Olvasónapló 2.

Elkezdenek beszélgetni, de a kis herceg nem sokat árul el magáról. Csak azt hajtogatja,
milyen jó is lesz neki az új báránykájával az ő pici bolygóján, ahonnan jött. Amikor az író
rajzolni akar a báránykának egy karót és egy kötelet is, hogy ki tudja őt kötözni, nehogy
elkóboroljon, a kis herceg azonnal visszautasítja. Szomorúsággal a hangjában mondja el, hogy
nem akkora az a bolygó, hogy ott bárki el tudjon kóborolni.
4. fejezet, A B-612-es kisbolygó
Kiderül, hogy a bolygó, ahol a kis herceg él, alig nagyobb egy háznál, és a csillagászok is
csak egyetlen egyszer észlelték, 1909-ben. A kis herceg mostanáig nagyon magányosan élt a
bolygóján, s minden vágya egy barát volt. Most már van barátja, akit magával vihet. A
kisbárány.
5. fejezet. majomkenyérfa
Naponként egyre több dolgot elárult a kis herceg a bolygójáról, míg nem arról kezdett
feltűnően nagy érdeklődéssel kérdezgetni, hogy a bárányok megeszik-e a cserjéket. Tele volt
aggodalommal. Megkérdezte, hogy a majomkenyérfákat is megeszik-e. A bolygóján vannak
rossz növények és jó növények, továbbá jó növényektől származó jó magvak és rossz
növényektől származó rossz magvak. De ezek láthatatlanok, s ha egy nap gondolnak egyet,
előbújnak. A majomkenyérfát nem szabad hagyni megnőni, mert akkor elborítja az egész
bolygót és a gyökereivel átlyukasztja. Így hát minden reggel gondosan ki kell arról, hogy
kigyomlálja a bolygóját és az ilyen hajtásokat eltávolítsa. Ez nagyon fontos!
6. fejezet, a naplemente
Már negyedik napja vannak együtt. Újabb dolgot árul el magáról a kis herceg. Egyik kedvenc
időtöltése megnézni a naplementét. Szerinte, aki nagyon szomorú, az szereti a naplementéket.
S otthon, a bolygóján ezt akármikor megteheti. Nem kell átutaznia, mint ahogy a "Földet"
kellene. Csupán megfogja a kis székét, és kicsit arrébb rakja. S máris újabb naplementében
gyönyörködhet.
7. fejezet, "mire valók a tüskék?"
Az ötödik napja vannak így együtt. Az író egyre idegesebb, amiért nem halad a gép
javításával. A kis herceget viszont csak egy dolog izgatja. Az, hogy a bárányok megeszik-e a
virágokat. Az író igennel válaszol. De vajon azokat is, melyeknek tüskéi vannak? A kis
herceg nem nyugszik, az író viszont türelmetlen, és ingerülten felel, mikor a kis herceg arról
faggatja, hogy akkor mire valók a tüskék. "Semmire" - hangzik a válasz. A kis herceg erre
elkeseredik és indulatos lesz. Akkor miért küszködik szegény virág, aki gyenge és védtelen, a
tüskék növesztésével, ha semmire sem jók?
"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez
épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant." De ha a bárány megeszi, az
számára olyan, mintha egy csillag kialudna. Megharagszik az íróra, amiért úgy beszélt vele,
mint egy felnőtt és zokogásban tör ki. Ahogy leszáll az éjszaka, az író nem győzi vigasztalni
és ringatni pici barátját. Megígéri, hogy rajzol a báránynak egy szájkosarat, hogy ne tudja
megenni a rózsáját, a virágnak pedig egy vértet.
8. fejezet, a Rózsa
Másnap sokminden kiderül a rózsáról. Egy nap, ki tudja honnan, odanőtt a többi virág közé.
Mert a kis herceg bolygóján sok virág van. De ez más volt, mint a többi. Ilyet még soha nem
látott. Lassan fejlődött, gondoskodva arról, hogy csak teljes pompájában lássa őt a kis herceg.
Hiú virág volt. Majd mikor végre kinyílt és megmutatta magát, a kis hercegnek tátva maradt a
szája. Minden kívánságát teljesítette, a virág mégis tele volt szemrehányással, ő pedig
mindent a szívére vett. Ezért szökött meg. Nem lett volna szabad a virág hatása alá kerülnie és
meghallani a szavát. De mégis hibáztatja magát a kis herceg, amiért eljött, és a virág
csipkelődései mögött nem látta meg a gyengédségét és a szeretetét. Szomorú, mert nem tudta
eléggé szeretni.
4