Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
a tógazdaságok gyomhal állományainak visszaszorításában.<br />
Ez a három faj a korán szaporodó, nagyméretû<br />
lárvákkal rendelkezô csuka, a nagy termékenységû<br />
és igen apró lárvákkal rendelkezô süllô<br />
és a pontycentrikus halastavi környezetet is jól<br />
toleráló, közepesen nagy lárvájú harcsa.<br />
Mindhárom halfaj ôshonos a természetes<br />
vizeinkben.<br />
A három halfaj rendszertanilag távol áll egymástól<br />
és ennek megfelelôen igen eltérô ivadékaik<br />
táplálék igénye is.<br />
A csuka és a süllô szaporodásához a hûvösebb<br />
vízi környezetet kedveli ennek megfelelôen koratavasszal<br />
szaporodik, míg a harcsa kifejezetten<br />
melegvíz kedvelô, ezért nyáron ívik.<br />
Érdekes összefüggés figyelhetô meg a két<br />
hideget kedvelô halfaj (csuka és süllô) táplálkozó<br />
ivadékainak starter táplálék állatait vizsgálva.<br />
Mint azt a fentiekben rögzítettük, a tavi planktonban<br />
hosszú távon szinte kivétel nélkül a Cope po -<br />
dák válnak dominánssá hatékony szaporodási<br />
stratégiájuk és számos faj ragadozó életmódja<br />
eredményeként.<br />
A korai ívású halfajoknak ezért a mérsékelt<br />
égövön az indító táplálékát mindig a Copepodák<br />
különbözô korú egyedei képezik. Míg a süllônél a<br />
nauplius lárva, addig a csukánál a kifejlett<br />
Copepoda jelenti az indító táplálékot. A csuka<br />
ivadék a törzsfejlôdés során a kifejlett Cope -<br />
podákra specializálódott, valószínûleg ezért alakult<br />
ki az evolució során a nagy testméret és a<br />
nagy szájnyílás, míg a süllô a Copepodák lárváit<br />
fogyasztja, amelyek igen kicsinyek, ezért a süllôk<br />
ivadékának mérete az evolució során alkalmazkodott<br />
a táplálék parányi, néhány mikronos<br />
méretéhez.<br />
Az Evezôlábú rákok (Copepoda) jelenléte a<br />
koratavaszi vizekben kedvezô feltételeket biztosít<br />
tehát a kora tavasszal szaporodó mindkét ragadozó<br />
halfajunk számára. A süllô esetében azért,<br />
mert ezeknek a kis alsóbbrendû rákoknak a lárvái<br />
(nauplius lárvák) olyan kis méretûek (néhány<br />
mikrométeresek), amelyek éppen a néhány<br />
miliméteres kis süllôk elsô táplálékaként szerepelhetnek.<br />
Mint fentebb is írtuk, a Copepodák a<br />
halastavak téli vizeiben szinte kivétel nélkül<br />
jelen vannak, ezért a koratavasszal szaporodó<br />
süllôk ivadékainak egyik legfontosabb táplálék<br />
állatai.<br />
A Copepodák köztudottan a tavi halak, pl. a<br />
ponty növényeken függeszkedô, lassú mozgású<br />
lárváira igen veszélyesek, mert a kifejlett kisrákok<br />
legtöbb faja agresszív ragadozó. A melegebb<br />
vizekben (pl májusban, a 16–18 °C-os vízben) az<br />
igen aktív Copepodák a frissen született, majd<br />
táplálkozni kezdô ponty lárvák állományait szinte<br />
maradéktalanul elpusztítják. Elsôsorban ez<br />
magyarázza azt a horgászkörökben közismert<br />
jelenséget, hogy hiába vannak ivarérett pontyok<br />
egy horgásztóban, még ívás észlelése estén sem<br />
terem saját pontyivadék, a pontyállomány nem<br />
önfenntartó, mert az állandó vízborítás miatt<br />
mindig a Copepoda állomány dominál.<br />
Ezzel szemben a süllô ivadék egy része az<br />
ilyen területeken is képes életben maradni, mivel<br />
állandó lárvakori gyertyázó mozgásával elkerüli<br />
a ragadozó Copepodák támadásait. Amikor pedig<br />
a kis süllô táplálkozni kezd, a Copepoda állományok<br />
megléte kifejezetten elônyt jelent, mert a<br />
parányi nauplius lárvák elsô süllô-táplálékként<br />
szerepelnek. A kis méretû süllônek ugyanis a legtöbb,<br />
a Zooplantont alkotó kisrák túlságosan<br />
nagy méretû lenne, mint indító táplálék.<br />
Mindössze a legapróbb, néhány mikronos<br />
Copepoda naupliusokat, és a hasonlóan kisméretû<br />
kerekesférgeket tudják a néhány napos kis<br />
süllôk elfogyasztani. Pedig az indító táplálék<br />
meghatározó jelentôségû a késôbbi állománynagyságra:<br />
hiába van késôbb minden feltétel<br />
jelen, ha a születés után már néhány nappal az<br />
utódállomány nagy része táplálékhiány miatt<br />
éhen pusztul.<br />
A gyors, szökellô mozgású nauplius lárvák<br />
képesek elmenekülni a legtöbb halfaj (pl. a lassú<br />
ponty) ivadéka elôl, míg a süllô könnyen zsákmányul<br />
ejti ôket, mivel már ekkor is mûködik ragadozó<br />
ösztöne. A kis süllô lassan becserkészi, majd<br />
villámgyorsan rácsap az elugrani készülô<br />
nauplius lárvára. A nauplius lárva zsákmányul<br />
ejtésére fordított mozgási energia ez esetben<br />
kisebb, mint a táplálék megemésztése során<br />
nyert energia, ezért elkezdôdik a növekedési spirál:<br />
a kis süllô energiamérlege pozitív lesz, képes<br />
új zsákmányt szerezni és tovább növekedni.<br />
A süllôlárvák sajátos tulajdonsága a gyertyázó<br />
úszás. A kelés után folyamatosan felúsznak a víz<br />
felszíne felé, majd mozdulatlanul a fenék irányába<br />
süllyednek. Ebben az idôben az áramló vízzel<br />
sodródnak. Ez a gyertyázás eredményezi, hogy a<br />
süllôlárvák a tavak tavaszi árasztásának idôszakában<br />
a folyókból, táplálóvizet szállító csatornákból<br />
besodródnak a halastavakba, ahol kedvezô<br />
feltételeket találva növekedni kezdenek.<br />
A süllôlárvának az elôzô szakaszban bemutatott<br />
csodálatos korai ragadozó képessége nyitja<br />
meg az utat egy rendkívül gazdaságos ivadéknevelés,<br />
ezen keresztül a hatékony árusüllô<br />
tenyésztés fellendítése felé. Ennek a lehetséges<br />
fejlesztésnek van egy másik fontos feltétele is,<br />
nevezetesen, hogy nagy mennyiségû táplálkozni<br />
kezdô süllô lárvával kell rendelkeznünk, és<br />
ismernünk kell ennek az érzékeny hallárvának a<br />
szállítási módszerét.<br />
A korábbi években a halgazdaságokban, természetes<br />
vizek mentén mûködô halkeltetôkben a<br />
süllô szaporodási potenciáljának a fészekre ívatással<br />
csak igen kis hányadát használtuk ki. Az<br />
170
Change language