pdf 4.4MB - MTA Szociológiai Kutatóintézet - Magyar Tudományos ...

34
HONNAN HOVÁ? TANULMÁNYOK A VERSENYKÉPESSÉGRŐL
E tényező említési gyakorisága a vállalati méret növekedésével párhuzamosan
nő. A tulajdonosi szektorok közül különösen az állami vállalatok körében
nagy ez az aggodalom (44%). A magas energiaárak a magyar gazdaság ágazatai
közül az átlagosnál lényegesen jobban érintik az energiaszektort, az építőanyaggyártást,
a szállítást, a vegyipart, a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart, valamint
az idegenforgalmat.
A munkaerőhiány 4%-os említési gyakorisággal nem nevezhető komoly gondnak.
Ez leginkább a külföldi többségű és az 1000 fő felett foglalkoztató óriásvállalatok
számára okoz problémát, a tevékenységi területek közül pedig leginkább
a köz-, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások, valamint az építőipar
területén. Ezeken a területeken már ma is az átlagosnál jóval nagyobb gondokat
okoz ez a tényező, ezért a vállalati prognózisok megfogalmazásához nem kellett
különösebb jóstehetség. A régiók közül elsősorban a központiban és a nyugat-dunántúliban
említették ezt a tényezőt az átlagosnál jóval gyakrabban.
Némileg más a helyzet a munkaerő gyenge minőségével, ezt már a válaszadók
12%-a értékelte kockázati tényezőként. Mint azt később látni fogjuk, a
vállalatok elégedetlenek az oktatás, a szakképzés teljesítményével. E tekintetben
nem túl nagyok a vizsgált vállalatcsoportok közötti különbségek. Az építőipari
és az idegenforgalomban érdekelt cégvezetők 29%-a úgy gondolja, hogy ez az
előttünk álló időszakban a tevékenység bővítésének egyik komoly korlátozó tényezője
lesz, s a mintaátlagnál jóval nagyobb a probléma említési gyakorisága
az építőanyag-ipar, a kohászat és fémfeldolgozás valamint az erdőgazdálkodás
területén is. A régiók közül Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön okoz ez az
átlagosnál jóval több gondot.
A fejletlen fizikai infrastruktúra a következő évtizedben alig-alig okoz gondokat
– a vállalatok tehát mintegy „hozzászoktak” ehhez a helyzethez. A mintaátlagon
jóval felül csak az élelmiszeripari és az idegenforgalmi cégek említették
e tényezőt viszonylag magas arányban (13 és 25%). A felmérés résztvevői valószínűleg
abban bíznak, hogy a 2015-ig terjedő időszakban az infrastrukturális
fejlesztések nyomán jelentősen javulnak hazánk adottságai. Az informatikai
infrastruktúra fejletlensége (mint veszélyforrás) gyakorlatilag kimutathatatlan
említési gyakoriságú.
A beruházások elégtelensége a megkérdezettek 28%-ának okoz gondokat.
E téren a kis- és a nagyvállalatok is nagyobb gondokat jeleztek, mint a középvállalatok.
A kisvállalati szféra hagyományosan a leginkább alultőkésített része a
magyar gazdaságnak, így e vélekedés érthető is. A nagyvállalati szférában viszont
az egyre nemzetköziesedő verseny egyre jelentősebb fejlesztéseket kényszerít ki
– ennek pedig jelentős a finanszírozási igénye. A nemzetgazdasági ágak közül az
építőipari cégek jelezték a legnagyobb arányban (45%), hogy a fejlesztések elmaradása
tartós versenyhátrányba sodorhatja őket. Ebben az ágazatban igen erős a
verseny, ami az árakat lefelé szorítja, ami nyilván behatárolja az ágazati termelők
beruházási lehetőségeit. Nem sokkal marad el ettől az aránytól a kohászat,
fémfeldolgozás (44%), a szállítás, a közszolgáltatás (40-40%) és az energiaszektor
sem (39%). Az ezekbe a körökbe tartozó tevékenységek jó része meglehetősen
tőkeigényes, tehát a versenyképesség fenntartása viszonylag magas beruházási