Elöljáróban a Bibliához

Az Újszövetség eredeti szövegének kiadásai (biblia.hu) | A Biblia kéziratai
1730-ban megjelent Prolegomenaiban részletesen ismerteti a kéziratokat, a szövegfordításokat. Bengel és Wettstein
után Griesbach (1745–1812) neve jelent újabb haladást a szövegtörténetben. Ő az első német tudós, aki nem nyomatja
ki a hagyományos szöveget, hanem a kritikai elvei alapján helyreállított szöveget adja…
A fáradhatatlanul és szerencsésen kutató Tischendorfé (1815–1874) az érdem, hogy ezrekre menő kéziratos anyag
felhasználásával többször is kiadta az újszövetségi görög szöveget…
Harminc évi fáradságos munka után Westcott és Hort, a két cambridge-i tudós 1881-ben olyan szövegkritikai kiadást
akart nyújtani, melynek szövege nem a IV. század végén, hanem a II. században volt használatos az Egyházban…
Soden berlini tanár (1852–1914) mintegy 1900 kézirat lelkiismeretes egybevetésével, szemsorvasztó munkával készült
négykötetes műve 1902–13-ban jelent meg… Munkájával végleg eltemető te Erasmus és az Elzevirek textus receptusát.
Ma az Újszövetségnek sokkal jobb szövege van kezünkben, mint a textus receptus uralma idején volt. Lényegében természetesen
ő is odajutott, ahová a többi szövegkritikus: minden fontos dologban egyező s elenyészően ritkán eltérő
szöveghez.” (Szentiványi Róbert: A szentírástudomány tankönyve. Budapest, 1946, 359–361. l.)
„Az újszövetségi szövegkritika első kísérletei egykorúak a szövegek másolásával. A szöveg másolói és korrektorai kezdettől
fogva számoltak a szöveg romlásával, s amikor ezeket javítani akarták, és keresték a helyes szöveget, akkor kezdetleges
szövegkritikai munkát is végeztek… A III. század végéig annyira differenciálódtak a szövegek, hogy többen is megkísérelték
az eredeti szöveg helyreállítását. A saját vidékükön legelterjedtebb szöveg alapján a variánsok figyelembevételével
készítették el a hivatalos és kötelező szöveget. Ezt nevezzük szövegrecenziónak. Hieronymus szerint 300 körül
Egyiptomban Hesychius, Palesztinában a Cézáreai Pamphilus (309), Szíriában pedig az Antiochiai Lucianus (312) készítettek
szövegrecenziókat. Ezeknek a kézirata nem maradt ránk. De munkájuk nyoma meglátszik a későbbi kéziratokon…
A IV. században szövegkritikai szempontból két fontos esemény követte egymást. A 303-ban kezdődő Diocletianus-féle
keresztényüldözéskor tömegesen égették el a keresztény iratokat. Az ezt követő felszabadulás idején viszont tömegesen
készítették az új kódexeket… Valószínű, hogy a IV. század végén újabb recenziók egységesítették a szöveget. Így
alakult ki a bizánci szövegtípus. Ezt követi a kódexek túlnyomó többsége…
Westcott és Hort az Újszövetség 1881–82-ben megjelentetett kritikai kiadásában… négy szövegtípust figyeltek meg.
Ezek: az alexandriai, a szír, a nyugati és a »semleges« szöveg. Szerintük az utóbbi a legeredetibb szöveg, a Codex
Vaticanusban és a Codex Sinaiticusban található meg…
A szövegkritika ma többnyire négy szövegtípussal számol. Az újszövetségi kéziratok legfiatalabb és legelterjedtebb szövegtípusa
a bizánci szöveg. Antiochiából származik… A kéziratok túlnyomó többségében ezt a szöveget találjuk, ebből
alakult ki a textus receptus is, de legtávolabb van az eredeti szövegtől. Hasonlóképpen jól körülhatárolható szövegtípus
az alexandriai szöveg. Egyiptomi szövegnek is nevezték. Ez idő szerint vitán felül ez a legmegbízhatóbb szövegtípus…
Az újabb szövegkritika eredményének kell tekintenünk a cézáreai szöveg elhatárolását… Bizonytalanság támadt újabban
a nyugati szöveg körül. Azelőtt ide sorolták a cézáreai szövegtípushoz tartozó kéziratokat is…
Westcott és Hort megállapítása szerint a szövegvariánsok az Újtestamentum szövegének mindössze egy ezredrészét
érintik. Még megoldatlan szövegkritikai kérdések miatt bizonytalan maradhat tehát néhány újszövetségi íráshely eredeti
értelme. De ez nem teszi sem bizonytalanná, sem érthetetlenné az Újszövetség egészének igazi üzenetét.” (Prőhle: i.
m., 235., 237., 240–241. l.)
A ma rendelkezésünkre álló legpontosabb szöveg: a Nestle kiadású Novum Testamentum Graece. „Először Eberhard
Nestle (1851–1913) készítette el 1898-ban. Szövegét három kritikai kiadás: Tischendorf, Wescott-Hort és B. Weiss szövege
alapján állította össze, mégpedig úgy, hogy ahol eltérnek egymástól, ott a többség szerint döntött. 1914 óta fia,
Erwin Nestle folytatta a munkát… A stuttgarti Württembergische Bibelanstalt kiadásában megjelenő görög Újtestamentumot
világszerte ismerik és használják.” (Prőhle: i. m., 232. l.)
A legjobb konkordancia az Újszövetség görög szövegéhez a stuttgarti kiadású Schmoller Handkonkordanz.
13 | 30