HELYTÖRTÉNETÉg és Föld közöttSoha nem feledd, hogy azember a semmiibõl jött, és aztse feledd, hogy Isten emelte kia semmibõl. Az elõbbi igazságaz utópiától óv meg, az utóbbia reménytelenségtõl.GUSTAVE THIBONMaradjunk csendben,teremtsünk magunkban békét,nyugalmat: béke azemberekkel, béke önmagunkkalis, hogy talentumainkkal,képességeinkkel el tudjukfogadni a magunk életét. Mertvan, akinek belsõ békétlenségeabból fakad, hogy elégedetlenmindazzal, amije van.Béküljünk ki önmagunkkal,a világgal, egymással,Istennel. A béke mélyén forrásokfakadhatnak mindannyiunkszívében.BÖJTE CSABAMagány. Nem mernek egyedülmaradni, mert félnek. Nem iscsodálom. Félnek, hogy egyedülmaradnak önmagukkal, abbana sötét erdõben, ami a létezésszomorúsága, félnek, hogyleütik magukat egy fütykössel,s elrabolnak önmaguknakmindent, pénzt és életet.Ezért menekülnek a fény felé.Mindenütt ott vannak, ahollámpák égnek, ahol zene szól,ahol el lehet rejtõzni a másikelõl. Szörnyû félelem ez. Sokana halált is szívesebben vállalják,mint ezt a másik magányt,egyedül önmagunkkal.MÁRAI SÁNDORA rádió géniusza, Marconi,barátjával egész éjjel a laboratóriumábantanácskozotta drót nélküli kommunikációkényes kérdéseirõl. Amikorkiléptek a laboratóriumból,Marconi hirtelen így szólt:– Egész éltemben ezt a kérdésttanulmányoztam, de van egydolog, amit nem értek a rádióvalkapcsolatban.– Létezhet olyan egyáltalán,amit te ne értenél a rádióvalkapcsolatban? – hitetlenkedetta barátja. – Mi lenne az?– Hogy miért mûködik– válaszolta Marconi.ANTHONY DE MELLOAsszonyok tüntetése1956. <strong>december</strong> 4. Már túl voltunk az elsõ sokkon,és mint katasztrófák idején mindig, az asszonyoktértek elõször magukhoz: tenni kellett a dolgukat, acsaládnak enni kellett, hisz az élet ment tovább...A fiam akkor elsõ elemibe járt, és egy szelíd, kedvesvolt apáca tanította – titokban – a gyerekeknek a hittant:1956. <strong>december</strong> 4-én, a reggeli órákban csengettek.Irén néni, a hitoktató állt az ajtóban, talpigfeketében, kezében egy csokor fehér krizantém.– Dicsértessék – köszönt –, nincs sok idõnk – suttogta–, még több helyre be kell csöngetnünk, de tudja,kedves anyuka, ma <strong>december</strong> 4-e van, egy hónapja,hogy leverték a magyar szabadságharcot, és többenúgy gondoltuk, hogy tartozunk annyival elesetthõseinknek, hogy ezt a napot kegyelettel tegyükemlékezetessé. Szerte a városban terjed a hír – gondoskodtunkróla, hogy terjedjen –, hogy az asszonyok-lányoköltözzenek feketébe, szerezzenek fehérvirágot és menjünk ki a Hõsök terére az Ismeretlenkatona síremlékéhez, és emlékezzünk meg elesetthõseinkrõl. – Természetesen – válaszoltam.És itt álljunk meg egy pillanatra! Mert el kell mondanom,hogy ezekben a csodálatos napokban azemberekbõl valahogy eltûnt a félelem. Évek ótaannyit féltünk, hogy a szabadság gondolatánakreménye „megálljt” parancsolt józan eszünknek.Azonnal feketébe öltöztem, a ház kertjében mégárválkodott egy csokorra való fehér virág. – Most elkell mennem – mondtam családomnak, akik döbbentennézték készülõdésemet.Az utcán minden ismerõsnek elmondtuk, hovámegyünk, több házba becsöngettünk, adtuk továbba hírt. A Hõsök terén már nagy volt a tömeg, 11 órakörül járhatott. Néhány fiatal lány elirányított bennünketa Mûcsarnok felé, ahol néhány, a frissen átalakítottdemokratikus hadsereg tisztje álldogált.Megállítottak. – Hová mennek? – kérdezték. – A mûjégpályafelé – volt a válaszunk, ahol már sorokbarendezõdtek a nõk. A katonák persze jól tudták,merre igyekszünk, és az egyik még megkérdeztetõlem: – Mondja, nincs magának családja? – De van,azért vagyok itt, mert rájuk gondolok – válaszoltam.A Hõsök terén két nagy félkörben királyaink ésnagyjaink szobra között ráfordultunk a térre, aholláttuk, hogy az Ismeretlen katona kõtömbje fölészorgos kezek hatalmas koporsót fontak fenyõágból,ahová bedobták a fehér virágokat. Döbbenten láttuk,hogy a téren négy-öt orosz tank áll, nyitotttornyában egy-egy katonával. Amikor odaértünk azegyik közelébe, egy idõsebb katona kiáltotta: –Gyevuska, gyevuska, davaj doma, doma... Talánneki is volt családja, és jól tudta, ha neki parancsotadnak, akkor lõnie kell...Mosolyogva visszaintettünk neki a virággal, mentünktovább, közben a Himnuszt, Szózatot, BoldogasszonyAnyánkat énekeltük, amikor a SzépmûvészetiMúzeum elõtt hirtelen megállt két nagyfekete autót, amelyekbõl feltehetõen indiai férfiakszálltak ki – mint késõbb megtudtuk, köztük voltKrisna Monon is, az akkori ENSZ fõtitkár.A kép egy életre belém vésõdött. Gondolják csakmeg! A világ egyik kelgerõsebb hadserege lever egyforradalmat, drákói szigorral próbálnak „rendet”teremteni és azt fenntartani, és akkor több ezerasszony, mit sem törõdve a hatalommal, a forradalomleverése után egy hónappal, tettével nemkevés politikai élt sugallva, kijön a város egyik fõterére, hogy megadja a tiszteletet hõsi halottainak.Nos, ezt látta az indiai delegáció, és az a számtalankülföldi fotós, rádiós, újságíró is, akik a JugoszlávKövetségen létrán állva, levegõben lógva tudósítottaka látottakról.Hirtelen megmozdult a tér, és mindenki a DózsaGyörgy tér felé fordult – most '56-osok tere – és egyvidáman daloló, katonadalokat skandáló asszonycsapatjött talicskával, kalapáccsal a vállán.– Megjöttek a „csepeli grófnõk” – hangzott innenonnana gúnyos kiáltás, arra való utalással, hogy ahatalom szerint a régi arisztokrácia szervezte aForradalmat. A kép jótékonyan oldotta fel a térenuralkodó dámai hangulatot.Közben elértük a fenyõkoporsót, bedobtuk a virágokat,szünet nélkül énekelve, talán mint agyerekek, akik félnek a sötétben – de tettük a dolgunkat.A sorok a pálmaház felé oszoltak szét, deközben szájról szájra járt a hír, hogy a Petõfiszoborhozkellene eljutni ismét, ahol néhány hetemég Sinkovits Imrével együtt zokogtuk, hogy„Rabok többé nem leszünk!”Ma már jól tudjuk, a történelem forgatókönyvét sokszora véletlenek írják. Suttogták, hogy a belvárosbansötét elemek garázdálkodnak: a Vörösmartytéren, a földalatti megállójában összegyûjtik aHõsök terérõl jövõ asszonyokat. Akkor mégisgondolnom kellett a családomra, és szomorúan bár,de hazafelé igyekeztünk.Így ért véget számomra 1956. <strong>december</strong> 4-e, delelkemben kitörölhetetlen csodálatos emlék maradt.Nem éltem hiába – gondoltam, és köszönöm Sorsomnak,hogy mindezt megélhettem, és most 2010<strong>december</strong>ében Önöknek elmesélhettem.FÁBIÁN JÁNOSNÉ20SzeVi • XXIV. ÉVFOLYAM <strong>46</strong>-<strong>47.</strong> SZÁM • <strong>2010.</strong> DECEMBER <strong>17.</strong>
GYEREKEKA világmindenség közepén„Mindegy, milyen csodálatos ajándékkal leped meg gyermeked, semmi nem helyettesítheti avele töltött idõt, nevetést, játszást, törõdést.” (S. Dowrick)Mindnyájan tapasztaljuk, gyermekünkmindig, mindenhol és bármivel képesjátszani. Nincs olyan tevékenység,amibe ne vinne játékos elemeket. Egyegész napos fárasztó utazás után afelnõttek fáradtan rogynak a fotelbepihenni. De mit csinál gyermekünk?Épp csak megszabadul a kabátjától,csizmájától, és már türelmetlenül szaladjátszani. Ilyenkor elcsodálkozhatunkemberlétünk tökéletességén: agyermeknek nemhogy küzdenie kellenea rá váró hatalmas tanulnivalóval,hanem a játék során még igazi,mély örömet is érez, miközben a világgalismerkedik.Az, hogy a tanulás harc és lemondás,már a felnõtt gondolkodás eredménye.A gyermek nem érzi így, sõt állandóanhajtja egy belsõ erõ, a kísérletezés,kutatás, a megismerésvágy folytonosizgalma. Kár, hogy felnõve kevés maradmeg belõle. De miért is kell ennek ígylennie? Igenis tehetünk valamit azért,hogy gyermekünk kezdeményezõkedvébõl,alkotásvágyából a lehetõ legtöbbetmagával vigyen életének késõbbikorszakaiba. Hogyan? Meg kell teremtenünkszámára a játékhoz szükségesfeltételeket, engednünk kell õteleget játszani, sõt biztosítanunk kellszámára a családi együttjátszás feledhetetlenülszépséges pillanatait.A szülõnek, aki ismerni szeretné gyermekét,számtalan lehetõség kínálkozik,ha játék közben figyeli õt. Mindengyermek életében vannak átmenetiidõszakok, amikor megváltozikjátékmódja. Jobban igényli szüleijelenlétét, rövidebb ideig játszikegyedül, mint szokott. Ha tartósanAjándékozzon karácsonyra kedvezményesen játékos képességfejlesztést!Korai képességfejlesztés • IskolaelõkészítésTanulási nehézségek kezelése • Mérsékelt árakmegváltozik a játékhoz való viszonya,semmi sem köti le, naphosszat mellettünktétlenkedik, abból tudhatjuk, bajvan. Zavarja, vagy hiányzik neki valami,esetleg velünk kapcsolatbanbizonytalanodott el. Gyermekünket jólismerve ilyenkor helyes, ha nem újabbés újabb játékok vásárlásával igyekszünkkedvében járni, hanem megkeresvea kiváltó okot, azt próbáljukmegszüntetni. Ha megértjük viselkedésénekmozgatórugóját, hozzáláthatunkorvosolni a problémát.Itt a karácsony, és egyben a nagylehetõség, hogy a napok jó részét aszõnyegen töltsük gyermekünkkel. Aközös játék alatt bemutathatja újtudományát, bevonhat bennünketsaját világába, sütkérezhet figyelmünkben,és új erõt meríthet jelenlétünkbõla további, a másnapi önállójátékhoz. Amíg vele vagyunk, csak ráfigyeljünk. Látjuk, milyen megejtõ,amikor a boldogság megjelenik a tekintetében,s ott csillog a szemében?Csodálatos pillanatokat élhetünk átegyütt, s gyermekünk megélheti aztaz érzést, hogy a világmindenségabszolút középpontjában van. Hiszenszámára mi vagyunk a világmindenség.S a mi számunkra is Õ.ZEKE ANITAKövek, kavicsok, homokEgyszer egy filozófiatanár fogott egy befõttesüveget, ésmegtöltötte 5-6 cm átmérõjû kövekkel, majd megkérdeztediákjait:– Ugye tele van az üveg?– Igen – válaszolták a diákok.Ezután apró kavicsokat kezdett beleszórni. Miután azapró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket,megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezutána tanár homokot kezdett tölteni az üvegbe. A homoktermészetesen minden kis rést kitöltött.– És most – mondta a tanár – vegyétek észre, hogy ezaz üveg a ti életetek. A kövek a fontos dolgok – a családod,az egészséged, a társad, a barátaid, a tudásod. Haminden mást elveszítenél, az életed ezekkel akkor isteljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek mégszámítanak, mint a munkád, a házad, az autód.A homok – az az összes többi, az apróságok. Ha ahomokot töltöd be elõször, nem marad hely a kavicsoknakés a köveknek.Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idõdet ésenergiádat az apróságokra fordítod, nem marad helyazoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra.Elõször a kövekre figyelj – azokra, amik igazánszámítanak. Állítsd fel a dolgok fontossági sorrendjét.A többi: csak homok.Minden kedves régiés leendõügyfelünknek békéskarácsonyt és boldog újévet kívánunk!(A fenti szöveget köszönjük Rózsa Sándornak, a MóriczZsigmond Gimnázium tanárának, aki az ismeretlenszerzõ írását a szalagavatón olvasta fel az osztályának.)XXIV. ÉVFOLYAM <strong>46</strong>-<strong>47.</strong> SZÁM • <strong>2010.</strong> DECEMBER <strong>17.</strong> • SzeVi 21