Vegyipari és Petrolkémiai Technológiák

át a főtendı gáznak (kék vonal), melynek hımérséklete szintén az egyensúlyi hımérséklet eléréséig
növekszik. Egy idı után a folyamat termodinamikai hajtóereje tart a nullához. Míg a folyamatos,
ellenáramú mőveleti egység alkalmazásakor a hajtóerı nem csökken nullára helyesen beállított
terhelések mellett, hanem az oszlop mentén mindenütt véges értéket mutat.
A példa is bizonyítja, hogy mindenképpen az ellenáram elve bizonyul a leghatékonyabb
megoldásnak. A melegebb füstgáz ugyanis jobban képes a már ugyancsak meleg gázt még tovább
melegíteni, és ugyanígy, a már hidegebb füstgáz még képes a leghidegebb gázt is melegíteni.
Vagy egy másik példa szerint a friss oldószer jobban képes a már kevés kioldandó anyagot
tartalmazó szilárd keverékbıl még anyagot kioldani, és a már koncentráltabb oldat még képes a sok
kioldandó anyagot tartalmazó keverékbıl még anyagot kioldani. Az a tény, hogy az érintkezés teljes
tartalma alatt az átadási lehetıségek kedvezıbbek, részben lecsökkenti az érintkezési idıt, részben
növeli a mővelet hatásosságát.
Az egyen- és még ritkábban a keresztáram elv alkalmazását csak különleges esetek teszik
indokolttá. Ekkor a folyamatot nem a jó hatásfokú energia- vagy anyagátadás jellemzi alapvetıen,
hanem más, egyéb szempontok érvényesülnek.
1.2.7. Az ipari termékek osztályozása
A technológiai folyamatok során különbözı termékeket nyerünk, melyek lehetnek
fıtermékek, melléktermékek, selejtáruk, maradékok és hulladékok. A fıtermék képezi a gyártási
folyamat tárgyát, legfıbb célját. A melléktermékek a gyártási folyamat velejárói, a fıtermékekkel
párhuzamosan keletkeznek anélkül, hogy a gyártás célját képeznék. A selejt olyan termék, ami nem
felel meg a gyártás elıírásainak, minısége eltér a szabványokban meghatározott termék
minıségétıl (forma, méret, szerkezet, összetétel stb.), és nem hozható helyre. Maradéknak
nevezzük a nyersanyagok feldolgozása során nyert olyan anyagot, amely a továbbiakban
feldolgozásra kerül. Hulladéknak nevezzük a gyártás (feldolgozás) során nyert olyan anyagot,
amely az adott feltételek között (technikai és gazdasági) nem értékesíthetı, de megtörténhet, hogy a
gyártási folyamatok tökéletesítése útján a közeljövıben nyersanyagként feldolgozást nyerjen.
Attól függıen, hogy a termékek egy adott berendezésben a gyártás milyen szakaszában
vannak, megkülönböztetünk végtermékeket, nyerstermékeket és félgyártmányokat vagy
féltermékeket. A végtermékek a szabvány által elıírt minden tulajdonsággal rendelkeznek. A
nyerstermékek raffinálásra vagy készre munkálásra szorulnak (simító megmunkálás). A féltermékek
további megmunkálásra várnak.
28