You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
20 a fa kultúrája<br />
A pogány szlávok, litvánok és a<br />
mai Svédország területének õslakói a<br />
szent ligetek valamennyi fáját szentnek<br />
tartották és imádták õket. Azt tartották,<br />
hogy egyetlen ág letörését az erdõk<br />
istene, a ligetek tündére vagy a fa<br />
szelleme halállal sújtja. Görögország és Itália<br />
térségeiben a fa védelmének szabályai az<br />
Aszklépiosz szentélyeiben fogalmazódtak meg.<br />
Egy ciprusfa kivágásáért például ezer drachma<br />
(görög pénz) bírság járt. Az észak-amerikai<br />
indiánok a fák árnyékát a lelkének hitték,<br />
s a hatalmas fák árnyékában kérték ki szellemeik<br />
tanácsát. A kelet-afrikai wanikák, akik<br />
ugyancsak hittek a fák szellemeiben „egy kókuszdiófa<br />
elpusztítását ugyanakkora bûnnek tartották, mint az anyagyilkosságot,<br />
mivel a fa ugyanúgy táplálja õket, mint ahogy az anya<br />
gondoskodik gyermekérõl.”<br />
A néprajzi szakirodalom gazdag forrásanyagot õriz a favágást<br />
megelõzõ kiengesztelõ áldozatok lefolyásáról. Ezek az adatok arra<br />
engednek következtetni, hogy szerte a földgolyón a fát az emberhez<br />
hasonló lélekkel rendelkezõ (amit árnyéknak neveznek),<br />
fizikai fájdalmat érzõ, a halál ellen kiáltásokkal<br />
tiltakozó, végsõ esetben a<br />
pusztításért bosszút álló lényként kezelték.<br />
Ezért a fa kivágásának szabályai<br />
igen szigorúak voltak. A kihágásokat<br />
szigorúan büntették.<br />
Mielõtt egy fát kivágtak volna, rituális<br />
szertartással tudatták a fa szellemével,<br />
hogy szükségképpen teszik,<br />
és megígérték, hogy a belõle készülõ tárgyat a fa szelleme dicsõségére<br />
használják, s maradékait a tûzanyának adják. Ez a magatartás<br />
köszön vissza a Kalevalában, amikor Väinämöjnen csónaképítés<br />
elõtt megkérdi a tölgyfát, hogy jó csónak lenne-e belõle:<br />
„Válhatik-e tölgy, belõled<br />
zsákmányszerzõ csónak alja,<br />
harci hajó alsó fája?<br />
Lehet bizony belõlem<br />
Egy hajónak alsó fája,<br />
nincs kirepedve a kérgem,<br />
odvas sem vagyok belülrõl…”<br />
Leírni is borzalom, hogy a faimádás korában milyen szigorú törvények<br />
kerültek alkalmazásra a germánoknál. Aki például lehúzta a fa<br />
kérgét, az életével fizetett. Köldökét kivágták, a fa kéregtelenített<br />
részére szegezték, s a tettest addig hajszolták körbe a fa körül,<br />
amíg belei a törzsre tekeredtek. Ez a több mint szigorú eljárás, a fogat<br />
fogért, szemet szemért, életet életért eszmekörben mûködött.<br />
Dalmáciában a favágó a kidöntött fán egy tyúknak a fejét levágta<br />
ugyanazzal a fejszével, amivel a fát. Ezzel engesztelte ki a fa<br />
lelkét. Felsõ-Pfalzban (Németország) mielõtt kivágták volna a fát,<br />
bocsánatot kértek tõle. A közép-afrikai baszobák tyúkot vagy kecskét<br />
áldoztak a kivágandó fa gyökerénél. A favágó az elsõ fejszecsapás<br />
után ráhelyezte száját a fán keletkezett sebre, nedvébõl magába<br />
szívott, s ezzel vértestvére lett a fának. Csak ezután vágta ki,<br />
mint vele egyenrangú felet.<br />
A hinduk fatisztelete a fák ünnepélyes esketéséig<br />
terjedt. Szertartások keretében összefûzték<br />
ékes szalagokkal a nõnek és férfinek minõsített<br />
fákat. Malaku szigetén ma is a virágzó<br />
szegfûfákat a terhes nõkkel azonos<br />
tiszteletben és bánásmódban<br />
részesítik. A közelükben nem gyújtanak<br />
tüzet, nem lármáznak, elõttük<br />
nem járnak fedett fõvel, nehogy<br />
megijedjen a fa, és elhullassa virágait,<br />
mint egy hasonló helyzetû terhes nõ.<br />
A közép-ausztráliaiak fatisztelete már csak azért is fokozottabb,<br />
mert úgy vélik, hogy ha meghal egy ember, lelke egy fába költözik<br />
át. Ezt a felfogást a Fülöp-szigeteken is vallják. Úgy vélik, hogy az<br />
õsi szellemek is fákban laktak. Amikor a szél a leveleket susogtatja,<br />
tisztelettel viseltettek, mert ilyenkor az<br />
õsök üzennek.<br />
Minden falunak szent fája volt, ami elõtt áldozatot mutattak be.<br />
Koreában a fákba költözött szellemeknek a fa alá ételeket tettek. A<br />
Palau-szigetek lakói ha kivágtak egy fát, elõbb imák sorával<br />
felkérték a szellemét, hogy távozzon a fából, és keressen magának<br />
új lakhelyet. Ugyanígy járnak el a celebeszi tobungkuk<br />
és tomorik is, létrát is támasztottak a törzshöz a távozás<br />
megkönnyítésére. Szumátrán a mandelingek lehajoltak<br />
a fák elõtt, felvettek egy lehullott levelet, és arról<br />
hosszan olvasták a szellemnek, hogy a hollandok<br />
utasítására cselekszenek. A borneói<br />
kajanok a házépítéskor kivágott fák szellemének<br />
azzal kedveskednek, hogy egy évig nem<br />
ölnek állatot.<br />
Kisné Portik Irén<br />
okleveles néprajzkutató
Change language