercspárost is találtak. Sehol a világon nem volt 

erre példa még. Az írások nyelve nagyrészt héber, de néhány görög, illetve arámi nyelvűt tartalmaz, korban pedig a Kr. 

e. 2. század és az Kr. u. 1. század között készültek.” (Wikipédia) 

9 | 30

Az Újszövetség kéziratai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

A következő okok magyarázzák, hogy olyan kevés régi kéziratuk maradt fenn az ószövetségi iratoknak: 

A maszoréta írástudók mintaszövegének elkészülte után feltehetőleg minden más kéziratot megsemmisítettek. 

A rabbinikus hagyomány egyik szabálya volt, hogy ha egy kézirat a használatban elöregedett és így zsinagógai 

felolvasásra már nem lehetett használni, akkor szertartásosan el kellett temetni, nehogy méltatlan, szentségtelen 

bánásmódban részesüljön. Hasonló módon kellett megsemmisíteni a másolásnál elrontott, hibás kéziratokat 

is. (Erre szolgáltak a genizák.) 

A zsidóság vég nélküli hányattatása és üldöztetése az egyik magyarázata a régi kéziratok hiányának. Jellemző, 

hogy az előbbiekben említett kéziratok sem Palesztinában, hanem a szétszórt zsidóság körében maradtak fenn. 

A kéziratok csekély száma és fiatal kora miatt nagy kérdés volt, hogy vajon mennyire hiteles a maszoréta szöveg? Nem 

volt-e önkényes, illetve mennyiben lehetett önkényes a zsidó írástudók munkája? Volt ugyan egy nagyon fontos tanú a 

maszoréta szöveg hitelessége mellett: a Septuaginta [lesz szó erről a fordításról], az Ószövetség Kr. e. 250 körül készült 

görög fordítása, amely sok régi kéziratban állt rendelkezésre. Mégis sok kételynek és feltevésnek maradt helye. Ezen a 

háttéren érthetjük meg a holt-tengeri kéziratok felfedezésének az igazi jelentőségét. 

Mindez azt mutatja, hogy a bibliai iratokat – mint Istentől ihletettnek elismert iratokat – a legnagyobb tisztelettel kezelték. 

A maszoréták előtt természetesen más zsidó írástudó nemzedékek gondozták a szent szövegeket. Talmudi periódusnak 

is szokás nevezni a Kr. e. 500–300-ig terjedő időszakot, amikor a szent iratok már mind készen voltak, másolatokat 

készítettek róluk a zsinagógák számára és szintén gonddal őrizték, tanulmányozták őket. Még ezt megelőzően igen 

fontos munkát végzett a szent iratok összegyűjtésében Ezsdrás a babiloni fogság után. Már Babilóniában, majd a fogságból 

hazatérve, otthon Júdeában is nagy odaadással fáradozott ezen. A róla szóló bibliai feljegyzés is utal erre: 

Ezsd 7,10.25; Neh 8,1–3. Az egész nép megértette e munka fontosságát ebben az időben, és igényük volt az Írások 

megismerése, hallgatása, mert a babiloni fogság és a belőle való szabadulás nagy történelmi tapasztalata megtanította 

őket a prófétai kijelentések mély tiszteletére. 

2.6 AZ ÚJSZÖVETSÉG KÉZIRATAI (BIBLIA.HU) 

Az újszövetségi könyvekhez rendelkezésünkre álló legrégibb kéziratok a következők: 

Mintegy 200 majusculus (csupa nagybetűvel írt) kódex. 

Kb. 2300 minusculus (kisbetűs) kódex. 

Több mint 70 papirusz kódextöredék. 

Az úgynevezett lekcionáriumok, amelyek az istentiszteleti felolvasásra kijelölt bibliai szakaszokat tartalmazzák. 

Az ókori egyházatyák írásaiban található újszövetségi idézetek. 

A régi fordítások. 

Mindezek közül a majusculus kódexek és a papirusz kódextöredékek a legrégibbek és a legértékesebbek. 

A papiruszok az Újszövetség görög szövegének legrégibb tanúi. Többségük a III. századból származik, de akad közöttük a 

II. századból való is. A papiruszok egyik legfontosabb csoportját Chester Beatty-papiruszoknak nevezik. Ezeket Chester 

Beatty londoni műgyűjtő vásárolta meg 1930–31-ben. 

Papyrus Rylands (John Rylands' Library, Manchester) – Jelzete p52: A legrégibb papirusz. Egy kis töredék János 

evangéliumából (18,31–33.37–38), Kr. u. 110 körül keletkezett Egyiptomban. Kétségtelen cáfolat azokra a feltevésekre, 

amelyek szerint János evangéliuma a II. század végén keletkezett. Csak 1935-ben vált ismertté. 

A majusculus kódexek többsége a VI. század után keletkezett. Néhány azonban a IV–V. századból származik. 

Az Újszövetség eredeti szövegét elsősorban ezek alapján rekonstruálhatjuk. 

Codex Vaticanus – Jelzete: B. Mérete 26,5x25 cm. Három kolumnás (azaz oszlopos). Eredetileg 820 lap volt, 

ebből megvan 759 lap. Tartalmazza az Ó- és az Újtestamentumot Zsid 9,14-ig. Ez nemcsak a legrégibb bibliai 

10 | 30

Az Újszövetség kéziratai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

kódex, hanem a legrégibb fennmaradt pergamen kódex is. Alexandriában, 340 körül keletkezett. 1745 óta kimutathatóan 

a Vatikáni Könyvtárban van. Napóleon 1809-ben Párizsba vitte, de azután ismét visszakerült… 

A Vatikán az Újszövetséget fakszimile nyomással 1868–72-ben jelentette meg, kifogástalan fénymásolatát pedig 

1904-ben. 

Codex Sinaiticus (graecus) – Jelzete: az alef héber betű [א] vagy Sin. Mérete: 38x33,5 cm. Négy kolumnás. Eredetileg 

720 lap volt, megvan belőle 347 lap. Tartalmazta az egész Bibliát, az Ószövetséget nagyon töredékesen, 

az Újszövetséget majdnem teljesen. Szinte egyidős az előzővel. Szép nagy iniciálékkal írta 3 vagy 4 szövegíró. 

Keletkezési helye Alexandria lehet. 

Codex Alexandrinus – Jelzete: A. Mérete 32x26 cm. Két kolumnás. A teljes Biblia 773 lapon, 4 kötetben. 

Az Újszövetség kissé hiányos, 143 lap. Röviddel 400 után keletkezett, bizonyára Alexandriában. A kódex 

1627-ben az angol király könyvtárába, 1757-ben pedig a londoni British Museumba került. 

Codex Empharemi Syri rescriptus – Jelzete: C. Mérete: 33x26 cm. Egy kolumnás. Eredetileg teljes Biblia volt, de 

mára nagyon töredékes. Az Ószövetségből megvan 64 lap, az Újszövetség 238 lapjából pedig 145 lap. 

Palimpszeszt, a kitörölt bibliai szöveg helyére a XII. században Szíriai Efrém görögre fordított műveit írták. 

Az eredeti szöveg az V. században, talán Egyiptomban keletkezett. A kódex a XVI. században a Mediciek birtokában 

volt. Medici Katalin vitte Franciaországba. Azután többször cserélt gazdát, végül a párizsi Bibliotheque 

Nationale-ba került. Az eredeti szöveg kibetűzése először Konstantin Tischendorfnak sikerült, ő adta ki 

1843-ban. 

Az Újszövetség ősi kéziratainak felkutatásában, az ősi szövegek kiadásában és kiértékelésében nagy és tiszteletre méltó 

munkát végzett a múlt században [az előbb említett] Konstantin Tischendorf (1815–1874), a Lipcsei Egyetem tanára, aki 

nagy kitartással kereste a Biblia ősi kéziratait. Szilárdan hitt a Biblia ihletettségében és hitelességében. Miután reménytelenül 

kísérletezett azzal, hogy kutatásaihoz rendelkezésére bocsássák a Codex Vaticanust, a Közel-Keletre utazott. 

1844-ben izgalmas módon fedezte fel az egyik legősibb, legfontosabb újszövetségi kéziratot, a Codex Sinaiticust. 

A Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban talált rá, egy kosárban a tüzelésre szánt papírok között. Ma is tisztelettel és 

nagyra értékelve tekinthetünk Tischendorf munkásságára. 

„Kérésére 43 lapot átengedtek neki, hogy hazavigye urának, Frigyes Ágost szász királynak. Ezek a lapok a király könyvtárából 

a lipcsei egyetemi könyvtárba kerültek. 1853-ban, Tischendorf újabb látogatásakor a kolostorban nem akartak 

tudni a kódex többi lapjáról. 1859-ben, újabb látogatása végén, utolsó este búcsúzáskor Tischendorf megmutatta a 

kolostor gondnokának az újonnan megjelent Septuaginta-kiadást. Erre az kijelentette, hogy neki is van Septuagintája, s 

rövidesen visszatért a keresett kódex kendőbe takart lapjaival. Tischendorf másnap magával akarta vinni a kéziratot 

Kairóba, a kolostor egyik fíliájába, de nem engedték. Sok utánajárásra megküldték a kéziratot Kairóba, és ott 

Tischendorf laponként kapta kézhez lemásolásra. A szerzetesek visszautasítottak minden megvételi ajánlatot. Ekkor 

Tischendorf azt az ajánlatot tette, hogy ajándékozzák a kéziratot az orosz cárnak, a görög egyház patrónusának. Erre 

hajlandók voltak, ha viszont Tischendorf kijárja a cárnál, hogy az ő jelöltjüket nevezze ki érseküknek. Tischendorf elintézte 

a kinevezést. A kódex Pétervárra… került, a cár pedig még külön 9000 rubellel jutalmazta a kolostort. Tischendorf 

1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a szovjet kormány először 

Amerikával kezdett tárgyalást a kézirat eladása ügyében, de Amerika az 1931-es gazdasági válság miatt nem tudott 

megegyezni. Ezért Anglia vásárolta meg a kódexet 100000 font sterlingért, és 1933-ban a londoni British Museumban 

helyezték el.” (Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés, Budapest, 1969, 220. l.) 

„Szakadatlanul utazott, fáradhatatlanul másolta és hasonlította össze a régi kéziratokat. Felfedezett 18 majusculust, 

közöttük a Codex Sinaiticust; 6 minusculust; először adta ki 25 majusculus szövegét, és újra kiadott 11 már ismert 

majusculus szöveget. Elkészítette a görög Újtestamentum 8, a latin Újtestamentum 4, és a görög Ótestamentum 4 kiadását. 

A görög Újszövetséget 1841-ben jelentette meg először. Élete munkájának koronája az 1869-ben kiadott görög 

Újszövetség… Ennek kritikai apparátusa még ma sem meghaladott.” (Prőhle: i. m., 231. l.) 

„Élete feladatának tartotta a legrégibb létező újszövetségi kézirat felkutatását és kiadását… Szeme világát sem kímélve 

dolgozott… Tischendorf több mint száz könyvet adott ki élete folyamán, melyek közül sok pusztán a Biblia szövegének 

11 | 30

Az Ószövetség eredeti szövegének kiadásai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

közzététele. Elégedetten tekinthetett vissza munkájára…, sikerült meggyőzni kora kritikus szemléletű teológusait, hogy 

az Újszövetség szövege több bizalmat érdemel, mint amennyire korábban méltatták. 1874-ben halt meg, vakon… 

Tischendorf munkássága az apostolok halála és a korai kéziratok közötti űrt kb. kétszáz évre csökkentette…” (Siegfried 

Horn: i. m., 39-40. l.) 

2.7 AZ ÓSZÖVETSÉG EREDETI SZÖVEGÉNEK KIADÁSAI (BIBLIA.HU) 

A könyvnyomtatás feltalálása után hamar, már 1477-ben megkezdődtek az előkészületek – a héber betűtípusok metszésével 

– a héber nyelvű Ószövetség kiadására. 1488-ban jelent meg először a teljes szöveg pontozott kiadása 

Soncinóban. A XVI. század elején számos újabb kiadás történt. Az 1526-os velencei Bamberg-kiadás azután mintaszöveggé 

vált. A héber Biblia 1571-es Montanus-féle kiadásában jelent meg először a mai versekre osztás, amely követte a 

XVI. századi protestáns fordítások kiadásánál alkalmazott fejezet- és vers-beosztást. A reformáció idején megélénkült 

bibliakutatás és bibliafordítás – amit az 1450-től megindult könyvnyomtatás is lehetővé tett – ösztönözte tehát, illetve 

tette szükségessé a vers-beosztást. Ennek volt már előzménye, hiszen a héber kéziratokban a babiloni fogság idejétől 

fogva megjelent egyfajta szakaszokra vagy fejezetekre osztás. 

A XIX. században megnőtt az igény egy kritikai kiadás iránt, amely az összes kézirat tanúságát figyelembe véve közli a 

lehető legjobb, legpontosabb szöveget. Rudolf Kittel 1937-ben kiadott Biblia Hebraica-ja valósította meg végül ezt a 

célt. A mai napig is a Kittel-kiadású héber bibliák használatosak a leginkább. Mértékadó, jó szöveg található az 1929– 

36-ban Oxfordban kiadott Mózes öt könyve és a haftárák című műben is, amely Magyarországon először 1940–42-ben 

jelent meg, s a közelmúltban (1984-ben) ismét kiadták Budapesten, Dr. Hertz J.H. kommentárjaival. 

A héber nyelvű Ószövetséghez ajánlható konkordancia a stuttgarti kiadású, Gerhard Lisowsky által összeállított 

Konkordanz zum Hebräischen Alten Testament. Az első kiadása 1951-ben jelent meg. 

2.8 AZ ÚJSZÖVETSÉG EREDETI SZÖVEGÉNEK KIADÁSAI (BIBLIA.HU) 

„…Frobenius bázeli könyvnyomtató… felkérte 1515-ben Rotterdami Erasmust (1466–1536), a kitűnő holland humanista 

tudóst, hogy sürgősen készítse el az Újszövetség görög kiadását. E célból rendelkezésére bocsátott néhány kéziratot – 

közöttük az 1-es számú minusculust is – a bázeli dominikánusok könyvtárából. A görög Újszövetség már 1516-ban megjelent 

Erasmus elegáns latin fordításával. Jelenések könyvéhez egyetlen kézirat állott rendelkezésére, amely 22,16-nál 

megszakadt. A hiányzó részt Erasmus a Vulgatából [lesz szó erről a fordításról] fordította vissza görögre. Erasmus szövege 

hamar elterjedt, 1535-ig öt kiadása jelent meg.” (Prőhle: i. m., 229. l.) 

„Nagyobbszámú kézirat kritikai felhasználásával adta ki az Újszövetség görög szövegét 1534-ben De Colines (Coliaeus) 

Simon. Veje, Estienne Róbert kritikai értékben is gazdagodott, csinos kiállítású kiadványaival tette emlékezetessé nevét. 

1546-ban jelent meg az első, 1549-ben a második, 1550-ben pedig a harmadik híres kiadása, az editio regia, melynek 

széljegyzetei az első kritikai apparátust tartalmazzák. Az 1551. évi genfi görög-latin nyelvű kiadásban használja először a 

Szentírásnak versekre való beosztását s a versek számlálását. Fontos újítása helyet kapott minden későbbi bibliakiadásban 

is, bár sok helyen erőszakot tesz a szövegen, gyakorlati szempontból most már mindenkorra megmarad Estienne 

vers-beosztása. Estienne negyedik kiadásának felhasználásával adta ki de Béze (Beza) Tivadar az 1565-1604 közti években 

kilenc különböző görög újszövetségi szövegét, mely a hivatalos angol bibliafordításnak szolgált alapul. 

Első kiadását nyomták újból 1624-ben az Elzevir testvérek Leydenben. A tetszetős külsejű, könnyen forgatható kiadás 

hamar meghódította az európai kontinens olvasóközönségét. Az 1633-i kiadás előszavában textus receptusnak, azaz 

mintaszövegnek nevezték el az általuk kiadott szöveget. Ez lett azután hosszú ideig a görög Újszövetség, melyből az 

angol bibliatársaság 100 év alatt közel félmillió példányt terjesztett el. Az Elzevirek textus receptusa… alapjaiban Erasmus 

kiadására támaszkodott. 

Angliában… Bentley Richard cambridge-i professzor 1716-ban elvül állította fel, hogy csak olyan szöveget szabad közzétennünk, 

mely a legrégebbi görög kéziratokra támaszkodik. Ezt a tudományos munkát Bengel János württembergi protestáns 

teológus kezdte meg… Bengel kortársa, Wettstein ugyan csak a textus receptust nyomtathatta ki, de már 

12 | 30

Az Újszövetség eredeti szövegének kiadásai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai 

1730-ban megjelent Prolegomenaiban részletesen ismerteti a kéziratokat, a szövegfordításokat. Bengel és Wettstein 

után Griesbach (1745–1812) neve jelent újabb haladást a szövegtörténetben. Ő az első német tudós, aki nem nyomatja 

ki a hagyományos szöveget, hanem a kritikai elvei alapján helyreállított szöveget adja… 

A fáradhatatlanul és szerencsésen kutató Tischendorfé (1815–1874) az érdem, hogy ezrekre menő kéziratos anyag 

felhasználásával többször is kiadta az újszövetségi görög szöveget… 

Harminc évi fáradságos munka után Westcott és Hort, a két cambridge-i tudós 1881-ben olyan szövegkritikai kiadást 

akart nyújtani, melynek szövege nem a IV. század végén, hanem a II. században volt használatos az Egyházban… 

Soden berlini tanár (1852–1914) mintegy 1900 kézirat lelkiismeretes egybevetésével, szemsorvasztó munkával készült 

négykötetes műve 1902–13-ban jelent meg… Munkájával végleg eltemető te Erasmus és az Elzevirek textus receptusát. 

Ma az Újszövetségnek sokkal jobb szövege van kezünkben, mint a textus receptus uralma idején volt. Lényegében természetesen 

ő is odajutott, ahová a többi szövegkritikus: minden fontos dologban egyező s elenyészően ritkán eltérő 

szöveghez.” (Szentiványi Róbert: A szentírástudomány tankönyve. Budapest, 1946, 359–361. l.) 

„Az újszövetségi szövegkritika első kísérletei egykorúak a szövegek másolásával. A szöveg másolói és korrektorai kezdettől 

fogva számoltak a szöveg romlásával, s amikor ezeket javítani akarták, és keresték a helyes szöveget, akkor kezdetleges 

szövegkritikai munkát is végeztek… A III. század végéig annyira differenciálódtak a szövegek, hogy többen is megkísérelték 

az eredeti szöveg helyreállítását. A saját vidékükön legelterjedtebb szöveg alapján a variánsok figyelembevételével 

készítették el a hivatalos és kötelező szöveget. Ezt nevezzük szövegrecenziónak. Hieronymus szerint 300 körül 

Egyiptomban Hesychius, Palesztinában a Cézáreai Pamphilus (309), Szíriában pedig az Antiochiai Lucianus (312) készítettek 

szövegrecenziókat. Ezeknek a kézirata nem maradt ránk. De munkájuk nyoma meglátszik a későbbi kéziratokon… 

A IV. században szövegkritikai szempontból két fontos esemény követte egymást. A 303-ban kezdődő Diocletianus-féle 

keresztényüldözéskor tömegesen égették el a keresztény iratokat. Az ezt követő felszabadulás idején viszont tömegesen 

készítették az új kódexeket… Valószínű, hogy a IV. század végén újabb recenziók egységesítették a szöveget. Így 

alakult ki a bizánci szövegtípus. Ezt követi a kódexek túlnyomó többsége… 

Westcott és Hort az Újszövetség 1881–82-ben megjelentetett kritikai kiadásában… négy szövegtípust figyeltek meg. 

Ezek: az alexandriai, a szír, a nyugati és a »semleges« szöveg. Szerintük az utóbbi a legeredetibb szöveg, a Codex 

Vaticanusban és a Codex Sinaiticusban található meg… 

A szövegkritika ma többnyire négy szövegtípussal számol. Az újszövetségi kéziratok legfiatalabb és legelterjedtebb szövegtípusa 

a bizánci szöveg. Antiochiából származik… A kéziratok túlnyomó többségében ezt a szöveget találjuk, ebből 

alakult ki a textus receptus is, de legtávolabb van az eredeti szövegtől. Hasonlóképpen jól körülhatárolható szövegtípus 

az alexandriai szöveg. Egyiptomi szövegnek is nevezték. Ez idő szerint vitán felül ez a legmegbízhatóbb szövegtípus… 

Az újabb szövegkritika eredményének kell tekintenünk a cézáreai szöveg elhatárolását… Bizonytalanság támadt újabban 

a nyugati szöveg körül. Azelőtt ide sorolták a cézáreai szövegtípushoz tartozó kéziratokat is… 

Westcott és Hort megállapítása szerint a szövegvariánsok az Újtestamentum szövegének mindössze egy ezredrészét 

érintik. Még megoldatlan szövegkritikai kérdések miatt bizonytalan maradhat tehát néhány újszövetségi íráshely eredeti 

értelme. De ez nem teszi sem bizonytalanná, sem érthetetlenné az Újszövetség egészének igazi üzenetét.” (Prőhle: i. 

m., 235., 237., 240–241. l.) 

A ma rendelkezésünkre álló legpontosabb szöveg: a Nestle kiadású Novum Testamentum Graece. „Először Eberhard 

Nestle (1851–1913) készítette el 1898-ban. Szövegét három kritikai kiadás: Tischendorf, Wescott-Hort és B. Weiss szövege 

alapján állította össze, mégpedig úgy, hogy ahol eltérnek egymástól, ott a többség szerint döntött. 1914 óta fia, 

Erwin Nestle folytatta a munkát… A stuttgarti Württembergische Bibelanstalt kiadásában megjelenő görög Újtestamentumot 

világszerte ismerik és használják.” (Prőhle: i. m., 232. l.) 

A legjobb konkordancia az Újszövetség görög szövegéhez a stuttgarti kiadású Schmoller Handkonkordanz. 

13 | 30

A Septuaginta (biblia.hu) | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig 

3 A BIBLIA FORDÍTÁSAI AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG 

3.1 A SEPTUAGINTA (BIBLIA.HU) 

A Kr. e. III. századig a bibliai iratokhoz csak a héber nyelven tudók férhettek hozzá. A Szentírás ebben a században lépett 

ki az egynyelvűségből. A legelső fordítás az akkori világnyelven, a hellenizmus korabeli görögön szólaltatta meg az isteni 

üzeneteket. 

Az Ószövetség görögre fordítását a hagyomány szerint II. Ptolemaiosz Philadelphosz idején (Kr. e. 287–247) kezdték el. E 

tudós hírben álló király annak az I. Ptolemaiosznak a fia volt, aki a Nagy Sándor halála után négy részre osztott birodalomban 

Egyiptomot kapta. II. Ptolemaiosz nagy gondot fordított arra, hogy a híres alexandriai könyvtár számára az akkori 

világ valamennyi jelentős könyvét beszerezze, illetve lemásoltassa. 

„Így került sor az Ószövetség lefordítására is, mely azért kapta a »Hebdomékonta«, majd latinosítva a »Septuaginta« 

(jelentése: hetvenes; rövidítve LXX) nevet, mert állítólag Egyiptom uralkodója a 12 zsidó törzsből összesen 70 írástudót 

hívott országába, hogy a fordítás munkáját elvégezzék. A sok tekintetben legendás történetről az ún. ál-Aristeiás 

levele alapján Alexandriai Philón (Kr. e. 25–Kr. u. 50), valamint Josephus Flavius számol be (A zsidók története. Budapest, 

1980, 283–299. l.). Ilosvai Selymes Péter (1548–1578), XVI. századi költőnk verses formában dolgozta föl a történetet 

Ptolemeus királynak históriája, miképpen Moisesnek öt könyvét nagy költséggel hetvenkét tolmács által zsidó 

nyelvből görögre fordíttatta címmel” (Régi Magyar Költők Tára, IV. kötet, Budapest, 1883, 208–240. l.). 

A 12 törzsből érkezett zsidó bölcsek kivívták az egyiptomiak csodálatát. Megérkezésük után néhány nappal az alexandriai 

könyvtár igazgatója, Demetriosz Phelereusz „kivitte őket hét stadionnyira a tengerbe nyúló és egy szigetre vezető 

töltésre, átment velük a sziget északi részébe, és bevezette őket egy tengerparti házba, ahol megfelelő csendben és 

magányosságban dolgozhattak. Azután felszólította őket, hogy fogjanak hozzá a munkához… Az öregek rendkívül nagy 

szorgalommal és lelkesedéssel hozzá is fogtak, hogy elkészítsék a pontos fordítást, s naponta a kilencedik óráig (azaz 

délután 3-ig) dolgoztak. Azután testi szükségleteikről is gondoskodtak, s ebben a tekintetben bőségesen rendelkezésükre 

állt minden szükséges élelmiszer… a király asztaláról. Minden reggel elmentek a királyi palotába, köszöntötték Ptolemaioszt, 

azután ugyanazon az úton visszatértek, a tengerben megmosták kezüket és megtisztulva hozzáfogtak a munkához. 

Mindent összevéve, a törvények leírása és fordítása 72 napig tartott. Akkor azon a helyen, ahol a fordítást elvégezték, 

Demetriosz összegyűjtötte mind a zsidókat, és a fordítók jelenlétében felolvasta munkájukat. A gyülekezet megéljenezte 

a fordítókat és megdicsérte Demetrioszt is a fordítás ötletéért… Azután megkérték, hogy adja át elmélyedésre 

elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a közösség elöljárói, kifejezték 

azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit.” 

(Josephus Flavius: i. m., 292. l.) 

Így kezdődött el Kr. e. 250 körül az Ószövetség fordítása Mózes öt könyvével, a Pentateuchusszal. a Kr. e. III. században 

elkészült Septuaginta elsősorban az Egyiptomban élő, elgörögösödött zsidó diaszpóra istentiszteleti céljait szolgálta, de 

utat nyitott a Biblia elterjedéséhez is. Egészen a Kr. u. II–III. századig nagy népszerűségnek örvendett. Sokan isteni 

ihletettségűnek vallották ezt a fordítást. Az Újszövetség írói is ebből idézték az ószövetségi igéket. A későbbi latin és 

nemzeti nyelvű bibliafordítások is gyakran támaszkodtak rá, így például az egyes iratok kánoni sorrendjében a Septuagintát 

követték és követik mindmáig. 

A Septuagintát komoly támadások érték a korai kereszténység évszázadaiban a zsidók részéről, akik pontatlanságait 

eltúlozva, teljesen megbízhatatlannak tartották. Ez indította Origenészt (Kr. u. 184–254) a Hexapla (jelentése: hatsoros) 

összeállítására. A keleti egyháztanító töredékesen ránk maradt munkája hat hasábban párhuzamba állította az Ószövetség 

alábbi szövegeit: 

az eredeti hébert, 

a görög betűkkel átírt hébert, 

a Septuagintát, és további három fordítást: 

14 | 30

Aquiláét, 

Szümmakhoszét, 

Theodotionét. 

A Vulgata (biblia.hu) | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig 

A Hexapla alapján bebizonyosodott, hogy a Septuaginta nem tökéletes fordítás. Emellett tartalmaz néhány apokrif, a 

zsidó kánonban sohasem szereplő iratot. Mindez azt is bizonyította, hogy az ihletettség nem terjed ki a Szentírás fordításaira, 

vitás esetekben tehát mindig tanácsos az eredeti szöveghez fordulni. 

A Septuaginta hatására keletkezett pontatlanságok némelyikét azóta sem javították ki. Egy aprócska, de jellemző esetet 

említünk. 1Móz 21,14-ben például sokan nem értik – joggal –, hogyan adhatta Ábrahám Hágár vállára a 15–16 éves 

Ismáelt. A felvilágosodás filozófusai, például Pierre Bayle, sokat élcelődtek ezen, és a Szentírás megbízhatatlanságát 

olvasták ki belőle. Az 1973-as kiadású új katolikus fordítás ehhez az igehelyhez fűzött kommentárja szerint már csak 

ezért sem szabad komolyan vennünk a bibliai kronológiát (Szent István Társulat, Budapest, 1976, 63. l.). Ezzel szemben 

az igazság az, hogy a Septuaginta a héber -et prepozíciót, melynek kettős jelentése van (tárgyi és határozói viszonyt 

egyaránt kifejezhet), nem fordította helyesen. Emellett az „a gyermeket” szó folytatása a mondat bevezetésének, mely 

nem „a kenyér”-hez és „a víztömlő”-höz tartozik. Az említett igehely szabatosan tehát így hangzik: „Felkelt azért Ábrahám 

jó reggel, vett egy kenyeret és egy tömlő vizet, és adta Hágárnak. Feltette azt annak vállára, és a gyermekkel elbocsátotta.” 

A Septuagintának számos kézirata és kézirattöredéke maradt ránk a Kr. u. IV–X. századból. Magyarországon három 

görög Biblia-kódex található a X–XII. századból, közülük a legrégibb a budapesti Egyetemi Könyvtárban van. 

3.2 A VULGATA (BIBLIA.HU) 

A Vulgata (jelentése: elterjedt) néven ismert latin nyelvű bibliafordítás Eusebius Hieronymus Jeromos (Kr. u. 347–420) 

munkája. 

Latin fordítások már korábban is készültek, mivel a Római Birodalom kiépülésével a Földközi-tenger medencéjének 

hivatalos nyelve a Kr. u. II. század végétől a latin lett. A számos latin nyelvű változat közül kiemelkedett a Vetus Itala 

(jelentése: régi latin), rövidebb nevén Itala. A IV. század végén I. Damasus római püspök (366–384) rendelte el a kijavítását. 

A munkával a dalmáciai származású, Rómában iskolázott Hieronymust bízta meg, aki húsz évig dolgozott a szövegen. 

Fordítása lassan került használatba. A „Vulgata” elnevezést is csak a XIII. században kapta meg, a tridenti zsinat 

után. Ez lett a katolikus egyház hivatalos bibliafordítása. II. János Pál pápa néhány évvel ezelőtt eredeti formájában, 

kritikai kiadásban adatta ki. 

Hieronymus igazi szöveggondozó, filológus volt. A javítás munkáját szakaszosan végezte el: először az evangéliumok és 

a zsoltárok latin szövegén. Mivel lelkiismeretesen dolgozott, kötelességének érezte, hogy az Ószövetség eredeti héber 

szövegéhez forduljon. Gondossága mellé páratlan nyelvtudás is társult, mely kora legjobb bibliaismerőjévé avatta. Tizenhat 

év alatt, 390–406 között készült el az Ószövetséggel. Az apokrif könyveket, melyeket a IV–V. században már több 

egyházi tekintély a Szentíráshoz sorolt, ő szigorúan kiiktatta, mert tagadta kanonikusságukat. 

Hieronymus tanulóéveiben Vergiliusért, Ciceróért, Platónért lelkesedett, a próféták írásait csiszolatlannak tartotta. 

Fordítása közben fokról fokra került közelebb hozzá a Biblia, és ihletettségének ő lett legfőbb védelmezője a Konstantin 

utáni korszak egyházában. Bár Rómát Babilonnak tartotta, és Damasus püspök halála után Keleten telepedett le, mégis 

az elsők között vallotta a római püspök legfőbb tekintélyét az egyházban, a Szentírás értelmezésének kérdéseiben is. 

Több kommentárt, homiliát (azaz szentbeszédet) készített az egyes bibliai könyvekhez, illetve azok alapján. Ő volt az, aki 

némileg módosított formában kiadta Victorinus (304) kommentárját Jelenések könyvéhez. 

Hieronymus műveit a könyvnyomtatás felfedezése után, a XVI. század elején Rotterdami Erasmus adta ki, aki elődjéhez 

hasonlóan gondos filológus volt. 1516-ban ő jelentette meg az Újszövetség eredeti görög szövegét. (Magyarországi 

kiadása: Brassó, 1557.) 

15 | 30

A valdensek Bibliája (biblia.hu) | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig 

Erasmus a Vulgatát is kiadta javított formában. Így például az evangéliumokban gyakran olvasható „térjetek 

meg” (görögül: metanoiete) fordítása Hieronymusnál „poenitentiam agite”. A latin kifejezést, melynek szó szerinti jelentése 

„gyakoroljatok bűnbánatot”, azaz „bánjátok meg bűnötöket lélekben”, a hivatalos teológia a már a III. században 

gyakorlattá vált nyilvános egyházi vezeklés rítusához igazítva, „tartsatok bűnbánatot” értelemben használta és használja 

ma is. Erasmus az egyértelmű „resipiscite” szót javasolta: „gondoljátok meg”, „lássátok be”, „térjetek észhez”, mely 

pontosan visszaadja a görög ige tartalmát (tulajdonképpen: „gondoljátok utólag másként”, „változtassátok meg ítéleteteket”). 

„A súlypont az egyházi nyilvános szférából eltolódik a személyesbe: a hit legfontosabb eleme, a bűnbánat a 

külső, szigorúan előírásos cselekedetből lelkiismereti üggyé változott. Már ez az egy eltolódás is rendkívül jelentős szerepet 

játszott a reformáció előkészítésében” – állapítja meg Markis Simon Rotterdami Erasmus c. könyvében, Budapest, 

Gondolat, 1976, 174. l.) 

3.3 A VALDENSEK BIBLIÁJA (BIBLIA.HU) 

Azt gondolhatnánk, hogy a Vulgata – nevéhez illően – valóban elterjedt, közkézen forgó fordítássá vált, és ezáltal a Biblia 

széles körben ismertté lett a korai középkor évszázadaiban. Ez azonban korántsem volt így. a Kr. u. VI–VII. századtól 

egyre több másolatot készítettek róla, de csak könyvenként. A VIII. század végétől kezdődő ún. Karoling-reneszánsz 

idején is csak egy-egy könyvét sokszorosították és kötötték be. Még kolostorokban, püspökségeken is ritkaságnak számított 

a teljes Biblia. A miséken évről évre bizonyos szövegrészeket olvastak csak fel belőle. Ezenkívül a nagy tömegek a 

latin nyelvet nem értették, vagy legalábbis nem olyan fokon, mint azt Hieronymus művelte. 

Európa népei közül a valdensek készítettek először nemzeti nyelvű bibliafordítást. A reformáció előtt jó néhány évszázaddal 

már anyanyelvű, kézzel írott Bibliát használtak… Akkoriban a Bibliának kevés másolata létezett, így az Ó- és Újszövetség 

több részét sokan kívülről megtanulták. Máté és János evangéliumát, sőt gyakran a leveleket is kívülről tudták. 

Néhány másolatban a teljes Biblia is birtokukban volt, többnyire azonban kisebb kivonatokat készítettek. Fáradhatatlanul 

és türelmesen másolták fejezetről fejezetre, gyakran fáklyaláng világánál, a sötét alpesi barlangokban. 

A valdens igehirdetőket vándor misszionáriusoknak képezték ki. Kettesével indultak munkába, ahogy Jézus küldte ki 

tanítványait. Rendszerint kereskedőnek vagy házalónak adták ki magukat. A Szentírás példányait vagy egyes részeit 

titokban maguknál hordták, s ha alkalmuk nyílt rá, vevőik figyelmét e kéziratokra terelték. Így gyakran kelthettek érdeklődést 

a Szentírás iránt, és örömmel ajándékozták oda egy-egy részét azoknak, akik elfogadták. 

„A valdens hittérítők buzgósága, önfeláldozó bátorsága nem ismert akadályt: télvíz idején is folyókat úsztak át, úttalan 

vadonokon hatoltak keresztül, magas hegyeket másztak meg éjszaka, hogy hirdessék hitüket. Csakhamar egész Nyugat-, 

Dél- és Közép-Európában alakultak valdens csoportok. Ezek erkölcseikben, életmódjukban magasan a kor átlagos színvonala 

felett álltak.” (Kulcsár Zsuzsanna: Inkvizíció és boszorkánypörök. Budapest, 1968, 17. l.) 

A valdensek valószínűleg már a Kr. u. IV. századtól a francia-olasz Alpok nyúlványaiba húzódtak előbb a császári, majd 

később a pápai hatalom fenyegetései miatt. A Bibliához való hűségükért több évszázadon át üldözést szenvedtek. 

A lateráni zsinat 1179-ben eretnekekké nyilvánította őket, IX. Gergely pápa 1231-ben másodízben is átkozottnak jelentette 

ki őket, VIII. Ince pápa 1487-ben valóságos keresztes hadjáratot indított ellenük, teljes bűnbocsánatot és a 

valdensek vagyonát ígérve azoknak, akik megölésükre vállalkoztak. A gyakori üldözések ismertté tették nevüket Európa-szerte 

és megnövelték követeik befolyását. Dante éppúgy ismerte őket, mint az Assisi Ferencet követő 

ferencesrendiek. 

A valdens mozgalmat sokan Petrus Waldo, XII. századi lyoni kereskedő alapításának gondolják, az ő munkássága azonban 

valószínűleg csak újabb lendületet adott missziótevékenységüknek. 

A XVI. században a reformáció svájci ágához csatlakoztak. A valdensek kezdeményezésére 1532-ben egy 6 napos közös 

konferenciát tartottak a reformált hit francia-svájci vezetőivel Chamforansban. Itt határozták el, hogy a valdensek kéziratos 

francia bibliafordításának a felhasználásával közösen fogják kiadni az első francia nyelvű teljes Bibliát. Pierre Robert 

Olivetan, a neves svájci reformátor a valdens völgyekbe utazott és ott javította és rendezte sajtó alá a valdens for- 

16 | 30

Olivetan bibliafordítása (biblia.hu) | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig 

dításokat. Az 1535-ben kiadott Biblia költségét – 1500 arany tallért – a valdensek fedezték. Azt lehet mondani tehát, 

hogy az első francia Biblia a valdensek ajándéka volt a reformációnak. 

Az 1532-es chamforansi találkozó, illetve a reformációval való kézfogás újólag a valdensekre terelte a figyelmet. Ennek a 

végső következménye az lett, hogy Savoya hercege (kinek a területéhez a valdens völgyek is tartoztak) 1655. január 

25-én rendeletet adott ki, mely szerint minden valdensnek két héten belül fel kell vennie a katolikus hitet, vagy pedig 

halálbüntetés terhe mellett kiköltözni (a kemény alpesi tél közepén!) a valdens völgyekből. Ez a parancs egyszerűen 

teljesíthetetlen volt. A válasz olyan megtorlás lett, amire senki nem mert gondolni. Április 17-én 15000 zsoldos katona 

indult el a völgyekbe, ahol borzalmas vérengzést műveltek. Ez a szörnyű esemény indította John Miltont, a neves angol 

költőt, aki ekkor Cromwell Oliver titkára volt, A piemonti vérengzésre című verse megírására, amelyben az európai népek 

lelkiismeretéhez kívánt szólni: 

„Uram, bosszuld meg szentjeid, kiket 

az Alpesek haván kardélre hánytak; 

torold meg mind a vértanút, ahány csak 

harcolva melletted vallott hitet. 

Nyögésükre maradhat-é süket 

a fül? – Szelíd nyáját az ős karámnak 

szétszórta a piemonti vadállat: 

zudult le nő s gyerek – hörgésüket 

a völgy a szirtre dobta, az pedig 

tovább az égre – ennyi vért se látott 

Itália, hol még pöffeszkedik 

a zsarnok – ám a drága vértől ázott 

mező szabadságot terem meg itt 

s megtörik rajt a babilóni átok.” 

(1655. – Képes Géza fordítása) 

Magyarországra is eljutottak a valdens hírnökök. Az inkvizíció Nyugat-Magyarország egyes városaiban, így például Sopronban 

indított harcot ellenük. (Irodalmi feldolgozása Göncz Árpád Sarusok című regénye) 

3.4 OLIVETAN BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) 

Pierre-Robert Olivetan (latinos nevén Olivetanus, XV. század vége–1538) Kálvin unokatestvére volt, akivel együtt tanultak 

Orleans-ban. Ő késztette Kálvint először a Biblia olvasására és hívta fel a figyelmét az Írás kijelentései és az egyház 

tanításai közötti különbségre. 

Olivetan ismerte Lefévre d'Etaples latinból készült francia bibliafordítását. Ő javította a valdens kéziratokat és készítette 

elő az 1535-ben megjelent első francia nyelvű Biblia kiadását. Később héber és görög nyelvről fordította le a Bibliát. 

Munkája három évig tartott, Kálvin is javított rajta. 1588-ban a genfi igehirdetők és professzorok ezt a francia változatot 

fogadták el, s így minden későbbi újrafordításnak ez lett az alapja. 

3.5 WYCLIF BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) 

A VIII-XIII. század közötti időszakban Európában sorra kifejlődtek a nemzeti nyelvek. Bár a kultúra és tudomány területén 

még sokáig a latin volt az egyeduralkodó, a mindennapos használatból egyre jobban kiszorult. A XIII–XIV. századtól a 

latin holt nyelv lett, melyet csupán a művelt humanisták értettek és használtak. 

A nemzeti nyelvű bibliafordítások sorát John Wyclif (1324–1384) angol nyelvű változata folytatta. Wyclif fokozatosan 

ismerkedett meg a Bibliával. Korának egyik legnagyobb elméje volt. Oxfordban tanított, országa határain kívül is elismert 

jogásznak és teológusnak számított. 

17 | 30

Tyndale bibliafordítása (biblia.hu) | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig 

Wyclif felismerte annak a szükségességét, hogy nemzetének a nyelvére ültesse át a Szentírást. Közel hatvanévesen, 

lutterworthi paplakába visszavonulva fogott bele a nagy munkába. Sem betegsége, sem üldöztetése nem akadályozhatták 

meg művének véghezvitelében. 

Fordításához mindössze a Vulgata, a latin nyelvre fordított Biblia állt rendelkezésére, ezt vette alapul. Fordítása kézírásos 

másolatokban terjedt. Ezek természetesen igen drágák voltak, mégis nagy volt az érdeklődés. Sok esetben többen 

összefogtak egymással, közösen viselve a kiadásokat, hogy egy-egy másolathoz hozzájuthassanak. 

Másfél évszázad múltán azonban egy másik angol reformátor, Tyndale az eredeti szövegek alapján egy még sikeresebb 

angol nyelvű változatot hozott létre. 

3.6 TYNDALE BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) 

William Tyndale (kb. 1484–1536) Oxfordban és Cambridge-ben tanult, a hitújítást Londonban hirdette. 1524-ben hazája 

elhagyására kényszerítették, előbb Németalföldre, majd Szászországba utazott. Itt megismerkedett Lutherrel is. Elsőként 

fordította az eredeti görög nyelvről angol nyelvre az Újszövetséget. Ennek az első kiadása 1526-ban jelent meg és 

1529-ben már az ötödik kiadást nyomtatták ki Antwerpenben. 

Miután előzőleg már Angliában is elítélték, Antwerpenben elfogták és 17 hónapnyi fogság után, 1536. október 6-án 

mint eretneket megégették. Imája a máglyán így hangzott: „Uram Isten, nyisd meg Anglia királyának szemeit!” Bibliafordítása 

átmenet Wiclif fordítása és a század végén készült ún. Jakab király bibliája (King James version) között. 

3.7 LUTHER BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) 

Német nyelvű bibliafordítások már Luther előtt is léteztek. Valamennyiüknek a Vulgata volt a mintája. Martin Luther 

(1483–1546) az eredeti héber és görög szöveghez nyúlt vissza. A két nyelvben való jártasságán kívül a humanista 

szövegfilológiai kiadások (Reuchlin, Erasmus) is segítségére voltak. 

Wartburg várában, kényszerű fogsága idején kezdett bele Luther az Újszövetség fordításába, mely 1522-ben jelent meg 

nyomtatásban. Az Ószövetség fordítása 1534-ben jelent meg. Luther német Bibliája új lendületet adott a nemzeti nyelvű 

bibliafordításoknak, és a német irodalmi nyelv kialakítására is hatott. 

„A Luther-féle bibliafordítás… olyan nyelven íródott, amelyet az északi és déli német nyelvterületeken egyaránt mindenki 

megértett. Gerincét a kelet-középnémet nyelvi norma, az ún. »meisseni norma« képezte, mely mintegy összekötő 

láncszemként állt a fel- és az alnémet nyelvterület között. Fordítása médiumául Luther tudatosan választotta ezt a 

nyelvjárások által felszabdalt német nyelvterületen legáltalánosabban érthető nyelvet… Saját vallomása szerint sokszor 

hetekig kutatott egy-egy megfelelő szó, találó kifejezés után…” (Halász Előd szócikke Lutherről a Világirodalmi Lexikon 

7. kötetében, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982, 474. l.) 

Luther még erfurti szerzetes korában megismerte a Szentírást. Mikor egyik rendi elöljárója látta, hogy milyen buzgón 

tanulmányozza, így szólt rá: „Ejnye, ejnye Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; 

azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!” (Virágh Jenő: i. m., 35. 

l.) 

18 | 30

Magyar bibliafordítások | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig 

Az 1528-ban írt Erős vár a mi Istenünk című zsoltárparafrázisában – melyet mint a reformáció himnuszát zenésítették 

meg sokan – így énekelt Isten igéjéről: 

„Az Ige kőszálként megáll, 

Megszégyenül, ki bántja. 

Az Úr mivelünk hadba száll, 

Szentlelkét nékünk adja. 

Jóhírt, életet, 

És minden kincset, 

Mind elvehetik, 

Mit ér ez őnekik? 

A menny megmarad nékünk.” 

A lutheri Biblia népszerűségével egyetlen könyv sem vetekedhetett. A könyvnyomtatás feltalálásának következtében 

gyorsan elterjedt és mintájává vált a többi nemzeti nyelvű fordításnak is. 

3.8 MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK 

3.8.1 A HUSZITA BIBLIA (BIBLIA.HU) 

Legkorábbi bibliafordításaink az úgynevezett előreformációs mozgalmak során jöttek létre. Wyclif tanítása elterjedt 

Csehországban és elindította Husz János mozgalmát. Husz János eszméit pedig áthozták Magyarországra a Prágában 

tanuló ifjak. Közülük Tamás és Bálint mesterről tudunk név szerint is, akik (Szalkai Balázs ferences rendfőnök lejegyzése 

szerint) „a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították” valószínűleg Moldvában, 1436–1439 között. Ez a kéziratos, 

ún. huszita Biblia elveszett, de három kódexünk megőrzött töredékeket belőle: 

Bécsi-kódex (Bécs, Udvari Könyvtár) – Három egykorú kéz másolta, kb. 1466-ból való. Ószövetségi könyveket, 

többnyire kisprófétai iratokat tartalmaz magyar nyelven. Három apokrif is található benne. 

Müncheni-kódex (München, Udvari Könyvtár) – Másolója, Németi György a moldovai Tatrosban, 1466-ban fejezte 

be munkáját. A négy evangéliumot tartalmazza, bennük a Miatyánk legrégibb magyar szövegével: „Mü 

atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod. Légyen te akaratod, miként menynyen 

és azonként földön. Mü testi kenyerönk felett való kenyeret adjad münekünk ma. És bocsásad münékünk 

mü vétetönket, miként es mü bocsátonk nekönk vétetteknek. És ne vigy minket kisértetbe. De szabadócs 

münket gonosztól. Ámen.” 

Apor-kódex (Székely Nemzeti Múzeum) – Három kéz írta a XV. század második felében. Zsoltártöredékeket, 

énekeket, himnuszokat tartalmaz, valamint az Athanasius-féle hitvallást. 

3.8.2 KÁROLI GÁSPÁR BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) 

Az első teljes, az eredeti nyelvekről való magyar bibliafordítás, az úgynevezett Vizsolyi Biblia, Károli Gáspár munkája. 

Az elnevezés a kinyomtatás helyére, a Hernád menti Vizsoly községre utal. Itt működött rövid ideig Mantskovit Bálint 

nyomdája, mely dacolva a protestáns nyomdák elkobzására vonatkozó rendelettel, végül is alig két esztendő alatt kinyomtatta 

a Bibliát. (Az eredeti, 1590-es kiadást 1981-ben hasonmás változatban megjelentette a Helikon Kiadó.) 

Károli – eredeti nevén Radicsics Gáspár (1529 körül–1591) – Nagykárolyban született. A „Károli” nevet Nagykárolyra 

való emlékezésből és tiszteletből vette föl a kor humanista tudósainak mintájára: Carolus Gasparus. (Mivel írásban a „j” 

hangot akkor még nem jelölték „ly”-nal, nevének írása Károlinak rögzült. Kiejtése azonban már életében is Károlyi volt, s 

ma is ennek mondhatjuk, sőt, írhatjuk is.) 

Az első teljes magyar Biblia fordítója Brassóban, majd Wittenbergben, a reformáció fellegvárában tanult. Ifjúkorától 

foglalkoztatta a bibliafordítás kérdése. Gönci beiktatására készített Két könyvében (1563, legújabb kiadás: Károli Gáspár, 

a gönci prédikátor. Magyar Hírmondó sorozat, Budapest, Magvető Kiadó, 1984) már több szentírási részletet közölt 

19 | 30


saját fordításában, s a próféciák kiváló ismerőjének bizonyult. Prédikációiban és a felvidéki antitrinitáriusok (szentháromság-tagadók) 

elleni vitáiban is a Bibliára támaszkodott. 

Az 1580-as években az országban dúló pestisjárvány megfosztotta feleségétől és három gyermekétől. Megrázkódtatásai 

után fogott komolyan a fordításhoz, melynek elkészültében környékbeli prédikátortársai is segédkeztek. A Vizsolyi Biblia 

elé írott Elöljáró beszédében így vallott erről: „Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna 

egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem 

véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, 

testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem 

nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt… Követtük e fordításban sok jámbor, 

tudós embereket, kik… fordították a Bibliát… Akik ezelőtt valami részt fordítottak…, azokat is nem utáltuk meg, hanem 

megtekintettük.” 

Az elkészült fejezeteket a gyermek Szenci Molnár Albert vitte naponta gyalogszerrel Göncről Vizsolyba. Károli a gyors 

munkával járó hibákra is figyelmeztette olvasóit: „Minden keresztény olvasókat kérek…, ha valahol az fordításban 

tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak.” 

… Elöljáró beszéde és kommentárjai közvetlenül is tanúsítják, hogy szerzője valóban „Isten nevét hívta segítségül”, komolyan 

hitt a Szentírás isteni ihletettségében. Így valóban Isten Lelke „adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a 

tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli, hiszen soha nem nyilvánította egyetlen egyház sem hivatalossá, 

mégis annak számított.” (Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Református Zsinati Iroda kiadása, Budapest, 1982, 

54–55. l.) 

A Vizsolyi Biblia megjelenése után nem sokkal Károli meghalt. Nagy vágya, melyről Szenci Molnár Albertnek beszélt, 

teljesült: „Csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni”. 

Fordításának javítását maga Szenci kezdte el (Hanaui Biblia, 1608), többen folytatták (Váradi Biblia, 1661, Misztótfalusi 

Kis Miklós „Aranyos” Bibliája, 1685 stb.). A Vizsolyi Biblia a XIX–XX. század folyamán több revízión is átesett, de ezek 

sokszor szinte többet rontottak rajta, mint amennyit javítottak. 

Végezetül álljon itt két könyvéből egy rövid vallomás, minek is tekintette Károli a gyülekezet életében a Bibliát: „Mostan 

noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk, mindazáltal lélekben bódogságosak és 

békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten fiának tudománya, az Evangélium tisztán prédikáltatik, melynek 

általa az Szentlélek Isten hütöt gerjeszt mibennünk, hogy az mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki 

bódogság és békesség felőlhaladja a régi testi békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen bennünket, az mint 

neki kedves, csak az Ő szent igéjének kenyerét ne vegye el közülönk.” 

3.8.3 KÁLDI GYÖRGY BIBLIAFORDÍTÁSA (BIBLIA.HU) 

A Károli-fordítás gyors elterjedése késztette a magyar katolikus egyházat, hogy saját bibliafordítással álljon elő. 

A munkát Káldi György (1573–1634) jezsuitára bízták, aki fordítását Gyulafehérvárott kezdte el 1605-ben, és Olmützben 

fejezte be 1607-ben. Többszöri átnézés és javítás után 1626-ban, Bécsben jelent meg. Káldi bibliafordításának alapja a 

Vulgata, melyet a tridenti zsinat 1546-ban a katolikus egyház hivatalos Bibliájának nyilvánított. 

A Káldi fordítás viszonylag kis példányszámban jelent meg, így Káldi nyelvezete – mely Károliéhoz ugyan nem hasonlítható, 

mégis szép stílusú volt –, nem vert gyökeret sem a nép, sem a költészet nyelvében. Mikorra például a 2. kiadása 

több mint egy évszázad múlva megjelent (Nagyszombat, 1732), a Vizsolyi Bibliát már tizenkétszer adták ki. 

3.8.4 A XIX–XX. SZÁZADI BIBLIAFORDÍTÁSAINK 

„Káldi fordítását 200 esztendeig használta a katolikus egyház. Első revíziója 1834–35-ben, a második 1851-ben zajlott le. 

A harmadik vált a leghíresebbé, melyet Tárkányi Béla végzett el és több kiadást is megért (1862–65, 1892, 1915–16). 

A negyedik revízió 1927–34 között hagyta el a nyomdát. Érvényben volt egészen 1973-ig, mikor a legújabb katolikus 

bibliafordítás – több szerző munkájaként – megjelent.” (biblia.hu) 

20 | 30


„Czeglédy Sándor a második világháború alatt lefordította a teljes Bibliát. 1947-ben a Brit és Külföldi Bibliatársulat 9 már 

foglalkozott egy új Károli-revízió gondolatával, s kézenfekvőnek látszott, hogy az egyik kiindulási pont – a Károli szöveg 

mellett – a nemrég elkészített Czeglédy-fordítás legyen. A politikai hatalomátvétel a Brit és Külföldi Bibliatársulatot mint 

nyugati szervezetet az ország elhagyására késztette, ezért a magyar nyelvű Biblia gondozásának felelőssége (annak 

anyagi eszközeivel és a revideált Károli Biblia szövegével együtt) a legnagyobb magyar protestáns egyházra, a reformátusra 

maradt. A reformátusok ökumenikus szellemben kívánták kezelni a kérdést, ezért kezdeményezésükre 1949-ben 

létrejött – négy másik protestáns és az Ortodox Egyház közreműködésével – a Magyar Biblia Tanács. 

Az MBT folytatni kívánta a Károli-revízió munkáját, ezért egy főként református és evangélikus tudósokból álló csoportot 

bízott meg a Czeglédy-hagyaték megvizsgálásával és értékelésével, s ha lehetséges, annak alapján egy új revízió 

elkészítésével. 1951 és 69 között jelentek meg sorban azok a próbafüzetek, amelyek a készülő revízió szövegét tartalmazták. 

A hozzászólások, bírálatok és nem utolsó sorban saját tapasztalataik alapján a bizottság munkatársai a következő 

megállapításra jutottak: »A Károli Biblia revíziója nem folytatható tovább a Károli-szöveg jellegzetességeinek elvesztése 

nélkül, helyesebb volna egy, a kötöttségektől mentes új fordítást készíteni.« 

Az új fordítás munkálataiba a bibliafordító szakembereken kívül bevonták az érdeklődő magyarországi és határon túli 

lelkészeket, teológiai tanárokat, külföldi szakprofesszorokat, valamint a fordítást szakmailag és anyagilag egyaránt felkaroló 

Bibliatársulatok Világszövetségének fordítási szakembereit (pl. Eugene A. Nida professzort). 28 év elteltével, 1975 

tavaszára elkészült a fordítás. A MBT már 1979-ben meghirdette az új fordítás revízióját. A revízió készítői három szempont 

szerint vették figyelembe a szakemberektől és laikus bibliaolvasóktól érkező sok száz javaslatot, észrevételt: 

tartalmi, stiláris és nyomdahiba javítások. A revideált új fordítású Biblia 1990-ben, a Vizsolyi Biblia 400. születésnapján 

jelent meg…” (A Magyar Bibliatársulat hivatalos honlapja) 

„A Csia Lajos-féle fordítás (1978) jellegzetessége, hogy a görög szöveg szó szerinti visszaadására törekszik. […] Csia Lajos 

fordítása tehát nem tekinthető tulajdonképpen fordításnak, hanem egy sajátos vállalkozásnak.” (biblia.hu) 

9 „1804. március 7-én 300 protestáns lelkész és laikus egy londoni tavernában alakította meg a Brit és Külföldi Bibliatársulatot. 

Elhatározták, hogy dogmatikai és egyházszervezeti nézeteltéréseiken felülemelkedve azon munkálkodnak, hogy 

»jegyzet és kommentár nélkül« minél több Szentírást adjanak ki és terjesszenek szerte a világon, természetesen nyereség 

nélkül.” (A Magyar Bibliatársulat hivatalos honlapja) 

21 | 30

4 FÜGGELÉK 

4.1 JELÖLÉSEK 

A Biblia könyvcímeinek rövidítése: 

Mózes első könyve 

Mózes második könyve 

Mózes harmadik könyve 

Mózes negyedik könyve 

Mózes ötödik könyve 

Józsué könyve 

A bírák könyve 

Ruth könyve 

Sámuel első könyve: 

Sámuel második könyve 

A királyok első könyve 

A királyok második könyve 

A krónikák első könyve 

A krónikák második könyve 

Ezsdrás könyve 

Nehémiás könyve 

Eszter könyve 

Jób könyve 

A zsoltárok könyve 

A példabeszédek könyve 

A prédikátorok könyve 

Énekek éneke 

Ézsaiás próféta könyve 

Jeremiás próféta könyve 

Jeremiás siralmai 

Ezékiel próféta könyve 

Dániel próféta könyve 

Hóseás próféta könyve 

Jóel próféta könyve 

Ámósz próféta könyve 

Abdiás próféta könyve 

Jónás próféta könyve 

Mikeás próféta könyve 

1Móz 

2Móz 

3Móz 

4Móz 

5Móz 

Józs 

Bír 

Ruth 

1Sám 

2Sám 

1Kir 

2Kir 

1Krón 

2Krón 

Ezsd 

Neh 

Eszt 

Jób 

Zsolt 

Péld 

Préd 

Énekek 

Ézs 

Jer 

JSir 

Ez 

Dán 

Hós 

Jóel 

Ám 

Abd 

Jón 

Mik 

Jelölések | Függelék 

Náhum próféta könyve 

Habakuk próféta könyve 

Zofóniás próféta könyve 

Haggeus próféta könyve 

Zakariás próféta könyve 

Malakiás próféta könyve 

Máté evangéliuma 

Márk evangéliuma 

Lukács evangéliuma 

János evangéliuma 

Az apostolok cselekedetei 

Pál levele a rómaiakhoz 

Pál első levele a korinthusiakhoz 

Pál második levele a korinthusiakhoz 

Pál levele a galátákhoz 

Pál levele az efezusiakhoz 

Pál levele a filippiekhez 

Pál levele a kolosséiakhoz 

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 

Pál első levele Timóteushoz 

Pál második levele Timóteushoz 

Pál levele Titushoz 

Pál levele Filemonhoz 

A zsidókhoz írt levél 

Jakab levele 

Péter első levele 

Péter második levele 

János első levele 

János második levele 

János harmadik levele 

Júdás levele 

A jelenések könyve 

22 | 30 

Náh 

Hab 

Zof 

Hag 

Zak 

Mal 

Mt 

Mk 

Lk 

Jn 

ApCsel 

Róm 

1Kor 

2Kor 

Gal 

Ef 

Fil 

Kol 

1Thessz 

2Thessz 

1Tim 

2Tim 

Tit 

Filem 

Zsid 

Jak 

1Pt 

2Pt 

1Jn 

2Jn 

3Jn 

Júd 

Jel 

A bibliai igék idézésének módja: A könyv rövidítése pont nélkül, a könyv száma szorosan eléje, szintén pont nélkül: 

pl. Mt, 2Móz. Az idézett versszáma a fejezetet jelző számtól vesszővel van elválasztva: pl. Gal 1,8. A részen belül idézett 

versek között kötőjel, illetve pont van: pl. Mt 28,1–5.7.18–20. Ha több részre vagy könyvre szól az idézet, a részek, illetve 

a könyvek között pontosvessző van: ApCsel 18,8; 19,29; Róm 16,23.

4.2 KÉPEK 

Képek | Függelék 

Septuaginta 

23 | 30


Vulgata 

24 | 30


25 | 30


Vizsolyi 

26 | 30


Vincent van Gogh: A magvető 

27 | 30


Gerard van Honthorst: Krisztus Kajafás előtt 

28 | 30


Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése 

29 | 30

TÁRGYMUTATÓ 

„Aranyos” Biblia, 20 

A piemonti vérengzésre, 17 

Alan Henderson Gardiner, 8 

Aleppói kódex, 9 

antilegomena, 4 

apokrif, 5 

Apor-kódex, 19 

Athanasius püspök, 4 

autografa, 6 

Bécsi-kódex, 19 

Biblia Hebraica, 12 

biblion, 3 

chamforansi találkozó, 17 

Codex Alexandrinus, 11 

Codex Empharemi Syri rescriptus, 11 

Codex Sinaiticus, 11 

Codex Vaticanus, 10 

Czeglédy Sándor, 21 

Csia Lajos, 21 

deuterokanonikus, 5 

Eberhard Nestle, 13 

Erwin Nestle, 13 

Eugene A. Nida, 21 

Eusebius Hieronymus Jeromos, 15 

Euszebiosz püspök, 7 

Gerhard Lisowsky, 12 

Hanaui Biblia, 20 

Hexapla, 14 

homilia, 15 

homologoumena, 4 

IX. Gergely pápa, 16 

Kairói kódex, 9 

kánon, 3 

koiné görög, 9 

konkordancia, 3 

Konkordanz zum Hebräischen Alten Testament, 12 

Konstantin Tischendorf, 11 

lateráni zsinat, 16 

LXX, 14 

Magyar Biblia Tanács, 21 

Mantskovit Bálint, 19 

maszoréta, 9 

meisseni norma, 18 

Müncheni-kódex, 19 

Nash-papirusz, 9 

Novum Testamentum Graece, 13 

Origenész, 7, 14 

ortodox, 5 

Papyrus Rylands, 10 

pentateuchusz, 14 

Petrus Waldo, 16 

Pierre Bayle, 15 

Pierre Robert Olivetan, 16 

protestáns, 4 

pszeudoepigráf, 4 

punktációs rendszer, 8 

quadrát írás, 8 

revideált, 3 

Robertus Stephanus, 3 

Rotterdami Erasmus, 12, 15 

Rudolf Kittel, 12 

Santes Pagnino, 3 

Savoya hercege, 17 

Schmoller Handkonkordanz, 13 

Stephanus Langton, 3 

Szenci Molnár Albert, 20 

Szentpétervári kódex, 9 

szövegrecenzió, 13 

Tárkányi Béla, 20 

textus receptus, 12 

tridenti zsinat, 15 

Váradi Biblia, 20 

VIII. Ince pápa, 16 

Vizsolyi Biblia, 19 

Wartburg vára, 18 

Westcott és Hort, 13

Elöljáróban a Bibliához

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?