Olvasónapló 2.

A SuliHálo.hu első digitális kiadványát tartod a
„kezedben”!
Sok szeretettel ajándékozzuk Neked, portálunk első
születésnapja alkalmából!
Használd egészséggel!
Ha kimaradt belőle egy általad keresett olvasónapló, kérlek írj
az info@sulihalo.hu e-mail címre és megkeressük neked a
kimaradt mű rövidített változatát.
Nagy Gábor
főszerkesztő

Tartalomjyegyzék
(Ctrl + kattintásra
a kiválasztott olvasónaplóra ugrik a dokumentum)
• Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (olvasónapló) ................................................. 3
• Arany János-Toldi estéje (olvasónapló) ......................................................................... 8
• Arany János: Rege a csodaszarvasról (olvasónapló) .................................................... 10
• Arany János: Toldi (olvasónapló) ................................................................................. 11
• Daniel Defoe: Robinson Crusoe (olvasónapló) ............................................................ 14
• Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés (olvasónapló) ......................................................... 16
• Erich Kästner: A két Lotti (olvasónapló) ..................................................................... 23
• Erich Kästner: A repülő osztály (olvasónapló) ............................................................. 26
• Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (olvasónapló) ............................................................... 30
• Fekete István: Vuk (olvasónapló) ................................................................................. 32
• Gárdonyi Géza: Egri csillagok (olvasónapló) .............................................................. 34
• Gárdonyi Géza: Isten rabjai (olvasónapló) ................................................................... 36
• Golding- A legyek ura (olvasónapló) ........................................................................... 38
• Illés Gyula: Puszták népe (olvasónapló) ...................................................................... 42
• Jókai Mór: Az aranyember (olvasónapló) .................................................................... 43
• Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (olvasónapló) ........................................................... 47
• Jókai Mór: Fekete gyémántok (olvasónapló) ............................................................... 56
• Jules Verne: A dunai hajós (olvasónapló) .................................................................... 63
• Jules Verne: Kétévi vakáció (olvasónapló) .................................................................. 68
• Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (olvasónapló) ......................................................... 73
• Katona József- Bánk bán (olvasónapló) ....................................................................... 77
• Kosztolányi Dezső - Édes Anna (olvasónapló) ............................................................ 82
• Madach Imre - Az ember tragédiája (olvasónapló) ...................................................... 86
• Mikszáth Kálmán - Beszterce ostroma (olvasónapló) .................................................. 90
• Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (olvsónapló) .............................. 94
• Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös (olvasónapló) ..................................................... 97
• Mikszáth Kálmán: Gavallérok (olvasónapló) ............................................................... 99
• Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (olvasónapló) ............................................ 101
• Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (olvasónapló) .......................................................... 105
• Móra Ferenc: Aranykoporsó (olvasónapló) ................................................................ 109
• Móricz Zsigmond: Úri muri (olvasónapló) ................................................................ 120
• Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (olvasónapló) .............................................. 126
• Örkény István: Tóték (olvasónapló) ........................................................................... 130
• Petőfi Sándor: János vitéz (olvasónapló) .................................................................... 134
• Szabó Magda: Abigél (olvasónapló) .......................................................................... 136
• Tamási Áron: Ábel a rengetegben (olvasónapló) ....................................................... 142
• Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame (olvasónapló) ................................................... 145
• Voltaire: Candide vagy az optimizmus (olvasónapló) ............................................... 155
• Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (olvasónapló) ...................................................... 159
2

• Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (olvasónapló)
A kis herceg című regényben igazi mesevilág tárul elénk a B612-es
kisbolygón. Tulajdonosa, egy rejtélyes kisfiú, aki gyermeki naivitásával,
tiszta szívvel indul felfedezni a környező bolygókat, s megpróbálja
megérteni a felnőttek világát.
Hat bolygón tett látogatása során megtanulja, hogyan nem szabad élni, az
élet értelmét pedig a róka árulja el neki. A legnagyobb kincs a szeretet, s az
ember mindig felelős a barátjáért, azért, akit "megszelídített"
Szereplők:
A kis herceg; Az író; A rózsa, a kis herceg bolygóján; A király; A hiú; Az iszákos; Az
üzletember; A lámpagyújtogató; A geográfus; A kígyó; A virág
Helyszínek:
A kis herceg bolygója; a Szahara; a király bolygója; a hiú bolygója; az iszákos bolygója; az
üzletember bolygója; a lámpagyújtogató bolygója; a geográfus bolygója; a Föld; a rózsakert
A rövid tartalom:
Ajánlás
Az író elnézést kér a gyerekektől, amiért elsősorban nem nekik, hanem felnőttnek ajánlja a
könyvet. Egy felnőttnek, aki ugyanolyan gyerek volt annak idején, mint ők. Mentségként
hozza fel, hogy ez a felnőtt a legjobb barátja, és nagy szüksége van vigasztalásra, mivel
Franciaországban él, ahol fázik és éhezik.
1. fejezet, Óriáskígyó
Az író elmeséli, hogy hat éves korában egyik kedvenc könyvében, mely az őserdőkről szólt,
látott egy képet, amint egy óriáskígyó elnyel egy vadállatot. Színes ceruzával ő is készített
akkor egy rajzot, ami egy ilyen kígyót ábrázolt egy elefánttal a gyomrában. A kígyó kívülről
hasonlított egy kalapra. Megmutatta a felnőtteknek, kíváncsi volt, ők rájönnek-e, mit rejt a
kép. Persze mindenki azt hitte, egy kalapot. Amikor a kisfiú elárulja, ő milyen céllal készítette
a rajzot, a felnőttek azt javasolják neki, hogy inkább a tanulással foglalkozzon, nem pedig
ilyen butaságokkal. Festői pályafutásának ezzel vége szakadt, ezért más mesterséget kellett
választania. Megtanult hát repülőgépet vezetni. Azóta berepülte már szinte az egész világot,
és rengeteg emberrel találkozott. Gyermekkori rajzát mindezek ellenére megőrizte, és ha
valakit értelmesebbnek tartott a többieknél, elővette a rajzot, és megkérdezte az illetőt, hogy
szerinte mi van a képen. De a válasz mindig az volt: "ez egy kalap".
2. fejezet, a bárány
Az író hat évvel ezelőtt egy alkalommal kénytelen volt kényszerleszállást végezni a
Szaharában, mert a gépe meghibásodott. Egyedül volt, és ivóvize alig egy hétre volt csak elég.
Teljesen egyedül maradt a hatalmas homoktenger közepén. Magányos volt. Így hajtotta
álomra a fejét, s nem csoda, hogy igencsak meglepődött, amikor hajnalban arra ébredt, hogy
valaki furcsa hangon megszólítja, és azt kéri tőle, hogy rajzoljon neki egy bárányt. Felkapta a
fejét és nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy egy kicsi emberke áll előtte, olyan
gyerekforma, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mintha eltévedt volna. Se nem fáradt, se nem
szomjas vagy éhes. Ellenkezni nem igazán volt értelme, így az író engedett a kérésnek.
Először azonban elsütötte a kígyós trükköt, mire a furcsa emberke közölte vele, hogy nem egy
elefántot akar kígyóban, hanem bárányt. Kisebb viták után, hogy milyen is legyen a bárány,
elkészül a rajz. Így ismerkedik meg az író a kis herceggel.
3. fejezet, "szóval te is az égből jöttél?"
3

Elkezdenek beszélgetni, de a kis herceg nem sokat árul el magáról. Csak azt hajtogatja,
milyen jó is lesz neki az új báránykájával az ő pici bolygóján, ahonnan jött. Amikor az író
rajzolni akar a báránykának egy karót és egy kötelet is, hogy ki tudja őt kötözni, nehogy
elkóboroljon, a kis herceg azonnal visszautasítja. Szomorúsággal a hangjában mondja el, hogy
nem akkora az a bolygó, hogy ott bárki el tudjon kóborolni.
4. fejezet, A B-612-es kisbolygó
Kiderül, hogy a bolygó, ahol a kis herceg él, alig nagyobb egy háznál, és a csillagászok is
csak egyetlen egyszer észlelték, 1909-ben. A kis herceg mostanáig nagyon magányosan élt a
bolygóján, s minden vágya egy barát volt. Most már van barátja, akit magával vihet. A
kisbárány.
5. fejezet. majomkenyérfa
Naponként egyre több dolgot elárult a kis herceg a bolygójáról, míg nem arról kezdett
feltűnően nagy érdeklődéssel kérdezgetni, hogy a bárányok megeszik-e a cserjéket. Tele volt
aggodalommal. Megkérdezte, hogy a majomkenyérfákat is megeszik-e. A bolygóján vannak
rossz növények és jó növények, továbbá jó növényektől származó jó magvak és rossz
növényektől származó rossz magvak. De ezek láthatatlanok, s ha egy nap gondolnak egyet,
előbújnak. A majomkenyérfát nem szabad hagyni megnőni, mert akkor elborítja az egész
bolygót és a gyökereivel átlyukasztja. Így hát minden reggel gondosan ki kell arról, hogy
kigyomlálja a bolygóját és az ilyen hajtásokat eltávolítsa. Ez nagyon fontos!
6. fejezet, a naplemente
Már negyedik napja vannak együtt. Újabb dolgot árul el magáról a kis herceg. Egyik kedvenc
időtöltése megnézni a naplementét. Szerinte, aki nagyon szomorú, az szereti a naplementéket.
S otthon, a bolygóján ezt akármikor megteheti. Nem kell átutaznia, mint ahogy a "Földet"
kellene. Csupán megfogja a kis székét, és kicsit arrébb rakja. S máris újabb naplementében
gyönyörködhet.
7. fejezet, "mire valók a tüskék?"
Az ötödik napja vannak így együtt. Az író egyre idegesebb, amiért nem halad a gép
javításával. A kis herceget viszont csak egy dolog izgatja. Az, hogy a bárányok megeszik-e a
virágokat. Az író igennel válaszol. De vajon azokat is, melyeknek tüskéi vannak? A kis
herceg nem nyugszik, az író viszont türelmetlen, és ingerülten felel, mikor a kis herceg arról
faggatja, hogy akkor mire valók a tüskék. "Semmire" - hangzik a válasz. A kis herceg erre
elkeseredik és indulatos lesz. Akkor miért küszködik szegény virág, aki gyenge és védtelen, a
tüskék növesztésével, ha semmire sem jók?
"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez
épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant." De ha a bárány megeszi, az
számára olyan, mintha egy csillag kialudna. Megharagszik az íróra, amiért úgy beszélt vele,
mint egy felnőtt és zokogásban tör ki. Ahogy leszáll az éjszaka, az író nem győzi vigasztalni
és ringatni pici barátját. Megígéri, hogy rajzol a báránynak egy szájkosarat, hogy ne tudja
megenni a rózsáját, a virágnak pedig egy vértet.
8. fejezet, a Rózsa
Másnap sokminden kiderül a rózsáról. Egy nap, ki tudja honnan, odanőtt a többi virág közé.
Mert a kis herceg bolygóján sok virág van. De ez más volt, mint a többi. Ilyet még soha nem
látott. Lassan fejlődött, gondoskodva arról, hogy csak teljes pompájában lássa őt a kis herceg.
Hiú virág volt. Majd mikor végre kinyílt és megmutatta magát, a kis hercegnek tátva maradt a
szája. Minden kívánságát teljesítette, a virág mégis tele volt szemrehányással, ő pedig
mindent a szívére vett. Ezért szökött meg. Nem lett volna szabad a virág hatása alá kerülnie és
meghallani a szavát. De mégis hibáztatja magát a kis herceg, amiért eljött, és a virág
csipkelődései mögött nem látta meg a gyengédségét és a szeretetét. Szomorú, mert nem tudta
eléggé szeretni.
4

9. fejezet, a szökés
A szökés reggelén a kis herceg rendbe tette a bolygóját. Kitisztította a vulkánjait és
kigyomlálta a majomkenyérfákat. Végezetül el akart köszönni a rózsától. Meglepetten
tapasztalta, hogy a rózsa nem tesz szemrehányást, sőt, elszomorodik és bevallja, hogy szereti
a kis herceget. Viszont arról ő is tehet, hogy ezt nem lehetett észrevenni. Majd noszogatta a
kis herceget, hogy induljon, ha már egyszer elhatározta magát. Igazából csak azért sürgette,
mert nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa.
10. fejezet, a király bolygóján
A kis herceg elindul, hogy sorra látogassa a bolygókat, egyrészt hogy foglakozást keressen és
művelődhessen is. Az első bolygón egy király lakik. Hosszasan elbeszélgetnek, de ennek a
beszélgetésnek se füle, se farka. A király mindent meg akar parancsolni, és nincs semmilyen
összefüggés a szavai között. Igazából értelmük sincs. A kis herceg feszélyezve érzi itt magát.
Így hát nem marad tovább. Valóban furcsának találja a felnőtteket.
11. fejezet, a hiú bolygóján
A király bolygója után a hiú bolygóját látogatja meg. Itt azonban mást sem kell csinálnia, mint
csodálnia a hiút, és azt hangoztatni, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a leggazdagabb és a
legjobban öltözött. Megparancsolja a kis hercegnek, hogy csodálja. Itt sem marad tovább. A
tény pedig, hogy a felnőttek valóban nagyon furcsák, csak tovább erősödik benne.
12. fejezet, az iszákos bolygója
Ez hát az újabb helyszín. S talán itt tartózkodik a legrövidebb ideig a kis herceg. Az iszákos
ugyanis csak iszik, és folyton azt hajtogatja, hogy azért iszik, hogy elfelejtse, hogy szégyelli
magát amiatt, hogy iszik.
13. fejezet, az üzletember bolygója
Az üzletember komoly embernek tartja magát, és csak a gazdagság érdekli. Szerinte ő
birtokolja az összes csillagot, és még arra sincs ideje, hogy a kis herceg érkezésekor
feltekintsen a munkájából és köszöntse őt illendőképpen. Folyton csak számol, és azt
hajtogatja, hogy ő csak komoly dolgokkal foglalkozik, nincs ideje semmi haszontalanra. A kis
herceg őt is otthagyja. Egyre furcsábbnak tartja a felnőtteket.
14. fejezet, a lámpagyújtogató bolygóján
Az eddigi bolygók közül ez a legkisebb. A szegény lámpagyújtogató pedig mást sem csinál,
mint meggyújtja, majd eloltja a lámpákat. Nincs egy perc nyugta sem. Állítólag ez a parancs.
Mindez azért van, mert a bolygója egy ideje olyan gyorsan kezdett el forogni, hogy mire este
meggyújtja a lámpát, máris reggel lesz, amikor el kell oltania. A kis herceg sajnálja új
ismerősét, az eddigiek közül őt becsüli a legjobban, mert ő nem magával, hanem másokkal
törődik. De itt sem maradhat. Túl kicsi a bolygó kettőjüknek.
15. fejezet, a geográfus bolygója
Ez a bolygó legalább tízszer nagyobb volt az eddigieknél. Nagyon tetszik neki a geográfus
munkája, ezt igazán értelmes foglalkozásnak tartja. Hiszen a geográfus tudja, hol vannak a
városok, a tengerek, a sivatagok, a hegyek és a folyamok. A geográfus megkéri őt, hogy
meséljen a bolygójáról, hogy azt is feljegyezhesse. De csak azt írja fel, ami maradandó. Ekkor
tudja meg a kis herceg, hogy a rózsája múlékony. S azt is, hogy ez mit jelent. Ettől
összeszorul a szíve, hiszen ő magára hagyta. Majd tanácsot kér a geográfustól, hogy merre
folytassa az útját. Megfogadva a tanácsot, a Föld nevű bolygó felé veszi az irányt. Közben
viszont csak a rózsájára tud gondolni.
16. fejezet, a Föld
Így kerül a kis herceg a Földre. A bolygó elkápráztatja. A többihez még csak hasonlítani sem
5

lehet.
17. fejezet, a Kígyó
Amikor a kis herceg megérkezik a Föld nevű bolygóra, egy hatalmas, végeláthatatlan,
homoktenger közepébe, egy árva lelket sem lát. Már megijed, hogy elvétette a célját. Az első
lény, akivel találkozik, a Kígyó. Beszélgetnek, és a kis herceg megmutatja neki a csillagot,
ahonnan ő jött. A Kígyó felajánlja neki, hogy ha egyszer visszavágyik, ő szívesen segít neki a
hazatérésben. Ahhoz viszont meg kell marnia (s bár ezt így nem mondja ki, de mindketten
értik, miről van szó). A kis herceg a Kígyótól megtudja, hogy Afrikában van, a Szahara nevű
sivatagban.
18. fejezet, a virág
Ahogy elindul a kis herceg, találkozik egy virággal, és az emberek felől érdeklődik. A virág
egész életében 6 vagy 7 embert látott összesen, így nem tud sokat segíteni neki.
19. fejezet, a visszhang
Ezután elérkezik egy hegyhez, de ez jóval nagyobb, mint az ő három vulkánja otthon.
Felkapaszkodik rá, hogy onnan belássa az egész Földet. De csak hegycsúcsokat lát
mindenfelé. Amikor kiált, a kérdésre csak a visszhang válaszol. A kis herceg nem érti, olyan
furcsa ez az egész.
20. fejezet, a rózsakert
Hosszú vándorlás után egy nap elérkezik egy úthoz. Virágzó rózsakert előtt találja magát, s
legnagyobb ámulatára virágjának szakasztott másait találja ezerszámra. De hiszen az ő rózsája
azt mondta, hogy ő az egyetlen ilyen virág, és az egész világon nincsen párja. Elgondolkozik
és elszomorodik, mert rájön, hogy mégsem olyan gazdag, mint hitte. A virágja egyáltalán nem
egyedüli, a három vulkánja pedig a Földön lévő hegyekhez képest olyan pici. Lefekszik a
fűbe és sírni kezd.
21. fejezet, a róka
A kis herceg földi életének talán legfontosabb időszaka a rókával töltött idő. A róka megérteti
vele, hogy mi a barátság. Például, hogy lehet ezer meg ezer ugyanolyan rózsa, mint az övé,
mégsem hasonlíthatnak a sajátjára, mert nem fontosak a számára. A saját rózsájával egy
láthatatlan kötelék köti össze őket, ez az, ami miatt a több ezer másik rózsa nem hasonlít az
övéhez. S amikor a kis herceg újra elmegy a rózsakerthez, rájön, hogy valóban, egyik rózsa
sem olyan, mint az ő rózsája. Szépek, de üresek. Valaki azért lesz fontos a számunkra, mert
időt vesztegetünk rá. Amíg nem ismersz meg és nem szelídítesz meg valakit, addig éppen
olyan, mint a többi száz meg száz másik társa. De ha a barátoddá teszed, akkor már ő lesz az
egyetlen. Most már a róka is a kis herceg barátja, mert megszelídítette. S megtanította a
legfontosabb dologra: az igazán fontos dolgokat csak a szívünkkel látjuk, úgy, ahogy a
szemünkkel képtelenek vagyunk rá.
22. fejezet, a váltóőr
A rókától elbúcsúzva a kis herceg újra útnak indul. A következő, akivel találkozik, egy
váltóőr. Beszélgetnek egy kicsit, de itt nem időzik sokáig.
23. fejezet, a kereskedő
Kis idő múltán találkozik egy kereskedővel, aki szomjúságoltó labdacsokat árul. Állítólag aki
bevesz egyet, az nem kíván többé inni. Ezzel is időt takaríthat meg. A kis herceg nem érti,
miért olyan fontos ez.
24. fejezet, a kútkeresés
6

A kis herceg immár mindent elmesélt az írónak, akivel nyolcadik napja voltak együtt. A vizük
elfogyott, a gépet még mindig nem sikerült megjavítani, s igencsak gyötörte őket a
szomjúság. A kis herceget viszont ez cseppet sem érdekelte. Sokkal inkább a róka szavai,
melyek folyton ott csengtek a fülében: "ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan". A
sivatag is attól szép, hogy valahol rejt egy kutat. Elindulnak, hogy megkeressék. Ahogy
leszáll az éj, a kis herceget elnyomja az álom, s az író a karjában viszi tovább. Hajnalra rátalál
a kútra.
25. fejezet, a kút
A kútból vizet mernek, és mindketten isznak belőle. Sokkal jobban érzik magukat. A kis
herceg megkéri az írót, hogy tartsa be az ígéretét és rajzoljon a báránynak egy szájkosarat.
Aztán visszaemlékezik, hogy holnap lesz éppen egy éve, hogy a Földre esett. Az író rájön,
hogy akkor nem is véletlenül találkoztak egy héttel ezelőtt, hanem azért, mert a kis herceg
tudatosan kereste ezt a helyet, vissza akart térni ide, ahová egy éve érkezett. A kis herceg már
nem akar visszamenni az íróval a géphez, azt kéri tőle, hogy holnap látogassa meg.
26. fejezet, a Kígyó2
Másnap, ahogy az író közeledik a kúthoz, mert el akarja mondani, hogy sikerült megjavítani a
gépét. Látja a kis herceget, amint egy fán ül, és valakivel beszélget. Látni azonban nem lát
senkit. Hallja, hogy megbeszélik, hogy este találkozni fognak és a kis herceg arról faggatja,
hogy nem fog-e fájni. Ahogy az író közelebb ér, éppen csak egy pillanatra még meglátja a
kígyót, és már előkapja a revolverét, hogy lelője, de a kígyó egy szempillantás alatt eltűnik.
Aztán beszélgetnek és az író értetlenül áll a történtek előtt. A kis herceg azonban elhatározta
magát. Vissza kell mennie a virágjához, akiért felelős. Erre pedig csak ma van lehetőség. Pont
egy év telt el és a csillagja ezen a napon épp felettük lesz. Az író mindenáron el akarja kísérni,
vele akar lenni, de a kis herceg ellenkezik. Tudja, hogy fájni fog az írónak a látvány. Mert
olyan lesz, mintha meghalna. Ezt a testet ugyanis nem viheti magával. Amikor este útra kél,
az író mégis vele tart. Kézen fogva mennek a kúthoz. Majd pár lépéssel a cél előtt a kis herceg
elengedi az író kezét és egyedül megy tovább. Egy sárga villanás látszik csupán a bokájánál, ő
pedig csendben tűri, majd szelíden eldől.
27. fejezet, a világ legszomorúbb tája
Az író sokáig szomorú még kis barátja miatt, de reggel, mikor visszatér, már nincs ott a pici
test. Egy rajzon mutatja meg nekünk, hogy néz ki a Szaharában az a rész, ahol a kis herceggel
találkozott. Azért rajzolja le nekünk, hogy mi is felismerhessük, ha egyszer arra járunk. És ha
véletlenül találkoznánk vele, feltétlenül szólnunk kell neki, hogy a kis herceg visszajött.
7

• Arany János-Toldi estéje (olvasónapló)
A mű eredete:
Miután a Kisfaludy-társaság 1846. február 7-én kitűzött népies eposz
pályázatára Arany megírta a Toldit, a trilógia első részét (mely 1847. február
6-án meg is nyerte a pályázatot), még 1847-ben elkészítette a Toldi estéjét is,
a trilógia befejező részét.
Szereplők:
Toldi Miklós
Bence, a szolgája
Pósafalvi János, hírnök
Lajos, Magyarország királya
Gyulafi Lóránt, vitéz
Gyulafi Bertalan, vitéz
az olasz vitéz
a kapus
Allaghi Simon, a testőrök parancsnoka
Történet:
Első ének (41 versszak):
Toldi már megunta életét. Három éve nem fordult meg Budán, mert csúnyán összeveszett a
királlyal. Édesanyja is rég jobb létre szenderült már. Ezért úgy határoz, megássa saját sírját hű
szolgája, a megboldogult "vén" Bence fiának, az "öreg" Bencének a segítségével. Mikor
végeznek, hírnök érkezik, Pósafalvi János, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy
olasz vitéz bajvívásban elnyerte az országcímert, mindenkit legyőz, aki kiáll ellene, s most
fennhangon szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a harci kedv, s elhatározza,
hogy megvív az olasszal, de előbb még megvendégeli a hírnököt.
Második ének (36 versszak):
Budán már senki nem mer kiállni az olasz ellen, hiszen úgyis vereséget szenvedne. Végül
mégis jelentkezik két bátor (iker-)testvér: Gyulafi Lóránt és Bertalan. Azonban az olasz
csúnyán elbánik velük: a küzdelemben Bertalan meghal, s Lórántot is csak az idegen vitéz
lovagiassága menti meg a haláltól.
Harmadik ének (46 versszak):
Ekkor érkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint
Magyarország legnagyobb hősének. A nép nem ismeri fel, ki is nevetik, s kis híja, hogy
fegyverhordozóját, Bencét meg nem lincselik. A küzdelemben Toldi megöli az olasz vitézt,
azonban még mielőtt bárki is szólhatna bármit, elviharzik a helyszínről. A király tudakolja, ki
volt ez az ismeretlen bajnok, végül Pósalaki világosítja fel a királyt, aki ennek nagyon
megörül.
Negyedik ének (30 versszak):
Toldit és Bencét Rákosmezőn éri utol a nép és a király követei, ti. a király megbánta, hogy
elüldözte hű vitézét, s kész visszafogadni őt. A nép örömujjongása közepette vonulnak be a
fővárosba, ahol azonban Toldi megkéri kísérőit, előbb hadd látogassa meg rég' nem látott
budai házát, melyben már három éve nem járt senki.
Ötödik ének (20 versszak, benne egy 17, illetve egy 7 versszak hosszúságú egy-egy udvaronc
által előadott ének):
Toldi felveszi ünneplő ruháját, s elindul a királyi udvarba. Ott az udvaroncok már javában
8

mulatnak, egyikük Laczfi Endre Szent László király isteni segítségével a tatárok ellen
megvívott sikeres moldovai hadjáratáról énekel, míg másikuk egy Toldit ócsárló dalba kezd.
Ekkor lép be Toldi, akit az előző éneken (is) felbuzdulva az apródok kigúnyolnak. Toldi
annyira feldühödik, hogy hármójukat azonnal agyoncsapja, s ingerülten távozik a király színe
elől.
Hatodik ének (38 versszak):
Eközben Bence otthon tisztítgatja ura rozsdás szerszámait, miután kikötötte és ételt adott a
lovaknak. Toldi érkezik vérbenforgó szemekkel, akit szemmel láthatóan nagyon megviselt az
előző eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Allaghi Simon érkezik a király
parancsával: Toldit börtönbe kell vetni. Azonban Toldit meglátva s meghallgatva megenyhül.
Lajos, a történtekről értesülve, azonmód, minden pompa nélkül elindul, felkeresi régi barátját,
s mindent megbocsát neki. A hős pedig a király kezét fogva szépen, csendben meghal. Lajos
vaskoporsóba fekteti Toldit, s még aznap este elindul a halotti menet Nagyfalu felé, hogy
Magyarország hősét az önkezével megásott sírba temethessék...
9

• Arany János: Rege a csodaszarvasról (olvasónapló)
Csodálatos történet arról, hogyan találtak őseink erre a földre egy szarvas
segítségével. Hogyan űzte, hajtotta Hunor és Magyar, a két dalia a csodás
állatot, aki elvezette őket őshazánkba, ahol feleséget is találtak maguknak és
benépesítették egész Szittyaföldet.
Szereplők:
Hunor; Magyar; Ménrót; Belár és Dúl lányai.
Helyszín:
Kur-folyó vidéke; Don folyó melléke; Meeóti-tenger partja; túl a Don folyón; Szittya föld.
A rövid tartalom
Ménrót fiai, Hunor és Magyar 50-50 leventével vadászni indulnak. Üldözőbe vesznek egy
gímszarvast. Egészen napnyugtáig üldözik, ekkor elveszítik a szemük elől. Elhatározzák,
hogy éjszakára megszállnak ott, ahova jutottak: Kur vize mellett, s majd holnap reggel
hazaindulnak. Kora hajnalban azonban újra feltűnik előttük a szarvas, és üldözőbe veszik.
Átúsznak utána a Kur folyón, s egy nagyon sivatagos, kietlen tájra vetődnek a szarvas
üldözése közben. Már bánják is, hogy idáig eljöttek utána, de reggelre visszatér beléjük a
vadászszenvedély és tovább kergetik: A Meeóti tengerig jutnak, túl a Don folyón. Ekkor a
szarvasnak ismét nyoma vész. Ekkor döbbennek rá, hogy már nem is tudják az utat hazafelé.
Így hát elhatározzák, hogy letelepednek ott, ahova értek, elég vadat s halat ad ez a terület.
Később innen is kisebb vadászutakra indulnak. Egy ilyen alkalommal egyszer csak zeneszót
hallanak. A közelbe merészkedve látják, hogy lányok táncolnak ott, Belár és Dúl lányai. A
legények elhatározzák, hogy mindegyikük rabol magának egyet közülük. Dúl leányai voltak a
legszebbek, ők lettek Hunor és Magor asszonyai. idővel gyermekeket is szülnek nekik. Hunor
gyermekeitől származnak a hunok, Magyar gyermekeitől a magyarok. Elszaporodtak, s egész
Szittya földet benépesítették.
10

• Arany János: Toldi (olvasónapló)
Helyszín:
Nagyfalu, nádas, Buda, Pest
A rövid tartalom
Ezzel a művével tört be annak idején az irodalmi életbe Arany János és
nyerte el Petőfi barátságát. Toldi története, melyet korábban csak a
néphagyomány őrzött, végérvényesen a szépirodalom része lett.
Szereplők:
Toldi Miklós; béreslegények; Laczfi nádor; Toldi György; katonák; a oldi
fiúk édesanyja; Bence, Miklós szolgája; özvegyasszony; Lajos király;
vágóhídi legények; utcanép; cseh vitéz
Első ének
Az elbeszélő költemény a nyári pusztán henyélő béreslegények képével nyit. Egyedül Toldi
nem lustálkodik: a látóhatárt kémleli, ahonnan egy sereg közeledik. Megtudjuk, hogy Toldi
nemesi családból származik, de csak bátyja, György részesült ennek megfelelő neveltetésben,
hiszen a királyi várban, a királyfi mellett tölti napjait. Toldi Miklósban ezért sok keserűség és
düh van bátyja iránt. Szeretne ő is inkább katona lenni. A sereg Laczfi nádor vezetésével a
közelbe ér, és a nádor Miklóstól kér útbaigazítást Buda felé. Miklós zokon veszi, hogy a
nádor parasztnak szólította, ezért az utat egy hatalmas farúddal mutatja meg. A katonák
elképednek rajta, mekkora ereje van. Sajnálkoznak felette, hogy Miklós csak egy paraszt,
hiszen, ha nemes lenne, kitűnő katona válna belőle.
Második ének
Eközben nagy a sürgés-forgás Nagyfaluban a Toldi-házban, mert hazaérkezett György, s vele
negyven cimborája. Miklós, mikor megérkezik, meg akarja ölelni bátyját, de az durván
elutasítja a köszöntését, és semmirekellőnek nevezi. Majdhogynem kenyértörésre kerül a
dolog: Miklós felajánlja, hogy távozik a háztól, ha megkapja a vagyon neki kijáró részét. Erre
György jól pofon csapja, mondván, hogy ez a neki kijáró rész. A fiúk erre majdnem
egymásnak esnek, édesanyjuk azonban közéjük áll. Miklós borúsan félrevonul.
Harmadik ének
György arra buzdítja vitéz barátait, hogy Miklóssal incselkedjenek. Miklós tűri egy ideig, de
mikor egy dárda a vállát éri, kitör belőle a düh, megragadja a malomkövet, amin ült, és a
vitézek közé hajítja. A súlyos kő az egyik vitéz halálát okozza. Miklósnak ezért menekülnie
kell a háztól, György kiadja a parancsot katonáinak, hogy kerítsék kézre.
Negyedik ének
Miklós három napig bujdosik, nehezen talál élelmet magának. Három nap múlva talál rá hű
cselédje, Bence, ennivalót és bort hoz neki. Megpróbálja rávenni Miklóst, hogy térjen haza,
mikor bátyja visszamegy Budára, Miklós azonban hajthatatlan. Egyedül anyja iránti szeretete
tartaná vissza, ám csak egy üzenetet küld neki: hallani fog még róla, és büszke lesz rá.
Ötödik ének
Miklós a nádasban bujkálva véletlenül két kisfarkasra bukkan. Megsimogatja őket, ám rosszul
teszi, mert az anyafarkas kölykei védelmében rátámad. Óriási dulakodás kezdődik az
anyafarkas és Miklós között, ráadásul a hím is hamarosan megérkezik. Végül mégis Miklós
kerül ki győztesen. A nagy küzdelem után elgondolkodik, vajon nem kéne bátyját is éppen így
megölnie. Ettől azonban visszatartja a lelkiismerete. Tovább folytatja útját, a két kimúlt
farkast azonban magával viszi.
11

Hatodik ének
Miklós az éj leple alatt hazalopakodik, hogy anyjával beszélni tudjon. A házban mindenki
alszik. Alvó bátyját meglátva Miklósnak megint eszébe jut, hogy most megölhetné, de nem
teszi: csak az ágya mellé fekteti a két kimúlt farkast, hogy ezzel adja tudtára, hogy itt járt.
Majd felkelti édesanyját, hogy elbúcsúzzon tőle: közli vele, hogy felmegy Budára, hogy vitéz
legyen belőle. A búcsúzkodásnak az vet véget, hogy a kutyák a háznál felriadnak a farkasok
szagára, és felverik a házat. Miklósnak így azonnal távoznia kell.
Hetedik ének
Négy napos út után Miklós a Rákos mezejére érkezik, egy temető mellé. Látja, hogy a
temetőben keservesen sír egy asszony, aki az édesanyjára emlékeztette őt. Megkérdezi tőle
gyászának okát, az asszony pedig elmondja, hogy két vitéz fiát siratja, akiket egy cseh vitéz
ölt meg. A Duna szigetén ugyanis egy cseh vitéz állandóan becsmérli a magyarok vitézségét,
ezért sok magyar megverekszik vele, ám eddig mindenkit megölt.
Nyolcadik ének
Eközben György azon mesterkedik, hogy kiforgassa öccsét a családi vagyonból. Felmegy
Budára Lajos királyhoz, és előadja neki, hogy az öccse világ életében egy nagy korhely volt,
nemrégiben pedig megölte egyik szolgáját. A király felajánlja Györgynek, hogy hozza fel
öccsét Budára, s ha Miklós legyőzi a cseh vitézt, megkegyelmez neki. György azonban közli a
királlyal, hogy Miklós a gyilkosság után világgá ment. S minthogy eltűnt, a törvény előtt
halottnak számít. Alakoskodva felajánlja Miklós vagyonát a királynak, hogy rendelkezzék
vele (persze arra számít, hogy a király úgyis neki adja). Azonban meglepetés éri: a király úgy
rendelkezik, hogy annak adja csak oda a vagyont, aki megverekszik a csehvel és győztesen
kerül ki.
Kilencedik ének
Miklós eközben felér Pestre. Egy utcai padon üldögélve nagy lármára lesz figyelmes: a
vágóhídról elszabadult egy bika, s a vágóhídi legények kutyákkal próbálják megfogni, ám a
bika mindegyik kutyát megöli. Az egész utcában nagy a rémület, senki nem mer közelíteni az
állathoz. Miklós azonban az utca közepén elébe áll az állatnak, egy nagy dobbantással és
kurjantással lecsillapítja, majd szarvánál fogva visszavezeti a vágóhídra. Nagy csodálatot kelt
az emberekben, de nem hálásak érte: egy darab májat vetnek oda neki, és nem hagyják, hogy
a vágóhídnál aludjon. Miklós ezért a temetőbe megy, hogy felkeresse az özvegyasszonyt és
elkérje tőle halott fiai fegyverzetét. Az asszonyt azonban nem találja sehol, s végül a
temetőben hajtja álomra a fejét.
Tizedik ének
Miklós lódobogásra ébred, s a közeledő lovasban öreg szolgáját, Bencét ismeri fel. Bence
elmondja, hogy édesanyja küldte utána, hogy találja meg, s maradjon vele, segítve és
szolgálva őt. Egy cipót is küldött Miklósnak, amelybe egy szelence volt belesütve, a
szelencében pedig arany volt. Nagyon megörült ennek Miklós, mert ebből a pénzből tud
magának fegyvereket vásárolni. Bencével felkeresnek egy fogadót, ahol Miklós jókedvében
egy kanna bort megiszik, s táncol is.
Tizenegyedik ének
A császári család még mindig vacsorázik, mikor a császár dolgozószobájában kialszanak a
fények.
Tizenkettedik ének
A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, s parancsot ad ki, hogy hozassák elé,
hadd adja neki Toldi György öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét, s fény
derül György mesterkedéseire. A király igazságot akar szolgáltatni, s György részét is
12

Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszéli róla, mondván, hogy nem vagyonra szeretne szert
tenni, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé
veszi, s kardot ajándékoz neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan
borulnak egymás nyakába. Minthogy a király Györgyöt kitagadta udvarából, György megy
Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerül. Toldiból az idők során
pedig rettenthetetlen és híres vitéz lett.
13

• Daniel Defoe: Robinson Crusoe (olvasónapló)
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
A 18. században új műfaj született: a robinzonád. Ettől kezdve minden
író, aki hősét vagy hőseit távoli, lakatlan szigetre vezette, valamilyen
módon Daniel Defoe fő művét utánozta.
A cselekmény alapja valóságos történet. Alexander Selkirk matróz hosszú éveket töltött a
lakatlan Juan Fernandez szigeten. A tengerészt büntetésből hagyta itt kapitánya. Selkirk a
civilizációtól távol is képes volt elfogadható, emberi körülményeket kialakítani saját maga
számára. A különös sorsú matróz történetéről szinte mindenki hallott Angliában. Defoe
személyesen is megismerkedett vele. Néhány évvel a személyes találkozás után az akkor már
csaknem 60 éves író hetek alatt vetette papírra művét.
A mű címszereplője Robinson, akit apja ügyvédnek akart taníttatni. A fiatal fiú azonban
szembeszáll a szülői szándékkal. Kalandvágyát nem képes legyőzni: tengerre akar szállni, a
határozott apai intelem ellenére is: "Azon az úton, amelyen mi járunk, csendesen és simán
folyik az ember élete." A főhős nem ilyen életet kíván magának, de hogy pontosan milyet is,
azt egyelőre ő maga sem tudja. Mesterséget nem tanult, jövőjét soha nem gondolta
határozottan végig. Első tengeri útjára egy barátja beszéli rá. Robinson nem éppen akkorra
tervezte a szökést. Viharba kerülnek, és ő megfogadja, hogy a hajózásról őrökre lemond. A
veszély elmúltával azonban hamar elfelejti fogadalmát. Nemsokára még nehezebb helyzetbe
kerülnek. Most már a tisztek is a halálra készülnek. Végül is megmenekülnek, de a
segítségűkre siető csónakból, Robinsonnak látnia kell, hogyan süllyed el a hajójuk. A
kapitány komolyan figyelmezteti: soha többé nem szabad hajóra szállnia, ez nem az ő
számára kijelölt út: Robinsonnak most döntenie kell. Úgy gondolja, szégyen volna
hazamenni, mert akkor be kellene ismernie tévedését.
Londonban megismerkedik egy hajóskapitánnyal. Az ő biztatására vele tart Guinea partjai
felé. Útját és vállalkozását siker koronázza, 300 font sterlingért értékesíti a hazahozott
aranyport. A siker teszi nyerészkedővé. Most már senki és semmi nem tarthatná vissza.
Hajóskapitány barátja meghal, ő mégis meg akarja ismételni az afrikai utat. Hajójukat
azonban kalózok támadják meg; s a túlélőket fogolyként szállítják Szálehbe.
Robinson a kalózkapitány rabszolgája lesz. Két évvel később tud csak megszabadulni, nem
kevés kockázat árán. Az afrikai partok közelében hajózik, s nem sejtheti, hová veti majd a
sorsa. Megmenekülését egy portugál hajó kapitányának köszönheti. A kapitány rendkívül
nagylelkűen és becsületesen bánik vele. Semmit nem fogad el Robinsontól a jótettért cserébe.
Brazíliába érkeznek, és itt a kapitány Robinson rakományának egy részét 220 pezetáért
megvásárolja.
Robinson Brazíliában új életet kezd. Először elszegődik egy cukornádültetvényre, majd ő
maga is ültetvényes lesz. A Brazíliában töltött négy év alatt sikerül meggazdagodnia. Teljes
biztonságban élhetne, ha képes volna ennyivel megelégedni. Ültetvényes ismerősei
ajánlatának azonban nem tud ellenállni. Ők az állami monopóliumot kijátszva néger
rabszolgákat akarnak hozni saját ültetvényeikre. Robinson elvállalja, hogy hajójukat Guinea
felé vezeti. Az üzlet előnyösnek tűnik, őneki még csak pénzt sem kellene fektetnie a
vállalkozásba, az út végén mégis ugyanannyi rabszolgát kapna, mint a társai.
1659. szeptember 1-jén kelnek útra, napra pontosan nyolc évvel azután, hogy Robinson
először hajóra szállt. Félelmetes viharba kerülnek. Hajójuk megfeneklett a homokon,
csónakon próbálnak menekülni. A pusztító vihart egyedül Robinson éli túl. Szinte
önkívületben van a boldogságtól, amikor tudatosul benne, hogy életben maradt. Mégsem lehet
boldog, hiszen szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy társai mind odavesztek. Sem az
örömre, sem az elkeseredésre nincs azonban ideje, hiszen ismét a legnehezebb feladattal, a
puszta életben maradással keli szembenéznie. Robinson miközben e feladatát igen célratörően
teljesíti. A lakatlan szigeten szinte újra megteremti az európai civilizációt. Minden
14

cselekedete, minden egyes gondolata pragmatikus. A csónakot a víz a szárazföldre vetette, így
vissza tud menni a hajóra, hogy összegyűjtsön mindent, ami használhatónak tűnik. Tudatosan
készül a jövőre. Nem csupán az élelmiszerkészletet viszi magával, hanem mindent, amit
később a szigeten a munkához felhasználhat. Felszerelkezik szerszámokkal; az ácsládát most
többre értékeli, mintha egy hajórakomány aranyat talált volna. Összeszed minden használható
fegyvert, lőszert és puskaport. Összesen tizenkétszer megy fel a fedélzetre. Igyekszik minden
használható holmit mielőbb összegyűjteni; hiszen tudja, hogy a hajó a legközelebbi komoly
viharban el fog tűnni. Az utolsó alkalommal harminchat font értékű pénzt is talál. Így tűnődik
magában: "Ó, mire való vagy te? Mit érsz számomra! Még annyit se, hogy a kezem nyújtsam
érted. Egyetlen kés többet ér, mint ez az egész limlom: semmit sem tudok kezdeni veletek,
aranyak, maradjatok ott, ahol vagytok, merüljetek a tenger fenekére, haszontalan dolgok, nem
érdemes megmenteni benneteket. Második gondolatom azonban az volt, hogy mégiscsak
elviszem. Vászonba csavartam a pénzdarabokat, és tutaj készítéséhez fogtam."
Robinson a szigeten akar berendezkedni, de minden eshetőségre felkészül, ezért viszi magával
a talált pénzt. Minden elhatározását megfontolja, igyekszik tettei eredményét előre kiámítani.
Mindent, amit a szigeten talál, a használhatósága szerint ítél meg. Emberhez méltó lakhelyet
alakít ki magának. Valóságos erődöt épít, amelyet sem ember, sem állat nem tud
megközelíteni. Helyzetét hihetetlen józansággal méri fel. Írásban rögzíti magának, mi a jó és a
rossz mindabban, ami vele történt. Az egymás mellett felsorakoztatott érvek meggyőzik róla,
hogy legjobb képességei szerint kell alkalmazkodnia új életéhez. Magányosan is úgy szervezi
meg a mindennapjait, mintha a társadalom jogos elvárásaihoz alkalmazkodna: "Rendszeresen
beosztottam tennivalóimat, aszerint, hogy mi volt a feladatom."
Robinson eredményei mintha újra és újra azt bizonyítanák, hogy a civilizációt a
szükségszerűség teremtette meg. Az eredmények nem maradnak el, ha a céltudatos
cselekvésre puritán erkölcsi normák késztetik az embert. Egyszer így elmélkedik magában:
"Ha több gabonát vetek; mint amennyit elfogyasztok? Megrothadt volna! Ha több fát vágok
le; mint amennyire szükségem van? Ott heverhetne a földön! Egyszóval a természet és a
tapasztalat arra oktatott, hogy a világ dolgai csak annyit érnek, amennyire az ember valóban
felhasználhatja őket. A világ legkapzsibb teremtése is kigyógyult volna bűnéből az én
helyzetemben."
Robinson egyre inkább átalakítja környezetét, s eközben lelkivilága is átalakul. Szembe mer
nézni korábbi hibáival. A megtisztulás felé vezető utat a munkában és a vallásban találja meg.
Hosszú száműzetésében új fejezet kezdődik, amikor felfedezi, hogy a szigetre emberevő
bennszülöttek járnak át, hogy itt fogyasszák el a hadifoglyokat. Robinson elhatározza, hogy az
első adandó alkalommal társat szerez magának. Már huszonnégy éve él a szigeten, amikor
végre sikerül enyhítenie magányán. A kannibálok iszonyatos lakomájukhoz készülődnek,
amikor Robinsonnak sikerül megszabadítania a kiszemelt áldozatot: találkozásuk pénteki
napon történt, ezért a fiatal bennszülöttet Pénteknek nevezi el. Robinsonnak lassanként sikerül
megszelídítenie hűséges bennszülöttjét. Péntek lemond az emberevésről, angolul tanul,
ruhában jár és szorgalmasan dolgozik.
Négy ével később Robinsonnak lehetősége nyílik a szabadulásra. Egy fellázadt hajó matrózai
három embert tesznek ki a szigeten: a kapitányt, a kormányost és egy utast. Robinson a
társaival foglyul ejti a zendülőket, és visszafoglalják a hajót. A lázadás szervezőit a szigeten
hagyják. Robinson rájuk hagyja hosszú, hősies munkájának minden eredményét, és
elmagyarázza nekik a legszükségesebb tudnivalókat.
Az emberfeletti küzdelem ezzel véget ért. Robinson pontosan 28 évet, két hónapot és 19 napot
töltött a szigeten.
15

• Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés (olvasónapló)
(1866)
A teljes realizmusban megtalálni az emberben az embert
Pszichológusnak neveznek: nem igaz, csak realista vagyok, a szó
legnemesebb értelmében, mert az emberi lélek teljes mélységét ábrázolom.
(DOSZTOJEVSZKIJ: NAPLŰJEGYZETEK, 1880-1881.)
Mindig azt mondják, hogy a valóság unalmas, egyhangú, s az emberek, ha
szórakozni akarnak, a művészethez, a képzelethez fordulnak, regényeket
olvasnak. Szerintem épp fordítva áll a dolog: mi volna fantasztikusabb és váratlanabb, mint a
valóság? Mi volna olykor hihetetlenebb nála? Egy regényíró sohasem tud olyan
képtelenségeket ábrázolni, mint amilyeneket a valóság tálal fel nekünk naponta ezerszámra, a
legközönségesebb dolgok alakjában.
(DOSZTOJEVSZKIJ: DON CARLOS ÉS SIR WADKIN, 1876)
A múlt században, amikor a nyugati regény a társadalomtól elidegenedett, a magány súlya
alatt összeroppanó egyén ábrázolásába torkollik, az orosz kezdettől azon démonok elleni
harcot ábrázolja, amelyek az egyént a világtól és a közösségtől elkülönítik. Ez a lényegbeli
vonás nemcsak olyan figurák problematikáját magyarázza meg, mint Dosztojevszkij
Raszkolnyikovja és Ivan Karamazovja vagy Tolsztoj Pierre Bezuhovja és Levinje, nemcsak
ezeknek az íróknak a szeretet-hitvallását és hitét, hanem az egész orosz irodalom
messianizmusát is" (Hauser A.).
Az alapvető sorskérdést, az egyén elidegenedését, a modern ember elmagányosodását az
oroszok a szabadság problémájaként fogalmazzák meg; tartanak az anarchiától, a bűnözéstől,
az erkölcsi relativizmus veszélyétől. (Beteg társadalmunkban felbomlik a jóról és a rosszról
alkotott fogalom. Ki tudja ma, mi a +jóă és mi a +rossză? Mindenki maga szerint tanítja."
Dosztojevszkij.) Sehol sem élik át ezt a kérdést mélyebben, intenzívebben, és senki sem érzi a
megoldásával együtt járó felelősséget kínzóbban, mint Tolsztoj és Dosztojevszkij. Hőseik
mind ezzel a problémával viaskodnak.
A túlzott individualizmus és a (napóleoni) hatalomeszme megszüntetésére irányuló két
nagyregény egyidőben jelent meg a Russzkij Vesztnyik hasábjain: 1865-66-ban Tolsztoj
Háború és békéjének első fejezeteit közölték folytatásokban, 1866-ban pedig a teljes Bűn és
bűnhődést, a szabadságkeresés katasztrófájának regényét, amely, az író szerint, bűnbe és
magányba sodorja az embert. A magány feloldásának posztulátuma, az elképzelhető valódi
boldogság forrása viszont: a szenvedés vállalása, részvétel a közös emberi sorsban" (Török
E.).
Dosztojevszkij két tervezetének cselekményét egyesítette művében. Aktuális tárcaregényét, a
,Részegeskedőket' pétervári nyomorleírásnak szánta (hőse valószínűleg Marmeladov lett
volna), aztán egészen más elképzeléséről tájékoztatja kiadóját: a készülő új mű lélektani
beszámoló lesz egy bűncselekményről".
A cselekmény napjainkban játszódik, pontosan ebben az évben. Egy fiatalember, akit kizártak
az egyetemről - nem nemesi származású és nagy nyomorban él -, könynyelműségből,
kiforratlan, lebegő, furcsa +éretlenă nézetek hatására elhatározza, hogy
egycsapásra javít nyomorúságos helyzetén. Śgy dönt, hogy megöli egy címzetes tanácsos
özvegyét, aki különben pénzt szokott kölcsönözni kamatra. Az öregasszony ostoba, süket,
beteg, de mértéktelen uzsorakamatot szed, gonosz és nem kíméli mások életét; kínozza a nála
szolgálóként élő húgát. +Életének semmi értelmeă, +Miért is él?ă, +Hoz-e ő hasznot
valakinek is a világon?ă és így tovább. Ezek a kérdések kisiklatják a vágányról a fiatalembert.
Śgy dönt, hogy megöli az öregasszonyt, kifosztja, s így boldoggá teszi vidéken élő anyját,
megszabadítja húgát, aki társalkodónő egy földesúri családban, ahol kéjvágyával üldözi és
már-már vesztébe kergeti a családfő. ž maga pedig befejezi tanulmányait, külföldre megy, és
16

egész további életében becsületes lesz, erős és megdönthetetlen +az emberiség iránti humánus
kötelezettségeinekă teljesítésében, azaz természetesen +jóvá teszi bűnétă, ha egyáltalán
bűnnek lehet nevezni azt, amit elkövetett, hiszen ez a süket, ostoba, gonosz és beteg
öregasszony maga sem tudta, miért él a világon, s lehet, hogy egy hónap múlva úgyis meghalt
volna. [...] egy véletlen körülmény folytán sikerült gyorsan és eredményesen végrehajtani
elhatározását. [+] Semmi gyanút nem támasztanak és nem is támaszthatnak ellene. De itt
bontakozik ki a bűncselekmény lélektani folyamata. A gyilkos megoldhatatlan problémák elé
kerül, nem is sejtett, váratlan érzések kínozzák a szívét. Az isteni igazság, a földi törvény
követeli a maga jogát, és ő a végén belső kényszer sugallatára feljelenti magát. Még a rabság
vagy akár a halál árán is kész visszatérni az emberek közé, mert végleg kimeríti az
emberiségtől való elszakadás, elidegenedés érzése, amely mindjárt a bűncselekmény
elkövetése után született meg benne. Az igazság és az emberi természet törvényei kerekednek
fölül. [+] a bűncselekmény elkövetése miatt kirótt jogerős büntetés sokkal kevésbé félemlíti
meg a bűnöst, mint azt a törvényhozók gondolják, részben azért, mert ő maga is követeli azt
erkölcsileg. [+] lebilincselő olvasmány lesz [+] tűzzel a lelkemben írtam." (Levél Katkovnak,
1865. szept.)
Az író ezt a változatot még két további tervezetben pontosítja; sokáig habozik, hogy hőse
kövessen-e el öngyilkosságot. Háttérbe szorul a társadalombírálat; az eredeti elképzelés
válságleírása a romlott nagyváros nyomorító hatásáról (ahol csak apja, anyja nincs az
embernek", II.6.), a kocsmák, öngyilkosok, prostituáltak, félőrültek" világáról csak keretül
szolgál; az eszmehordozóvá" vált főhős hatalomeszméje kerül előtérbe - így a pszichológiaifilozófiai
szólam sűríti a szociálisat is. (Az író analitikus eljárása: az emberben az emberrel
együtt a világot is elemeire bontó módszer", Török E.)
És csak hosszú kísérletezés után mond le az eredetileg kiválasztott nézőpontról: az első
személyű vallomásformáról. (Elbeszélés harmadik személyben, a szerző nevében, aki mint
láthatatlan, de mindentudó lény van jelen, és ettől nem kell elállni egy percre sem".)
Dosztojevszkij műveiben, saját megállapítása szerint is, egyszerre több elbeszélés és
kisregény zsúfolódik egybe"; sokféle különnemű elemből - műfajok keveredéséből is - új,
bonyolult, nehezen meghatározható regényformát hozott létre. Nevezték többek közt
regénytragédiának, társadalmi-filozófiai, ill. intellektuális-lélektani regénynek,
eszmélésregénynek; a két legelterjedtebb meghatározás: művei ideologikus regények
(Engelgardt) és polifonikus regények (Bahtyin). B. Engelgardt magyarázata: Dosztojevszkij
azt ábrázolta, hogyan él az eszme az egyéni és társadalmi tudatban, mivel szerinte az
értelmiségi társadalom meghatározó tényezője az eszme. Ezt azonban nem szabad úgy
értelmeznünk, hogy Dosztojevszkij + irányzatos elbeszéléseket írt és tendenciózus művész
volt [+] ahogy más regényírók számára a centrális tárgy szerepét a kaland, az anekdota, a
pszichológiai típus, a mindennapi vagy történelmi tabló töltötte be, az ő számára efféle
objektumként az 'eszme' szolgált."
Az író művei zenei felépítésűek: önálló szólamok, szubjektív részigazságok hangzanak
egyidejűleg, álom és valóság keverésével, ellenpontozásokkal, hangnem- és ritmusváltásokkal
- a discordia consors" (összhangzó különbözőség) hatásával. Bahtyin szerint az író eleve
különféle nézőpontokban, tudatokban gondolkodott; különböző megismerő, ítélkező ,én'-ek
egymás közti kölcsönviszonyának problémáját helyezte világa középpontjába. (Regényeinek
legalapvetőbb vonása az önálló, egymástól elváló szólamok és tudatok sokasága, a teljes
értékű szólamok igazi, gazdag polifóniája. Műveiben nem jellemek és sorsok sokasága bomlik
ki egy egységes, objektív világban, valamely egységes szerzői tudat fényében, hanem éppen
egyenrangú tudatok és világlátások sokasága kapcsolódik itt össze valamilyen esemény
egységében.") A szerző által mindig meg is határozott alapeszme kivételesen fontos elem, de -
az Engelgardttal vitázó - Bahtyin szerint nem maga az eszme a főhős, hanem az eszme
embere, akiből az eszme hozza felszínre a benne lakozó rejtett tartalmakat.
A Bűn és bűnhődés középpontjában a napóleoni hatalomeszme és hatásának bemutatása áll,
dialogikus viszonyban más eszmékkel, bűntettben realizáltan, sokféle következménnyel,
cselekménymozzanatként. (A nem közönséges embernek joga van lelkiismeret-furdalás nélkül
átlépni bizonyos akadályokon, de csak abban az esetben, ha eszméjét, talán az egész
17

emberiség számára üdvös eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja" (Raszkolnyikov), de
ki nem tarthatja magát ma Napóleonnak nálunk, Oroszhonban?" (Porfirij, III.5.) Az
alapkérdést - pusztán gondolatjátékként - feltette már Bianchon is egy másik szegény
joghallgatónak, Rastignacnak - megölné-e a mandarint?, l. Goriot apó -; Raszkolnyikov
viszont a gyakorlatban is kipróbálja+
A mű - egész problematikáját meghatározó és feszültségét fenntartó - alapkérdései:
átléphetők-e a társadalmi-erkölcsi normák? Melyek egy torz eszme hatására cselekvő ember
sorslehetőségei? Mit tehet az egyén a nyomor, a kiszolgáltatottság, a rossz társadalmi
berendezkedés ellen? Le tud-e számolni Raszkolnyikov az erkölcsi szabályokkal, el meri-e
követni tettét, miért is gyilkol, leküzdhető-e bűntudata, vállalja-e a szenvedést?
A regény a megírás jelenének Pétervárján játszódik, egészen szűk terekben - áthallható, átjáró
bérszobákban, rendőrségi irodákban. Raszkolnyikov odúját - változatos szinonímasora: lyuk,
ketrec, szekrény, zug, hajófülke stb. - édesanyja is koporsóhoz hasonlítja; szerinte legalább
felerészben ez a szoba az oka, hogy ilyen búskomor" lett a fia (III.3.), aki szintén lát
összefüggést: abban a lyukban, abban a gyűlöletes koporsóban érlelődött mindez" ( I.5.);
Behúzódtam, mint a pók, a zugomba. És tudod-e, hogy az alacsony és szűk szoba szűkíti az
agyat és a lelket? Ű, hogy gyűlöltem azt az odút!" (V.4.). Ha fuldoklik, utcákon, a Néva és a
Katalin-csatorna partján bolyong, kocsmákban keresi az emberek társaságát. (Minden
embernek levegő kell", Szvidrigajlov, VI.1.; Porfirij is megállapítja, hogy Raszkolnyikovnak
itt most nincs elég levegője", VI.2. - aztán elküldi a szibériai sztyeppékre.)
Dosztojevszkij ironizál a korabeli pozitivizmus, (vulgár)materializmus statisztizáló, az egyént
rubrikákba soroló tárgyilagos" beállítottságán - a ,matematika', ,logika' gúnyos értelmű; az
uzsorásnő oroszul ,procentscsina'; ironikus a Kristálypalotának (az 1861-es angliai
világkiállítás szenzációjának) kocsmanévkénti felhasználása -; ma már a tudomány egyenesen
tiltja a részvétet. Angliában eszerint is járnak el, ott virul a politikai gazdaságtan" (I.2.),
évente ennyi meg ennyi százalék csak menjen a pokolba, vagy akárhová, így van jól. Ezzel
könnyítenek a többin. +Százalékă - igazán remekül kitalálták ezeket a szócskákat: milyen
megnyugtatóak, milyen tudományosak" (I.4.).
Az epilógusban Raszkolnyikov már kilenc hónapja raboskodik a fegyházban -
a gyilkosság napja óta csaknem másfél év telt el", mert önkéntes vallomása után öt hónappal
kimondták felette az ítéletet" -, a cselekményidő viszont mindössze kb. két hét: a harmadik
napon gyilkol, tettét az elkövetéstől számítva kb. a tizenegyediken vallja be; semmittevése,
nappali alvása, lázálmai, ill. a különös napok sűrű ködje" miatt nem követhető pontosan az
objektív idő; egy-egy soktalálkozós nap aprólékosan részletezett (pl. III. 2.-tól IV. 4.-ig).
A pergő tempó, a dinamikus cselekménymenet is fokozza a végig szinte hipnotikus
feszültséget (bár, Hajnády Zoltán észrevétele szerint, a fordítók lassították a ritmust: a
hirtelen(ében), váratlan(ul) feleannyiszor szerepel, mint az eredetiben 560-szor előforduló, és
mindig fontos fordulatot bevezető ,vdrug').
A mű egész felépítése drámai: a cselekmény kezdetére már kialakult eszme próbájaként
elkövetett tett fordulatot hoz az alapszituációba, aztán konfrontálódik; a tényleges cselekmény
pedig csak addig tart, míg a konkrét helyzet lehetőségei tisztázódnak.
Ugyanígy drámai" a művet meghatározó dialogikus és belső monologikus közlésforma. A
cselekményidő előtti provokatív tanulmány ,A bűnről', a személyiség szabadságáról, a
történelmi szerepek összefüggéséről - amit Porfirij véletlenül olvasott+ - monologikus
leírásban nem, csak a róla szóló vitában szerepel (amikorra már szerzője véleménye is
módosul); a közvetlen családi előzményeket édesanyja levele ismerteti, de Rogya azzal is
négyszemközt" akar maradni, hogy hosszú belső monológban reagáljon rá. (A többi levél
tartalma - Luzsin és Szvidrigajlov Dunyának szóló írása - csak reagáló mozzanatokból válik
ismertté.)
Źgy Raszkolnyikov korábbi, pusztán intellektuális (eszmekialakító) korszaka, majd etikai (új
lehetőséget teremtő) életszakasza is kívülmarad a cselekményen - az epilógus a
(konvencionális) szerzői monológforma miatt is elkülönül -, mert az egész mű a közbülső,
cselekvő és vívódó stádiumra irányul; nincs epikus életrajz és előtörténet-ismertetés, viszont
állandóak a replikák, az egész cselekményt elvitázzák" úgy, hogy minden szereplő saját
18

nyelvén és saját fogalmaival beszél" (Dosztojevszkij).
Az első fejezet a gyilkosság közvetlen előkészítésének és elkövetésének, a további öt és az
epilógus a következményeknek a bemutatása - a szerkezeti arányok is azt tükrözik, hogy az
analízis a vélemények szembesítésére és a bűnhődésre irányul; a cím a tárgyat határozza meg:
a ,bűn' (,presztuplenyije') az eredetiben a törvény áthágásával áll kapcsolatban (a ,törvény'
szó, származékaival, több, mint negyvenszer fordul elő", Hajnády Z.)
A fejezetek az író világára jellemző feszült jelenetekkel, titokzatos, tragikus mozzanatokkal
zárulnak: a kettős gyilkosság (I.7.) után ilyen Marmeladov elgázolása (II.7.), a föld alóli"
ember és Szvidrigajlov feltűnése (III.6.), K. Ivanovna őrjöngése és tüdővérzése (V.5.); végül
Szvidrigajlov öngyilkossága (VI.6.), amit Raszkolnyikov vallomástétele követ. (Az egyetlen,
cselekménymozzanatilag eltérő zárójelenet (IV.6.), az ismeretlen vádló bocsánatkérése is
félelmetessé válik az így ismét egérutat nyerő Raszkolnyikov öngúnyos mosolyától.)
Az epilógusban már semmi sem történik, amit a cselekmény további építésének
nevezhetnénk. [+] Raszkolnyikov távol tartja magát a bűnözőktől - beteg lesz - közeledik a
kátorgabeliekhez; először durva Szonyához - majd az ápolja őt - végül elkéri a Bibliát;
semmit meg nem bán - álmot lát - ettől kezdve elindul egy új fejlődési szakasz, itt azonban az
elbeszélő szerint egy új regény kezdődhetne" (Király Gyula).
A cselekményszálak között is fennállnak párhuzamok, párhuzamos ellentétek (Szvidrigajlov
és Raszkolnyikov gyilkosságai; Rogya majdnem a kerekek alá kerül - Marmeladov aztán ott
végzi; a maga is öngyilkosságra gondoló főhős előbb egy nő vízbeugrását nézi végig, majd
értesül arról, hogy Szvidrigajlov főbe lőtte magát stb.); és a szereplők is párokat alkotnak, a
motívumrendszer jellegzetessége a hasonmás-jelenség" - mintha a belső ellentmondásokat
dramatizálná az író az alteregókkal, karikatúrákkal, pozitív és negatív transzformációkkal
(Szonya és Dunya közeledik egymáshoz; húga hasonlít rá Razumihin és anyja szerint is stb.).
Minden szereplő reagál Raszkolnyikov eszméjére és tetteire; mindenki maga is választási
kényszerbe, döntéshelyzetbe kerül. A hős tudatával az író szembesíti a többiekét, minden
egyenrangúan dialogizáló szereplő főhős, és minden szólam új oldalról mutatja be az eszmét.
(Világossá válik, hogy a társadalmi rossz ellen hiábavaló, értelmetlen nemcsak a voluntarista
lázadás, de az altruista szeretet is.) Saját torzított eszméit képviselik negatív hasonmásai, a
morálisan degradáltak (Marmeladov, Lebezjatnyikov; az öntörvényűség relativizmusát
tragikusan képviselő Szvidrigajlov és a komikusan megjelenítő Luzsin); segítői viszont
ápolják": Razumihin a testét, Porfirij az eszét, Szonya a lelkét gondozza.
A hősök szerepét, domináns jellemvonását már beszélő neveik meghatározzák:
Raszkolnyikové (l. óhitű szakadárok, raszkolnyikok) az emberektől való elszakadására utal,
Porfirijé (gör. ,porphüreosz') a bíborszínre, a hatalom jelképére; Szofja görögül bölcsességet
jelent. (Razumihin: ész, értelem; Marmeladov lekvár, Luzsin tócsa, Lebezjatnyikov
csúszómászó.)
Marmeladov, a lányát feláldozó alkoholista szánalmas, gyenge, autonómiáját vesztett,
deklasszálódott személyiség; szereplési kényszerében családi nyomorával szinte kérkedő
mazochista. A polgári származású törtető, Luzsin (az orosz karrierista hős) ostoba, számító -
jövendőbelijét megalázó házassági koncepciója alapján akarja megvásárolni -, önmagát
felmentő, kártékony egoista: ma viszont a tudomány azt hirdeti: szeresd mindenekelőtt
önmagadat, mivel a világon mindennek az alapja a magánérdek" (II.5.). Gyámfia, a
kishivatalnok Lebezjatnyikov hozzá méltó, értelem nélküli hasznosságelvű szörnyszülött.
(Minden nemes, ami az emberiségnek hasznos", V.I.)
Az önkényeskedő amorális földesúr, Szvidrigajlov, a főhős parodisztikus hasonmása; minden
erkölcsi parancs megtagadója, a pozitív eszmék gúnyolója (,semmi emberi nem idegen tőle').
Egész lényét ösztönlétének rendelte alá: kiszámíthatatlanul szeszélyes, gátlástalanul kiéli
vágyait (egy 14 éves süketnéma lányt, megerőszakolása után, az öngyilkosságba kerget;
halálra kínozza inasát, megmérgezi feleségét - csak Dunyán könyörül meg). Raszkolnyikovra
irányuló erkölcsi befolyásoló szándékával ellenkező hatást vált ki (megzavarja ugyan, de
feldühíti a tőle undorodó fiút, aki irtózva utasítja el ajánlatait is). Pedig racionálisan próbálja
megközelíteni, talál közös pontokat ( maga is elég nagy cinikus", hasonszőrűek vagyunk"
stb.) - Rogya mélyen megdöbben, hogy mennyire átértelmezhetők az elvek. (Az eszmék, a
19

személyiséget egybefogó hit, meggyőződés és evidenciák nélkül álló, ugyanakkor tudatosan
gondolkodó, s ezért a hagyomány, a rend, a törvény tradicionális, konvencionális, azaz
tudattalan tiszteletét elfogadni már nem képes intellektuel erkölcsi-szellemi űrbe kerül, és az
emberi degradálódás, a társadalmi deklasszálódás útjára sodródik. Ez a veszély fenyegeti
Raszkolnyikovot, és ennek esik áldozatul Szvidrigajlov is", Fejér Ádám.)
Razumihin derűs világképű, közlékeny, életrevaló", könnyen kapcsolatokat teremtő, elvi
vitákba nem bocsátkozó, kissé felszínes figura (azt nem veszi észre, hogy mi játszódik le
barátjában, de testi" gondjaiban - étellel, ruhával - segíti).
Az eszme nélküli, szkeptikus Porfirij, az intuícióira támaszkodó, tapasztalt vizsgálóbíró a
józan ész képviselője. (Nála a pszichológia tölti be - kétvégű botként" - azt a szerepet, amit a
főhősnél a logika.) Űvatos, csapdaállító, provokatív taktikus, aki megzavarja ellenfelét -
hunyorog, célozgat, mellébeszélve elterel, ironizál, élesen lecsap -, de emberséges:
Raszkolnyikov önmagára találása, felismerése, meggyőzése a fontos számára. Háromszori
összecsapásuk (III.5., IV.5., VI.2.) nem szokványos nyomozati kihallgatás, hanem polifon
dialógus, az alapeszme éles ütköztetése.
A hajdani szebb napjait idézgetve a közönségességig züllött, hisztérikus K. Ivanovna
neveltlányát a bárca kiváltására kényszeríti, de még a másik anya, Raszkolnyikové is
feláldozná lányát a fiáért - és Dunya kész is férjhez menni Luzsinhoz, saját erkölcsi
meggyőződése ellenére. A festőinas, Mikolka - aki nem raszkolnyik, csak amolyan szektás",
VI. 2. - meg fegyházbüntetést vállalna ártatlanul magára más helyett.
A tiszta prostituált", Szonya is önmagát áldozza fel - keresztény hitével szemben, ill. éppen
ezért -, minden ésszerűséget meghaladva (l. apja, nevelőanyja) másokért; ő is törvényszegő".
A sorscsapásokat alázattal viseli, minden szenvedővel, megbánó bűnössel azonosulásra kész,
és hisz az újjászületés lehetőségében. A szeretettanítás megvalósítójaként felkelti a
lelkiismeretet. Egyedül vele folytat - szerepjátszás helyett - őszinte dialógust a főhős; a
töméntelen emberi szenvedés" megjelenítőjeként Raszkolnyikovot szimbolikus gesztusokra
készteti (leborulás, földcsókolás) és önfeladásra kényszeríti. (Micsoda irtózatos gyötrelem
ennek a lánynak már régen gyalázatban, becstelenségben élni"; Hát nem ugyanazt tetted te is:
Te is áthágtad+ át merted hágni+ magadra emeltél kezet, életet oltottál ki+ a magad életét";
"Átkozottak vagyunk mind a ketten, menjünk együtt!", IV.4.)
Raszkolnyikov már az egérlyukból kitörni akaró, erős, értelmével lázadó egyéniség" (Török
E.), a választás szabadságában élő autentikus ember; cselekvő polgári értelmiségiként -
tanulmányait megszakító 23 éves joghallgató - új típusú orosz hős; adott életszakasza
fordított karriertörténet. ž a középponti tudat monologikusan is, dialogikusan is; ő a művet
mozgató eszme képviselője. Elgyötört állapotának következtében rendszeresen álmodik; a
cselekmény két kiemelt pontján életfordulatait egy-egy borzalmas" látomás előzi meg: a
szerencsétlen ló agyonveréséről szóló rémálma az egység megbomlását, test-szellem-lélek
küzdelmét vetíti előre közvetlenül a gyilkosság előtt; az epilógusban leírt álom pedig az önzés
egész világot fertőző ragályos kórjának víziója. (Egyik rémálmában újra elköveti a
gyilkosságot, és az öregasszony gúnyosan kineveti.) Ébrenléte gyakran a valóságtól el sem
határolódó álmok folytatása. (Beteges lelkiállapotban álmaink sokszor hihetetlenül
plasztikusak, élesek és rendkívül hasonlatosak a valósághoz", I.5.; - Dosztojevszkijnél az
álom a művészi sűrítés eszköze is, sokszor szaknyelvi fogalmazásban.)
Raszkolnyikov intellektuális és erkölcsi dilemmákon töprengő, önmarcangoló,
ellentmondásos, következetlen racionalista egoista. (Olyan, mintha két egészen ellentétes
karakter váltogatná egymást benne", Razumihin, III.2.) Felsőbbrendűség-tudatú alakjában
kifejezésre jut a végtelen önhittség és a gőg, és ennek a társadalomnak
a megvetése. Célja: hatalmába keríteni a társadalmat. Jellemvonása a despotizmus. Uralkodni
akar, és nincs rá lehetősége. Minél hamarabb hatalomra tenni szert, meggazdagodni" (az író
kézirata) - türelmetlen, képtelen a fáradságos napi munkára (óraadás, fordítás). Ambivalens
viselkedésű, belső egyensúlyát vesztett személyiség. (Ha elérsz egy határig, és nem léped át,
boldogtalan leszel, de ha átlépnéd, talán még boldogtalanabb lennél", III.3.)
Abszurd koncepciója, hipotézise alapján kétféle mércével méri az embereket, elmélete kétélű
fegyver". (Rögtön fölmerül, hogy lehet megkülönböztetni azokat a bizonyos nem
20

közönségeseket a közönségesektől" (Porfirij), mert mi van, ha más önjelölt világmegváltó,
nemes célja érdekében, őt nézi tetűnek?) Źgy pusztán eszmei indíttatásból akarja önmagát
próbára tenni: fel kell mérnie, mire képes (csak merni akartam"); át tudja-e lépni az erkölcsi
normákat.
Nincs abszolút indítéka, de egyhavi vívódás után - Hogy is férkőzhetett a fejembe ilyen
ocsmányság?! Mennyi mocskot rejt mégis a szívem!" ,"Micsoda aljasság ez" stb. - elméleti
föltevéséhez (a fojtogató környezeten és körülményeken kívül is) gyors motiváció-sorozatban
kapja az indítékokat. Saját nyomora és Marmeladovék sorsa felkelti szociális igazságérzetét;
anyja levele, Dunya választási kényszere hatására társadalmi indítékokat talál, felháborodik; a
szándék kivitelezését számonkérő, véletlenül kihallgatott kocsmai beszélgetés - A
véletleneknek ezt a találkozását később is mindig nagyon különösnek érezte", I.6. - fokozza
dilemmáját, tudatosul elkövetési szándéka - csak" 730 lépés, 13 lépcsőfok, és minden
megoldódik. Tanulmányozza a terepet (l. családi ezüstóra), előkészül (hurok, balta,
álzálogtárgy), de már az elkövetés előtt összeomlik lelkileg, rémálom, forróláz gyötri. (Akkor
tör ki rajta a tett-kényszer, amikor - ismét véletlenül - meghallja, hogy Lizaveta nem lesz
otthon; hirtelen szinte belehajszolja magát a gyilkosságba, ami így egy csapásra eldőlt".)
Erőszakelkövetése gépies, és hibák csúsznak az elméletbe: helyzetkényszerben meg kell ölnie
a szemtanút is. (Lizaveta a gyilkosának azonnal megbocsátó, védekezésre is képtelen ártatlan
áldozat - rá később nem is gondol, mert teljes gyűlölete a minden tragédia okának
szimbólumává vált uzsorásnőre irányult.) Nem teheti ki sokáig magát a bűnélménynek,
számára elviselhetetlen a szerepjátszás; folyton ingert érez a feladásra, vágyat a közlésre;
állandósul önkívületi, ájulásos, labilis állapota (talán igazán őrült vagyok", IV.2.) - nem bírja
a bizonytalanságot". (Akinek van lelkiismerete, szenvedjen, ha elismeri, hogy vétett. Ez még
ráadás a kényszermunka tetejébe.", III.5.) Csak az üggyel kapcsolatos hírek foglalkoztatják,
nem tud kikapcsolni, és tudatosan provokálja is a gyanút. (Kihívóan lép fel Zamjotovval,
kockázatosak összetűzései a vizsgálóbíróval, visszamegy a tett színhelyére, felhívja magára a
figyelmet - siettető és késleltető mozzanatok fokozzák a feszültséget, mélyítik belső drámáját
-; harmadik találkozásukon Porfirij megállapítja: Ön már nem hisz az elméletében".)
Bűnhődési életszakasza önmegismerési és a világra eszmélési folyamat. Legnagyobb
büntetése elszigetelődése, magánya, a tátongó szakadék", ami elválasztja az emberektől (soha
semmiről nem beszélhet többé senkivel a világon", III.3.); szakít családjával (Ha én nem
mondom meg nekik, akkor én nem megyek vissza hozzájuk, ha pedig mindent bevallok nekik,
akkor ők nem fogadnak be engem" - kézirat). Felismeri, hogy mélységes hazugság rejlik
benne és gondolkodásában"; úgy tette tönkre önmagát, hogy bűne újabb bűnöket szült
(segíteni akart családján, s közben a katasztrófát ösztönösen megsejtő anyja félőrülten
meghal).
Erkölcsi érzéke - erőszakos tettén kívüli esetekben - még működik (felháborodva utasítja el
húga kerítőit, az utcán megmenti az ittas úrilányt), támogatja Marmeladovékat, mintha
megválthatná magát (véres lettem+ csupa vér vagyok!", II.7.). Önbecsülését nem veszti el
teljesen, erős benne az élni vágyás, képtelen az öngyilkosságra (Csak élni+ élni+ Akárhogyan
is, de élni! [+] Hitvány az ember+ és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja", II.6.). Az
újdivatú hitetlenség" nem éri el: keresi Istent, hisz a csodákban - az ismétlődő betániai Lázár"történet
a test feltámadásának parabolája is -; hisz az Śj Jeruzsálem" eljövetelében, az
általános igazságszolgáltatásban (III.5.).
Intellektuálisan nem látja be bűnét (nem embert öltem, egy elvet öltem meg" - magamat öltem
meg, nem az anyókát" - csak egy férget öltem meg" - az ördög ölte meg" - ha azért öltem
volna, mert éhes vagyok, akkor most+ boldog volnék"); úgy véli, csak magát okolhatja
ügyetlenségéért; a tett nevetségessége, hibái bosszantják.
Végül Szvidrigajlov zsarolásától is tartva, reménytelen helyzetét felismerve enged Szonya
könyörgésének (vállalni kell a szenvedést, és ezzel megváltani magad"), megfogadja Porfirij
tanácsát (ne vesse meg az életet [+] szenvedni nem utolsó dolog. Szenvedjen") - egyébként is
motivált a szenvedésvállalásra, l. hajdani menyasszonya -, és megteszi vallomását. Az
epilógusig nem bánja meg tettét, pedig a feloldáshoz bűnbánat kell; végül az értelménél is
erősebb erők legyőzik logikáját; a lélek mégis vétót kiált, s a regény határozott feleletet ad a
21

problémára az evangéliumi szellemben: 'Ne ítélj!' és 'ne ölj!'" (Babits). Megkezdődik lelki
átalakulási folyamata, társkeresése; felismeri a kivezető utat (tartozni kell valakihez; nem csak
önmagunkért vagy csak másokért, hanem együtt kell élni) - így marad nyitva a kibontakozás
lehetősége. Mert Dosztojevszkij szerint nincs boldogság a kényelemben, a szenvedés a
boldogság ára. Ez a mi földgolyónk törvénye: az élet folyamatának közvetlen érzékelése
olyan hatalmas öröm, amely megéri, hogy évekig tartó szenvedéssel fizessünk meg érte. Az
ember nem születik, hanem rászolgál a boldogságra, s mindig szenvedéssel."
A formateremtő, a meghasonlott embert felfedező Dosztojevszkij radikális fordulatot hoz a
regény történetébe. A XX. század szinte valamennyi alkotója - Kafka, Mauriac, Malraux,
Hesse, Huxley, Miller, Faulkner stb. - és irányzata valamilyen vonatkozásban elődjének tartja,
beépül a nyugati kultúrába". Szellemi előfutáruknak mondják az egzisztencialisták (főként
Camus), Gide az action gratuite"-elmélet felállításában indul ki belőle; rokonának vallja
Nietzsche: nem ismerek értékesebb pszichológiai adatokat azoknál, amiket tőle kaptam".
A művet Görög Imre és G. Beke Margit fordította.
22

• Erich Kästner: A két Lotti (olvasónapló)
Ki ne vágyott volna valamikor arra, hogy legyen egy ikertestvére? Egy
testvér, aki pontosan úgy néz ki, mint ő. Erich Kästner A két Lotti című
gyermekregénye egy kilencéves, bájos ikerpárról szól, akik egymástól
elszakítva élnek, mert szüleik elváltak. A könnyes-vidám történet az
egymásra találás és a szülők összebékítése körül forog. És vajon mi lesz az
eredmény?
Szereplők:
Luise Palffy; Lotte Körner; Ludwig Palffy, apuka; Luiselotte Körner, anyuka; Ulrike
kisasszony, nevelőnő; Muthesiusné, igazgatónő; Gerda kisasszony, nevelőnő; Trude; Brigitte;
Christine; Monika; Steffie; Hilde Sturm; Stróbl, udvari tanácsos, Pepike, kutya, Gerlach
kisasszony, Resi, szobalány; Bruckbaur kisasszony, tanítónő; Linnekogel kisasszony,
tanítónő; Anni Habersetzer; Gabele úr, festő
Műfaja:
regény, tizenkét fejezetből áll.
Helyszínek:
Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülője; München; Bécs
A rövid tartalom:
1. fejezet
Történetünk a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődik. Egy csapat kislány nyaral itt,
ebben a hegyi falucskában. Mindegyikük közül a legvidámabb a kilencéves Luise Palffy, aki
Bécsből érkezett. A vidám szórakozást azonban különös esemény zavarja meg: egyik délután
húsz új kislány érkezik. Köztük van Lotte Körner, aki megszólalásig hasonlít Luisére, csak
Luise fürtöket, Lotte pedig copfokat visel. És a két kislány nem ismeri egymást: az egyikük
Bécsből, a másikuk pedig Münchenből érkezett.
Luise egyáltalán nem örül annak, hogy az új jövevény pontosan úgy néz ki, mint ő, és
barátnőivel azt tervezgeti, hogy hogyan álljon bosszút a másik kislányon. A gyermekotthon
vezetői nagyon különösnek találják a két kislány hasonlóságát, és megpróbálják
összebarátkoztatni Luisét és Lottét: az egymás melletti székeket kapják az ebédlőben. A
harcias Luise azonban sípcsonton rúgja Lottét. A kezdeti harag azonban gyorsan elszáll.
Éjszaka a megbántott és szelíd Lotte zokog az ágyában, Luise pedig megsimogatja. A két
kislány tehát fegyverszünetet köt.
2. fejezet
A fegyverszünettől a békéig azonban még hosszú az út. Vagy mégse? A két kislány a kezdeti
ijedség után gyorsan összebarátkozik. Befonják Luise haját is, és a két kis copfos
lefényképezteti magát. A fotókból a fényképész másolatokat küld a helyi lapoknak a két
kislány tudta nélkül.
Majd kezdődik az ismerkedés. Hamar fény derül arra, hogy a két kislány ugyanazon a napon
született Linzben. Ez nem lehet véletlen. És az sem, hogy Luisenek csak apukája, Lottenek
pedig csak anyukája van. Lotte édesanyjának fényképe alapján pedig megszületik a boldog
felismerés: "az én anyukám a mi anyukánk". Így hát nem véletlen a hasonlóság, hanem Luise
és Lotte ikertestvérek.
Muthesiusné és Ulrike kisasszony a lányok születési adatai alapján ugyanerre a felismerésre
jut, de mivel azt hiszik, hogy az ikrek mit sem sejtenek, úgy döntenek, hogy nem szólnak
nekik, hanem a sorsra bízzák, hogy kiderül-e vagy sem.
23

3. fejezet
Telik-múlik az idő. A két kislány minél jobban meg akarja ismerni egymás életét. Rájönnek,
hogy a szüleik elváltak, és elfelezték őket, de persze, nem tudják, hogy mi volt erre az okuk.
Luise levélben fényképet kér az édesapjától, hogy a fotót Lottének adhassa. A falusi
fényképész róluk készült képei is elkészülnek, de a kislányok nem küldik haza a két Lottit
ábrázoló képet, hanem másban mesterkednek. De vajon miben?
4. fejezet
Luise és Lotte minden idejét együtt tölti. Titokzatos jegyzeteket készítenek. A két kislány
nagy fába vágja a fejszéjét. Elhatározzák, hogy kicserélik egymást. Lotte Luiseként utazik
Bécsbe, Luise pedig Lotteként Münchenbe. Ám nem könnyű egymás testvérének lenni: főként
amikor eddig egészen különböző életet éltek, különböző ételeket szerettek. Még az iskolába
vezető útvonalakat is pontosan le kell jegyzetelni.
5. fejezet
Luise megérkezik Münchenbe, és az anyuka nem vesz észre semmit. Lotte pedig ezalatt
Bécsbe kerül, ahol édesapjával együtt az Imperial Szállóban ebédel. Az ismerős pincér Luise
kedvencét: töltött palacsintát főz, amit viszont Lotte ki nem állhat. Azért megpróbál
megbirkózni vele, de háromnál többet nem tud leerőltetni. Ebéd közben megérkezik Stróbl
udvari tanácsos is, a kutyájával, Pepikével. Míg az emberek nem vesznek észre semmit: a
kutya gyanúsan szagolgatja "régről ismert" barátnőjét.
Palffy apuka karmester, és nagyon lefoglalja a munkája (a szülők azért is váltak el, mert szinte
minden idejét egyedül akarta tölteni a bohém művész), és ebéd után egyedül hagyja Lottét. A
műtermébe megy, hogy zenét szerezzen, és Lotte majd este találkozhat vele az Operában, ahol
a Jancsi és Juliskát vezényli.
Lotte azonban hasznosan tölti a délutánt, és átnézi a házvezetőnő, Resi könyvelését, amiben
talál is egy-két hibát. Resi nagyokat néz, hogy mennyire megváltozott a kislány a nyaralás
alatt.
6. fejezet
Luise anyukánál sokkal szerényebb életkörülmények közé kerül, mint amiket apukánál
megszokott. Édesanyjának nagyon sokat kell dolgoznia, hogy meg tudjanak élni, és ezalatt a
kislánynak kell otthon főzni. Szorgalmasan be is vásárol a marhahúsleveshez, ám a főzést
nem olyan könnyű megtanulni. Luiselotte Körner hazaérve meglepetten tapasztalja, hogy
Lotte (azaz Luise) elfelejtett főzni a nyaralás alatt. Ám különösebben nem ijed meg, inkább
örül, hogy a lánya mostanában vidámabb és felszabadultabb.
Lotte ezalatt az Operában ül, és nézi, ahogy az édesapja vezényel. A kislánynak lefoglalt
páholyba azonban egyszer csak belibeg egy fiatal hölgy, Gerlach kisasszony, aki élénken
integet Palffy karmesternek, és ő is neki vissza. Lotte megijed, hogy édesapjának van valakije,
hiszen ikertestvérével abban mesterkednek, hogy újra összehozzák a szülőket. A kellemetlen
operabeli élmény miatt a kislány rosszat álmodik.
7. fejezet
Telnek-múlnak a hetek és a hónapok. A két kislány megkezdi az új tanévet az új iskolákban.
A tanárok csodálkoznak egy kicsit, hogy a lányok írásképe megváltozott: Lotte
figyelmetlenebb, lustább, ámde talpraesettebb lett, Luise azonban szorgalmasabb és
félénkebb, szelídebb.
Az anyuka örül a változásoknak, és ő is kezd megváltozni: kétnapos hétvégi kirándulásra viszi
a lányát, ami csodálatos élmény lesz mindkettőjük számára. Ezalatt a karmester úr elkezdi
komponálni az új gyermekoperáját és zongoraleckéket ad a másik lányának. És Lotte
legnagyobb fájdalmára egyre szorosabbá szövődik közte és Gerlach kisasszony között a
románc. Tehát minél gyorsabban tenni kell valamit!
24

8. fejezet
A bécsi lakás szomszédjában Gabele festőművész műterme van. Lotte időnként átjár hozzá,
hogy a bácsi lefesthesse. A művész panaszkodik a kislánynak, hogy a műterem ablakai túl
kicsik, és a festéshez több fény kellene. Lotte kigondol egy remek tervet: nagyszerű lenne, ha
édesapja elcserélné a körúti műtermét Gabele úréval. Így a karmester úr a szomszédban
lehetne, és egymás mellett lehetne apa és lánya. Lotte azonnal fel is keresi édesapját, hogy
elmondja neki az ötletét, ám Palffy úrnak nem tetszik a dolog, Gerlach kisasszonynak pedig
még kevésbé. A hölgy megpróbálja elhidegíteni az apát és lányát.
Lotte nagyon szomorú, bánatát még jobban fokozza, hogy apja bejelenti: el akarja venni
feleségül Irene Gerlachot.
Lotte kétségbeesésében felkeresi a hölgyet, és megkéri, hogy hagyja őket békén. A kisasszony
kidobja Lottet az otthonából.
A kislány csüggedten érkezik haza, és láza is van. Resi azonnal ágyba parancsolja, és kihívja
az orvost. Lottenek idegláza van, és nagyon rosszul van. Az édesapa nagyon megijed, és nem
mozdul a betegágy mellől.
9. fejezet
A bonyodalmak fokozódnak. Münchenben Körner anyuka egy helyi lapnál szerkesztőként
dolgozik. Egyik nap beérkeznek az újsághoz a két ikerlány fotói, amit a Bühl-tavi Tó-bühl
fényképésze készített. Az anyuka először elképed, majd Lotte tanárához szalad, akitől
megkérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy Lotte valójában nem is Lotte. A tanárnő először nem
érti a dolgot, majd az anyukával közösen rájönnek, hogy a nyáron a gyermeküdülőben
gyerekcsere történt. Körner mama otthon leleplezi Luiset, aki töredelmesen bevall mindent.
Az anyai szív mindent megbocsát, és boldogan öleli magához a másik gyermekét.
10. fejezet
Mivel Lottetól már régóta nem érkezik levél Bécsből, az anyuka és Luise aggódik. A két
kislány édesanyja felhívja a volt férjét, és elmond neki mindent. Mikor megtudja, hogy Lotte
beteg, azonnal úgy dönt, hogy Luisevel együtt Bécsbe utazik. Újra együtt a "család". Resi, az
udvari tanácsos és Pepike, a kutya egy kicsit össze van zavarodva a megkettőződött
nőszemélyek miatt. Lotte állapota határozottan javul, amikor az édesanyja megérkezik.
Láthatóan a karmester úr is örül, hogy újra láthatja volt feleségét, és összeveszik a sértődött
Gerlach kisasszonnyal.
11. fejezet
Elérkezik október 14-e, a két kislány születésnapja. Ajándékul azt kérik a szülőktől, hogy
mostantól fogva ne kelljen elválniuk, és így, négyen együtt élhessenek. A szülők leülnek
tanácskozni. Hosszas magyarázkodások és bocsánatkérések következnek, majd a két felnőtt
úgy dönt, hogy újra megpróbálják együtt. Luise és Lotte majdnem kibújik a bőréből. Úgy
tűnik, hogy az elveszett boldogság pótolható.
12. fejezet
A szülők újra összeházasodnak, és beíratják másik lányukat is a bécsi iskolába. És hogy az
öröm még nagyobb legyen: Palffy apuka egy nagyszerű hírt jelent be: elcserélte műhelyét
Gabele úréval, úgyhogy ezután a közvetlen szomszédban fog zenét szerezni. Luise és Lotte
nagyon boldog, és büszkék magukra, hogy összehozták a szüleiket. A szomszédban pedig
felcsendülnek az elkészült gyermekopera hangjai.
25

• Erich Kästner: A repülő osztály (olvasónapló)
A híres szerző, akitől biztos ismeritek A két Lottit vagy a Lassiet, egy
izgalmas történetet mesél el német kisdiákokról, akik egy osztályba járnak,
együtt laknak az internátusban, harcolnak a reáliskolásokkal, színdarabot
írnak és adnak elő, és közben megértik, mi az igazi barátság és szeretet.
Szereplők:
Kästner, az író; Kästnerné, Az író anyja; Jonny Trotz, A hajóskapitány;
Martin; Matthias; Sebastian; Uli; Fridolin; Kreuzkamm; Kreuzkamm tanár
úr; Egerland; Egerland anyja; A Nemdohányzó; Justus, Doktor Bökh; gimnazisták; tanárok;
reáliskolások; utasok; állomásfőnök; ápolónő stb.
Helyszínek:
Berlin; Zugspitze lábánál; New York és Berlin közötti tengeri út; Kirchberg; Hermsdorf;
Martinék otthona
A rövid tartalom:
Az előszó első része
Kästnerné pöröl fiával, aki évek óta halasztgatja megírni karácsonyi történetét. Elhatározza,
hogy a nyár közepén elküldi egy olyan helyre a fiát, ahol hó van, amitől ihletet kaphat.
Elutazik Felső-Bajorországba, ahol a Zugspitzén van hó nyáron is, és ott írja meg történetét.
Az előszó második része
Kellemesen tölti az idejét és mielőtt belekezd a történetbe, elmesél egy másikat egy kisfiúról,
akinek német anyukája és amerikai apukája volt, akik sokat veszekedtek. Aztán egy nap anyja
megszökött és apja nem akarta felnevelni a 4 éves fiút, feltette tehát egy hajóra, amely
Németországba ment, rábízta a kapitányra azzal, hogy majd várják a nagyszülei a kis Jonny
Trotzot. Természetesen senki nem volt a kikötőben, amikor megérkeztek, és a kapitány egy
nővéréhez vitte a gyermeket, majd egy internátusba küldte. Miközben megmagyarázza, mi az
az internátus, elmeséli, hogy miközben ír, nagyon szép táj és barátságos állatok veszik körül:
Gottfried, a pillangó, Eduard, a tehén.
Jonny a János Zsigmond Gimnázium internátusába kerül, ami a karácsonyi történet helyszíne
és ott nagyon sokat olvas és titokban történeteket ír.
1. fejezet
A kirchbergii internátusban megismerkedünk az örökké éhes Matthiassal, a kicsit bátortalan
Ulittal, Jonnyval, a költővel, Sebastiannal és az osztályelső Martinnal. Készülnek a karácsonyi
darabra, harcolnak a próbateremért a felsősökkel, akik táncpróbát tartanának. Megismerjük a
darabot, amit próbálnak és belepillantunk a próbába. A darab címe A repülő osztály, és arról
szól, hogy a jövőben a földrajz órán az osztály elrepül majd minden helyszínre, ahol megnézi
a tananyagot. Járnak a Vezúvnál, a piramisoknál, ott egy múmia elviszi a lánynak öltözött Ulit
magával. Majd az Északi-sarkra mennek. Aztán a tanár úr miatt az égbe szállnak és ott Szent
Péterrel találkoznak, aki a karácsonyt ünnepli. Visszaadja Ulit és együtt éneklik a Csendes éjt.
Alig kezdik el a próbát, beront Fridolin és elmondja, hogy a reáliskolások megtámadták őt és
Kreuzkamot, megverték őket és Kreuzkammot foglyul is ejtettéék a német dolgozatfüzetekkel
együtt. Az összes fiú elrohan, hogy bosszút álljon.
2. fejezet
A Nemdohányzónál találkoztak, ami nem egy hely, hanem egy ember, akinek a valódi nevét
senki sem tudta. A férfi nagyon is sokat dohányzik, de nem azért nevezték így, hanem mert
vasúti másodosztályú nemdohányzó kocsikban lakikk. Nagyon szeretik őt a fiúk, talán
majdnem annyira, mint osztályfőnökükeket, Doktor Bökhöt, aki igazságossága miatt
26

Justusnak neveznek.
Nemdohányzó azt mondja a fiúknak, hogy zongorát tanít a városban, de az a hír járta, hogy
egy füstös kocsmában zongorázik. A fiúkat nem érdekeli túlságosan. Uli és Matthias kint
megvárja a fiúkat és arról beszélnek, hogy Uli nem tudja legyőzni gyávaságát, Matthias pedig
nagyon butának tartja magát, bár biztos benne, hogy bokszoló lesz, és ahhoz nem kell sok ész.
A fiúk közben elmodják egy korábbi harcukat a reáliskolásokkal egy zászló miatt és
elhatározzák, hogy visszaszerzik a dolgozatfüzeteket. Elhangzik Bökh neve, és úgy tűnik,
Nemdohányzó ismerte Őt valaha. A fiúk elrohannak a városba.
3. fejezet
A fiúk rohannak a városba és hívnak pár harmadikost is a kiszabadításhoz. Martin felderítő
körútra megy, Sebastian pedig becsönget a reáliskolások vezéréhez, Egerlandékhoz. Megtudja
az anyukától, hogy valószínűleg a pincében őrzik Kreuzkammot. Beszél Egerlanddal, aki
bocsánatkérő levelet kér cserébe Kreuzkammért. A fiúk nem állnak rá, és elhatározzák,
megtámadják az épületet, de ott terem Nemdohányzó és azt javasolja, hogy hívják inkább
párbajra a reáliskolások legnagyobbját, és azzal verekedjen meg Matthias. Ez döntsön el
mindent.
4. fejezet
A párbaj lezajlik és Matthias iszonyatosan elveri a másik csapat legerősebbét. A reáliskolások
mégsem adják ki Kreuzkammot. Ezt még az ellenséges csapat vezére, Egerland is szégyenli.
Matthias és Sebastian hátrahagyják a többieket, hogy hócsatázzanak és közben kiszabadítják a
foglyot, bár a dolgozatfüzeteknek már csak a hamvait tudják megmenteni. Jól elverik a két
őrzőt és visszaszaladnak a hócsatába. Megnyerik ezt a csatát is. A reáliskolások dühüket a
foglyon akarják kitölteni, de az már messze jár. Egerland lemond a vezérségről.
5. fejezet
Egy nyolcadikos, akit szép Theodornak neveznek, már ott áll az internátus kapujában és várja
a fiúkat. Örül, hogy elkapta őket és viheti a nevelőtanárhoz, doktor Bökh-öz. Bökh-nek
elmondják a fiúk, hogy miért is kellett elmenniük és Ő megdicséri őket, bár nem érti, hogy
miért nem kértek tőle engedélyt. A karácsony utáni hétvégére megvonja tőlük a kimenőjüket,
de megígéri, hogy aznap estére vendégei lesznek a fiúk egy kakaóra. Elmesél egy történetet
magáról, amikor még ő volt negyedikes ebben a gimnáziumban és napról napra kiszökdösött,
mert édesanyja kórházban feküdt. Mindeannyiszor elkapták és megbüntették, de ő mindig
elszökött. Aztán egy barátja vállalta, hogy bezárják helyette, hogy ő elmehessen anyjához.
Végül az igazgató megértette az indokokat, és a fiú elhatározta, hogy ebben az iskolában
egyszer ő lesz a nevelőtanár, hogy a gyerekeknek legyen valakijük, akinek mindent
elmondhatnak. Barátjával együtt maradtak addig, míg egy nap annak meghalt a felesége és a
gyermeke és ekkor a barátja eltűnt örökre.
A fiúk megbeszélték, hogy ez a barát nem lehet más, mint Nemdohányzó.
6. fejezet
Vacsora után Martin megírja a névsort a német dolgozatjegyeknek, majd átkéretzkedik a többi
hálóterembe, hogy összeírja a jegyeket. A szép Theodora már nem olyan szigorú. Rá is hatott
Justus története. Martin és Jonny megbeszélik, hogy másnap összehozzák Justust és
Nemdohányzót.
Martin egy gyönyörű képet fest a szüleinek. Martin igen tehetséges. Matthiast megviccelik a
fiúk és a nyolcadikosok szellemjárást rendeznek. Végül lecsendesnek a szobák és csak Jonny
ül az ablakpárkányon és arról ábrándozik, hogy egyszer vidéken fog élni, öt gyereke lesz,
akiknek jó apja lesz és rendes feleséget választ magának és Martin is ott lakik majd velük és
fest, ő pedig könyveket ír.
7. fejezet
Az iskolában el kell mondani Kreuzkamm tanár úrnak a történteket. A tanár szidja
27

Kreuzkamm (szüleit vagyis magát is), hogy észre sem veszik, hogy fiúk eltűnt előző este. Az
osztály nevet, Közben Ulit még óra előtt feltették egy papírkosárban a plafonra, és ezért az
egész osztály egy iszonyatos dolgozatot ír. Megérkezik a posta, sokan megkapják otthonról az
útiköltségüket a karácsonyi szünetre. Matthias kifizeti tartozásait és mindenkinek rögtön vesz
kalácsot, Martin pedig zsebrevágja az anyja levelét, mert egy csendes zugban akarja majd
elolvasni. Jonny és Martin iskola után elviszik Bökh-öt Nemdohányzóhoz. Nagyon boldoggá
teszi őket is, hogy a két régi barát újra egymásra talál.
8. fejezet
Matthias mindenkit megvendégel kaláccsal és elpróbálják a darabot. Közben Uli kimegy a
sportpályára, ahol már sokan várják és bejelenti, hogy a létra legfelső fokáról leugrik az
esernyőjével. A fiúk csak akkor érnek ki a pályára, amikor már Uli ugrik. Természetesen az
ernyő rögtön kifordul és Uli lezuhan a jégre. A fiúk rögtön rohannak Nemdohányzóért, hiszen
ő orvos volt valaha. Ulinak csak a lába törik el.
Martin egy félreeső zongoraszobában végre elolvashatja anyja levelét. Csak 5 márkányi
bélyeg van benne. Pedig az útiköltség 8 márka. Anyja nem tudott többet küldeni, mert nagyon
szegények. Martinnak majd megszakad a szíve, hogy nem mehet haza anyjához karácsonyra.
9. fejezet
A hálószobákban mindenki Uli tettéről beszél és mindenki nagyon bátor dolognak tartja,
kivéve Sebastiant, aki elmondja, hogy a bátorság és a kétségbeesés nem ugyanaz. Bevallja,
hogy ő sem bátor, csak megtanulta nem kimutatni. Közben Matthias engedélyt kér Justustól,
hogy Ulival maradhasson a szünetre, de nem maradhat. Azért sikerül beszöknie a kis
barátjához, amin persze rajtakapják. Martin azon tűnődik, hogy milyen igazságtalan az élet,
hiszen Jonnynak nincsennek szülei, Uli pedig megsérült, de neki szülei is vannak, egészséges,
mégsem tud hazamenni. A barátai is észreveszik szomorúságát, de ő nem árul el semmit.
Közben rájönnek, hogy Ulit helyettesítenie kell valakinek. Megtalálják a harmadikos Stöckert,
aki el van ragadtatva az ötlettől.
Justus elmegy a barátjához, a kétes hírű helyre, ahol esténként Nemdohányzó zongorázik, és
meggyőzi, hogy legyen a kollégium orvosa. Nemdohányzó igent mond. Hazafelé meglátják a
postaládát, amiről sok élmény jut eszükbe. A postás éppen üríti a ládát, amiben benne van
Martin levele a szüleihez. Megígéri a levélben, hogy nem fog sírni és jól fogja érezni magát,
persze már a levél írásakor is tudta, hogy ez nem fog menni.
10. fejezet
Az utolsó tanítási napon már senki sem tud koncentrálni. Martin szórakozottsága Justusnak is
feltűnik. Kicsit durván beszél Martin minden barátjával, akik csak a karácsonyról vagy a
hazalátogatásról faggatjék. Ők nem értik az egészet. A darab nagy tapsot és elismerést kap,
Stöckernek egyenesen hatalmas sikere van. Az előadás után bejelentik, hogy Nemdohányzó
az új iskolaorvos. Ezután Nemdohányzónak átadják a fiúk a karácsonyra szánt ajándékokat,
aki nagyon meghatódik és mesél kicsit a saját gyermekkoráról és arról, hogy milyen fontos,
hogy a fiatalságot megőrizzük magunkban. A fiúknak nagyon tetszik a beszéd. Éjszaka Justus
végigjárja a hálótermeket és megáll Martin ágya mellett, aki álmában is azt hajtogatja, hogy
sírni szigorúan tilos! Justus nem érti, mi történhetett ezzel a fiúval.
11. fejezet
Az iskola zsibong a csomagoló diákoktól. Némelyek már délelőtt elmennek, mások a déli
vagy a délutáni vonattal utaznak haza a szünetre. Hatalmas a tolongás a pályaudvaron is. Szép
lassan a fiúk mind elmennek. Csak Uli marad, akit meglátogatnak a szülei és Jonny, akihez
pár nap múlva eljön a hajóskapitány, és persze Martin.
Martint egyedül találja Justus a kuglipályán és kiderül a nagy titok, hogy a pénz miatt nem tud
hazautazni. Justus ad neki 20 márkát. A fiú repül haza örömében. Összetalákozik Jonnyval,
aki nem túl boldog, de nem is teljesen boldogtalan, hiszen várja a kapitányt. Martin még
ajándékokat is tud venni a szüleinek.
28

12. fejezet
Karácsony este hihetetlen hófúvás van egész Kelet-Európában. Martin szülei a sötétben ülnek
és nagyon szomorúak a fiúk nélkül. Nézegetik a festményt, amit Martin küldött és nagyon
tetszik nekik, de nagyon szomorúak. Aztán egyszercsak megérkezik Martin. Ő maga az
ajándék, de a fiú szivart is hoz apjának és papucsot anyjának. Sehol sem boldogabbak náluk
akkor a Földön. Még aznap este köszönő képeslapot küldenek Justusnak. A képet rá
természetesen Martin rajzolja. Egy síró kisfiúhoz egy szárnyas férfi száll le tömött
pénztárcával, a háttérben egy vonat áll, amiből kinő egy karácsonyfa.
Elsétálnak együtt a postáig, és hazafelé Martin lát egy hullócsillagot és azt kívánja, hogy
mindannyian: Uli, Matthias, Sebastian, Jonny, Justus, a Nemdohányzó, a szülei és ő is
legyenek nagyon boldogok.
Utószó
Visszatérünk az író világában, aki elmondja, hogy 5 héten át volt a Zugspitze lábánál, minden
nap érte jött Eduárd a tehén, Gottfried, a pillangó egy nap már nem jött el, mert a pillangók
nem élnek sokáig. Ő befejezte a történetét, és most, mikor az utószót írja éppen Berlinben van
ismét. Egyszercsak megpillantja Jonnyt és a kapitányt. Megszólítja őket és elmondja, hogy
megírta a történetüket, érdeklődik, hogy mindenki jól van-e. Azon tűnődik, anyja mennyire
boldog lesz majd, ha elmondja neki, hogy találkozott Jonnyval.
29

• Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (olvasónapló)
A Lúdas Matyi Fazekas Mihály népmesei szálakkal átszőtt elbeszélő
költeménye. A költő humoros formában mutatja be, hogy a furfangos
szegénylegény hogyan jár túl a gazdag uraság eszén, és - akárcsak a
mesékben - miként diadalmaskodik az ügyesség és az elszántság a kapzsiság
és a butaság felett.
Szereplők:
Matyi, siheder fiú Öreg özvegyasszony, Matyi anyja Döbrögi uraság,
Ispánok, Favágók, Jobbágyok, Scorbuntius úr, öreg orvos Bíró, Szolgák, Poroszlók, Sánta
banya, Szobalány, Fiatal siheder, Lándzsások.
Helyszín:
Nincs pontos helyszín, a Nyíren vagy az Erdőháton.
A mű négy levonásból áll.
A rövid tartalom
1. levonás:
Volt egyszer egy öreg özvegyasszony s annak egy siheder fia, Matyi. Csendesen és szegényen
éldegéltek a faluban. Az asszony nagyon sokat dolgozott, Matyi viszont elég lusta legényke
volt. Hiába zsémbeskedett vele az édesanyja, a fiú egész nap henyélt, és csak a legyeket
hajkurászta. Egyszer azonban elunta Matyi a semmittevést is, és kiment a házból,
összebarátkozott a korabeli legényekkel. Tőlük tudta meg, hogy széles a világ, és nem csak az
a falu létezik, ahol ő él. Fel is támadt benne a vágy, hogy láthasson más vidékeket, országokat
is. Kapóra jött, hogy éppen egy hét múlva rendezték Döbrögben a vásárt. Azt gondolta Matyi,
hogy elvihetné az anyja által nevelt libákat és a gúnárt eladni a vásárra. Világot is látna, és
még egy kis pénzt is kaphatna értük. Hosszas kérlelés után az édesanyja elengedte.
Döbrögben és a vásáron Döbrögi uraság az úr, akinek joga van ahhoz, hogy elvegye, ami
tetszik neki, és ő maga szabja meg a portékák árát. Matyi erről mit sem sejt. Az uraság
azonban szemet vet Matyi gyönyörű lúdjaira. A legényke nem veszi le a süvegét az úr előtt, és
azt meri mondani, hogy ő a ludak tulajdonosa. Döbrögit majdnem szétveti a düh, mert a
büszke tulajdonos nem akarja fele áron eladni neki a libákat, tehát elkobozza őket Matyitól, és
ötven botütést szab ki rá büntetésül. Matyi a botütések után megfogadja, hogy "Háromszor
veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza."
2. levonás
Matyi nem mer a kudarc után visszatérni édesanyjához, tehát vándorútra indul. Bejár egy-két
országot, kitanul egy-két mesterséget, és néhány nyelvben is jártas lesz. Visszatér ezek után
Döbrög városába, hogy betartsa az uraságnak tett ígéretét. Látja, hogy Döbrögi új kastélyt
építtetett magának, de még a tetőszerkezet, azaz az ácsmunka nem készült el. Olasz földet is
megjárt ácsnak adja ki magát, és fitymálni kezdi a fákat az uraságnak. Döbrögi megvendégeli
a messziről jött embert, és kikéri tanácsát. Elmennek együtt az erdőre, s megbízzák a
favágókat, hogy vágjanak ki sok-sok fát. Matyi pedig beljebb és beljebb csalja Döbrögit az
erdőben. Egy nagy fához hozzáköti az urat, jól megveri egy tölgyfa husánggal, és elveszi tőle
a ludak árát.
Volt nagy hűhó, mikor rátaláltak Döbrögire, aki teljesen lebetegedett.
3. levonás
Matyi pedig ezalatt beáll Scorbuntius úrhoz, és egy-két hét alatt kitanulja az
orvosmesterséget. Szükség is van rá, hiszen Döbrögi uraság még mindig nagybeteg. Külföldi
30

felcsernek adja ki magát, és felkeresi Döbrögit újból. Az egész személyzetet elküldi
gyógyfüveket keresni, a sánta banyát pedig a paphoz imádkozni. Matyi így egyedül marad a
beteggel, akit másodszor is jól megver, és újra elveszi tőle a ludak árát.
Mire az ispánok, szobalányok hazajönnek, Matyinak már hűlt helyét lelik. Hiába pattannak
lóra, nem tudják elkapni.
4. levonás
Döbrögi már retteg Lúdas Matyitól. Azóta neveznek mindenkit - aki hibás valamiben -
ludasnak. Az uraság minden ludat kiirtott a környéken, és már a lúd szó hallatára feláll a szőr
a hátán. Matyi azonban nem felejtette el az ígéretét, hogy egy verés még hátra van.
Amikor újabb vásárt rendeznek Döbrög városában, Matyi egy fiatal sihederrel megbeszéli,
hogy megveszi tőle a lovát, ha az teljesíti egy kérését. Amikor Döbrögi hintója megérkezik, az
idegen siheder lóra pattan, és azt kiáltja, hogy ő a Lúdas Matyi. Mindenki utána ered,
lándzsások és poroszlók próbálják elkapni.
Ezalatt pedig a mi Matyink harmadszor is jól elveri Döbrögit, és elveszi tőle még egyszer is a
ludak árát.
Lúdas Matyi tehát megfizette az "adósságát", úgyhogy továbbállt. Döbrögi pedig jó útra tért,
és kedvesen bánt ezek után az embertársaival.
31

• Fekete István: Vuk (olvasónapló)
Fekete István méltán nagysikerű meseregénye, a Vuk, megható történet a
címadó kis rókakölyökről, aki nyolcadmagával látja meg a napvilágot.
A gondos szülők, és a boldog család képe hamar szertefoszlik a vadász és
kutyái miatt, s egyedül Vuk, a kis róka marad életben. Nagybátyja, Karak
neveli fel, s tanítja meg az élet dolgaira. A harc köztük és a vadász között
azonban sosem ér véget.
Szereplők:
Kag, Vuk apja; Iny, Vuk anyja; Vuk, a kisróka; Karak, Vuk nagybátyja; Iny, Vuk testvére;
Simabőrű, a vadász; Vahur, a Simabőrű kutyája; Fickó, a Simabőrű kutyája; Csufi, a fővadász
tacskója
Helyszínek:
A rókalyuk, erdő, rét, a Simabőrű háza és háztájéka, Karak barlangja, búzatábla
A rövid tartalom:
Nyolc éhes kis rókakölyök várja szüleit a jól elrejtett tóparti rókalyukban. A picik pár hetesek
csupán, az apjuk, Kag pedig éjjel-nappal nekik él, s szürkülettől hajnalhasadtáig vadászik
azért, hogy elegendő élelemről tudjon számukra gondoskodni.
Iny már türelmetlen. Idegesen várja a társát, nem tudja, hol késik az élelemmel. Ő már régóta
nem evett, és nem is úgy néz már ki, mint akkoriban, amikor Kaggal megismerték egymást.
Nagyon lesoványodott és állandóan tele van aggodalommal. És ez így megy nap mint nap.
Nem könnyű a rókaszülők élete. Ráadásul egyre kevesebb a hely, ahol elég élelemhez juthat
Kag.
Először a Simabőrű házánál
A folyamatos élelemkeresés során egy nap Kag eljut egy ismeretlen, eddig még nem látott
házhoz. Bizalmatlan és óvatos, eddig erre még nem járt. Viszont olyan élelemforrás ez, ami
hosszú időn át megoldaná a kölykök etetésének problémáját.
Első találkozás Vahurral
Kockázatos dolog egy rókának az ember közelébe merészkedni. Főként, mert segítője is akad,
Vahur, aki Kag szerint szánalmas és megvetésre méltó, amiért a Simabőrű mellé szegődött.
Miközben Kag most, első alkalommal jár a Simabőrű házánál, tudja, hogy Vahur kemény
ellenfél lehet számára. S nemcsak rá nézve jelent veszélyt, hanem a családja, Iny és a kölykök
számára is. Vahur észreveszi Kagot, s megindul a hajsza. Csak egy kicsin múlik, hogy
Kagnak nem sikerül az utolsó pillanatban megtéveszteni a vérszomjas és gazdája elismerésére
éhes vadászkutyát. Nem marad más hátra, mint folytatni a reménytelen vadászatot.
Hazafelé
Nincs ma szerencséje Kagnak, ráadásul majdnem beleszalad egy kutyájával arra járó másik
vadászba. Minden ina megfeszül, csak várni tud, és remélni, hogy nem veszik észre. A vadász
és kutyája távolodik, s Kag alig várja, hogy hazaérjen.
A tragédia
A barlang szájához érve azonban szörnyűséget észlel. Valamit, ami az emberre utal. Egy
olyan tárgyat, amin az ember szaga van, s ami csak bajt jelenthet. Egy zörgő, fehér papírt, ami
a rókát elriasztja. Minden olyan dologtól ugyanis, ami az ember szagát viseli, félnek a rókák, s
a közelébe se mennek. Kag nem mer a barlanghoz menni, és Iny sem mer onnan kijönni. Kag
32

nagyon rosszat sejt. Hosszú idő telik el így, tehetetlenségben, mire egy nagy szélfuvallat le
nem tépi a kitűzött papírdarabot a barlang szája elől, s Kag végre berohanhat a családjához.
Csak egy baj van, már túl sok idő telt el tétlenségben, s a róka egyre közelebbről hallja a
félelmetes hangokat. Egy biztos, itt nem maradhatnak. Az ember megtalálta a búvóhelyüket, s
csak idő kérdése, hogy ártson is nekik. Kag ráparancsol Inyre, hogy egyenként vigye el a
picinyeket egy biztonságos helyre, addig ő vigyáz a többire.
De az is a kikötése, hogy az első Vuk legyen, a legéletrevalóbb! Iny engedelmeskedik, de
sokára ér vissza, hogy vigye a második kölyköt, és már túl késő. A dobbanások már egészen
közelről hallatszanak. Odaértek! A vadászok kint felhúzott puskával, az egyik kutya, Csufi, a
tacskó pedig már bent a rókalyukban vadul csaholva, mindenre elszántan. Iny minden erejét
összeszedve harcol a kutyával, marják egymást, ahol érik. Kag nem bírja nézni, és rátámad a
kutyára. Élesen belémar, s a vonyítást meghallják a vadászok is. Leküldik hát Fickót is,
nehogy a tacskónak baja essék. Látva, hogy Csufinak már nem sok esélye van az életben
maradásra, Fickó előbb Iny, majd Kag életét oltja ki. Majd kihúzza a két rókát, s a vadászok
ásni kezdenek. A rókavár azonban beomlik, s a rókakölykök is odavesznek. Egy marad csak
életben, akit a vadász magával visz, hogy ő hozza helyre azt, amit az apja elrontott.
Vuk és Karak találkozása
A kisróka hiába várja az anyját, az csak nem jön. Pedig megígérte. Kezd besötétedni, már
éhes is, fázik is, és egyre jobban kétségbeesik. Egyszer csak egy idegen róka jelenik meg, aki
idősebb és megbízhatónak tűnik. Vuk felől érdeklődik, és a beszélgetésről hamar rájön, hogy
ő az aznapi tragédia egyetlen túlélője, de arra is, hogy a pici semmiről sem tud. Vukot azzal
nyugtatja, hogy ő egy rokona és az édesanyja őt küldte érte.
Karak magához veszi Vukot
Ettől a perctől kezdve Karak a saját otthonába fogadja a kis jószágot, vállalja, hogy felneveli,
és mindenre megtanítja a tehetséges kölyköt. Mert hogy tehetséges, arra Karak hamar rájön.
Látszik, hogy az öregapja vére csörgedezik az ereiben. Vuk nagyon megszereti az öreg rókát,
tiszteli és becsüli és hallgat is rá. Egyetlen dolgot kér csak Vuktól az öreg róka, hogy a
Simabőrű házát messziről kerülje el. Egy napon Vuk mégsem bírja legyőzni a kíváncsiságát,
még fiatal és erős, és túlságosan csábító olyan helyre menni, ami tiltott.
Vuk és Iny találkozása
Vuk Karak tudta nélkül elmegy a Simabőrű házához. Nagyon óvatos, s már tudva, mit tettek a
családjával, ahogy csak tud, megpróbál borsot törni a Simabőrű és kutyái orra alá. Igencsak
megritkítja a tyúkokat és libákat, de sem a kutyák, sem a Simabőrű nem tud tenni ellene. A
háznál Vuk érdekes dologra lesz figyelmes. Az udvar végében, egy ketrecben egy, a fajtájából
való rókalányt talál, akit először árulónak tart, aki az ember mellé szegődött, később azonban
kiderül, hogy a lány a testvére, az a kölyök, akit a tragédia napján a vadász foglyul ejtett.
Iny kiszabadítása
Vuk addig nem nyugszik, amíg ki nem szabadítja a rókalányt, akár élete kockáztatásával is, és
ráveszi Karakot, hogy menjenek vissza éjjel, amikor kisebb a veszély. A kitörő vihar
segítségükre van. A kiszabadítás ugyan sikerrel jár, de a három róka még nincs biztonságban.
Menekülés közben egy hatalmas búzatáblához érnek, abban próbálnak kiutat keresni. Ha
kiszaladnak belőle, az a biztos halál, ha maradnak, az sem megoldás. Egyvalakinek hármójuk
közül el kell terelni a vadászok figyelmét. Karak a fiatalok megkérdezése nélkül úgy dönt,
feláldozza magát, lesz, ami lesz. Akár még sikerülhet is. Egy lövés azonban eltalálja, és
megsebzi. S bár sikerül biztonságos helyre menni, Karaknak már nincs sok ereje. A fiatalokra
hagyja a barlangját és meghal.
Vuk és Iny megsiratva az öreg rókát, elindulnak hát új otthonuk s az új élet felé.
33

• Gárdonyi Géza: Egri csillagok (olvasónapló)
1. Hol terem a magyar vitéz
Bornemissza Gergőt és Cecey Évát elrabolja Jumurdzsák, török dervis.
Gergő az éjszaka folyamán megszökik Vicuskával. Dobó István a
rablóvezér, Móré nyomán van. A kisfiú beszámolója alapján megtámadják a
törököket, s kiszabadítják a magyar foglyokat. Gábor pap megkegyelmez
Jumurdzsáknak, csak a talizmánját veszi el. Dobó Gáspárra bízza a kisfiút,
hogy vigye el Török Bálinthoz, Szigetvárba. Örömmel fogadja a várkapitány, s két fiával
együtt neveli.
2. Oda Buda!
János király meghal,a törökök csellel beveszik Budát.
Gergő és Gábor pap merényletet terveznek a szultán ellen, de egy janicsáragát vélnek a
szultánnak a díszes öltözete miatt, s őt robbantja fel Gábor pap. Elfogják a papot. Gergő
látszatra a magyarrá lett török, Tulipán fogja, s Hajván, egy hatalmas török felfigyel Gergőre.
Megmutat neki egy köteg papirost, melyeken a magyar végvárak alaprajzai láthatóak.
Félrevezeti a törököt, az egri vár alaprajzát elteszi. Budán találkozik Cecey Évával, aki örök
hűséget esküdik neki. Török Bálint gyanakszik a törökre, s előérzete nem csapja be, a törökök
elfoglalják Budát, s őt Kanstantinápolyba hurcolják, a Héttoronyba vetik.
3. A rab oroszlán!
Török Bálint Konstantinápolyban raboskodik. Mekcsey és Bornemissza Gergely a király
seregébe készülnek, amikor Ceceyékkel találkoznak. Megtudja Gergő, hogy Vicuskát Fürjes
Ádámhoz akarják feleségül adni. Siet Gyalura, hogy megbizonyosodjon a lány érzéseiről.
Végül úgy döntenek, hogy megszöknek. Kockázatos kalandra vállalkoznak öten: Bornemissza
Gergely, Török János, Cecey Éva, Mekcsey és Matyi nevű kocsisa, Konstantinápolyba
igyekeznek, hogy kiszabadítsák Török Bálintot. Olasz zenészként sikerül bejutniuk a
Héttoronyba, de nem sikerül kiszabadítani a hős Török Bálintot. A cigány Sárközi segít nekik
elmenekülni.
4. Eger veszedelme!
Már csaknem az egész országot elfoglalták a törökök. Évát Sopronban az álruhás Jumurdzsák
keresi fel, gyűrűt akar venni. Vicusa elszólja magát, hogy a férjénél van. A félszemű dervis
elrabolja Jancsikát, 6 éves kisfiukat. Egerben a törökök támadásra készülődnek. Sokan
elmenekülnek, de a város lakói, élükön a bíróval a városban keresnek menedéket. Dobó örül
Bornemissza Gergelynek és barátjának Mekcseynek. A védők esküt tesznek, hogy a várat a
végsőkig fogják védelmezni. A zsákmány közt egy török gyerekre akadnak. Jumurdzsák a
talizmánjáért cserébe Bornemissza kisfiát ajánlja, de Gergő nem hisz a töröknek, mert úgy
tudja, hogy fia feleségével Sopronban van.
5. Holdfogyatkozás
Éva megtalálja Eger várának térképét és a gyűrűt, majd Miklós diákkal Egerbe megy.
Megpróbálnak bejutni egy alagúton keresztül, de törökök bukkannak rájuk. Miklós diák úgy
tud megszabadulni tőlük, hogy önfeláldozó módon felrobbantja a lőszertárakat. Hegedűs föl
34

akarja adni a várat, de Sárközi leleplezi az árulót, akit kivégeznek. Bornemissza elhiszi, hogy
fia Jumurdzsáknál van, mivel egyik alkalommal a török bedobja Jancsika kardját. Dobó
felajánlja Jumurdzsáknak Jancsikáért a talizmánt, de a kisfiú már megszökött a töröktől.
Bornemissza Gergő robbanószereket készít. Éva bejut a várba de, Dobó arra kéri, hogy tartsa
titokban a kilétét férje előtt. Elérkezik az utolsó nagy csata. A várvédők felkészültek a
legrosszabbra. Ádáz küzdelem folyik a magyarok és a törökök között, nem csak az egri
férfiak harcolnak, hanem az egri nők is kiveszik részüket a küzdelemből. A törökök végül
feladják, elvonulnak a vár alól. Eger felszabadul. Egy török asszony visszahozza Bornemissza
Jancsikát, Éva pedig a török gyereket adja vissza anyjának. Egész Európa ünnepli a hős
várvédőket
35

• Gárdonyi Géza: Isten rabjai (olvasónapló)
Szereplők:
Gárdonyi Géza Isten rabjai című műve a tatárjárás utáni Magyarországon
játszódik.
A kis kertészlegény reménytelen szerelmét mutatja be Margit
királykisasszony iránt, aki jóságával és szépségével nagy hatást tett rá. A
királykisasszony azonban Istennek szenteli törékeny életét, s ezáltal
megismerhetjük a 13. századi női és férfi kolostorok világát is.
János kertész; Julis asszony; Jancsi; Béla király; Királynő; Margit, királykisasszony; István,
királyfi; Cseh király.
Helyszínek:
Fejérvár; Buda, Nyulak szigete; Győr; Isaszeg.
A rövid tartalom:
Első rész
A történet IV. Béla idejében játszódik. Fejérvár az első színhely. János kertész, aki érzi, hogy
halála közeleg, magához hívja a fiát, Jancsit, hogy átadja neki mesterségbeli tudását, azonban
idő előtt meghal. Az özvegyét, Julis asszonyt és a kis Jancsit áthelyezik Budára, a Nyulak
szigetére (mai Margit sziget), hogy az épp akkor épülő kolostor körül ápolják a kertet.
Mindketten nagy várakozással készülnek oda, különösen Jancsi, mert tudja, hogy a szigeten
fog lakni a királykisasszony, Margit is. Felmennek Budára, Jancsi látásból megismeri a királyi
párt és körét, és találkozik a kis Margittal is, aki teljesen elvarázsolja. Nemsokára azonban
anyát és gyermekét elválasztják egymástól: Julis asszonynak apácává kell lennie, hogy a
beköltöző apácákat szolgálja, a kis Jancsit pedig szerzetessé akarják nevelni: felviszik Budára,
és beavatják a rendbe, ahol Jancsi számára szokatlan nagy a fegyelem.
Második rész
A történet nyolc évvel később folytatódik. Jancsi már felnőtt, erős testalkatú legény lett, testi
erejét bizonyítja is egy alkalommal, mikor egy rendbeli társával az országot járva egy nemes
urat - fogadásból - a földre terít. Időközben Margitból is szép leány lett, és Jancsi egyre
többször kapja magát azon, hogy vele álmodik, s alig várja, hogy láthassa. Erre csak ritkán
adódik alkalma, egy ízben azonban imádságot másol le neki (pontosabban: mivel észrevette,
hogy Győrött hagyta azt az imádságot, amit Margit kért tőle, írt helyette egy másikat). Ez
időben Béla király békét kötött a cseh királlyal, és az egyezmény szerint a cseh királyhoz kell
feleségül adnia Margitot. Margit azonban hajthatatlan, apáca akar maradni. Bár az ügyet
sikerül másképp megoldani (egy unokahúgát adják a cseh királynak), a királyi pár és az
apácatársai is elhidegülnek tőle. De eléri, amit akart: véglegesen apácává szentelik, haját
levágják.
Harmadik rész
Az országban viszálykodás dúl: Béla király idősebbik fia, István hadat üzen saját apjának, s
Isaszegnél győzelmet is arat. Az öreg királyi párnak kiheverhetetlen fájdalom, hogy saját fiuk
fordul ellenük. Margit, hogy kibékítse egymással apját és bátyját, szokatlan kínzásoknak veti
magát alá: sündisznóbőrrel borított ostorral vereti véresre a hátát. A király végül kibékül a
fiával, de nemsokára meg is hal, felesége hamar követi a sírba. Eközben a kolostorban
felfedezik Jancsi írásait, amiket Margit iránti plátói szerelme ihletett. Büntetésből eltiltják a
kolostorból. Ám nemsokára visszatérhet, mert szükség van rá, mint kertészre. Margit
36

mindeközben egyre jobban sanyargatja magát, és elterjed a híre, hogy különös képességekkel
rendelkezik. Egy alkalommal Jancsit is meggyógyítja a hidegleléstől. A sok önkínzás azonban
nagyon legyengíti a szervezetét, és egy megfázásba belehal. Jancsi a kertben nevelődött
liliomot helyezi a felravatalozott holtestre, mert úgy érzi, a liliom jól jelképezi Margit életét:
minél nemesebb ugyanis egy növény, annál több szeméten kell nevelni - ahogy még azt annak
idején az apjától megtanulta.
37

• Golding- A legyek ura (olvasónapló)
Ahogy a realisztikus eszközökkel megformált szigettörténetet olvassuk,
melyben minden a helyén van a szó robinsoni értelmében is - a szemüveggel
való tűzgyújtástól a hajítógép megszerkesztéséig -, egyre erősebben érezzük,
hogy az eseménysornak van egy mélyebb, jelképi szférája, mely arra
figyelmeztet, hogy a modern polgári társadalom embertelen káoszából és
küzdelmeiből az ember lesüllyedhet a ténylegesen vademberi állapotba.
(KRISTÓ NAGY ISTVÁN)
Az ún. szigetregények sorát a világirodalomban Defoe Robinson Crusoe c.
műve nyitotta meg. Gyerekhősök a XIX. század közepétől jelentkeznek világsikerű
alkotásokban. A nevelési célzatú, romantikus kalandregényekben a felnőttektől elszakadt
fiatalok fényes diadalt aratnak a civilizálatlan világon, az ősi, vad környezeten, a természeti
erőkön. Lelkesítő példázatok ezek az alkotások a gyerekek helytállásáról, az emberi
képességekről és lehetőségekről, a civilizáció kiterjedéséről és újjászületéséről (Ballantyne:
Korallsziget, 1857; Stevenson: A kincses sziget, 1883; Jules Verne művei stb.).
A gyermekszereplős szigetregények témaköre többnyire azonos: milyen magatartás és
kapcsolatrendszer alakul ki a gyermekcsoportban, milyen közösségek jönnek létre, milyen
törvényekkel? Milyen eszközöket, de inkább tudást, tapasztalatot, beidegzéseket hoznak
magukkal, melyekre támaszkodnak, melyeken lépnek túl? Milyen természeti-társadalmi
jelenségekkel találják szemben magukat, hogyan sikerül rajtuk úrrá lenni? Milyen
tudatformák vezérlik magatartásukat?
A századforduló körül, majd az első világháború megrázó élménye után új kérdéscsoport
fogalmazódik meg az előzőek mellett: megmenthetik-e a válságba jutott modern kultúrát a
legifjabb generációk, megvan-e a kicsikben a jövő záloga, avagy eleve az emberben rejlenek a
barbár erők?
A legyek ura gyerekcsoportja (6-12 esztendős fiúké) is egy lakatlan szigetre kerül (amely
valami korallszirt a tengeren" - a fordítás Göncz Árpád munkája). Néhány jelzésből
megtudhatjuk, hogy körülöttük, a hátrahagyott felnőttvilágban a második világháború tombol.
Az a repülőtér, ahonnan az ő gépük felszállt, kevéssel utóbb atomtámadás vagy más
katasztrófa áldozata lett. A cselekmény során egy halott ejtőernyősre bukkannak a kisfiúk -
rémítő látványa a gyermeki hiedelemvilág alakulásában is szerepet játszik. A mű végén, a
legvégső pillanatban érkező megmentő felnőtt egyenruhában, revolverrel magasodik a földön
fekvő Ralph fölé. Kérdése (Remélem, senkit sem öltetek meg+") sok élettapasztalatot sűrít. A
háttérben egy matróz a csónak tatján géppisztolyt tartott".
Milyen világot építhettek fel ezek a fiúk?
Az új környezetben a gyerekek eleinte magától értetődő természetességgel, neveltetésük
nyomaként, a demokratikus rend alapjait igénylik és kezdik alakítani, beidegzésekkel és - a
legérettebbek részéről - némi tudatossággal. Külön kasztot alkot a kórus, ők vasfegyelmet
hoznak magukkal (még a rekkenő hőségben sem vetik le köpenyüket). A formálódó,
öntevékeny közösségnek Ralph lesz a vezéralakja, a legidősebbek egyike, természetes vezető,
jó kiállású, fizikailag is kiemelkedik, határozott és céltudatos egyéniség, kezdettől felelősséget
érez és vállal az egész csoportért. Röfi gyakorlatiassága és szellemi érettsége az első
időszakban aranyat ér, kövérsége azonban hamarosan a közös gúny céltáblájává teszi.
A demokratikus renddel szemben, ellenpólusként agresszív ösztönök lépnek fel, amelyekhez a
talajt a hatalomvágy teremti; Jack Merridew korábban kórusvezető volt, és most alig viseli el
a hegemónia elvesztését. Ösztönei hamar jelentkeznek: vérpezsdítő, őrjítő" izgalom keríti
hatalmába, a hús ígérete". Először még ő maga is megdöbbenve fedezi fel magában a különös,
ellenállhatatlan indulatot, mely arra késztette, hogy űzőbe vegyen valamit, és megölje." A
brutalitás első kitöréseit még megfékezi, félretereli az erkölcsi önkontroll: elképzelhetetlenül
szörnyű dolog lett volna lesújtani a késsel [+], a vér látványa" még egyelőre visszariaszt, az
előkerülő kést a fiú ekkor még belevágta egy fatörzsbe".
38

A harmadik meghatározó tényező a szorongás. A kicsikben - az otthon elvesztése miatt, a
kiszolgáltatottság érzete következtében - megnevezhetetlen ijedelmek" lépnek fel, eluralkodik
a félelem, elsősorban éjszaka, alvás közben tör rájuk, álmukban beszélnek és sikítoznak." Azt
az erőt, amit az elhagyott otthonban mindig maguk fölött tudtak, most az alig néhány évvel
idősebb nagyfiúk képtelenek pótolni. Nincs a biztonságot adó felettes tényező, amely a belső
indulatokat, hangulatokat és érzelmeket kordában tartsa.
A születő demokrácia gyengesége, a növekvő agresszivitás és hatalomvágy, valamint a
szorongás együttes következményeként anarchia üti fel a fejét, amelynek két szélső változata
a céltalanság és a gátlások levetkőzése. A kicsik naphosszat a homokban játszanak, Roger és
Maurice pedig átlépnek egy rendkívül jelentős határt: szétdúlják a homokvárat, Roger dobálni
kezdi a kis Henryt. Az író, akinek elbeszélői alapmagatartása az egész műben a
tárgyilagosság, most megszakítja az objektív közlésmódot, és értékelő, értelmező
mondatokkal figyelmeztet: A guggoló gyerek köré a szülők, az iskola, a rendőrök s a törvény
erős védelmező kört vontak. Roger karját egy civilizáció fegyelmezte, amely mit sem tudott
róla, s maga is már romokban hevert." A gát átszakadt, és csak idő kérdése, hogy mikor
uralkodik el a nyílt erőszak. Az elvadulási folyamat később is Roger magatartásában
jelentkezik a legélesebben; Jack alvezérévé züllik, és ő indítja útjára a végzetes szikladarabot,
amely aztán halálra zúzza Röfit.
Az apróságok megmagyarázhatatlan rettegése konkrét célpontot keres magának, és a kis Phil
úgy látja: valami mozog a fák között, valami óriási". A fantáziája kígyónak láttatja a fákon élő
kúszónövényeket (vagy talán az ejtőernyőt?). A mű kulcsmondata: van itt valami szörny". A
kiszolgáltatottság állapota, a szorongás érzete és a belülről is felszabaduló, kívülről is
fenyegető agresszivitás ölt testet ebben a kollektív képzetben. A csoport tudatában egy
valóságfölötti lény alakja körvonalazódik - bár a fiúk alig beszélnek róla -, amelyben vallás,
animizmus, mágia és totemizmus elemei jelentkeznek.
A konfliktus (a demokratikus rend, valamint a vele szemben jelentkező erőszak, a
hatalomvágy és a rendet belülről is megbontó félelmek ellentéte) hátterében szellemiideológiai
motívumok is felbukkannak. A demokráciát belülről gyengítő erőnek bizonyul a
nacionalizmus: Elvégre is nem vagyunk vadak. Angolok vagyunk, az angol meg mindenben
az első, tehát vigyáznunk kell arra, hogy csak helyes és jó dolgokat csináljunk" - hangzik el,
nem véletlenül Jack szájából. A felelősségtudat is visszájára fordul, ha önhittséggel, nemzeti
gőggel párosul. Röfi ezzel szemben a ráció, a gyakorlatiasság és a humánum szószólója.
Gyerekes stílusban megjegyzi: az élet ma tudományos". Testalkata és sorsa különccé,
koraéretté tette, most is gyorsan átlátja, hogy nem játszhat vezérszerepet, de tanácsadóként
Ralph jobbkeze marad. Kedves lenézéssel szól társairól: mint a gyerekek". Olykor kevés
szóval is a legmélyebbre mutat: nincs mitől félni, [+] hacsak az emberektől nem." Mi jobb:
kifestett, ostoba vadakat játszani, vagy értelmesnek lenni, mint Ralph?" Azonnal fellépő
idegenkedése Jacktől idővel beigazolódik, baljós előérzetté és rettegéssé súlyosbodik. A
humánum képviselőjének nincs fegyvere a gátlástalanná váló erőszakkal szemben.
Szemüvegétől megfosztva már a biztos haláltudatban él, brutális meggyilkolása a mű
folyamatosan növekvő feszültségének tetőpontját jelenti.
A humánum és a demokrácia mártírjává válik Simon is. Kórustag, de külön utakon jár,
érzékeny és fogékony a természeti szépségek iránt. Képzelete gazdag, gyertyabimbókat" lát,
illatuk kifröccsent az éjszakába." Metaforikus szemléletmódja az egész regény stílusának
kulcsa, azonos az íróéval (erről később még szólunk). Simont lenyűgözi a természet
gazdagsága, a mélyen átélt élmény önkívületi állapotba juttatja. ž is alapvető tanulságokat
fogalmaz meg: lehet, hogy azért mégis él, itt egy állat [+], talán bennünk van".
A konfliktus a felelősségérzet, az értelem és az emberiesség, valamint az ösztönvilág, a
vágyak nyers kiélése között fokozatosan éleződik. A gyerekek a törvényes rend kiépítése és a
hazatérés lehetőségének állandó fenntartása irányába indulnak el (Jack akkor még egyedül
marad anarchisztikus törekvéseivel), de aztán átbillen a mérleg nyelve az állat és az ember
leigázása, a természet pusztítása, a hatalmaskodás oldalára. Ekkor már Ralph van egyedül -
közvetlen és halálos fenyegetésben. A küzdelmet az billenti a vadászok oldalára, hogy a
létfenntartáshoz elengedhetetlenül fontos az étel, a hús". Az éhség parancsa ellenállhatatlan
39

erőket szabadít fel. A csoport gyorsan kialakított munkamegosztása néhány napon belül
felborul, az állatok elejtésének kényszere hozza magával a brutalitást. A civilizáció és a
demokrácia szintjéről ezért indul el kivédhetetlenül egy elvadulási folyamat, amely a józan
észt és a felelősségérzetet egyszerűen elsöpri. A cselekménysor így voltaképpen nem más,
mint egyfajta visszafejlődési folyamat, a kultúra leépülése, a modern civilizációból a
történelem előtti idők irányába.
A regény tárgyi világában többletjelentéssel bíró elemek egész sorával találkozunk. Maga a
sziget": a civilizálatlan természetet jelenti, a végtelen gazdagságot, ugyanakkor a próbatétel
színhelyét és a bezártságot is. A kagyló": az élő, ősidőktől létező természet jelképe, a
bezártságnak is szimbóluma, de a szépségé és a tökéletességé is, csodálatos hangja mintha
varázserővel bírna; mindezeken túl a gyerekek a közösségi élet eszközévé és szimbólumává
választják. Az állat" egyrészt célpont, maga az elejtendő vad, de ugyanakkor a félelem
tárgyiasulása is, sőt fokozatosan totemisztikus képzetek kapcsolódnak hozzá. A kunyhó"
bensőséges létformát jelez - szemben a másik oldal kő"-várával (az őskor megidézőjével).
Hasonlóképpen gazdag többletjelentésekben a szemüveg" motívuma, amely elsősorban a
könyvkultúrára utal, rajta keresztül a kulturális hagyományok egészére, de pl. Röfi szemüvege
segítségével jutnak a gyerekek az életfenntartáshoz elengedhetetlen tűz"-höz is; ez is
alapmotívum. Már az első órákban tűzvészt okoz a gondatlanság - egy apróság eltűnik -, és ez
előrevetíti a tragikus végkifejletet. A tetőponton az indulatok elhatalmasodásának külső
párhuzamaként az egész sziget lángba borul. A füst" eleinte a hazatérési szándék,
a felelősségtudás jele - aztán a sziget teljes pusztulásáé. A szemüveg" ellentéte a
vadak oldalán a kifestett arc" (ijeszt, de főként a saját ijedtséget takarja, a személytelenségben
a gyarlóságok is lepleződnek), valamint a bicska", a kés" és végül a kihegyezett bot, a
lándzsa". A tenger" közrefog és óv, elválaszt a külvilágtól és magába fogadja az áldozatokat
(Simont és Röfit, valamint az ejtőernyőst). A törvény" kulcsszó (Ralph: Nincs egyebünk, csak
a törvényeink!" - Jack: Fütyülök a törvényekre! Erősek vagyunk+ vadászok vagyunk"). A
szinonimák is jelentéstöbbletet hordoznak: Ralph vezér" lesz a gyerekek élén, Jack főnök".
A képsor nem csupán költőiséget kölcsönöz a műnek, hanem ez teremti meg a kapcsolatot
ember és természet között, és így az egész regény belső, metaforikus vázát alkotja. A tárgyi
elemek egy-egy szereplő jellemét is tükrözik és kifejezik. (Ilyen kölcsönös összefüggésben áll
Ralph a kagylóval és az őrtűzzel, Jack a késsel és a kihegyezett bottal, Röfi a szemüveggel és
a malac"-cal, Simon a pillangó"-val stb. - H.S. Babb megállapítása.)
Az elvadulás fokozatait a vadászének változatai is szemléltetik. Ez a szertartássorozat a
mágikus látásmód eluralkodását, a racionalitás fokozatos eltűnését, a hordaszellem
felülkerekedését is mutatja. Az első versváltozat elhangzásakor, amikor Robert játssza az állat
szerepét, a vadászélmény elmondása mágikus rítussá fejlődik,
de a vészjósló pillanatoknak véget vet a mégiscsak felülemelkedő józanság. Később, Simon
bekerítésekor a mágikus pszichózis már elbódítja az egyéni tudatot, csak a
hordatudat és az agresszív ösztönök működnek, a vadászok" közül senki nem veszi észre,
hogy egy társukat mészárolják le. Golding itt a csoport nézőpontjából szól: Az állat a kör
közepén térdelt+" A mágikus tudat mindent magába gyűjt és legyőz: a félelmet, a kísérteties
időjárás rendkívüli élményét, a sötétséget, a tánc és ének extázisát stb. Pedig Simon
kulcsfontosságú felismeréssel rohant le a társai közé a hegyről. A folyamat azonban ekkor
már megfordíthatatlan. Egy iszonyatos, személytelen hatalom" veszi át az uralmat a szigeten.
A szereplők motivációja aprólékos, a viselkedések és magatartások rugóit mindegyikük
esetében megismerhetjük. A negatív jellemek kevésbé összetettek, a másik oldalon viszont
egyértelműen pozitív hőst nem találunk. Az értékeket legtovább megtartó, hősiesen harcoló
fiú Ralph sem hiba nélküli jellem. ž is gúnyolja (elárulja) Röfit, őbenne is jelentkeznek az
agresszív ösztönök. Több alapvető felismerést másoktól vesz át, elsősorban Röfitől és
Simontól. žk ketten a legérzékenyebbek, a legfogékonyabbak, de mindketten kevésbé
életképes szereplők - betegek (Röfi asztmás, Simon epilepsziás). Sem a lelkiismeretes,
előretekintő, határozott kiállás, sem a humánus magatartás, sem a lelki gazdagság, sem a
pozitív tényezők egymást segítő összefogása nem képes megállítani a civilizáció válságát. A
legyek ura érezhetően magán viseli az alig egy évtizeddel korábban véget ért világháború
40

okozta döbbenetet. A megmenekülés ebben a regényben csak deus ex machina" jellegű
megoldással lehetséges, a mű végső kicsengése pesszimisztikus, felkavaró, keserű.
Golding könyve nagy művészi fegyelemmel rendezett, világos felépítésű" alkotás (Trócsányi
Miklós). Áttetsző cselekménye, művilága mögött allegorikus-szimbolikus utalások,
keresztény és mitológiai vonatkozások sora húzódik. A címadó legyek ura" kifejezés a héber
Belzebub" név fordítása, az ördög bibliai nevéé. Az emberi-
ség története a rossz szellem hatalomra jutásával fenyeget, győzhet az elátkozottság, a bűn, a
testvérgyilkosság.
William Golding (1911-1993) Nobel-díjas angol író többi regényében is az ösztönvilág és az
intellektus konfliktusát tárja fel, egyén és közösség kapcsolatrendszerét elemzi, különleges
szituációba került hősök viszontagságai kapcsán.
41

• Illés Gyula: Puszták népe (olvasónapló)
Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a
szépirodalom között. Olyan társadalomrajz, mely a tudományos leírás és a
művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja.
A Puszták népe szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszőtt
önéletrajz is. Beleszövődnek saját emlékei is az írónak, bár mint a 3.
fejezetben mondja, nem önmagáról akar írni, hanem egy „népréteg lelkületét
szeretném ábrázolni”.
Az író a nyitófejezetben közli: „… a pusztai lakosságnak se fogvacogása, se
gyomorkorgása nem hallható, se közvetve, se közvetlenül: képviselőjük, pártjuk, lapjuk, még
ismerősük sincsen, aki nevükben szót emelhetne, holott nyilvánvaló, hogy az ország sorsa az
ő vállukon nyugszik, akik a földet tartják tízezerholdas darabokban.”
A kiszolgáltatottságot, a cselédsorsot is bemutatja a mű.
A műnek nincs regényszerű cselekménye. Tárgyilagos leírást ad a pusztai cselédek életének
általános, mindenkire és mindenhol jellemző vonásairól, a hazai nagybirtokrendszer
sajátosságairól, melyet saját emlékeivel tesz érzékletessé. A műben a változatlanság
uralkodik, egy változás azonban mégis megjelenik, a család kiemelkedhet osztályából.
Időben három korszakot, három nemzedék sorsát mutatja be az író. A nagyszülőké a
kiegyezés kora, a szülőké a századelő, ez a kor adja az író gyermekkorának emlékeit is, végül
a harmincas évek, a megírás és szembesítés ideje.
A nagyszülők korára, a kiegyezés korára nosztalgikusan tekint vissza. A kapitalizáció során
szigorúbb gazdálkodási rend lépett érvénybe, a feudalizmus korának szabadabb
élelemszerzési lehetőségeit felszámolták, a cselédek sorsa, fizetése viszont továbbra is a régi.
A harmincas évekre a pusztai sors még tovább romlott. Amit a gyermek-író hajdan szépnek
látott, mára szörnyűségnek tűnik.
A pusztai életforma nyomán megváltozik az ember személyisége. A szociális és fizikai
nyomorúság tudati nyomorúsággal társul. Ez a világ azonban nem mentes az értékektől,
csupán szegény bennük. A gyermekkor, az esküvő, a közös vasárnap délutánok megmaradtak
értéknek.
Az önállóság vágya a cselédek között a népművészeten keresztül teljesedik ki.
Az írónak sikerült kiválnia a pusztai léttel, ám azokkal szemben, akik eztán elfelejtik
múltjukat, ő visszatér, fontos számára a hűség.
Készült az irodalom tankönyv alapján
42

• Jókai Mór: Az aranyember (olvasónapló)
(SZÖRÉNYI LÁSZLÓ)
(1872)
Jókai utópiája részben erkölcsi és társadalmi, részben politikai és történelmi.
Az első értelmében a modern polgári világ, a kapitalista civilizáció egyre
nagyobb iszonnyal tölti el, és regényeiben legkedvesebb hősei számára a
menekvést teremti meg egy-egy sziget fölrajzolásával.
Ennek a társadalmi utópia-törekvésnek legnagyszerűbb alkotása egyúttal
Jókai legjobb regénye, Az arany ember.
A regény közlését A Hon című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor
a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben
jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy
egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint Az arany ember.
S Balatonfüreden készült el az egész alig pár hónap alatt." A német kiadás kapcsán Jókai arról
ír, hogy Az arany ember legjobban fog tetszeni a német közönségnek a többi regényem
között, mert csupa regényesség lesz, minden politika nélkül."
A korabeli közélet eseményei is jelen vannak a történetben. Timár Mihály legnagyobb sikerét
a Brazíliába való magyar lisztkivitel megszervezésével éri el. A regény cselekményének
idején erről még nem lehetett szó, a mű keletkezésekor, a gőzmalmok tömeges elterjedése
után azonban a magyar liszt magas sikértartalma miatt keresett cikk lett a világpiacon. Jókai
1869. november 8-i országgyűlési beszédében hivatkozik is a brazil exportra. A Bach-korszak
egyik leghíresebb korrupciós botrányát szintén feldolgozta Jókai. Kacsuka hadnagy A jó
tanács című fejezetben azt javasolta Tímárnak, hogy a Duna fenekéből kimentett nedves,
romlott gabonából készíttessen kenyeret a Komáromban gyakorlatozó katonák számára. Az
1859-es francia-olasz-osztrák háborúban elkövetett hasonló ügyek miatt a felelősségrevonás
elől több magasrangú tisztviselő öngyilkosságba is menekült.
A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is szerepet játszottak. Noémi harmóniát sugalló
alakját az a szerelem ihlette, mely az 1870-es évek elején Jókai és gyámleánya, Lukanics
Ottilia között szövődött. Mikszáth szerint: A kisasszony is ábrándos, költői természetű lény
volt, valóságos képmása hajban, természetben, arcban Az arany ember Noémijének. Amiről
nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. Źgy
készült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban+"
A mű egyik helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Jókai alkotásai közül részben vagy
egészben itt játszódik Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemű hölgy és A mi
lengyelünk cselekménye is. Komárom éppen Az arany ember története időpontjában élte
fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő víziútjainak kereszteződésénél fekvő város
virágzó gabona- és fakereskedelme, valamint feldolgozó ipara jólétet és folyamatos
gazdagodást biztosított polgárainak. A környezetrajz elevensége és plaszticitása onnan
adódik, hogy Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A másik fontos helyszínt, a
Balatont a hatvanas évek végén ismeri meg alaposabban az író. Rokonai többször is
meghívják Tihanyba, majd Balatonfüredre, Jókai 1871-ben itt építi fel villáját. A regény
legfestőibb leírása, a Vaskapu a képzelet szülötte. (Amikor később az író utazást tett az Al-
Dunán, felkérték számoljon be élményeiről. Nem tudom leírni, mert láttam" - válaszolt Jókai.)
Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben elszórtan
felbukkanó, támpontul kínálkozó dátumok ellentmondanak egymásnak. Annyi bizonyos, hogy
a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig,
Athalia gyilkossági kísérletéig mintegy kilenc-tíz év telik el.
A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Midász király történetére már a regény
első amerikai kiadásának címe is utal (Modern Midas, 1884.). A legendás fríg király azt kérte
Dionűszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször
43

is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Midász nevét: És akármihez kezd, az
mind arannyá változik a kezében" (Az aranybánya). A másik mítosz Polükratészt idézi. A Kr.
e. VI. században Szamosz uralkodójaként nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyona
és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint - a témát Schiller Polycrates
gyűrűje című balladája is feldolgozta - rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért - az
isteneknek szánt áldozatként - egy nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban
egy kifogott hal gyomrából újra előkerül. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl:
Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől" (Az
első veszteség).
Tímár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi
végakaratát, elviszi Tíméát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén
megalapozza szerencséjét. Az arany ember" kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási
engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: Ez egy arany
ember" (A szigorú vizsgálat). Ettől kezdve a frázis mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A
külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és
rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tíméát
megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel akaratlanul
is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula
Jánost gazdaggá teszi. A hajóírnokból a legmagasabb körökben is szívesen látott
nagyvállalkozó lesz. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. Timár belső monológ
formájában megjelenített vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A dilemma a szándékok,
tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője,
vagy a boldogság gyilkosa Timár? Beavatkozhat-e az ember mások életébe? A
megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst.
Az arany ember bölcseleti alapját az ember és polgár ellentéte adja. Paradox módon a polgári
világot uralomra juttató felvilágosodás vetette fel nagy erővel a civilizáció és a természet
szembenállását, az egység végérvényes megbomlását. A kérdést leghatásosabban Rousseau
fogalmazta meg. Felfogásában az egyén válaszút előtt áll: vagy mint ember a természet része
lesz, vagy polgárként a társadalomé. Rousseau értelmezésében az ember értéke önmagában
mint abszolút egész számban van, a polgár pedig a társadalom függvénye, tört szám. Az
egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. Timár
sorsa ezt példázza. A polgári világban a pénz a legfőbb érték, ez adja a társadalom
megbecsülését. Minden megvásárolható, mindent átsző a korrupció. A Szent Borbála"
továbbhaladását az arany biztosítja, a bécsi minisztériumban jó pénzért kitüntetéshez lehet
jutni. Aki híján van a pénznek, azt kiveti magából a társadalom. Teréza retorikusan felépített
nagymonológja sorra veszi a polgári világ tartópilléreit a vallástól a törvényen át az
adminisztrációig. Majd fölteszi a végső kérdést: Mire való az egész világ?" (A szigetlakók
története). De ugyanezt kérdezi az önmagával és sorsával meghasonlott Athalie is anyjától:
Miért szültél a világra!" (A védördög).
A polgári világ megosztottságát, az egység megbomlását jelzi a vallási sokszínűség is. Noémi
mohamedán, Brazovicsék katolikusok, Timár protestáns. Jókai ironikusan mutatja be az
átkeresztelkedésre kényszerített Tíméa bolyongását a keresztény hitelvek között. Muzulmán
vallásához közel áll a katolicizmus pompája, és kijózanítólag hat a protestáns puritanizmus a
keresztelőkor és esküvőkor. Nem érti, miért énekli a kántor az Űh, Izraelnek Istene" kezdetű
zsoltárt, amitől Timéának az a gyenge kétsége támadt, hogy őtet most talán izraelitának
keresztelték meg" (Az alabástrom szobor mennyegzője).
A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a
Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, amit maga előtt látott, az a paradicsom
volt" (A Senki" szigete). A Sziget mítosza: legtalálóbban így jelölhetjük meg műveinek
tematikus magvát. Ez a sziget lehet a Föld valamelyik óceánján, vagy az Al-Dunán vagy
valamely más folyón (például a Tiszán vagy Körösön), de elképzelhető a szárazföldön.[+] Ez
a sziget a színhelye a hősök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik
boldogságukat létrehozni Istennek a természetbe rejtett parancsai szerint, melyeket a világ
megtagad vagy üldöz" (Szörényi László). A Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis
44

állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar
ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt
lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik nem tétlenségben, hanem állandó és
nyugodt munkálkodásban telnek. A természet részeként önmaguk lehetnek, teremtőként a
környezettel vívott küzdelemben teljesítik a rájuk bízott isteni parancsot, miközben
teremtményként ráhagyatkoznak a Gondviselőre. A tételes vallás dogmái helyett deistapanteista
istenfelfogást hisznek, kapcsolataikat, vonzalmaikat a szív döntése irányítja.
Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Timéa és
az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. Boldog volt itthon, és szerette
volna tudni, mi történik otthon" (Az édes otthon). A dilemma szinte feloldhatatlan Timár
számára. Két esetben is a cserehalál" Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az
életbe. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból
kibukkanó holtteste.
Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit.
Timár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy
munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Timár a regény elején
háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi a
házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán: Én tudom, hogy mi vagyok: önnek a neje.
Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez
a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve" (Az alabástrom
szobor mennyegzője). Timéát az alabástrom szobor" kifejezés kíséri végig a regényben. Az
írói megoldás, az állandó jelző - éppúgy mint Timár esetében az arany ember" - az eposz
műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az
üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Pedig a szobor"
képes lenne a teljes életre is, felizzik, mikor Kacsuka vonzáskörébe kerül.
Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja. Jókai már az első
bemutatáskor hangsúlyozza ellentétét a török leánnyal: Talán az egyes vonások külön nem
volnának a szobrász ideáljai, talán ha márványból volna, nem találnánk szépnek, de az egész
főt és alakot, úgy ahogy van, valami rokonszenves sugárzat derengi körül, mely első tekintetre
megigéz, és mentől tovább nézik, annál jobban megnyer" (Almira és Narcissza). Noémi
harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is
szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad föl.
Bár az értékelések Az arany embert a legjobb Jókai-alkotásnak nevezik, a regény művészi
színvonala nem egyenletes. Az író nagyon erős motívumhálót szőtt a cselekmény köré. Az
egyes motívumok felbukkanása sajátos lüktetést ad a műnek. A vörös félhold" kissé
külsődlegesen jelzi az emberi sors végzetszerűségét. A fehér cica kétszeri bemutatása
funkciótlan. A regény koncepcióját tekintve kétséges az első Dódi szerepeltetése. Amilyen
váratlanul viszi be a történetbe a kisgyereket Jókai, olyan hirtelen ki is emeli onnan. Már csak
azért is, mert emberképében fontos szerepet játszik az átörökléstan, s Timár csak saját
gyerekeivel népesítheti be a Senki szigetét, csak értük vállalhat felelősséget. A
legszerencsésebb művészi megoldások az életkép-jelleggel függnek össze: Milyen élő s meleg
tónusú rajz a komáromi kereskedővilágé, s milyen kimódolt s hihetetlen Athalie
bosszúmanővere, milyen telt és feledhetetlen a Senki szigetének egy-egy munkanapja, s
milyen erőszakolt s kedvszegő Krisztyán Tódor brazíliai kalandja" (Németh G. Béla). Źrói
bravúr a Senki szigetének első, festményt idéző bemutatása. A festmény három síkra
tagolódik: az első, mintegy a premier plan, a gyümölcsös, a második a virágos kert, a
harmadik a kép középpontja és egyszersmind a háttere, a hajlék. De akármilyen
festményszerű a kép, mégsem mozdulatlan, álló kép, statikus leírás. A látogató, a regény
főhőse és vele együtt az olvasó mozog, halad benne. Bár a képet egységben látjuk, bizonyos
fokig mégis történéssé alakul, mintegy a közeledő ember szemével érzékeljük, mint változik a
szín. Ily módon lehetséges, hogy a virágos kert, mely az első síknak, a gyümölcsösnek eleinte
hátterül szolgál, maga a kép lényeges alkatrészévé, második síkjává szélesül, és
hasonlóképpen a hajlék a háttérből középponttá léphet elő" (Bárczy Géza).
Jókai az Utóhangokban írja: Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb
45

egényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve." Mi volt Az arany ember
sikerének titka? Bizonyára nem a történet gyakran kimódolt fordulatai. Jókai ráérzett a
korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágyára. Az arany
ember határhelyzetet foglal a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője
és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. A stílus- és ízlésirányzat jelenlétét
mutatja a gazdag, túlburjánzó ornamentika, az életösztön mellett jelentkező halálvágy, a
fojtott erotika. És élteti a regényt napjainkban
is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való
visszatérésre.
A regényt Jókai 1884-ben dramatizálta, s drámái közül ez aratta a legnagyobb színpadi sikert.
1918-ban némafilm készült belőle, a rendező Korda Sándor volt. Másodjára 1936-ban vitte
vászonra Gaál Béla, 1962-ben pedig Gertler Viktor filmesítette meg Az arany embert.
46

• Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (olvasónapló)
Jókai Mór talán leghíresebb történelmi műve a 19. századba, a
szabadságharc idejére röpít minket. A mű főszereplői a Baradlay család
tagjai.
A műben - ahogyan a valós életben is - a hazaszeretet, a testvéri és szülői
önfeláldozás és a becsület mellett az árulás, az erkölcstelenség, a bosszú
irányítja az embereket és a történelmet egyaránt.
Szereplők:
Baradlay Kázmér, a kőszívű ember; Özvegy Baradlayné, a kőszívű neje, özvegye; Baradlay
Ödön, az elsőszülött; Baradlay Richárd, a második fiú; Baradlay Jenő, a legifjabb fiú;
Ridegváry Bence nagyúr; Tallérossy Zebulon úr; Lángh Bertalan, protestáns prédikátor;
Aranka, Ödön szerelme; Edit, Richárd szerelme; Plankenhorstné báróné; Plankenhorst
Alfonsine úrhölgy; Leonin, orosz nemes, Ödön barátja; Pál úr, Richárd szolgája; Boksa
Gergő, rabló, később forradalmi kapitány; Palvicz Ottó, Alfonsine szerelme; Károly, Ottó és
Alfonsine gyermeke; Szalmás Mihály, kém; apácák; katonák; kormánybiztos, parasztok;
papok; csizmadia; grófok; bárók; kofák; szolgák
Helyszínek:
Nemesdomb, a Baradlay ház; Pest; Buda; Bécs; Oroszország; Körös-sziget; Kárpátok; puszta;
mocsár
A rövid tartalom:
Hatvan perc!
A nagytiszteletű Baradlay Kázmér házában hatalmas vendégsereg gyűlt össze. A házigazda
nincs a vendégekkel, mert gyengélkedik. Miközben tósztot mondanak érte, az asszonyt
kihívja az orvos a beteghez. A vendégek arra gondolnak, hogy a szokásos baj van, hiszen a
nagyságos úr szívbeteg, de még száz évig is élhet ezzel a bajjal. Valójában már csak 60 perce
van, és az asszonyt azért hívatta a szobájába, hogy a végrendeletét lediktálja. A férfinek
nemcsak biológiailag, de bibliai értelemben is kőszíve lett.
A végrendeletében minden részletét leírja saját temetésének.
Legnagyobb fiáról, Ödönről úgy határozik, hogy maradjon a cár mellett Oroszországban,
éljen csak kicsapongó életet, hogy jól kiüresedjen. Nem veheti el a lányt, aki miatt elhagyta a
szülői házat és legyen diplomata.
Richárd menjen át a lovassághoz a testőrségtől és sose nősüljön meg, mert a másik két fiúnak
jó ajánlólevél lesz egy harcban elesett testvér. Jenő, aki a legkedvesebb fia, de aki ezt sosem
tudhatja meg, maradjon csak hivatalnok, ne támogassa senki, küzdje fel magát lépcsőről
lépcsőre.
Felesége 6 héttel a temetés után menjen hozzá Rideghváry Bencéhez.
Bár az asszony többször abbahagyja az írást, a haldokló mindig megparancsolja, hogy
folytassa és követeli, hogy hajtsa végre parancsait.
Végül eljön az idő és meghal a férfi. Az asszony imában megfogadja, hogy semmit nem
teljesít a végrendeletből és a kőszívű ember még egy utolsó földöntúlit kiált, mintha
meghallotta volna odaátról az imát és visszatért egy kiáltás erejéig, hogy tiltakozzon.
A temtési ima
A temetés hatalmas pompában zajlik és teljesen másképp, mint ahogyan azt az elhunyt
parancsolta. A harmadik pap, aki csak egy imát mondhatott volna, keményen elmondja, hogy
sem adakozó, sem könyörületes, sem szeretetteljes, sem igazi hazafi nem volt a halott.
47

Megjelenik egy feltűnően szép leány is, akinek nevét nem említik, de akiről sejthetjük, hogy
az a lány, aki miatt Ödönnek messzire kellett utaznia.
Tallérossy Zebulon
Hatalmas tor követi a temetést, az említett pap nem jön el a torra, de megérkezik Tallérossy
Zebulon, aki lemaradt a szertartásról, mert elakadt az úton, nem kapott kocsit és 4 bivaly
húzta idáig hintaját. Tallérossy össze-vissza beszél és biztosítja az özvegyet, hogy
megbűntetik majd a papot, aki a felháborító imádságot mondta.
A két jóbarát
Oroszországban vagyunk, ahol hatalmas táncmulatság van. Egy idegen ifjúért rajong sok
orosz fiatal hölgy. Az idegen férfi még a nagyon gazdag Alexandra hercegnő kegyeit is
elnyerte, de ő hűvös és udvarias. Leonin nevű barátja elrabolja és elviszi egy titkos
szórakozóhelyre, ahol a férfiak szórakoznak. Ide érkezik a levél Ödönhöz, mert ő az idegen,
anyjától, hogy atyja meghalt és azonnal utazzon haza. Leonin hiába próbálja lebeszélni
barátját, az hajthatatlan, ezért inkább vele tart. Az úton hatalmas hóviharba kerülnek, farkasok
támadják meg őket és szánjukat is baleset éri. A Dnyeperen korcsolyáznak, 4 farkas követi
őket. Ödön megbirkózik a négy állattal, amíg barátja új lyukat fúr korcsolyaszíjjába, ami
elszakadt. Ezután a kozák falu közelében jéghalászok lékébe esik bele Ödön, és Leonin menti
ki onnan.
A másik kettő
Otthagyjuk Orszországban Ödönt és Bécsben találkozunk Richárddal, aki éppen párbajozni
indul, de előtte összefut egy pappal, akit felcincáltak kihallgatásra Bécsbe, és aki úgy
gondolja, hogy tévedésből túlcságosan drága szálláshelyre helyezték, és ebből még baja lesz.
Richárdnak azt is elmondja, hogy ő bizony a lánya miatt, aki egy nemes fiába lett szerelmes
és egy temetési ima miatt, amit bizony ugyaannak az úrnak a temetésén mondott el jutott ide.
Richárd tudja, hogy az ő apja temetéséről beszél a pap, de nem fedi fel kilétét, csak ad a
pincérnek két aranyat a pap költségeire.
Hazamegy a szállására, ahol öreg szolgája várja vacsorával. Öccse is megérkezik, aki
elmondja, hogy anyjától kapott levelet és 1000 Ft-ot, hogy ezután fényűzőbben éljen, de ő
nem akar, mert hivatalnokként ez nem tenne jót neki. Inkább odaadja Richárdnak a felét a
pénznek, őtőle úgyis megvonta most támogatását anyja, hogy jobb útra térjen. Az csak a
kívánsága, hogy kísérje el őt bátyja Plankenhorsték estélyére. Richárd majd táncoltatja az
anyát, amíg ő a lánynak udvarol.
Mindenféle emberek
Plankenhorstéknál az asszony bárókisasszonynak született, de férje már nem volt az.
Meghívottak voltak ugyan a legnagyobb estélyekre, de senki nem mutatott komoly
érdeklődést irántuk a felsőbb körökből. Az ő estélyeikre inkább fiatal katonatisztek, testőrök,
hivatalnokok jártak. Jenő megpróbál Alfonsine közelébe kerülni, Richárd pedig unatkozik és
csak egy szobalány érdekli, aki rákkoppintott a kezére, amikor megcsípte annak az arcát.
Öccsétől megtudja, hogy a leány nem szobalány, hanem egy szegény nemeslány, akit itt
tartanak, de csak cselédként bánnak vele. Bocsánatát kéri a szép Editnek, aki teljesen elbűvöli
szépségével, tisztaságával.
A bakfis
Richárd minden meghívást elfogad ezek után Plankenhorstéktól és alig várja, hogy néhány
szót válthasson Edittel. Észtreveszi ezt Alfonsine, aki amennyire szépséges, annyira romlott
lelkű. Szobalányával csak bakfisnak nevezik Editet és arról beszélnek, hogy becsapják a lányt
azzal, hogy úri ruhát adnak rá, taníttaják és bevezetik a társaságba. Szerveznek egy találkozót,
amikor egyedül hagyják a házban és meghívják Bardlayt. Baradlay azonban nem tesz semmit,
amivel kompromittálná a lányt, pedig ez volt a tervük és egy levélben megkéri Edit kezét.
Amikor átadja a levelet Edit, Alfonsine és az anyja dühöng, hogy Alfonsine terve kudarcba
fulladt. Anyja csak annyit mond, hogy látod, nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó.
48

A zsibárus
Richárd miután megejtette levélben a lánykérést, lélekben megtisztulva és megindulva ér haza
és elhatározza, hogy minden csecsebecsét, amely más nőkre emlékezteti, kidobat szolgájával.
Az meg is tisztítja a szobát, de kiderül, hogy egy híres hölgyről készített képet bevágott a
zsibárushoz. Richárd elmegy, hogy visszaszerezze a képet, de ottragad az öreg zsidónál,
akinek hihetetlen sok holmija van az ócsakságoktól a legértékesebb portékáik. Végül Richárd
a kép helyett egy karddal tér haza, mert a zsibárusnál megtalálja saját képét, amit az említett
hölgy adott el az öreg Salamonnak. Még a zsibárusnál kipróbálja a kardot, kettévág vele egy
puskacsövet, és erre annyira odavan Salamon, hogy a Richárdot ábrázoló képet megtartja
magának.
Női bosszú
Aranka, a pap leánya folyamatosan apját várja, de most a szomszédságból is azt a hírt kapja,
hogy bizony apja valószínűleg börtönbe jut a temetésen elmondott ima miatt. Megérkezik
Baradlayné és minden gazdagságot és támogatást megígér a leánynak, de az nem fogadja el,
mert neki meg kell várnia Ödönt, aki azt ígérte, hogy visszatér hozzá. Baradlayné átad egy
levelet, amit Ödöntől kapott, és amit még fel sem bontott. Együtt olvassák el. Leonin levele
az, aki elmondja, hogy mi történt velünk Oroszországban. A két nő egymás karjaiba borulva
otthagyják az öreg paplakot és Baradlayné magához veszi a lányt a kastélyba.
Az aláhúzott sorok
Bár a faluban mindenfélét pletykálnak a Baradlayakról és Arankáról, senki nem tudja a
valóságot. Ödön levelet ír anyjának, hogy felépült és érkezik haza. Anyja elébesiet és
elmondja, hogy azt akarja, hogy ő vegye át az apja után a főispáni széket és legyen ura a
háznak. Az úrnőt is megtalálta már. Ödön ellenkezik, de aztán anyja bevezeti Arankához és
minden ellenszegülés eltűnik. Az asszony boldog a fiatalok boldogsága miatt és a szobájában
aláhúzza azokat a sorokat, amiket ellentétesen ugyan, de már véghez vitt a végrendeletből.
A Kézfogó napja
Mindenhonnan érkeznek a gazdag hintók a kézfogóra, megérkezik nagy pompával Tallérossy
Zebulon is eladó lányaival, és Ridegváry is, nagy magabiztossággal. Hamar észreveszik, hogy
olyanok is vannak a társaságban, akik bizony nem a császár hívei, és nem barátai sem
Ridegváynak, sem Tallérossynak. A pap is ott van, Tallérossyék legnagyobb
megrökönyödédére és nem is látszik nagyon boldogtalannak. Aztán megkezdődik a
ceremónia, és kiderül, hogy a kézfogón bizony nem özvegy Baradlayné és Ridegváry a
főszereplő, hanem Ödön és Aranka. Sokan éljeneznek, Ridegváry és barátai azonban
megsemmisülve állnak. Ridegváry elmondja Baradlaynénak, hogy pontosan tudja, hogy
hogyan is szólt a végrendelet, aminek minden szavát megszegte az asszony, és hogy ez a
viselkedés egy magaslatra vezet, de annak a magaslatnak vérpad a neve.
Az első lépés "ama" magaslathoz
A megyeházán ülés van, és éppen Tallérossy beszél arról, hogy milyen buta gondolat a
parasztnak szavazójogot adni és írni-olvsasni tanítani. A fehér tollasok, aki az újítások mellett
vannak, mindenre elszánva szónokolnak, a fekete tollasok, a maradiak, pedig lapos
szónoklatokkal húzák az időt. Az elnöki székben Ridegváry Bence ül, akinek megvan a joga
arra, hogy abban a pillanatban szavazásra bocsájtson egy kérdést, amint csak akarja (amint a
fekete tollasok lettek többségben. Joga van rá, hogy megbüntesse a csúnya szavakat használó
szónokokat, sőt arra is, hogy feloszlassa a gyűlést.) Miután minden kísérlete kudarcba fullad,
a pandúrokat hívatja és a terembe elkezdődik a harc, de a pandúrok csak nem jönnek, mert
őket Baradlay Ödön állítja meg. Kitiltja Ridegváryt a teremből és nagy örömujjongás
közepette elfoglalja az főszékét. Ridegváry szavaival, ez volt az első lépcső "ama"
magaslathoz.
Tavaszi napok
49

1848. március 13-án az egész város felbojdult Bécsben. Kitört a forradaom. Plankerhorst
család villájában gyűlnek össze a megrémült csaászárpárti urak és hölgyek és azon
tanácskoznak, hogy vajon mit is tegyenek? Meneküljenek vagy maradjanak. Sorra érkeznek a
hírhozók, némelyeket majdnem agyonvert már a tömeg. Van olyan úr, aki halottszállítókat
fizet le, hogy "hullaként" menekítsék ki a városból. Antoinette asszony nem akar menekülni.
Kiráncigálja félholt leányát az erkélyekre és onnan kiáltja, hogy éljen a szabadság. Közben
Jenő, aki teljesen ideggyenge és soha életében nem fogott kardot, és egyetlen vadászaton sem
vett részt, halálraváltan ül a szobájában és Alfonsine-on jár az esze. Azután estére, már
legyőzi félelmét és elindul, hogy megtudja végre, mi történt a szeretett nővel. Megdöbben
attól, hogy a Plankenhorst palota a szabadságharcosok egyik központjává vált. Alfonsine és az
anyja mindenkivel elhitetik, hogy a szabadság oldalán állnak. Jenőt megbűvöli, hogy a nő
állandóan a nyakába ugrik, csókolja és örömittasnak mutatja magát a szabadság ügye miatt.
Jenő úszik a boldogságban és nem lát át a színjátékon. Egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni,
ami megrémíti, és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz.
Az érem másik oldala
Közben Richárd mint katona is ott van a bécsi utcákon. Mindenféle, egymásnak ellentmondó
parancsot kap, ezért nem használják csak a kardjuk lapját, nem gyilkolnak, csak szétkergetik a
csőcseléket. Már a forradalmárok is tartanak a részeges tömegtől, akiknek nem a szabadságon,
hanem a pusztításon, rabláson jár az esze. Jenő közben végigkocsizza a várost, nehogy
összetalálkozzon Ödönnel, hogy vagy hogy a csőcselék haragja elé kerüljön. A forradalmárok
és Richárd csapata egy zárda előtt próbálják meg szép szóval és viccekket lecsillapiítani a
kedélyeket, de nem sikerül. Richárd bemegy a zárdába, ahol, megpillantja Editet, és ezután
már nem akar mást, csak elkergetni a csőcseléket. Feletteseitől emiatt is különböző leveleket
kap, egyik sokkal keményebb, másik megfontoltabb magatartást parancsol.
Aki igazán szeretnek
Már októberben járunk és a forradalmat hamarosan leverik. A barrikádokon két forradalmár
beszélget. Egyik Alfonsine-t szereti, a másik úgy hiszi, hogy az anyjával együtt kém. Közben
kiderül, Alfonsine és anyja egy apácán keresztül tarja a kapcsolatot a császárpártiakkal és
mikor Editet kihozatják a zárdából, a látogatás színe alatt kicserélik az információkat. Editet a
boldogtalanságba akarják kergetni azáltal, hogy megbeszélik, hogy Richárdot hamarosan
megölik és annak anyját is elkapják, mert mindenki tudja, hogy álruhában jár és hol
tartózkodik. Edit mindent kihallgat és nyugalmat színlel, de amikor hazafelé kocsiznak,
kiugrik a kocsiból és elrohan arra a címre, ahol Richárd anyja van. Azoknak elmondja a sötét
terveket és őt is kofának öltözve elmennek először Richárdhoz, aki útra kel anyja tanácsára
Magyarországra, majd elmennek Palvicz Ottó csapatához és megtévesztve őket az Alfonsinetól
hallott jelszavak alapján, elküldik őket a Richárd útjával ellentétes irányba. Palvicz Ottó
csak reggelre jön rá a cselre, de ekkor már bottal ütheti Richárd és a kofák nyomát.
Editet visszaviszik a kolostorba, ahol nem árul el estig semmit, pedig vesszővel, szíjjal verik,
de estére azt modja, hogy az éjszakát Richárdnál töltötte. Tudja ugyanis, hogy így biztosan
titokban marad a szökése, mert ezt a szégyent a kolostor nem engedheti meg magának.
A vérveres alkony
Leverték a forradalmat. A győztes még pihen, a vesztes menekül. Egy félkezű forradalmár
sebesülten rogyadozó léptekkel támolyog a Plankenhorst palota felé. Látja a lobogót és eléri a
kaput, de az zárva van, és hiába dörömböl, nem nyitnak ajtót. Még reménykedik, hogy talán a
nők már elmenekültek és jó lesz itt meghalni, ennek a háznak a kapujában, a szabadság
lobogója alatt. A lobogót azonban még hajnal elől kicserélik a császári zászlóra és ő ott hal
meg, az áruló nők palotájának tövében.
Az a harmadik
Jenő a szabadságharc utolsó napjait már a Plankenhorst palotában töltötte. Nem ment
szállására éjjelre sem, és úgy érezte, hogy viszonya Alfonsine-nal már mindenki számára
egyértelmű és megmásíthatatlan. Közben sorra érkeznek meg az urak és hölgyek, a régi
50

arátok, akik visszatértek vagy előbújtak rejtekhelyeikről. Jenővel senki sem törődik, csak
Ridegváry mondja neki, hogy menjen a szállására, mert neki beszélnivalója van vele.
Alfonsine előad egy színjátékot Jenőnek, hogy őket el akarják választani, de ő a sírig hű
marad hozzá, anyja pedig elmondja Jenőnek, hogy az jelenleg "semmi", hiszen sem a
forradalmárokhoz, sem a császárpártiakhoz nem állt, Alfonsine kezére addig ne számítson,
amíg nincs rendes állása. Közben Alfonsine már Palvicz Ottótól kap levelet, aki viszonyuk
felélesztését kéri. Ridegváry elmondja Jenőnek, hogy anyját keresik, és el fogják ítélni, egész
családja üldözött, és anyja hamarosan felkeresi a szállásán. Felajánl neki egy ragyogó állást a
cárnál. Anyja azonban nem jön egész éjjel, és reggelre Jenő megtudja Ridegvárytól, hogy
elmenekült a városból, ő pedig elfogadja az állást. Elmegy Alfonsine-ékhoz és megkéri a
kezét, megbeszélik másnapra a kézfogót, de hazaérve megjön az anyja, aki elmondja, hogy
tudja, hogy ő előtte fényes pálya áll, míg testvéreit a vérpad várja, Ödön gyermekeit pedig a
koldusbot. Jenő úgy dönt, anyjával tart. Hiába várja őt Ridegváry és a meghívottak serege
Plenkenhorstéknál.
Elől víz, hátul víz
Richárd csapatával menekül. Palvicz Ottó a nyomukban. Egy alakalommal már pisztollyal
lőnek egymásra, de aztán nem ér véget a párbaj. Richárdéknak útját állja a Duna, a March, a
víz a hegy, a hóesés, de még az erdőtűz is, de végül sikerül magyar földre jutniuk.
II. rész
Egy Nemzeti Hadsereg
A nemzeti hadsereg gyerekekből, öregekből, ifjakból, papokból, ügyvédekből, úrfiakból és
rablókból állt. Harcoltak kaszával, aztán az ellenségtől rabolt fegyverekkel, harangból
öntöttek harangot, a főurak közül is sokan állítottak fel csapatokat. Harcoltak hősiesen.
A szalmakomisszárius
Tallérossy Zebulon nagy úr lett, élelmezési biztos. A legnagyobb problémája, ahogyan ő
nevezte, a magasabb politika, azonban ez nem a szabdságharc ügye volt, hanem hogy férjhez
adja 5 leányát. Ebben még felesége is egyetértett. Baradlay Ödön egy napon vendégségbe
hivatalos hozzájuk, ki is takarítoják a házat és nagy lakomát rendeznek, hátha Ödönön
keresztül eljuthatnak Jenőig, aki igencsak jó parti az egyik kisasszonynak.
Ödön azonban elviszi Zebulont a háborúba, ahol sokszáz embert kell ellátnia élelemmel,
szalmával és jegyzékeket írnia. Zebulon retteg a félelemtől és reszket az éhségtől, nem ért a
"könyveléshez" és semmi kedve a háboruskodáshoz. Hártamarad hát az utolsó állomáshelyen,
de mégis úgy alakul, hogy onnan támad az ellenség, ő pedig kiugrik az ablakon és meg sem
áll hazáig. Sokkal később olvasta csak, hogy mi is történt ott, és hogy az újságok úgy tudták,
hogy Ő több óráig védte a rábízott javakat és helyet.
Az első tandíj
Kassánál nagyon kikapott a magyar sereg. Rossz volt a haditaktika. A visszavonulásnál
Baradlay Ödön próbálja feltartóztatni a császárokat. Már nagy bajban vannak, amikor
megjelenik egy huszárszázad, élükön Richárddal és segítenek a biztonságos visszavonulásban.
A két testvér nagyon boldog, hogy találkoztak, hiszen évek óta nem látták egymást.
A betyár
Boksa Gergő ötven ökröt terelt a csapatokkal, hogy a húsellátmány biztosítva legyen. Hanem
bizony úgy megijde a csatazajtól, hogy ijedtében otthagyja az ökröket és futásbak ered. Este
aztán a táborban 50 botütést kap ezért, és elkergetik. Ő átmegy a némethez, és csellel
visszaszerzi az ökröket. Baradlayék nagy örömmel fogadják, és Boksa Gergő papírt kap róla,
hogy semmisnek tekinthető a verés.
A királyerdőben
51

A király erdőben hatalmas csata zajlott. Mindenki érezte ez egy olyan viadal, aminek a vége
győzelem vagy halál. Itt találkozik össze a két nagy ellenfél: Palvicz Ottó és Baradlay Richárd
is. Richárd legyőzi Palviczot. A magyar hadsereg győz.
A haldokló ellenfél hagyatéka
Bár Richárd néhány óráig eszméletlenül feküdt, nem szenvedett komoly sérüléseket. Pál úr
azonban meghalt, amikor a sebesült Richárdra vetette magát, hogy a lovaktól megvédje
tulajdon testével. Palvicz Ottó is a halállal küzd és magához hívatja Richárdot. Elmondja,
hogy egy gazdag hölgytől van neki egy fia, akit 3 éve kerestett. Rábízza a titkot és a fiút
Richárdra, aki megígéri, hogy gondoskodik a gyermekről. Palvicz Ottó meghal Richárd kezét
szorítva.
Napfény és holdfény
Baradlay Ödön neje és két gyemeke Jenővel együtt Kőrös-szigeten van, ami igazi kis
paradicsom. Biztonságban vannak, csak nagy aggodalomban. Jenő megtanítja Arankával a
titkosírást, amivel lehet a katonákkal levelezni. Közben özvegy Baradlayné a kastélyában
kórházt rendeztetett be, ahol rengeteg sebesültet ápolnak. Sajnos a háborús sebeken kívül a
kolera is pusztítja az embereket, ezért Baradlayné nem ír gyermekeinek, unokáinak,
menyének, és nem látogatja meg őket. Közben minden este"beszélget" a kőszívű arcképével,
hogy tudja, hogy ő cselekedett helyesen.
Sötétség
Alfonsine-éknál ott van két apáca és Edit. A harcokról beszélnek és ők négyen biztosak
benne, hogy hamarosan vége lesz az egésznek. Megérkezik Ridegváry, aki közli, hogy a
magyarok győztek és Palvicz Ottó meghalt. Alfonsine teljesen kitör magából, anyja elájul a
szégyentől, Alfonsine pedig szövetséget köt Ridegváryval, hogy eltörlik a Bradlayakat. Editet
is megfenyegeti, hogy megöl mindenkit, aki szeret.
Mindenváró Ádám
Mindenváró Ádám olyan ember, akit soha nem érdekelt a szép ruha, a haza vagy a megye
dolga, gazdagság vagy a rang. Éldegélt kis házában, földjével, feleségével, nem kellett
gyerekkel törődniük, mert nem volt nekik. Ide menekül Tallérossy Zebulon és elmeséli
bújdosását. Megfutamodott a német elől, 2 napig futott az erdőben, aztán egy hordóba
rejtették, majd napszámos ruhába, később zsidó aszzonynak öltözve menekült, és végig
rettegett, hogy valaki felismeri és megöli. Mindenváró majd megszakad a nevetéstől a történet
alatt. Megérkezik Szalmás uram is, aki az ellenséghez tartozott és mindketten megrémülnek a
másiktól, mert azt hiszek, hogy miatta van ott a másik. Szalmás elmeséli, hogy a magyarok
győztek. Éjszaka aztán ijedtében mindkettő megszökik.
Sorsát senki sem kerülheti el
Két napig bújdosott az erdőben Tallérosy, amikor egy tisztáson szembetalálta magát Szalmás
urammal és rajött, hogy nem menekülhet tovább. Felajánlotta hát, hogy inkább ne bántsák
egymást. Közben megérkezik egy magyar katona, Szalmás elillan, és a katona Boksa
Gergőhöz vezeti, aki azóta parancsnok lett és az elmondja neki, hogy a törvényszék halálra
ítéli a hazaárulókat és a hazájukat cserbenhagyókat. Onnan is elmenekül Tallérossy és egy
szekéren eljut egy távoli falucskába, ahol a paptól kér segítséget, aki saját fiához küldi
külföldre reverendában. Csak útlevelet kell kérvényeznie. Akitől kérvényezi nem más, mint
Ridegváry, aki azonnal megismeri és rögtön titulust is ad neki.
Egy magányos lovag
Pesten hatalmas a csend, senki sem mozdul. Az utcák csendjét lódobogás riasztja fel. Egy
magányos huszár nyargal, mögötte messze a csapata. Utánuk mindenhonnan felhangzik a
boldog éljen. Baradlay Richárd az, és azt az asszonyt keresi, aki a gyermeket bújtatja, de
megtudja, hogy az osztrákok egyik börtönében ül és a gyermekről senki sem tud.
52

Párharc mennykövekkel
Richárd megszáll abban a házban, ahol korábban az asszony lakott a gyerekkel, és
összebarátkozik egy csizmadiával, aki bemegy pórnak öltözve a várba, hogy kémkedjen.
Ödön, Richárd és a többi parancsnok azon vitáznak, hogy meg kell-e ostromolni a várat és
hogy válalhatják-e a lehetséges következményt, hogy Budáról az ellenség Pestet is földig
rombolja. Végül a támadás mellett döntenek. Közebn Richárd Gyávának mondja Ödönt. Az
öreg csizmadia a várban felismeri Szalmás Mihályt, és elmondja Richárdnak, hogy tudja,
hogy van egy kém, aki bajba sodorhatja őket. Azt is észreveszi, hogy egy pesti házból
gyertyákkal jelelnek a várba. Pestet porrá bombázzák. A csizmadia meglepi az árulót és lelöki
a ház ablakából. A magyarok megindítják Buda ostromát. Első nap nem dől el a csata.
Zenit
Az ostrom előtti estén Ödön Richárdot párbajra hívja, ami jelen esetben azt jelenti, hogy aki
hamarabb ér fel a várba a maga oldalán, az győz a párbajban. Mindketten hősiesen harcolnak,
de Ödön a gyorsabb, Richárd még megpróbálja megmenteni a Lánchidat is.
Az eldobott lélek
Richárd elmegy a kórházba, hogy a gyermeket végre fellelje, ott már meghalt a dajka, de talál
nála egy címet, és el is megy oda, és megtalálja nagy nyomorúságban a gyermeket. Rögtön
visszaviszi Pestre és ott elviszi a gyermekkorházba, mert szembetegsége van.
Ephialtes
Ridegváryval és Tallérossyval találkozunk ismét. Az író visszaidézi a történelemből azokat,
akik átkozták hazájukat vagy eladták azt. Ilyen volt Ephialtes is, aki eladta Hellászt.
Ridegváry is eladta hazáját. Behívta a cár seregeit, hogy tegyenek rendet és töröljék el"ezt a
nyomorúságos társaságot". Tallérossy Zebulon bizony nem annyira élvezte ezt a cselekedetet.
Sőt egyszer eszébe jutott egy magaslatnál, hogy mint Dugovics Titusz lerántja magával a
mélybe Ridegváryt, de aztán öt lányára gondolt, és nem lett hős. Próbált érdeklődni a
megtorlásról, de Ridegváry csak latinul volt hajlandó idézgetni. Próbált vele összeveszni vagy
megszökni, de Ridegváry nagyon ragaszkodott hozzá. Zebulon ellopott egy angol nyelvű
útlevelet, amiben nincs név és cím, tehát bárki felhasználhatja, majd egy gyógyszer
segítségével kiütéseket "szerzett" magának, ami miatt Ridegváry messze szaladt tőle, mert azt
hitte, ő is kolerás. Így szabadult meg Zebulon Ridegvárytól, aki tovább masírozott a cári
sereggel.
Perhelia
Csodálatos égi tünemény tűnt fel a 1849 júniusában az égen, de a természettudósok nem
törődtek akkor vele. Csak a nép törődött, akik babonaságból rossz jelnek vette az égi
tüneményt. Lánghy Bertalan, a protestáns prédikátor, aki az idős Baradlay temetésén
annakidején az emlékezetes imát mondta, és Aranka apja volt, hatalmas parasztsereggel védte
a Tiszát, és kérdte Istent, hogyha ez a jel az égen valóban vészjósló, akkor inkább haljon ő
meg, mert nem akar ezen a földön élni, ha nem lehet ez szabad föld. Isten, aki tudta, mi
következik, meghallgatta imáját, és magához vette a hűséges szolgát. A nép pedig szétfutott.
Régi jó barátok
Világosnál letette a magyar sereg a fegyvert. Ott volt Baradlay Ödön is. Várta, hogy sorsa
beteljesüljön. Zebulontól érkezik egy levél benne egy útlevéllel, amivel megszökhet Angliába.
Ödön fogja magát és elszökik vele. Az első ellenőrzésnél azonban beleakad Leoninba, aki
nemhogy segítené, de minden barátságukat feledve, bezáratja, és ráparancsol az őrre, hogyha
szökni akar, lőjje le. Az őr azonban az a szolga, akivel együtt szöktek annakidején a farkasok
elől, és elengedi. Sikerül megszöknie Ödönnek.
Nadír
53

Csak vágtat végig a pusztán, amikor összetalákozik Boksa Gergővel. Tőle megtudja, hogy
Nagyváradon van Ridegváry, és rájön, hogyha Leonin el nem fogja, ő bizony Ridegváry
kezeibe fut és ő az, akinek nem adná meg magát. Újra hisz a barátjában. Boksa elviszi
mocsáron, úttalan utakon keresztül egy házba, ahol bevárhatja az ítéletét. Bizony a
családjához vezeti Ödönt.
A nem mutatott levél
Ödön iszonyatosan szenvedett a család körében, hiszen minden nap várta, hogy levelére,
melyben tudatta a törvényszékkel, hogy várja döntésüket, válasz érkezik. Felesége az őrület
határán volt és állandóan könyörgött, hogy meneküljön, de ő nem tette. Nem tehette. Jenőnek
érkezik egy levél, illetve Eugen Baradlaynak, amit tévesen használtak, mert az Eugen Jenő és
nem Ödön. Jenőt hívják a törvényszék elé Ödön helyett. Jenő nem mutatja meg a levelet, csak
felkerekedik, hogy elmenjen. Megpróbálják visszatartani, mert azt hiszik, hogy
Plankenhorstéknál akar kegyelmet kérni, de ő nem árulja el igazi tervét.
Egy ember, aki eddig nem ismertünk
Jenő megjelenik a bírák előtt, akik mindenről kikérdezik. Vállalja, amivel vádolják, de mások
ellen nem tanuskodik. A bírák csodálkoznak azon, hogy mindent vállal, de ő nem akarja, hogy
hosszúra nyúljon a tárgyalás, hogy szembesítsék valakivel, aki felismerhetné. Gyorsan
végeznek. Az ítélet halál. Ő pedig csak annyit kér, hadd írjon levelet a családjának.
A túlvilágról
Visszaköltözik Ödön, Aranka, a gyerekek és özvegy Baradlayné a Baradlay kastélyba, és ott
várják Ödön beidézését. Egyik nap jön egy katona, aki mindhármuknak levelet hoz.
Temészetesen Jenőtől, amiben megtudják, mit tett értük. Mindhárman zokognak, de a katona
előtt még vissza kell folytani a könnyeket. Annak még át kell adnia mellényt, melyett Jenő
viselt a kivégzés alatt. Három véres lyuk van rajta.
A kőszívű ember előtt
Az anya örjöngő fájdalmában fia mellényével a kezében rohan a kőszívű képéhez, hogy neki
ordítsa ki szívéből a fájdalmát. Őt vádolja és magát.
Ödön már nem akar hőst játszani, hiszen öccse volt az igazi hős. Aki azért hal meg, amiben
hisz, az bátor, de aki azért, amiben nem is hitt, az hős. Neki megmaradt a család, akiket
támogatnia kell.
A börtön távirdája
A börtönben, ahol Jenő volt, ott volt Richárd is és a börtönfalon át értesült (kopogtatással),
hogy halálra ítélték testvérét. A cellákból úgy érkezett a hír, hogy az öreget. Ők Ödönre
gondoltak, de Richárd mindig Jenőt hívta így, bár ő is úgy tudta, Ödönnek kell meghalnia.
Az első tőrdöfés
Alfonsine boldog a hírre, hogy ez agyik Baradlay már meghalt, és miatta, hiszen az ő
jegyzetei is belejátszottak a halálos ítéletbe. Diadlaittasan vágja Edit szemébe, hogy az
egyiket már megölte. Nem tudta, hogy azt, aki őt a legjobban szerette a világon, aki még
akkor is megbocsájtott neki, amikor rájött, hogy ő fektette árulásával a sírba.
A fejgörcsök napján
A teljhatalmú kormányzónak fejgörcsei vannak. Ilyenkor legjobb embereivel is nagyon
keményen bánik. Minden kegyelemért könyörgőnek nemet mond és a legsúlyosabb ítéleteket
osztogatja. Késő éjszaka hozzá érkezik Alfonsine, aki megtudja, hogy már másnap leváltják a
kormáynzót keménykezűsée miatt. Ráveszi a kormányzót, hogy még ezen az éjszakán
hozzanak meg minden ítéletet, és végezzék ki hajnalban a foglyokat, élükön Baradlay
Richárddal.
A tör hegye letörve
54

A kormáynzó megígéri, hogy így fog tenni, és Alfonsine diadalittasan hazamegy Bécsbe és
elmondja anyjának és Editnek, hogy végre minden terve sikerült, és megölte Richárdot is.
Azonban alighogy elmeséli rémséges tetteit, jelenti a szolgáló, hogy Baradlay Richárd úr van
itt. Alfonsine rosszul számolt. A kormányzó nemhogy halálra ítélt volna minden foglyot,
hanem elengedte minden bűntetésünket. Elmondta Richárdnak, hogy szabadulását Alfonsinenak
köszönheti, és átnyújtja halott testvére hajfürtjét, ami szőke (mint Jenőé), és nem fekete
(mint Ödöné). Elindul hát Bécsbe és ugyanazon a vonaton utazik, mint a diadalittas
Alfonsine, hogy elmenjen a Plankenhorst házba és megtalálja Editet.
A kőszívű ember felel
Közben özvegy Baradlayné minden nap a kép előtt könyörög és vádol. Vádolja a kőszívűt
Jenőért és könyörög Richárdért. Aztán megérkezik a levél, hogy Richárd szabad. Úgy érzi,
férje felelt neki, és Jenő volt a közbenjáró, mint gyermekkorában is mindig a két szülő között.
Megjelent tehát Richárd Plankenhorstéknál és bizony senki nem érthette hogyan lehetséges
ez. Edit boldogan roghan a karjaiba. Plankenhorstné elmondja lekicsinylően, hogy Richárdnak
semmi joga Editre, hiszen nem méltó hozzá, se rangja, se vagyona és Editnek kérője van. Edit
azonban odavágja, hogy ő mindenkinek elmondja majd, hogy egy éjszaka megszökött a
zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát szeretőjével. Ez elég lenne, de Plankenhorstné
még megpróbálkozik azzal, hogy tudja, hogy van egy fia Richárdnak és ezzel a fiúval akarja
befeketíteni Richárdot Edit elől. Richárd elmodja a gyermek történetét, de nem árulja el anyja
nevét. E hír hallatára már nem tartóztathatják Editet.
Comedy of errors
Richárd és Edit boldogan hagyják ott a házat és elhatározzák, hogy amint lehet,
összeházasodnak. Nem megy hamar, mert annyi emgedélyt kell elintézni, hogy bizony
hosszúra nyúlik a várakozás. Ők mégis kivárják tisztességesen. Egyszerű esküvőt tartanak.
Szűkösen kell élniük, hiszen Richárdnak már nincs vagyona. Ők mégis boldogok. Aztán
Salamon, az öreg zsidó eljön és elmeséli nekeik, hogy bizony Editnek nagy hozománya van,
így nem kell szűkölködniük. Magukhoz veszik Károlykát is, Palvitz és Alfonsine fiát..
Húsz év múlva
Palvicz Ottó fiát sajátjaként nevelte Richárd és sokáig nem is volt vele baj, de kamaszként
megszökött és ellopott ottonról ezüstöket, Richárd azonban kereste és végül egy rablótanyán
rongyokban talált rá. Később rájött, hogy Károlyt anyja értesítette és becsapta azzal, hogy
apját, nevelőapja orvul megölte és bosszút kell állnia. Ezért változott meg annak a
viselkedése. Később töbször megszökött, de Richárd mindig kihúzta a bajból. Végül
hivatalnok lett, itt talált rá Alfonsine, aki koldusbotra jutott. Károly azonban nem segített
rajta, mert éppen megkapta atyai örökségét és elment Amerikába. Alfonsine pedig egy
őrültekházába jutott, amit özvegy Baradlayné alapított. Ottjártakor kerül éppen oda Alfonsine,
és Baradlayné pénzt ad, hogy ápolják a nőt. Alfonsine itt tudja meg, hogy Jenő halt meg Ödön
helyett, és hogy megbocsájthatatlan vétke miatt a túlvilágon sem nyugodhat majd.
Közben azonban felnőtt egy újabb nemzedék, a vért és a könnyeket elmosta az idő, és az új
kor jobb idők reményét ígéri a magyar nemzetnek.
55

• Jókai Mór: Fekete gyémántok (olvasónapló)
Szereplők:
Jókai Mór Fekete gyémántok című romantikus regénye a kis bányaüzem
tisztességes igazgatója és a nagy részvénytársaság erkölcstelen vezetője
közötti harcra épül.
A főszereplő, Berend Iván, a tisztesség és a becsület mintaképe - bár a biztos
elbukás várna rá - egy romantikus véletlen folytán megmenekül, és
"jutalmul" a gyönyörű munkáslány kezét is elnyeri.
Berend Iván: a Bonda-völgyi kőszénbánya tulajdonosa, természettudós; Evila (később
Eveline): kezdetben kőszénhordó munkáslány Berend Iván bányájában; Jánoska: Evila
nyomorék öccse; Szaffrán Peti: kezdetben Evila vőlegénye; Kaulman Félix: külföldi bankár;
Rauné Gusztáv: Félix embere, bányamérnök; Theudelinda grófnő: Bondavár úrnője; Mahók
tiszteletes: Bondavár katolikus papja; Sámuel apát; Tibald gróf: Bondavár ura; Angela grófnő:
Tibald gróf unokája; Ödön gróf: Theudelinda grófnő unokaöccse; Salista őrgróf: Ödön gróf
barátja; Belényi Árpád: Berend Iván fogadott fia, zongoraművész; Csanta uram: görög
kereskedő; Waldemar herceg: kezdetben Angela grófnő jegyese.
Helyszínek:
Bonda-völgyi bánya, Bondavár, Bécs, Pest, Párizs,
A rövid tartalom:
1. rész, Mielőtt ember lett volna a Földön
A regény egy hosszabbacska elmélkedéssel kezdődik arról, hogy milyen lehetett a világ,
mielőtt ember élt a Földön. Képzelt jelenetek az őstörténetből. Az akkor élt élőlények
maradványai mind itt vannak a lábunk alatt, kőszénné válva. Ez a világ az ember miatt
pusztult el.
2. rész, Mikor már nem fér el az ember a Földön
Ősünk Jókai szerint nem a majomból fejlődött ki. Ősember volt, amely barlangokban lakott és
kannibál volt. Hány ezredév kellett addig, míg az ember tudománya révén a Föld urává vált!
Egy fekete táj
Itt kezdődik el a regény cselekménye. A főhőssel, Berend Ivánnal a Bonda-völgyi bánya
mélyén találkozunk. Megtudjuk, hogy 30 év körüli, s annak ellenére, hogy ő a bánya
tulajdonosa (és mindenese), a munkásokkal együtt dolgozik. Munkából hazatérve egy szívhez
szóló tót népdalt hall, amit az egyik munkáslány énekel gyönyörű hangon.
A fekete gyémántok rabja
Berend Ivánról megtudjuk, hogy magányosan él, és szabad idejében vegytani kísérletekkel
foglalkozik. Azt kutatja, hogyan lehet leküzdeni a szénbányák rémeit, a zuhatart és a vihedert
(ezek lobbanékony bányagázok), amik könnyen lángba borítják a tárnákat. Csak a
munkájának él.
A másik fekete gyémántok
Iván nem tudja kiverni a fejéből az aznap hallott népdalt, még a munka sem megy így neki.
Másnap felkutatja, hogy ki énekelte. Így ismeri meg Evilát, a gyönyörű, nagy fekete szemű,
16 éves munkáslányt, akibe első pillantásra beleszeret. Iván utánajár, hogy ki is ez a lány:
árva, aki nyomorék öccsét egyedül neveli. Ezért a bér kifizetésekor kétszeres fizetést akar
neki adni, de a lány nem fogadja el, nehogy emiatt Iván szeretőjének tartsák. Iván azonban
56

menthetetlenül szerelmes, és egy hét múlva azzal áll a lány elé, hogy feleségül akarja venni.
De Evila visszautasítja, hiszen már van vőlegénye.
Az emberevő
Iván kilesi, ki Evila vőlegénye. Az egyik legszorgalmasabb munkása, Szaffrán Peti az, akinek
"emberevő" a gúnyneve. Szóba elegyedik vele, s Péter elmondja neki, miért nevezik
emberevőnek: évekkel ezelőtt hajótörést szenvedett, s hogy életben maradjon, egy gyereket
ettek meg a társaival együtt. Azóta nyomasztja ez az élmény. Iván azt tanácsolja neki, hogy
házasodjon meg, ha meg akar szabadulni ettől a rémálomtól. Biztosítja őt, hogy amint
megházasodik, tárnalegénnyé lépteti elő, és házat is kap hozzá. Azért teszi ezt Iván, mert így
akarja magát végképp lebeszélni Eviláról. Hogy ne kelljen a lánnyal nap mint nap találkoznia,
hirdetést ad fel tárnafelügyelői állásra, így nem kell közvetlenül érintkeznie a munkásaival.
A Pénzcsináló
Erre a hirdetésre érkezik meg Kaumann Félix, Iván régi ismerőse és Rauné Gusztáv. Rauné az
állásra jelentkezik, Iván el is fogadja, Félix pedig üzleti ajánlattal áll elő: meg akarja vásárolni
egész Bonda-völgyet, hogy egy hatalmas konglomerátumot hozzon létre. Ivánt főigazgatóvá
tenné, így mindketten jól járnának. Iván azonban határozottan elutasítja az ajánlatot. Félix
figyelmezteti, hogy ő ennek ellenére el fogja érni, amit akar. Félix Iván ablakából szemügyre
veszi a fizetésért gyülekező munkásokat, és kiszúrja magának Evilát.
Doktor úr
Iván megmutatja Félixnek és Raunének a telepet. Séta közben épp látják, hogy Szaffrán Peti
veri Evilát. Iván nem akar közbeavatkozni, de Félix igen: annyit kér csak Ivántól, hogy mikor
jelez neki, szólítsa doktor úrnak. Félix odalép, és faggatni kezdi Szaffrán Petit, nem
katonaköteles-e. Szaffrán Peti fegyverképtelennek vallja magát. Félix ekkor int Ivánnak, aki
"Doktor úr!"-t kiabál utána. Félix megfenyegeti Petit, hogy mint doktor megvizsgálja: vajon
tényleg fegyverképtelen-e. Szaffrán Peti erre megijed, és a közeli erdőbe menekül. Félix
beszélgetésbe elegyedik Evilával. A lány elmondja, hogy azért verte őt Peti, mert ki nem
állhatja az ő nyomorék testvérét. Félix erre azzal kecsegteti a lányt, hogy Bécsben ismer egy
intézetet, ahol meg lehetne gyógyítani az öccsét. Evila elhatározza, hogy Félixszel tart
Bécsbe. Az erdőben fel akarja keresni vőlegényét, hogy elbúcsúzzon tőle, de meglátja, amint
az mulatozás közben egy másik lánnyal csókolózik. Iván másnap a felháborodott Szaffrán
Petitől tudja meg, hogy Félix elszöktette magával Evilát.
Theudelinda grófnő
Mindeközben Bondavár úrnőjét, az 58 éves Theudelinda grófnőt éjjelente elhúnyt rokonai
kísértik várának kriptájában: éjszaka hallja, amint hangosan mulatoznak.
Az album és lakói
A grófnő segítségül hívja Mahók tiszteletest, aki azonban megijed és elmenekül ahelyett,
hogy papi hatalmával megtisztítaná a házat. Inkább Sámuel apáthoz fordulnak, akinek a
grófnő titokban nagy rajongója: külön albumot vezet azoknak a férfiaknak a fényképeivel,
akik sima arcúak (nem viselnek sem szakállat, sem bajuszt). Sámuel apát megérkezik, és fényt
derít arra, hogy valójában nem kísértetek, csak a cselédség és a szeretőik mulatoznak
éjszakánként a kriptában. A lebukás után az összes cseléd elmenekül, a grófnő magára marad
kastélyában. Az apát azt javasolja neki, hogy költözzön fel Pestre, és lakásában tartson társas
összejöveteleket, mintegy megszervezvén a hazai értelmiség és előkelőségek társas életét. A
grófnő rajongva elfogadja az ötletet.
A kellemetlen ember
Berend Iván a grófnő segítségére siet költözéskor, a grófnő azonban "kellemetlen ember"-nek
tartja őt, amiért ateista és amiért természettudománnyal foglalkozik.
Sublimior mathesis
57

Ebben a részben világosodik meg az olvasó számára, hogy valójában Kaulmann Félix és
Sámuel apát egy nagy közös összeesküvésen dolgoznak: az apát ügyesen eltávolította a
grófnőt Bondavárról, így Félix meg tudja vásárolni a grófnő bondavári birtokát. Félix önálló
terve pedig, hogy Evilát művésznővé tegye és feleségül vegye, hogy női bájait az üzletkötései
során kamatoztathassa. Az apát azt javasolja Félixnek, hogy ha már nem lesz többet Evilára
szüksége, költözzön Párizsba, ott ugyanis nem ismerik el a házasságot törvényesnek, csak ha
Párizsban is polgári szerződést kötnek. Sámuel apát azért segíti Félixet, mert üzleti sikeréből ő
is részesül, s ezáltal egyre magasabbra emelkedhet az egyházi ranglépcsőn.
Soirees Amalgamantes
Berend Iván váratlanul levelet kap az Akadémiától, hogy az intézmény levelező tagjainak
sorába vette őt, felkérik, hogy tartson székfoglaló beszédet Pesten. Nem egészen érti, hogyan
történhetett ez, de megtudja, hogy Sámuel apát keze van a dologban. Ezt azonban ő ekkor
jóindulatnak veszi. Megtartja a felolvasását, és készül hazatérni, ám Sámuel apát Pesten
akarja marasztalni. Már épp készül kibújni a meghívás alól, mikor levelet kap. Még nem
tudjuk meg, mi állt a levélben, csak azt tudjuk, hogy elolvasása után Iván mégis elfogadja az
apát invitálását Theudelinda grófnő estélyére.
Iván felolvasása. Milyen lehet az éjsarki másvilág?
Itt szintén költői felolvasást tart a delejességről. A társaságban megismerkedik a gyönyörű, de
hiú Angela grófnővel, aki rögtön rokonszenvet mutat iránta. Angela grófnő Tibald gróf
egyetlen unokája, mégsem él vele Bécsben. Pesti rokonaihoz menekült az elől a házasság elől,
amire nagyapja kényszeríteni akarja. Kijelölt jegyesét, Waldemar grófot ugyanis szívből
gyűlöli.
Mágneses lovag
Iván egyre jobban elmerül a pesti társasági életben, ahol nagy tiszteletet vív ki magának, és a
"mágneses lovag" becenevet kapja. Angela Iván iránt érzett érzelmeit kezdik mások is
észrevenni. Egy társalgás alkalmával azonban Iván magára haragítja a hölgyet, mert arra
akarja rábeszélni, hogy béküljön ki nagyapjával. Angela Ödön tudtára adja, hogy már terhes
számára Iván társasága. Ödön felajánlja, hogy ügyesen megpróbálja eltávolítani Ivánt, Angela
beleegyezik. Ödön különböző programokkal próbálja nevetségessé tenni Ivánt, aki azonban
mindig győztesen kerül ki a helyzetből. Egy alkalommal rókavadászatra hívják (remélik, hogy
nem tud jól lovagolni). A vadászaton Angelát lovasbaleset éri, és Iván menti meg a biztos
haláltól. A lány érzi, hogy így teljesen lekötelezettjévé vált Ivánnak, s mindinkább szabadulni
akar tőle, pedig nyilvánvalóan szerelmes belé.
Egy kis niaiserie
Ödönék elhatározzák, hogy egy megrendezett párbaj révén fogják Ivánt távozásra
kényszeríteni. A terv azonban rosszul sül el: mikor Iván előtt Angela erkölcseire tesznek
megjegyzéseket, ő maga vállalja a párbajt, pedig neki csak a segéd szerepét szánták. (azt
gondolták, hogy tudós ember lévén vissza fogja utasítani a felkérést, s így kellemetlen
helyzetbe kerül). A párbajra Iván és Salista őrgrőf között kerül sor, a pisztolyos párbajból
Iván kerül ki győztesen és sértetlenül.
3. rész, A harmincháromféle asszony
Megtudjuk Iván pesti tartózkodásának okát. Ez pedig nem más, mint a levél, amit Pestre
érkezésekor kapott. Belényi Árpádtól, fogadott fiától érkezett, aki Bécsben zongoraművész.
Ebben a fiú beszámol véletlen találkozásáról Evelinnel (a korábbi Evilával), aki Kaumann
Félix felesége. Beszámol Eveline bécsi életéről, akit férje arra akar használni, hogy előnyös
üzleteket köthessen. Iván megtudja, hogy Eveline nagy rajongója Waldemar herceg és Tibald
gróf. Az öregedő gróf valószínűleg Evelinnek fogja ajándékozni unokájának, Angelának
díszes bécsi palotáját, ha a lány nem békül ki vele és nem tér haza. Hát ezért maradt Iván
Pesten: hogy Angelát rávegye a békülésre: nehogy titkos szerelme, Evila, akit nem tudott
megóvni attól, hogy más felesége legyen, most egy harmadiknak a szeretőjévé váljon.
58

Kettőt "előre"
Sor kerül a párbaj második, karddal vívott részére, amelyből Iván ismét győztesen kerül ki, s
bevallja, hogy valaha huszárhadnagy volt. Angela ezt hallva még nagyobb szerelemre lobban
Iván iránt.
Adieu!
Iván ezután búcsút vesz a pesti társaságtól. Theudelinda grófnő könnyes szemekkel
búcsúztatja, Angela pedig kijelelenti: ha Iván megy, akkor ő is megy. A félreérthetetlen
szerelmi vallomást azonban Iván szándékosan félreérti: helyesli, hogy Angela grófnő
meggondolta magát, és visszatér nagyapjához Bécsbe. Angela teljesen megsemmisül. Levelet
ír nagyapjának, melyben csak ennyi áll: "Adieu!"
A tizenharmadik próba
Tibald gróf megkapja unokája levelét, s ez csak megerősíti abbéli elhatározásában, hogy
nagyapai szeretetét Eveline-re fordítsa. Eveline boldogan fogadja el a grófot nagyapjának. A
gróf Eveline részére bocsátja Angela palotáját, s állást szerez neki az Operánál. Egyben jóvá
is hagyja a Theudelinda grófnő és Kaulmann kötött szerződést, így a bondavári birtok
Kaulmann kezére jut.
Az előénekelt tallérok
A bondavári uralom megszerzése után Kaulmann hozzálát, hogy összeszedje a beruházási
tőkét. Ezért egy hamis tudományos hírrel nagy reklámot csinál a bondavári szénnek.( Dr
Felicius néven publikál egy tudományos lapba, miszerint a bondavári szénben madárlábnyomlenyomat
található). Felkeresi a görög kereskedőt, Csanta Ferencet, akivel részvényeket
vásároltat. Ez a Csanta volt az, aki annak idején a Belényi család feje fölül elvitte a házat,
ekkor fogadta Iván fiává Árpádot, és támogatta a tanulásban. A bondavári részvények ára
folyamatosan nő.
Nem! - Eveline!
Iván munkásai sorra szegődnek át az új bányához, mert ott nagyobb fizetést kapnak, a szenet
nem tudja eladni - kezd lassan tönkremenni. Iván rájön, hogy ebben nagy szerepe van
Raunénak, aki belelát Iván üzleti ügyeibe, és az információkat átadja Félixnek. Az új bánya
megnyitási ünnepségére Bondavárba érkezik Kaumann és üzlettársai, s vele jön Eveline is.
Eveline egyrészt meg akarta mutatni egykori társainak, meddig jutott, másrészt mindenkivel
tenni is akart valami jót, pénzt osztogat. Szaffrán Peti megismeri egykori menyasszonyát.
Eveline kieszközli Félixnél, hogy Szaffrán Petit vegyék fel tárnafelügyelőnek, így ő is
elhagyja Ivánt.
A halina-tisztelet
Az ünneplés Bécsben folytatódik. A társasággal tart Szaffrán Peti is, aki ezúttal láthatja
Eveline-t a színpadon.
A két imádó
Eveline meghívja magához Szaffrán Petit, hogy kibéküljenek egymással. Még puliszkát is főz
neki, mert az Peti kedvence. Péter azonban megbékélés helyett keserűséggel és bosszúval
távozott Evilától.
Ahol a gyémánt nem fog
Eveline-nek nem sikerül az exellenciás úrral aláíratni a bondavári vasút engedélyezését, ezért
Kaulmann nagyon dühös.
A bondavölgyi vasút korolláriumai
A vasút engedélyezését mégis sikerült elérni Tibald gróf révén. Waldemar ezért kikel ellene,
ebből tudja meg, hogy Angela Salista őrgrófhoz ment feleségül. Kaulmann, miután elérte,
hogy Bondavárban vasút épülhessen, többé nem tart igényt Eveline-re, és meg akar tőle
59

szabadulni. Eveline is el akarja hagyni Bécset, ami esedékessé is vált, hiszen Angela grófnő
házassága miatt Tibald grófot már nem illeti meg az anyagi önállóság, és nem tudja Evelinenek
fenntartani a palotát. Eközben Iván egyre inkább közel kerül a csődhöz. Mikor egy reggel
munkába tart, látja Szaffrán Petit kiszédelegni a kocsmából, dühösen. Pedig Peti megfogadta
Evila eltűnésének napján, hogy soha többé nem fog inni, és ezt eleddig be is tartotta.
A szegény jó herceg
Eveline búcsút vesz Tibald gróftól, eljátssza, hogy nem is szerette, hogy az öregnek ne legyen
olyan fájdalmas az elválás. Párizsba költözik férjével együtt.
Dies irae
Iván egy éjjel hatalmas dörrenésre ébred. Kirohan, s látja, hogy a szomszéd tárna felrobbant.
Azonnal a bent rekedtek segítségére siet. A tulajdonosk bezzeg a kisujjukat sem nyújtják,
hogy kimentsék a munkásokat. Iván vállalja, hogy lemászik a mérges gázokkal teli nyílásba,
hogy levezesse a tömlőt, amivel ki lehet szivattyúzni a mérges levegőt, hogy be tudjanak
menni menteni. Sikerül neki. A mentőcsapat a bányában sok-sok holttestet talál. Többek
között Szaffrán Péterét, akinek hullája nyitott Davy-lámpát tartott a kezében: Ez a láng okozta
a robbanást! A kutatás során mintegy 200 élő embert is találnak, kimentik őket. A baj azonban
tetéződik: Ivánék észreveszik, hogy az egész keleti tárna belobbant és ég. Az ilyen
bányatüzeket pedig lehetetlenség eloltani.
Du sublime au ridicule
A robbanás miatt minden részvényes tönkremegy, beleértve Kaulmannt is. Kaulmann
Eveline-t akarja felhasználni, hogy anyagi támogatást kapjon Waldemar gróftól. A grófot
azonban Eveline szívből gyűlöli.
Két gyermek
Időközben meghalt Eveline nyomorék öccse, Jánoska, egy rosszul sikerült műtét miatt.
Eveline úgy érzi, így már nincs is miért élnie. Szomorkodása közben látogatja meg Árpád,
akinek nagyon megörül, a fiú felvidítja egy kicsit.
Immaculata
Sámuel apát rá akarja beszélni Eveline-t, hogy üzleti okokból fogadja Waldemar grófot a
kegyeibe. Eveleine ellenáll. Mikor a pap értetlenkedik, bevallja neki, hogy még szűz. Sámuel
apátot mélyen megdöbbenti a lány kijelentése, elszégyelli magát, és örökre eltűnik:
visszahúzódik egy kolostorba.
Férj és férfi
Félix így maga próbálkozik Waldemarnál. A herceg hajlik rá, hogy megsegítse Félixet
anyagilag, ha megkapja Eveline-t. A két férfi megállapodik.
Dirmák Éva
Félix meglátogatja feleségét az öltözőben, s figyelmezteti Eveline-t, hogy ha nem működik
vele együtt, nem tud neki megélhetést biztosítani. Eveline azonban öntudatosan kijelenti,
hogy tudomása szerint itt, Párizsban nem is számítanak férj-feleségnek, így Félixnek semmi
joga rendelkezni vele. Félix megdöbben, honnan tudja ezt a lány: Sámuel apát mondta el neki.
Kaulmann felismeri, hogy végleg elveszett, ezért összeszedi maradék pénzét és menekülőre
fogja.
Semmivé lenni
Eveline úgy érzi, végre újjászületett, szabad. Keresi azt, aki hozzá a legközelebb áll, és
elmondhatja, mennyire boldog. Árpádot keresi fel, és burkoltan elébe tárja, hogy olyan férjet
szeretne, mint amilyen ő. Árpád azonban elutasítja Eveline-t, és felvilágosítja arról is, hogy
semmi esélye egyedül talpon maradnia a művészek világában, mert valójában nem elég
60

tehetséges, csak jómódú pártolóinak köszönheti eddigi sikereit. Eveline kénytelen belátni,
hogy ez igaz.
A kőszén
Eveline ennek ellenére elhatározza, hogy művésznővé képzi ki magát. Másnap indul próbálni,
ám közlik vele az operában, hogy szerepét másra osztották, rá nem tartanak igényt. Hazatérve
otthonában végső csapás éri: ott találja Waldemar grófot, aki közli vele, hogy semmije sincs,
minden vagyonát elárverezték a férje adóssága miatt, s hogy Félix a rendőrség elől menekülve
meghalt, mikor kiugrott a vonatból. Waldemar ajánlatot tesz neki: ha elfogadja udvarlását,
mindent visszakap tőle. Eveline elutasítja az ajánlatot. Eladja utolsó ékszerét, hogy
megbízhasson valakit, aki gondoskodik öccse sírjáról. Másnap a Szajna partján találják meg
ruháscsomagját. Waldemar azonban keresteti a holttestét, de hiába.
A görög végrendelete
Csanta uram is tönkrement, s ebbéli fájdalmába bele is halt. Halálának köszönhetően Belényi
Árpád és édesapja visszakapja egykori házukat.
Mikor a föld ég a talpunk alatt
Iván némi hasznot húz a szomszédos tárna tragédiája miatt: most tőle akarnak szenet venni. A
keleti tárna égése azonban már Iván bányáját is veszélyezteti.
Gyermekjátékok
Belényi Árpád és édesanyja visszaköltöznek régi otthonukba.
Heureka!
Iván Árpád leveléből értesül a Párizsban történtekről, Eveline haláláról. Kiüresedik a szíve.
Véletlenül sikerül feltalálnia az ellenszert a bányaégésre.
Al pari!
Iván jelentkezik a tőzsdén, hogy részvényeket akar venni, hiszen el tudja oltani a tüzet. Óriási
rajongással veszi erre körül a többi részvényes.
A harc az alvilággal
Iván vezetésével sikerül eloltani a tárnában égő szenet.
Apoteózis
E tettéért óriási elismerésben részesül: nemcsak pénzt, de hírnevet és közbecsülést is nyert
vele.
Angela Iváné lesz!
Az üdvözlő levelek között Iván egyszer Angela levelét találja, aki semmi mást nem kér tőle,
csak hogy bocsásson meg neki. Váltanak néhány levelet, s Iván biztosítja, hogy semmi oka
nincs, amiért haragudhatna rá. Angela azonban kitart kérése mellett: csak egy sort küldjön,
neki, amiben azt írja, hogy megbocsát. Iván megteszi. Hamarosan váratlan látogatója érkezik:
Theudelinda grófné, aki betérve közli vele, hogy Angelát hozta magával, akinek az a kérése,
hogy örökre itt maradhasson. Iván nem érti a helyzetet: hamarosan behozzák Angelát:
koporsóban. A grófnő elmeséli, hogy esett a halála: véletlenül túl közel állt a kandallóhoz, és
meggyulladt a ruhája. Halálos égési sérülései vitték el néhány nap szenvedés után. Utolsó
kívánsága az volt, hogy Bondavárban temessék el.
Ki hogyan gyászol?
Iván megsiratja mindkét nőt, akihez valaha köze volt vagy lehetett volna az életben: Angelát
és Eveline-t is. Elérkezik azonban a tárnaégés eloltásának évfordulója, amire nagy ünnepséget
terveznek.
Nem! - Evila!
61

Az ünnep alkalmából elhatározzák, hogy az arra legalkalmasabb munkást jutalomban
részesítik. Azt javasolják Ivánnak, hogy egy fiatal lányt jutalmazzon meg, aki épp egy éve
dolgozik itt, szorgalmasan, vidáman, senkinek egy rossz szava nincs róla, annyira derék lány.
Iván kimegy megnézni a munkásokat, s egyszer csak hallja, hogy felcsendül az a régi,
szomorkás tót népdal, amit egykor Evila énekelt. Ekkor a szénhalom tetején megpillantja a
lányt, aki énekli: Evilára ismer benne! Odarohan hozzá, boldogan megöleli, és feleségül kéri.
Evila nagy boldogságában úgy érzi, meghal, pedig csak elájul.
62

• Jules Verne: A dunai hajós (olvasónapló)
Verne izgalmas regénye csupa titok és kaland. Senki sem az, aminek mondja
magát, és senki sem az, akinek mások gondolják. Közben végigutazunk a
Dunán, ismerkedünk történelmi emlékekkel és belecsöppenünk egy igazi
krimibe.
Szereplők:
Serge Ladko, alias Borus Demeter; Dragos Károly, alias Jäger úr; Ivan
Striga, Natsha Gregorovics; a horgászliga tagjai; elnöke; csendőrök;
járókelők; bámészkodók; rablók; Titscha; Jakob Ogul; csendőrök; foglár; börtönbe látogatók;
Simon Klein
Helyszín:
Sigmaringen, Fridingen, Neustadt, Regensburg, Bécs, Esztergom, Szalka, a rablók hajóján,
Budapest, Zimony, zimonyi, börtön, Ruszcsok, Sulina
A rövid tartalom:
1. rész: A sigmaringeni versenyen
A Dunai Liga horgászversenyén a számos, ismert, neves horgász előtt egy ismeretlen magyar
horgász, Borus Demeter nyeri a mennyiségi és számszeri versenyt is.
Bejelenti utazását a Dunán. A folyó teljes hosszán hajózik és csak horgászatból él.
2. rész: A Duna forrásainál
Megírják a bécsi, belgrádi, bukaresti, budapesti lapok is a különleges vállakozást. A
Halásztanya vendéglőben horgászok és érdeklődök egyaránt az indulás napját várják, de a
Duna mentén történt rablótámadásokról is beszélnek. A banda felkutatására nemzetközi
rendőrséget hoztak létre, Dragos Károly vezetésével. Arról is beszélnek, hogy vajon nem
lehetséges-e. hogy Borus Demeter az álruhába bújt nyomozó vagy ő egy bandatag és Dragos
épp rá vadászik? Vagy nem is fog elindulni a Dunán és csak felültette az embereket. Egy
Jäger nevű férfi bekapcsolódik a beszélgetésbe. Aztán a Duna forrásáról vitatkoznak, hogy
hol is van tulajdonképpen. Ennek kapcsán az induláskor több helyszínen is várják Borust, aki
el is indul csónakjában.
3. rész: Borus Demeter utasa
Az út, a csónak és a felszerelés pontos leírásával kezdődik a rész. Borus nagyon gyorsan halad
és csak néha horgászik, vajon miért siet annyira? Fridingen városánál megállni kényszerül,
akkor az őt ünneplő tömeg, de reggel már hűlt helye sincs. Ulm városában csak egyetlen
ismeretlen várja, aki követi őt a városba, majd vissza a csónakhoz, ahol úgy tesz, mintha
hosszúidő óta várná. 1500 Ft-ot ígér, ha vele hajózhat. Minden rábeszélés ellenére Borus
nemet mond, de megjelenik egy csendőr, és mivel Borusnál nincsennek iratok, nagyon
kellemetlen helyzetbe kerül. Az ismeretlen kezességet vállal érte, és amikor megmutatja a
csendőrnek az útlevelét, annak eláll a lélegzete, és nem marad tovább.
Borus ezután elfogadja Jäger ajánlatát, mert hiszen iratok nélkül még segítségére lehet.
4. rész: Serge Ladko
Kis történelmi kitekintés a szabadsáharcokra, függetlenségi háborúkra. Bulgáriában 1876-ban
összeesküvés indult, és Ruszcsokban Serge Ladko lett a forradalmárok vezére. Serge Ladko
testileg, lelkileg és erkölcsileg is kiváló vezér volt, aki eredetileg dunai révkalauz volt.
Egyetlen ellensége, Ivan Striga, aki bár külsőre hasonlított rá, lelkileg és erkölcsileg teljesen
különbözött tőle. Azt rebesgették róla, hogy Striga áruló, török kém, csempész és rabló. A két
férfi egy lány, Natsa Gregorovics miatt került először összetűzésbe egymással. Ladko Natsa
63

mellett lakott és anyját és őt is támogatta, és a barátságból szerelem lett kettejük között.
Striga is szerelmes lett a lányba, de az visszautasította. A két fiatal eljegyzése hírére Striga
először egyedül, majd egy csapat haramiával támadt Ladkora, de az szétkergette őket. Ladko
és Natsa összeházasodtak és nagyon boldogok voltak. Egy év múlva kitört a szabadságharc és
Ladko hamar vezér lett. Fegyvert szerzett a harcnak, közben Strigát látta az ellenség között. A
szabadsághatcot azonban leverték és neki bujdosnia kellett. Natsától egy idő után nem kapott
híreket és aggodalma egyre jogosabbá vált, amikor a cár hadat üzent a török szultánnak és
Bulgária a mindennapi harcok színterévé vált.
5. rész: Dragos Károly
Ismét a ladikon vagyunk Borussal és Jägerrel. Borus Demeter horgászik és Jäger nagy
örömmel figyeli minden mozdulatát. Neustadtban eladtj a bámészkodóknak a zsákmányt és a
pénzt odaajta Jägernek. Regensburgban 40 Ft-ot fizetnek a halakért és ott is nagy a lelkesedés.
Az író felfedi az olvasók előtt, hogy Jäger nem más, mint Dragos Károly.
Dragos Károly padig azon elmélkedik, hogy milyen jól kitervelte, hogy Borus társául
szegődik és megfigyelheti őt is és az egész dunai szakaszt anélkül, hogy akár útitársa is tudná
valódi kilétét.
6. rész: A kék szempár
Dragos Regensburgban találkozik egyik emberével, akivel megvitatják terveiket és
eredményeiket a nyomozással kapcsolatban. Az utazás során csodálkozik Borus azon, hogy
Jägernek mindenütt vannak ismerősei, de az kereskedelemmel kapcsolatos munkájával
magyarázza ezt. Egy véletlen baleset miatt a sötét napszemüveg leesik Borusról (amit
mindezidáig még éjjel is viselt), és Jäger/Dragos megláthatja, hogy éles tekintetű ragyogó kék
szeme van. Bár rákérdeze, Borus csak annyit mond, hogy a szemét zavarja a fény, de ez nem
kielégítő válasz Dragos számára, bár nem firtatja tovább.
7. rész: A vadászok és a vad
Bécsben hatalmas tömeg verődik össze, itt is sikerül jó pénzen eladni a halakat. Két idegen
meglátja Dragost a csónakban és ők felismerik a nyomozót és azt gondolják, hogy ő járja be a
Dunát álnéven. Nem örülnek neki. Egyiküket Titschanak hívják. Bécsben Dragos ismét
találkozik emberével, Ulmannal, aki nem tud újabb hírekkel szolgálni. Bár Borus azt mondja
Dragos/Jägernek, hogy nem megy be a táborba, de mégis meglátja őt a nyomozó és követi.
Egy nyomorúságos utca piszkos kis üzletében tölt el fél órát, amíg a nyomozó lesben áll.
Simon Klein boltja ez, akit zsibárusnak, uzsorásnak, orgazdának tartanak. Dragosnak egyre
erősebb a gyanúja Borus ellen és felállítja úticáéljaik mellé az embereit. Közben a két idegen
(Titscha+1) követi Dragost. Visszaérve a bárkához rákérdez, hogy járt-e Bécsben Borus, de Ő
letagadja.
8. rész: Egy női arckép
Dragos észreveszi, hogy Borus festi a haját. Fekete haja eredetileg szőke lehetett. Egyre
inkább azt gyanítja, hogy Borus valójában bűnöző, talán a betörő banda feje. Dragos/Jäger
elmondja Borusnak, hogy nem túl biztonságos elhagyatott helyen éjszakázniuk a rablóbanda
miatt, de Borus nem is hallott korábban róluk. Dragos beszél róluk és a banditavezérről, akiről
pontos leírásuk van (kék szem, szőke haj, szakáll és Ladkonak hívják). Borus nagyon
megdöbben, és ezt a nyomozó is észreveszi. Borus Esztergomnál elmegy Szalkára, Dragos
találkozik emberével és érzi, hogy történni fog valami.
Másnap viharba keverednek és Dragos s vízbe zuhan, de Borus kimenti. Dragos összefagy a
víztől, ezért Borus elmegy, hogy szerezzen néhány dolgot a közeli faluból (szívmelegítő stb).
Közben Dragos átkutatja Borus holmiját. Megtalál egy női arcképet, rajta a felirattal: "
Szeretett férjemnek, Natsa Ladko." Megérkezik Ulmann és elmondja, hogy előző éjszaka,
amikor Borus éppen nem volt a ladikban (Szalkára ment) újra lecsapott a rablóbanda a
közelben. Dragos vacilál, hogy mit tegyen, hiszen azt hiszi Borus Ladko, a bandavezér, de ő
64

megmentette az életét, és ezt nem tudja összeegyeztetnie egy gyilkos jellemével. A rablás
helyszínére siet.
9. rész: Dragos kettős kudarca
Egy fogadónál folytatódik a történet, ahová megérkezik két fáradt fuvaros, akik azt mondják,
Szentendrére tartanak. A fogadóban is a legutóbbi rablásról beszélnek. Hamar kiderül a két
fuvaros beszélgetéséből, hogy bandatagok, és náluk van a zsákmány. Arról beszél az egyik,
hogy már nem kell sokáig tartani Dragostól, és hogy hol találkoznak a banda többi tagjával. A
találkozáskor kiderül, hogy a két idegen, akik követték a nyomozót is bandatagok. A
találkozóhelyen nem tudnak elbújni eléggé, és beleütköznek a Dragos által evezetett rendőri
különítménybe. Itt megszakad a történet és az aznap délutáni eseményeket meséli el az író
onnan, hogy Dragos emberével, Ulmannal otthagyta
a ladikot. Ezután elmentek a tett színhelyére és a nyomozó kikérdezte a szemtanút, aki
hallotta, hogy a vezért Ladkonak szólítják és látta, hogy sűrű szőke szakáll visel.(Dragos
rögtön azon gondolkodott, hogy lett ismét szőke Ladko) az ellopott tárgyak mennyiségéből
következtetve Dragos embereivel együtt kocsit keresett ezután, amelyen a lopott zsákmány
lehet. Ha megvan a szekér, megvannnak a tettesek is. Így hát a szekér nyomába eredtek,
elérték a fogadót, majd egyszerre meghallották a nyerítéseket a sűrűből. A rablók túlerőben
voltak, több rendőr megsebesült. Dragos visszament két emberével a csónakhoz és
elhatározta, hogy visszaadja a kölcsönt, mert biztos volt benne, hogy a bandavezér Ladko és
Borus Demeter egy és ugyanazon személy. Mivel a ladikot nem találják, sem Borust, kiadatja
a körözést ellene.
10. rész: A fogoly
Az író felfedi, hogy Borus Demeter tényleg Serge Ladko, de gyorsan le is szögezi, hogy ő
nem bandavezér. Elmondja, hogy Szalkán telepedett le, miután menekülni kényszerült és
mikor nem kapott hírt a feleségéről, itt eszelte ki a dunai utazást. Nem akarta, hogy bárki
felismerje, ezért változtatta el a külsejét. Szalkára azért ment, hátha jött levele, de most is
csalódnia kellett. Miután kimentette Dragos/Jägert a vízből, elment pár dologért, és
visszítérve megdöbbenve látta, hogy Jäger nincs sehol. Kitakarította a bárkát és a múlton
elmélkedett, közben nem vette észre, hogy rá les három bandita. Megkötözték és elhurcolták a
ladiktól. Egy hajóra hurcolták és levetették a hajófenékre.
11. rész: Az ellenség hatalmában
A rablók bepakolták a zsákmányt a hajójukra és továbbálltak. Közben megtudjuk a
bandavezér gondolataiból, hogy azért raboltatta el Dragost (Ő azt hiszi a nyomozót rabolták
el), hogyha egyszer bajba kerül, legyen egy ütőkártyája. Hajójuknak vízalatti rejtekhelye volt,
hogy az ellenőrzéseknél ne tűnjön fel a zsákmány. Révkalauzuk Jacub Ogul, aki ugyancsak
Ruszcsoki, mint Ladko vagy Striga. Kiderül, hogy a bandavezér Ivan Striga, és bosszúból
viseli a Ladko nevet. Striga elhatározza, hogy továbbhajóznak, de időnként kiszáll, hogy
értesüléseket szerezzen. A hajón fogva tartanak egy fiatal nőt is Ladkon kívül. Budapestnél
ellenőrzik a hajót, de a rendőrök semmit sem találnak. Striga időről időre híreket próbál
gyűjteni, de hiába,.
Ezen kívül minden nap vitázik valamin az ismeretlen fogoly nővel, de eredménytelenül, mert
mindig dühösen fújtatva hagyja ott az asszonyt. Striga is feltöri Borus Demeter, valójában
Ladko, (Ő azt hisz Dragos) ládáit és megdöbben az arckép miatt. Közben Ladko megpróbál
kiszabadulni.
12. rész: A törvény nevében
Mire Striga és Titscha lemennek a kabinba, ahol a foglyot tartották, már hűlt helye. Ladko
megtalálja bárkáját, amit a hajóhoz kötöttek és azon elmenekül. Rájön, hogy elrablóival
továbbra is eredeti célja felé hajózott, amitől kicsit megkönnyebbül és úgy határoz, nem tesz
feljelentést, mert abból neki is baja származhat. Zimonynál azonban ahogy kiköt, azonnal
letartóztatják.
65

13. rész: A kihallgatás
Dragos örül, hogy elkapták végre a titokzatos Ladko-t, aki Borus Demeter néven hajózott.
Striga azonban, amikor értesült az eseményekről végképp összezavarodik, hiszen, amikor
foglya megszökött, azt gondolta, az Borus volt és annak a dereglyéje állt a parton, de az
emberek a bandavezér Ladkoról beszéltek, akiről Striga tudta legjobban, hogy az valójában Ő
maga. Dragos közben megbeszéli a vizsgálóbíróval, hogy ő a háttérből figyeli az
eseményeket. Ladko semmit nem ért, és csendesen várja az eseményeket. A kihallgatás alatt
kiderül, Őt Ladkonak hiszik, a bandavezérnek, aki Borus Demeter álnéven hajózott, és festi a
haját és álcából hord szemüveget. A kihallgatás után Striga ott áll a tömegben, hogy
szemügyre vegye a foglyot, de nem ismeri fel benne Ladkot. Inkább elhatározza, hogy lemegy
Szalkára és Borus Demeternek adja ki magát, hogy a fogoly állításait végképp megdöntse és
végképp bezárják őhelyette. A terve sikerül és Ladko nagyobb veszélybe kerül, mint valaha
volt.
14. rész: Ég és föld között
Ladko egy őrtől kapott újságból megtudja, hogy a törököt iszonyú mészárlást végeztek
hazájában. Natsát féltve elhatározza, hogy meg kell szöknie börtönéből. Miközben az ablak
rácsait reszeli, folynak a kihallgatások, tanúk szembesítése, de a nyomozás egy helyben áll,
mert a tanúk nem ismernek a rablóvezérre. Több napos küzdelem és tervezgetés után
megszökik és az első ember, akibe beleütközött a börtön tövében, Jäger (Dragos nyomozó).
Ladko, azt hiszi, ez a legjobb, ami örténhetett, hiszen rögtön barátba ütközött.
15. rész: Közel a célhoz
Már 9 napja utaznak ismét együtt, Ladko visszavedlett Borussá, Dragos pedig Jägerré. Dragos
már igencsak kételkedik Ladko bűnösségében, de nem tudja ésszerűen megmagyarázni
feltételezéseit. Hatalmas iramban haladnak előre, közben történik mégegy rablás, ami megint
Borus ártatlanságát bizonyítja. Amikor elérik Ruszcsokot, Ladko bevallja Jäger/Dragosnak,
hogy mindig csak eddig akart jönni és kiszáll és nem egyedül jön vissza a bárkára, ha minden
jól megy. Bemegy a városba és Jäger/Dragos követi.
16. rész: Az elhagyott ház
Mialatt Dragos követi Ladkot, felismeri az utcán Titschat és egy kocsmába viszi és elhiteti
vele, hogy ő is bandita, és együtt raboltak Esztergomnál, közben pedig megtudja, amit akar.
Megtudja, hogy a bandavezér egy Striga nevű ember, aki csak használja a Ladko nevet, és
hogy Ladkoról azt hiszik, hogy meghalt és hogy Natsát is fogva tartja a hajóján. Elmennek
Ladko házához, a haramia rendőrért siet, hogy feladja Ladkot, de azalatt Dragos elviszi onnan
Ladkot.
17. rész: A folyam sodrában
Dragos felfedi kilétét és elmondja, hogy mit tudott meg. Iszonyatos tempóban a rablóhajó
után mennek és utol is érik. Ladko felkapaszkodik a hajóra, harcképtelenné teszi a révkalauzt,
Jacub Ogult, és magával viszi az ő bárkájukhoz. Elrabolja a kormányost, hogy Strigáék
anélkül maradjanak. Jacubot és Dragosra bízza és megkéri, hozzon segítséget, ő pedig
visszaevez a hajóhoz.
18. rész: A dunai révkalauz
Dragos elmegy a legközelebbi tanyához, onnan szekeret szerez, beviteti magát és a tehetetlen
Jacubot a legközelebbi városba, Jacubot bedugja a börtönbe és ő munkához lát. Sulinába
megy és ott kér rendőri segítséget. Közben Ladko révkalauznak ajánlkozik Strigánál. Striga
kicsit csodálkozik, de aztán mivel neki kormányos kell és örül, hogy ilyen könnyen a kezére
kerül Ladko, felfogadja kormányosnak. Ladko megtudja a hajó titkát a rejtett raktáráról. A
tenger előtt Ladko szándékosan homokzátonyra vezeti a hajót. Striga rálő, de nem talál,
Ladko pedig szíven szúrja Strigát. Az emberei megfutamodtak. Egy gőzhajó feléje tart, ami
miatt megretten, de az elkanyarodik az utolsó pillanatban. Megérkezik azonban Dragos
66

gőzhajója a rendőrséggel.
Ladko pedig felkutatja a hajót és megtalálja Natsat.
19. rész: Utószó
A tárgyalások során minden titok kiderül, a gonoszok megbűnhődnek. Egy év múlva
kezdődik az orosz-török háború, majd Bulgária szabad országgá válik. Ladkoék visszatérnek
Ruszcsokba, folytatják korábbi boldog életüket. Barátságukat Dragossal máig megőrizték és
Natsa három fiút szült. A legnagyobb révkalauz lett, a középső horgász, a legkisebb pedig
nyomozó. Még most is ott élnek a Duna partján.
67

• Jules Verne: Kétévi vakáció (olvasónapló)
Jules Verne Kétévi vakáció című regénye kalandos történet. Tizenöt
hajótörött, fiatal fiú kétévi küzdelmes harca az életért egy lakatlan szigeten.
A műben megmutatkozik, hogy nincs az életben olyan helyzet, amellyel a
rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni.
Szereplők:
Briant; Gordon; Doniphan: a szigetre vetődött fiúk közül a legidősebbek,
vezéregyéniségek; Jacques: Briant öccse; Mokó: hajósinas és szakács;
Evans: a Severn kormányosa; Kate: a Severn hajótöröttje; A Severn matrózai.
Helyszínek:
egy sziget Dél-Amerika nyugati partjainál.
A rövid tartalom:
1. rész, Első fejezet
1860. március 9-én a Sloughi nevű vitorlás, fedélzetén tizenöt fiatal fiúval (egyikük sem több
14 évesnél) hánykolódik a tengeri viharban. A vihar nagyon megtépázza a vitorlát, de
szerencsére egy idő múlva elül. A hajó egy ismeretlen szárazföld közelébe sodródik, s
fennakad a körülötte lévő szirtzátonyon.
Második fejezet
A fiúknak gondot okoz, hogyan jussanak el a szirtzátonyon keresztül a partra. Az e körül zajló
vitában Briant és Doniphan álláspontja ütközik össze, ők tűnnek a kis csapat
vezéregyéniségeinek. Briant kísérlete, hogy a partra ússzon, kudarcba fullad. A tanácstalan
fiúkat a dagály segíti meg: egy nagy hullám átemeli a Sloughit a sziklákon, és finoman,
sérülés nélkül leteszi a fövenyen.
Harmadik fejezet
Ebben a fejezetben tudjuk meg, hogyan került a fiúcsapat a felnőtt nélküli hajóra, és hogyan
keveredtek ki a nyílt óceánra: ők mindannyian egy új-zélandi város, Auckland egyik
nevelőintézetének a diákjai, akik a nevelőkkel együtt egy sziget körüli hajóútra készültek a
vakáció idejére. Az indulás előtti este a gyerekek már beköltöztek a hajóra, a felnőttek
azonban még kimentek a partra, hogy egy búcsúwhiskyt elfogyasszanak. Ez idő alatt a
hajókötél ismeretlen okokból eloldódott, s mire a felnőttek felocsúdtak, a hajónak már nyoma
veszett, annyira messze sodródott a parttól. Ráadásul összeütköztek egy gőzhajóval is, ami
letörte a hajó végéről a névtáblát. A hajó keresésére indulva csak ezt a táblát találták meg,
ezért mindenki meggyőződött arról, hogy a hajó elsüllyedt, a fiúk pedig odavesztek.
Negyedik fejezet
A partvidékre jutva a gyerekek átvizsgálják a környéket, barlangot vagy alkalmas
szálláshelyet keresve, de hiába, ezért úgy döntenek, a hajón maradnak. Leltárt készítenek a
hajón található eszközökről és élelmiszerekről.
Ötödik fejezet
A kérdés, ami a fiúkat leginkább foglalkoztatja, hogy vajon szigetre vagy kontinensre
vetődtek-e. Briant kirándulást tesz a legmagasabbnak tűnő sziklacsúcsra, hogy onnan
körülnézhessen. A távolban három kis szigetet vél felfedezni, valamint egy kék vonalat a
látóhatáron, amiből arra következtet, hogy az csak a tenger lehet, és sajnos, szigetre vetődtek.
Hatodik fejezet
68

Doniphan nem bízik Briant tapasztalataiban, maga is meg akar győződni róla. Ezért
elhatározzák, hogy kirándulást tesznek a szárazföld belseje felé. A párás időjárás miatt egy
ideig halogatniuk kell az indulást, de végül elindulnak, több napos túrára készülve.
Hetedik fejezet
Egy sziklacsúcsra jutva Doniphanék semmiféle kék vonalat nem látnak a látóhatáron,
Doniphan diadalmasan örül Briant tévedésének. Briant azonban felhívja rá a figyelmet, hogy
ez a szikla alacsonyabb, és talán csak nem látni el innen odáig. Ezért elhatározzák, hogy
elindulnak a vélt tenger irányába, hogy meglássák, hova jutnak. Időközben rájuk esteledik, és
meghúzzák magukat valahol. Reggelre kelve látják, hogy ahol aludtak, az egy emberi kéz
által épített kalyiba volt. Az erdei pataknál pedig szintén ember építette gátra találnak.
Másnap valóban vízparthoz jutnak, ám Phann-nek, a kutyájuknak köszönhetően kiderül, hogy
ez nem lehet a tenger, mert édesvizű.
Nyolcadik fejezet
Felkutatják a tópart vidékét is, ahol többek között struccmadarakat is látnak. A tóból egy
széles, hajózhatónak tűnő patak ömlik ki. Másnap a sziklafal másik oldalán bolyongva egy
csónakroncsot, valamint egy fába karcolt monogramot találnak 1807-es dátummal. Phann egy
barlangnyílást is felfedez. Bemerészkednek a barlangba: egy emberi csontvázra bukkannak itt.
Kilencedik fejezet
A barlangban talált tárgyakból kiderül, hogy egy egykori francia hajótörött lelte itt halálát. A
barlangban néhány bútort, szerszámot, egy naplót és egy térképet találnak a szigetről, aminek
nagy hasznát veszik, nem utolsó sorban azért, mert a térkép végképp bizonyítja, hogy egy
szigeten vannak. Tanulságos expedíciójuk után visszatérnek a többiekhez a táborhelyre.
Tizedik fejezet
A fiúk beszámolnak a többieknek a kutatóút eredményéről. Mivel a Sloughi egyre rosszabb
állapotban van és egyre kevésbé biztonságos, elhatározzák, hogy inkább a sziget belsejében
talált barlangba költöznek át. Kipakolnak a hajóból, és darabokra szedik, hogy a használható
elemek még javukra váljanak. A hajó megmaradt részével egy szélvihar végez. Néhány nap
alatt tutajt építenek, és holmijukkal együtt beeveznek a tóhoz, hiszen ennek a partján van a
barlang. Az út két napig tartott.
Tizenegyedik fejezet
Elkezdenek berendezkedni a Francia-barlangban (a hajótörött után így nevezték el), bár egy
kissé szűkösnek tűnik számukra. Vadásznak is, hogy a közelgő hideg évszak idején is legyen
majd mit enniük. A hajósinas, Mokó szerencsére jól ért az élelmiszerek tartósításához és
tárolásához, no, meg a főzéshez is. A közelben elfognak egy nandut is, amit az egyik kisfiú,
Service meg akar szelídíteni, hogy lovagolhasson rajta.
Tizenkettedik fejezet
Elhatározzák, hogy kibővítik a barlangot, ám munka közben furcsa hangokra lesznek
figyelmesek, és Phann is eltűnik. Kiderül, hogy a kutyus felfedezett egy barlangnyílást, ami
egy sokkal nagyobb terembe vezet. A barlangot sakálok lakták, de a kutyus kiirtotta őket. Így
aztán birtokba veszik a nagyobbik barlangot is. Minthogy nagyon úgy tűnik, hogy hosszú
távra kell berendezkedniük, nevet adnak a sziget különböző részeinek, és magának a
szigetnek is, amit a nevelőintézetükről Chairman-szigetnek keresztelnek. Egyúttal vezetőt is
választanak maguk közül, egy éves megbízatással. A választásuk egy higgadt, okos fiúra,
Gordonra esik, aki csak azért vállalja a tisztséget, hogy tompítsa a Briant és Doniphan közötti
feszültséget.
Tizenharmadik fejezet
Elhatározzák azt is, hogy szigorú rendben fognak élni, ezért megállapodnak egy tanulmányi
tervben: az idősebb fiúk oktatni fogják a fiatalabbakat. Megünneplik a vasárnapokat.
69

Mindeközben beköszönt a kemény tél, tüzelőről is gondoskodniuk kell, ezért kisebb-nagyobb
kirándulásokat tesznek a környékbeli erdőkben.
Tizennegyedik fejezet
Lassan véget ér a tél, melegszik az idő, a fiúk egyre inkább kimerészkednek a barlangból.
Service megpróbálja meglovagolni a nanduját, az állat azonban leveti a hátáról, és elmenekül.
Elhatározzák, hogy felderítik a sziget többi részét is. Észak felé homoksivatagra bukkannak.
Tizenötödik fejezet
Nyugat felé is felderítik a terepet, sok hasznos növényre, többek között teára találnak itt. Az
egyik fiú, Baxter, lasszóval ügyesen befog egy guanakot, amit magukkal visznek vissza a
Francia-barlangba.
2. rész, Első fejezet
Briant egy ideje nyugtalankodik amiatt, hogy kisöccse, Jacques nagyon szótlan, amióta a
szigetre vetődtek. A fiúból csak annyit lehet kiszedni, hogy valami olyat csinált, amiért a
többiek nagyon haragudnának rá, de majd máskor árulja el, mi volt az. Közben tovább folyik
a munka a barlang körül: karámot és baromfiudvart építenek. Doniphan javaslatára
kipusztítják a rókákat a környékről, és fókavadászatot is rendeznek a Sloughi-öbölben. Idő
közben elérkezett a karácsony is, amit méltóképpen megünnepelnek. A kisebb fiúk köszönetet
mondanak Briantnek a gondoskodásáért, ami féltékennyé teszi Doniphant.
Második fejezet
A nyár hamar eltelik, és máris készülődniük kell a következő, immár második telükre a
szigeten. Briant azt javasolja, hogy mielőtt még beáll a tél, járják be a sziget keleti részét.
Mokót és Jacquest veszi társul mag mellé. Áthajóznak a Család-tavon, ahol egy újabb folyóra
bukkannak, ami a tengerpartra vezet. A tengeren nem látni semmi közeli szárazföldet ebben
az irányban sem, csak egy mozdulatlan fehér folt tűnik Briant szeme elé, amit csak egy távoli
jeges hegyként tud értelmezni. Visszatérésük előtt Jacques megvallja titkát bátyjának: ő volt
az, aki az indulás előtti éjszakán tréfából eloldozta a Sloughit a kikötőből. Briant és Mokó
megfogadják, hogy ezt nem árulják el a többieknek.
Harmadik fejezet
A fiúk különböző játékokkal múlatják az idejüket. Egy játék alkalmával Doniphan és Briant
összetűzésbe kerülnek, mert Doniphan - alaptalanul - csalással vádolja meg Briant-t. Gordon
tesz köztük igaságot, Doniphan megint alulmarad Briant-nel szemben. A nagyobb fiúkat
egyre inkább nyugtalanítja, hogy talán sohasem fognak tudni hazajutni erről a szigetről.
Időközben elérkezik június 10-e, az új "kormányzó" választásának a napja, amikor is nagy
többséggel Briant-t választják meg vezérül a sziget fiatal lakói.
Negyedik fejezet
A hazaérés reményében egy jelzőárbocot helyeznek el a sziget legmagasabb pontján, hogy
egy esetlegesen arra térő hajó észrevegye. Beköszönt a tél, ami ezúttal is nagyon kemény.
Mínusz 30 fokig is lesüllyed a hőmérő higanyszála. A fiúk korcsolyázással (kis fa- és
ólomtalpak a korcsolyák) múlatják az idejüket. Doniphan és egy barátja, Cross azonban
túlságosan messze kalandoznak a jégen, és a leszálló köd miatt nyomuk vész. A kis Jacques
indul utánuk, hogy megkeresse őket. Hajnalig nem tér vissza egyikük sem, ekkor
ágyúlövéseket adnak le a barlangból. Doniphanék ennek köszönhetően hazatalálnak, ám a kis
Jacques nélkül. Ő csak később, a köd oszlásakor tűnik fel a láthatáron, nyomában két
medvével Doniphan a földre teríti a vérszomjas vadállatokat egy-egy puskalövéssel.
Doniphan és Briant között nő a feszültség.
Ötödik fejezet
A két fiú közötti feszültség oda vezetett, hogy Doniphan és két barátja elhatározták, hogy
különválnak a többiektől, és a sziget keleti részén telepednek le. Áthajóznak a Család- tavon,
70

és eljutnak a Keleti-folyóhoz. Mivel a helyet megfelelőnek találják, úgy döntenek, hogy
visszamennek a holmijukért a barlangba, és itt fognak letelepedni.
Hatodik fejezet
Indulás előtt még be akarják járni a tengerpartot, hogy ők is meggyőződjenek róla, hogy vajon
van-e a közelben valami szárazföld a tengeren túl. A parthoz közeledve azonban egy partra
vetődött párkát és emberi testet pillantanak meg a fövenyen heverve. Mivel nagyon félnek,
nem közelítenek hozzájuk, inkább a parttól visszahúzódva töltik az éjszakát, amit a nagy vihar
még félelmetesebbé tett számukra. Reggelre a két testnek nyoma vész. Doniphanék azt
gondolják, biztos a tenger mosta el a holttesteket.
Hetedik fejezet
Közben Briant egyre azon töri a fejét, hogy hogyan juthatnának haza. Kitalálja, hogy egy
nagyon magasra felhúzható sárkányt kell felengedni a szigeten, ami észrevehetőbb jelzés
lenne a hajók számára, mint a jelzőárboc a sziklacsúcson. Az ötletét elfogadják. A kivitelezést
azonban egy váratlan eset miatt el kell halasztani: a barlang közelében egy félholt nőre
találnak, akit magukkal visznek a barlangba. A nő itt magához tér. Kiderül, hogy Kate-nek
hívják, és hajótöröttként került a szigetre. Egy amerikai kereskedelmi hajón indult ugyanis
útnak, de a hajón matrózlázadás tört ki. A matrózok lemészárolták az összes utast, csak a
kormányosnak és neki kegyelmeztek. A hajón azonban tűz ütött ki, és a matrózokkal együtt itt
vetődtek partra. Kate azt is elmondja, hogy a martózok félelmetesen gonoszak és kegyetlenek,
és egészen biztosan rájuk fognak támadni, ha megtalálják őket. Ezért inkább nem eresztik fel
a sárkányt, nehogy jelt adjanak magukról. Egyben azt is elhatározzák, hogy azonnal
Doniphanék után sietnek, mert a fiúk nagy veszélyben vannak. Briant és Mokó indul utánuk.
A tavon átkelve Doniphant éppen egy vérszomjas jaguár fenyegetésében találják. Briant menti
meg Doniphan életét, akire az eset nagy hatással van: baráti jobbját nyújtja Briant-nek, és
elismeri őt vezérének. A fiúk épségben visszérnek a barlanghoz.
Nyolcadik fejezet
A fiúk próbálnak felkészülni a matrózok esetleges támadására. Kate felajánlja, hogy kideríti,
vajon itt vannak-e még a gazemberek a szigeten. A fiúk azonban nem engedik el, mert féltik
az életét. Briant ehelyett azt javasolja, hogy készítsenek egy erősebb sárkányt, ami elbírja
valamelyiküket. Éjszaka eresztenék fel, és így meg tudnák állapítani a fényekből, van-e még
rajtuk kívül valaki a szigeten.
Kilencedik fejezet
Az ötletet elfogadják, és elkészítik a sárkányt. A kémlelő szerepére többen is vállalkoznak,
többek között Jacques is, akinek önfeláldozó magatartását nem értik a többiek. Ekkor Jacques
elárulja bűnét mindenkinek. A többiek megbocsátanak neki. A sok jelentkező ellenére Briant
emelkedik fel a sárkányban. A magasból két fényt lát: az egyik ugyanott világlik a messze
távolban, keleten, ahol a napokban a fehérfoltot látta a tengeren. Ez minden bizonnyal egy
működő vulkán lehet, tehát arrafelé egy másik szárazföldnek kell lennie. A másik fényt a
szigeten, a barlanghoz közel látja, ami azt jelenti, hogy a banditák még mindig itt tanyáznak.
Tizedik fejezet
Ez a hír még nagyobb óvatosságra inti a fiúkat. Minden jel arra mutat, hogy a banditák egyre
közelebb kerültek hozzájuk, a barlang közelében egy pipát is találnak. Egyik éjszaka egy
puskalövésre lesznek figyelmesek, ami egészen a közelben dördül el. A jajkiáltásokból
azonban Kate Evansre, a kormányosra ismer, így hát beengedik a férfit a barlangba.
Tizenegyedik fejezet
Evans elbeszéli a szigetre vetődésük és az itteni bolyongásuk történetét, hogy mire készülnek
a banditák, és azt is elmondja, hogy a sziget, ahol vannak, alig 60 órányi hajóútra van a Dél-
Amerikai kontinenstől, és eredetileg Hanover-sziget a neve. Evanstől megtudják, hogy a
banditák hajója viszonylag jó állapotban van, csak szerszámok hiányoznak ahhoz, hogy újra
71

használható legyen. A banditák éppen ezért fognak rájuk támadni: szerszámokat és lőszert
akarnak szerezni tőlük.
Tizenkettedik fejezet
A fiúkat örömmel tölti el, hogy van lehetőség a hazatérésre. Azonban előbb még meg kell
védeniük magukat a matrózok támadásától. A matrózok először fortéllyal próbálkoznak:
szegény hajótöröttnek adják ki magukat, és bebocsátást kérnek a barlangba. A fiúk úgy
tesznek, mintha mit sem tudnának, és beeresztik a két idegent. Mikor azonban az éjszaka leple
alatt be akarják engedni társaikat, Evans és a fiúk rájuk törnek. Az egyikük elmenekül, a
másikukat Kate kérésére csak megkötözik, és nem lövik fejbe.
Tizenharmadik fejezet
Evans vezetésével a fiúk elhatározzák, hogy a barlangon kívül, az erdőben ütköznek meg a
többi banditával. Evans és a legidősebbek fegyverrel felszerelkezve vágnak az útnak. Két
ellenfelüket megölik, ám mikor az egyikük Briant-re támad, Doniphan közbelép, és
életveszélyes sebet kap a mellkasán. Azonnal visszaviszik a sérültet a barlanghoz, ahol
azonban szörnyű kép várja őket: a másik három bandita időközben megtámadta a barlangot,
és túszként rángatják magukkal Jacquest. Itt is csata bontakozik ki, amit annak köszönhetően
nyernek meg, hogy a foglyul ejtett bandita, Forbes az ő oldalukra áll, és az élete árán védi
meg Jacquest. A banditák vezérét Jacques meglövi, a csónakban elmenekülőket azonban
Mokó ágyútűz alá veszi. Így végleg megszabadultak a fenyegető veszélytől.
Tizennegyedik fejezet
Evans szakértői vezetésével hozzálátnak a banditák hajójának kijavításához. Doniphan
mindeközben Kate ápolásának köszönhetően gyorsan gyógyul. A bárka kijavításával nagy
sokára elkészülnek. Összepakolnak, eleresztik a "háziállatokat", és február 5-én hajóra
szállnak. A Chairman-sziget szép lassan eltűnik a szemük elől.
Tizenötödik fejezet
Útközben egy gőzhajóval találkoznak, ami éppen Új-Zéland felé tart, és szívesen felveszi a
bárka utasait a fedélzetére, főleg, mikor megtudja, hogy ők a Sloughi hajótöröttei, hiszen
elvesztüknek szomorú híre ismert volt már Angliában és Amerikában is. Nemsokára
megérkeztek Auckland kikötőjébe, ahol az egész város és különösen a fiúk családtagjai
leírhatatlan örömmel fogadták az elveszettnek hitt fiúkat. A város, hogy háláját kifejezze,
Evansnak kereskedelmi hajót vásárolt, a Chairman-szigeten írt naplót pedig több ezer
példányban kiadták. Kate-et Doniphan családja fogadta magához, amiért az ő ápolásának
köszönhetően maradt életben a fiuk. A szerző a regényét azzal a tanulsággal zárja, hogy nincs
olyan helyzet, amellyel a rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni.
72

• Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (olvasónapló)
Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című műve humoros és szórakoztató
stílusban tárja elénk a XX. század eleji iskolai életet. Egy kamaszfiú
szemével láthatjuk a mindennapokat: a felelések, a dolgozatok miatti
félelmet, a diákcsínyek és a nagy iskolai nevetések, viták és hétköznapok
nosztalgikus hangulatát.
Szereplők:
Bauer, főszereplő diák, Büchner, tanuló, Steinmann, tanuló, Mákossy tanár
úr, földrajz, Erzsi, szobalány, Könyvárus az antikváriumban, Frőhlich tanár
úr, matematika, Polgár Ernő, tanuló Schwicker, történelemtanár, Neugebauer, tanuló,
Deckner, tanuló, Kelemen, tanuló, Roboz, tanuló, Auer, tanuló, Wlach, tanuló, Kökörcsin
tanár úr, történelemtanár, Zajcsek, tanuló, Löbl, tanuló, Mici, kishúg, Englmayer, tanuló,
Pollákovics, tanuló, Müller tanár úr, fizikatanár, Lenkei tanár úr, osztályfőnök, Gabi, kisfiú.
Helyszín:
otthon, az iskolában, az antikváriumban (Budapest).
A mű több, rövid elbeszélésből áll, nem összefüggő történet.
A rövid tartalom:
Bevezetés
Az író a valóság és a képzelet rendjét megfordítva meséli, hogy egyik reggel késve és lihegve
érkezik meg az iskolába. Csendesen lép be a VI. B osztály termébe, és leül az utolsó padban
az üres helyre. Szerencséje van, mert a tanár csak legyint egyet, azt hiszi, hogy ő az, aki öt
perce kikéredzkedett. Karinthy örömmel érzékeli, hogy itt van újra a valóságos életben.
Boldogan újságolja a mellette ülő osztálytársának, Büchnernek, hogy mennyire
megkönnyebbült. Az éjszaka ugyanis azt álmodta, hogy már nem tizenhat éves, nem jár
iskolába, hanem felnőtt. Huszonhét évesen ült egy kávéházban, író lett, és már sok könyve
megjelent. Személyesen ismerte Molnár Ferencet és Bródy Sándort, de mégsem volt boldog.
Nem érezte jól magát a felnőtt életben, hiába vágyott erre egész gyermekkorában. Amikor
rájött, hogy ez csak álom, és valójában az iskolában van a helye, nagyon örült.
Reggel hétkor
Bauer nagyon nehezen ébred reggel. Még félálomban a következő gondolatok suhannak át az
agyán. Mákossy tanár úrnál felel földrajzból. A tanár Dánia fővárosát kérdezi tőle, de nem tud
válaszolni. Álom és ébrenlét összemosódik, s egy idő után már nagyon kalandozik Bauer
gondolatban. Ő egy híres hadvezér, akinek el kell foglalnia Dániát. Most ő felelteti a tanár
urat, aki nem tudja megmondani Dánia fővárosát, pedig az Budapest, mert hozzácsatolták
Magyarországhoz. Az érdekes álmokból Erzsi, a szobalány riasztja fel Bauert, mert már nyolc
óra, és elkésett az iskolából.
Elkéstem
Bauer reggel késésben rohan az iskolába, és útközben próbálja végiggondolni, hogy mi
várható aznap. Az első óra mennyiségtan, ahol Frőhlich tanár úr valószínűleg feleltetni fog.
Hősünk a mennyiségtan dolgozatot nem készítette el, és a következő órára sem készült fel
Vörösmarty nyelvszépségeiből. Elég rosszak tehát a kilátások. Sietve rohan be az iskolába,
ahol már becsengettek. Már Frőhlich is bent van a teremben, és Bauert már beírták a hiányzók
közé. Lesütött fejjel ül be a padba, és ami még szörnyűbb felelés következik...
Eladom a könyvem
73

Bauer aznap iskola előtt a Múzeum körúti antikváriumba megy, hogy eladja a tavalyi
természetrajz könyvét. A könyv azonban lényegesen meg van kopva, és hősünk ki is
dekorálta, különböző rajzokat, karikatúrákat készített bele. Ahogy egyre közelebb ér a
bolthoz, és meglátja az öreg antikváriust, úgy lesz egyre kevesebb az önbizalma, és már
gondolatban egyre kevesebbet kér a könyvért. A könyvárus végül negyven fillért ígér érte,
ami még mozira sem elég. Bauer hirtelen jött ötlettől vezérelve előkapja a vadonatúj
Stilisztika könyvét, amire aznap is szüksége van, és eladja. Szomorúan távozik a boltból, és
elhatározza, hogy másnap visszaveszi a Stilisztikát.
A jó tanuló felel
A tanár hosszas naplólapozgatás után végül Steinmannt, az osztály legjobb tanulóját hívja ki
felelni. Egy érdekes matematikai feladatot kell megoldania egy csonka gúlával kapcsolatban.
Ám nem kétséges az eredmény. A jó tanuló mindent tud, és felelete rövid, meggyőző.
Bizalmasan beszél a tanárral, szinte félszavakból is értik egymást a matematika világában,
akár egy gróf és a grófnő.
A rossz tanuló felel
A rossz tanuló nagyon szerencsétlen. Mikor a nevén szólítják, szinte el sem hiszi, és csak
nagy nehezen botorkál ki a táblához. Útközben ismételgeti magában az aznapi leckét. Egy
másodfokú egyenletet kell megoldania, de nem boldogul vele. Nagyon lassan ír a táblára,
hogy ezzel is időt nyerjen, de semmi sem segít. A tanár megsemmisítő pillantásokat vet rá, és
egy szót sem szól. Végül kihív egy újabb tanulót felelni. A rossz tanuló megszégyenülten áll,
végül a kudarc után a helyére kullog, és eldönti, hogy gimnázium helyett inkább katonai
pályára lép.
A bukott férfi
Neugebauer a folyosón áll, és Schwicker tanár urat várja, aki megbuktatta őt történelemből.
Azt tervezgeti magában, hogy meg fogja kérni Schwickert, hogy húzza át a elégtelent, és írjon
helyette elégségest. Gondolatban egyre nagyobb bátorsággal győzködi Schwickert, aki végül
beleegyezik. Amikor azonban tényleg megérkezik a tanár, egy szó sem jön ki Neugebauer
torkán. A tanár elküldi, ő pedig illedelmesen elindul hazafelé a pótvizsgára tanulni. Útközben
azonban betér egy csemegekereskedésbe, és elkölti az összes pénzét mustkolbászra,
törmelékcsokoládéra és törökmézre. És az egészet - mint róka a zsákmányát - egy kapualjban
felfalja.
Magyar dolgozat
Egy háromnegyedes (akkoriban a négyes volt a legrosszabb jegy) és egy egyfeles (az egyes
volt a legjobb jegy) magyardolgozatot olvashatunk. Mindkettő címe: Petőfi és a líra, a
stílusukban azonban nagy különbség van. Míg az első dagályos és gyermeteg, a második
frappáns és lírai. Az elsőt Skurek Ferenc, a másodikat pedig Goldfinger Rezső, hatodik
osztályos tanuló írta.
Röhög az egész osztály
Az osztály egész szünetben röhög és rosszalkodik. Cédulákat ragasztgatnak egymás hátára, és
megtréfálják, ijesztgetik egymást. Találnak az osztályteremben egy új szemetesládát, amiben
kényelmesen elfér egy ember. Mivel Zajcsek nem tud a nagy hangzavarban tanulni, belebújik
a szemetesbe. A többiek megtréfálják, úgy tesznek, mintha megérkezett volna a tanár. Zajcsek
bosszankodva bújik vissza, míg a többiek nevetnek rajta. Ám akkor váratlanul tényleg belép
Kökörcsin tanár úr. Mindenki elnémul és feláll, ám Zajcsek azt hiszi, hogy megint csak
tréfálnak vele. Feszült csend, a gyerekek mászkálnak a pad alatt, és majdnem kibuggyan
belőlük a nevetés. Egyszer csak váratlanul megszólal a tanár: - Auer... mit mozgolódik maga,
mint egy sajtkukac? És erre a mondatra mindenkiből kitör a fojtott nevetés. A tanár pedig
csodálkozva néz, majd büszkén megállapítja, hogy milyen vicces ember ő.
Kísérletezem
74

Fizikaórán kísérletezik az osztály. Pollákovicson az elektromosságot illusztrálja a tanár,
amikor a belevezetett áramtól feláll a fiú haja. Hazafelé menet Bauer is kísérleteken töri a
fejét. Vesz mágnesvasat, és elhatározza, hogy otthon kiegyenesíti a patkó alakú vasat, és
iránytűt csinál belőle. Heron-labdát is akar csinálni, és be akarja mutatni a szülőknek a
Torricelli-féle űrt. Ám csak a kishúgát, Micit találja otthon, aki gúnyosan nevet a sikertelen
kísérleteken. A gravitációs kísérlet közben Bauer eltöri a lámpát, és ezért nem kap este
vacsorát. Ő azonban nem búslakodik, hanem Galileihez hasonlítja magát, akit szintén nem
értett meg a kora, pedig mégis mozgott a Föld.
Magyarázom a bizonyítványom
Bauer kétségbeesetten próbálja megmagyarázni szüleinek a félévi bizonyítványában szereplő
rossz jegyeket, és még az óriási füllentésektől sem riad vissza. Az a fő érve, hogy ez csak egy
ideiglenes bizonyítvány, az igazit csak később fogja megkapni, mert az övét felküldték a
minisztériumba, hiszen tévedések derültek ki vele kapcsolatban. A történelemtanár elvesztette
a noteszt, amiben az ő igazi (jeles) osztályzatai voltak, a fizikatanár pedig tévedésből másnak
írta be az ő érdemjegyét. Frőhlich, az algebratanár pedig egyszerűen pikkel rá, és mindig
rosszabbat ad, mint amit érdemel. Amit pedig a szülők kettesnek látnak a bizonyítványban, az
valójában hármas, csak az osztályfőnök úr olyan furcsán írja. Végül pedig Bauer megkéri
édesapját, hogy írja alá ezt az ideiglenes bizonyítványt, és egy darabig ne menjen be az
iskolába, mert nincsen kapu.
A lányok
Egy kamaszfiú, Bauer szemével láthatjuk a lányokat. A lányok olyan furcsák, sugdolóznak és
nevetgélnek a fiúk háta mögött. Valamit tudnak, amit a fiúk nem, és egészen másfajta dolgok
érdeklik őket. És - micsoda felháborító - mindenki úgy bánik velük, mintha kiváltságosok
lennének. Át kell nekik adni a buszon a helyet, udvariasan kell bánni velük. A tanárok
magázzák őket, kivételeznek velük, tizennyolc éves koruk felett kezet csókolnak nekik. De
miért, miért? Hősünk érzi, hogy itt valami titok lappang. De mi az?
Naplóm
Egy tizenhat éves fiú esetlen naplója, amelyben megpróbálja néhány szóban megörökíteni
élete akkor fontosnak látszó, ám valójában jelentéktelen eseményeit: például azt, hogy miként
sikerült elbliccelni a kötelező iskolai ünnepélyt, hogyan puskázott, és mi volt az aznapi ebéd,
milyen darabot adtak a moziban.
Lógok a szeren
Hősünk lóg a gyűrűn és miközben kínlódik a különböző tornagyakorlatokkal, gondolatban
máshol jár. Először az fut át az agyán, hogy nem érthet egy ember mindenhez, és ő másban, a
tudományokban jeleskedik, nem a tornában, aztán pedig rájön, hogy ő mindenben tökéletes:
egyszer majd miniszterelnök lesz, de kitűnő focista és feltaláló is egyben. Addig azonban egy
kicsit gyakorolni kell, de ez az egész iskola, a tornaóra stb. egy nagy marhaság
tulajdonképpen, és nyerje meg inkább más a tornaünnepély első díját.
A vésztanács
Bauer egy 1898-as harcot vázol fel az osztály két klikkje között, amelynek vezetői Rogyák és
Zsemlye Tivadar. Bauer úgy adja elő az egészet, mintha a bíróság vésztörvényszéke előtt
tanúskodna a két ember mellett, illetve ellen. Végül ő volt a bíró is, aki békéltette a
szembenálló feleket.
Hazudok
Bauer nagyzolva mesél valóságként kitalált történeteket egy barátjának. Azt hazudja, hogy
nagy kastélyuk van a Bakonyban, amelynek az udvarán kis wigwamok állnak. A kastély
területén nyolc kád van, amelyek forognak is. És van egy olyan méretű nagyítója, amellyel
nagyon jól nyomon tudja követni a Marson zajló életet. A Marson a vörös- és a feketehangyák
háborúznak egymással, és az ő csatáikról is mesél. Így vált hősünk íróvá.
75

Tanítom a kisfiamat
Hősünk kisfia, Gabi egy matekpéldával kínlódik otthon: Ha kilenc kályhában öt és fél nap
alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el - mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc
köbméter bükkfa... Az apukát már annyira zavarja a hangos gondolkodás, hogy elhatározza,
segít a fiának. Ám a feladattal ő sem boldogul, de Gabit szidja le. És ekkor eszébe jut, hogy
huszonöt évvel ezelőtt az ő édesapja ugyanezt a példát próbálta neki elmagyarázni, de ő sem
boldogult vele.
Elnököltem az osztályvizsgán
Gabi osztályvizsgázik negyedik elemiben, az apukája pedig a többi szülővel együtt ott várja.
Hősünket felkéri az igazgató, hogy legyen elnök az osztályvizsgán. Minden jól zajlik, de a
végén egy beszédet kell mondania az elnöknek, hősünk azonban két rövid mondatban
elbúcsúzik a gyerekektől. Egy kicsit kellemetlenül érzi magát, de kárpótolja az a tudat, hogy
fia szemében nagyon nagyot nőtt.
Szeretem az állatot
Bauernek azonnal megtetszett a kis házinyúl, amikor megkapta, és szerette volna
megsimogatni. A nyuszi azonban félt és elszaladt előle. Ő kergeti, de nem tudja elkapni, és
egyre idegesebb lesz. Közben pedig folyamatosan azt bizonygatja a nyúlnak, hogy ő nem
akarja bántani, csak meg akarja simogatni. Fogadkozik, hogy ha elkapja ezt az ostoba nyulat,
földhöz fogja vágni, hogy végre megtanulja, nem kell bizalmatlannak lenni: ő nem akarja
bántani.
A papám
Egy hathónapos kisfiú gondolatait olvashatjuk a papájáról. Szolgának gondolja a szüleit, és
leereszkedő jósággal néz rájuk. Nem érti, hogy lehet az, hogy nem értik az ő gondolatait és a
beszédét, ami egyáltalán nem gügyögés, csak a szegény buta papája gondolja azt. És ki tudná
ő mondani azt a szót, hogy papa, csak azért nem mondja, mert látja, hogy mennyire erőltetik,
és nem akar a "szolgáival" bizalmaskodni.
76

• Katona József- Bánk bán (olvasónapló)
A Bánk bán a nemzeti harc és a szerelem drámája, és ugyanakkor a
lélek tragédiája is."
A mű első változatát a kolozsvári Erdélyi Múzeum c. folyóirat 1814-ben
meghirdetett drámapályázatára készítette Katona József (1791-1830); a
dráma jelentős átdolgozás után, négy évvel később nyerte el végleges
szövegét. Nyomtatásban 1821-ben jelent meg, ősbemutatója Kassán volt
1833-ban.
Nemzeti drámánk a magyarság létének a reformkor hajnalán aktuális
alapkérdéseit taglalja, máig fennálló érvénnyel, történelmünk egy XIII.
századi tragikus eseménysora kapcsán.
Témaköre rendkívül sokrétű; politikai és magánéleti konfliktusokat fon össze, lelkiismereti
válságokat jelenít meg. A színpadi történések középpontjában az élősködő idegen hatalom áll,
vele szemben felsorakoznak a lehetséges magatartásformák, megjelennek a válságos
helyzetből következő személyes tragédiák, és mindez (elsősorban az ötödik felvonásban) a
főszereplők becsületének és önbecsülésének dimenziójában is tükröződik. A politikai
eszménykép a megoldásban világosul meg: a válságot csak a nemzeti király által vezetett
önálló állam oldja meg, melyben az idegenek és a magyarok harmonikusan élnek egymás
mellett, a főnemesség szerepet kap az országvezetésben, a jobbágyok (azaz alattvalók) pedig
anyagi és jogi biztonságban élnek.
Az első felvonásban (mint hagyományos expozícióban) kibontakozik a drámai szituáció,
megjelennek az alapmotívumok, felrajzolódnak az emberi jellemek és törekvések. II. Endre
király galíciai hadjáratot vezet, a nádor Bánk (a királynő utasítására) az országot járja;
kettejük távollétében a királyi palota féktelen mulatozás színtere
(a hatalmat birtokló merániak és a királyhű magyarok részvételével). Ottó herceg el akarja
csábítani Bánk feleségét. A jogaikban sértett magyar főurak félrehúzódnak, Petur bán
összeesküvést szervez. A titokban hazatérő Bánk (itt indul a bonyodalom) Melindát Ottó
társaságában találja, és hallja azt is, hogy Gertrudis kétszínűen nyilatkozik Ottó udvarlásáról.
Biberach porokat ad Ottónak terve végrehajtására.
A két főmotívum Petur szavaiban jelenik meg először: Nagy-nagy, ami fenn forog játékon: a
haza és Melinda". A hazafiságot illetően a külföldiek körében Katona háromféle típust
különböztet meg. A merániak elnyomó idegenek, hatalmukkal visszaélve dőzsölnek,
leghitványabb közöttük a kéjenc és döntésképtelen Ottó. A spanyol származású Simon és
Mikhál, Melinda testvérei viszont már hazájuknak tekintik Magyarországot, minthogy (ez
Katona romantikus túlzása) itt nem aljasul el a spanyol". Intő párhuzam: szülőhazájuk már
teljesen idegen elnyomás alá került. A megnevezetlen származású Biberach, a világban
lézengő" lovag pedig a hazátlan haszonelvűséget vallja: ott van a haza, hol a haszon". A
magyarokat is háromféle magatartás jellemzi: a király köréhez tartozó nemesség feltétlen
lojalitással a meráni származású királynőnek is híve; a hatalomból kiszorult magyar nemes,
Petur megnyilatkozásait az idegengyűlölet és nacionalista elfogultság fűti; a hűséges alattvaló
(Tiborc) viszont nyomorban tengődik, végső kilátástalanságában fordul urához, akivel egykor
patriarkális viszonyban élt.
Az ország valódi állapotát Bánk, a nádor csak az első felvonás idején ismeri meg, miután
megdöbbentő tapasztalatokat szerzett hazánk külön-külön vidékein", majd a királyi udvarban.
Melinda személye, ill. neve is az alaphelyzet középpontjában áll (féltett testvér, hitves,
epekedő szerelmi vágyakozás tárgya, szerelmi rivális stb.). Bánk így magasztalja: égi s földi
mindenem javát szorossan egybefoglaló erős lánc". Petur a nevet csupán jelszónak használja,
Gertrudis számára pedig Melinda csak eszköz Ottó szórakoztatására, és talán Bánk kezének
megkötésére is.
Bánk az első felvonás végi monológjában végiggondolja feladatait. Rádöbben Melinda
77

helyzetére, Gertrudis fertelmes" magatartására, saját eddigi elvakultságára. Világosan látja a
veszélyeket (Itten Melindám, ottan a hazám"), de még nem látja a megoldást. Az egész
nemzet érdekét akarja szolgálni (az elfáradt paraszt" is látószögében van). Mint a király
helyettese mindenáron meg akar felelni az alattvalók bizalmának, az államrendet eltökélten
őrzi. Elfogultságaitól (királyához és családjához fűződő kötelmeitől) most már meg akar
szabadulni, hogy csak a lelkiismeret szavát kövesse, amelyet isteni sugalmazásnak tekint. A
haza és még hangsúlyosabban a becsület ügyét akarja tisztázni, akár a személyes mártírsors
árán is (Egy ménkőcsapás ugyan letépheti rólam halandóságom köntösét, de jóhíremet ki nem
törölheti") - és Petur házába indul.
A második és a harmadik felvonásban a közéleti és a magánéleti motívumok váltakozásával
növekszik a bonyodalom, fokozódik a drámai feszültség, érlelődik a tragikus végkifejlet.
Bánk Petur házában sikerrel csillapítja le az elégedetlen nemesek indulatait, de az ezután
érkező (és kétkulacsosan taktikázó) Biberachtól rémülten értesül a Melindát fenyegető
közvetlen veszélyről. A hazasiető Bánk zavaros helyzetet talál, féltékenysége az őrület
határára sodorja. Megátkozza Melindát és gyermekét (elszakítja láncait", az immár
beszennyeződött családhoz fűződő kötelékeit). Gyanítja a királyné bűnrészességét (Épülj fel!
Izmosodj meg, gondolat!"). Ekkor már meghallja Tiborc szavait, akinek panaszáradata még
inkább a merániak bűneire irányítja a figyelmét. Ottó tehetetlen dühében és szorultságában
megöli a cinikus Biberachot.
A negyedik felvonásban érkezik el a dráma tetőpontja. Gertrudis értesül ugyan az országos
elégedetlenségről, de a hírt gőgösen semmibe veszi. A királyné itt még az Európa harmada"
fölötti hatalomról ábrándozik. Melindát kimérten eltanácsolja az udvartól, a tébollyal
küszködő asszony azonban kristálytiszta szavakkal a koronák bemocskolójának" a fejére
olvassa összes bűnét: megloptad királyi férjedet - kitépted kezéből a jobbágyi szíveket, árúba
tetted a törvényt [+] mártírrá tetted az erkölcsöt, és testvéri indulatból egy szennytelen
nyoszolyának eltörése végett, királyházban bordélyt nyitottál." Mikhál békítő, önkéntes
jószolgálati küldetését már elvakult dölyffel játssza ki a királyné, és az agg nemesembert
börtönbe vetteti. Bánk a letartóztatott Mikhál gondjaira bízza kisfiát, Tiborcéra pedig a
megtört, magatehetetlen Melindát. A nagyjelenetben Gertrudis gőgös, pökhendi kérdéseire
Bánk kemény vádakkal válaszol: ő most nem alattvalója a királynénak, hanem - a király
távollétében - ura és bírája". Először az országos elbúsulást", a törvények megcsúfolását tárja
fel, a királyi trón végzetes tekintélyvesztésével vádol. Gertrudis a női mivoltára hivatkozva
követel tiszteletet, Bánk az Endre bizalmára való méltatlanságot veti a királyné szemére (lábat
ad a bujálkodónak"). Gertrudis erre Bánk házasságát és gyermekét átkozza. Bánk most még
utoljára Melinda becsületének visszaadásáért könyörög, de gúnyos visszautasítás a felelet.
Ottó felbukkanásakor Bánk megátkozza Merániát, az erre rátámadó Gertrudist leszúrja. A
zendülők és a palotaőrség összecsapása közben megérkeznek a királyi seregek.
Az ötödik felvonásban már a becsület, a tisztesség áll a középpontban. Gertrudis ravatalánál
II. Endre megrendülten viaskodik gyászával és elfogultságával, megtudva Gertrudisnak a
magyar hazát sértő tetteit. Bánk magabiztosan és önérzetesen vállalja tettét, a haza érdekére
hivatkozik (felért az égre a sanyargatott nép jajgatása"), majd a saját családi becsületének a
megtiprására (ő jónevét ölé meg nemzetemnek rút öccse által"). A király becsületét tovább
csorbítja, hogy a merániak az ő nevét kiáltozva hurcolják lófarokhoz kötve Peturt (Endre hű
emberét) és háza népét. Petur utolsó szavával viszont megátkozza az alattomos gyilkost"; ez
Bánk becsületének első elvitatása.
A második tőrdöfés: Myska bán orozva gyilkolónak" nevezi a tettest, és Gertrudist ártatlannak
mondja (Biberach utolsó, a keresztre megesküdve tett vallomása alapján, minthogy a lovag
szerint a királyné semmit sem is tudott Ottónak ízetlenkedésiről"). Erre Solom is átokkal
fordul el az alattomos gyilkos"-tól. Bánk oszlop módra áll";
a szavak elevenébe vágnak. Melinda holttestének behozatalakor pedig összeroppan. II. Endre
király ekkor saját apja egykori utolsó szavaira emlékezik (emberi uralkodásra" intette), átérzi
Bánk veszteségét, belátja, hogy Gertrudis méltán" bűnhődött a magyar haza elleni vétkeiért,
és Bánkot nem bünteti, a dráma megoldásaként a megbékélést szorgalmazza.
A mű konfliktusrendszerében a magyarság szabadságvágya a meráni hatalmi érdekekkel
78

ütközik, a politika és az etika törvényei állnak egymással szemben; a hazafiság változatai
szembesülnek, a kötelességek és a felelősségek több szinten ütköznek. Bánkban kezdettől
viaskodik a szerelemféltés" és az államférfi kötelessége; II. Endre királyban csak a végső
felismeréskor.
A Bánk bán értékvilágának csúcsán a becsület áll; részint mint az embertársakkal kapcsolatos
erkölcsi kötelességtudás (a hitvesé és szülőé, a lovagé, a hazafié és államférfié stb.), részint
abszolút kategóriaként mint az ember morális erényeinek összessége. Kiteljesedett szintjén
egyedül Bánk kívánja érvényesíteni: ő más személyek
és népek becsületének csorbulása nélkül igyekszik saját kötelezettségeit teljesíteni.
A hitvesi és hazafiúi becsületét egyaránt egy általános, Istentől eredeztetett lelkiismeret
síkjára emeli, hogy még az apai-férji vagy politikai-hazafias elfogultság vétkétől is tiszta
maradjon. A királyával mint gyarló emberrel szemben dacol és védi igazát, de mint Isten földi
helytartójával szemben fejet hajt. Isten szavát kívánja meghallani és érvényre juttatni, de
mégiscsak ő sérti meg az isteni világrendet, ezért éri Isten büntetése - ő úgy érzi: jogosan.
Petur viszont csak szűk nacionalista elfogultsággal kényes a magyarok becsületére, Gertrudis
pedig megdühödik Ottóra, mert az szégyent hozott Berthold nemzeté"-re, meg is átkozza őt
(Ćtok reád, fiú, ki örök mocsok közé keverted hazádat!").
A személyes tisztesség azért a mű egyik sarkköve, mert annak elvesztése hiteltelenné és
ezáltal cselekvésképtelenné tesz. Mint középkori magyar főúrnak és mint autonóm erkölcsi
személyiségnek, a becsület elvesztése Bánk számára is a legnagyobb csapás. A becsület
látszata Gertrudisnak is fontos: azért taszítja el magától unokaöccsét, mert őt rossz hírbe hozta
(ni, itt megyen Gertrúd, az öccse kinek kontár vala Melinda elszédítésében"). A néző előtt
Melinda megvédi tisztességét, Bánk azonban bűnösnek hiszi, ez az ő sorstragédiája. Endre
király makacsul ragaszkodik felesége ártatlanságának hiedelméhez, mert ellenkező esetben
végzetes tekintélycsorbulást szenvedne.
Bánk viszont azért kényes rendkívüli mértékben a saját jó hírére (a becsület fanatikusa" Barta
János szerint), mert neki nyomasztó feladatokkal kell megvívnia, és
ő a legkritikusabb helyzetekben is helyt kíván állni. Melinda és a haza becsületének
megmentésével - vagy már csak megbosszulásával? - közvetve a saját becsületét védi meg,
további rendkívüli feladataihoz biztosítja a cselekvési lehetőséget és szabadságot. A bánki
sértődést" az őt erkölcsileg megsemmisítő támadás váltja ki. Bánk sejti: a királyos asszony"
az ő jó hírére tör a Melinda körüli cselszövésekkel. Ezért veszti el teljesen a fejét (rajongva
szeretett feleségének és gyermekének megátkozására vetemedik), amikor Melinda asszonyi
tisztessége beszennyeződik, függetlenül attól, hogy mi történt valójában az ominózus éjszakán
Ottó és Melinda között. Az utolsó felvonásban pedig elsősorban azért omlik össze, mert
feltámad benne a jogos önvád: felelős volt Melinda meghurcolásáért és haláláért.
A jellemek rendszerét Arany János megállapítása szerint három csoport alkotja: Bánk, a
királyné, illetve a király köré csoportosult szereplők. Messze a legösszetettebb, a
legárnyaltabban jellemzett alak a főhős.
Bánk világnézete ellentmondásos. Feudális jogaira kényes főúr, de ugyanakkor felvilágosult
filantrópia is munkál benne. Megátkozza a gyanúba keveredő Melindát, jóllehet gyöngéden és
rajongással szereti. Mindegyre visszaretten a nyílt erőszaktól. Nála van a fegyvere a IV.
felvonásban is, de nem használja (csak az orgyilkosságra vetemedő Gertrudis tőrét).
Pacifizmusa nem csupán jelleméből, hanem országvezetői kötelességéből is következik: az
államrendet mindenáron fenn akarja tartani. A társadalmi rétegek szándékait, lehetőségeit,
törekvéseit artikulálja és közös nevezőre hozza. Magasrendű, a reformkori politikai
törekvések felé is mutató, gazdag eszményvilágot igyekszik szolgálni Bánk, bár összetett és
messze előremutató eszményei sokszor őt is gátolják a reális helyzetértékelésben.
Bánk személyes konfliktusainak az az alapvonása, hogy saját alkatával, elveivel ellentétes
feladatokra kell vállalkoznia" (Barta János). Az első percekben beleütközik az Istenhez
kapcsolt erkölcsi kötelesség és a saját tökéletlensége, esendősége közti konfliktusba
(Mennyben lakó szentséges atyám! Ide mindentudásod égi cseppeit!"). Ezzel kapcsolatos
Bánk hamleti" problémája: nem bizonyosodhat meg ellenfele (Gertrudis) valódi vétkéről, nem
láthatja tisztán Gertrudisnak és körének szándékait és tetteit, nem láthatja megfelelő időben a
79

saját konkrét tennivalóit. Bánk terheit az
is tetézi, hogy a király helyetteseként azokra a problémákra kell megoldást találnia, amelyet a
távollevő király emberi-politikai hibái okoztak; Gertrudis szabad kezet kapott férjétől a
meráni dinasztia érdekérvényesítéséhez. Azaz: nádorként a szabadság és a becsület
védelmében szembe kell fordulnia a királynéval is, azzal a hatalmi rendszerrel, amelynek
fenntartása a királytól kapott feladata.
Bánk köréhez tartozik mindenekelőtt Melinda: férjének biztos támasza. Csupán
jóhiszeműségéből és az adott korban a nőket sújtó kiszolgáltatottságából következik, hogy az
események áldozatává válik. Ottóval szemben óriási a fölénye (az a kisujjáig sem ér fel), de
az intrikus Biberach gátlástalan mesterkedései bajba sodorják. Gertrudisnak már az I.
felvonásban méltó ellenfele, tisztaságában és önérzetében már ekkor a királynő fölé
kerekedik. A IV. felvonásban pedig szívbemarkoló (mert személyesen megszenvedett)
vádakat olvas Gertrudis fejére. Cselekvési lehetősége azonban nincs, asszonyi becsületének
elvesztése pedig a megsemmisülését jelenti. Bánk az életegyensúlyt keresi Melindában,
felesége halálával minden támaszát elveszti, egész világa megsemmisül. Bánk mégis okkal
érez felelősséget, mert válaszút elé kerülve rendre Melindát mellőzte a haza ügyével szemben
(Barta János).
Simon és Mikhál talpig becsületes, de passzív szereplők, jobbára csupán sodródnak a
történelem viharaiban. Tiborcnak dramaturgiai funkciója van, a magyarság széles tömegeit
személyesíti meg a színpadon. Nyomorgása azt is jelzi, hogy az egykori patriarkális viszonyt
a főnemesség és a jobbágyi rétegek között az idegen jogbitorlók szétzilálták. Helyzetét az
érdekegyesítő politika oldaná meg - ezzel Katona a reformkori gondolatkörnek megy elébe.
Petur nőgyűlölő, önérzetes feudális úr (egy asszonynak engedelmeskedni nem fogunk") és
idegengyűlölő (Meráni asszony nem kell itt soha"). Az ősi virtus híve: üsd az orrát, magyar, ki
bántja a tied!"
Gertrudis a tragédia negatív főszereplője, a dinasztiaérdek gátlástalan érvényesítője, a
magyarság eltökélt ellenfele, aki visszaél helyzetével és a hatalmával. Mikhál vádjai
pontosak: ok nélkül bocsájtád el hívataljaikból a magyar alattvalóidat, s tiéidet tevéd helyekbe
- és lerontatád az ősi szép várakat, s od'adtad a tulajdon felekezetednek".
Gertrudis köréhez Ottó és Izidóra tartozik, továbbá az alattomos Biberach. Izidóra csinos fő",
de a velő hibáz belőle". Ottónál Melinda vetélytársa, de csak epekedik, nem sikerül Melindát
kiszorítania a herceg szívéből. Izidóra tanúja a II-III. felvonás ideje közti éjszakán Ottó és
Melinda együttlétének (így kulcsfigura lehetne), Bánknak mégsem ad felvilágosítást.
Önérzetesen lép fel Gertrudis előtt, származására büszke (Bendeleiben Egenolf vére foly
ereimben"), feudális kiváltságaival hivalkodik (Nagyúr! királynénak barátja a nevem").
Amikor Gertrudis meghal, engesztelhetetlenül bosszúszomjas. Végül a bölcs Endre király
döntése háttérbe szorítja.
Ottó bűnlajstroma előéletével kezdődik: Fülöp király ölettetése végett gyanúba jővén" kerül
Magyarországra, és ez a gyanú csak erősödik. Szánalmasan tehetetlen szerelmes,
megalázkodva (letérdepelve) udvarol, jelleme így Melinda szemében eltörpül Bánk előtt.
Orozva, hátulról gyilkolja meg Biberachot. Melinda hűségét és ezzel magát az asszonyt is
lenézi (Melinda is csak asszony"). Nemcsak Melinda becsületének beszennyezése és Bánk
családi életének szétzúzása terheli lelkét, hanem a rajongva kívánt asszony halála is.
Biberach vázlatosan motivált alak. Félárva lovag, a Szentföldre nem indult el, saját hasznát
elvtelenül bárhol megkeresi. Halálának ténye az igazság bizonyos győzelmét jelenti, de utolsó
tanúskodásával Bánk helyzetét súlyosbítja.
A király, II. Endre liberális beállítottságú. Szerepe az ötödik felvonásban nő meg, de
minthogy Bánk főképp az ő nevében, az ő döntéseinek következtében viaskodik
konfliktusaival, addig is jelen van. Endre körében Solom mester és Myska bán szerepel,
fenntartás nélküli királyhűségük elvakítja őket, nem látják Gertrudisék vétkeit. Katona József
nem kérdőjelezi meg jóhiszeműségüket.
A szerkezet, a felvonások egymásra épülése klasszicista rendet és arányosságot tükröz. Az
előjáték révén az egész mű in medias res jelleggel indul, a felvonások nemkülönben, és
hangsúlyos jelenettel záródnak. Fontos szerepet kapnak a felvonásközi időben (II-III., ill. IV-
80

V.) lezajló cselekmények.
Az akció és dikció ebben a drámában különösen szerves kapcsolatban áll. A nyelv a
helyzethez, a személyek indulatához alkalmazkodik, azt festi, fejezi ki" (Arany János).
Meghatározó Bánk, a főhős stílusa: az ő nyomasztó felelőssége és mély belső válságai
folyamatos zaklatottságot okoznak, innen mondatainak feszültsége, emelkedettsége. Katona
ugyan érzelmi válságokat jelenít meg a színpadon, de túllép a szentimentalizmuson, és már a
romantika formanyelvét alakítja. A reformkor eszmevilágának egyik legelső megfogalmazója,
nemzeti létproblémák úttörő felvetője.
81

• Kosztolányi Dezső - Édes Anna (olvasónapló)
(1926)
Tragikus az ember, úgy látja Kosztolányi, de aki tudja ezt, s akiben ezért él
szenvedő és véges életidejű, tragikusságra ítélt társai iránt a részvét, szeretet
és szolidaritás, az segíthet e véges létezésen belül kibontakoztatni
önmagából s minden emberből, amit csak lehet.
(NÉMETH G. BÉLA)
A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután
Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak
egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja
visszaemlékezéseiben - harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva
a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig szótlanul és meghatottan várták" a
felolvasás folytatását.
Az Édes Anna egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges
légkört, mely az írót a húszas években körülvette. A jobboldali sajtó támadta Kosztolányit az
őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején vállalt (egyébként csekély) szerepe
miatt, a baloldali értelmiség a múlt megtagadásáért bírálta, amiért az Új Nemzedék című újság
Pardon rovatában utólag ironikusan írt a kommünről.
A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdődik a történet és 1921
őszén zárul. A címszereplő késleltetve jelenik meg a műben, 1919. augusztus 14-én lép
szolgálatba Édes Anna Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re
virradó éjszaka követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi
magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest
román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.
Az Édes Anna - mint minden nagy formátumú műalkotás - sokféle jelentésréteget, értelmezési
lehetőséget foglal magába. A regénnyel kapcsolatos legfőbb olvasói dilemmát Németh László
fogalmazta meg: de szabad-e ennyire [+] elhallgatni az összeadást s egyszerre az összeggel
robbanni ki?" Vajon eléggé motivált és indokolt-e Anna szörnyű tette, a regény
fejezetcímeként is szereplő kérdést feltéve: Miért" következik be a gyilkosság?
Kosztolányi világ- és emberképének legfontosabb jellemzője, hogy az élet megfejthetetlenül
titokzatos sokszínűségét, az ember megismételhetetlen egyediségét vallja. Az író minden
olyan eszmét és gondolatot elvet, amelyik leegyszerűsítő magyarázatra törekszik, amelyik
egyetlen okkal magyarázza a sokszínű világot és az emberi életet. Édes Anna tettével
kapcsolatban a bíróság elnöke fejt ki hasonló gondolatot: Tudta, hogy egy tettet nem lehet
megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes
életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl" (Miért+?). A regényben az
elbeszélőtől az összes szereplőig mindenkinek nyilatkozni kell Édes Anna gyilkosságáról, s az
értelmezés és válasz felelőssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát. Az értelmezési
lehetőségek felmutatása talán közelebb visz a rejtély megfejtéséhez.
Az úr-cseléd viszonyt, mint a társadalmi igazságtalanság témáját és jelképét a naturalizmus
hozta be az irodalomba. Az elnyomó és elnyomott hagyományos szerepéhez többnyire
erkölcsi tulajdonságok is társulnak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és jóság
megtestesítője. A szociális-társadalmi háttér és motiváció az Édes Annában is jelen van. A
Balaton vidékéről a fővárosba felkerült lány szerény fizetésért dolgozik Vizyéknél. Az első
találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös
ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Moviszter doktor a bírósági tárgyaláson arról
beszél, hogy Annával gépként bántak, nem tekintették embernek. Ahogy Vizyné körbevezeti
Annát a lakásban és kiosztja a napi feladatokat, a külön vacsora, a konyhai fekhely, az
elvétetett gyerek az orvos szavait igazolják. Fölerősíti a szociális ellentétet az is, hogy a
kommün torz egyenlőségelve után újra a merev társadalmi hierarchia és berendezkedés kerül
előtérbe.
Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán. Fölmutatja,
82

hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös.
Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab
volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle." (A tünemény) A
kettejük közti kapcsolat és kötődés, melyet a gyilkossági jelenet is példáz (Vizyné a halála
pillanatában szinte magához öleli Annát), nem szabad emberek döntésén és választásán
alapul. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja. A
közös vonást hangsúlyozza az a tény is, hogy elvesztették gyermeküket. Vizyné tartalmatlan
és üres életét a cselédlány tölti ki, belebetegszik abba a lehetőségbe, hogy Anna elhagyja.
Anna valóban megfelel az elvárásoknak: tökéletes cseléd. Moviszter jellemzése, miszerint
gépként bántak vele, nemcsak a lelketlen bánásmódra utal, mellyel megalázták a lányt, hanem
a címszereplő viselkedésére is. Érzéseit a kettős gyilkosságig szinte kikapcsolta, tökéletesen
dolgozott. Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy
gép." (Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről) Az emberi természet azonban nem
végletes, nem tökéletes, hanem az állandó változások között formálódik. Az emberi
személyiség sokszínűségére és a végletesség veszélyére Moviszter doktor figyelmeztet:
Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz
is" (Anyag, szellem, lélek). Anna lemond a választás és változtatás jogáról és lehetőségéről,
ottmarad Vizyéknél. Patikárius Jancsival való kapcsolatában is természetesnek veszi, hogy az
úrfi el akarja csábítani, s nem érti Jancsi tétovázását. Hallott már róla, hogy ez természetes.
Kettejük közül a fiatalember a megilletődöttebb, s Anna az, aki végül is magához vonja az
úrfit. A lány tisztában van a cselédszereppel. Szó nélkül veszi be a magzatelhajtó porokat, ám
a gyilkosság egyik közvetlen indítéka éppen Jancsi és Moviszterné flörtje.
A szegény-gazdag ellentét bár motiválja Édes Anna tettét, és határozott hátteret rajzol a
történet mögé, nem teljes válasz a miért?" kérdésére. Az emberi lényegen a társadalmi
rendszer megváltoztatása nem módosít. A regény kurzusváltás időszakában játszódik, a
vörösből" a fehérbe" való átmenetkor. Legfeljebb a szerepek, a ruha,
a beosztás, az állás, a modor cserélődnek. Ficsor házmester újra szolgálatkész lesz, Viatorisz,
a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné Anna megjelenésekor leveti régi, lila pongyoláját,
melyben a kommün idején szokott kijárni az utcára, hogy proletárasszonynak tekintsék", és a
szekrénye előtt magára kapta fehér pongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barna félcipőjét"
(Anna). Az emberi kapcsolatok természetrajzát, az emberi minőséget a társadalmi fordulatok
nem érintik.
A szegénység-gazdagság ellentéte nem csupán szociális jellegű, hanem nyelvi is. Anna
képtelen önmagát kifejezni. A Vizyéknél történő bemutatkozáskor Ficsor közvetíti érzéseit, a
bírósági tárgyaláson az elnök fordítja le emberi beszédre Anna hallgatását: Azt érezte, hogy
haragszik rájuk, agyát hirtelenül elborította a vér, nem bírt uralkodni magán, eszébe jutott
talán, hogy egyszer az asszony megszidta, bosszút akart állni" (Miért+?). Anna ábrázolásánál
Kosztolányi nyelvszemlélete Wittgenstein és Heidegger nyelvfilozófiai tételével mutat
rokonságot, mely szerint a tudat határa a nyelv határával azonos. Kosztolányi azonban túl is
lép e tanításon, és éppen a nyelv segítségével ábrázolja a nyelvi képesség beszűkülését, a szó
erejével fejezi ki a kimondhatatlant. Anna nyelvi szegénységével, artikulációra való
képtelenségével áll szemben a többi szereplő locsogása. A probléma fontosságát jelzi, hogy az
első és utolsó fejezet, mely keretbe foglalja a regényt, azt példázza, hogy az emberi élet titkát,
a megfejthetetlent beszélik szét, s a szavak tengerében elvész a lényeg. Legalább a
Krisztinában ezt beszélték" - olvashatjuk Kun Béla menekülésével kapcsolatban,
a zárófejezetben pedig Druma és két kortese ad egyértelmű" választ a Koszlolányi-jelenségre.
A köznapi kommunikáció értelmetlenségét jelzi az a visszatérő motívum is, hogy gyakran
valami külső zaj nyomja el a beszélgetést: zajforrássá silányul az emberi szó. De amit
mondott, azt már nem lehetett hallani" (Párbeszéd egy zöldkerítéses ház előtt).
Nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik. A világtól való
idegenségét jelzi, hogy Mikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét
fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a
patikában, éles hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét" (Anna). Nem
83

tudott enni, és Akármit csinált, nem bírta megszokni ezt a helyet. Szaglása, mely éles volt,
mint a kutyáé, tiltakozott ellene" (Anna). Amikor bevette Patikárius Jancsi porait, csak
végtelen keserű ízt érzett: És csak azután lett igazán keserű, mikor már bement és ledőlt az
ágyára. Marta szájpadlását, égette nyeldeklőjét az a büdös keserűség. Csak a méreg lehet ilyen
keserű" (Valami nagyon keserű). Reggel felébredve nem lát semmit, körös-körül fekete volt a
világ: megvakult" (Valami nagyon keserű).
Az Édes Annában a történelem, a társadalom és az emberi viszonyok kuszáltsága a tárgyak
szintjén is jelentkezik. Az áttekinthetetlen zűrzavar leírásával indul a regény. Vizynét - Annát
várva - bántotta, hogy zsíros tányérok még ott maradtak a középen a rízsfelfújt mellett, meg
hogy a porcukorszelencén a legyek dőzsöltek. Szeretett volna egy kis rendet teremteni"
(Anna). Anna úgy érezte, ellenséges tárgyak veszik körül:
Maguk a bútorok is valami mérhetetlen rémülettel töltötték meg" (Anna). Az idegenkedés
miatt föl is akar mondani, de mégis marad. Sőt, a nagytakarítás révén úgy tűnik, úrrá is lesz a
káoszon. De mindez csak időleges. A fogadást követően a rendetlenség, az ételmaradékok
futurista" látványa a meghatározó. A tárgyak újra föllázadnak Anna ellen, kikerülhetetlenné
téve ezzel a lány gyilkosságba torkolló lázadását is. A Vizy-ház káosza csupán jelképezi a
világ emberidegenségét: így kap jelképes értelmet Anna születésének dátuma: 1900. A
címszereplő sorsa a huszadik századot jelképezi, melyből hiányzik a harmónia és a humánum,
de jelen van elfojtva vagy felszínre törve az erőszak, a brutalitás, az embertelenség.
Édes Anna alakja, tettének motivációja rokonságot mutat a freudi mélylélektan elfojtáskitörés
tanával. E szerint a sok apró és észrevehetetlen megaláztatás robban ki látszólag
értelmetlenül a bál éjszakáján, a címszereplő részeg kimerültségében". Kosztolányi
ábrázolásmódja sokban azonosítható a freudi felfogással. De éppen a sokszínű személyiségről
vallott nézete mond ellent annak, hogy az Édes Annát a pszichoanalízis példaregényének
tartsuk. Az elbeszélő maga is ironikusan szól az ambiciózus védőügyvédről, aki Pierre Janet
lélektani tanulmányából citál idézeteket Anna tettének indoklására. Ha mélylélektanról
beszélhetünk, akkor inkább Ferenczi Sándor a kriminológia és a pszichoanalízis kapcsolatát
vizsgáló műve áll közel Kosztolányi felfogásához: A bűntettesek tudatos bemondása és a
bűncselekmények ténykörülményének még oly beható megállapítása sem fogja soha kielégítő
magyarázatát adni annak, miért kellett annak az egyénnek az adott helyzetben azt a
cselekedetet elkövetnie. A külső körülmények a tettet igen sokszor egyáltalán nem
indokolják; a tettes pedig
- ha őszinte - be kell hogy vallja, hogy tulajdonképpen maga se tudja, hogy mi vitte rá a tett
elkövetésére; legtöbbször azonban nem őszinte még önmagával szemben sem és utólagosan
keres és talál magyarázatokat alapjában értelmetlen és lelkileg indokolatlannak látszó
viselkedésére, vagyis racionalizálja azt, ami irracionális." Ezt a racionalizálási feladatot
végzik el, Anna helyett is, a tanúk a bírósági tárgyaláson. Druma Szilárd szerint a lány egész
éjjel a kést kereste, s a bűntett politikai hátterét hangsúlyozza, Ficsor szerint már régóta
készülődött a tettre, Ficsorné szerint rossz lány volt. Csak Moviszter áll ki Anna mellett.
Moviszter központi szerepet játszik a műben. Bár véleménye egy az Anna tettét megítélő
sokféle vélemény közül, felfogása alapvető vonásokban Kosztolányi kései verseinek
világképét tükrözi. Ezért szokták az író szócsövének is tekinteni. Az orvos különös figura.
Betegebb volt, mint akármelyik páciense", fiatalon Berlinben az egyetemen tanársegéd és
szívspecialista volt, itthon a közkórházakban és a munkásbiztosítóknál dolgozott, felesége
állandóan megcsalta. Sztoikus nyugalommal igyekezett távol tartani magától a világot, őrizni
függetlenségét. Lelkében azonban ott élt
a részvét minden megalázott és megszomorított embertársa iránt: Nem tartozott se hozzájuk,
se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt tagja sem, de tagja annak az
emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész világot, minden lelket, aki él és élt
valaha, eleveneket és holtakat" (Miért+?).
Hogyan lehetünk úrrá a világ, a történelem káoszán, a személyiség ellentmondásain, az
emberi kapcsolatok zűrzavarán? Moviszter az irgalom, a keresztény szeretet és alázat
fontosságát hirdeti. Elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik
84

a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást. Tudja, hogy a világ nem a tökéletesség színtere, s
vallja, hogy az eszmény, Krisztus országa a lélekben van.
A könyörület, a szeretet, az irgalom a legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy
Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes
nyelven megfogalmazott ima könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért,
valamennyiünkért.
A regényt 1958-ban Fábri Zoltán filmesítette meg. Anna szerepét Törőcsik Mari játszotta.
85

• Madach Imre - Az ember tragédiája (olvasónapló)
(1859-1860)
Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől
elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb
s legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi ezt.
Igaz ugyan, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy
gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni
nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt
tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis
fejlődése mindig előbbre s előbbre ment.
(MADÁCH LEVELE ERDÉLYI JÁNOSHOZ, 1862. IX.13.)
Madách Imrét számos, egymás hatását felerősítő körülmény késztette főműve megírására
(Európa társadalmi, gazdasági és tudományos élete forradalmi átalakulásokon ment át,
Magyarországon a tíz éve elvesztett szabadságharc után ismét kiéleződött a politikai helyzet,
és nem utolsó sorban saját személyes válsága is motiválta).
Az ember tragédiája filozofikus síkra emeli az egyetemes, nemzeti és individuális
létkérdéseket. Műfaja drámai költemény, más szóval bölcseleti-lírai dráma. Madách műve
tagja annak a sornak, amelyet Dante nyomában pl. Milton, Byron, Shelley, Goethe és
Vörösmarty nagyszabású, a műfaji határokat átlépő alkotásai is fémjeleznek. A mű eszmei
háttere is rendkívül sokrétű; számos tudományos, szellemi irányzat kap benne valamilyen
szerepet, pl. a liberalizmus, a pozitivizmus, a biológiai és statisztikai determinizmus, az
örökléstan, az utópista szocializmus, a deizmus és a panteizmus. A kompozíció az ellentétes
erők harcának elvére épül. A konfliktus egyik pólusán (de a mű egészében is, az egyes
színeken belül is) egy-egy elvont eszme megvalósításának igénye jelenik meg, míg a másik
pólust az anyagi-társadalmi tényezők alkotják. Az ellentétes erők összecsapása után egy újabb
idea merül fel, amely egyben a következő szín kiindulópontja is.
A dráma alapkonfliktusát a függőség, valamint az első színben megjelenő (Lucifer által
képviselt) autonóm létforma ellentéte alkotja. Lucifer a paradicsomi boldogságban élő
Ádámot a második színben arra bírja rá, hogy ő is dacoljon az Śrral, lépjen ki az isteni
gondviselet" védelméből, vállalja a nemes, de terhes" önálló életet. A bűnbeesés után Ádám
(Évával együtt, immár a paradicsomon kívül") büszke önérzet és szorongás közt ingadozva éli
önálló földi életét, és az ígért mindentudást kéri számon a csábító szellemtől. Lucifer a
továbbiakban (a történelmi színekben) álomképek sorozatával tárja fel Ádám előtt az emberi
szellem egyfajta fejlődéstörténetét.
Először a szabadság kétféle változatáról látunk példázatot. Ádám Egyiptomban
- fáraóként - a korlátlan egyéni hatalmat próbálja ki, az évezredekre szóló személyes
dicsőségbe kóstol bele, de egy ismeretlen érzés" (a milliók" iránti együttérzéssel társult
szeretetvágy) a szolganép felszabadítására ösztökéli. A szabad állam"-ban, Athénban azonban
a nép (a nyomor miatt, a demagógia prédájaként) nem tud élni szabadságával, az ő szolgálatát
vállaló nagy egyéniséget pedig elveszejti. A magasztos eszményeiben csalódott egyén most
azt a célt tűzi ki, hogy éljen magának, és keresse a kéjt". A szabadosság életelve a császárkori
Rómába vezet. Az eszmények hiánya azonban a pusztulást hozza magával, a döghalál"-t,
amelyet már a római színben a kereszténység új eszméje győz le.
Konstantinápolyban ez is hitelét veszti: az emberi szeretet elvét megcsúfolja a vallásháború, a
86

szeretetre bűnbélyeg" kerül, a szeretni vágyó embereket a zárda ajtaja elválasztja egymástól.
Ádám, aki ismét csalódott eszményeiben, Prágában a tudományt szolgálja (Kepler
személyében), az igazi tudásra viszont a császári udvar nem tart igényt, a tudós felesége pedig
udvaroncokkal flörtöl. Párizsban mégis - átmenetileg, mint álom az álomban" (Sőtér István) -
felcsendül a jövő dala"; a nagy francia forradalomban, ha ellentmondásosan is, de diadalra
jutnak a legnemesebb eszmék: az egyenlőség, testvériség, szabadság". Śjra Prágában (a
tizedik színben) Éva visszatér férjéhez, és Kepler tanítványának lelkes figyelme a jövő
ígéretével kecsegteti Ádámot.
Az új világban", London szabad verseny"-ében (ahol az élet korlátozza önmagát") viszont
csak az érdekek diktálnak, hiányzik pl. a kegyelet", az elvont eszmények eltűnnek. A londoni
szín záróképe: vízió a kor áldozatainak haláltáncáról. Egy védő" és buzdító", tudomány
vezérelte világot áhít most már Ádám, de a jövőt jelképező falanszterben a rideg célszerűség
uralkodik, megszűnt a haza fogalma", funkcióját vesztette a tudomány és a művészet, tilos az
anyai szeretet és a szerelem is. Hősünk - a szellemi értékekhez ragaszkodván - az űrbe repül,
elhagyja az emberi kultúrát és az embertársakat, hisz Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét".
Végképp elszakítana minden köteléket, mely a földhöz csatol"', lelke azonban (a Földszellem"
uralmából) nem szabadulhat a testtől. Ádám tehát visszafordulni kényszerül, mégis
alapigazságok fogalmazódnak meg benne: bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis
lelkesített, Emelt, és így nagy és szent eszme volt. Mindegy, kereszt vagy tudomány,
szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e, Előre vitte az embernemet." Kimondja,
hogy az ember célja a küzdés maga." Ez a jelenet a mű egyik eszmei csúcspontja.
Mégis, a kihűlőben lévő földre visszatérve, Ádám az eszkimó színben a teljes fizikai, szellemi
és erkölcsi leépülést tapasztalja. Az utolsó részben, a záró keretszínben fellázadna ("Ne
lássam többé ádáz sorsomat"), feladná a hasztalan harcot": a szabad akarat végső, de torz
megnyilvánulásával önmagát áldozná fel az emberiség megmentésére. Éva azonban
átszellemült boldogsággal a tudomására hozza: biztosítva áll már: a jövő". A Lucifer által
felvázolt történelmet így mindenképpen vállalni kell. Az ember döntési lehetősége csupán
abban áll, hogy szabadon választhat a bűn és erény" között, és a végtelen tér"-ben vállalhatja a
tettdús élet"-et. Segítsége az iránymutató isteni szózat" lehet (csak meg kell hallania),
mentsvára pedig az isteni kegyelem védőpajzsa. Sokat sejtető, szállóigévé vált mondattal
zárul a mű: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
A részek dialektikus egysége nem csupán a Tragédia felépítésének, hanem világképének is az
alapja. A befejezett nagy mű", a teremtett világ: egymással küzdő erők egysége. A három
főangyal által dicsőített és egyben képviselt fogalmak is (Eszme"; Erő"; Jóság") együtt a világ
teljességét szimbolizálják: a szellemi, az anyagi szférát, valamint az erkölcsiséget. A három
főszereplő (Ádám, Lucifer és Éva) hasonló hármasságot képvisel: az eszméket, a rációt és az
ösztönöket. Hárman együttesen alkotják az emberi teljességet.
Az Śr maga: az idők és a világ teljessége, az ellentétek egysége, maga az abszolútum, aki a
végtelent és időt alkotta", őbenne a szintézis is megtestesül. Lucifernek az elsőbbséget és az
isteni tökéletességet megkérdőjelező szavai után az Śrnak módjában állna az önhitt" szellem
megsemmisítése, gúnnyal" adja neki a két fát, és a végkifejletet előre látva engedi, hogy a
tagadás szelleme próbára tegye az első emberpárt. Az eszkimó szín után Lucifer győztesnek
érzi magát, az Śr viszont ekkor már hatalma teljében, mindenhatóságát egyértelműen
kinyilvánítva lép közbe: A porba, szellem! Előttem nincsen nagyság."
Lucifer a tagadás képviselője (Míg létez az anyag, Mindaddig áll az én hatalmam is,
Tagadásúl, mely véle harcban áll"), a hideg számító értelem" megszemélyesítője, aki egyrészt
a tényekkel való szembenézésre kényszerít (lásd neve: źfényhozóź), de egyoldalúan torzít is,
és ezért nem juthat soha teljes diadalra. Amíg Lucifer a személyes szabadság szószólója, amíg
a feltétel nélkül hódoló angyali karral szemben a szabad véleménynyilvánítás jogának
87

követelője, addig Ádám harcostársa. Mint a földi élet tökéletes ismerője kalauzolja végig
Ádámot - az egyre kilátástalanabb álomsorozaton. Ez a történetív - egyoldalúan és célzatosan
- a földi világ tökéletlenségét hivatott illusztrálni; cinikus szkepticizmusát csak az Śr szavai
ellensúlyozzák. Ádámnak el kell fogadnia a Lucifer által feltárt vég" fenyegetését, de
ugyanakkor az isteni irgalomba vetett hit" is megadatik a számára, így az emberi életút a
fenyegetés és a bizalom között vezethet tovább.
A Földszellem a földi lét (az anyagvilág") törvényeinek megszemélyesítője, panteisztikus
isteni lény; az ember vele mindenütt találkozhat - Elrészletezve vízben, fellegekben, Ligetben,
mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és emelt kebellel" -,
a földi világ bármely szegletében megmutatkozik a megfelelő (nyitott) lélekállapot előtt. Csak
én lélekzem benned, tudhatod." Ádám, a szellem és a lélek szabadságának keresője dacolni
próbál vele, amikor a földi életet kilátástalannak látja. A lélek azonban a test nélkül nem
létezhet (vö. József Attila: Költőnk és kora !), Ádám nem léphet ki a Föld köréből, tovább kell
vállalnia az esetleg hasztalan" küzdelmet.
Éva rendkívül összetett figura. Ádám hő vágya" hozta létre, benne a férfi élete szebb létre"
tesz szert. A férfival szemben ő otthonteremtő lény, aki lugost" csinál a sivár környezetben a
vesztett Éden" pótlására. Sokrétű arculatának további jellemzői az életélvezet, a szolgalét és
az önfeledt boldogság képessége, továbbá a hálaérzet, a hiúság, és a kíváncsiság is. Mindent
összevéve ő az ösztönök képviselője, a természetesség érvényesítője, egyben a korerkölcsök
képviselője is. Lucifer az emberi fajzat" nőfelfogásáról is kemény ítéletet mond: Majd állati
vágyának eszközéül Tekinti a nőt, [+] Majd istenűl oltárra helyezi" - Minő csodás kevercse
rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve [+] a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt." A
legfőbb szerepét Éva a tizenötödik színben nyeri el: az ő tisztább lelkűlete" mindenkor képes
meghallani az isteni iránymutatást, az Śr szózatát", és ebben rejlik hivatása a férfi mellett: E
gyönge nő tisztább lelkűlete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén
keresztűl Költészetté fog és dallá szürődni."
Ádám a büszke férfinem" képviselője. Legelső szavaival jelzi célját: úrnak lenni" a teremtett
világban. Törvény- és kötelességtudó, de könnyen felcsigázható tudásvágy vezérli
(szomjúzom") - a saját lábára kíván állni. Teljességre és hatalomra tör, sőt isteni (abszolút)
teljességre is: Legyünk tudók, mint Isten". Büszke, de a hetedik színben már megnyilvánul
emberi gyarlósága és végessége: Kifáradtam - pihenni akarok." ž egyúttal az eszmék fanatikus
híve, megvalósításuk harcosa. Szelleme, e nyugtalan erő" a folytonos kudarcok ellenére sem
hagyja pihenni. Számára minden mélypont után újra felmerűl Az eszme, mely éltet lehel" a
földre. Az eszmény minden bukás ellenére mégiscsak fog dacolni, érezem, tudom."
A Tragédia jelentős témaköre az egyén és a közösség viszonya. A hatalom vagy a nép
szolgálata a történelmi színek első nagy dilemmája, melynek lezárása (Csak egyedül én
voltam a bolond, Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság") Madách személyes politikai
élményeivel is kapcsolatos. Lucifer szerint Minden ember uralomra vágy", és a tömeg minden
rendnek malmán húzni fog." A nép-fogalom a politikában kiüresedhet: Párizsban Danton és
Saint-Just egyaránt a nép"-re hivatkozik. A tömeg és a kiemelkedő egyéniség kapcsolata a
továbbiakban is az egyik főmotívum marad, a tizenharmadik színig az egyéni és a közérdekek
felváltva kapnak szerepet. Ezt a kérdéskört is érinti az a tény, hogy a főhős - egyre kevésbé
találva cselekvési lehetőséget - folyamatosan mind passzívabbá válik. Az egyén-közösség
téma végső tanulságát jelentős mértékben alakíthatja a testvériség-eszme és a szeretet-elv is:
az egyént önmaga kiteljesítésében az embertárs iránti vonzalom és felelősség is köti. Ádámot
Egyiptomban és Párizsban is a rokonszenv" teszi fogékonnyá a másféle igazságok
megsejtésére (mindannyiszor a nő vonzása is szerepet játszik).
88

Az ember tragédiájában végső soron a küzdéseszménynek jut a főszerep. Lucifer a dőre
tagadás"-sal csak élesztője a fejlődésnek, Ádám előtt azonban Végtelen a tér", mely munkára
hív". A zárókép utolsó szavai (Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!") sokféleképpen
értelmezhetők, de jelentésüket korábbi szövegrészekre emlékezve szűkíthetjük és
pontosíthatjuk. Az űrjelenetben elhangzott: A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e
küzdés maga." Ádám végső kételyeit tovább oszlathatja Péter apostolnak már a hatodik
színben elhangzó útmutatása: Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az
egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet."
89

• Mikszáth Kálmán - Beszterce ostroma (olvasónapló)
(Egy különc ember története)
1894
Történet:
Bevezetés
Mikszáth elmeséli, hogy sokszor szokott együtt vacsorázni gróf Pongrácz
Károllyal. Ilyenkor, beszélgetéseik alkalmával gyakran felszínre került a
híres Pongrácz-család múltja. Az ősök közül a legizgalmasabb élet
alighanem a különcködő Pongrácz Istvánnak jutott, melyet Mikszáth annyira érdekesnek
talált, hogy megkérte a még élő családtagokat, hadd írja meg történetét. A család
beleegyezése után végül létrejöhetett a nagy mű, mely az "utolsó várúrnak" állít emléket.
Első rész - Estella
A Habsburg-kormány a Rákóczi-szabadságharc leverése után meghozta az 1715:42 törvényt,
melyben elrendelte a magyarországi várak leromboltatását. Néhányat közülük azonban
sikerült kastéllyá kinevezni, így maradhatott épségben többek közt a nedeci vár is, melynek
ura gróf Pongrácz István volt. A gróf enyhe sántításától eltekintve testileg-szellemileg
tökéletes ember volt, viszont volt egy hóbortja: magát a XVII. századba képzelte, s az
uradalmán élő parasztokkal állandóan háborúsdit játszott. Alattvalói ennek ellenére szerették,
mert jószívű és adakozó ember volt. A környékbeli nemesek azonban nem szívesen látogatták
meg, mert a kastélyban nem volt asszony. Ezért egyszer egy zsolnai vándorcirkusztól vett 600
forintért egy trapéztáncoslányt, Estellát. Estella ott-tartózkodása alatt igyekezett feleségül
vetetni magát a gróffal, de hasztalan, Pongráczot egyáltalán nem érdekelték a nők. Ezalatt a
szomszéd kastélyban, Krivánkán, békésen éldegélt a Behenczy-család. Báró Behenczy Pálnak
és fiának, Károlynak régen nagy vagyona volt, de az idők múltával ez elfogyott, míg odáig
jutottak, hogy csupán a rozoga váruk és a gazdasszonyuk, Rozsákné maradt, egyébként
jóformán éheztek. Egyszer Károly eladta a vár harangját 600 forintért a szomszéd város
templomának, mire apja elzavarta otthonról fiát, aki ekkora szégyenbe hozta (mellesleg az
idősebb Behenczy a kapott pénzt megtartotta). Károly Nedecre ment, ahol beállt Pongráczhoz
udvari orvosnak. A nedeciek időközben lázasan készülődtek, ugyanis július elején a
megbeszéltek alapján a várat ostrom alá veszi a budetini honvédparancsnok, természetesen
csak gyakorlatozás végett. Egy nap Pongrácz furcsa (viszont)ajándékot kapott Motesiczky
Erzsébettől: Cervantes Don Quijotéját. Miután íródeákja felolvasgatott neki esténként a
műből, úgy határozott, felhagy a céltalan háborúzgatásokkal, s lemondta a hadgyakorlatot.
Egyik nap, az ebédnél Károly báró megpróbált nyilvánosan kikezdeni Estellával, mire
Pongrácz gombnyomásra megnyitotta alatta a földet, s egy titkos járaton a várbörtönbe ejtette.
Büszkeségében annyira meg volt sértve, hogy emberei már attól féltek, lefejezteti, ezért
Estella elhatározta, megmenti a bárót, aki cserébe feleségül veszi. Parasztasszonynak öltözött,
s egy zsákban menekítette ki a rabot. Mikor Pongrácznak tudomására jutott az eset, rögtön
utánuk küldte katonáit, de azok már csak azzal a hírrel térhettek vissza, hogy Estelláék
Besztercebányán kerestek menedéket. Ezt hallva a várúr rögtön levelet íratott, követeket
küldött Besztercére, s követelte, hogy a város elöljárói juttassák vissza a szökevényeket, de
azok megtagadták az engedelmeskedést. Erre aztán tényleg dühbe gurult Pongrácz, s
kijelentette, a városnak bűnhődni kell. Másnap aztán útnak indult a vár teljes serege Beszterce
ellen...
Második rész - Kedélyes atyafiak
Élt Zsolnán egy Trnowszky nevű gazdag vaskereskedő. Halála napján magához kérette három
fiát, s pályaválasztásra szólította őket. Péterből méhész, Györgyből orvos, Gáspárból pedig
juhpásztor lett. Péter meggazdagodott, de soha nem nősült meg. Gáspárnak szintén felvitte az
90

Isten a dolgát, ő háromszor nősült, s született egy fia, Miloszláv. György azonban szegény
maradt, s fiatalon meg is halt. Egy 11 éves kislány, Apollónia maradt utána. A gyámapaságra
Péter és Gáspár is igényt tartott, olyannyira, hogy a temetésen még ölre is mentek érte. Végül
Blázy Miklós polgármester az elhunyt néhai felesége rokonának férjénél, Klivényi József
írnoknál helyezte el Apolkát. Ezen Trnowszkyék úgy megsértődtek, hogy nem voltak
hajlandóak anyagilag támogatni a kislányt... Egészen addig, amíg egy napon Apolka nem
találkozott Péterrel az utcán, a nagybácsi pedig vett neki egy csomó édességet. Mikor ezt
Gáspár meghallotta, nem nézhette tétlenül a történteket. A két testvér szívből gyűlölte
egymást, így mindkettőjük igyekezett mindig a másiknál többet költeni a kislányra: ételt,
ruhákat, ékszereket vettek Apolkának. A pénz azonban legtöbbször Klivényi zsebébe
vádorolt, ezért Blázy kieszközölte, hogy vegyék el tőle a lányt, s felváltva helyezzék el a két
nagybácsinál féléves időközökre. A licitálás ekkor is folytatódott: tanítókat és szolgálókat,
egzotikus állatokat és növényeket hozattak, szebbnél szebb ruhákat és ékszereket rendeltek,
Gáspár még egy külön villát is építtetett kertjében. Az idő előrehaladtával Apolka és
Miloszláv összebarátkoztak, majd szerelem szövődött köztük. Mikor ezt Péter megtudta,
egyszerűen elzavarta házából a lányt, majd Gáspár is hasonlóan cselekedett, hiszen az ő féléve
már lejárt. Szegény Apolkának újból fel kellett keresnie Klivényiéket, akik másodszor is
befogadták. Egy nap, mikor már Klivényiné súlyos beteg volt, az írnok elvitte Apolkát
Lengeffy Elemér színtársulatának előadására, ahol megismerkedtek Behenczy Pállal. Az estét
Kubikné zavarta meg, ugyanis ő jött a hírrel: Klivényiné meghalt. Mikor a hazafelé vezető
úton Klivényi felajánlotta Apolkának, hogy feleségül veszi, a lány elrohant tőle. Rebernyik
János hajdú talált rá a Vág partján, s bevitte a városházára. Másnap Blázy elhatározta, hogy új
gyámszülőket keres az árvának, de még mielőtt ehhez hozzákezdhetett volna, menekülő
falusiakra és egy közeledő lovascsapatra lett figyelmes a főutcán.
Harmadik rész - A túsz
Természetesen Pongrácz gróf érkezett meg seregével. A honvédparancsnok és a polgármester
beinvitálta egy közeli kocsmába, ahol a várkapitány kedélyes borozgatások közepette
elmesélte jöttének okát. Társai próbálták lebeszélni tervéről (jól tudták, ha véghezviszi, amire
elszánta magát, mindannyiukat bolondokházába zárják), de ő hajthatatlan maradt. Végül a bor
kezdett a fejébe szállni, ő pedig elaludt. Ezalatt a zsolnaiak új tervet eszeltek ki, ami a
következő volt. Tudták, Pongrácz csak akkor fog visszafordulni, ha sértett büszkesége
kiengesztelésére a beszterciek békéltető követséget küldenek, s Estella helyett ideiglenesen
egy másik lányt ajánlanak túsznak. Mivel Apolkát Blázynak egész napi fáradozása ellenére
nem sikerült elhelyeznie, s még Lengeffy színtársulata is a városban tartózkodott,
megrendezhetőnek tűnt a műsor. A szervezést Pruzsinszky intézte, így a felébredő Pongráczot
már az a hír fogadta, hogy a küldöttség útban van. A "beszterceiek" este meg is érkeztek öt
színész és Trnowszky Apollónia személyében. Pongrácz rendkívül büszkén fogadta őket, s
beleegyezett az alkuba, majd a "hadizsákmánnyal" hazaindultak. A nedeci várban a gróf úgy
vigyázott a lányra, mint a szeme fényére. Gondját viselte, kényeztette, taníttatta. Mikor a
környéken elterjedt, hogy a várban fiatal lány lakik, újból visszatért a társasági élet a
kastélyba. Ifjú kérők jöttek bálokra, de Pongrácz féltékenyen őrizte Apolkát. Mikor az egyik
Ordódy-fiú arra vetemedett, hogy vállon csókolja a lányt, a sértett gróf éjszakai párbajra hívta,
ahonnan súlyos sebbel tért vissza. 20 napig élet és halál közt lebegett, de Apolka gondos
ápolásának hála, végül jobbra fordult az állapota. Mikor ez bekövetkezett, fiskálist hivatott
Zsolnáról. Apolka igencsak meglepődött, mikor az ügyvédben egykori szerelmére,
Trnowszky Miloszlávra ismert. A gróf ezt nem érzékelte, s kérte a vendéget, írjon egy
kérvényt, mert szeretné a lányt adoptálni. Miloszláv ezt meg is ígérte, de ezután rögtön
megkérte a lány kezét. Pongrácz nem túlzottan volt tekintettel a gyermekkori szerelemre, s
elhamarkodott lépéséért börtönbe vetette a fiatal ügyvédet. A sikertelen kísérlet után mást kért
fel a kérvény megírására. A megbízott személy, aki egyébként Miloszláv barátja volt,
igencsak meglepődött, mikor egy ablakból ölébe hullt gyűszűben apró papirost fedezett fel,
melyben valaki tudatta vele, hogy Tarnóczy Miloszláv a várban raboskodik...
91

Negyedik rész - Az éj
A hír, mármint hogy egy oligarcha saját kénye-kedve szerint tart foglyul egy köztiszteletben
álló ügyvédet, villámgyorsan terjedt. Egy pesti lap még cikket is közölt róla, mire a
belügyminiszter rendeletére elindult a hadjárat Miloszláv kiszabadítására. Pongrácz a szép
szónak és a küldött pandúroknak nem engedelmeskedett, így már-már úgy tűnt, tényleg
kénytelen lesz a budetini honvédparancsnok harc árán bevenni a várat, de szerencsére
időközben kiderült, hogy a nedeci várbörtönből egész föld alatti alagúthálózatok indulnak, így
az egyiken sikeresen kihozták Miloszlávot. A várbeliek nem értették, hogyan tűnt el a rab, és
rendkívül megijedtek. A grófon az őrülés tünetei mutatkoztak. Az idő előrehaladtával egyre
inkább borult el elméje, holott néha voltak egészen tiszta periódusai is. Miloszláv és Blázy
mindent megtettek, hogy kihozzák Apolkát a várból, de Pongráczcal nehéz volt ujjat húzni.
Végül egy megoldás maradt: elő kell keríteni Estellát, s vissza kell váltani a túszt. Jól
gondolkoztak, a hadiregula ellen Pongrácz sem mert véteni. Miloszláv ellátogatott
Behenczyék krivánkai kastélyába, ahol 600 forintért megvette Estellát Páltól. A hír hallatán
Károly ugyanúgy eljátszotta a sértődöttet, mint egykor apja a családi harangért, de végül apja
háta mögött ő adta el Estellát, s maga szerezte meg a felajánlott pénzt. Előkerítették
Lengeffyéket is, így újból előállt a "besztercei" delegáció. Ahogy közeledett a csere napja,
Pongrácz magához hívatott egy asztalost, s megbízta, készítsen neki egy monumentális
koporsót. Ezután körbejárta ismerőseit, és mindenkitől elbúcsúzott. A küldöttség jövetelének
reggelén elővezettette lovát, majd lelövette. Ezután közszemlére tette a koporsót, melyben a
felirat szerint Waterloo nevű lovának és neki kellett majdan nyugodnia. Felment a szobájába,
és valószínűleg mérget vett be (bár ezt a tényt a családtagok utólag igyekeztek cáfolni).
Lefeküdt ágyába, magához hívatta hű szolgálóit és szeretett Apolkáját, elbúcsúzott tőlük, s
kilehelte lelkét. Ahogy Pamutkay mondta, vele meghalt az "utolsó várúr". Közben megjöttek
a küldöttek. A szerelmesek örültek, hogy újból egymásra találtak, bár a tragédia árnyékot
vetett boldogságukra. Epilógus: gróf Pongrácz Istvánt végül nem kívánsága szerint lovával,
hanem egyszemélyes koporsóban a várnai családi sírboltba temették el; Trnowszky Apollónia
és Tarnóczy Emil összeházasodtak, az esküvőről részletes beszámolót közölt a trencséni
Vágvölgyi Lap című folyóirat.
Szereplők:
Mikszáth Kálmán, író
gróf Pongrácz Károly, képviselő és tábornok
Dugali bácsi, görög
gróf Pongrácz István, nedeci várúr
Sztrelnyik Matykó, gbelai javasember
Forget, nyugalmazott császári királyi őrnagy
Donna Estella, cirkuszi trapéztáncos
Pamutkay János, nedeci tiszttartó
Holub Mihály, nedeci udvari káplán
Kovács János, nedeci várnagy
Pruzsinszky Szaniszló (Tarcsay László), nedeci lengyel
Bakra Ferenc, nedeci íródeák
Ancsura, podzámeki parasztasszony
báró Behenczy Pál, krivánkai várúr
báró Behenczy Károly, a várúr fia
Rozsákné, krivánkai gazdasszony
Melitorisz Pál, gbelai pap
Matykó, nedeci lovász
Makovnyik József, nedeci káplár
Szurina Pál, nedeci őrmester
Komár György, nedeci káplár
92

Korenyák, nedeci toronyőr
Mravák Mátyás, nedeci zászlóvivő
Kral Demeter, nedeci katona
Szlimak János, nedeci katona
Barinka Gyuro, nedeci katona
Kovács Pál, nedeci katona
Kontopek András, nedeci katona
Trnowszky, zsolnai vaskereskedő
Trnowszky Péter, zsolnai viaszkereskedő
Trnowszky György, zsolnai orvos
Trnowszky (Tarnóczy) Gáspár, zsolnai juhpásztor
Trnowszky Apollónia, György lánya
Blázy Miklós, zsolnai bíró
Domák Mihály, eretnek
Klivényi József, zsolnai írnok
Klivényi Józsefné Zsuzsanna
Gongoly, zsolnai cigány
Szabó Pál, debreceni nevelő
Trnowszky Miloszláv (Tarnóczy Emil), zsolnai ügyvéd
Skultéty kisasszony, társalkodóné
Kubikné, zsolnai parasztasszony
Szmialovszky Antal, színész
Kalina György, színész
Rebernyik János, zsolnai hajdú
Hrubcso Pál, zsolnai toronyőr
Jágovics Bogdán, zsolnai kocsmáros
Lengeffy Elemér (Nawratil Samu), színigazgató
Katharina, Lengeffy felesége
Krizsán Katalin, nedeci szolgálólány
Sztercso Miklós, nedeci kozák
Rátky Pál, nedeci apród
Jutka, nedeci cseléd
Kotlányi Sámuel, trencséni szabó
Ordódy, huszártiszt
Breke Nep. János, budetini katonaorvos
Matinák János, zsolnai városi tanácsos
Malinákné
Kurka, zsolnai ügyvéd
Flóris János, zsolnai ügyvéd
Vakarcs, budetini honvéd
Brüll Ármin, vágújhelyi zsidó
Zubek Andrásné, privodai dajka
Limpa Valerius, zsolnai szabó
Matyej György, lapusnyai asztalos
Starvich báró
Vereczkey Pálné Motesiczky Erzsébet
93

• Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
(olvsónapló)
(1906-1908)
Mikszáth pontos társadalomképen alapuló, nagy művészi leleménye az, hogy
a magánéletben ütközteti meg azt a kétféle szemléletet, erkölcsöt és
magatartást, amelyet egyfelől Noszty Pál, másfelől Tóth Mihály képvisel.
(FÁBRI ANNA)
A regény egyik fejezetében Malinka Kornél, az új titkár megkérdezi a
földesúrtól, hogy mennyi a birtok jövedelme. Ráfizetek" - hangzik a válasz.
Minek gazdálkodik akkor méltóságod?" - kérdezi csodálkozva Malinka. Hát
akkor miből éljek?"
Fonákjára fordult világnak, fantomországnak mutatja ez a regény a
kiegyezést követő évtizedek nemesi Magyarországát. A dzsentrivel való kíméletlenül őszinte
szembenézésre konkrét történelmi körülmények késztették Mikszáthot: az 1905-ös
választáson megbukott az évtizedek óta kormányzó szabadelvű párt, az ún. darabont-kormány
uralma pedig nemesi ellenállási mozgalmat, úri földrengést" váltott ki. A történet magvát is a
valóság szülte: 1901-ben bácskai szenzáció" volt Ungár Lajos zsidó milliomos leányának és
egy dzsentrifiúnak a hasonló végkifejletű története.
A hagyományokból élő, tékozló nemességet Mikszáth ebben a művében is a humor és a
kritika kettős eszközével mutatja be. Élesen megformált jellegzetes alakokból és mellettük
számos színes zsánerfigurából alakítja ki szereplőgárdáját, az eseménysort a képzeletbeli
Bontó vármegyébe helyezi. A dzsentri és a vármegye ábrázolása azt mutatja, hogy A falu
jegyzője (Eötvös Józsefnek az 1840-es évek közepén írott műve) óta a magyar társadalom
képe jóformán változatlan.
Az expozícióul szolgáló trencséni kaland önmagában is kerek történet, de a főtéma minden
lényeges mozzanata megjelenik benne. A későbbi ismétlődések, visszatérések fogják össze a
látszatra kötetlen mesélőkedvvel előadott történetfüzért. A gátlástalan hozományvadász,
Noszty Feri most még Velkovics Rozáliának, a polgármester lányának a kezére (illetve
vagyonára) pályázik, de ez a terve - mivel váltót hamisít - meghiúsul. A második,
terjedelmesebb szerkezeti egységben Kopereczky Izrael Izsák áll
a középpontban; benősül a Noszty famíliába, főispánná teszik, és az ő vagyonának, valamint
befolyásának segítségével kezdődnek a széleskörű hadműveletek Tóth Mari behálózására. A
mű második felében összefonódnak a cselekményszálak, gyorsabban peregnek az események:
a somlyói szüret a kölcsönösen álruhás megismerkedéssel, a körmönfont udvarlás, a
leánykérés, a kompromittálás, a tetőponton a házasságkötés kikényszerítése, majd végül -
megoldásként - Noszty Feri lelepleződése és kényszerű továbbállása. Az úri família tehát
megszégyenül, de Noszty Feri utolsó szavai sejtetik: a dzsentri életvitele nem fog
megváltozni.
A szerkezet tehát több epizódcsoportból fonódik össze. Ez részben a sajátos műfaj
következménye: a mű 1906 októberétől tárcaregényként jelent meg a Vasárnapi Śjság
hasábjain folytatólagosan, könyvalakban csak 1908-ban látott napvilágot. Az egymás mellé
felsorakozó epizódok olyan hálót alkotnak, amely a dzsentri akcióba lépésekor válik
láthatóvá. A háló azonban nem csupán konstrukciós eljárás, hanem alapmotívum is, a hálót
szövő pók a dzsentri életelvét jelképezi.
A dzsentri elve: a lehető legnagystílűbben foltozni a szegénységet". Látszatvilágot épít
magának, egyre súlyosabb, megfizethetetlen hitelekből él, tisztségekbe és felbukkanó
vagyonokba kapaszkodik. A pénz és a hivatal megszerzésének egyik lehetséges eszköze az
érdekházasság. A Noszty klikk Kopereczkyből főispánt, Noszty Feriből szolgabírót csinál,
Tóth Mari pedig Noszty Pál szerint olyan deszka, amelyen mindnyájan kiúszhatunk a partra.
A leánynak több mint egy milliója lesz."
A vármegye életét a személyes érdekek irányítják, ezek alakítják az emberi és hivatali
kapcsolatokat, a törekvések középpontjában a pénz áll. A vagyonos polgár azonban kívül áll
94

ezen a vonzáskörön; Tóth Mihály és Tóth Mari magatartását az anyagi biztonság erős
alapokon tartja. Tóth Mari már amerikai lány", szabad levegőn és szabad beszéden"
nevelkedett. Krisztina asszonyt és Velkovicsékat azonban visszahúzzák a beidegzések, híjával
vannak a szilárd önérzetnek, ezért védtelenek a lesüllyedt arisztokratákkal szemben.
A szereplők két nagy tábora közül az első: Bontó vármegye vezetői, köztük az elkülönülő
Noszty família, a jelen kiskirályai. A Nosztyak, Horthok, Rágányosok, Homlódyak képezték a
megye krémjét, emberemlékezet óta ők uralkodnak a megyében." A dinasztia számos posztot
ural: bécsi excellenciás úr", kanonok is van köztük, maga Noszty Pál pedig parlamenti
képviselő, a miniszterelnök barátja. Az őseinek valamikor pallosjoga volt", de most kukoricát
morzsolnak otthon", neki magának már le van foglalva a fizetése". A Nosztyak közös vonása
a gondtalan életélvezet: a kártya, a sörházbeli kuglizás, a dorbézolás. Ide tartozik a költekező
udvarlás is, mely egyúttal a megkaparintható vagyonok behálózására irányul, és az élősködő
életvitel fenntartását célozza.
Noszty Feri úri svihák" (a Beszterce ostromából a Behenczy bárók és más hasonló Mikszáthfigurák
rokona). A dinasztia érdekeinek, szellemének és erkölcsi világának megtestesítője.
(Mutatósan tudott költeni", szükség esetén bámulatosan melegítő, rokonszenves hangja volt"
stb.) A színlelés, az alakoskodás és a pózok nagymestere. Megvan a nemesi rátartisága (+egy
Nosztyval beszélsz!" - csattan fel Kozsehuba javaslatára). A szíve még fogékony, a
lelkifurdalás olykor megingatja, őt is megigézi Tóth Mari bája, de akkor süllyed a
legmélyebbre, amikor ennek ellenére végigjátssza az alattomos szerepet.
Különc dzsentri Kopereczky báró. A történet elején már a tönk szélén áll, krapeci birtoka
csupán kétezer hold hozzáférhetetlen erdő" és egy veszteséges szántóterület. Annyi pénze
azonban még van, hogy a Noszty család utolsó szalmaszálként belekapaszkodjék, hozzáadják
Noszty Vilmát, hogy azután ő pénzelje Feri hozományszerző akcióit. Kopereczky
jellemvonásai: tanulatlanság, gyakorlatiasság, esetlen szégyenlősséggel párosult rámenősség.
A dzsentri ellenlábasaként először Kozsehuba Tivadart, a gyárost és vendéglő-tulajdonost
ismerjük meg. Nyersen realista, az ellenfelet pontosan ismerő üzletember". ž még ellenfelénél
is aljasabb, mert a váltóhamisításra való rábírással átlöki Nosztyt egy erkölcsi gáton (nem
kellett sokat erőlködnie), és a huszárhadnagy ezzel indul el a lejtőn.
Három ifjúkori jóbarát alkotja a dzsentrivel szemben álló pozitív erőket. A sziklaszilárd
erkölcsű Storm ezredes német, a trencséni kaland az ő korrekt eljárásával záródik, és a
befejezésben is kulcsfiguraként lép fel. Velkovics Mihály a polgár jellegzetes átmeneti típusát
személyesíti meg: becsületes, de hat rá a dzsentri vonzásköre (csak- nem oly mértékben, mint
a feleségére), sőt ő is nemességet szerez. Tóth Mihály viszont idealizált polgár: nemeslelkű,
önzetlen, sikeresen gazdálkodik. Önerejéből emelkedik fel, a kézműves munkában éppoly
tehetséges, mint a nagyszabású vállalkozásokban. Amerikában dollármilliókat szerez a
sóspereccel és a köménymagos kiflivel. Itthon földbirtokos lesz (a rekettyési uradalom
tulajdonosa), de megőrzi szellemi és gazdasági függetlenségét. Gyárakat létesít (kockagyárat",
gőzmalmot, fűrészmalmot, szeszgyárat, téglagyárat, valóságos kis Paradicsomot") - majd
gyors döntéssel, egészségre ártalmas voltuk miatt beszünteti őket. Eszményített figura; az őt
milliókhoz segítő Amerikából hazaköltözik, mert itt százszor nagyobb boldogság az élet".
Közhasznú, jótékony adományai megadják neki a társadalmilag hasznos polgár öntudatát.
Saját vasszorgalmából és tehetségéből megteremtett anyagi biztonsága, igaz embersége,
körültekintő óvatossága és családapai felelőssége segíti hozzá a dzsentri legyőzéséhez.
A színes karakterek egyike pl. Koleszár Mária, a tót dajka (a folklór élő voltát illusztrálja vele
Mikszáth). A dzsentri mellett nagy szolgálatot tesz a minden hájjal megkent, hétpróbás
komornyik, Bubenyik.
Gazdag élettapasztalat sűrűsödik a regényben, a társadalmi élet jellegzetes eseményei közül
pl. beiktatási ceremóniáról és megyegyűlésről kapunk (karikírozott) tablóképet, szüreti
mulatságról életképet. Az egyik legnagyobb társadalmi problémára, a magyarországi
nemzetiségek (tótok, azaz szlovákok, valamint németek és románok) helyzetére is felhívja a
figyelmet.
Az elbeszélő művészet és stílus alaprétege az anekdotázás, a kedélyes mese, széles
gesztusokkal (Abban az időben+"), de a hang és a nyelv rendkívül változatos. Mikszáth
95

kedveli a sarkítást, a párhuzamba állított ellentétet (Velkovics Rozália sírt, ahol nem látták,
egy csomó hitelező pedig káromkodott, ahol hallották"), a csattanót (Engem itt senki se
ösmer." - Hiszen éppen az a jó."). Költői színekkel fest tájképet pl. a tizenkettedik fejezetben,
Somlyó hegyéhez érkezve. A főmotívum képi illusztrációja a hálóját szövő pók", többször
előfordul (Kopereczky tőle tanulta a szövést; máskor sejtető párhuzamként Noszty Feri látja
meg, Tóth Marit lesve). Allegorikus betét a rókacsalád epizódja is. Máskor népdalban szólal
meg Noszty, a szerelmi hévtől elragadva (Nézz, rózsám, a szemembe"+).
Mikszáth stílusának fontos részét képezik a tömörített, szentenciaszerű mondatok. A fiatalok
szerelméről: mikor annak az ideje van, kijön a fű a földből, még ha bunkóval vernék is
vissza." A nemzeti sajátságokról: Minden egyes magyar hazafi két emberből áll", az otthon
pipázgató konzervatív haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle", a másik magára
öltve a közgyűlési atilláját" politizál, liberális és szangvinikus, jogállamot és egyenlőséget
ordít".
A szabad függő beszéd is az író kedvelt eljárása: a szóbeszédet is így szövi be. (Milyen
szertelen a szerencse! Gyereke születik a Kopereczkynek, új költség, de mindjárt lehagyít az
Isten egy nagy jövedelmet a prágai szeniorátussal.") Tóth Mari táncáról olvasva Noszty Feri
lélekállapotát is átérezzük: meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon nyomban;
száll, száll, ismeretlen világokon át." Az író is közbeszól olykor: hiszen a pénznek nincs esze
(pedig dehogy nincs)". A végkicsengés viszont éppen attól lesz elgondolkodtató, sőt
vészterhes, hogy Mikszáth nem kommentálja Noszty Feri vérlázítóan cinikus zárómondatait.
A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth írásművészetének csúcspontján született meg. A
humorból kibomló szatíra mellett idill, zsánerrajz, különc alak, úri svihák és egyéb típusok,
romantikus cselekményszövés, tiszteletet parancsoló életismeret, sokszínű világ jelenik meg
az anekdotafüzérből kibomló szerves nagyregényben, oldott élőbeszédszerű előadással,
hangulati árnyalatok váltakozásával, derűs és bájos epizódok sorát lezáró, komor kicsengésű
csattanóval.
96

• Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös (olvasónapló)
A történet a messzi múltba repít minket, amikor Magyarországo a török
"vendégeskedett" 150 évig. Kecskemét városa híres volt vásárairól, szép
leányairól. Ebben a regényben is vannak kemcskeméti szép leányok,
gyönyörű portékák, törökök, kurucok és egy tehetséges, de hetvenkedő
szabó. De miről beszél a köntös?
Szereplők:
Lestyák Miska, a szabó fia, főbíró; Cinna, cigánylány; Lestyák, a szabó; Olaj
bég; Csuda István, kuruc vezér.
Helyszínek:
Kecskemét.
A rövid tartalom:
Gonosz praktikák. Papoknak az ő nagy kapósságuk
A történet a török megszállás idejében játszódik. Kecskemét azon ritka városok közé tartozik,
amelyek szabadok, így azonban a törökök is, a kurucok is sanyargatják, mert nem tartozik
egyikükhöz sem. A kecskeméti vásárt meg is kell szüntetni a különböző ellenséges csapatok
állandó garázdálkodása miatt. A vásár megszűntével újabb módszert ötölnek ki a csapatok,
hogy pénzt csikarjanak ki a várostól: elrabolják a papokat, hogy csak váltságdíj fejében
válthassa ki őket a város. Mikor a város már inkább úgy dönt, hogy lemond a papjairól, akkor
a város vezető személyiségeinek a feleségeit rabolják el.
Új főbíró. Új környülállások
Összeül a városi tanács, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben. Odakeveredik Lestyák Miska
is, a szabó fia, és azt javasolja, hogy ajánlják fel a várost a törököknek, így legalább az
övéknek érzik és megvédik a kurucoktól, s így a városnak nem kell mindkét félnek fizetnie.
Sor kerül az új főbíró megválasztására is, de mivel senki nem akarja elvállalni a tisztséget,
kockadobással döntenek. Lestyák Miska dobja a legszerencsésebbet, így ő lesz az új főbíró.
Különös készülődések. Ágoston Kristóf követsége
Lestyák Miska hozzálát, hogy főbíróként kivitelezze a tervét: küldöttséggel készül Budára a
szultán elé, hogy a várost felajánlja neki. A küldöttségben ajándékokat és a szultánnak szánt
kecskeméti leányokat akar küldeni, ezért kihirdeti a városban, hogy azok a lányok, akik a
szultán feleségei akarnak lenni, jelentkezzenek. Mivel a város egyházi személyei (Bruno
gvárdián és Litkei páter) ellenzik Lestyák ötleteit, és igyekszenek felbujtani ellene a népet,
Lestyák elraboltatja őket Csuda Istvánnal, a kuruc csapatvezérrel.
Négy rezedaszállal elindulnak vala
Az összesereglett, szultánfeleségnek jelentkező lányok úri ruhákat próbálhatnak fel, s
kiválasztják közülük a legszebbeket: négy lányt. Köztük a legszebb Cinna, a fekete hajú
cigányleány. A követség elindul a négy lánnyal és az ajándékokkal Budára.
A császár előtt. Az égi mérnök
A követség sajnos nem jár sikerrel. A szultán pedig hajlandó lett volna elfogadni az
ajánlatukat (mint ahogy az ajándékokat és a lányokat el is fogadta), de mikor a kecskeméti
követség megtudta, hogy közvetlenül utánuk a nagykőrösi követséget fogadja a szultán,
megígértették vele, hogy semmiképp sem fogja teljesíteni a kérésüket (Kecskemét és
Nagykőrös állandóan rivalizáló városok voltak). A szultán megígéri, de éppen ez lesz a
kecskemétiek veszte: a nagykőrösiek ugyanis azt kérték a szultántól, hogy Kecskemét legyen
97

török fennhatóság alatt álló város, hogy az ő közelükben is legyen egy török központ. A
szultántól mindössze egy kaftánt kapnak ajándékba. A követség hazafelé tartva
összetalálkozik Cinnával, aki inkább megszökött a szultántól. Megijednek, hogy a szultán
kerestetni fogja, ezért levágják a haját és fiúnak öltöztetik, hogy ne ismerje fel senki.
A megcsúfolt város
A kecskemétiek felháborodva fogadják a hírt a sikertelen küldöttségről, és úgy határoznak,
hogy Lestyák Miksát börtönbe vetik. Apja közbenjár érte, hogy kiengedjék. Szabadon
bocsátását azonban a város egy feltételhez köti: neki kell elmennie a szultántól kapott
kaftánban Olaj bég elé, és közölni vele, hogy a város a bég által követelt összegnek csak a
felét tudja kifizetni. Lestyák retteg a feladattól. Odafelé menet összetalálkozik Cinnával, aki
rábeszéli, hogy cseréljenek szerepet, mondván, hogy ha a bég dühében meg akarná ölni őt,
mint követet, kiderülne, hogy ő nő, és megkegyelmezne neki. Lestyák belemegy a
megállapodásba. Ám csodálatos dolog történik: mikor a bég meglátja a követet a kaftánban,
megcsókolja a ruha szélét, és megkérdezi, mit parancsol. Mire Cinna: azt, hogy tűnjön el
egész csapatával a város közeléből. A bég azonnal engedelmeskedik.
A diktátor. Kecskemét fénykora
Cinna elmondja Lestyáknak, mi történt, Lestyák pedig diadalmasan elmeséli a városban,
mintha vele történt volna. Mindenki örömujjongásban tört ki, és újra megválasztják főbírónak,
ő pedig elhatározza, hogy feleségül veszi Cinnát.
A másik kaftány
Az esküvő napja állandóan eltolódik, mert Lestyáknak még nincsen elég pénze hozzá, Cinna
pedig kezd elbizonytalanodni, hogy tényleg szereti-e. Egészen belebetegedik. Az öreg szabó
erre egyszer csak egy örömhírrel áll elébe: megszerezte a pénzt az esküvőre! Mégpedig úgy,
hogy két idegen városból érkező követnek elkészíti a csodás erejű kaftán tökéletes mását. A
kaftán azonban el van zárva, és Cinnánál van a kulcs. Cinna azonban készségesen
együttműködik vele, és a szabó elkészíti a tökéletes másolatot. Mikor a megrendelők érte
jönnek, mégsem azt adja el nekik, hanem az eredetit: tanúja akar ugyanis lenni annak, hogy
milyen hatása lesz az ő tökéletes munkájának. Jelentkezik is a fiánál, hogy a következő
veszély esetén ő mehessen el a kaftánban a török elé. Így is lesz.
Az ítélet napja
Azonban a szabó mindenki meglepetésére fej nélkül tér vissza Olaj bég épp a városban van
ekkor, egy újabb fenyegető üzenettel, és ő is tanúsítja, hogy a kaftán nem az eredeti. Ezen
mindenki elképed, s elhatározzák, hogy előkerítik azt, aki felelős ezért. Cinna azonnal
jelentkezik is és színt vall. A tanács (élükön Lestyákkal!) halálra ítéli. Másnap Lestyák eltűnik
a városból. Elérkezik Cinna kivégzésének napja. Ekkor azonban hirtelen megjelenik Csuda
István kis csapatával, és elrabolják a lányt. Innen mindenki tudja, hogy Lestyák Miksa még él,
s hogy talán egyszer majd visszatér Kecskemétre.
98

• Mikszáth Kálmán: Gavallérok (olvasónapló)
A Gavallérokban Mikszáth Kálmán a dzsentri életmódot célozza meg, s hol
vonzó, hol pedig negatív oldaláról közelíti azt meg. A regényben egy Sáros
megyei esküvőt mutat be teljes hitelességgel, és azt próbálja megláttatni,
mennyire mást mutatnak a szereplők attól, ami a valóság.
A jól megrendezett gazdagság színjátéka valóban elhiteti az olvasóval, a nem
is létezőt, de a végén mindenki ráébred az igazságra.
Szereplők:
Az író; Csapiczky Endre; Bajnóczy Katalin; Az ifjú pár szülei; násznép
Helyszínek:
Lazsány; Gortva; Eperjes
A rövid tartalom:
A történet onnan indul, hogy az írót egy hírlapíró-társa, Csapiczky Endre, meghívja
násznagynak. A szerencsés választottat, Bajnóczy Katalint, Bártfán ismerte meg tavaly
nyáron. Az esküvőt Lazsányban, Katica szülőhelyén tartják majd. Csak édesanyja él, aki
második férjével, Lazsányi Istvánnal él. A lány állítólag igazán szép, szőke hajú, akiért
Csapiczky nagyon odavan.
Csapiczky egy igazi, elegáns férfi volt, akin mindig úgy állt a kabát is, mintha aznap hozta
volna a szabótól. Éppen ezért ő volt közös munkahelyükön a báli tudósító.
Persze ez nem azt jelentette, hogy gazdag is volt, csupán remekül értett ahhoz, hogy hitelesen
eltakarja a szegénységet.
Elérkezett aztán az esküvő ideje, és Csapiczky a felkért násznaggyal először Eperjesen
megszállt, majd az esküvő reggelén indultak tovább Lazsányba. Útközben sorban csatlakozott
hozzájuk a násznép, s mire a negyedik faluba értek, már egy kígyózó sorrá növekedtek.
Mindenkinél volt konyakosüveg vagy szivartárca, s mivel jó hangulatban telt az utazás, ha
valakinek meg kellett állni, akkor az egész sor megállt, akkor aztán körbejártak ezek a
bizonyos üvegek.
Közben egy Keviczky nevű úriember látva a felröppenő fácánokat, vagánykodva előkapta a
puskáját, s már el is ejtett egyet. Persze a hölgyek körében nem volt nagy sikere, így
elszégyellve magát az első arra járó cigánynak adta az elejtett madarat.
Eközben két másik úr, Pruszkay és Vidaházy pénzért játszottak, egyszóval igazán nagy
vidámságban múlatták az időt.
Gortván ismét megálltak, itt vették fel Csapiczky apját és húgát. Előtte azonban időztek itt
egy picit. Csapiczky apja egy kastélyban lakott egy szép, csendes és nyugodt helyen, s
ragaszkodott ahhoz, hogy pihenjen meg nála a vendégsereg. Madame Wraneau, a nevelőnő
gondoskodott az ételek felszolgálásáról, s bizony volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az
ételek kitűnőek voltak, a borok pedig fenségesek. Valódi mesterfogás volt minden étel,
pecsenyék, torták, nyalánkságok, közben szörpök. Az ételek folyamatosan váltották egymást,
a vendégek már csaknem lázadozni kezdtek.
A násznép olyannyira jól érezte itt magát, hogy eszük ágában sem volt tovább menni. A
vőlegény viszont aggódni kezdett, ahogy meglátta az időt. S mivel nem mozdult a nép, az
egyik inas hátára a következőt írta fel: "Menjünk, uraim, mert kikapok". S mivel az inas a
hátát kellett, hogy mutassa a vendégeknek a felirat miatt, egyikük ezt olyan sértésnek vette,
hogy felforrt benne az indulat. Szerencsére rövidesen sikerült lecsillapítani és a kínos incidens
hatására végre megbontották az asztalt.
99

Kisebb út után végre megérkeztek Katicáék házához. Az udvar már tele volt kocsikkal,
mindenki lebzselt és nevetgélt. Endre már nem láthatta a menyasszonyt, majd csak az
esküvőn. Egyre nagyobb lett a társaság, s a terem egyre kisebbnek tűnt. Végre megjelent a
vőlegény talpig díszben. Nagy nehezen a vendégek is elkészültek, főleg az asszonyok
szépítgették magukat végtelennek tűnő ideig. Amikor mindenki elkészült, belépett a terembe a
menyasszony. A násznép szája tátva maradt a csodálattól, olyan gyönyörű volt Katica.
Mindenki átvonult a templomba, s a ceremónia végeztével megkezdődött a nagy lakoma. Egy
biztos, senki nem maradt éhes ezen az estén. A menyasszony és a vőlegény megilletődötten
ültek egymás mellett, mindketten zavarban voltak, enni pedig egyáltalán nem bírtak valami
sokat az izgalomtól.
A lakodalom pedig igen jó hangulatban telt, tele tréfálkozásokkal, tósztokkal, és persze a
szülők is átadták hozzájárulásul ajándékukat az ifjú párnak, hogy azzal valamit
könnyíthessenek a közös kezdésen.
Lassan beesteledett, s kitöltötték a kávékat. Az ifjú házasok felálltak az asztaltól, még össze
kellett csomagolniuk az útra. Közben kezdetét vették a kártyapartik, az asszonyok pedig
félrevonultak cseverészni.
A házaspár indulása előtt a násznép még búcsút vett tőlük, s aztán tovább folyt még a
mulatozás, a tánc, az evés, ivás, egészen addig, míg a kakasok meg nem szólaltak.
Az emberek szétszéledtek, a hintók kifordultak az udvarból, és lassan mindenki elindult
hazafelé. Még útközben is megálltak, mert cigányokkal találkoztak, s előkerült a brácsa, a
hegedű, na, meg persze még egy kis pálinka.
S most már lehetett a következő lakodalomra készülni, az újabb mulatságra.
100

• Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
(olvasónapló)
Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen
kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a
törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja
hagyni.
Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal
zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem.
Szereplők:
Bélyi Veronka; János pap, Veronka bátyja; Billeghi Máté, halápi úr; Gregorics Pál; Wibra
Anna, szolgálólány; Wibra György; Kupeczky Márton, Gyuri tanítója; Sztolarik, közjegyző;
Gregorics Gáspár, Pál testvére; Gregorics Boldizsár, Pál testvére; Panyókiné, Pál testvére;
Krikovszky úr, besztercei polgármester; Münczné Rozáli, zsidó asszony;Müncz Móric, Jónás
fia; Mravucsán úr, bábaszéki polgármester; Madame Kriszbay; Adameczné, házvezetőnő.
Műfaja:
regény, anekdotikus stílusban.
Helyszínek:
Glogova; Besztercebánya; Szeged, Bábaszék.
A rövid tartalom:
A Legenda, 1. rész Viszik a kis Veronkát
Halápon meghalt egy tanítóné. Nem volt annak semmije: csak egy kecskéje, egy libája, és egy
2 éves kislánya. De volt egy idősebb fia is, aki pap volt Glogován. Billeghi Máté felpakolta
szekerére az örökségeket, Veronkát, a kétéves kislányt, egy kosárba rakták, aki csak azt vette
észre az egész utazásból, hogy egyre távolodnak a faluból.
Glogova régen
Glogova régen elég fejletlen volt. Országút sehol nem volt, a talaj pedig agyagos volt, tehát a
veteményeknek sem nagyon kedvezett. Szegénység volt és nyomor. A régi pap is meghalt. Az
iskola épülete pedig ütött-kopott volt.
Új pap Glogován
Új pap érkezett Glogovára, és beköltözött a paplakba. Kitudakolta, hogy mennyi lélek van a
faluban, mennyi a halálesetek száma évente, és mennyi a házasulandó párok száma. Hamar
rájött, hogy szinte minden a krumpliterméstől függ, és óriási a szegénység. Az ő fizetése is
nagyon csekély.
Megérkezett Billeghi Máté Veronkával, és János pap (mert így hívták az új papot) kiment
fogadni Mátét, de hamar látta, hogy rossz hírrel érkezett. Máté lepakolt, megmutatta a papnak
a húgocskáját is és a többi örökséget, azután pedig elmondta neki, hogy az édesanyja meghalt.
Jánost - amikor meghallotta a szomorú hírt - nem érdekelte semmi, még Veronka sem, hanem
elment imádkozni.
Az esernyő és Szent Péter
Imádkozás közben eleredt az eső. János rohant haza (mert féltette a kislányt, akit a ház előtt
egyedül hagyott), és meglátta a kosarat. Csodák csodájára talált felette egy fakó piros esernyőt
is. Gyorsan bevitte a gyereket a házba. Lassacskán az a hír terjedt el Glogován, hogy Szent
101

Péter tette Veronka fölé az esernyőt. János pap nagy gondban volt, mivel a szerény fizetéséből
csak nehezen tudta eltartani a szegény Veronkát. Isten azonban gondoskodott róluk.
Jánost egy idő után már az esernyővel hívták a temetésekre, és a második "esernyős"
temetésen fel is támadt az az ember, akit temettek. Ennek elterjedt a híre az egész világban, és
már mindenhonnan jöttek, hogy csodájára járjanak, és a varázslatos esernyő alatt esküdjenek
meg. Nagy jövedelem volt ez Jánosnak, és így a kis Veronkáról is tudott gondoskodni.
A Gregoricsok, 2. rész A tapintatlan Gregorics
Még régebben élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, akit tapintatlannak
gondoltak: mégpedig azért, mert az egész élete arra épült, hogy másoknak a tetszését,
rokonszenvét kivívja. Senki sem szerette őt, mindenkit bosszantott: ő azonban be akarta
bizonyítani a világnak, hogy értékes ember. Kém lett, és elég tekintélyes vagyonra tett szert,
ám ezt nem nagyon tudta róla senki. Volt egy ütött-kopott, régi piros esernyője, amit mindig
magánál hordott: az emberek ezt hóbortnak tekintették.
Gregoricsnak volt egy házvezetőnője, akit Wibra Annának hívtak. Mivel Pál úr nem volt
népszerű a nők körében, ezért ennél a szolgálójánál próbálkozott. Született is egy gyermekük:
a kis Wibra Gyuri.
Gyanús jelenségek
A pletykák miatt titokban tartották a gyerek származását. Titokban iskoláztatták, és kiderül,
hogy a kis Wibra nagyon tehetséges, okos fiú. Gregorics nagyon szerette a gyermeket, de
érezte, hogy a testvérei, az egész családja nagyon féltékeny rá. Egy napon beteg lett Gyuri, de
az orvos meggyógyította. Gregorics arra gyanakodott, hogy a testvérei mérgezték meg, ezért
innentől látszólag nem sokat törődött a gyerekkel, nehogy a család gyanítani kezdje, hogy az
ő fia. Elvetette az adoptálás ötletét is.
Gregorics továbbra is magánál hordta a piros esernyőt, és Gyurit az iskolában is csúfolták
emiatt. Ám Gregorics Pál makacsul ragaszkodott az ernyőjéhez, és még komoly összeget is
hajlandó lett volna fizetni érte a szerencsés megtalálónak, amikor eltűnt. Mindenki azt hitte
róla, hogy bolond.
Gregorics Pál halála és öröksége
Gyuri Szegeden tanult. Gregorics Pál egyik nap rosszat álmodott, és úgy érezte, meg fog
halni. A végrendeletét meg is íratta. Halála előtt Gregorics befalaztat Gyuri kis házikójába a
legnagyobb titokban egy üstöt. Wibra Ancsurával elküldetett egy táviratot Gyurinak, de
Ancsura nem külte el, mert úgy gondolta, hogy Gregorics Pál meg fog gyógyulni. De nem
gyógyult meg az úr, és már nem tudott beszélni halála előtt Gyurival. Így az örökségét sem
tudta átadni. A végrendelet nagyon furcsa volt, Gregorics Pál a vagyonának csupán kis
százalékáról rendelkezett, és a családjára nem hagyott semmit. A pénzre éhes testvérei kutatni
kezdenek az elrejtett vagyon után. Gyuri pedig ügyvédnek tanult, hogy legyen pénze.
Gyámatyjának Sztolarik urat nevezik ki.
A kapzsi Gregoricsok
Gáspár és Boldizsár fejvesztve és egymással versengve kutattak Pál vagyona után. A pénzt
azonban sehol sem találták. Kitudódott a híre annak, hogy Gregorics Pál a halála előtt
befalaztatott egy üstöt Gyuri házába. A két testvér egymást túllicitálva akarta megvenni a kis
házat. Végül közösen vették meg. A csalódásuk azonban határtalan volt, mert a testvérük
kijátszotta őket: csak ócska szegeket és vasakat rejtett az üstbe.
A vagyonnak pedig se híre, se hamva nem volt.
A nyomok, 3. rész Az esernyő kibukkan
Telt-múlt az idő, Gyuriból sikeres ügyvéd let. Mindenki biztatja, hogy házasodjon meg, de ő
nem akart. Egyre csak az elveszett kincs foglalkoztatja. Kiderült, hogy az apja pénze
valószínűleg valamelyik külföldi bankban van, és az arról szóló elismervény pedig a régi
ütött-kopott esernyő nyelében lehet. Gyuri kinyomozta, hogy az esernyőt elárverezték, és egy
bizonyos fehér zsidó vette meg. Később kiderült, hogy a fehér zsidó nem más volt, mint
102

Müncz Jónás. Gyuri édesanyjával és gyámapjával elhatározzta, hogy elmegy Bábaszékre
Müncznéhez (hiszen a férje eltűnt) az esernyőért.
A mi Rozálink
Régebben nem volt igazi város az, amelyikben nem volt zsidó boltos. Ezért Bábaszéknek is
kellett egy zsidó. Így került Bábaszékre Münczné. A zsidó asszonyt nagyon tisztelték a
városban. Közkedvelt személyiség volt, de egy kicsit jobban örültek volna egy férfi zsidónak,
ám Münczné férje eltűnt.
A szálak Glogovára vezetnek
Gyuri bement Münczné régiségboltjába, és bejelentette, hogy régi esernyőt szeretne venni.
Csak nagyon nehezen, 50 Ft ellenében engedte fel a padlásra az asszony, ahol az esernyők
voltak. Gyuri sajnos nem találta meg itt a keresett esernyőt. Elmagyarázta azonban, hogy
nézett ki, és Münczné esküdözött, hogy azt látta férjénél, amikor az utolsó útjára indult.
Gyuri már éppen elkeseredett, amikor Münczné Mórichoz, a fiához küldte őt, mert úgy
gondolta, hogy a fiú biztosan tud az ernyőről valamit. Így is lett, Móric mindent elmond, és
kiderült, hogy a szálak Glogovára vezetnek: az öreg Jónás tette évekkel ezelőtt egy ázó
kisbaba feje fölé a piros esernyőt.
A fülbevaló
Gyuri éppen már indult volna Glogovára, amikor kidobolták, hogy elveszett egy fülbevaló, és
a becsületes megtaláló jutalmat kap. Vannak még csodák: éppen Gyuri találta meg. Bevitte a
Városházára az elveszett ékszert. Egy bájos lány, a glogovai pap húga, vesztette el a
fülbevalót, aki éppen madame Kriszbay vállát borogatta. Veronka az asszonysággal utazott, és
a piacon megbokrosodtak a lovaik, tönkre ment a kocsijuk. Mivel Gyuri úgyis Glogovára
készült, felajánlotta, hogy elviszi őket (Veronkát és madame Kriszbayt).
Ám késő volt már az induláshoz, Mravucsán úr, a polgármester ott tartotta őket éjszakára.
A bábaszéki intelligencia, 4. rész Vacsora Mravucsánéknál
Wibra Gyuri és Veronka is Mravucsánéknál vacsorázott. Jól elbeszélgettek, és a társalgás
közben szóba került az esernyő. Elmesélték Gyurinak az esernyő történetét és a Szent Péterről
kialakult legendát. Gyuriban összeállt a kép, hogy az esernyőt az öreg Müncz Jónás tette
Veronka feje fölé, nem pedig Szent Péter, de nem mondta el.
A fiatal ügyvéd Veronkával is elbeszélget a pillangógyűjteményekről. A lány elmondta, hogy
a glogovai templomban vigyáznak az esernyőre, és ereklyeként tisztelik, az esernyő a lány
hozományát képezi. Gyurit nagyon feldúlta a hír, de nem árul el semmit. Mindenki nyugovóra
tért Mravucsánék házában.
Az éj tanácsot ad
Gyuri is lefeküdt aludni, de nem jött álom a szemére. A gazdagságon járt az esze, és azon,
hogy hogyan szerzi meg az esernyőt. Aztán nagy nehezen elaludt, és azt álmodta, hogy
találkozik Szent Péterrel. Az apostol azt tanácsolta neki, hogy vegye feleségül Veronkát.
Reggel nem is tartja rossz ötletnek a dolgot, hiszen Veronka nagyon szép.
Virradatkor a háziak még marasztalták őket, de ők sietve útnak indultak.
A harmadik ördög, 5. rész Czobor Mária rózsája, a földhasadék és a vén körtefa
Útközben beszélgettek és nézelődtek. Mivel nagyon messze volt Glogova, többször megálltak
pihenni egy kicsit, és addig sétálgattak. Egy várnál sétáltak és a bástyája előtt láttak egy
nagyon szép rózsát. Az a legenda járta, hogy Czobor Máriáé az a rózsa. Réges-régen ez a lány
leugrott a várból, mert egy parasztlegényt szeretett, és az apja nem engedte, hogy hozzá
menjen, hanem máshoz akarta hozzáadni. A parasztlegény rózsát ültetett a lány sírjára, amely
minden évben egyetlen bimbót fakaszt. Gyuri letépte a bimbót Veronkának, de a lány nem
fogadta el és eldobta, a visszavezető úton azonban felvette mégis.
A glogovai út elég zötykölődős volt, és eltörött a kocsijuk tengelye. Gyuri elment nyújtófát
vágni. Egyszer csak kiáltásokat hallott: egy ember volt a hasadékban, de Gyuri kimentette.
103

Kiderült, hogy János pap voot a bajba jutott ember, Veronka bátyja. A pap megkérdezte
Gyurit, hogy mit kér cserébe azért, hogy megmentette az életét. Gyuri nem tétovázott, hanem
azt mondta: "Veronka kezét". A pap belegyezett így már csak Veronkát kellett megkérdezni,
de ő egyelőre nem válaszolt.
Három üszög
Egyenesen a pap házába mentek, és vendégül látták Gyurit. Gyuri hívatta gyámatyját, hogy
hozzon neki jegygyűrűket. Sztolarik úr eljött, és elhozta a gyűrűket is. Bementek egy szobába,
hogy nyugodtan tudjanak beszélni, eközben Veronka kihallgatta őket. Megtudta, hogy ő csak
egy eszköz az esernyő megszerzéséhez.
Sztolarik és Gyuri megnézte az esernyőt és kétségbeesve tapasztalták, hogy nem a régi nyele
volt rajta. Megtudták, hogy a régi nyelét elégette Adameczné, a házvezetőnő üszögnek.
Viszik a kis Veronkát
Gyuri ráébredt, hogy valójában szereti Veronkát, és csak a lány a fontos neki, de eközben
Veronka eltűnt. Az egész falu a lány keresésére indul, de Gyuri találta meg, és mindent
elmondott neki. Veronka megbocsátot, és összeházasodtak a szerelmesek. Az esküvőn részt
vett Wibra Anna, Gyuri anyukája is. Nagyon boldogan éltek, míg meg nem haltak!
104

• Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (olvasónapló)
Ezt a világhíres regényt számtalan nyelvre lefordították, filmeket is
készítettek belőle. A történet hősei pesti gimnazisták, akiknek a legnagyobb
kincs egy kicsinyke szabad terület a Pál utcában, ahol játszhatnak, s amit
mindenáron megvédenek, megtanulva közben, hogy mi is a barátság, a
becsület, az önfeláldozás.
Szereplők:
A Pál utcai fiúk: Boka, Nemecsek, Geréb, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele,
Leszik, Csónakos, Geréb, Richter, a vörösingesek: Áts Feri, a két Pásztor..., Janó, a tót,
tanárok, szülők, cselédek, szomszédok, őrök, orvos, ügyvéd, édességárus, diákok, járókelők...
Helyszín:
Budapest 1889
A rövid tartalom:
I. rész
A regény elején rögtön megismerkedünk az osztályban a kémia órán a főbb szereplőikkel.
A kísérlet közben megszólalt az utcáról egy zongor-verkli, és minden figyelem odalett.
Tavasz volt és a nap már csalogatta ki a fiúkat a szabadba. Délután gyűlést szerveztek és
elnökválasztást. Az iskola előtt Csónakos megpróbált alkudni az olasz édességárussal, majd
Nemecsek mesélte el, hogy a két Pásztor elvette a játékgolyóit, amiből kettő üveg volt, és erre
még Boka is felháborodott. Ha egy erősebb fiú elveszi egy gyengébbnek a dolgait, azt
einstand-nak nevezik "különleges pesti gyerekszóval." Mindenki érezte, hogy ezt már nem
lehet annyiban hagyni.
II. rész
Megismerjük a grundot, ami a legnagyobb boldogság a pesti fiúknak a nagy házak
rengetegében, ahol nem lehet sehol sem játszani.
A grund egy üres telek volt, aminek egyik végében egy tót fát őrzött, és ami a Pál utcai fiúk
főhadiszállása és játszótere volt. A grundon voltak erődök, amiket Boka parancsára, mert ő
volt a kapitány, erősítgettek, de az erődöket Nemecsek és Csónakos építette. A grundon
mindenkinek megvolt a tisztsége, mint egy igazi hadseregben, azzal a különbséggel, hogy itt
minndenki tiszt volt, egyedül Nemecsek volt közlegény. Azon a napon, amikor az
elnökválasztás volt, először ért Nemecsek a grundra és meglátta Áts Ferit, aki elvitte a zászlót.
A fiúk, amikor egyenként megérkeztek, újra elnököt választottak, ezúttal is Bokát, bár volt 3
ellenszavazat, és elhatározták, hogy meglátogatják az ellenfél, a vörösingesek főhadiszállását,
a Füvészkertet.
III. rész
Boka Nemecsekkel és Csónakossal indult el a Füvészkertbe, hogy egy papírlapot hagyjanak
ott, amin ez áll: Itt jártak a Pál utcai fiúk.
Nem volt könnyű terep a Füvészkert. Hatalmas kőfal vette körül, felnőtt, éjszakai őr is
vigyázott a kertre. Volt egy rom és egy sziget a közepén, amit csónakkal vagy a hídon lehetett
megközelíteni, de ott két őr állt a vörösingesek közül. A fiúk nehezen jutottak előre, csalános
volt a térség, az őrökkel is vigyázni kellett és a Füvészkert őre is nagyon szemfüles volt. A
szigetre csónakkal jutottak be végül és Nemecsek beleesett a jéghideg vízbe és bőrig ázott. A
csónaknál otthagyták Csónakost és Nemecsek és Boka kúszott tovább a helyre, ahol a
vörösingesek tanácskoztak. Ekkor meglátták a vörösingesek közt Gerébet és ki is hallgatták,
ahogy mindent elmond a grundról, amit a vörösingesek meg akarnak szerezni. Mikor
elmentek, Boka kitűzte a papírt és rohantak vissza Nemecsekkel. A vörösingesek hamar
105

észrevették, hogy ottjártak, és utánuk iramodtak. A három fiú egy üvegházba menekült, ahol
Nemecsek ismét a hideg medencében kötött ki. Végül sikerült elmenekülniük a
Füvészkertből. Nemecseknek összeadtak a lóvasútra, hogy minél hamarabb hazaérjen, mert
már jégé fagyott a márciusi széltől a vizes ruhákban.
IV. rész
Az iskolában mindenki az előző napi kalandot tárgyalta. Tudták, hogy a három fiú sikerrel
járt, de nem tudták a részleteket, mert Bokából és Nemecsekből egy szót sem lehetett kihúzni,
Csónakos pedig össze-vissza fecsegett és nagyokat lódított. Óra után Rácz tanár úr behívatta
Weiszet, Barabást, Kolnayt, Cselét, Nemecseket, Richtert, Lesziket magához és felelősségre
vonta őket a gittegylet miatt. Kiderült minden. A tisztségek, a feladatok, előkerült a pecsét, a
zászló, a gitt, és Rácz tanár úr elkobzott mindent, és feloszlatta az egyesületet, valamint
megtiltotta, hogy bármilyen egyesületet alapítsanak. Mialatt a kioktatást folyt, Nemecsek
kikapart egy jó adag gittet, ami az új egylet alapja lehet. El is határozták, hogy a grundon
közgyűlést tartanak délután. El is kezdték a gyűlést délután, de Nemecsek észrevette az áruló
Gerébet, aki a tóthoz sompolygott a farakások közt. Nemecsek kihallgatta őket és megtudta,
hogy Geréb szivarral lefizette a tótot, hogy kergesse ki a fiúkat a grundról, mert más fiúk
akarnak ide jönni, akik mindig tudnak majd szivart, sőt forintot is adni. A tót belement.
Nemecsek nagyon feldúltan visszament a többiek közé, hogy elmondja Bokának, de ő még
nem érkezett meg, ezért elé akart menni, mert azt gondolta, hogy ő talán még tud hatni
Gerébre. Közben a gittegylet nem tudta, milyen fontos ügyben szaladgált Nemecsek, ők csak
azt látták, hogy nem törődött a gyűléssel és elment, ezért gyávának és árulónak mondták ki, és
beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa kis betűkkel.
Közben Nemecsek az utcán elmondott mindent Bokának és még látták Gerébet, de amikor
utána kiáltottak, az csak nevetve elszaladt.
V. rész
Két nappal később a Füvészkertben a vörösingesek gyűlést tartottak. Áts Feri, a vörösingesek
vezére kihirdette, hogy holnapra tűzte ki a háborút. A raktáros jelentette, hogy a raktárból
ellopták a pál utcaiaktól zsákmányolt zászlót, és hogy egy picinyke lábnyom volt a raktár
körül. Meghallgatták Gerébet, aki elmondta, hogy megvesztegette a tótot, hogy harc nélkül
megkapják a grundot. Áts Feri nagyon mérges lett emiatt, és gyávának nevezte Gerébet, de ő
azt mondta, hogy ő bizony nem gyáva, ő velük tart és Pál utcaiak ellen. Gyávának nevezte a
Pál utcaiakat, de ekkor leugrott Nemecsek a fáról, ahol addig rejtőzött és a szemükbe vágta,
hogy közülük a legkisebb sem gyáva, hiszen Ő is ellopta a zászlót, és akár megverhetik, de ő
nem fut el. Áts Ferinek nagyon megtetszett a bátor kislegény, és hívta, hogy álljon be közéjük.
Nemecsek persze nem lett áruló. Kicsavarták a kezéből a zászlót, és mivel Áts Feri azt
mondta, hogy túl kicsi a veréshez, hát megfürösztötték. A kicsi Nemecsek büszkén kiáltotta
Geréb szemébe, hogy áruló, és mikor elment, tisztelegtek neki a vörösingesek, Gerébet pedig
rögtön kizárták a csapatukból.
VI. rész
Boka kiáltványt függesztett ki a grunra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a
parancsnokot. Boka mindent elmondott, mindenki felesküdött a csapatra. Boka elmondta a
haditervet és elmondta, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de
Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban - aki már nagyon beteg volt és
minduntalan köhögésrohamok törtek rá - nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta,
hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket.
Bár Nemecsek szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen
teljesítette Boka utasításait. Megérkezett Geréb és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza,
de Boka nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.
Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az
szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök
elfelejtette rágni a gitttet, ami kiszáradt. Ezt akarták kitárgyalni, de megérkezett Geréb apja,
aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem
106

is volt magáná,l azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka
pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.
VII. rész
Másnap latin órán Rácz tanár úr is észrevette, hogy a fiúk majd kibújnak a bőrükből. Az egész
iskola lázban égett, sokan részt akartak venni a csatában, jelentkeztek, harcolni, kémkedni
vagy csak nézőnek, de Boka nem engedett maguk közé idegent. Mentek a grundra
gyakorlatozni. Geréb levelet küldött a cselédjükkel, hogy kihallgatta a Füvészkertben a
vörösingeseket és megtudta, hogy azok csak másnap támadnak, és elküldte Nemcseknek az új
könyvét, amit apjától kapott, mert kiderült róla, hogy mégsem áruló. Kérte, hogy fogadják
vissza és bocsássanak meg neki. Boka visszafogadta Gerébet, és beállt mindenki a helyére.
Követek érkeztek a vörösingesektől, akik elhozták a hadüzenetet, megállapodtak a harc
szabályiban és megkérdezték a bátor Nemecsek címét. Meg is látogatták a kis Nemecseket,
aki lázasan feküdt otthon és nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy már másnap lesz a
háború, és akkor ő kimarad abból.
VIII. rész
Gyönyörű nap volt a háború napja. Hatalmas volt a sietség az iskola után, és háromnegyed
kettőkor már mindenki a helyén volt. Boka elmondta, hogy kissé megváltoztatta a haditervet
és egy sáncot ásatott, ahol a legerősebbek megbújnak majd, és onnan támadnak az ellenségre.
Fél háromkor megérkezett az ellenség, és csak a csapat egyik része támadott az idősebb
Pásztor vezetésével. Áts Ferivel a vörösingesek másik felével a jelre várt, hogy majd akkor
támadnak, ha Pásztorék már győztek. Pásztorékat azonban legyőzték a Pál utcaiak és
egyenként bezárták őket a tót kunyhójába. Hiába várta Áts Feri a trombitajelet, az nem jött.
Aztán azt hallották, hogy a Pál utcaiak éljeneztek. Erre berontottak és bizony hiába voltak
kevesebben, teljesen pihentek voltak a Pál utcaiak seregével szemben. Nagyon erősen
nyomultak előre és egyszer csak Áts Feri elkiáltotta magát, hogy szabadítsák ki a kunyhóban
levőket. Egyszerre azonban ott termett Nemecsek, aki a láztól "megtáltosodva" a földre
fektette az idegen vezért. A vörösingesek között hatalmas lett a zavar és végérvényesen
elvesztették a háborút. Az ellenség elment és csak Áts Feri álldogált ott és nézte, amint
mindenki körülvette Nemecseket, akit kineveztek kapitánynak. Amikor Áts elment, mindenki
tisztelgett neki. Aztán megjelent Nemecsek rémült édesanyja, aki már mindenütt kereste a
beteg fiút, aki csak úgy megszökött az ágyából. Az egész csapat hazáig kísérte őket. Végül
csak Boka maradt a ház előtt és keservesen sírt. Aztán megérkezett Nemecsek apja is és ő is
csak sírt vele. Aztán Boka egyedül maradt az utcán, de látta Áts Ferit, aki eljött, hogy
Nemecsek állapota felől érdeklődjön.
IX. rész
Itt néhány bejegyzés következik a gittegylet jegyzőkönyvéből, ami tartalmazza, hogy
Nemecsek Ernő nem gyáva és nevét tévedésből írták kis betűvel, és hogy Boka János nevét a
történelemkönyvbe be kell írni Hunyadi neve mellé, mert legalább olyan jó vezér ő is. És a
legyőzöttek nevei közé pedig az Áts Feri nevét. Továbbá bejegyzések állnak a kiszáradt gitt
miatt, amit Kolnay, az elnök nem rágott, és ami miatt az elnöknek fegyelmit szavazott meg az
egyesület, és ami nagyon nem tetszett az elnöknek és azt mondta rá: "szemétség".
X. rész
A Rákos utcában, ahol Nemecsekék laktak, nagy volt a csend. Minden szomszéd lábujjhegyen
járt, hogy nehogy megzavarja a kis beteget. Mindenki kérdezősködött, hozott valamit, de csak
azt a választ kapták, hogy a kisfiú nagyon rosszul van. Amikor megérkezett Boka és elmondta
Nemecseknek, hogy a gittegylet mindent megbánt vele kapcsoltaban és még díszoklevelet is
készítettek neki, amiben bocsánatot kérnek és csupa nagybetűvel írják a nevét, de a kis
Nemecsek nem hitt Bokának. Megörült a hírre, hogy Áts Feri ott járt előző este és utána
érdeklődött, és azt is megtudta, hogy a vörösingesek új vezért választottak, az idősebb
Pásztort, de kitiltották őket még aznap este a Füvészkertből, mert a Füvészkert igazgatója
megelégelte a nagy lármázásokat. A kis Nemecsek a láztól már mindenfélét elképzelt. Sem a
107

szülei, sem Boka nem tudta lecsitítani. A kisfiú biztosan tudta, hogy meghal, pedig nem is
hallotta, amikor az orvos azt mondta az édesapjának, hogy már nem éri meg a reggelt, de talán
az estét sem. Mire megérkezett az egylet, hogy átnyújtsák a díszoklevelet, Nemecsek már
meghalt.
A fiúk hazamentek, Boka pedig a városban bolyongott, majd a grudra ment be, hogy kisírja
magát. Tanúja volt, hogy Barabás és Kolnay ünnepélyesen kibékültek. Nemecseken és a
grundon tűnődött és a kunyhóban furcsa szerszámokat látott meg. Ekkor tudta meg a tóttól,
hogy a grund tulajdonosa házat építtett arra a helyre, amiért ők harcoltak, amiért Nemecsek az
életét adta.
108

• Móra Ferenc: Aranykoporsó (olvasónapló)
Móra Ferenc Aranykoporsó című alkotása a tőle megszokott meseszerű
történetektől eltérő, rendhagyó.
Ez a nagyon érdekes történelmi regény a harmadik évszázad végére kalauzol
bennünket, s tanúi lehetünk Diocletianus császár uralmának, valamint a
keresztény hit elterjedésének, beleszőve fiának, Quintipornak szerelmi
történetét és tragikus végződését.
A regény egyszerre izgalmas, szomorú és romantikus.
Szereplők:
Diocletianus; Domina Prisca; Quintipor; Galerius; Valeria; Titanilla; Maximianus; Maxentius;
Constantinus, Constantius; Quintus és felesége; Bion; Lactantius; Mnester, Tages, Trulla,
Varanes, Hormizda, Nonnus; Pantaleon
Helyszín:
szíriai császári palota, Nikmédia, Antiochia; Valeria; Salona; Apate; Alexandria; Nílus, Líbiai
sivatag; Bajae; Anulinus-palota; Byzantium
A rövid tartalom
I.
A történet a szíriai császári palota márványfalai között kezdődik. Mindenki erejét vesztett és
bágyadt a hatalmas hőség miatt. Hangot egyedül az apródok tanulószobájából lehet hallani,
ahol Nonnus tart órát az apródoknak. Az udvar nagy része a székvárosban, Nikmédiában van
a császárral, míg a másik része Antiochiában a császárnéval, akik tavasz óta várják a császárt
és az udvar másik részét, de az útjuk hónapról hónapra csak tolódik.
Nonnus éppen az új római alkotmánytant próbálja az apródok fejébe verni. Az óra kellős
közepén egy ijedt páva rikácsolva rohan be az ajtón, maga után húzva egy kislányt, aki fél
kezével a farktollaiba kapaszkodik, a másik kezében egy pogácsát tart. A páva kikapja a
pogácsát a kezéből és kiszabadítja a farktollait is. A kislány lehuppan a földre és sírni kezd.
Szerencsére hamarosan a dajka is megjelenik, s mivel a kislány nem igazán szándékozik
abbahagyni a toporzékolást, meglehetősen erélyesen rákiált. Erre persze mind a negyven tanú
összerezzen, hiszen a kislány a szentségesek családjához tartozik, ez látszik a ruházatán, a
használt hangnem pedig felségsértésnek számít.
Valaki azonban rászól az ajtóban állva, a hadi tribunusok viseletében, de arany nyaklánca a
császár medalionjával utal rá, hogy a felségek közül való. A gyerek azonnal elhallgat, és
bátyusnak szólítva mindjárt átkéredzkedik hozzá. Ő pedig menyasszonykámnak szólítva a
dajkát, már el is mennek. Nonnus pedig tovább folytatja az órát és a rengeteg rangfélét kezdi
kifejteni, ki mit csinál, mi a feladata és hogyan kell szólítani.
Az órát azonban ismét félbeszakítja valami, jelen esetben a kapu felől hangzó tompa bőgés.
Nonnus először azt hiszi, a medvék, melyeket Galerius caesar rendelt meg Sirmiumból. A
kapuhoz közeledve azonban kiderül, hogy csupán egy szamár, akit egy piszkos testű paraszt
üt, ahol csak éri. Nonnus néhány rézpénzt odadob a parasztnak, hogy minél előbb takarodjon
innen, és ezzel véget vessen a rendbontásnak. A paraszt azonban elégedetlenkedni kezd és
tudatlanságában elkezdi a császárt szidalmazni az anyagi helyzet miatt, bár fogalma sincs
róla, hogy kit ócsárol. A helyzet elfajul és Nonnusszal tettlegességig fajul a helyzet. Két tudós
jelenik meg, az egyik Bion, a matematikus, aki egyben csillagjósa Diocletianus császárnak, a
másik Lactantius, a rhetor. Az utóbbi sokkal temperamentumosabb, így ő lép közbe. Úgy
ítélve meg a helyzetet, azt javasolják, hogy engedjék el a parasztot, aki már úgy is megkapta a
magáét. Távozás előtt azért még kikönyörög egy kis pénzt tőlük, majd el is megy.
109

II.
A két tudós nevetgélve vesz búcsút Nonnustól. Velük tart a titkár, Quintipor is, aki kisegítette
őket, amikor pénzt adtak még a parasztnak, mert náluk nem volt egy fitying sem. Bionnak
Quintipor olyan, mintha a saját fia volna. Bion ebédelni hívja őket, de Lactantius nem tarthat
velük, mert a püspökhöz, Mnesterhez hivatalos. Így Bion és a fiú együtt indulnak be
elfogyasztani az ebédjüket.
III.
A világ négy ura között semmi sem zavarja az összhangot, székhelyeik között pedig óriási a
távolság. Hosszú időre pedig nem hagyhatták magára országaikat. Uralkodásának 18. évében
Diocletianus szükségét érzi egy személyes összejövetelnek, melynek színhelyéül Antiochiát
jelöli ki. A négy uralkodó közül elsőként Constantinus érkezik meg, ő jön a legmesszebbről.
Apjával kilovagol, hogy kicsit beszélgethessenek. Az anyjáról kérdezősködik, akitől egészen
pici gyermekként elszakították, de az apjától nem tud meg semmit. Ő sem látta már jó ideje.
Aztán elmeséli, hogy a menyasszonya nem Fausta, akit az apja gondol, hanem egy volt
rabszolgájuknak a lánya, Minervina, a dajka, aki ráadásul keresztény. Így megvásárolni nem
tudja, csak akkor lehet az övé, ha feleségül veszi. Az apja nem örül a hírnek, hiszen őket a
császár már egészen kicsi gyerekként, Fausta születésekor egymásnak rendelte. Az apja
figyelmezteti, hogy ha kitart a döntése mellett, el fogják venni tőle a lányt, s a lánytól az
életét.
IV.
Valeria városában nagy a nyugtalanság, mert a jazigok betörtek. Elakad a gabonaszállítás,
mindent megdrágítanak a kereskedők. A jazig betörés azonban otthon tarthatja Galeriust, így
megakadályozhatja az uralkodók találkozóját, amire már fél éve készül a város. A rhetor,
szomorkodik különösképpen, hiszen olyan sokat készült a beszédére. Bion, a matematikus
barátja nyugtatja meg, hogy lesz találkozó, ne idegeskedjen emiatt.
Quintipor el kell hogy menjen átadni egy üzenetet Maxentiusnak, Maximianus fiának, aki
szintén ott nevelkedik a császár udvarában. Bion Titanillához, Galerius lányához irányítja,
biztosan ott megtalálja. Addig elkíséri barátját, majd elmegy. Quintipor meglehetősen kínos
helyzetben találja őket és Varanest, s kis időbe beletelik, mire észreveszik őt. Maxentius
lánynak nézi az ifjút és gúnyolni kezdi, majd provokálja. Amikor elkezdi simogatni a fiút,
hogy meggyőződjön róla, valóban lány-e, akkor a felgyülemlő indulattól az akkorát lök rajta,
hogy Maxentius elesik. Hála Titanillának, elvicceli a dolgot, így Maxentius megbékél.
V.
Titanilla elküldi Maxentiust és Varanest is, mert már unja mind a kettőt. Kettesben marad
Quintiporral, és meglehetősen kínos helyzetbe hozza. Kacérkodik vele, olyan, mintha el
akarná csábítani. Majd odaviteti a ládikáját, kinyittatja a fiúval, amiből egy véres kéz esik ki.
Quintipor megretten. A kéz egy borbélyé, akinek Titanilla ócsárolta a munkáját, ezért a
kedvéért Maxentius levágatta. Quintipor elrohan.
VI.
A császár feleségét, Domina Priscát, szinte sohasem lehet látni, talán egy évben egyszer.
Biztosat senki sem tud. Udvarhölgyeket nem tartanak, csak ápolónőket, de azok is vele együtt
elzárkózva élnek. Nem őrült, csak néha hatalmába keríti a szörnyű fejfájás, ilyenkor napokig
nem tud se enni, se aludni, csak járkál fel-alá, s azt sem veszi észre, hogy az ápolónők kísérik.
Aztán gyermekaltatókat kezd énekelni. Majd leguggol, s úgy tesz, mintha egy tipegő gyereket
tanítani járni, végül felsikolt, s addig rohangál, amíg el nem zuhan és álomba nem sírja magát.
Majd napokig alszik, s kiabálva ébred. Amikor először történt vele ez, azt hitték, meghalt, de
vert a szíve. Állítólag egy démon szállja meg ilyenkor, melyet ki kell űzni. Már mindennel
próbálkoztak. Mindhiába. Végül az udvari főorvos azt tanácsolta, forduljanak a főgyógyító
istenhez, Aesculapiushoz, akinek a pergamumi szentélyét személyesen kell felkeresni a
betegnek. Nekivágnak hát a hosszú útnak.
Valéria és az anyja beszélgetnek a beteg egy józanabb pillanatában. Valéria is nagyon
110

oldogtalan, amiért belekényszerítették egy házasságba Galeriusszal, akit sosem fog férjének
tekinteni, csak urának, és sosem akar neki gyereket szülni.
Galerius megérkezik. Véres történeteket mesél a keresztények gyilkolásáról, amitől a
császárné rosszul lesz, így Titanilla orvosért szalad. Pantaleon jön, aki keresztény orvos.
Ekkor derül ki, hogy a császárné egyik gyermekét egykor azért ölték meg, mert azt hitték,
keresztény. Az orvos beszéde megnyugtatja a két nőt. Ad nekik egy fakeresztet, hogy tegyék a
párnájuk alá, ha alszanak.
VII.
Diocletianus megérkezik Antiochiába. Hatalmas lelkesedéssel fogadják, a parasztok
ünneplőbe öltöznek. A császár elégedett. A menet Pessinushoz közeledik, Galateia városához,
ahol csatlakoznia kell Maximianusnak is. A két társcsászáröleléssel, és csókkal üdvözli
egymást. A tömeg kettéválik és megérkezik Tages, a főpap. Üdvözlésül egy bíborszínű
lúdtojást hoz, melyet az egyik szent lúd tojt aznap reggel. Maximianus vállalja, hogy viszi, de
ahogy int a kezével, már el is ejti, s hiába ugrik érte a főpap, az már szét is törik a kövön. A
tojás azonban üres, ami állítólag azt jelenti, hogy a bíborhéj magába szívta a tojás belsejét. Ez
azt jelenti, hogy az istenek akarat az, hogy az egész birodalom a két császár szolgálatára
legyen.
Már majdnem elérkeznek Antiochiához, de még egy Apate nevű falucskán át kellett menniük.
Feltűnően üres a falu, egy lélek sincs az utcákon. A falu végén egy vályogházból kutyaugatás
hallatszik, ezért a császár parancsot ad az átvizsgálására. Vagy húsz rongyos férfit és nőt
hurcolnak ki onnan. A beszélgetésből hamarosan kiderül, hogy keresztények, s az egyik
Quintusnak, a császár kertészének a testvére. A császár először mérges lesz, de Anthimus, a
kertész testvérének őszintesége, és a látvány, hogy nem jelenthetnek veszélyt rá nézve,
megnyugtatja, s parancsot ad, hogy lássák el őket ennivalóval és ruhával.
VIII.
Elterjed a hír, hogy a császárnét Pantaleon, a keresztény orvos kezdi gyógyítani mindenféle
kuruzslással. Mindenki képtelenségnek tartja, hogy holmi keresztény varázslat ejtse
hatalmába a palotát. Egyelőre azonban semmit sem lehet tenni. Hamarosan kiderül, hogy
Pantaleon valóban nagy mágus és a császárné már az ágyát is elhagyta, sőt, még a
hálószobáját is. Pár nap múlva már egy órát sétál a palota kertjében és beszélget a kertésszel
is. Láthatóan javul az állapota.
Közben megérkezik a menet Diocletianusszal és Maximianusszal. A rhetor elkezdi köszöntő
beszédét, melyre úgy készült. A császár hatalmas meglepetésére lányával felesége is ott ül,
hogy fogadja őt. A tömeg őrjöngve köszönti a császárt. Elindulnak a palota felé. A császárné
azonban visszafordul, vele a tömeg is. Hátul egy embercsoport áll a lovasok elé. Látni akarják
a császárt, legalábbis Diocletianus nevét kiabálják. A császár int és a katonák elé lép. Egy
falusi ember pálmaággal a kezében a császár elé fektetve elkiáltja magát: "Dicsőség Dávid
fiának!". A ruháikat a földre terítik, a császár azon lépked feléjük.
IX.
Quintipor szalad Quintusért, hogy siessen gyorsan, mert a Dominus hívatja. Hatalmas lakomát
rendeznek a császár tiszteletére, ott van Balsas is, a főkóstoló. Biztos, ami biztos. Az asztalnál
a császár és a császárné felidézik, hogy éppen ma lenne a fiuk 18 éves, akiről 16 éve nem
tudják, hogy hová lett. A császárné újra elmesélteti vele a fiuk halálának történetét, hogy
meggyőződjön ismét arról, hogy tényleg meghalt. Akkor Pessinus körül táboroztak, s reggel a
császár kilovagolt a gyermekkel, hogy elvigye a jósnőhöz, aki az ő jövőjét is megmondta,
hátha megmondja a gyerekét is. Mire a császárné felébred, gondolta, visszaérnek. A ló
azonban megbokrosodott. A gyerek a szakadékos patakparton legördült, egyenesen a patakba,
ami már el is ragadta, csak az egyik szandálkája kavargott még egy ideig egy örvény tetején.
Megérkezik közben Quintus és Quintipor. Rövid beszélgetés után a császár Quintipor
tisztjéről érdeklődik, s mikor kiderül, hogy még nincs neki, kinevezi a saját titkárának, s
megparancsolja neki, hogy egy óra múlva legyenek nála Bionnal, a matematikussal. A
111

császárné újra sírva fakad, mikor megtudja, hogy a fiú 18 éves, éppen annyi, amennyi az ő
fiuk lenne, ha élne.
X.
Bion és Quintipor megérkeznek a császár dolgozószobájához. Amíg a császár és Bion
beszélgetnek, Quintipor az erkélyen várakozik. Titanillában gyönyörködik. Eközben a császár
Biont a csillagok állásáról faggatja, s arról, jelent-e ez valami változást.
Majd hívatja Quintiport és aludni küldi, Bionnal viszont még tovább beszélget. Kiderül a
beszélgetésből, hogy Bion annak a jósnőnek a fia, aki annak idején a császárnak megjósolta,
hogy ő lesz a világ uralkodója. S most kiderül az is, hogy azon a napon, amikor a kisfiúval a
jósnőhöz rohant, az azt jósolta, hogy a fia csak akkor fog bíbort viselni, ha senki nem tudja
róla, hogy ki ő, még ő maga sem. A császár akkor elrohant és nem hallgatta végig a jósnőt,
pedig az még mondani akart valamit. Most megdöbbenve hallgatja Biont, hogy megtudta, ki
is ő valójában. A jóslat második része szerint a császárt maga Bion fogja eltemetni, olyan
aranykoporsóban, amilyen nem lesz több a világon. Még két év, és a fiú betölti a 20. életévét,
amit a jóslat szerint meg kell várni. Tehát a császár mindenkinek hazudott a gyermek
halálával kapcsolatban. A fia nem más, mint Quintipor, akit Quintus, a kertész és felesége,
Sapricia nevelt fel. Őket azonban valahogy el kell távolítani a fiú közeléből. Elhatározza,
hogy Salonába fogja küldeni őket, hogy rendezzék be az új palota kertjét.
XI.
A császári család még mindig vacsorázik, mikor a császár dolgozószobájában kialszanak a
fények.
XII.
Constantinus Apatéba utazik szerelmével, a dajkával, hogy találkozzon oly régen látott
édesanyjával, akitől kisgyermekkorában elszakították. Az asszony kezdetben nagyon kimért
és távolságtartó, majd lassan kezd feloldódni. Velük van Mnester, a püspök is, aki ott helyben,
Constantinust és Minervinát Constantinus anyja, Helena jelenlétében megáldja.
XIII.
Titanilla az előző este a kelleténél több elfogyasztott bortól zúgó fejjel ébred. A szíve is üres,
aminek örül. Egyedül Quintipor jut eszébe, s ekkor elmosolyodik. Ő olyan ártatlan és tiszta.
Aztán váratlanul megjelenik az apja, és beszélgetésbe elegyednek. Az előző este tett
észrevételi alapján Titanilla megkérdezi apját (ami régen soha nem mert volna megtenni,
hiszen Galerius nem a türelméről volt híres), hogy miért utálja a Dominust. Az apja elmesél
neki egy régi történetet, egy csatáról, ami Carrhaetben volt. Ott Diocletianus megalázta őt, és
ő a díszkocsiján utazott Constantiusszal, Galeriusnak pedig, a római birodalom caesarának
futnia kellett utánuk a légiók szeme láttára bíborcipőben és bíborpalástban a fején a caesari
koszorúval. Ezt már üvöltve meséli, s tör-zúz mindent, ami az útjában került. Megfogadta,
hogy ezért a megaláztatásért kegyetlen bosszút fog állni. Szóba kerül az is, hogy Titanillának
jóban kell lennie Maxentiusszal, Maximianus fiával, hogy Galerius a markában tudja őt
tartani, bár a lánynak ez csöppet sincs ínyére.
XIV.
Bion Alexandriába utazik, sőt, Quintipor már azt is tudja, hogy Quintusék, a nevelőszülei is
elhagyják, mert Salonába rendelte őket a Dominus. Titanillát sem látta már két hete, és az
igazat megvallva sokat gondolt rá. A császár mellett rengeteg munkája van, ez minden
energiáját leköti. Azt is látja, hogy a császárnak mennyi dolga van, néha még késő este is,
éjszakába nyúlóan járkál a dolgozószobájában.
Elérkezik az utolsó nagy tanácskozás a társuralkodókkal és a hét miniszterrel. A császárnak
nagyon rossz kedve van. Minden napot azzal kezd, hogy áldozatot mutat be az isteneknek.
Eddig minden ülés előtt kedvezőek voltak a jelek, ma azonban Tages rosszkedvűen jelenti
neki, hogy az istenek valamiért neheztelnek, mert a belek lyukacsosak és a máj pereme
hiányzik. Kiderítik, hogy az istenek azért haragszanak, mert valaki a jelenlévők közül nem
112

tiszta szívvel áldozik. A császár a gyülekezetnek felteszi a kérdést, ki az, aki nem hisz az
istenekben. Ketten is jelentkeznek, mondván, hogy ők keresztények. A császár megkéri őket,
hogy hagyják el a helyiséget, a főpapot pedig arra kéri, hogy gondoskodjon új áldozati
állatról. Az ülésen Galerius előáll a kérdéssel, hogy mi legyen a döntés a keresztények
dolgában, de Diocletianus azt későbbre tervezi, arra egy külön ülést akar szánni. Maximianus
szerint az istenteleneket (ahogy ők a keresztényeket nevezték) legalább a hadseregből el kéne
távolítani. Egyébként is nagyon elgondolkodik magában, hogy nagy istene lehet ezeknek a
keresztényeknek, biztosan nagy a hatalma, s végiggondol több olyan esetet is, melyben a
keresztények az istenük hatalmára hivatkoztak, és valóban nagy erő állt mellettük. Ráadásul ő
az első olyan isten, aki tiltja a gyűlöletet, ami pedig az ő isteneik közül egynek sem jutott
eszébe. Továbbá feleségét is elsőként ennek a keresztény orvosnak sikerült valamilyen szinten
meggyógyítani, de legalábbis javítani az állapotán. Hosszas és egyre komolyabb vita alakul ki
az ülésen a keresztényekről és arról, milyen sorsot kellene nekik szánni.
XV.
A consistorium ülései titkosak voltak, de másnap már egész Antiochia tud valamit a
határozatokból. Azt beszélik, hogy a császár össze fogja íratni az istenteleneket, azaz az
összes keresztényt.
Esténként a cirkuszban nagy tüntetések vannak a szünetekben, ekkor lelkesen éltetik Krisztust
és a püspököt. A kereszténység a városokban nagyon megerősödik. Titanilla és Quintipor újra
találkoznak, és egyre kedvesebben beszélgetnek. A fiú mindig elpirul, és zavarba jön, amikor
Titanilla dicséri, de láthatóan egyre nagyobb kettejük közt a szimpátia. A lány elhívja
magával egy Ammonius nevű embert meghallgatni, aki állítólag Afrikából érkezett és mindig
hatalmas tömeg állja körül, valami szónokféle. A tömegben azonban nagyon felfokozott
hangulat uralkodott, megjelennek a csendőrök is, akik korbáccsal verik szét a tömeget, s
jobbnak látják gyorsan elmenni onnan.
XVI.
Ammoniust a csendőrök elhurcolják, majd a püspök elé viszik. Mnester megtudja, hogy
Ammoniust Nikodémia püspöke küldte hozzá. Mnester maga hinni akart a harmadik személy,
azaz a Szentlélek létezésében, de azt nem ismerte el, hogy egyenrangú lenne az Atyával és a
Fiúval. A templomba vezeti az új szónokot és az felmenvén az emelvényre, lelkes
prédikálásba kezd. A gyülekezet megáldása után egy közös vacsora következik, ahol
Ammoniust már nem találják, se másnap, se harmadnap.
XVII.
Quintipor hosszú levélben fejti ki Bionnak a vele történteket. Leírja azt is, ami az istenekkel
kapcsolatban foglalkoztatja. Egyre többet morfondírozik a keresztények istenéről, kezdi
érteni, de még sem tudják őt meggyőzni, sem az orvos, Pantaleon, sem Mnester, a püspök.
Leírja, hogy megérkezett Galerius caesar, aki tettre akarja hívni a császárt a keresztények
ellen, akik a lakosság úgy egy huszadát teszik ki. A császár azonban békés megegyezést akar.
A császárnéról is úgy hírlik, hogy felvette a keresztséget, de a lánya Valéria, most eddig utált
urának ad igazat, és azóta a császárné nem is engedi maga mellé.
XVIII.
Quintipor egyre azon töpreng, mi az a mámor, ami hatalmába kerítette. Ez az érzés idegen
számára. Azzal már tisztában van, hogy szereti Titanillát, de másképp, mint az athénéi meg a
korinthoszi lányokat. Egy nőt sem lát olyannak, mint őt, mindegyikben talál valamit, ami nem
vetekedhet Titanillával. Már szívből gyűlöli Maxentiust és Varanest, akikkel látta. Quintipor
soha, még gondolatban sem jutott volna oda, hogy a lány is szereti őt. Most is csak titokban
incselkedett vele, s amikor meghallotta Maxentius hangját, gyorsan azt parancsolta a fiúnak,
hogy tegyen úgy, mintha felolvasna neki.
XIX.
113

Bion, Lactantius, Heptaglossus, a múzeum- és könyvtárigazgató, valamint Mnester arról
beszélgetnek, mi vár vajon a keresztényekre. De hogy rossz napok várnak rájuk, abban
biztosak voltak.
XX.
A császár és Bion beszélgetnek. A császár nem hiszi, hogy feleségét a keresztény orvos
meggyógyította, csupán úgy véli, elaltatta egy időre a szenvedéseit. Egyébként is sokkal
inkább izgatják a nikodémiai összeesküvés ügyei. Majd Quintipor felől érdeklődik, s megkéri,
figyelje a fiút. Aggasztja, hogy kevés időt tölt hasonló korú fiatalokkal. A csillagok azt
jósolták, hogy egy nő megnyitja a szívét, de mindketten megnyugszanak, mikor arra
gondolnak, hogy az egyetlen nő, akitől már nem szalad el, az Titanilla, ő pedig úgy sem jelent
semmiféle veszélyt. Újra megkéri Biont, hogy tájékoztassa, amikor fia rátalál az igazira. Majd
Galerius futárja érkezik, s a császár dühös, amiért már megint a keresztények gondjával
zaklatják.
A császár összeszorított szájjal hallgatja végig a panaszokat, anélkül, hogy akár a
felháborodásnak, akár a fölbátorításnak jelét adná.
A tárgyalás közben Quintipor lép be, s hozza a hírt, miszerint az úrnő le akarta magát vetni a
mélybe a Paneum tetejéről. A császár azonnal távozik. Váratlan földrengésre lesznek
figyelmesek.
XXI.
A földrengés szokás szerint tengerrengéssel járt együtt. Több omladékra azt a figyelmeztetést
írták fel ismeretlen kezek: "Jaj nektek, ha meg nem tértek!". Hamarosan az a hír járja, hogy a
figyelmeztetés a keresztényektől származik. A nép haragra gerjed, s kiáltozni kezdik, hogy
halál a keresztényekre!
Nem lehet többé habozni. Nemcsak a nép lecsendesítésére, hanem a saját lelkiismerete
megnyugtatására is ki kell bocsátani az új rendeletet, amely a polgárjogok elvonása alakjában
erkölcsi halállal bünteti a keresztényeket. Nemcsak hogy minden keresztény szabad ember
elveszti hivatalát, ha vonakodik az isteneknek áldozatot bemutatni, de a törvény előtt se
jelenhet meg, se mint panaszos, se mint tanú, mert a törvénykezés mindig áldozatbemutatással
kezdődik.
A császár némi töprengés után aláírja az edictumot. Mindössze annyi változást kívánt, hogy a
keresztényekre még csak célzás se legyen benne. Elégnek véli, ha általánosságban szól
mindenkihez, s fenyegetéseivel is általában fordul mindazok ellen, akik nem hajlandók
áldozatot bemutatni a birodalom fejének. Ezt az intézkedést alkalmasnak találja a forrongó
tömegek lecsendesítésére is, a keresztények észretérítésére is anélkül, hogy határozott
beavatkozás volna az istenek harcába. Úgy tűnik, az intézkedés hatásos, s a császárt az is
boldoggá teszi, hogy felesége állapota ismét jobb. Arról fogalma sincs, hogy felesége is
felvette a kereszténységet.
Majd megérkezik Galerius, tarisznyájából egy véres fejet húzva elő. A császár alig jut szóhoz
a döbbenttől, mikor megtudja, hogy Pantaleoné, az orvosé. A császár maga hívatta az orvost,
de nem így gondolta. Galerius próbálja meggyőzni, hogy ez volt a felbújtó Nikodémiában.
Mindenütt arról beszélt, hogy a császár az Antikrisztus, akit a keresztények istene minden
ivadékával el fog pusztítani.
A császár pedig szó szerint értelmezve a történteket, úgy gondolja, igaza van Galeriusnak,
hiszen a saját fiáról beszélhetett az orvos, Quintiporról (de ezt nem mondta meg Galeriusnak).
Szóba kerül Anthimos neve is, aki Quintusnak a testvére. Talán ő szólta el magát a fiúról. Úgy
dönt, Quintusról ő gondoskodik. Többé nem beszélhet. A császár egy hétig lázban fekszik,
majd miután felépül, azt tanácsolják neki, tegyen hosszabb hajóutat a Níluson. Az udvari
személyzeten kívül úgy dönt, még Quintiport és Titanillát viszi magával.
XXII.
A nílusi úton a császár csak a fiával szeretett volna együtt lenni. Ő viszont távolságtartó,
ugyanakkor roppant tisztelettudó. Éppen úgy, mint ahogyan egy szolga viselkedik az urával.
Titanilla, akit éppen állandóan derűs jókedve miatt hozott magával a császár, szintén
114

lehangolt és unott, tőle szokatlan módon. A császár mit sem sejt abból, ami a fiú és a lány
közt zajlik. Hiszen még ők maguk sem tudják. Játszadoznak egymással, dacosan hol egymást
nézik, hol gyorsan elfordítják fejüket. Egyikük hidegsége azonban csak erősíti a másikét. A
császárt pedig egyre nagyobb aggodalom fogja el, mert nem tudja, mi lehet az oka annak a
végtelen nagy szomorúságnak, amit fia szemében lát.
Éppen a líbiai sivatagban járnak, amikor hirtelen hatalmas homokvihar kezd tombolni.
Menekülni már nincs idő. Látni és hallani semmit nem lehet. A császárnak még annyi ereje
van, hogy magához rántja a fiát, s vele együtt temeti be őket a homok.
Mikor magukhoz térnek, már bent fekszenek a szakadékban. Titanilla vidáman újságolja a
császárnak, hogy mindenki megvan. Valamiért megfordult a rossz kedve, s ugyanígy
Quintiport is mintha kicserélték volna. Másnap a császár hálaáldozatot mutat be, amiért
megmenekültek.
XXIII.
A salonai építésvezetőség átadja szokásos havi jelentését az asztalra. A jelentésben az is
benne áll, hogy Quintus, a kertész lezuhant egy körtefáról és halálra zúzta magát. Felesége,
Sapricia pedig rokonaihoz költözött Apatéba. Majd jelentkezik Tages, a főpap, aki nagyon
gondterhelt. A keresztények ügyéről van szó. A börtönök már úgy tele vannak, hogy néhány
állami gyárat is ki kellett üríteni a foglyok számára. Sok ezren vannak, mégsem lehet
hozzájuk se érni egyetlen keresztény miatt. A császár haragjában azonnal tudni akarja, ki az,
aki az útjában áll. Megtudja, hogy nem más, mint a saját felesége, a császárné. A császár
azonnal hozzá siet. Tudja, hogy felesége húz az új istenhez, de afelől sincs kétsége, hogy nem
fog ellene játszani. Beszélni próbál vele, s mivel keményen összeszólalkoznak az istenekről, a
császár véletlenül elszólja magát a fiukról. Nincs mit tenni, most már mindent el kell neki
mondani. Beavatja hát a titokba, a császárné pedig hallva mindent, átadja férjének a keresztet
és a pergament, amit a keresztény orvostól kapott, jelezve ezzel is, hogy lemond új hitéről és
ismét a régi isteneknek él. A császár azt tanácsolja neki, hogy ezek után utazzon el Bajaeba,
hogy ne legyen fiuk közelében, nehogy elárulja magát véletlenül. Bion, a matematikus fogja
oda elkísérni.
XXIV.
Lactantius, akinek a helyét Mnester jobbján jelölik ki, elbúcsúzik keresztény testvéreitől,
mivel a császár rendelete küldi Rómába, akit szerintük mostanában az Isten teljesen
átengedett a Gonosz hatalmának. A szertartás alkalmával Mnester odalép a kereszt lábához, és
mirtáját megemelve imára szólítja fel testvéreit meghalt nővérükért, Priscáért, a császárnéért.
Diocletianus császár feleségét, a hitehagyott Prisca nővért eltemette tehát a keresztény
egyház.
XXV.
Diocletianus reggeltől estig dolgozik minisztereivel, mérnökeivel, hogy tökéletes birodalmat
adhasson majd át fiának. Titanilla időközben enged gőgjéből, s így Quintipor is nagyobb
bizalommal mer hozzá közeledni. A császár örül annak, hogy legalább egyvalaki van a
császári családban, akin keresztül a fiú hozzájuk kapcsolódik. Aggódik a közelgő idő miatt,
amikor Quintiport is Bajaeba kell küldenie. A császárné már megerősödött, és Bion is
alátámasztotta, hogy kész arra, hogy a fiával legyen anélkül, hogy véletlenül elárulja magát.
Lactantius olyan üzenetet is visz Rómába, melyet nem ismer, s köztük szerepel az is, hogy a
keresztény foglyok közül az erős, szálas férfiakat tartsák fenn a cirkuszi játékok számára, így
majd csak vadállatokat kell hozatniuk Afrikából.
A császárné egyik fő gondja az, hogy találnak-e olyan lányt, aki majd méltó fiukhoz,
Quintiporhoz. A császár tudja, hogy Varanesnek, a félkezű perzsa királynak van egy húga,
Hormizda, akit szépsége miatt egy toronyban tartanak elzárva. Elhatározza, hogy ő lesz a
megfelelő nő fia számára. Olyan valakit küld érte, aki már elkötelezettje valakinek, s
rábízhatja a gyönyörű nőt. Ezért dönt Maxentius mellett, akinek a szívét Titanilla már rabul
ejtette. A császár Titanillát küldi el átadni a hírt Maxentiusnak. A lány Quintipornak csak
115

annyit mond, meddig lesz távol, de az okát az utazásnak nem árulhatja el. Az viszont
egyértelműen látszik rajta, hogy feltűnően rosszkedvű és sápadt.
XXVI.
Elérkezik a nap, amikor Titanillának vissza kell érkeznie. Quintipor ki akar menni elé a
kikötőbe, de pont elkerülik egymást. Visszasiet, és figyeli a lány ablakát. Amikor kialszanak a
fények a lány szobájában, követi őt, s vár, amíg a lány a császárral beszél. Egy óra is eltelik,
amikor nyílik az ajtó, s a fiú elszalad. Újra a lány ablakát figyeli, de az hirtelen a háta mögött
terem, s ezzel Titanilla rajta kapja. A nyolc napos egymástól való távolság felbátorítja a fiút, s
le sem tudná tagadni mérhetetlen örömét, hogy újra látja a lányt, s ez viszont is így van. Ezen
az estén felszínre törnek az érzelmeik, és először az életben megcsókolják egymást. Kiderül,
hogy nemcsak a fiú, de Titanilla is Bajaeba utazik.
XXVII.
Bajaeba érkezve a császárné első dolga az, hogy a fiatalokat elválasztja egymástól, s egy
másik villában biztosít szállást a lánynak. Titanilla gyűlöli ezért a császárnét, de nem tud mit
tenni, s közömbösséget színlel. Hiszen, ha kiderülne, hogy van köztük valami, abból nagy
botrány lehet, mivel Quntipor csak egy rabszolga (egyelőre mindenki ezt tudja róla). Így csak
délutánonként tudnak egy-egy órácskára találkozni. Egyre jobban eluralkodnak rajtuk az
érzelmeik és egyre inkább nehéz számukra az egymás nélkül töltött idő. Néha már a
kétségbeesésig hiányoznak egymásnak.
XXVIII.
Constantius fiával Alexandriába menet útba ejti a császárnét. A Domina azon töpreng, mit
csináljon addig a fiúval, amíg a Flaviusok ott időznek. Közben a császár megírja, hogy már
meg is vásárolta a fiú számára a palotát a Via Nomentanán, melybe hamarosan Hormizda is
beköltözik, aki már úton van Maxentiusszal a görög tengeren.
A császárné úgy dönt, Quintipor mégis legyen köztük a vacsorán, öltsön díszruhát és legyen
jelen, mint tálaló. A fiú nagyon dühös, hiszen ott lesz Titanilla is apjával, Galeriusszal, és
látni fogja őt, amint rabszolgamunkát végez. A vacsora alatt már megnyugszik, mert Titanilla
lopva többször is ránéz, de egy váratlan pillanatban, amikor szóba kerül Maxentius neve, a fiú
zavarában melléönti a vörösbort, és rámegy a ruhájára. Kimegy, s a lány, hogy
utánamehessen, szintén magára önti pár perc múlva a saját poharát, mintha véletlen lenne.
Megnyugtatja Quintiport, majd Trullától, a dajkájától kér olyan port, amivel a fiú ruhájából a
foltot kiveheti.
A vacsora után Constantius megjegyzi a császárnénak, hogy a szolgálófiúja mennyire hasonlít
őrá. A császárné azonban gyorsan elterelte a szót és elhessegette a gondolatot a caesar fejéből.
XXIX.
A császárné másnap korán hívatja Titanillát, s megkéri, hogy kicsit fesse ki őt, mert nem akar
Constantiusék előtt olyan sápadtan mutatkozni. A caesar tele aggodalommal hozza szóba
előtte a keresztényeket és az üldöző rendeleteket, ugyanis ideutazva Maximianus országain
keresztül, csak korbácsokkal, kínpadokkal, és karóba húzott asszonyokkal, valamint
vadállatok elé dobott gyermekekkel találkozott. Csupa borzalommal találkozott, melyek
nagyon megviselték. A császárné kifakad, s úgy dönt, velük utazik Alexandriába, hogy
segítségükre legyen a császárnál. Nehezére esik, de úgy dönt, nem viheti magával Quintiport,
ezért rábízza Titanillára, amíg ő odalesz. A lány örömében életében először megcsókolja az
Augusta lábát.
XXX.
A császári gálya éppen hogy elhagyja a kikötőt, mikor Tit (mert Quintipor már csak így
szólítja) már keresi a fiút (akinek pedig Gránátvirág a beceneve, ha kettesben vannak). El sem
lehet szakítani őket egymástól, csak úgy isszák egymás jelenlétét és az együtt töltött perceket.
Érzelmeik pedig egyre csak erősödnek. Szinte reggeltől késő estig együtt vannak. És ez így
megy egy héten keresztül. Egyik nap egy olajfaerdőnél kötnek ki, ahol véletlenül egy férfiba
116

akadnak, akiről kiderül, hogy Tit ismeri őt. Gyorsan odébbállnak, de amikor Quintipor ezt
megtudja, elkezdi gyötörni valami rossz érzés, arra gondol, mi van, ha más köze is volt annak
idején a lánynak ehhez a férfihoz. Rosszkedvűen mennek haza. A rosszkedv még másnap is
tart, de aztán megenyhülnek. Hazafelé menet Quintipor megcsúszik, s legurul egy törmelékes
lejtőn, amitől meghúzódik a lába.
XXXI.
Mivel Quintipornak még másnap is igen fáj a bokája, úgy döntenek, bemennek a piacra és
vesznek neki egy botot. A fiú folyamatosan amiatt aggódik, mi lesz, ha valaki meglátja őket.
Aztán már semmivel sem törődnek. El sem engedik egymás kezét. Betérnek egy Olajbogyó
nevű helyre, behúzódnak egy sarokba, és ott ücsörögnek nagyon sokáig. Fiatal házasoknak
nézik őket. Nem törődnek senkivel egymáson kívül. Fültanúi lesznek egy új vendég
elégedetlenkedésének, aki orvosi gyógyfüvekkel és varázsszerekkel kereskedik. Benyúl a
zsebébe és elővesz egy levágott ujjpercet, mely egy római püspök segédjéé volt. Ott volt ő is,
amikor sütögették a rostélyon. Állítólag hatalma van ennek az ujjpercnek, s szükség lesz rá,
ha jön a világ vége. Tit reszket a félelemtől, és azonnal távozni akar. Mivel már későre jár és a
csontkereső is útonállókról beszélt, keresnek egy öszvérfogatot, azzal mennek vissza Bajaeba.
Hazaérve Quintipor levelet talál az asztalán, melyben az apjának hitt Quintus halálhírét
tudatja vele a császár. Quintipor azonban nem szomorodik el. Minden, az egész világ távol áll
most tőle, nem létezik számára más, csak Titanilla.
XXXII.
Fölbátorodva az előző nap eseményein elhatározzák, hogy kiruccannak a lucrinusi tóra
fürdeni. Egyre beljebb kerülnek az erdőben, s egyszer csak kutyacsaholás üti meg a fülüket.
Egy öregember jön. Az elmondja nekik, hogy ez Diana Limantis szent erdeje. Van ott egy
szentély, amit már szinte senki sem látogat. Kedvük támad megnézni. A lány áldozatot akar
bemutatni Diana oltárán. Az öreg elmegy késért, hogy a ketrecben lévő galambokat
feláldozhassák, ők viszont inkább szabadon engedik őket Diana tiszteletére, amíg az öreg
távol van. Aztán gyorsan elszaladnak. Közben kitör a vihar, és ők nem tudnak tovább menni.
Meghúzódnak, közben Tit elalszik a fiú karjaiban. Neki pedig cikáznak a gondolatai és másra
sem tud gondolni, csak arra, hogy kihez lehetett már köze a lánynak úgy, mint őhozzá. Tit
felébred, de már besötétedett. Visszasietnek Bajaeba, de Quintipornak nagyon rossz kedve
van az iménti gondolatai miatt. A lány még be akarja hívni, de ő nem megy. Úgy érzi, a lány a
lelkét eltakarja előtte, s amíg azt nem ismeri, s azt nem bízza rá a lány, addig nem tudja, ki is
ő valójában.
XXXIII.
Négy napig nem találkoznak, mert Titanilla a viharban nagyon megfázott. Egyik nap, amikor
már Tit jobban van, kisétálnak a romok mögé. Tudják, hogy a sok együttlétnek vége.
Elválnak, de fél óra múlva már keresik is egymást. A lány megkéri Gránátvirágot, hogy
kísérje be a piacra. A piacon azonban már egyre nyűgösebb, látszik rajta, hogy nagyon sápadt.
Quintipor visszakíséri, és rábízza Trulláral. A fiú úgy gondolja, ez még a betegség utóhatása.
A lány szinte ájultan esik az ágyba. Másnap korán ébresztik Quintiport, egy gyaloghintó
várja, a cumeai praefectus hívatja. Ő nem érti az egészet, hiszen neki nem járhat gyaloghintó.
Csak este ér vissza, de akkor Trulla már észveszejtve keresi. Kiküldi Titanilla után a
tengerhez.
Amikor megcsókolja a lányt, észreveszi, hogy Titet rázni kezdi a zokogás. Ilyen még sosem
fordult elő. Csak úgy ömlik a könny a szeméből. S amikor örömében elújságolja Titnek, hogy
ma a császár felszabadította, és nem kell már titkolózniuk, felvállalhatják végre egymást,
akkor a lány is felfedi a lelkét. Azt, hogy ő már Maxentius menyasszonya és holnap érte jön.
Soha többé nem látják egymást. Azzal búcsúzik, hogy soha nem szeretett így senkit és soha
nem is fog mást szeretni. A fiú feje lekoppan a padra, csak hajnalban tér magához.
XXXIV.
117

A helyszín az Anulinus-palota, ide költöztették Hormizdát és itt lakik már Quintipor is a
másik épületszárnyban. Az őrök susmognak, amikor megérkezik Maxentius, aki állítólag
összeszűrte a hosszú úton a levet a perzsa király lányával, s bár már feleségül vette Titanillát,
ide jár titokban a másik nőhöz. Feleségét sápadt lárvának nevezi, aki elől ide menekül
állandóan. Érdekes módon Hormizda kísértetiesen hasonlít Titanillára, ezt már Quintipor is
megállapította. Maxentius azt szeretné, ha Hormizda jóban lenne Quintiporral, persze csak a
kellő határokon belül.
XXXV.
Bion türelmes ember lévén most mégis bosszúsan gondol a császárra, amiért Rómához köti,
hogy Quintiporra vigyázzon és hetente küldjön róla jelentést. Bion a császártól megtudja,
hogy a Plaviusok és a császárné arra akarják rávenni Alexandriában, hogy adjon amnesztiát a
keresztényeknek. A császár a kérést elutasítja. Azt akarja, hogy a fia legyen az, aki a bíbor
felvételekor megadja a birodalom népeinek a teljes békét. Bion éppen Lactantiusszal
beszélget, amikor megtudja, hogy a rhetor úgy dönt, feljelenti magát, mint keresztény. Ekkor
lép be Quintipor, akivel ekkor nem is foglalkoznak. Biont elönti az indulat, de barátja,
eldöntötte, hogy nem vár tovább. Bion ezt nem értheti, ő semmilyen istenben nem hisz, s
hadakozása ellenére a rhetor lehajtott fejjel kisétál a szobából.
Bion ekkor fordul Quintipor felé, aki el akarja kísérni a színházba. Bion csodálkozik ugyan,
hogy nem Hormizdával tölti az idejét a fiú, de elindulnak.
XXXVI.
A színházban Quintipornak máson sem jár az esze, csak Titanillán. Azon tűnődik, mi hajtotta
őt Hormizdához, miért udvarol neki és miért esik jól neki az, ha hozzáérhet. Biztosan azért,
mert annyira emlékezteti Titanillára. Miközben magában tűnődik, hirtelen nagy csendre lesz
figyelmes. A színpadon egy kereszt áll, rajta egy meztelen ember, akinek szeme szamárfejbe
van bújtatva. Oldalából vér csordogál. Valaki elkiáltja magát: "Genesius". Aztán már ezren
ordítják ugyanezt dobogva és tapsolva. A színész ott, akkor este megtér. Valaki bekiabált:
"Genesius, én követem a példádat!". Elszabadul a pokol, mindenki megindul a színpad felé,
az öklét rázó tömeg őrjöng. Bion és Quintipor nem találják meg egymást, de mindketten
szerencsésen kiszabadulnak és külön-külön hazamennek.
XXVII.
Quintipor nem tud elaludni, csak a színész megtérése jár az eszében. Ezen a napon ébred fel
benne először a gondolat, hogy talán mégsem babona ez az egész keresztény hit. Valami nagy
titokról lehet szó, ami annyira riasztó, mégis annyira vonzó. Aztán megint a kis Titre gondol.
Beszélgetnek, s csak arra riad, hogy álmodta az egészet. Még sokáig képzeleg mindenféléről,
míg végre elalszik. Reggel arra ébred, hogy Trulla van nála. Nem is akar hinni a szemének. A
dajka elsírja neki, hogy Titanilla ura, Maxentius elkergette, azt hiszi, ő az oka annak, hogy
nem jó a házasságuk. Elmondja neki, mennyire beteg Titanilla, s azért küldték el őt, hogy
kerítse elő azt a gazembert, aki ezt a kórságot ráadta. Titanilla csak járkál fel-alá egész nap,
közöny és kedvetlenség lett úrrá rajta. Nem érdekli senki és semmi. Ráadásul állítólag azóta
köhög és félrebeszél, amióta még együtt eláztak abban a nagy viharban.
Quintipor elkeseredettségében felkeresi azt a zsidót, Benonit, aki ott szokta árulni az isteneit.
Tudja, hogy a férfi Jeruzsálembe készül, s megpróbál vele alkut kötni. Tudja, hogy Benoninak
nincs pénze odautazni, s gyalog indulna el. Megkérdi tőle, vállalna-e egy keresztény útitársat,
ha az minden költségét fedezné. Egy halott keresztényt kellene vinnie bebalzsamozva,
kőszarkofágban. Az úti cél Nikodémia lenne. A következő héten kellene indulnia, amikor a
kivégzések lesznek. A férfi beleegyezik, majd megkérdi, mi a neve annak, akit keresnie kell a
lictoroknál, hogy kiváltsa indulás előtt. Quintipor csak annyit mond: "Gránátvirág". A címet
pedig, ahová szállítani kell, az egyik erszényben majd megtalálja. Bionnak Quintipor csak
annyit üzen, hogy el kell utaznia és Lactantiusnak igaza van. Majd elindul a bírósági
palotához. A teremben éppen halálos ítéletet mondanak ki, majd csak a két lictor van már
benn. Quintipor előrelép, és közöli, hogy ő keresztény. Először el akarják küldeni, hogy jöjjön
118

vissza másnap, de ő nem enged. Megkérdik a nevét, mire bediktálja a Gránátvirág nevet.
Beállítják a többi elítélthez!
XXVIII.
Galerius még éjszaka megérkezik beteg lánya hívására, de úgy összetorlódnak a hivatalos
ügyek, hogy eszébe sem jut a lánya. Amikor az egyik orvos már ötödször megy érte,
ráförmed, mert nem tudja, mit akar az. Az orvos figyelmezteti, hogy ha még akarja látni a
lányát, siessen. Galeriusnak akkor világosodik meg az elméje, hogy mekkora a baj. Rohan
mindenen keresztül, hiszen a maga módján ő nagyon szerette a lányát. Titanilla valóban
nagyon rosszul van. Még a császárnét is látni kívánja. Megkéri, hogy nyissa fel neki a
bulláját, mert ő már túl erőtlen hozzá. Egy keresztet vetet ki belőle. Elmeséli neki, hogy azt
egyszer egy rabszolgától kapta, a tűje hegyén rajta is van a vére, azt is neki adta, s Titanilla is
viszont odaadta a fiúnak a sajátját. Ekkor már alig lehet érteni a szavait. Alig érthetően még
azt kéri a császárnétól, hogy tegye a keresztet a szájához, hogy megcsókolhassa. Annyi ereje
marad még, hogy kimondja a fiú nevét, akiről eddig beszélt, Gránátvirágét. Majd a kezei
lecsúsznak, s véget érnek a szenvedései.
XXIX.
A nobilissima halála mélyen megrendítette az udvari köröket, s elrendelték az udvari gyászt.
A császárné ágynak esik, s az orvost nagyon nyugtalanítja az állapota. De Diocletianusnak is
nagyon rossz kedve van. Már hatodik hete nem kapott hírt Quintiporról. Kibírhatatlan
aggódás keríti hatalmába. Ezen a reggelen a római postával jön az a hír, hogy
kétszáznegyvenheten adták fel magukat a törvény nevében, mint keresztények. Majd
kicsapódik az ajtó és Bion jelenik meg összetörve, kócosan. Elmond mindent, Quintipor
búcsúsorait, s azt, hogy már tűvé tette utána egész Rómát, s elmondja, nagyon rossz érzése
van. Elmeséli, hogy Nikodémia kikötőjében egy zsidó partra szállt egy hosszú ládával, egy
koporsóval. Kérdezték tőle, hogy mi van benne, mire ő elmondta, hogy egy halott, akit
Gránátvirágnak hívnak. Ekkor már a császárné is ott van, s meghallva a nevet felsikolt. Bion
idehozatta a koporsót, hogy megnézzék. Vésőket és feszítővasakat hozatnak. A két öreg
halálra dermedten áll. Közben a zsidó elmondja, hogy a fiút, aki felkérte, már régóta ismeri.
Először Antiochiában találkoztak, majd Alexandriában. Egy lány is volt vele akkor, nagyon
csüngtek egymáson. Ő bízta meg, s Gránátvirágnak nevezte az illetőt, akit ide kellett
szállítania.
Mikor kinyitják a ládát, megismerik Quintiport. A császárné belehanyatlik a ládába, a császár
pedig erőtlenül összeesik. Közben Galerius beszól, nem tudva, mi zajlik bent, hogy a nép
türelmetlen, nem szabad váratni.
A császár engedelmeskedik, de csak a díszpalástját viszi és a diadémet. Szinte ölben kell őt
kivinni. A tömeg előtt kijelenti, hogy neki többé nem kell, amit az istenek adtak. Ledobja
magáról a köpenyt is és a diadémet is. A tömegnek és Galeriusnak is eláll a lélegzete. Az
eldobott köpenyt Galerius röptében elkapa, s már a vállára is teríti. A császár elhatározza,
hogy a koporsót Salonába viszi, de mire felér, már nincs a dolgozószobában. A császárné már
magához vitette, s közli, nem megy Salonába, itt marad a fiával, akinek a haláláért a férjét
hibáztatja. Majd keresztényüldözőnek és Antikrisztusnak nevezi, s becsukja az ajtót. Bion
ölben viszi a császárt végig a folyosón. Leviszi a kocsihoz, és betámogatja. Közben már
érkezik Constantius is, hogy meghozza a hírt Galerius és Maximianus összeesküvéséről.
A császár az éjszakát már Byzantiumban tölti. Álmot lát. Állt előtte valaki, szárnyai vannak,
fején csillagkoszorút visel, s kezében egy aranykeresztet tart.
XXX.
Bion levélben búcsúzik barátjától, Lactantiustól.
119

• Móricz Zsigmond: Úri muri (olvasónapló)
Móricz Zsigmond - Úri muri
1927
Történet:
1
A történet június 7-én egy poros, alföldi városban kezdődött. Borbiró
iszogatott magányosan a Sárga Rózsában. Egyszercsak meglátta az ablakon
keresztül barátját, Szakhmáry Zoltánt, s behívta. Kicsit később érkezett
Csörgheő Csuli, aki állandó ravaszságáról tett tanúbizonyságot, mikor
számára nagyszerű üzletet kötött. Egy mérnök a kopoltyúsi parasztokkal akarta elhordatni
felesleges földjét, de ő vállalta azt helyette, majd később olcsóbban továbbadta a
parasztoknak. Ráadásul meghagyta nekik, hogy a jó minőségű földdel saját szikes talaját
javítsák fel.
2
Ekkor lépett be az ajtón egy ismeretlen úr. Leült egy szomszédos asztalhoz, s rántottát rendelt
- húsz tojásból. Barátaink összenéztek, s elkezdtek tanakodni, ki lehet ez az ember. Végül
kiderült, egy szegény könyvkereskedővel, Lekenczey Mukival állnak szemben, de ők
elhatározták, országos tréfát csinálnak belőle, s kinevezték gróf Goluchovsky Agenornak. Így
mutatták be rögtön a kis zsidó zenetanárnak, Wagner Artúrnak is, aki majdnem elájult, mikor
egy a gróf számára rendezendő koncert megszervezésével bízták meg.
3
Az urak következő útja a patikába vezetett, ahol meghívták Lekenczeyt egy kis likőrre.
Közben előkerítették és megismertették a polgármestert is a "gróffal". Amíg ezek történtek,
Csuli megkérte a patikust, Borbély Zsigát, hogy kerítsen neki hashajtót, s keverje azt egy üveg
pálinkába.
4
Távozásuk után Zoltán egy időre elköszönt tőlük, de megígérte, hogy este újból csatlakozik
hozzájuk. Ezt követően a rekkenő hőség elől Csuli házába mentek. Itt Csuli bemutatta a
vendégnek feleségét. Ezalatt cigányasszonyok jöttek, akiknek a ház ura megígérte, hogy
szedhetnek kölest a tanyáján.
5
Ezután kikocsiztak Csuli tanyájára, ahol már várták őket a cigányasszonyok. András jött ura
elé, s tájékoztatta a gazdaság napi fejleményeiről. Csulit szíven érintette a disznók közt kitört
vész, melynek újabb 16 példány esett áldozatul. Ezután körbevezette vendégeit a vidéken, s
megmutatta nekik állatait a kert egyetlen fájának árnyékában hűsölő komondoroktól kezdve a
nagy birkanyájig.
6
Végül lementek a Berettyó partjára, hogy megnézzék a gazdaság büszkeségét, Csuli
kedvencét, a nagy kant, egy életerős disznót. Mikor végeztek a nézelődéssel, visszamentek a
tornácra. András felesége kiszolgálta őket, s elkezdtek iszogatni és beszélgetni. Közben Csuli
felajánlotta a cigányoknak, hogy ad nekik egy kis pálinkát. Később csatlakozott hozzájuk a
szomszéd, Fancsali úr is.
7
Kocsizörgést hallottak, s megérkezett Zoltán, aki elhozta nagybátyját, Zsellyei Balogh Ábelt
is. Vidáman beszélgettek immár ötösben tovább, s lesték a hashajtós pálinka hatását a
120

cigányok között. A cigányasszonyok énekeltek, táncoltak, szórakoztatták őket. A mulatság
egészen addig tartott, amíg a kondás nem érkezett a hírrel, hogy megdöglött a nagy kan. Csuli
elkomorodott, s kijelentette, hazahajtat. Zoltán felajánlotta, menjenek a saját tanyájára, s ott
szórakozzanak tovább.
8
Mikor megérkeztek a Szakhmáry-tanyára, a vendég igencsak elámult annak szépségén.
Borbiró mesélte el neki, hogy a Szakhmáryaknak egykor ennél százszorta nagyobb birtokuk
volt, de a néhai Szakhmáry generális, aki egykor Rákóczi oldalán harcolt, a nagymajtényi
kiegyezés után inkább a száműzetést választotta, s a család ekkor vesztette el majdnem a teljes
birtokát, mely labanc kézre vándorolt. Miközben kint beszélgettek, lassan elbóbiskoltak.
Észre sem vették, hogy Zoltán, aki bement a házba, nem tért vissza. A ház ura azóta már a
leghátsó szobában járt, ahol féltett titkát, egy kis parasztlányt rejtegetett.
9
A pirakadat még ott találta az urakat a tornácon. Nemsokára felébredtek, de mivel még nem
pihenték ki az előző napi mulatozást, bementek a házba, s ott folytatták az alvást. Délben
keltette fel őket Zoltán. Megreggeliztek, majd elmentek a közeli Körös-partra fürdeni.
10
Ebédre értek vissza a tanyára, ahol már szép kis baráti társaság várta őket: Boka Pista,
Dobokay Bandi és még néhányan. A házigazda szerepét ideiglenesen az ezredes töltötte be.
Miután jóllaktak, beszélgetni kezdtek, érdekesebbnél érdekesebb adomákat meséltek
egymásnak. Egy idő után Zoltán azzal az indokkal távozott, hogy előkeresi a hegedűjét.
11
Pedig nem a hegedűjét kereste, hanem egyenesen Rozikához, a kis parasztlányhoz tartott.
Szerette azt a lányt, szerelmes volt belé, pedig volt családja, felesége. Ennek ellenére mindent
megvett Rozikának, kényeztette, taníttatta. A lány elmesélte neki, hogyan szökött el otthonról,
mikor hozzá akarták adni sógorához, egy paraszthoz. Ekkor jött ide a birtokra, s állt be
summáslánynak. Zoltánnak pedig annyira megtetszett, hogy magához vette, s azóta is itt
tartja.
12
Szerelmesen ölelte, csókolta Rozikát, de ő érzéketlen maradt. Ekkor döbbent rá, hogy a lány
tulajdonképpen egy prostituált. Hirtelen el akarta zavarni, de inkább hagyta, hadd mesélje el
neki élete történetét. Kiderült, volt egy szerelme, de mikor annak el kellett volna vennie egy
rokonát, inkább öngyilkos lett. Rozika bevallotta, hogy a férfiak őt mindig szerették, és
mindig jók voltak hozzá. Ezt hallva, Zoltán kezdett egészen elhidegülni a lánytól.
13
A vendégek már kezdtek aggódni, mert nem tudták, hol van Zoltán. Borbiró világosította fel
őket a lánnyal kapcsolatban. Mikor aztán Zoltán visszaérkezett egyöntetűen azon
kívánságuknak adtak hangot, hogy látni kívánják a rejtegetett tündérkisasszonyt. Erre Zoltán
csak annyit válaszolt, hogy nincs semmilyen tündérkisasszony, csak egy kis lotyó, akit
szívesen kihív közéjük. Így is tett, s bemutatta Szabó Rozáliát a földesuraknak.
14
A dorbézolás folytatódott, az urak kártyázni kezdtek. Lekenczey félrevonult Rozikával a
tornácon. Zoltán dühödten vette tudomásul, hogy a lány most a "grófot" nézte ki magának, s
éppen őt puhítja. Egyre inkább megbizonyosodott arról, hogy a lány tényleg csak egy alávaló
prostituált, s ebbéli csalódásában teljes erejével a mulatozásba vetette magát.
121

15
Lekenczey megkérte Rozikát, szavaljon el egy verset, ő pedig teljesítette kérését. A "grófra"
olyan mély benyomást tett a lány előadása, hogy kijelentette, el kell mennie színésznőnek.
Meg is beszélték, hogy a lány vonattal Pestre utazik, s ott Lekenczey egyik barátjánál száll
meg. Ekkor lépett be a szobába a holtrészeg Zoltán. Elkeseredésében csúnyán belekötött a
lányba, betörte egy közeli szekrény üvegablakát, majd vérző kezével mit sem törődve
leroskadt egy fotelba, és elaludt. Rozika fektette le és kötötte be sebét.
16
Csuli másnap reggel részegen ébredt házában. Az éppen érkező tejeslányt szalajtotta a
borbélyért, majd puskájával adott nyomatékot kérésének. Mikor a borbély megérkezett, őt is
leitatta, aki még éppen meg tudta borotválni, ezt követően ugyanis lába elé feküdve aludt el az
úrral együtt.
17
Csuli végül ebéd után ébredt fel újból. Most, hogy józan volt, belekezdett gyermekei
nevelésébe. Ez nála annyit jelentett, hogy félévente egyszer jól lehordta fiait, mondván, azok
nem foglalkoznak mással, csak idegen kutyák megdobálásával és daruvadászattal.
18
Zoltán tíz órakor ébredt, pontosabban ébresztették. Az a hír fogadta, hogy újból megjöttek a
csugari parasztok, akiknek már pünkösd óta tartozott. Először el akarta küldeni őket, de azok
hajthatatlanok voltak, s azt mondták, addig nem mozdulnak, amíg nem kapják meg a pénzt.
Zoltán látta, hogy nincs menekvés, megreggelizett, felnyargaltatott, s indult be a városba
pénzért.
19
Egyenesen Lefkovicshoz, a zsidó régiségkereskedőhöz ment. Az szívélyesen fogadta, s
felajánlotta segítségét. De ahhoz, hogy kapjon száz forintot kölcsönbe, előbb végig kellett
hallgatnia a házigazda prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről.
20
Miután megkapta a pénzt, rögtön indult haza. Útközben azonban találkozott Csulival, aki
hajlandó volt egy kis turpisságra barátja kisegítése érdekében. Ez annyiból állt, hogy elment
Zoltánék tanyájára, s azt a hírt terjesztette a parasztok körében, hogy ég Csugar. A tűz
hallatára azok szedték sátorfájukat, s igyekeztek haza falujukba. Mire Zoltán hazaérkezett,
már nem talált ott egy parasztot sem.
21
Egyszercsak furcsán elsötétedett minden. Zoltán emlékezett rá, olvasta az újságban, hogy
napfogyatkozás lesz. Az emberek ijedten futottak ki az udvarra, hogy megcsodálják az égi
tüneményt. Azonban még jobban megrémült Zoltán, mikor a szomszéd inasa érkezett
lóhalálában, s azt üzente, hogy a felesége kijön a birtokra. Éppen most, pedig már másfél éve
nem járt ott! Gyorsan kerített egy kocsit, s elküldte Rozikát a közeli faluba, nehogy felesége
ott találja. Alig ment el a lány, már be is állított Eszter, a felesége, aki valósággal letámadta a
férfit. Szinte önkívületben vallatta férjét, igaz-e, amit most tudott meg, hogy el akar válni tőle,
s feleségül akar venni egy a birtokon tartott cselédet. Természetesen Zoltán mindent tagadott
(annyiban igaza volt, hogy valóban nem akart elválni). Felesége azonban rátalált Rozika
szobájára, mire Zoltán közölte vele, hogy már kirúgta a lányt.
22
Végül Eszter megnyugodott. Férjével csendesen üldögéltek a verandán. Zoltán megmutatta
neki a kertet, melyet még nem is látott, bemutatta Lekenczeyt, s még azt is felajánlotta, hogy
elviszi egy rövid bécsi kiruccanásra. De az asszonynak csak egy gondolata volt. Minél előbb
122

el akarta hagyni ezt a házat. Zoltán kocsit hívatott, s Lekenczeyvel hármasban elindultak haza.
23
Megérkeztek. Zoltán doktorért hivatott. Nem sokkal ezután megjött Gergely. Ő kísérte el a
tanyáról Rozikát, s most levelet hozott tőle. Majd betoppant az orvos is, s megvizsgálta a
feleségét, akinek persze nem volt semmi baja. Mivel nem tudta mit kezdjen Lekenczeyvel,
végül úgy döntött, megkéri a doktort, hadd háljon nála. Így az orvos és a "gróf" együtt
távoztak. Zoltán el akart kéredzkedni hazulról, mert már nagyon szerette volna elolvasni a
levelet, de a felesége nem engedte. Mindenáron ő akarta azt először megtekinteni. Végül több
mint egy órás rábeszélés után Zoltán engedett. Rozika leveléből kiderült, hogy Pestre utazott,
s most végleg el szeretne köszönni jótevőjétől. Ekkor már Eszter is belátta, hogy a lány csak
kihasználta férjét. Ennek ellenére dühe nem csillapult. Először csak szóban, majd később
tettleg is bántalmazta Zoltánt, aki azonban nem ellenkezett, hagyta, hogy felesége véresre
karmolja arcát.
24
Zoltán következő útja a kaszinóba vezetett. Itt találta összes barátját. Azok nem kérdeztek
semmit, ő pedig beállt közéjük mulatni és felejteni. Az épület telve volt dorbézoló
emberekkel. Lekenczeyről beszélt az egész város, még sok olyan tisztességes ember is eljött,
aki egyébként a kocsma közelébe se megy.
25
Aznap este Csuli nagyobbik fia, Kálmán kiszökött apja tanyájára. Nagy tettre készült, darvat
akart lőni. Evégett hozott is magával egy puskát. A Berettyó-parton találkozott egy kislánnyal,
aki megkérte, hadd csatlakozzon hozzá. Kálmán megengedte, hiszen amúgy sem volt
vadászkutyája. Hajnalig feküdtek türelmesen a maguk által a földbe vájt gödörben, de
kitartásukat végül siker koronázta. Kálmánnak sikerült meglőnie egy darvat, amit aztán
hosszas hajsza után elfogtak.
26
Ahogy az éjszaka haladt előre, a csárdában egyre inkább csak a törzsvendégek, a földesurak
maradtak. Azonban ez a kevés ember, aki még itt volt, bitorolta a város környéki földek
háromnegyedét. Zoltán ezen igencsak megütközött. Nem találta jónak. Ő megpróbált újítani,
munkásainak magasabb bért adni, telkére új kultúrnövényeket telepíteni, de a nyereségek
helyett egyre inkább csak adósságai gyarapodtak, s lassan-lassan kezdett kilátástalanná válni a
helyzete. Csuli fogott egy papírdarabot, s megkérte a jelenlévőket, írják alá emlékül
Lekenczeynek. Közben megsúgta Zoltánnak, hogy éppen most rendelt az egész kompánia egy
nagy halom Jókai-művet a könyvüzértől. Később Zoltán előhozatta hegedűjét, s elkezdett
játszani és énekelni.
27
A főügyész, Kormos Bandi fontos ügyben járt el. Aznap volt a megbeszélés, amely azt
hivatott eldönteni, hogy az újonnan építendő vasútvonal hol húzódjon. Eredetileg a közeli
Dóka falu mellett haladt volna, de a polgármester (szándékosan) rossz térképet küldött ki,
amin a falu Tókának olvasható, és egyébként is úgy néz ki, mintha egy nagy tó lenne a
helyszínen. A főügyész nem javította ki ezt a tévedést, abban reménykedett, hogy a
polgármester majd belebukik ügyeskedésébe.
28
A kocsmai társaság eközben áthurcolkodott Vasgyúró Palyáékhoz. Mindenki ott volt, egyedül
Csuli hiányzott. A házigazda küldetett érte, de neki nem volt kedve menni, s lábfájására
hivatkozott. Végül azonban Vasgyúró addig erősködött, mígnem Csuli is megadta magát, s
csatlakozott a társasághoz. Zenészeket is hívtak, s a mulatozók egy szekéren körbejárták az
egész várost.
123

29
Tizenegy órakor a vidám kompánia felkereste a polgármesteri hivatalt. A mezőőrök jelentést
tettek a megjelent "grófnak", majd hívatták a kis Wagnert, aki már megszervezte az esti
ünnepi koncertet a híres vendég tiszteletére. Még egy kicsit akarták ugráltatni, ezért úgy
határoztak, hogy az este nem jó, helyette inkább déli két órakor legyen az előadás. Mikor itt
végeztek, visszatértek Vasgyúró házához, s mint ha mi se történt volna, folytatták a
mulatozást.
30
Zoltán is köztük volt, de egyáltalán nem volt vidám. Azon töprengett, hogy az egész élete úgy
folyt le, mint az özönvíz. Nem jutott egy lépéssel sem előrébb soha, önerejéből semmit nem
sikerült elérnie, hiszen megmaradt olyan lusta földesúrnak, amilyen már az apja is volt. Ezzel
szemben például egykori osztálytársa, A. Kovács János, aki szegény napszámos fia volt, most
másodjegyző, és békés, boldog családi életet él.
31
Zoltán felajánlotta, hogy vendégül látja a társaságot, menjenek el az ő tanyájára. Így is tettek.
Csuli, akit időközben hazazavart a kínzó lábfájás, később csatlakozott hozzájuk. El akarta
vinni a felültetett Wagnert is a Szakhmáry-birtokra, de az útközben nekiütközött egy
vendégoldalnak, s az olyan mély nyomot hagyott az arcán, hogy kénytelen volt hazavinni,
ahol a felesége nyugodtan ápolgathatta.
32
Mikor Csuli megérkezett a tanyára, ott már javában folyt a bor. Időközben az egyre jobb
kedvű urak fellármázták a summáslányokat, s velük ropták a táncot. Mindenki vidám volt,
csak Zoltán nézett megtörten maga elé. Borbiró abbéli aggódásának adott hangot, nehogy kárt
tegyen magában, de Csuli leintette, mondván, gyáva ő hozzá. Ezt meghallotta Zoltán is.
Cigarettára gyújtott, s az égő gyufát a ház nádfedele alá tartotta. A részeg társaság kezdetben
nem vette komolyan a veszélyt, csak akkor kezdtek megijedni, mikor már az összes épület
lángokban állt. Ekkor Zoltán tűnt fel saját háza erkélyén egy puskával a kezében. Nem szólt
semmit, csak szíven lőtte magát. Teste minden vagyonával együtt a tűz martaléka lett.
Szereplők:
Borbiró, földbirtokos
Szakhmáry Zoltán, földbirtokos
Csörgheő Csuli, földbirtokos
Málinka, kocsmáros
Wagner Artúr, zenetanár
Lekenczey Muki, könyvkereskedő
Borbély Zsiga, patikus
Pista, polgármester
András, cseléd
Selymes, pásztor
Csörgheő Kálmán, Csuli fia
Fancsali, paraszt
Zsellyei Balogh Ábel, ezredes
Ides, Csuli felesége
Boka Pista, nemes
Dobokay Bandi, őrnagy
Parragh Gábor, nemes
Kudora, nemes
Malmosi, cívisgazda
124

Kalma István, cívisgazda
Szabó Rozália, parasztlány
Terka, tejeslány
Zsuzsi, cseléd
Suhajdáné, masszőr
Lefkovics, zsidó
Mihály, cseléd
Rhédey Eszter, Zoltán felesége
Gergely, cseléd
Zsuzsi, cseléd
Szakhmáry Évi, Zoltán lánya
Poros Mátyás, földbirtokos
Kormos Bandi, főügyész
Piroska, tanár
Szakhmáry János, Zoltán fia
Vasgyúró Palya, földbirtokos
Lukács, béres
Elemér, zenész
Farkas Miska, főkapitány
Farkas Mihály, mezőrendőr kapitány
Kakara, mezőőr
Had Kacsabegy István, legény
Jancsi, kocsis
Kató, summáslány
125

• Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (olvasónapló)
(1920)
Nyilas Misi, a debreceni nagy kollégium kis diákja merő tisztaság, becsület
és tehetség. A mélységből jön, érzékeny lélekkel, a szülői ház emlékével.
Azt hiszi, a felnőttek jók és tiszták. Ez a nagy tévedése, mert hazugok és
rosszak; világuknak még az alapja is hazug. A kis Nyilas Misi csalódása a
felnőtt Móricz Zsigmondé, övé a regényt felhőző szomorúság és
tanácstalanság, és övé Nyilas Misi jósága és emberséget hirdető elszántsága
is.
(CZINE MIHÁLY)
A regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debreceni
kollégium nagy, komor, négyszögletű" épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap
múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé
debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmisült. Regényünk témája: ez
a teljes és tragikus illúzióvesztés. A mű drámaiságát még az is növeli, hogy a talpig becsületes
és tiszta gyermeket vádolják a felnőttek csalással, hazugsággal, a mások bizalmával való
visszaéléssel (ezt célozza Gyéres tanár úr példamondata: Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát
meglopja"). Jóllehet épp a felnőttek dúlják szét az ő bizalmát, naiv hitét.
A szerkezet első egységében, az expozícióban (1-3. fejezet) Nyilas Misi körülményeivel,
személyiségével, a kollégiumi élettel, tanulótársaival és tanáraival ismerkedhetünk meg. A
bonyodalom (a 4. fejezettől) abból adódik, hogy szorosabb kapcsolatba kerül a debreceni
felnőtt világgal: felolvasást vállal a vak Pósalaky bácsinak (kulcsmozzanat a reskontó
vásárlása), házitanító lesz Doroghy Sanyi mellett, és felkeresi Törökéket, egy évvel korábbi
szállásadóit. Egyre inkább megveti a lábát a nagyvilágban, megállja a helyét az életben, és
egyre magabiztosabbá is válik. Éles fordulatot jelent azonban sorsában, hogy (a 6. fejezet
végén) nem találja a reskontót. A regény második felében (a 7-12. részekben) Misi mély
válságon megy át. Csaknem minden felnőttben csalódik, a tetőponton (a fegyelmi
tárgyaláson) teljes értetlenséggel és rosszhiszeműséggel találkozik. Iskolatársai között is
egyre idegenebbnek érzi magát. Lélekben azonban kezd megedződni, keserű tapasztalatai
lassanként leülepednek benne (hát lehetetlen, hogy az igaz ember a sötét s buta emberek közt
élni tudjon?+"), és megfogalmazódik életideálja: költő és tanító akar lenni. A megoldáshoz
bátyja érkezése segíti hozzá: az ő közreműködésével tisztázódnak a félreértések, de Nyilas
Misi elhatározása már megmásíthatatlan: elmegy Debrecenből, és másutt akarja szolgálni a
legnemesebb eszméket.
A főhős szegénysorsú, egyszerű szülők gyermeke, akiket a kisfiú rajongva szeret: apjára
tisztelettel felnéz, anyjához forró érzelmi kapcsok fűzik. (Móricz Zsigmond saját önéletrajzi
vonásai: Misi édesanyja is paplány"; nagybátyja, Isaák Géza Patakon tanár - Móriczé
Pozsonyban; a nagy vállalkozásokba fogó apa csődbe kerül, mert a tüzes gépünk [+]
felrobbant", s ekkor az idilli kisgyerekkor színhelyéről elköltöztünk egy más faluba"; maga
Móricz is épp 1892-ben került a debreceni iskolából Patakra stb.) Nyilas Misi sérelmei akkor
lépik túl az elviselhetőség határát, amikor a fekete szakállas professzor a fegyelmi tárgyaláson
apját kezdi becsmérelni.
A kamaszgyerek mélyen érző, tiszta érzésű és gondolkodású, végtelenül jóhiszemű,
szemérmes, félénk, poétikus alkat. Szellemi képességei az osztály legjobbjai közé emelik,
jóllehet tapasztalnia kell, hogy a tanárok többségét a tanulók származása is befolyásolja az
értékelésben. Magatartása azért ingatag, mert hatalmas terhek, feladatok nehezednek rá. A
szerető édesanyától és a becsületességben példát mutató édesapától elválasztva, egyedül
próbál meg - kisfiú létére - felnőttként viselkedni. Épp ezért érzelmileg kiegyensúlyozatlan;
néha túláradó boldogság tölti el, máskor egyszer csak elkezdett kimondhatatlanul zokogni".
Nagyon egyedül érzi magát, ezért kezdi gondosan kiépíteni saját kis önálló várát" (csúnya, de
különálló ágyat választ a coetusban), saját meghitt világát (főként a könyvek és a versek
126

évén), amelybe nem enged bepillantást senkinek. Még Gimesi előtt is titkolózik, pedig ő az
egyetlen jó társa". Fizikailag gyenge (utolsó volt" a tornaórán, neki mindjárt fájt a feje a
legcsekélyebb érintésre is"), de önérzetében erős (ha ő egyszer kimondta, hogy nem kér,
akkor nem kér"). Erkölcsileg érett, egyenes (ő úgy érezte, hogy kétféle viszony két ember
közt nem lehet" - ő nemcsak hogy nem tett, de nem is gondolt rosszat senkiről és semmiről"),
mégis könnyen hazugságba keveredik, mert szemérme még erősebb, és tart - látjuk, jogosan -
a félreértéstől (ilyen könnyű a hazugság, csak egy szó az egész. Érdemes volna annyi bajt
magára zúdítani, mikor csak ennyibe került a szabadulás?").
Társas kapcsolatait tekintve tudja, hogy ő más, mint a többi, sőt azt is érzékeli és kimondja,
hogy ő különb a többi fiúnál". ž nagy ember szeretne lenni: unja már ezt a hosszú
gyerekeskedést", unja már, hogy még mindig csak kisdiák". Áhítja, hogy ismerjék fel jóságát
és tisztaságát (senki sincs, aki őt megértené"), és hálás, amikor István bácsi, a pedellus
szelíden s jósággal szólt hozzá". Magatartásának ellentmondásaival is tisztában van, önvád
gyötri (talán ő mégis csakugyan rossz"), de a durva, igaztalan támadást (önző, követelő,
anyagi érdekekkel telített lélek") magabiztosan visszautasítja (Én nem akarok debreceni diák
lenni tovább!"), bár azért megerősítést vár az igazgató úrtól (azért jó fiúnak tetszik engem
gondolni, ugye?"). A lányok szépsége is megragadja Misit, de kamasz-szégyene (pl.
Orczyéknál) menekülésre ösztökéli. Orczyné finom néni volt", ruhája mintha festve" lenne -
más, mint Misi édesanyja. Török néninek és Gimesi nagymamájának azonban kezet csókol.
Bella szépsége megigézi a kisfiút, felette álló, idegen, de rendkívül vonzó lénynek érzi. Nem
érti meg, de megsejti Bella jogát a boldogságra, bár a maga módján féltékeny Török Jánosra.
Külön vizsgálandó, gazdag terület Nyilas Misi szellemi világa. Szüleitől a becsületesség és a
jóság" parancsát hozza magával. Lelki kibontakozásában nagy szerepet kap a könyv.
Olvashatatlannak bizonyuló, mégis kincset érő kötetet vásárol Csokonairól, és így már van
egy saját vásárlású, igazi, vastag könyve, amire ráírta a nevét", egy füzetet is vesz a
Történelmi Arcképcsarnokból". A kulturális értékekhez elemi erővel vonzódik. A színház is
elvarázsolja, jóllehet a látott előadás úgyszintén felfoghatatlan a számára. (A Fenegyerekek c.
darabot látja, pedig a korszak nagy sikere
- Móricz pontosan dokumentálja a kulturális állapotokat - Csepreghytől A piros bugyelláris c.
népszínmű, Nyilas Misi is erre áhítozik.) Debrecen hagyománya lenyűgözi, Csokonai Vitéz
Mihály a példaképe; csodálattal tekint fel a Csokonai-szoborra, a legendás Hatvani professzor
sírkövére, a Rákóczi ültette bokorra. Rendkívül megragadja Simonyi óbester alakja, mert a
nagyratörés, a felülemelkedés és a varázserő megtestesítőjét fedezi fel benne. Sorsszimbólum
az ő számára Zichy Mihály Tragédia-illusztrációja is: Ádám a sziklán. Petőfi és Jókai példája
hasonlóképpen a szeme előtt lebeg - ő is Csittvári Krónikát" akar írni. Erkölcsi tartása
szemünk előtt formálódik: jóhiszeműségéért keservesen megfizet, mégsem adja fel édesanyja
tanításának szolgálatát.
A tudás megszerzése és a tudás átadása lesz az egyik életcélja. ž mindent tudni akar, egyszerre
tudni, úgy képzeli, hogy [+] akinek felnyílik a lelke, abból kijön a tudomány"+ Sanyika
tanításakor, Bella közelségében úgy érezte, hogy valami magasabb cél volt előtte". Bella előtt
megnyitja a lelkét: én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani
valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem". Az emberiség tanítója, a jóság"
apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni: légy jó mindhalálig"
(a Bibliából való idézet, a Jelenések könyvének 2.10. részéből). De ráadásul kezdettől fogva
az önkifejezés vágya is sarkallja.
A legbecsesebb kincse - az egyetlen, amit Debrecenből magával visz - a pergamen
kötésfedélbe köttetett 50 ív fehér papír, amibe minden fontos dolgot be akar írni, elsőként az
olvasmányélményeit, de egyelőre még teljesen üres, tiszta; a Simonyi óbesterről költött vers
talán majd bekerül. Most még csak formálódnak a sorok, szakaszok, valami ideges tűz gyúlt
ki a vérében" - ez már az ihlet, a művészi alkotás izgalma. (Ellenlábasának, Orczynak ugyan
már megjelent egy cikke a Kis Lapban Nyári gyönyörűségek" címmel, de a bátyja beleírt" - és
az iskolai fogalmazására is csak 2-est kapott a fiatal segédtanártól+)
A Légy jó mindhalálig - Móricz műveire általában jellemzően - koncentrikus felépítésű, azaz
a főszereplő mindig a színen van, körülötte bonyolódnak az események. A történteket is
127

mindig az ő nézőpontjából látjuk, azt a folyamatot követve, ahogy ő tekint mind messzebbre -
de minthogy ezúttal gyerekhősről van szó, az olvasó nála természetszerűleg többet láthat meg.
A regény színterei ily módon egyre tágabb sugarú koncentrikus köröket alkotnak, amelyeknek
középpontjában, legbelül Nyilas Misi áll.
Misi legszűkebb környezetét a diáktársak alkotják, konkrétan a coetus" (négy évfolyamtárssal
és két végzőssel), illetve a kollégium gimnáziumának második B osztálya. Élete elsősorban az
ő körükben telik, bár jellemzően kevés velük a kapcsolata, inkább befelé fordul. A diáktársak
viselkedésének okait csak akkor ismeri fel, amikor képes meglátni a mélyebb összefüggéseket
is: a társak családi hátterét, társadalmi helyzetét. Első élményei éppen ezért eleinte csak
megzavarják, növelik amúgy is nagyfokú szorongásait (pl. fogadtatásakor Orczyéknál).
Gimesi valóban társa lesz (megérzi, hogy elveszett a reskontó), Orczy pedig - a családi háttér
segítségével - ellenpontja. Mindketten a maguk módján jó barátai Misinek. A tanárokról
eleinte csak felszínes impressziókat, bár a lényeget sejtető benyomásokat kapunk (három
büdös gígerli"), de egyes gesztusaikból és megnyilvánulásaikból már közvetlenül a magyar
társadalmi valóságra pillanthatunk - Misiben a kép csak az élmények leülepedése után áll
össze. ž eleinte még rendkívül büszke a kollégiumra.
A város, a magyar társadalom Misi külső kapcsolatai, látogatásai révén tárul fel előttünk.
Sokatmondó a házak, lakások elhelyezkedése, mérete. Pósalaky úr, a nyugalmazott tanácsos
az elmúlt szép idők képviselője, a város köztiszteletben álló régi polgárainak egyike. Szikszay
Lajos bácsi is makulátlan tisztességgel szolgált (számvevőként) évtizedeken át, egy
leltárhiány ürügyén mégis félreállították - panamák sejthetők a háttérben. Török bácsi, a
becsületes, nyugdíjas tanító (most is bújja a könyveket", olyan jól senkivel sem lehetett
meglenni, mint a bácsival") már régóta szegénységben él, ad a becsületre (megfizeti fia után a
kárt). Török János és Doroghy Sanyika apja a felelőtlen, talajvesztett dzsentrit képviseli.
Kiemelkedni ezekből a süllyedő családokból legfeljebb a fiúgyermeknek volna esélye - ha
tanulna (Sanyika). A nők, pl. Török Ilonka és Doroghy Bella helyzete kilátástalan, a
szegénységből egyetlen kiút kínálkozik számukra: az érdekházasság. (Bella kérdése, mely a
boldogsághoz való jog és az erkölcs ellentmondására mutat rá, különösen összekuszálja
Misit.) A házasság Bellának mesés-romantikus fordulattal sikerül - a többieknek nem. Török
néni és Gimesi nagymama jóságos zsörtölődéssel végzi a munkáját, belenyugvással éli életét.
A legtágabb szféra: a magyarság sorsa. Nagy úr kezdi el felnyitni Nyilas Misi szemét népünk
múltjára és jelenére, a jóságos földrajztanár őstörténeti előadása ad még nagyobb
kultúrtörténeti távlatokat. Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a politika"+ - véli
Nagy úr. (Móricz mottója két évtizeddel a Légy jó mindhalálig írása után, a második
világháború idején szerkesztett folyóiratán ez lesz: Hagyd a politikát, építkezz!") A program
azonban adott: Magyarország Európa belső kertje lesz", meg kell építeni itt az egyenlőség,
szabadság, testvériség igazi hazáját"; dolgozni, tanulni, építeni"! Misiben életre kelnek ezek a
szavak , különösképpen azért, mert szülei sorsának okaira is rádöbben (az édesapja élete is itt
van az ő betegségében [+], és az apja őseinek nagy szerencsétlensége, a jobbágyok, a
földesurak rajtuk feküdtek").
A regény alapkonfliktusában végső soron a lelki tisztaság áll szemben a pénzzel. A lélek"
tisztasága a cím bibliai idézetében összegeződik: Légy jó mindhalálig".
A pénz" motívuma sokszor jelenik meg sokféle jelentésben. Kincset ér a 30 krajcáros könyv
Misinek, mást jelent a 120 forint Török Jánosnak és Török bácsinak, a 10 forintos juttatás
Török Jánosnak és Misinek, az egyforintos küldemény Misi apjának és a kétszeres összeg a
kisfiúnak, ugyanez a fegyelmi bizottság tagjainak, az 50 forintos kártérítés Isaák Gézának stb.
Debrecen város betűjele, a DV úgy is értelmezhető: Dugdel, Viddel".
Minthogy Misi szemével nézünk ebben a regényben, az ő stílusában íródik a mű. Ennek
nyelvi formája a szabad függő beszéd, más szavakkal az átképzeléses előadásmód. (Most nem
tudta, mit csináljon, ezen nem lehet bemenni, ha nincsen kilincse, sokáig állt ott" - a szöveg
függetlenedik a felvezető főmondattól.) Az egyes szám harmadik személyes forma mindvégig
megmarad, a belső monológokban is, ez az elbeszélő objektivitását is kifejezi, az elmondottak
hitelét is fokozza. A tájnyelvi kiejtés megjelenik a helyesírásban is: hun voltál"; meghíjt" stb.
A hagyományos debreceni diáknyelv, illetve az archaizmus is jellemző vonása Móricz
128

nyelvének (kápsálás", brúgó" prepa", szénior" stb.), a szavak egy részében a latinizmus is
megőrződött (gerundium", semper"). A közvetlen emberi kapcsolatokat és az úrias, polgári
gesztusokat egyaránt néhány szóval tudja jelezni az író (elvárlak", Bébuci"). Az írói eszköztár
jellegzetes eleme a hagyományos epikából felelevenített, fejezetenkénti tartalmi előzetes,
amely vagy a fabulát (amelyben egy kisdiák elveszti a kalapját" stb.) vagy a cselekmény
előzetes értelmezését kapjuk meg (amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden
gyötrelmén").
A Légy jó mindhalálig a szenvedés tüzében tisztult alkotás. Mintha stílusa is megolvadt volna
a nagy szenvedésekben, kiégett belőle minden szennyező anyag. Visz-
szafogottabb, mélyebb, melegebb a hangja, egyenletesebb fényű, teltebb zengésű. Az ember
és az író ebben a művében forr igazán egybe" (Czine Mihály). Tudvalévő, hogy ebben az
1920-ban keletkezett regényében Móricz Zsigmond a nemzeti katasztrófák utáni mély
válságát fejezte ki, a gyermeki szív" érzékeny rezdüléseivel jelezte saját életérzését.
Nyilas Misi életútját a Forr a bor c. regényében írta tovább Móricz Zsigmond.
129

• Örkény István: Tóték (olvasónapló)
(1964)
Az az alapvető meggyőződésem, hogy az embernek a cselekvés az utolsó és
egyetlen reménye.
Ez, ha átteszem groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell
még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen, céltalan.
(ÖRKÉNY ISTVÁN)
Gyuri atyus, a púpos, félkegyelmű, hebegő" postás csupán mellékszereplő,
de kulcsfigura. Nem csak azért, mert rokon- és ellenszenve függvényében manipulál a faluba
érkező levelekkel, és ezáltal sorsokat alakít. ž az egyetlen ebben a felfordult világban, aki
ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, aki az igazi nagyságot tiszteli, és a maga torz módján
ugyan, de tiltakozik a meghunyászkodás ellen. Amikor a világban uralkodó szabályok
ellentmondanak a józan emberi észnek, akkor éppen az ún. abnormális viselkedés és észjárás
volna követendő.
A Tóték c. kisregényben két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki
falucskája, valamint a front. Mondanánk, hogy a háború és a béke világa, de ez már nem
felelne meg a mű valóságának, mert itt nincsenek egyértelmű minőségek, a jelenségek
összefonódnak és kölcsönhatásba lépnek egymással. A falu fiktív helység, de konkrét térbe,
Eger közelébe telepíti az író. Az idill és a köznapi valóság is keveredik a műben: a környék
maga a tökéletes természeti szépség (napfényes kert"; kilátás a Bábonyra", finom fenyőillat,
[+] mely a bartalosi völgyre ráterül") - de a fenyőillatot már pótolni kell, az egri moziból
kölcsönkért vaporizatőrrel". A természet ősállapotában mesterkélt emberi csinálmányok, művi
eljárások jelennek meg.
A falusi emberek életében hiába keressük a folklórt, a népi hagyományokat; a legékesebb és
legtekintélyesebb dísztárgy itt már a kínai mintás ágyterítő" - azt is kölcsön kell kérni. A
lakosság összetétele is vegyes; vannak pl. Szabóék és Tóték, de van Kasztriner és Cipriani is -
ez a falu nem a hagyományos (pl. mikszáthi) atmoszférát árasztja, hanem a XX. századi
Magyarországét. Annak egy jellegzetes szelete, modellje. Van itt villa- és autótulajdonos is
(idegen származású), van rossz hírű nő" is, de a lakosság zöme kisember" a maga egyszerű,
tartalmatlan életével, a különleges eseményre felizzó érdeklődésével (Szabóék kicipelték béna
nagyapjukat az udvarra"). A jogvégzett ember, a doktor úr" jobban fizető állással keresi a
kenyerét, mégpedig buditisztítással".
A megélhetés alapja itt nem a mezőgazdaság: Tót Lajos régebben vasutas volt, most
tűzoltóparancsnok, egyéb napi teendői: favágás a plébánosnál, a teniszpálya meszelése és a
tulipánok öntözése Cipriani professzornál (élénken emlékeztetnek az évszázados robotkötelezettségekre).
Tótné hasonlóképpen: napi kismosást végez a professzoréknál, padlót
kefél a plébánosnál stb. Ezek az emberek főként a még meglévő természeti értékekből élnek:
pihenni vágyó, kispénzű fizetővendégeket fogadnak.
Az alapszituációból még két olyan tényezőt kell előre megvilágítanunk, amely a kisregény
konfliktusában igen jelentős szerepet játszik. Az egyik az életforma, mégpedig a fárasztó napi
munka utáni jellegzetes tétlenség. A másik: az életstratégia.
A falu társadalma nem a közérdek együttes szolgálatában, nem valódi közösségi életben
szerveződik; az egyéni érdekek egymás mellett, egymástól függetlenül, olykor egymással
szemben léteznek. Nagyon fontos annak indoklása, hogy az aggregátor gépésze miért ugorja
át a képzelt árkot Gizi Gézáné kerítése előtt (eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása, a fronton
harcoló unokaöccse, valamint egy régi idézés, amelyben az államellenes felforgatás vádját
emelték ellene"). A kisember élettapasztalata azt sugallja, hogy a sors hányattatásaival,
csapásaival szemben csak a maga ügyeskedésére van utalva, azok csak az illetékesek
lekenyerezésével, szívességekkel" védhetők ki. Az önzetlen jóindulat mímelésével, egy
bizonyos társadalmilag elfogadott és eljátszott udvariassággal. Például a szíves vendéglátás
színlelésével.
130

Kérdés, hogy ez a magatartás végső soron mihez vezet.
Mihez vezet például a háborúval szemben? Mi történik, ha a massza megbolydul"? Még ha a
legféltettebb kincsről, az egyetlen fiúgyermek életéről van is szó, meddig játszhatók a felvett
szerepek, meddig csorbulhat az emberi szuverenitás? Elpusztíthatja-e egy külső hatalom az
embert? Elpusztíthatja-e önmagát az ember? Vajon mi a dolgok, a fogalmak - az ember" -
ellentéte? Mi a semmi? Van-e az embernek különleges szerepe a földön? Van-e határa az
emberi szuverenitásnak, van-e korlátja a hatalomnak? E kérdések feltevésével egyszersmind a
Tóték c. kisregény témavilágát is körüljártuk.
A másik színtér, a hátteret alkotó front. Az ott dúló háború: világállapot, amely a hegyektől
körbezárt Mátraszentannán is érezteti hatalmát: a háború harmadik nyarán [+] a családok 60
%-ának volt olyan hozzátartozója, aki a fronton szolgált." Felbolydult az emberiség, rettenetes
a világégés. Áldozatai Tomaji plébánosnál is megjelennek, mintha meghőbörödtek volna az
emberek". A legképtelenebb viselkedés is kortünet". Cipriani, az európai hírű ideggyógyász"
is mintha elmebeteg lenne (Érdekes [+]. Magánál hasmenést okoz, ha szájába vesz egy
zseblámpát?").
A mű szereplői közvetve vagy közvetlenül, valamilyen fokon a front áldozatai. (Bár nem
kizárólagosan. Örkény István nyilatkozata: a háborút ebben a regényben írtam meg igazán.
Persze nemcsak a háborút akartam benne megírni.") Áldozat mindenekelőtt Tót Gyula, az
emberhez méltatlan körülmények elszenvedésével (Istenem, megfürödhetek!"), majd
értelmetlen hősi" halálával (ide emelhetjük a hálókocsikalauz" emlékkönyvi bejegyzését: a
nemzet élethalálharcát vívja a vörös bolsevik rémmel").
Áldozat Varró őrnagy is. A háborúban megrongált idegállapota" miatt szorul szánalomra és
gyámolításra; alacsony, beteg, űzött, törődött alak száll le a buszról. ž a reális őrnagy, az
ideális csak tévedésből szállt le Mátraszentannán - éles a kontraszthatás. Varró őrnagy életét
felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem; hadviselésüknek az a lényege,
hogy a legvalószínűtlenebb módon és helyen támadnak. Varró őrnagynak a valószínűtlen
jelenségekhez kellett hozzáedződnie - személyisége eltorzult, idegei megroppantak, élete mármár
maga az abszurditás. Ebből az állapotból kell kilépnie, ami meg is történik - kezdetben
még szánjuk, átérezhetjük emberi szenvedéseit, későbbi gesztusai zömmel nevetségesek,
végül már dermesztőek. De egy másik folyamat is elindul benne a Tótékkal való
interakcióban.
A címszereplő: Tóték, a család. Bármelyikük tette és magatartása hármójuk
együttműködésében formálódik. Szimbiózisban élnek. Ugyan Tót Lajos a cselekvő, mert ő a
családfő, a férfi - ennyiben ez a család még őrzi a hagyományos modellt -, de mindig igazodik
a feleség és a lánygyermek elvárásaihoz. Az a határtalan rajongás, ami Mariska és Ágika
szavaiból, tekintetéből árad, egyúttal gúzsba köt. Tót Lajosra különleges teher nehezedik: ő
viseli a közös terhet, ő nem csupán a háború áldozata, hanem
a családé is. A nők inkább csak stilizált (néhány találó vonással megrajzolt) figurák, akárcsak
Tomaji plébános, Cipriani professzor és a többiek.
A tűzoltóparancsnok édesapa és az őrnagy viszonyváltozásai, ütközései - és a mögöttes tudati
folyamatok - alkotják a mű cselekményét. Az ember nem annyi, amenynyi, hanem annyi,
amennyi tőle kitelik." Tót Lajos és Varró őrnagy magatartása és helyzete egymással ellentétes
irányban változik. Ebben a kölcsönfolyamatban a szép szál, köztiszteletnek örvendő Tót Lajos
(maga a megtestesült rend, béke, harmónia) fokozatosan megalázkodik, lealacsonyodik, az
őrnagy pedig erőre kap, sőt Tót fölé magasodik, teljhatalomhoz jut. Kezdetben az őrnagy volt
szánalmas figura, a tetőpontig Tót Lajos válik azzá. A folyamat, amelyben fokozatosan
feladja egyéniségét: a szemére húzza a sisakját; férfiúi önérzetét feladva beáll dobozolni;
éjszaka nem alszik; visszafogja az ásítást és a nyújtózkodást; elemlámpát vesz a szájába;
rogyasztott térddel jár. Kisember" ő, nem hős. Szerény képességeihez mérten görcsösen
igyekszik, de minden erőfeszítése ellenére zavarok, kisiklások, sőt összeomlással fenyegető
ütközések keletkeznek.
A zavarok, az elhallások, a hallucinációk oka minden alkalommal valamely pszichikai
törvény. A lelkifurdalás átformálja a szavakat (pl. a lelkiismeret bünteti Tótékat a budi
bűzének elleplezése miatt, ezért hallják félre az őrnagy szavait). Egy másik pszichikai
131

jelenség: Tót Lajos a nem kívánt eseményre, akár a saját tettére sem emlékezik, tudata kizárja
a kellemetlen emlékképet (Viktor Emmanuel olasz király fogadtatását letolt nadrággal). A
legfontosabb törvény pedig: Tóték (és esetleg az őrnagy) minden igyekezete ellenére sem
jöhet létre tartós és harmonikus viszony köztük, mert nincsenek azonos helyzetben, nincs
érdekközösségük, nincs köztük valódi együttműködés. A dobozolás mindegyiküknek mást
jelent. Az udvariaskodás csak a viselkedés csapdája lehet. A felszínes, olykor-olykor nagy
nehezen kialakított összhangot bármilyen jelentéktelen ügy, bármilyen nevetséges véletlen
megzavarhatja.
Az őrnagy sem képes kiküszöbölni a keletkező feszültségeket. Jóllehet magasabb társadalmi
rétegből érkezett, nem sokkal lát többet a házigazdáknál, nem sokkal műveltebb. Elméletei
magukon viselik a háború megnyomorító hatását. Életének tartalmát, minőségét illusztrálják a
fiókjából előhozott tárgyak: egy Kodak fényképezőgép", egy doboz féregirtó por", a szolgálati
pisztoly" és leginkább egy bekeretezett fénykép [+], melyen ő volt látható [+] egy porosnak
látszó műpálmának dőlve". Helyzetérzékelési képessége csekély, az udvariaskodással csak
egyszer-egyszer kísérletezik, katonaember, aki nem szól kétszer. Hiányzik belőle a valódi
érdeklődés az embertársak iránt. Nem tud mértéket tartani, a totális hatalom tébolya is
megérinti (Egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség a
dobozolásra").
Az őrnagy és Tóték viselkedése kölcsönösen feltételezi egymást. Tóték szolgalelkűsége, eleve
hibás életstratégiája és életformája szinte rákényszeríti az idegent, hogy hatalmaskodni
kezdjen. Szinte felkínálják a lehetőséget az őrnagynak, hogy zsarnokuk legyen.
A tetőpont felé haladva, ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális
emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága. Először elszökik, majd rátalál a budi"-ra,
amely ezúttal (szintén groteszk módon) emberi szükségletet, nyugalomvágyat, sőt
meghittséget is jelképez. A kezdőmotívum visszatérése szerkezeti lezáródást is jelez.
Végül egyetlen mentsvára marad Tótnak: a kiszabott idő; a sokasodó méltatlanságok csak egy
bizonyos határnapig tartanak. Az időbe kapaszkodik, aminek ciklikus rendjét ugyan a vendég
összezavarta, de előrehaladását nem. Az őrnagy visszatértét, a szenvedések
meghosszabbodását hősünk végül már azért is képtelen elviselni, mert testi-lelki tartalékai
végképp kimerültek.
A szerkezet első egysége, az expozíció gyorsan felfuttatja a várakozás feszültségét, amelyet
hirtelen megtör a megdöbbentő sürgöny. Ettől a ponttól kezdve két szál fut egymás mellett a
műben: a mátraszentannai eseménylánc és a frontról érkező levelek, értesítések sora. Úgy is
fogalmazhatunk: az epizódokat dokumentumok ellenpontozzák. (A sorban negyediknek
érkező küldemény újabb fordulat lehetőségével kecsegtet, újraéleszti a feszültséget,
felcsillantva a reményt, hogy hátha mégsem halt meg Tót Gyula zászlós, de a legvégső, a
kórházi leltár szertefoszlatja azt.) A párhuzamos szerkesztésmód révén a kiélezett ellentétek
(pl. ittak az ő zászlós fia egészségére") értelmezésre, állásfoglalásra kényszerítik az olvasót; a
fordulóponttól kezdődően már nem beleéléssel, hanem rálátással, külső szemlélőként olvassuk
a történetet. Örkény István célja: nézzünk szembe magatartásunk ellentmondásaival, életünk
groteszk jelenségeivel, és mi is keressük az értelmes cselekvés módját.
A befejezésben, ha gyilkosság árán is, az őrnagy elleni fellázadással, úgy látszik, helyreáll a
rend: Négy egyforma darabba vágtam+" Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni." Az
olvasó azonban a döbbenet hatása alatt áll, és Tót Lajos továbbra sem alhat nyugodtan, most
már a lelkiismerete miatt. A történet lezárása éppoly groteszk, mint maga a mű.
Az elbeszélő a hagyományos epika eszközével, az anticipációval élve többször is előre jelzi a
végső groteszk fordulatot, a tragikus és mégis felemelő, feszültségoldó tettet. (Ha az ember
Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna"; pengéje egy borjút kettévágott volna"; Ennek
nem lesz jó vége, Mariskám" stb.). Az eposzi hagyományok maradványának tekinthető az
Édes, jó Lajosom" - állandó jelzős szerkezet is. A visszatérő motívumok (pl. illat-szag-bűz)
ugyancsak a szerkezet erősítését szolgálják.
Örkény István (1912-1979) ezt a művét először kisregényként, a korszak jellegzetes magyar
epikai műfajában írta meg. A benne rejlő drámaiság a színpadi átdolgozásra is alkalmassá
132

tette; az 1967-ben megszülető Tóték c. dráma a második világháború utáni magyar irodalom
első jelentős nemzetközi sikerének bizonyult.
133

• Petőfi Sándor: János vitéz (olvasónapló)
János vitéz története igazi mese arról, hogyan is lehet az árva fiúból
Tündérország királya. Kukorica Jancsi hihetetlen kalandokkal teli utazásán
rablókkal, óriásokkal csatázik, megmenti a francia király lányát s végül
visszakapja a legnagyobb ajándékot, amire csak vágyik, szeretett Iluskáját.
Szereplők:
Kukorica Jancsi - János vitéz; Iluska, Jancsi mátkája; A gonosz banya, Iluska
mostohája; A gazda, Jancsi nevelője; 12 rabló; huszárok; tatár fejedelem;
szerecsen király; török basa; török basa fia; francia király; francia
királykisasszony; falubéli menyecske; fazekas; óriások; boszorkányok; öreg halász; 3 medve;
3 oroszlán; sárkánykígyó; tündérifjak; tündérlányok.
Helyszínek:
(magyar) falu; majd erdő; mező; Tatárország; Taljánország; Lengyelország; India;
Franciaország; Óriások földje; sötétség országa; Óperenciás-tenger; Tündérország.
A rövid tartalom:
Jancsi juhászbojtár, Iluska pedig szegény árva, aki a mostohája kénye-kedve szerint él. A
patak mellett mos Iluska, Jancsi őrzi a nyájat. A nagy szerelem miatt Jancsi elfelejtkezik a
nyájról, Iluska pedig a mosásról. Következmény: Jancsinak oda a fél nyája, Iluskának a
mostohája haragra gerjed.
Jancsi megfenyegeti Iluska gonosz mostoháját, de neki még azon az éjszakán el kell hagynia a
falujukat az elvesztett állatok miatt.
Elkezdődik a vándorlás:
Jancsi egy éjszakát az erdőben tölt, a következő éjszakán eljut egy házba, ami 12 rabló
tanyája.
Elsőre meg akarják ölni, de mivel Jancsi bátran beszél, életét nem féltve, befogadják és együtt
mulatnak. A lerészegedett rablókra Jancsi rágyújtja a házat.
Az úton huszárokkal találkozik, beáll katonának és elmegy a sereggel Franciaországba a
törökök ellen.
Az út Tatárországon át vezet - a tatárok emberhúson élnek, így lenne miért félniük, de egy
szerecsen király közbenjárása miatt átmehetnek az országon.
Taljánország - nagyon hideg vidék, itt, hogy ne fázzanak, a lovakat a hátukon vitték,
átjutottak Lengyelországba, onnan pedig Indiába.
"Franciaország és India határos, de köztük az út nem túl mulatságos": a nagy hegyeken a
levegőeget harapták ételként és a felhőt csavarták italként, olyan meleg volt, hogy csak éjjel
mentek, és akkor a csillagokba botlott a lovuk (1 ember halálakor 1 csillag leesik az égről, jaj
neked mostoha, ha Jancsi tudná, hogy melyik a Te csillagod!). Franciaország gyönyörű hely, a
nagy csatában Jancsi a basát kettévágta, a királylányt megmentette, a király palotájában
felajánlják neki a királylányt és a királyságot, de ő nem fogadja el.
Jancsi elmeséli egész élettörténetét: Kukuricaföldön találtak rá, jó mostohaanya, de szigorú
nevelőapja akadt, Iluska is árva, gyerekkoruktól szerették egymást, nem házasították ki őket,
mert hamarabb meghalt Jancsi jó mostohája. Szomorú a sorsa, mert el kellett válnia
szerelmétől, akit a banya kínoz.
Itt kapja Kukorica Jancsi a királytól a János vitéz nevet.
Egy tarisznya arannyal hajóra ül, hogy hazamenjen Iluskájához, de a viharban minden
odavész. Ő egy felhőbe kapaszkodva megmenekül, ami leteszi a partra, és egy griffmadáron
elrepül hazáig.
Ott szomorú hír fogadja: Iluska halott. Csak egy rózsát vesz le a sírról és vándorol tovább.
134

János vitéz ismét bolyong nagy bánattal szívében.
Találkozás a fazekassal, akinek beragadt a szekere az óriások földjének határán. János vitéz
megöli az óriások csőszét, majd egy szikladarabbal (amit vacsoraként adtak neki) a királyt is -
jobbágyai lesznek az óriások, sípot kap, amivel bármikor hívhatja őket.
Folytatódik a vándorlás:
Sötétség országa - a banyák találkozója, a boszorkányok seprűit elrejti János vitéz és hívja az
óriásokat, akik szétverik a banyákat, utoljára Iluska mostoháját. Egy éjszakát a temetőben tölt,
ahol a halottak szellemei táncolnak.
Az Óperenciás tenger partján egy óriás a vállán viszi 3 héten át, hogy elérjék a túlsó partot, de
csak egy szigetig jutnak el: ez Tündérország.
A kapuban már egyedül harcol: 1. kapu őrzői: 3 medve, 2. kapu: 3 oroszlán, a 3. kapu:
sárkánykígyó (gyomrába ugrik János vitéz és átszúrja a szívét) - mindenütt győztesen kerül ki
a csatákból.
Ez már Tündérország, itt minden csodás, csak ő magányos, bedobja a rózsáját a tóba, hogy
utána vesse magát, de Iluska feltámad a rózsából, mely a hamvaiból nőtt. Olyan szép pár
János vitéz és az ő Iluskája, hogy a tündérfiak és tündérlányok őket választották Tündérország
fejedelmének.
135

• Szabó Magda: Abigél (olvasónapló)
Szabó Magda Abigél című műve egy elkényeztetett kisgimnazista lány
felnőtté válását ábrázolja. Gina megszokott, nyugalmas életébe egyszercsak
beleszól a II. világháború, és szerető otthonától elszakadva kell helytállnia és
hirtelen felnőnie egy egészen más környezetben.
A nehézségeken azonban átsegíti őt társai összetartó szeretete.
Szereplők:
Vitay Georgina, Vitay tábornok, Gina édesapja, Mimó néni, Gina nagynénje, Kuncz Feri
hadnagy, Gina szerelme, Marszell, Gina francia nevelőnője, Zsuzsanna testvér, Gina
prefektája, Torma Gedeon, a Matula Lánynevelő Intézet igazgatója, Kis Mari, diák, Torma
Piroska, diák, Kalmár Péter, osztályfőnök, Kőnig, magyar- és latintanár, Horn Mici, a Matula
egykori növendéke, Bánki, diák, Murai, diák, Szabó Anikó, diák, Cziller, diák, Ari, diák,
Aradi, tanuló, Erzsébet testvér, prefekta, Gigus tanárnő, francia- és némettanár, Truth Gertrúd,
tornatanár.
Műfaja:
regény, fejezetekre tagolódik.
Helyszínek:
Budapest, Árkod.
A rövid tartalom:
Gina intézetbe kerül
Vitay Georgina Budapesten él édesapjával és francia nevelőnőjével, Marszellal gellérthegyi
villájukban. Ginának nagyon boldog élete van: édesapjának ő a mindene, és a többiek is
nagyon szeretik őt. A Sokoray Atala Gimnáziumba jár, és 14 éves. A fiatal lány édesapja
révén a nagypolgári kisasszonyok életét éli, nagynénjénél, Mimó néninél táncos
teadélutánokon vesz részt, és még egy fiatal, jóképű hadnagy, Kuncz Feri is udvarol neki. Ezt
a boldog idilli légkört a II. világháború zavarja meg, s a kislány harmonikus életét teljesen
felforgatja.
Vitay tábornok egy nap bejelenti Ginának, hogy ősztől intézetbe kerül vidékre, és itt kell
hagynia búcsú nélkül mindent és mindenkit meghatározhatatlan ideig. Gina számára a
legszörnyűbb az egészben az, hogy nem tudja, hova kerül, és miért kell egyáltalán elmennie.
Az édesapja nem mondja meg az igazi okot, és a kislány új asszonyra gyanakszik, ám rá kell
jönnie, hogy ez nem igaz.
Matula püspök iskolája
Az édesapja maga viszi el Ginát az új iskolába autóval. A nyugati határ mellé, Árkodra
mennek, ami egy iskolaváros. Egész úton feszült a csend, apa és lánya nem szól egymáshoz.
Gina a Matula püspökről elnevezett lánynevelő intézet tanulója lesz. Az iskola kapuin belül
röviden, ám fájdalmasan búcsúzik el a kislány édesapjától, és megismeri az új igazgatóját és
prefektáját, a fiatal Zsuzsanna testvért. A tábornok megígéri a lányának, hogy szombatonként
fel fogja hívni telefonon.
Az első ismerősök
A Matula egy zárt és szigorú intézet, ahol komoly rendszabályok uralkodnak. Gina addigi
világától annyira különbözik az új hely, hogy folyamatosan csak sírni van kedve. Minden
holmiját elveszik tőle: teljesen új és prűd ruházatot és felszerelést kap. A gyönyörű
retiküljének a tartalmát még időben sikerül elrejtenie a fürdőszoba ablakában található
136

muskátlis ládába, a retikült azonban tarisznyára cserélik. Gina megismerkedik két új
osztálytársával is: Kis Marival és Torma Piroskával, aki az igazgató unokahúga és árva. A két
matulás megpróbálja felvidítani Ginát, ám a próbálkozásuk majdnem sikertelen, csak egy kis
mosolyt tudnak a pesti lány arcára csalni.
Abigél legendája
Gina ezután Kis Marival és Tormával ebédig lemehet sétálni a kertbe. Itt a két kislány
elmeséli neki a Matulában szokásos házirendet, amiről már érzi, hogy nehéz lesz megszokni.
Egyik nevezetes tradíció, amit a lányok saját szórakoztatásukra találnak ki: a "férjhez menés".
Minden év elején az osztály a névsor sorrendjében a leltárjegyzékhez megy feleségül. Ez
persze, szigorúan titkos, és nagyon vicces dolog, amikor valakinek például a nyomdagép jut
férjül. Gina csak fél füllel hallgatja a lányok beszámolóit, nagyon gyerekesnek és
nevetségesnek találja őket. Még gyerekesebbnek találja a csodatévő Abigél legendáját. A
kertben lévő nőalakot ábrázoló szobrot nevezik a matulások Abigélnek. Csodatévő erőt
tulajdonítanak ennek a szobornak, és azt tartják róla, hogy mindenkinek segít, aki bajban van,
csak szólni kell neki (vagyis üzenetet kell hagyni a szobor tálkájában). Aki nem hisz benne,
annak persze, nem segít. Gina szomorúan hallgatja a lányok lelkes beszámolóit a csodatévő
Abigél jótéteményeiről.
Terrárium és árulás
Másnap tanévnyitó istentisztelettel kezdődik a nap, ahol Gina megismeri a leendő tanárait. Az
osztályfőnökük, Kalmár Péter, nagyon csinos férfi, minden lány titkon szerelmes belé. Az
órák előtti csendes félórában pedig férjhez megy az ötödik osztály. Mindenkinek érdekes pár
jut, végül Gina kapja férjül a terráriumot, ami szintén szerepel a leltárjegyzékben. Georgina
azonban felháborodik ezen, és nem hajlandó a terráriumot még tréfából sem elfogadni
társként. A heves vitára jön be a terembe az osztályfőnök, aki kiküldi Ginát a folyosóra.
Kőnig, a lágyszívű és segítőkész latintanár kapja el a dühös Ginát a folyosón. Ő megpróbálná
nyugtatni a lányt, de éppen arra jár az igazgató, aki behívatja Ginát magához. A kislány
hirtelen felindulásában beárulja az egész osztályt, és kikotyogja a többéves férjhez menési
tradíciót.
Kiközösítve
Gina azonnal megbánja az árulását. Az osztály többi tagja a felháborodott igazgatónak azt
hazudja, hogy csak a szomorú pesti lányt akarták ezzel a játékkal felvidítani, és ez egyáltalán
nem tradíció a Matulában. Ginát és Kis Marit, Szabót és Murait büntetésből egy hétre eltiltják
a sétáktól. Georgina már nagyon bánja, amit tett, és bocsánatot kér az osztálytól, ám azok
kiközösítik. Szinte nem is vesznek tudomást róla, nem szólnak hozzá, levegőnek nézik. Gina
szörnyen érzi magát. Még az sem segít rajta, hogy az édesapja felhívja telefonon, hiszen
Zsuzsanna és az igazgató jelenlétében beszélhet csak vele, és ráadásul nem panaszkodhat. A
kislány elkeseredésében a tanulásba temetkezik, és elhatározza, hogy meg fog szökni a
Matulából.
Gina szökni készül
Gina azt tervezgeti, hogy hogyan tudna megszökni a Matulából. Nem könnyű a feladat, hiszen
ez az intézet egy szabályos börtön, ahol nem érintkezhetnek a tanulók senkivel.
Az egész ötödik osztály példamutatóan szorgalmasan viselkedik. Gina nagyon sokat tanul, az
osztály többi tagja pedig mintha versenyezni akarna vele. Az ötödikesek meg is kapják
jutalmukat. Ebben a hónapban őket tüntetik ki azzal, hogy Horn Micinél, az iskola egykori
diákjánál egy játékos teadélutánon vegyenek részt. Matulás hagyomány, hogy minden
hónapban az arra legérdemesebb osztály egyik délután Horn Micinél uzsonnázik. Az osztályt
felvillanyozza az örömteli hír, Ginát viszont nem érdekli, de az alkalmat jónak találja arra,
hogy megszökjön.
Gina süteményes csomagot kap otthonról az édesapjától. Megkínálja az egész osztályt, de
senki sem fogad el belőle egy szemet sem. A kislány egész éjszaka sír, ám az osztálytársait ez
is hidegen hagyja.
137

Horn Micinél. A szökés
Ginában a szökés terve tartja a lelket. Szorgalmasan tanul, és mindenkinek az óráján
igyekszik. A tanárokat mindegyikét megkedveli, kivéve Kőniget, akit lágyszívűsége miatt
nem tart igazi férfinek.
Elérkezik a várva várt nap: az osztály uzsonnázni indul Horn Micihez. Gina mindent pontosan
megtervez: búcsúlevelet hagy hátra az osztálynak, amelyben elmondja nekik, mennyire
gyűlölte őket. A Mici felé tartó úton megtalálják az árkodi ellenálló kitűzött papírlapját,
amelyen a háború befejezésére buzdítja az embereket, hiszen értelmetlen a harc, és úgyis
elvesztettük a háborút. Kalmár, az osztályfőnök felháborodik ezen a provokáló iraton. Horn
Micinél nagyon jól érzi magát az osztály: rengeteg finom sütemény van, és jókat játszanak.
Gina azonban nem vesz részt a mulatságban, hanem gyomorfájásra hivatkozva sűrűn jár WCre,
és végül kiszökik a mosdó ablakán keresztül. Zuhogó esőben vág neki az ismeretlen város
utcáinak, egyenesen a vasútállomásra megy, hogy egy azonnal induló vonattal visszatérjen
Budapestre, ám itt sajnos Kőnig tanár úrba botlik, aki visszacipeli az elázott kislányt.
Kudarc. A tábornok
Gina, ha lehet, még jobban gyűlöli Kőniget, amiért a férfi megakadályozta a szökését.
Egyetlen mentsvára marad: hogy a szökése miatt kirúgják a Matulából, és végre hazatérhet az
apjához. Kőnig azonban menteni akarja a kislányt, letagadja, hogy Gina megszökött: azt
mondja Zsuzsannának, hogy bisztosan rosszul lett, és nem akarta zavarni az osztály
szórakozását, így egyedül hazaindult a Matulába, de útközben eltévedt. Hiába mondja a
kislány, hogy ő meg akart szökni, nem hisznek neki, hanem a betegszobába viszik, mert
belázasodott.
Gina kétségbeesésében (amiért nem hisznek neki) elmondja Zsuzsannának, hogy búcsúlevelet
is hagyott az ágyában. Az ágy azonban érthetetlen okból üres, így mindenki azt hiszi, Gina
összevissza beszél, mert magas láza van.
A kislány sokáig betegeskedik, és nagyon rosszkedvű, ám amikor felgyógyul, váratlan öröm
éri: meglátogatja az édesapja.
Hajda úr cukrászdájában
Ginát az édesapja cukrászdába viszi. A kislány ott sírja el az összes felgyülemlett bánatát: a
kiközösítést, a szökést stb. Kéri édesapját, hogy vigye haza, mert nem szeret itt lenni. A
kislány arra számít, hogy a tábornok azonnal elviszi őt innen, ám nem ez történik. Az apa
kénytelen megértetni a lányával, hogy amíg a háború véget nem ér, itt kell maradnia. Édesapja
az ellenállási mozgalom egyik vezetője, mert értelmetlennek tartják a további vérontást,
hiszen a háború úgyis elveszett. A céljuk az, hogy kihozzák a lehető legkevesebb veszteséggel
az országot ebből a háborúból. Mivel a feladat nehéz, és kereszttűzben harcolnak, Ginát
muszáj volt eltüntetnie Budapestről. Ha Gina tartózkodási helyét megtudja az ellenség, akkor
ezáltal a tábornok zsarolhatóvá válik. Ezért újra megkéri Ginát, hogy tartson ki, és ne
próbáljon újra elszökni, vagy érintkezésbe lépni akárkivel, amíg ő érte nem jön. Apjától azt is
megtudja, hogy Árkodon a polgári ellenállás vezetőjére bízta őt, akit Gina már ismer, de még
nem tudja, hogy ki az. A kislány megérti a rábízott titkot, és komoly "felnőttként" tér vissza a
Matulába az apja által küldött süteményekkel.
A szobor megszólal
Gina gondolkodik azon, hogy ki lehet a polgári ellenállás vezetője, de nem tud rájönni. A
süteményeket a konyhában adja le, és az ügyeletes testvér szétosztja az ötödikesek között. Az
osztály boldogan falja fel a sok finomságot, ám amikor megtudják, hogy Ginától származik,
kifizetik neki a sütemények árát. Az osztály a vasárnapi perselypénzt adja oda, így
kénytelenek lesznek kabátgombot hajigálni a templomi perselybe. Gina nagyon szomorú,
amiért senki sem beszél vele, amiért így megalázták.
A kislány este az ágyában megtalálja a csodatevő Abigél levelét, aki közli vele, hogy ő vette
magához a kislány búcsúlevelét, és forduljon hozzá mindig bizalommal, mert segíteni fog.
Légiriadó
138

Gina nagyon hálás a titokzatos Abigélnek, de nem tud rájönni, hogy ki lapul a szobor mögött.
Másnap a vasárnapi istentiszteleten részt vesz a nagytiszteletű püspök úr is, aki szemmel tartja
a matulásokat. A lányok egész idő alatt nem tudnak figyelni, hiszen Ginának adták a
pénzüket, és a kabátgombokat a püspök úr biztosan észre fogja venni. Gina azonban
nagyszerű lépésre szánja rá magát, előreverekedi magát, és bedobja az összes pénzt az osztály
nevében. Ezért dicséretet kap az igazgatótól, az osztálytársai azonban még mindig nem
bocsátanak meg neki. Délután légiriadót tartanak az iskolában. Ugyan az egész csak próba, az
ötödik osztály azonban annyira átérzi a félelmet és a háború szörnyűségeit, hogy
megbocsátanak Georginának, és sírva egymás nyakába borulnak.
Kirándulás
A Matula összes diákja és tanára kirándulni megy az iskola birtokára, ahol fizikai munkát kell
végezniük: a gyümölcsöt és zöldséget szüretelnek. Mindenki nagyon felszabadult, és élvezik a
természetet. A vasútállomáson újra megtalálják az árkodi ellenálló üzenetét, aki a harc
befejezésére buzdít mindenkit.
A szüreti munka közben történik egy kis baleset: Zsuzsanna megbotlik, és majdnem a vonat
alá esik, majd az eséstől elájul. A prefektának nem lesz nagy baja, ám a sajnálatos incidens
közben kiderül, hogy Kalmár Péter Zsuzsannába szerelmes, aki azonban nem viszonozza az
érzéseit, hanem Kőniget szereti. Az osztály számára érthetetlen ez a dolog, hiszen Kalmár az
álomférfi, Kőnig viszont jelentéktelen és tutyimutyi a szemükben.
Groteszk portré
A kirándulás után Kőnig házi dolgozatot írat az ötödik osztállyal. A feladat: portrét írni, azaz
bárkit jellemezni. Gina elmondja az ötödikeseknek, hogy ők a régi iskolájában mindig két
fogalmazást szoktak írni: egyet, amit beadnak, a másikat pedig a házi használatra, a saját
maguk szórakoztatására. Elhatározzák, hogy mindenki ír egy másik portrét is: egy groteszket.
Ám a tanulási idő alatt hirtelen megjelenik a nagytiszteletű úr, aki meg akarja nézni, hogy
hogyan dolgoznak a tanulók. Gina és Torma áldolgozatát fel kell olvasni: Gina Kőnigről,
Torma pedig a nagybátyjáról, az igazgatóról írt groteszk portrét. Kőnig megvédi őket: azt
mondja, hogy a groteszk portré volt a feladat, a nagytiszteletű úr nem sejt semmit, ám a
többiek pontosan tudják, kiről szólt a jellemzés. Ginát és Tormát nagyon megbüntetik.
Kőnignél. Abigél újra megszólal
Kalmár Péter még egy büntetést ad Ginának: az ő és Zsuzsanna testvér jelenlétében
bocsánatot kell kérnie Kőnig tanár úrtól, amiért megalázta a portréjával. Kalmár ezt a
büntetést valójában Kőnig újbóli megalázására találta ki, hiszen haragszik rá Zsuzsanna miatt.
Kőnig azonban nem haragszik, és mielőtt Gina bármit mondhatna, megbocsát neki.
Este Georgina újabb üzenetet kap Abigéltől, hogy ne legyen ezentúl több botrány, hiszen nem
biztos, hogy meg tudja védeni, és nem minden tanár olyan elnéző, mint Kőnig.
Az összetört akvárium. Búcsú a tábornoktól
Egyik reggel érdekes dolog történik. Az igazgató szobájába betört valaki, és látszólag semmit
nem vitt el, csak összetörte az akváriumot, és elpusztultak az igazgató kedvenc halai. Ginát
kérik meg arra, hogy takarítsa fel a szobát, aki nagyon örül ennek, mert nem kell
magyardolgozatot írnia. Zsuzsanna azonban a csendespihenő alatt megíratja vele Kőnig
helyett a dolgozatot.
Este megérkezik Vitay tábornok: Gina nagyon örül, de az édesapja búcsúzni jött. A munkája
olyan fázisba érkezett, hogy nem jöhet többet látogatóba, és lehet, hogy telefonálni sem tud
majd. Gina legyen kitartó: reméli, hogy hamarosan találkoznak. A kislány nagyon aggódik az
apja miatt, de most már annyival jobb, hogy nem akar szökni, mert már jól érzi magát a
Matulában. A tábornok kéri, hogy Gina vigyázzon magára, és ne menjen el senkivel se, csak
ha ő érte jön.
Miklós-napi istentisztelet
139

December van, mindenki várja a karácsonyt. A Miklós-napi istentisztelet azonban botrányba
fullad, mivel valaki (az árkodi ellenálló) kicseréli a templomi tábla énekeit, így az egész
Matula zengi a háborúellenesnek szánt zsoltárokat. Mindenki készülődik haza karácsonyra,
Gina is várja az édesapját.
Okmányok
Gina a karácsony előtti hetekben nagyon összebarátkozik Bánkival. Bánkihoz nemrég eljött
látogatóba az édesanyja, de valószínűleg rossz hírt hozott, mert a kislány nagyon rosszkedvű
azóta. Gina hiába faggatja, nem árulja el, mi baja van. Vitay Georgina ezért ír Abigélnek
(akiben már ő is hisz), hogy segítsen Bánkinak. A levélre nemsokára válasz is érkezik. Bánki
és még négy tanuló az iskolából zsidó származású, és ezért nagyon nagy bajban vannak Hitler
rendeletei miatt. Akkor, amikor valaki betört az igazgató szobájába, és eltört az akvárium,
valaki ellopta a négy diák iratait, hogy megvédhesse őket. Az új, módosított iratokat Gina
kapja meg: ezek már nem jelentenek veszélyt a lányok és családjaik számára, és Vitay
feladata ezeket a lányok kezébe juttatni.
Gina hálás a csodatévő Abigélnek.
A karácsony előtti bibliaismereti versenyt Bánki nyeri, Gina pedig utolsó lesz, amitől nagyon
szomorú, de mindenki biztatja, hogy jövőre jobban fog szerepelni.
Karácsony
Karácsonyra Gina és Torma kivételével mindenki elhagyja az intézetet. Ők a tanárok és az
igazgató körében ünnepelnek. Mindketten szomorúak: Gina azért, mert az édesapja nem jött
lel, Torma pedig azért, mert nincs senkije. Apró ki ajándékokkal próbálják felvidítani
egymást.
Zsuzsanna egy titokzatos hódolójától jegygyűrűt kap ajándékba. Azt hiszi, hogy Kőnig az
ajándékozó, ám a latintanár durván elutasítja, és azt mondja, hogy ő Horn Micit szereti. A
gyűrű tehát Kalmár Péter ajándéka, Zsuzsannát azonban nem érdekli az a férfi.
Gina egy hirtelen ötlettől vezérelve fel akarja hívni édesapját telefonon, ám Kőnig
megakadályozza. Gina még jobban gyűlöli a tanárt, és ezt meg is mondja Zsuzsannának, aki
megharagszik rá.
Magyarországot megszállják a németek.
Éjféli randevú
Nem várt fordulat köszönt be Gina életébe. Egy vasárnapi istentisztelet alkalmával meglátja a
templomban Kuncz Ferit, a szerelmét. Jól sejti, a férfi őmiatta jött Árkodra, és egy kis
üzenetet is eljuttat a kislányhoz. A hadnagy azt kéri Ginától, hogy mivel őt nem engedik be a
Matulába, legyen a lány éjfélkor a kerti kiskapunál, mert beszélniük kell, hiszen Gina
édesapja nagyon beteg. Gina - bár egy kicsit megijed - felvillanyozza a hír, és elmeséli a
lányoknak. Bánki különösen örül, ugyanis karácsony előtt ő írt egy levelet a hadnagynak,
amelyben megírta Gina tartózkodási helyét, hogy a férfi láthassa, és a kislány ne legyen olyan
szomorú. Az ötödikesek kifőzik a haditervet. Torma majd rosszul lesz éjfél előtt egy kicsivel,
ezzel terelik el Zsuzsanna figyelmét, eközben pedig a többiek segítenek Ginának az ablakon
keresztül kiszökni, majd pedig ugyanúgy visszajutni.
A randevú sikerül. Feri elmondja Ginának, hogy haza kell vinnie az apjához, mert a
tábornoknak baj van a szívével. Gina egy kicsit furcsállja a dolgot, de a hadnagy
megnyugtatja, hogy ő az árkodi ellenálló. A kislány hisz neki, és megbeszélik, hogy másnap
ugyanebben az időpontban megszökteti Feri Ginát.
A várva várt szerelmes csók azonban elmarad.
Az árkodi ellenálló
A szökés tervét már nem osztja meg az osztálytársaival Gina, mert nem akarja őket bajba
keverni. Olyan jó kedve van, hogy örömében mindenkit megajándékoz. A retikül régen
elrejtett kincseit az árva Tormának adja, de rajtakapják őket, így Gina példátlan büntetést kap
az igazgatótól.
140

Ginát azonban már ez sem zavarja: az éjszakai szökésre, meg Ferire és az apjára gondol.
Sikerül is az ablakon keresztül kimásznia, ám a szökés meghiúsul, mert rajtakapják őket. Gina
visszaszalad a szobájába, Feri pedig elmenekül.
Gina sírva bújik be az ágyába, ahol egy cetlit talál Abigéltől. A "szobor" azt közli vele, hogy
ő az árkodi ellenálló, nála van az apjától kapott nyaklánca, és Kuncz Feri csaló, azért jött ide,
hogy őt elvigye, és az apját (akit elfogtak a németek) most a kislánnyal zsarolják, hogy
kihúzhassák a tábornokból a társai nevét. Abigél megkéri Ginát, hogy nyugodjon meg, ő
vigyázni fog rá.
Kuncz Feri a Matulában
Ginára azonban újabb veszély leselkedik, mert az iskolában megjelenik Kuncz Feri, és kéri az
igazgatót, hogy adják ki neki a kislányt, hogy a beteg édesapjához kísérhesse. Az igazgató
azonban nem adja oda neki a kislányt, hiszen megesküdött a tábornoknak, hogy csak neki adja
át a kislányt személyesen. Gina egyelőre megmenekül, és az épület foglyává válik, nem léphet
ki még sétálni sem.
Gedeon napja
Eljön az igazgató névnapja. Nem várt látogató érkezik a Matulába: Horn Mici, aki rengeteg
süteményt és játékot hoz, hogy ezzel ünnepeljék Torma Gedeont. A gyerekek örülnek a
játéknak, ám ez valójában csak egy elterelő hadművelet, amivel leplezhetik Gina szökését.
Horn Mici elmondja Ginának, hogy itt nincs biztonságban, és még az éjjel meg kell szöknie
Zsuzsanna testvér ruhájában, és el kell mennie Mici lakására. Addig ő itt fedezni fogja őt.
Gina megérti a parancsot, és - bár nagyon fél - elindul Horn Micihez.
Abigél
Gina szökik az éjszakában. Odaér Horn Mici házához, amikor rájön, hogy a kulcsot az
intézetben felejtette. Ám szerencsére nemsokára jön Mici és beengedi. És Vitay egy időre új
nevet kap: ő lesz Makó Anna, akit pár nap múlva elvisznek majd a városból. De addig minden
titok kitudódik. Kőnig és Zsuzsanna egymásra találnak, és kiderül, hogy Kőnig már régóta
szereti Zsuzsannát, csak féltette, és ezért űzte el magától. És hogy ki volt Abigél, azaz az
árkodi ellenálló? Az, akiről senki sem hitte volna: Kőnig tanár úr. Gina, amikor mindezt
megtudja, nagyon elszégyelli magát, hogy nem ismerte fel, hanem gyűlölte azt az embert,
akinek mindent köszönhetett.
141

• Tamási Áron: Ábel a rengetegben (olvasónapló)
Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye egy trilógia első része. A mű
egy szegény kamaszfiú hirtelen felnőtté válásáról szól. Ábel magára
hagyatva kerül erdőpásztornak a Hargitára. Komoly fegyelemmel és
bátorsággal viseli sorsát, és a rablókkal is megküzd.
A diadalmas csata után megfogadja, hogy egész életében a szegények és
nyomorultak védelmezője lesz.
Szereplők:
Szakállas Ábel; Szakállas Gergely, Ábel édesapja; Ábel édesanyja; Dávid Pali bácsi; Főbarát,
Páter gvárgyián; Márkus, fiatal barát; Furtunát, barát; Bankigazgató; Banki pénztáros;
Fuszulán, rabló; Surgyélán, csendőrrabló; Csendőrök.
Műfaja:
regény.
A mű négy fejezetből áll.
Helyszínek:
Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdő a Hargitán.
A rövid tartalom:
1. fejezet
A történet 1920-ban játszódik, amikor a románok kézhez vették Erdélyt. A főhős, Szakállas
Ábel 15 éves. Szüleivel Csíkcsicsóban, egy káposztatermelő kis faluban él. Édesapja,
Szakállas Gergely közbirtokossági erdőpásztor, fent él az erdőn, s csak akkor látogatott haza,
ha elfogyott az elesége. Egy szép napon Ábel édesapja hazaérkezik az erdőből, és hoz
magával egy nyulat vacsorára. Van is nagy öröm, mert a háború utáni nagy szegénységben
ritkán jutott ilyen finom ennivalóhoz a család. Az édesapa hazajövetelének azonban nem ez
volt az egyetlen célja, hanem az is, hogy megmondja Ábelnek: szerzett neki erdőpásztori
munkát a Hargitán. Ábel egy kicsit megijed attól, hogy egy erdei kis házban egyedül kell
élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának. Másnap fel is kerekedik édesapjával, és
elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis
viskóban talál egy kutyát, amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az
édesapa elindul haza, és egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy
kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad neki.
Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát
az erdőn, a jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést kap.
Az igazgató azokat a fákat, amiket a szél dönt ki, Ábelnek adja, hogy saját hasznára árulhassa.
Másnap bútort küld a bankigazgató Ábelnek egy szekeres emberrel, akit Dávid Pali bácsinak
hívnak. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de nem akar fizetni érte. Ábel hosszas kérlelés után ad
neki egy szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán.
Ábel egy erdei séta alkalmával elrejtett fegyvereket és bombákat talál az erdőn. A fegyvert
eldugja, a bombákat pedig egymás után több napon keresztül felrobbantja. A bomba által
kipusztított fáknak örül, hiszen azt saját hasznára árulhatja. Pali bácsi rengeteg izgalmas
olvasmányt hoz Ábelnek: Nick Carter-füzeteket, kalendáriumokat, regényeket és verseket, és
cserébe természetesen viszi a fát. A fiú ezután már olvasással tölti üres óráit. Telnek a napok
és a hetek a Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb
örömére.
142

2. fejezet
Ősziesre fordul az idő a Hargitán Ábel legnagyobb bánatára, aki egészen búskomorságba esik
attól, hogy nem süt a nap, és egyre hidegebb az idő. Kevesebben jönnek fáért, és Ábelnek
több ideje van olvasni. Egészen beleéli magát a regények világába. Egyik nap reggelén
azonban megérkezik három barát a Hargitára: páter gvárgyián, Furtunát és Márkus, a
legfiatalabb. A szerzetesek ott töltik az egész napot az erdőn, és Ábel nagyon összebarátkozik
velük. A főbarát, aki régen tábori pap volt, megtanítja hősünket lőni a puskával, és a tűzre
dobja a fiú Nick Carter-füzeteit, mert istentelennek tartja őket. Ábel majdnem elsírja magát,
de a szerzetesek megígérik neki, hogy küldenek helyette erkölcsös fiúnak való
olvasmányokat. Ábelre olyan nagy hatással vannak a barátok, hogy még éjszaka is velük
álmodik. Pár nap múlva Márkus elhozza Ábelnek a megígért, szentekről szóló könyveket, és
elmeséli élete történetét: azt, hogy hogyan jutott árvaságra, és hogyan került a szerzetesrendbe
a barátokhoz.
Egyik nap Fuszulán, egy román ember érkezik az erdőbe Ábelhez. Sok szekér fát vesz tőle.
Egy pár nap múlva újra visszajön ez az ember, és azt mondja Ábelnek, hogy ezentúl a bankba
fizeti be az összeget, és a nyugta ellenében kéri a fát. Ábel egy kicsit gyanakszik, de elkezdik
felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még folyik a munka, amikor megérkezik a
bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és az
igazgató azonban leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt. Másnap
megérkezik a Hargitára a banki pénztáros és egy csendőr, és Ábel eddigi élete a rengetegben
jelentősen átalakul.
3. fejezet:
Hősünk megtudja a pénztárostól, hogy a rabló Fuszulán kiszabadult, mert nem kötözték meg a
lábát, és felrúgta az igazgató szekerét. Mindketten az árokba zuhantak: az igazgató megsérült,
Fuszulán pedig elmenekült. Ezért hozta most magával a pénztáros a csendőrt. Ábel
legnagyobb bánatára Surgyélán, a csendőr ott marad vele a Hargitán, hogy elfoghassa
Fuszulánt, amint az visszatér a rengetegbe.
Szomorú idők következnek, mert Surgyélán elfoglalja Ábel ágyát, megeszi az összes
ennivalóját. Egyik reggel azt tapasztalják, hogy a kecske nem akar tejet adni, a két tyúkot
pedig megette a róka. Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lő egy sast. A sas azonban
nem hal meg azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli Ábel macskáját, a kutyának,
Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst megsütik tűzön, és - bár Ábel tudja, hogy az nem
ehető - megeszik a csendőr parancsára. Hősünk ezután egy hétig betegeskedik a büdös sashús
miatt, és nem tud felkelni az ágyból. Ezalatt az idő alatt Surgyélán szabadon garázdálkodik:
megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát.
Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán - ahelyett, hogy elkapná - szökik tovább vele együtt,
tettestársa lesz. Ábelre szomorú idők köszöntenek, teljesen magára marad az állatok nélkül,
megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozását azonban nem sajnálja.
4. fejezet:
Beköszöntött a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan
öröm éri: megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja
apjától, hogy meghalt az édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi
kesereg, de együtt könnyebb elviselni a bánatot is. Ketten éldegélnek tovább a Hargitán.
Egyik este megjelenik a háznál a két rabló: Surgyélán és Fuszulán. Hőseink megijednek, de
azt a tervet eszelik ki, hogy leitatják a két gazfickót. Az iszogatás közben azonban Ábel apja
is lerészegedik, és majdnem nekiesik a rablóknak. Szerencsére megmenekülnek, mert a
gazfickók odébbállnak.
A két székely férfi másnap elmegy a bankba, hogy jelentse az igazgatónak, hogy a két bűnöző
újra visszatért. A bankigazgató azonban - hiába bérel fel embereket - nem tudja elkapni a
rablókat. Ábel és édesapja megint visszatér a hargitai házba, és tovább éldegélnek ott. Egy
napon elmegy Ábel meglátogatni a szerzeteseket. Kellemes órákat tölt el náluk, ám megtudja,
hogy Márkus beteg. A tüdejével van baj, hegyi levegőre lenne szüksége. Ezért Ábel magával
143

viszi Márkust a rengetegbe. Egy darabig hármasban éldegélnek ott: Ábel, az édesapja és
Márkus, tavasszal azonban az apa visszatér Csíkcsicsóba megművelni a földeket.
Alighogy elmegy Ábel édesapja, megérkezik újra Surgyélán és Fuszulán. Márkus beszél
nekik Istenről és a megváltásról, és ennek hatására megtér a két rabló, és önként feladja magát
a rendőrségen. Márkus azonban meghal tüdőbajban. Ábel nagyon szomorú, és elhatározza,
hogy új életet kezd. Márkus temetésén megtalálja rég halottnak hitt kutyáját, Bolhát, és úgy
dönt: együtt vágnak neki az ismeretlennek. A regény végén Ábel elindul Bolhával a városba
és így búcsúzik édesapjától: "elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet,
Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt."
144

• Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame (olvasónapló)
Első könyv:
1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a
bolondok napjának megünneplésére készül.
Történet:
Első fejezet: A nagyterem
1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a bolondok napjának
megünneplésére készül. Különösen sokan gyűlnek össze a citébeli Törvénypalotában, ahol a
városban vizitáló flamand követek tiszteletére misztériumjátékot adnak majd elő. Az
előkelőségek késnek, a tömeg egyre türelmetlenebb, már-már lincshangulat alakul ki. A
közelgő veszélyt megsejtve, a mű szerzője, az ugyancsak a helyszínen tartózkodó Pierre
Gringoire kiadja a parancsot az előadás megkezdésére.
Második fejezet: Pierre Gringoire
A színészeket meglátva a nép tapsolni kezd, s ezzel útjára indul a viszontagságos életű
moralitás, melynek címe Miasszonyunk, Szűz Mária igazságos ítélete. Kisebb
megszakításokkal - pl. ezt idézi elő egy koldus megjelenése - a darab egészen a követek
megjelenéséig tart.
Harmadik fejezet: A bíboros
Bourbon bíboros vezetésével megérkezik a flamand delegáció, s a figyelem rögtön rájuk
terelődik, teljesen megfeledkezve a misztériumról. A tömeg számára minden vendéget
személyesen mutatnak be, akik közül különösebb megütközést csak Guillaume Rym tanácsos
szívélyes köszöntése kelt.
Negyedik fejezet: Jacques Coppenole mester
A harisnyakészítő, Jacques Coppenole valahogy nem illik az előkelőségek közé,
közvetlensége miatt, azonban a nép rögtön szívébe zárja. Ő veti fel, ejtsék meg végre a
minden évben megtartott bolondok pápája választást.
Ötödik fejezet: Quasimodo
A vetélkedés során az embereknek minél torzabb arcképet kell mutatniuk. Végül a győzelmet,
a Notre-Dame esetlen, púpos, sánta és süket harangozója, Quasimodo nyeri. (Kis szépséghiba,
neki nem kell produkálnia magát, hogy csúfnak nézzen ki.) A tömeg vállaira kapja, s egy
emelvényen viszi körbe a teremben, majd ki az utcára.
Hatodik fejezet: Esmeralda
Gringoire megsemmisülten konstatálja, hogy - néhány embert leszámítva - teljes közönsége
távozott, így - bár végig hősiesen küzdött - be kell rekesztenie az előadást. Egyszercsak
kiáltozást hall ("Esmeralda!"), s a maradék ember is az ablakokhoz rohan, meglesni mi
történik a téren.
Második könyv:
Első fejezet: Szkülla és Kharübdisz között
Gringoire csalódottan járja Párizs utcáit. Pénze nincs, így szállását sem tudja többé fizetni.
Ezen kívül nem elég, hogy fázik és éhes, ugyanis minden utcasarkon különböző jelek a mai
ünnepre emlékeztetik. Végül ve teret.ℵelhatározza, hogy - követve a sokadalmat - ő is
felkeresi a Gr
145

ve térℵMásodik fejezet: A Gr
Hugo megismerteti az olvasót a tér kinézetével és történetével.
Harmadik fejezet: Besos para golpes (A csók fájdalmat okoz [spanyolul])
Gringoire a téren óriási tömeget talál, akik megígézve bámulják az elbűvölően bájos és
tehetséges kis, 16 éves cigánylányt, Esmeraldát, aki táncol és énekel nekik. Az nép figyelmét
csak a közelgő bolondok napi pápai menet tereli el egy időre. Azonban az ünnepelt
Quasimodo boldogsága is szertefoszlik, amint gazdája kiráncigálja őt az emberek gyűrűjéből,
s magával viszi.
Negyedik fejezet: Hogy jár az, aki este szép nőt követ az utcán?
A tömeg szétoszlik, s Esmeralda hű kecskéjével, Djalival hazaindul. Gringoire - nem lévén
jobb ötlete - követi, szállás reményében, hosszú sikátorokon keresztül. Egyszercsak azt látja,
hogy a cigánylányt két alak megtámadja. A védelmére próbál sietni, de az egyik férfi, akiben
Quasimodóra ismer, földhöz teremti. Esmeraldát végül a fiatal lovaskapitány, Phoebus de
Châteaupers menti meg.
Ötödik fejezet: Újabb kellemetlenségek
Gringoire kábulatából a vizesárokban ébred. Azonban még mielőtt felfoghatná, mi is történt,
gyerekek dobnak rá egy szalmazsákot, melyet el kívánnak égetni. Szegény költő, épp' csak
megmenekül a tűzhaláltól.
Hatodik fejezet: Az eltört korsó
További kóborlásai során Gringoire véletlenül betéved a Csodák Udvarába, azaz a párizsi
alvilág felségterületére. Mivel nem tartozik közéjük, a rablók választási lehetőséget ajánlanak
fel neki: beáll tolvajnak, vagy felkötik. Az alkalmassági vizsgán a poéta elbukik, így a biztos
halál várna rá. Már csak egy dolog mentheti meg, ha valamely kurtizán elfogadja partnerének.
Az utolsó pillanatban Esmeralda lép a kocsmába, s felajánlja, hogy feleségül megy hozzá,
hogy visszaadhassa neki már-már elveszett életét.
Hetedik fejezet: A nászéjszaka
A "nászéjszaka" egy kis szobában telik. Gringoire próbálja meggyőzni újdonsült feleségét,
hogy ő jó férje lesz neki. Vég nélkül sorolja élettörténetét, előnyös tulajdonságait, de nem
veszi észre, hogy Esmeralda oda sem figyel rá. A cigánylány Pierre-t csak "barátként" képzeli
el. Valódi érzelmeit akkor árulja el, mikor a költőtől a Phoebus név eredete iránt érdeklődik...
Harmadik könyv:
Első fejezet: A Notre-Dame
Hugo feltárja az olvasó előtt a regény névadójának, a szép, román és gótikus hatásokat
egyaránt tartalmazó monumentális katedrálisnak minden szépségét. Csupán csak egy dolog fáj
neki: idővel a szakképzetlen "restaurátorok" oda nem illő elemekkel helyettesítették az
eredetieket.
Második fejezet: Párizs - madártávlatból
Miután az ember feljutott a Notre-Dame tornyaiba, a nagy magasságból körülnézve,
megszemlélhette az egész francia fővárost. Az író lépésről lépésre mutatja be Párizs
történelmét a három nagy városrész - a Belsőváros, az Egyetem és a Város -
nevezetességeinek köszönhetően.
Negyedik könyv:
146

Első fejezet: Jótét lelkek
Az elbeszélés tizenhat évvel korábban, az 1466 húsvét vasárnapját követő vasárnapon
"folytatódik". A Notre-Dame közelében található talált gyermekek padján egy csúf
kisgyermeket találnak a járókelők. Torzsága annyira megbotránkoztat mindenkit, hogy mármár
- a rontást megelőzendő - máglyahalálra szánják, ámde ekkor érkezik a fiatal pap, Claude
Frollo, akit árva öccsére emlékezteti a kisfiú, ezért úgy határoz, örökbe fogadja.
Második fejezet: Claude Frollo
Claude Frollo élettörténete korántsem volt viszontagságoktól mentes. Nagypolgári családból
származott, szülei egyházi pályára szánták, s intenzíven taníttatták. A kis Claude rendkívül
okos, tehetséges és szorgalmas gyerek volt, így már fiatalon pappá szentelték. Tizennyolc
évesen azonban nagy csapás érte: anyja és apja a dögvész áldozatául esett. Ezután magához
vette egyetlen élő rokonát, a csecsemőkorú Jehant, akit elhatározta, hogy felnevel.
Harmadik fejezet: Immanis pecoris custor, immanior ipse (Iszonyú a nyáj, de a pásztora még
iszonyúbb [latinul])
A történtek után már Quasimodót is - az időközben főesperessé kinevezett - pap neveli
(többek közt nevét is ő adja neki). Megtanítja beszélni, írni, olvasni. Idővel pedig megteszi a
katedrális harangozójává. Viszont sajnos éppen a túlzott zajnak köszönhetően Quasimodo
tizennégy éves korában megsüketül. Ennek ellenére a torzszülöttnek otthonává válik a
templom, s kedves barátaivá fogadja a harangokat.
Negyedik fejezet: A kutya és gazdája
Csupán egyetlen élő ember van ezen a világon, akit Quasimodo nem gyűlöl: nevelőapját,
Claude Frollót. Igaz a főesperes az egyetlen ember, aki szereti és megérti a szerencsétlen
sorsú harangozót.
Ötödik fejezet: Claude Frollo (folytatás)
Claude Frollo megöregedett, komoly, zord pappá vált. Öccse nem okozott számára sok
örömöt folyamatos csínytevéseivel. Azt beszélték róla, hogy meg nem engedett dolgokkal
foglalkozik, boszorkánymesterré vált. Erre okot adott különc és szigorú természete: már-már
görcsösen tartotta távol magát a nőktől, s irtózott a cigányoktól.
Hatodik fejezet: Népszerűtlenség
Mindezeknek is köszönhető, hogy valahányszor Claude Frollo és Quasimodo elhagyta a
Notre-Damot, a környező utcák népe válogatott szitkokat vágott a fejükhöz, s kigúnyolta őket.
Ötödik könyv:
Első fejezet: Abbas Beati Martini (Szent Márton apátja [latinul])
Későre jár, mikor kopogtatnak Claude Frollo cellájának ajtaján. A király orvosa, Jacques
Coictier az egy idős ember társaságában. Utóbbi azért érkezett, hogy a nagyműveltségű tudóst
orvosi és asztrológiai kérdésekben faggassa. Azonban a főesperes elítéli mindkét tudományt,
ugynis már az alkímiát tekinti mindenek fölöttinek. E nyílt és meglepő állásfoglaláson
mindkét vendég igencsak meglepődik. Frollo pedig azon, mikor megtudja hogy az orvos
"kísérője" maga a francia király volt.
Második fejezet: Ez megöli amazt
A címben szereplő mondat a főesperes szájából hangzott el, jobb kezét egy nyomtatott
könyvre téve, bal kezével pedig a Notre-Dame-ra mutatva. Értelme kettős, melyet az író ki is
fejt az olvasónak: jelenti azt is, hogy "a sajtó megöli az egyházat", s egyaránt azt is, hogy "a
könyvnyomtatás megöli az építészetet".
147

Hatodik könyv:
Első fejezet: Páratlan pillantás a hajdankori ítélőszékre
1482. január 7-e van. Robert d'Estouteville, a párizsi ítélőszék főbírája rosszkedvű, jaj annak a
rendbontónak aki majdan elé kerül a mai napon! Az Embas du Châtelet-ben már javában
folyik az igazságozstás - a süket auditor, Florian Barbedienne vezérletével. Minden rendben
halad egészen addig, amíg Quasimodót nem vezetik elé. A két süket közti kaotikus
kommunikációnak (is) köszönhetően a harangozót egy-egy óra korbácsra, illetve pellengérre
ítélik.
Második fejezet: A patkánylyuk
A ve tér szomszédságában található a Roland-torony, ami tulajdonképpenℵGr csak egy kis
föld alatti cella, melyet egy szent életű lány, Rolande de la Tour-Roland építtetett. Ide
zárkózhat be bárki, aki vissza akar vonulni az emberek elől, s magányosan kíván imádkozni.
Harmadik fejezet: Egy élesztős kukoricalepény története
Három asszony: Mahiette, Oudarde és Gervaise sétál előbbi fiával a Szajna-parton. Lepényt
visznek az előző fejezetben említett cella lakójának. Útközben Mahiette, aki Reimsből
érkezett, elmeséli városa tragikus sorsú lányának, Paquette la Chantefleurie-nek - vagy ahogy
mindenki ismeri: Dalosvirágnak - szomorú történetét: Paquette szüleit elvesztette,
elszegényedett, így kutizánnak állt. Egyetlen öröme egyik alkalmi kapcsolatából született
kislánya volt, akit azonban egyéves korában a cigányok elraboltak tőle, s helyette egy
torzszülöttet - a későbbi Quasimodót - hagyták ott neki. A fiatal lány nem bírta elviselni a
sorscsapást, s elszökött hazulról. A kis kompánia legnagyobb meglepetésére Dalosvirágot -
mint Gudule nővért - a Roland-toronyban találják.
Negyedik fejezet: Vízcseppért könnycsepp
Eközben a szomszédos téren javában folyik Quasimodo nyilvános megszégyenítése. Miután
az ítéletvégrehajtó végzett, közszemlére ott hagyják a pellengéren. A nép utálkozva nézi.
Akkor is csupán egyvalaki hajlandó neki segíteni, mikor elkeseredetten vízért könyörög. Az
"irgalmas szamaritánus" nem más, mint az az Esmeralda, akit tegnap a harangozó el akart
rabolni.
Ötödik fejezet: A lepény története (befejezés)
Mivel Paquette visszautasította a lepényt, időközben a kis Eustache pillanatok alatt felfalta
azt. Anyja kedvesen korholja mohóságáért.
Hetedik könyv:
Első fejezet: Titkot kecskére bízni veszedelmes dolog
1482 se de Gondelaurier házában gyülekeznek azon∈március elején járunk. Alo nemesek
lányai, akik a trónörökös leendő feleségének kíséretébe pályáznak. Itt található az özvegy
lányának, Fleur de Lys-nek jegyese, Phoebus de Châteaupers is, akinek azonban már nem sok
kedve fűlik a házassághoz. Egyszercsak a társaság tagjai észreveszik az erkélyről a téren
táncoló Esmeraldát, s felhívják magukhoz. Azonban mikor közelebbről is meglátják, a lányok
rögtön a vetélytársat vélik felfedezni benne. A cigánylány udvariasan viselkedik, azonban
titkát elárulja kecskéje, mégpedig amikor a szétszóródó kis táblácskákon lévő betűkből
kirakja a Phoebus nevet.
Második fejezet: Más a pap, más a filozófus
Eközben Claude Frollo is megigézve figyeli Esmeralda Templom téri táncát, s egy ismeretlent
fedez fel mellette. Mikor közelebb ér, Pierre Gringoire-t ismeri fel benne, aki elmondja, hogy
éhbérért mutatványosnak állt, s most mint Esmeraldával, tulajdonképpeni feleségével járja
148

Párizs utcáit.
Harmadik fejezet: A harangok
Az utolsó tanácskozás óta a cigánylány kedvessége Quasimodót is megérintette. Olyannyira,
hogy hű harangjai iránti "szerelme" is csökkent. Sőt, egyszer, mikor meglátja Esmeraldát,
még a harangozást is abbahagyja.
(olvasd: ANÁGKÉ) (VÉGZET [görögül])ΗΚΓΑΝΑNegyedik fejezet:
Jehannak elfogyott a pénze, ezért arra vetemedik, hogy bátyjától kérjen kölcsönt. Annak
cellájába lépve, őt gondolataiba mélyedve találja. A főesperes először nem kíván segíteni,
azonban amikor lépteket hall közelgeni, gyorsan elbújtatja öccsét, s hallgatásáért erszényét
ajánlja fel.
Ötödik fejezet: Két fekete ruhás férfi
Az új vendég Jacques Charmolue, az egyházi törvényszék királyi ügyésze. A két férfi rövid
eszmecserét folytat egy Marc Cenaine nevű ember boszorkányperéről, az aranycsinálásról,
illetve Esmeralda elfogásáról. Végül közösen távoznak, hogy megtekintsék a templom
homlokzatának néhány szoboralakját.
Hatodik fejezet: Minő hatást teszen hét káromkodás a szabad ég alatt?
Jehan is elhagyja a Notre-Dame-ot, majd az utcán barátjába, a folyamatosan káromkodó
Phoebus kapitányba botlik. Rögtön megmutatja neki zsákmányát, s a két férfi elhatározza,
hogy az Éva almája nevű kocsmában költik el azt. Duettjükre azonban felfigyel a főesperes is,
s elhatározza, hogy titokban követi őket. Útközben megtudja, hogy Phoebus-nek randevúja
lesz Esmeraldával este hétkor a Szajna-parton.
Hetedik fejezet: A barátcsuhás kísértet
A két cimbora elhagyja az ivót. A viszonylag józan Phoebus a tökrészeg Jehant egy
szemétdombra fektetve hagyja, s egyedül folytatja útját. Azaz nem is egyedül, mert a
homályból egyszercsak előbukkan Claude Frollo alakja, s féltékenységében - hiszen immár
egyértelmű: ő is szerelmes Esmeraldába - vérig sérti a kapitányt. Az párbajt ajánl, de a
főesperes elutasítja. Végül a pap felajánlja, hogy megfizeti a katonatiszt szállásának árát, ha
az hagyja, hogy elrejtőzzön a szobában, így meggyőződve arról, hogy amaz igazat mondott.
Phoebus ebbe belemegy.
Nyolcadik fejezet: Mire jó, ha az ablak a folyosóra nyílik
Minden a tervek szerint történik. A két fiatal kettősében Esmeralda szerelmet vall a délceg
kapitánynak, s utóbbinak sincs ellenvetése a - számára alkalmi - kapcsolat ellen. A lány előbb
elutasítja, később azonban a férfi beleegyezésére elfogadja annak közeledését. Ekkor viszont
Claude Frollo előtör rejtekéből, tőrjével leszúrja Phoebus-t, majd elmenekül.
Nyolcadik könyv:
Első fejezet: A száraz falevéllé vált tallér
A Törvénypalotában Esmeralda ügyét tárgyalják, akit boszorkánysággal vádolnak, s azzal,
hogy egy kísértettel szövetkezve megölte Phoebus de Châteaupers íjászkapitányt. A kíváncsi
tömegben elvegyülve itt van Gringoire is, aki csak most tudja meg, hova tűnt rég látott
felesége, aki azonban következetesen mindent tagad.
Második fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (folytatás)
Ezért a vizsgálóbíró elrendeli a kínvallatást. Pierrat Torterue-nek nincs sok dolga a leánnyal,
az ugyanis gyorsan átgondolja a helyzetet, s beletörődik sorsába: vagy halálra kínozzák, vagy
bevallja azt, amit nem tett meg. Esmeralda ez utóbbit választja.
149

Harmadik fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (befejezés)
Ítélethirdetés a palotában. Jacques Charmolue ismerteti a rendeletet a nagyközönséggel, mely
szerint Esmeraldát és kecskéjét - akibe maga az ördög költözött - bűnösnek találták, s
mindkettejük számára a kiszabott büntetés halál.
Negyedik fejezet: Lasciate ogni speranza (Dante) (Hagyjatok fel minden reménnyel!
[olaszul])
Az ítélet végrehajtásáig Esmeraldát a Tournelle föld alatti várbörtönébe zárják, ahol hosszú
napokat és heteket tölt egy sötét, nyirkos és penészes cellában. Egy napon azonban vendége
érkezik, dom Claude Frollo, aki feltárja előtte a bűntény valódi történetét és saját
elfojthatatlan érzelmeit iránta. A cigánylány viszont elutasítja szerelme gyilkosának (ti. a
főesperes halottnak "nyilvánítja" Phoebus-t) közeledését, s ezzel a menekülési lehetőséget.
Ötödik fejezet: Az anya
Egy ve téren. Aℵszép májusi reggelen kivégzésre készülnek a Gr Roland-torony lakója,
Gudule nővér megtudja, hogy egy cigánylányt akasztanak fel, melynek ő kimondhatatlanul
örül. Sőt, öröme még inkább fokozódik, mikor Claude Frollótól megtudja, hogy az áldozat az
általa olyannyira gyűlölt Esmeralda lesz.
Hatodik fejezet: Három más-másféle férfiszív
Phoebus azonban nem halt meg. Súlyos sérüléséből felépült, majd egy időre Queue-en-Briebe
helyezték. Visszatérte után első dolga, hogy újból meglátogassa jegyesét, Fleur de Lys-t. A
Notre-Dame előtti téren nagy tömeg fogadja. Megtudja, hogy egy cigánylány követi meg itt
az eklézsiát. Pontban délben meg is jelenik a halálraítélt, akiben Esmeraldára ismer. A lány
elmondja beszédét, s csak utána veszi észre szerelmét, akit meglátva újból visszatér belé az
élni akarás vágya. Viszont mindez hiábavaló lenne, ha nem sietne a segítségére Quasimodo,
aki kiragadja őt a porkolábok közül, s a templom szent és sérthetetlen, védelmet nyújtó falai
közé cipeli, így hálálva meg a pellengéren érte tett korábbi jócselekedetet.
Kilencedik könyv:
Első fejezet: Láz
Dom Claude Frollo sajnálatos módon Esmeralda csodával határos megmenekülése előtt
elhagyta a Notre-Dame-ot, s így nem értelsülhetett arról, hogy szerelme még él. Ezért most
őrjöngve rója Párizs utcáit, gondolatai kavarognak a fejében. Csak éjfélkor tér vissza a
templomhoz, ahol találkozik a cigánylánnyal, akit azonban a sötétben kísértetnek hisz.
Második fejezet: Púpos, félszemű, sánta
Quasimodo eközben biztonságosan elkvártélyozta Esmeraldát a templomban, mely a
középkorban asylumnak, menedékhelynek számított. Saját vacsoráját és saját ágyát adta a
lánynak, aki meghatottan vette ezt tudomásul. Előkerült Djali, a kecske is, aki a nagy
kavarodásban ugyancsak elszökött a porkoláboktól.
Harmadik fejezet: Süket
A harangozó másnap tudatja Esmeraldával újabb fogyatékosságát. Ennek ellenére megérti,
mit kérdez tőle a lány, s elmagyarázza tettének okát. Felajánlja segítségét is neki: egy sípot ad
Esmeraldának, melyet a cigánylánynak csak meg kell fújnia, ha bajban van.
Negyedik fejezet: Homokkő és kristály
Szegény Quasimodo azonban bármit is tesz, Esmeralda nem képes megbarátkozni a
csúfságával. A cigánylány még mindig szerelmes Phoebus-be, s egy nap újból látni véli a
közeli Gondelaurier-házba menet. Igaz és mély érzelmeit látva a harangozó felajánlja, hogy a
templomba hívja a kapitányt. Kora délutántól hajnali egyig várja a ház előtt a tisztet, azonban
amikor végre jön, az kerek perec elutasítja a találkát. Quasimodo meg se meri mondani
150

Esmeraldának, hogy a kapitány látni se akarja.
Ötödik fejezet: A Vöröskapu kulcsa
Idővel a főesperes is rájön, hogy Esmeralda valóban itt lakik a templomban. Szerelme még
mindig ég iránta, így egyik éjszaka fel is keresi. Kéreti szép szóval, de a lány nem hajlik a
közeledésre. Ekkor erőszakoskodni kezd vele, szegény lány végső elkeseredésében a sípért
nyúl, s belefúj. Quasimodo tőrrel támad a betolakodóra, akiben azonban a holdvilág fényénél
nevelőapjára ismer. Rögtön meghunyászkodik előtte, de még mielőtt Claude Frollo
visszatámadhatna, Esmeralda megszerzi a fegyvert, s visszavonulásra kényszeríti a főesperest.
Tizedik könyv:
Első fejezet: Gringoire-nak számos jó ötlete támad a Bernát-rendiek utcájában
Gringoire csodálkozó áhítattal járja Párizs utcáit, s figyeli az építészeti remekműveket.
Egyszercsak Claude Frollo lép a háta mögé, s tájékoztatja a költőt Esmeralda helyzetéről.
Arról érdeklődik, hogy menthetnék meg a lányt, mert három nap múlva érte jönnek, s
véglegesen kivégzik. Szerencsére Gringoire-nak van egy ötlete.
Második fejezet: Állj be csavargónak!
A templomba visszatérve öccse, Jehan fogadja a főesperest. Szokás szerint pénzt kunyerálni
jött. Bár először nem akar, bátyja végül - még egyszer utoljára - ad neki.
Harmadik fejezet: Éljen az öröm!
A Csodák Udvarának örömtanyájában javában folyik a tivornya, többek között immár itt
találjuk a csavargónak állt Jehant is. A különösen erőteljes gyülekezésnek oka van: a tolvajok,
diákok és cigányok - Gringoire közbenjárására - harcra készülnek, ki akarják szabadítani
testvérüket, Esmeraldát az "igazságszolgáltatás" karmai közül. Pontban éjfélkor a sötét menet
elindul a Notre-Dame felé.
Negyedik fejezet: Az ügyetlen jó barát
Quasimodo aggódva látja a toronyból a Templom téren egyre növekvő hadat. Nem érti mi
történik, azt hiszi (tk. jól), hogy el akarják rabolni Esmeraldát. Ezért mikor a csavargók az
épülethez közelítenek, egymaga ádáz háborút indít ellenük. Gerendák, kövek repülnek, forró
ólom folyik a székesegyház erkélyeiről, melynek eredményeképp halottak százai fekszenek a
lépcsőkön. Látva a kudarcot, Jehan kerít egy létrát, melyen az ostromlók fel kívánnak mászni
a falakra, de a harangozó visszalöki őket. A heves ütközetben többek közt megöli nevelőapja
öccsét is. Egy idő után, azonban kénytelen belátni, nem képes tovább visszatartani a
tömeget...
Ötödik fejezet: Ahol Francia Lajos őnagysága imádkozni szokott
A Bastille-ban XI. Lajos király és Olivier le Daim számadó vitatja meg az udvar éves
költségeit. A szobában található még Tristan l'Hermite testőrparancsnok, valamint a flamand
követek közül Guillaume Rym és Jacques Coppenole is. Jacques Coictier érkezik a hírrel,
mely szerint a nép fellázadt a Törvénypalota felügyelője ellen. A király ezt örömmel
konstatálja, csak akkor komorodik el, mikor kiderül, hogy az információ téves, a tömeg a
Notre-Dame-ot ostromolja. Azonnal küldi a felmentő sereget.
Hatodik fejezet: "Zsebre a bicskát!"
Gringoire - bár elfogták a király emberei, de kibeszélte magát az akasztás elől - találkozik
Claude Frollóval, akinek tökéletes terve van, hogy szöktessék meg a nagy kavarodásban
Esmeraldát.
151

Hetedik fejezet: Hajrá, Châteaupers!
Újból visszatérünk az ostromhoz. Megérkezik a királyi lovascsapat - Phoebus de Châteaupers
vezérletével -, és hátbatámadja a csavargókat. Azok egy ideig még harcolnak, de végül
fővezérüket, Clopin Trouillefou eleste után fejvesztve menekülnek. Quasimodo diadalittasan
rohan Esmeralda szállására, de a cellát üresen találja.
Tizenegyedik könyv:
Első fejezet: A kis cipő
Hogy mi történt közben, most megtudjuk. A küzdelem során egyszercsak Gringoire és egy
fekete csuhás alak tűnik fel Esmeralda cellájában, s azt ígérik neki, hogy megszöktetik.
Csónakon kelnek át a Szajnán, majd Gringoire eltűnik a kecskével, így a cigánylány és
Claude Frollo - hiszen ő volt az - magukra maradnak. A főesperes válaszút elé állítja a lányt:
vagy ő, vagy az akasztófa. Esmeralda inkább utóbbi mellett dönt. Claude Frollo a tébolyult
Gudule nővérre bízza a lányt, amíg hívja a drabantokat. A várakozás közben azonban
Paquette az Esmeraldánál lévő amulettről - mely gyermekkori kis cipőjét rejti - a
cigánylányban saját elveszett gyermekére ismer. De már minden késő, hiába próbálja bujtatni
a poroszlók elől, Phoebus-t látva Esmeralda elárulja magát. Mindkettejüket kivonszolják a
cellából, a dulakodás közben pedig Gudule meghal.
Második fejezet: "La creatura bella bianco vestita" (Dante) (A szép, fehér ruhás teremtés
[olaszul])
A veℵNotre-Dame tetejéről Claude Frollo nézi kővé meredten Esmeralda Gr téri akasztását.
Időközben háta mögé sompolyog Quasimodo, s meglátva mi történik, mindent megért.
Elkeseredésében letaszítja a főesperest a korlátról, aki - bár meg tud kapaszkodni, de mivel
nevelt fia nem segít neki - a kövezetre hullva szörnyethal.
Harmadik fejezet: Phoebus házassága
Epilógus: Claude Frollo teteme - mivel boszorkánymesternek hitték - soha nem került szentelt
földbe. XI. Lajos a következő évben meghalt. Gringoire, aki a viharos éjszakán végül is
megmentette a kis kecskét, újból költőnek állt, s hangzatos sikereket ért el tragédiáival.
Phoebus de Châteaupers kapitányt nem rázták meg a történtek, ugyanis nemsokára
megnősült...
Negyedik fejezet: Quasimodo házassága
Epilógus: Az akasztás utáni napon Quasimodo is elhagyta a Notre-Dame-ot. Esmeralda
holttestét a sólyomhegyi közsírboltba dobták, ide követte szerelmét a szerencsétlen sorsú
harangozó is. Mikor két év múlva rátaláltak, csontváza átölelve tartotta a cigánylány földi
maradványait.
Szereplők:
Jehan Frollo du Moulin, diák
Gilles Lecornu, párizsi szőrmekészítő
Andry Musnier, párizsi könyvkereskedő
Thibaut mester, a párizsi egyetem rektora
Robin Poussepain, diák
Gilbert de Suilly, az autuni kollégium kancellárja
Joachim de Ladehors
Louis Dahuille
Lambert Hoctement
Claude Choart, párizsi abbé
Simon Sanguin, pikárdiai választó
Michel Giborne, színész
152

Liénarde kisasszony
Gisquette la Gencienne
Pierre Gringoire, költő
Clopin Trouillefou, a koldusok fejedelme
Charles de Bourbon, bíboros, lyoni érsek és gróf, galliai prímás
Alaudet püspök
Robert de Lespinasse, a Saint Germain des Prés apátja
Simone (Marie?) Quatrelivre, kurtizán
s la Gadine, kurtizánℵAgn
Robine (Marie?) Piédebou, kurtizán
Loys Roelof, louvaini tanácsnok
Clays d'Etuelde, brüsszeli tanácsnok
Paul de Baeust, voirmizelle-i szenior, flandriai elnök
Jehan Coleghens, antwerpeni polgármester
Georges de la Moere, gand-i ítélőmester
Gheldolf van der Hage, gand-i törvényszéki főbíró
Bierbecque szenior
Jehan Pinock
Jehan Dymaerzelle
Guillaume Rym, gand-i tanácsos
Jacques Coppenole, gand-i harisnyakészítő
Jacques Charmolue, egyházi törvényszéki királyi ügyész
Jehan de Harley, a párizsi éjszakai őrség parancsnoka
Galiot de Genoilhac, királyi főtűzmester
Dreux-Ragueir mester, királyi erdei és vízi biztos
Louis de Graville, királyi tanácsos, kamarás, tengernagy, főerdészmester
Denis le Mercier, a párizsi vakok házának felügyelője
Guillemette Maugrepuis
Perrette Callebotte
Renault Château, a Châtelet pecsétőre
Quasimodo, a Notre-Dame harangozója
Cheneteau mester
s la Chantefleurie), cigánylányℵEsmeralda (Agn
Djali, az előbbi kecskéje
Guillaume Rousseau, a diákok fejedelme
Claude Frollo de Tirechappe, josas-i főesperes
Thibault Fernicle mester
Boniface Disome mester
Boudraque-né
Tarquant-né
Phoebus de Châteaupers, kapitány
Hennequin Dandeche, gyerek
Jehan Pincebourde, gyerek
Mathias Hungadi Spicali, a cigányok fejedelme
Bellevigne de l'Étoile, csavargó
Andry le Rouge, csavargó
François Chanteprune, csavargó
Colette la Charonne, kurtizán
Elisabeth Trouvain, kurtizán
Simone Jodoudyne, kurtizán
Thonne la Longue, kurtizán
Bérarde Fanouel, kurtizán
Michelle Genaille, kurtizán
Claude Ronge-Oreille, kurtizán
153

Mathurine Girorou, kurtizán
Isabeau la Thierrye, kurtizán
s la Herme, az Étienne-Haudry apácájaℵAgn
Jehanne de la Tarme, az Étienne-Haudry apácája
re, az Étienne-Haudry apácájaℵHenriette la Gaulti
re la Violette, az Étienne-Haudry apácájaℵGauch
se de Gondelaurier, nemesasszony∈Alo
Fleur de Lys de Gondelaurier, az előbbi lánya
Robert Mistricolle, a királyi kancellária főnöke
Guillemette la Mairesse, az előbbi felesége
Jacques Coictier, a király orvosa
XI. Lajos, Franciaország királya
Robert d'Estouteville, királyi tanácsos és kamarás, a párizsi ítélőszék főbírája
Florian de Barbedienne, a Châtelet auditora
Jehanneton de Buisson
Robin Chief de Ville, párizsi páncélkovács
Aiglet de Soins, nemes
Hutin de Mailly, nemes
reℵAmbroise Lécuy
Isabeau la Paynette
Bérarde Gironin
Thibaud la Thibaude, kurtizán
Gieffroy Mabonue, párizsi zsandár
Mahiette asszony, a reimsi jegyző felesége
Oudarde Musnier, egy párizsi könyvkereskedő felesége
Gervaise asszony, a párizsi őrségparancsnok felesége
Eustache, a reimsi jegyző fia
Paquette la Chantefleurie (Gudule nővér), reimsi kurtizán
Michel Noiret, harsonás
Pierrat Torterue, a Châtelet kínvallatója
Diane de Christeuil
Amelotte de Montmichel
Colombe de Gaillefontaine
re de ChampchevrierℵBérang
Falourdel asszony, szállásadónő
Philippe Lheulier, királyi büntetőbírósági ügyész
Mahiet Baliffre
Boucanbryné
Bechaigne-né
Olivier la Daim (Olivier le Mauvais), kincstári ítélőszéki királyi tanácsos
Guillaume de Harancourt, verduni püspök
Gieffroy Pincebourde, csavargó
Tristan l'Hermite, a királyi testőrség parancsnoka
Henriet Cousin, a párizsi bíróság hóhérmestere
154

• Voltaire: Candide vagy az optimizmus (olvasónapló)
1759.
Olvasónapló
Készítette: Sárközi István
I. Fejezet: Candide egy vesztfáliai kastélyban nevelkedett. Pangloss mester
arra tanította őt, hogy minden a legjobban van ezen a földön. Candide
beleszeret Kunigundába, a báró lányába.
Kunigunda észreveszi Pangloss urat, ahogy éppen az egyik szobalánynak ad
leckét „kísérleti fizikából nyomós érvekkel” alátámasztva. Kunigunda sze-rette volna ezt
kipróbálni Candide-on, ezért egy spanyolfal mögött megcsó-kolja őt. De a báró észreveszi
őket, s emiatt kitiltja Candide-ot a kastélyból.
II. Fejezet: Candide étlen-szomjan érkezik meg egy faluba, ahonnan két bulgár -egy ebédért
cserébe- elhurcolja katonának. Majd néhány nap kiképzés után beállítják a seregbe.
Megpróbál megszökni, mert úgy tanulta Panglosstól, hogy az ember szabadnak születik. De
elkapják, és büntetésből 4000 vesszőcsapást mérnek rá, majd ki akarják végezni. A bulgárok
királya azonban megkegyelmez neki.
III. Fejezet: A bulgárok (Candide-dal együtt) az avarokkal háborúznak. Candide megszökik.
Hollandiába indul. Keserves útja kihalt falvakon át vezet. Mire megérkezik elfogy minden
pénze, ezért koldulni kezd. Megsajnálja egy anabaptista, elviszi magához és ad neki pár
forintot. Másnap találkozik egy megcsonkított koldussal.
IV. Fejezet: A koldusról kiderül, hogy Pangloss az, aki vérbajos lett. Pangloss elmeséli, hogy
a bulgárok megszégyenítették és megölték Kunigundát és családját, s rezidenciájukat pedig
lerombolták. Erre a hírre Candide elájul, s mikor eszméletéhez tér megkéri Jacques-ot (az
anabaptistát), hogy gyógyítsa meg Pangloss-t. Miután a mester meggyógyult, magával viszi
őket Jacques a hajóján. Lisszabon partjainál viharba kerülnek.
V. Fejezet: A hajón az emberek pánikba esnek. Az anabaptistát belökik a vízbe és megfullad.
A hajó elsüllyed. Pangloss, Candide és a matróz, aki belökte Jacqes-ot, megmenekülnek.
Mikor beérnek Lisszabonba, megmozdul alattuk a föld, és a város nagy része romba dől.
Candide megsebesül és elájul. Pangloss hoz neki olajat és bort, ettől ismét erőre kap.
Segítenek a mentésben a városiaknak. Cserébe megvendégelik őket; Pangloss vitába
keveredik az inkvizíciósokkal.
VI. Fejezet: Az inkvizíciósok úgy döntenek, hogy néhány embert kivégeznek a földrengések
megelőzése végett. Ezért elfogatnak néhány városit és Candide-ékat is. Pár nap múlva
sanbenitoba öltöztetve viszik őket a vesztőhelyre. Panglosst felakasztják, a többit megégetik,
Candide-ot pedig elfenekelik. Ismét megmozdul a föld. Candide addig vonszolja magát,
mígnem találkozik egy vénasszonnyal, aki elhívja magához.
VII. Fejezet: Egy kis házba viszi, ahol napokon keresztül ellátja Candide-ot élelemmel és
gyógyítgatja őt. A harmadik napon az öreg elviszi egy másik házba. Itt találkozik
Kunigundával, s elmeséli neki mi történt vele, mióta nem találkoztak.
VIII. Fejezet: Kunigunda is elmeséli az ő históriáját:
A kastélyukban a bulgár katonák erőszakoskodtak vele, de a kapitányuk megmentette, majd
elvitte magával. Mivel néhány hónap múlva a kapitánynak elfogyott a pénze, eladta őt egy
zsidónak, aki elvitte Portugáliába. Itt megtetszett Kunigunda a főinkvizítornak, ezért az
155

inkvizítor megegyezett a zsidóval, hogy minden hétfőt, szerdát és pénteket kivéve övé a lány.
A főinkvizítor elhívta Kunigundát is arra a kivégzésre, ahol Candide-ot fenekelték. Mikor
Kunigunda meglátta Candide-ot szólt a vénasszonynak, hogy viselje gondját, és amikor
felépül hozza el ide.
Ezután Kunigunda és Candide megvacsoráznak, ám közben megjön a zsidó.
IX. Fejezet: A zsidó tőrt rántott elő, de Candide leszúrta őt. Közben már elmúlt éjfél, vasárnap
lett. Nemsokára jött a főinkvizítor, akit szintén megölt Candide. Kunigunda kétségbeesésében
tanácsot kér az öregasszonytól, aki azt javasolja, szálljanak mindhárman lóra és meneküljenek
el Cadizba. El is indulnak, de megállnak Avacená-ban.
X. Fejezet: Kiderül, hogy kirabolták Kunigundát, s ezért el kell adniuk az egyik lovukat. Így
már csak két lovon érkeznek Cadizba, ahol Candide-ot kinevezik a portugál sereg
kapitányának. Ez a század a paraguay-i jezsuiták ellen indul. Így mindhárman hajóra szállnak.
Kunigunda nagyon sajnáltatja magát sanyarú sorsa miatt. Az öregasszony ’vigasztalásképp’
elmesélni az ő nem éppen rózsás életének történetét:
XI. Fejezet: X. Orbán pápa és Palesztrina hercegnőjének volt szépséges lánya. Hatalmas
fényűzésben nevelkedett. Esküvőjén vőlegényét megmérgezték, emiatt anyjával hajóra szállt.
A tengeren foglyul ejtették őket a kalózok. Marokkóba érve a kalózok harcba szálltak a
lakosokkal. A foglyul ejtett nőket a harcok közben elevenen széttépték. Egyedül ő élte túl a
vérengzést. Egy patakhoz vonszolta magát, s ott mély álomba merült. Mikor felébredt egy
jóképű fiatalembert pillantott meg, akiről megtudta, hogy eunuch.
XII. Fejezet:(folyt.) Az eunuch gondját viselte, majd eladta őt Algerban egy helytartónak.
Közben kitört a pestis, amit sikerült túlélnie. Ezután többször is eladták a kalmárok, és így
jutott el Konstantinápolyba, ahol egy török agáé lett. Az aga magával vitte háremét is a
háborúba. Egy kis várban húsz katona őrizte a háremet. Az aga elesett a háborúban, de a kis
vár tartotta magát. Az élelem elfogyott, ezért a janicsárok levágták a nők fél fenekét, s azt
ették. Végül bevették a várat az oroszok, s elvitték a nőket Moszkvába. Itt kertész lett, majd
megszökött, bejárta az egész világot szolgálóként, és öregségére Issacarhoz (zsidó) került
Kunigunda mellé.
XIII. Fejezet: A hajó megérkezik Buenos Aires-be. A város kormányzója megkéri Kunigunda
kezét, aki tanácsot kér az öregasszonytól. A vénasszony azt feleli; hogy menjen hozzá
mindenképpen, mert megérkeztek a városba a törvényszékiek, akik az inkvizítor gyilkosát
keresik, s a kormányzó biztosan meg tudja védeni őt. Kunigunda ezt azonnal elmondja
Candide-nak, és kéri, hogy meneküljön el.
XIV. Fejezet: Candide sűrű könnyek közt elbúcsúzik Kunigundától. Elindul a jezsuitákhoz
szolgájával Cacambóval. Kiderül, hogy a jezsuiták parancsnoka Kunigunda öccse, aki nagyon
örül a találkozásnak. Míg várják a tartományfőnököt, a parancsnok elkezd mesélni a múltról:
XV. Fejezet: Látta, mint alázzák meg Kunigundát és ölik le egész családját. Ő is súlyosan
megsérült, de meggyógyították a jezsuiták. Ezért beállt hozzájuk, s elment Paraguayba, ahol
kis idő után ezredes és felszentelt pap lett.
Miután ezt elmesélte, Candide szóbahozza, hogy el akarja venni Kunigundát. Erre az ezredes
nagyon dühös lett. Kardjával Candide arcára vágott, mire az leszúrta őt. Ezek után Candide
gyorsan felöltözik az ezredes ruhájába (ami Cacambo ötlete volt), és szolgájával elvágtatnak a
határ felé.
XVI. Fejezet: Egy ismeretlen országban Candide lelő két majmot, mert két lányt üldöztek.
Azt gondolta nagy veszedelemtől mentette meg őket, de kiderült, hogy a majmok a hölgyek
udvarlói voltak. Emiatt másnap megkötözve ébredtek a Füleseknél (egy törzs), de sikerül
156

megmenekülniük Cacambo leleményességének köszönhetően.
XVII. Fejezet: Candide és Cacambo Cayenne-be indulnak. A hosszú és kalandos utazás alatt,
elfogyott minden élelmük, és a lovaik is elpusztultak. Végül egy olyan országba jutnak, ahol
az út drágakövekkel van felszórva, és a vendéglőben nem kell fizetni a vacsoráért. Úgy
gondolják ez lesz az az ország, ahol minden a legjobb.
XVIII. Fejezet: Kikérdezik az ország legbölcsebb emberét Eldorádó város szokásairól, majd
a királyhoz mennek. Néhány hét után, aztán elindulnak Cayenne város felé, mert Candide-nak
hiányzik Kunigunda. De előbb Eldorádóban jól megszedik magukat drágakövekkel meg
arannyal.
XIX. Fejezet: Candide-ék mire megérkeznek a holland gyarmatra már csak két juhuk maradt a
több, mint százból, amelyek mind meg voltak rakva kincsekkel. Candide elküldi Cacambot
Buenos Airesbe Kunigundáért és megüzeni vele, hogy Velencében fognak találkozni. Ő maga
hajót keres, de jól átverik, s nem marad túl sok pénze. Ebből mégis sikerül egy kis szobát
bérelnie egy vitorláson, és egy embert (Martin), aki utálja a jelenlegi helyzetét és nem boldog.
XX. Fejezet: Candide és Martin beszélgetnek és vitatkoznak egész úton Bordeaux felé. Martin
már nem remélt semmit az élettől, de Candide még hisz Pangloss mester optimizmusában, és
abban, hogy találkozik még szerelmével. Közben egy tengeri csata szemtanúi lesznek.
Kiderül, hogy az elsüllyedt hajó az volt, amelyiknek a kapitánya ellopta Candide juhait és
kincseit.
XXI. Fejezet: Végül eljutnak a francia partokhoz. Martin elmeséli tapasztalatait
Franciaországról. Candide nem szeretne sokáig ott maradni. Martin eldönti, hogy vele tart.
Eközben a hajó kiköt.
XXII. Fejezet: Candide Párizsba megy, ahol először meglátogat egy színházat. Megtetszik
neki egy színésznő, mert hasonlít a szerelmére.
Kártyázás közben nincs szerencséje, sokat veszít. A vendéglátós hölgy szóba elegyedik vele,
és sikerül lebeszélnie Candide-ról két gyűrűt, de elcsavarni a fejét már nem sikerül. Úgy érzi
megcsalta Kunigundát. Másnap levél érkezik Kunigundától, amiben leírja, hogy nagyon beteg
és nincs pénze. Candide azonnal felkeresi, de nem láthatja a lányt, nem is beszélhet hozzá,
csak a pénzt adhatja oda neki. Ezután néhány rendőrnek látszó alak elfogja őket. Martin
ráébred, hogy ez az egész levél ügy egy nagy átverés. Candide lefizeti a rendőröket, s azok
elengedik őket.
XXIII. Fejezet: Normandiába érve látnak egy kivégzést, s Candide kezd veszteni hatalmas
optimizmusából. Velencébe hajóznak a francia partok mentén.
XXIV. Fejezet: Velencében égen-földön keresi Kunigundát és szolgáját, de nem találja őket.
Találkoznak egy baráttal és egy lánnyal. Martin fogad Candide-dal, hogy nem boldogok.
Paquette (a lány) elmeséli az életét, majd a barát (Giroflée) is megteszi, és kiderül, hogy
egyikük sem boldog, noha annak látszottak. Candide elveszíti a fogadást.
XXV. Fejezet: Candide és Marin meglátogatják Pococurantét, a híres velencei nemes urat, aki
vendégül látja őket. Művészetről filozofálnak, és hangversenyt hallgatnak. Ebéd után a
hatalmas könyvtárba mennek, ahol kiderül, hogy Pococurantének egyik könyv sem tetszik.
XXVI. Fejezet: Egy nap Cacambo felkeresi Candide-ot. Candide megtudja tőle, hogy ő
rabszolga lett, és szerelme is raboskodik. Együtt étkeznek hat idegennel, akikről kiderül, hogy
trónfosztott királyok. A királyok elmondják kik is valójában és Candide is. A különös vacsora
után távoznak.
157

XXVII. Fejezet: Candide-ék kiváltják Cacambot, majd hajóra szállnak, hogy
Konstantinápolyba menjenek. Útközben kikérdezik Cacambot, s kiderül, hogy Kunigunda
rabszolga. Aztán szóba kerül Pangloss és a báró neve, mire két gályarab felpattan, és odamegy
hozzájuk. A báró és Pangloss az. Candide őket is kiváltja.
XXVIII. Fejezet: A báró és Pangloss elmesélik, hogy mi történt velük:
Miután Candide elmenekült a jezsuitáktól, a haldokló bárót meggyógyí-tották, s
Konstantinnápolyba került. Itt egyik alkalommal –a nagy meleg miatt- együtt fürdött egy
muzulmánnal, és ezért gályarabságra ítélték.
Pangloss mester egy kontár hóhér miatt élte túl az akasztást, s a halottnak vélt testét egy
kirurgus vette meg. Az ember otthon keresztvágást csinált Pangoss testén, mire a mester
hatalmasat ordított. A kirurgus ijedtében elfutott, de Pangloss könyörgésére visszajött, s
meggyógyította őt. Később munkát is kerestek neki, így állt egy kalmár szolgálatába, aki
Sztambulba vitte. Itt egyszer betért egy mecsetbe, ahol csak egy imám meg egy szép fiatal nő
volt. A nő keblei közül kiesett egy virágcsokor. Ezt próbálta visszatenni Pangloss, mikor észre
vette az imám. Ezért a bűnéért megverték, és gályarabságra ítélték. Ugyanarra a hajóra került,
amelyikre a báró.
XXIX. Fejezet: Megérkeznek a fejedelem házához, ahol Kunigunda és az öregasszony
dolgozik. Mikor Candide megpillantja Kunigundát, meghőköl a látványtól, ugyanis
Kunigunda nagyon megcsúnyult az eltelt idő alatt. De illendőségből mégis megöleli. A
többiek is nagy örömmel köszöntik őt és a vénasszonyt. Candide kiváltja mindkettőjüket. A
lány feleségül akar menni Candide-hoz, de Candide már nem akarja, és a báró sem szeretné
ezt.
XXX. Fejezet: A bárót visszajuttatják a gályára. Candide nem tud kibújni a házasságkötés
alól, elveszi Kunigundát.
Egy kis majorság Candide minden vagyona. Itt dolgoznak és élnek mind az öten, de csöppet
sem boldogan. Egy nap beállít hozzájuk Paquette és Fráter Giroflée nagy nyomorúságban. Ez
még jobban elkeserítette őket.
Elmentek egy bölcs dervishez, hogy megtudakolják, mi végre teremtődött az ember. De a
dervis azt mondta, semmi közük hozzá, és elzavarta őket.
Hazafelé betértek egy kedves öregemberhez, aki vendégül látta őket. Hosszasan
elbeszélgettek. Az öreg ráébresztette őket, hogy az ember azért teremtetett, hogy dolgozzék.
Ezentúl eszerint, és elégedetten éltek ezen a legeslegjobb világon.
158

• Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (olvasónapló)
(1645-1646)
Az eposzi történést indító isteni akarat Magyarország bűneinek ostorául
küldi a törököt, s erre az erőre csapást mérni, mégpedig történelmi
perspektívájú csapást mérni csak az a jövő-értékű hős és az a közösség
képes, amelyen belül a jelenre jellemző megosztottság ismeretlen.
(KOVÁCS SÁNDOR IVÁN)
Zrínyi Miklós (1620-1664) elsősorban bajvívó szablyájával" vívta ki
tekintélyét a XVI. századi függetlenségi küzdelmekben. Pennájával", nevezetesen a Szigeti
veszedelem c. eposzával dédapjának, az azonos nevű szigetvári hősnek állított emléket, a
barokk korban is legmagasabb rendűnek tartott műfajban. Antik jegyek (a cím: Obsidio
Szigetiana, Vergilius, Ovidius követése stb.) és barokk vonások egymást erősítve
magasztalják a szigetvári hős kapitánynak és a vár többi védőjének 1566-os hősi helytállását.
A költő az Adriai tengernek Syrenaia című, Bécsben megjelenő verseskötetében bocsátotta
közre művét 1651-ben, rövidebb költemények társaságában.
Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt" - szól a segélykérés a mű elején, majd a
második énekben olvasható: igazat kell írnom"; a szerző kimondottan ragaszkodik az epikai
hitelhez. Mégsem véletlen, hogy a cselekmény bonyolításában eltér
a magyar történeti forrásoktól, és horvát, valamint olasz krónikákat követve a főhős kezének
tulajdonította Szulimán halálát. Ez a variáció szolgálta mondanivalóját, költői igazságát .
Az eposzi követelményekhez igazodó első hat strófa után kezdődik a cselekmény. Szulimán
szultán - Allecto fúria által felbujtva - a magyarok ellen indul; seregszemlét olvashatunk a
török hadakról (1. ének). Közeledik a támadó sereg. Palotán Turi György hősies helytállása,
Gyulán Kerecseni László árulása és csúfos bűnhődése mutatja a választási lehetőségeket.
Zrínyi imában fordul Istenhez (2.). A siklósi ütközetben Zrínyi sikert arat, a
lovasparancsnokot, az olaj-béget" fogságba ejti (3.). Diadal és gyász a siklósi ütközet után; a
hazavonuló sereg szemléje következik (4). Zrínyi előkészületei: lelkesítő beszéd, eskütétel, a
várvédők seregszemléje. Zrínyi György útnak indul a királyhoz (5).
Szolimán követe Zrínyinél jár; a válasz az almási ütközet, Deli Vid dicsőségével (6.). Meghal
a siklósi hős, Farkasics Péter; a törökre kicsapó sereg nagy pusztítást végez (7.). Az ostromlók
haditanácsában széthúzás uralkodik Rusztán, Delimán és Demirhám között (8). Juranics és
Radivoj vállalkozása, hogy császári segítséget hoznak, hősi halálukat okozza (9.). Heves
ostrom, három oldalról (10.). Epizód: Delimán megöli Rusztánt és elmenekül. Páros viadal a
seregek nevében Deli Vid és Demirhám között, török ármánnyal. Zrínyi első kirohanása (11.).
Zendülés a török táborban. Delimán és Cumilla szerelmi epizódja után Delimán visszatér,
Cumilla meghal (12.). Deli Videt felesége, Borbála menti ki a török kezéből, férfiként
harcolva. A magyar diadal tetőpontja: a díván elhatározza a visszavonulást, a postagalamb (a
harmadik segélykérés) elfogása azonban végső támadásra biztatja Szulimánt (13.). Második
tetőpont: az utolsó ostrom. A pokol lakói is beavatkoznak. Deli Vid és Demirhám egymás
kezétől halnak meg (14.).
Megoldás: Zrínyi ötszáz vitézzel kirohan, megöli Delimánt és Szulimánt. Szigetvár elesik, de
az angyalok elűzik az ördögöket, a várvédők megdicsőülnek, lelkük a mennybe emelkedik
(15.).
A Mindenható a magyarok vallási tévelygése (protestáns hitre térése stb.), széthúzása és
egyéb bűnei miatt küldte büntetésül az idegen sereget. Ismerős ez a mozzanat - eredetileg
bibliai motívum -: a magyar irodalomban már Rogerius mester siraloméneke is tartalmazza (a
tatárjárást követően), a reformáció korában felelevenedik, pl. a nagy hatású Magyari István
(Pázmány Péter ellenlábasa) is történetfilozófiája alaptételének állítja. Most katolikus
fogantatású eposz épül rá. A bűneinket Allecto kritikus szavai részletezik: fej nélkül vannak",
azaz nincs megfelelő vezetés; nincs eggyesség" és nincs szeretet köztök, sem okos tanácsok";
a magyarok a leghenyélőbb népek"; egyik az másikat gyűlölik, mint ebek"; nincs köztök
159

hadtudó, ha volna is, ezek Az tisztviselőnek soha nem engednek."
Ezzel a vélekedéssel szemben a szigetvári sereg JÉZUSNAK megszentelt hadnagya"
vezetésével, tökéletes fegyelmezettséggel, összefogással állítja meg a hatalmas túlerejű
pogány hadat. A keresztény hitért tudatosan vállalják a mártírhalált; előbb Zrínyi ajánlja fel
saját életét a feszület előtt, majd az eskütételkor az egész sereg egy emberként követi. Zrínyi
lelkesítő szózata szerint a harcot keresztény szerelmes hazánkért, Urunkért, feleségünkért,
gyermekinkért, Magunk tisztességéért és életünkért" vállaljuk.
A magyarok hőstette túlmutat az országhatáron: Mindenfelől ránk néz az nagy
kereszténység". Ezzel a heroikus feladatvállalással az is szemben áll, hogy a széthúzás
korántsem csupán magyar sajátosság, Allecto az egész keresztény világról mondja: Ne félj,
hogy segétse senki magyarokat, mert jól esmerem én bolond kaurokat."
A Bécsbe irányított segélykérések valóban rendre válasz nélkül maradnak. Ezzel szemben
Borbála, Juranics és Radivoj az önfeláldozó segítségnyújtás ékes példáit adják.
A várvédő Zrínyi nagyságát azzal is növeli a költő, hogy az ellenfelet is felmagasztalja, egy
bizonyos pontig. Maga Szulimán (az kinek Európa rettegte szablyáját") vitézség és okosság",
valamint hadbéli szorgosság" tekintetében a legnagyobb, egyetlen hibája: a szívében lakozó
kegyetlenség".
A hódító sereget az óriási létszám és az erő" jellemzi (evvel győztük mi meg keresztény
világot" - mondja a szultán). Hitszegő voltukat azonban már a gyulai epizód is előre jelzi, a
költő egyik reflexiója pedig pontosan kimondja: Esztelen, ki hiszen az török hitinek".
Ugyanakkor a török érvelés (Bizol-é németben, te okos horvát bán, Hogy hamar segitséget
küld néked talán?") - a szerző, a XVII. századi politikus-költő-hadvezér saját keserű
véleményét is magában hordozza.
A magyarok ábrázolásában mindvégig az eszményítés uralkodik, a törökök viszont
fokozatosan elvesztik dicsőségüket. Az erkölcsi diadal a 13. ének 85. strófájában tetőzik:
Szulimán visszamenéséről immár gondolkodik". Zrínyi Szulimánhoz az utolsó szablyavágás
előtt már így szól: Vérszopó szelendek, világnak tolvaja"+ A szigetvári hőssel ekkor már
egyetlen török sem állhat egy magaslaton, halálát is csak egy távolról kilőtt jancsár-golyóbis"
okozhatja.
Az eposz 15 énekből áll. A költő Zrínyi szakított a hagyományos 24 vagy 12 énekes
(szimmetrikus) kompozícióval, feltehetően Ovidius 15 részes Metamorphoses c. alkotása is
példaként állhatott előtte. A felépítés mindenképpen barokk sajátosságokat mutat: ellentétes
erők bonyolult harcából (két tetőpont után) jön létre végezetül a harmónia.
Eposzi elemek tekintetében az első strófák közvetlenül az antik hagyományokhoz igazodnak,
nevezetesen Vergilius Aeneis c. eposza szolgál közvetlen mintául (1-2. versszak). A
propozíció Zrínyi személyét körülírja, Szulimánt, az ellenfelet megnevezi és feldicséri. Az
invokáció a görög múzsák helyében a szűz Anyát", Máriát szólítja meg, hiszen a
kereszténység mártírjáról szól a mű. A főhős sorsának előre jelzése (anticipáció) először az 5.
szakaszban jelentkezik; az olvasó előre látja Zrínyi sorsát, a cselekmény végkifejletét, így
figyelme a hős magatartására irányulhat. Deli Vid megálmodja a heroikus feladatra vállalkozó
Juranics és Radivoj halálát. Maga Zrínyi is szembenéz saját sorsával, amikor a második ének
végén a feszület előtt fohászkodik, és felajánlja földi életét Istennek. Ugyanakkor a
Mindenható közli Zrínyivel sorsát és helytállását: Martyromságot fogsz pogántul szenvedni,
Mert az én nevemért fogsz bátran meghalni." Szulimán vitéz kezeid miát fog meghalni".
Az írói reflexiók számos helyen értelmezik a cselekmény fordulatait. Az enumeráció több
helyen is megjelenik; a Szulejmánnal érkező többszázezres hadsereget az első, a magyarokat a
negyedik és az ötödik ének mutatja be részletesen.
A szerkezetben Zrínyi nem alkalmazza a szokásos in medias res kezdést, helyette alapos és (a
mű egyharmadát kitevő) terjedelmes expozíció olvasható. Látnunk kell ugyanis, hogy milyen
körülmények között vállalja, sőt kényszeríti ki a szigetvári hős a várostromot, ezzel a saját
vértanúságát, és látnunk kell előre a két sereg nagysága, felszereltsége, főként pedig
tudatossága és szellemisége közti különbséget.
Az isteni beavatkozás mintegy közrefogja a történteket. Az eseményeket az indítja el, hogy a
Mindenható a magyarok ellen küldi a török sereget, és az zárja, hogy a végső ostromba a
160

pokol erői is bekapcsolódnak a támadók oldalán, de a mennyei seregek is színre lépnek, és a
dicső halált vállaló magyar hősöket az égbe emelik. Az eseménysor tehát a reális emberi
világban, a földön alakul, de a kezdő és végponton a pokol és a menny is szerepet kap,
monumentális keretet alkotva a földi történet köré. A pokol- és mennybéli erők harca csak a
legutolsó összecsapásban társulhat az emberek küzdelméhez, addig a magyaroknak
önerejükből kell bizonyítaniuk.
A főcselekményt epizódok sora alkotja. A siklósi kalandban Farkasics személyes vitézsége
emelkedik ki, a nagy csaták mindig megnevezett hősök személyes tetteiből, párviadalaiból
épülnek fel. Az egyéni tulajdonságok néhol egyensúlyt teremtenek a két sereg között
(Demirhám és Deli Vid esetében), máskor eleve a magyarok erkölcsi fölényét jelképezik, pl.
Delimán, Rusztán bég és Cumilla szerelmi háromszöge a törökök széthúzását, viszályait
illusztrálja. A magyarok közt ellenpontjuk a vitéz Deli Vidnek és hozzá méltó feleségének,
Borbálának a példája. Hasonlóképpen példaértékű Juranics és Radivoj elvszerű kitartása,
együttes hősi halála.
Külső formai eszközök tekintetében a Szigeti veszedelem kevésbé igazodik az eposz
hagyományaihoz. Állandósult jelzős szerkezet (epitheton ornans) ritka, a kevés példák egyike
a jó Zrínyi" kifejezés. (Emlékeztet a kegyes", azaz istenfélő pius Aeneas"-ra, Vergilius
hősére.) A hexametert a költő a hangsúlyos felező 12-esre cserélte, amely olykor nem is
szimmetrikusan oszlik két félsorra (délszláv hatás miatt?). A rímelés
is egyszerű, a bokorrímeket legtöbbször ragrímek alkotják. Zeneiség terén a Szigeti
veszedelem nem igazodik a barokk stíluseszményhez, hanem inkább a históriás énekek
hagyományait viszi tovább.
Stílusában néhol feltűnik Homérosz hatása (pl. a rózsásujjú hajnal" képével indít a 8.
énekben). Mitologikus elemek is felbukkannak (pl. a sorsot fonó párkák alakja), a végső
ostrom barokkos kavalkádjához nagy mértékben hozzájárulnak az istenek és a héroszok (Styx,
Furiák, Hárpiák, Briareusok, Tantalus, Atreus, Licaon stb.), a keresztény mitológiával
keveredve (Luciper). Zrínyi az utolsó énekben lesz Szigetnek Hectora", majd JÉZUSNAK
megszentelt hadnagya". Zsoltáros-biblikus hang is jelentkezik ("Kiáltnak én hozzám, s nem
hallom meg üket"). Zrínyi beszédében Balassi kifejezései visszhangzanak: Ez a' hely s ez a
vár légyen dicsőségünk, Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk". A kitérő költői
hasonlatok (Mint mikor az fölszél"+; Mint fölyhő szél előtt"+ Mint magas hegyekből
leszállott kőszikla"+ Mint fene leopárt, ha elveszti kölykét"+) a barokk körmondat jellegzetes
szerkezetében jelennek meg: a mellérendelt hasonlító tagmondatok emelkedő ívű költői
sorozata után következik a késleltetett főmondat.
Zrínyi jelmondata: Sors bona, nihil aliud" (+Jó sors, semmi másă). A sorsot el kell fogadni, a
szerencsét meg kell becsülni. Sztoikus bölcsesség ez. Boldog, az ki jóban el nem bízza magát,
De kész szüvel várja szerencse forgását"- szól a költői reflexió a siklósi kaland után. Szulimán
mondataiban is megjelenik ez az elv: az vitéz embernek Kell valamit engedni a
szerencsének". Cumilla halálát tragikusan balszerencsés véletlen okozza. Farkasics Péter
halálát lírai sorok siratják: O, forgó szerencse, átkozott, kegyetlen!" A halandósága miatt
nyomorult ember" egyetlen lehetősége:
a vitéz név", a jó hir-név", a becsületes helytállás. A hősi helytállás méltatása soha nem marad
el (pl. jelen van a negyedik, a hetedik és a tizennegyedik énekben). Zrínyi viszont előre tudja,
előre vállalja a hősi halált. Ami az ember szemében szerencse", az voltaképpen Isten
rendelése (tizenötödik ének, 19. versszak). Isten látja előre, hogy Zrínyi teljesíteni fogja
feladatát (Jól esmerte Isten, hogy hű szolgája volt"), a hős várkapitány pedig kötelessége
tudatában tette dolgát. Szerencse énvelem is gyakorta mulat"- a szerző itt önmagáról is szól.
Az eposz a jövőbe mutató mozzanatokat is tartalmaz. A hős várkapitány helyébe fia, Zrínyi
György fog lépni. A várvédő Zrínyi Miklós eszmei végrendelkezése: Mert kell tenéked is
követned engemet, Sokat járnod s fáradnod, veritékezned". Az utolsó (ötsorosra bővített)
strófában már nem a főhős, hanem a költő-hadvezér fordul imával a Vitézek Istenéhez",
elődei hős lelkének kegyelméért esdekelve.
A várvédő Zrínyi Miklósnak és katonáinak hőstette - a dédunoka eposzának is köszönhetően -
161

mélyen megőrződött a magyarság tudatában. Jóllehet a nemzeti eposz" rangot Vörösmarty
Zalán futása c. műve elhódította a Szigeti veszedelemtől.
162