J - Levente Vezér honlapja

J
A héberben is kevés, de a magyarban csak elvétve akad j-vel kezdıdı szó.
Korábban már említettük, hogy a "tó" és "jó-jı" (patak, víz, vezet, hoz, szállit)
értelmeknek közös – a TX az ısgyöke. A t és j felcserélıdésére nagyon sok
példánk van: tó-jó, tát-táj. tavak-javak, teve-jöve, tavas-javas – szét-szájszéjjel,
Melyik volt elıbb? A t hang. A j viszont az emberi beszéd elsı
igeképzıje – ami az idık folyamán többnyire l-re, vagy r-re cserélıdött.
Számos nyelvben és nyelvjárásban még a megmaradó j hangok kiejtése is
elváltozott már, pl. dz, dzs-re. (Egy konkrét példa: a héber/jiddis goj/gáj =
nemzsidó ember – a cigány nyelvben gádzso = ember).
A magyar felszólító mód jelének (j) nyilvánvalóan a JX gyök (jó-jı) az
eredete. Ez a jıvı idejő igeragozásnál kap majd szerepet: csakhogy a héber
jövı idı felszólító mód is egyben! (Pl.: jedaber = beszélni fog, de azt is
jelenti, hogy "beszéljen!" Ez logikus is, hiszen ha azt mondom, hogy "gyere
ide", a megérkezésedet a jövıben várom.
Magyarázat: A felszólítás ısidık óta létezik, míg a múlt idejő igeragozás
kifejezetten újkori. Annyira új, hogy az Ótestamentum még nem is ismeri. A
bibliai héber még úgy képezte a múlt idıt, hogy a megfelelı jövı idejő
igealakot a – ve = és, majd – elırag segítségével fordította át múlt idıbe.
Például így: "ve-jómár Elohim" = majd azt mondja (akarja) Isten → azt
mondta (akarta) Isten.
JX és XJ gyök, héber
A héber -xj képzı a J/IX gyök értelmének felel meg (jaá=illik, illeti,
jae=ráillı, szép) és tulajdonságot fejez ki. Ebbıl keletkezett a közös magyarhéber
melléknévképzı, az -i. Az -xj és -jx képzık használata, amelyek
eredetileg az ıs-igeszerőeket állították elı, nagyon kiterjedt. Példák: tej → te-ej
(ejend,:ehetı) – héj → hó-j (betakar), tolvaj → tolu-aj (-tól-ja), stb.
A héber JX gyök: jae = illı (jó, megfelelı). A héber JX: jae = szemétlapát.
jáh = Isten /'a Jó' – kiejtése: já/
jae = ráillı, szép alef /jó ez/
JX
jaá = illik, illeti alef /jó arra/
jae = szemétlapát jud-ájin-hé /alkalmas/
JX
553