Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa ...

gába kerülnek. Bár a vállalkozás elég bizonytalannak ígérkezett, mégis azonnalhozzájárultam Soós Ernő főhadnagy tervéhez. Soós azonnal lóra ült, egy lovász kíséretébenelvágtatott. Szerencsére még idejében ért el az erdőben táborozó törzshöz,amely semmit sem sejtve az ellenség közelségéről, nyugodtan pihente a tegnapi napfáradalmait. Azonnal befogatott és sikerült neki a törzset Nadwornára bevezetni,ahonnan pár óra múlva menekülésszerüen sikerült elémiök Delatynt, ahol ismétegyesültek az osztállyal.Kilépve a ház kertjéből az utcára, szembetalálkoztam Dérföldyvel, jelentettem neki,hogy végigjártam a tüzelőállásokat. A falu északi szegélye felől hirtelen lövöldözéshangzott fel, majd pár perc múlva néhány akna vágódott be a házak közé. Azaknák hangos robbanása rögtön megváltoztatta a falu képét. Percek alatt olyan képetmutatott a község, mint egy feltúrt hangyaboly. Emberek futkároztak összevissza,kocsik indultak vágtában a kijárat felé, összetorlódva, egymásba akadva.Ordítozás, káromkodás hallatszott mindenfelől. A templom közelében parkírozógépkocsik is mozgásba jöttek. Hegyén-hátán menekült mindenki. A hatalmas tehergépkocsikés autóbuszok kíméletlenül hajtottak előre, embereket gázolva, kocsikatfordítva az árokba és közben újabb és újabb aknák robbantak az utcákon, házakközött. Sebesültek ordítoztak, megsebesült lovak hevertek mindenütt. Dérföldy eltűntmellőlem. Később tudtam meg tőle, hogy sikerült egy már mozgásban lévő gépkocsirafelugrania és így menekült ki a faluból. Szinte félig álomban láttáin meg az egyikütegnek a parancsnoki szakaszát, amint vágtában tűnik el a kertek mögött, a falunyugati szegélyének irányába. A házak mellett, az utca szélén tovább sietve igyekeztemelérni azt az udvart, amelyben lovászom várt reám lovainkkal. Alig 15-20 lépésután az egyik ütegemnek a kovácskocsija hevert felfordítva az utca közepén. A kocsisnéhány emberrel az egyik megsebesült lovat igyekezett kicserélni, a kovácsok aszanaszét gurult patkókat és szerszámokat szedték össze és dobálták fel a felállítottkocsiba. Látva, hogy altiszt is van velük, aki gondoskodik a kocsiról, továbbmentem.A 3- üteg tüzelőállása már üres volt, csak néhány lőszerkocsit láttam, azok is igyekeztekkihajtani. A községből a műútra vezető, bevágott út ekkor már el volt torlaszolvafelfordult kocsikkal, megsebesült lovakkal, f...] Végre megtaláltam a házat,ahol a lovaimat hagytam. [...]Kiérve a község szélére felejthetetlenül szörnyű kép tárul elém: menekülő kocsik,lovasok, szétszóródott gyalogosok futnak a lejtőn lefelé, majd szétszóródva a síkságon,igyekeznek elérni délnyugati irányban a műutat. Lépten-nyomon felfordultjárművek, szabadon csatangoló lovak, szétszórt élelmiszerek, zaboszsákok, takarók,köpenyek, kulacsok, fegyverek. A községben még mindig robbannak az aknák, deide egyetlen lövés sem esett. A lejtőn a kocsik simán haladtak előre, de leérve a völgybe- amelynek talaja mocsaras volt - mind több kocsi akadt el. A legtöbbet otthagyták,kifogva és tovább vezetve a lovakat, de láttam olyan kocsikat is, amelyeket teljesrakományukkal és a befogott lovakkal együtt visszahagytak embereink. A 3- ütegneknéhány embere, egy altiszt vezetése alatt gazdátlan lovakat fogdosott össze és vezettetovább. Ez az élelmes altiszt 16 lóval állított be este az üteghez. Ltt-ott rendezettebbcsoportokat is lehetett látni, rendesen tiszt, vagy altiszt parancsnoksága alatt, de azöm fejvesztetten menekült, anélkül, hogy ellenséget látott volna, néhány aknarobbanáshatása alatt. [...]6-