46-47. szám . 2010. december 17. - Szentendrei Hírek

KULTÚRAAki részt vesz Szentendrekulturális életében, az egészenbizonyosan találkozikTörök Katalin nevével. Kiállításokatmegnyitó mûvészeti íróként,kurátorként, a lapunk hasábjaina város 1000 éves évfordulójaalkalmából publikált Érdekességekaz ezeréves Szentendremúltjából cikksorozat ésegyéb írások szerzõjeként, vagy aP’Art Mozi elõzõ évi Szentendre éslegendás festõi és idei Valamikorrégen vetítéssel kísért estjeinekelõadójaként. Minden témáhoznagyfokú érzékenységgel, kutatóiprecizitással, emellett bensõségesszemélyességgel és a felfedezésizgalmának átadni tudásával nyúl.De vajon honnan az indíttatásehhez a komoly elmélyülést ésbennfentességet is igénylõ munkához,a város múltjáért és a festészetértvaló kiálláshoz?– Édesapám, akivel nagyon közelálltunk egymáshoz, festõ- ésgrafikusmûvész, ismert karikaturistavolt. A negyvenes-ötvenesévekben gyakran eljárt festeni,sokszor akvarellezett Szentendrénis. Gyerekkorunkban két bátyámmal,amikor csak tehettük, ottkönyököltünk a rajzasztala mellett,és szájtátva lestük, ahogyhihetetlen precizitással, türelemmelés elmélyüléssel készítetterajzait, plakátjait, rézkarcait,fametszeteit – meséli Katalin, akiTóbisch Ilona tanítványakéntegy Japánban meghirdetett nemzetközigyermekrajz-pályázategyik helyezettje is lett, ámvégül mégsem a mûvészi pályafelé indult.– Gimnáziumi osztályfõnököm,dr. Sós Júlia, akire mind a mainapig nagy szeretettel és hálávalgondolok, egyszer a kezembe adtaa Magyarság Néprajza egyikkötetét. A könyvben szereplõarchív fotók, rajzok, leírások teljesenmagukhoz ragadtak. És amikoraz õ közvetítésével tizenhétévesen nyári munkára mehettema Néprajzi Múzeumba, annak azMEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI DÍJAT KAPOTT TÖRÖK KATALINA mûvészetért, a mûvészekértPest Megye Önkormányzata december 3-án tartotta hagyományos megyenapi ünnepségét, aholelismeréseket, kitüntetéseket vehettek át azok, akik valamilyen területen kimagasló munkátvégeztek a megyéért. A díjazottak között volt Török Katalin társadalomtörténész, mûvészetiíró is, aki a jeles alkalomból Pest Megye Közmûvelõdési díját kapta – az adományozott oklevéltanúsága szerint „Szentendre mûvészeti és kulturális életében betöltött meghatározó szerepéértés a kortárs szentendrei festészet támogatásáért.”egy hónapnak az élménye el isdöntötte a pályaválasztásomat.Az ELTE történelem-néprajz szakánvégeztem. Nagyszerû tudóstanárok, többek között TálasiIstván, Ortutay Gyula, DömötörTekla, Hoffmann Tamás, LászlóGyula, Hahn István, SzabadGyörgy készítettek fel minket akutatói pályára, ami 1990-ig fõszereplõjevolt az életemnek.A 18-20. századi társadalomtörténettelfoglalkozó kutató addig„zárt” szakmai élete 1989-tõlkezdett más felé is fordulni. Ettõlaz évtõl jelentek meg írásai aSzentendre és Vidékében is, amelynek1990-tõl a szerkesztõje lett.– Korábbi kutatói tapasztalomalapján úgy éreztem, s tegyükhozzá, a rendszerváltás hajnalánvoltunk, hogy egy színvonalas,pártpolitika-mentes városi lapjelentõs közösségformáló és értékmentõtényezõ lehet. Ebben nagyonhittem, akkor is, most is.Minden tudományos munkámatfélretettem, és három éven át éjjelnappala lapot szerkesztettem,ami nemcsak óriási élményt,hanem értékes tapasztalatot isjelentett. Olyannyira, hogy amikorszámomra vállalhatatlanhelyzetek miatt felálltam a szerkesztõiszékbõl, egy ragyogószerzõgárdával útjára indítottukaz Ipszilon címû újságot, amely aDunakanyar négy meghatározótelepülése – Szentendre, Vác,Visegrád, Esztergom – között szerettevolna a szellemi köldökzsinórszerepét betölteni. Hatalmaslelkesedéssel dolgoztunk, demivel mindannyian tapasztalatlanokvoltunk ezen a téren, nemszámoltunk azzal, hogy ennyireösszetett és kockázatos vállalkozása lapkiadás. Így bár azIpszilon néhány szám után anyagiokok miatt nem jelenhetett megtovább, a magam részérõl mégisnyereségként vittem tovább az ottszerzett értékes tapasztalatokat.A lap megszûnése után Katalinfelkérésre rövid ideig az ArtériaGalériát vezette, majd rátalált egykülönleges hangulatú szamárhegyirégi házra, amelyben egylakás-galériát álmodott meg.1993 decemberében már az újotthon adta keretek között nyíltmeg az Ipszilon Galéria, amely akövetkezõ év nyarán az Erotikakiállítássalvált ismertté.– A kiállítást Hernádi Gyula nyitottameg, akinek ráadásul aznapvolt a születésnapja, így elsõsorbanneki köszönhetõen sorraérkeztek az ismert mûvészek,közéleti személyiségek. A vendégeknagy része engem akkor még nemis ismert – emlékszik visszaKatalin. – Lassan megtelt az egészház, a hangulatos zárt kert: többszáz ember fogadta nagy tetszéssela tizennégy neves mûvész alkotásait.Írók, színészek köszöntöttékHernádit, négy tévéstáb forgatott,országos lapok írtak az eseményrõl.Valóban a személyesség lehetettaz emlékezetes kiállításokatmegért galéria egyik titka: akiidelátogatott, vendég is volt egyben.Az érkezõkbõl idõvel ismerõsök,barátok lettek, és újabbérdeklõdõk, mûvészek kerültek ahely vonzásába.– A galéria mûködése során derültki számomra, hogy nagyon sokanvannak a magasan képzett, mûveltemberek között is olyanok,akik szeretnének jobban érteni aképzõmûvészet nyelvén, de nemmernek véleményt formálni, érdeklõdneka szentendrei festõkiránt, de nem tudják, hol kezdjenekhozzá – meséli a galériatulajdonos.Katalint, aki idõvel a saját galériafalain kívül is számos is kiállítástrendezett, egyre mélyebben foglalkoztattaa szentendrei festészettörténete. Olyannyira, hogy négyévi kutatómunkával elkészítette amegjelenésre váró Szentendre éslegendás festõi címû könyvet,amely egy rendkívül sikeres elõadássorozatotis ihletett. A könyvés a P’Art Moziban megrendezetttízrészes elõadássorozat nyolcvanévet fog át negyven, mára legendássávált egykori szentendreifestõ életén és mûvein keresztül amûvészek naplóiból, levelezéseibõl,önéletrajzi írásaiból,visszaemlékezéseibõl szõtt igenszemélyes hangvételû formában.Az elõadások olyan népszerûeklettek, hogy a mûvészeti írófelkérésre megismételte azt abudapesti Stoll’Art Galériában, ésa Leányfalui Szabadegyetemen ismost zárul a program. Szentendrénpedig a festõsorozat sikerénfelbuzdulva indult el januártóla Valamikor régen… várostörténetisorozat is, amely máigugyancsak sok érdeklõdõt vonz amoziba.– Megdöbbentett, hogy az emberekbenekkora az éhség a képzõmûvészetés Szentendre múltja,felhalmozott értékei iránt– mondja Török Katalin, aki azelõadások mellett jelenleg BoromiszaTibor hagyatékának feldolgozásátvégzi egy életmû-kiállításhoz,illetve a mûvész levelezéseinekmegjelentetéséhez.– Számomra is nagy élménytjelentenek ezek az esték, és némibüszkeséggel tölt el, hogy két évenkeresztül meg tudtam tartani aközönséget. Hiszek abban, hogyalapos felkészültséggel a tudományoskutatómunkával megszerzetttudást úgy kell megosztanimásokkal, hogy õk is részesülhesseneka felfedezés örömében,szellemileg gyarapodhassanakés valós esztétikai élménytis megélhessenek. Aki elõad, merjea maga személyiségét is átadni,érzelmeket közvetíteni, kétségeketmegfogalmazni, kérdéseket nyitvahagyni. A legnagyobb öröm számomra,amit a szakmai munkámmalelérhettem, hogy a szellemikaland és a felfedezés élményét,amit magam is átélek a kutatásaimsorán, láthatatlan, titkoscsatornákon át eljuttathatomazokhoz, akik nyitottak rá.KOLOS EMÕKEXXIV. ÉVFOLYAM 46-47. SZÁM • 2010. DECEMBER 17. • SzeVi 25