2007. 4.

50 éve írtuk
Cikkünkben a Halászat
1957. október–decemberi
számait tekintjük át.
WOYNAROVICH ELEK rövid tájékoztatása:
A Wiellenbach-ban
lévô halászati állomáson DR.
PROBST halgenetikus a II. világ -
háborút megelôzô évek ben
meg figyelte, hogy a korai
ponty ívásokból jelentôsen több
ikrás keletkezik, mint a normális
idôben lezajlottakból. A nyá -
ri ívások után pedig több a
tejes. (PROBST neve azért is
ismerôs korosztályom elôtt,
mert ô volt az a kutató, aki elsôként,
1953-ban ismertette a
ponty pikkelyezettségének
örök lôdési szabályait. Mi még
tôle tanultuk.) A cikk egykori
fônökömet, NÉMETH SÁNDOR szegedi
fôagronómust név szerint
is megemlíti. Akkoriban a Sze -
gedi Halgazdaságban az anyapontyok
„melegítésével” (17 ºCos
artézi kút vizével), azaz az
ikrák korai érlelésével, majd a
hipofizálással a legjobb úton
haladtak a korai ívás megoldásához.
Amerikai halak a magyar
vizekben címmel hasznos ismereteket
közöl egy hosszabb
cikkben (N.)-jelû szerzô. (A haltelepítések
egyébként is érdekesek,
mert annyiféle tapasztalat
születik, amennyi a hazai
halainknál szinte sohasem,
illetve érzelmileg és értelmileg
több embert megmozgatnak,
mint az ôshonos, a történelmileg
velünk élô „ôshalak”.)
A múló idôben a XIX. századba
kell visszamennünk.
Annak is a második felébe, amikor
már erôteljesen súlyosbodtak
a lakosság halellátási gondjai.
Nehogy azt gondoljuk, kedves
Olvasók, hogy a kor halászati
vezetôi ne ismerték volna
a bajokat. Ismerték! A haltelepítések
gondolata fôként a választékbôvítésbôl
eredt. Olyan ne -
mes húsú, gyors növekedésû
Gr. Migazzi Vilmos (?–1896)
felsôházi tag,Bars vármegye
fôispánja, császári kamarás,
földbirtokos, az aranyosmaróti
pisztrángos tulajdonosa
(Rákosi Nándor festménye)
halakra gondoltak, amelyek
gazdagítják a hazai kínálatot.
1880 tavaszán MIGAZZI
VILMOS, a Halászati Lapok alapítója
és sok más szakmai érdemet
szerzett kiválósága (lásd a
mellékelt képet) 15 ezer db
kaliforniai lazac ivadékot küldött
az aranyosmaróti telepérôl
a Balatonba. A halakat RUFFY
PÁL – a Halászati Lapok fôszerkesztôje
– kísérte, majd részt
vett a Keszthely és Balaton gyö -
rök közötti telepítésben. Mint
jelentette, az ivadék életerôsen,
egészségesen került a
Balatonba. 1881-ben újabb 40
ezer db-ot helyeztek ki ugyanoda.
Azóta sem láttak lazacot a
Balatonban…
A törpeharcsát LANDGRAF
JÁNOS telepítette a Balatonba.
1904-ben 2 ezer db-ot, 1906-ban
22 ezer 400 db-ot, 1907-ben
7600 db-ot. Az akkori bérlôtársaság
bizakodva várta a 2 kg-os
példányokat, ám a 30 dkg-os is
nagynak számított. A törpeharcsák
Iharosról, HIRSCH-ék somogyi
tógazdaságából származtak.
Ugyaninnen telepítették a
Balatonba a pisztrángsügeret.
Végre! Ez a hal szépen fejlôdött,
ám a Dráván érezte igazán jól
magát. Ott hatalmas példányokat
fogtak belôle, és fognak
azóta is.
A naphal – amely ugyancsak
Amerikából származik – véletlenül
kerülhetett a Balatonba.
Feltehetôen a törpeharcsákkal
és a pisztrángsügérrel jutott a
tóba, esetleg a Sión úsztak fel.
Ezzel a hallal is úgy vagyunk,
mint a törpeharcsával: inkább
maradtak volna az eredeti
hazájukban.
A cikk zárófejezete a Balaton
angolnásításával foglalkozik.
A szerzôtôl megtudjuk, hogy
1881 és 1891 között jócskán
telepítettek a Dunába angolnát.
1887-ben 600 000 db 20–30 cmes
példányt engedtek szét a
német, a magyar és a szerb
Dunán. Buda alatt 300 000 db-ot
helyeztek ki, s a halászok bôségesen
fogtak is belôlük. A szerzô
felveti: ha az NDK tavainak
és folyóinak legértékesebb hala
az angolna, miért ne lehetne a
Balaton is angolnás víz?
OECONOMO GYÖRGY visszaviszszatérô
témát fejtegetett
írásában, amelynek címe: Ter -
meljünk több süllôt és harcsát.
A Halgazdasági Tröszt kereken
18 000 kh (10 260 ha) tóterületén,
az 1956–57-es gazdasági
évben összesen 78 q süllôt és
331 q harcsát hozott forgalomba,
ami roppant kevés. Egyedül
a Tatai Halgazdaságot dicsérte
meg a cikkében a szerzô, aki
javasolta, hogy a nyári lehalászásra
kerülô tavakba is helyezzünk
ragadozókat, mert a balatoni
üdülôknek örömet szerez
az élelem változatossága.
VESZPRÉMI BÉLA Bevált a vízi -
183