IRODALOM • MŰVÉSZET TÁRSADALOMTUDOMÁNY Március

314 HÍD
hogy a határőrvidéken az összes egyházi és iskolai ügyek, az igazgató
alkalmazása, a nemzetgy űléstől függjenek, egyébiránt a katonai határ őrvidék
politikai tekintetben a királyság többi részével egyenl ővé tétessék: eszerint_a
határőrvidéken is megszüntetend ő a feudális kötelék, amint ez a királyságban
urbéri tekintetben a népnél meg is szüntettetett, és hogy a határ őr, az általa
művelt földre tulajdonjogot nyerjen és mindazon szabadságokbán részesüljön,
melyekkel a királyság többi része, az új törvények folytán bír;
hogy katonai szolgálat tekintetében a határ őrök csak tényleges szolgálat
esetén essenek a katonai törvények alá, és ezen szolgálatban is mindazon
jogokat bírják és élvezzék, melyekkel a királyság többi részében a nemzet őrség
az új törvények alapján bírni fog; nevezetesen a tiszteket önmaguk választhassák,
annál inkább, mert a fegyver alatt szolgáló népünk ezt a jogot a
privilégiumok folytán annak el őtte már gyakorolta volt, mely azonban id ők
folyamán elvétetett;
hogy az 1844. évi 3-ik törvénycikk, mely a római katholikusoknak más
vallásra való áttérésére, és a vegyes házasságokra vonatkozik, a mi hitfelekezetünkre
is törvényileg kiterjesztessék.
Meggyőződve lévén, hogy dics őségesen országló kegyelmes uralkodónk, a
hon jelenlegi loyalis kormánya és törvényhozó testülete a felsorolt, valóban
•mérsékelt és jogos óhajainkat és kívánatainkat kegyesen meg fogják hallgatni
és nemsokára teljesíteni, — mi is szent biztosítással alázatosan megígérjük:
hogy teljes szívvel és lélekkel, .vagyonunkkal és pénzünkkel, utolsó csepp
vérünkkel mindenkor igyekezni fogunk, hazaszeretet és kegyelmes királyunk
iránti hűség tekintetében, a szeretett haza körüli sok érdemeket szerzett
őseinket, — nemcsak követni, hanem őket felül is múlni.
A szerb és egyéb görög keletiek hitközségének Újvidéken 1848 március
15/27-én tartott üléséb ől.
Ezen újvidéki pontokat egy szerb küldöttség 1848 április 8-án a pozsonyi
országgyűlésnek beterjesztette, melyben Kossuth kijelentette, hogy a közszabadságnak
az értelme: a hon összes lakosait nyelv- és valláskülönbség nélkül
a közszabadságok áldásában részesíteni. Szerinte az ország életében a magyar
nyelv képezi az egységes kapcsot, de minden nép belügyeiben és egyházában
a maga nyelvét szabadon használhatja. Ezzel szemben Sztratimirovits György,
a küldöttség egyik tagja István nádornál a régi szerb privilégiumok visszaállítását
követelte, Kossuthnál pedig a magyarországi szerbeknek „nemzetnek"
való elismerését, mit Kossuth elutasított. Sztratimirovits erre kijelentette, hogy
akkor másutt fogják vélt jogaikat keresni, mire Kossuth ingerülten odaveté:
„akkor kardjaink fognak dönteni".