Candida albicans okozta oesophagitis

GASTROINTESTINALIS DIAGNOSZTIKA
Rövid közlemény
Candida albicans okozta oesophagitis
Szántó Dezsô, Szûcs Gabriella, Ditrói Edit
Candida esophagitis
BEVEZETÉS – A tápcsatorna felsô szakaszának mycosisát
az esetek 97-98%-ában candidafertôzés okozza. A szerzôk
két, asthma bronchialéban szenvedô nô Candida albicans
eredetû oesophagitisét ismertetik.
ESETISMERTETÉS – Légúti asthmája miatt mindkét beteg
szteroidkezelésben részesült.
A 48 éves nô báriumos nyelôcsôvizsgálatánál több, kis, kerek,
sugáráteresztô aphthaszerû laesiót láttak, amelyek hat
héttel késôbb összeolvadtak, aphthoid-borzas nyelôcsô képét
adva.
Az 55 éves beteg síkfilmjein utcakô-, más néven kígyóbôrrajzolatú
nyelôcsô és habos cardia ábrázolódott.
KÖVETKEZTETÉS – A Candida albicans okozta oesophagitis
radiológiai tünetei nem jelzik a kóreredetet, de pontosan
szemléltetik a nyelôcsôfal gombás infekciójának kiterjedését.
A definitív kórisme szövettani és mikrobiológiai vizsgálatokkal
igazolható.
INTRODUCTION – 97-98 percent of upper gastrointestinal
mycoses are caused by candida albicans infections.
Two cases of candida oesophagitis is reported in female
patients with bronchial asthma.
CASE REPORT – The patients were treated with steroid
drugs due to the asthma. Esophageal barium study in a 48
year old female showed fine multiple rounded radiolucent
aphthoid lesions, which fused after six weeks and resulted
an aphthoid-shaggy esophagus.
In a 55 year old patient double-contrast plain films presented
cobblestone, alias snakeskin esophagus and foamy
cardia.
CONCLUSION – Radiographic signs of candida esophagitis
are not pathognomic but correctly demonstrate extension
of fungal infection into esophageal wall. Definitive
diagnosis can be proved by histological and microbiological
examinations.
Candida albicans, nyelôcsô-candidiasis,
oesophagitis, candidakolonizáció
Candida albicans, esophageal candidiosis,
adhesion of the candida
DR. SZÁNTÓ DEZSÔ (levelezô szerzô/correspondent), DR. SZÛCS GABRIELLA, DR. DITRÓI EDIT: Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Szent Ferenc Kórház, Radiológiai Osztály/Borsod County Szent Ferenc Hospital, Department of Radiology;
H-3501 Miskolc, Pf. 175. E-mail: kpetro@szferenc.hu
14 Érkezett: 2003. november 27. Elfogadva: 2004. január 15.

A
candidiasis (candidosis, moniliasis, oidiomycosis,
erythema mycoticum infantile,
Beck–Ibrahim-betegség) az esetek 97-98%-
ában Candida albicans-infekció következtében kialakuló,
endogén kórkép. Általános felfogás szerint a
gomba csírázó formája patogén és invazív 1 . A bronchopulmonalis
és oesophagealis candidainfekciók
gyakorisága az antibiotikus, citosztatikus és szteroidkezelések
terjedése óta emelkedik 2, 3 .
A gombás gyulladás okozta nyelôcsô-elváltozások
radiomorfológiája látványos és változatos. Az
utcakô- (cobblestone), másként kígyóbôrrajzolatú
(snakeskin) nyelôcsövet Goldberg és munkatársai 4
1968-ban, a bolyhos (shaggy) oesophagust Sheft és
Shrago 5 1970-ben, az idült sztenotizáló candidiasist
Kelvin és munkatársai 6 1978-ban, a pseudoulcerativ
aphthoid nyelôcsô-infekciót Glick 7 1994-ben és a
habos (foamy) nyelôcsövet Sam és munkatársai 8
2000-ben írták le.
Troupin 9 szerint a nyelôcsô diverticuluma, Gefner
és munkatársai 10 szerint szûkülete hajlamosít candida
eredetû oesophagitisre. Kowal és munkatársai
11 bronchopulmonalis és nyelôcsô-candidiasis
szövôdésérôl számoltak be.
E SETISMERTETÉS
1. beteg
Az asthma bronchialéban szenvedô, szteroidkészítményeket
szedô 48 éves nôt odynodysphagia,
regurgitatio és odynophobia miatt küldtek vizsgálatra.
1. ábra. Candida albicans okozta pseudoulcerativaphthoid
oesophagitis képe báriumos nyelôcsôvizsgálat
alkalmával. Kis, kerek nyálkahártya-laesiók (1. beteg)
2. ábra. Kontroll-radiográfia hat héttel késôbb.
A biofilm nagysága növekedett, és a nyelôcsô pseudoulcerativ-borzas
elváltozását okozta (1. beteg)
M AGYAR R ADIOLÓGIA 2004;78(1):14–17. 15

4. ábra. Báriumos nyelôcsô-radiográfia. A gyomrot elérô
candidainvázió és -kolonizáció habos elváltozást idéz
elô a cardia nyálkahártyáján (2. beteg)
biopsziás szövetmintában sarjadzógomba-sejteket
és pseudohyphákat találtak, amelyek mikrobiológiai
vizsgálatnál Candida albicansnak bizonyultak.
2. beteg
3. ábra. Báriumos nyelôcsô-radiográfia. A candida
okozta oesophagitis utcakô- vagy kígyóbôrrajzolat képét
adja a nyálkahártyán (2. beteg)
Báriumos oesophagographia alkalmával a tubularis
nyelôcsô proximális harmadán egy 2 mm és
egy 4 mm átmérôjû, kerek árnyékhiányt láttunk,
motilitási zavar nélkül (1. ábra). A látottak alapján
virális, ulcerativ, illetve mycoticus, pseudoulcerativ
oesophagitis lehetôségét vetettük fel. Az alternatív
kórisme pontosítására felsô panendoszkópiát javasoltunk,
de ezt a beteg elutasította.
Hat héttel késôbb megismételtük a radiográfiát,
és ekkor a C7–D5. csigolyák magasságában a nyelôcsô
proximális kétharmadán 3-6 mm szélességû,
szabálytalan, multiplex, radiolucens foltokat, továbbá
enyhe, szekunder motilitási zavart figyeltünk
meg (2. ábra). Ezek alapján az eltérést oesophagitis
mycotica aphthoid-bolyhos formájának tartottuk. A
vírusos nyelôcsôgyulladást a radiológiai dinamika
és morfológia alapján kizártuk.
Endoszkópia során az árnyékhiányok területében
szürkésfehér, göbös felszínû lepedéket észleltek. A
Az 55 éves, fogmûvet viselô, krónikus, multifokális
szájüregi candidiasis miatt már kezelt nôbeteget
két hónapja fennálló cardiooesophagealis diszkomfortérzés
és nyelôcsôfájdalom miatt vizsgáltuk. A
beteg légúti asthmája ellen tartósan szteroidtartalmú
gyógyszereket használt.
Oesophagographia során a nyelôcsô mellkasi szakaszán
4–12 mm szélességû (3. ábra), a cardiooesophagealis
junctio és a fornix ventriculi nagyhajlata
között 3–6 mm átmérôjû (4. ábra), multiplex foltokból
álló nyálkahártya-szerkezetet figyeltünk meg. A
nyelôcsô hypotoniája és motilitási zavara közepes
mértékû volt. A síkfilmradiogram alapján candida
okozta oesophagitist diagnosztizáltunk. A gombás
gyulladás a nyelôcsôben utcakô- vagy kígyóbôrszerû
rajzolatot okozott, a gyomor fundusában pedig habos
nyálkahártyafelszín kialakulását idézte elô.
Véleményünket a felsô panendoszkópia, a biopsziás
és a mikrobiológiai lelet megerôsítette. Endoszkópiánál
a nyelôcsôlepedéket macronodosusnak,
a cardiáét micronodosusnak találták. A candidasejtek
Gram-pozitív festôdését az antifugális,
imidazolkezelés nem változtatta meg.
Az oesophagitis membranosa lehetôségét (dysphagia
sideropenica, Plummer–Vinson-, másképpen
Kelly–Patterson-szindróma) már a szérum normális
vastartalma és a perifériás vérkép alapján kizárták.
16 Szántó Dezsô: Candida albicans okozta oesophagitis

M EGBESZÉLÉS
Antikoncipiensek használata következtében az
egészséges nôk a férfiaknál nagyobb számban hordoznak
candidafajtákat 12 . A leggyakoribb patogén
sarjadzó gomba a Candida albicans.
A candidahordozásra külsô és belsô tényezôk
hajlamosítanak 13 . Külsô tényezô a krónikus nyálkahártya-irritáció,
a táplálkozási szokás, az étel élesztô-,
antibiotikum- és hormontartalma, a sugárkezelés,
a magas életkor, a dohányzás, a drogfogyasztás,
a rosszul fekvô és elhasználódott fogmû, az elégtelen
szájhigiéné, valamint a hosszan tartó kórházi
kezelés. A belsô tényezôk közül a szájüreg mikroflórájának
változásai, a nyál mennyiségének és pHjának
csökkenése, az immunológiai és endokrinológiai
betegségek, a malignus és hematológiai kórképek,
a 0-ás vércsoport, továbbá az oroepithelialis
dysplasia a leglényegesebbek a kórfolyamat szempontjából.
A gazdaszervezet a patogén gombák szaporodása
ellen humorális (vas, laktoferrin, lizozim, hisztidingazdag
polipeptidek, laktoperoxidáz, a nyál
pufferhatású polipeptidjei), immunszerológiai
(sIgA) és celluláris (limfokin gát) elhárítással
védekezik 14 . A candidafajták növekedési rátája nem
elegendô ahhoz, hogy a tápcsatorna felsô szakaszaiban
folyamatosan jelen lehessenek. A védekezés
meggyengülése esetén a gomba adhézióba lép a
gazdasejtekkel, majd kolonizálódik és fertôzôvé válik,
amit a makroszkópos kép alapján lepedéknek
nevezett biofilm kialakulása jelez. A biofilm alatt a
nyálkahártya-sérülések szisztémás behatolási kaput
képeznek, és ez multiorganikus károsodásokhoz,
esetleg gombaszepszishez vezet 1 . E folyamat
kezdetét mutatja második betegünk ventricularis
candidiasisa.
Betegeink esete megerôsíti Halpert és Feczko 15
megfigyelését, amely szerint a candidaoesophagitis
morfológiai típusai a biofilm kiterjedésétôl és domborzatától
függenek. Apró kolóniák aphthoid-pseudoulcerativ,
összefolyás után habos, a nagyobbak és
domború felszínûek borzas, utcakô- vagy kígyóbôrrajzolatot
okoznak a nyelôcsôben. Hasonló képet
ad alkalmanként a vírusoesophagitis és a dysphagia
sideropenica membranosa (Plummer–Vinson-
vagy Kelly–Patterson-szindróma) is, ezért a
szövettani és mikrobiológiai vizsgálatok diagnosztikus
értéke kiemelkedô 16 .
Megfigyeltük, hogy a kontrasztanyag, a levegô és
a nyál keveredése a nyelés végén habképzôdéssel
járhat. A habos oesophagustól eltérôen azonban a
folyadékhártyák által elválasztott léghólyagok laza
halmaza rövid idô alatt eltûnik.
Szabó 17 tapasztalata szerint antifugalis kezelés
közben kifejlôdô gyógyszer-rezisztencia miatt a
candidafajták Gram szerinti festôdése negatívvá
válhat a szokásos pozitív helyett. Második betegünk
szövetmintájának Gram-pozitivitását a kezelés
nem módosította.
Irodalom
1. Hermann P, Berek Zs, Nagy G, Kamotsay K, Rozgonyi F. Az
oralis candidiasis (candidosis) molekuláris patogenezise. Orv
Hetil 2001;47:2621-5.
2. MacFarlane TW, Soamaranayke LP. Oral candidosis. London:
Wright Press; 1990. p. 35-75.
3. Hermann F, Berek Zs, Nagy G, Kamotsay K, Rozgonyi F. Az
oralis candidiasis (candidosis) klinikai mikrobiológiai és terápiás
vonatkozásai. Orv Hetil 2001;48:2667-71.
4. Goldberg H, Dodds WS. Cobblestone esophagus due to
monilial infection. AJR 1968;104:608-11.
5. Sheft DJ, Shrago G. Esophageal moniliasis: The spectrum of
the disease. JAMA 1970;213:859-62.
6. Kelvin MF, Clark WM, Thompson WM, Hauch T. Chronic
esophageal stricture due to moniliasis. Br J Radiol
1978;31:826-8.
7. Glick NS. Barium studies in patients with candida esophagitis:
Pseudoulcerations simulating viral esophagitis. AJR
1994;163:349-52.
8. Sam WJ, Levine MS, Rubesin ES, Laufer I. The foamy
esophagus: a radiographic sign of candida esophagitis. AJR
2000;174:999-1002.
9. Troupin RN. Intramural esophageal diverticulosis and moniliasis.
AJR 1978;104:613-6.
10. Gefner WB, Laufer I, Edell S, Gohel VK. Candidiasis in the
obstructed esophagus. Radiology 1981;138:25-8.
11. Kowal LE, Goodman LR, Teplick SK, Glick NS. Multiple
esophago-pulmonary communications of infectious origin. Am
J Gastroenterol 1983;78:309-11.
12. Gibbons RL, Gibbons G, Rice RP, Thompson WM. Adult
esophageal candidiasis: a radiographic spectrum. Radio-
Graphics 1987;7:289-307.
13. Carlile MJ, Watkinson SC. The fungi. New York: Academic
Press; 1994. p. 375-7.
14. Odds FC. Candida and candidosis: a review and bibliography.
London: Balhere Tindall; 1988. p. 178-84.
15. Halpert DR, Feczko PJ. Gastrointestinal radiology: The requisites.
St. Louis: Mosby; 1999. p. 178-84.
16. Levine MS. Miscellaneous abnormalities of the esophagus.
In: Gore M, Levine MS (eds). Testbook of gastrointestinal
radiology. Philadelphia: Saunders; 2 nd ed. 2000. p. 465-73.
17. Szabó B. Mikológia. In: Gergely L (ed). Orvosi mikrobiológia.
Budapest: Semmelweis Kiadó; 1999. p. 178-84.
M AGYAR R ADIOLÓGIA 2004;78(1):14–17. 17