Novotny Elemér dr.: Sumer = magyar (pdf)

A Varadi Regestrum»-\ian (1208—1235), egy másik
nyelvemlékünkben már kifejezetten személynévként szerepel
az itt tárgyalt helynév megfelelője (aequlvalense):
• N u m Wolohood*
Sumerul: « - « Wulu (MhIu) ^u-ud.
Jelentése: Nem létezésnek (vagyis halálnak) őre.
Elemzés:
N u - u m vagy N a - a m = nem (tagadó szó)
M u- 1 u vagy W u - 1 u = létező, való, létezés
A sumer «eme-sal» dialektusban «embert» (1 u) is jelent.
Az «U d» szó már ismeretes. Az ékírásban *m = W».
A «h u» (g u -g a) itt is genitívus.
Ennek a kifejezésnek pontosan ellentéte, de szerkezeti
felépítés tekintetében vele azonos, Benedek veszprémi
ispán (comes) latinnyelvű végrendeletében előforduló
magyar személynév:
*Wolood*
Sumerul: M u lu «W ulu» hu-ud.
Jelentése: A létezésnek (vagyis az életnek) őre. A
sumer mitológia szerint a sumer «sorsmeghatározó» istenek
nyakukban hordták a földi eniberdc «sorstábláit»
— így az élet és halál őrei (urai) voltak. Ezt fejezi ki
a magyar «isten» szó, mely teljesen:
Úristen (régi: ut-üsten — 1046).
Elemezve: u r vagy u d (u t) = őriző, pásztor
US (I*)
= halál
T i n (t e n) = élet
Jelentése: Élet és halál őre (ura).