Elöljáróban a Bibliához

Az Újszövetség kéziratai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai
kódex, hanem a legrégibb fennmaradt pergamen kódex is. Alexandriában, 340 körül keletkezett. 1745 óta kimutathatóan
a Vatikáni Könyvtárban van. Napóleon 1809-ben Párizsba vitte, de azután ismét visszakerült…
A Vatikán az Újszövetséget fakszimile nyomással 1868–72-ben jelentette meg, kifogástalan fénymásolatát pedig
1904-ben.
Codex Sinaiticus (graecus) – Jelzete: az alef héber betű [א] vagy Sin. Mérete: 38x33,5 cm. Négy kolumnás. Eredetileg
720 lap volt, megvan belőle 347 lap. Tartalmazta az egész Bibliát, az Ószövetséget nagyon töredékesen,
az Újszövetséget majdnem teljesen. Szinte egyidős az előzővel. Szép nagy iniciálékkal írta 3 vagy 4 szövegíró.
Keletkezési helye Alexandria lehet.
Codex Alexandrinus – Jelzete: A. Mérete 32x26 cm. Két kolumnás. A teljes Biblia 773 lapon, 4 kötetben.
Az Újszövetség kissé hiányos, 143 lap. Röviddel 400 után keletkezett, bizonyára Alexandriában. A kódex
1627-ben az angol király könyvtárába, 1757-ben pedig a londoni British Museumba került.
Codex Empharemi Syri rescriptus – Jelzete: C. Mérete: 33x26 cm. Egy kolumnás. Eredetileg teljes Biblia volt, de
mára nagyon töredékes. Az Ószövetségből megvan 64 lap, az Újszövetség 238 lapjából pedig 145 lap.
Palimpszeszt, a kitörölt bibliai szöveg helyére a XII. században Szíriai Efrém görögre fordított műveit írták.
Az eredeti szöveg az V. században, talán Egyiptomban keletkezett. A kódex a XVI. században a Mediciek birtokában
volt. Medici Katalin vitte Franciaországba. Azután többször cserélt gazdát, végül a párizsi Bibliotheque
Nationale-ba került. Az eredeti szöveg kibetűzése először Konstantin Tischendorfnak sikerült, ő adta ki
1843-ban.
Az Újszövetség ősi kéziratainak felkutatásában, az ősi szövegek kiadásában és kiértékelésében nagy és tiszteletre méltó
munkát végzett a múlt században [az előbb említett] Konstantin Tischendorf (1815–1874), a Lipcsei Egyetem tanára, aki
nagy kitartással kereste a Biblia ősi kéziratait. Szilárdan hitt a Biblia ihletettségében és hitelességében. Miután reménytelenül
kísérletezett azzal, hogy kutatásaihoz rendelkezésére bocsássák a Codex Vaticanust, a Közel-Keletre utazott.
1844-ben izgalmas módon fedezte fel az egyik legősibb, legfontosabb újszövetségi kéziratot, a Codex Sinaiticust.
A Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban talált rá, egy kosárban a tüzelésre szánt papírok között. Ma is tisztelettel és
nagyra értékelve tekinthetünk Tischendorf munkásságára.
„Kérésére 43 lapot átengedtek neki, hogy hazavigye urának, Frigyes Ágost szász királynak. Ezek a lapok a király könyvtárából
a lipcsei egyetemi könyvtárba kerültek. 1853-ban, Tischendorf újabb látogatásakor a kolostorban nem akartak
tudni a kódex többi lapjáról. 1859-ben, újabb látogatása végén, utolsó este búcsúzáskor Tischendorf megmutatta a
kolostor gondnokának az újonnan megjelent Septuaginta-kiadást. Erre az kijelentette, hogy neki is van Septuagintája, s
rövidesen visszatért a keresett kódex kendőbe takart lapjaival. Tischendorf másnap magával akarta vinni a kéziratot
Kairóba, a kolostor egyik fíliájába, de nem engedték. Sok utánajárásra megküldték a kéziratot Kairóba, és ott
Tischendorf laponként kapta kézhez lemásolásra. A szerzetesek visszautasítottak minden megvételi ajánlatot. Ekkor
Tischendorf azt az ajánlatot tette, hogy ajándékozzák a kéziratot az orosz cárnak, a görög egyház patrónusának. Erre
hajlandók voltak, ha viszont Tischendorf kijárja a cárnál, hogy az ő jelöltjüket nevezze ki érseküknek. Tischendorf elintézte
a kinevezést. A kódex Pétervárra… került, a cár pedig még külön 9000 rubellel jutalmazta a kolostort. Tischendorf
1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a szovjet kormány először
Amerikával kezdett tárgyalást a kézirat eladása ügyében, de Amerika az 1931-es gazdasági válság miatt nem tudott
megegyezni. Ezért Anglia vásárolta meg a kódexet 100000 font sterlingért, és 1933-ban a londoni British Museumban
helyezték el.” (Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés, Budapest, 1969, 220. l.)
„Szakadatlanul utazott, fáradhatatlanul másolta és hasonlította össze a régi kéziratokat. Felfedezett 18 majusculust,
közöttük a Codex Sinaiticust; 6 minusculust; először adta ki 25 majusculus szövegét, és újra kiadott 11 már ismert
majusculus szöveget. Elkészítette a görög Újtestamentum 8, a latin Újtestamentum 4, és a görög Ótestamentum 4 kiadását.
A görög Újszövetséget 1841-ben jelentette meg először. Élete munkájának koronája az 1869-ben kiadott görög
Újszövetség… Ennek kritikai apparátusa még ma sem meghaladott.” (Prőhle: i. m., 231. l.)
„Élete feladatának tartotta a legrégibb létező újszövetségi kézirat felkutatását és kiadását… Szeme világát sem kímélve
dolgozott… Tischendorf több mint száz könyvet adott ki élete folyamán, melyek közül sok pusztán a Biblia szövegének
11 | 30