Elöljáróban a Bibliához

Kanonizáció (Wikipédia) | Bevezetés
Az apokrif iratok csoportja: Azok a könyvek tartoznak az apokrifek közé, amelyeket általánosan nem fogadtak
el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az apokripha görög kifejezés jelentése: „elrejtett”.
Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)
A 4. században volt egy második kanonizáció, amikor néhány további könyvet is beillesztettek a kánonba. Ezeket az
úgynevezett deuterokanonikus, vagyis a „második kánonhoz tartozó” könyveket ma csak a katolikus és az ortodox 6
Biblia tartalmazza, a protestáns Biblia nem. A protestánsok az apokrif iratok közé sorolják őket.
Az Ószövetség könyvei
Az Ó- és Újszövetség
ókeresztény négyes csoportosítás szerinti
homologoumena könyvei:
A protestáns Biblia
Történelmi könyvek
1–5Móz, Józs, Bír, Ruth,
1–2Sám, 1–2Kir, 1–2Krón,
Ezsd, Neh, Eszt
Írások
Jób, Zsolt, Péld, Préd,
Énekek
5 | 30
Az Újszövetség könyvei
Evangéliumok
Mt, Mk, Lk, Jn
Őskeresztény egyház
kialakulása
ApCsel
Próféták Apostoli levelek
Ézs, Jer, JSir, Ez, Dán Róm, 1–2Kor, Gal, Ef, Fil,
Kol, 1–2Thessz, 1–2Tim,
Tit, Filem, Zsid, Jak, 1–2Pt,
1–3Jn, Júd
Kis próféták Apokaliptikus levél
Hós, Jóel, Ám, Abd, Jón,
Mik, Náh, Hab, Zof, Hag,
Zak, Mal
6 „A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti és nyugati egyház közti különbségek mind jobban kiéleződtek. E különbségek
jelen voltak a vallásos élet csaknem minden területén: a filozófiai alapvetésben, a dogmatikában, a liturgiában,
a hitéletben, a misztikában, a művészetben – és nem utolsósorban az egyházszervezeti és politikai kérdésekben.
[…] Az 1. évezredben az egyháznak – a birodalom tagoltságának megfelelően – öt központja volt: Róma, Konstantinápoly,
Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia. Ezek közül Róma vitathatatlanul élvezett bizonyos tiszteleti elsőséget, ezt
azonban csak a katolikus értelmezés tekinti egyértelműen joghatósági jellegűnek. A más alapon álló egyháztörténelmi
szemlélet szerint az elsőség csupán tiszteletbeli volt; a római egyház (és püspöke, a pápa) nem az egész kereszténység
vezetője, legfeljebb primus inter pares: első az egyenlők között. A második legfontosabb egyház Konstantinápoly volt.
Ez – egységesen a másik három keleti egyházzal – határozottan visszautasította Róma egyeduralmi törekvéseit.
Az ellentétek végül az 1054-es nagy egyházszakadásban konkludáltak, amikor is a keresztény világ két fele kölcsönösen
kiközösítette a másikat.” (Wikipédia)
Jel