a nép és az intelligencia - MEK

AZ ERDÉLYI FIATALOK FALU-FÜZETEIELÉAz Erdélyi Fiatalok kezdettől fogva munkaközösségakart lenni. Fiatal erdélyi magyarok munkaközössége alegteljesebb erdélyi magyar jövendő érdekében.Falu-füzet sorozatunk megindulását jelentős lépésnek,valóban megtett lépésnek tartjuk.A sorozat megindulása jele annak, hogy a falu tanulmányozáskomoly eredményekkel járt. Első füzetünkbenegy főiskolai hallgató kiadásra érdemesitett falu tanidmányátveszi kezébe az olvasó. Magasabb szakkritika állapítottameg, hogy a magyarság szélesebb rétegei közöttvaló terjesztésre is alkalmas. Hiszünk abban, hogy eza füzet és az utárrn következők betöltik missiójukat, jobbanés jobban ráébresztik nemcsak az erdélyi, hanem azösszmagyarságot is arra, hogy a magyar faj megnyilvánulásánakforrása a magyar falu.A falu-füzetek az Erdélyi Fiatalok munkaközösségétakarják kiszélesíteni. Szakszerű, tudományos kutatásalapján dolgozván fel a kérdéseket komoly alapot és útmutatástakarnak adni a falu tanulmányozás munkájához.Tudományos megfigyeléseken alapuló füzetek nemtudományos, vagy irodalmi ambiciók kielégítését célozzák.Mi ugy érezzük, élet áll mögöttük. Az élet kérdezetttőlünk, azért feleltünk, hogy feleletünk nyomán teljesebbélet fakadjon fel és sugározzék szét.Abban a hitben indítjuk el füzeteinket, hogy az utolsómondatok után tett pontokkal nem fejeződtek be, leszfolytatásuk, eleven munkaközösséget, kapcsoló hidat fognakjelenteni a faluval foglalkozók és lapunk, a magyarfalvak és a magyar intelligencia között.3

Hálásak leszünk azok iránt, akik megírják nekünk,hogy mi hasznát vették ezeknek a füzeteknek, útmutatásuk,nyomán milyen eredményekhez jutottak ebben, vagyabban a magyar faluban.Fiatal szemünk határozott tekintettel megy előre, ajövőbe: a faluból megujuló biztos kötésű magyar életre.A válságok kísértetei között vergődő magyar élet mögöttünkés előttünk hever, tul lépünk a romokon, mert vanhitünk az uj magyarságban.Ezt a hitet szólják ezek a füzetek minden életet akarómagyar számára.Kolozsvár, 1931. március 27.László Dezső.4

I.BEVEZETÉSA régi magyar állam közigazgatási és közoktatásiszervei által szolgálta a magyar falu élet-szinvonalánakemelését. Már a háború előtt meglátszott, hogy ez az államimunka elégtelen és kevés eredménnyel kecsegtető.Mind jobban és jobban hangsúlyozták, hogy társadalmiszervezetekre és összefogásokra van szükség a magyarfalu érdekében. Ilyen előzmények után került az erdélyifalu az uj impérium alá. A régi állami, közigazgatási tényezőkfalumunkája — megszűnt, a szervezett magyarközoktatási munka a magyar egyházakba átmenve, a legjobbesetben is csak egyharmad energiával folyhatott.Nekünk meg kellett látnunk az uj feladatot: társadalmialapon megindítani az uj célkitűzések felé haladó falumunkát.Hitünk szerint ez a társadalmi mozgalom lesz hi-'vatva arra, hogy az erdélyi falusi nép elhagyatottságáts ami ezzel egyet jelent, az intelligenciától való elszakadásátmegszüntesse. Először azonban alapos felvilágositómunkát kell végeznünk, hiszen tájékozatlan intelligenciánknagy része ez idő szerint alig ismeri a célkitűzésekjelentőségét és okát.Makkai Sándor közelebbről megjelent könyvében 1 atekintély formájába öntötte a falu-munka jelentőségét sezzel az erdélyi nagyközönség előtt fokozta az erkölcsisúlyát annak a mozgalomnak, melyet nemcsak a szom-1 Makkai Sándor: Magunk revíziója. Források a kősziklában.5

széd államokban, hanem nálunk, Erdélyben is, az if juságkarolt fel s igyekezett a maga körében népszerűsíteni.Idézett munkájában Makkai ezt irja: „Nem lehet kétséges,hogy a magyarság fennmaradása a nép fennmaradásátjelenti. Az sem vitatható ma már, hogy az intellektuálispályán maradtak vagy leendők kis serege nemzetijelentőséget csak mint a népért élő, a nép között élő,a népet szolgáló vezető réteg nyerhet."n.A VÁROS KÖZVÉLEMÉNYE A FALÜRÓLAz intelligencia ama csoportjának, mely a szükségszültefalu-munkát vállalta, számolnia kell azzal, hogy bizonyáramég hosszú ideig nem lesz része a városi intelligenciánakosztatlan támogatásában. Már az első lépéseknélészre kellett vennie, hogy mozgalmát az egyoldalúság,az az általánosan jelentkező hiányosság veszélyezteti,hogy az alkotó munka terén csak a kulturális, vagylegfeljebb a szociális igények részben való kielégítéséreszorítkozhatok, — aminek azonban a falusi nép leginkábbhiányát érzi, a gadasági segélynyújtásnak egyelőre megfelelőeszköze nem áll rendelkezésére, ennélfogva azilyen természetű célokat csak nagyon messziről közelithetimeg. Mert alighanem ugy áll a dolog, hogy azokat akívánalmakat, melyeket Makkai is hirdetett, az interigenciánakha nem is közéletileg legsúlyosabb, de mindenesetre legszámottevőbb rétege nem hallotta, vagy nemvette tudomásul.E megállapítás nem szemrehányás. Bevezetője akarlenni az alábbi soroknak, melyekkel a városi társadalomnak,ha nem is rosszindulatú, de közönyös közszelleméres a7, azt kiváltó okokra kivánok rámutatni.Elmondhatjuk, hogy még mindig van városi társadalmunk.Sőt a régi elemek ujakkal gyarapodtak, olyanokkalt. i., melyek a háború következményeiként vetettékle ru ralis színezetüket s a kényszerűségből átengedett6

irtokkai együtt vidéken hagyták régi kapcsolataikat.Ami a háború előtti elemeket illeti: az első városi nemzedéketa keserűség, a nosztalgikus sóhajok férfias elnyomása,vagy éppen a könnyebb bürokrata élet tettevárosivá, ezek utódait, a fiatalabb nemzedéket pedig acsaládi nevelés és a városi iskola idegenítette el a falunagy kérdéseitől.Hogyan történt ez az elidegenítési Érdemes eztmegvizsgálni, már azért is, mert a leszűrt eredmény amai fiatalság nevelésére, tehát a jövő esetleges közhangulatáraenged következtetni.A városi gyermek nevelését, amig a középiskolába kei-ült,inkább az anya végezte. Az anya, a városi úrinő, kilegtöbb esetben éppen nem volt barátja a demokráciának.A leányiskolában oly kirívóan érvényre jutott elkülönülés,az osztályöntudat alapján történő megoszlás, az.után a család szűkebb látókörébe, problémáiba való teljeselmerülés, a gyermek féltése minden külső befolyástól,ismeretlen veszedelemtől: ezek voltak az indító okaiannak, hogy a városi anya óvta gyermekét a „paraszt"gyermekektől, ami nála egyet jelentett a rossz társaságtól,a rossz környezettől való megóvással. -A gyermek azonban mégis találkozott a családi körbena paraszttal: a cseléd személyében. A falusi leányszemélyében, kit a háziasszony hasznavehetetlennek,együgyűnek minősített mindaddig, amig bele nem szokottaz uj, városi környezetbe. A minősítések lehettekkönnyebb, vagy súlyosabb természetűek — a háziasszonytemperamentumának megfelelően, — abban azonban teljesmértékben fedték egymást, hogy a „falusi", a „paraszt"fogalmak leleményes és lenéző változatai voltak.Egy szakmunkában olvassuk ennek a helyzetnek amegvilágítását: „A gyermek észleli, miként bánnak aszülők az alkalmazottakkal s ezek a szülőkkel. Ebből azemberek egyenlőségének, mindenféle munka megbecsülésének,vagy a gazda és az alkalmazott különbségének ésellentétes érdekeinek, a fizetett munka kicsinybe vevésé-7

nek a gondolata nőhet ki és okoz később nemes, vagytorz és káros magatartást." 1Két tapasztalat alapján alkotta meg tehát a városigyermek a falu fogalmát: gondolt a szurtos kezű, mezítlábasfalusi gyermekre, kit ugy mutattak be neki, minta vásottság, a neveletlenség mintaképét, másfelől pedigazt „észlelte", hogy a falu felnőttjei (a gyermek szemébena cselédek), nevetségesen, vagy bosszantóan ügyefogyottak.A városi gyermek közvetlen érintkezésbe csak a középiskolábankerült a falusi (népi eredetű) kortársával.Fogadjuk el: a középiskola demokratikusabb szellemű acsaládnál. A falusi jótanuló bevonult a városi intézetbes ha annak semmi akadálya nem volt, versenyre kelt avárosi tanulóval. A korábbi környezet nagy különbsége,a városi élet több alkalma a megfigyelésre és tapasztalásra,jobban elősegítették a városi gyermek haladását.A versenyt jobban bírta a gyorsabb felfogású, az iskolaitanulmányok szókincsét már többnyire magával hozóvárosi tanuló. Ennek gyakran tapasztalt fejleménye mára legelső években (ha akkor nem, később kevésbbé) bekövetkezett,vagy a falu gyermeke nem birta az iramot,vagy a falusi szülő nem birta a tanittatási költségeket.Félre kellett állnia: vagy, mert elveszítette önerejébevetett bizalmát, vagy, mert arra a tudatra ébredt, hogy akultura, tehát a boldogulás a pénzes emberek kiváltsága.A városi gimnazista tehát találkozott a szülők általelidegenített falusi társával, — ez a alálkozás azonbannem volt szerencsés a falusi kisdiák számára. A falu egvügyüségérőlkialakult nézeteket még alátámasztotta az ujkörnyezet nehézségeivel birkózó falusi diák járatlansága,ami gyakran közderültséget váltott ki a tréfa-éhes diáktársadalomból,a falu visszavonulása pedig az ő fölényeelől véglegesen, vagy nagyon sokáig ébrentartotta a „helyétmegálló" városi fiúnak azt a meggyőződését, hogyigenis, van kultur-nivóbeli különbség, sőt ettől függ ajellem s minden érzéseknek nemes, vagy nemtelen voltas hogy ez a jellemkialakitó kultura annál magasabbra81 Imre Sándor: A családi nevelés főkérdései. 30 old.

emeli őt legyűrt falusi kortársa fölé, minél hosszabbideig folytatja tanulmányait.A középiskola: társadalom, melyben érvényre jutottaz élet versengésének minden torz vonása, az önzés, azelbizakodottság, a titkos káröröm. A pedagógia hatáskörébetartozott volna, hogy a „nemes", de ugyanakkorigazságtalan versengésnek véget vessen. Sajnos azonban,még ma is gyakran felharsan a hahota a „székelygóbé" felelése közben s a látszatra jelentéktelen belsővillongás azóta sem szűnt meg a középiskola társadalmánakkét osztálya: a künnlakó és a felsőbb osztályokbanszámbelileg mindjobban megfogyó bennlakó között.Azonban ezek az ellentétek már jóval az érettségielőtt elsimultak. A „selejtese' már az alsó osztályokbanelhullott, akik pedig a falu gyermekei közül megmaradtak,azokat érdemes volt megbecsülniük a városi ifjaknak,mert a magasabb tanulmányok elvégezték a szükségesidomitást. A lojális városi ifjúság elismerte intellektuelneka faluról bekerült társát, annál inkább, mert annakis csak a vakáció előtt jutott eszébe, hogy hová való.Megtörtént a nagy lélek-csere: a falu fia már csakazért ment haza, hogy a „falusi csendet" élvezze.A falu, a paraszt ügye közben valahol elsikkadt. Talána parasztlázadások évszámainál, talán azoknál a történelmieseményeknél, melyek során csak a királyok ésa főnemesek viselt dolgairól volt szó, vagy talán a Tiborc-tanulmányozásnál.Az általános műveltséget osztogató középiskola tehátelvégezte hivatását. Kiadta az érettségi bizonyítványt,melynek elnyerése után minden diák választhatott egyhelyet, ahol a következő évek tanulmányait elvégezheti.És megindult a főiskolák fiatalságának készülődéseaz életre. Az akkori ifjúsági élet tartalmasságáról nemsok jót mondanak apáink. Mi se emlegessük, csak aztállapítsuk meg, hogy a nép problémái ebben az időbensem igen merültek fel. A néprajzi, a népművészeti szakembereknekkészülődök érdeklődése nem terjedt ki afalu szociális viszonyaira s ha az mégis fel-feltünt, a.. leendő középiskolai tanárok és egyéb ideálisták kicsiny,9

a társadalomban nem hangadó csoportja csak a legóvatosabbformában kísérelte meg, hogy a nép érdekeinekképviseletét magára vállalja. Ilyen körülmények közöttalakult ki a háború előtt a mai vezető intelligencia ésannak közhangulata. A fiatal nemzedék könnyen elhelyezkedhetetta hivatalokban, az 'ügyvédi Íróasztalokmögött, vagy a birói és tanári katedrákon. És akkorvégre megint találkozott a paraszttal: mint üzletféllel,mint ügyféllel. Az érintkezés során a diplomás emberújra csak rossz oldalairól ismerte meg a falut, természetesenanélkül, hogy annak okát, magyarázatát kerestevolna.S így megtörténhetett az, hogy az intelligencia,melynek bűnbánó felelősséget kellett volna éreznie a falusinép elmaradottsága, kultura nélkül való ösztönmegnyilatkozásaimiatt, birói szemmel megalkotta a városiközvéleményt: a nép önző, a nép csökönyösen ragaszkodikrégi gazdasági elveihez, tehát elmaradott, a nép elégedetlen,sőt az utóbbi időben meggondolatlanul rebellisAz elmondottakban az intelligencia magatartását tudatosankisértem csak a háború megkezdéséig. Az intelligenciaáltalános közszelleme a népet illetően azóta semmit,vagy csak nagyon keveset változott.Átformálódott azonban a falu arca.1 Makkai. idézett munkájában az önzés, a megalkuvásés az evés-ivás vádja alól menti a népet. Ha szem előtt tartjukaz általánosító jellemzések első feltételét: azt, hogy azokbanmagunkra ismerjünk, be kell vallanunk, hogy a kétutóbbi váddal mi. a városi intelligencia nagyon ritkán találköztünk. Makkai arra a megalkuvásra gondol, melyet azegyházi emberek hoznak fel a nép ellen, hogy t. i. az cserbenhagyja felekezeti iskoláit s igy, legtöbbször, feladjanyelvhasználati jogát. A vidék intelligenciája azonban leggyakrabbanazt tapasztalja, hogy az iskolafeladásokra inkábbszemélyi okokból és nem nemzeti, vagy egyházi szempontokbólkerült sor és ezt a tényt nem mint nemzeti megalkuvást.hanem mint egyéni önzést, tehát mint az „önzés" vádjamellett bizonyító megnyilatkozást könyveli el. A városi intelligenciánakpedig tudomására sem jut (leglább a tényállásnakmegfelelően nem) a falu állásfoglalása ezekben akérdésekben, azt azonban gyakran olvassa, hogy a választásokalkalmával a nép „öntudatosan" gyakorolja politikai jo-10

III.HOGYAN ALAKUL KI A NÉP VÉLEMÉNYEAZ INTELLIGENCIÁRÓL!A háború utáni magyar szakirodalom egyhangúanállapítja meg, hogy a nagy nemzeti összeomlásnak egyikoka éppen az volt, amiről az előbbi fejezetekben szóesett: az intelligencia nem ismerte a népet, nem ismertefel erejét s ennél fogva nem használta azt fel a nemzetiérdekek védelmére oly mértékben, ahogy arra szükséglett volna. (Erre vall a nagyobb méretű telepitések hiányas ennek következménye: az „agrárállam" földművelőtársadalmának vérszegénysége, maradisága.)Amennyiben lehet, pótoljuk a hiányt: igyekezzünkmegismerni a népet.A nép közszellemét ismertetni nagyon nehéz feladat,mert az nemcsak koronként, hanem vidékenként is változik.Az általánosítást akadályozó sajátosságok oliitőbbek.mint városon, mert míg a városi társadalom a fejlődőkorral haladva mind inkább ledöntötte a természetáltal kijelölt határok korlátait s oda jutott, hogy közszelleménekkialakulására mindenütt azonos, tehát többnyireegységes szellemű tényezők játszanak közre, a falutársadalmi helyzete, mely elsősorban a gazdasági helyzettőlfügg, még szinte teljesen a régi formákban alávan vetve a nagy problémáknak: a természet ellen folyóküzdelem változatainak. Másképpen fejezve ki: a városiközéposztály (ezúttal nem tekintve a kiskereskedő és ipagait.Abban sem ismerünk magunkra, hogy mi evés-ivássalvádoljuk a népet. Ezt nem tettük: sem mint erdélyiek az erdélyifalu igénytelen népével szemben (más az alföldi Nagyparaszt),sem mint a mai kor újságolvasó emberei, kik máreleget hallottunk az általános gazdasági válságról s arról,hogy az mennyire érinti a népet. Ellenben, egy régebbikorra vonatkozólag olvastunk az eszem-iszom falusi gentryosztályróls elképzeltük, hogy az utánzásra hajlamos vagyonosgazda — nem ma, hanem régen — megkísérelte a hasonlóéletmód folytatását. Tehát nem ezekben, hanem súlyosabbdolgokban téved a városi intelligencia a népről szóló ítéletében.11

os társadalmat) szellemi munkával tartja fenn magát,ami feltételezi az előzetes művelődést, tanulást. Mivel azutóbbi kötelezettségének az intézményszerüleg megszervezett,egységes szellemű iskolákban tesz eleget, hol életénekkörülbelül egyharmadát tölti el, egy ország, sőtha az árnyalatokkal nem számolunk, az egész Föld intelligenciájánakközszellemére a kialakulás során ugyanazokaz ismereti és erkölcsi fogalmak vannak befolyással.Ugyanakkor szükségtelen hangoztatni, hogy az iskolaáltal nyújtott nemzetközi kulturkincset a falu társadalmakevésbbé fogadja be s ezért jellegzetességei mársokkal nagyobb árnyalatbeli különbséget mutatnak, mintaz intelligenciánál, mivel megmaradnak eredeti, a természetihatásoknak magukat inkább alávető és azok szerintszíneződő formákban. Az erdélyi magyar hivatalnok,orvos, tanár, vagy bankár világnézete lényegesennem különbözik az alföldi, dunántuli. sőt más országokbanélő kollégájának világnézetétől. Más azonban a székely,a mezőségi, az alföldi és a dunántuli földművelőlelkisége, mely a földhöz van kötve s ennél fogva lokálisabbjellegű.Dolgozatom célkitűzésének megfelelően azonbanszükségtelennek tartom a néplélek változatait aprólékosabbtanulmányozásnak alávetni. De bővebben vázolnomkell: milyen volt a falu véleménye az intelligenciáról arégebbi időben s hogyan változott ez a vélemény az időksorán egészen máig?Történelmi hatások.Szekfü Gyula az 1900-

Azonban az ország öthatod résznyi lakosságának felszabadításaa tizenkilencedik században már nem maradhatottel: ezt a humánus elvek alapján is el kell ismernünk.De — újra Szekfüt idézzük: „A hirtelen felszabadítástnem előzte meg a modernebb gazdálkodási? nevelés. . / A baj gyökere ott volt, hogy a szabadsággalmegajándékozott parasztosztály sokkal alacsonyabb műveltségifokon állott, semhogy tudott volna szervezés, fegyelem,együttműködés által magán segíteni." 2A felszabadítás tehát, habár felkészületlenül érte ajobbágyságot, szükséges volt, — az intelligencia, a jobbágy-tartóosztály volt azonban a hibás, hogy a szabadságotnem követte a várt eredmény: egy uj élet, életerősosztály kifejlődése.Mérlegeljük: az intelligenciát ebben a korban milyenmértékben lehet azzal a váddal illetni, hogy nem törődötta parasztsággal!Hogy a „gazdálkodásra való nevelés", az önálló gondolkozáskifejlesztésére irányuló törekvés nem volt 1848előtt az intelligencia célja, az nyilvánvaló, ha a feudáliskor önző szellemét ismerjük, azt a szellemet, melyet nagyonjellemeznek ezek a sorok: „Erdélyben a földesurakegészen az ujabb időkig — irja Hunfalvy — szivesebbenlátták a román jobbágyokat, mert engedékenyebbek, hajlékonyabbakvoltak, mint a magyar parasztok." 3 Ettől aszellemtől kivánni sem lehetett, hogy a magyar parasztügyének felkarolását céljául tűzze ki.Azonban a szabadságharcot követő években sem kezdődöttmeg a népnevelés, — mert nem kezdődhetett meg.Az abszolutizmus kormánya elismerte ugyan továbbra isaz 1848-as törvényhozásnak jobbágyfelszabaditó intézkedéseit,mivel ezekben Magyarország politikai tényezőjének,a nemességnek a letörését, mint örvendetes jelenségetüdvözölhette, — azt azonban bizonyára megakadályoztavolna, hogy a népnevelés, a magyar nagytömegeköntudatossá tétele komoly méreteket öltsön.1 u. o. 249 old.2 u. o. 249 old.* Hunfalvy: A Magyar birodaolm földrajza 653 old.13

A kiegyezés után a magyar államférfiak programmjukbavették a nép nevelését. Eötvös, Tür, Irányi, Paulerpár év alatt számos javaslattal álltak elő, melyekazonban vagy visszhang nélkül maradtak, vagy csakannyit értek el, hogy az elemi oktatást a falvak egy részébenmegkezdték.Trefort miniszter még visszafejlesztette azt is, amia felnőttek oktatását illetőleg addig megvalósult. „Hiábavoltak a felnőttek oktatásának lelkes hivei, akik ismertéka népet, tudták, milyen nagy veszedelmet rejt magábanaz elhanyagolás, minden jóakaratuk és fáradtságukhiábavaló volt, a felnőttek oktatását (Trefort miniszter)beszüntette. Helyette a gazdasági boldogulásútjára kacsintott, a házi ipar felkarolására indult, decsak látszólagosan, hogy a nép művelődésének visszafejlesztéséretett intézkedését takargassa, mert az adatgyűjtésnélegy lépéssel sem haladt tovább. Nagyot tévedettabban, hogy az elemi iskolázással megoldhatónakvélte a népoktatás és népnevelés kérdését ... A nép tanitásától,nevelésétől megvonta a kormány anyagi sigy erkölcsi támogatását is. Ezzel magára hagyta a népet,hogy fejlődjenek fninden irányítás, vezetés nélkül,elégítsék ki ott és ugy művelődési igénveiket, ahogvtudják-" 1Hogyan viselkedett a nép ez alatt az idő alatt, melya szabadságharctól a komolyan megkezdett népmentömozgalmakig telt el!A jogegyenlőség elvének kimondása előtt a vármegyékena falu csak földesurát és papját ismerte azintelligencia társadalmából. Sőt lehet mondani: csak apap érintkezett lelkileg a néppel, melynek vezetőjekéntszerepelt. A népgondozás sovány gondolatait a pap közvetítettea jobbágy és a jobbágy-tartó között. Ha figyelembevesszük, hogy a pap minden anyagi és erkölcsitámogatást a földesúrtól kapott, elképzelhetjük, hogyaz 1848 előtti pap a földesúr akaratának enyhébb, türelmesebbeszközöket alkalmazó szószólója, végrehajt/íja141 Bene Lajos: A nép gondozása 15 old.

volt, de a nép képviseletére eltartójával szemben ritkánvállalkozott.És itt kell rámutatnom elsőizben az erdélyi viszonyoksajátosságára, mely a falusi nép jellemzésében azáltalánosítást akadályozza.A székelység nem tartozott a jobbágyok nagy tömegéhez.Habár életnívója nem tért el lényegesen a Jobbágyterületek lakóinak életnívójától, az intelligenciávalszemben más véleményen volt, mint a nemszékely földművelő.Mozgási szabadsága, melyet ugyancsak felhasznált,alkalmat adott arra, hogy a vele nem egy környezetbenélő társadalmi osztályokat is megismerje, hogyaz intelligenciával többé-kevésbbé kereskedelminek nevezhetőkapcsolatokat tartson fenn. Az ország mindenrészében kalandozó székelyek tisztább képet nyertek akülvilágról, mint ahogy azt feltételezhetnők róluk, akikaz ország legkeletibb sarkában éltek.A székely falu papja is más szellemet képviselhetettszabad, független liivei között s igy hozzájárulhatottahhoz, hogy a székely szabad gondolkozás kifejlődhesséks érvényre juthasson. A székelyföldi papok nemcsakmost, hanem akkor is, többnyire hazamentek, mikor egyfalunak az élére állottak. Az atyafiság-kapcsolatok bensőségesebbé,emberiebbé tették a viszonyokat s mivel afalu nagyon sok mindent a pap szemén keresztül nézett,a székely ember békülékeny, nyugodt büszkeséggel állta városi intelligencia elé. A helyzet, a közhangulat nemis romlott el addig, amig nem jelent meg a Székelyföldönis minden jóviszonynak elrontója: a gazdasági bajokréme. Azonban a kiváltságoktól megfosztott, sovány székelyföld népére mind nagyobb súllyal nehezedtek a„pórnép" gondjai, a Székelyföldön is megindult a kivándorlás,a gazdasági viszonyoknak leghívebb fokmérője.Utána már csak azokról a székely népi sajátosságokróllehet beszélni, melyeket a múltból ki lehetett menteni: atradicionális életrevalóságról, büszkeségről, szellemi fejlettségről.Ezek azonban nem olyan tulajdonságok voltak,melyek az intelligenciához közelebb vitték volna. Sőt:meglátásokra vezettek, melyek kevésbbé rokonszenves15

színben tüntették fel a városi osztályokat, aminek viszontaz volt a következménye, hogy a falusi székelyember visszahúzódott a külvilágtól s olyan lokálpatriótalett, amilyen nem volt több a régi Magyarország területén.(E folyamatnak a végbemenését később nagyonelősegítette a vasut-hálózatok szerencsétlen elosztása is,melynek során a székely vidékeket a legmostohább sorsraítélték.)Pedig éppen az abszolutizmus nagyon jól előkészítettea talajt arra, hogy a falusi nép — szabad székelyés fölszabadult jobbágy — szeretettel és bizalommal fogjonkezet vezető osztályaival. Hiszen még a fölszabadultparaszt is Világos után éppen ugy elmei-ült a nemzetbujában, mint a magyar nemes. A ma is tapasztalhatójelenség akkor is megmutatkozott: a Bach-korszakmagyar parasztja előtt — habár a hangulatváltozásranem szolgált rá — rokonszenvesebbé vált régi ellenfele,a földesúr, mint a hatalom képviselője, az osztrákhivatalnok. Minden gyűlölete ez ellen irányult, mindennyomoruságért az osztrák ellen emelt vádat. Jellemzőhazafias érzésére, hogy éretlen lázitásoknak esett áldozatul,melyek elsősorban nem is az ő sérelmeit akartákorvosolni.Mindezekből következik, hogy ha a népgondozásnagy jelentőségére már a kiegyezés előtt gondoltak volnanagyjaink, az országvezetés átvétele után nagyszerű eredményeketérhettek volna el a nemzet-mentés terén. Rendelkezésükreállott egy igazság-szomjas, nagy tömeg,mely hazafiasságtól fűtve azt hitte, hogy most már mindenjóra változik. A magyar intelligenciának csak valórakellett volna váltania a hozzáfűzött reményeket, melyeketuj vezetőségének magyar jóakaratába vetett a nép.A remények azonban nem váltak valóra. A nép feléközeledő lépéseket egyelőre csak az Eötvös-féle népoktatásitörvény képviselte, melynek egyik sarkalatos hibájaéppen abban rejlett, hogy az iskola épületeinek afelállítását a községre, tehát a népre bizta. Nem is voltaz uj intézkedéseknek sok eredménye. A felnőttek oktatásáratett javaslatok sem voltak életképesek s amenv-16

nyiben mégis már a megvalósulás felé haladtak, későbbTrefort miniszter ellenszenvének áldozatul kellett esniök.A nép valami mást várt a magyar társadalomtól:megértő, jóindulatu, tényleges támogatást. De enneképpen az ellenkezőjét kellett tapasztalnia. A népszaporodásujabb tömegeivel a magyar gazdasági problémák évről-évresúlyosbodtak. A földművelő proletárok osztályamind nagyobb lett, ennek a súlyos jelenségnek az orvoslásáraazonban nem került sor. A magyar parasztnaklátnia kellett, hogy a parcellázásra szinte felkínálkozónagybirtok idegen kézre kerül. Vagy megmarad nagybirtoknak,idegen érdekeltségben, vagy felparcellázódik,de ezekben a ritka esetekben szinte kivétel nélkül a nemzetiségiparasztság között. Hogy a magyar nép érdekeitcsak szórványosan szem előtt tartó nagybirtokos osztályezúttal sem állt feladata magaslatán, azon nem csodálkozunk.Ellenben valószínűnek tartjuk, hogy az akkorikormány nagyobb hasznára vált volna a népnek s ígyaz egész nemzetnek, ha ezekben az években a nép kulturálisnevelése mellett arra is törekszik, hogy a felparcellázottnagybirtokra való telepítésekkel visszatartsaa végső megoldásra: a kivándorlásra gondoló tömegeket.A kulturális téren kifejtett, minden elismerésre méltótevékenységnek megvolt az eredménye: fogyott az analfabétákszáma s ez részben elősegítette egy máskülönbenmár életképesnek mutatkozó falusi társadalom fejlődését.Ellenben hiányzott a na^yobbszabásu mentő mozgalom,mely a falu társadalmaban talajtalanná váló néprétegeketgazdaságilag karolta volna fel s őrizte volnameg az országnak. (A kivándorlásnak természetesen másoka is volt. Megállapításunk helyességét, hogy a földművelőnépfölösleg érdekeit nem tartották szem előtt,nemcsak a nagybirtokok fel nem parcellázásával bizonyíthatjuk,hanem az akkori vámpolitikával is, mely azosztrák-cseh ipari termékeknek olyan nagy kedvezményeketbiztosított, hogy a magyar ipar, melynek éppena falusi népfölösleget kellett volna felszívnia, nem fejlődhetettki.)17

Társadalmi erők:így hullámzott a viszony az intelligencia és a népközött a kilencvenes évekig. A népgondozás kezdeményezéseiés fogyatkozásai majdnem kizárólag a közoktatásszámlájára esnek. Érdemes lesz itt kissé megállanunkés összefoglalóan számbavennünk, hogy a nép — hoszszabbfejlődés után — ez időtájban milyen viszonybanvolt az intelligenciának vele érintkező elemeivel: a pappal,tanitóval, jegyzővel, szolgabiróval és földbirtokossal.1A falu papjának hivatása volt irányítani a falu szellemiéletét, a falu közhangulatát. Mivel helyzete nemcsakaz egyháztól, hanem az államtól is függött, három uratkellett szolgálnia: az egyház, az állam és a nép érdekét.Ritkán fordult elő, hogy ezt a három, gyakran ellentétesérdeket össze tudta volna egyeztetni. N agy ugy érezte(ez volt a leggyakoribb eset), hogy elsősorban az egyházszolgája s mint ilyen, társadalmi tevékenységetnem igen fejtett ki, hanem kizárólag a vallás alapjairahelyezkedett, vagy figyelemmel kisérte a politikai életets abban aktiv részt vett. Az első esetben az állam részérőlérte vád: nem dolgozik semmit, hasznavehetetlenember. A második esetben gyakran az egyházzal kerültszembe: nem tesz eleget papi kötelezettségeinek, politikaitevékenysége (különösen ha az ellenzéki volt), rosszgyümölcsöt terem a nép körében, a papi hivatással nemegyezik a korteskedés, melyet legjobb, ha a közigazgatásiszemélyekre biz. Azt, hogy a nép érdekeit társadalmi,vagy gazdasági vonatkozásban is felkarolja és védje,sem az állam, sem az egyház nem követelte tőle. Ilyenkörülmények között alakult ki a falusi pap működésiköre: miután sem állami, sem egyházi, sem néptársadalmitéren nem volt öntevékenységre sarkaló, magasabbszerepe, a külső világgal szemben kedvét vesztette, a világhaladását savanyu mosollyal tudomásul vette s beleilleszkedett szük környezetébe és onnan nehezen volt kimozdítható.A nép beletörődött abba, hogy neki ilyen18

papja van s nagy általánosságban meg volt elégedveazzal, amit tőle kapott.Szerencsésebb volt a tanitó helyzete. Ő már inkább anép embere volt: együtt élt, együtt nőtt fel a faluval,jobban ismerte a helyzetet, kivel hogyan kell beszélni. Tekintettelarra, hogy a falu szemében valóban nélkülözhetetlenszerepet töltött be, inkább a falu lelkéhez tudottkapcsolódni. Azok az emlékek, amelyek volt tanítványaitaz iskolai évekből hozzá fűzték s az a körülmény, hogyképzettségénél fogva az iskolán kivül is hasznos ismereteket(oltás, méhészkedés, háziipar) tudott nyújtani, afalu társadalmában azt a meggyőződést váltotta ki, hogya tanitó a nép embere, a falu belső társadalmához tartozik.Ennek lehet tulajdonítani, hogy a falusi tanitóés a pap között felmerülő nézeteltérések alkalmával(gyakori jelenség volt: éppen a féltékenység miatt, melya hatáskört idébb, vagy odébb akarta kibővíteni) a néplegtöbbször a tanitó mellé állott s őt védelmezte.Egy más, nagyon fontos oka is volt annak, hogyebben az időben a tanitó népszerűbb volt, mint a pap. Avagyon szerint való megoszlás a falu társadalmábankirívóbb, mint városon. Ha a két falu vezetőnek: a tanítónakés a papnak az állásfoglalását figyeljük, ahogya különböző rendii-rangu emberekkel érintkeztek, el kellismernünk, hogy míg a tanitó éppen ugy tanította a szegényfalusi proletár gyermekét, mint a nagy gazdáét,sőt figyelembe vette azt is, hogy a szegény ember gyermekeelőbb-utóbb ugy is városba kerül, ahol nagy szükségelesz a fejlett észjárásra, — addig a papnak a külsőéletben alig nyílt alkalma a falu szegényeivel is érintkeznimert a találkozás legfőbb, gyakran egyetlen helye a presbiteriumiösszejövetel volt, ahol vagyoni helyzetük szerinttehát csak a tehetős gazdák voltak képviselve.Ezzel kapcsolatban lehet rámutatni arra a hibára,(melyet a legtöbb pap ma is elkövet): „jóembereit" a nagygazdák közül választotta, azokon keresztül és nem a tömegerejével törekedett akaratának érvényt szerezni.Mivel — ahány nagygazda, annyi külön érdek, annyi19

külön párt volt, — gyakran megtörtént, hogy az egyiktekintélyes egyháztag megsértésevei a fél falut elidegenítettemagától. A tömeg hatalmának ignorálása gyakranmegbosszulta magát. Ezekben az esetekben is a falusiszegény ember, akivel, vagy akinek a gyermekévela tanitó méltányosan bánt, sőt, ha megérdemelte, ki isemelte a többi közül, mindig visszaemlékezett „a tanitóur jóságára" s amikor arra szükség volt, bátran melléállott.A pap és a tanitó a falu társadalmához tartozott, dekivül esett azon a jegyző. (Természetesen már azért is,mert nem minden falunak volt jegyzője.) ö, — amint,egy idősebb székely találóan jellemezte a viszonyt —mar nemcsak keresztnevén szólította a falusi embert, hanemhozzátette a vezetéknevet is. A jegyző hivatalnokvolt, tehát a falu szemében az „ingyenélők" nagy, haszontalanseregéhez tartozott. De ezt a véleményt megváltoztatni— tisztelet a kivételnek — nem is volt szándékában.A falu ellenszenvét békeidőben a választásokalkalmával, később a háború alatt vonta magára, amikora csendőrszuronyok szinte állandóan a háta mögött villogtak.A szolgabíró képviselte a távoli, ismeretlen hatalmat,mely előtt nemcsak a nép, hanem annak vezetői ismeghajoltak. A falusi ember e „kellemetlen vendég"látogatásai alkalmával nyert bepillantást v városi intelligenciavilágába és levonta a maga tanulságait olyanértelemben, hogy „az igazi ur" az, aki parancsolni szokott,aki kimérten beszél nemcsak vele, a paraszttal,hanem alantasaival is.A háború előtti falu a felsorolt személyeken k'vülismert még egy urat: a falu, vagy a vidék nagybirtokosát.A szegény ember irigykedése s jogos kifakadásaimellett megfigyelte életmódját s igyekezett mindig pontostudomást szerezni arról, hogy a fényűző élet hogyanfolyik a kőkerítésen belül. Voltak szép kivételek is, amikora falu nagy-ura észrevette az igazságtalanságokat,melyek a népet érik s amennyiben az hatalmában állott,megkísérelte azokat orvosolni. Ezekben az esetek-20

on a falu nemcsak hálás volt urával szemben, hanembüszke is volt rá, mert tudta, hogy benne ritka kivételtkell megbecsülnie.A falusi ember a városi társadalmat a környezetébenmegismert urakon keresztül képzelte el. Félelmespéldaképpen előtte állott a jegyző, ki vele a hivatalosgőg hangján beszélt, de a szolgabiróval szemben az engedelmességmintaképe volt, — a szolgabíró, a hatalmasur, — a nagybirtokos, a gazdg, pénzes ember, ki értékeitgyakran a nép előtt érthetetlen könnyelműséggel fordítottafényűző passzióinak kielégítésére. Természetes,hogy a faluban a nadrágos osztálynak azok a képviselőisem keltettek jó véleményt, akik arra törekedtek, hogy anép tapasztalatlanságát, járatlanságát kihasználva, anéppel előnyös üzletkötéseket csináljanak s a falusi embert,ahol arra alkalom nyilt, becsapják.Kísérletek az alkotó munkára a háború előtti évekbenNem lehet csodálkozni, hogy ilyen benyomások alatta városi intelligencia nagy és sok rétegű társadalmávalszemben a falu bizalmatlansága, sőt ellenszenve mindjobbanmegerősödött.Az a közszellem, mely a nemzet nagy társadalmánakmeghasonlását megakadályozhatta volna, sehogy setudott gyökeret verni. A népgondozás eszméjét mind apolitika, mind a mezőgazdaság, mind a kidtura illetékesfórumain felvetették, de nem sok eredménnyel. Minda három nagy tényező tévedett, amikor a „falusi gazda"és a „nép" fogalma között nem látott különbséget. „Népp;ÍH"-okalakultak, melyek a gazdaközönség érdekeitgyakran előbbre vitték, de a nép legelső nagy kívánságával:a földreform megvalósításával szemben süketekmaradtak. Károlyi Sándor gróf segitő társával, BernátIstvánnal szintén a gazdák védelmére kelt. ő már nemaz elmélet, hanem a gyakorlat embere volt: 1896-ban megalapítottaa Magyar Gazdaszövetséget, 1898-ban pediga Hangya központi fogyasztási szövetkezetet. Az uj gazdaságiintézmények szellemében sok jóindulat, altruizmusvolt, de szintén nem pótolta a legnagyobb hiányo-21

kat s ott segített, akol kisebb volt a baj. A Hangya életképesnekbizonyult, ma is folytatja áldásos működését.A gazda-szövetségek azonban tul voltak szervezve s ezértéppen a falu nem vette azokat komolyan. Dr. NagyEndre könyvéből idézzük: „Ma nem ugy kell kezdenünkezt, (a gazdakörök szervezését) mint hajdan, amikormegjelentek a községet és falusi népet nem ismerő szépszavuvezetők s egy nap alatt „megszervezték" a gazdakört,mely ottlétükkor egyet lobbant, hogy néhány napmúlva kialudjon. A háború előtti gazdakörök egyetlenfeladatot ismertek csupán . . . minél többet és minélokosabban kérni. Ahány gazdakör, annyi éhes faluszájnyilt meg minden évben, mely mohó étvággyal nyelteaz állam millióit s koldus nyelven tanította meg beszélniaz erős, munkabíró magyar gazdát. A jobb érzésüekhamar beleuntak az örökös kérés, meg osztozkodásba.Félrevonulásuk aztán maga után vonta ez intézményekösszeomlását". 1A nép oktatására irányuló törekvések sem váltottákbe azokat a reményeket, melyeket kezdetben hozzájukfűztek. Kevéssel a háború előtt az Országos KözművelődésiTanács a szabad oktatást, az iskolán kívülimódszeres népoktatást akarta bevezetni. Ez amozgalom azonban nem volt édes gyermeke az államnak(a benyújtott törvényjavaslatok csak törvényjavaslatokmaradtak), még kevésbé a társadalomnak. Valószínű,hogy ha a háború nem zavarja meg az első évekszervező munkáját, később nagy eredményeket értvolna el.Az intelligencia és a nép viszonyának az ügye csupánnagykezdőbetiis intézményekre volt bizva: azt aszomorú állapotot már akkor is sokan elitélték. A szervezésterve mindig helyes meglátásból indult ki: segítenikell a nyomorgó, az elkeseredett népen. A szervezésttársadalmi kívánalmak szülték: egy társadalmi osztálytólkérték a segítséget egy másik társadalom számára.A vészkiáltások elhangzottak, a város kényelmes1 Dr. Nagy Endre: A gazdakörök szervezéséről és vezetéséről4 old.22

társadalma azonban nem vett azokról tudomást. A kezdeményezőklelkes nekirugaszkodása a részvétlenség, anépszerűtlenség következtében alábbhagyott. A NagyMozgalom egyesületté, szervezetté zsugorodott. A díszesalapítás után pár év múlva az „N. N. TársadalmiEgyesület" belátta, hogy a nagyközönség támogatásátnem képes elnyerni, tehát igyekezett felszámolni: betaktikáztamagát valamelyik minisztérium költségvetésébes a vezetést is csak névleg tartotta meg, de máskülönbenmindent, valóban mindent az állam továbbiirányításától tett függővé. A „társadalmi akció" ígyvált azzá, amivé nem lett volna szabad, hogy váljék:hivatalos, tehát merev és nehézkes intézménnyé lett,melynek alapszabályzatából nem a „CéP'-ra, hanem a„Tisztikar megválasztásáéra vonatkozó paragrafusokkerültek előtérbe,összeforrás és szétválás.A háború kitörésével ez az intézményszerü falumunkais megakadt. A népnek azonban nem hiányzottmár a város, az uri osztályok támogatása. A veszélymegváltoztatta a város véleményét a faluról: az egésztársadalom figyelme a falu felé fordult s igyekezett,bár szép szóval, jóvá tenni mulasztását. Virágesővol észászlódisszel, barátságos kézszorítással és lelkes ölelkezésselfogadta „a nép fiait" s örömujjongva állapítottameg, hogy a vagonokból kifogyhatatlanul ömlika drága anyag: a falusi nagytömeg. A magyar „jó katonának"is megvolt a becsülete. Az újságok vezércikkei,a politikusok elismerő nyilatkozatai, a lelkesítő szónoklatokmind a népet magasztalták, mely — lám-lám — mégsemharagudott olyan nagyon, hogy a veszély pillanatábanne sietett volna a haza. védelmére. A város hálájaőszinte, szivből-jövő volt. Megindult a közadakozás,a társadalmi segélynyújtás, — az intézmények, azállami szervek is komolyan meghallgatták a falu kívánságaits igyekeztek azokat minél hamarább teljesíteni.A békeidőben elszigetelten élő nép szédülve vettetudomásul a megváltozott hangulatot. Átragadott rá isa lelkesedés s elfelejtette minden sérelmét. A fronton23

sem változott a helyzet: megynugodva látta, hogy a háborúaz egyenlőség jegyében folyik, inncs különbség urés paraszt között, a tiszt éppen ugy ki van téve a veszedelemnek,mint ő, a közlegény. Alkalma nyilt arra, hogyaz őszinteséget parancsoló pillanatokban betekintsen vezetőineklelkébe s meglássa a csak hirből ismert nagy éstisztelt személyekben az egyszerű, életüket féltő embereket,kik e tekintetben nem különböznek tőle.Ha a háború az első lelkes hónapok után befejeződöttvolna, az intelligencia és a nép között addig fennállóviszony igy formálódott volna át: az ur megtanultavolna becsülni a falusi emberben a megbízható jellemet,a hőst, — a falusi ember pedig megismerte volna a békeévekhőseiben, nagyjaiban az igazi, olykor gyarló embert.Egymásra talált volna a tömeg és a tömegvezető, afalu és a város s az egyenlőségre, melyet a lövészárokbanismertek meg, még sokáig visszaemlékeztek volna.A háború azonban évekig tartott, a lelkesedés s alelkesedésszülte barátságos hangulat mind elmosódóbbformában mutatkozott. A magyar intelligenciának megvolta maga gondja: töprenghetett azon, hogy vájjonmég mindig a szép, hazafias magyar célok győzelemrejuttatásáért folyik a küzdelem, vagy közrejátszanakolyan érdekek is, melyekhez a magyarságnak semmi köze?Kiábrándító leleplezések történtek: csúnya, söté*ügyek kerültek napvilágra, melyek mind azt bizonyították,hogy már a háborús viszonyoknak is meg vannakaz élelmes emberei, kik értettek ahhoz, hog> a hadviselésthogyan lehet kereskedelmileg kihasználni. A faluis kivette részét a megfigyelésekből, a leleplezésekből.Hangja nem volt elég erős, tehát csak magának raktároztael tapasztalatait, melyek a lehető legkedvezőtlenebbekvoltak az intelligenciának némely képviselőjére nézve.A front-katona a hazulról hozott kiábrándító hirekmellett szintén figyelt és tapasztalt. Észrevette, hogytisztjeit sem füti már a régi lelkes.edés, hanem — bizonyáraszintén a hazulról érkezett hirek hatása alatt —itt-ott elégedetlenséggel fakad ki a szövetséges nációk ellen.A tiszteknek azonban, a fegyelem kötelező ereje mel-24

lett, hallgatniok kellett arról, hogy defetizmusuknak politikaiháttere van, — hogy azt a háború céltalansága s a bizonytalanjövőnek a képe váltotta ki. A közlegény errőlcsak nagyon keveset tudott, ő csak látott és tapasztalt.Amikor elérkezett az ideje, a falu népe ingerült elégedetlenséggelhagyta ott a harcteret s méltatlankodásánaknagyon sok helyen brutális formában adott kifejezést.A falu jegyzőinek — kevés kivétellel — menekülniükkellett, a tisztikarnak, az uniformisba öltözött intelligenciánakpedig minden tekintélye megszűnt. Ha mérlegeljükezt a folyamatot, megállapíthatjuk, hogy nemannyira a tekintély, a tiszti rang ellen volt nagy az ellenszenv,hanem inkább az ellen az osztály ellen, melynekhitvesztését, elhanyatlását, — olykor önző félrecsuszását— látta a nép fia, ki helyét végig becsülettel megállotta.A háború az uraktól való elfordulásnak uj formátadott. Nem a megalázkodó, hanem a visszahozott becsületérebüszke, nem a gazdagokra irigykedő, hanem áldozathozatalánaktudatában élő nép haragja volt ez azintelligencia ellen, melyet otthon is s a tiszti egyenruhábanis gyarló oldaláról ismert meg. Ha mi, fiatalabbnemzedék, a falu férfiainak háborús visszaemlékezéseithallgatjuk, nyugodt érzéssel állapithatjuk meg, hogy azegyszerű emberek nemes igazságérzettel bíráskodnakvolt feljebbvalóik felett: nem azért Ítélik el tisztjüket,mert tiszt volt s ebben a minőségben velük, az egyesekkelesetleg mostohán bánt, hanem azért, mert a katonákösszességét, vagy éppen azokat a nagy eszméket játszottaki, melyek az egész hadseregben az egyszerű falusinép lelkében maradtak meg legtovább eszményeknek.Megállapithajuk azt is, hogy a harcvonal és a reménységekösszeomlása hozta meg azt a hangulatot, melya helyzet kiegyensulyozódását hosszú évekre megakadályozta.Az a körülmény, hogy a magyarországi forradalmatidegen elemek készítették elő s használták ki, az ismertsúlyos következmények mellett azzal is járt, hogya nagy magyar közösség (intelligencia és nép) a tájékozatlanságkövetkeztében egymásban kereste a bűnbakot.Igv történhetett meg, hogy a nép, minden megkülön-25

öztetés nélkül, az urakat hibáztatta a katasztrófáért, azintelligencia hangulata pedig, már azért is, hogy saját tehetetlenségétmentse, a nagybirtokokon itt-ott fosztogatónép ellen fordul és a forradalmi idők túlkapásait jórészta falusi elemek „fegyelmezetlenségének" rótta fel.IV.AZ ERDÉLYI FALU A HÁBORÚ UTÁNAz elülő viharos idők után a csend mélyebb és nyomasztóbbvolt Erdélyben, mint bárhol. Az erdélyi magyarintelligencia vezeklő hallgatásba merült. Várta afejleményeket.Az erdélyi falu is nehezen tudta a régi barázdátmegtalálni: nagyon benőtte azt a háborús évek burjánja.De a szántás és a vetés nem egyezményektől függött, tehátmegkezdődött a termelő munka. Megkerültek az elveszettnekhitt emberek s ha megfogyva is, de megintegyütt volt a falu. Közben hirek keringtek a faluban:odafenn, az urak körében, újra szóba kezd kerülni ő, újraaz ő tömegeire hivatkoznak.Érdemes megfigyelni a román impérium berendezésénélazokat a mozzanatokat, melyek Erdélynek egészenmás arcot adtak, mint ahogy azt eltervezték.A háború előtti erdélyi románság társadalma a parasztitömegeken nyugodott. Az erdélyi román intelligenciaa regáti román vezetőség előtt mint a népi tömegekvezetője nyert értelmet és tekintélyt. A szorultságeziilteháborús földreform- és általános választójogi Ígéretekaz erdélyi románságban azt a látszatot keltették,hogy az egyesülési eszme nemcsak nemzeti, hanem demokratikushajlamokkal is alá van festve. Az erdélyiekbizalmát és a jövőbe vetett hitét még fokozta az az eredmény,hogy a nagy terv tényleg a paraszti tömegeken átjutott el a megvalósult célhoz.Azonban a szépen elgondolt egyesülés örömét liama-26

osan kiábrándító jelenségek zavarták meg: az erdélyiromán vezetőség nem jutott hozzá a megígért befolyáshoz,hanem mindjobban háttérbe szorult. A liberális oligarchiarövid idő elteltével kivette a hatalmat a KormányzóTanács kezéből s az egymást követő választásokönkényességei azt bizonyították, hogy a vezetést egyelőrenem is hajlandó másnak átadni. Még akkor sem, haaz értékesnek bizonyuló népi tömegek ugy kívánják. Azideálizmussal fűtött erdélyi román társadalmat egymásután érte a csalódások hideg zuhanya, amit őszintén beis vallott, nemcsak az ellenzéki sajtó hasábjain és a parlamentben,hanem a néptömegek előtt is, melyek köribenazelőtt paradicsomi színekben festette a jövőt. Azerdélyi román népnek azonban nem volt szüksége a magasabbpolitikai berkekből hozott hírekre. A földreformkeresztülvitelénél, amikor azt kellett tapasztalnia, hogyaz nem mezőgazdasági, nem is nemzeti, hanem pártpolitikaikérdéssé vált, magától is le tudta vonni a tanulságokataz uj kormányzati rendszerről.A demokrácia léggömbje tehát már az első szellőtőlkipukkant, nem maradtak el azonban a nacionalizálótörekvések. Mintha az első évek kormányai azzal akartákvolna jóvátenni más oldalon be nem váltott ígéreteiket,hogy „a régi elnyomókon" bosszút álljanak: megindulta nagy munka, a nemzeti állam kiépítése a türelmetlenségjegyében.A bizonytalanul tapogatódzó erdélyi magyarságotaz első években az egyházak tartották össze. Megfeleltekhivatásuknak: felülemelkedtek a „felekezetieskodéssek"-en,egyöntetű s ugyanakkor erélyes fellépésükkeljórészt pótolni tudták azt a politikai szervet, mellyel —a fordulat váratlansága következtéién - az erdélyi magyarságnem rendelkezett. Az egyházak szí rvei már aháború előtt ki voltak építve a Tahi f >lé, 'őt a falubangyökereztek: ennek lehet tulajdonítani, h»gy az elsőévek politikai kísérletei nemcsak a városi magyar intelligenciaválságos helyzetét tartották szem előtt, hanema falu sérelmeivel is foglalkoztak. Sajnos, hogy az addighiányzó politikai szerv kiépítése után az egyházak27

átruházták arra a nemzetmentés nagy felelősségét s hanem is minden téren, de visszavonultak az egyházi érdekszűkebb keretű célkitűzéseihez.Szükségtelen e dolgozat keretében az erdélyi kisebbségipolitika kifejlődését alapos figyelemmel kisérni, valamintszükségtelen újra csokorba kötni azokat a hatalmitúlkapásokat, melyek ellen az erdélyi magyarságnak védekezniekellett. A sorsáért aggódó kisebbségi embermindezekről tudomást szerzett a napi sajtóból s e térensokkal nagyobb tájékozottságra tett szert, mint amilyennela háború előtti kényelmes időkben rendelkezett.A nép hangulatára nézve azonban meg kell jegyeznünk:az uj államhatalom sem politikai, sem gazdasági,sem kulturális tevékenysége során nem tudta az erdélyifalu rokonszenvét megnyerni. Szerencsétlen pártpolitikája,melyben mind jobban elmerült, komolytalannátette a nép előtt. Nagy Ígéretei, melyeket a földreformvégrehajtása előtt csillogtatott meg a nép előtt, még nagyobbelégedetlenséget, elkeseredést szültek faji különbségnélkül az ország földműves társadalmában. A népretekintő kulturális munkásságot, különösen az első években,csak a legkezdetlegesebb formák között végezhetett,mert a nagy szükséglethez mérten kicsiny volt a kulturaapostolainak a száma, kevés volt a tanerő s a „kurzista"tanítók gyors kiképzése azzal az eredménnyel járt, hogyoda nem való emberek kerültek a falusi iskolákba, kikhiányos kiképzésük hátrányait azzal igyekeztek pótolni,hogy a kormányon levő párt agilis szószólóivá váltak saz addig nyugodtan élő falut belekeverték a napipolitikacivakodásaiba.Ha nem országos viszonylatban, hanem a kisebségifalu szempontjától vizsgáljuk a megváltozott helyzetet,meg kell állapitanunk, hogy a kormányzatok a magyarfalut még azokban az előnyökben sem részesítették, melyeketa többségi falunak megadtak. Mert tekintet nélkülaz uj közigazgatás meg nem értő szellemére, a sokatemlegetett földreform „áldásai" a magyar falusi rétegeketmég nagyobb teherrel rótták meg, mivel, ha azokitt-ott részesedtek is az osztoszkodásban, reájuk hárult a28

vagyonukból kiforgatott egyházi intézmények és szerveksegélyezése. A magyar falu kulturális kérdései is mostohakézbe kerültek a változás után: a régi falu egyik legértékesebbvezetője, a magyar tanitó, igen sok helyenolyannak kellett, hogy átadja a helyét, ki szociális kötelességeinekmég akkor sem tehet eleget, ha képzettségemeg is van, mert nem tud a magyar falu nyelvén értekeznis igy az iskola falain kivül hasznavehetetlennéválik.Nem lehet tehát csodálkozni, ha a magyar nép bizalmátújra, sőt kizárólag a magyar intelligenciábakezdte vetni. És az arra hivatottak igyekeztek a beléjükhelyezett bizalomnak képességeikhez mérten megfelelni.Az egyházi szervek megnövekedett érdeklődésselforduftak a falu felé, a gyakori látogatások alkalmávaligyekeztek a falut meggyőzni afelől, hogy helyzetét, kívánságaitnyilván tartják. Hozzájárultak egy néplap(Magyar Nép) kiadásának a tervéhez is, mely politikaitények közreműködésével már 1921-ben, tehát mindjárta zavaros idők elmultával, hozzáfogott a magyar falusinép kulturális és gazdasági ügyének felkarolásához. AMagyar Nép évfolyamainak átlapozásánál egyfelől arrólgyőződhetünk meg, hogy a felnőttek oktatásának szükségétmindjárt a megindulás után felvetette és azt bevezetniés táplálni igyekezett és másfelől arról, hogy a faluintelligenciája szintén sorompóba lépett és kulturálismozgalmak, előadások révén igyekezett a népet az iskolánkivül is nevelni.Tényleges gazdasági segélynyújtásban azonban, amagyar nemzeti tőke, vagy a tőke nemzeti irányításánakhiánya miatt, a magyar falu mostohán részesült. A megélhetés,vagy talán csak az életbenmaradás gondjai mindkomorabbá tették a falut, mind inkább kiváltották benneaz elkeseredést, melyet nemcsak azok ellen nyilvánítottki, akiket elhagyatottságáért okolhatott, hanem azegész társadalom ellen.A magyar társadalomnak válaszolnia kell arra avádra, melyet a falu ellene emelt. Meg kell értenie, hogyazt a népet, melyet mind a közigazgatás, mind a közok-29

tatás barátságtalanul kezel s amelynek helybeli jóindulatúvezetői is számbelileg megapadtak, társadalmilagkell gondozásba vennie. Nem intézményeket kell alapitani,melyek pár jóakaró ember vezetése mellett a népügyét szolgálják, nem másokra kényelmesen átruházottmegbízásokkal kell ezt a hatalmas, fontos kérdést elintézni,hanem az erdélyi magyar közszellem átalakításávaluj, egyöntetű, önzetlen falu-munkába kell fogni, melyterhe és kötelessége legyen mindenkinek.A következő fejezetekben, a mai erdélyi magyar falubelső és külső viszonyait kívánom ismertetni s egyúttalaz uj falufejlesztő munka részeseinek és eszközeinekmegnevezését is célul tűzöm ki.Nagyváros, kisváros, falu.V.A FALU TÁRSADALMAÉrdekes és nem fölösleges megfigyelni, hogy a falutársadalma sokkal inkább hasonlít a nagyváros, mint akisváros társadalmi berendezkedéséhez. A fejlődés bizonyoskorszakában • a társadalmi fejlődés eltér a számbeligyarapodás méreteitől s amit el lehet mondani mindenember-közösség néprajzi fejlődéséről, (hogy többházból falu, a kicsi faluból nagy falu, a nagy faluból kisváros,a kis városból nagy város lesz), a^t nem lehet egyúttala társadalmi fejlettség egymást kcvető fokozatainaktekinteni.A falu (a nem nagy falu) társadalma a nagyvárostársadalmához hasonlít- A hasonlóságot abban lehet észrevenni,hogy mind a két társadalomban megvan azegészséges felosztottság: van tömege, mely vezetésre szoruls van vezető osztálya, mely igyekszik eleget tennihivatásának. Mind a nagyvárosnak, mind a falunak megvannak a hangadói, a vezetői, e társdalomban tehát van,illetve lehet egy (városban több) egységes tömeg, melv30

a politika, gazdaság és kultura terén elismeri a szaktekintélyts annak vezetésében megnyugszik. Nem bölcsességből,belátásból teszi ezt, hanem kényszerűségből.Azért, mert mind a nagyváros, mind a falu vezetőjeolyan magasan áll műveltség, felkészültség tekintetébena nagytömeg felett, hogy a két véglet összevonását a tömcgmeg sem kíséreli. Kisvárosban látszólag kiegyenlítődneka különbségek. Azokból, akik itt a vezetésrevolnának hivatottak, hiányzik a vezetés, a tanitás végrehajtásánakvágya, amit annak lehet tulajdonítani,hogy minden kezdeményezés a tanítani akaróhoz műveltségtekintetében már sokkal közelebb álló tömeg rosszindulatú,irigy, vagy indokoltabb esetekben tiltakozóellenállásába ütközik. „Senki sem próféta a maga hazájában"— ezt a megállapítást elsősorban a kisvárosralehet alkalmazni, ahol a tettrekész embernek is bele kellilleszkednie az erőszakosan kiegyenlített müveltségfokozatokkeretei közé s meg kell elégednie azzal, ha magasabbkulturáltságát egészen szűk körben bizonyíthatja,értékesítheti. Ebből azonban a nagytömeg semmit semkap, — de nem is kér.Miért tartottam szükségesnek ezt elmondani?Meg kívántam állapítani: 1. Nem helyes az a felfogás,mely szerint a falusi társadalmi-kulturális mozgalmakeredményessége a falusi lakosság egyedeinekmennyiségétől és nem milyenségétől függ. (Helytelentehát arra hivatkozni: a falu kicsi ahhoz, hogy valamilyentéren komoly munkát lehessen kezdeni. Vagy: alakosság azért maradt el annyira a világtól műveltségben,kulturában, mert még nagy falu sincs a közelében.)2. Attól kezdve, amint a nagy falu igényt kezd tartaniarra, hogy „város"-nak nevezzék, fokozottabb figyelemmelkell ügyelni arra, (szükség esetén akár azerők felfrissítésével is), hogy a szaktekintélyei továbbrais tekintélyek maradjanak, akik nem engedik ki a kezükbőlaz egységes vezetést — csak azért, mert a kisvárosivávedlett, felszínes, átlagkulturával megérintett tömegnem akar maga fölött senkit sem látni s mindenkomoly közügy iránt megnyilvánuló érdeklődést, buzgó-31

ságot érvényesülni, feltűnni akarással vádol.3. Végül fel kívántam hivni a falu problémái irántérdeklődök figyelmét a kisvárosra. Ennek a társadalomnaka tanulmányozását azért tartom szükségesnek,mert tisztában vagyok azzal, hogy — a mai kedvezőtlenhelyzet ellenére is — a kisváros hivatott arra, hogy aközvetítő szerepét játsza a nagyváros intellektueljei ésa nép között, tekintettel arra, hogy a falusi lakosság sokkalnagyobb tömege érintkezik a kisvárossal, mint anagyvárossal.Dolgozatomnak ebben a részében a mai falu bensőtársadalmát kivánom ismertetni, melynek van tömege (anép) és vannak hivatalos, vagy a nép részéről elismertvezetői (az együttlakó intelligencia).A falu tagozódása.Három korosztályra s ezáltal három külön körrelehet felosztani a falusi társadalom tömegét, a népet.Falun a patriarchalis berendezkedés a tömeg belső irányításáta legtöbb helyen még mindig az öregek számáratartja fennt. ök a család, a rokonság, a falu tekintélyei,véleményük ha nem is döntő, de irányadó.A középső osztály, mely a (tulajdonképpeni családfenntartók,dolgozók csoportját képviseli, a harminc, negyvenévesmunkáskezek. Ezekhez — hangulat tekintetében— közel áll a falu ifjúsága, az iskolából kinőtt, demég nem házasodott fiatalság. A gyermekek, mint társadalomalkotóelem, falun nem jönnek számba.Ha a falunak az intelligenciához való viszonyátfigyeljük, arra kell törekednünk, hogy előbb az emiitetthárom korosztály belső közszellemét, megoszlását ismerjükmeg. Már azért is szükséges ez, mert a közszellemhárom különböző formája nemcsak egymással szemben,hanem a rajta kivüleső társadalommal, az intelligenciávalszemben is eltérően nyilatkozik meg.A falu három korosztálya egymással szemben áll,ez a szembenállás azonban egészen más formában jelentkezikfalun, mint városon. A közbülállók falun inkább afiatalság felé hajolnak, a fiatalságnak adnak igazat, migvároson a második korosztályban inkább azt a törekvést32

lehet észrevenni, hogy az öregeket támogatják az ifjúságtürelmetlenségével szemben. Könnyen meg lehet találnie két egymástól eltérő jelenségnek az okát: A városi középkorúak(értem e fogalom alatt mindazokat, akik „mégnem fáradtak el" s aktiv munkát fejtenek ki valamilyentéren) már a beérkezett ember nyugalmával Ítélhetikel az ifjúság rohanását s bátran állhatnak a gyámoltalanöregek védelmezőinek sorába: ők jelentik a jelent, ők állanakfölötte mind a fiatalságnak, mind az öregeknek.(Aki közülük nem ezt teszi, hanem azt hangoztatja, hogy„tökéletesen egyet ért az ifjúsággal", annak helyzeterendszerint még nem alakult ki véglegesen s azért állaz ifjúság mellé, mert arra gondol- talán ha az ifjú nemzedékhezkapcsolódik, annak célbaérkezésénél ő is belophatjamagát a versenyzők közé.) Nem igy van azonbanfalun, ahol — a régi időkből visszamaradt felfogás szerint— az öregség a bölcsességet, a semmi mással nempótolható tapasztalatot jelenti, melyet a közhit (s elsősorbanaz öregek korosztálya) ma még fölébe helyezminden tudományos, illetve szakszerű megállapításnak.A falu öreg bölcsei uralják a helyzetet s kiváltságukatnem engedik (amennyiben ez hatalmukban ál!) még aközépkorúak, a harminc-negyvenévesek által sem inegcsorbitani.Meddig maradhatott ez igy anélkül, hogy a középkorúakmég csak föl sem szólaltak? Addig, amig a kezdetlegesiskola-müveltséget kizárólag az idő tapasztalata, desemmi szakszerű továbbképzés nem bővítette, amig atapasztalás egyedül az idők múlásától függött. A falusiöregek vezetési hajlamait tehát egyelőre meg lehet érteni,de ugyanakkor meg kell érteni 7 háborús tapasztalatokkalhazaérkezett középkorúak állásfoglalását, melyetaz ifjúság mellett nyilvánítanak meg, szembefordulvaa vezető, az irányító korosztállyal, az öregek csoportjával.A nép belső tagozódásának érintése után rá kell térnünka mi kérdésünk gondolatmenetére: meg kell vizsgálnunk,hogy a három, (a közhangulatra nézve lehetmondani: két) falusi korosztály milyen érzelmeket táp-33

Iái, hogyan viselkedik, külön-külön és egy tömegben, azértelmi osztály képviselőivel szemben!Még a mai világban el lehet mondani, hogy a faluvezetője a pap. Mit jelent ő ánnalt a falunak a számára,mely ma még a régi nemzedék, az öregek irányításaalatt áll!A vasárnapot, a méltóságot, a szellemi táplálékot,a község költségén szükségképpen tartott kultur-szaktekintélytA falu irányitói ezt akarják, ezt szeretik látnia papjukban s ha mást is kénytelenek meglátni benne,kellemetlenül érzik magukat, húzódoznak, barátságtalanokkáválnak.Miért!A falu büszke arra, hogy egy urnák ad kenyeret.Tetszik neki az a gondolat, hogy olyan nagy fényűzésreképes: csak azért, hogy vasárnap meghallgassa a tanultember bölcselkedését, hogy lássa mozdulatait, megjegyezzekifejezéseit, — ezért ő meghozza azt a nagy áldozatot,hogy jólétben tartja „a hat munkanapot végighenyélőurat. 1 ' Ez tetszik neki. Zsörtölődik, a nehézmunka óráiban hangos szóval szidja a hűvös szobábannyugvó tiszteletest, vagy tisztelendőt, de csak azért,mert titokban elégtétellel állapitja meg, hogy ő tehetiezt, hogy az ur az ő kenyerén él, — vagy a kivülállószemével nézve: mert benne itt is kiüt elmosódó formábana magyar ember disz, pompa, fényűzés-szeretete.Hogy ez igy van, arra csak egy példát mondok: a népneknem tetszik, ha a pap gazdálkodik. Ha rosszul gazdálkodik,azit nem bánja, ebben az esetben megelégedésselállapitja meg, hogy ezen a téren a tudomány (a teológiaiképzettség, melyről a népnek nagyon halvány fogalmaivanak) semmit sem ér. Ha azonban a pap a gazdaságbanis példát tud mutatni s ezzel bebizonyítja, hogy nincsa nép anyagi támogatására rászorulva, hogy anélkül ismeg tudna élni, ebben az esetben szinte neheztel a papjáras ha alaptalanul is, olyan hirét költi, hogy a gazdálkodásmiatt elhanyagolja papi kötelezettségeit. Arrais képes, (abból az elvből kiindulva, hogy a falu szégyene,ha a határban nem a pap vetése a leggyengébb),34

hogy a pap földjét rosszul szántsa, művelje meg, csakazért, hogy egyfelől megmentse saját gazdasági-szaktekintélyét,másfelől, hogy ureltartó minőségében továbbis díszelegni tudjon.Nem látom rózsaszínűnek, népszinmüizünek a falusivilágot. Kötelességemnek tartom azonban valamenynyiidetartozó megfigyelésemről beszámolni s ezzel kapcsolatbanmegállapítani: ma még nagyon sok olyanfalu van, melynek a népe tökéletesen meg van elégedvepapjával, aki a katedráról ugy tud beszélni, ahogy anépnek tetszik, aki az uraságát nem sértően, de észrevehetőencsillogtatja, — de azonkívül semmit sem tesz.A régi nemzedék, mely csak ezt a papot ismerte, ehhezaz úrhoz van szokva, a primitív ember tartózkodásával,melyet minden újítással szemben nyíltan kimutat, rossznéven veszi, ha a papja olyan dolgokba is beavatkozik,melyekhez — szerinte — semmi köze. Egyelőre mégáltalánosságban is lehet mondani: eddig nem történtmeg, hogy a nép azért űzte volna el papját, mert kizárólagpapi hivatásának élt s a falu belső életében nemvett részt, arra azonban számtalan példát lehet felsorolni,hogy a hangulat a pap ellen fordult, ha vele a népnemcsak a templomban, vagy a parochián, hanem kint, amindennapi életben is találkozott.Szomorú volna, ha ezzel a megállapítással maradnánk,abban a meggyőződésben, hogy hát akkor ténylegaz a leghelyesebb, ha a pap csak erkölcsi, kulturális szaktekintélymarad a falu számára. Mert, ha tekintetbevesszük, hogy az az elem, mely ma még a legtöbb faluközvéleményét képviseli s amellyel élesen szemben álla jövő két nemzedéke, nemsokára kihal, akkor aggódvakell gondolnunk a pap helyzetére, ki rövidesen pártfogó,támogató nélkül marad.Nem rémlátás: a mai középső korosztály, mely nemsokáraaz öregek helyébe lép, elégedetlenséggel, sőt boszszuvággyaltelve várja sok helyen, hogy az ő ideje elérkezzék.Milyen viszonyban volt, milyen viszonyt tartfenn a jelenben ez a nemzedék a papjával?A mai harminc-negyvenévesek kaptak legkevesebbet35

a pap neveléséből. Gyermekkorukat a tanitó vezetésealatt élték át. (A magyar tanitó vezetése alatt, kit megértetteks ki éppen ezért sokkal alaposabb munkát tudottabban az időben végezni a jellemek kialakulásánál, mintma). Amikor elvégezték a hat osztályt, bekerültek abba akörbe, melynek semmi szava nem volt, már azért sem,mert tapasztalt nagyapáik és engedelmes apáik egy utónjártak, (nem ugy, mint ma, amikor az utóbbiaknak is legalábbannyi tapasztalatuk van, mint az öregeknek) s afiatalokkal szemben mindig nagy túlerővel voltak. Apap is tudatában volt a fiatalság jelentéktelenségének,tudta, illetve ugy gondolta, hogy a katona-éveket követőmegházasodással majd mindegyiknek benő a fejelágyas minden törekvése abban fog kimerülni, hogyhasonló legyen elődjeihez, kikben idaíjait látta. Nem istörődött ezért az ifjúsággal, hanem azon volt, hogy azapák és nagyapák nemzedéke legyen vele megelégedve.A háború azonban döntően beavatkozott ennek a nevelésimódszernek az irányításába. A rendszer, mely a folytonosegyüttélésen, tehát megszokáson, beletörődésenalapult, megszakadt. A falu fiatalsága elszakadt környezetétől,kivált a pap személyes befolyása alól s hosszúéveken keresztül uj, szokatlan, a régitől teljesen eltérőéletmódoit folytatott. Hogy milyen hangulatban érkezettvissza, arról már elmondtam megfigyelésemet. Ez ahangulat természetszerűleg maga után vonta a régi ideálokmegtagadását s egy olyan világnézet kialakulását,mely a papban már nem a legnagyobb urat látta, nema papi személyt tisztelte, hanem a kiábrándítóan megismertintelligenciának egyik képviselőjét. Nem mindig apapon múlott, hogy a hazaérkezett nemzedék benne későbbsem fedezte fel a tiszteletet megérdemlő, követésreméltóvezetőt: az nem következett be, mert az elkeseredettemberekben a friss emlékek megszülték az előítéleteket,az egyszerűen gondolkozó nép egyik legnagyobbhibáját: az általánosítást.És ekkor megkezdődött a harc az itthonmaradt és avilágotjárt nemzedék között. Megindult a versengés a vezetésért,melynek során mind a két fél a saját tapasz-36

taltságára hivatkozott. Ebben a harcban — a pap veszítettlegtöbbet: elveszítette a jövőjét, a következő vezetőosztálybarátságát. Két ut között választhatott: vagyaz öregek védőszárnya alatt maradt meg, vagy átpártola hazaérkezettek táborához. Az első esetben egész biztosanmagára vonta a fiatalabbak haragját, mivel nyíltanállást foglalt ellenük. Az utóbbi esetben is veszniekellett: a rebellis tábornak nem kellett pap, csak embers mivel ez az ember, kit az öregek sem tartottak érdemesneka támogatásra, gyenge, védtelen volt, iránta alegtöbb helyen minden tisztelet, tekintély megszűnt. Kevéspap próbálta meg egy harmadik utat találni, de bizonyáraez a csoport járt a legrosszabban. Azokra gondolok,akik önzetlenül és elképzelt erkölcsi súlyúkra támaszkodva,felül akartak emelkedni a pártokon s arratörekedtek, hogy igiizságos Ítéletet hozzanak a vitás kérdésekben,hogy ítélkezzenek, kritikát gyakoroljanak, holaz öregek, hol a fiatalabak rovására. Bármilyen igazságosaz ítélet, bármilyen találó a kritika, a műveltségnekbizonyos foka szükséges ahhoz, hogy a célbavett egyénne érezze sértve magát. Ez a magasabb kulturát megkövetelőelfogulatlanság, magától értetődőleg hiányzott (éshiányzik ma is) a falusi vitázó felekből s a jóakaratú békitésszinte kivétel nélkül minden alkalommal még jobbanel mérgesítette a helyzetet Ebben az esetben márnem csak az ember, hanem az egyház képviselője iskárt szenvedett: a korholásban részesített egyén egészrokonsága (ismeretes az „atyafiságok"-ban, a „komaságok"-bantömörült rokonok szolidaritása) magáévá tetteaz ügyet s elfogultságában ellene fordult nemcsak azÍtélkezőnek, hanem egyházának, sőt néhol nemzetének is.A mult évek helyzetképének ilyen szomorú beállításaután bizonyára sokan elcsodálkoznának: hiszen nem vagyunkmég ennyire, — lehetetlenség, hogy a pap s ezzela vallás ügye ilyen nagy veszedelemben forogna ...A veszély ma már tényleg nem olyan nagy sok helyen,— amilyen lehetne. Nem nagy pedig azért, mertpapjaink közül a legtöbben már megtalálták a súlyoskérdés megoldásához vezető utat. Megtalálták azt az37

eszközt, mellyel mind a középső, mind a legidősebb korosztályellenszenvét lefegyverezték: foglalkozni kezdtekaz ifjúsággal. A jelen két ellenlábasa a harmadik, semlegesfél támogatásában nem látja saját érdekeinek veszélyeztetését.A középső korosztály, az apák nemzedékemegnyugodva állapítja meg, hogy a jövő nem reménytelens a fiatal nemzedék kiképzéséért nemcsak hálával,hanem elismeréssel is adózik — nem a papnak elsősorban,hanem az embernek, gyermekei jóakarójának.A nagyapák a papnak ezen a téren kifejtett tevékenységétnem tartják magukra nézve veszélyesnek, mert tudják,hogy a megkezdett munka csak akkor hozza megaz eredményét, az uj nemzedék csak akkor jut szóhoz,amikor ők a mai (elképzelt, vagy tényleges) vezetők máreltűnnek a küzdők közül. Tehát az öregek továbbrakitartanak pártfogoltjuk, a pap mellett s az ő uj kezdeményezésétlegfeljebb közönnyel, vagy a tapasztalt bölcsekelnéző mosolyával kisérik.A falu ifjúsága és a papA pap előtt tehát nyitva áll ez az ut: nevelhet magánakegy nemzedéket, mely a két másik korosztálytóleltérően nem az urat, nem is a rossz oldaláról megismertintelligenciának egyik ellenszenves képviselőjét látjameg benne, hanem elismeri ember-testvérének, a többtudással rendelkező kultur-szaktekintélynek. Akik a falusiifjúság válságáról beszélnek, bizonyára kétkedve fogadjákezt a jóhiszemű megállapítást. Nem tartják képesneka papot arra, hogy a város rossz hatását, a maiszellem gyarlóságait egyedül ellensúlyozni tudja. Nagy,fontos feladat a jövőre nézve, hogy a falusi ifjúságotmegismerjük, mint a következő magyar társadalom alapját,érdemes tehát ezzel a kérdéssel foglalkozni.Melyik az az ut, mely a falu ifjúságának életében aziskolától a családalapításig vezet? Tulajdonképpen máraz iskolában eltöltött éveket is figyelembe kell venni, hiszenitt jelentkezik a kisebbségi magyar fiatalságnakelső nagy megtorpanása: az elemi-iskola tanítási rendsze-38

ének az akadálya, mely olyan feladatok elé állítja afalusi kisdiákot a nyelvtanulás terén, melyről az apák,a nagyapák nem is álmodtak. Erről külön fogok megemlékezni.Most csak a pap feladatának a szempontjábólvizsgálom a kérdést s mindjárt bevezetésül megállapítom:az egységes nevelés tekintetében kedvező az akörülmény, hogy az iskolából kikerült, valójában nagyonkis mértékben előrehaladt falusi gyermek annak az emberneka szellemi vezetése alá kerül, kit már az iskolai évalatt, a vallástanulás közben megszeretett, megbecsült,mert anyanyelvén, értelmesen szólt hozzá. A vallástanulása könnyebb feladatok közé tartozik, — az iskolairendszabályok ez órák alatt nem olyan szigorúak, —a hitoktató érdekes, érthető példázatokkal szórakoztatjaa kis diákokat: mindezek a körülmények hozzájárulnakahhoz, hogy — ha a pap ezt tényleg célul tiizte ki — aziskolából kinőtt ifjúság közelebb érezze magát ahhoza szellemhez, melyet a pap hirdet, mint tüihoz,mely érthetetlen, idegen világba akarja őt bevezetni.Ha a pap nem bocsátja útjára az iskola padjait elhagyófiatalságot, hanem mindjárt bekapcsolja a közérdekekmunkakörébe, az életnek ezek a fiától újoncai lesznekkésőbb a pap leghálásabb hivei.Tekintettel kell lennie a papnak arra: az iskolaiévek, ha a szellemi fejlődést nem is segítették elő, bizonyosmértékben mégis vittek rendszert, pontosságot,tiszteletet a kultura iránt a gyermekek életébe. A kényszermegszűnik ugyan az utolsó, iskolában eltöltött nappal,de ugyanakkor egy másik érzés kerekedik felül aziskolát végzett tanulokban, éppen a „végzettség" kellemesérzése, melyet mi, gimnáziumot kijárt diákokaz érettségi után érzünk s amely éppen ugyjelentkezik a falu gyermekeiben, mint mibennünk.A célbaérés, az eredmény mindig uj tevékenységresarkal, sajnos a nagy ambíciót rendszerint letörik az elkövetkezőnapok tapasztalatai. A papnak nem szabad afalu iskolát végzett ifjaiból kiölnie ezeket a nagyszerűérzéseket, ellenkezőleg: azon kell lennie, hogy az iskolábólmegmentett rendszert, pontosságot s főleg a kollek-39

tivitási érzést alátámassza az uj elemmel: az ambícióval6 hogy kielégítse a kezdetben öntelt, de könnyen jóirányba terelhető szereplési vágyat. Vegye komolyan a tettrekészjelentkezőt, ne ábrándítsa ki egyszerre a nagyratörőálmokból. Adjon neki munkát, becsülje meg a tevékenységéts ha mindezt megteszi, a legjobb, a legbuzgóbbmunkaerőt fogja megtalálni az iskolát végzett ifjúban.A papnak emellett azonban egy másik, szociális jellegűhivatása is van, illetve kellene, hogy legyen: annak tudatában,hogy a mai gazdasági viszonyok kényszeritika falu ifjúságának túlnyomó többségét, hogy a városbanszolgálatba álljon, a papnak elő kell készítenie a távoznikészülő csoportot a városi életre, arra, hogy atapasztalatlan gyermekemberek beletalálják magukat azuj helyzetbaHogyan történjék ez 1 ?A köztudatban eddig az a meggyőződés uralkodott,hogy amennyire csak lehetséges, távol kell tartani azéretlen falusi fiatalságot a várostól. Mozgalmak indultakmeg, melyek ezt a célt szolgálták s e mozgalmaknakelőlálló vezetőbe a falu papja volt, ki óva intette az ifjúságot,hogy varosban álljon szolgálatba, vagy ha ez márelkerülhetetlen, őrizkedjék az uton-utfélen reáleselkedőbűnöktől, melyek a lejtőre viszik. E jóakaró tanácsoknakmajd semmi foganatja nem volt. Az iskolából kikerültfalusi fiu, vagy falusi leány, ki rövidesen ráeszmélt,hogy „végzettsége" még semmit sem jelent, azt is észrevette,hogy a falu társadalmában nincs helye, mégnem veszik számba, ö lenézte a kisebbeket, őt lenéztéka nagyobbak, tehát sehová sem tartozott. Nagyravágyásánakmás teret keresett: az a meggyőződés, hogy a városiélet mindenkit tapasztalttá tesz s a tapasztaltság tekintélytad idehaza, vágyat ébresztett benne — nem avárosi élet iránt, hanem az iránt, hogy onnan győzteshadvezérként térjen vissza azok közé, kik távozása előttlenézték. Természetesnek kell találnunk ezt a következtetést,ha visszagondolunk a magunk megaláztatásaira,melyeket csak azzal a hátsó gondolattal tudtunk annakidején elviselni, hogy: „majd megmutatom én, ki vagyok."40

Eltekintve azonban attól, hogy a fent elmondottindoknál fogva a tanácsadó semmi célt nem ért el, merta természetes vágyat nem ölte ki az érvényesülni akaróifjúból, a legtöbb esetben káros munkát végzett: aztmegmondta, hogy a városban mitől kell őrizkedni (tehátmegtiltott valamit, mely ellen konok csakazértis születhetettmeg), de azt nem mondta megj hogy hová szabadelmenni, hogy hová kell elmenni, (eltekintve a kötelezőfelszólítástól, mely a templom látogatására buzdított).A tanácsadó tehát — nyilvánvaló jóakaratból — elrémítettea falusi ifjút a várostól, túlozta a veszélyeket,elidegeníteni akarta a város életében való részvételtől,abban a hitben, hogy a megijesztett gyerekember megsem próbálja személyesen meggyőződni a hallottak igazságáról.Szabad-e csodálkoznunk, ha az első tapasztalatra,mely csak valamivel enyhébb színben tüntette fel aváros bűneit, mint ahogy azokról odahaza beszélt a tanácsadó,a fiatal szolgalegény, szolgáló, örömmel, megnyugvássalállapította meg, hogy „nem éppen ugy van,ahogy a tisztelendő ur mondotta" s feledve a hitelét veszítettjótanácsokat, azokat „prédikációknak" nevezte smegindult az uj barátok tanácsait követni? Mert az ujtanácsok teljesen megfeleltek a céloknak, melyeket eljöveteleelőtt elérni akart: most már hozzáfoghatott gyűjtenia tapasztalatokat, az eseményeket, a kalandokat, melyekodahaza tekintélyt, biztos fellépést, ünnepeltetéstvonnak majd maguk után.Mindabból, amit fennebb írtam, a következő megállapításokatakarom levonni: 1. A falusi ifjúság nagyrészét gazdasági nehézségek nyomása alatt a szülők szolgálatbaküldik. Helytelen, mert hiábavaló dolog volna,ha a falu vezetője ezt érzelmi, erkölcsi okokkal akarnámegakadályozni. Ez a hiábavalóság még nyilvánvalóbb,ha egy titkos érzelmi rugó (a diadalmas visszatérés reménye)is hozzájárul az anyagi okhoz.2. Helytelen, mert a céllal ellenkező eredményre vezeta falusi fiatalembernek a várostól, a felsorolt városisötétségektől való elijesztése. Az ilyen irányú tanácsadásokkivétel nélkül a túlzás hibájába esnek s eltekintve at-41

tói, hogy a városról végül is hamis képet adnak, azzal aveszéllyel járnak, hogy a személyes tapasztalat kiábrándítóanmegcáfolja a jóindulatu intelmeketMa már alig van s a jövőben is alig lesz olyan falusiember, ki a fiatalságból ne töltött volna hosszabbrövidebbidőt városon. A papnak számolni kell ezzel smivel a városon nyert tapasztalatok olyan nagy befolyássalbirnak a falusi ember gondolatvilágának kialakítására,azon kell lennie, hogy a tájékozatlan, tapasztalatlanifjút ne tilalmakkal, óvásokkal lássa el, hanem jótanácsokkal arra nézve, hogy mit csináljon, hol töltseszabad idejét, mit lásson meg a városból, milyen szemszögbőlnézze a városi életet. E tanácsoknak tehát nemtiltó, hanem ajánló jelleggel kell birniok. S mivel ez amódszer sokkal nagyobb, alaposabb munkát igényel,mint az előbbi, az iskolát végzett falusi fiatalságnak —akár a továbbképző-rendszer alapján — tanfolyamokat,előadássorozatokat kell rendezni, melyek betekintéstnyújtanak a városi életbe, annak hasznos, érdemlegesrészére is felhívják a fiatalok figyelmét s amidőn mindentúlzás nélkül megfestik a város képét, kerülő módonértésére adják az óvásokat, az intelmeket is, melyeknek„miért?"-jeire szintén kimerítő felvilágosítást adnak.Ezt a falusi fiút, vagy leányt, ki a hasonlócélu felvilágosításokreálizmusával indul a városba, az újonnanszerzett városi barát nem képes elkápráztatni tapasztaltságával,jártasságával. Városon mind több olyan intézményalakul, mely felkarolja a városba özönlött falusiifjúságot s gondoskodik arról, hogy a vasárnapdélutániszórakozás tényleg hasznos, felfrissítő szórakozás legyen.A pap ajánlásával, irányításával az ilyen helyekre lehetbevezetni a fiatalságot, mely ez esetben a varosnak bizonyárainkább a jóhatását vinné haza. A kezdeményezésmár megtörtént, most már csak a tapasztalatnak kell kialakítaniaazt a munkatervet, mely a szerény, de ugyanakkortürelmetlen, primitív igényeket kielégíti. Az, amitszem előtt kell tartani: olyan lehetőségeket kell nyújtania városon szolgáló falusi fiatalságnak, hogy az ittenszerzett tapasztalataival, elért sikereivel, otthon okvet-42

lenül alkalma legyen tekintélyt, elismerést szerezni.Nem olyan nehéz tehát a falusi ifjúság problémájaA papnak létkérdése, hogy azt a nemzedéket, mely nemsokáraátveszi a falu vezetését, visszahódítsa magának.Erre meg van adva a lehetőség akkor, amikor a hitoktatássala másik kidtur-szaktekintélynél sokkal kedvezőbb,rokonszenvesebb szerepet játszik a gyermek nevelésében.Azután következik az a pillatmt, melyet a legtöbbpap nem ragad meg: az utolsó iskolai év után következőidő, mely alatt a magát nagynak feltüntetni akarófiatal legénykét az egyik csapás a másik után éri,mert „lóg" a lenézett iskolás gyermekek és az őt semmibevevőfiatalság társadalma között. Ha a pap felkaroljae tettrekész, érvényesülni akaró gyerekemberekneka lelkesedését s az elkövetkező városi évekre alaposanfelkészíti őket, ugy kapja vissza ezt a fiatalságot avárosból, mint ahogy elengedte, sőt valóban helyes iránybantájékozott, a töbinél nagyobb kultúrával rendelkezőtársadalmat kap, mely tiszteli benne a városi kulturaügyvivőjét s megbecsüli saját helyzetét, melyben a papjóvoltából, továbbra is élvezheti az elhagyott város civilizációját,kulturáját.A pap állásfoglalása a falu közéletében.Eddigi fejtegetéseim arra irányultak, hogy megvilágítsama falu hangulatát a pappal szemben s amennyibenlehetséges, közelebb hozzam a falu két társadalomalkotóelemét: a népet és a falusi intelligenciát elsősorbanképviselő személyt, a papot. Amikor átvezettem apapot a három korosztály külön világán s rámutattamarra, milyen fontos feladat vár a falu vezetőjére azifjúság nevelésében, még nem merítettem ki azt a kérdést:milyen álláspontra kell helyezkednie a papnak aniai és a maiból kinövő falu problémáival szemben?Azzal, hogy a pap foglalkozik az ifjúsággal, márbiztosította a maga számára a jövőt, sőt biztosította ajelent, a szülők jóindulatu támogatását is- Céljául ezekután azt kell kitűznie, hogy ezt a jóindulatot ne veszítse43

el valamelyik más ténykedésével, mely a mai vezető osztályiránt megnyilvánuló ellenszenvet — értsd: a pap általkidolgozott munkaprogram cserbenhagyását vonjamaga után.Melyek az ellenszenvet maguk után vonó ténykedések?Az egyszerű nép anyagiasan gondolkozik, amit tökéletesenmeg lehet érteni. A papnak tehát elsősorbanazokat a pontokat kell elkerülnie, melyeknél az ö és anép anyagi érdekei találkoznak, sőt egymással szembekerülnek.Ennek alapján megállapíthatjuk: 1. A legtöbbnézeteltérésre az egyházi adó szolgáltat okot. Az egyházaknakvalamilyen módon változtatniok kellene azon arendszeren, mely a pap hatáskörébe foglalja az adószedőközeg ellenszenves feladatát. 2. A pap ne kivánjon anyagirészesedést, vagy javadalmazást olyan üzleti vállalkozásból,(hiteláru-szövetkezet, közös bérlés stb.), melyeknekvezetését azért bizták reá, mert nem találtaknála műveltebb embert. 3. A pap ne vállaljon olyantisztségeket, melyek Ítélkezéssel járnak (egyesületek elnökitisztségét, stb.). Ezekben az esetkben a pap Ítélkezésétmajdnem a „kiprédikálás" súlyával ruházza fel anép, mely a fentebb ismertetett rokonsági szolidaritásrévén ellenségeskedést fedez fel az ítéletben, ami arraindítja, hogy egységes frontot alkosson a vádlott védelmére— a pap ellen.A pap a gazdasági életben.Már említést tettem arról, hogy a nép nem nézi jóindulattal,ha a pap gazdálkodik. Kétségbe vonja, hogy atermelés terén is szaktekintély volna s azt hangoztatja:a pap végezze el a maga kötelességét s a földművelő emberdolgába ne kontárkodjék bele. Ez a mai hangadókosztályának felfogása. Ha a jövőre gondolunk s számbavesszüka lehetőségeket, a pap gazdasági tevékenységétbizonyos határok közé kell összevonnunk. Tekintettel kelllennünk elsősorban arra, hogy a gazdasági életben megnyilvánulónehézségek a kisgazdát az ésszerű gazdálkodásfelé vezetik, melynek egyik előfeltétele a szövetkezeti44

eszme megvalósulása. Ha a mezőgazdaság magáéváteszi a szövetkezeti elveket, annak a szervnek, mely akisebb csoportokat egyetlen egységben összefogja, elsősorbanaz a feladata lesz, hogy a kisgazdák társadalmánakszakszerű gazdasági tanácsokat adjon. Abban azesetben tehát, ha életerős mozgalmak indulnak meg, melyeknépfőiskolákat, vagy legalább is rendszeres gazdaságitanfolyamokat állítanak fel a kisgazda-közönségszámára, a papnak le kell mondania arról, hogy továbbrais ő maradjon a falu gazdasági szaktekintélye, ellenbenát kell vennie a közvetítő szerepét, aki ebben a minőségben— azzal a belátással, hogy a felállított intézményekoktatásai tökéletesebb formában szolgálják a földművelőnép érdekeit — azt a célt tűzte ki, hogy az emiitetteszmék számára, még megvalósulásuk előtt, népszerűségetszerezzen, azoknak szükségességét bebizonyítsa. Amezőgazdaság válságán ma már csak a szövetkezeti elvköré tömörült szakemberek segíthetnek. A papnak tehátezt az elvet kell propagálnia s akkor nem irigységet,vagy éppen rosszindulatot, hanem kezdetben talán közönyt,később lelkesedést fog tapasztalni azok részéről,akiknek megélhetésén ő — mind a mai tanácsadásaival,példamutatásaival, mind a jövő útbaigazításával — könynyiteniakar.A pap és a politika.Az is fontos kérdés: részt vegyen-e a pap a politikaiéletbenfHa csak a jelen helyzetet venném számba, gondolkozásnélkül megállapítanám: bátran részt vehet, mert agazdasági bajokkal küzdő nép elfásultan hátat fordította politikának, ezek iránt a kérdések iránt mindenfogékonyságát elveszítette, a kenyérkeresés gondjai közepettemég megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, ha apap magára vállalja a politikai állásfoglalás gondját. Anép számára régen csak játék, virtuskodás volt a politika(mondhatom ezt, mert a nép politikai ténykedése a nagyhűhóval megrendezett választási csatározásokban merültki). Ma, amikor nincs kedve, sem anyagi tehetsége,45

hogy a politikai színjátszásban szerepet vállaljon, gondolkozásnélkül követi a papját, vagy azt, aki ilyen irány- jban megkörnyékezi. A jövőben, ha a gazdasági helyzetjavulásaval a politikai élet is felépül népszerűtlenségé- jbői, a papnak nagy hivatása lesz: ki kell alakítania afalu uj közfelfogását a politikáról s el kell érnie, hogya nép ne megszokásból, hanem meggyőződésből legyenpártfogója annak az eszmének, melyet ő a közszellem irányitója,hirdet. Hogyan érheti ezt el? A papnak közbülkell állania a politikai tényezők és a nép között. Hogy apolitikához fűzött reménységek megőrizzék a realitásszinvonalát, s hogy ne okozzanak kiábrándulást, alapostájékoztatást kell nyújtania, mely a valódi értékre szállítjale az ideiglenesen megszorult politikai tényezőkszemfényvesztő Ígéreteit. Ha ezt teszi, a helyzet helyesmegítélése hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nép ne azona véleményen legyen: „a politika az urak dolga", vagy,hogy kiábrándulásának ne ilyen fői-mában adjon kifeje- 3zést: „nekünk csak addig járnak kedvünkben az urak,amig szavazatainkra szükségük van". A papnak közbülkell állania s enyhítenie kell hol az egyik fél tulbuzgó- ,ságán, hol a másik fél irreális elképzelésein, igényein, jCsak ez lehet az az állásfoglalás, mely biztosítja a köl- jcsönös megértést a pap és a hívei közöttt s amely nemvezet arra, hogy a nem teljesített ígéretekért a politika Jhelybeli exponensét, a papot vonják felelősségre.Ezek azok a munkakörök, melyekben a pap hiva- jtását teljesíteni köteles. Mielőtt a kérdés tárgyalását be- ]fejezném, meg kívánom jegyezni: az a körülmény, hogya pap személyében kizárólag egy ember-közösség világivezetőjét láttam, nem azt jelenti, hogy ige-hirdető, val- ;lás-képviselő hivatását másodrangunak tartom. Csupánazt tartottam szem előtt, hogy az én írásom szociológiai jirányban halad, nekem tehát a pap személyében is csaka világi társadalom egyik vezetőjét kell tanulmányoz- jnom, anélkül, hogy a teológia ösvényeire lépnék, melyek,nálunk Erdélyben, egy ponton tul sajnos négy felé ;ágaznak.46

A falu nőtársadalma.Kétségtelenül sok igazság van abban a tréfás megállapításban,hogy a falu közvéleményét, „a falu száját"az asszonyok jelentik. Az egyhangú, eseménytelen élets a gyakori alkalom a sovány hirek kölcsönös kicserélésére,hozzájárul ahhoz, hogy a falu asszonytársadalmánakuniformizált véleménye alakuljon ki, melyet a nagyobbbeszélőtehetség, beszélőkedv alapján el tud fogadtatniaz inkább szófukar férfiakkal is. (Nem határozott,hanem észre nem vehető formában).Ez a körülmény arra indit, hogy foglalkozzam a falusinői társadalom vizsgálásával is s hogy rámutassakarra: hol kell, hol lehet ennek a hangadó közösségnek azirányításába befolyni!Az iskolás leánygyermek éppen azt a nevelést kapja,mint a fiu. A két nem műveltsége, életfelfogása tökéletesenmegegyeznék, tehát a pap megmaradhatna mind akét csoport vezetőjének, ha a mai körülmények nem kényszeritenék arra az ifjúságot, hogy fiatal éveiből városontöltsön jónéhányat.A városra került falusi leány- és legénytársadaloméletkörülménye teljesen megváltozik s e változás szakadástvon maga után a két csoport között. Ez azonbancsak a faluba való visszatérés után jut kifejezésre.Miben áll az életkörülmények megváltozása!A szolgálatba álló falusi leány bekerül egy városicsalád környezetébe, légkörébe. Egy idő után a legtöbbesetben olyan viszony fejlődik ki a háziasszony és a szolgálóleányközött, melynek természetes következménye,hogy a megfigyelő ösztönnel bőven megáldott falusileánynak alkalma nyilik mélyebb betekintést nyerni azuri család életébe. Megfigyelései során izlése bizonyosmértékben hozzáalakul az urakéhoz, igényei hozzánőneka városi élethez.Milyen környezetbe kerül a szolgálatba álló falusilegény? A városi élet kényelmeiből semmit sem kap. Továbbrais nehéz, testi munkát végez, a nap legnagyobbrészét kivül tölti a házon, munkaadójával csak akkor47

érintkezik, amikor az a munkát, az elvégzendő feladatotjelöli ki.Vegyük észre a különbséget: a legény, ki odahaza, haa közéletben nem is, de apjának házatáján már bizonyostekintélynek örvendett, szolgasorba kerül, mely csak ellenmondást,dacot nevel bele a követelődző munkaadóvalszemben. A cselédleány, ki odahaza senki sem volt, mertcsak nyűgnek tekintették, előbbi sorsához képest fényeskörnyezetbe kerül, hol önkéntelenül kialakul bene az őtkörülvevő világhoz való hozzáhasonulás vágya.A két csoport hazakerül a faluba. A legény, kit elkeserítettaz a tapasztalat, hogy az urak benne csak a nyerserőt értékelték s csak azt akarták minél jobban kihasználni,megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy újra asaját földjét müveiheti, anélkül, hogy parancsszóra tenné.Más hangulat fogja el a leányt. A hazaérkezés utánugy érzi, hogy igazsagtalanság történt vele, hogy ő, „kifinomult"Ízlésével, a falusi élet lehetőségeiből kinőttigényeivel „jobb sorsra érdemes". Minden családban,melynek körébe visszatért a városon szolgáló fiatal leány,hosszú ideig minden nevelési törekvés arra irányul, hogyaz elégedetlenkedő leánynak kiverjék a fejéből a városonfölszedett bolondságokat. Ha ez nem sikerül s sor kerülarra, hogy az urak szolgálatában s a katonai évek alatteldurvult, az urak iránt elkeseredett fiatalember házasságotköt a városi élet finomságai után sóhajtozó leánynyal,előttünk áll a leggyakoribb válási ok, melyet vagya fiatal asszony indit meg goromba, kegyetlen férje ellen,vagy a fiatal gazda, aki a feleségének „urhatnámságát",„prédaságát" hozza fel inditó okul.Az intelligens falusi nő szerepe.Az elmondottakból kiemelem a visszatérő falusileány megrajzolt alakját s megállapítom: figyelemmelkell lenni arra, hogy ez a leány mit hagyott ott a városon,mert az után fog vágyakozni falujában is. Keresnifogja az uri családdal való érintkezést, keresni fogja azintelligens háziasszonyt, kivel elbeszélgetve visszaképzelhetimagát régi környezetébe.48

Csak ez lehet az oka annak, hogy a városon szolgáltfalusi leány visszatérése után már nem a régi vezetőjét,a papot keresi fel, hanem a háziasszonyt: a papnét, vagya falu más intelligens uriasszonyát. Nyilvánvaló, hogyez a jelenség nemhogy szomorú volna, de sokkal biztatóbbannál, mely a városból hazatért legény továbbiorientálódását illeti. Ebben az esetben, amint mondottam,a leány határozott rokonszenvvel, azzal az érzéssel közeledika falu uriasszonya felé, hogy ö hozzá tartozik, hogyő közelebb áll az intelligencia légköréhez, mint ahhoz,mely a viszontlátott család körében uralkodik.A papné, vagy a falu intelligens asszonya tehát nagyonsokat tehet férje, illetve az intelligenciához valóközeledés érdekében: felkarolhatja a közeledőt, megszervezhetia maga körét, melye aztán ugy irányithat, ahogyjózan belátása s a nőknél igen gyakran észlelhető praktikusérzéke diktálja. Az úriasszony tanácsai minden esetbenmeghallgatásra fognak találni, valószínű tehát, hogyidővel s gondosan palástolt törekvéssel azt is el lehetérni, hogy a leendő feleségek, anyák körében a faluvalvaló együttérzésre, a helyzet józan megítélésére is sorkerüljön. Fő a szervezés előmunkálata, mely, eltekintveattól az októl, melyre hivatkoztam, más tekintetben is,sokkal könnyebben megy a falu nőtársadalmában, minta férfiak körében. A falu nőinek megszervezése pedig sokatjelent a mi kérdésünk megoldásának szempontjából,mert tekintettel kell lennünk arra, amit fentebb mondottam:a falu asszonyainak véleményétől nagy mértékbenfügg az általános közhangulat kialakulása.A tanitó helyzete a mai magyar faluban.Azokban az országokban, melyekben a közoktatásnyelve megegyezik az állam, illetve az államalkotó elemnyelvével, a népnevelés nagyobb fele hivatalosan a tanitóhatáskörébe tartozik. E feladatnak az erdélyi magyarlaktafalvak tanitói csak részben, vagy egyáltalábannem tudnak eleget tenni. A csak románul beszélő tanitóaz iskola épületén kivül megszűnik a falu társadalomalkotóeleme lenni. A pap nem tud értekezni vele, de49

nem is kivan, mert nem tudja "megítélni, hogy jó, vagyrosszindulatú s ezért inkább az utóbbit teszi fel. Érdekesmegfigyelni, hogy a legtöbb esetben a falu miért érez ellenszenveta románul tanitó, de magyarul beszélni tudóállami tanítóval szemben. A román nemzetiségű tanitórendszerint nem a magyar intelligenciával érintkezik, hanema hatóságokkal, vagy a hatoságot képviselő jegyzővel.A jegyző személye pedig, különösen az utóbbi időben,annyira ellenszenves lett a falu előtt, hogy ebből ahangulatból még a vele érintkező tanítónak is bőven kijutFeltéve azt a ritka esetet, hogy a pap és az államitanitó társadalmi munkássága között nincs különbség, afentemiitett ok mégis elegendő arra, hogy a falunak minda fiatalsága, mind a felnőtt korosztáilya a tanítóvalszembeálljon.Az ellenséges hangulatról nem lehet szó természetesen,ha a tanitó magyar nyélven tanit, vagy éppen egymagyar egyház szolgálatában áll. Sokat azonban ilyenminőségben sem tehet. Ha felekezeti tanitó helyzetét vizsgáljuk,el kell ismernünk, hogy az állam olyan súlyoskötelezettségekkel terheli meg, a nyelvtanítás terén olyannagy feladat elé állítja, hogy azonkívül a köz érdekébenmajd semmit sem képes tenni. A megterheléshez ma ínéghozzájárul az állam tulszigoru, gyakran rosszindulatúellenőrzése is, mely állandóan az elbocsátást, az áthelyezést,vagy az iskola bezárását helyezi kilátásba, ami magátólértetődőleg, a legnagyobb óvatosságra inti a magyar tanítót.Elmondottam már, hogy miért tartom kétségbeejtőnekezt az állapotot. A pap, ha előzetesen felkészültreá, el képes végezni azt a munkát is, amelyet a tanitónem tud, nem akar, vagy nem mer magára vállalni. Afalu tanítója, ha jóindulattal akar viseltetni a magyar érdekekiránt, akkor cselekszik a leghelyesebben, ha a papnakszabad kezet enged a gyermekek vallás-erkölcsi, vagynemzeti nevelésében. Ebben az esetben a gyakori háborúskodásis megszűnik, mely régebben több-kevesebbnyíltsággal folyt a hatáskörük felett vitatkozó pap és tanitóközött s amely a falut két külön táborra osztotta.50

A falusi intelligencia többi képviselője.A papon és a tanítón kivül még megemlékezhetnémsok emberről, ki a falu közéletében szerepet játszik. Tekintettelazonban arra, hogy ezek a személyek nem általános,nélkülözhetetlen tényezői minden falunak, megelégszemazzal, hogy ezt a csoportot két különböző szempontbólemlitem meg.Az állam hivatalos képviselői: a jegyzők s más hivatalosszemélyek távol állnak attól a gondolattól, hogya néppel az előíráson kivül is foglalkozzanak. A népbenazt az anyagot, azt az elemet látják, melyet nekik ellenőrizniökkell, tehát a tekintély megőrzése végett állandóantartózkodnak attól, hogy a falu lakossága bennükbizalmas jóakaróját lássa. Az ő államot képviselő szerepükannyira különbözik, sőt gyakran szembenáll a népérdekeivel,hogy a nép nem is vár tőlük semmi barátságos,jóakaró megnyilatkozást. A nép körében már régkialakult a rossz vélemény a falu potentátjairól, a kiélezetthangulat, melyen segíteni alig lehet, valószínűlegegyszer s mindenkorra változatlanul megmarad.Sok faluban egész társadalom él, mely a falu kérdéseitegyáltalában nem ismeri, vagy csak annyira ismeri,hogy fogalmai megegyeznek a városi lakosságnak a néprőlalkotott véleményével. E csoportba tartoznak azok,kik nem szívesen élnek falun s csak hivatásuk helyhezkötöttségetartja vissza őket a kényelmesebb városi élettől(orvosok, vállalatok vezetői stb.), vagy azok, akik csakbizonyos időközökben látogatnak el falusi otthonukba,s akkor is inkább csak maguknak élnek, a néptömegéből csak „a személyzef'-et ismerik. Ezekneka néphez való viszonyát szükségtelen külön fejezetbentanulmányozni, mivel a kölcsönös hangulat teljesenmegfelel annak, mely a falu és a város lakosságaközött áll fenn.A falu nagybirtokosa azonban gyakran uj utakratért. A megváltozott idők helyes meglátásokra vezettek,ami abban nyilvánul meg, hogy némely falu müveit gazdájaélére áll a falu társadalmának s készséggel nyújt51

felvilágosítást, sőt gyakran tényleges segítséget a megszorultfalusi embernek. Bár minél szélesebb körben elterjedneez a szellem, bár minél több nagy birtokos márjég megszívlelte volna az alább idézett sorokat: „Legjobbmegoldás lenne, ha maga a falu birtokosa állana a gazdakörélére. Mennyi keserű ellenségeskedés lenne azzal ki'küszöbölhető, ha önzetlenséggel és szociális érzékkel megáldottbirtokos osztályunk lenne s ha lenne nép, mely azilyen nemes gondolkozású birtokost szeretettel venné körül.Jól tudom, hogy az agrárreform harcok rengetegméreganyaga erjed még ma is némely faluban, de a nagyütközet lezajlott már. A birtokos ott áll vagyona roncsaiközött, a kisgazda tehetetlenül vergődik, gazdasági szerszámokés állatállomány nélkül. Az egyiknek garmadaszámrarozsdásodik udvarán az eke, malomba kerül legszebbvetőmag gabonája, vágóhidra a tenyészállata, üresmagtárak, kukoricagóréjának fedele beomlott, fala düledezőben.Az uj birtokosnál hiányoznak mindezek. Nincsjó ekéje, tenyészállata, vetőmagva és közös magtára. Azagrárreform harcnak csak legyőzöttjei vannak, nincsenekgyőzői. Ma keserűen kérdezi a régi és uj földbirtokosegyaránt: Ki tettel Miért tették ezt velünk? Béküljetekki egymással magyarok. Az a nemesebb, a jobb,az igazibb magyar közületek, ki először nyújt békejobbot.Szeretem hinni, hogy akadni fog néhány ilyen birtokos-" 1•Amikor a mai erdélyi falu belső társadalmát ismertetem,nem hagyhatom figyelmen kivül egyfelől a vagyonszerinti tagozódást, másfelől azt a körülményt,hogy az erdélyi falunak gyakran különlegs szint ad ahárom nemzetet képviselő lakosság magatartása.* Dr. Nagy Endre: A gazdakörök szervezéséről és vezetéséről9-10 old.52

A vagyon.A mai áldatlan gazdasági helyzetet szem előtt tartvaa nép társadalmát csak két csoportra kellene felosztanom:a szerencsések csoportjára, kik ugy gazdálkodtak,hogy nem keveredtek adósságba s az adósok csoportjára,kik, ha tekintélyes vagyonnal is rendelkeztek azelőtt, nagyobbbefektetések, rossz időben kötött vásárlás, vagy eladáskövetkeztében tönkrementek s most birtokaik mellettis elboruló szemmel néznek a jövő elé.Nem lehet azonban állítani, hogy a falu társadalmaennek a figyelembe vételével vonná meg osztályainak határait.A kívülről fenyegető veszedelem ellen ugy védekezik,hogy dacosan, csak azért is fenntartja a régi jógazdáknaka hírnevét, tekintélyét 8 ha annak létalapjaalá is van ásva, a szánalom ugy nyilvánul meg az elesettember iránt, hogy az bár legalább a falu közéletében neérezze lassú elsülyedésétA falu lecsuszottjai, egészen addig, amig a katasztrófabekövetkezik, nem veszítik el ugy társadalmi súlyúkat,mint ahogy az városon tapasztalható. Tévedés azthinni, hogy az eladósodott falu társadalma megbomlott,hogy az osztályok tagozódása a betáblázott adósságok figyelembevételével történik. Ha a megoszlásnak nincsis meg sokszor a reális alapja, a nagygazdák, kisgazdákés zsellérek csoportja szinte változatlanul a régi.A falusi társadalom belső viszonyát sokan ugy ismertetik,hogy azt az állandó irigykedés és viszálykodásbontja sokfelé. Ez többé-kevésbbé megfelel az igazságnak,azonban a belső villongás okát abban keresik, amia városi társadalom egységét bontja meg: az osztályharcban.Ez a megfigyelés a földművesek társadalmáranézve nem helyes. Ahány példára hivatkozhatom, mindegyiknéla következőket kellett megállapítanom:A viszálykodás nem az osztályok között folyik, hanemaz egyes osztályok belső életében külön-külön. Akisgada a nagygazdában ideálját látja, kit megközelítenitörekszik. Haragosa ellenben annak a kisgazdának, kinekez már jobban sikerült, ki a célt jobban megközelítette,53

mint ő. Az irigység, a harag nem a másik osztály tagjaellen Irányul, hanem a közeli rivális ellen, ki közbül álla mai helyzet és a kitűzött cél között, melynek eléréséthátráltatja. A nagygazda ,,földéhség"-éből származik anagyobb baj, mely később társadalmi jelenségként mutatkozik.ő is, természetesen, arra törekszik, hogy vagyonátgyarapítsa. Az akadályt ebben az esetben a másiknagygazda, a földvételnél és minden gyarapodási lehetőségnéljelentkező konkurrens állítja, föl, tehát a harag isellene irányul. A versengők között folyó küzdelem igyválik azzá a tünetté, mely az osztályharc látszatát kelti:a két haragos nagygazdának az alsóbb rétegekben megvannaka rokonsági kapcsolatai, vannak „hivei" és „jóemberei",kik magukévá teszik a vezér sérelmét s szembefordulnaka másik vezető táborával. Nyilvánvaló tehát,hogy nem osztályharcról van szó, hanem pártharcrót, melyet elsősorban érzelmek fűtenek, de nem társadalmiigazságtalanságok.Az osztályharc képviselője a falusi földtelen ember.Az ő ellenszenve már nem a közvetlenül előtte álló másikföldnélküli ellen irányul, nem is a kisgazda ellen, hanema nagygazda, tehát a munkaadó ellen. A földtelen embernem földműves, hanem földmunkás. A falu közéletébenéppen ugy nincsen szerepe, mint a városi polgári társadalombana proletárnak, ennek lehet tulajdonitani, hogyjórészt ez utóbbinak az elveit vallja. Az általános elszegényedésselmind nagyobb lesz a száma, ami majd csakakkor fog katasztrofálissá válni, amikor a falu földművelőileépítik gazdaságaikat s a nyári munka-alkalom ismegcsappan.A pártharc fogalmát azért kívántam hangsúlyozni,mert a falusi gazdatársadalom és a falusi intelligenciaközött fennálló viszonynál az a fő mozgató erő. A papnakrendszerint nem a kisgazdák, vagy a nagygazdák az ellenségei,hanem a „Felvég", az „Alvég" a ,.Kis ucca". a„Nagy ucca" stb.954

Az erdélyi vegyes Iakóju falu.Azt tapasztaljuk, hogy a vegyes lakosságú falvakmagyarsága rendszerint sokkal öntudatosabban áll anemzeti érdekek védelmére, mint az erejében elbizakodottmagyar vidékek lakossága. A legtöbb helyen mintaszerűa több nemzet között élő magyar falusi emberneka társadalmi szervezete, ami érthető is, hiszen védekezésrealakult és nem kedvtelésből. A faji büszkeség versengésrevezet: melyik tud többet felmutatni! Ennek következtébena faji kultura is jobban kidomborodik s továbbmegőrzi régi, a másik nemzettől megkülönböztető jellegzetességeit.A falu jelenti azonban az államhatalom alapját. Atöbbségi intelligencia, mely előtt magas célok lebegnek,nem tűrheti, hogy a nagy tömeg saját érdekeit nemzetiségikülönbség nélkül, egyöntetűen védje. A kormány-politikaképviselői kitűzik programmjukba a más nyelvetbeszélő falusi lakosság elnemzetietlenitését. A kifinomultelnemzetietlenitő módszereknek a célbavett nép a magagyámoltalan egyszerűségében nem tudna ellnállni, tehátsorompóba kell lépnie a kisebségi intelligenciának,így kialakul az ellenségeskedés hangulata, mely a falubanannak köszönheti megszületését, hogy a vezető osztályoka feje fölött — ő érette — össze-összezördülnek.Ha figyelemmel kisérjük a vegyes Iakóju falvak társadalmánaknemzetiségi alapon történő megh"sonlásaít,kivétel nélkül megállapíthatjuk, hogy annak az intelligenciavalamelyik képviselője volt az értelmi szerzője, denem maga a nép, a falu társadalma. Az összetűzésre leggyakoribbalkalom a községi elöljáróság megválasztása- %nál nyilik. Vájjon hányszor végezhette el ezt a falu külsőbefolyás, sugalmazás, vagy éppen külső kényszer nélkül 1 ?Ellenbon amikor magára marad a nép, a román falusiember bizonyára nem azért megy el a magyar népünnepélyre,vagy kulturális előadásra, hogy azt megzavarja,hanem azért, mert megbecsüli éppen a kultúrát s mertarra gondol: ilyent ő is majd rendezni fog. érdemes tehátmegfigyelni, hogyan lehetne a versenytársat túlszárnyalni.55

A VAROS TÁRSADALMA ÉS A FALUFeladatomnak nehezebb, fontosabb felét képezi annaka kérdésnek a vizsgálása: hogyan lehetne a -várostés a falut közelebb hozni egymáshoz?A kérdést nem tárgyalhatom azzal a részletességgel,melyre az előbbi fejezetben törekedtem. A pap, a tanitóés a falusi intelligenciának többi tagja együtt él a néppel,többé-kevésbé igyekszik megismerni a falu közszellemét,mivel erre már elvállalt hivatala is kötelezi. A városiintelligencia előtt azonban ismeretlen a falu és ismeretlenannak legtöbb problémája.Bár a nép általánosít s a város társadalmát jórészta környezetében élő intelligencia magatartásán keresztüligyekszik megismerni, azt tapasztaljuk, hogy a várostársadalmával szemben sokkal bizalmatlanabb s meg vangyőződve arról, hogy a városi urak nem jóakarói a Falusiembernek.Ha e félelemnek, tartózkodásnak az okát megtaláljuks azon segíteni tudunk, a nagy problémát: a két társadalomelszakadásának kérdését szinte maradék nélkülmegoldottuk. Megkísérlem ezt a feladatot közelebb vinnia megoldáshoz.Már szó volt arról, hogy a falut és várost eddig kizárólagmateriális kapcsok fűzték össze. A két csoporttalálkozási helye az üzletkötések szintere volt, melyencsak a kereslet és kínálat kimért hangjai találkoztak anélkül,hogy azokat bármilyen érzelmi kapocs enyhítettevolna.Két jelenség játszott közre abban, hogy ez az érintkezésnem ment át a modern kereskedelem méltányosabbalakjába, hanem a mai napig megtartotta kezdetlegesformáját: a kölcsönös becsapásra irányuk? törekvést. Azegyik igen fontos jelenség abban nyilvánul meg, hogy akét üzletkötő fél, a falu és a város termelői és fogyasztóia kereskedelmi képzettség terén már rég nem egyenlők.A város az idők folyamán mind jobban magáévá56I.

tette a kereskedelem szellemét s ezen a téren a képzettségnek,a műveltségnek mind magasabb fokát érte el.A falu ugyanakkor megmaradt elsősorban termelőnek scsak másodsorban lett közvetítő, ami maga után vontaazt, hogy teljesen elmaradt a mai nagyszabású üzletkötésekformáitól, szellemétől. A falusi ember érzi ezt. Tudja,hogy nem felkészült üzletember és ennek következtében— a legtöbb esetben jogosan — felteszi, hogy a nagyobbtapasztalattal dolgozó városi ember kihasználja járatlanságáts minden kereskedelmi ügylet lebonyolítása alkalmával(fizess, hogy tudásommal rendelkezésedre álljak,— adj keresményedből, hogy fizetni tudjad városi, államikötelezettségeidet stb.) arra törekszik, hogy becsapja.E feltevés jogosultságát éppen a második jelenségindokolja. A városiak egymás közt való adás-vételi ügyleteinekkezdetleges célját, a becsapásra irányuló törekvést,méltányosabb formák közé szorította az a körülmény,hogy az üzletfelek ugyanakkor egy társadalmi közösségnek(a városi társadalomnak) a tagjai is, melybenalkalom nyilik az ismeretség-kötésekre, arra, hogy azüzletfelek a hivatalos kereskedelmi érintkezésen kivül istalálkozzanak, egymást megismerjék. Barátságok, közösérdekeltségek fejlődnek ki, melyek már bizonyos szociális,humánus szint adnak a materiális üzleti szellemnek.Ez a finomabb humánum hiányzik azon a piacon,melyen a falu és a város találkozik. Két egymástól különbözőgondolatvilág, életcél kerül szembe egymássalés ez a különbség olyan nagy, hogy a városi ember nemtartotta eddig érdemesnek, a falu népe pedig nem voltképes komolyabb tanulmány tárgyává tenni a másik félvilágát azzal a céllal, hogy azt megismerje, megértse.Mivel a mai helyzet ugy alakult, hogy a városi intelligenciánakaz intellektuel osztály megnövekedése folytán,a falu népének pedig a nagy nyomorúsága, magárahagyatottságakövetkeztében szüksége van a kölcsönöstámogatásra, elkövetkezett az az idő, amikor a helytelenmegítéléseket, ballépéseket el kell tüntetni s a hangulatotlegalább olyan barátságossá tenni, amilyen a falubanjelenleg szemben álló városi társadalom egymás mellett57

élő és dolgozó egyedei közt uralkodik.E cél érdekében az emiitett két hiányt kell pótolni:oda kell hatni, hogy a felkészültség egyenlőtlen erőviszonyaia falu gazdasági megszervezésével, kioktatásával aváros műveltségszintjéhez fejlődjenek, másfelől pedig:meg kell teremteni, illetve elő kell segíteni a törekvést,mely meghonosítja a falu és a város kölcsönös viszonyábana szociális, humánus szellemet, melyre — amint mondottam— a magánéletben (és nem a hivatalos érintkezésalatt) történő ismerkedés nagy befolyással van.Ez a jövőben kiépítendő közös munka elsősorban azifjúság feladata. Az ifjúságnak kell arra törekednie,hogy a jövő társadalmát uj alapokra helyezze. A munkamegkezdése előtt azonban meg kell ismerkednie a kétvilágnak, mert a helyzet ismerete nélkül mind a két oldalonfélreértések, helytelen megítélések hátráltatják avégcél elérését, melyek csak annak tulajdonithatók, hogya falu Embere és a város Embere még nem találkozott.VII.AZ UJ CÉLKITŰZÉSEKE tanulmány olvasói között lehetnek olyanok is, kikszünetlenül erre a kérdésre várják a feleletet: az altruizmusonkivül, mely szép, nemes érzelem, milyen meglátásokkell, hogy ösztönözzék éppen a mai kor nem ideális,hanem reális lelkületű ifjúságát az uj célkitűzések elérésére?És általában: melyek ezek az uj célkitűzések, mibenkülönböznek a régiektől!E kérdést már sokan feltették és megtörtént, hogya felelet igy hangzott: a kisebbségi tanuló ifjúság előttkilátástalan jövő áll. Az elhelyezkedésnek sok helye számára.el van zárva s igy valószinii, hogy mint kiképzettnemzedék, csak a már nagyszámú szellemi proletáriátustáborát fogja még nagyobbá tenni. Egyetlen lehetőség,mely enyhitene a kilátástalanságon: fel kell keresnie afalut, ahol bizonyára akad még eddig fel nem fedezett el-58

helyezkedési lehetőség, kereseti forrás.Ez a gondolat nem uj: a nyugati államok nagymértékűgyarmatpolitikájára emlékeztet, mely a felfedezettuj területeknek „kulturát" akar vinni, de szolgálataiérttekintélyes kárpótlást követel.Nézetünk szerint az ifjúságot nem az üzletkötésnekeme régi szelleme kell, hogy munkájában sarkallja. Törekvéseivelnem az egyéni, hanem a kollektív fejlődéscéljai felé kell haladnia, ami munkásságánaknem az egyéni, nem is az osztály, hanem a fajfenntartásjelentőségét adja.Az uj falu-munkának nem az a célja, hogy a falutársadalmában biztos anyagi alapokon nyugvó hátteretkeressen a jövő intelligenciája számára. Van kérnivalója a falutól, de cserében a segélynyújtásért elsősorbantársadalmi és kulturális támaszt keres s csakazután gazdaságit.Társadalmi téren ez a falumunka azt célozza, hogya falusi népi rétegeket bekapcsolja a társadalom szerveséletébe s mind a város, mind az intelligencia társadalmátfelfrissítse a fajiságot jobban megőrző nép tömegével.Olyan társadalom kiépítésén dolgozik, melynekközpontja a nép, melyben minden ő érette és ő miattatörténik. E célkitűzésre nem az altruizmus vezette, hanema magyar fajiságát menteni akaró, a magyar erőkérvényre juttatására irányuló törekvések.Áz erdélyi városok magyar lakossága mind többetvészit régi súlyából. A hivatalnok-osztály előbb-utóbba többségi nemzet tagjaiból fog állni, az ipar és kereskedelema nehéz viszonyok között kevéssé gondoskodha-4ik kellőképpen arról, hogy osztályának régi tekintélyétaz utánpótlásra szolgáló fiatalabb nemzedék kiképzésévelbiztosítsa. A magyar társadalom faji jellegét tehátcsak a magyar nép támaszthatja alá, ezért szükséges afalunak a jelentőségét mind jobban kiemelni s arra törekedni,hogy a kisebbségi közösségben számarányánakmegfelelő tényezővé váljon.Az uj célkitűzések irányitói méltán várják a városkulturális megújhodását is a falutól. Minden öntudatos59

nemzet büszkén hivatkozik faji jellegzetességeire, melyeksajátos faji kultúrájában jutnak érvényre. A magyarfaji kultura hosszú időn át ismeretlen volt, mertmár megnyilatkozásai elején idegen kulturával nyomtákel s azóta hosszú évszázadokon keresztül a városok idegennemzetiségű polgárainak idegen kulturája számárakellett tért szorítania. Hosszú volna annak a folyamatnaka leírása, mely a magyar városok kulturáját nemzetközihatásokkal ostromolta s végül hontalan, talajtalanvárosi kulturát teremtett. De ugyanakkor joggalállapithatjuk meg, hogy az idegen befolyás kevésbéérintette a falut, mely ennél fogva ma a fajiság, a fajikultura szilárd képviselője.A magyar fajiság önállósítása tehát csak a népenkeresztül történhetik. A magyar népi zene felkarolásapéldául olyan eredményekre vezetett, melyekre ma azegész magyarság büszke. (Bartók, Kodály). Ha a mii vészetektöbbi ágát is majd a népi sajátosságok fogják ujformába önteni és uralni, akkor a magyarság, mint faj,sikeres érvényesülést teremt magának a többi fajok versenyében.Az uj falu-munka céljait igy lehet összefoglalni:A falut fel kell emelni elesettségéből, elhagyatottságából,mivel a falu népének mind társadalmi, mind ktdturális,mind gazdasági téren újjáteremtő hivatása van.A felemelés, a segélynyújtás ne intézmények, kisebbközösségek részéről történjék, hanem az intól licenciaközszellemének, — melyet eddig a falu iránt tanúsított— a megváltoztatásával. Mivel a régi közszellem tájékozatlanságból,a falu kérdéseinek nem ismeréséből származott,nevelni kell olyan intelligenciát, mely a falukérdéseit mind elméletben, mind a gyakorlatban végigtanulmányoztas ennek következtében észrevette, hogyhivatása milyen fontos lesz, ha erőit, képességeit a néptársadalmi helyzetének emelésére fordítja.Ez a tanulmány is az uj célok szolgálatában áll. Szavátaz egész társadalomhoz, de elsősorban az ifjúsághoz,a megujult eszmék megujult társadalmához intézte.- i60

FÜGGELÉKEbben a részben — melyet nem tekintek tanulmányomszerves darabjának — példaképpen a város é.s afalu közeledésének egyik megvalósítható módját kívánomismertetni.Falun való tartózkodásom alatt a tehetősebb gazdaemberekfelhívták a figyelmemet arra, milyen jó volna, hafiu, vagy leánygyermekeik a téli hónapok alatt hosszabbidőt tölthetnének városon, ahol nem szolgasorban, hanemfüggetlenül érdeklődhetnének mindazon kérdésekiránt, melyeket a városi konyhában, vagy istállóbannincs alkalmuk megfigyelni. És milyen jó volna, — fűztékhozzá, — ha a „városi urfik" eljönnének hozzánk,együttélnének velünk s észrevennék, hogy mennyiremás a mi életünk, mint ahogy ők azt városon elképzelik.Ezeket a felszólításokat én tovább fűzöm, hogy aterv keresztülvilletőségét, praktikus voltát bebizonyítsamTény az, hogy a falusi társadalom tekintélyesebb(tehát hangadó) tagjai gyermekeiket nemcsak azért kiildik a városba, hogy pénzt keressenek, hanem azért is,hogy okuljanak, tapasztaljanak. Azt is meg lehet állapítani,hogy a városba került falusi ifjúság ma nem azokata tapasztalatokat viszi haza, melyeknek o otthonhasznát veheti. Szükség volna arra, hogy a falu jövő vezetőnemzedéke a mainál célszerűbb „városi nevelést"kapjon. A szórványosan megszervezett egyesületek, acselédleányok vasárnapi összejövetele még kibővítve semszolgálnák a célt, mivel inkább vallási és kulturális neveléstadnak a falusi ifjúságnak. Azt a feladatot, melyrefenntebb céloztam, csak tervszerű tanfolyamok tudnákelvégezni.A falu gazdasági, szociális fejlesztését külföldönleginkább a népfőiskolák végzik. Ennek az intézményneka felállítását Erdélyben egyelőre lehetetlenné teszi, vagylegalább is nagyon megnehezíti az a körülmény, hogyaz állami támogatás hiányában a terv anyagi oldalátcsak az egyesek hozzájárulásával lehetne megvalósitan',amit a mi nyomorba jutott népünk nem képes biztosi-61

ütni. Az erdélyi falusi nép mégis, ha meg is birná anyagilag,ma még nehezen áldoz nagyobb összegétét :lyencélokra, olyan sok képzett szakemberünk még nincs, hogyeltérve attól a rendszertől, mely az összegyűjtött tömegetoktatja, a helyszínre szálljanak ki száz és százfaluba, mely esetben a nép anyagi megterhelése a minimumracsökkenne. A népfőiskola felállitásának tervéről,abban a formában, mely anyagi támogatást kénytelenkérni a néptől, egyelőre le kell mondanunk.Nem volna azonban lehetetlen a falusi tömegeket anagyobb vidéki városokban ugy elhelyezni, hogy az semmiköltséggel ne járjon. Csupán azoknak a városi diákoknakkellene sorompóba állniok, akik a falu-munkábanrészt akarnak venni. Ezek a főiskolai hallgatók, kiktalán éppen karácsonyi vakációjukat fordíthatnák errea célra, a viszonzás reményében felajánlhatnák, hogyegy falusi legény elszállásásolásáról, ellátásáról gondoskodjanak.A viszonzás reményében, mondottam. Mertugyanakkor, amikor a falu egyik gazdája örömmel tudomásulveszi, hogy gyermekét pár hétre várobsa küldheti,szívesen, készségesen felajánlja, hogy a városi fiatalembera nyári hónapokban az ő vendége legyen, — abbana „nagyszobában", mely egész nyáron üresen áll.Mint minden javaslatnak, ennek is meg vannak anehézségei. Ezek a nehézségek ozanban — merem állítani— ebben az esetben csak a város magatartásábanmerülnének fel, mert a falu kész volna az első pillanattólkezdve, hogy a tervet megvalósítsa.Melyek lehetnek az ellenvetések a város részéről ?1. Elsősorban nem valószínű, hogy a kölcsönös látogatásraa városi ifjúság körében sok jelentkező akadna.Ez nem is szükséges. Minden városban csak két, háromjelentkezőnek kellene akadni, az a két, három falusifiu két, három falu ifjúságát jelentené — egy évben.De ez csak a kezdet volna, számítani lehetne arra, hogyez a mozgalom a városi fiatalság körében „divattá"növi ki magát.2. A népfőiskola gondolata igy valósulna meg, merta csekélvszámu csoport egyesekből s nem a tömegből62

állna s az sem feltételezhető, hogy két, három falusi legényszámára az illetékesek előadásokat rendeznének.Kétségtelen, liogy ez a mozgalom csak a tehetősebb gazdaemberekfiának a képzését karolná fel, de az a körülmény,hogy a városról hazaérkezett falusi ifjú rendszerinthosszú ideig az érdeklődés középpontjában áll, amitaz, a látottak és hallottak tüzetes elmondásával honorál,ez a körülmény részben enyhítene a módszer fogyatkozásán.Ami a tervszerű előadásokat illeti, azok is egyelőreelmaradhatnak, ha az a diák, ki a központban végigtanumányoztaa kérdést, magára vállalná a kiséro, atársalgó szerepét.Milyen haszon származna ebből a mozgalomból 1A falusi ifjúságra nézve elsősorban az, hogy alaposbetekintést nyerne a városi életbe, ami megkímélné őtaz urakra vonatkozó helytelen általánosításoktól.Jóindulatu pártfogókat szerezne, kiknek közbenjárásávala városban felmerülő ügyeit barátságosabb, humánusabbformában tudná elintézni. A közvetítés révén tehátmegenyhülne a hangulat a városi és falusi üzletfelekközött.Tapasztalatokat szerezne, melyek a városi üzletiszellemhez közel emelnék az ő műveltségszintjét. Megrövidülnetehát a távolság, mely a falusi és a városi emberközött felkészültség tekintetében fennáll s amelynektudata arra a meggyőződésre vezeti a falusi embert,hogy őt városon mindenki becsapja.Megismerné házigazdájában az embert (és nem munkaadóját),ki vele egy fedél alatt élne s benne a vendégetbecsülné. Nem térne tehát haza elkeseredéssel, amegaláztatás érzésével.Magától értetődik, hogy ezeket az előnyöket nemlehet kizárólag a falusi ifjú javára elkönyvelni. Ugyanezeka körülmények éppen olyan nagy erkölcsi, sőt társadalmihasznot jelentenének a városi intelligencia számárais.De, ami a városi ifjúságot illeti, az emiitetteken kivülmég egy nagy, talán a legnagyobb eredményt tudnáa maga szamára a mozgalomból biztosítani: visszaadhat-63

ná a látogatást s ezzel alkalma nyílna a falu legőszintébb,legvalódibb képét magának megrajzolni. Mert a falumegismerésének egyetlen igazi módja az, ha valaki —lehetőleg egyedül — egy falusi család körében hosszabbidőt tölt. A falu-tanulmányozást eddig vagy a városi fő'iskolában tanuló falusi diák végezte, vagy egy nagyobbvárosi csoport, mely „tábort ütött" egy falu határában sonnan irányította felfedező útjait a falu belső életénekmegfigyelésére.Az első forma jobb a másodiknál, de ennek is megvannaka hátrányai. A faluból kinőtt diák iránt a faluv

ségben levő diák sokkal értékesebb, őszintébb megnyilatkozásokatkönyvelhet el, mert ebben az esetben a falusokkal bátrabb, arra törekszik, hogy „sarokba szorítsa"vádjaival az urat.összegezve az elmondottakat, újra ismétlem megállapításomat,hogy a falu tanulmányozásában legeredményesebbmunkát végezhet a falusi család körében élővárosi diák, kinek a falu iránt érzett jóindulatát már hirülvitte a téli hónapok vendége, a falusi fiatalember.De nem nehéz ezt a mozgalmat kiszélesíteni.A magyar polgári osztály az általános leszegényedéskövetketében nem képes nyaralásának kérdését megoldani.A nyári fürdőhelyek közönségének tiz százalékasem magyar, a városi magyar családok túlnyomó többségeévek óta odahaza tölti nyári szabad idejét. A magyarintelligenciának ez az osztálya bizonyára lelkesedésselfogadná azt a tervet, mely alkalmat nyújtana arra,hogy kevés anyagi megterheléssel falun tölsön el egynyári hónapot. Ennek érdekében valószínűleg arra is hajlandóvolna, hogy egy kisigényű falusi fiúnak, vagyleánynak egy egész éven keresztül szállást s teljes ellátástadjon. A falu részéről talán erre a felhívásra volnaa legtöbb jelentkező: nagy részben meg volna oldva atanulni akaró, de kizárólag az anyagi nehézségek miattotthonülni kénytelen tehetséges falusi gyermekeknek avárosban való ingyenes tanittatása az inasgyermekekelhelyezkedése és helyes irányban történő szellemi- és erkölcsinevelése és szerencsésebb megoldást nyerne a falusileányok városi nevelésének kérdése, mivel nem mintmunkaerők szerepelnének, kik a vasárnap délutánt ugytöltik el, ahogy akarják, mig a hét többi napján a városiháztartás dolgait végzik, hanem mint olyanok, kiktapasztalatlanságuk folytán a városi család és a városiháztartás szokásait, intézményeit vizsgálják, de kizárólagcsak azokat, melyeket falun ők is alkalmazhatnak ama még sok tekintetben kétségbeejtő irracionalizmussalberendezett háztartásukban.Az ellenértéket, amit a városi család kapna, szükségtelenmegcsillogtatni. A túlterhelő szellemi munkás-65

ság ki pihenésére nem lehet alkalmasabb helyet találni,mint a nyári kihalt falut, ahol nincsenek társadalmi kötelezettségek,ellenben van csend, nyugodtság, van hamisitatlantej, kenyér s minden, ami az egészséges nyáriétkezéshez szükséges. És megvan a legszebb környezet:az üresen álló ház, a kert s a falusi gazda családja, melyelőzékeny azokkal szemben, kik megkönnyitették gyermekükelőrehaladását66

TARTALOMJEGYZÉKAz Erdélyi Fiatalok Falu Füzetei elé (László Dezső) . 3I. Bevezetés , , , , 5II. A város közvéleménye a faluról.A családi és iskolai nevelés befolyása a közvéleménykialakulására , , 6III. Hogyan alakul ki a nép véleménye az intelligenciáról?A vélemény történeti kialakulása. Az 1867 Utánimagyar állam és társadalom tevékenysége. Hiányok.A világháború és a forradalom szerepe . . 11IV. Az erdélyi falu a háború után.Az impériumváltozás és az uj államhatalom szerepe.Magyar kisebbségi intézmények munkája . . 26Y. A falu társadalma.A falu korosztályai és a pap. A falusi ifjúság kiegyenlítőszerepe. A pap helye a falu közéletében.A falu nőtársadalma. A tanitó. A falusi intelligenciatöbbi képviselője Vagyon szerinti tagozódás.Vegyes lakosságú falvak 30VI. A város társadalma és a falu.A falu bizalmatlanságának gyökerei. A szociálisés humánus szellem szükségessége 56VII. Az új célkitűzések.A kollektiv fejlődés útjai. A falu magyarságánaktársadalmat megujitó szerepe. A falu, mint az igazimagyar kultura forrása 58Függelék.Indítvány, út a közeledés felé 6167