Beszédek és írások 4.

84
szentáldozók, mindennaposak. Miért mennek ezek az
Úr asztalához? Ennek a szentségi kegyelemnek, a meg-
szentelő malaszt állapotán túl elnyerhető többletnek,
ennek az ajándéktöbbletnek, ennek az erkölcsi többlet-
nek a megszerzése és bírása céljából.
Látjuk tehát, hogy az Egyház szentségei, az
újszövetség szentségei tényleg egy olyan kimeríthetet-
len forrása a lelki talpraállásnak, amelyeket éppen ezért
a lehető legöntudatosabban kell az embernek meg-
becsülnie, amelyre vonatkozó fogalmainkat elsorvadni,
elhasználódni hagyni igen, de igen sajnálatos rövid-
látás lenne.
Látva már most ezt a szentségi tanra vonatkozó
részletfelvilágosítást is, megkérdezzük magunktól, a mi
régi, gyermekkori visszaemlékezésünk homályából, hogy
a között a hét szentség között, amelyekről az Egyház
bennünket tanít és amelynek jótéteményeiben részesít,
vannak-e olyanok, amelyeknek különös, az emberi
lélekkel sajátos egységet teremtő hatásai vannak?
És ha felébred a mi emlékezetünkben az a jó öreg
katekizmusi tanulmány, amelyik azt mondja és lengeti
meg előttünk, hogy igen, van három szentség, amely
különleges módon ivakodik bele az ember lelkébe,
eltörülhetetlen jegyet hagy az ember lelkében és ha már
eltörülhetetlen nyomot hagy, következésképen ezt a
három szentséget — megismételni nem lehet. Miért?
Mert már ott ül az ember lelkében a három felvett, vagy
felveendő, vagy felvehető szentségnek a nyoma, aszerint,
amint közülük egyben, kettőben vagy már mind a
háiomban részesültünk. És melyik az, amelyik el-
törülhetetlen jegyet hagy az ember lelkében és éppen
ezért meg nem ismételhető? Talán tudjuk még, talán
bennünk él a valamikori lecke, hogy a keresztség, a bér-
málás és az egyházirend szentsége nem ismételhető.
Vagyis, aki megkeresztelkedett és akit érvényesen
megkereszteltek, annak a lelkében Krisztus jegye benne
ég és a keresztség szentségét sem újból felvennie nem
kell, sem érvényesen fel nem veheti. Még ha Krisztust
megtagadta légyen is, ha kővel próbálta is az ő lelki