46-47. szám . 2010. december 17. - Szentendrei Hírek

KULTÚRAEGY ELMARADT KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRABoromisza Tiborrólmég egyszer, de nem utoljáraTavaly év elején még úgy nézett ki, hogy 2010-ben Boromisza Tibor festõmûvész születésének130. és halálának 50. évfordulója alkalmából a MûvészetMalomban egy minden eddiginél teljesebbés átfogóbb életmû-kiállításra kerül sor a mûvész gyerekeinek kezdeményezésébõl. Akiállítás elõkészítésével és a szükséges háttérkutatások elvégzésével jelen sorok írójáttisztelték meg. A terv sajnos meghiúsult a Malom ez év nyarától tervezett átépítése, bõvítésemiatt. A pillanatnyi helyzet röviden úgy fest, hogy se építkezés, se kiállítás.Már úgy tûnt, hogy elmúlika kettõs évforduló kiállításnélkül, amikor a „véletlen”hozott egy „mégis” lehetõséget.Igaz, ott csak huszonnyolc festménynekjutott hely, de a kiállítótérfogyatékosságait ellensúlyoztaaz a tisztelet és az akarássaltelített közremûködés, amit abefogadó fél tanúsított mindBoromisza Tibor felé, mind a miirányunkba. A megnyitón valakisaját elhatározásából odaállt abejárati ajtó mellé, és számolta azérkezõket. Négyszáztizenhatigjutott el. A helyszín egy kerületimûvelõdési ház volt. Közremûködõkéntörültem a mondott látogatóiszámnak, szentendreikéntszégyenkeztem.Boromisza Tibor hosszú életesorán az ország több részén élthosszabb-rövidebb ideig. Nagybányaután a második helyenSzentendre áll. Hogy itt lesz-eBoromisza-kiállítás és mikor, azmost még nyitott kérdés. Ami viszontmár biztos, hogy márciusbanszülõvárosában, Bácsalmásonsor kerül egy emlékkiállításraés emléktábla-avatásra a szülõházon,utána következik SzlovákiábanÉrsekújvár, majd örömmelvárják a kiállítást és emléktáblátis állítanak a XII. kerületben azona Sas-hegyi házon, ahol a háborúvégén kiégett Boromisza Tiboregykori lakása és mûterme közelkétszáz festménnyel. S mindezekmellett biztató kilátások vannakegy nagybányai visszatérésre is,hozzávetõleg száz év szünet után.Az elmaradt szentendrei kiállítástegy rövid írás természetesen nempótolhatja, de eszköze lehet alelkiismeret és az emlékezetébrentartásának.*A második világháborúig elteltévtizedek alatt Boromisza Tiboregyéni és csoportos kiállításokkeretében az akkori legrangosabbkiállítóhelyeken – Mûvészház,Nemzeti Szalon, Belvedere, KönyvesKálmán Szalonja – lépett anyilvánosság elé. Egy-két kivételtõleltekintve minden esetbennagy elismerés és méltatás mellettjelentek meg róla írások aNyugatban, Elek Artúrlapjában, a Mûbarátban,mértékadó országos ésregionális közéleti lapoksokaságában. Boromiszaazon szereplõjevolt a századelõ, defõleg a két világháborúközötti hazai képzõmûvészetiéletnek, akireoda kellett figyelni. Mûveivel,mûvészi hitvallásávalés nem utolsósorbansaját publikációivalolyan légkörtteremtett maga körül,ami nem kedvezett sem azállóvíznek, sem bármiféle megalkuvásnak.Kárpáti Aurél író, költõ,kritikus, Boromisza jó ismerõje,„tatárkülsejû” festõ barátjárólegyik írásában úgy fogalmazott,hogy olyan, mint egy pogány vallásszertartásvezetõ fiatal papja,akiben hallatlan erõ és munkakedvlobog, aki fáradhatatlanuldolgozik és gondolkodik, elmélyülésre,szemlélõdésre hajló lélek,szigorúan konok meggyõzõdéssel,szenvedélyes hevülettel.Jellemzésében nincs semmi túlzás,miként Boromisza itt következõmondatai is bizonyítják:„A mûvészet nem kényelmes, tetszetõspolgári foglalkozás, hanemharc és háború… Forrongás azelemem: nincs stáció. Száguldógyorsvonat füstjeként maradnakel produktumaim gondolataimmellõl”. Egy másik írásában ritkántapasztalható nyíltsággal ésszókimondással él: „Nem tartozomsemmiféle ’izmushoz’. Nemvagyok dogmák barátja. Nem istartozom semelyik mûvészeti társasághoz:sem a konzervatívokhoz,sem a modernekhez, sem alegmodernebbekhez. Megyek amagam útján, keresek, kutatok, stalán sikerülni fog hasznot hajtanomaz egyetemes mûvészetnek”.Saját megítélése szerint édesapjátólörökölte az erélyt és azakaratot az élethez, és a lankadatlankitartást a munkában. Abecsületre és hiszékenységre valóhajlamot is tõle kapta. Szülõvárosa,Bácsalmás és egybenBácska egyik legrégibb nemesicsaládjából, a dalmát eredetûKovachichoktól származó édesanyja„bámulatos liberális gondolkodással”ajándékozta meg fiát,aki felnõtt fejjel értékes örökségnektartotta, hogy soha semmilyenfaji, vallási elfogultságotnem tapasztalt a részérõl. Boromiszakésõbbi hitélete is magánhordta a kitörölhetetlen anyaibélyeget, amit õ a „panteisztikusdeterminizmus” kifejezéssel illetett.„Hitéletemben teljesen függetlenítvevoltam tételes vallástól…amit a természet iránt érzettszinte vallásos érzés helyettesített”.A festõ Boromisza fantáziájátmindig az õt éppen körülvevõlátvány inspirálta. Azt próbáltamegfesteni, megragadni, amitmaga körül látott, kiegészítve ajelenségek külsõ takarója alattirejtett összefüggésekkel. A húszasévektõl érdeklõdésének egyikközponti témája a levegõ átvilágítottsága,a fényhatás megragadásalett, a felhõk alól kibukkanósugárkévék reflektorszerû játékaizgatta festõ-fantáziáját. „A napotnagy reflektornak fogom fel, a levegõtpedig testnek, amelyen át anap fénye közlõdik. Geometriaialakzatok jönnek ily módon létre,amelyeknek megfestésével jobbantudom éreztetni a fényhatást. Alevegõ testesítésének neveznémezt a felfogást”. Ezekkel a szavakkalfoglalta össze a fényhatásokiránti érdeklõdését a húszasévek közepén, elsõ szentendreikorszakában az õt meglátogatóKárpáti Aurélnak.Boromisza Tiboréletét és érdeklõdéséta természetmegkülönböztetettszeretete, tiszteletemellett végigkísérteegy másik, hitteltelített meggyõzõdésarról, hogy„Ázsia volt a bölcsõnk,s az ázsiaibélyeget fölismerhetõenõrzi népmûvészetünk,aszékely kapuktól azírott kendõkig.István király hiába állítottakeresztvíz alá a magyarságot,pogányságunkat ezer esztendõalatt se tudtuk levetkõzni. Pogányéletöröm árad a magyar lélekbõls a belõle támadt mûvészetbõl.Õsi derû, nyugalom és békesség.Nagy erõ ez, amelyet a föléje vontmáz sem tudott kikezdeni”.Rendíthetetlenül hitt abban, hogya paraszti kultúrában még fellelhetõõsi elemeket kell beemelni ahuszadik századi magyar képzõmûvészetbe,hogy errõl a bázisrólépítkezve lehet csak megújítanifestészetünket, nem pedig aNyugatról importált izmusokátvételével. Hol egyedül, hol rokonfelfogásúfestõtársaival, aMagyar Képírókkal járta az országot,gyûjtött, rajzolt, festett, cikkeketírt, dokumentálta a látottakat.Életmûvének ez a jelentõskorszaka csak érintõlegesen ismert,s ez az egyik oka annak,hogy mind a mai napig nincs ahelye meghatározva a hozzáhasonló hazai törekvések között.TÖRÖK KATALINXXIV. ÉVFOLYAM 46-47. SZÁM • 2010. DECEMBER 17. • SzeVi 27