46-47. szám . 2010. december 17. - Szentendrei Hírek

GYEREKEKA világmindenség közepén„Mindegy, milyen csodálatos ajándékkal leped meg gyermeked, semmi nem helyettesítheti avele töltött idõt, nevetést, játszást, törõdést.” (S. Dowrick)Mindnyájan tapasztaljuk, gyermekünkmindig, mindenhol és bármivel képesjátszani. Nincs olyan tevékenység,amibe ne vinne játékos elemeket. Egyegész napos fárasztó utazás után afelnõttek fáradtan rogynak a fotelbepihenni. De mit csinál gyermekünk?Épp csak megszabadul a kabátjától,csizmájától, és már türelmetlenül szaladjátszani. Ilyenkor elcsodálkozhatunkemberlétünk tökéletességén: agyermeknek nemhogy küzdenie kellenea rá váró hatalmas tanulnivalóval,hanem a játék során még igazi,mély örömet is érez, miközben a világgalismerkedik.Az, hogy a tanulás harc és lemondás,már a felnõtt gondolkodás eredménye.A gyermek nem érzi így, sõt állandóanhajtja egy belsõ erõ, a kísérletezés,kutatás, a megismerésvágy folytonosizgalma. Kár, hogy felnõve kevés maradmeg belõle. De miért is kell ennek ígylennie? Igenis tehetünk valamit azért,hogy gyermekünk kezdeményezõkedvébõl,alkotásvágyából a lehetõ legtöbbetmagával vigyen életének késõbbikorszakaiba. Hogyan? Meg kell teremtenünkszámára a játékhoz szükségesfeltételeket, engednünk kell õteleget játszani, sõt biztosítanunk kellszámára a családi együttjátszás feledhetetlenülszépséges pillanatait.A szülõnek, aki ismerni szeretné gyermekét,számtalan lehetõség kínálkozik,ha játék közben figyeli õt. Mindengyermek életében vannak átmenetiidõszakok, amikor megváltozikjátékmódja. Jobban igényli szüleijelenlétét, rövidebb ideig játszikegyedül, mint szokott. Ha tartósanAjándékozzon karácsonyra kedvezményesen játékos képességfejlesztést!Korai képességfejlesztés • IskolaelõkészítésTanulási nehézségek kezelése • Mérsékelt árakmegváltozik a játékhoz való viszonya,semmi sem köti le, naphosszat mellettünktétlenkedik, abból tudhatjuk, bajvan. Zavarja, vagy hiányzik neki valami,esetleg velünk kapcsolatbanbizonytalanodott el. Gyermekünket jólismerve ilyenkor helyes, ha nem újabbés újabb játékok vásárlásával igyekszünkkedvében járni, hanem megkeresvea kiváltó okot, azt próbáljukmegszüntetni. Ha megértjük viselkedésénekmozgatórugóját, hozzáláthatunkorvosolni a problémát.Itt a karácsony, és egyben a nagylehetõség, hogy a napok jó részét aszõnyegen töltsük gyermekünkkel. Aközös játék alatt bemutathatja újtudományát, bevonhat bennünketsaját világába, sütkérezhet figyelmünkben,és új erõt meríthet jelenlétünkbõla további, a másnapi önállójátékhoz. Amíg vele vagyunk, csak ráfigyeljünk. Látjuk, milyen megejtõ,amikor a boldogság megjelenik a tekintetében,s ott csillog a szemében?Csodálatos pillanatokat élhetünk átegyütt, s gyermekünk megélheti aztaz érzést, hogy a világmindenségabszolút középpontjában van. Hiszenszámára mi vagyunk a világmindenség.S a mi számunkra is Õ.ZEKE ANITAKövek, kavicsok, homokEgyszer egy filozófiatanár fogott egy befõttesüveget, ésmegtöltötte 5-6 cm átmérõjû kövekkel, majd megkérdeztediákjait:– Ugye tele van az üveg?– Igen – válaszolták a diákok.Ezután apró kavicsokat kezdett beleszórni. Miután azapró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket,megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezutána tanár homokot kezdett tölteni az üvegbe. A homoktermészetesen minden kis rést kitöltött.– És most – mondta a tanár – vegyétek észre, hogy ezaz üveg a ti életetek. A kövek a fontos dolgok – a családod,az egészséged, a társad, a barátaid, a tudásod. Haminden mást elveszítenél, az életed ezekkel akkor isteljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek mégszámítanak, mint a munkád, a házad, az autód.A homok – az az összes többi, az apróságok. Ha ahomokot töltöd be elõször, nem marad hely a kavicsoknakés a köveknek.Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idõdet ésenergiádat az apróságokra fordítod, nem marad helyazoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra.Elõször a kövekre figyelj – azokra, amik igazánszámítanak. Állítsd fel a dolgok fontossági sorrendjét.A többi: csak homok.Minden kedves régiés leendõügyfelünknek békéskarácsonyt és boldog újévet kívánunk!(A fenti szöveget köszönjük Rózsa Sándornak, a MóriczZsigmond Gimnázium tanárának, aki az ismeretlenszerzõ írását a szalagavatón olvasta fel az osztályának.)XXIV. ÉVFOLYAM 46-47. SZÁM • 2010. DECEMBER 17. • SzeVi 21