a nép és az intelligencia - MEK
a nép és az intelligencia - MEK
a nép és az intelligencia - MEK
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AZ ERDÉLYI FIATALOK FALU-FÜZETEIELÉAz Erdélyi Fiatalok kezdettől fogva munkaközösségakart lenni. Fiatal erdélyi magyarok munkaközössége alegteljesebb erdélyi magyar jövendő érdekében.Falu-füzet sorozatunk megindulását jelentős lépésnek,valóban megtett lépésnek tartjuk.A sorozat megindulása jele annak, hogy a falu tanulmányozáskomoly eredményekkel járt. Első füzetünkbenegy főiskolai hallgató kiadásra érdemesitett falu tanidmányátveszi kezébe <strong>az</strong> olvasó. Magasabb szakkritika állapítottameg, hogy a magyarság szélesebb rétegei közöttvaló terjesztésre is alkalmas. Hiszünk abban, hogy eza füzet és <strong>az</strong> utárrn következők betöltik missiójukat, jobbanés jobban ráébresztik nemcsak <strong>az</strong> erdélyi, hanem <strong>az</strong>összmagyarságot is arra, hogy a magyar faj megnyilvánulásánakforrása a magyar falu.A falu-füzetek <strong>az</strong> Erdélyi Fiatalok munkaközösségétakarják kiszélesíteni. Szakszerű, tudományos kutatásalapján dolgozván fel a kérdéseket komoly alapot és útmutatástakarnak adni a falu tanulmányozás munkájához.Tudományos megfigyeléseken alapuló füzetek nemtudományos, vagy irodalmi ambiciók kielégítését célozzák.Mi ugy érezzük, élet áll mögöttük. Az élet kérdezetttőlünk, <strong>az</strong>ért feleltünk, hogy feleletünk nyomán teljesebbélet fakadjon fel és sugározzék szét.Abban a hitben indítjuk el füzeteinket, hogy <strong>az</strong> utolsómondatok után tett pontokkal nem fejeződtek be, leszfolytatásuk, eleven munkaközösséget, kapcsoló hidat fognakjelenteni a faluval foglalkozók és lapunk, a magyarfalvak és a magyar <strong>intelligencia</strong> között.3
Hálásak leszünk <strong>az</strong>ok iránt, akik megírják nekünk,hogy mi hasznát vették ezeknek a füzeteknek, útmutatásuk,nyomán milyen eredményekhez jutottak ebben, vagyabban a magyar faluban.Fiatal szemünk határozott tekintettel megy előre, ajövőbe: a faluból megujuló biztos kötésű magyar életre.A válságok kísértetei között vergődő magyar élet mögöttünkés előttünk hever, tul lépünk a romokon, mert vanhitünk <strong>az</strong> uj magyarságban.Ezt a hitet szólják ezek a füzetek minden életet akarómagyar számára.Kolozsvár, 1931. március 27.László Dezső.4
I.BEVEZETÉSA régi magyar állam közig<strong>az</strong>gatási és közoktatásiszervei által szolgálta a magyar falu élet-szinvonalánakemelését. Már a háború előtt meglátszott, hogy ez <strong>az</strong> államimunka elégtelen és kevés eredménnyel kecsegtető.Mind jobban és jobban hangsúlyozták, hogy társadalmiszervezetekre és összefogásokra van szükség a magyarfalu érdekében. Ilyen előzmények után került <strong>az</strong> erdélyifalu <strong>az</strong> uj impérium alá. A régi állami, közig<strong>az</strong>gatási tényezőkfalumunkája — megszűnt, a szervezett magyarközoktatási munka a magyar egyházakba átmenve, a legjobbesetben is csak egyharmad energiával folyhatott.Nekünk meg kellett látnunk <strong>az</strong> uj feladatot: társadalmialapon megindítani <strong>az</strong> uj célkitűzések felé haladó falumunkát.Hitünk szerint ez a társadalmi mozgalom lesz hi-'vatva arra, hogy <strong>az</strong> erdélyi falusi nép elhagyatottságáts ami ezzel egyet jelent, <strong>az</strong> intelligenciától való elszakadásátmegszüntesse. Először <strong>az</strong>onban alapos felvilágositómunkát kell végeznünk, hiszen tájékozatlan intelligenciánknagy része ez idő szerint alig ismeri a célkitűzésekjelentőségét és okát.Makkai Sándor közelebbről megjelent könyvében 1 atekintély formájába öntötte a falu-munka jelentőségét sezzel <strong>az</strong> erdélyi nagyközönség előtt fokozta <strong>az</strong> erkölcsisúlyát annak a mozgalomnak, melyet nemcsak a szom-1 Makkai Sándor: Magunk revíziója. Források a kősziklában.5
széd államokban, hanem nálunk, Erdélyben is, <strong>az</strong> if juságkarolt fel s igyekezett a maga körében népszerűsíteni.Idézett munkájában Makkai ezt irja: „Nem lehet kétséges,hogy a magyarság fennmaradása a nép fennmaradásátjelenti. Az sem vitatható ma már, hogy <strong>az</strong> intellektuálispályán maradtak vagy leendők kis serege nemzetijelentőséget csak mint a népért élő, a nép között élő,a népet szolgáló vezető réteg nyerhet."n.A VÁROS KÖZVÉLEMÉNYE A FALÜRÓLAz <strong>intelligencia</strong> ama csoportjának, mely a szükségszültefalu-munkát vállalta, számolnia kell <strong>az</strong>zal, hogy bizonyáramég hosszú ideig nem lesz része a városi intelligenciánakosztatlan támogatásában. Már <strong>az</strong> első lépéseknélészre kellett vennie, hogy mozgalmát <strong>az</strong> egyoldalúság,<strong>az</strong> <strong>az</strong> általánosan jelentkező hiányosság veszélyezteti,hogy <strong>az</strong> alkotó munka terén csak a kulturális, vagylegfeljebb a szociális igények részben való kielégítéséreszorítkozhatok, — aminek <strong>az</strong>onban a falusi nép leginkábbhiányát érzi, a gadasági segélynyújtásnak egyelőre megfelelőeszköze nem áll rendelkezésére, ennélfogva <strong>az</strong>ilyen természetű célokat csak nagyon messziről közelithetimeg. Mert alighanem ugy áll a dolog, hogy <strong>az</strong>okat akívánalmakat, melyeket Makkai is hirdetett, <strong>az</strong> interigenciánakha nem is közéletileg legsúlyosabb, de mindenesetre legszámottevőbb rétege nem hallotta, vagy nemvette tudomásul.E megállapítás nem szemrehányás. Bevezetője akarlenni <strong>az</strong> alábbi soroknak, melyekkel a városi társadalomnak,ha nem is rosszindulatú, de közönyös közszelleméres a7, <strong>az</strong>t kiváltó okokra kivánok rámutatni.Elmondhatjuk, hogy még mindig van városi társadalmunk.Sőt a régi elemek ujakkal gyarapodtak, olyanokkalt. i., melyek a háború következményeiként vetettékle ru ralis színezetüket s a kényszerűségből átengedett6
irtokkai együtt vidéken hagyták régi kapcsolataikat.Ami a háború előtti elemeket illeti: <strong>az</strong> első városi nemzedéketa keserűség, a nosztalgikus sóhajok férfias elnyomása,vagy éppen a könnyebb bürokrata élet tettevárosivá, ezek utódait, a fiatalabb nemzedéket pedig acsaládi nevelés és a városi iskola idegenítette el a falunagy kérdéseitől.Hogyan történt ez <strong>az</strong> elidegenítési Érdemes eztmegvizsgálni, már <strong>az</strong>ért is, mert a leszűrt eredmény amai fiatalság nevelésére, tehát a jövő esetleges közhangulatáraenged következtetni.A városi gyermek nevelését, amig a középiskolába kei-ült,inkább <strong>az</strong> anya végezte. Az anya, a városi úrinő, kilegtöbb esetben éppen nem volt barátja a demokráciának.A leányiskolában oly kirívóan érvényre jutott elkülönülés,<strong>az</strong> osztályöntudat alapján történő megoszlás, <strong>az</strong>.után a család szűkebb látókörébe, problémáiba való teljeselmerülés, a gyermek féltése minden külső befolyástól,ismeretlen veszedelemtől: ezek voltak <strong>az</strong> indító okaiannak, hogy a városi anya óvta gyermekét a „paraszt"gyermekektől, ami nála egyet jelentett a rossz társaságtól,a rossz környezettől való megóvással. -A gyermek <strong>az</strong>onban mégis találkozott a családi körbena paraszttal: a cseléd személyében. A falusi leányszemélyében, kit a háziasszony hasznavehetetlennek,együgyűnek minősített mindaddig, amig bele nem szokott<strong>az</strong> uj, városi környezetbe. A minősítések lehettekkönnyebb, vagy súlyosabb természetűek — a háziasszonytemperamentumának megfelelően, — abban <strong>az</strong>onban teljesmértékben fedték egymást, hogy a „falusi", a „paraszt"fogalmak leleményes és lenéző változatai voltak.Egy szakmunkában olvassuk ennek a helyzetnek amegvilágítását: „A gyermek észleli, miként bánnak aszülők <strong>az</strong> alkalm<strong>az</strong>ottakkal s ezek a szülőkkel. Ebből <strong>az</strong>emberek egyenlőségének, mindenféle munka megbecsülésének,vagy a g<strong>az</strong>da és <strong>az</strong> alkalm<strong>az</strong>ott különbségének ésellentétes érdekeinek, a fizetett munka kicsinybe vevésé-7
nek a gondolata nőhet ki és okoz később nemes, vagytorz és káros magatartást." 1Két tapasztalat alapján alkotta meg tehát a városigyermek a falu fogalmát: gondolt a szurtos kezű, mezítlábasfalusi gyermekre, kit ugy mutattak be neki, minta vásottság, a neveletlenség mintaképét, másfelől pedig<strong>az</strong>t „észlelte", hogy a falu felnőttjei (a gyermek szemébena cselédek), nevetségesen, vagy bosszantóan ügyefogyottak.A városi gyermek közvetlen érintkezésbe csak a középiskolábankerült a falusi (népi eredetű) kortársával.Fogadjuk el: a középiskola demokratikusabb szellemű acsaládnál. A falusi jótanuló bevonult a városi intézetbes ha annak semmi akadálya nem volt, versenyre kelt avárosi tanulóval. A korábbi környezet nagy különbsége,a városi élet több alkalma a megfigyelésre és tapasztalásra,jobban elősegítették a városi gyermek haladását.A versenyt jobban bírta a gyorsabb felfogású, <strong>az</strong> iskolaitanulmányok szókincsét már többnyire magával hozóvárosi tanuló. Ennek gyakran tapasztalt fejleménye mára legelső években (ha akkor nem, később kevésbbé) bekövetkezett,vagy a falu gyermeke nem birta <strong>az</strong> iramot,vagy a falusi szülő nem birta a tanittatási költségeket.Félre kellett állnia: vagy, mert elveszítette önerejébevetett bizalmát, vagy, mert arra a tudatra ébredt, hogy akultura, tehát a boldogulás a pénzes emberek kiváltsága.A városi gimn<strong>az</strong>ista tehát találkozott a szülők általelidegenített falusi társával, — ez a alálkozás <strong>az</strong>onbannem volt szerencsés a falusi kisdiák számára. A falu egvügyüségérőlkialakult nézeteket még alátámasztotta <strong>az</strong> ujkörnyezet nehézségeivel birkózó falusi diák járatlansága,ami gyakran közderültséget váltott ki a tréfa-éhes diáktársadalomból,a falu visszavonulása pedig <strong>az</strong> ő fölényeelől véglegesen, vagy nagyon sokáig ébrentartotta a „helyétmegálló" városi fiúnak <strong>az</strong>t a meggyőződését, hogyigenis, van kultur-nivóbeli különbség, sőt ettől függ ajellem s minden érzéseknek nemes, vagy nemtelen voltas hogy ez a jellemkialakitó kultura annál magasabbra81 Imre Sándor: A családi nevelés főkérdései. 30 old.
emeli őt legyűrt falusi kortársa fölé, minél hosszabbideig folytatja tanulmányait.A középiskola: társadalom, melyben érvényre jutott<strong>az</strong> élet versengésének minden torz vonása, <strong>az</strong> önzés, <strong>az</strong>elbizakodottság, a titkos káröröm. A pedagógia hatáskörébetartozott volna, hogy a „nemes", de ugyanakkorig<strong>az</strong>ságtalan versengésnek véget vessen. Sajnos <strong>az</strong>onban,még ma is gyakran felharsan a hahota a „székelygóbé" felelése közben s a látszatra jelentéktelen belsővillongás <strong>az</strong>óta sem szűnt meg a középiskola társadalmánakkét osztálya: a künnlakó és a felsőbb osztályokbanszámbelileg mindjobban megfogyó bennlakó között.Azonban ezek <strong>az</strong> ellentétek már jóval <strong>az</strong> érettségielőtt elsimultak. A „selejtese' már <strong>az</strong> alsó osztályokbanelhullott, akik pedig a falu gyermekei közül megmaradtak,<strong>az</strong>okat érdemes volt megbecsülniük a városi ifjaknak,mert a magasabb tanulmányok elvégezték a szükségesidomitást. A lojális városi ifjúság elismerte intellektuelneka faluról bekerült társát, annál inkább, mert annakis csak a vakáció előtt jutott eszébe, hogy hová való.Megtörtént a nagy lélek-csere: a falu fia már csak<strong>az</strong>ért ment h<strong>az</strong>a, hogy a „falusi csendet" élvezze.A falu, a paraszt ügye közben valahol elsikkadt. Talána parasztlázadások évszámainál, talán <strong>az</strong>oknál a történelmieseményeknél, melyek során csak a királyok ésa főnemesek viselt dolgairól volt szó, vagy talán a Tiborc-tanulmányozásnál.Az általános műveltséget osztogató középiskola tehátelvégezte hivatását. Kiadta <strong>az</strong> érettségi bizonyítványt,melynek elnyerése után minden diák választhatott egyhelyet, ahol a következő évek tanulmányait elvégezheti.És megindult a főiskolák fiatalságának készülődése<strong>az</strong> életre. Az akkori ifjúsági élet tartalmasságáról nemsok jót mondanak apáink. Mi se emlegessük, csak <strong>az</strong>tállapítsuk meg, hogy a nép problémái ebben <strong>az</strong> időbensem igen merültek fel. A néprajzi, a népművészeti szakembereknekkészülődök érdeklődése nem terjedt ki afalu szociális viszonyaira s ha <strong>az</strong> mégis fel-feltünt, a.. leendő középiskolai tanárok és egyéb ideálisták kicsiny,9
a társadalomban nem hangadó csoportja csak a legóvatosabbformában kísérelte meg, hogy a nép érdekeinekképviseletét magára vállalja. Ilyen körülmények közöttalakult ki a háború előtt a mai vezető <strong>intelligencia</strong> ésannak közhangulata. A fiatal nemzedék könnyen elhelyezkedhetetta hivatalokban, <strong>az</strong> 'ügyvédi Íróasztalokmögött, vagy a birói és tanári katedrákon. És akkorvégre megint találkozott a paraszttal: mint üzletféllel,mint ügyféllel. Az érintkezés során a diplomás emberújra csak rossz oldalairól ismerte meg a falut, természetesenanélkül, hogy annak okát, magyarázatát kerestevolna.S így megtörténhetett <strong>az</strong>, hogy <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong>,melynek bűnbánó felelősséget kellett volna éreznie a falusinép elmaradottsága, kultura nélkül való ösztönmegnyilatkozásaimiatt, birói szemmel megalkotta a városiközvéleményt: a nép önző, a nép csökönyösen ragaszkodikrégi g<strong>az</strong>dasági elveihez, tehát elmaradott, a nép elégedetlen,sőt <strong>az</strong> utóbbi időben meggondolatlanul rebellisAz elmondottakban <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> magatartását tudatosankisértem csak a háború megkezdéséig. Az <strong>intelligencia</strong>általános közszelleme a népet illetően <strong>az</strong>óta semmit,vagy csak nagyon keveset változott.Átformálódott <strong>az</strong>onban a falu arca.1 Makkai. idézett munkájában <strong>az</strong> önzés, a megalkuvásés <strong>az</strong> evés-ivás vádja alól menti a népet. Ha szem előtt tartjuk<strong>az</strong> általánosító jellemzések első feltételét: <strong>az</strong>t, hogy <strong>az</strong>okbanmagunkra ismerjünk, be kell vallanunk, hogy a kétutóbbi váddal mi. a városi <strong>intelligencia</strong> nagyon ritkán találköztünk. Makkai arra a megalkuvásra gondol, melyet <strong>az</strong>egyházi emberek hoznak fel a nép ellen, hogy t. i. <strong>az</strong> cserbenhagyja felekezeti iskoláit s igy, legtöbbször, feladjanyelvhasználati jogát. A vidék intelligenciája <strong>az</strong>onban leggyakrabban<strong>az</strong>t tapasztalja, hogy <strong>az</strong> iskolafeladásokra inkábbszemélyi okokból és nem nemzeti, vagy egyházi szempontokbólkerült sor és ezt a tényt nem mint nemzeti megalkuvást.hanem mint egyéni önzést, tehát mint <strong>az</strong> „önzés" vádjamellett bizonyító megnyilatkozást könyveli el. A városi intelligenciánakpedig tudomására sem jut (leglább a tényállásnakmegfelelően nem) a falu állásfoglalása ezekben akérdésekben, <strong>az</strong>t <strong>az</strong>onban gyakran olvassa, hogy a választásokalkalmával a nép „öntudatosan" gyakorolja politikai jo-10
III.HOGYAN ALAKUL KI A NÉP VÉLEMÉNYEAZ INTELLIGENCIÁRÓL!A háború utáni magyar szakirodalom egyhangúanállapítja meg, hogy a nagy nemzeti összeomlásnak egyikoka éppen <strong>az</strong> volt, amiről <strong>az</strong> előbbi fejezetekben szóesett: <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> nem ismerte a népet, nem ismertefel erejét s ennél fogva nem használta <strong>az</strong>t fel a nemzetiérdekek védelmére oly mértékben, ahogy arra szükséglett volna. (Erre vall a nagyobb méretű telepitések hiányas ennek következménye: <strong>az</strong> „agrárállam" földművelőtársadalmának vérszegénysége, maradisága.)Amennyiben lehet, pótoljuk a hiányt: igyekezzünkmegismerni a népet.A nép közszellemét ismertetni nagyon nehéz feladat,mert <strong>az</strong> nemcsak koronként, hanem vidékenként is változik.Az általánosítást akadályozó sajátosságok oliitőbbek.mint városon, mert míg a városi társadalom a fejlődőkorral haladva mind inkább ledöntötte a természetáltal kijelölt határok korlátait s oda jutott, hogy közszelleménekkialakulására mindenütt <strong>az</strong>onos, tehát többnyireegységes szellemű tényezők játszanak közre, a falutársadalmi helyzete, mely elsősorban a g<strong>az</strong>dasági helyzettőlfügg, még szinte teljesen a régi formákban alávan vetve a nagy problémáknak: a természet ellen folyóküzdelem változatainak. Másképpen fejezve ki: a városiközéposztály (ezúttal nem tekintve a kiskereskedő és ipagait.Abban sem ismerünk magunkra, hogy mi evés-ivássalvádoljuk a népet. Ezt nem tettük: sem mint erdélyiek <strong>az</strong> erdélyifalu igénytelen népével szemben (más <strong>az</strong> alföldi Nagyparaszt),sem mint a mai kor újságolvasó emberei, kik máreleget hallottunk <strong>az</strong> általános g<strong>az</strong>dasági válságról s arról,hogy <strong>az</strong> mennyire érinti a népet. Ellenben, egy régebbikorra vonatkozólag olvastunk <strong>az</strong> eszem-iszom falusi gentryosztályróls elképzeltük, hogy <strong>az</strong> utánzásra hajlamos vagyonosg<strong>az</strong>da — nem ma, hanem régen — megkísérelte a hasonlóéletmód folytatását. Tehát nem ezekben, hanem súlyosabbdolgokban téved a városi <strong>intelligencia</strong> a népről szóló ítéletében.11
os társadalmat) szellemi munkával tartja fenn magát,ami feltételezi <strong>az</strong> előzetes művelődést, tanulást. Mivel <strong>az</strong>utóbbi kötelezettségének <strong>az</strong> intézményszerüleg megszervezett,egységes szellemű iskolákban tesz eleget, hol életénekkörülbelül egyharmadát tölti el, egy ország, sőtha <strong>az</strong> árnyalatokkal nem számolunk, <strong>az</strong> egész Föld intelligenciájánakközszellemére a kialakulás során ugyan<strong>az</strong>ok<strong>az</strong> ismereti és erkölcsi fogalmak vannak befolyással.Ugyanakkor szükségtelen hangoztatni, hogy <strong>az</strong> iskolaáltal nyújtott nemzetközi kulturkincset a falu társadalmakevésbbé fogadja be s ezért jellegzetességei mársokkal nagyobb árnyalatbeli különbséget mutatnak, mint<strong>az</strong> intelligenciánál, mivel megmaradnak eredeti, a természetihatásoknak magukat inkább alávető és <strong>az</strong>ok szerintszíneződő formákban. Az erdélyi magyar hivatalnok,orvos, tanár, vagy bankár világnézete lényegesennem különbözik <strong>az</strong> alföldi, dunántuli. sőt más országokbanélő kollégájának világnézetétől. Más <strong>az</strong>onban a székely,a mezőségi, <strong>az</strong> alföldi és a dunántuli földművelőlelkisége, mely a földhöz van kötve s ennél fogva lokálisabbjellegű.Dolgozatom célkitűzésének megfelelően <strong>az</strong>onbanszükségtelennek tartom a néplélek változatait aprólékosabbtanulmányozásnak alávetni. De bővebben vázolnomkell: milyen volt a falu véleménye <strong>az</strong> intelligenciáról arégebbi időben s hogyan változott ez a vélemény <strong>az</strong> időksorán egészen máig?Történelmi hatások.Szekfü Gyula <strong>az</strong> 1900-
Azonban <strong>az</strong> ország öthatod résznyi lakosságának felszabadításaa tizenkilencedik században már nem maradhatottel: ezt a humánus elvek alapján is el kell ismernünk.De — újra Szekfüt idézzük: „A hirtelen felszabadítástnem előzte meg a modernebb g<strong>az</strong>dálkodási? nevelés. . / A baj gyökere ott volt, hogy a szabadsággalmegajándékozott parasztosztály sokkal alacsonyabb műveltségifokon állott, semhogy tudott volna szervezés, fegyelem,együttműködés által magán segíteni." 2A felszabadítás tehát, habár felkészületlenül érte ajobbágyságot, szükséges volt, — <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong>, a jobbágy-tartóosztály volt <strong>az</strong>onban a hibás, hogy a szabadságotnem követte a várt eredmény: egy uj élet, életerősosztály kifejlődése.Mérlegeljük: <strong>az</strong> intelligenciát ebben a korban milyenmértékben lehet <strong>az</strong>zal a váddal illetni, hogy nem törődötta parasztsággal!Hogy a „g<strong>az</strong>dálkodásra való nevelés", <strong>az</strong> önálló gondolkozáskifejlesztésére irányuló törekvés nem volt 1848előtt <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> célja, <strong>az</strong> nyilvánvaló, ha a feudáliskor önző szellemét ismerjük, <strong>az</strong>t a szellemet, melyet nagyonjellemeznek ezek a sorok: „Erdélyben a földesurakegészen <strong>az</strong> ujabb időkig — irja Hunfalvy — szivesebbenlátták a román jobbágyokat, mert engedékenyebbek, hajlékonyabbakvoltak, mint a magyar parasztok." 3 Ettől aszellemtől kivánni sem lehetett, hogy a magyar parasztügyének felkarolását céljául tűzze ki.Azonban a szabadságharcot követő években sem kezdődöttmeg a népnevelés, — mert nem kezdődhetett meg.Az abszolutizmus kormánya elismerte ugyan továbbra is<strong>az</strong> 1848-as törvényhozásnak jobbágyfelszabaditó intézkedéseit,mivel ezekben Magyarország politikai tényezőjének,a nemességnek a letörését, mint örvendetes jelenségetüdvözölhette, — <strong>az</strong>t <strong>az</strong>onban bizonyára megakadályoztavolna, hogy a népnevelés, a magyar nagytömegeköntudatossá tétele komoly méreteket öltsön.1 u. o. 249 old.2 u. o. 249 old.* Hunfalvy: A Magyar birodaolm földrajza 653 old.13
A kiegyezés után a magyar államférfiak programmjukbavették a nép nevelését. Eötvös, Tür, Irányi, Paulerpár év alatt számos javaslattal álltak elő, melyek<strong>az</strong>onban vagy visszhang nélkül maradtak, vagy csakannyit értek el, hogy <strong>az</strong> elemi oktatást a falvak egy részébenmegkezdték.Trefort miniszter még visszafejlesztette <strong>az</strong>t is, amia felnőttek oktatását illetőleg addig megvalósult. „Hiábavoltak a felnőttek oktatásának lelkes hivei, akik ismertéka népet, tudták, milyen nagy veszedelmet rejt magában<strong>az</strong> elhanyagolás, minden jóakaratuk és fáradtságukhiábavaló volt, a felnőttek oktatását (Trefort miniszter)beszüntette. Helyette a g<strong>az</strong>dasági boldogulásútjára kacsintott, a házi ipar felkarolására indult, decsak látszólagosan, hogy a nép művelődésének visszafejlesztéséretett intézkedését takargassa, mert <strong>az</strong> adatgyűjtésnélegy lépéssel sem haladt tovább. Nagyot tévedettabban, hogy <strong>az</strong> elemi iskolázással megoldhatónakvélte a népoktatás és népnevelés kérdését ... A nép tanitásától,nevelésétől megvonta a kormány anyagi sigy erkölcsi támogatását is. Ezzel magára hagyta a népet,hogy fejlődjenek fninden irányítás, vezetés nélkül,elégítsék ki ott és ugy művelődési igénveiket, ahogvtudják-" 1Hogyan viselkedett a nép ez alatt <strong>az</strong> idő alatt, melya szabadságharctól a komolyan megkezdett népmentömozgalmakig telt el!A jogegyenlőség elvének kimondása előtt a vármegyékena falu csak földesurát és papját ismerte <strong>az</strong><strong>intelligencia</strong> társadalmából. Sőt lehet mondani: csak apap érintkezett lelkileg a néppel, melynek vezetőjekéntszerepelt. A népgondozás sovány gondolatait a pap közvetítettea jobbágy és a jobbágy-tartó között. Ha figyelembevesszük, hogy a pap minden anyagi és erkölcsitámogatást a földesúrtól kapott, elképzelhetjük, hogy<strong>az</strong> 1848 előtti pap a földesúr akaratának enyhébb, türelmesebbeszközöket alkalm<strong>az</strong>ó szószólója, végrehajt/íja141 Bene Lajos: A nép gondozása 15 old.
volt, de a nép képviseletére eltartójával szemben ritkánvállalkozott.És itt kell rámutatnom elsőizben <strong>az</strong> erdélyi viszonyoksajátosságára, mely a falusi nép jellemzésében <strong>az</strong>általánosítást akadályozza.A székelység nem tartozott a jobbágyok nagy tömegéhez.Habár életnívója nem tért el lényegesen a Jobbágyterületek lakóinak életnívójától, <strong>az</strong> intelligenciávalszemben más véleményen volt, mint a nemszékely földművelő.Mozgási szabadsága, melyet ugyancsak felhasznált,alkalmat adott arra, hogy a vele nem egy környezetbenélő társadalmi osztályokat is megismerje, hogy<strong>az</strong> intelligenciával többé-kevésbbé kereskedelminek nevezhetőkapcsolatokat tartson fenn. Az ország mindenrészében kalandozó székelyek tisztább képet nyertek akülvilágról, mint ahogy <strong>az</strong>t feltételezhetnők róluk, akik<strong>az</strong> ország legkeletibb sarkában éltek.A székely falu papja is más szellemet képviselhetettszabad, független liivei között s igy hozzájárulhatottahhoz, hogy a székely szabad gondolkozás kifejlődhesséks érvényre juthasson. A székelyföldi papok nemcsakmost, hanem akkor is, többnyire h<strong>az</strong>amentek, mikor egyfalunak <strong>az</strong> élére állottak. Az atyafiság-kapcsolatok bensőségesebbé,emberiebbé tették a viszonyokat s mivel afalu nagyon sok mindent a pap szemén keresztül nézett,a székely ember békülékeny, nyugodt büszkeséggel állta városi <strong>intelligencia</strong> elé. A helyzet, a közhangulat nemis romlott el addig, amig nem jelent meg a Székelyföldönis minden jóviszonynak elrontója: a g<strong>az</strong>dasági bajokréme. Azonban a kiváltságoktól megfosztott, sovány székelyföld népére mind nagyobb súllyal nehezedtek a„pórnép" gondjai, a Székelyföldön is megindult a kivándorlás,a g<strong>az</strong>dasági viszonyoknak leghívebb fokmérője.Utána már csak <strong>az</strong>okról a székely népi sajátosságokróllehet beszélni, melyeket a múltból ki lehetett menteni: atradicionális életrevalóságról, büszkeségről, szellemi fejlettségről.Ezek <strong>az</strong>onban nem olyan tulajdonságok voltak,melyek <strong>az</strong> intelligenciához közelebb vitték volna. Sőt:meglátásokra vezettek, melyek kevésbbé rokonszenves15
színben tüntették fel a városi osztályokat, aminek viszont<strong>az</strong> volt a következménye, hogy a falusi székelyember visszahúzódott a külvilágtól s olyan lokálpatriótalett, amilyen nem volt több a régi Magyarország területén.(E folyamatnak a végbemenését később nagyonelősegítette a vasut-hálózatok szerencsétlen elosztása is,melynek során a székely vidékeket a legmostohább sorsraítélték.)Pedig éppen <strong>az</strong> abszolutizmus nagyon jól előkészítettea talajt arra, hogy a falusi nép — szabad székelyés fölszabadult jobbágy — szeretettel és bizalommal fogjonkezet vezető osztályaival. Hiszen még a fölszabadultparaszt is Világos után éppen ugy elmei-ült a nemzetbujában, mint a magyar nemes. A ma is tapasztalhatójelenség akkor is megmutatkozott: a Bach-korszakmagyar parasztja előtt — habár a hangulatváltozásranem szolgált rá — rokonszenvesebbé vált régi ellenfele,a földesúr, mint a hatalom képviselője, <strong>az</strong> osztrákhivatalnok. Minden gyűlölete ez ellen irányult, mindennyomoruságért <strong>az</strong> osztrák ellen emelt vádat. Jellemzőh<strong>az</strong>afias érzésére, hogy éretlen lázitásoknak esett áldozatul,melyek elsősorban nem is <strong>az</strong> ő sérelmeit akartákorvosolni.Mindezekből következik, hogy ha a népgondozásnagy jelentőségére már a kiegyezés előtt gondoltak volnanagyjaink, <strong>az</strong> országvezetés átvétele után nagyszerű eredményeketérhettek volna el a nemzet-mentés terén. Rendelkezésükreállott egy ig<strong>az</strong>ság-szomjas, nagy tömeg,mely h<strong>az</strong>afiasságtól fűtve <strong>az</strong>t hitte, hogy most már mindenjóra változik. A magyar intelligenciának csak valórakellett volna váltania a hozzáfűzött reményeket, melyeketuj vezetőségének magyar jóakaratába vetett a nép.A remények <strong>az</strong>onban nem váltak valóra. A nép feléközeledő lépéseket egyelőre csak <strong>az</strong> Eötvös-féle népoktatásitörvény képviselte, melynek egyik sarkalatos hibájaéppen abban rejlett, hogy <strong>az</strong> iskola épületeinek afelállítását a községre, tehát a népre bizta. Nem is volt<strong>az</strong> uj intézkedéseknek sok eredménye. A felnőttek oktatásáratett javaslatok sem voltak életképesek s amenv-16
nyiben mégis már a megvalósulás felé haladtak, későbbTrefort miniszter ellenszenvének áldozatul kellett esniök.A nép valami mást várt a magyar társadalomtól:megértő, jóindulatu, tényleges támogatást. De enneképpen <strong>az</strong> ellenkezőjét kellett tapasztalnia. A népszaporodásujabb tömegeivel a magyar g<strong>az</strong>dasági problémák évről-évresúlyosbodtak. A földművelő proletárok osztályamind nagyobb lett, ennek a súlyos jelenségnek <strong>az</strong> orvoslására<strong>az</strong>onban nem került sor. A magyar parasztnaklátnia kellett, hogy a parcellázásra szinte felkínálkozónagybirtok idegen kézre kerül. Vagy megmarad nagybirtoknak,idegen érdekeltségben, vagy felparcellázódik,de ezekben a ritka esetekben szinte kivétel nélkül a nemzetiségiparasztság között. Hogy a magyar nép érdekeitcsak szórványosan szem előtt tartó nagybirtokos osztályezúttal sem állt feladata magaslatán, <strong>az</strong>on nem csodálkozunk.Ellenben valószínűnek tartjuk, hogy <strong>az</strong> akkorikormány nagyobb hasznára vált volna a népnek s így<strong>az</strong> egész nemzetnek, ha ezekben <strong>az</strong> években a nép kulturálisnevelése mellett arra is törekszik, hogy a felparcellázottnagybirtokra való telepítésekkel visszatartsaa végső megoldásra: a kivándorlásra gondoló tömegeket.A kulturális téren kifejtett, minden elismerésre méltótevékenységnek megvolt <strong>az</strong> eredménye: fogyott <strong>az</strong> analfabétákszáma s ez részben elősegítette egy máskülönbenmár életképesnek mutatkozó falusi társadalom fejlődését.Ellenben hiányzott a na^yobbszabásu mentő mozgalom,mely a falu társadalmaban talajtalanná váló néprétegeketg<strong>az</strong>daságilag karolta volna fel s őrizte volnameg <strong>az</strong> országnak. (A kivándorlásnak természetesen másoka is volt. Megállapításunk helyességét, hogy a földművelőnépfölösleg érdekeit nem tartották szem előtt,nemcsak a nagybirtokok fel nem parcellázásával bizonyíthatjuk,hanem <strong>az</strong> akkori vámpolitikával is, mely <strong>az</strong>osztrák-cseh ipari termékeknek olyan nagy kedvezményeketbiztosított, hogy a magyar ipar, melynek éppena falusi népfölösleget kellett volna felszívnia, nem fejlődhetettki.)17
Társadalmi erők:így hullámzott a viszony <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> és a népközött a kilencvenes évekig. A népgondozás kezdeményezéseiés fogyatkozásai majdnem kizárólag a közoktatásszámlájára esnek. Érdemes lesz itt kissé megállanunkés összefoglalóan számbavennünk, hogy a nép — hoszszabbfejlődés után — ez időtájban milyen viszonybanvolt <strong>az</strong> intelligenciának vele érintkező elemeivel: a pappal,tanitóval, jegyzővel, szolgabiróval és földbirtokossal.1A falu papjának hivatása volt irányítani a falu szellemiéletét, a falu közhangulatát. Mivel helyzete nemcsak<strong>az</strong> egyháztól, hanem <strong>az</strong> államtól is függött, három uratkellett szolgálnia: <strong>az</strong> egyház, <strong>az</strong> állam és a nép érdekét.Ritkán fordult elő, hogy ezt a három, gyakran ellentétesérdeket össze tudta volna egyeztetni. N agy ugy érezte(ez volt a leggyakoribb eset), hogy elsősorban <strong>az</strong> egyházszolgája s mint ilyen, társadalmi tevékenységetnem igen fejtett ki, hanem kizárólag a vallás alapjairahelyezkedett, vagy figyelemmel kisérte a politikai életets abban aktiv részt vett. Az első esetben <strong>az</strong> állam részérőlérte vád: nem dolgozik semmit, hasznavehetetlenember. A második esetben gyakran <strong>az</strong> egyházzal kerültszembe: nem tesz eleget papi kötelezettségeinek, politikaitevékenysége (különösen ha <strong>az</strong> ellenzéki volt), rosszgyümölcsöt terem a nép körében, a papi hivatással nemegyezik a korteskedés, melyet legjobb, ha a közig<strong>az</strong>gatásiszemélyekre biz. Azt, hogy a nép érdekeit társadalmi,vagy g<strong>az</strong>dasági vonatkozásban is felkarolja és védje,sem <strong>az</strong> állam, sem <strong>az</strong> egyház nem követelte tőle. Ilyenkörülmények között alakult ki a falusi pap működésiköre: miután sem állami, sem egyházi, sem néptársadalmitéren nem volt öntevékenységre sarkaló, magasabbszerepe, a külső világgal szemben kedvét vesztette, a világhaladását savanyu mosollyal tudomásul vette s beleilleszkedett szük környezetébe és onnan nehezen volt kimozdítható.A nép beletörődött abba, hogy neki ilyen18
papja van s nagy általánosságban meg volt elégedve<strong>az</strong>zal, amit tőle kapott.Szerencsésebb volt a tanitó helyzete. Ő már inkább anép embere volt: együtt élt, együtt nőtt fel a faluval,jobban ismerte a helyzetet, kivel hogyan kell beszélni. Tekintettelarra, hogy a falu szemében valóban nélkülözhetetlenszerepet töltött be, inkább a falu lelkéhez tudottkapcsolódni. Azok <strong>az</strong> emlékek, amelyek volt tanítványait<strong>az</strong> iskolai évekből hozzá fűzték s <strong>az</strong> a körülmény, hogyképzettségénél fogva <strong>az</strong> iskolán kivül is hasznos ismereteket(oltás, méhészkedés, háziipar) tudott nyújtani, afalu társadalmában <strong>az</strong>t a meggyőződést váltotta ki, hogya tanitó a nép embere, a falu belső társadalmához tartozik.Ennek lehet tulajdonítani, hogy a falusi tanitóés a pap között felmerülő nézeteltérések alkalmával(gyakori jelenség volt: éppen a féltékenység miatt, melya hatáskört idébb, vagy odébb akarta kibővíteni) a néplegtöbbször a tanitó mellé állott s őt védelmezte.Egy más, nagyon fontos oka is volt annak, hogyebben <strong>az</strong> időben a tanitó népszerűbb volt, mint a pap. Avagyon szerint való megoszlás a falu társadalmábankirívóbb, mint városon. Ha a két falu vezetőnek: a tanítónakés a papnak <strong>az</strong> állásfoglalását figyeljük, ahogya különböző rendii-rangu emberekkel érintkeztek, el kellismernünk, hogy míg a tanitó éppen ugy tanította a szegényfalusi proletár gyermekét, mint a nagy g<strong>az</strong>dáét,sőt figyelembe vette <strong>az</strong>t is, hogy a szegény ember gyermekeelőbb-utóbb ugy is városba kerül, ahol nagy szükségelesz a fejlett észjárásra, — addig a papnak a külsőéletben alig nyílt alkalma a falu szegényeivel is érintkeznimert a találkozás legfőbb, gyakran egyetlen helye a presbiteriumiösszejövetel volt, ahol vagyoni helyzetük szerinttehát csak a tehetős g<strong>az</strong>dák voltak képviselve.Ezzel kapcsolatban lehet rámutatni arra a hibára,(melyet a legtöbb pap ma is elkövet): „jóembereit" a nagyg<strong>az</strong>dák közül választotta, <strong>az</strong>okon keresztül és nem a tömegerejével törekedett akaratának érvényt szerezni.Mivel — ahány nagyg<strong>az</strong>da, annyi külön érdek, annyi19
külön párt volt, — gyakran megtörtént, hogy <strong>az</strong> egyiktekintélyes egyháztag megsértésevei a fél falut elidegenítettemagától. A tömeg hatalmának ignorálása gyakranmegbosszulta magát. Ezekben <strong>az</strong> esetekben is a falusiszegény ember, akivel, vagy akinek a gyermekévela tanitó méltányosan bánt, sőt, ha megérdemelte, ki isemelte a többi közül, mindig visszaemlékezett „a tanitóur jóságára" s amikor arra szükség volt, bátran melléállott.A pap és a tanitó a falu társadalmához tartozott, dekivül esett <strong>az</strong>on a jegyző. (Természetesen már <strong>az</strong>ért is,mert nem minden falunak volt jegyzője.) ö, — amint,egy idősebb székely találóan jellemezte a viszonyt —mar nemcsak keresztnevén szólította a falusi embert, hanemhozzátette a vezetéknevet is. A jegyző hivatalnokvolt, tehát a falu szemében <strong>az</strong> „ingyenélők" nagy, haszontalanseregéhez tartozott. De ezt a véleményt megváltoztatni— tisztelet a kivételnek — nem is volt szándékában.A falu ellenszenvét békeidőben a választásokalkalmával, később a háború alatt vonta magára, amikora csendőrszuronyok szinte állandóan a háta mögött villogtak.A szolgabíró képviselte a távoli, ismeretlen hatalmat,mely előtt nemcsak a nép, hanem annak vezetői ismeghajoltak. A falusi ember e „kellemetlen vendég"látogatásai alkalmával nyert bepillantást v városi <strong>intelligencia</strong>világába és levonta a maga tanulságait olyanértelemben, hogy „<strong>az</strong> ig<strong>az</strong>i ur" <strong>az</strong>, aki parancsolni szokott,aki kimérten beszél nemcsak vele, a paraszttal,hanem alantasaival is.A háború előtti falu a felsorolt személyeken k'vülismert még egy urat: a falu, vagy a vidék nagybirtokosát.A szegény ember irigykedése s jogos kifakadásaimellett megfigyelte életmódját s igyekezett mindig pontostudomást szerezni arról, hogy a fényűző élet hogyanfolyik a kőkerítésen belül. Voltak szép kivételek is, amikora falu nagy-ura észrevette <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>ságtalanságokat,melyek a népet érik s amennyiben <strong>az</strong> hatalmában állott,megkísérelte <strong>az</strong>okat orvosolni. Ezekben <strong>az</strong> esetek-20
on a falu nemcsak hálás volt urával szemben, hanembüszke is volt rá, mert tudta, hogy benne ritka kivételtkell megbecsülnie.A falusi ember a városi társadalmat a környezetébenmegismert urakon keresztül képzelte el. Félelmespéldaképpen előtte állott a jegyző, ki vele a hivatalosgőg hangján beszélt, de a szolgabiróval szemben <strong>az</strong> engedelmességmintaképe volt, — a szolgabíró, a hatalmasur, — a nagybirtokos, a g<strong>az</strong>dg, pénzes ember, ki értékeitgyakran a nép előtt érthetetlen könnyelműséggel fordítottafényűző passzióinak kielégítésére. Természetes,hogy a faluban a nadrágos osztálynak <strong>az</strong>ok a képviselőisem keltettek jó véleményt, akik arra törekedtek, hogy anép tapasztalatlanságát, járatlanságát kihasználva, anéppel előnyös üzletkötéseket csináljanak s a falusi embert,ahol arra alkalom nyilt, becsapják.Kísérletek <strong>az</strong> alkotó munkára a háború előtti évekbenNem lehet csodálkozni, hogy ilyen benyomások alatta városi <strong>intelligencia</strong> nagy és sok rétegű társadalmávalszemben a falu bizalmatlansága, sőt ellenszenve mindjobbanmegerősödött.Az a közszellem, mely a nemzet nagy társadalmánakmeghasonlását megakadályozhatta volna, sehogy setudott gyökeret verni. A népgondozás eszméjét mind apolitika, mind a mezőg<strong>az</strong>daság, mind a kidtura illetékesfórumain felvetették, de nem sok eredménnyel. Minda három nagy tényező tévedett, amikor a „falusi g<strong>az</strong>da"és a „nép" fogalma között nem látott különbséget. „Népp;ÍH"-okalakultak, melyek a g<strong>az</strong>daközönség érdekeitgyakran előbbre vitték, de a nép legelső nagy kívánságával:a földreform megvalósításával szemben süketekmaradtak. Károlyi Sándor gróf segitő társával, BernátIstvánnal szintén a g<strong>az</strong>dák védelmére kelt. ő már nem<strong>az</strong> elmélet, hanem a gyakorlat embere volt: 1896-ban megalapítottaa Magyar G<strong>az</strong>daszövetséget, 1898-ban pediga Hangya központi fogyasztási szövetkezetet. Az uj g<strong>az</strong>daságiintézmények szellemében sok jóindulat, altruizmusvolt, de szintén nem pótolta a legnagyobb hiányo-21
kat s ott segített, akol kisebb volt a baj. A Hangya életképesnekbizonyult, ma is folytatja áldásos működését.A g<strong>az</strong>da-szövetségek <strong>az</strong>onban tul voltak szervezve s ezértéppen a falu nem vette <strong>az</strong>okat komolyan. Dr. NagyEndre könyvéből idézzük: „Ma nem ugy kell kezdenünkezt, (a g<strong>az</strong>dakörök szervezését) mint hajdan, amikormegjelentek a községet és falusi népet nem ismerő szépszavuvezetők s egy nap alatt „megszervezték" a g<strong>az</strong>dakört,mely ottlétükkor egyet lobbant, hogy néhány napmúlva kialudjon. A háború előtti g<strong>az</strong>dakörök egyetlenfeladatot ismertek csupán . . . minél többet és minélokosabban kérni. Ahány g<strong>az</strong>dakör, annyi éhes faluszájnyilt meg minden évben, mely mohó étvággyal nyelte<strong>az</strong> állam millióit s koldus nyelven tanította meg beszélni<strong>az</strong> erős, munkabíró magyar g<strong>az</strong>dát. A jobb érzésüekhamar beleuntak <strong>az</strong> örökös kérés, meg osztozkodásba.Félrevonulásuk <strong>az</strong>tán maga után vonta ez intézményekösszeomlását". 1A nép oktatására irányuló törekvések sem váltottákbe <strong>az</strong>okat a reményeket, melyeket kezdetben hozzájukfűztek. Kevéssel a háború előtt <strong>az</strong> Országos KözművelődésiTanács a szabad oktatást, <strong>az</strong> iskolán kívülimódszeres népoktatást akarta bevezetni. Ez amozgalom <strong>az</strong>onban nem volt édes gyermeke <strong>az</strong> államnak(a benyújtott törvényjavaslatok csak törvényjavaslatokmaradtak), még kevésbé a társadalomnak. Valószínű,hogy ha a háború nem zavarja meg <strong>az</strong> első évekszervező munkáját, később nagy eredményeket értvolna el.Az <strong>intelligencia</strong> és a nép viszonyának <strong>az</strong> ügye csupánnagykezdőbetiis intézményekre volt bizva: <strong>az</strong>t aszomorú állapotot már akkor is sokan elitélték. A szervezésterve mindig helyes meglátásból indult ki: segítenikell a nyomorgó, <strong>az</strong> elkeseredett népen. A szervezésttársadalmi kívánalmak szülték: egy társadalmi osztálytólkérték a segítséget egy másik társadalom számára.A vészkiáltások elhangzottak, a város kényelmes1 Dr. Nagy Endre: A g<strong>az</strong>dakörök szervezéséről és vezetéséről4 old.22
társadalma <strong>az</strong>onban nem vett <strong>az</strong>okról tudomást. A kezdeményezőklelkes nekirugaszkodása a részvétlenség, anépszerűtlenség következtében alábbhagyott. A NagyMozgalom egyesületté, szervezetté zsugorodott. A díszesalapítás után pár év múlva <strong>az</strong> „N. N. TársadalmiEgyesület" belátta, hogy a nagyközönség támogatásátnem képes elnyerni, tehát igyekezett felszámolni: betaktikáztamagát valamelyik minisztérium költségvetésébes a vezetést is csak névleg tartotta meg, de máskülönbenmindent, valóban mindent <strong>az</strong> állam továbbiirányításától tett függővé. A „társadalmi akció" ígyvált <strong>az</strong>zá, amivé nem lett volna szabad, hogy váljék:hivatalos, tehát merev és nehézkes intézménnyé lett,melynek alapszabályzatából nem a „CéP'-ra, hanem a„Tisztikar megválasztásáéra vonatkozó paragrafusokkerültek előtérbe,összeforrás és szétválás.A háború kitörésével ez <strong>az</strong> intézményszerü falumunkais megakadt. A népnek <strong>az</strong>onban nem hiányzottmár a város, <strong>az</strong> uri osztályok támogatása. A veszélymegváltoztatta a város véleményét a faluról: <strong>az</strong> egésztársadalom figyelme a falu felé fordult s igyekezett,bár szép szóval, jóvá tenni mulasztását. Virágesővol észászlódisszel, barátságos kézszorítással és lelkes ölelkezésselfogadta „a nép fiait" s örömujjongva állapítottameg, hogy a vagonokból kifogyhatatlanul ömlika drága anyag: a falusi nagytömeg. A magyar „jó katonának"is megvolt a becsülete. Az újságok vezércikkei,a politikusok elismerő nyilatkozatai, a lelkesítő szónoklatokmind a népet magasztalták, mely — lám-lám — mégsemharagudott olyan nagyon, hogy a veszély pillanatábanne sietett volna a h<strong>az</strong>a. védelmére. A város hálájaőszinte, szivből-jövő volt. Megindult a közadakozás,a társadalmi segélynyújtás, — <strong>az</strong> intézmények, <strong>az</strong>állami szervek is komolyan meghallgatták a falu kívánságaits igyekeztek <strong>az</strong>okat minél hamarább teljesíteni.A békeidőben elszigetelten élő nép szédülve vettetudomásul a megváltozott hangulatot. Átragadott rá isa lelkesedés s elfelejtette minden sérelmét. A fronton23
sem változott a helyzet: megynugodva látta, hogy a háború<strong>az</strong> egyenlőség jegyében folyik, inncs különbség urés paraszt között, a tiszt éppen ugy ki van téve a veszedelemnek,mint ő, a közlegény. Alkalma nyilt arra, hogy<strong>az</strong> őszinteséget parancsoló pillanatokban betekintsen vezetőineklelkébe s meglássa a csak hirből ismert nagy éstisztelt személyekben <strong>az</strong> egyszerű, életüket féltő embereket,kik e tekintetben nem különböznek tőle.Ha a háború <strong>az</strong> első lelkes hónapok után befejeződöttvolna, <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> és a nép között addig fennállóviszony igy formálódott volna át: <strong>az</strong> ur megtanultavolna becsülni a falusi emberben a megbízható jellemet,a hőst, — a falusi ember pedig megismerte volna a békeévekhőseiben, nagyjaiban <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>i, olykor gyarló embert.Egymásra talált volna a tömeg és a tömegvezető, afalu és a város s <strong>az</strong> egyenlőségre, melyet a lövészárokbanismertek meg, még sokáig visszaemlékeztek volna.A háború <strong>az</strong>onban évekig tartott, a lelkesedés s alelkesedésszülte barátságos hangulat mind elmosódóbbformában mutatkozott. A magyar intelligenciának megvolta maga gondja: töprenghetett <strong>az</strong>on, hogy vájjonmég mindig a szép, h<strong>az</strong>afias magyar célok győzelemrejuttatásáért folyik a küzdelem, vagy közrejátszanakolyan érdekek is, melyekhez a magyarságnak semmi köze?Kiábrándító leleplezések történtek: csúnya, söté*ügyek kerültek napvilágra, melyek mind <strong>az</strong>t bizonyították,hogy már a háborús viszonyoknak is meg vannak<strong>az</strong> élelmes emberei, kik értettek ahhoz, hog> a hadviselésthogyan lehet kereskedelmileg kihasználni. A faluis kivette részét a megfigyelésekből, a leleplezésekből.Hangja nem volt elég erős, tehát csak magának raktároztael tapasztalatait, melyek a lehető legkedvezőtlenebbekvoltak <strong>az</strong> intelligenciának némely képviselőjére nézve.A front-katona a h<strong>az</strong>ulról hozott kiábrándító hirekmellett szintén figyelt és tapasztalt. Észrevette, hogytisztjeit sem füti már a régi lelkes.edés, hanem — bizonyáraszintén a h<strong>az</strong>ulról érkezett hirek hatása alatt —itt-ott elégedetlenséggel fakad ki a szövetséges nációk ellen.A tiszteknek <strong>az</strong>onban, a fegyelem kötelező ereje mel-24
lett, hallgatniok kellett arról, hogy defetizmusuknak politikaiháttere van, — hogy <strong>az</strong>t a háború céltalansága s a bizonytalanjövőnek a képe váltotta ki. A közlegény errőlcsak nagyon keveset tudott, ő csak látott és tapasztalt.Amikor elérkezett <strong>az</strong> ideje, a falu népe ingerült elégedetlenséggelhagyta ott a harcteret s méltatlankodásánaknagyon sok helyen brutális formában adott kifejezést.A falu jegyzőinek — kevés kivétellel — menekülniükkellett, a tisztikarnak, <strong>az</strong> uniformisba öltözött intelligenciánakpedig minden tekintélye megszűnt. Ha mérlegeljükezt a folyamatot, megállapíthatjuk, hogy nemannyira a tekintély, a tiszti rang ellen volt nagy <strong>az</strong> ellenszenv,hanem inkább <strong>az</strong> ellen <strong>az</strong> osztály ellen, melynekhitvesztését, elhanyatlását, — olykor önző félrecsuszását— látta a nép fia, ki helyét végig becsülettel megállotta.A háború <strong>az</strong> uraktól való elfordulásnak uj formátadott. Nem a megalázkodó, hanem a visszahozott becsületérebüszke, nem a g<strong>az</strong>dagokra irigykedő, hanem áldozathozatalánaktudatában élő nép haragja volt ez <strong>az</strong><strong>intelligencia</strong> ellen, melyet otthon is s a tiszti egyenruhábanis gyarló oldaláról ismert meg. Ha mi, fiatalabbnemzedék, a falu férfiainak háborús visszaemlékezéseithallgatjuk, nyugodt érzéssel állapithatjuk meg, hogy <strong>az</strong>egyszerű emberek nemes ig<strong>az</strong>ságérzettel bíráskodnakvolt feljebbvalóik felett: nem <strong>az</strong>ért Ítélik el tisztjüket,mert tiszt volt s ebben a minőségben velük, <strong>az</strong> egyesekkelesetleg mostohán bánt, hanem <strong>az</strong>ért, mert a katonákösszességét, vagy éppen <strong>az</strong>okat a nagy eszméket játszottaki, melyek <strong>az</strong> egész hadseregben <strong>az</strong> egyszerű falusinép lelkében maradtak meg legtovább eszményeknek.Megállapithajuk <strong>az</strong>t is, hogy a harcvonal és a reménységekösszeomlása hozta meg <strong>az</strong>t a hangulatot, melya helyzet kiegyensulyozódását hosszú évekre megakadályozta.Az a körülmény, hogy a magyarországi forradalmatidegen elemek készítették elő s használták ki, <strong>az</strong> ismertsúlyos következmények mellett <strong>az</strong>zal is járt, hogya nagy magyar közösség (<strong>intelligencia</strong> és nép) a tájékozatlanságkövetkeztében egymásban kereste a bűnbakot.Igv történhetett meg, hogy a nép, minden megkülön-25
öztetés nélkül, <strong>az</strong> urakat hibáztatta a katasztrófáért, <strong>az</strong><strong>intelligencia</strong> hangulata pedig, már <strong>az</strong>ért is, hogy saját tehetetlenségétmentse, a nagybirtokokon itt-ott fosztogatónép ellen fordul és a forradalmi idők túlkapásait jórészta falusi elemek „fegyelmezetlenségének" rótta fel.IV.AZ ERDÉLYI FALU A HÁBORÚ UTÁNAz elülő viharos idők után a csend mélyebb és nyomasztóbbvolt Erdélyben, mint bárhol. Az erdélyi magyar<strong>intelligencia</strong> vezeklő hallgatásba merült. Várta afejleményeket.Az erdélyi falu is nehezen tudta a régi barázdátmegtalálni: nagyon benőtte <strong>az</strong>t a háborús évek burjánja.De a szántás és a vetés nem egyezményektől függött, tehátmegkezdődött a termelő munka. Megkerültek <strong>az</strong> elveszettnekhitt emberek s ha megfogyva is, de megintegyütt volt a falu. Közben hirek keringtek a faluban:odafenn, <strong>az</strong> urak körében, újra szóba kezd kerülni ő, újra<strong>az</strong> ő tömegeire hivatkoznak.Érdemes megfigyelni a román impérium berendezésénél<strong>az</strong>okat a mozzanatokat, melyek Erdélynek egészenmás arcot adtak, mint ahogy <strong>az</strong>t eltervezték.A háború előtti erdélyi románság társadalma a parasztitömegeken nyugodott. Az erdélyi román <strong>intelligencia</strong>a regáti román vezetőség előtt mint a népi tömegekvezetője nyert értelmet és tekintélyt. A szorultságeziilteháborús földreform- és általános választójogi Ígéretek<strong>az</strong> erdélyi románságban <strong>az</strong>t a látszatot keltették,hogy <strong>az</strong> egyesülési eszme nemcsak nemzeti, hanem demokratikushajlamokkal is alá van festve. Az erdélyiekbizalmát és a jövőbe vetett hitét még fokozta <strong>az</strong> <strong>az</strong> eredmény,hogy a nagy terv tényleg a paraszti tömegeken átjutott el a megvalósult célhoz.Azonban a szépen elgondolt egyesülés örömét liama-26
osan kiábrándító jelenségek zavarták meg: <strong>az</strong> erdélyiromán vezetőség nem jutott hozzá a megígért befolyáshoz,hanem mindjobban háttérbe szorult. A liberális oligarchiarövid idő elteltével kivette a hatalmat a KormányzóTanács kezéből s <strong>az</strong> egymást követő választásokönkényességei <strong>az</strong>t bizonyították, hogy a vezetést egyelőrenem is hajlandó másnak átadni. Még akkor sem, ha<strong>az</strong> értékesnek bizonyuló népi tömegek ugy kívánják. Azideálizmussal fűtött erdélyi román társadalmat egymásután érte a csalódások hideg zuhanya, amit őszintén beis vallott, nemcsak <strong>az</strong> ellenzéki sajtó hasábjain és a parlamentben,hanem a néptömegek előtt is, melyek köriben<strong>az</strong>előtt paradicsomi színekben festette a jövőt. Azerdélyi román népnek <strong>az</strong>onban nem volt szüksége a magasabbpolitikai berkekből hozott hírekre. A földreformkeresztülvitelénél, amikor <strong>az</strong>t kellett tapasztalnia, hogy<strong>az</strong> nem mezőg<strong>az</strong>dasági, nem is nemzeti, hanem pártpolitikaikérdéssé vált, magától is le tudta vonni a tanulságokat<strong>az</strong> uj kormányzati rendszerről.A demokrácia léggömbje tehát már <strong>az</strong> első szellőtőlkipukkant, nem maradtak el <strong>az</strong>onban a nacionalizálótörekvések. Mintha <strong>az</strong> első évek kormányai <strong>az</strong>zal akartákvolna jóvátenni más oldalon be nem váltott ígéreteiket,hogy „a régi elnyomókon" bosszút álljanak: megindulta nagy munka, a nemzeti állam kiépítése a türelmetlenségjegyében.A bizonytalanul tapogatódzó erdélyi magyarságot<strong>az</strong> első években <strong>az</strong> egyházak tartották össze. Megfeleltekhivatásuknak: felülemelkedtek a „felekezetieskodéssek"-en,egyöntetű s ugyanakkor erélyes fellépésükkeljórészt pótolni tudták <strong>az</strong>t a politikai szervet, mellyel —a fordulat váratlansága következtéién - <strong>az</strong> erdélyi magyarságnem rendelkezett. Az egyházak szí rvei már aháború előtt ki voltak építve a Tahi f >lé, 'őt a falubangyökereztek: ennek lehet tulajdonítani, h»gy <strong>az</strong> elsőévek politikai kísérletei nemcsak a városi magyar <strong>intelligencia</strong>válságos helyzetét tartották szem előtt, hanema falu sérelmeivel is foglalkoztak. Sajnos, hogy <strong>az</strong> addighiányzó politikai szerv kiépítése után <strong>az</strong> egyházak27
átruházták arra a nemzetmentés nagy felelősségét s hanem is minden téren, de visszavonultak <strong>az</strong> egyházi érdekszűkebb keretű célkitűzéseihez.Szükségtelen e dolgozat keretében <strong>az</strong> erdélyi kisebbségipolitika kifejlődését alapos figyelemmel kisérni, valamintszükségtelen újra csokorba kötni <strong>az</strong>okat a hatalmitúlkapásokat, melyek ellen <strong>az</strong> erdélyi magyarságnak védekezniekellett. A sorsáért aggódó kisebbségi embermindezekről tudomást szerzett a napi sajtóból s e térensokkal nagyobb tájékozottságra tett szert, mint amilyennela háború előtti kényelmes időkben rendelkezett.A nép hangulatára nézve <strong>az</strong>onban meg kell jegyeznünk:<strong>az</strong> uj államhatalom sem politikai, sem g<strong>az</strong>dasági,sem kulturális tevékenysége során nem tudta <strong>az</strong> erdélyifalu rokonszenvét megnyerni. Szerencsétlen pártpolitikája,melyben mind jobban elmerült, komolytalannátette a nép előtt. Nagy Ígéretei, melyeket a földreformvégrehajtása előtt csillogtatott meg a nép előtt, még nagyobbelégedetlenséget, elkeseredést szültek faji különbségnélkül <strong>az</strong> ország földműves társadalmában. A népretekintő kulturális munkásságot, különösen <strong>az</strong> első években,csak a legkezdetlegesebb formák között végezhetett,mert a nagy szükséglethez mérten kicsiny volt a kulturaapostolainak a száma, kevés volt a tanerő s a „kurzista"tanítók gyors kiképzése <strong>az</strong>zal <strong>az</strong> eredménnyel járt, hogyoda nem való emberek kerültek a falusi iskolákba, kikhiányos kiképzésük hátrányait <strong>az</strong>zal igyekeztek pótolni,hogy a kormányon levő párt agilis szószólóivá váltak s<strong>az</strong> addig nyugodtan élő falut belekeverték a napipolitikacivakodásaiba.Ha nem országos viszonylatban, hanem a kisebségifalu szempontjától vizsgáljuk a megváltozott helyzetet,meg kell állapitanunk, hogy a kormányzatok a magyarfalut még <strong>az</strong>okban <strong>az</strong> előnyökben sem részesítették, melyeketa többségi falunak megadtak. Mert tekintet nélkül<strong>az</strong> uj közig<strong>az</strong>gatás meg nem értő szellemére, a sokatemlegetett földreform „áldásai" a magyar falusi rétegeketmég nagyobb teherrel rótták meg, mivel, ha <strong>az</strong>okitt-ott részesedtek is <strong>az</strong> osztoszkodásban, reájuk hárult a28
vagyonukból kiforgatott egyházi intézmények és szerveksegélyezése. A magyar falu kulturális kérdései is mostohakézbe kerültek a változás után: a régi falu egyik legértékesebbvezetője, a magyar tanitó, igen sok helyenolyannak kellett, hogy átadja a helyét, ki szociális kötelességeinekmég akkor sem tehet eleget, ha képzettségemeg is van, mert nem tud a magyar falu nyelvén értekeznis igy <strong>az</strong> iskola falain kivül hasznavehetetlennéválik.Nem lehet tehát csodálkozni, ha a magyar nép bizalmátújra, sőt kizárólag a magyar intelligenciábakezdte vetni. És <strong>az</strong> arra hivatottak igyekeztek a beléjükhelyezett bizalomnak képességeikhez mérten megfelelni.Az egyházi szervek megnövekedett érdeklődésselforduftak a falu felé, a gyakori látogatások alkalmávaligyekeztek a falut meggyőzni afelől, hogy helyzetét, kívánságaitnyilván tartják. Hozzájárultak egy néplap(Magyar Nép) kiadásának a tervéhez is, mely politikaitények közreműködésével már 1921-ben, tehát mindjárta zavaros idők elmultával, hozzáfogott a magyar falusinép kulturális és g<strong>az</strong>dasági ügyének felkarolásához. AMagyar Nép évfolyamainak átlapozásánál egyfelől arrólgyőződhetünk meg, hogy a felnőttek oktatásának szükségétmindjárt a megindulás után felvetette és <strong>az</strong>t bevezetniés táplálni igyekezett és másfelől arról, hogy a faluintelligenciája szintén sorompóba lépett és kulturálismozgalmak, előadások révén igyekezett a népet <strong>az</strong> iskolánkivül is nevelni.Tényleges g<strong>az</strong>dasági segélynyújtásban <strong>az</strong>onban, amagyar nemzeti tőke, vagy a tőke nemzeti irányításánakhiánya miatt, a magyar falu mostohán részesült. A megélhetés,vagy talán csak <strong>az</strong> életbenmaradás gondjai mindkomorabbá tették a falut, mind inkább kiváltották benne<strong>az</strong> elkeseredést, melyet nemcsak <strong>az</strong>ok ellen nyilvánítottki, akiket elhagyatottságáért okolhatott, hanem <strong>az</strong>egész társadalom ellen.A magyar társadalomnak válaszolnia kell arra avádra, melyet a falu ellene emelt. Meg kell értenie, hogy<strong>az</strong>t a népet, melyet mind a közig<strong>az</strong>gatás, mind a közok-29
tatás barátságtalanul kezel s amelynek helybeli jóindulatúvezetői is számbelileg megapadtak, társadalmilagkell gondozásba vennie. Nem intézményeket kell alapitani,melyek pár jóakaró ember vezetése mellett a népügyét szolgálják, nem másokra kényelmesen átruházottmegbízásokkal kell ezt a hatalmas, fontos kérdést elintézni,hanem <strong>az</strong> erdélyi magyar közszellem átalakításávaluj, egyöntetű, önzetlen falu-munkába kell fogni, melyterhe és kötelessége legyen mindenkinek.A következő fejezetekben, a mai erdélyi magyar falubelső és külső viszonyait kívánom ismertetni s egyúttal<strong>az</strong> uj falufejlesztő munka részeseinek és eszközeinekmegnevezését is célul tűzöm ki.Nagyváros, kisváros, falu.V.A FALU TÁRSADALMAÉrdekes és nem fölösleges megfigyelni, hogy a falutársadalma sokkal inkább hasonlít a nagyváros, mint akisváros társadalmi berendezkedéséhez. A fejlődés bizonyoskorszakában • a társadalmi fejlődés eltér a számbeligyarapodás méreteitől s amit el lehet mondani mindenember-közösség néprajzi fejlődéséről, (hogy többházból falu, a kicsi faluból nagy falu, a nagy faluból kisváros,a kis városból nagy város lesz), a^t nem lehet egyúttala társadalmi fejlettség egymást kcvető fokozatainaktekinteni.A falu (a nem nagy falu) társadalma a nagyvárostársadalmához hasonlít- A hasonlóságot abban lehet észrevenni,hogy mind a két társadalomban megvan <strong>az</strong>egészséges felosztottság: van tömege, mely vezetésre szoruls van vezető osztálya, mely igyekszik eleget tennihivatásának. Mind a nagyvárosnak, mind a falunak megvannak a hangadói, a vezetői, e társdalomban tehát van,illetve lehet egy (városban több) egységes tömeg, melv30
a politika, g<strong>az</strong>daság és kultura terén elismeri a szaktekintélyts annak vezetésében megnyugszik. Nem bölcsességből,belátásból teszi ezt, hanem kényszerűségből.Azért, mert mind a nagyváros, mind a falu vezetőjeolyan magasan áll műveltség, felkészültség tekintetébena nagytömeg felett, hogy a két véglet összevonását a tömcgmeg sem kíséreli. Kisvárosban látszólag kiegyenlítődneka különbségek. Azokból, akik itt a vezetésrevolnának hivatottak, hiányzik a vezetés, a tanitás végrehajtásánakvágya, amit annak lehet tulajdonítani,hogy minden kezdeményezés a tanítani akaróhoz műveltségtekintetében már sokkal közelebb álló tömeg rosszindulatú,irigy, vagy indokoltabb esetekben tiltakozóellenállásába ütközik. „Senki sem próféta a maga h<strong>az</strong>ájában"— ezt a megállapítást elsősorban a kisvárosralehet alkalm<strong>az</strong>ni, ahol a tettrekész embernek is bele kellilleszkednie <strong>az</strong> erőszakosan kiegyenlített müveltségfokozatokkeretei közé s meg kell elégednie <strong>az</strong>zal, ha magasabbkulturáltságát egészen szűk körben bizonyíthatja,értékesítheti. Ebből <strong>az</strong>onban a nagytömeg semmit semkap, — de nem is kér.Miért tartottam szükségesnek ezt elmondani?Meg kívántam állapítani: 1. Nem helyes <strong>az</strong> a felfogás,mely szerint a falusi társadalmi-kulturális mozgalmakeredményessége a falusi lakosság egyedeinekmennyiségétől és nem milyenségétől függ. (Helytelentehát arra hivatkozni: a falu kicsi ahhoz, hogy valamilyentéren komoly munkát lehessen kezdeni. Vagy: alakosság <strong>az</strong>ért maradt el annyira a világtól műveltségben,kulturában, mert még nagy falu sincs a közelében.)2. Attól kezdve, amint a nagy falu igényt kezd tartaniarra, hogy „város"-nak nevezzék, fokozottabb figyelemmelkell ügyelni arra, (szükség esetén akár <strong>az</strong>erők felfrissítésével is), hogy a szaktekintélyei továbbrais tekintélyek maradjanak, akik nem engedik ki a kezükből<strong>az</strong> egységes vezetést — csak <strong>az</strong>ért, mert a kisvárosivávedlett, felszínes, átlagkulturával megérintett tömegnem akar maga fölött senkit sem látni s mindenkomoly közügy iránt megnyilvánuló érdeklődést, buzgó-31
ságot érvényesülni, feltűnni akarással vádol.3. Végül fel kívántam hivni a falu problémái irántérdeklődök figyelmét a kisvárosra. Ennek a társadalomnaka tanulmányozását <strong>az</strong>ért tartom szükségesnek,mert tisztában vagyok <strong>az</strong>zal, hogy — a mai kedvezőtlenhelyzet ellenére is — a kisváros hivatott arra, hogy aközvetítő szerepét játsza a nagyváros intellektueljei ésa nép között, tekintettel arra, hogy a falusi lakosság sokkalnagyobb tömege érintkezik a kisvárossal, mint anagyvárossal.Dolgozatomnak ebben a részében a mai falu bensőtársadalmát kivánom ismertetni, melynek van tömege (anép) és vannak hivatalos, vagy a nép részéről elismertvezetői (<strong>az</strong> együttlakó <strong>intelligencia</strong>).A falu tagozódása.Három korosztályra s ezáltal három külön körrelehet felosztani a falusi társadalom tömegét, a népet.Falun a patriarchalis berendezkedés a tömeg belső irányításáta legtöbb helyen még mindig <strong>az</strong> öregek számáratartja fennt. ök a család, a rokonság, a falu tekintélyei,véleményük ha nem is döntő, de irányadó.A középső osztály, mely a (tulajdonképpeni családfenntartók,dolgozók csoportját képviseli, a harminc, negyvenévesmunkáskezek. Ezekhez — hangulat tekintetében— közel áll a falu ifjúsága, <strong>az</strong> iskolából kinőtt, demég nem házasodott fiatalság. A gyermekek, mint társadalomalkotóelem, falun nem jönnek számba.Ha a falunak <strong>az</strong> intelligenciához való viszonyátfigyeljük, arra kell törekednünk, hogy előbb <strong>az</strong> emiitetthárom korosztály belső közszellemét, megoszlását ismerjükmeg. Már <strong>az</strong>ért is szükséges ez, mert a közszellemhárom különböző formája nemcsak egymással szemben,hanem a rajta kivüleső társadalommal, <strong>az</strong> intelligenciávalszemben is eltérően nyilatkozik meg.A falu három korosztálya egymással szemben áll,ez a szembenállás <strong>az</strong>onban egészen más formában jelentkezikfalun, mint városon. A közbülállók falun inkább afiatalság felé hajolnak, a fiatalságnak adnak ig<strong>az</strong>at, migvároson a második korosztályban inkább <strong>az</strong>t a törekvést32
lehet észrevenni, hogy <strong>az</strong> öregeket támogatják <strong>az</strong> ifjúságtürelmetlenségével szemben. Könnyen meg lehet találnie két egymástól eltérő jelenségnek <strong>az</strong> okát: A városi középkorúak(értem e fogalom alatt mind<strong>az</strong>okat, akik „mégnem fáradtak el" s aktiv munkát fejtenek ki valamilyentéren) már a beérkezett ember nyugalmával Ítélhetikel <strong>az</strong> ifjúság rohanását s bátran állhatnak a gyámoltalanöregek védelmezőinek sorába: ők jelentik a jelent, ők állanakfölötte mind a fiatalságnak, mind <strong>az</strong> öregeknek.(Aki közülük nem ezt teszi, hanem <strong>az</strong>t hangoztatja, hogy„tökéletesen egyet ért <strong>az</strong> ifjúsággal", annak helyzeterendszerint még nem alakult ki véglegesen s <strong>az</strong>ért áll<strong>az</strong> ifjúság mellé, mert arra gondol- talán ha <strong>az</strong> ifjú nemzedékhezkapcsolódik, annak célbaérkezésénél ő is belophatjamagát a versenyzők közé.) Nem igy van <strong>az</strong>onbanfalun, ahol — a régi időkből visszamaradt felfogás szerint— <strong>az</strong> öregség a bölcsességet, a semmi mással nempótolható tapasztalatot jelenti, melyet a közhit (s elsősorban<strong>az</strong> öregek korosztálya) ma még fölébe helyezminden tudományos, illetve szakszerű megállapításnak.A falu öreg bölcsei uralják a helyzetet s kiváltságukatnem engedik (amennyiben ez hatalmukban ál!) még aközépkorúak, a harminc-negyvenévesek által sem inegcsorbitani.Meddig maradhatott ez igy anélkül, hogy a középkorúakmég csak föl sem szólaltak? Addig, amig a kezdetlegesiskola-müveltséget kizárólag <strong>az</strong> idő tapasztalata, desemmi szakszerű továbbképzés nem bővítette, amig atapasztalás egyedül <strong>az</strong> idők múlásától függött. A falusiöregek vezetési hajlamait tehát egyelőre meg lehet érteni,de ugyanakkor meg kell érteni 7 háborús tapasztalatokkalh<strong>az</strong>aérkezett középkorúak állásfoglalását, melyet<strong>az</strong> ifjúság mellett nyilvánítanak meg, szembefordulvaa vezető, <strong>az</strong> irányító korosztállyal, <strong>az</strong> öregek csoportjával.A nép belső tagozódásának érintése után rá kell térnünka mi kérdésünk gondolatmenetére: meg kell vizsgálnunk,hogy a három, (a közhangulatra nézve lehetmondani: két) falusi korosztály milyen érzelmeket táp-33
Iái, hogyan viselkedik, külön-külön és egy tömegben, <strong>az</strong>értelmi osztály képviselőivel szemben!Még a mai világban el lehet mondani, hogy a faluvezetője a pap. Mit jelent ő ánnalt a falunak a számára,mely ma még a régi nemzedék, <strong>az</strong> öregek irányításaalatt áll!A vasárnapot, a méltóságot, a szellemi táplálékot,a község költségén szükségképpen tartott kultur-szaktekintélytA falu irányitói ezt akarják, ezt szeretik látnia papjukban s ha mást is kénytelenek meglátni benne,kellemetlenül érzik magukat, húzódoznak, barátságtalanokkáválnak.Miért!A falu büszke arra, hogy egy urnák ad kenyeret.Tetszik neki <strong>az</strong> a gondolat, hogy olyan nagy fényűzésreképes: csak <strong>az</strong>ért, hogy vasárnap meghallgassa a tanultember bölcselkedését, hogy lássa mozdulatait, megjegyezzekifejezéseit, — ezért ő meghozza <strong>az</strong>t a nagy áldozatot,hogy jólétben tartja „a hat munkanapot végighenyélőurat. 1 ' Ez tetszik neki. Zsörtölődik, a nehézmunka óráiban hangos szóval szidja a hűvös szobábannyugvó tiszteletest, vagy tisztelendőt, de csak <strong>az</strong>ért,mert titokban elégtétellel állapitja meg, hogy ő tehetiezt, hogy <strong>az</strong> ur <strong>az</strong> ő kenyerén él, — vagy a kivülállószemével nézve: mert benne itt is kiüt elmosódó formábana magyar ember disz, pompa, fényűzés-szeretete.Hogy ez igy van, arra csak egy példát mondok: a népneknem tetszik, ha a pap g<strong>az</strong>dálkodik. Ha rosszul g<strong>az</strong>dálkodik,<strong>az</strong>it nem bánja, ebben <strong>az</strong> esetben megelégedésselállapitja meg, hogy ezen a téren a tudomány (a teológiaiképzettség, melyről a népnek nagyon halvány fogalmaivanak) semmit sem ér. Ha <strong>az</strong>onban a pap a g<strong>az</strong>daságbanis példát tud mutatni s ezzel bebizonyítja, hogy nincsa nép anyagi támogatására rászorulva, hogy anélkül ismeg tudna élni, ebben <strong>az</strong> esetben szinte neheztel a papjáras ha alaptalanul is, olyan hirét költi, hogy a g<strong>az</strong>dálkodásmiatt elhanyagolja papi kötelezettségeit. Arrais képes, (abból <strong>az</strong> elvből kiindulva, hogy a falu szégyene,ha a határban nem a pap vetése a leggyengébb),34
hogy a pap földjét rosszul szántsa, művelje meg, csak<strong>az</strong>ért, hogy egyfelől megmentse saját g<strong>az</strong>dasági-szaktekintélyét,másfelől, hogy ureltartó minőségében továbbis díszelegni tudjon.Nem látom rózsaszínűnek, népszinmüizünek a falusivilágot. Kötelességemnek tartom <strong>az</strong>onban valamenynyiidetartozó megfigyelésemről beszámolni s ezzel kapcsolatbanmegállapítani: ma még nagyon sok olyanfalu van, melynek a népe tökéletesen meg van elégedvepapjával, aki a katedráról ugy tud beszélni, ahogy anépnek tetszik, aki <strong>az</strong> uraságát nem sértően, de észrevehetőencsillogtatja, — de <strong>az</strong>onkívül semmit sem tesz.A régi nemzedék, mely csak ezt a papot ismerte, ehhez<strong>az</strong> úrhoz van szokva, a primitív ember tartózkodásával,melyet minden újítással szemben nyíltan kimutat, rossznéven veszi, ha a papja olyan dolgokba is beavatkozik,melyekhez — szerinte — semmi köze. Egyelőre mégáltalánosságban is lehet mondani: eddig nem történtmeg, hogy a nép <strong>az</strong>ért űzte volna el papját, mert kizárólagpapi hivatásának élt s a falu belső életében nemvett részt, arra <strong>az</strong>onban számtalan példát lehet felsorolni,hogy a hangulat a pap ellen fordult, ha vele a népnemcsak a templomban, vagy a parochián, hanem kint, amindennapi életben is találkozott.Szomorú volna, ha ezzel a megállapítással maradnánk,abban a meggyőződésben, hogy hát akkor tényleg<strong>az</strong> a leghelyesebb, ha a pap csak erkölcsi, kulturális szaktekintélymarad a falu számára. Mert, ha tekintetbevesszük, hogy <strong>az</strong> <strong>az</strong> elem, mely ma még a legtöbb faluközvéleményét képviseli s amellyel élesen szemben álla jövő két nemzedéke, nemsokára kihal, akkor aggódvakell gondolnunk a pap helyzetére, ki rövidesen pártfogó,támogató nélkül marad.Nem rémlátás: a mai középső korosztály, mely nemsokára<strong>az</strong> öregek helyébe lép, elégedetlenséggel, sőt boszszuvággyaltelve várja sok helyen, hogy <strong>az</strong> ő ideje elérkezzék.Milyen viszonyban volt, milyen viszonyt tartfenn a jelenben ez a nemzedék a papjával?A mai harminc-negyvenévesek kaptak legkevesebbet35
a pap neveléséből. Gyermekkorukat a tanitó vezetésealatt élték át. (A magyar tanitó vezetése alatt, kit megértetteks ki éppen ezért sokkal alaposabb munkát tudottabban <strong>az</strong> időben végezni a jellemek kialakulásánál, mintma). Amikor elvégezték a hat osztályt, bekerültek abba akörbe, melynek semmi szava nem volt, már <strong>az</strong>ért sem,mert tapasztalt nagyapáik és engedelmes apáik egy utónjártak, (nem ugy, mint ma, amikor <strong>az</strong> utóbbiaknak is legalábbannyi tapasztalatuk van, mint <strong>az</strong> öregeknek) s afiatalokkal szemben mindig nagy túlerővel voltak. Apap is tudatában volt a fiatalság jelentéktelenségének,tudta, illetve ugy gondolta, hogy a katona-éveket követőmegházasodással majd mindegyiknek benő a fejelágyas minden törekvése abban fog kimerülni, hogyhasonló legyen elődjeihez, kikben idaíjait látta. Nem istörődött ezért <strong>az</strong> ifjúsággal, hanem <strong>az</strong>on volt, hogy <strong>az</strong>apák és nagyapák nemzedéke legyen vele megelégedve.A háború <strong>az</strong>onban döntően beavatkozott ennek a nevelésimódszernek <strong>az</strong> irányításába. A rendszer, mely a folytonosegyüttélésen, tehát megszokáson, beletörődésenalapult, megszakadt. A falu fiatalsága elszakadt környezetétől,kivált a pap személyes befolyása alól s hosszúéveken keresztül uj, szokatlan, a régitől teljesen eltérőéletmódoit folytatott. Hogy milyen hangulatban érkezettvissza, arról már elmondtam megfigyelésemet. Ez ahangulat természetszerűleg maga után vonta a régi ideálokmegtagadását s egy olyan világnézet kialakulását,mely a papban már nem a legnagyobb urat látta, nema papi személyt tisztelte, hanem a kiábrándítóan megismertintelligenciának egyik képviselőjét. Nem mindig apapon múlott, hogy a h<strong>az</strong>aérkezett nemzedék benne későbbsem fedezte fel a tiszteletet megérdemlő, követésreméltóvezetőt: <strong>az</strong> nem következett be, mert <strong>az</strong> elkeseredettemberekben a friss emlékek megszülték <strong>az</strong> előítéleteket,<strong>az</strong> egyszerűen gondolkozó nép egyik legnagyobbhibáját: <strong>az</strong> általánosítást.És ekkor megkezdődött a harc <strong>az</strong> itthonmaradt és avilágotjárt nemzedék között. Megindult a versengés a vezetésért,melynek során mind a két fél a saját tapasz-36
taltságára hivatkozott. Ebben a harcban — a pap veszítettlegtöbbet: elveszítette a jövőjét, a következő vezetőosztálybarátságát. Két ut között választhatott: vagy<strong>az</strong> öregek védőszárnya alatt maradt meg, vagy átpártola h<strong>az</strong>aérkezettek táborához. Az első esetben egész biztosanmagára vonta a fiatalabbak haragját, mivel nyíltanállást foglalt ellenük. Az utóbbi esetben is veszniekellett: a rebellis tábornak nem kellett pap, csak embers mivel ez <strong>az</strong> ember, kit <strong>az</strong> öregek sem tartottak érdemesneka támogatásra, gyenge, védtelen volt, iránta alegtöbb helyen minden tisztelet, tekintély megszűnt. Kevéspap próbálta meg egy harmadik utat találni, de bizonyáraez a csoport járt a legrosszabban. Azokra gondolok,akik önzetlenül és elképzelt erkölcsi súlyúkra támaszkodva,felül akartak emelkedni a pártokon s arratörekedtek, hogy igiizságos Ítéletet hozzanak a vitás kérdésekben,hogy ítélkezzenek, kritikát gyakoroljanak, hol<strong>az</strong> öregek, hol a fiatalabak rovására. Bármilyen ig<strong>az</strong>ságos<strong>az</strong> ítélet, bármilyen találó a kritika, a műveltségnekbizonyos foka szükséges ahhoz, hogy a célbavett egyénne érezze sértve magát. Ez a magasabb kulturát megkövetelőelfogulatlanság, magától értetődőleg hiányzott (éshiányzik ma is) a falusi vitázó felekből s a jóakaratú békitésszinte kivétel nélkül minden alkalommal még jobbanel mérgesítette a helyzetet Ebben <strong>az</strong> esetben márnem csak <strong>az</strong> ember, hanem <strong>az</strong> egyház képviselője iskárt szenvedett: a korholásban részesített egyén egészrokonsága (ismeretes <strong>az</strong> „atyafiságok"-ban, a „komaságok"-bantömörült rokonok szolidaritása) magáévá tette<strong>az</strong> ügyet s elfogultságában ellene fordult nemcsak <strong>az</strong>Ítélkezőnek, hanem egyházának, sőt néhol nemzetének is.A mult évek helyzetképének ilyen szomorú beállításaután bizonyára sokan elcsodálkoznának: hiszen nem vagyunkmég ennyire, — lehetetlenség, hogy a pap s ezzela vallás ügye ilyen nagy veszedelemben forogna ...A veszély ma már tényleg nem olyan nagy sok helyen,— amilyen lehetne. Nem nagy pedig <strong>az</strong>ért, mertpapjaink közül a legtöbben már megtalálták a súlyoskérdés megoldásához vezető utat. Megtalálták <strong>az</strong>t <strong>az</strong>37
eszközt, mellyel mind a középső, mind a legidősebb korosztályellenszenvét lefegyverezték: foglalkozni kezdtek<strong>az</strong> ifjúsággal. A jelen két ellenlábasa a harmadik, semlegesfél támogatásában nem látja saját érdekeinek veszélyeztetését.A középső korosztály, <strong>az</strong> apák nemzedékemegnyugodva állapítja meg, hogy a jövő nem reménytelens a fiatal nemzedék kiképzéséért nemcsak hálával,hanem elismeréssel is adózik — nem a papnak elsősorban,hanem <strong>az</strong> embernek, gyermekei jóakarójának.A nagyapák a papnak ezen a téren kifejtett tevékenységétnem tartják magukra nézve veszélyesnek, mert tudják,hogy a megkezdett munka csak akkor hozza meg<strong>az</strong> eredményét, <strong>az</strong> uj nemzedék csak akkor jut szóhoz,amikor ők a mai (elképzelt, vagy tényleges) vezetők máreltűnnek a küzdők közül. Tehát <strong>az</strong> öregek továbbrakitartanak pártfogoltjuk, a pap mellett s <strong>az</strong> ő uj kezdeményezésétlegfeljebb közönnyel, vagy a tapasztalt bölcsekelnéző mosolyával kisérik.A falu ifjúsága és a papA pap előtt tehát nyitva áll ez <strong>az</strong> ut: nevelhet magánakegy nemzedéket, mely a két másik korosztálytóleltérően nem <strong>az</strong> urat, nem is a rossz oldaláról megismertintelligenciának egyik ellenszenves képviselőjét látjameg benne, hanem elismeri ember-testvérének, a többtudással rendelkező kultur-szaktekintélynek. Akik a falusiifjúság válságáról beszélnek, bizonyára kétkedve fogadjákezt a jóhiszemű megállapítást. Nem tartják képesneka papot arra, hogy a város rossz hatását, a maiszellem gyarlóságait egyedül ellensúlyozni tudja. Nagy,fontos feladat a jövőre nézve, hogy a falusi ifjúságotmegismerjük, mint a következő magyar társadalom alapját,érdemes tehát ezzel a kérdéssel foglalkozni.Melyik <strong>az</strong> <strong>az</strong> ut, mely a falu ifjúságának életében <strong>az</strong>iskolától a családalapításig vezet? Tulajdonképpen már<strong>az</strong> iskolában eltöltött éveket is figyelembe kell venni, hiszenitt jelentkezik a kisebbségi magyar fiatalságnakelső nagy megtorpanása: <strong>az</strong> elemi-iskola tanítási rendsze-38
ének <strong>az</strong> akadálya, mely olyan feladatok elé állítja afalusi kisdiákot a nyelvtanulás terén, melyről <strong>az</strong> apák,a nagyapák nem is álmodtak. Erről külön fogok megemlékezni.Most csak a pap feladatának a szempontjábólvizsgálom a kérdést s mindjárt bevezetésül megállapítom:<strong>az</strong> egységes nevelés tekintetében kedvező <strong>az</strong> akörülmény, hogy <strong>az</strong> iskolából kikerült, valójában nagyonkis mértékben előrehaladt falusi gyermek annak <strong>az</strong> emberneka szellemi vezetése alá kerül, kit már <strong>az</strong> iskolai évalatt, a vallástanulás közben megszeretett, megbecsült,mert anyanyelvén, értelmesen szólt hozzá. A vallástanulása könnyebb feladatok közé tartozik, — <strong>az</strong> iskolairendszabályok ez órák alatt nem olyan szigorúak, —a hitoktató érdekes, érthető példázatokkal szórakoztatjaa kis diákokat: mindezek a körülmények hozzájárulnakahhoz, hogy — ha a pap ezt tényleg célul tiizte ki — <strong>az</strong>iskolából kinőtt ifjúság közelebb érezze magát ahhoza szellemhez, melyet a pap hirdet, mint tüihoz,mely érthetetlen, idegen világba akarja őt bevezetni.Ha a pap nem bocsátja útjára <strong>az</strong> iskola padjait elhagyófiatalságot, hanem mindjárt bekapcsolja a közérdekekmunkakörébe, <strong>az</strong> életnek ezek a fiától újoncai lesznekkésőbb a pap leghálásabb hivei.Tekintettel kell lennie a papnak arra: <strong>az</strong> iskolaiévek, ha a szellemi fejlődést nem is segítették elő, bizonyosmértékben mégis vittek rendszert, pontosságot,tiszteletet a kultura iránt a gyermekek életébe. A kényszermegszűnik ugyan <strong>az</strong> utolsó, iskolában eltöltött nappal,de ugyanakkor egy másik érzés kerekedik felül <strong>az</strong>iskolát végzett tanulokban, éppen a „végzettség" kellemesérzése, melyet mi, gimnáziumot kijárt diákok<strong>az</strong> érettségi után érzünk s amely éppen ugyjelentkezik a falu gyermekeiben, mint mibennünk.A célbaérés, <strong>az</strong> eredmény mindig uj tevékenységresarkal, sajnos a nagy ambíciót rendszerint letörik <strong>az</strong> elkövetkezőnapok tapasztalatai. A papnak nem szabad afalu iskolát végzett ifjaiból kiölnie ezeket a nagyszerűérzéseket, ellenkezőleg: <strong>az</strong>on kell lennie, hogy <strong>az</strong> iskolábólmegmentett rendszert, pontosságot s főleg a kollek-39
tivitási érzést alátámassza <strong>az</strong> uj elemmel: <strong>az</strong> ambícióval6 hogy kielégítse a kezdetben öntelt, de könnyen jóirányba terelhető szereplési vágyat. Vegye komolyan a tettrekészjelentkezőt, ne ábrándítsa ki egyszerre a nagyratörőálmokból. Adjon neki munkát, becsülje meg a tevékenységéts ha mindezt megteszi, a legjobb, a legbuzgóbbmunkaerőt fogja megtalálni <strong>az</strong> iskolát végzett ifjúban.A papnak emellett <strong>az</strong>onban egy másik, szociális jellegűhivatása is van, illetve kellene, hogy legyen: annak tudatában,hogy a mai g<strong>az</strong>dasági viszonyok kényszeritika falu ifjúságának túlnyomó többségét, hogy a városbanszolgálatba álljon, a papnak elő kell készítenie a távoznikészülő csoportot a városi életre, arra, hogy atapasztalatlan gyermekemberek beletalálják magukat <strong>az</strong>uj helyzetbaHogyan történjék ez 1 ?A köztudatban eddig <strong>az</strong> a meggyőződés uralkodott,hogy amennyire csak lehetséges, távol kell tartani <strong>az</strong>éretlen falusi fiatalságot a várostól. Mozgalmak indultakmeg, melyek ezt a célt szolgálták s e mozgalmaknakelőlálló vezetőbe a falu papja volt, ki óva intette <strong>az</strong> ifjúságot,hogy varosban álljon szolgálatba, vagy ha ez márelkerülhetetlen, őrizkedjék <strong>az</strong> uton-utfélen reáleselkedőbűnöktől, melyek a lejtőre viszik. E jóakaró tanácsoknakmajd semmi foganatja nem volt. Az iskolából kikerültfalusi fiu, vagy falusi leány, ki rövidesen ráeszmélt,hogy „végzettsége" még semmit sem jelent, <strong>az</strong>t is észrevette,hogy a falu társadalmában nincs helye, mégnem veszik számba, ö lenézte a kisebbeket, őt lenéztéka nagyobbak, tehát sehová sem tartozott. Nagyravágyásánakmás teret keresett: <strong>az</strong> a meggyőződés, hogy a városiélet mindenkit tapasztalttá tesz s a tapasztaltság tekintélytad ideh<strong>az</strong>a, vágyat ébresztett benne — nem avárosi élet iránt, hanem <strong>az</strong> iránt, hogy onnan győzteshadvezérként térjen vissza <strong>az</strong>ok közé, kik távozása előttlenézték. Természetesnek kell találnunk ezt a következtetést,ha visszagondolunk a magunk megaláztatásaira,melyeket csak <strong>az</strong>zal a hátsó gondolattal tudtunk annakidején elviselni, hogy: „majd megmutatom én, ki vagyok."40
Eltekintve <strong>az</strong>onban attól, hogy a fent elmondottindoknál fogva a tanácsadó semmi célt nem ért el, merta természetes vágyat nem ölte ki <strong>az</strong> érvényesülni akaróifjúból, a legtöbb esetben káros munkát végzett: <strong>az</strong>tmegmondta, hogy a városban mitől kell őrizkedni (tehátmegtiltott valamit, mely ellen konok csak<strong>az</strong>értis születhetettmeg), de <strong>az</strong>t nem mondta megj hogy hová szabadelmenni, hogy hová kell elmenni, (eltekintve a kötelezőfelszólítástól, mely a templom látogatására buzdított).A tanácsadó tehát — nyilvánvaló jóakaratból — elrémítettea falusi ifjút a várostól, túlozta a veszélyeket,elidegeníteni akarta a város életében való részvételtől,abban a hitben, hogy a megijesztett gyerekember megsem próbálja személyesen meggyőződni a hallottak ig<strong>az</strong>ságáról.Szabad-e csodálkoznunk, ha <strong>az</strong> első tapasztalatra,mely csak valamivel enyhébb színben tüntette fel aváros bűneit, mint ahogy <strong>az</strong>okról odah<strong>az</strong>a beszélt a tanácsadó,a fiatal szolgalegény, szolgáló, örömmel, megnyugvássalállapította meg, hogy „nem éppen ugy van,ahogy a tisztelendő ur mondotta" s feledve a hitelét veszítettjótanácsokat, <strong>az</strong>okat „prédikációknak" nevezte smegindult <strong>az</strong> uj barátok tanácsait követni? Mert <strong>az</strong> ujtanácsok teljesen megfeleltek a céloknak, melyeket eljöveteleelőtt elérni akart: most már hozzáfoghatott gyűjtenia tapasztalatokat, <strong>az</strong> eseményeket, a kalandokat, melyekodah<strong>az</strong>a tekintélyt, biztos fellépést, ünnepeltetéstvonnak majd maguk után.Mindabból, amit fennebb írtam, a következő megállapításokatakarom levonni: 1. A falusi ifjúság nagyrészét g<strong>az</strong>dasági nehézségek nyomása alatt a szülők szolgálatbaküldik. Helytelen, mert hiábavaló dolog volna,ha a falu vezetője ezt érzelmi, erkölcsi okokkal akarnámegakadályozni. Ez a hiábavalóság még nyilvánvalóbb,ha egy titkos érzelmi rugó (a diadalmas visszatérés reménye)is hozzájárul <strong>az</strong> anyagi okhoz.2. Helytelen, mert a céllal ellenkező eredményre vezeta falusi fiatalembernek a várostól, a felsorolt városisötétségektől való elijesztése. Az ilyen irányú tanácsadásokkivétel nélkül a túlzás hibájába esnek s eltekintve at-41
tói, hogy a városról végül is hamis képet adnak, <strong>az</strong>zal aveszéllyel járnak, hogy a személyes tapasztalat kiábrándítóanmegcáfolja a jóindulatu intelmeketMa már alig van s a jövőben is alig lesz olyan falusiember, ki a fiatalságból ne töltött volna hosszabbrövidebbidőt városon. A papnak számolni kell ezzel smivel a városon nyert tapasztalatok olyan nagy befolyássalbirnak a falusi ember gondolatvilágának kialakítására,<strong>az</strong>on kell lennie, hogy a tájékozatlan, tapasztalatlanifjút ne tilalmakkal, óvásokkal lássa el, hanem jótanácsokkal arra nézve, hogy mit csináljon, hol töltseszabad idejét, mit lásson meg a városból, milyen szemszögbőlnézze a városi életet. E tanácsoknak tehát nemtiltó, hanem ajánló jelleggel kell birniok. S mivel ez amódszer sokkal nagyobb, alaposabb munkát igényel,mint <strong>az</strong> előbbi, <strong>az</strong> iskolát végzett falusi fiatalságnak —akár a továbbképző-rendszer alapján — tanfolyamokat,előadássorozatokat kell rendezni, melyek betekintéstnyújtanak a városi életbe, annak hasznos, érdemlegesrészére is felhívják a fiatalok figyelmét s amidőn mindentúlzás nélkül megfestik a város képét, kerülő módonértésére adják <strong>az</strong> óvásokat, <strong>az</strong> intelmeket is, melyeknek„miért?"-jeire szintén kimerítő felvilágosítást adnak.Ezt a falusi fiút, vagy leányt, ki a hasonlócélu felvilágosításokreálizmusával indul a városba, <strong>az</strong> újonnanszerzett városi barát nem képes elkápráztatni tapasztaltságával,jártasságával. Városon mind több olyan intézményalakul, mely felkarolja a városba özönlött falusiifjúságot s gondoskodik arról, hogy a vasárnapdélutániszórakozás tényleg hasznos, felfrissítő szórakozás legyen.A pap ajánlásával, irányításával <strong>az</strong> ilyen helyekre lehetbevezetni a fiatalságot, mely ez esetben a varosnak bizonyárainkább a jóhatását vinné h<strong>az</strong>a. A kezdeményezésmár megtörtént, most már csak a tapasztalatnak kell kialakítania<strong>az</strong>t a munkatervet, mely a szerény, de ugyanakkortürelmetlen, primitív igényeket kielégíti. Az, amitszem előtt kell tartani: olyan lehetőségeket kell nyújtania városon szolgáló falusi fiatalságnak, hogy <strong>az</strong> ittenszerzett tapasztalataival, elért sikereivel, otthon okvet-42
lenül alkalma legyen tekintélyt, elismerést szerezni.Nem olyan nehéz tehát a falusi ifjúság problémájaA papnak létkérdése, hogy <strong>az</strong>t a nemzedéket, mely nemsokáraátveszi a falu vezetését, visszahódítsa magának.Erre meg van adva a lehetőség akkor, amikor a hitoktatássala másik kidtur-szaktekintélynél sokkal kedvezőbb,rokonszenvesebb szerepet játszik a gyermek nevelésében.Azután következik <strong>az</strong> a pillatmt, melyet a legtöbbpap nem ragad meg: <strong>az</strong> utolsó iskolai év után következőidő, mely alatt a magát nagynak feltüntetni akarófiatal legénykét <strong>az</strong> egyik csapás a másik után éri,mert „lóg" a lenézett iskolás gyermekek és <strong>az</strong> őt semmibevevőfiatalság társadalma között. Ha a pap felkaroljae tettrekész, érvényesülni akaró gyerekemberekneka lelkesedését s <strong>az</strong> elkövetkező városi évekre alaposanfelkészíti őket, ugy kapja vissza ezt a fiatalságot avárosból, mint ahogy elengedte, sőt valóban helyes iránybantájékozott, a töbinél nagyobb kultúrával rendelkezőtársadalmat kap, mely tiszteli benne a városi kulturaügyvivőjét s megbecsüli saját helyzetét, melyben a papjóvoltából, továbbra is élvezheti <strong>az</strong> elhagyott város civilizációját,kulturáját.A pap állásfoglalása a falu közéletében.Eddigi fejtegetéseim arra irányultak, hogy megvilágítsama falu hangulatát a pappal szemben s amennyibenlehetséges, közelebb hozzam a falu két társadalomalkotóelemét: a népet és a falusi intelligenciát elsősorbanképviselő személyt, a papot. Amikor átvezettem apapot a három korosztály külön világán s rámutattamarra, milyen fontos feladat vár a falu vezetőjére <strong>az</strong>ifjúság nevelésében, még nem merítettem ki <strong>az</strong>t a kérdést:milyen álláspontra kell helyezkednie a papnak aniai és a maiból kinövő falu problémáival szemben?Azzal, hogy a pap foglalkozik <strong>az</strong> ifjúsággal, márbiztosította a maga számára a jövőt, sőt biztosította ajelent, a szülők jóindulatu támogatását is- Céljául ezekután <strong>az</strong>t kell kitűznie, hogy ezt a jóindulatot ne veszítse43
el valamelyik más ténykedésével, mely a mai vezető osztályiránt megnyilvánuló ellenszenvet — értsd: a pap általkidolgozott munkaprogram cserbenhagyását vonjamaga után.Melyek <strong>az</strong> ellenszenvet maguk után vonó ténykedések?Az egyszerű nép anyagiasan gondolkozik, amit tökéletesenmeg lehet érteni. A papnak tehát elsősorban<strong>az</strong>okat a pontokat kell elkerülnie, melyeknél <strong>az</strong> ö és anép anyagi érdekei találkoznak, sőt egymással szembekerülnek.Ennek alapján megállapíthatjuk: 1. A legtöbbnézeteltérésre <strong>az</strong> egyházi adó szolgáltat okot. Az egyházaknakvalamilyen módon változtatniok kellene <strong>az</strong>on arendszeren, mely a pap hatáskörébe foglalja <strong>az</strong> adószedőközeg ellenszenves feladatát. 2. A pap ne kivánjon anyagirészesedést, vagy javadalm<strong>az</strong>ást olyan üzleti vállalkozásból,(hiteláru-szövetkezet, közös bérlés stb.), melyeknekvezetését <strong>az</strong>ért bizták reá, mert nem találtaknála műveltebb embert. 3. A pap ne vállaljon olyantisztségeket, melyek Ítélkezéssel járnak (egyesületek elnökitisztségét, stb.). Ezekben <strong>az</strong> esetkben a pap Ítélkezésétmajdnem a „kiprédikálás" súlyával ruházza fel anép, mely a fentebb ismertetett rokonsági szolidaritásrévén ellenségeskedést fedez fel <strong>az</strong> ítéletben, ami arraindítja, hogy egységes frontot alkosson a vádlott védelmére— a pap ellen.A pap a g<strong>az</strong>dasági életben.Már említést tettem arról, hogy a nép nem nézi jóindulattal,ha a pap g<strong>az</strong>dálkodik. Kétségbe vonja, hogy atermelés terén is szaktekintély volna s <strong>az</strong>t hangoztatja:a pap végezze el a maga kötelességét s a földművelő emberdolgába ne kontárkodjék bele. Ez a mai hangadókosztályának felfogása. Ha a jövőre gondolunk s számbavesszüka lehetőségeket, a pap g<strong>az</strong>dasági tevékenységétbizonyos határok közé kell összevonnunk. Tekintettel kelllennünk elsősorban arra, hogy a g<strong>az</strong>dasági életben megnyilvánulónehézségek a kisg<strong>az</strong>dát <strong>az</strong> ésszerű g<strong>az</strong>dálkodásfelé vezetik, melynek egyik előfeltétele a szövetkezeti44
eszme megvalósulása. Ha a mezőg<strong>az</strong>daság magáéváteszi a szövetkezeti elveket, annak a szervnek, mely akisebb csoportokat egyetlen egységben összefogja, elsősorban<strong>az</strong> a feladata lesz, hogy a kisg<strong>az</strong>dák társadalmánakszakszerű g<strong>az</strong>dasági tanácsokat adjon. Abban <strong>az</strong>esetben tehát, ha életerős mozgalmak indulnak meg, melyeknépfőiskolákat, vagy legalább is rendszeres g<strong>az</strong>daságitanfolyamokat állítanak fel a kisg<strong>az</strong>da-közönségszámára, a papnak le kell mondania arról, hogy továbbrais ő maradjon a falu g<strong>az</strong>dasági szaktekintélye, ellenbenát kell vennie a közvetítő szerepét, aki ebben a minőségben— <strong>az</strong>zal a belátással, hogy a felállított intézményekoktatásai tökéletesebb formában szolgálják a földművelőnép érdekeit — <strong>az</strong>t a célt tűzte ki, hogy <strong>az</strong> emiitetteszmék számára, még megvalósulásuk előtt, népszerűségetszerezzen, <strong>az</strong>oknak szükségességét bebizonyítsa. Amezőg<strong>az</strong>daság válságán ma már csak a szövetkezeti elvköré tömörült szakemberek segíthetnek. A papnak tehátezt <strong>az</strong> elvet kell propagálnia s akkor nem irigységet,vagy éppen rosszindulatot, hanem kezdetben talán közönyt,később lelkesedést fog tapasztalni <strong>az</strong>ok részéről,akiknek megélhetésén ő — mind a mai tanácsadásaival,példamutatásaival, mind a jövő útbaig<strong>az</strong>ításával — könynyiteniakar.A pap és a politika.Az is fontos kérdés: részt vegyen-e a pap a politikaiéletbenfHa csak a jelen helyzetet venném számba, gondolkozásnélkül megállapítanám: bátran részt vehet, mert ag<strong>az</strong>dasági bajokkal küzdő nép elfásultan hátat fordította politikának, ezek iránt a kérdések iránt mindenfogékonyságát elveszítette, a kenyérkeresés gondjai közepettemég megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, ha apap magára vállalja a politikai állásfoglalás gondját. Anép számára régen csak játék, virtuskodás volt a politika(mondhatom ezt, mert a nép politikai ténykedése a nagyhűhóval megrendezett választási csatározásokban merültki). Ma, amikor nincs kedve, sem anyagi tehetsége,45
hogy a politikai színjátszásban szerepet vállaljon, gondolkozásnélkül követi a papját, vagy <strong>az</strong>t, aki ilyen irány- jban megkörnyékezi. A jövőben, ha a g<strong>az</strong>dasági helyzetjavulásaval a politikai élet is felépül népszerűtlenségé- jbői, a papnak nagy hivatása lesz: ki kell alakítania afalu uj közfelfogását a politikáról s el kell érnie, hogya nép ne megszokásból, hanem meggyőződésből legyenpártfogója annak <strong>az</strong> eszmének, melyet ő a közszellem irányitója,hirdet. Hogyan érheti ezt el? A papnak közbülkell állania a politikai tényezők és a nép között. Hogy apolitikához fűzött reménységek megőrizzék a realitásszinvonalát, s hogy ne okozzanak kiábrándulást, alapostájékoztatást kell nyújtania, mely a valódi értékre szállítjale <strong>az</strong> ideiglenesen megszorult politikai tényezőkszemfényvesztő Ígéreteit. Ha ezt teszi, a helyzet helyesmegítélése hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nép ne <strong>az</strong>ona véleményen legyen: „a politika <strong>az</strong> urak dolga", vagy,hogy kiábrándulásának ne ilyen fői-mában adjon kifeje- 3zést: „nekünk csak addig járnak kedvünkben <strong>az</strong> urak,amig szav<strong>az</strong>atainkra szükségük van". A papnak közbülkell állania s enyhítenie kell hol <strong>az</strong> egyik fél tulbuzgó- ,ságán, hol a másik fél irreális elképzelésein, igényein, jCsak ez lehet <strong>az</strong> <strong>az</strong> állásfoglalás, mely biztosítja a köl- jcsönös megértést a pap és a hívei közöttt s amely nemvezet arra, hogy a nem teljesített ígéretekért a politika Jhelybeli exponensét, a papot vonják felelősségre.Ezek <strong>az</strong>ok a munkakörök, melyekben a pap hiva- jtását teljesíteni köteles. Mielőtt a kérdés tárgyalását be- ]fejezném, meg kívánom jegyezni: <strong>az</strong> a körülmény, hogya pap személyében kizárólag egy ember-közösség világivezetőjét láttam, nem <strong>az</strong>t jelenti, hogy ige-hirdető, val- ;lás-képviselő hivatását másodrangunak tartom. Csupán<strong>az</strong>t tartottam szem előtt, hogy <strong>az</strong> én írásom szociológiai jirányban halad, nekem tehát a pap személyében is csaka világi társadalom egyik vezetőjét kell tanulmányoz- jnom, anélkül, hogy a teológia ösvényeire lépnék, melyek,nálunk Erdélyben, egy ponton tul sajnos négy felé ;ág<strong>az</strong>nak.46
A falu nőtársadalma.Kétségtelenül sok ig<strong>az</strong>ság van abban a tréfás megállapításban,hogy a falu közvéleményét, „a falu száját"<strong>az</strong> asszonyok jelentik. Az egyhangú, eseménytelen élets a gyakori alkalom a sovány hirek kölcsönös kicserélésére,hozzájárul ahhoz, hogy a falu asszonytársadalmánakuniformizált véleménye alakuljon ki, melyet a nagyobbbeszélőtehetség, beszélőkedv alapján el tud fogadtatni<strong>az</strong> inkább szófukar férfiakkal is. (Nem határozott,hanem észre nem vehető formában).Ez a körülmény arra indit, hogy foglalkozzam a falusinői társadalom vizsgálásával is s hogy rámutassakarra: hol kell, hol lehet ennek a hangadó közösségnek <strong>az</strong>irányításába befolyni!Az iskolás leánygyermek éppen <strong>az</strong>t a nevelést kapja,mint a fiu. A két nem műveltsége, életfelfogása tökéletesenmegegyeznék, tehát a pap megmaradhatna mind akét csoport vezetőjének, ha a mai körülmények nem kényszeritenék arra <strong>az</strong> ifjúságot, hogy fiatal éveiből városontöltsön jónéhányat.A városra került falusi leány- és legénytársadaloméletkörülménye teljesen megváltozik s e változás szakadástvon maga után a két csoport között. Ez <strong>az</strong>onbancsak a faluba való visszatérés után jut kifejezésre.Miben áll <strong>az</strong> életkörülmények megváltozása!A szolgálatba álló falusi leány bekerül egy városicsalád környezetébe, légkörébe. Egy idő után a legtöbbesetben olyan viszony fejlődik ki a háziasszony és a szolgálóleányközött, melynek természetes következménye,hogy a megfigyelő ösztönnel bőven megáldott falusileánynak alkalma nyilik mélyebb betekintést nyerni <strong>az</strong>uri család életébe. Megfigyelései során izlése bizonyosmértékben hozzáalakul <strong>az</strong> urakéhoz, igényei hozzánőneka városi élethez.Milyen környezetbe kerül a szolgálatba álló falusilegény? A városi élet kényelmeiből semmit sem kap. Továbbrais nehéz, testi munkát végez, a nap legnagyobbrészét kivül tölti a házon, munkaadójával csak akkor47
érintkezik, amikor <strong>az</strong> a munkát, <strong>az</strong> elvégzendő feladatotjelöli ki.Vegyük észre a különbséget: a legény, ki odah<strong>az</strong>a, haa közéletben nem is, de apjának házatáján már bizonyostekintélynek örvendett, szolgasorba kerül, mely csak ellenmondást,dacot nevel bele a követelődző munkaadóvalszemben. A cselédleány, ki odah<strong>az</strong>a senki sem volt, mertcsak nyűgnek tekintették, előbbi sorsához képest fényeskörnyezetbe kerül, hol önkéntelenül kialakul bene <strong>az</strong> őtkörülvevő világhoz való hozzáhasonulás vágya.A két csoport h<strong>az</strong>akerül a faluba. A legény, kit elkeserített<strong>az</strong> a tapasztalat, hogy <strong>az</strong> urak benne csak a nyerserőt értékelték s csak <strong>az</strong>t akarták minél jobban kihasználni,megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy újra asaját földjét müveiheti, anélkül, hogy parancsszóra tenné.Más hangulat fogja el a leányt. A h<strong>az</strong>aérkezés utánugy érzi, hogy ig<strong>az</strong>sagtalanság történt vele, hogy ő, „kifinomult"Ízlésével, a falusi élet lehetőségeiből kinőttigényeivel „jobb sorsra érdemes". Minden családban,melynek körébe visszatért a városon szolgáló fiatal leány,hosszú ideig minden nevelési törekvés arra irányul, hogy<strong>az</strong> elégedetlenkedő leánynak kiverjék a fejéből a városonfölszedett bolondságokat. Ha ez nem sikerül s sor kerülarra, hogy <strong>az</strong> urak szolgálatában s a katonai évek alatteldurvult, <strong>az</strong> urak iránt elkeseredett fiatalember házasságotköt a városi élet finomságai után sóhajtozó leánynyal,előttünk áll a leggyakoribb válási ok, melyet vagya fiatal asszony indit meg goromba, kegyetlen férje ellen,vagy a fiatal g<strong>az</strong>da, aki a feleségének „urhatnámságát",„prédaságát" hozza fel inditó okul.Az intelligens falusi nő szerepe.Az elmondottakból kiemelem a visszatérő falusileány megrajzolt alakját s megállapítom: figyelemmelkell lenni arra, hogy ez a leány mit hagyott ott a városon,mert <strong>az</strong> után fog vágyakozni falujában is. Keresnifogja <strong>az</strong> uri családdal való érintkezést, keresni fogja <strong>az</strong>intelligens háziasszonyt, kivel elbeszélgetve visszaképzelhetimagát régi környezetébe.48
Csak ez lehet <strong>az</strong> oka annak, hogy a városon szolgáltfalusi leány visszatérése után már nem a régi vezetőjét,a papot keresi fel, hanem a háziasszonyt: a papnét, vagya falu más intelligens uriasszonyát. Nyilvánvaló, hogyez a jelenség nemhogy szomorú volna, de sokkal biztatóbbannál, mely a városból h<strong>az</strong>atért legény továbbiorientálódását illeti. Ebben <strong>az</strong> esetben, amint mondottam,a leány határozott rokonszenvvel, <strong>az</strong>zal <strong>az</strong> érzéssel közeledika falu uriasszonya felé, hogy ö hozzá tartozik, hogyő közelebb áll <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> légköréhez, mint ahhoz,mely a viszontlátott család körében uralkodik.A papné, vagy a falu intelligens asszonya tehát nagyonsokat tehet férje, illetve <strong>az</strong> intelligenciához valóközeledés érdekében: felkarolhatja a közeledőt, megszervezhetia maga körét, melye <strong>az</strong>tán ugy irányithat, ahogyjózan belátása s a nőknél igen gyakran észlelhető praktikusérzéke diktálja. Az úriasszony tanácsai minden esetbenmeghallgatásra fognak találni, valószínű tehát, hogyidővel s gondosan palástolt törekvéssel <strong>az</strong>t is el lehetérni, hogy a leendő feleségek, anyák körében a faluvalvaló együttérzésre, a helyzet józan megítélésére is sorkerüljön. Fő a szervezés előmunkálata, mely, eltekintveattól <strong>az</strong> októl, melyre hivatkoztam, más tekintetben is,sokkal könnyebben megy a falu nőtársadalmában, minta férfiak körében. A falu nőinek megszervezése pedig sokatjelent a mi kérdésünk megoldásának szempontjából,mert tekintettel kell lennünk arra, amit fentebb mondottam:a falu asszonyainak véleményétől nagy mértékbenfügg <strong>az</strong> általános közhangulat kialakulása.A tanitó helyzete a mai magyar faluban.Azokban <strong>az</strong> országokban, melyekben a közoktatásnyelve megegyezik <strong>az</strong> állam, illetve <strong>az</strong> államalkotó elemnyelvével, a népnevelés nagyobb fele hivatalosan a tanitóhatáskörébe tartozik. E feladatnak <strong>az</strong> erdélyi magyarlaktafalvak tanitói csak részben, vagy egyáltalábannem tudnak eleget tenni. A csak románul beszélő tanitó<strong>az</strong> iskola épületén kivül megszűnik a falu társadalomalkotóeleme lenni. A pap nem tud értekezni vele, de49
nem is kivan, mert nem tudja "megítélni, hogy jó, vagyrosszindulatú s ezért inkább <strong>az</strong> utóbbit teszi fel. Érdekesmegfigyelni, hogy a legtöbb esetben a falu miért érez ellenszenveta románul tanitó, de magyarul beszélni tudóállami tanítóval szemben. A román nemzetiségű tanitórendszerint nem a magyar intelligenciával érintkezik, hanema hatóságokkal, vagy a hatoságot képviselő jegyzővel.A jegyző személye pedig, különösen <strong>az</strong> utóbbi időben,annyira ellenszenves lett a falu előtt, hogy ebből ahangulatból még a vele érintkező tanítónak is bőven kijutFeltéve <strong>az</strong>t a ritka esetet, hogy a pap és <strong>az</strong> államitanitó társadalmi munkássága között nincs különbség, afentemiitett ok mégis elegendő arra, hogy a falunak minda fiatalsága, mind a felnőtt korosztáilya a tanítóvalszembeálljon.Az ellenséges hangulatról nem lehet szó természetesen,ha a tanitó magyar nyélven tanit, vagy éppen egymagyar egyház szolgálatában áll. Sokat <strong>az</strong>onban ilyenminőségben sem tehet. Ha felekezeti tanitó helyzetét vizsgáljuk,el kell ismernünk, hogy <strong>az</strong> állam olyan súlyoskötelezettségekkel terheli meg, a nyelvtanítás terén olyannagy feladat elé állítja, hogy <strong>az</strong>onkívül a köz érdekébenmajd semmit sem képes tenni. A megterheléshez ma ínéghozzájárul <strong>az</strong> állam tulszigoru, gyakran rosszindulatúellenőrzése is, mely állandóan <strong>az</strong> elbocsátást, <strong>az</strong> áthelyezést,vagy <strong>az</strong> iskola bezárását helyezi kilátásba, ami magátólértetődőleg, a legnagyobb óvatosságra inti a magyar tanítót.Elmondottam már, hogy miért tartom kétségbeejtőnekezt <strong>az</strong> állapotot. A pap, ha előzetesen felkészültreá, el képes végezni <strong>az</strong>t a munkát is, amelyet a tanitónem tud, nem akar, vagy nem mer magára vállalni. Afalu tanítója, ha jóindulattal akar viseltetni a magyar érdekekiránt, akkor cselekszik a leghelyesebben, ha a papnakszabad kezet enged a gyermekek vallás-erkölcsi, vagynemzeti nevelésében. Ebben <strong>az</strong> esetben a gyakori háborúskodásis megszűnik, mely régebben több-kevesebbnyíltsággal folyt a hatáskörük felett vitatkozó pap és tanitóközött s amely a falut két külön táborra osztotta.50
A falusi <strong>intelligencia</strong> többi képviselője.A papon és a tanítón kivül még megemlékezhetnémsok emberről, ki a falu közéletében szerepet játszik. Tekintettel<strong>az</strong>onban arra, hogy ezek a személyek nem általános,nélkülözhetetlen tényezői minden falunak, megelégszem<strong>az</strong>zal, hogy ezt a csoportot két különböző szempontbólemlitem meg.Az állam hivatalos képviselői: a jegyzők s más hivatalosszemélyek távol állnak attól a gondolattól, hogya néppel <strong>az</strong> előíráson kivül is foglalkozzanak. A népben<strong>az</strong>t <strong>az</strong> anyagot, <strong>az</strong>t <strong>az</strong> elemet látják, melyet nekik ellenőrizniökkell, tehát a tekintély megőrzése végett állandóantartózkodnak attól, hogy a falu lakossága bennükbizalmas jóakaróját lássa. Az ő államot képviselő szerepükannyira különbözik, sőt gyakran szembenáll a népérdekeivel,hogy a nép nem is vár tőlük semmi barátságos,jóakaró megnyilatkozást. A nép körében már régkialakult a rossz vélemény a falu potentátjairól, a kiélezetthangulat, melyen segíteni alig lehet, valószínűlegegyszer s mindenkorra változatlanul megmarad.Sok faluban egész társadalom él, mely a falu kérdéseitegyáltalában nem ismeri, vagy csak annyira ismeri,hogy fogalmai megegyeznek a városi lakosságnak a néprőlalkotott véleményével. E csoportba tartoznak <strong>az</strong>ok,kik nem szívesen élnek falun s csak hivatásuk helyhezkötöttségetartja vissza őket a kényelmesebb városi élettől(orvosok, vállalatok vezetői stb.), vagy <strong>az</strong>ok, akik csakbizonyos időközökben látogatnak el falusi otthonukba,s akkor is inkább csak maguknak élnek, a néptömegéből csak „a személyzef'-et ismerik. Ezekneka néphez való viszonyát szükségtelen külön fejezetbentanulmányozni, mivel a kölcsönös hangulat teljesenmegfelel annak, mely a falu és a város lakosságaközött áll fenn.A falu nagybirtokosa <strong>az</strong>onban gyakran uj utakratért. A megváltozott idők helyes meglátásokra vezettek,ami abban nyilvánul meg, hogy némely falu müveit g<strong>az</strong>dájaélére áll a falu társadalmának s készséggel nyújt51
felvilágosítást, sőt gyakran tényleges segítséget a megszorultfalusi embernek. Bár minél szélesebb körben elterjedneez a szellem, bár minél több nagy birtokos márjég megszívlelte volna <strong>az</strong> alább idézett sorokat: „Legjobbmegoldás lenne, ha maga a falu birtokosa állana a g<strong>az</strong>dakörélére. Mennyi keserű ellenségeskedés lenne <strong>az</strong>zal ki'küszöbölhető, ha önzetlenséggel és szociális érzékkel megáldottbirtokos osztályunk lenne s ha lenne nép, mely <strong>az</strong>ilyen nemes gondolkozású birtokost szeretettel venné körül.Jól tudom, hogy <strong>az</strong> agrárreform harcok rengetegméreganyaga erjed még ma is némely faluban, de a nagyütközet lezajlott már. A birtokos ott áll vagyona roncsaiközött, a kisg<strong>az</strong>da tehetetlenül vergődik, g<strong>az</strong>dasági szerszámokés állatállomány nélkül. Az egyiknek garmadaszámrarozsdásodik udvarán <strong>az</strong> eke, malomba kerül legszebbvetőmag gabonája, vágóhidra a tenyészállata, üresmagtárak, kukoricagóréjának fedele beomlott, fala düledezőben.Az uj birtokosnál hiányoznak mindezek. Nincsjó ekéje, tenyészállata, vetőmagva és közös magtára. Azagrárreform harcnak csak legyőzöttjei vannak, nincsenekgyőzői. Ma keserűen kérdezi a régi és uj földbirtokosegyaránt: Ki tettel Miért tették ezt velünk? Béküljetekki egymással magyarok. Az a nemesebb, a jobb,<strong>az</strong> ig<strong>az</strong>ibb magyar közületek, ki először nyújt békejobbot.Szeretem hinni, hogy akadni fog néhány ilyen birtokos-" 1•Amikor a mai erdélyi falu belső társadalmát ismertetem,nem hagyhatom figyelmen kivül egyfelől a vagyonszerinti tagozódást, másfelől <strong>az</strong>t a körülményt,hogy <strong>az</strong> erdélyi falunak gyakran különlegs szint ad ahárom nemzetet képviselő lakosság magatartása.* Dr. Nagy Endre: A g<strong>az</strong>dakörök szervezéséről és vezetéséről9-10 old.52
A vagyon.A mai áldatlan g<strong>az</strong>dasági helyzetet szem előtt tartvaa nép társadalmát csak két csoportra kellene felosztanom:a szerencsések csoportjára, kik ugy g<strong>az</strong>dálkodtak,hogy nem keveredtek adósságba s <strong>az</strong> adósok csoportjára,kik, ha tekintélyes vagyonnal is rendelkeztek <strong>az</strong>előtt, nagyobbbefektetések, rossz időben kötött vásárlás, vagy eladáskövetkeztében tönkrementek s most birtokaik mellettis elboruló szemmel néznek a jövő elé.Nem lehet <strong>az</strong>onban állítani, hogy a falu társadalmaennek a figyelembe vételével vonná meg osztályainak határait.A kívülről fenyegető veszedelem ellen ugy védekezik,hogy dacosan, csak <strong>az</strong>ért is fenntartja a régi jóg<strong>az</strong>dáknaka hírnevét, tekintélyét 8 ha annak létalapjaalá is van ásva, a szánalom ugy nyilvánul meg <strong>az</strong> elesettember iránt, hogy <strong>az</strong> bár legalább a falu közéletében neérezze lassú elsülyedésétA falu lecsuszottjai, egészen addig, amig a katasztrófabekövetkezik, nem veszítik el ugy társadalmi súlyúkat,mint ahogy <strong>az</strong> városon tapasztalható. Tévedés <strong>az</strong>thinni, hogy <strong>az</strong> eladósodott falu társadalma megbomlott,hogy <strong>az</strong> osztályok tagozódása a betáblázott adósságok figyelembevételével történik. Ha a megoszlásnak nincsis meg sokszor a reális alapja, a nagyg<strong>az</strong>dák, kisg<strong>az</strong>dákés zsellérek csoportja szinte változatlanul a régi.A falusi társadalom belső viszonyát sokan ugy ismertetik,hogy <strong>az</strong>t <strong>az</strong> állandó irigykedés és viszálykodásbontja sokfelé. Ez többé-kevésbbé megfelel <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>ságnak,<strong>az</strong>onban a belső villongás okát abban keresik, amia városi társadalom egységét bontja meg: <strong>az</strong> osztályharcban.Ez a megfigyelés a földművesek társadalmáranézve nem helyes. Ahány példára hivatkozhatom, mindegyiknéla következőket kellett megállapítanom:A viszálykodás nem <strong>az</strong> osztályok között folyik, hanem<strong>az</strong> egyes osztályok belső életében külön-külön. Akisgada a nagyg<strong>az</strong>dában ideálját látja, kit megközelítenitörekszik. Haragosa ellenben annak a kisg<strong>az</strong>dának, kinekez már jobban sikerült, ki a célt jobban megközelítette,53
mint ő. Az irigység, a harag nem a másik osztály tagjaellen Irányul, hanem a közeli rivális ellen, ki közbül álla mai helyzet és a kitűzött cél között, melynek eléréséthátráltatja. A nagyg<strong>az</strong>da ,,földéhség"-éből szárm<strong>az</strong>ik anagyobb baj, mely később társadalmi jelenségként mutatkozik.ő is, természetesen, arra törekszik, hogy vagyonátgyarapítsa. Az akadályt ebben <strong>az</strong> esetben a másiknagyg<strong>az</strong>da, a földvételnél és minden gyarapodási lehetőségnéljelentkező konkurrens állítja, föl, tehát a harag isellene irányul. A versengők között folyó küzdelem igyválik <strong>az</strong>zá a tünetté, mely <strong>az</strong> osztályharc látszatát kelti:a két haragos nagyg<strong>az</strong>dának <strong>az</strong> alsóbb rétegekben megvannaka rokonsági kapcsolatai, vannak „hivei" és „jóemberei",kik magukévá teszik a vezér sérelmét s szembefordulnaka másik vezető táborával. Nyilvánvaló tehát,hogy nem osztályharcról van szó, hanem pártharcrót, melyet elsősorban érzelmek fűtenek, de nem társadalmiig<strong>az</strong>ságtalanságok.Az osztályharc képviselője a falusi földtelen ember.Az ő ellenszenve már nem a közvetlenül előtte álló másikföldnélküli ellen irányul, nem is a kisg<strong>az</strong>da ellen, hanema nagyg<strong>az</strong>da, tehát a munkaadó ellen. A földtelen embernem földműves, hanem földmunkás. A falu közéletébenéppen ugy nincsen szerepe, mint a városi polgári társadalombana proletárnak, ennek lehet tulajdonitani, hogyjórészt ez utóbbinak <strong>az</strong> elveit vallja. Az általános elszegényedésselmind nagyobb lesz a száma, ami majd csakakkor fog katasztrofálissá válni, amikor a falu földművelőileépítik g<strong>az</strong>daságaikat s a nyári munka-alkalom ismegcsappan.A pártharc fogalmát <strong>az</strong>ért kívántam hangsúlyozni,mert a falusi g<strong>az</strong>datársadalom és a falusi <strong>intelligencia</strong>között fennálló viszonynál <strong>az</strong> a fő mozgató erő. A papnakrendszerint nem a kisg<strong>az</strong>dák, vagy a nagyg<strong>az</strong>dák <strong>az</strong> ellenségei,hanem a „Felvég", <strong>az</strong> „Alvég" a ,.Kis ucca". a„Nagy ucca" stb.954
Az erdélyi vegyes Iakóju falu.Azt tapasztaljuk, hogy a vegyes lakosságú falvakmagyarsága rendszerint sokkal öntudatosabban áll anemzeti érdekek védelmére, mint <strong>az</strong> erejében elbizakodottmagyar vidékek lakossága. A legtöbb helyen mintaszerűa több nemzet között élő magyar falusi emberneka társadalmi szervezete, ami érthető is, hiszen védekezésrealakult és nem kedvtelésből. A faji büszkeség versengésrevezet: melyik tud többet felmutatni! Ennek következtébena faji kultura is jobban kidomborodik s továbbmegőrzi régi, a másik nemzettől megkülönböztető jellegzetességeit.A falu jelenti <strong>az</strong>onban <strong>az</strong> államhatalom alapját. Atöbbségi <strong>intelligencia</strong>, mely előtt magas célok lebegnek,nem tűrheti, hogy a nagy tömeg saját érdekeit nemzetiségikülönbség nélkül, egyöntetűen védje. A kormány-politikaképviselői kitűzik programmjukba a más nyelvetbeszélő falusi lakosság elnemzetietlenitését. A kifinomultelnemzetietlenitő módszereknek a célbavett nép a magagyámoltalan egyszerűségében nem tudna ellnállni, tehátsorompóba kell lépnie a kisebségi intelligenciának,így kialakul <strong>az</strong> ellenségeskedés hangulata, mely a falubanannak köszönheti megszületését, hogy a vezető osztályoka feje fölött — ő érette — össze-összezördülnek.Ha figyelemmel kisérjük a vegyes Iakóju falvak társadalmánaknemzetiségi alapon történő megh"sonlásaít,kivétel nélkül megállapíthatjuk, hogy annak <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong>valamelyik képviselője volt <strong>az</strong> értelmi szerzője, denem maga a nép, a falu társadalma. Az összetűzésre leggyakoribbalkalom a községi elöljáróság megválasztása- %nál nyilik. Vájjon hányszor végezhette el ezt a falu külsőbefolyás, sugalm<strong>az</strong>ás, vagy éppen külső kényszer nélkül 1 ?Ellenbon amikor magára marad a nép, a román falusiember bizonyára nem <strong>az</strong>ért megy el a magyar népünnepélyre,vagy kulturális előadásra, hogy <strong>az</strong>t megzavarja,hanem <strong>az</strong>ért, mert megbecsüli éppen a kultúrát s mertarra gondol: ilyent ő is majd rendezni fog. érdemes tehátmegfigyelni, hogyan lehetne a versenytársat túlszárnyalni.55
A VAROS TÁRSADALMA ÉS A FALUFeladatomnak nehezebb, fontosabb felét képezi annaka kérdésnek a vizsgálása: hogyan lehetne a -várostés a falut közelebb hozni egymáshoz?A kérdést nem tárgyalhatom <strong>az</strong>zal a részletességgel,melyre <strong>az</strong> előbbi fejezetben törekedtem. A pap, a tanitóés a falusi intelligenciának többi tagja együtt él a néppel,többé-kevésbé igyekszik megismerni a falu közszellemét,mivel erre már elvállalt hivatala is kötelezi. A városi<strong>intelligencia</strong> előtt <strong>az</strong>onban ismeretlen a falu és ismeretlenannak legtöbb problémája.Bár a nép általánosít s a város társadalmát jórészta környezetében élő <strong>intelligencia</strong> magatartásán keresztüligyekszik megismerni, <strong>az</strong>t tapasztaljuk, hogy a várostársadalmával szemben sokkal bizalmatlanabb s meg vangyőződve arról, hogy a városi urak nem jóakarói a Falusiembernek.Ha e félelemnek, tartózkodásnak <strong>az</strong> okát megtaláljuks <strong>az</strong>on segíteni tudunk, a nagy problémát: a két társadalomelszakadásának kérdését szinte maradék nélkülmegoldottuk. Megkísérlem ezt a feladatot közelebb vinnia megoldáshoz.Már szó volt arról, hogy a falut és várost eddig kizárólagmateriális kapcsok fűzték össze. A két csoporttalálkozási helye <strong>az</strong> üzletkötések szintere volt, melyencsak a kereslet és kínálat kimért hangjai találkoztak anélkül,hogy <strong>az</strong>okat bármilyen érzelmi kapocs enyhítettevolna.Két jelenség játszott közre abban, hogy ez <strong>az</strong> érintkezésnem ment át a modern kereskedelem méltányosabbalakjába, hanem a mai napig megtartotta kezdetlegesformáját: a kölcsönös becsapásra irányuk? törekvést. Azegyik igen fontos jelenség abban nyilvánul meg, hogy akét üzletkötő fél, a falu és a város termelői és fogyasztóia kereskedelmi képzettség terén már rég nem egyenlők.A város <strong>az</strong> idők folyamán mind jobban magáévá56I.
tette a kereskedelem szellemét s ezen a téren a képzettségnek,a műveltségnek mind magasabb fokát érte el.A falu ugyanakkor megmaradt elsősorban termelőnek scsak másodsorban lett közvetítő, ami maga után vonta<strong>az</strong>t, hogy teljesen elmaradt a mai nagyszabású üzletkötésekformáitól, szellemétől. A falusi ember érzi ezt. Tudja,hogy nem felkészült üzletember és ennek következtében— a legtöbb esetben jogosan — felteszi, hogy a nagyobbtapasztalattal dolgozó városi ember kihasználja járatlanságáts minden kereskedelmi ügylet lebonyolítása alkalmával(fizess, hogy tudásommal rendelkezésedre álljak,— adj keresményedből, hogy fizetni tudjad városi, államikötelezettségeidet stb.) arra törekszik, hogy becsapja.E feltevés jogosultságát éppen a második jelenségindokolja. A városiak egymás közt való adás-vételi ügyleteinekkezdetleges célját, a becsapásra irányuló törekvést,méltányosabb formák közé szorította <strong>az</strong> a körülmény,hogy <strong>az</strong> üzletfelek ugyanakkor egy társadalmi közösségnek(a városi társadalomnak) a tagjai is, melybenalkalom nyilik <strong>az</strong> ismeretség-kötésekre, arra, hogy <strong>az</strong>üzletfelek a hivatalos kereskedelmi érintkezésen kivül istalálkozzanak, egymást megismerjék. Barátságok, közösérdekeltségek fejlődnek ki, melyek már bizonyos szociális,humánus szint adnak a materiális üzleti szellemnek.Ez a finomabb humánum hiányzik <strong>az</strong>on a piacon,melyen a falu és a város találkozik. Két egymástól különbözőgondolatvilág, életcél kerül szembe egymássalés ez a különbség olyan nagy, hogy a városi ember nemtartotta eddig érdemesnek, a falu népe pedig nem voltképes komolyabb tanulmány tárgyává tenni a másik félvilágát <strong>az</strong>zal a céllal, hogy <strong>az</strong>t megismerje, megértse.Mivel a mai helyzet ugy alakult, hogy a városi intelligenciának<strong>az</strong> intellektuel osztály megnövekedése folytán,a falu népének pedig a nagy nyomorúsága, magárahagyatottságakövetkeztében szüksége van a kölcsönöstámogatásra, elkövetkezett <strong>az</strong> <strong>az</strong> idő, amikor a helytelenmegítéléseket, ballépéseket el kell tüntetni s a hangulatotlegalább olyan barátságossá tenni, amilyen a falubanjelenleg szemben álló városi társadalom egymás mellett57
élő és dolgozó egyedei közt uralkodik.E cél érdekében <strong>az</strong> emiitett két hiányt kell pótolni:oda kell hatni, hogy a felkészültség egyenlőtlen erőviszonyaia falu g<strong>az</strong>dasági megszervezésével, kioktatásával aváros műveltségszintjéhez fejlődjenek, másfelől pedig:meg kell teremteni, illetve elő kell segíteni a törekvést,mely meghonosítja a falu és a város kölcsönös viszonyábana szociális, humánus szellemet, melyre — amint mondottam— a magánéletben (és nem a hivatalos érintkezésalatt) történő ismerkedés nagy befolyással van.Ez a jövőben kiépítendő közös munka elsősorban <strong>az</strong>ifjúság feladata. Az ifjúságnak kell arra törekednie,hogy a jövő társadalmát uj alapokra helyezze. A munkamegkezdése előtt <strong>az</strong>onban meg kell ismerkednie a kétvilágnak, mert a helyzet ismerete nélkül mind a két oldalonfélreértések, helytelen megítélések hátráltatják avégcél elérését, melyek csak annak tulajdonithatók, hogya falu Embere és a város Embere még nem találkozott.VII.AZ UJ CÉLKITŰZÉSEKE tanulmány olvasói között lehetnek olyanok is, kikszünetlenül erre a kérdésre várják a feleletet: <strong>az</strong> altruizmusonkivül, mely szép, nemes érzelem, milyen meglátásokkell, hogy ösztönözzék éppen a mai kor nem ideális,hanem reális lelkületű ifjúságát <strong>az</strong> uj célkitűzések elérésére?És általában: melyek ezek <strong>az</strong> uj célkitűzések, mibenkülönböznek a régiektől!E kérdést már sokan feltették és megtörtént, hogya felelet igy hangzott: a kisebbségi tanuló ifjúság előttkilátástalan jövő áll. Az elhelyezkedésnek sok helye számára.el van zárva s igy valószinii, hogy mint kiképzettnemzedék, csak a már nagyszámú szellemi proletáriátustáborát fogja még nagyobbá tenni. Egyetlen lehetőség,mely enyhitene a kilátástalanságon: fel kell keresnie afalut, ahol bizonyára akad még eddig fel nem fedezett el-58
helyezkedési lehetőség, kereseti forrás.Ez a gondolat nem uj: a nyugati államok nagymértékűgyarmatpolitikájára emlékeztet, mely a felfedezettuj területeknek „kulturát" akar vinni, de szolgálataiérttekintélyes kárpótlást követel.Nézetünk szerint <strong>az</strong> ifjúságot nem <strong>az</strong> üzletkötésnekeme régi szelleme kell, hogy munkájában sarkallja. Törekvéseivelnem <strong>az</strong> egyéni, hanem a kollektív fejlődéscéljai felé kell haladnia, ami munkásságánaknem <strong>az</strong> egyéni, nem is <strong>az</strong> osztály, hanem a fajfenntartásjelentőségét adja.Az uj falu-munkának nem <strong>az</strong> a célja, hogy a falutársadalmában biztos anyagi alapokon nyugvó hátteretkeressen a jövő intelligenciája számára. Van kérnivalója a falutól, de cserében a segélynyújtásért elsősorbantársadalmi és kulturális támaszt keres s csak<strong>az</strong>után g<strong>az</strong>daságit.Társadalmi téren ez a falumunka <strong>az</strong>t célozza, hogya falusi népi rétegeket bekapcsolja a társadalom szerveséletébe s mind a város, mind <strong>az</strong> <strong>intelligencia</strong> társadalmátfelfrissítse a fajiságot jobban megőrző nép tömegével.Olyan társadalom kiépítésén dolgozik, melynekközpontja a nép, melyben minden ő érette és ő miattatörténik. E célkitűzésre nem <strong>az</strong> altruizmus vezette, hanema magyar fajiságát menteni akaró, a magyar erőkérvényre juttatására irányuló törekvések.Áz erdélyi városok magyar lakossága mind többetvészit régi súlyából. A hivatalnok-osztály előbb-utóbba többségi nemzet tagjaiból fog állni, <strong>az</strong> ipar és kereskedelema nehéz viszonyok között kevéssé gondoskodha-4ik kellőképpen arról, hogy osztályának régi tekintélyét<strong>az</strong> utánpótlásra szolgáló fiatalabb nemzedék kiképzésévelbiztosítsa. A magyar társadalom faji jellegét tehátcsak a magyar nép támaszthatja alá, ezért szükséges afalunak a jelentőségét mind jobban kiemelni s arra törekedni,hogy a kisebbségi közösségben számarányánakmegfelelő tényezővé váljon.Az uj célkitűzések irányitói méltán várják a városkulturális megújhodását is a falutól. Minden öntudatos59
nemzet büszkén hivatkozik faji jellegzetességeire, melyeksajátos faji kultúrájában jutnak érvényre. A magyarfaji kultura hosszú időn át ismeretlen volt, mertmár megnyilatkozásai elején idegen kulturával nyomtákel s <strong>az</strong>óta hosszú évszázadokon keresztül a városok idegennemzetiségű polgárainak idegen kulturája számárakellett tért szorítania. Hosszú volna annak a folyamatnaka leírása, mely a magyar városok kulturáját nemzetközihatásokkal ostromolta s végül hontalan, talajtalanvárosi kulturát teremtett. De ugyanakkor joggalállapithatjuk meg, hogy <strong>az</strong> idegen befolyás kevésbéérintette a falut, mely ennél fogva ma a fajiság, a fajikultura szilárd képviselője.A magyar fajiság önállósítása tehát csak a népenkeresztül történhetik. A magyar népi zene felkarolásapéldául olyan eredményekre vezetett, melyekre ma <strong>az</strong>egész magyarság büszke. (Bartók, Kodály). Ha a mii vészetektöbbi ágát is majd a népi sajátosságok fogják ujformába önteni és uralni, akkor a magyarság, mint faj,sikeres érvényesülést teremt magának a többi fajok versenyében.Az uj falu-munka céljait igy lehet összefoglalni:A falut fel kell emelni elesettségéből, elhagyatottságából,mivel a falu népének mind társadalmi, mind ktdturális,mind g<strong>az</strong>dasági téren újjáteremtő hivatása van.A felemelés, a segélynyújtás ne intézmények, kisebbközösségek részéről történjék, hanem <strong>az</strong> intól licenciaközszellemének, — melyet eddig a falu iránt tanúsított— a megváltoztatásával. Mivel a régi közszellem tájékozatlanságból,a falu kérdéseinek nem ismeréséből szárm<strong>az</strong>ott,nevelni kell olyan intelligenciát, mely a falukérdéseit mind elméletben, mind a gyakorlatban végigtanulmányoztas ennek következtében észrevette, hogyhivatása milyen fontos lesz, ha erőit, képességeit a néptársadalmi helyzetének emelésére fordítja.Ez a tanulmány is <strong>az</strong> uj célok szolgálatában áll. Szavát<strong>az</strong> egész társadalomhoz, de elsősorban <strong>az</strong> ifjúsághoz,a megujult eszmék megujult társadalmához intézte.- i60
FÜGGELÉKEbben a részben — melyet nem tekintek tanulmányomszerves darabjának — példaképpen a város é.s afalu közeledésének egyik megvalósítható módját kívánomismertetni.Falun való tartózkodásom alatt a tehetősebb g<strong>az</strong>daemberekfelhívták a figyelmemet arra, milyen jó volna, hafiu, vagy leánygyermekeik a téli hónapok alatt hosszabbidőt tölthetnének városon, ahol nem szolgasorban, hanemfüggetlenül érdeklődhetnének mind<strong>az</strong>on kérdésekiránt, melyeket a városi konyhában, vagy istállóbannincs alkalmuk megfigyelni. És milyen jó volna, — fűztékhozzá, — ha a „városi urfik" eljönnének hozzánk,együttélnének velünk s észrevennék, hogy mennyiremás a mi életünk, mint ahogy ők <strong>az</strong>t városon elképzelik.Ezeket a felszólításokat én tovább fűzöm, hogy aterv keresztülvilletőségét, praktikus voltát bebizonyítsamTény <strong>az</strong>, hogy a falusi társadalom tekintélyesebb(tehát hangadó) tagjai gyermekeiket nemcsak <strong>az</strong>ért kiildik a városba, hogy pénzt keressenek, hanem <strong>az</strong>ért is,hogy okuljanak, tapasztaljanak. Azt is meg lehet állapítani,hogy a városba került falusi ifjúság ma nem <strong>az</strong>okata tapasztalatokat viszi h<strong>az</strong>a, melyeknek o otthonhasznát veheti. Szükség volna arra, hogy a falu jövő vezetőnemzedéke a mainál célszerűbb „városi nevelést"kapjon. A szórványosan megszervezett egyesületek, acselédleányok vasárnapi összejövetele még kibővítve semszolgálnák a célt, mivel inkább vallási és kulturális neveléstadnak a falusi ifjúságnak. Azt a feladatot, melyrefenntebb céloztam, csak tervszerű tanfolyamok tudnákelvégezni.A falu g<strong>az</strong>dasági, szociális fejlesztését külföldönleginkább a népfőiskolák végzik. Ennek <strong>az</strong> intézményneka felállítását Erdélyben egyelőre lehetetlenné teszi, vagylegalább is nagyon megnehezíti <strong>az</strong> a körülmény, hogy<strong>az</strong> állami támogatás hiányában a terv anyagi oldalátcsak <strong>az</strong> egyesek hozzájárulásával lehetne megvalósitan',amit a mi nyomorba jutott népünk nem képes biztosi-61
ütni. Az erdélyi falusi nép mégis, ha meg is birná anyagilag,ma még nehezen áldoz nagyobb összegétét :lyencélokra, olyan sok képzett szakemberünk még nincs, hogyeltérve attól a rendszertől, mely <strong>az</strong> összegyűjtött tömegetoktatja, a helyszínre szálljanak ki száz és százfaluba, mely esetben a nép anyagi megterhelése a minimumracsökkenne. A népfőiskola felállitásának tervéről,abban a formában, mely anyagi támogatást kénytelenkérni a néptől, egyelőre le kell mondanunk.Nem volna <strong>az</strong>onban lehetetlen a falusi tömegeket anagyobb vidéki városokban ugy elhelyezni, hogy <strong>az</strong> semmiköltséggel ne járjon. Csupán <strong>az</strong>oknak a városi diákoknakkellene sorompóba állniok, akik a falu-munkábanrészt akarnak venni. Ezek a főiskolai hallgatók, kiktalán éppen karácsonyi vakációjukat fordíthatnák errea célra, a viszonzás reményében felajánlhatnák, hogyegy falusi legény elszállásásolásáról, ellátásáról gondoskodjanak.A viszonzás reményében, mondottam. Mertugyanakkor, amikor a falu egyik g<strong>az</strong>dája örömmel tudomásulveszi, hogy gyermekét pár hétre várobsa küldheti,szívesen, készségesen felajánlja, hogy a városi fiatalembera nyári hónapokban <strong>az</strong> ő vendége legyen, — abbana „nagyszobában", mely egész nyáron üresen áll.Mint minden javaslatnak, ennek is meg vannak anehézségei. Ezek a nehézségek ozanban — merem állítani— ebben <strong>az</strong> esetben csak a város magatartásábanmerülnének fel, mert a falu kész volna <strong>az</strong> első pillanattólkezdve, hogy a tervet megvalósítsa.Melyek lehetnek <strong>az</strong> ellenvetések a város részéről ?1. Elsősorban nem valószínű, hogy a kölcsönös látogatásraa városi ifjúság körében sok jelentkező akadna.Ez nem is szükséges. Minden városban csak két, háromjelentkezőnek kellene akadni, <strong>az</strong> a két, három falusifiu két, három falu ifjúságát jelentené — egy évben.De ez csak a kezdet volna, számítani lehetne arra, hogyez a mozgalom a városi fiatalság körében „divattá"növi ki magát.2. A népfőiskola gondolata igy valósulna meg, merta csekélvszámu csoport egyesekből s nem a tömegből62
állna s <strong>az</strong> sem feltételezhető, hogy két, három falusi legényszámára <strong>az</strong> illetékesek előadásokat rendeznének.Kétségtelen, liogy ez a mozgalom csak a tehetősebb g<strong>az</strong>daemberekfiának a képzését karolná fel, de <strong>az</strong> a körülmény,hogy a városról h<strong>az</strong>aérkezett falusi ifjú rendszerinthosszú ideig <strong>az</strong> érdeklődés középpontjában áll, amit<strong>az</strong>, a látottak és hallottak tüzetes elmondásával honorál,ez a körülmény részben enyhítene a módszer fogyatkozásán.Ami a tervszerű előadásokat illeti, <strong>az</strong>ok is egyelőreelmaradhatnak, ha <strong>az</strong> a diák, ki a központban végigtanumányoztaa kérdést, magára vállalná a kiséro, atársalgó szerepét.Milyen haszon szárm<strong>az</strong>na ebből a mozgalomból 1A falusi ifjúságra nézve elsősorban <strong>az</strong>, hogy alaposbetekintést nyerne a városi életbe, ami megkímélné őt<strong>az</strong> urakra vonatkozó helytelen általánosításoktól.Jóindulatu pártfogókat szerezne, kiknek közbenjárásávala városban felmerülő ügyeit barátságosabb, humánusabbformában tudná elintézni. A közvetítés révén tehátmegenyhülne a hangulat a városi és falusi üzletfelekközött.Tapasztalatokat szerezne, melyek a városi üzletiszellemhez közel emelnék <strong>az</strong> ő műveltségszintjét. Megrövidülnetehát a távolság, mely a falusi és a városi emberközött felkészültség tekintetében fennáll s amelynektudata arra a meggyőződésre vezeti a falusi embert,hogy őt városon mindenki becsapja.Megismerné házig<strong>az</strong>dájában <strong>az</strong> embert (és nem munkaadóját),ki vele egy fedél alatt élne s benne a vendégetbecsülné. Nem térne tehát h<strong>az</strong>a elkeseredéssel, amegaláztatás érzésével.Magától értetődik, hogy ezeket <strong>az</strong> előnyöket nemlehet kizárólag a falusi ifjú javára elkönyvelni. Ugyanezeka körülmények éppen olyan nagy erkölcsi, sőt társadalmihasznot jelentenének a városi <strong>intelligencia</strong> számárais.De, ami a városi ifjúságot illeti, <strong>az</strong> emiitetteken kivülmég egy nagy, talán a legnagyobb eredményt tudnáa maga szamára a mozgalomból biztosítani: visszaadhat-63
ná a látogatást s ezzel alkalma nyílna a falu legőszintébb,legvalódibb képét magának megrajzolni. Mert a falumegismerésének egyetlen ig<strong>az</strong>i módja <strong>az</strong>, ha valaki —lehetőleg egyedül — egy falusi család körében hosszabbidőt tölt. A falu-tanulmányozást eddig vagy a városi fő'iskolában tanuló falusi diák végezte, vagy egy nagyobbvárosi csoport, mely „tábort ütött" egy falu határában sonnan irányította felfedező útjait a falu belső életénekmegfigyelésére.Az első forma jobb a másodiknál, de ennek is megvannaka hátrányai. A faluból kinőtt diák iránt a faluv
ségben levő diák sokkal értékesebb, őszintébb megnyilatkozásokatkönyvelhet el, mert ebben <strong>az</strong> esetben a falusokkal bátrabb, arra törekszik, hogy „sarokba szorítsa"vádjaival <strong>az</strong> urat.összegezve <strong>az</strong> elmondottakat, újra ismétlem megállapításomat,hogy a falu tanulmányozásában legeredményesebbmunkát végezhet a falusi család körében élővárosi diák, kinek a falu iránt érzett jóindulatát már hirülvitte a téli hónapok vendége, a falusi fiatalember.De nem nehéz ezt a mozgalmat kiszélesíteni.A magyar polgári osztály <strong>az</strong> általános leszegényedéskövetketében nem képes nyaralásának kérdését megoldani.A nyári fürdőhelyek közönségének tiz százalékasem magyar, a városi magyar családok túlnyomó többségeévek óta odah<strong>az</strong>a tölti nyári szabad idejét. A magyarintelligenciának ez <strong>az</strong> osztálya bizonyára lelkesedésselfogadná <strong>az</strong>t a tervet, mely alkalmat nyújtana arra,hogy kevés anyagi megterheléssel falun tölsön el egynyári hónapot. Ennek érdekében valószínűleg arra is hajlandóvolna, hogy egy kisigényű falusi fiúnak, vagyleánynak egy egész éven keresztül szállást s teljes ellátástadjon. A falu részéről talán erre a felhívásra volnaa legtöbb jelentkező: nagy részben meg volna oldva atanulni akaró, de kizárólag <strong>az</strong> anyagi nehézségek miattotthonülni kénytelen tehetséges falusi gyermekeknek avárosban való ingyenes tanittatása <strong>az</strong> inasgyermekekelhelyezkedése és helyes irányban történő szellemi- és erkölcsinevelése és szerencsésebb megoldást nyerne a falusileányok városi nevelésének kérdése, mivel nem mintmunkaerők szerepelnének, kik a vasárnap délutánt ugytöltik el, ahogy akarják, mig a hét többi napján a városiháztartás dolgait végzik, hanem mint olyanok, kiktapasztalatlanságuk folytán a városi család és a városiháztartás szokásait, intézményeit vizsgálják, de kizárólagcsak <strong>az</strong>okat, melyeket falun ők is alkalm<strong>az</strong>hatnak ama még sok tekintetben kétségbeejtő irracionalizmussalberendezett háztartásukban.Az ellenértéket, amit a városi család kapna, szükségtelenmegcsillogtatni. A túlterhelő szellemi munkás-65
ság ki pihenésére nem lehet alkalmasabb helyet találni,mint a nyári kihalt falut, ahol nincsenek társadalmi kötelezettségek,ellenben van csend, nyugodtság, van hamisitatlantej, kenyér s minden, ami <strong>az</strong> egészséges nyáriétkezéshez szükséges. És megvan a legszebb környezet:<strong>az</strong> üresen álló ház, a kert s a falusi g<strong>az</strong>da családja, melyelőzékeny <strong>az</strong>okkal szemben, kik megkönnyitették gyermekükelőrehaladását66
TARTALOMJEGYZÉKAz Erdélyi Fiatalok Falu Füzetei elé (László Dezső) . 3I. Bevezetés , , , , 5II. A város közvéleménye a faluról.A családi és iskolai nevelés befolyása a közvéleménykialakulására , , 6III. Hogyan alakul ki a nép véleménye <strong>az</strong> intelligenciáról?A vélemény történeti kialakulása. Az 1867 Utánimagyar állam és társadalom tevékenysége. Hiányok.A világháború és a forradalom szerepe . . 11IV. Az erdélyi falu a háború után.Az impériumváltozás és <strong>az</strong> uj államhatalom szerepe.Magyar kisebbségi intézmények munkája . . 26Y. A falu társadalma.A falu korosztályai és a pap. A falusi ifjúság kiegyenlítőszerepe. A pap helye a falu közéletében.A falu nőtársadalma. A tanitó. A falusi <strong>intelligencia</strong>többi képviselője Vagyon szerinti tagozódás.Vegyes lakosságú falvak 30VI. A város társadalma és a falu.A falu bizalmatlanságának gyökerei. A szociálisés humánus szellem szükségessége 56VII. Az új célkitűzések.A kollektiv fejlődés útjai. A falu magyarságánaktársadalmat megujitó szerepe. A falu, mint <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>imagyar kultura forrása 58Függelék.Indítvány, út a közeledés felé 6167