Elöljáróban a Bibliához

A valdensek Bibliája (biblia.hu) | A Biblia fordításai az ókortól napjainkig
Erasmus a Vulgatát is kiadta javított formában. Így például az evangéliumokban gyakran olvasható „térjetek
meg” (görögül: metanoiete) fordítása Hieronymusnál „poenitentiam agite”. A latin kifejezést, melynek szó szerinti jelentése
„gyakoroljatok bűnbánatot”, azaz „bánjátok meg bűnötöket lélekben”, a hivatalos teológia a már a III. században
gyakorlattá vált nyilvános egyházi vezeklés rítusához igazítva, „tartsatok bűnbánatot” értelemben használta és használja
ma is. Erasmus az egyértelmű „resipiscite” szót javasolta: „gondoljátok meg”, „lássátok be”, „térjetek észhez”, mely
pontosan visszaadja a görög ige tartalmát (tulajdonképpen: „gondoljátok utólag másként”, „változtassátok meg ítéleteteket”).
„A súlypont az egyházi nyilvános szférából eltolódik a személyesbe: a hit legfontosabb eleme, a bűnbánat a
külső, szigorúan előírásos cselekedetből lelkiismereti üggyé változott. Már ez az egy eltolódás is rendkívül jelentős szerepet
játszott a reformáció előkészítésében” – állapítja meg Markis Simon Rotterdami Erasmus c. könyvében, Budapest,
Gondolat, 1976, 174. l.)
3.3 A VALDENSEK BIBLIÁJA (BIBLIA.HU)
Azt gondolhatnánk, hogy a Vulgata – nevéhez illően – valóban elterjedt, közkézen forgó fordítássá vált, és ezáltal a Biblia
széles körben ismertté lett a korai középkor évszázadaiban. Ez azonban korántsem volt így. a Kr. u. VI–VII. századtól
egyre több másolatot készítettek róla, de csak könyvenként. A VIII. század végétől kezdődő ún. Karoling-reneszánsz
idején is csak egy-egy könyvét sokszorosították és kötötték be. Még kolostorokban, püspökségeken is ritkaságnak számított
a teljes Biblia. A miséken évről évre bizonyos szövegrészeket olvastak csak fel belőle. Ezenkívül a nagy tömegek a
latin nyelvet nem értették, vagy legalábbis nem olyan fokon, mint azt Hieronymus művelte.
Európa népei közül a valdensek készítettek először nemzeti nyelvű bibliafordítást. A reformáció előtt jó néhány évszázaddal
már anyanyelvű, kézzel írott Bibliát használtak… Akkoriban a Bibliának kevés másolata létezett, így az Ó- és Újszövetség
több részét sokan kívülről megtanulták. Máté és János evangéliumát, sőt gyakran a leveleket is kívülről tudták.
Néhány másolatban a teljes Biblia is birtokukban volt, többnyire azonban kisebb kivonatokat készítettek. Fáradhatatlanul
és türelmesen másolták fejezetről fejezetre, gyakran fáklyaláng világánál, a sötét alpesi barlangokban.
A valdens igehirdetőket vándor misszionáriusoknak képezték ki. Kettesével indultak munkába, ahogy Jézus küldte ki
tanítványait. Rendszerint kereskedőnek vagy házalónak adták ki magukat. A Szentírás példányait vagy egyes részeit
titokban maguknál hordták, s ha alkalmuk nyílt rá, vevőik figyelmét e kéziratokra terelték. Így gyakran kelthettek érdeklődést
a Szentírás iránt, és örömmel ajándékozták oda egy-egy részét azoknak, akik elfogadták.
„A valdens hittérítők buzgósága, önfeláldozó bátorsága nem ismert akadályt: télvíz idején is folyókat úsztak át, úttalan
vadonokon hatoltak keresztül, magas hegyeket másztak meg éjszaka, hogy hirdessék hitüket. Csakhamar egész Nyugat-,
Dél- és Közép-Európában alakultak valdens csoportok. Ezek erkölcseikben, életmódjukban magasan a kor átlagos színvonala
felett álltak.” (Kulcsár Zsuzsanna: Inkvizíció és boszorkánypörök. Budapest, 1968, 17. l.)
A valdensek valószínűleg már a Kr. u. IV. századtól a francia-olasz Alpok nyúlványaiba húzódtak előbb a császári, majd
később a pápai hatalom fenyegetései miatt. A Bibliához való hűségükért több évszázadon át üldözést szenvedtek.
A lateráni zsinat 1179-ben eretnekekké nyilvánította őket, IX. Gergely pápa 1231-ben másodízben is átkozottnak jelentette
ki őket, VIII. Ince pápa 1487-ben valóságos keresztes hadjáratot indított ellenük, teljes bűnbocsánatot és a
valdensek vagyonát ígérve azoknak, akik megölésükre vállalkoztak. A gyakori üldözések ismertté tették nevüket Európa-szerte
és megnövelték követeik befolyását. Dante éppúgy ismerte őket, mint az Assisi Ferencet követő
ferencesrendiek.
A valdens mozgalmat sokan Petrus Waldo, XII. századi lyoni kereskedő alapításának gondolják, az ő munkássága azonban
valószínűleg csak újabb lendületet adott missziótevékenységüknek.
A XVI. században a reformáció svájci ágához csatlakoztak. A valdensek kezdeményezésére 1532-ben egy 6 napos közös
konferenciát tartottak a reformált hit francia-svájci vezetőivel Chamforansban. Itt határozták el, hogy a valdensek kéziratos
francia bibliafordításának a felhasználásával közösen fogják kiadni az első francia nyelvű teljes Bibliát. Pierre Robert
Olivetan, a neves svájci reformátor a valdens völgyekbe utazott és ott javította és rendezte sajtó alá a valdens for-
16 | 30