46-47. szám . 2010. december 17. - Szentendrei Hírek

NEKROLÓGHann Ferenc1944–201066 éves korában, 2010. december 8-án elhunyt dr. Hann Ferenc, a PMMIFerenczy Múzeumának nyugalmazottmûvészettörténész fõtanácsosa.Akik két végén égetik a gyertyát,tudjuk, korán halnak. Mégis nehézfelfogni, hogy Feri elment. Két évemár, hogy nyugdíjazták. Minthategnap lett volna: azonnal felszínretör néhány belénk égett szarkasztikusmegjegyzése, halljuk botjánakkopogását, érezzük egykori irodájánakörökké szállongó dohányfüstjét.Az utolsó években elemi vágykéntfogalmazódott meg benne, hogyvalami társadalmon kívüli, idillikushelyen számvetést készítsen. Úgytûnik, a keresett, a vágyott, az önkéntvállalt szigetmonostori remeteségsem hozta el számára a testiés lelki felszabadulást. A felszabadításta mûvészet szolgálatából.Akinek minden gondolatát, mindencselekedetét ez határozza meg, úgylátszik, nem találhat ezen kívülbékét. Márpedig Feri egész életét amúzsák igézetében töltötte, vagyahogy korán elhunyt barátjának,Chikán Bálintnak emléket állítókönyvének címe sugallja, az õ életeis pókerparti volt Aphroditével.A Nagybányán született fiatalemberelõször az irodalom vonzásábakerült. Tanítóként végzett Jászberényben,majd tanárként a szegediJózsef Attila Tudományegyetemen,ahol doktorátust szerzett irodalomtudományból.Salgótarjáni tanárimûködésére sok évvel késõbb isszeretettel emlékeznek tanítványai.Miközben azokban az években verseijelentek meg a Párizsi MagyarMûhelyben, és zenélt, már elkezdettfoglalkozni a képzõmûvészettel is.Egyik elsõ ilyen témájú kitûnõtanulmánya Csontváry addig ismeretlennógrádi tevékenységével foglalkozik.1977-ben költözött Szentendrére,ahol a Ferenczy Múzeum munkatársalett, s ami ennél fontosabb: amûvészek barátja, és a MagyarKépzõ- és Iparmûvészek Szervezeténekhelyi titkáraként érdekeikEgy élet a múzsák igézetébenfelkarolója. Nemcsak harcosanképviselte a késõ Kádár-korban aszabad mûvészi önkifejezés jogát,hanem itthon és külföldön általarendezett kiállításokkal és írásaivalelõsegítette a kortárs modern ésavantgárd irányzatok minél szélesebbkörû megismertetését. Képzõmûvészetitémájú írásait a rendkívüliérzékenység és a valódiértékek felismerése mellett mindigtaláló, pontos megfogalmazásokjellemzik. Szentendrei mûvészekrõlszóló kismonográfiái ma is fontoskiindulópontjai egy-egy életmûmegközelítésének. Tevékenysége aképzõmûvészeti élet teljes területétfelölelte: volt zsûritag, elõadásokattartott itthon és külföldön, a PatakCsoport alapító tagja, elõsegítette aszentendrei MûvészetMalom megszületését,évekig dolgozott azebegényi Szõnyi István MûvészetiSzabadiskola mûvészeti vezetõjeként,fontos szerepet játszott aszentendrei mûvészet internetesmegjelenését biztosító ArtEndremûvészeti portál létrehozásában.Végül – és nem utolsósorban –1997-tõl a Szegedi TudományegyetemTanárképzõ Karán mûvészettörténetettanított.Mûvészetért tett szolgálatait arendszerváltás után számos – köztükMunkácsy – díjjal ismerték el. Samire nagyon büszke volt: 1995-ben a Magyar Mûvészeti Akadémiatagjává választották.Ez a folytonos jelenlét lassanfelõrölte hatalmas életenergiáit.Készültünk vele egy életinterjúra,amelynek során elmondhatott volnaszámos, általunk még nem ismerttörténet. Most már csak írásaitrendezhetjük sorba, és visszakérdezésrenincs többé lehetõségünk.Útra váltA FERENCZY MÚZEUMMUNKATÁRSAILesznek avatott méltatói, lesznekrológ. Lesz tanulmány a kiválóságáról,a tudományban elérteredményeit számba vevõ, mindennagy, messze utazót megilletõ írásis bizonyára a hálón, egyebütt. Mármegszületõ-félben az utolsó leütések,elmentve. Ez nem olyanakar lenni.Ez a pár mondat az agyondohányzotthangú, okos, sziporkázóan gunyoros,néha könnyezésig röhögtetõemberrõl szól, aki ott diskurált a Fõtéren vagy a kis irodájában valakivel– végtelen a sor (óriás nevek ésközrendbeliek egyaránt) –, aki váratlanultiszta fényt tudott gyújtaniegy-egy mondatával, utat nyitott egyõskreatív gondolatával, köpve a konvenciókra,a maga vagabund, szabadútját járva, nem (meg)(el)változvaaz idõvel szükségszerûen bekövetkezõkitüntetésektõl, címektõl.Olyanfajta ember volt õ, aki csakakkor alakult, ha maga is akarta;nem mondott mást, mint amit gondolt,mindig pontosan tudta, mi alényeges, mit kell kérlelhetetlenülvédeni, és mi az, ami értéktelen,talmi. Nem volt átverhetõ. Nem voltjátéka mindenféle szélnek, hogy ezta fényesre koptatott sort idézzem.Ahol akart, otthon volt, középenvolt, helye volt. A világban, azegyetemein, de leginkább itt, ebbena koszló-foszló városkában, a vitatottmacskaköveken, a könyvesboltban,nekidõlve egy ház falának,végeérhetetlenül polemizálva bárkivel,akivel akart. Romolhatatlankedélye mágnesként vonzotta azokat,akiket. Pengeéles ítélete, szigorúságamegrémítette és elsodortaa könnyûeket.Nem volt egyszerû ember. Azautonómia mindig bonyolult. Azautonómia csakis egy másik autonómember számára értelmezhetõ.Mindvégig kölyök maradt egy kicsit.A megõszült, komoly tudósmaszkján át-átcsillant a valahaizabolátlan, tehetséges, minden jártútra fittyet hányó kamasz.Egyébként csinálhatott volna bármit.Lehetett volna vadakat terelõjuhász, például. Hajlottak volna aszavára.De szerencsére – szerencsénkre –mûvészeti író, mûvészettörténészakart lenni, s ekképpen õrzõvé,custossá vált. Mûveiben pótolhatatlanlenyomatok keletkeztek korszakokról,alkotásokról, alkotókról,oeuvre-ökrõl (na tessék, megint õszólalt meg…).Szabálytalan és illetéktelen kisemlékezés ez, tudom. Mások többet,jobbat, autentikusabban. Õ meg ottelmélkedik, ahol, néz minket,derûvel, malíciával. Ahogy itt.Ahogy mindig. Mert, igen, nagyonszerette az embereket.Hidegebb a tél nélküle.HORVÁTH JUDIT„A legtöbb, amit az ember elérhet,ha hiányzik.“ (Ibsen)Megrendülten búcsúzunk dr. HannFerenc Munkácsy-díjas mûvészettörténésztõlés akadémikustól.Tisztelettel emlékezünk munkásságáraés mélyen együtt érzünkcsaládjával a fájdalomban. Barátunkemlékét megõrizzük.A VAJDA LAJOS STÚDIÓ MÛVÉSZEIKelemen AndrásnéCsörgi Éva1958–2010A Templomdombi Általános Iskolamúlt héten elhunyt tanítónõjétõlkolléganõi búcsúznak.Recseg-ropog az ereszték. Az ûr,amit hagytál, mázsás súllyal nehezedikrám. A fájdalom idõzítettbombaként ketyeg bennem. Félek arobbanástól.Gondolataim mindig beléd botlanak.Szeretnék Hozzád futni,elpanaszolni bánatom, vigasztalástkérni Tõled. Meg-megállok az osztályodelõtt, nézem kicsi tanítványaidat.Ott vagy Te is köztük, továbbélsz bennük megsokszorozódva.Köszönöm az életnek, hogy megismertelek,s hogy a barátnõd lehettem.Isten veled!Drága Évikém!MÁKÓ KATIKözöttünk éltél, nap mint nap tetteda dolgod, tudtuk, ki vagy, de talánmégsem eléggé. Mit számít? Ez a miveszteségünk, nem a tiéd.Méltó hát, hogy vesztesekként búcsúzunktõled. Vesztesek vagyunkmi, akik erõt, biztatást, hitet kaptunk,mintát ahhoz, hogyan kell azakadályokat leküzdeni és derûsentovább lépni. Megtanultuk, mennyitjelent egy gyermek, akihez csak tisztaszívvel, teljes figyelemmel szabadfordulni.Megrendültünk. Szeretetünk mostmást jelent, mit jelentett volna életedben.Ha lehet, még többet.Küldetésed még nem ért véget,valójában most kezdõdik. Segítesznekünk élni, s mi megpróbáljukõrizni és továbbadni a mosolyt, a jószót, az ízes népi bölcsességet, azölelést és a szavakban nem is kifejezhetõszeretetet. Ég Veled!KARDOS KATIXXIV. ÉVFOLYAM 46-47. SZÁM • 2010. DECEMBER 17. • SzeVi 11