Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség
23.08.2013 • Views
Share Embed Flag

Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség

Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség

Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség

SHOW MORE
SHOW LESS
ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
ersekseg.veszprem.hu

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

START NOW

C S A L Á D U N K<br />

CC ss aa ll áá dd pp aa ss zz tt oo rr áá cc ii óó ss ffff oo ll yy óó ii rr aa tt 2222 00 00 66 .. VV II II II .. éé vv ffff oo ll yy aa mm 11 .. ss zz áá mm<br />

MM oooo tttt tttt óóóó nnnn kkkk aaaa 2222 0000 0000 6666 .... eeee gggg yyyy hhhh áááá zzzz iiii éééé vvvv rrrr eeee ::::<br />

"" VV EE LL EE DD TT ÖÖÖÖ BB BB VV AA GG YY OO KK ""<br />

Éngedd élni!<br />

Különben<br />

kamaszok<br />

Szerelmesen,<br />

szépen<br />

Jókai Anna<br />

családjaink körében<br />

Húsvéti<br />

örömeink

GONDOLAT<br />

GONDOLA<br />

HHHH úúúú ssss vvvv éééé tttt ffff eeee llll éééé<br />

2. oldal<br />

Az imádság a család fenntartója<br />

3.oldal<br />

Veled több vagyok<br />

4. oldal<br />

Hívom és küldöm a családokat<br />

5. oldal<br />

A mustármag reménye<br />

6. oldal<br />

Szerelmesen, szépen<br />

Katolikus házasságra készülve<br />

7. oldal<br />

Mi történt velük<br />

8. oldal<br />

Egy missziós pap küldetése<br />

10. oldal<br />

A lámpás égve marad<br />

11. oldal<br />

Védd az életet<br />

12. oldal<br />

Mit hoz a holnap?<br />

13. oldal<br />

Családunk fotopályázat<br />

14. oldal<br />

Életünbõl<br />

15. oldal<br />

Otthon Segítünk Szolgálat<br />

16.oldal<br />

Miért nem hajlandó megnyílni<br />

elõttem?<br />

17. oldal<br />

Beszéljünk a segítésrõl<br />

18. oldal<br />

Házas szeminárium<br />

19. oldal<br />

Schönstatt<br />

20. oldal<br />

Ébred a természet<br />

21. oldal<br />

Húsvét a családban<br />

22. oldal<br />

Családi oldal<br />

23. oldal<br />

Megszülettem,<br />

Isten gyermeke lettem<br />

gyerekszáj<br />

A Z I M Á D S Á G<br />

A C S A L Á D F E N N T A R T Ó J A<br />

A közösségi és egyéni ima kölcsönös kapcsolatban áll, és<br />

ebben a körforgalomban mindkettõ egyaránt fontos. Az Egyházzal<br />

együtt imádkozva tanulunk meg egyénileg imádkozni.<br />

De fordítva is érvényes: csak ha az imát egyénileg<br />

gyakoroljuk és ezáltal igazi bensõ mivoltunk erõre kap,<br />

akkor nyújt nekünk a közös ima valamit. Engednünk kell,<br />

hogy a hagyományos imák fennkölt szavai irányítsanak, de<br />

azokat Istennel való egészen személyes vívódásainkban<br />

mindig megint aprópénzre kell váltanunk. Ebbe a körforgalomba tartozik az a kisebb<br />

emberi közösség is, amin az Egyház alapszik: a család.<br />

Annak az ecuadori Mária-kongresszusnak, amelyen tavaly részt vettem, egyik<br />

jelszava volt: a közösen imádkozó család össze is tart. Szívesen adnám ezt önöknek<br />

is jelszóul erre a böjti idõszakra. Egy házasság, egy család annál inkább forog<br />

veszélyben, minél kevésbé van benne jelen Isten, mint közös középpont. Viszont a<br />

tisztulásra és egységre még mindig megvan a lehetõség, ha férj és feleség nemcsak<br />

egymással és egymás ellen beszélnek, hanem közösen lépnek Isten színe elé és<br />

hagyják, hogy õ ítélje meg, utasítsa rendre õket. Ezért arra kérem önöket, hogy<br />

váljék a közös ima és ének ismét bevett gyakorlattá, elevenítsék fel a vallásos szokásokat,<br />

és ezáltal tanuljanak meg ismét ünnepelni a családban, az egyházi évnek és<br />

szép keresztény hagyományainak megfelelõen.<br />

A televízió központtá válása sok tekintetben passzivitást eredményezett, és ez a<br />

családokat is növekvõ ürességgel fenyegeti. Másrészt a vallást is intellektuális<br />

alapokra helyezték, és így örömtelenné vált. Az Egyház hite az év folyamán megjeleníti<br />

annak teljes történetét, ami Isten és az emberek közt lefolyt, és átsu-gározza ezt<br />

a szentek alakjával, akik a biblia szavait az élet nyelvére fordították. A századok<br />

folyamán ez a gazdagság fölpezsdítette a képzeletet; bárcsak a mienket is fölgerjesztené,<br />

és mélyebb közösségre segítene egymással! Ilyen szempontoktól indíttatva<br />

Jézus szavait tesszük püspökségünk területén a munka jelmondatává: "Ahol ketten<br />

vagy hárman összegyûlnek a nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).<br />

Szép lenne az is, ha a családok szombatonként megbeszélnék a misekönyv<br />

alapján a vasárnapi liturgiát, mint ahogy a liturgikus mozgalom idején gyakran<br />

megtörtént. A liturgia ugyanis végeredményben szépségét és termékenységét nem<br />

változatosságából nyeri, hanem abból, hogy tartalmába egyre mélyebben behatolunk.<br />

Így megtaláljuk azt a gazdagságot, ami rejtve marad elõttünk, ha csak<br />

közönyösen jelen vagyunk, mint a szolgáltató ipar valamelyik ténykedésén.<br />

Befejezésül Izaiás prófétának következõ szavaira szeretnénk utalni: "Akármennyit<br />

imádkoztok is, nem hallgatok oda… El gonosz tetteitekkel színem elõl, ne<br />

tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot!" (Iz<br />

1,15.17) Aki Istennel beszél, az õ mércéjének is kiteszi magát. Elõzõleg már említettem,<br />

hogy aki imádkozik, annak bele kell helyezkednie Isten gyermekeinek<br />

közösségébe, különben nem imádkozik helyesen. Most már egész általánosan<br />

megállapíthatjuk: nem lehet azért imádkozni, ami ellentétben van Istennel. Azonban<br />

gyakran éppen azt óhajtjuk! Így Isten elé járulásunk alapjában véve mindig izgalmas<br />

kalanddá válik, amibõl nem kerülhetünk ki anélkül, hogy meg ne változzunk.<br />

Azért nem igaz, amit ma sokan állítanak, hogy inkább a világot kellene megváltoztatnunk,<br />

mint imádkoznunk. A világ nem változik jóra, hacsak az emberek nem<br />

lesznek jók. A megváltozásra azonban nincs hathatósabb erõ az imánál: általa kitárulunk<br />

Istennek, és engedjük, hogy átformáljon. Ezért az ima a húsvéti bûnbánati idõ<br />

értelmének legmélyére hatol, mert ez az ember gyökerestül való átalakítása, hogy új<br />

teremtménnyé váljék. Hogy ezt meg tudjuk valósítani imádkozzunk egymásért és<br />

így váljunk "az igazság munkatársaivá".<br />

Ehhez adja meg nekünk áldását a háromságos egy Isten: az Atya, a Fiú és a<br />

Szentlélek!<br />

XVI. Benedek pápa<br />

- 2 -

Amikor kezembe vettem az új<br />

Családunk újságot, nagy örömmel<br />

fedeztem fel a <strong>2006</strong>-os év jelmondatát:<br />

"Veled több vagyok".<br />

Két dolog jutott ezzel kapcsolatban<br />

eszembe. Az egyik a család,<br />

kiváltképpen a testvéri kapcsolatok;<br />

a másik pedig a barátok, a közösségi<br />

élet fontossága.<br />

Én, mint tipikus egyke, a<br />

testvérnélküliség minden nehézségével,<br />

hátrányával szemben találtam<br />

magam. Önzés, irigység, lustaság<br />

- ezeket mind megtapasztaltam,<br />

és bizony felnõttként nagyon<br />

nehéz volt õket leküzdeni, illetve<br />

tompítani.<br />

A világ, amelyben élünk, jelenleg<br />

pontosan ezeket a tulajdonságokat<br />

részesíti elõnyben. Ha valaki- nem<br />

keresztény értékrend szerint gondolkodik,<br />

és megtudja, hogy 2 gyermeket<br />

nevelünk, azonnal fontosnak<br />

tartja megjegyezni, hogy ez bizony<br />

nehéz feladat, és hogyan lehet bírni.<br />

Ha megemlítem, hogy nyitottak<br />

vagyunk egy újabb kis élet felé,<br />

akkor már sajnálkoznak. Ha szóba<br />

hozom 4 vagy több gyerekes barátainkat,<br />

akkor egy határozott "nem<br />

J e l m o n d a t u n k a 2 0 0 6 - o s e g y h á z i é v re :<br />

V E L E D T Ö B B V A G Y O K<br />

normális", vagy "felelõtlen" megjegyzéssel<br />

zárják le a beszélgetést.<br />

A felelõtlenség indoka? Egy<br />

sor kérdés:<br />

Mi lesz, ha nem lesz munkám?<br />

Netán egyedül maradok ...<br />

Ha a férjemnek nem lesz munkahelye.<br />

Mi több, ha elhagy engem...<br />

És persze taníttatni kell a gyerekeket.<br />

Mi lesz, ha túlontúl nagy IGÉNYEIK<br />

lesznek.<br />

Sokat gondolok a gyerekeim igényeire,<br />

és férjemmel együtt úgy neveljük õket,<br />

hogy elsõsorban jó barátokra,<br />

közösségre legyen igé-nyük, melyet<br />

legelõször a testvéri közösségben<br />

tapasztalhatnak meg.<br />

Legyen igényük szeretetet adni és<br />

kapni, melyet elõször a családban tanulnak<br />

és gyakorolnak, aztán kiterjesztik<br />

ezt másokra is.<br />

Végül legyen igényük a minõségi<br />

pihenésre, szórakozásra, hiszen 2-3<br />

nagycsaládossal már nagyon jó együtt<br />

"bulizni", hiszen sokan vagyunk, és a<br />

lényeg nem az anyagiakon, hanem a<br />

tartalmon van.<br />

Ami pedig az egyik legfontosabb: tudjanak<br />

szolgálni másokat, ne pedig az<br />

önzés börtönébe zárják magukat.<br />

- 3 -<br />

GONDOLAT<br />

GONDOLA<br />

A másik terület a közösségi tér.<br />

Nagyon fontos, hogy közösségbe<br />

tartozzunk, hiszen a világunk elmagányosodott,<br />

az emberek elszigetelõdtek.<br />

A legtöbb ember önerejébõl<br />

próbál " boldogulni". Divattá<br />

vált a szingli életmód. Ez a magatartás<br />

azonban nem nevezhetõ életigenlõnek.<br />

Társak nélkül elmagányosodunk,<br />

kínlódunk, depressziósak<br />

leszünk, majd pedig pirulákat<br />

kapkodunk be, hogy valahogy<br />

ki tudjunk ebbõl a mocsárból<br />

emelkedni.<br />

Innen azonban csak egy kiút<br />

létezik: másokkal és Istennel együtt<br />

közösségben élni.<br />

Jézus lábainál jól megférnek<br />

egymás mellett a különféle emberek.<br />

Az Úr terve, hogy gyermekeit<br />

összetartsa, ne pedig elszigetelje.<br />

Õriznünk és ápolnunk kell kapcsolatainkat,<br />

melyeket Istentõl kaptunk,<br />

hiszen<br />

"VELED TÖBB VAGYOK".<br />

Bodrogi Szilvia

GONDOLAT<br />

GONDOLA<br />

H í v o m é s k ü l d ö m a c s a l á d o k a t<br />

A családreferens püspök programja <strong>2006</strong>-ra a családoknak, családcsoportoknak<br />

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szeretõ szerzetes- és paptestvérek,<br />

kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!<br />

Örülök, hogy már harmadszor hirdethetem<br />

meg a Hívom a családokat éves programját.<br />

Az idei évben arra szeretnénk a figyelmet<br />

irányítani, hogy a család nem<br />

csupán meghívott, hanem küldött<br />

is. Továbbra is hívom a családokat<br />

belsõ elmélyedésre, a generációk<br />

közös felelõsségvállalására.<br />

Új jelleget ad idei leveleimnek,<br />

hogy kis hangsúlyeltolódással<br />

- az alaphangot megõrizve<br />

- nem csak hívom, hanem<br />

küldöm is a családokat a rokonsághoz,<br />

a barátokhoz, a szomszédokhoz,<br />

a munkatársakhoz, a velünk<br />

nem egyformán gondolkodókhoz,<br />

és mindenkihez, azokhoz,<br />

akik között élnek. Szeretném<br />

meghívni és küldeni a családokat, mert nem<br />

csak magunkért, hanem másokért is felelõsek<br />

vagyunk. Vállaljuk fel a házasság szentségébõl<br />

fakadó missziós felelõsségünket is!<br />

Hívom a családokat, és küldöm: tegyenek<br />

tanúságot belsõ egységükrõl a Feltámadottal<br />

és egységük gyümölcseirõl minden jószándékú<br />

ember elõtt. Járjanak elöl az emberi<br />

szolidaritásban, a minden ember testvériségére<br />

épülõ társadalom építésében. Az evangelizációban<br />

és a misszióban elmélyült család<br />

harmonikusan fejlõdik, szépül belsõ élete, és<br />

társakat nyer küzdelmeihez.<br />

Az idei levélsorozatban a családok evangelizációs<br />

felelõsségét szeretném elmélyíteni.<br />

Januárban küldöm a szülõket a<br />

gyerekekhez, a gyerekeket a szülõkhöz. Tudatosan<br />

törekedjünk egymást a szûkebb és tágabb<br />

családon belül is megérteni, teljesebben<br />

megismerni, elfogadni! Bontsuk le a belsõ<br />

egység elõtti akadályokat szóval és tettekkel!<br />

Februárban küldöm a család öregeit a fiatalokhoz,<br />

a fiatal generációt az idõsebbekhez.<br />

Vállaljuk a felelõsséget egymás iránt, törõdjünk<br />

egymás testi-lelki jólétével.<br />

Márciusban küldöm a házaspárokat az<br />

egyházközséghez. Az Egyház is a családok<br />

közösségébõl építkezik, az egyházközség olyan<br />

lesz, amilyenek családjai, házaspárjai.<br />

- 4 -<br />

Áprilisban küldöm a családokat a szomszédokhoz,<br />

a lakókörzetükben élõkhöz, akikkel<br />

naponta találkoznak, és közömbösen, esetleg<br />

barátságtalanul néznek egymásra.<br />

Közös jövõnk formálásáért<br />

velük is együtt kell<br />

mûködnünk. Osszuk meg velük<br />

a titkot: mi derûsek, vidámak,<br />

sõt boldogok tudunk lenni,<br />

pedig ugyanott élünk, mint õk.<br />

Májusban küldöm a családokat<br />

azokhoz, akikkel munkahelyükön<br />

naponta érintkeznek.<br />

Munkatársaink világnézete, a<br />

családról, házasságról, boldogságról<br />

való gondolkodása nem<br />

feltétlenül hasonló a mienkhez.<br />

Tegyünk tanúságot arról, hogy<br />

a szentségi házasság kegyelmeibõl<br />

merítve, házastársunkkal eggyé válva<br />

szép és örömteli az életünk akkor is, ha küzdelmeink<br />

vannak.<br />

Júniusban küldöm a családokat az elesett<br />

emberekhez, azokhoz, akik a társadalom peremére<br />

szorultak, a fogyatékosokhoz és a<br />

rokkantakhoz, a hajléktalanokhoz és nincstelenekhez.<br />

Hajoljunk oda hozzájuk testvéri<br />

szeretettel, adjuk vissza nekik a reményt,<br />

avassuk be õket a mi reményünk titkába.<br />

Fedezzük fel azokat az értékeket, melyekkel<br />

épp állapotuk miatt rendelkeznek.<br />

Leveleim megjelennek az Új Ember hasábjain<br />

minden hónap utolsó vasárnapján, és<br />

olvashatók a Magyar Katolikus Családegyesület<br />

honlapján ( www.katcsal.hu) is.<br />

A Szent Család, Jézus, Mária és József<br />

oltalmába ajánlom a házaspárokat, családjainkat,<br />

jegyeseinket és szerelmeseinket.<br />

Bíró László<br />

a MKPK családreferens püspöke<br />

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

AAAA mmmm uuuu ssss tttt áááá rrrr mmmm aaaa gggg rrrr eeee mmmm éééé nnnn yyyy eeee<br />

Az Országos Lelkipásztori<br />

Intézet által szervezett Lelkipásztori<br />

Napoknak ebben az évben is az egri<br />

Szent János Továbbképzõ Központ<br />

adott otthont <strong>2006</strong>. január 23-tól 26ig.<br />

A konferencia résztvevõi lelkipásztorok<br />

és világi munkatársaik<br />

voltak, sokan közülük határon túl<br />

élõ magyarok.<br />

A megnyitó szentmisét a Bazilikában<br />

Seregély István érsek celebrálta.<br />

Hangsúlyozta, hogy a keresztény<br />

remény alapja Jézus üres<br />

sírja.<br />

Elsõ elõadóként Veres András<br />

püspök “Helyzetünk a társadalomban,<br />

mint missziónk kiindulópontja “<br />

címû elõadásában elemezte az Egyház<br />

mai helyzetét és feladatát. Rosta<br />

Gergely szociológus az Egyház és a<br />

vallásosság helyzetét vizsgálta Magyarországon.<br />

“A mustármag reménye<br />

a Szentatya gondolataiban”<br />

címmel tartott elõadásában Thorday<br />

Attila a PPKE tanszékvezetõ tanára<br />

történelmi áttekintést adott az Egyház<br />

múltjáról, mert így jobban érthetõ<br />

a jelen és a jövõ lehetõsége is.<br />

Tomka Ferenc atya “Halálra<br />

szántak mégis élünk - kisebbségi lét<br />

múltunkban és a jelen kihívásai”<br />

címû elmélkedésében a jövõ épí-<br />

LL ee ll kk ii pp áááá ss zzzz tt oo rrrr ii NN aa pp oo kk EE gg ee rrrr bb ee nnnn<br />

tésére hívott meg bennünket. A<br />

remény teológiájáról beszélt: hiszek<br />

abban, ami még nincs, mert Jézus<br />

megígérte, ezért a reménytelenség<br />

ellenére is hiszem. Jézus csak akkor<br />

van jelen, ha az Atya nevében jövünk<br />

össze, és úgy próbáljuk szeretni<br />

egymást, ahogyan Jézus szeretett bennünket.<br />

Ez már egy mustármagnyi<br />

remény.<br />

Tóth Pál professzor a PPKE Kommunikációs<br />

Intézetének vezetõje arról<br />

tartotta elõadását, hogyan tudjuk a<br />

Krisztusról szóló üzenetet továbbadni.<br />

Mint mondotta, életünkben nehezen<br />

tudjuk összekapcsolni azt, ami személyes,<br />

és ami közösségi. A keresztény<br />

közösség tagjai hasonlóan gondolkodnak<br />

és akik másként gondolkodnak,<br />

azokkal gyakran nem értik meg<br />

egymást. A minta-közvetítés sokkal<br />

erõsebb hatású, mint a beszéd, a “nézzétek,<br />

hogyan szeretik egymást”<br />

megalapozza a verbális kommunikációt.<br />

A közös cselekvés útján ismerjük<br />

meg jól a másik embert. Nagyon<br />

fontos a nem verbális kommunikáció<br />

is - hívta fel a figyelmet Tóth Pál záró<br />

mondataiban.<br />

Udvardy György Esztergom-<br />

Budapesti segédpüspök, általános<br />

helynök “Misszió és meghívó közösség<br />

a szekuralizált világban” címû<br />

elõadásában az Egyház missziós feladatának<br />

fontos, de nehéz kérdéseirõl<br />

beszélt.<br />

Nobilis Mario, az Országos Lelki-<br />

- 5 -<br />

AMIT HALLOTTUNK<br />

pásztori Intézet igazgatója “A mag<br />

hazai földbe hull” címmel tartott öszszegzõ<br />

elõadást. A Lélek erejében<br />

kezdjük az együttgondolkodást, és<br />

folytatjuk a pasztorációban. Ennek<br />

mikéntjére nincs általános recept, de<br />

minden lelkipásztori munka alapja az<br />

élõ Istenkapcsolat.<br />

A keresztény remény isteni remény!<br />

Következetes magatartásformát<br />

jelent, a keresztényeket fölkészíti<br />

arra, hogy bensõséges kapcsolatban<br />

éljenek a Szentháromságban. Isten<br />

erejében és nem saját erõnkben van<br />

bizalmunk. A reménynek köze van a<br />

bizalomhoz, bízva várjuk Krisztust,<br />

miatta élünk és reméljük, hogy értünk<br />

jön. Alapállásunk az öröm és remény!<br />

Mit tehet a mustármag? A mustármag<br />

nem fél, nem bújik el, életre kel.<br />

Életünk lépések sorozata a kereszttel.<br />

A kereszt mindent fölemel.<br />

Jézus az erõnk, az a szent, aki újra<br />

kezd. Ezzel a bátorítással zárta elõadását<br />

az OLI igazgatója.<br />

A Lelkipásztori Napok jelentõs<br />

programjai voltak a kiscsoportos<br />

beszélgetések, a plénum elõtt elhangzott<br />

lelkipásztori tapasztalatok. Ezek<br />

a tapasztalatok életközelivé tették a<br />

témákat, megmutatták a lelkipásztorkodás<br />

szerteágazó, sokszor gyötrelmes,<br />

de léleképítõ krisztusi útját, a<br />

lelkipásztorok és világi segítõik<br />

egységébõl fakadó életet.<br />

Csné dr. Király Beáta

HÁZASSÁG<br />

Új év, új jegyesoktatás a<br />

<strong>Veszprémi</strong> <strong>Érsekség</strong>en. Új párok, új<br />

remények. A jegyeseknek remény<br />

az életük nagy vállalkozására való<br />

jó felkészüléshez. A szervezõknek<br />

remény arra, hogy ebben még inkább<br />

segítségükre legyenek. Negyedik<br />

éve szervezünk központi jegyesoktatást.<br />

Az idei elsõ kurzuson<br />

26 pár vett rész. Mit kínáltunk<br />

nekik 6 héten keresztül?<br />

Íme egy kis ízelítõ.<br />

Elõször döntöttünk úgy,<br />

hogy nem egy, hanem három<br />

házaspár kíséri a kurzust<br />

(Gelencsérék, Gerstmárék,<br />

Sinkáék), akik egyben kiscsoport-vezetõk<br />

is voltak.<br />

Ezt a döntést az indokolta,<br />

hogy az eddigieknél nagyobb<br />

hangsúlyt fektettünk a<br />

kiscsoportos beszélgetésekre, amelyekben<br />

mindenki elmondhatta<br />

gondolatait az elhangzott elõadásokról.<br />

Már az elsõ alkalommal -<br />

dr. Márfi Gyula érsek atya lelki<br />

bevezetõje után - kiscsoportban<br />

mutatkozhattak be a párok. Ez biztosította<br />

a késõbbiekre a megszólalások<br />

fesztelenségét és õszinteségét,<br />

ami nélkülözhetetlen az ilyen<br />

alkalmakkor.<br />

SSSS zzzz eeee rrrr eeee llll mmmm eeee ssss eeee nnnn ,,,, ssss zzzz éééé pppp eeee nnnn<br />

KK aa tt oo ll ii kk uu ss hh áááá zzzz aa ss ss áááá gg rrrr aa kk éééé ss zzzz üü ll vv ee<br />

Az elõadók többségükben gyakorló<br />

katolikus házaspárok voltak. Egyedül<br />

Érsek atya képviselte a "hivatalos"<br />

Egyházat. Õ nagy szeretettel osztotta<br />

meg velünk gondolatait a keresztény<br />

házasság mibenlétérõl. A<br />

többiek a család ahonnan jövök, a<br />

férfi és nõi különbözõségek, a kommunikáció<br />

és konfliktuskezelés, az<br />

otthonteremtés, a természetes családtervezés<br />

és szexualitás kérdésköreit<br />

járták körül, többször tetszésnyilvánítást<br />

kiváltva hallgatóságukból.<br />

Elõadók voltak a veszprémi<br />

Gelencsér, Steiner, Havér és Pfitzner<br />

házaspárok. Budapestrõl jött el hozzánk<br />

a Gorove házaspár, akik a tavalyi<br />

gyõri családtáborban és az õszi devecseri<br />

lelkigyakorlaton már bizonyí-<br />

- 6 -<br />

tották, hogy mi mindent tudnak a<br />

házasságokról, és nagy tapasztalattal<br />

rendelkeznek a jegyesek házasságra<br />

való felkészítésében.<br />

Új lehetõségként felajánlottuk a<br />

jegyeseknek: látogassanak meg egyegy<br />

családot a kísérõk és elõadók<br />

közül, bepillantva azok hétköznapjaiba.<br />

Ezek az alkalmak pozitív fogadtatásra<br />

találtak. Eredményük<br />

késõbb érhet<br />

be, akár a fiatal házaspárokkal<br />

való kapcsolattartás,<br />

akár családcsoportokbakapcsolódás<br />

révén.<br />

Összegezésként<br />

Szent Pálnak a kurzus<br />

során többször visszatérõ<br />

szavait idézem<br />

újra, mintegy útravalóul:<br />

"Tehát mindegyiktek úgy szeresse<br />

a feleségét, mint önmagát, az<br />

asszony pedig tisztelje a férjét." Ha<br />

ezen feladat felismerésében és megvalósításában<br />

van némi szerepünk,<br />

már nem dolgoztunk hiába.<br />

A következõ tanfolyamra április<br />

21-tõl hat héten keresztül péntek<br />

esténként 18 órára az érsekségre várjuk<br />

a házasulandó jegyespárokat.<br />

Gerstmár Ferenc

M i t ö r t é n t v e l ü k ?<br />

Beszélgetés egy fiatal házaspárral<br />

Magyar Zsófia és Fekete Tibor fiatal<br />

házasok, 2005. május 21-én volt az<br />

esküvõjük Veszprémben. Tavalyi jegyeskurzusunk<br />

résztvevõi voltak.<br />

- Egy évvel ezelõtt még, mint jegyesekkel<br />

készült veletek beszélgetés a Családunk<br />

folyóirat számára, majd hírt adhattunk<br />

házasságkötésetekrõl. Mi történt<br />

veletek azóta?<br />

M. Zs.: Még a házasságkötésünk elõtt<br />

három héttel részt vettünk Tihanyban egy<br />

jegyes hétvégén az “Új Életet a Családoknak<br />

Alapítvány” szervezésében. Hiteles<br />

családokkal találkoztunk, akikkel az<br />

együttlét mélyítette készülõdésünket.<br />

Olyan lelkületet sugárzott ez az alkalom és<br />

az érsekségi jegyesoktatás, ami kihatott az<br />

esküvõnket követõ idõszakra is. Nászutunkat<br />

a Zemplénben töltöttük, majd<br />

Franciaországba mentünk nyaralni egy<br />

baráti házaspárral, akik kisgyermekeiket is<br />

magukkal hozták.. Tréningként éltük át a<br />

kirándulás napjait, tanultuk a gyereknevelést.<br />

Nagyon élveztük a több országot is<br />

érintõ utazást, de aztán következett egy<br />

rosszabb periódus az életünkben. Kórházba<br />

kerültem, és az orvosok azt mondták,<br />

hogy a gyermekvállalás szempontjából<br />

nem túl biztató az állapotom. Elkeseredtünk,<br />

mert vártuk a gyermekáldást.<br />

Késõbb elmentünk egy ifjú házas<br />

hétvégére Pannonhalmára, ahol sokat<br />

beszélgettünk egymással . Ott fogalmaztuk<br />

meg közösen, hogy nem fogadjuk el,<br />

amit az orvosok mondanak. Mi nagyon<br />

szeretnénk kisbabát, és rábízzuk magunkat<br />

az Úrra. Meghallgatásra találtunk, mert<br />

nem sokkal késõbb kiderült, hogy megfogant<br />

a gyermekünk.<br />

- A nehéz pillanatokban, hogyan<br />

tudtad biztatni a párodat?<br />

F. T.: Próbáltam vigasztalni, lelket<br />

önteni Zsófiba.. Tudtam, hogy az õ<br />

szeretetnyelve a becézés, a dicsérõ<br />

szavak, ezzel segíthettem a legtöbbet.<br />

Megerõsítést kaptunk a Szent László<br />

Plébánia egyik családcsoportjától is,<br />

amelyhez csatlakoztunk.<br />

- Okozott-e nehézséget a szülõktõl<br />

való elszakadás?<br />

M. Zs.: A szülõföldtõl<br />

- Somogytól - való<br />

elszakadás nagyon fájt,<br />

de a szülõkkel való kapcsolatban<br />

ez szinte természetesen<br />

jött. Éreztük,<br />

hogy ez így egészséges.<br />

- Az új közös rend<br />

kialakítása hogyan sikerült?<br />

Kiderültek-e ízlésbeli<br />

vagy más különbözõségek?<br />

M. Zs.: Nagy különbözõségek<br />

nincsenek, és<br />

mind a kettõnkben érzem<br />

a kompromisszum<br />

készséget. Nem mondom,<br />

hogy ez csak azért<br />

van, mert én akartam, de<br />

azt sem, hogy õ akarta.<br />

- Ha megnézem a<br />

rólatok készült fényképeket<br />

(eljegyzési, esküvõi,<br />

mostani), Zsófi arcát<br />

mindig különbözõnek<br />

látom, Tiborét viszont<br />

nagyon is egyformának. Mennyire jellemzõ<br />

ez rátok?<br />

M. Zs.: Tibor nekem mindig azt a nyugodtságot,<br />

állandóságot jelentette, ami külsõleg<br />

is megjelenik.<br />

F. T.: Zsófi valóban mindig más, de<br />

nem tudnék választani melyik arcát szeretem<br />

a legjobban, mindegyiket szépnek találom.<br />

A jelenlegit a kismamasága miatt.<br />

- Úgy érzitek, hogy jól kiegészítitek<br />

egymást?<br />

- 7 -<br />

HÁZASSÁG<br />

M. Zs.: Egyre többször fordul elõ,<br />

hogy ugyanazt a gondolatot akarjuk<br />

mondani egyszerre. Ez olyan hihetetlennek<br />

tûnik még most is!<br />

- Milyen élményeitek vannak<br />

július elejére várt gyermeketekkel<br />

kapcsolatban?<br />

M. Zs.: Amikor a tizenkét hetes ultrahangon<br />

elõször megláttuk, hogy keze-lába,<br />

mindene megvan és mocorog, akkor<br />

annyira örültem, hogy a boldogságtól remegett<br />

a hasam. Féltem is, hogy az orvos<br />

rám fog szólni. Nekem az is nagy<br />

élmény volt, hogy Tiborral egyszerre<br />

éreztük meg a baba erõteljes rúgását<br />

a tizenhetedik héten.<br />

F. T.: Videóra felvetettük az<br />

ultrahangos vizsgálatokat. Készítettem<br />

belõlük egy kisfilmet.<br />

Karácsonyra ezt ajándékoztuk a<br />

szüleinknek. Azóta rendszeresen<br />

megnézik, és már találgatnak,<br />

hogy kire fog hasonlítani!<br />

Gerstmár Ferenc

BEMUTA BEMUT TKOZIK<br />

EGY MMISSZIÓS PPAP MMAGYAROORSZÁÁGI KKÜÜLDETTÉSE<br />

A Veszprém melletti Nemesvámos új<br />

plébánosaként mutatjuk be Antoon Egging atyát,<br />

Jézus Szent Szívének misszionáriusát (latin<br />

rövidítése: M.S.C: Missionarii Ss. Cordis Iesu), aki<br />

24 esztendõt töltött Kelet-Indonéziában.<br />

Antoon atya tavaly novemberben érkezett hazánkba<br />

és azóta Nemesvámoson él, hogy ez év április végétõl<br />

megkezdje a plébánosi teendõk ellátását. Az elmúlt<br />

idõszak a beilleszkedés, a hívekkel való megismerkedés<br />

ill. a nyelvtanulás idõszaka volt a számára. Ez év januárjában<br />

élménybeszámolóval egybekötött kiállítás keretében<br />

ismerhették meg a hívek az eddigi misszionáriusi<br />

munkásságát.<br />

- Arra kérem Antoon<br />

atyát, mutassa be magát<br />

és adjon bepillantást<br />

a Kelet-Indonéziai<br />

családok életébe.<br />

A II. világháború<br />

végén születtem Hollandiában,Apeldoornban<br />

és Arnhemben nevelkedtem.<br />

Édesanyám<br />

magyar volt, Mosonban<br />

született. Az I. világháború<br />

után, sok más<br />

magyar gyerekkel együtt<br />

került Hollandiába.<br />

Édesanyám származását<br />

tekintve így természetesen én legalább félig<br />

magyar vagyok.<br />

Pappá szentelésem után, 1972-ben érkeztem<br />

Dzsakartába, Indonézia fõvárosába. Kelet-Indonézia<br />

volt a területem, elõször Malukku, azután Új-Guinea. Az<br />

itt töltött idõ számomra nagyon lelkes, nagyon munkás<br />

idõszak volt. Mondhatom nyugodtan: "Ez volt az<br />

Életem". Több helyen, különbözõ beosztásokban szolgáltam.<br />

Lelkészként, plébánosként, esperesként, püspöki<br />

helynökként dolgoztam szigeteken, falvakban, az<br />

õserdõben és városokban, rendünk két missziós püspökségén.<br />

Bár a földrajzi adottságok miatt a kommunikáció<br />

nem volt mindig egyszerû, mégis nagyon gazdag élettapasztalatot<br />

lehetett itt szerezni. A lelkek gondozása és az<br />

iskolai tanítás mellett nagyon közel álltam az emberekhez<br />

a mindennapi életben is; egészségügyi gondozás,<br />

tanácsadás, együttmûködés, segítség a házépítésben<br />

és sok más egyéb, mind beletartoztak a munkámba,<br />

mivel nem volt más támaszuk. Egyik faluból a másikba<br />

való eljutás sem volt könnyû. Egy misszionárius ott<br />

vagy gyalog megy, vagy lóháton. Motorbiciklivel vagy<br />

- 8 -<br />

csónakkal, esetleg fakéreg-csónakkal közlekedik, ahogy<br />

épp adódik. Nagyobb távolságokat Új-Guineában csak<br />

kisrepülõvel lehet megtenni.<br />

- Hogyan került Antoon atya, mint misszionárius<br />

Magyarországra?<br />

A nehézségek a tartózkodási vízummal, és az a tény,<br />

hogy ma már a helyi, indonéz misszionáriusok is sokan<br />

vannak (a mi indonéz MSC tartományunk több mint 350<br />

férfi misszionáriussal a legnagyobb), a helyzet átgondolására<br />

késztetett. Ezért a római rendfõnökünk általános<br />

felhívására - hogy Közép-Európában kezdjünk tevékenykedni<br />

- igennel válaszoltam. 1997-ben, több mint<br />

24 Indonéziában eltöltött év után egy nemzetközi MSCközösségbe,<br />

Szlovákiába, a<br />

Nyitra melletti Üregre (Jarok)<br />

érkeztem. Innen késõbb átköltöztünk<br />

Nyitra Lukov Dvorba,<br />

ahol egy lelki központ alakult.<br />

Ennek mûködtetését azután<br />

szerzetesnõvéreink vették át.<br />

Ezt követõen MSC kollégiumba<br />

kerültem Nyitrára, ahol egy<br />

belga misszionárius társammal<br />

együtt lelkipásztorkodtunk. Õ<br />

egy Pozsony melletti kórház<br />

rektoraként dolgozott, én pedig<br />

cigány családokkal kezdtem<br />

foglalkozni. Egy kis vallási<br />

közösségnek, a Béke Királynõje<br />

Közösségnek - amelynek<br />

eddig nem volt papja - a lelkésze lettem. Ennek a<br />

közösségnek az a karizmája, hogy olyan gyerekekrõl és<br />

fiatalemberekrõl gondoskodjon, akiknek - támogató<br />

család híján - segítség nélkül az utcán kellene lakniuk. A<br />

nyitrai püspöktõl megkapták a régi püspöki nyári rezidenciát<br />

Radosnán, amelyet helyreállítottak. Itt laktam én<br />

is éveken keresztül, együtt a közösséggel és a 18 - 30 év<br />

közötti fiatalemberekkel, akiknek a házban, a földeken<br />

és az állattenyésztésben kell dolgozniuk a - rövid ideig<br />

Pázmány Péternek is otthont adó - hajdani kastély<br />

környékén.<br />

- Az elmondottakból úgy érzékelem, Antoon atya<br />

szorosan az emberek között élt, bárhol is volt misszionárius.<br />

Megosztaná velünk, hogy Kelet-Indoznéziában,<br />

mit jelent a család fogalma, hogyan élnek ott a családok?<br />

Mivel ott trópusi éghajlat van, s az átlag hõmérséklet<br />

28-35 C fok közötti, ezen a területen nem ismerik a telet.<br />

Ebbõl következik, hogy az emberek idejük nagy részét<br />

nem a házakban töltik, hanem a szabadban. A házak<br />

szegényesek, nincsenek berendezve, felszerelve, szinte

csak alvásra használják. Egy házban - amely leginkább<br />

egy helyiségbõl áll - több család is él, elsõsorban a kiterjedt<br />

rokonság. Indonéziában sokkal szorosabbak a családi<br />

kötelékek, mint Európában. Ez a családi érzés érzékelhetõ<br />

abban is, hogy egy gyermek apjának<br />

szólítja az apja férfi testvéreit<br />

(fiatalabb apám, idõsebb apám) és ugyanígy<br />

anyjának szólítja az anyja nõ<br />

testvéreit is. Egy gyermeket - miután<br />

megszületik - így több asszony is<br />

körülvesz, de természetesen a vérszerinti<br />

anyja az, akivel fizikailag is szoros a<br />

kapcsolata. Az "idõsebb anyáknak" is<br />

joguk van beleszólni a gyermeknevelésbe.<br />

Amennyire a gyerekek szeretnének<br />

és koruk engedi, segíthetnek a háztartásban,<br />

a ház körüli dolgokban, a kertben.<br />

A gyermekeket nagyon szeretik és<br />

óvják. Sajnos a betegségek, fertõzések<br />

miatt sok gyerek meghal még 3 éves<br />

kora elõtt. Ez nagyon kritikus idõszak, de amíg csak<br />

lehet az anyák szoptatják a gyermekeiket, hogy így is<br />

védjék õket. Az asszonyok egyébként szinte folyamatosan<br />

szülnek, ahogy a természet engedi, így a szoptatást<br />

is azért hagyja el az egyik gyermeknél, mert már<br />

ott van a következõ éhes száj.<br />

- A szülés feltételei milyen szinten állnak Kelet-<br />

Indonéziában?<br />

Mivel nincs kórház a falvakban,<br />

néhány törzs asszonyai<br />

a falun kívül, egy a férj<br />

által erre a célra épített kunyhóban<br />

szülnek. Egy tapasztaltabb<br />

anya, vagy bába a<br />

szülõ asszonyt elkíséri és<br />

segédkezik az anya és az<br />

újszülött ellátásában. Nagyobb<br />

helyeken, városokban,<br />

van ilyen célra kialakított<br />

elsõsegély hely, ahol az<br />

anyák szülhetnek. Missziós<br />

orvosok dolgoznak ezeken a<br />

helyeken, de a felszereltség<br />

nagyon szegényes. Áram<br />

sincs vagy csak egy kis áramfejlesztõ<br />

aggregátor, így csak<br />

kisebb beavatkozásokra van lehetõség.<br />

- Hogyan oszlik meg a felelõsség ebben a tágan<br />

értelmezett családképben?<br />

Az együttélés természetes. Az unokatestvérre is<br />

testvérként, gyermekként tekintenek. A szélesebb, kiterjedt<br />

családban is mindenkinek megvan a felelõssége. A<br />

nõ is és a férfi is erõs, csak más-más tekintetben. A férfi<br />

dönt azokban a dolgokban, amelyekben neki nagyobb<br />

szerep jut. Dolgozik a földeken ill. õ vadászik. Az aszszony<br />

erõsebb abban a tekintetben, hogy ha pl. õ "táplál-<br />

- 9 -<br />

ja" (ahogy õk kifejezik Új-Guineában) a disznót, akkor<br />

õ biztosítja ezzel a húst. Ha az anya adja el a zöldségeket<br />

a piacon, akkor azzal õ támogatja a családot. Így tehát<br />

megvan a tekintélye az asszonynak is. Amíg a gyermek<br />

kicsi, az anya dönt a gyermekkel kapcsolatos<br />

dolgokban, ha a gyermek eléri<br />

az iskoláskort, akkor az apa dönt. Társadalmi<br />

morál egyébként, hogy aki<br />

jobb állásban van, akkor õ jobban<br />

kiveszi a részét a gondoskodásból.<br />

- Mit jelent a házasság Kelet-<br />

Indonéziában?<br />

A missziós területeken már tudatosan<br />

készülnek a házasságra a fiatalok.<br />

Ha meg van az elhatározás a párban<br />

és a család is igent mondott, akkor<br />

a párok 3-5 alkalommal beszélgetnek<br />

házasságkötés elõtt a pappal, vagy a<br />

katolikus tanárral (aki tulajdonképpen<br />

helyettesíti is a papot, mikor õ a másik<br />

faluban van). A misszió megjelenése óta, - 100 évekerült<br />

elõtérbe a hazásság egyházi megkötése. A esküvõ<br />

nagy ünnep az egész faluban. Sokszor 5-6 pár is összeházasodik<br />

egy-egy alkalommal és így valóban az egész<br />

falu ünnepe ez. Ha két fiatal egymásba szeret és a<br />

szülõknek, családnak nincs a házasság ellen kifogása,<br />

akkor rendben alakulnak a<br />

dolgok, ha viszont az apa<br />

nem ért egyet, de a fiatalok<br />

nagyon szerelmesek, akkor<br />

megtörténhet az, hogy a fiatalok<br />

otthagyják a családot,<br />

elköltöznek egy másik faluba.<br />

De elõbb utóbb lecsillapodnak<br />

a kedélyek, és amikor<br />

a család már nem dühös,<br />

akkor visszafogadják õket.<br />

Tizenhat évesen már sokszor<br />

összeházasodnak a párok, de<br />

tudni kell, hogy az átlag<br />

életkor is alacsonyabb náluk.<br />

- Antoon atya hogyan<br />

fogalmazná meg rendjének<br />

missziós küldetését?<br />

Közösségünk jelmondata: "Légy mindenek felett<br />

szeretve, Jézus legszentebb szíve!" A legfontosabb<br />

karizmánk szívbõl jónak lenni, és Jézus szeretetét továbbvinni.<br />

Személy szerint mindig vágytam rá, hogy<br />

egyszer Magyarországon dolgozhassak Jézus Szent<br />

Szíve Misszionáriusaként. Remélem, hogy Isten segítségével<br />

még sokáig tudok itt munkálkodni. Most itt,<br />

otthon vagyok.<br />

C.Kõrösi Edina

CSALÁDOK VIDÉKEN<br />

A Veszprém megyei Balatoncsicsón<br />

él nyugdíjas pedagógus lányával és ennek<br />

fiával a 97 éves szellemileg igen<br />

friss Jászai Lászlóné, Gizi néni, akit az<br />

életérõl faggattam. Beszélgetésünkbõl<br />

az alábbi vallomás született.<br />

A l á m p á s é g v e m a r a d<br />

E g y é l e t p á l y a a j ö v õ g e n e r á c i ó j á é r t<br />

Falun élni... Háromnegyed évszázaddal ezelõtt ez<br />

idilli állapotnak számított. Volt faluközösség, vallásos<br />

élet, néphagyományok. Aztán változtak a történelmi<br />

körül-mények. Erõszakkal átalakították a falut,<br />

megszûnt a faluközösség, valami más lett a helyén, mára<br />

már ez is kifulladt. Manapság ismét átalakul: közösség<br />

akkor lesz, ha vannak vállalkozó kedvû emberek, akik<br />

valamilyen jogcímen létrehoznak egyet. És hogy mégis<br />

mit jelent falun élni - mondhatnánk, ez erõsen függ a<br />

Már kicsi gyermekkoromtól kezdve<br />

táncokat, jeleneteket tanítottam, csak<br />

akkor éreztem jól magamat, ha rendezhettem<br />

a többieket. Korán elhatároztam,<br />

hogy pedagógus leszek. 1928-ban<br />

a Cinkotai Állami Tanítóképzõben<br />

szereztem meg a diplomát. Többfelé<br />

dolgoztam, tanítottam. 1934-ben férjhez<br />

mentem Jászai Lászlóhoz, aki egy kántortanítói<br />

dinasztia 3. tagja volt. A család<br />

Gyõr-Sopron megyei származású.<br />

Kezdetben Acsalag községben éltünk,<br />

ahol a férjem volt az iskolaigazgató. Mivel hála Istennek<br />

szép sorban jöttek a gyerekek, három fiú és egy leány, én<br />

abbahagytam a tanítást. Idõközben Rábatamásiba köl-<br />

töztünk, ahol 1948-ban kezdtem újra tanítani.<br />

Állásából kitett nõvérem odaköltözött<br />

hozzánk, nagy segítséget jelentett nekem.<br />

A háború elõtt a tanítás a Hiszekegy fohásszal<br />

kezdõdött "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,<br />

hiszek az isteni örök igazságban, hiszek Magyarország<br />

feltámadásában. Ámen." Ekkor a családi vallásos<br />

nevelésen kívül a hazaszeretetre nevelés dominált az<br />

iskolában, valamint a tisztelet megadása mindenkinek. A<br />

Rákosi rendszer intézkedései nyomán megszüntek a hittanórák,<br />

az iskolában tilos volt Isten nevét kiejteni, a<br />

keresztet a tantermekbõl el kellett távolítani. A késõbbi<br />

generációk lelki életében, visel-kedésében megjelentek<br />

azok a nem kívánatos változások, aminek kiteljesedését<br />

manapság tapasztalhatjuk.<br />

Az én életemben még tanítónak lenni nemcsak az isko-<br />

történelmi helyzettõl. Ám van egy állandóság, itt nem<br />

lehet elbújni, itt az ember élete a falu társadalma elõtt<br />

zajlik, nyitott könyv. Lehet az ember a falu társadalmának<br />

passzív vagy aktív tagja - ez lelkialkat, élethelyzet<br />

kérdése is - nem maradnak rejtve jó és rossz tulajdonságai.<br />

Újságunk új rovatot nyit e témában "Családok<br />

vidéken" címmel. Mostani számunkban egy klasszikus<br />

szerepkör mutatkozik be: a falusi tanítónõ.<br />

lai munkát jelentette. A<br />

háború elõtt leányegyletek<br />

vezetése, színdarabok tanítása,<br />

ez mind együtt járt a tanítói<br />

hivatással. Férjem egyegy<br />

színdarabhoz készítette a<br />

díszleteket, jómagam vezettem<br />

a próbákat, tanítottam a<br />

táncokat, férjemmel együtt<br />

adtuk a darab zenei kíséretét.<br />

Együtt lélegeztünk a faluval!<br />

Zsúfolásig megtelt a Kultúrház,<br />

hiszen az öregembertõl a<br />

gyerekig sokan vállaltak szerepet.<br />

A háború utáni idõkben is<br />

aktív szerepet vállaltunk a<br />

kulturális életben. A járási, a<br />

megyei versenyeken pl. soksok<br />

díjat nyertünk a rábaközi pereces tánccal.<br />

A tanítói pálya nagy változáson ment át, sok esetben<br />

átvette szerepünket a televízió. Én<br />

még tanítottam összevont osztályban,<br />

kevés felszereléssel. A régi<br />

gyerekek nem cipeltek súlyos<br />

táskákat a hátukon. Kevesebb volt a tananyag, nem tartalmazott<br />

felesleges tudnivalót.<br />

A nehézségekben az erõt a Jóistenbe vetett hitem és<br />

a népem szeretete adta, no és a családom.<br />

Újra ezt a pályát választanám, mert a véremben van.<br />

Ha visszamegyek Rábatamásiba, sok régi tanítványom<br />

borul a nyakamba. Férjem nevét nemrégiben vette fel<br />

egy ottani civil szervezet. Mi mindig "lámpások"<br />

igyekeztünk lenni!<br />

Mi mindig lámpások<br />

igyekeztünk lenni.<br />

- 10 -<br />

Köszönöm a beszélgetést és Isten éltesse Gizi<br />

nénit!<br />

Marosszékyné Csósza M.ária

tében szinte kényszerítik az abortuszra.<br />

Így a termékenységet<br />

alárendelik a termelékenységnek,<br />

és megfosztják a nõket természetes<br />

szerepüktõl. Ennek messzemenõ<br />

következménye lehet: nemzeteket,<br />

sõt a keresztény értékrendtõl<br />

elforduló Európát is halálra<br />

ítélik.<br />

A szentmise után a különbözõ<br />

felekezetekhez tartozó zarándokok<br />

énekelve és imádkozva<br />

együtt indultak a templom elõl a<br />

Cholnoky Ferenc Megyei Kórházhoz.<br />

Itt felolvasták a zarándoklat<br />

nyilatkozatát és kérését dr.<br />

Pákozdy János fõigazgatónak és<br />

dr. Kiszely Ferencnek, a szülészet<br />

osztályvezetõ fõorvosának.<br />

Az életvédõ zarándoklat minden<br />

megfogant emberi életrõl<br />

gondoskodó társadalmat szeretne.<br />

A magyar társadalom alapbetegségének<br />

tartják az "abortuszjárványt".<br />

Az abortuszok megelõzését<br />

a házasság elõtti nemi tisztaságra<br />

és önmegtartóztatásra<br />

való neveléssel szeretnék elérni.<br />

- 11 -<br />

ÉLETVÉDELEM<br />

V É D D A Z É L E T E T !<br />

É L E T V É D Õ Z A R Á N D O K L A T V E S Z P R É M B E N<br />

Az Anya-Ország Alapítvány<br />

és az Alfa Szövetség<br />

szervezésében tartották a<br />

XVIII. Életvédõ Zarándoklatot<br />

Veszprémben 2005. december<br />

28-án. Emlékeztek az<br />

1956 óta mintegy 6 millió<br />

megfogant és kioltott magzati<br />

életre. Fohászkodtak egy termékeny<br />

és gondoskodó társadalomért,<br />

mely az abortuszjárvány<br />

megelõzésére és közös erõfeszítéssel<br />

történõ gyógyítására törekszik.<br />

A program 15 órakor a Regina<br />

Mundi templomban kezdõdött. A<br />

szentmisét Bíró László, az<br />

MKPK családreferens püspöke,<br />

dr. Márfi Gyula érsek, és Tóth<br />

Gyula plébános mutatta be.<br />

Az érsek úr beszédében a<br />

magzatok és a gyermekek jogairól<br />

szólt. Az életet tisztelnünk<br />

kell magzati állapotában is -<br />

mondotta. Az abortusz, a magzat<br />

megölése nemcsak Isten elleni<br />

vétek, de az élettel való rablógazdálkodás<br />

is.<br />

A szentmise végén dr. Téglásy<br />

Imre, a magzatvédõ Alfa Szövetség<br />

fõtitkára beszélt az anyaságnak<br />

az európai civilizációban<br />

kevéssé megbecsült értékérõl,<br />

sõt az asszonyok kizsákmányolásáról<br />

és áldozat voltáról,<br />

amennyiben a termelékenység<br />

fetisizálása következ-<br />

A választható életutak felmutatása<br />

nélküli terhességmegszakítás<br />

súlyosan károsítja az<br />

egyén, a család, és a társadalom<br />

egészségét. Az önkéntes<br />

életvédõ szervezetek és mozgalmak<br />

célja egy közösségi<br />

terhesgondozó-hálózat létrehozásával<br />

életigenlõ életutak<br />

segítése, és a természetes családtervezés<br />

népszerûsítése.<br />

A kórház képviselõi válaszukban<br />

kifejezték egyetértésüket a<br />

nyilatkozatban foglaltakkal, és<br />

hajlandóságukat, hogy csatlakoznak<br />

a mozgalomban eddig<br />

résztvevõ 17 intézményhez, amelynek<br />

értelmében évi három<br />

alkalommal (december 28-án az<br />

Aprószentek ünnepén, március<br />

25-én Gyümölcsoltó Boldogaszszony<br />

ünnepén, és június 1-jén a<br />

nemzetközi élet napján) nem<br />

végeznek tervezett abortuszt.<br />

Az életvédõk a várpalotai<br />

városi kórházat is megkeresték,<br />

ahol annak vezetõ orvosai is elfogadták<br />

a nyilatkozatban foglaltakat,<br />

és 19. kórházként felzárkóztak<br />

az abortuszmentes napok<br />

mozgalmához.<br />

E három nap a Megfogant Élet<br />

és az õt hordozó Szülõ ünnepnapja<br />

lesz a jövõben ezekben a<br />

kórházakban is.<br />

Demény Anna

ÉLETÜNKBÕL<br />

A <strong>Veszprémi</strong> <strong>Érsekség</strong> Családpasztorációs<br />

Munkacsoportja az<br />

egyházmegye családjai számára<br />

nagyböjti családos lelkinapot szervezett<br />

<strong>2006</strong>. március 11-én Veszprémben<br />

a Hittudományi Fõiskolán.<br />

A kezdõ szentmisében Milhoffer<br />

Miklós atya, a papi szeminárium<br />

spirituálisa tartotta a szentbeszédet,<br />

a nap elõadója Jókai Anna írónõ<br />

volt. A nap a fotopályázat eredményhírdetésével<br />

zárult.<br />

Íme a feladvány: hogyan lehet<br />

kétszáz embert hetvenöt percen át<br />

egy elõadóteremben pisszenéstelen<br />

csendben tartani, hogy együtt gondolkozzanak<br />

az elõadóval, vele azonos<br />

ritmusra dobbanjon a szívük, miközben<br />

taps és taps nyugtázza az együvé<br />

tartozást…<br />

A válasz: Jókai Anna.<br />

Az írónõ személyisége, kapcsolattartó<br />

képessége. A résztvevõk egy pillanatra<br />

sem érzik: az elõadó elõad,<br />

annyira közvetlenül teszi ezt. /Az<br />

esemény utáni fórum is erre példa.<br />

Többen csak egyszerûen így szólítják:<br />

Anna …/<br />

Itt, a Hittudományi Fõiskola nagytermében<br />

a nagyböjti családi lelkinapon<br />

a "Veled több vagyok" jelmondatra<br />

szervezõdött a program. Ez a<br />

szentmise prédikációjában bõvített<br />

mondattá alakul: Veled több vagyok,<br />

velem több vagy - alaphangot adva a<br />

késõbbiekre is.<br />

Jókai Anna szilárd alapra épít-<br />

Mit hoz a holnap?<br />

kezik: keresztény világnézet, nemzeti<br />

gondolat, szociális igazságosság<br />

igénye. Okosan, megfontoltan mérlegel:<br />

mi jobb, fontosabb - a csak a<br />

mának élõ „szingli” lét vagy a kölcsönösen<br />

egymást segítõ, egymás terhét<br />

hordozó házastársi, valódi társas<br />

kapcsolat? Persze, hogy az utóbbi. És<br />

mirõl írt a Mérleg nyelve címû<br />

esszékötetében? Pártokról? Nem.<br />

Arról, hogy Krisztus a szeretet, és<br />

nélküle kibillen a mérleg, egyensúlytalanná<br />

válik életünk. A világ akkor<br />

lesz jobb, ha spirituális alapokon<br />

próbál létezni.<br />

Vannak örök igazságok, amelyek<br />

- 12 -<br />

újra és újra szárba szökkennek. A<br />

világot szellemileg, spirituálisan is<br />

tovább kell vinni, szellemi céljáról<br />

nem szabad elfelejtkezni. Az egész<br />

Föld Krisztus szeretetében oldódjon<br />

föl.<br />

A nemzet erejének, erkölcseinek,<br />

jövõjének kérdésére is kitért az írónõ.<br />

Minden nemzetnek van feladata. Mi<br />

a mi nemzetünké? Lennünk kell, szülessenek<br />

meg a gyerekek. Identitást úgy<br />

tudunk teremteni, ha van kinek.<br />

Két értékrend mérkõzik immár a teljes<br />

mértékben be nem teljesült rendszerváltás<br />

óta. Az egyik védi régi hadállásait,<br />

a megörökölt ideológiát, dogmákat,<br />

miközben magának luxuskörülményeket<br />

teremt. A többségnek mi<br />

jut? Gyermektelenség és drogbarát<br />

nemzetellenes jövõ.<br />

Vele szemben egy korszerû, a huszonegyedik<br />

század realitásaihoz alkalmazkodó,<br />

nemzeti és európai gyökereihez<br />

ragaszkodó világ áll. Ma életünk<br />

minõsége a tét szellemi, lelki tartalmainkat<br />

is beleértve. És mit hoz a holnap,<br />

mit hoz az április?<br />

Az elõadó terem elõtti folyosón szaladgáló<br />

gyermekeket figyelem. Õk mindezt<br />

még nem értik. Vajon mit tudnak<br />

elõdeinkrõl, forradalmainkról, gondjainkról…<br />

Tudják-e mit kell majd tenniük<br />

a krisztusi holnapért, megmutatjuk,<br />

megtanítjuk-e nekik? Nézem<br />

õket és a jövõt, vagy csak hajdani<br />

önmagunkat látom?<br />

w. t.

C S A L Á D U N K F O T Ó P Á LY Á Z AT<br />

Bruckner család: Nyalakodók<br />

A 2005. novemberében meghirdetett fotópályázat eredményhirdetésére is sor került a lelkinap keretében.<br />

A pályázatra beérkezett anyagok változatosak, színesek voltak, érezni lehetett, hogy szeretettel készítették<br />

és küldték õket. A 62 beérkezett alkotásból 31 képet állítottunk ki.<br />

Az ifjúsági kategóriában mindenki ajándékot kapott, sorrendiséget nem állapítottunk meg.<br />

Czuppon Rita: Mehetünk apa!<br />

Wild Tamás: Testvérek<br />

A felnõtteknél:<br />

I. helyezett: Bruckner család: Nyalakodók címû képe<br />

II. helyezett: Wild Tamás: Testvérek<br />

III. helyezett: Öhlmann Péterné: Készül a kutyaól<br />

A közönségdíjat Czuppon Rita: Mehetünk apa! címû<br />

képe kapta<br />

- 13 -<br />

Öhlmann Péterné: Készül a kutyaól<br />

Akik a nyereményeket felajánlották: - Molnár és társai fotó: digitális fotókidolgozást<br />

- digitalEXPRESS: Kodak táskákat, képkereteket, színes ceruzákat, naptárkészítést

ÉLETÜNKBÕL<br />

Baba-Mama Klub<br />

Veszprémben<br />

A klub tagjai hetente találkoznak egy-egy család<br />

otthonában. Croissant: A szív papsága c. könyvét<br />

beszélik meg.<br />

Minden alkalomra más készül fel és vezeti a beszélgetést.<br />

A közösségen túl barátoknak is mondják<br />

magunkat, ha valakinek gondja van közülük, számíthatnak<br />

egymás segítségére. Jelenleg 7 kismama<br />

alkotja a klubot gyerekeikkel.<br />

Más kismamáknak is javasolják, hozzák létre saját<br />

közösségeiket.<br />

Bodrogi Szilvia<br />

Baba-Mama Klub<br />

Devecserben<br />

Családiskola<br />

Veszprémben<br />

A veszprémi Szent Margit<br />

Óvodával közösen szervezett<br />

Családiskolánk a<br />

szülõknek gyermeknevelési<br />

tanácsokkal szolgált.<br />

A Veszpremi <strong>Érsekség</strong> családos majálisát <strong>2006</strong>. június 10-én<br />

Veszprémben a Davidikum kertjében tartjuk.<br />

A programra mindenkit nagy szeretettel várunk.<br />

- 14 -<br />

A február 15-i Baba-Mama Klubon<br />

vendégül láttuk ajkai és pilisvörösvári<br />

barátainkat, az ottani Baba-Mama klub<br />

és az “Otthon Segítünk” szolgálat képviselõit<br />

a devecseri kastélykönyvtárban.<br />

Értékes tapasztalatokat cserélünk egymással<br />

a találkozón.

O t t h o n SS e g í t ü n k SS z o l g á l a t - AA j k á n<br />

Az “Otthon Segítünk” szolgálat<br />

kisgyermekes családoknak<br />

segít. A magyarországi hálózat<br />

2001-ben jött létre, városokban<br />

és falvakban egyaránt több<br />

helyen megtalálhatóak. A szolgálat<br />

önkéntesei idejükkel és saját<br />

szülõi tapasztalatukkal adnak<br />

gyakorlati segítséget a családoknak.<br />

"Az embernek ahhoz hogy<br />

élhessen, oltalmazó helyre, családra<br />

van szüksége, amely védelmet<br />

nyújt, ellenáll a viharoknak<br />

és életének kiindulópontja." Ez<br />

az idézet a Nemzeti Család- és<br />

Szociálpolitikai Intézet "Családokért"<br />

programjának mottója<br />

volt ezelõtt 5-6 évvel, de azt gondolom,<br />

örökérvényû, ma is igaz<br />

állítás.<br />

Végtelenül hálás vagyok azért,<br />

mert megtapasztalhattam<br />

mindezt a saját családomban.<br />

Úgy érzem, sokat kaptam, így<br />

sokkal tartozom. Ezért<br />

kapcsolódtam az Otthon<br />

Segítünk Szolgálat munkájába.<br />

Mi is ez valójában?<br />

Az “Otthon Segítünk” (angol<br />

nevén Home-Start) története az<br />

angliai Leicesterben indult 1973ban.<br />

Mára behálózza az egész<br />

világot a Home-Start-International.<br />

Mit jelent ez?<br />

Azt, hogy a segítendõ család<br />

nem marad egyedül a problémájával.<br />

Sajnos egyre több család<br />

kerül válságba a megváltozott<br />

életmód, a felbomló nagycsaládok,<br />

a globalizáció "vívmányai"<br />

miatt. Ezt lehet vitatni, lehet<br />

tudomást nem venni róla, de lehet<br />

tenni a válság megelõzésének<br />

érdekében. Ezt teszi az “Otthon<br />

Segítünk”.<br />

... az Ottthon Segítünk szolgálat kisgyermekes<br />

családoknak nyújt baráti támaszt és gyakorlati<br />

segítséget a családok megerõsítése érdekében<br />

Hogyan? Életünk során többször<br />

kerülhetünk nehéz helyzetbe,<br />

szorulhatunk segítségre. Amikor<br />

összeházasodtunk a párommal,<br />

egy év múlva a három hónapos<br />

kislányunkkal vidékre költöztünk.<br />

- 15 -<br />

BEMUTATJUK<br />

BEMUT TJUK<br />

A faluban senkit sem is-mertünk,<br />

s minden ro-kon, barát 150-200<br />

km-re élt tõlünk. A védõnõt ugyan<br />

hamar megis-mertük az aktuális<br />

oltások miatt, de nem volt ideje<br />

bevezetni a helyi tudnivalókba.<br />

Mivel hamarosan jelentkezett a<br />

második csemeténk, megijedtem,<br />

magányos-nak és tanácstalannak<br />

láttam az életem. Nagyon is szükségét<br />

éreztem egy tapasztalt,<br />

helyismerettel rendelkezõ, minket<br />

elfogadó kedves barátnak, de<br />

akkor még nem volt…<br />

Tehát: reményem szerint a helyi<br />

segítõ hálóval (védõnõk, gyerekorvosok,<br />

családsegítõk) jól együttmûködve<br />

megtalálnak majd<br />

minket azok a csa-ládok, akik<br />

isko-láskor alatti gyermeket, vagy<br />

gyermekeket nevelnek és valamiért<br />

nehéz helyzetbe kerültek.<br />

Fontos, hogy a családoknak<br />

kell kérni a segítséget, ezt senkire<br />

ráerõltetni nem lehet.<br />

Jelenleg Ajkán az elsõ<br />

önkéntes csoport felkészítése<br />

folyamatban van, a családok<br />

jelentkezését <strong>2006</strong>. áprilisától<br />

várjuk.<br />

Györgyné Kollár Gabriella<br />

A pilisvörösváriak és az „otthon segítünk“ csapata

GYEREKNEVELÉS<br />

MM ii ii éé éé rr t t nn nn ee m m hh hh aa jj ll ll aa nn dd ó ó<br />

mm ee gg nn yy íí ll ll nn ii ii ee ee ll ll õõ tt tt ee m m ?<br />

?<br />

A legtöbb szülõ tapasztalja,<br />

hogy amikor gyermeke belép a<br />

kamaszkorba, szinte megnémul.<br />

A tinédzserek jobban igénylik az<br />

egyedüllétet, mint a gyermekek.<br />

Gondolataik és érzéseik sokban<br />

különböznek a szüleikétõl, s ezekkel<br />

maguk akarnak megbirkózni.<br />

Ez is önállósodásuk természetes<br />

velejárója. Hibát követünk<br />

el, ha mindenáron szóra akarjuk<br />

bírni õket. Bõven elég, ha<br />

tudomásukra hozzuk, hogy bármikor<br />

a rendelkezésükre állunk,<br />

ha beszélgetni akarnak.<br />

Sok kamasz azért kerüli a<br />

szüleivel való beszélgetést, mert<br />

úgy érzi, mindig letorkollják.<br />

Képzeljük el, hogy a serdülõ kudarc<br />

élményével, leverten érkezik<br />

haza az iskolából. Amikor<br />

megpróbál beszámolni a történtekrõl,<br />

egy rosszalló kérdés rögtön<br />

belefojthatja a szót: "Megint<br />

elrontottál valamit?" Legyünk<br />

tapintatosak, és fontoljuk meg,<br />

mit és hogyan mondunk.<br />

Akkor sem lesz nagyobb kedvük<br />

beszélgetni velünk, ha üres<br />

szólamokkal próbáljuk vigasztalni<br />

õket: "Mire katona leszel,<br />

elmúlik!" Máskor túl könnyedén<br />

osztogatjuk a tanácsokat: "Attól<br />

nem lesz jobb, ha lógatod az or-<br />

rod. Jobban tennéd, ha futnál tíz<br />

kört a ház körül." Ezek tipikusan<br />

olyan válaszok, amelyek<br />

gátat vetnek a további beszélgetésnek.<br />

Azt sugallják: "Én<br />

mindent jobban tudok, mint te",<br />

miközben teljes érzéketlenséget<br />

fejeznek ki a kamasz pillanatnyi<br />

érzései iránt. Némelyik tinédzser<br />

azért nem mond el semmit<br />

a szüleinek, mert már elõre<br />

tudja, hogyan fognak reagálni.<br />

Ha azonban fogékonyak<br />

vagyunk a lelkiállapotára, könynyebben<br />

megnyílik. "Úgy látom,<br />

nehéz napod volt. Elmondod, mi<br />

bánt?"- kérdezhetjük, hogy<br />

könnyebb legyen lányunknak,<br />

fiunknak belefogni a beszámolóba.<br />

Ugyanakkor azt se felejtsük<br />

el, hogy joga van megtartani<br />

magának érzéseit és gondolatait,<br />

és néha inkább azt választja.<br />

Van úgy, hogy sürgõs közlendõje<br />

akad, de nem mindig a szülõk<br />

számára legalkalmasabb idõpontban<br />

és körülmények között.<br />

Talán késõ éjszaka, vagy a saját<br />

szobája meghittségében szeretne<br />

beszélgetni. Ha csak tehetjük,<br />

ragadjuk meg örömmel az ilyen<br />

alkalmakat. Két órával kevesebb<br />

alvás nem sokat jelent a<br />

kamasz számára, de két órányi<br />

- 16 -<br />

minõségi idõ meglehetõsen<br />

sokat adhat. Nem mindegy,<br />

hogy a magány és elutasítás<br />

érzésével, vagy szülei szeretetének<br />

megnyugtató tudatával<br />

térhet nyugovóra.<br />

A kamaszok szülei azt is<br />

gyakran fájlalják, hogy gyermekük<br />

kevesebb idõt tölt a<br />

társaságunkban, pedig természetes<br />

életkori sajátosság,<br />

hogy a tinédzserek életében<br />

megnõ a kortársak jelentõsége.<br />

Sok szülõ félreérti a<br />

serdülõ megnövekedett társaságigényét,<br />

és a családtól<br />

való elfordulásként értelmezi.<br />

Attól félnek, hogy a kamasz<br />

most már nem fog részt venni<br />

a családi programokban, nem<br />

akar együtt horgászni apjával,<br />

és nem megy el a hétvégi<br />

kirándulásokra. Holott valójában<br />

arról van szó, hogy a<br />

család továbbra is jelentõs<br />

szerepet játszik az életében,<br />

de fejlõdése szempontjából<br />

rendkívül fontos, hogy megtalálja<br />

a helyét a kortársai<br />

között.<br />

Gary Chapman Kamaszokra<br />

hangolva címû könyvébõl összeállította:<br />

C.K. Edina

A segítségnyújtás és elfogadás legfontosabb területe a<br />

család. A családban érvényesül leginkább a kölcsönös<br />

felelõsség egymásért, mindenki szorul több-kevesebb<br />

segítségre. A segítségre szorulás különösen életünk elején<br />

és a vége felé jelentkezik, továbbá betegség, baj, nehéz<br />

helyzetek esetén.<br />

A segítéssel kapcsolatban hasznos, ha tudatosítjuk a<br />

következõket.<br />

Nem szégyen segítséget<br />

kapni, elfogadni. Segíteni<br />

szívesebben szeretünk, de<br />

képzeljük el, mi lenne, ha mindenki<br />

csak segíteni akarna, de<br />

nem lenne senki, aki elfogadja.<br />

Az elfogadás különösen a férfiaknál<br />

megy nehezebben, hisz<br />

ez jelentheti a gyengeség beismerését,<br />

tudomásul vételét.<br />

Feltehetõen ezért nehezebb a<br />

megöregedés, gyengévé, rászorulttá<br />

válás a férfiaknál.<br />

A segítséget felajánlani<br />

lehet a rászorulónak, de ha ezt<br />

nem fogadja el, ellenáll, akkor<br />

ezt tudomásul illik venni. Az erõszakos segítés csak<br />

fokozza az ellenállást, tiltakozást.<br />

Két véglet kerülendõ el:<br />

a) ha valaki maga nem teszi meg,<br />

ami tõle elvárható, mindent másoktól<br />

vár el, csak mások segítségébõl<br />

akar megélni;<br />

b) mindent egyedül akar megoldani, semmi segítséget<br />

sem fogad el.<br />

Segítés esetén<br />

ne méricskéljünk:<br />

én mennyit segítettem<br />

neki, bezzeg<br />

õ alig tett<br />

valamit nekem. Az<br />

önzetlenség vezessen,<br />

ne az üzleti<br />

számítgatás.<br />

Ne a hálálkodás<br />

reményében<br />

segítsünk, de természetesenhelyes<br />

és illõ, ha a<br />

kapott segítséget<br />

megköszönjük. A<br />

köszönetet kora<br />

gyerekkortól tanít-<br />

- 17 -<br />

A PSZICHOLÓGUS GONDOLATAI<br />

GONDOLA AI<br />

B ee s z é l j ü n k aa ss ee g í t é s r õ l<br />

...vegyük észre, ha valaki segítségre<br />

szorul, szükséget szenved.<br />

suk meg a gyerekeknek, a házaspárok is mutassanak<br />

példát az egymásnak mondott köszönetekkel.<br />

A segítés legyen tapintatos, ne lekezelõ, sértõ. Kérdezzük<br />

meg: segíthetek? Miben segíthetek? Fi-gyeljünk<br />

családtagjainkra, vegyük észre, ha segítségre szorulnak,<br />

így azt is meglátjuk, miben kell támogatást nyújtanunk.<br />

Vigyázzunk arra is, hogy a túlzásba vitt segítés ne<br />

jelentse a másik fél ön-zésének növelését, elkényeztetését.<br />

Amit meg tud<br />

tenni valaki, azt ne tegyük<br />

meg helyette. Segítsünk,<br />

hogy megtegye, amire<br />

képes.<br />

Segíteni nemcsak másoknak,<br />

hanem magunknak<br />

is szükséges lehet. Ne<br />

másoktól várjunk mindent.<br />

Nehézségek esetén ne adjuk<br />

fel, ne hagyjuk el magunkat.<br />

Külön nehézséget jelenthet<br />

a rigolyások, követelõzõk,<br />

kritizálók segítése,<br />

hisz nekik semmi sem jó,<br />

köszönet helyett bírálatot kaphatunk.<br />

Ne haragudjunk arra, aki segítséget kér. Ha indokoltan<br />

nem áll módunkban segíteni, ezt<br />

mondjuk meg nyugodtan. Mások<br />

segítése nem mehet saját családtagjaink<br />

ká-rára. Meg kell tanulnunk<br />

nemet is mondani.<br />

Ha segítünk, ezt tegyük derûsen. Ne mutassuk, mennyire<br />

fáraszt a dolog, ne mártír arccal tegyünk jót.<br />

A segítés területei igen tágak, felsorolásuk meglehetõsen<br />

nehéz lenne. Néhány ötlet:<br />

- Gyerekvigyázás (a nagyszülõk részérõl ez igen<br />

hasznos segítség lehet)<br />

- Ebédhozás, bevásárlás, gyógyszerkiváltás;<br />

- Szerelés, ügyintézés;<br />

- Kölcsönadás, pénzadás;<br />

- Orvos kihívása;<br />

- Adakozás árvízkárosultaknak, éhezõknek stb.<br />

Összefoglalva: vegyük észre, ha valaki segítségre<br />

szorul, szükséget szenved és segítsünk. Ha pedig mi<br />

szorulunk segítségre, azt nyugodtan fogadjuk el.<br />

Ma neked, holnap nekem.<br />

Dr. Sallai János

ÚJ ÉLETET A CSALÁDOKNAK<br />

Az alábbiakban<br />

egy házaspár<br />

beszámolója olvasható,<br />

akik az Új Életet a Családoknak<br />

Családszolgálat egyik<br />

házas szemináriumán vettek<br />

részt.<br />

Nyolc éve vagyunk házasok.<br />

A Házas I. szeminárium idõpontja<br />

épp egybeesett házassági<br />

évfordulónkkal.<br />

Férjem úgy gondolta,<br />

legjobb lenne valahol kettesben<br />

eltölteni ezt a hétvégét,<br />

ezt azonban nehéz<br />

lett volna megoldani, mivel<br />

a nagyszülõk a két nagyobbat<br />

vállalták, az 5 éves Saroltát,<br />

és a 3 éves Mártont.<br />

A legkisebbet, az 1 éves<br />

Jánost nem lett volna kire<br />

hagynunk.<br />

Én nagyon megörültem, amikor<br />

megtudtam, hogy van ez a<br />

program házasoknak Gyõrújbaráton,<br />

úgy éreztem, nem véletlen,<br />

hogy pont a házassági<br />

évfordulónk idejével esett<br />

egybe.<br />

A péntek délutáni indulás<br />

ennek ellenére nem volt könnyû.<br />

Vegyes érzések töltöttek el:<br />

aggódás a két gyerekért, akiktõl<br />

el kellett válnunk két napra,<br />

kétkedés, vajon a kicsi, akit<br />

Együttjáró párok szemináriuma<br />

<strong>2006</strong>. április 21-23. (Tihany)<br />

H á z aa s ss z ee m i n á r i u m<br />

magunkkal viszünk, mennyire<br />

köti majd le a figyelmünket, és<br />

izgatottság, vajon mi vár ránk<br />

Gyõrújbaráton.<br />

Várt ránk egy kellemes szoba<br />

és segítõkész, nyitott emberek,<br />

akik a kiságy és a többi holmik<br />

cipelésében segédkeztek, és<br />

akikkel rögtön szóba lehetett<br />

elegyedni. Az elõadókon kívül<br />

hat házaspár vett részt a szemi-<br />

náriumon. Az elõadások hat témakört<br />

öleltek fel: Isten atyasága,<br />

nõi-férfi hivatás, kommunikáció,<br />

szexualitás, konfliktusok,<br />

megbocsátás. Az elõadások<br />

után a házaspároknak lehetõségük<br />

nyílt egymással megbeszélni<br />

a hallottakat.<br />

Nem minden téma fogott meg<br />

minket egyformán, volt olyan,<br />

ahol úgy éreztük, ez nem hozzánk<br />

szól, illetve hogy errõl mi<br />

másként gondolkodunk, de azért<br />

PROGRAMAJÁNLÓ<br />

Jegyes szeminárium<br />

<strong>2006</strong>. április 28-30. (Tihany)<br />

www.csaladszolgalat.hu<br />

<strong>Veszprémi</strong> <strong>Érsekség</strong> Lelki Egészség Szolgálata, Devecser<br />

Dr. Sallai János klinikai gyermekpszichológus kéthetente szerdai<br />

napokon várja azokat, akiknek segítségre, tanácsra van szüksége.<br />

Dr. Széplaky Annamária minden hónap második és negyedik keddjén<br />

családterápiás rendelést tart.<br />

Dr. Folly Éva a hónap elsõ és harmadik keddjén segítõ beszélgetésre<br />

hívja a lelki problémákkal küzdõket.<br />

A rendelésekre elõzetes bejelentkezés, idõpontkérés szükséges.<br />

- 18 -<br />

kaptunk bõven inspirációt.<br />

Ami a leginkább megragadott,<br />

az az elõadók hite volt.<br />

Úgy tûnt, mintha életüknek gyökere,<br />

mondanivalójuknak vezérfonala<br />

lenne: legyünk kapcsolatban<br />

Istennel, és ennek a kapcsolatnak<br />

a mintájára építsük<br />

fel a házasságunkat.<br />

A férjemmel elég öntörvényûek<br />

vagyunk, szeretjük<br />

magunk kitaposni az utat,<br />

amin járunk.<br />

A házas szeminárium,<br />

amin részt vettünk nem<br />

annyira a házasságunk<br />

megújulását eredményezte,<br />

mert az szerencsére folyamatosan<br />

fejlõdik, nem is a<br />

problémáink megoldását<br />

hozta, hanem inkább Istenbe<br />

vetett hitünket erõsítette,<br />

mélyítette.<br />

A legnagyobb élmény és ajándék<br />

számunkra a záróima<br />

volt, ahol az elõadók különkülön<br />

imádkoztak azokért a<br />

házaspárokért, akik ezt igényelték.<br />

Jó volt valakivel megosztani<br />

a terheinket, aki aztán az Úr elé<br />

vitte õket és az õ segítségét<br />

kérte számunkra, és jó volt<br />

megáldva hazaindulni.<br />

Kerekes András és Veronika<br />

Apa-fia szeminárium<br />

<strong>2006</strong>. május 26-28. (Gyõrújbarát)<br />

Címünk:<br />

<strong>Veszprémi</strong> <strong>Érsekség</strong> Családpasztorációs<br />

Irodája<br />

8460 Devecser<br />

Miskei út 47.<br />

Tel.: 88/223-960, 30/436-2449,<br />

E-mail:<br />

csaladiroda@somlonet.hu

- 19 -<br />

SCHÖNSTATT<br />

Az eelsõõ mmagyar SSchhönstatt kközppont aalappkkõõletétele<br />

<strong>2006</strong>. április 2-án, délelõtt 11<br />

órakor Óbudaváron fogjuk a dr.<br />

Márfi Gyula veszprémi érsek úrral<br />

ünnepelt szentmise keretében elhelyezni<br />

a képzõközpont fõépületének<br />

alapkövét.<br />

Hogyan készülünk az óbudavári<br />

schönstatt központ alapkõletételére és<br />

felépítésére?<br />

Az alapkõletétel abban az évben<br />

történik, melyet a magyar püspökök<br />

imaévnek hirdettek meg. Mi, akik<br />

Schönstatthoz tartozónak vagy<br />

valamilyen módon Schönstatthoz<br />

kötõdõnek éljük meg magunkat,<br />

magunkévá akarjuk<br />

tenni püspökeinknek<br />

ezt a szándékát. Ilyen értelemben<br />

akarunk készülni<br />

az év elkövetkezõ eseményeire.<br />

Hozzákapcsoljuk<br />

személyes életünk, közösségünk<br />

életének az eseményeihez<br />

püspökeink<br />

szándékát: különösképpen<br />

imádkozunk és cselekszünk<br />

egyfelõl azért a<br />

nemzetért, amelyikbe beleszülettünk,<br />

másfelõl<br />

minden emberért, akivel<br />

ebben az országban együtt élünk.<br />

Nincs olyan élethelyzet, nincsenek<br />

olyan társadalmi viszonyok, melyek<br />

meg tudnák akadályozni a bennünk<br />

növekedõ szeretet erejének a kibontakozását.<br />

Az újabb korban erre egyik<br />

fényes bizonyíték az a közel négy év,<br />

melyet Kentenich atya a dachaui koncentrációs<br />

táborban töltött, s ahol<br />

szeretetének erejét megtapasztalhatták<br />

nemcsak a paptársak, hanem más<br />

gondolkodású fogolytársai, de az<br />

õrzésükkel és kínzásukkal megbízott<br />

õrök is.<br />

A képzõközpontot azért akarja<br />

Schönstatt Háromszor Csodálatos<br />

Anyja, Királynõje és gyõzedelmes<br />

Nagyasszonya, hogy saját légkörében<br />

nevelhessen ott bennünket, minél<br />

több magyar családot.<br />

Tudjuk, hogy apostolkodásunk<br />

nemcsak azokra irányul, akiket a<br />

Szûzanya a közösségünkbe hív,<br />

hanem mindenkire, aki szívesen<br />

merít abból a gazdagságból, melyet a<br />

Jóisten Kentenich atya által ajándékozott<br />

az egyháznak. Szívesen<br />

közvetítjük az egyház és a társadalom<br />

minden tagja számára mindazt, amit<br />

mi magunk be tudtunk fogadni, saját<br />

életünkben meg tudtunk tapasztalni.<br />

Életszerûen ezt a "nyitott ajtó<br />

törvénye" értelmében tudjuk megvalósítani.<br />

Mit is jelent ez a törvény?<br />

Ott megyünk tovább, ahol a Jóisten<br />

ajtót nyit nekünk. Ebben az állításban<br />

két fõ mozzanat van: az egyik az ajtó<br />

kinyitása, a másik, az ajtónak a Jóisten<br />

által történõ kinyitása.<br />

A legfeltûnõbben nyitott ajtó,<br />

amelyik tárva-nyitva van. Megnézzük<br />

gondosan, hogy ki tárta ki. A<br />

másik, hogy elõttünk az ajtó, halkan<br />

II. János Pál 1985. szeptember 20-án:<br />

"... jöttetek, hogy köszönetet mondjatok az<br />

ajándékért, melyet az Isten Kentenich atya<br />

személyében adott nektek…. Arra vagytok<br />

hivatottak, hogy részesedjetek a kegyelemben,<br />

melyet alapítótok kapott, és hogy azt<br />

felajánljátok az egész egyház számára."<br />

kopogunk, de legalább olyan hangosan,<br />

hogy - ha akarják - meghallják.<br />

Aztán kinyitják vagy nem nyitják ki.<br />

Elgondolkozunk, hogy miért nem<br />

nyílt ki az ajtó. Talán azért, mert ez<br />

nem az az ajtó, melyen be kell mennünk.<br />

Talán azért, mert még nem jött<br />

el az ideje: akár a felkészültségünk<br />

hiányossága miatt, akár a megszólítandók<br />

helyzete miatt.<br />

Ahol a legtöbbször találkozunk az<br />

ajtóval, az a közvetlen környezetünk.<br />

Amikor "saját erõinkre tekintünk",<br />

látjuk, amit megtapasztalunk nap mint<br />

nap: a gyengeségünket. Megtapasztaljuk<br />

talán a saját hûtlenségeinket is.<br />

Ebben a helyzetben van egy nagyon jó<br />

megoldás: Odanyújtjuk Neked kezünket,<br />

Anya. Mert mi történik, ha tényleg<br />

odanyújtjuk a kezünket? A Szûzanya<br />

megfogja. Mi hagyjuk, és a<br />

Szûzanya el akar velünk indulni az Õ<br />

útján…<br />

Tegyük a központ<br />

építésére való felkészülésünket<br />

a Szûzanyával<br />

történõ diadalmenetté:<br />

a nagyobb,<br />

igazabb szeretetre<br />

való törekvés<br />

diadalmenetévé. Kapcsoljuk<br />

be ebbe a<br />

menetbe az aktualitásokat,<br />

melyeket a<br />

püspökök említenek,<br />

amiket mi magunk<br />

megtapasztalunk, az<br />

aktualitásokkal összefüggõ<br />

személyeket, különösen azokat,<br />

akiket nagyon sajnálatra méltónak<br />

tartunk, mert úgy látjuk, hogy<br />

tévúton járnak egyházon belül és<br />

kívül. Tilmann atya tette a javaslatot:<br />

tekintsünk rájuk úgy, mint az anya a<br />

csecsemõjére, aki nem haragszik meg<br />

picinyére, ha annak tele a pelenkája,<br />

hanem tisztába teszi. Magunkra, az<br />

egyházunkra és a társadalmunkra vonatkozóan<br />

ez távlatibb feladatot jelent.<br />

A történelem Ura azonban komolyan<br />

hív bennünket, hogy legyünk<br />

- ki-ki a maga sajátosságának, eredetiségének<br />

megfelelõen, de igazán -<br />

eszközök, munkatársak ebben a feladatban.<br />

A képzõközpont, melyet a<br />

Szûzanya segítségével felépíthetünk,<br />

ilyen munkatársak képzését szolgálja<br />

majd.<br />

Gódány Rita és Róbert

TERMÉSZET<br />

Ebben az<br />

évben szokatlanulkésõnköszöntött<br />

be a tavasz.Megmutattaugyan<br />

magát február végén, de aztán<br />

újra hideg idõ, havazás váltotta fel a<br />

napsütést. Sokan csodálkozunk a<br />

márciusi télies idõjáráson, pedig ez<br />

még ilyenkor gyakran elõfordul. A<br />

korai kitavaszodásnak pedig sok<br />

veszélye lehet (pl. friss hajtások,<br />

virágok elfagyása stb.). Március<br />

közepére, végére a természet aztán<br />

"behozza a lemaradást". Hosszú<br />

évek óta figyelem például, hogy a<br />

mandulavirágzás - függetlenül a<br />

március eleji vagy közepi<br />

idõjárástól - mindig április elsõ<br />

napjaira esik.<br />

Számos tavaszi növényfajunk<br />

bújik ki közvetlenül virágjával a hó<br />

alól. Természetesen a legismertebb és<br />

a leginkább közkedvelt a hóvirág<br />

(Galanthus nivalis). Idén tavasszal<br />

még a különbözõ médiákban is jól<br />

nyomon követhetõ "botrány" bontakozott<br />

ki a hóvirág védelme miatt.<br />

A virágárusok és -gyûjtõk tiltakozása<br />

ellenére természetvédelmi oltalom alá<br />

helyezték a növényt. Az utóbbi évek,<br />

évtizedek sokszor kereskedelmi célú<br />

nagy arányú gyûjtése során a tõszám<br />

töredékére zsugorodott és a szebb,<br />

genetikailag értékesebb egyedek letépésével<br />

a hóvirág-állomány erõsen<br />

leromlott. Tartsuk be mi is a törvényesség<br />

biztosította oltalmat és ne<br />

gyûjtsük a hóvirágot! Gyönyörködjünk<br />

benne az erdõkben kirándulá-<br />

ÉÉÉÉ bb rr ee dd aa tt ee rr mm éé ss zz ee tt<br />

saink során saját termõhelyén, leszakítás<br />

nélkül. Szeretteinknek gyûjtsünk<br />

vagy még inkább vásároljunk nem<br />

védett virágokat!<br />

Kevesen tudják, hogy van a<br />

hóvirágnál elõbb virágzó növény is.<br />

Ez az apró termetû, sárga virágú kis<br />

élõlény szintén védett, a neve téltemetõ(Eranthishyemalis).Régen<br />

kitûnõ<br />

gyógyszernektartották<br />

a skorpió<br />

csípése<br />

ellen. Egyik<br />

legnagyobb<br />

hazai állományamegyénkben<br />

az aszófõi<br />

völgyben tenyészik. A hóolvadás idején<br />

érdemes ide kirándulást tennünk,<br />

mert a sárga virágszõnyeg<br />

elkápráztat, de a növényekre itt is<br />

vigyázzunk. Inkább emlékeinkben<br />

vagy fényképen vigyük csak<br />

haza magunkkal.<br />

Talán az ország legkorábban<br />

virágzó növénye a magyar kikerics<br />

(Colchicum hungaricum),<br />

melynek képét nap mint nap<br />

láthatjuk. Ez díszíti ugyanis a 2<br />

forintos pénzérmét. Igen ritka<br />

növény. Hazánkban egyedül a déli<br />

országhatár mellett, Nagyharsány<br />

község közelében található Szársomlyó<br />

déli lejtõin virít. Mikor a hegy déli<br />

lejtõin a hó elolvad, februárban<br />

elõbújnak a rövid száron ülõ kis fehér<br />

hatszirmú virágok.<br />

A Veszprém Megyei Közgyûlés híreibõl<br />

- 20 -<br />

Korán virágzik még a tõzike, a<br />

gólyahír, a hunyor, a kankalin, a<br />

hérics, az ibolya. A dísznövények<br />

közül a hagymások (pl. sáfrány), a<br />

téli jázmin, a kikeleti bangita. Biztosan<br />

mindenkinek megvan a kedvenc<br />

tavaszi virága. A csodálatosan<br />

kibontakozó tavasz számtalan virágcsodával<br />

örvendeztet meg bennünket.<br />

Az egyre hosszabb nappalok, az<br />

emelkedõ hõmérséklet és a hó hiánya<br />

fakasztja ki a rügyeket, készteti virágzásra<br />

a növényeket. Sok embernek<br />

ez a kedvenc évszaka. Talán a<br />

hosszú tél vége és a természet<br />

ébredése teszi oly vonzóvá ezt az<br />

idõszakot. A kertbe is egyre több tennivaló<br />

akad. Végre kimozdulhatunk,<br />

kertészkedhetünk. A tavasz a metszések<br />

és a növények visszavágásának<br />

az idõszaka. Ilyenkor kerülhet<br />

sor a növényzet pótlására, ültetésre, a<br />

tápanyag-utánpótlásra. A tavasz vége<br />

felé, a május<br />

közepi fagyok<br />

(fagyosszentek)<br />

után kertünket<br />

egynyári növényekkeltehetjük<br />

színesebbé.<br />

Mint ahogy mi<br />

is megújulunk<br />

testi-lelki értelembenegyaránt<br />

a böjt során,<br />

úgy újítsuk,<br />

fiatalítsuk meg kertünket is! Járjuk<br />

a természetet, hiszen a hideg,<br />

csapadékos tél után igazán hasznos<br />

kirándulásainkat az erdõk, mezõk<br />

világába tervezni.<br />

Bruckner Attila<br />

A Veszprém Megyei Közgyûlés december 15-én megtartotta szokásos ünnepi ülését, ahol a Veszprém Megye Érdemrendje<br />

átadására is sor került. A díjazottak 2005 évben a Balatonfüredi Városi Fúvószenekar, Dr. Gaál Zoltán tanszékvezetõ egyetemi<br />

tanár, rektor Dr. Markovszky György elnök-vezérigazgató Csopak Rt. és Vágfalvi Ottó festõmûvész Balatonfûzfõ. Idén különös<br />

jelentõséget adott a programnak az önkormányzatiság 15 éves jubileuma melynek jegyében délután konferenciára, majd baráti<br />

találkozóra került sor. Meghívottak voltak a 15 év alatt hivatalban volt megyei képviselõk, és a megye 15 éve tisztségben lévõ<br />

polgármesterei, valamint a hivatalban 15 éve dolgozó munkatársak. A program során bemutatásra került egy, a 15 év önkormányzatiságát<br />

összefoglaló dokumentumfilm, majd emlékezõ felszólalásokra, végül kötetlen beszélgetésre került, sor. Ezen alkalommal<br />

Kuti Csaba a megyei közgyûlés elnöke Agg Zoltán részére Pro Comitatu díjat adott át.

H Ú SS V ÉÉ T AA CC SS A L ÁÁ D U N K B A N<br />

A böjti idõszakba mindannyian<br />

erõs lélekkel próbálunk<br />

belépni. Mindenki az<br />

általa elgondolt önmegtartóztatással<br />

gondol ezekben a hetekben<br />

Krisztus Urunkra.<br />

Amit gyermekeinkkel<br />

együtt tehetünk az mindössze<br />

annyi, hogy lemondásaikkal<br />

érzik, mennyire nehéz<br />

azt betartani. Lemondani<br />

a videózásról, a Túró Rudiról, a zenehallgatásról,<br />

hiszen ez is egyfajta<br />

böjt, a szem, a test, a fül böjtje.<br />

Ezekkel a lemondásokkal szilárdabbá<br />

válik jellemük.<br />

Ahogy telnek a böjti hetek, úgy<br />

közeledik a Csoda. Hogy méltósággalfogadhassuk<br />

Jézus feltámadását,<br />

rendbe teszszük<br />

a családi<br />

fészket és az<br />

ünnepkör hagyományaihoz kötõdve<br />

alkotunk.<br />

A gyerekek nagyon szeretik a<br />

tojásdíszítés mindenféle módját. Én<br />

leginkább a kifújt tojást díszíttetem<br />

velük, mert az sokáig tárolható.<br />

Éppen ezért sûrûbben kerül az asztalra<br />

rántotta. Az írókázott illetve a<br />

hagymaleveles növénymintás tojások<br />

mellett szoktunk gyönggyel díszíteni,<br />

szalvétával dekopázsozni, rézdróttal<br />

körbevonni a kifújt tojásokat. Ha a<br />

tojások elkészültek, az asztalra tojásfa<br />

kerül a díszített tojásokkal.<br />

Az ablakokra újabb<br />

nyuszis matricafestések<br />

készülnek, a szobákba felakasztható<br />

matrica-képek. Tavaly a bejárati<br />

ajtóra csuhényuszit készítettünk és<br />

tavaszi, vidám hangulatú ajtódíszt.<br />

Ha idõnk engedi a gyerekek ötletei<br />

alapján egyedileg készített húsvéti<br />

képeslapokkal szoktunk kedveskedni<br />

a családnak.<br />

A húsvét gyermekeinknek is azt<br />

kell, hogy jelentse, amit nekünk. Mi<br />

azért mégis szoktunk velük friss<br />

fûbõl fészket készíttetni, hátha a<br />

nyuszi megpihen nálunk is és a puha<br />

fészek közepébe apró kedvességeket<br />

hagy ajándékba. Jó érzés vasárnap<br />

arra ébredni, hogy a gyerekek hímes<br />

tojás keresésével kezdik a napot. - Itt<br />

egy! - Ott is egy! Kiabálják és nagy<br />

örömet okoz nekik egy-egy dísze-<br />

- 21 -<br />

ÜNNEPEINK<br />

sebb tojás megtalálása. Húsvétvasárnap<br />

reggel természetesen a<br />

hagyományos sonka, tojás és<br />

kalács kerül az asztalra.<br />

Húsvét hétfõ reggel készül<br />

a friss pogácsa, hogy a várva<br />

várt locsolókat lehessen<br />

mivel kínálni. Az elsõ locsolóink<br />

természetesen a<br />

család férfitagjai és nálunk a<br />

hagyományos locsolás frissíti<br />

a lányokat. Az én drága<br />

párom házasságunk 9 éve alatt<br />

mindig egy vödör vízzel locsolt<br />

meg. Az utóbbi években már én is<br />

felkészülök egy vödör vízzel és visszaloccsantok.<br />

Talán egy-két év<br />

múlva már a lányok is részesei lehetnek<br />

ennek az élménynek. Addig is<br />

csak egy kupica<br />

vízzel frissülnek<br />

fel. Természetesen<br />

a legszebb<br />

hímes tojást apának<br />

és fiának<br />

tartogatjuk a locsolásért.<br />

A húsvéthétfõ a legények fogadására<br />

van. Amikor kicsi voltam<br />

édesanyámmal mindig számolgattuk a<br />

locsolókat és büszkén újságoltuk a<br />

25-30-as létszámot. Ma már én állok<br />

édesanya szerepében és Annácska,<br />

Lilka ugyanolyan izgalommal számolja<br />

a locsolókat, mint én annak idején.<br />

A locsolókat kedvességükért piros<br />

tojással, süteménnyel, pogácsával, a<br />

"nagy legényeket" borral szoktuk<br />

kínálni. Hát így telik nálunk a húsvét.<br />

Bruckner Zsuzsanna

CSALÁDI OLDAL<br />

Miért jó apának lenni?<br />

Ha szentimentális, romantikus alkat<br />

vagyok, azt mondom azért, mert<br />

az érzelmek tág horizonjá élhetem<br />

meg, amit nem tehetnék, ha nem<br />

lenne gyermekem.<br />

Ha inkább gyakorlatias, folyton<br />

bar-kácsoló alkat vagyok, azt mondom<br />

azért, mert van, aki segít a<br />

munkámban.<br />

Ha gyarló emberi természetembõl<br />

adódóan túlontúl önzõ vagyok,<br />

akkor azért, mert az általam adott<br />

szeretet sokszorosát kapom vissza<br />

gyerme-keimtõl, és bízom abban<br />

is, hogy ha már idõs, gyenge és elesett<br />

leszek, akad valaki, aki<br />

önzetlenül gondos-kodik rólam.<br />

Ha egoista vagyok, akkor azért,<br />

mert büszke vagyok rá, hogy<br />

szinte magamat láthatom kicsiben,<br />

hiszen a kisgyermek sokszor szülei<br />

háromdimenziós, eleven<br />

tükörképe.<br />

Ha tényleges foglalkozásomtól függetlenül,<br />

a lelkem mélyén pedagógus<br />

vagyok, akkor azért, mert van,<br />

Egyike azoknak az anyáknak, akikre<br />

felnézek, a következõ kijelentést tette:<br />

"Ha még egyszer leélhetném az<br />

életemet, több idõt szentelnék a férjemnek!"<br />

A fiatal édesanyákat arra<br />

intette, hogy ne hanyagolják el férjüket.<br />

Õk ugyanúgy igénylik a figyelmességet,<br />

mint a gyerekek.<br />

Anyai szerepünk betöltése közben<br />

aligha van gyümölcsözõbb fáradozásunk,<br />

mint amikor igyekszünk olyan<br />

szülõk lenni gyerekeink számára, akik<br />

meghitt kapcsolatot ápolnak egymással.<br />

Az édesanya feladatai szerteágazóak,<br />

és nem könnyû választ találni arra a<br />

kérdésre, miként lehet egyszerre jó<br />

akit mindig nevelhetek,<br />

taníthatok.<br />

Ha biológus vagyok, akkor<br />

azért, mert így biztosíthatom<br />

az emberi faj fennmaradását,<br />

génjeim továbböröklõdését.<br />

Ha nyelvész vagyok, akkor<br />

azért, mert megfigyelhetem,<br />

milyen logikusan is fejezi ki<br />

magát a beszélni tanuló gyermek,<br />

és milyen egyéni kifejezéseket,<br />

szókapcsolatokat talál ki (még ha<br />

mindez nyelvtanilag helytelen is).<br />

Ha pszichológus vagyok, akkor<br />

azért, mert tanulmányozhatom,<br />

hogyan viselkedik az EMBER<br />

különbözõ helyzetekben, élete<br />

különbözõ kor-szakaiban a csecsemõkortól<br />

a felnõt-té válásig.<br />

Három gyermekem van, de a<br />

legidõsebb sincs még 6 éves, így az<br />

apaság számtalan vetületét még<br />

meg sem tapasztalhattam, és<br />

szegényes fantáziámmal elképzelni<br />

sem tudom, mennyi-mennyi oka<br />

van még annak, hogy jó apának<br />

anya és jó feleség, s közben még<br />

sokaknak a munkahelyen is helyt kell<br />

állni.<br />

Minden egyes élethelyzet más és más,<br />

ezért nincs közkeletû mintára készült<br />

válasz sem.<br />

Ha az édesanya otthon van és ideje<br />

nagy részét a gyerekeknek szenteli,<br />

akkor ha a férje hazaérkezik, akkor õ<br />

kerüljön elõtérbe, ne a ház körüli<br />

gondok.<br />

Talán még nehezebb azoknak a<br />

feleségeknek, akik fáradtan érnek<br />

haza a munkahelyrõl és úgy érzik<br />

"nyakukba szakad" a háztartás, gyerekekkel<br />

való foglalkozás.<br />

Ahelyett hogy kedves feleség, jó anya<br />

lennék, gyakran másra sem vágyom,<br />

csak a legközelebbi díványra.- mondta<br />

egy ismerõsöm. A helyzet nem<br />

egyedi. Az ember behatárolt erejét<br />

figyelembe véve a legtöbb asszonynak<br />

szüksége van egy kis nyugalomra a<br />

- 22 -<br />

lenni. A felsoroltakban talán van<br />

egy csipetnyi igazság, de<br />

önmagában egyik sem döntõ, mindez<br />

csak töredéke az apaság<br />

egészének. Emellett felelõsség,<br />

küz-delem, néha szenvedés.<br />

Hogy miért is jó apának lenni, az<br />

valójában meghatározhatatlan, de<br />

mindenképpen megmagyarázhatatlan<br />

azok számára, akik<br />

nem élték még át. A teremtés és az<br />

élet nagy csodája! Ezért minden<br />

férfinak ajánlom, aki nem papi,<br />

vagy szerzetesi hivatást választott<br />

(mert az is egy egész életre szóló<br />

elkötelezettség), hogy élje meg,<br />

tapasztalja meg az apaság felemelõ<br />

érzését, akkor fogja megtudni,<br />

Barátnõk egymás között<br />

hazatérés után, hogy aztán mint<br />

feleség és anya legyen jelen otthon.<br />

" Még nem vagyok itthon, tíz perc<br />

múlva végleg megérkezem"- mesélte<br />

el tapasztalatát egy ismerõsöm, aki<br />

sok év után állt újra munkába. Rövid<br />

idõre visszavonult, hogy lélekben<br />

letehesse muinkahelyi terheit. A nagyobb<br />

gyerekek megértõen fogadták<br />

és biztosították ezt az idõt anyjuknak.<br />

Újrakezdés, új szerep... Nem szabad<br />

beletörõdni a hétköznapi hajszába -<br />

zárta gondolatait barátnõm.<br />

Szívleld meg: a házaspár barátsága<br />

ápolja a házasság tüzét, ez a legnagyobb<br />

védelem az elhidegülés ellen.<br />

Ebben sokat tehet a feleség is. Egy<br />

figyelmes meghallgatás, egy jó ötlet a<br />

munkahelyi gond megoldására szárnyakat<br />

ad a férjnek, s közben a<br />

feleség is lelkileg gazdagodik.<br />

Sötét Béláné

Megszülettem<br />

Pfeiler-Szathmáry Erika<br />

Budapest, <strong>2006</strong>. jan. 14.<br />

Kertész Kinga<br />

Balatonalmádi, <strong>2006</strong>. jan. 31.<br />

Véleményeket, cikkeket, keresztelési és családos<br />

fényképeket, újabb elõfizetéseket az alábbi címre várjuk:<br />

Családpasztorációs Iroda,<br />

8460 Devecser, Miskei u. 47.<br />

Tel.: 30/436-2449, 88/223-960<br />

E-mail: csaladiroda@somlonet.hu<br />

Ugyanitt kapható bõvebb felvilágosítás az újságban<br />

olvasható cikkek témájával kapcsolatban felmerült<br />

kérdésekre, az elõadások hanganyagainak és filmjeinek<br />

megrendelésére.<br />

Bocskay Zsófia<br />

Balatoncsicsó, <strong>2006</strong>. febr. 20.<br />

Vásárhelyi Szabolcs<br />

Veszprém, <strong>2006</strong>. márc.1.<br />

Amikor megszületett Máté fiúnk, Peti még nem volt három<br />

éves. Elõtte persze sokat beszéltünk neki arról, hogy kistestvére<br />

fog születni. Mielõtt hazajöttek volna a kórházból, egyik este<br />

Peti minden elõzmény nélkül megszólalt:<br />

- Kiugrott a tesó.<br />

- Honnan, Peti?<br />

- Az anya hasából.<br />

Máté kb. két hetes volt, Peti állandóan, kíváncsian körülötte<br />

somfordált. Egyik alkalommal szintén csak õ volt a szobában,<br />

ahol Máté sírdogált a kiságyában. Máté egyszer csak elhallgatott,<br />

erre megkérdeztük:<br />

- Peti, mit csinál a tesó?<br />

- Kinyitotta a szemét, és alszik.<br />

Peti két hónappal múlt el három éves, amikor a következõ<br />

párbeszéd zajlott köztünk ebéd után, a délutáni alvás elõtt:<br />

- Apa, te álmos vagy?<br />

- Igen, álmos vagyok.<br />

- Én nem. Elment az álmos kedvem.<br />

Gyerekszáj<br />

23<br />

ISTEN GYERMEKE LETTEM<br />

Czuppon Lili Rita<br />

Budapest, <strong>2006</strong>. febr. 12.<br />

Nagy Katalin Míra<br />

Veszprém, 2005. okt. 11.<br />

Máté már egy éves kora körül nagyon tudott hancúrozni a<br />

három évvel idõsebb bátyjával. Egyik alkalommal, amikor<br />

Petivel sétáltam, kb. egy óra után megkérdezte:<br />

- Most hová megyünk?<br />

- Haza. Már sokat sétáltunk.<br />

- Jó. Nekem már kell tütüzni, meg a Mátét nézni.<br />

Peti (4 éves körül volt) elesett, lehorzsolta a térdét. Másnap, a<br />

gyógyuló seb felületének egy részérõl leszakadt a heg, ezért<br />

igen érzékeny volt. Napközben többször fájlalta, ha hozzáért a<br />

nadrág, vagy valami más. Az esti fürdés elõtt megkérdezte:<br />

- A fájásomat is megmossuk?<br />

Egy másik misén sok ministráns volt, de úgy alakult, hogy mindent<br />

csak a fiúk olvastak. A könyörgés után megkérdezte Peti:<br />

- A lányok miért nem beszélnek?<br />

Zsikla család<br />

Kiadja a Reményforrás Egyesület, és a <strong>Veszprémi</strong> Fõegyházmegye<br />

Családpasztorációs Irodája<br />

Fõszerkesztõ: Mód Miklós<br />

Munkatársak: Bruckner Attila és Zsuzsa, Bodrogi Szilvia,<br />

Czaun Edina, Csné dr. Király Beáta, Fekete Gyöngyi,<br />

Gerstmár Ferenc, Marosszékyné Csósza Mária, Papp<br />

Ármin, Dr. Sallai János, Sötét Béla és Csilla, Vásárhelyi<br />

Dániel, Wéber Tünde<br />

Készült a TRADEORG Nyomdában, Fûzfõgyártelepen

Jókai Anna<br />

A magzat imája<br />

Rándul az ötcentis testem -<br />

hát megint elvesztem?<br />

vissza kell mennem?<br />

oly sokáig vártam<br />

az Égben születési láz van<br />

minden Egész törtté lett<br />

fölgyorsult az emberi történet<br />

több az életre vágyó<br />

lélek<br />

mint az életben<br />

foganó<br />

méhek<br />

- de jaj,<br />

akik<br />

fogannak<br />

mégse<br />

fogadnak<br />

"manó,<br />

légy elég<br />

önmagadnak"<br />

gyõzött a<br />

sátán-filozófia<br />

vérébe fúl a Fehérlófia<br />

átdöfik a Tündérlány<br />

szemérmét<br />

szilikonos mellekre tõzik ki az érmét<br />

Isten szemét lurex-függöny fedi<br />

ha nem lát mindent csak jobb neki<br />

helyette figyel Big Brother<br />

olcsón megvesz és drágán ad el<br />

anyát, apát, családot nem keres<br />

megváltó lett az óvszeres.<br />

Tetovált dzsungel a hátakra marva<br />

ajakba, orrba üveggyöngy, tarka<br />

lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó<br />

zárja<br />

elcsurog a forrás, ha nincs edény alája<br />

a képernyõn ész nélkül, szív nélkül gyaknak,<br />

van aki hirdeti: ez kell a magyarnak<br />

még itt vagyok... sikoltok:<br />

kegyelmezz<br />

az Éned tartalom,<br />

nem csupán<br />

jelmez<br />

Isten teremt<br />

s belegyilkol<br />

az ember<br />

halált szül<br />

az, aki<br />

életet<br />

szülni<br />

nem mer<br />

Ha megáll<br />

a Föld,<br />

befagynak az<br />

égi tervek<br />

hiába szól<br />

Krisztus, hogy<br />

szeretlek,<br />

Nem lesz többé Ország, sem<br />

Hatalom, oda a Dicsõség,<br />

csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minõség<br />

...váltott a Törvény: aki felnõtt, felelõs<br />

aki gyermekkel, az Istennel is viselõs.<br />

Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki,<br />

asszony<br />

botrány, hogy az ember Istent halaszszon!

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!