A Magyar halászat könyve - MEK

A MAGYAREMBER ES A HAL.Magyarország áldott földjén megvirrad ; a Nap fölkel, azután delels a midn ideje megérkezett, vagy inkább lejárt — nyugvóra tér,leáldozik.Mindennap ismétld útján úgy jár e darab földdel, mely a mindenségnekcsak egy parányi porszeme, mint a búvár, kiegy vízcsöppetmerít a mindenségbl s ezt a nagyítón át nézi: a Nap épen úgy,mint a búvár a nagy világ kicsinyített képét látja maga eltt; ez egyvízcsöppben. amaz egy nemzet életnyilvánulásaiban.A Nap betekint a tudomány mívelésére szentelt fényes palotákablakán, hol mvelt ember a tudomány feladatait megfejteni igyekszik; betekint a gazdag palotájába, mely bvelkedik pazar fényben smindabban, a mi az ember földi létét kellemessé tehetné — ha azember beérné vele ;de betekint ugyanaz a Nap a faluvégi czigányputrijába is ; mezitelen gyereksereget lát — Ausztrália kicsinyítettképét.S a míg a magyar felföld sebes patakjánál a «pisztrángtúdós)>ki horgát ; a míg a Székelyföld havasainak tövén a közszékely a kakastollas-gallérjából kitépi a vöröset, hogy mesterséges legyet hazudhassona horogra saddig a czigány meglábolja a vizet,vetireá csalja a göbe lengjében leselked pisztrángot;puszta kézzel tapogatja ki a halat ',"vagy a tó szélén lekuczorogva, a vad rózsa hegyes, görbe tüskéjétköti az apró küszhal hasa alá, madzagnál fogva beereszti ezt a nagyfurfangot a vízbe—^ez azt jelenti,sa midn a foga fehérét vigyorogva kimutatja,hogy a tóság vad kalózhala, a csuka, rajtavesztett.A míg a Tisza, a Duna öreghalásza száznál is több öles hálóivalszántja, szinte megszri az sfolyamok vizét; s a Balaton bérlje háromszázöles hálóját nagy dereglyén álló vasdaruval húzza ki a magyartenger hullámai közül: addig a Tisza, Duna szegény fenekese az