Fajkérdés, fajkutatás

274
Az emberi nemnek a polygenista és zoológiai osztályo-
zásokban szereplő sok faja tehát Eickstedtnél már csak két
fajra: a neandervölgyi emberalakra és a mai emberalakra
zsugorodott össze. Ε két faj felvételét is csupán célszerűségi
okokkal indokolja. A Homo sapiens alakra a fajfogalom
mindkét kritériumát (alaki és fiziológiai) teljes mértékben
érvényesnek tartja, az ősemberre való érvényesség tekinte-
tében azonban már csak annyit jegyez meg, hogy „észsze-
rűen feltehető”.
Emellett azon a véleményen van, hogy a zoológiai cso-
portegységeknek és alakköröknek nincsenek éles határaik
sem morfológiai és funkcionális, sem geográfiai tekintetben,
hanem mindenütt lassú átalakulásban lévő átmenetek kötik
őket össze. A természetben tisztán elválasztva egyik élet-
alak sincs a szomszédjától – mondja Eickstedt –, éles hatá-
rok felállítása a mi intellektusunk és a logikai fogalomképzés
követelménye. A természet nem ismer éles határokat, hanem
csak bizonyos jellegek térbeli halmozódását és azok élő össze-
köttetését az egyes lényekben.
Az az immár 200 év óta folyó tudományos törekvés te-
hát, hogy az emberiséget az állatok és növények példájára
élesen elkülönülő rendszertani csoportokra, fajokra, sőt ne-
mekre tagolják, mindezideig nem sikerült. Nem ismerjük sem
a mai, sem az ősidőkben emberiség tényleges morfológiai cso-
portjainak számát, mégkevésbbé azok genealógiai rokonságát
és rendszertani értékét. Mihelyt tüzetesebben és sok egyénre
kiterjedőleg tanulmányozunk ugyanis valamely testi bélyeget,
vagy azok alapján megállapított csoportot, csakhamar a leg-
különbözőbb irányú és sokszor alig észrevehető átmenetek
hínárjába akadunk. Nyilvánvaló ebből, hogy az emberiség
egyes csoportjai között lévő morfológiai különbségeknek, bár-
mily nagyoknak tűnjenek is azok fel, nem tulajdoníthatjuk
azt a rendszertani értéket, amit a zoológiában neki juttat-
nánk, aminthogy maguk a csoportok sem azonosak a többi
élőlények ú. n. természetes csoportjaival: a fajokkal.
Ha most ezen negatív érv mellé odaállítjuk a korcsok
legújabb tanulmányozása alapján Eugen Fischer és iskolája
által is megerősített azt a pozitív biológiai bizonyítékot, hogy