Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

zaja követte, amint a f.enyőágak közé ütödve lefelé zuhanva pont meHém,
a száraz és ruganyos f,enyőlevél ágyra ,esett.
Mielőtt megláthattam, kinyújtott kezemmel meg tudtam érinteni az ős
kakas meleg testét, a királyi őskakasét, mely a király puskájára várt.
Alig keltem fel fekvő helyzetemből, a vadőr - a környék szokásának
megfelelően - kalapjára helyezett hatalmas fenyőággal kedveskedett ne­
kem, a sikeres vadásznak. A hiTtelen támadt hajnali világosságban madaramma\
a bazalt kanopén telepedtünk le, hogy megvizsgáljuk a királyi
kakast.
A kakas valóban egyike volt a legsz'ebb tollaretúaknak és a legnagyoh­
baknak, amelyek.re ezen a vidéken emlékeznek. 'Tekintélyes csőrű fejét
piros arctollak diszítették és acélfekete tollszakáll.
A hajnal sugarai felébresztették a tető apró énekeseit és hozzákezd­
tek reggeli imádságuk énekléséhez. Mindegyik a maga nótáját fütyülte
és mégis nagy volt az összhang. Az volt az érzésem, hogy őket is a tró­
feában való gyönyörködés hozta ilyen ünnepi hangulatba.
Az idő ,eltelt! A vadcsapáson való leszállás már csak rövid időt vett
igénybe.
Bőséges borravaló és meleg kézszorítás még 'nagyobb örömmel látta el
a sikeren máJr amúgy is felbuzdult vadőrt.
Fogatom a vadcsapás aljában, a műúton vát. A Tatárhágón keresztül
Kőrösmezőre hajto.ttam, ahol épp látogatóban lévő feleségem örömmel
és jól megérdemelt, bőséges reggelivel várt.
A kakas 5 kg-ot nyomott és azt Európa egyik legjobb állattömőjének
Klagenfurtba küldtem el.
Amikor 1917 őszén kisjenői állomáshelyemre visszatértem, a remekül
kitömött dürgö helyzetben lévő kakast az 'ebédlőm falán találtam. A ma­
dár Debrecenben 1926-ig birtokomban volt. Ekkor v,ándoroltam ki Kana­
dába s Magyarország elhagyása előtt mind a kakast, mind a többi trófe­
ámat a Dóczy leánygimnázium tennészetrajzi múzeumának ajándékoz­
tam. Ezekről, de főleg a kakas ról 1965-ben ,szerettem volna bi-ztosítani
egy fényképet. De még I. J. ny. államügyész tisztelt barátom alapos nyo­
mozása se tudta azt a volt Dóczy gimnáziumban, úgyszintén a volt Tisza
István Egyetem múzeumában meglelni.
A kakas bizonyára egy szovjet múzeumban díszeleg, vagypedig áldo­
zata lett az is, mint az egész birodalom és Károly király a szörnyű for­
gatagnak, ami reánk szakadt az első világháború után.
36
Torontó, 1967. nyarán.
vitéz Demetrovits Dezső szds.
Híven -
becsül1e'ttel - vitézül
_ 90 éves a magyar királyi csendőrség -
Ismertem jól a magyar csendőrséget. Kapcsolatban voltam velük szol­
gálatban és magánéletben egyaránt. Én láttam a magyar csendőrt pusz­
tázni, láttam nyomozni, láttam gyalog, lóháton, kerékpáron, gépkocsin
és vonaton járőrben. Láttam a cs.endőrt szolgálata közben intézkedni. Ma­
gatartása mindig komoly és határozott volt és amikor a törvény nevében
szólt és intézkedett, annak mindig megvolt a komoly alapja. Szép, ti:szta
formaruhájában mindig csinosan jelent meg a nyilvánosság előtt, kato­
násan, fegyelmezetten viselkedett, s miközben csákóján a kakastollat len­
gett,e a szél, látszott rajta, hogy ő büszke arra, hogy az ország közbiz­
tonságának a katonája.
A múlt század végén, amikor a megyei pandur intézmény alkalmatlan­
nak bizonyult a városokon ki'vüli területeken a közbiztonság fenntartásá­
ra és a betyár világ felszámolására, az 1881 évi törvénycikkel egységes,
központi vezetés alatt létesítették a " Magyar Királyi Csendőrség"-et.
Lobog a kakastoU
37