46-47. szám . 2010. december 17. - Szentendrei Hírek

KULTÚRABESZÉLGETÉS GYÕRY ESZTER FESTÕMÛVÉSSZELItt vártak rám a szeretet angyalaiLustább lettem,talánbölcsebb is,mindenesetreúgy alakult, hogymár nem gyûjtökportörlést igénylõdolgokat. Zenét,mûalkotást, gondolatokat már csakannyira kívánok birtokolni, amennyireezt a fülemmel-szememmelszívemmeltehetem. Nem is „vadászom”rájuk, ahogy korábban, egyszerûenmegtaláljuk egymást. Egybizonyos fajta „gyûjtõszenvedélyrõl”nem sikerült még lemondani:olthatatlan vágy hajt, hogy a szürkeembermaszszából kitûnõ színes figurákraleljek.Gyõry Eszter festõmûvészt Amerikábanélõ közös barátnõnk, SzentpályKata könyvbemutatóján „gyûjtöttem”.Házigazdaként fogadtama vendégeket, nyájas társadalmialapmosollyal az arcomon, ámamikor õ belépett az ajtón, füligszaladt a szám és biztosan tudtam,hogy ezzel az asszonnyal meg kellismerkednem!Vannak mûvészek, akiknek mindenerejét megeszi az alkotás. Magánemberkéntészre sem vesszük õket,semmitmondó lakásban laknak,sótlan rizseshúst ebédelnek, éssemmi sem változik, ha megérkeznekvalahová. Õk azok, akik kimerülneka szorosan vett alkotásban,fáradtság és levertség lengikörül õket, mûtermükön kívülnyûgös polgárok. Gyõry Esztertezzel szemben valami elképesztõpozitív és kreatív erõkör övezi mindenpillanatban, amihez hozzáér,az teremtõ erõvel telítõdik, élni akarés átlényegül. Izgalmas a megjelenése,háza és kertje tele mûvészipoénokkal, fantáziadús a fõztje éspirosabban csillognak az almák, habelép a zöldségboltba! Senki éssemmi nem maradhat közömbös aközelében. A legnagyobb természetességgelhordozza azt a bizonyosrejtélyes, megtanulhatatlan,megszerezhetetlen, meghatározhatatlanpluszt, amit leírni lehetetlenvállalkozás, megtapasztalni ritkaajándék a sorstól.• Kedves Eszter, meséld el kérlek,hol és hogyan töltötted eddigiéletedet, hiszen új arcnak tûnszSzentendrén!19 évesen elhagytam Magyarországot.Ausztriában, Franciaországban– Párizsban –, késõbbOlaszországban és Németországbanvégeztem mûvészeti tanulmányokat.Azután Amerikába költöztem,s ott a Visual Arts of New Yorkmûvészeti iskolában szobrászat,rézkarc, litográfia szakon bõvítettemmûvészeti ismereteimet. Foglalkoztamgobelintervezéssel, tevékenykedtema filmszakmában.1974-tõl vagyok hivatásos festõ.Elsõ önálló kiállításomra 1977-benkerült sor, New Yorkban. Ezt mégszámos más kiállítás követte nevesamerikai galériákban és múzeumokban.1987-tõl tagja vagyok aMagyar Alkotómûvészek OrszágosEgyesületének, így itthon is bemutattákképeimet, például a KecskemétiKéptárban, a Mûcsarnokban,a Ferenczy Múzeumban vagy aszékesfehérvári Szent István KirályMúzeumban. Sok mûvem találhatóamerikai és magyar közgyûjteményekben.• Ebben a nagy világpolgárságbanvágytál-e idõnként haza, úgyigazán?Különös, ahogy most visszaemlékszem,mindig karácsony közeledtévelfogott el a honvágy. Bárholis jártam éppen, míg a szüleiméltek, szentestére mindig hazajöttem.Karácsony táján újra meg újraelfogott a vágy, átélni gyermeklétemetanyám süteményeinekillatával, saját készítésû szaloncukránakízével. Itt vártak rám aszeretet angyalai: anyám és apám,és én újra gyermekük lehettem.• Amikor végleg hazatértél, miértéppen Szentendrét és Leányfalutválasztottad életed új színteréül?Gyermekkoromban sokat jártunkSzentendrére szüleim barátaihoz,Szántó Piroskához és Vas Istvánhoz.Nagyon szerettem a – gyermekszemnek– nagy kertjüket és azolaj szagát a mûteremben. Meseszerûnekláttam Szántó Piroskaképeit, s úgy tûnt nekem, mintha afestmények egyenesen a kertbõlnõttek volna ki. Vas István kistermetûember volt, szinte eltûnt azöblös karosszékben, amint szüleimmelhosszan beszélgettek, srólam teljesen megfeledkeztek, ígyfantáziám szabadon járt-kelt anövények és a képek mesevilágában.Szerettem ezt a színes, ápoltvárost. Visszahúzott a szívem, kerestema régi varázslatos hangulatot…Végül Leányfalun vettemházat, és Szentendrén nyitottamgalériát, Vén Kecske néven. Ez isszentendrei emlék: gyerekként sokkecskét láttam a városban, s ez anév elég meghökkentõ, hogy azemberek felkapják a fejüket éskíváncsiak legyenek, mi is ez tulajdonképpen.• Ha galéria van, munka is van!Így van! Ma is festészettel foglalkozom.Amióta újra itthon vagyok, kétkiállításra kértek fel, Szentendrén,a Mûhely Galériában és a veresegyháziVárosi Galériában mutatkozhattambe. Egy éve nyitottam aVén Kecske Galériát a Dumtsautcában, ahol nagyrészt a sajátképeimbõl készített mûvészi nyomatokonkeresztül szeretném megismertetnialkotásaimat, hogy némiképppótoljam hosszú távollétemet.• A „nagy utazásról” milyenfontos tanulságot hoztál haza a„bõröndödben”?Érdekes kettõs tanítást kaptam azélettõl! Egyrészt, a sok utazásközben egy idõ után rájön az ember,hogy a Föld kicsi, és nem csupánanyaországunk, hanem az egészbolygó polgárai vagyunk. Másrésztkülönbözõ országokban élve ésalkotva rá kellett ébrednem, hogy amûvészet nyelve fölötte áll ugyannépeknek és nyelveknek, de maga amûvész mégis alapvetõen kötõdikaz anyaföldhöz és a kultúrához,ahonnan útnak indult… Ezértvagyok én most Szentendrén, mégakkor is, ha sokan „amerikai magyarmûvésznek” tartanak. Amerikában„keleti” mûvész voltam…Ezt a kettõsséget én már nemrakhatom ki abból a bizonyos„bõröndbõl”!HUNGART Alkotói életmûdíjat kapottDeim Pál festõmûvészAmikor Gyõry Eszter varázslatosszemélyét életének történései általszeretném bemutatni, nagyjábólannyira lesz az ismertetés valósághû,mintha Munkácsy egyikképérõl azt mondanám: áll 1,3négyzetméter vászonból, 3,8 méterkeretlécbõl, 8 deka barna, 4 dekakék, 6 deka piros, 12 deka egyébszínû festékbõl, ecsetvonások általjött létre és nagyon szép… Hogymitõl is? Hát…, meg kellene inkábbnézni a képet! Esztert pedig látogassákmeg a Vén Kecskében…LINDNER MONIKAA Magyar Alkotómûvészek Házában ünnepélyes keretek között adtákát december 2-án az alkotói ösztöndíjakat. Az egy évre szóló díjat mindenévben nyolc mûvésznek, ebbõl négy képzõmûvésznek ítélnek oda.A nyolc kitüntetett képzõ-, ipar- és fotómûvész közül egyedül Deim Pálkapott Alkotói életmûdíjat a 2011-es évre.Deim Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes mûvész, a MagyarKépzõmûvészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, a MagyarMûvészeti Akadémia tagja (1991) a Magyar Festészet Napja Alapítványtólszintén kapott már életmû díjat (2007), mely saját munkásságamellett iskolateremtõ tevékenységét jutalmazta.Akvarellek 3.A harmadik alkalommalmutatkozik beBenkovits György akvarelljeivelkamaratárlaton.A kiállítás december17-én, pénteken16 órakor nyílikdr. Török Katalin megnyitójávala Pest MegyeiKönyvtár aulájában(Pátriárka utca 7.).A kiállítás megtekinthetõjanuár másodikáiga könyvtár nyitvatartásiidejében.XXIV. ÉVFOLYAM 46-47. SZÁM • 2010. DECEMBER 17. • SzeVi 23