Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa ...

határát is. Ennek következtében egy bajtársunk a beérkezést követő percekben összeesettés meghalt. Egy nyírbátori fiú volt. A hadosztályparancsnok a zászlóaljat tartalékbahelyezte. Egyébként már nem számítottak bevonulásunkra, veszteséglistáratették az egységünket. A hágóhoz vezető utakat egy gépkocsizó lövészzászlóalj biztosította.Zászlóaljunk csak a táborhely belső biztosítását látta el.Szeptember 29-én a reggeli órákban a géj>kocsizó lövészzászlóaljtól a védőállástát kellett venni. Tíz napig harcoltunk ebben a körzetben a Körösmező felől támadóerőkkel. Tehát déli irányból is megindult az ellenséges hadművelet. Nagyon kérdésessévált, hogyan és hol fogunk kikerülni a harapófogóból. Október végéig a hadosztálydéli szárnyát biztosítottuk a Tempa-havasokon, jól kiépített védőállásokban.Október 15-én hangzott el a fegyverszünetre kiadott parancs. A délutáni órákban,röviddel utána annak megmásítása, mindkettő az ezredparancsnokságtól.Nem értettük, mi lehet a helyzet, mivel tavasztól, az ország elhagyásától távol éltünka világtól, nagy elzárkózottságban. Politikailag nem voltunk tájékoztatva. Később acivil világba visszatérve értesültünk, hogy tulajdonképpen ekkor lett véglegcsen megpecsételvevalamennyiünk tragédiája. A fogságba jutást elkerülendő, hadosztályunkegységeinek el kellett hagyniuk a Kárpátok jól védhető vonalát és folytattuk a visszavonuláslnyugati irányba. Zászlóaljunk Huszt területére lett irányítva aMáramarossziget felől vezető közlekedési vonalak lezárására. Itt két napig kellettkitartani. Visszavonulásunkkor Huszt területén az éjszakai órákban nagyobb partizánegységrajtaütését kellett elhárítani. Ez a legénység harcedzettsége folytán veszteségnélkül ment végbe és továbbmeneteltünk Vásárosnaményba, illetve a Tisza védelmivonalára. Ebben a térségben kerültünk első alkalommal román csapatokkalharcérintkezésbe. A trianoni határon belül, de főként a szűkebb hazában - Szabolcsban,Szatmárban - harcolni az ezrednek, ahol a szülőföldet, s lakhelyet a mármás helységben látott ki/osztottságban lehetett látni, üres, kiégett házaival, egy pszichikaimegterhelést, traumát jelentett. Egy iszonyatos elkeseredést, és egy teljes letargiáteredményezett az érintettekben. Látni a kipróbált bajtársak szemében a reménytelenség,kilátástalanság, kiábrándultság döbbenetét. Ilyen helyzetben szörnyű felelősségmegkövetelni a további helytállást, a katonai eskü minden helyzetben valómaradéktalan teljesítését. Egyéni tragédiák elbírálására, latolgatására ilyenkornincs lehetőség. Voltak, akik ezekben az embert próbáló helyzetben mindenrőlmegfeledkezve gyengének bizonyultak és elhagyták a zászlót.Horváth Gyula százados, a 21/11. zászlóalj géppuskásszázadának, majd magánaka zászlóaljnak parancsnoka (életrajzi adatait lásd a 122. számú jegyzetben):Augusztus 10-én jelentkezem a 21. gyalogezred parancsnokánál, Szekeres ezredesnél.Átveszem a 21/11. zászlóalj géppuskásszázadának parancsnokságát, s estevitéz Lakatos őrnagynál elfogyasztjuk az otthonról hozottakat az igen nagy örömmelfogadó bajtársaimmal.[...]Zielona községben ideiglenes védelemre rendezkedikbe a 21. gyalogezred. A völgyet a 21/11. zászlóalj zárja, jobb szomszéd a 12. gyalogezred,míg balra, Huta nevű helységig, kb. 10 km-es szakaszon a 21/1. zászlóalj90