Kutatási beszámoló - Echo Survey

A KISGYERMEKES NŐK MUNKAERŐPIACI HELYZETE KUTATÁSI BESZÁMOLÓ
érvényesülnek az országos és a helyi politikában.
Aranyi arra is utal, hogy a családi és a munkahelyi teendők összehangolásának kiváló eszköze
a részmunkaidős foglalkoztatás, ám Magyarországon a részmunkaidőben dolgozók aránya 5 százalék
alatt van ( a nőknél 8%), míg az Európai unióban (27-28%) és az Egyesült Államokban (18%) jóval
elterjedtebb. Magyarországon a távmunka és a családbarát munkahelyek aránya elenyésző, holott
ezzel lehetne ösztönözni a női munkavállalást.
Ez a dilemma aktívan foglalkoztatja a szakirodalmat. A fizetett munka és a családi élet közötti
egyensúly kérdését is oda lehet visszavezetni, hogy a legtöbb fejlett országban egyrészt csökken a
munkaképes korú népesség, ezért a nők munkába állására is szükség van, másrészt épp a születések
számának növelése miatt fontos a munka és a csalási élet összeegyeztethetősége (Frey 2001). A
kormányzati politikák ezért ösztönzik a női munkavállalást és azt, hogy a férfiak is vállaljanak többez az
otthoni teendőkből. A munka és a családi élet összehangolására irányuló politikákat két nagy részre
lehet osztani: adózási és támogatási politikák, valamint gyermekgondozási és szülési/szülői
szabadságok rendszere. Frey elemzésben kitér arra is, hogy az OECD országokban az apák
foglalkozatási rátája jelentően meghaladta az anyákét, ám az olló gyorsan zárul, különösen a képzett
nők foglalkoztatási rátája emelkedik. Az Európai Unió országaiban a hat év alatti gyereket nevelők
csaknem fele azt tartja ideálisnak, ha mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik, 30 százalékuk szerint
az a jó, ha a férfi teljes, a nő pedig részmunkaidőben dolgozik, és csupán tizedük gondolja azt, hogy
csak a férfinek kell dolgoznia. Országonként eltérőek a vélemények, leginkább a skandináv
országokban, valamint Görögországban és Portugáliában gondolják a megkérdezettek, hogy mindkét
szülőnek teljes munkaidőben kellene dolgozni, a nők részmunkaidőben való munkavállalását leginkább
a hollandok támogatják. Az alacsonyabb női keresetekből is fakadhat, hogy a nők kevésbé vállalnak
aktív szerepet a munkaerőpiacon és több otthoni, nem fizetett munkát végeznek. Az otthoni munka a
teljes munkaidőben foglalkoztatott nőkre is jellemző, rajtuk van a legnagyobb teher.
Az utóbbi évtizedekben az egyéni adózás elterjedtsége nőtt a családi adózás rovására (Frey
2001). Az egyéni adózás a már dolgozó pároknál ösztönzi mindkét fél munkában maradását, ezt
azonban a különböző (családosoknak járó) kedvezmények csökkenthetik és a legtöbb országban, az
adórendszer típusától függetlenül ténylegesen csökkentik is. A családbarát környezet kialakításának, a
nők munkaerőpiaci részvételének legfontosabb elemei: elegendő számú és magas színvonalú
gyermekintézmények, rugalmas munkaidő, részmunkaidő, szülési/szülői szabadság, munkaviszony
megszakításának a lehetősége, valamint az ápolásra szoruló hozzátartozók ellátásának segítése.
Az állami ösztönzők mellett jelentős szerepet játszanak a női munkavállalás növekedésében a
vállalatok családbarát intézkedései, melyeket a szerző négy csoportba sorolta: a) munkahelyi távollét
családi okokból, b) munkaidő-beosztás megváltoztatása családi okokból, c) gyakorlati segítség a
Echo Survey - 2005
23