Tudományos kutatói kézikönyv doktoranduszok számára.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVSzerkesztette:Dr. Szilágyi Tivadar ezredesegyetemi tanárLektorálta:Dr. Kádas Gézaegyetemi docens© Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi EgyetemFelelős kiadó:Prof. Dr. Szabó Miklós akadémikusrektorKészült:a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyomdájában, 300 példánybanFelelős vezető:Kardos István3

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV4

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVELŐSZÓMagyarországon kialakult a tudományos kutatói képzés szervezett rendszere. A felsőoktatásról szóló 1993. éviLXXX. Törvény az egyetemek működési feltételeként határozta meg a tudományos kutatási tevékenységet, valaminta doktori képzésre és a doktori (PhD) fokozat adományozásra való alkalmasságot.A tudományos kutatói képzés az egyetemek doktori iskoláiban történik. Jelenleg a 18 állami egyetemen 128 doktoriiskola működik, melyek 56 tudományágat fognak át.A doktori képzés rendkívül széleskörű tudományági, tudományszaki sajátossággal rendelkezik. Van azonban a képzésnekegy azonos tartalma: az általános kutatói módszertan. Ennek oktatási mélysége egyetemenként és doktori iskolánkéntváltozik. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem két doktori iskolájában sem tulajdonítanak azonos fontosságote létfontosságú alapok, ismérvek tanulmányozásának.Abban egyetértenek a doktori iskolák vezetői, hogy a tudományos vezetők felelőssége legyen a kutatásmódszertan átadása.A probléma az, hogy a témavezetők többsége nem a szervezett doktori képzés keretében szerezte tudományosfokozatát, sőt még a kandidátusi aspirantúrán sem volt lehetőségük részt venni.Ezen kiadvány mind a témavezetők, mind a doktoranduszok képzési, tudományos kutatói tevékenységét segítheti.A kézikönyv széleskörű irodalom feldolgozáson alapulva címszavakban, egyfajta logikai rendben, lexikálisan foglaljarendszerbe a tudományos kutatói tevékenység minden – a szerkesztő által fontosnak tartott – tartalmi elemét.Reményeink szerint az általános kutatási módszertani alapok egységes értelmezése és alkotó módon történő feldolgozásaa tudományos elitképzés minőségi javítását jelentheti.Budapest, 2004. november 1.Dr. Szilágyi Tivadaregyetemi tanárAz információról általábanAhogy a testnek szüksége van a táplálékra, úgy vanszüksége a szellemnek az új ismeretekre, az információra.A tájékozódáshoz szükséges információnak többmeghatározása ismert. Ezek közül azt ismertetjük,10amelyik majd a szakirodalmi információhoz kapcsolódik.Az információ szellemi tevékenység útján összeállítottadateggyüttes, térben és időben előforduló jelek kombinációja,amely egyedenként és meghatározott rend­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVszer szerint is értelmes jelentést hordoz. Az információidőben és egyéntől, helyzettől függően egyaránt eltérőértékű lehet, és nélkülözhetetlen a döntéselőkészí-tésben.Például valamely, az Internet otthoni elérésével kapcsolatosinformáció egy háziasszony számára mindaddignem érdekes, holt ismeret, amíg a család nem fizetelő erre a szolgáltatásra vagy esetleg ő nem akar távmunkavégzésére vállalkozni. Ettől kezdve azonbanmár minden ezzel kapcsolatos hírre (árakra, honlapokcímére) odafigyel. Egy olyan ember számára például,akinek állandóan szüksége van üzleti információra, anyomtatásban megjelent és az Interneten elérhetőösszes adat érdekes lehet. A megfelelő minőségű információjellemzői:− pontosság,− megbízhatóság,− hozzáférhetőség,− visszakereshetőség.Az információk csoportosításaAz információkat többféle szempont szerint lehet csoportosítani– függetlenül attól, hogy műszaki, vagyegyéb (gazdasági, pedagógiai stb.) területeken használhatóinformációról van szó. Nevezetesen:− alaptudományi információ (kutatások eredményei)kiindulópontként használható, pl.: a víz fagyáspontja,− szakterületi (pl. pedagógiai, műszaki) információ agyakorlati munkával, termeléssel, üzemeltetésselkapcsolatos adatok, ismeretek, pl.: neveléstudományikísérletek eredményei,− statisztikai információ minden jel és adat, amely statisztikaiműveletek eredményeképpen jön létre pl.:Magyarország 20. századi népszámlálási adatainakváltozása,− számviteli információ az intézmények gazdaságipénzügyihelyzetéről ad felvilágosítást pl.: a MOL2000. évi mérlege,− marketing információ a termékekre és szolgáltatásra,valamint azok piaci helyzetére és a piac résztvevőirevonatkozó ismeretek, pl.: a közkönyvtárak használóinakigényei a Dunántúlon.11Szakirodalmi információA tudományos és szakinformáció tartalmát az alap- ésszaktudományok, valamint a gyakorlati (termelési) ismeretekkelkapcsolatos ismeretek alkotják.Egyre kevésbé beszélhetünk azonban tiszta tudományokról,hiszen az elméleti kutatások eredményeit valamiképpenmindig felhasználják a gyakorlatban. A kutatókszívesen teszik közzé eredményeiket, a felhasználók,pedig a tapasztalataikat úgy, hogy szóbeli eszmecserékenvesznek részt, konferenciákon tartanakelőadást, Interneten ismertetik eredményeiket, folyóiratcikkeketpublikálnak, könyveket írnak.A szakinformációkat tartalmazó könyvek, folyóiratcikkek,az Interneten megjelenő szakmai tartalmú közlemények,konferencia-kiadványok, szabadalmi leírásokstb. alkotják a szakirodalmat.A szakirodalom tehát az az eszköz, amelynek segítségévelfolyamatosan figyelemmel kísérhető a tudományos-technikaifejlődés.A szakirodalmi információ tehát a szakirodalombólnyerhető , ami rendszerint visszakereshető és hozzáférhető.Megbízhatósága azonban jelentős mértékbenfügg a forrásától, vagyis attól, hogy hol jelenik meg.Az a szakember, aki képtelen arra, hogy a szakterületévelkapcsolatos, többnyire írásos formában megjelenő,általában visszakereshető információkat, vagyis aszakirodalmat nyomon kövesse, hamarosan értéktelennéválik a szakterülete számára, mert nem ismeri az újeredményeket, így igazán újat sem képes alkotni.Irodalomkutatási módszerekA szakirodalmat alkotó tudományos kiadványok számaegyre gyorsuló ütemben növekszik. Ezért az, aki nemismeri a benne való eligazodás lehetőségeit, joggalérezheti magát úgy, mint az úszni nem tudó, amikormély vízbe esik: kapkodni kezd, és elsüllyed - vagy segítségértnyúl.Tehát az, aki szakirodalmat akar keresni, annak egy vezérfonalravan szüksége ahhoz, hogy képes legyen kiválasztania leírt és megjelent információk halmazábólaz éppen szükségeset. Ez a vezérfonal a kutatásmódszertan.Az információkat ugyanis csak az tudjakönnyen megtalálni, aki

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− tudja, hogy azok milyen formában jelenhetnek meg, Raktári szám: 371 d 38− ismeri az információhordozók fajtáit, a dokumentumokat,− ismeri az információk és dokumentumok rendszerezésénekmódjait és eszközeit,− ismeri az információkat gyűjtő intézményeket, éshasználni is tudja azokat.Irodalomkutatás közbeni jegyzetelésAz irodalomkutatás velejárója a folyamatos jegyzetelés.Fel kell jegyeznünk− a talált dokumentumot leíró ún. bibliográfiai adatokat,− hol található maga a dokumentum,− célszerű pár szóban, vagy mondatban jelezni azt is,hogy mit tartalmaz.Erre a célra a levelezőlap vagy írólap méretű cédulák alegalkalmasabbak.Alapvető szabály: minden találatát külön papírra jegyzetelje,azaz "cédulázzon".Íme egy javaslat arra, hogy mit tartalmazzon a cédula:− a témát jelölő tárgyszavak− szerző− cím, megjelenési adatok, oldalszámok− ábrák, táblázatok, hivatkozások− lelőhely és raktári szám− a tartalommal kapcsolatos megjegyzések, jegyzetek,idézetekPéldául:Kulcsszó, amivel a mű foglalkozik: Tanulás, olvasás,irodalomkutatási módszerekSzerzők: Deese, j.-deese, e.kCímadatok: Hogyan tanuljunk? Bp.: panem-mcgrawhill, 1994Lelőhely: ZMNE12Ha minden találatunkról külön cédulát készítünk, akkoraz irodalomkutatás befejezése után (vagy akár közbenis) könnyen és többféle szempont szerint tudjukrendszerezni őket. A rendszerezés szempontja lehetpéldául:− témakör,− a könyvtár vagy más intézmény, ahol az információvagy az azt tartalmazó dokumentum megtalálható,− a megjelenés ideje, ha lényeges szempont az információkidőbeli sorrendje,− a felhasználás sorrendje (fontosság, sürgősség stb.)A cédulázás lehetővé teszi azt is, hogy gyűjteményünketbármikor kiegészíthessük anélkül, hogy a mármeglevő anyagot meg kellene bolygatnunk. Szétszóródásellen bevált módszer, hogy a közös szempontnakmegfelelő lapokat közös borítékba, tasakba vagy éppenfűzős dossziéba tesszük.Természetesen Ön jegyzetelhet füzetbe is, mondván,hogy a cédulák így is, úgy is elvesznek. Ebben az esetbenszámolnia kell azzal, hogy nehézkes lesz a tételekmegváltoztatása, sorba rendezése, kibővítése.Egy biztos: mindenkinek saját magának kell kialakítaniairodalomkutatási és jegyzetelési módszerét, mostanitanulmányai csak elindítani kívánják Önt a helyesúton.TémaválasztásIrodalomkutatást mindig konkrét témával kapcsolatbanszoktunk végezni. Sosem kezdünk neki "csak úgy" egykutatásnak. De hogyan választunk témát?Ha munka közben merül fel olyan probléma, amelyre aszakirodalom segítségével akar választ kapni, akkor atéma megegyezik a fennálló problémával.Ha hobbijával kapcsolatban keres irodalmat, akkormegint egyszerű a dolga, hiszen a téma ismét advavan.Ha tanul és mondjuk egy referátumot kell készítenie,akkor az adott tantárgyon belül rendszerint egy témaválasztékáll rendelkezésére. Ekkor lehetőleg olyan

téma mellett döntsön, ami valóban érdekli, ígykönnyebb lesz elvégeznie a feladatot.A legnagyobb gondot az okozhatja, ha például egydoktori iskolában, vagy más tanulmánya során egy tantárgykeretei között, de önállóan kell megválasztania atémát. Ez esetben előfordulhat, hogy nagyon szűk területreesik a választása (pld. a 6 éves gyerekek versmondásiszokásai Dél-Dunántúlon), vagy éppen túltágra sikerül a téma (pl. a 10-14 éves gyerekek anyanyelvinevelése Európában). Az első esetben nagyonkevés, a második esetben pedig túl sok találatot kap:mindkét eset alkalmatlan lesz arra, hogy a szükségesszakirodalmat érdemben áttekintse.Mi a teendő?− Előzetesen tájékozódjék az Önt érdeklő témákról, pl.lexikonokban vagy kollégáktól.− Nézze meg a könyvtárban, vajon sok, vagy kevésanyag található az Önt érdeklő témákról, illetve velükkapcsolatban.− Gondolja végig, mennyi ideje van, s a rendelkezéséreálló idő elég lesz-e a várható találatok gondos feldolgozására,és tud-e azon a nyelven, amelyen a közleményekmegjelennek.A könyvtár fogalmaA könyvtár bizonyos szempontok (pl. szakterület) szerintösszeválogatott írásos, audiovizuális és elektronikusdokumentumokat összegyűjti, megőrzi, tartalmilagés formailag feltárja, különböző szempontok szerintrendszerezi, majd az olvasóközönség (a használók)rendelkezésére bocsátja.A könyvtárak állományukat szabadpolcon vagy/és zártraktárban tárolják.Szabadpolcos könyvtárban (ilyen a közkönyvtáraknagy része) az olvasó önállóan válogathat a nyilvánostérben, polcokon elhelyezett, szabadon hozzáférhetőállományból.A könyvek a gerincükre nyomott és a témájukat jelzőún. raktári szakjelek vagy jelzetek szerint sorakoznak apolcokon. Ez a jelzet a témára utaló és az ETO-jelzethezhasonlító számot és a szerző vagy a cím kezdőbetűjéttartalmazó betű-szám kombinációt (Cutter-jelet -ejtsd: katter) tartalmaz.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV13Ha szabadpolcos könyvtárban válogat a polcokon, éslevesz könyveket, ne rakja őket vissza a polcra: hagyjaaz asztalon, majd a könyvtáros visszateszi a megfelelőhelyre.Egyes könyvtárakban az állomány egy részét zárt raktárbanőrzik. Ennek oka vagy a helyhiány, vagy a különösenértékes állomány védelme. Ezekhez a művekhezcsak kérőlap kitöltése után juthat hozzá. A kérőlaponfel kell tüntetnie nevét, a kért mű címadatait és a raktáriszámát (raktári jelzetét), amelyet a könyvtár katalógusábólírhat ki.A könyvtárak típusai− A könyvtárakat a gyűjtött dokumentumok (gyűjtőkörük),illetve a kiszolgálni kívánt használók szerintkülönféle típusokba sorolják. Ezek közül csak néhányatemelünk ki:− Ha pihenés, szórakozás, esetleg tanulás céljából akarkönyvtárba menni, akkor közkönyvtárba (megyei,városi, községi könyvtárba) menjen. Ebben a könyvtártípusbanaz állomány széleskörű, így általánosantájékozódhat legkülönfélébb szakterületekről is.− Ha szakmai tanulmányokat folytat, szakirodalmatkeres, akkor szakkönyvtárba (országos vagy szakterületi),illetve felsőoktatási (egyetemi, főiskolai)könyvtárba látogasson. Ha speciális szakmai információtigényel, akkor a szakkönyvtár tájékoztatószolgálata hozzáértő segédkezet nyújt.− Ha van rá lehetősége és kedve, az interneten "nézzenbe" az alábbi honlapokra:Nemzeti könyvtárOrszágos Széchényi Könyvtár (OSZK - Budapest)http://www.oszk.huElektronikus könyvtárak1. Integrált könyvtári információs szolgáltatáshttp://delfin.eik.bme.hu/ili-loginKönyvtárak közös elektronikus katalógusawww.kozelkat.iif.hu2. Magyar Elektronikus Könyvtárwww.mek.iif.hu3. Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

www.piar.hu/pazmanyMegyei könyvtárak1.Balassi Bálint Megyei Könyvtár – Salgótarjánwww.bbmk.hu2.Baranya Megyei Könyvtár – Pécswww.pserve.hu/baralib3.Békés Megyei Könyvtár – Békéscsabawww.bmk.iif.huTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV4. Debreceni Orvostudományi Egyetem Kenézy Könyvtár– Debrecenwww.clib.dote.hu5. Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás Könyvtára– Bajawww.ejf.hu/konyvtar/fo.html6. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár– Budapesthttp://lib.elte.hu4.Deák Ferenc Megyei Könyvtár – Zalaegerszegwww.dfmk.hu5.II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár – Miskolcwww.lib.uni-miskolc.hu/rfmlib6.Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy FerencKönyvtár – Szolnokwww.vfmk.hu7.Katona József Megyei Könyvtár – Kecskemétwww.kjmk.hu8.Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár – Nyíregyházahttp://alpha.mzsk.hu9.Somogyi Károly Megyei Könyvtár - Szegedwww.sk-szeged.hu10.Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár – Székesfehérvárwww.vmmk.huFelsőoktatási könyvtárak1. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Könyvtára –Szombathelywww.bdtf.hu/konyvtar2. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem KözpontiKönyvtára – Budapestwww.lib.bke.hu3. Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára –Budapestwww.kkt.bme.hu/index_h.html147. Gödöllői Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtára– Gödöllőhttp://dis.gau.hu8. József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára– Szegedwww.bibl.u-szeged.hu/homepage-hu.html9. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Könyvtári Központ– Szegedwww.lib.jgytf.u-szeged.hu10.Kertészeti Egyetem Központi Könyvtára – Budapestwww.kee.hu/hun/szer/konyvtar/h_konyvtar.html11.Kodolányi János Főiskola Könyvtár – Székesfehérvárwww.kodolanyi.hu/lib/default.htm12.Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára –Debrecenwww.lib.klte.hu/library13.Külkereskedelmi Főiskola Könyvtára – Budapestwww.kkf.hu/ktweb/index.htm14.Magyar Iparművészeti Főiskola Könyvtára – Budapesthttp://mifserv.mif.hu/lib15.Miskolci Egyetem Központi Könyvtára – Miskolcwww.lib.uni-miskolc.hu16.Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi IntézetKönyvtára – Zalaegerszeghttp://alpha.dfmk.hu/~szabot

Nyilvánvalónak tűnhet, de nem tartjuk feleslegesnekelmondani az alábbiakat:− A könyvtár a használók munkahelye, tehát ott csendbenkell lenni, a megbeszélések helyszíne az előcsarnok.− A jegyzeteléskor tilos az eredeti dokumentumon írni,mert az károsodhat. Jegyzetcéduláját az asztalra tegye!− A könyvtárakban rendszerint minden általános tudnivalójól láthatóan ki van írva különböző felületekreés helyekre. Tehát mielőtt a könyvtároshoz fordul ésmegkérdezi, hol lehet folyóiratot olvasni, nézzen körül,hátha éppen a felirat alatt áll.Az információforrás fogalmaAz információforrás, vagy más szóval információhordozómagába fogadja, őrzi és továbbítja az információt,az új ismereteket.Információforrás lehet a tv, a rádió, az internet, egyikmunkatársunk vagy azok a szakemberek, akiktől egykongresszuson előadást hallunk. Információforrás anyomtatott vagy más hordozón található írott információ.Ez utóbbiak a szakirodalmi információ forrásai.Tananyagunk keretén belül az információforrás fogalmán- általában - csupán az írott információ forrásaitértjük.Az informácóforrások csoportosításaAz információk közvetítője tehát az információforrás.Ez lehet:− hang (A szóbeli információ forrása lehet a munkahelyikommunikáció, a konferenciákon, tanulmányutakonvaló részvétel, de idetartozik a rádióban hallotthíranyag is.)− fény (A hagyományosan vagy videoszalagon rögzítettfilmek a hanghatáson túl a képi élményt is szolgáltatják,így egy kérdéses témával kapcsolatbantöbb ismeret szerezhető és gyorsabban.)TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV16− különböző jelrendszerek (A füst, morze stb. a régebbikorok információforrásai voltak. Most is jól használhatókviszont a metakommunikációs jelzések, amelyekkülönösen a személyes tárgyalások során közvetíthetnekúj és kiegészítő ismereteket a szóban elhangzottakmellé) nyomtatás (A könyv, a folyóirathagyományosan a nyomtatás révén készül. A papírt,mint információhordozót a mai napig megbízhatóságajellemzi.)− elektronikus (A CD-ROM, CD, a mágneses és digitálisadathordozókon rögzített információk az utóbbiévtizedek termékei. Használatukkal az információkelérése lényegesen gyorsabb, mint egyéb hordozókról.)Az információforrások elsőbbségét nem lehet egyértelműeneldönteni: mindig az adott feladattól és helyzettőlfügg, mikor melyik forrásból származó információttudjuk a számunkra legmegfelelőbb módon hasznosítani.Ha például arra kíváncsi, hogy hány lakosa van Honolulunak,vagy mennyi valamely acélötvözet olvadáspontja,akkor ún. tényinformációt akar tudni. Ezt az információtmegszerezheti a szakirodalomból, valamelytáblázat használatával, de megkérdezheti a kollégájátis. A szóbeli információt gyorsasága miatt sok esetben,előnyben szoktuk részesíteni az írottal szemben. De nefeledje: a gyorsaságnak ára van: a pontatlanság.Tehát ha valamit BIZTOSAN akar tudni, ne hagyatkozzéka szóbeszédre, nézzen utána a szakinformációkésőbb ismertetendő forrásaiban.Igen: a mai napig is a nyomtatott információhordozók,a könyvek és folyóiratok azok, amelyekhez bízvástfordulhatunk, ha információra van szükségünk. Ezekhasználata nehézkesebb és lassabb ugyan, mint példáulegy elektronikus dokumentumé, de használata a számítógéptőlfüggetlen és az információt biztonsággal megőrzi.DokumentumokA dokumentumok anyagi információhordozók: ikonográfiai,elektronikus, grafikai, plasztikai, fonetikai útonrögzítik az információt.Dokumentumnak tekinthető például a nyomtatott információhordozó(pl. könyv), egy hangszalag, egy videokazettavagy egy fénykép. Szakirodalmi dokumentumpéldául a könyv és a folyóirat, de egy CD-ROMis. A szakirodalom betűkkel és számokkal létrehozott

és szakinformációt tartalmazó dokumentumok összessége.A dokumentumok csoportosításaA szakirodalmi dokumentumokat többféle szempontszerint különböztethetjük meg. Néhány fontos szempontlehet a megjelenés gyakorisága, tartalma, megjelenésiformája.Megjelenésük gyakorisága szerint lehetnek:Könyvek - ún. egyedi megjelenésű dokumentumok.Mondanivalójukat mélységében tárgyalják. Alaposságukmiatt átfutási idejük több hónap, sőt több év, s tartalmukígy a megjelenés idejére sokszor idejétmúlttáválhat.Időszaki kiadványok (periodikumok) - meghatározottidőszakonként rendszeresen megjelenő művek. Viszonylagrövid cikkeket tartalmaznak, amelyek friss ismereteketközölnek, a megjelenés rövid átfutása miattcsak a közlendőre összpontosítanak, időnként viszonylagfelületesek. A megjelenés gyakorisága alapján lehetneknapi-, hetilapok és folyóiratok, amelyek havi,kéthavi vagy negyedéves megjelenésűek. Ide sorolhatóka különböző intézmények évente vagy kétéventemegjelenő évkönyvei is.Lehet, hogy részt vett már valamely évente vagy másidőszakonként megrendezett konferencián. Ezek kiadványai,a konferencia-kiadványok szintén az időszakikiadványok kategóriájába tartoznak.Tartalmuk szerint lehetnek:Elsődleges dokumentumok: Elsődleges közlést tartalmaznak:magát az információt közlik (pl. szakkönyvek,találmányok).Másodlagos dokumentumok: Mások által szerzett információkgyűjteménye (pl. kézikönyv), illetve az eredetiinformáció helyével kapcsolatban tartalmaznak útmutatást(pl. bibliográfiák).Megjelenési formájuk szerint lehetnek:− Nyomtatott dokumentumok - (pl. könyv, folyóirat,disszertáció, kutatási jelentés)− Audiovizuális dokumentumok (pl. videó, CD)− Elektronikus dokumentumok (internet, CD-ROM)TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV17A dokumentumokat címükön kívül más adataik is jellemeznek.Ezek a bibliográfiai adatok, amelyek egy éscsakis egy dokumentumot írnak le, s ez által azt azonosítják.Vajon miért is kell Önnek a dokumentumokkal és adataikkalfoglalkozni, holott egyáltalán nem akar könyvtároslenni. Miért nem elég csak az információkat keresni,hiszen munkájához azokra lesz szüksége.Az irodalomkutatásának célja az információ, eredményeés talán egyik eszköze is dokumentum. A munkaeszközét- egy bizonyos fokig - pedig mindenkinek ismerniekell.MonográfiaEgy tudományos kérdést részletesen tárgyal, tartalmazzaa vonatkozó szakirodalom elemzését és a gyakorlativonatkozásokat is. Jellemző bibliográfiai adatai:− szerző(k)− cím− kiadás száma− megjelenés helye− kiadó− kiadás éveTanulmánykötetekA tanulmánykötet több, alaposan, tudományosigénnyel kidolgozott tanulmányt tartalmaz, amelyekmindegyike egy központi témához kapcsolódik. Adatai:− In.: a tanulmánykötet címe− szerkesztő(k)− szerző(k)− megjelenés helye− kiadó− megjelenés éve− oldalszámEgységei a tanulmányok.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVTanulmánykötetben megjelent tanulmány adatai: Zsebkönyv− szerző(k)A gyakorlati munkához szükséges ismereteket foglaljákössze. Mutatók, valamint sok ábra, táblázat segíti a− tanulmány címetájékozódást. Jellemző bibliográfiai adataik:− In.: a tanulmánykötet címe− cím− megjelenés helye− szerkesztő(k)− kiadó− kiadás száma (ha nem 1. kiadás)− megjelenés éve− megjelenés helye− oldalszám tól-ig− kiadóPélda: Tanulmányok a nyitott szakképzésről / szerk.− kiadás évePapp Lajos [szerző Benedek István et al.]. - 1.- Budapest:Műegyetemi Távoktatási Központ, 1999.- 308 p.PÉLDA a tanulmánykötetben megjelent tanulmányra:Éliás J.: A szakképzés a közép-dunántúli régió fejlődésénekösszefüggésében. In.: Nyitott szakképzés: tanulmányok.Bp.: Műegyetemi Távokt. Közp. 1. köt.p.122-138.Tudományos kézikönyvek, tankönyvekA tudományos kézikönyvek, tankönyvek módszeresenösszefoglalják az egy tudományterületre vonatkozó ismereteket. Bő irodalomjegyzék, részletes tartalomjegyzék,esetenként tárgy- (és egyéb) mutató segíti atájékozódást.Jellemző bibliográfiai adataik:− cím− szerkesztő(k)− kiadás száma (ha nem 1. kiadás)− megjelenés helye− kiadó− kiadás évePélda: Gépgyártás, géptervezés. Főszerk.: LechnerEgon. Bp.: Műszaki Kvk. 1963. (Pattantyús Gépész ésvillamosmérnökök kézikönyve. 6.)Példa: Péterfy Kristóf: Excel 7.0 a Windows alatt: kézikönyva program angol nyelvű változatához. Bp.:LSI, 1996, 459p.ISBN 963 577 163 0Időszaki kiadványMeghatározott időszakonként megjelenő dokumentum.(A napilap naponta, a hetilap hetente, a folyóirat havonta,kéthavonta, esetleg negyedévente jelenik meg.).Általában friss információkat tartalmaz. Minél gyakrabbanjelenik meg (vagyis minél rövidebb periodicitású),annál inkább előfordulhat, hogy kevésbé megbízhatóaka benne található információk. Évente tárgy- ésnévmutatók segíthetik a kutatást. Egységei a cikkek. Acikk bibliográfiai adatai:− szerző(k)− cím− az időszaki kiadvány címe− évfolyam− megjelenés éve− szám− oldalszám tól-igPélda: Tóth Gábor: Ingyen hozzáférhető tartalomjegyzék-szolgáltatásoka Weben. In.: Tudományos MűszakiTájékoztatás, 46.k. 1999. 3.sz. p. 91-100.ahol:k. = kötetszám, évfolyamszám18

sz. = szám, füzetszámp. = oldalszám tól-ig.Példa: DEP 4011248-19900406 sz. szabadalom. Németország.Csigaprés. / Alois Pöttinger Maschinenfab­TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVrik GmbH Grieskirchen. 210782 sz. magyar szabadalom.Konferencia-kiadványKonferenciákon, kongresszusokon elhangzott, legfrissebb,máshol még meg nem jelent ismereteket tartalmaz.Egységei az előadások. A konferencia előadás jellemzőbibliográfiai adatai:− szerző(k)− cím− a konferencia helye, időpontja− In.: kiadvány címe− megjelenés helye− kiadó− megjelenés éve− előadás terjedelme tól-igPélda: William, D. - Framer, J.: Future needs andskills. In.: A könyvtáros és szakemberképzés megújítása.TEMPUS, BDTF Szombathely, 1997, június 25-27.Szombathely: BDTF, 1997. p. 101-110.Szabadalmi leírásA szabadalom jog egy termék vagy eljárás előállításáraés gyártására. Leírása tartalmazza főbb jellemzőit, afeltaláló nevét és a szabadalom elfogadásával kapcsolatosadatokat.A szabadalmi leírást jellemző bibliográfiai adatok:− a szabadalmi dokumentum száma− a szabadalmi dokumentumot kibocsátó ország− a találmány címe− a jogosult(ak) nevei és országa(i)− bejelentés kelte és száma, országa(i)− megjelenés kelte19SzabványA szabvány írásba foglalt és közzétett előírás ismétlődőfeladatok egységesen és következetesen alkalmazandómegoldására.A szabványt jellemző bibliográfiai adatok:− megnevezés− szabvány jelzete (szabványszám)− kibocsátó ország− érvényesség évePélda: Bibliográfiai hivatkozások. MSZ ISO 690:1991. sz. magyar szabványVállalati irodalomA vállalati irodalom (prospektus, gépkönyv, katalógus,jegyzék) műszaki-gazdasági információkat, leírásokattartalmaz termékekről, eljárásokról.A vállalati irodalom jellemző bibliográfiai adatai:− megnevezés, cím− típus− kibocsátó intézmény helye és megnevezése− kibocsátás évePélda: TopTimer fali naptárak. Bp.: Kalendart K. 1999.DisszertációA disszertáció egy téma tudományos mélységű vizsgálatatudományos fokozat elnyerése végett. Részletesirodalomjegyzéket tartalmaz. A disszertációk rendszerintnem kölcsönözhetők, és részeiről is csak a szerzőengedélyével lehet másolatot készíteni.A disszertációt azonosító bibliográfiai adatok:− szerző− cím− megjelenés helye

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA hangzó dokumentum (magnószalag, hanglemezek, − címCD) az információt tartalmazó hangot rögzíti. A videódokumentuma hangot és a képet egy időben rögzíti.− év (ha ismert)Mindkét dokumentumfajta azonosításához szükséges− a dokumentum elérési útjaadatok:− a lehívás időpontja: év, hónap, nap− cím− [hangzó dok.] vagy [videodók]− megjelenés helye− kiadó neve− év− szereplők− dokumentum hossza percbenCD-ROMA CD-ROM CD adathordozón rögzített szövegesés/vagy képi és/vagy hanginformáció, általában szövegközihivatkozásokkal könnyíti meg a munkát.Használatához megfelelően felszerelt számítógépszükséges. Az azonosításhoz szükséges bibliográfiaiadatok:− cím− [CD-ROM]− megjelenés helye− kiadó− kiadás éve− Példa− Marczali H.: Nagy képes világtörténet. [CD-ROM]Bp.: Arcanum, 1998.Internet dokumentumAz internet dokumentum interneten elérhető, szövegesés/vagy képi és/vagy hanginformáció. Számítógépeshálózaton keresztül elérhető információ. A tájékozódástszövegközi hivatkozások segítik. Az azonosításáhozszükséges adatok:− szerzőPélda: Salmon, G. - Giles, K.: Training virtual managementteachers.(http://www.nks.no/eurodl/shoen/salmon/virtual.htm.2003. júl.5)Könyvtári betűrendA betűrendbe sorolás, a betűrendezés azt jelenti, hogya rendezés szempontjából fontosnak vélt szavakat, azún. rendszavakat a betűrend szabályainak megfelelőenrakjuk egymás után.Ha címeket rakunk sorba, akkor az ún. címrend szavakatvesszük figyelembe, ha pedig a szerzőket tesszükbetűrendbe, akkor szerzői rendszóról beszélünk. Arendszavakat általában félkövér vagy aláhúzott betűtípussaljelölik.A fejezet címét látva biztosan meghökkent: nehezentudja elképzelni, hogy az iskolában megtanult ábécénkívül másfajta betűrend is létezhessen. Pedig létezik.Íme:a b c d e f g h i j k l m n o ö p q r s t u ü v w x y zLáthatja, hogy ez a betűsor nem tartalmazza sem a magyarnyelv hosszú magánhangzóit, sem pedig a két, illetvehárom betűből álló mássalhangzókat. Ezáltal növelhetőa rendezés és a keresés egységessége, nem kellmás szabályokat érvényesíteni a magyar és az idegennyelvű szavak, nevek keresésekor.A könyvtári ábécé szabályainak megfelelően kereshet -többek között - az alábbi eszközökben:− könyvtárak betűrendes katalógusai− lexikonok, enciklopédiák, szótárak− tárgy- és névmutatókA könyvtári ábécé nem speciálisan magyar találmány:ha a világ bármely országában bemegy egy könyvtárba,csaknem biztos, hogy eszerint kereshet a betűrendeskatalógusokban vagy jegyzékekben. De ne men­21

jünk messzire: ha egy angol vagy német szótárat kezébevesz, azokat is e rendszer szerint használhatja.Ahhoz azonban, hogy kereséskor ne érje meglepetés,célszerű, ha ismeri a könyvtári betűrendbe sorolás néhánytovábbi szabályát, amelyeket az alábbi táblázattartalmaz.Szabály1.Példa a helyes sorrendre− a szóköz megelőz minden más jelet− alma kártevői− almafa2.A névelő semmilyen nyelven sem számít szónak arendezés szempontjából− Diótörő− A falu jegyzője− The fly3.Azonos szavak esetén a következő szó sorrendjedönt− zöld alma− zöld körte4.A betűrendezés sorrendje: szimbólumok (jelek, görögbetűk), számok, latin betűk− [Alfa] holdbázis− Az 1. osztályba mentünk− Balatoni képek5.A római és az arab számok azonos értékűek, a rendezéskora következő szó számít− kongresszus− XV. század6.Ha azonos szóval kezdődik egy szerzői rendszó éscímrend szó, akkor a szerzői kerül előre− ARANY János− Arany almaA szakkönyvek végén rendszerint találhatók tárgymutatók,amelyek az adott témával kapcsolatos ismeretekhelyét jelzik a könyvben. Több szerző által írt művekben,gyűjteményes kötetekben találhat névmutatókat,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV22amelyek a kívánt szerzőhöz vezetik el. A földrajzi atlaszokvégén a helynevek mutatója szintén betűrendes.Betűrendes névmutató a telefonkönyv is. A lexikonokbanszintén betűrend szerint kereshetünk.A mutatókban a címszó mellett rendszerint az az oldalszámtalálható, amelyen a keresett szót olvashatja. Előfordulolyan eset is főleg bibliográfiákban, referáló lapokban,amikor a szó mellett egy sorszámot lát, ez atételszámra utal.OsztályozásAz osztályozás segítségével a dokumentumokat és abennük rejlő információkat tartalmuk szerint kereshetjükvissza.A világon valamennyi könyvtár valamilyen osztályozásirendszerben tartja nyilván és szolgáltatja az állományábanlevő dokumentumokat. Ahhoz, hogy használnitudja majd azokat az eszközöket, amelyek e rendszerekszerint működnek, legalább a rendszerezés alapjait célszerűismernie.Az osztályozási művelet során a könyvtárosok a dokumentumokat,illetve a bennük levő információkat:− tárgyszavakkal, azaz a tartalmukat legjobban kifejezőfogalmakkal, valamint− szám és betűkombinációkkal, jelzetekkel jellemzik.Ezek segítségével tudnak a kutatók a témájukhoz kapcsolódószakirodalmat, vagy egyéb információt találni.Az osztályozás különféle formáival találkozhat akönyvtári nyilvántartásokban (katalógusokban) és akülönféle elektronikus adatbázisokban.Szabad tárgyszóEz az osztályozási rendszer a dokumentumok tartalmátkifejező tárgyszavakat semmiféle rangsorba nem teszi,csupán sorrendjüket rögzíti a tárgyszavak betűrendjében.Fő előnye, hogy lehetővé teszi azt, hogy a kutatóktermészetes nyelven kereshessék meg a kívánt információt.A rendszer használatakor számolni kell annaksajátosságaival:A tárgyszó mindig főnév.

Egy téma tárgyszavainak meghatározásakor a fogalmatkifejező összes azonos vagy rokon értelmű szót figyelembekell venni (pl. telefon - távbeszélő).Azonos alakú, de eltérő értelmű szavak (homonimák)esetén a szó környezete dönti el, hogy miről van szó(pl. a szimuláció lehet az operációkutatáshoz tartozófogalom, de egyben egy társadalomtudományi mérésimódszer is).Ha az információkat, illetve az őket tartalmazó dokumentumokatún. tisztán tárgyszavas rendszerben rendszerezik,akkor a tárgyszavak szoros betűrendben követikegymást, tehát nem a tartalmilag, hanem a formailaghasonló fogalmak kerülnek egymás mellé. Ezt arendszert általában a lexikonokban, szótárakban, tárgyszavaskönyvkatalógusokban használják.Remélhetőleg eldöntötte már, hogy mi lesz a kutatandótémája. Mielőtt megpróbálja leírni a témáját főnevekkel,nézze meg, mi hogyan oldottuk meg ezt a feladatot.Témánk: CADEzt tárgyszavakkal a következőképpen fogalmaztukmeg:− számítógéppel segített tervezés− műszaki tervezés− tervezés− számítógép alkalmazás− automatikus tervezésJegyezze fel, hogy Ön milyen szavakkal írja le a témáját.Rendszerező osztályozás, tezauruszA következő osztályozási típus az egyszerű tárgyszótóleltérően a rendszerező osztályozás ami:− együtt tartja a rokon tárgyköröket,− következetesen megadja a keresőszavak fogalmi(alárendelt, fölérendelt, rokonsági) kapcsolatait,− a speciálisabb fogalmakat átfogó, általánosabb fogalmakalatt csoportosítja.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV23Ez a rendszer főleg az egyszerűbb referáló lapok, valamintbibliográfiák tárgymutatóiban fordul elő.A rendszerező osztályozás természetes nyelvű formájaa főleg a számítógépes irodalomkeresés eszközekéntalkalmazott tezaurusz.A tezaurusz egy-egy szakterület fogalmait adott és szigorúankötött szókészlet felhasználásával fogalmazzameg. Tehát olyan, mint egy szótár. A tezaurusz alkotóelemeia deszkriptorok, amelyek tulajdonképpen szabványosnyelvi formában megfogalmazott tárgyszavak.A deszkriptorok tágabb, szűkebb, valamint rokon fogalmaisegítségével a keresőkérdések pontosan leírhatók.Az egyes szakterületek tezauruszait kötetek tartalmazzák,amelyek rendszerint a szakkönyvtárakban találhatók.Sajnos a deszkriptorok jelölése nem egységes. Atezaurusz használatakor tehát minden esetben tanulmányozzaa használati útmutatót és a rövidítésjegyzéket.Például: Az OSZKÁR tezaurusz (Műszaki, mezőgazdasági,természettudományi és gazdasági fogalmakmakrotezaorusza. Összeáll.: Ungváry Rudolf. Bp.:1996.)DeszkriptorA deszkriptorok a számítógéppel feldolgozott referálólapok és adatbázisok tárgymutatóiban fordulnak elő.(Ezek rendszerint angol nyelvűek, ahol a fölérendelt -tágabb - fogalom jele: BT= broader term;az alárendelt - szűkebb - fogalom jele: NT = narrowerterm;a rokon fogalom jele: RT = related term.)A deszkriptorok jól használhatók akkor is, ha nem tudunkmegfelelő tárgyszót találni a témánkhoz. Ekkor atezauruszt mint szótárat használjuk erre a célra.Egyetemes tizedes osztályozás (ETO)Az ETO az emberi tudás, ismeretek és tevékenységekegészét felölelő, egyetemes, elsősorban könyvtári célokrahasznált osztályozási rendszer. A tudományok ésa gyakorlati élet fogalmait számjegyekből, írásjelekbőlés betűkből álló jelzetekkel fejezi ki. A jelzetek alakja

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVnyelvtől és írásmódtól független, ezáltal nemzetközi. − Belsőégésű motorok: 621.432Sorrendjük hierarchikus:− Belsőégésű dugattyús motorok: 621.432.3Főosztályok - nagy fogalomcsoportokLátható, hogy minél szűkebb fogalomról van szó, annálhosszabb az ETO-jelzete. A könnyebb áttekinthető­0 - Általános művek1 - Filozófia, pszichológia stb.ség érdekében a számokat pont segítségével háromszámjegyenkénti egységekre tagoljuk, és így is mondjukki.2 - Vallás3 -TársadalomtudományokPéldául:4 - Betöltetlen főosztály621.43: hatszázhuszonegy negyvenhárom.5 - TermészettudományokA több fogalomcsoportra is jellemző közös jellemzőket6 - Alkalmazott tudományokaz ún. közös alosztások tartalmazzák. Erről most nemkell tanulnia. Ha esetleg szüksége lesz rájuk, kérje a7 - Művészet, sportkönyvtáros segítségét.8 - Irodalom, nyelvA könyvtárak nagy része világszerte az ETO rendszere9 - Történelem, földrajzszerint is nyilvántartja állományát, így teszi lehetővé atéma szerinti visszakeresést. A szabadpolcos könyvtáraknagy részében a szakkönyvek elrendezése szinténOsztályok - a nagy fogalomcsoportokon belüli kisebbfogalomcsoportok:hasonló rendszert követ.pl.: 6 - alkalmazott tudományok,61 - orvostudomány,62 - technika,63 - mezőgazdaság stb.Alosztályok - az osztályokon belüli kisebb fogalomcsoportokpl.: 6-alkalmazott tudományok62-technika –621-gépészet, elektrotechnika stb.A tíz főosztályon belül egyenként további tíz-tíz osztálykialakítása lehetséges, és így tovább. Az osztályokily módon való továbbosztása a legszűkebb, speciálisfogalomig folytatódhat, a tizedes osztás szerint.Példa: ETO-jelzet− Megnevezés:6− Alkalmazott tudományok: 62− Mérnöki tudományok. Technika általában: 621− Általános géptan: 621.4− Hőerőgépek: 621.4324Tehát azért, hogy az ETO szerinti katalógusokban iskeresni tudjunk, célszerű megismerni az ETO-jelzetmegalkotásának alapvető lépéseit.Az ETO fogalmait és jelzeteit a Nemzetközi DokumentációsSzövetség (FID, újabban az ETO konzorcium)által elfogadott táblázatok tartalmazzák. A táblázatokbanvaló eligazodást betűrendes mutató segíti, amelyekminden könyvtár tájékoztató részlegében megtalálhatók.A saját ETO-jelzet alkotásakor a témánkat, leíró tárgyszavakatmegkeressük a betűrendes mutatóban. Előfordulhat,hogy egy fogalomra több jelzetet is talál, mintahogy példánkban is:− tervezés: 658.512− tervezés: 658.5.012− tervezés, építészeti: 72.02− számítógép: 681.3− lakóépületek: 728Ha olyan fogalmat kell meghatároznia, amelynek többértelmezése lehet, ki kell választania az Ön számáralegmegfelelőbb megoldást. Ha bizonytalan, a táblázatokbanvaló ellenőrzéskor a szövegkörnyezet ad támaszt.

A betűrendes mutatóban talált jelzetet egyébként isminden alkalommal ellenőrizni kell az ETO táblázataiban,amelyek az egyes jelzetekhez tartozó fogalmakattartalmazzák. Előfordulhat ugyanis, hogy a betűrendesmutatóban talált jelzet helyett, vagy mellé további ötleteketkap. A mi esetünkben ez történt.Az ellenőrzés után - szükség esetén - összetett fogalmakatis alkothatunk az alosztások segítségével. Azösszetételnek több lehetősége van, ezek közül hármatemelünk ki:− kettőspontos összekapcsolás: 658.512:681.3 jelentése:tervezés számítógéppel− pont-nullás korlátozottan közös alosztás:658.512.012 jelentése: tervezés, vagy lakóház tervezése:728.02− kötőjeles korlátozottan közös alosztás: 658.512-5 jelentése:automatikus tervezésA fent említett alosztásokkal kapcsolatban kérdezze akönyvtárost.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVInformációrobbanásTudja-e például azt, hogy a világon évente megjelenődokumentumok száma az előző évinek több mint 100-szorosa? És akkor a bennük található új információkszámáról még nem is beszéltünk. Ez az ún. információrobbanás.Azzal valószínűleg tisztában van, hogy a valamikormegszerzett ismeretek gyorsan elavulnak, és azért,hogy naprakész lehessen szakmájában, tisztában kelllennie a legfrissebb információkkal.A szakirodalom szóródásaHallott-e vajon a szakirodalom szóródásáról? Ez a kifejezésazt jelenti, hogy egy szakterülettel kapcsolatosinformációknak több mint a fele NEM az adott szakterületfolyóiratában jelenik meg. Minden szakterületnekvan olyan folyóirata, amelyben a szakterületre vonatkozóközlemények kb. 50%-a megjelenik. Ez az adottszakterület bázisfolyóirata.Egyéb osztályozási rendszerekA tárgyszavakon, a tezauruszon és az ETO rendszerenkívül számos egyéb osztályozási rendszert is alkalmaznaka könyvtárak és információs intézmények. Ezekközül csak néhányat említünk meg:A szabadalmi leírások rendszerezésére szolgáló hierarchikusosztályozás az NSZO, Nemzetközi SzabadalmiOsztályozás, angolul: IPC = International Patent Classification).A világ valamennyi országában ezt használjáka szabadalmak azonosítására, s ennek megfelelőena keresés is ennek segítségével történik. Az NSZO-hoztárgymutató is tartozik. Az NSZO az interneten kereshető(http://www. hpo.hu).A szabványok rendszerezésére szintén saját osztályozásirendszert használnak. A számjegyekből álló jelzetekbetűrendes mutató segítségével kereshetők meg.Vannak olyan könyvtárak (pl. Budapesti MűszakiEgyetem Könyvtár és Tájékoztatási Központja), amelyeksaját szakcsoportrendszert dolgoztak ki annak érdekében,hogy olvasói jobban eligazodhassanak a szabadpolcontárolt könyvek között.25TájékoztatástudományHa nem ismeri azokat az eszközöket és módszereket,amelyek a szükséges információkat, illetve az ezekettartalmazó közlemények felderítését szolgálják, bizonylehet, hogy sosem szerez róluk tudomástA fenti okokvezettek oda, hogy az évek során kialakult az ún. tájékoztatástudomány,amely az információk rendszerezésévelés szolgáltatásával foglalkozik. Ennek a tudományágnaka művelői, gyakorlati szakemberei azok akönyvtárosok és nem könyvtáros végzettségű (tanár,mérnök, jogász stb.) tájékoztató szakemberek, akikhezprobléma esetén fordulhat.Itt említjük meg, hogy nagyobb könyvtárakban, szakkönyvtárakban(pl. Országos Műszaki Könyvtár, MTAKönyvtára) és felsőoktatási könyvtárakban (pl. BudapestiMűszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, BudapestiKözgazdasági és Államigazgatási Egyetem) vannakolyan tájékoztató szakemberek, akik végzettségükszerint nem könyvtárosok, hanem mérnökök, közgazdászok,tanárok stb. Ők nemcsak a könyvtárban találhatódokumentumokat és a tájékozódás általános eszközeitismerik, hanem tisztában vannak az adott szakterületszakkifejezéséivel, összefüggéseivel és azokkala speciális eszközökkel, amelyek a mélyebb kutatást is

lehetővé teszik. Ők a szaktájékoztatók. Ha bonyolultkutatást kell végeznie, keresse fel őket és kérje a segítségüket.Közvetlen tájékoztató eszközökEgy új feladattal való ismerkedéskor a kutató első lépésea gyors, átfogó tájékozódás, a fogalmak tisztázása,az alapadatok megszerzése. Erre a célra a közvetlentájékoztató eszközök, az emberiség meglevő ismereteittömören, és rendszerezve tartalmazó segédkönyvekszolgálnak. Bennük tárgymutatók vagy egyéb mutatókvezetnek közvetlenül az információhoz.EnciklopédiákAz emberi tudás egészét vagy valamely részterületétcímszavakban, szócikkekben és részletesen, tudományosigénnyel tárgyaló művek. A külön szócikk alattnem szereplő fogalmakat mutatórendszer (tárgy-, név-,hely- stb. -mutatók) segítségével találhatja meg. A szócikkekmagyarázatát rendszerint a további tanulmányozástsegítő irodalomjegyzék követi (pl. EncyclopediaBritannica).LexikonokAz emberi ismeretek részfogalmait betűrendbe szedett,általában rövid magyarázatot tartalmazó szócikkekbenadják meg. Irodalomjegyzéket általában nem tartalmaznak(pl. Nagy magyar lexikon)KézikönyvekValamely tudományterületre vonatkozó tudnivalókatösszefoglaló művek. Akkor használjuk őket, ha egyszakterülettel ismerkedünk, és tájékozódni akarunk elméletiés gyakorlati vonatkozásairól. Az eligazodástrészletes tartalomjegyzék és mutatórendszer segíti.SzótárakÁltalában szavak, kifejezések, két vagy több nyelvűalakját tartalmazzák. Az egynyelvű értelmező szótáraka szótár nyelvén magyarázzák a szócikk tartalmát (pl.Magyar értelmező kéziszótár). A szakszótárak egyszakterület fogalmait tartalmazzák legalább két nyelven(pl. a könyvtáros hatnyelvű szótára).RövidítésjegyzékekTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV26Speciális szótárak, amelyek rövidítések feloldását tartalmazzák.Adattárak, címjegyzékekFőleg műszaki, statisztikai és kereskedelmi adatokat,intézményekre vonatkozó tudnivalókat tartalmaznak.SegédkönyvekÁltalában a könyvtárak kézikönyvtárában találhatók,témájuk (ill. az azt kifejező ETO-jelzet ) szerinti sorrendben.Rendszerint nem kölcsönözhetők éppen azért,hogy bármely látogató bármikor hozzáférhessen.Valamennyi kézikönyvtári műre érvényes a szabály,hogy:− használat előtt mindig nézzük meg legfontosabbmegjelenési adataikat,− tájékozódjunk felépítésükről,− ismerjük meg használatuk módját.Csak így biztosíthatjuk, hogy gyorsan és pontosan tudjukhasználni őket.Az utóbbi években mind több segédkönyv jelenik megCD-ROM-on, hyperlinkekkel gyorsítva meg az információhozvaló jutást.Bibliográfiák, repertóriumokA bibliográfia szakirodalmi dokumentumok rendszerezettjegyzéke. A dokumentumok címadatait - a bibliográfiaiadatokat -, valamint a tartalmi jellemzőit szabványszerint leíró tételeket szakrendben vagy szerző,illetve cím szerinti betűrendbe rakják, esetleg a megjelenésiidő vagy egyéb szempont szerint rendszerezik. Abibliográfiák közös jellemzője, hogy nem tartalmazzákaz egyes tételek lelőhelyét, vagyis azt a könyvtárat,ahol az eredeti mű megtalálható.A repertórium időszaki kiadványok meghatározott időszakábanmegjelent cikkeit írja le. Az egyedi repertóriumegy bizonyos időszaki kiadvány adott időszakbanmegjelent cikkeit írja le.Tehát egy folyóiratban megjelent közleményekről akkoris tájékozódhat, ha nem veszi kezébe az egyes füzeteket,hanem csak a repertóriumát tanulmányozza.Ha ismeri szakterületének bázisfolyóiratát, nézzen utána,készült-e hozzá repertórium, így gyorsan tájékozódhat.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA bibliográfiákban és a repertóriumokban a keresést − szakkatalógusnév- és tárgymutatók segítik.− elektronikus katalógus - OPACMind a bibliográfiák, mind a repertóriumok csoportosításatöbbféle lehet, ezekből céljainknak megfelelőenválasztottunk ki egyfajta felosztást:Az általános bibliográfia, repertóriumok - az emberitudás és ismeretek minden területén alkotott műveketírja le. Ide tartoznak a nemzeti bibliográfiák. A rendszeresenmegjelenő Magyar Nemzeti Bibliográfia(MNB) sorozatai például csaknem valamennyi magyarnyelven megjelenő kiadványról (könyvről, folyóiratról,kottáról stb.) tájékoztatnak. Tehát ha csak magyarnyelven tud olvasni, akkor feltétlenül ezt keresse akönyvtárban.Az MNB Időszaki Kiadványok Repertóriuma (IKR) amagyar nyelven megjelenő folyóiratcikkek címadataittartalmazza szakterület szerinti csoportosításban. Nemtekinthető teljesnek, hiszen nem tartalmazza a magyarnyelvű orvosi és műszaki szakcikkeket. Ezeket másforrásban kell megkeresni. Az IKR interneten is elérhetőaz OSZK honlapjáról IKER adatbázisként:http://www.oszk.hu. )Szakbibliográfia - egy szakterülettel vagy egy témávalfoglalkozó dokumentumok adatait írja le - a dokumentumfajtájától függetlenül. Az átfogott időtávot tekintvelehet folyamatosan megjelenő, naprakész (kurrensek)vagy a témát visszamenőlegesen feldolgozó (retrospektívek).Általában külön kiadványként jelenik meg,de idetartoznak a könyvek végén található irodalomjegyzékekis. Ha témájával kapcsolatban készült márszakbibliográfia, akkor azt célszerű felhasználni, és ekkorcsak az azt követő időszak irodalmát kell kutatnia.Témabibliográfia - egy konkrét témával kapcsolatosművek jegyzéke. Általában külön kiadványként jelenikmeg, de idetartoznak a cikkek végén található irodalomjegyzékekis.Könyvtári katalógusokA könyvtárakban az alábbi eszközök segítik a keresésében:− szabadpolcos elrendezés− könyvtári katalógusok általában− betűrendes katalógus27Egy adott könyvtárban való tájékozódás legegyszerűbbformája, ha a könyvtár szabadpolcos rendszerű,tehát a könyvtár állományába tartozó valamennyi dokumentumotkézbe veheti az olvasó. A szabadpolcoskönyvtárak többségében a könyvek ETO vagy másosztályozási rendben, azon belül, pedig betűrendbensorakoznak az állványokon. (A közkönyvtárakban különpolcrendszeren tárolják a szépirodalmi műveket,ezeket egyszerűen a szerzők betűrendjében találjameg.)A könyvek gerincén látható ún. szakrendi betűjelzetennek megfelelően egy rövid ETO-jelzetet és betűszámkombinációt tartalmaz, amely segíti a tájékozódást.Az ún. Cutter (ejtsd: katter) jelzeteket a szépirodalmiművek besorolására használják.− Példa: Esterházy Miklós művei minden magyar közkönyvtárbanaz E93 Cutter számot kapják.Bábosik István - Mezei Gyula: Neveléstan. Bp.: Telosz,1994. könyvének szakrendi betűjelzete: 370 B12,amiben− a 370 a pedagógia ETO osztály-jelzete,− a B12 pedig Bábosik István nevét jelzi.Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy aszabadpolcos könyvtárban is előfordul, hogy az olvasónem találkozik az összes olyan könyvvel, amely akönyvtár állományában van. Miért?− A könyv összes példányát kikölcsönözték.− A könyvtár helyhiánnyal küszködik, és nem tudja azösszes könyvet a szabadpolcra tenni.− A könyvritkaságokat egy könyvtár sem szokta közvetlenülhozzáférhetővé tenni.− Előfordulhat, hogy másik polcra teszi a könyvtáros,mint ahol az olvasó a saját logikája alapján keresi.− Zárt raktáros könyvtár esetén, pedig az olvasónaknincs is esélye arra, hogy saját kezűleg válogasson akönyvek között.Kell tehát egy eszköz, amelynek segítségével megtudhatja,hogy a könyvtár állományában van-e az Ön szá­

mára szükséges mű. Ez az eszköz a könyvtári katalógus.A könyvtári katalógus teszi lehetővé, hogy a szakirodalomután kutatók a dokumentumok kézhezvételenélkül is áttekinthessék egy adott könyvtár állományát.Ennek érdekében a szükséges mélységig pontosan leírjaa könyvtárban található művek azonosításához éskézbevételéhez szükséges adatokat.Természetesen a szabadpolcos könyvtár könyveiről iskészül nyilvántartás, hogy akkor is tudjunk a könyvről,ha azt éppen kikölcsönözték.A katalógus egysége:− hagyományos, cédulakatalógus esetén az ún. katalógustétel,amelynek a megjelenési formája a katalóguskarton,− elektronikus katalógus esetén, pedig a katalógusrekord.Hagyományos cédulakatalógusAz egyes művek címének leírása és tartalmának ETOjelzettelvagy tárgyszóval történő jelzése a katalóguskartonontalálható. A kartonon kiemelten (rendszerintaláhúzással vagy a cédula felső részére való nyomtatással)jelzik azt a rendszót, amely szerint a cédulákatsorba rakják. Ez lehet a mű szerzője, címe vagy éppenETO-jelzete.A cédula lényeges adata a mű raktári jelzete, amelynéha megegyezik a Cutter-számmal: ennek segítségéveltárolják a dokumentumokat a könyvtár raktárában.E nélkül nem tudják odaadni a könyvet, ha nem a szabadpolcról,hanem a raktárból kell kihozni azt. A raktárijelzet általában a cédula tetején található, de könyvtárankéntváltozhat.A cédulák rendezése történhet:− szerzők vagy címek betűrendjében, ez az ún. betűrendeskatalógus, vagy− szakrendben (az ETO-jelzetek sorrendjében, esetlega tárgyszavak betűrendjében), ez a szakkatalógus.Mikor melyiket használjuk?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV28− Betűrendes katalógusra akkor van szükségünk, haarra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott mű megtalálható-eaz adott könyvtárban. Használatához ismernikell a keresett dokumentum néhány formai adatát:szerzőjét, címét.− A szakkatalógust akkor használjuk, ha egy adott témakörrelkapcsolatos műveket keresünk. Használatáhozáltalában a téma ETO-jelzeteire van szükség.Mint az imént olvashatta, a tárgyszavas osztályozásalapján megszerkesztett katalógus szintén szakkatalógus,a cédulákat, pedig a tárgyszavak betűrendjébenrendezik.Ha cédulakatalógusban keres:− Soha ne vegyen ki cédulát a katalógusfiókból! Hagondja van a cédula tartalmával, akkor vagy akönyvtárost hívja oda, vagy az egész fiókot vigye akönyvtároshoz.− Viszont ha a katalógusfiókban keres, vegye ki a fiókota szekrényből, és tegye le egy asztalra (vagy akára földre), ne kockáztassa, hogy esetleg kiborul a tartalma.Elektronikus katalógus (OPAC)A számítógépek könyvtári alkalmazásának eredményeaz elektronikus katalógus, amely lehetővé teszi, hogy acédulák tízezreit tartalmazó katalógusszekrények számane növekedjék.A katalógusban a dokumentumok adatait rekordokbanrögzítik. Ezek a rekordok tartalmazzák mindazokat azadatokat, amelyek a katalóguscédulán is megtalálhatók.Ezen túl rendszerint tájékoztatnak arról is, hogy aműből hány példány van a könyvtárban, s azok ki vannak-ekölcsönözve vagy előjegyezhetők-e.A rekordok tartalma többféle szempont szerint kereshetővissza, mint a katalóguscédulák segítségével: természetesenkereshetünk szerző és ETO-jelzet szerint,de a cím szavai vagy a kiadó neve is felhasználható,ezáltal a téma szerinti kutatás kiterjeszthető.A számítógépes katalógus általánosságban elfogadottneve: OPAC (Ejtsd: opak. Jelentése: Online Public AccessCatalogue, azaz nyilvános és közvetlen elérésűkatalógus).Bármelyik könyvtár katalógusában (OPAC-jában) dolgozikis, az első találkozáskor ne felejtse el áttanulmányoznia használattal kapcsolatos tudnivalókat. Ha

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVmegakad a keresés során, nézzen körül, hátha van − ISBN 963-86053-08nyomtatott, részletes használati útmutató, illetve kérjen− ETO 681 .3.06 AutoCAD 2000segítséget a könyvtárostól!Magyarországon, számos helyen található már ilyen− ETO 658.512.26.01 1 .56:72.01 1jellegű katalógus, rendszerint a hagyományos cédulakatalógusmellett. Azokat ugyanis könyvtáranként− ETO 72.01 1 :658.512.26.01 1 .más-más évben zárták le, és a következő évtől kezdődőenaz új beszerzéseket csak számítógépen lehet ke­− Hörcsik Imre: Építész AutoCAD. Bp. : CADvilág,Mit kell leírni a rekordból?resni.2000.Tehát ha nemcsak új, hanem régebbi adatokra, dokumentumokrais szüksége van, akkor mindkét katalógustmeg kell néznie az adott könyvtárban.A magyarországi OPAC-ok címét a HUNOPAC gyűjtiössze. internet címéről magyar közkönyvtárak, szakésfelsőoktatási könyvtárak katalógusában kereshet, dekiléphet a világ könyvtáraiba is. Ez a címgyűjtemény aMagyar Elektronikus Könyvtárból (MEK) ahttp://www.mek.iif.hu címről érhető el. Az itt talált éshasznosnak vélt könyvtárcímeket tegye el kedvenceiközé.Példa:− Tárgyszó (CAD) alapján kerestünk és találtunk a BudapestiMűszaki Egyetem (BME) OPAC-jában:− BME01 - A teljes rekord megjelenítése:− Rakt.sz.: 295.502/1-2 + 1 CD-ROM− Rakt.sz.: CD-ROM− Szerző: Hörcsik Imre− Cím: Építész AutoCAD− Szerzős. közl.: Hörcsik Imre, Horváth Zoltán− Kiad. h.: Budapest− Kiadó: CADvilág− Év: 2000− Terjedelem: 2 db ; 23 em− Mellékt.: Horváth Zoltán− Kötet: - 2000. - XIII, 392, [4] p.− ISBN 963-86053-1-6− Kötet: - 2000. - XVI, 397, [7] p. + 1 CD-ROM ISBN963-86053-2-429− BMEKTK 295.502/1-2+CD-ROMDokumentációs szolgáltatásokA szakterület könyvtermését - mint az előzőekben láthatta- elsősorban a már elkészített bibliográfiák segítségével,illetve a könyvtárak katalógusai révén ismerhetimeg.Számolnia kell azzal, hogy ily módon nem ismeri megaz információk másik felét. A bibliográfiákban, katalógusrekordokban,- cédulákon többnyire csak a művekbibliográfiai adatait találjuk, tartalmuk leírását ritkán.A külföldi folyóiratokban való kutatást megnehezítik anyelvtudás hiányosságai, de az a tény is, hogy soknyelven és sok helyen jelentetik meg a közleményeket.Ezeken a gondokon segítenek a nemzeti nyelvű dokumentációsszolgáltatások, a referáló szolgáltatások.A referáló szolgáltatások a hozzájuk sok helyről beérkezősokféle folyóirat cikkeiről bibliográfiai leírást ésnemzeti nyelvű tartalmi kivonatot, referátumot készítenek.A referátumokat valamely rendszer szerint sorbarakják, kinyomtatják. Ezek a referáló folyóiratok (angolulabstracting journals), amelyeknek egységei a folyószámozású tételek (angolul abstracts=kivonatok).A szakterület könyvtermését - mint az előzőekben láthatta- elsősorban a már elkészített bibliográfiák segítségével,illetve a könyvtárak katalógusai révén ismerhetimeg. A szakma bázisfolyóiratainak folyamatos figyelemmel-kísérésévela témáról megjelenő cikkeknekcsak kis hányadáról szerezhet tudomást.A referáló folyóirat füzeteihez általában, éves köteteihez,pedig mindig tárgy-, esetleg névmutató tartozik,amely a keresőfogalom mellett a témával foglalkozótétel számát tartalmazza.A referáló folyóiratban való keresés lépései:

− tárgyszó meghatározása− tárgyszó megkeresése a mutatóban, a tárgyszó mellettitételszámok kiírása− a tételek megkeresése, a referátum elolvasása− ha a tétel megfelel, a dokumentum adatainak lejegyzéseHa a referáló folyóirat nem nyomtatott formában kerüla kutató elé, hanem számítógépen kereshető (CD-ROM-on vagy a számítógépes hálózaton keresztülközvetlen kapcsolat révén, online), akkor adatbázisrólbeszélünk.Tehát a szakirodalmi adatbázis elektronikus formájúreferáló folyóirat.A keresés segédeszköze az ún. Boole-algebra, amelylehetővé teszi a keresőfogalmak logikai operátorokkalvaló összekapcsolását. Az operátorok, jelzésük és magyarmegfelelőjük:− AND− *− és− OR− +− vagy− NOT− -− de, nemAz operátorok "erősségi" sorrendje:NOT > AND > ORPÉLDA:Ha Magyarország állatvilágáról keresünk valamit, akkorazt írjuk:− Magyarország AND állatvilágHa Magyarország állat- vagy növényvilágáról, akkor:− Magyarország növényvilág OR állatvilágAz adatbázisok rendszerint az ún. szolgáltató-központokonkeresztül érhetők el. (Ezek közül az egyik legismertebba DIALOG központ.) Rekordjaik az ezekre aTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV30szolgáltató-központokra jellemző keresőnyelvvel kereshetők.A keresőnyelv elsajátítása rendszerint egyszerűfeladat.. Most csak éppen jelezzük létezését: habővebbet akar tudni, akkor tanulmányozza a Továbbiolvasnivalókat. Ha valóban szüksége lesz a keresésre,akkor forduljon a könyvtároshoz vagy a szaktájékoztatóhoz,és ő majd eligazítja.Ne feledje, hogy a kommunikáció nyelve az angol. Haonline keresést akar végezni vagy végeztetni, a keresőkérdéseket(a keresési stratégiát) lehetőleg angolul kellösszeállítania. Akkor se aggódjon, ha nyelvi problémáivannak: a szakember mindenképpen segíteni fog.PÉLDA:Példánkban a számítógéppel segített építészeti tervezésselkapcsolatos irodalmat keresünk, tehát a Boolealgebrával leírt kifejezésünk:− (cad or computer and aided and design) and architecture,Vagy:− (cad+computer*aided*design)*architecture ,Röviden:− cad and architecture.A találatról készített cédula az alábbi adatokat tartalmazza:− szoftver− Building with CAD (architecutre, engineering andconstuction computer aided/design software)(BuyersGuide). In.: Computer-Aided-Engineering. 11.k.12.sz. p.42/44.− használóbarát szoftver PC-re és MAC-re. Továbbitermékek.− lelőhely: nincs Mo-n? Utánanézni!INTERNETAz internet a világ legnagyobb számítógépes hálózata,amelyre gyakorlatilag bárki információkat tehet fel, ésarról információkat nyerhet. A felmérhetetlen tömegűés nem rendszerezett információ közül a"keresőgépek" (vagy browserek) segítségével lehet kiválasztania minket érdeklő anyagot. Ilyen keresőgép

− az AltaVista,− a Yahoo,− az Altavizsla és− Heuréka (magyar!).Azok a címek, amelyekről keresés folytatható, általábankék színnel és aláhúzással vannak jelölve.A találatok között böngészgetve viszonylag hosszú időalatt lehet rábukkanni a minket érdeklő tételre. Haösszetett (vagy ún. advanced) keresést választ, akkor aBoole algebra operátorainak felhasználásával gyorsabbaneredményre juthat.Magyar nyelvterületen felbecsülhetetlen értékű internetesinformációforrás a Magyar Elektronikus Könyvtár(www.mek.hu), amelyben minden szakterületrőlválaszthat magának olvasnivalót.A keresés lépései:1.Tárgyszó meghatározása: általában angolul, de hacsak magyar nyelvű találatokat akar kapni, akkor magyarul2.Keresőgép kiválasztása3.Első keresés elvégzése. Ha túl sok a találat, szűkítenilehet a keresést vagy összetett keresést célszerű választani.Ha nincs találat, új szóval, esetleg másik keresőgéppelkell próbálkozni4.A találatok elemzése dátum, címek és a tartalmi ismertetésalapján.5.A megfelelőkre rákattintva rendszerint olvasható, illetveletölthető a dokumentum.Ha még nem elég a találatok száma, akkor jónak látszótalálatokon célszerű tovább lépni.A találatok lehetnek− honlapok− teljes szövegű információk− kereskedelmi jellegű kiadványok− cégadatok− e-mail címekAz interneten az egyes intézmények honlapjaik révénjelennek meg.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVMit csinálhat még az interneten?31− Az internet teszi lehetővé azt is, hogy más könyvtárakkatalógusaiban (OPAC-jaiban keressen.− Felkészülhet tanulmányútjára, tárgyalásaira, ha megkeresiaz intézmény honlapját és áttanulmányozza azott talált információkat.− Az internet segítségével folyóiratokat fizethet elő, habeírja azt a címet, ami a folyóirat adatai között (impresszumában)szerepel. Könyvet is vásárolhat az internetenkeresztül, előkészítheti utazásaitLelőhelyekA referáló folyóiratokban és az adatbázisokban, az internetkeresőgépeinek segítségével csupán azt tudjameg, hogy a keresett dokumentumok léteznek. Az máraz Ön feladata lesz, hogy megtalálja, HOL vannak,HOL veheti őket kézbe. Erre a kérdésre az alábbi módokonkaphat választ.1. Könyvtári katalógusokA hagyományos cédulakatalógus esetén a betűrendeskatalógust kell használnia, hiszen adott művetkeres. Az OPAC -ban a keresés az ismert bibliográfiaiadatok megfelelő megadásával történik. Ilymódon bármely dokumentumfajta kereshető, ha azadott könyvtárban megvan.2. Könyvtárközi kölcsönzésHa a keresett könyv vagy folyóirat nem találhatómeg a könyvtárban, akkor könyvtárközi kölcsönzéstkérhet. Ennek során a könyvtár megkeresi azta társkönyvtárat, ahol a mű megtalálható, és ezt azÖn számára kikölcsönzi vagy a folyóiratcikk másolatátelküldeti. Hazai könyvtárak esetén ez a szolgáltatásingyenes, ha azonban külföldi könyvtárralkell felvenni a kapcsolatot, akkor annak anyagivonzata is van. Ön is elősegítheti ezt a folyamatotazzal, ha az interneten megnézi, melyik könyvtárOPAC-jában találja meg a könyvet vagy folyóiratot.3. LelőhelyjegyzékekEgyes könyvtárak nyomtatott formában megjelentetikazon folyóiratok jegyzékét, amelyek a könyvtárbajárnak. A lelőhelyjegyzék tartalmazza a fo­

lyóiratok adatait, a megjelenés időszakát, valamintannak a részlegnek a megnevezését, ahol a lapmegtalálható.4. Központi szolgáltatások:Az Országos Széchényi Könyvtár telefonon tájékoztatarról, hogy könyvek, folyóiratok megvannak-eaz országban, és melyik könyvtárban. Awww.oszk.hu honlapról további információt szerezhet.Nagyobb könyvtárakban megtalálható azOSZK központi katalógusai alapján előállított NPA(Nemzeti Periodika Adatbázis), amely a Magyarországonmegtalálható külföldi folyóiratok lelőhelyéttartalmazza.Kutatási stratégiaRendszerint egy adott feladathoz keresünk információt,illetve az információt tartalmazó dokumentumot.Tehát nemcsak vaktában keresgélünk, hanem célirányosankutatunk valami után. Annak érdekében, hogyez a kutatás valóban célirányos legyen, és erejét, idejétjól be tudja osztani, csak annyi időt fordítson az egyestevékenységekre, amennyit azok valóban megkövetelnek,ne kelljen a homályban tévelyegnie, mindenképpenel kell készítenie kutatási stratégiáját. Ez az alábbitevékenységeket tartalmazza:I. A feladat megfogalmazása1.A lehető legpontosabban fogalmazza meg, írja körülazokat a kérdéseket, amelyekre választ akar találni2.A keresés korlátainak meghatározása a kutatás elején− mennyi időt szán a kutatásra (ez befolyásolja majd afelhasználandó eszközök kiválasztását),− milyen pontosságot igényel a választól (elég általánosságbanvagy konkrétumokra van szüksége),− mennyire alapvető fontosságú a keresett információkmindegyike (feltétlenül szükség van-e rá vagy elhanyagolható),− milyen nyelvű dokumentumokat tud majd felhasználni,− milyen időhatárok között megjelent dokumentumokravan szüksége,− milyen dokumentumfajtákra van szüksége.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV323.Tárgyszavak és rokon értelmű fogalmaik meghatározásasegédkönyvek segítségével:− magyarul,− angolul,− esetleg más nyelven.Ne feledje: célszerű, ha a magyar szakkifejezés idegennyelvű (angol) megfelelőjét az élő szakirodalomból(folyóiratcikkek) ellenőrzi.II. ETO-jelzet meghatározása1.Betűrendes mutatóban egyszerű ETO-jelzet2.Táblázatokban ellenőrzés és szűkítés3.Tájékoztató eszköz kiválasztási szempontjai− tartalmazza a szükséges típusú információt,− könnyen elérhető legyen,− alkalmas legyen a téma megközelítésére.4.Közvetlen tájékoztató eszközök használata.5.Tárgyszavai segítségével nézzen utána a fogalmaktartalmának.Ha enciklopédiát használ, abban a szócikk után, kézikönyvesetén a fejezet után a témához tartozó irodalomjegyzéketis talál.III. Közvetett tájékoztató eszközök használata:1.Bibliográfiákat, katalógusokat és dokumentációsszolgáltatásokat az egyes dokumentumfajták keresésérehasználjuk.2.A kutatás alapja a tárgyszó és az ETO-jelzet.3.Dokumentumok lelőhelyének meghatározása− hagyományos katalógusok,− interneten elérhető OPAC-ok,− egyes könyvtárak lelőhelyjegyzékei,− központi katalógusok,− internet.4.A találatok nyilvántartása:Az irodalomkutatás során találatait gondosan jegyezzele, és az Önnek legmegfelelőbb helyen éssorrendben tárolja.

Alapvető szabály, hogy minden találatát külön papírrajegyzetelje. Ezt a módszert máshogy cédulázásnak nevezik.Erre az A/6 vagy A/5 méretű lapok a legalkalmasabbak,ezekre írja fel találatának bibliográfiai ada­TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV5.Találatok válogatása, stratégia módosítása.tait, lelőhelyét, a tartalmával kapcsolatos megjegyzéseit,és esetleg azt, hogy hol találta.6.A találatok feldolgozása:A feldolgozás során találhatunk még olyan hézagokata megtalált információkban, amelyeket csakA lapokat lefűzheti gyűrűs dossziéba, vagy tárolhatjaborítékban, esetleg számítógépre is felviheti. A későbbiekbenezeket a cédulákat bármilyen szempont szerintutólagos kutatásokkal tudunk betölteni.újrarendezheti. Rendezési szempont lehet például:PÉLDA:− tárgyszó, kulcsszó,Először is alaposan végiggondoljuk,− szerző neve,− mi a célunk: csupán áttekintést akarunk− tudományos vagy gyakorlati szempontokat kell figyelembevennünk: gyakorlati szempontok− otthon, munkahelyen és/vagy könyvtárban fogunk-edolgozni: könyvtárban− melyik könyvtárban fogunk dolgozni: Országos MűszakiKönyvtár− fogunk-e internetezni: igenA feladat megfogalmazása.A számítógéppel segített tervezés felhasználási lehetőségeinkáttekintése MagyarországonIV. A keresés korlátainak meghatározása:1. Kutatásra szánt idő - legfeljebb 3 nap2. Pontosság - csak általánosságban3. Fontosság - válogatni kell4. Dokumentumok nyelve - magyar5. Megjelenés időhatárai - 1985-19996. Szükséges dokumentumfajták - disszertáció,könyv, folyóiratcikk7. Tárgyszavak meghatározása magyarul és angolul8. Cad, automatikus tervezés.A cédulázás szabályaiAz irodalomkutatást segítő jegyzetelési módszerhezadunk tanácsokat, melyek megkönnyítik az információkvisszakeresését.33− folyóirat címe,− megjelenés éve,− nyelv,− fontosság,− sürgősség,− vagy a fentiek kombinációja.Hadd oszlassunk el egy félreértést, ami miatt sokan inkábbfüzetbe rögzítik találataikat, s nem céduláznak.Szerintük, a cédulák könnyebben szétszóródnak, elvesznek,mint egy füzet. Lehet. Ám a füzetben tároltadatok áttekintése, bővítése, rendszerezése nehézkes,csaknem a lehetetlen.Röviden említjük meg az olvasás közbeni jegyzetelést,amely némileg eltér a fentiektől. Célszerűen a kutatócéduláhozcsatoljon egy nagyobb méretű lapot, és:− arra jegyezze fel olvasás közben támadt gondolatait,− arra másolja ki azokat a mondatokat, részleteket,amelyekre a későbbiek során hivatkozni szeretne.Ebben az esetben mindig tüntesse fel az eredeti dokumentumnakazt az oldalszámát, ahol az idézetekettalálta. Ez lesz az alapja a pontos hivatkozásnak.Dokumentumfajták keresése1. Könyv, amiről van adata (szerző, cím)− betűrendes katalógus− interneten elérhető OPAC-okTipp: Emlékezzen a könyvtári ábécére!2. Könyv a témájával kapcsolatban− kollégáktól

− bibliográfiák− már ismert művek irodalomjegyzéke− szakkatalógus ETO-jelzet, ill. tárgyszó szerint azadott könyvtárban és az interneten elérhetőOPAC-okbanTipp: Ha nem egy könyvtár katalógusában kutat,hanem munkatársaitól hallott róla vagy bibliográfiában,hivatkozásban találta, akkor meg kell keresniea keresett könyvet valamelyik könyvtárbetűrendes katalógusában vagy OPAC-jában.3. Folyóiratcikk bázisfolyóiratokTipp: érdeklődje meg a szaktájékoztatótól, melyeka témát kiemelten tárgyaló folyóiratok4. Referáló folyóiratokAdatbázis CD-ROM-onTipp: Ha elfelejtette, hogy mit tanult vagy elakad akereséssel, vagy nem meri egyedül elkezdeni, akönyvtári tájékoztató szakember segít elkezdenia referáló lapok és a CD-ROM adatbázisok használatát.5. Online adatbázisokTipp: Az online keresést csak könyvtári szakembervégezheti jelszó segítségével. Az Ön közreműködésérea keresés előkészítésében és a találatok ellenőrzésébenvan szükség. Közvetlen hálózatikapcsolatot igényel. Ne feledje, hogy az onlinekeresés költségtérítéses!6. InternetTipp: Mielőtt elkezd a keresőgépekkel böngészni,keresse fel az adott témával foglalkozó honlapokat.Ezek címét a bázisfolyóiratok többsége tartalmazza.Azon intézmények honlapját is érdemesfelkeresni, amelyeknek ez a téma a profilja.7.Konferencia előadás− ha ismeri a konferencia címét, akkor OPAC-okban,betűrendes katalógusokban, adatbázisokban kereshet− interneten a téma és a "conference" vagy "congress"keresőszavak és a tárgyszavaink együttes alkalmazásávalTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− nagyobb információs központokban a szaktájékoztatóksegítségével (pl. OMIKK = Országos MűszakiInformációs Központ és Könyvtár, OPKM = OrszágosPedagógiai Könyvtár És Múzeum stb.)8.Disszertációk− egyetemi könyvtárak katalógusaiban− MTA könyvtárának katalógusaiban− OPAC-okban− Dissertation Abstracts adatbázisban online− internetenTipp: Arra készüljön, a disszertációk, szakdolgozatokrendszerint nem kölcsönözhetők, csak olvasóterembenhasználhatók.9.Szabvány− Szabványügyi Testület Könyvtár és boltja− szakkönyvtárak− Magyar Szabványok jegyzékeTipp: A jegyzék csak a szabványok felsorolását tartalmazza.Magát a szabványt a száma alapján különkell kérni a szakkönyvtárban.10.Szabadalom− Országos Szabadalmi Hivatal (OSZH)− Szabadalmi és védjegyértesítő− HUNPADOC CD-ROM adatbázisTipp: Mielőtt elkezd keresni, tanulmányozza át azOSZH honlapján található információkat.( www.hpo.hu )Dokumentumok megszerzéseHacsak nem böngészett már a könyvtár szabadon elérhetőpolcain és kézikönyvtárában, egészen idáig csakinformációkat látott az eredeti közlésekről: cédulát készíthetettróluk, de kézbe nem tudta őket venni.Az előző munkafázist, a kutatást azzal fejezte be, hogymeghatározta találatainak lelőhelyét, illetve ahol lehetett,a raktári számot is felírta.Mi a teendő ezután?34

− Elsősorban rendezze céduláit fontosságuk, ezen belül,pedig elérhetőségük szerint: tehát a lényegeseketés a jól ismert könyvtárban levőket előre, a nehezenelérhetőket, pedig hátra.− El kell menni a kiválasztott könyvtárba. Szerencsésesetben ez ugyanaz, amelyben Ön eddig dolgozott.Ha nem az, iratkozzon be, és ismerkedjen meg használatiszabályzatával és katalógusrendszerével.− Raktári számuk alapján kikéri a könyveket, folyóiratokatolvasótermi használatra. Tehát nem kölcsönziki őket egyből, ill. nem készíthet vaktában másolatokataz ígéretesnek tűnő tételekről.− Először válogat: csak átnézi az anyagokat, vajon tartalmukvalóban megfelel-e a várakozásainak.− Ezután - idejétől és lehetőségeitől függően - vagy azolvasóteremben folytatja munkáját, vagy pedig kikölcsönziazokat a műveket, amelyekben sok információraszámít.Ha csak rövid részletek tűnnek értékesnek, nem érdemeshazavinni a könyvet, elég kijegyzetelni vagy esetlegkimásoltatni a lényeges oldalakat, ill. adatokat.Ugyanez a helyzet a folyóiratcikkekkel: ezeket rendszerintamúgy sem adják kölcsön. A szükséges cikkekről- csakis előzetes átnézés után - készíttessen másolatot.Ha ebben a könyvtárban végzett, folytassa a munkátott, ahol megtalálható dokumentumok a fontosságukattekintve a következő helyen állnak.Mi a teendő, ha olyan dokumentumra bukkan, amirőlígéretes információhoz jutott, de nem találja egy elérhetőkönyvtár katalógusában sem?⎯Ez esetben használja a könyvtárközi kölcsönzést: akönyvtár, amelynek Ön beiratkozott olvasója, valamelypartnerkönyvtárától kikölcsönzi Ön számára aművet, illetve szüksége szerint másolatot készíttet.Ezért rendszerint viszonylag csekély díjat kell fizetnie.− Ha online vagy CD-ROM adatbázisban talált ilyenadatot, és az elérhető könyvtárak egyikében sem találjaaz eredeti dokumentumot, akkor forduljon azadatbázis szolgáltatójához, aki megfelelő térítés ellenébenmegküldi Önnek a kívánt anyagot. Ebben aszaktájékoztatók tudnak segítséget nyújtani Önnek.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV35− Az interneten talált információk egy része letölthető,más része, pedig megrendelhető az anyag tulajdonosától. A díjazás változó.Olvasás, jegyzetelés, szemlekészítésKérdezheti, hogy miért kell beszélnünk itt az olvasásról,hiszen olvasni mindenki megtanul előbb-utóbb, defelnőtt korára mindenképpen. Bízunk benne, hogy kétkedéseellenére talál majd némi újdonságot ebben aleckében is.Az olvasás - szakkönyv esetén legalábbis - nem azzalkezdődik, hogy kinyitjuk a könyvet, és rögtön belekezdünkaz aktuális fejezetbe. Feltételezzük, hogy Ön iselőször kézbe veszi a könyvet, és megismerkedik vele:− áttanulmányozza a tartalomjegyzékét, a fejezetcímekbőlújabb ötleteket kaphat,− megnézi, van-e tárgymutató vagy egyéb mutató akönyvben,− áttekinti az ábra- és táblázatrendszerét,− a szerző neve és munkahelye, a kiadó tekintélyealapján próbál következtetni a dokumentum tartalmánakminőségére.Lehet, hogy valóban ezt szokta tenni eddig is, de hanem, ideje elkezdeni.Az olvasás közbeni jegyzetelésről.− Tudja tehát, hogy a kutatócédulát egy nagyobb lappalkiegészítve arra célszerű jegyeznie olvasás közbentámadt gondolatait, megjegyzéseit, a témávalkapcsolatosan felmerült és majd később megválaszolandókérdéseit. Erre kell kimásolnia az idézeteket,összefoglalni a szerző eredeti gondolatait, amelyeketeddig Ön nem ismert, de később fel akar használni.− Még gyakorlott kutatók is megfeledkeznek időnkéntarról, hogy tilos a plágium, tehát a gondolatok eltulajdonítása.A gyanú elkerülése érdekében már az olvasáskorfel kell jegyezni a talált gondolat, szófordulathelyét, oldalszámát. Így a dolgozatban, tanulmánybanmár hivatkozni tudunk rá. A gondosságmás szempontból is hasznos lehet, akkor is, ha éppennem közlésre szánja a kutatott anyagot: előfordulhat,hogy az egyszer már megtalált adatok kiegészítésérevan szükség. Ha a jegyzetcéduláin pontosan feltünte­

ti az eredeti adat forrását, akkor könnyen megtalálhatjaa kiegészítést is.− Jegyzetlapjait úgy szerkessze meg, hogy azokra azegyes adatcsoportokat következetesen ugyanarra ahelyre írja, ily módon javíthatja az áttekinthetőséget.Ha elég szorgos volt, és sok anyagot gyűjtött, akkorvalószínűleg a jegyzeteit is válogatnia kell.− Támaszt jelenthet az is, ha különböző színeket használ,pl. a fontosság vagy az idézetek jelölésére. A tanulmányelkészítésében tehát jelentős támasz lehet amegfelelő külső alak.Ismételjük át, mit kell írni a jegyzetlapra:− kulcsszó - amivel a talált dokumentum kapcsolatos,− szerző(k),− cím,− könyv esetén: megjelenés helye, kiadó neve, kiadáséve, a talált gondolat oldalszáma,− folyóiratcikk esetén: a folyóirat címe, évfolyama,éve, száma, a cikk oldalszáma tól-ig, ha vannak, akkoraz ábrák, irodalomjegyzék tételszáma,− forrás, ahol találta a tételt,− lelőhely és raktári szám,− tartalmi jegyzetek.Olvasmányjegyzetei alapján nekiláthat a témával kapcsolatosés Ön által összegyűjtött szakirodalom rendszerezésénekés áttekintésének. Ez lesz az Ön témájánaka szakirodalmi szemléje (angolul: review) a kutatásistratégiájában meghatározott korlátokon (pl. idő,nyelv) belül.A szakirodalmi szemlében a témával foglalkozó forrásokbanrögzített információkat ismerteti, az egymástóleltérő véleményeket egymással ütközteti. Ily módonönmaga számára is világossá válnak azok a problémakörök,amelyekkel eddig esetleg még nem foglalkoztak,vagy éppen sokan foglalkoztak. (A szakirodalmiszemle hasznos forrás az irodalomkutatási stratégiánbelül is, hiszen áttekintésével megtakaríthatja az eredetiművek elolvasását.)TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV36Hivatkozás, jegyzetek készítéseA szakirodalmi szemle nagyon kevés esetben tartalmazzaösszeállítójának eredeti ötleteit, hiszen nem isez a célja. Annak érdekében, hogy az olvasónak is világoslegyen, hogy melyik gondolat kitől származik, aszemlében végig hivatkozni kell az eredeti művekre. Ahivatkozásnak mindig pontosnak kell lennie, mivel ezteszi lehetővé, hogy a megadott adatok alapján bárkimeg tudja találni az eredeti dokumentumot.Tudnivalók a hivatkozással kapcsolatban:− Számozással egyértelműen jelezni kell az eredetigondolat és az eredeti mű kapcsolódását.− Formailag a hivatkozás elhelyezkedhet a lap alján,de hivatkozásjegyzékként csatlakozhat a fejezet vagya teljes mű végéhez.− Ha ugyanarra a műre többször hivatkozunk, akkor ateljes adatsort csak az első alkalommal kell megadni,a többi esetben a következő jelölést kell alkalmazni:i.m. 125. p. (idézett mű 125. oldal.)− A dolgozat végén külön kell feltüntetni a felhasználtdokumentumokat, ezek a Jegyzetek vagy Hivatkozások.Ezeknél oldalszámok is szerepelnek.− Az ezt követő Felhasznált irodalom csak a felhasználtművek bibliográfiai adatait tartalmazza, s egyfajtairodalomajánlásnak is felfogható.− A hivatkozás adatcsoportjának tartalma dokumentumfajtánkéntváltozó, de minden esetben tartalmazniakell a szerző nevét, a mű címét, megjelenési adatait.A pontos oldalszámot csak szó szerinti vagygondolat szerinti idézet esetén kell megadni. Ha amű általános megállapításairól van szó, a pontos oldalszámmegadása nem fontos, elég a tól-ig jelzése.A hivatkozás módját az MSZ ISO 690 sz. szabványszabályozza. Ennek megfelelően a tananyagban tárgyaltdokumentumfajtákra a következőképpen kell hivatkozni:Könyv:Szerző(k): Cím. Kiadás helye : Kiadó, Év. (Sorozat)McKenna, E. - Beech, N.: Emberi erőforrás menedzsment.Bp. : Panem, 1998. (Egyszerűbben)Könyvrészlet:

Szerző(k): Cím. Kiadás helye : Kiadó, Év. Fejezet. oldaltól-igAndorka R.: A társadalmi szerkezet kategóriáinak elméletialapjai. In.: Andorka R.: Bevezetés a szociológiába.Bp. : Osiris, 1997. p. 158-160.Folyóiratcikk:Szerző(k): Cikk címe. In.: Folyóirat címe, év, évfolyam,füzetszám, oldal tól-ig.Székely Gy.: Közoktatási reformok és tankönyvek Romániában.In.: Könyv és nevelés, 1999. 1.sz. p. 60-67.Szabadalomi leírás:A szabadalom bejelentője: Találmány címe. Feltalálók:szabadalmi dokumentum fajtája. Ország. Szabadalmidok. száma.Németország. DEP40100248-19900406. sz. szabadalom.Csigaprés./Alois Pöttinger MachinenfabrikGmbh. 210782. sz. magyar szabadalom.Szabvány:Szabvány száma. Szabvány címe. Származási ország.PÉLDA:Az idézett gondolat az Access for Windows c. könyv79. oldalán található (Neibauer, A.: Access for Windows.Bp.: Panem-McGraw-Hill, 1997. 79. p)Lábjegyzetben:− Az Access a felső mezőben végzi el az információkeresését.− Neibauer, A.: Access for Windows. Bp.: Panem-McGraw-Hill,1997. 79. p.− Zárójeles sorszámmal (a sorszám a dolgozat végénlevő jegyzetek tételszámára utal)− Az Access a felső mezőben végzi el az információkeresését.A hivatkozásjegyzék szerkezeteA hivatkozások előfordulásának sorrendje: az elsőadatelem (pl. szerző) betűrendje. Neibauer, A. (1997):Access for Windows. Bp.: Panem-McGraw-Hill(MSZ 7788/4-79. Az adatfeldolgozás fogalmai. Adatszervezés.Magyar szabvány)TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV37Ha a hivatkozások jegyzéke egy szerző több olyan művénekhivatkozását tartalmazza, amely egyazon évbenjelent meg, akkor ezt a jegyzékben a, b, c betűkkel különjelezni kell.Bibliográfia készítéseA hivatkozásjegyzék csak azokat a tételeket tartalmazza,amelyekből származó gondolatokat vagy szövegeketa dolgozatban előfordulnak.Kutató munkája során talált és átnézett számos olyandokumentumot is, amelyeket nem használt fel tudatosan.Az ezekben talált ismeretek:⎯egyrészt már rögzültek az Ön tudatában, tehát közvetvehasznosítani tudja őket,⎯másrészt pedig - mivel a témához kapcsolódnak -azok esetleg más számára is fontosak lehetnek.Ezért ezeket az adatokat se hagyja elveszni, hanemirodalomjegyzékben, bibliográfiában foglalja összeőket.Emlékezzen, hogy a bibliográfia dokumentumok leírásánakrendszerbe foglalt jegyzéke. Ez a rendszer azonbanmost Öntől függ. A tételeket rakhatja:− a szerzők betűrendjébe, ha a témával foglalkozószerzőkre összpontosít,− a megjelenés éve szerinti sorrendbe, ha a frissességés a téma alakulása számít,− téma szerinti csoportokba, ha ez látszik hasznosabbnak.Bármelyik megoldást választja, jól dönt, mert a lényegaz, hogy egy kiválasztott rendszerhez következetesenkell tartania magát.A könyvtár és a számítógép kapcsolataA könyvtár tulajdonképpen egyidős a civilizációval, akommunikáció második forradalmával, az írássalegyütt születik meg. Egy olyan intézmény, ahol a megszerzetttudást rendszerezve őrzik, és továbbadják azutókornak. Már az ókorban is léteztek könyvtárak (Ninive,Egyiptom, Görögország, Róma), ahol papirusztekercseket,agyagtáblákat gyűjtöttek. Eleinte nehéz voltelválasztani a könyvtárakat a levéltáraktól, de az évek

során ez is tisztázódott: a levéltárban a gazdasági ésgyakorlatban használt dolgokat gyűjtötték, míg akönyvtárban a legendákat, vallási iratokat és azokat,amelyekre nem volt annyira szükség a mindennapiéletben.A történelem során különböző könyvtárak jöttek létre.Előbb magánkönyvtárak voltak, amelyek később nyilvánossáváltak, és a nagyközönség igényeit szolgáltákki. A könyvtár mindig a társadalom igényeit elégítetteki, és ahhoz alkalmazkodott. A középkorban például„beszűkült”, visszaszorult a kolostorok falai közé, ésvallási célokat szolgált. Aztán a reformáció és a polgárosodáskorában demokratizálódott, ekkor jelennekmeg a közkönyvtárak. Ehhez persze szükség volt akommunikáció új, immár harmadik forradalmára, anyomtatás feltalálására. Egyre több új könyv és folyóiratjelent meg, amit már sokan értettek. A könyvtárfelvállalta az átalakulást, és az új eszmék terjesztőjévévált. A 19. századra az addigi enciklopédikus könyvtárakmár csak bizonyos pontig lehettek enciklopédikusak,mert már nem lehetett összegyűjteni mindent, amimegjelent. Így alakultak ki a szakkönyvtárak. Máskönyvtári épületekre volt szükség, a könyvtárosság pedigekkor vált igazán szakmává. Tehát a könyvtár sikeresenalkalmazkodott, és biztosította fennmaradását.A 20. század új technikai forradalma emlékeztet anyomtatás megjelenése után kialakult helyzetre. Mégrövidebb idő alatt még több információhoz tudunk jutni,ha értünk a számítógéphez, pontosabban az internethez.Ahogy Tóth Gyula írja, egyfajta második analfabetizációalakult ki, hiszen most nem az írást, olvasástkell megtanulnunk, hanem a számítógép használatát.Most nincs új könyvtártípus, hiszen az elektronikuskönyvtár csak a hozzáférés új lehetősége. A könyvtárazonban most is folyamatosan változik, alakul, ahogyeddig minden korban.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV38A számítógép története nem nyúlik vissza olyan távolra,mint a könyvtáré. A szó maga nem is igazán találó,hiszen a számítógép nemcsak számol. Ha így néznénka dolgokat, akkor bizony vissza lehetne vezetni a történeteta régmúltba, hiszen már az ősember is számolt,akkor még az ujjaival. Akkor ide lehetnek sorolni azelső mechanikus számológépeket is, pl. Ramón Lullétis, aki spanyol szerzetes volt, és 1232-1315-ig élt. Máskérdés, hogy ő logikai gépével Isten létezését akartabizonyítani, és megtéríteni a muzulmánokat, akiketazonban nem győzött meg, és ezért Tuniszban megkövezték.Ide lehetne még sorolni Wilhelm Schickard fogaskerekűszámológépét 1623-ból vagy Blaise Pascalarithmométerét, amit Gottfried Wilhelm Leibniz fejlesztetttovább. A mai számítógépek azonban inkábbcomputerek, amelyek nemcsak számolnak, hanem rendezniis tudják az adatokat. Ennek a története csak a20. században kezdődött, annak is a második felében.Az első programozható számítógép modelljét ugyanmár az 1930-as években elkészítették az áttörést, mégisa II. világháború hozta meg. Az első tisztán elektronikusszámítógépet a lövedékek röppályájának kiszámításáraépítették 1943 és 1946 között Aberdeenbenmajd a Pennsylvaniai Egyetemen. A gép neve ENIAC(Electronic Numerical Integrator And Calculator) volt.18 ezer elektroncsövet tartalmazott, elhelyezéséhez 30méternél hosszabb teremre volt szükség, 30 tonnátnyomott, és kb. 3-5 órát működött egyhuzamban megbízhatóan.Vele egy időben, Angliában a Turing-elvekalapján építettek egy titkos kódfejtő automatát, melyetmég a háború után is használtak, ezért 1975-ig nem istudtak a létezéséről. Ennek a gépnek a neve a Colosszusvolt, és ezt is a számítógép elődei közé szokássorolni. Az első generáció igazi számítógépe az EDV­AC (Electronic Discrete Variable Computer) volt,amely Neumann János elvei szerint készült. A kettesszámrendszert használta, külön vezérlő és végrehajtóegységgel rendelkezett, és belső programvezérlésevolt. A számítógép ma is ezeken az elveken működik .A számítógépek második generációját a tranzisztormegjelenésétől szoktuk számítani, amit kapcsolóelemkéntalkalmaztak a rövid életű elektroncső helyett. Ezáltaljelentősen megnőtt a számítógépek élettartama.Magasabb szintű programozási nyelvek, eszköz-függetlenmódszerek alakultak ki, és megjelent a szabványosításis.A harmadik generáció nagy vívmányai az operációsrendszerek és az integrált áramkörök. A 16 bites memóriahelyett egyre gyakrabban használnak 64 bitet, ésa gép már 1 millió műveletet tud elvégezni egyetlenmásodperc alatt. A táv-adatfeldolgozás és az interakcióis jelentősen fejlődött.A mai számítógépek már negyedik generációs számítógépek.Méretük jelentősen lecsökkent, gyorsabbak ésmagasabb fokú integráltságot valósítanak meg, mintelődeik. A japánok 1991-re már meghirdették az ötödikgenerációt is, de a szuperszámítógépek még ma sem

készültek el. De ahogy fejlődik a technika, biztosak lehetünkbenne, hogy hamarosan ezek is megjelennek.A számítógép tehát az elmúlt 50 évben bámulatos karriertfutott be. A technika fejlődésével maga is változott,és olyanná alakult, amilyennek ma ismerjük.A könyvtár és a számítógép funkcióiMi is a könyvtár?A kérdés költői. Ilyenkor mindenki azonnal rávágja,hogy az a hely, ahol könyveket gyűjtenek, rendszerezvetárolják, és az olvasóknak rendelkezésére bocsátják.Ebben a meghatározásban mindjárt megtaláljuk akönyvtár fő funkcióit: őrzi az ismeretanyagot, rendszereziés szolgáltatja. Ahogy Tóth Gyula is kiemeli: nemkönyveket gyűjt, hanem tudást halmoz fel.A könyvtár célja minden korszakban ugyanaz marad:beszerzi, őrzi, és hozzáférhetővé teszi a tudást és az információt,mindegy, hogy milyen hordozón jelenikmeg, és segíti azokat, akik hozzá akarnak férni. Tehátinformációszolgáltatást végez.Ungváry Rudolf és Vajda Erik könyvében ennél részletesebbmeghatározását adják a könyvtár funkciójának.Abból indulnak ki, hogy a gondolatokat, ismereteket ésérzéseket hangokkal, mozdulatokkal, gesztusokkalcsak akkor adhatjuk át, ha a közlő és a fogadó közelvannak egymáshoz. Maga a közlő sem rendelkezikidőben korlátlanul gondolataival, ismereteivel és érzéseivel,részben az emberi lét, részben az emberi emlékezetkorlátozottsága miatt. Mégis „közölni kénytelen”gondolatait, ismereteit, érzéseit, mert az egyes emberés az emberi társadalom rászorul arra, hogy a közléseketfogadni és tárolni tudja. Ez vezet a dokumentumoklétrehozásához, tehát a gondolatok, ismeretek, érzésekrögzítéséhez. A dokumentumok az időbeli távolságokán nem szükségképpen jutnak el mindenkihez, akiaz adott információ fogadásában érdekelt. De még akkoris, ha a tér- és az időbeli távolság nem jelentenekorlátot, nehézségekbe ütközne a dokumentumokhasználata, mert feltétele az is, hogy a fogadó (akit nevezhetünkolvasónak is) tudjon a dokumentum létezésérőlés hollétéről, meg tudja állapítani, hogy szükségevan-e rá, és hozzá is férjen.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV39Ezzel jutunk el a könyvtári funkció lényegéhez. Tehátennek az intézménynek tudomást kell szereznie a dokumentumról,meg kell szereznie, tárolnia kell, és azokrendelkezésére kell bocsátania, akiknek a dokumentumraszüksége van. Természetesen csak azoknak lehetrá igénye, akik tudnak a dokumentumról, és olyan ismereteketkapnak róla, amelyek nyomán el tudják dönteni,hogy szükségük van-e az abban foglalt információkra.Ez egy újabb funkcióhoz vezet: a dokumentumoklétéről és főbb jegyeiről szóló információt rögzíteni éshozzáférhetővé kell tenni (feldolgozás).A számítógép legfőbb funkciója szintén az információszolgáltatás,csak tágabb körben és gyorsabban. Ahhoz,hogy a számítógép teljesíthesse ezt a funkcióját,hálózatba kell kötnünk, mert egymagában a gép csaksaját adattárát használhatja. Ha hálózatba kapcsoljuk,akkor mi is elérhetjük mások gépeinek az adattárát, ésmások is a miénket.Többféle hálózat létezik (belső, helyi, városi stb.), deszámunkra a legfontosabb az internet. Az internetet ahálózatok hálózatának is nevezik, mert már meglévőhálózatokat, adatbázis-rendszereket és szolgáltató számítógépeketkapcsol össze egységes hálózati szabvánnyal(TCP/IP). E hálózaton belül szinte bármilyeninformáció elérhető, még akkor is, ha a világ másik felénlévő számítógépen található.Az internetet Amerikában kezdték el használni, gyökereimég a hidegháború idejére nyúlnak vissza. Egyszovjet atomtámadás ellen dolgozták ki (ARPANET),és 20 évig kevesen használták. A 80-as évektől indultrobbanásszerű fejlődésnek. Először elektronikus hirdetőtáblakénthasználták, és a cenzúranélküliséget kihasználvahamarosan a szólásszabadság színtere lett.Népszerűsége a 90-es évek elején nőtt meg igazán,amikor megjelent a www (world wide web). Grafikusfelülete nyomán az internet könnyebben kezelhetővéés jobban élvezhetővé vált. Bakos Éva statisztikájaszerint 1996 és 1997 között az internet felhasználóinakszáma 40 millióról 100 millióra nőtt. A rádió annakidején 38, a televízió 13, a PC-használat 16 év alattérte el az 50 milliót, míg az internetnek ez 4 év alatt sikerült.Ma is egyre többen használják szórakozásra,oktatási célokra és ismeretszerzésre.Magyarországon a hálózati kultúra az internet megjelentéseelőtt sem volt ismeretlen. Az Információs InfrastruktúraFejlesztési Programnak (IIF, majd 1996-tólNIIF) köszönhetően a hazai közgyűjteményi szféramár 1989-tól megismerkedhetett az ELLA, országos

elektronikus levelező rendszerrel, egyre több hazai éskülföldi számítógépes katalógus és szakadatbázis válttávolról, online is elérhetővé az akkor elterjedt X. 25-ös hálózaton. Az 1991-ben megjelent internet ehhezképest már csak eszközökben jelentett újat. Ma Magyarországonkb. 700-800 ezerre tehető azok száma,akik rendszeresen használják az internetet. Ennek nagyrészét még mindig a Hungarnetes akadémiai kör és aSulinetről érkező középiskolás réteg adja. Ez a szám,pedig várhatóan folyamatosan növekedni fog.Az internet megjelenése megváltoztatta a könyvtárműködését, kitágította funkcióit. A korábbi statikusgyakorlattal szemben, amikor a könyvtár és használójapontosan tudta, hogy hol és hogyan kereshet a többékevésbéjól feltérképezhető adatbázisokban, az internetentovábbi keresésre alkalmas adatbázisok és magukaz elsődleges, vagy annak álcázott, szintén kereshetőinformációk korábban elképzelhetetlen mennyiségbenállnak rendelkezésre. Az internet abban a korszakbanvan, hogy gazdagabb minden könyvtárnál, a könyvtárifunkció gyűjtő és szolgáltató részének soha nem ismertbőségét valósítja meg. Legnagyobb problémája azonban,hogy a keresőmotorok és a metaadatok ellenére arajta lévő információ rendezetlen. Ezért nem lehetkönyvtárhoz hasonlítani, mert a könyvtárnak egyikalapfunkciója, hogy rendezetten bocsátja az olvasókrendelkezésére az információkat. Találó az a mondat,hogy amit egy jó könyvtárban maximum 3 óra alattmeg lehet találni, azt a Weben akár 3 napig is lehet keresni.Másrészt a Weben lévő adatok gyakran nem pontosak,nem hiteles dokumentumok, mert semmiféleszakmai ellenőrzésük nincs.Mindezek ellenére az internet sok-sok jó, és hasznosanyagot rejt. Ebben áll a könyvtárnak egy új funkciója:segítenie kell az olvasót az internet használatában.Ungváry Rudolf hasonlatával élve: az internet a bevásárlóközpontokrahasonlít, ahol óriási a választék, deérteni kell ahhoz, hogy megtaláljuk, amit keresünk,mert a jelzőtáblák és a feliratok nem felelnek meg azigényeknek. A könyvtárnak ezért van fontos szerepe.Könyvtári gépesítésA nyugati világban már a hatvanas években megjelentekaz első könyvtári számítógépes rendszerek, amelyeknekfő célja könyvjegyzékek készítése volt, később,pedig a kölcsönzés adatforgalmának gépesítése.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV40Ez volt az első generáció, aminek máig kiható eredményea katalogizáló rendszerek megalkotása volt. Felismertékugyanis, hogy a géppel olvasható rekordot későbbmég számtalan más célra is fel lehet használni.Az angolszász könyvtárakban nagy tömegben kezdtékelőállítani a rekordokat, és belőlük számítógépes katalógusokatszerveztek. Hamarosan azonban jött azújabb felismerés, hogy a különböző helyen készített rekordokmegosztása mindenkinek kölcsönösen előnyöslehet. Erre alakították ki a MARC szabványt, amelyetmég ma is használnak.A hetvenes években létrejött második generációt kétdolog jellemezte leginkább. Az egyik az integráltkönyvtári rendszerek kialakulása, a másik pedig az elérhetőárú PC-számítógépek megjelenése. Így fejlődteka megfelelő operációs rendszerek, adatbázis-kezelőés hálózati rendszerek és felhasználói felületek.A nyolcvanas évekre azonban kiderült, hogy ezek akönyvtári rendszerek annyira operációs rendszer-éshardverfüggők, hogy további fejlesztésük ezen a módonnem lehetséges, így viszont nem felelnek meg aváltozó könyvtári igényeknek. A könyvtári rendszerekharmadik generációjának legnagyobb előnye, hogyUNIX platform alatt futnak, amely olcsóbb, ezáltalkorlátlan számú terminálon lehet elérni a rendszerhezvaló hozzáférést.A könyvtári gépesítésnek nagy múltja van Magyarországonis. Az első fejlesztések már a hatvanas évekbenelkezdődtek, ezek egy része már feledésbe merült, másrésze közvetlenül vagy áttételesen, hatásaiban ma is él.Az Országos Széchényi Könyvtár a 70-es években elsőkéntvezette be a számítógép használatát, amikor aMagyar Nemzeti Bibliográfiát géppel kezdte előállítani.A gépesítés gondolata más könyvtárakban is megjelentszinte egy időben a nyugati könyvtárakkal (a JA­TE-n például 1977-ben). Egyre több cikk jelent megebben a témában, amely elméletileg is megalapozta akezdeményezéseket.Egy viszonylag hosszú alapozó időszak kezdődöttmeg, amelyben a hardverkörnyezet alacsony szintű éskis teljesítményű volt. Valódi változás a nyolcvanasévek második felében kezdődött, amikor megjelentek akönyvtárak számára is elérhető áron beszerezhető személyiszámítógépek. A dokumentumok számának növekedése,és a korszerű, gyors, pontos információszol­

gáltatás iránti egyre nagyobb igény elengedhetetlennétette a számítógépek használatát a könyvtárakban.A számítástechnika tehát a hagyományos könyvtárimunkák segítőjeként jelent meg a könyvtárakban. Akatalóguscédulák készítésében az írógépet váltotta fel.Megjelentek az adatbázisok építését lehetővé tevőhardverek és szoftverek, majd kiépültek a helyi hálózatok.Innen már csak egy lépés volt, hogy az internet elterjedéselehetővé tette a könyvtári katalógusok eléréséta könyvtár falain kívül is. A 90-es években egyretöbb helyen megjelentek a korszerű integrált könyvtáriszámítógépes rendszerek, majd a CD-ROM technológia,a multimédia, a gopherek és a World Wide Web. Afejlődés, pedig tovább folytatódik.Integrált könyvtári rendszerekA számítógépek elterjedésével egyre gyakoribbá vált,hogy a hagyományos rendszert számítógépesre cserélték.Az első könyvtári programok csak egy-egy részterületetgépesítettek, pl. kölcsönzést vagy a katalogizálást(pl. az ISIS program). Hamarosan azonban megjelentaz igény, hogy a könyvtárat, mint egységes rendszertgépesítsék. Ezért jöttek létre az integrált könyvtárirendszerek.Az integrált könyvtári rendszerek fogalmát legegyszerűbbenúgy lehet megfogalmazni, ahogy Kokas Károlytette: egy olyan programcsomag, amely több modulbóláll. Elkülönülnek ugyan egymástól a munkafolyamatok,de egymással teljesen összefüggő rendszert alkotnak,ezért integráltak. Tehát ezeknek a rendszereknekkettős funkciójuk van:− egyrészt, hogy gépesítsék a könyvtári munkafolyamatokat,− másrészt, hogy biztosítsák az átjárhatóságot ezek között.A kettős funkció ellátását biztosítja egy „mag” adatbázisés egy relációs adatbázis-kezelő rendszer. Utóbbiaz adatok tárolását, visszakereshetőségét teszi lehetővé,és alkalmas arra, hogy a könyvtári munkafolyamatokatösszekapcsolja, és átjárhatóvá tegye.Az adatbázis-kezelő rendszer táblákban rögzíti az adatokat(pl. szerző, cím, tárgyszó) és ezek között a táblákközt létesít kapcsolatot, így építve fel egy rekordot.Ezért nevezzük relációsnak.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV41A tartalom lekérdezéséhez speciális nyelvet fejlesztettekki, ez az SQL (Strucktured Query Language), amiteredetileg az IBM dolgozott ki a DB2 relációs adatbázis-kezelőjéhez.Ma már szabványos nyelv, amit mindenrelációs adatbázis-kezelőhöz használnak.A különböző integrált rendszerek más-más relációsadatbázis-kezelőket használnak. Általában készen vásároljáka rendszert, de vannak saját fejlesztések is,amit az integrált könyvtári rendszert gyártó cég készíta saját rendszeréhez.Az első esetre példák a nagyobb könyvtári rendszerek:a Corvina az Ingres, a Horizon a Sybase ill. a MicrosoftSQL Serverét használja. Saját fejlesztés az OracleLibraries (OLIB) Oracle RDBMS programja, és a TIN­LIB TINMAN alkalmazása, aminél érdekes módonelőbb volt meg az adatbázis-kezelő, és köré épült mega könyvtári rendszer.Az integrált könyvtári rendszereknek három típusátkülönböztetjük meg:1. Az első típusba a nagy könyvtári rendszerek tartoznak,amelyek összetett feladatok ellátására képesek,ezért nemzeti, felsőoktatási és más nagy könyvtárakbanhasználják őket. Magyarországon számosilyen rendszert használnak. Az Országos SzéchényiKönyvtár 1987/88-ban vezetett be könyvtári rendszert,a DOBIS/LIBIS-t. Egyes moduljait átalakítottasaját nemzeti könyvtári igényeihez, így születettmeg a NEKTÁR (Nemzeti Könyvtári Átfogó InformációsRendszer). A rendszer online adatbevitele1992-ben kezdődött. 2000-ben újabb váltás történt,az év végén ugyanis áttértek az Amicus használatára.Ez egy olyan rendszer, amit kifejezetten nemzetikönyvtáraknak fejlesztettek ki, és az OSZK melletta kanadai, az ausztrál és az angol nemzeti könyvtárakbanis használnak.Az eredeti tervek szerint a Magyar Tudományos AkadémiaKönyvtárában is a DOBIS rendszert telepítettékvolna, de végül mégis az ALEPH (Automated LibraryExpandable Program) mellett döntöttek. Ezt a rendszertegy izraeli cég az Ex Libris Ltd. gyártja és forgalmazzaEurópában. Fejlesztése 1978-ban indult, a másodikváltozata 1985-ben készült el. A harmadik generációjaennek a rendszernek is UNIX alapú, és állandófejlesztés alatt áll. Az is mutatja, hogy nagy könyvtárakgépesítésére tervezték, hogy kölcsönzési modulja99 típusú általános és speciális kölcsönzési tranzakciót

tud definiálni. Legújabb változata az ALEPH-500,amely a honlap szerint „a könyvtári automatizálás legkorszerűbbélményét jelenti”. 20 különböző felhasználóiinterfészt tud kezelni, és egyéni formátumokat is kilehet vele alakítani a gyűjteményi igényeknek megfelelően.Az ALEPH-500 különlegessége, hogy azORACLE DBMS/SQL relációs adatbázis-kezelő rendszerthasználja. Magyarországon 93 kisebb-nagyobbkönyvtárban működik, az MTA mellett a BudapestiMűszaki Egyetemen és az Országos Műszaki Könyvtárbanis. A világon a legjelentősebb referenciahelye asvájci CERN.Magyarországon több felsőoktatási könyvtár kedveltrendszere a Corvina. Ez a rendszer több névváltoztatásonment keresztül. Először a gyártó cég után Carlylekéntemlegették, majd Voyager lett a neve, ma márCorvina néven ismerjük. A Carlyle System Inc. 1981-ben alakult, nevét 1993-ban MARCorp-ra (MultimediaAccess and Retrieval Corporation) változtatta. 1992-ben vezették be a Voyager sorozatot, amely sok újdonságottartogatott. Az egész program egyetlen (fizikailagtöbb fájlból felépülő) centrális MARC alapú adatbázisraépült. Az Ingres adatbázis-kezelője szabványosSQL-lekérdezést biztosított, ami akkoriban újdonságnakszámított. A másik nagy előnye a grafikus ablaktechnikavolt, amely által elegáns, modern és kényelmesvolt a rendszer. Már 1992-ben 40 könyvtárbanhasználták a világon, és Magyarországon is gyorsan elterjedt.Ma az egyetemi könyvtárak közül a DebreceniUniversitas 5 könyvtára és a Szegedi Universitas 6könyvtára mellett ezt használják Sopronban az Erdészetiés Faipari Egyetem Könyvtárában, Pécsett aJPTE Központi Könyvtárában, Budapesten a MagyarKépzőművészeti Főiskola Könyvtárában és a KároliGáspár Református Egyetem Könyvtárában is. A felsőoktatásikönyvtárak mellett ez a rendszer működik azMTA Matematikai Kutatóintézet Könyvtárában és néhányközművelődési könyvtárban is.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV42Az integrált könyvtári rendszerek „nagy öregje” aVTLS, amiről nem szabad megfeledkezni még akkorsem, ha itthon nem igazán használják. A rövidítés jelentéseVirginia Tech Library System, gyártó cégének aneve, pedig VTLS Inc. Eredetileg az amerikai NewmanLibrary gondjainak megoldására hozták létre.1980-ban jelent meg a piacon. 1983-ban ők mutattákbe az első működő authorityt. 1990-ig 187 helyen telepítették,ebből 145 az Amerikai Egyesült Államok területénvolt. A változások 1990 után kezdődtek, amikorEurópa került a fókuszba. Főleg Finnországban és Spanyolországbanhasználják. Jellegzetessége, hogy nagyonsok modulból áll, mert összetett feladatok elvégzéséretervezték. Kölcsönzői modulja 1020 különféleolvasótípust tud regisztrálni, a kölcsönzéssel kapcsolatosállapotjelző, pedig 960-féle lehet! Nemzeti könyvtáraknaktehát ideális eszköze lehet. Európában háromnemzeti könyvtárban működik.A nagy integrált rendszerek közül még meg kell említeniaz OLIB nevű rendszert, melynek legújabb változataa 7. 1-es verzió. Ez is, csakúgy, mint a többi rendszer,folyamatos fejlesztés alatt áll, fejlesztő cége aFretwell-Downing Informatics Ltd. 2002 nyarára ígértea legújabb verziót, de az még mindig nem jelentmeg. A cég egyébként 1989 óta meghatározó a piacon,és népszerűsége folyamatosan nő Magyarországon is.Ennek az lehet az oka, hogy nemcsak a könyvtári területreösszpontosít: az integrált könyvtári rendszer mellettugyanis készít egy integrált vállalati információs éstudásmenedzselő rendszert is. A honlap szerint ma 18intézmény használja ezt a rendszert az országban, köztüka Neumann János Digitális Könyvtár, a Petőfi IrodalmiMúzeum, a Budapesti Közgazdaságtudományiés Államigazgatási Egyetem Központi Könyvtára, aZrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem KözpontiKönyvtára, a szombathelyi Berzsenyi Dániel MegyeiKönyvtár és a Környezetvédelmi Minisztérium is.Magyarországon csak 4 könyvtárban használják a Horizonnevű integrált rendszert, amit a Dynix cég gyárt(korábban a rendszer neve is Dynix volt). Ez a 4könyvtár azonban elég jelentős: az ELTE KözpontiKönyvtára és a Bölcsészettudományi kar könyvtára, aSemmelweis Orvostudományi Egyetem KözpontiKönyvtára és a Magyar Elektronikus Könyvtár. Mindannyianrugalmas és könnyen kezelhető rendszernektartják, ezért lehet, hogy hamarosan más könyvtárak isa használata mellett döntenek.2. Az integrált könyvtári rendszerek 2. típusába az ún.közepes könyvtári rendszerek tartoznak. Ezek kisebbrendszerek, mint a korábbiak, ezért főleg városiés szakkönyvtárak tudják eredményesen használniőket. Nagyobb könyvtáraknak akkor ajánlottak,ha csak saját olvasóit szolgálják ki, fiók- ill. tanszékikönyvtáraikat nem.

A legismertebb ilyen rendszer a TEXTLIB. Magyarországon170 könyvtár jogosult a használatára, ezek közüla legnagyobb a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár,amely kerületi és régióközponti könyvtárainak vásároltameg ezt a rendszert. De ilyet használnak a megyeikönyvtárak közül Békéscsabán, Miskolcon, Zalaegerszegenés Tatabányán, a városi könyvtárak és művelődésiházak közül, pedig Nagyecseden, Hatvanban,Jászapátiban és Komáromban is. Több iskolai könyvtáris használja, pl. a BGF Külkereskedelmi Főiskolai KarKönyvtára, a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskola,a budapesti Károlyi Mihály Közgazdasági és KülkereskedelmiSzakközépiskola és a békéscsabai Madách utcaiÁltalános Iskola. Közkedvelt rendszere ez a levéltáraknakis, a szegedi Csongrád megyei Levéltár, BudapestFőváros Levéltára és a gyulai Békés megyei Levéltáris ezt működteti.A másik közismert rendszer a TINLIB (The InformationNavigator of Libraries). Gyártó cége az InformationManagement & Engineering Limited (IME) 1984-benalakult, maga a rendszer, pedig két évvel később kerülta piacra. Adatbázis kezelője a TINMAN azért is érdekes,mert L. Frank Baum Óz a nagy varázsló címűkönyvének hőse Tin Woodman (a Bádogember) utánkapta a nevét. A TIN előtag egyébként minden TINLIBalkalmazás nevében megtalálható. Kisebb speciálisanyagok kezelésére szakosodott, ezért főleg szakkönyvtárakbanhasználják. A világon a legtöbb azEgyesült Királyságban működik. Ma világszerte 2000referenciahellyel rendelkezik, ezek közül a három legfontosabb:a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, aprágai Károly Egyetem Könyvtára és a bukaresti RománNemzeti Könyvtár. Magyarországon kb. 60 helyenhasználják, pl. az MTA 9 intézetében, a HadtörténetiIntézet és Múzeum Könyvtárában, a piliscsabaiPázmány Péter Katolikus Egyetem jog és hittudományikari könyvtárában, a Sárospataki református kollégiumkönyvtárában, a BKÁM Államigazgatási Kar Könyvtárában,a Munkaügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztériumkönyvtárában is. Csongrád megyében aSzegedi Tudományegyetem Élelmiszeripari FőiskolaiKarának könyvtárában, a Szentesi Városi Könyvtárban,a hódmezővásárhelyi Németh László VárosiKönyvtárban és a csongrádi Csemegi Károly Könyvtárbanműködik.Meg kell még említeni az SR-LIB és az S-LIB nevűprogramokat is. Egy gyártó cég készíti őket, de az elsőTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV43DOS alatt fut, a másik, pedig Windows-os környezetben.Magyarországon kb. 70 könyvtár használja ezeket,főleg városi könyvtárak, pl. Tiszavasváriban, Máriapócson,Győrben és Fertődön. Ez a rendszer működikaz ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Könyvtárában,a Debreceni Agrártudományi Centrum Könyvtárában,a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárban és az APEHkönyvtárában is.3. A harmadik csoportba a kis könyvtári rendszerektartoznak, amelyek viszonylag olcsók és akár egyPC-n is használhatók. Ideálisak az iskolai könyvtárakszámára. Ilyen, pl. a Szirén, amely magyar fejlesztésű,Windows és Linux alatt is futtatható. A 90-es évek közepe óta ismert, és ma kb. 150 könyvtárhasználja. Fontos még az ELKA, amely már a 7.1-es verziónál tart, és Zalaegerszegen használják aPedagógiai Intézet Könyvtárában, az EgészségügyiFőiskolán és az Apáczai Csere János Általános MűvelődésiKözpont Könyvtárában. A NANLIB is magyarrendszer, ezt a győri Kisfaludy Károly MegyeiKönyvtár fejlesztette ki 39 tagkönyvtára számára.Az egyik legújabb kis rendszer a George nevet viseli,és bár csak 2000-ben mutatkozott be, már a 6. 2-es verziónál tart. A tulajdonos Cseh Németh Györgyszerint már kb. 120 felhasználójuk van, főleg iskolaikönyvtárak. A KisTéka nevezetű rendszer, pedigmég tényleg nagyon új. Az MTA SZTAKI-ban dolgoztákki, és 1 személyes könyvtárak számára készült.Integrált könyvtári rendszerek felhasználásaAz integrált könyvtári rendszerek általában öt nagy területetgépesítenek, öt modulból állnak. Ez az öt területa következő:1. Beszerzés, gyarapítás (acquisitions),2. Katalogizálás (cataloguing),3. Kölcsönzés (circulation),4. Folyóirat-kezelés (serials),5. Számítógépes katalógus (opac).Ezzel az öt területtel tulajdonképpen a könyvtári munkafolyamatminden része gépesíthető.1. A beszerzési modul

A beszerzési modul az integrált könyvtári programegyik legösszetettebb modulja, kapcsolatban áll a katalogizálásiés a periodika modullal is. A beszerzési folyamatminden területét gépesíti. Az előszerzeményezéssorán rekord készül, amit később más modulokbanis fel lehet használni. A deziderátákban rögzítik a beszerzendőkönyv legfontosabb adatait, és visszakereshetővéteszik. Nyilvántartják a dezideráták különbözőszintjeit (pl. esetleges beszerzés, várható ajándék). Azinternet itt is fontos szerepet játszik, mert különbözőkereskedelmi jegyzékek már elérhetők a hálózaton, ésez segíti a könyvtárost, hogy átlássa a könyvpiac újtermékeit. A Könyvtárellátó Közhasznú Társaság, pl.1993 óta építi számítógépes adatbázisát, ami ma márelérhető interneten. Mindig friss információt szolgáltat,és a bibliográfiai leírások mellett recenziókat is szolgáltata megjelent könyvekről. Fontos az is, hogy ezeka cégek már lehetőséget adnak az interneten keresztültörténő rendelésre, ami a könyvtár számára azért jó,mert kisebb költségen és nagyobb hatékonysággal tudjákbeszerezni a dokumentumokat.A beszerzés második fázisában a dezideráták közül kiválogatjáka ténylegesen beszerzendő dokumentumoklistáját, és cégek szerinti megrendelőlapokat készítenek.A program a kívánt összeget előkönyveli. Amikormegérkezik a rendelés, akkor regisztrálja a beérkezést,számláz és a könyvelést is elvégzi. A leltározást is gépenvégzik, pontosítják a dezideráta adatait, vagy hamég nincs ilyen, akkor rögzítik az adatokat, majd leltáriinformációval látják el (dátum, forrás, raktári szám).A beszerzési modulnak a legfontosabb és legbonyolultabbeleme a könyvtár rendeléseinek és számlálásainakellenőrzését lehetővé tevő programrész. Fontos, hogyez rugalmas legyen, és mindig idomuljon a könyvtárgazdasági és pénzügyi szokásaihoz. Lehetővé kell tenni,hogy a program átlássa a könyvtár egész gazdálkodását,még az elkülönített alapokat is (pl. kutatásraszánt pénzek), mert csak így működhet hatékonyan.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV442. A katalogizáló modulEz a modul a bibliográfiai adatok bevitelére szolgál, ésvisszakereshetővé teszi az adott dokumentumot. Mindenféledokumentumot fel tud dolgozni különböző űrlapoksegítségével. A feldolgozásnak két módját tesziklehetővé a rendszerek. Az első a kézi feldolgozás, aholaz űrlap megfelelő mezőibe manuálisan írják be a bibliográfiaiadatokat szövegszerkesztési funkciók segítségével.A másik lehetőség, ha valamilyen katalógusbanmegtalálták a dokumentumot, mert ott már feldolgozták,át is emelhetik, és csak hozzáírják saját példányadataikat.Az internet használata a katalogizálássorán elengedhetetlen, mert munkát tudunk vele megtakarítani.A katalogizálás folyamán bibliográfiai rekord készül,amelynek során a MARC (Machine Readable Cataloguing)formátumot használjuk. Ez a szabvány biztosítjaa könyvtári könyvtárak közötti adatcserét, mely nélküla könyvtári hálózatok működése elképzelhetetlenlenne. A legrégebbi szabvány az USMARC volt, amit aKongresszusi Könyvtár hozott létre. Utána elterjedteknemzeti változatai is, pl. a CANMARC, UKMARC ésaz európai egyesített UNIMARC. Magyarországon aHUNMARC nem vált általánossá, a legtöbb könyvtáraz USMARC-ot használja. A HUNMARC egyébkéntnéhány dologban különbözik az USMARC-tól, más aközpontozása, tagoltabb és többkötetes műveknél rekordkapcsolatokatalkalmaz.Egy MARC rekord három fő részből áll. A fejlécben arekord kezelésére szolgáló adatok találhatók, a másodikrészben, pedig a bibliográfia adatokat tudjuk megadni.A MARC formátum mezőket, almezőket és indikátorokathasznál. A mezőket számok azonosítják, pl. a100-as a szerzőt. A harmadik rész a kiegészítő adatokattartalmazza.A katalogizáló modulban nagyon fontos az egységesítettadatok ellenőrzése, vagyis az authority controll. Azegységesített adatokat külön rekordba kell felvenni(authority rekord), és a rendszer külön adatbázisban tároljaőket. Minden új bibliográfiai rekord mentésénélellenőrzi kell, hogy az új rekordban található adatokmegfelelnek-e az indexben felsorolt adatoknak. Egységesítettadat a szerző neve, a tárgyszó és a cím lehet. Amodul e funkciója biztosítja a katalógus egységességétés pontosságát.Egy MARC rekordot az előállítás után sok mindenrefel lehet használni, pl. nemzeti bibliográfia készítésére,nemzeti adatcserére, saját katalógus építésére, közösvagy központi katalógushoz, online adatbázishoz, bibliográfiáhozstb.3. A kölcsönzői modulA kölcsönzői modul indításának alapfeltétele, hogy adokumentumok 60-70%-a fel legyen dolgozva számítógépen.Az első lépésben egy olvasói adatbázist kellkialakítani, amelyben a beiratkozott olvasók adatait tá­

oljuk. Az olvasók nyilvántartása vonalkód segítségéveltörténik. A személyes adatokat a rendszer védettenkezeli, csak azok férhetnek hozzá, akiknek megfelelőjogosultságuk van. A beiratkozást évente újítják meg.Az olvasói adatbázis egyes rekordjaihoz a kölcsönzéssorán a modul hozzárendeli annak a könyvnek a vonalkódját,amit az olvasó kölcsönzött. Ezek a rekordok apéldányok adatbázisából származnak, amely a katalogizálómodulon keresztül készül. Bizonyos esetekben akölcsönző könyvtáros is vihet be ide könyvet, ha vanhozzá jogosultsága, de ez csak egyszerűsített leíráslesz. Itt is látszik, hogy milyen fontos az, hogy a modulokátjárhatók legyenek. A kölcsönzői modul azOPAC-kal is kapcsolatban van, hiszen a katalógusbanmeg kell jelennie annak, ha egy könyvet kikölcsönöztek.Minden egyes példánynak külön vonalkódja van.A kölcsönzési modullal többféle tranzakciót tudunk elvégezni.A legfontosabb a kölcsönzés, amikor a rendszeregymáshoz rendeli az olvasó és kikölcsönzött dokumentumpéldányának adatait. A visszavétel során ezta relációt megszűnteti. Előjegyzéskor egy blokkot raka dokumentum meghatározott példányára vagy egycímre, és amikor visszajön a dokumentum, akkor figyelmeztetaz előjegyzésre. A hosszabbításkor az adottkönyvtári naptár szerint megváltoztatja a paramétereket.Lehet még más lelőhelyre rakni egy dokumentumot(pl. olvasóterembe, ez a fenntartás) vagy a határidőlejárta előtt visszakérni (ez a bekérés). A modulemellett a büntetéseket is kezeli, úgy, hogy az olvasórekordjára blokkot helyez el, ami figyelmezteti akönyvtárost.A kölcsönzői modul tervezésekor több dolgot kellmeghatározni. Az egyik legfontosabb az olvasói típusokkialakítása, hiszen pl. egy egyetemi könyvtárbanmás feltételek mellett kölcsönözhet egy hallgató vagyegy professzor. Utóbbi több könyvet vihet ki egyszerre,és hosszabb időre is kölcsönözheti. Meg kell állapítania dokumentumtípusokat is. Lehetnek olyan könyvek,amiket pl. csak 1 hétre ad ki a könyvtár a szokásos3 hét helyett. Ugyan ilyen fontos a könyvtári naptárkialakítása is, pl. beírni az ünnepnapokat, amikrenem számolnak fel késedelmi díjat.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV454. A folyóirat-kezelő modulA folyóirat-kezelő modul a többi modullal együtt áll,hiszen, a kölcsönzői modulhoz hasonlóan, feltöltése akatalogizáló modulon keresztül történik. Persze megfelelőjogosultságokkal ezen a modulon keresztül is lehetadatokat bevinni.A modul fő feladata a folyóiratok érkeztetése. Ezértkonfigurálásakor definiálni kell a periodicitást (pl. regulárisan,havonta megjelenő lap) és a folyóirat viselkedésimintáját. Az előbbinél akár 20 típust is fel lehetvenni, pl. napilap, hetilap stb. A viselkedési mintánálazt kell leírni, hogy milyen számozása van (pl. évfolyam,kötet) és egy kötethez milyen számozás tartozik(pl. év, hónap, nap). Ennek leírása a MARC szabványszerinti 853-856-os mezőkben történik.A modul úgy működik, hogy figyeli a folyóiratok rekordjaihoztartozó kódokat, amelyek tartalmazzák azt,hogy mikor kell érkeznie a következő számnak. Hamegérkezik, akkor a könyvtárosnak meg kell változtatniaa kódot. Ha nem jön meg, akkor a modul változtatjameg a kódot, és figyelmezteti a könyvtárost, hogy afolyóirat késik. Bizonyos idő múlva újra megváltozik akód, és jelzi a rendszer, hogy a szám hiányzik. A hiányaz OPAC modulban is láthatóvá válik. Ezen kívül arendszer tudja kezelni a periodikák archiválását és akötészetet is.A rendszerekhez általában kapcsolódik még egy rendszeradminisztrációsmodul vagy felület, ahol megadhatjukaz általános információkat, amire a rendszernekszüksége van, pl. a jogosultságokat, a nyomtatók beállítását,a hálózati paramétereket stb. Ezek nélkül az integráltkönyvtári rendszer működése elképzelhetetlen.Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy rendszer semlehet annyira rugalmas, hogy egyszerűen leképezzeegy hagyományosan működő könyvtár minden munkafolyamatát.Ennek tulajdonképpen nincs is értelme, hiszenegy ilyen rendszer nemcsak részleteiben jelentkorszerűsítést, hanem a munka egészét tekintve is. Akönyvtárnak mindig át kell gondolnia, hogy mire isakarja használni a rendszert, mielőtt megvásárolja.Hasonló probléma, hogy a régi elektronikusan rögzítettanyagokat nehéz átkonvertálni egy új rendszerbe. Ezértgyakran célszerűbb ezeket az anyagokat külön állománykéntleegyszerűsített formában kezelni, hogymegspóroljuk a sok aprómunkát. A könyvtárunkOPAC-ja csak akkor fogja hűen tükrözni állományunkat,ha retrospektív konverziót is végzünk, tehát mindenkorábbi anyagunkat számítógépre visszük.Egy integrált könyvtári rendszer beszerzéséhez megfelelőhardverek és szoftverek kellenek. Hardverszinten

elengedhetetlen egy nagy gép, szoftverszinten, pedig amegfelelő operációs rendszerek és más alkalmazások.Ezek működtetéséhez szakemberekre van szükség.Ezek mind nem kevés pénzbe kerülnek, de az integráltrendszerek megérik az árukat, hiszen lényegesenkönnyebbé teszik a könyvtárosok munkáját. Segítségükkelmegoldható, hogy könyvtáraink állománya azeddiginél jóval korszerűbben, nagyobb mélységben legyenfeltárva, és az információk gyorsabban jussanakel a felhasználókhoz. Ahogy Kokas Károly írja: „Azintegrált számítógépes rendszerek segíthetik, hogy azőrző könyvtártól elinduljunk a szolgáltató könyvtárfelé”5. Számítógépes katalógusAz integrált könyvtárakban a számítógépes feldolgozássorán egy sokoldalúan feltárt számítógépes katalógusjön létre. Ezeket a számítógépes katalógusokat nevezzükOPAC-nak (Online Public Access Catalogue). Enneka kifejezésnek nincs magyar megfelelője, ha szószerint akarjuk lefordítani, a jelentése hálózaton elérhető,mindenki által használható számítógépes könyvtárikatalógus. Tehát ez tulajdonképpen az integráltkönyvtári rendszer bibliográfiai adatbázisának az olvasóáltal igénybe vehető visszakereső felülete.Ahogy fejlődtek a hálózatok, felmerült az igény, hogyezeket a katalógusokat ne csak a szűkebb intézménykeretein belül lokális hálózatról lehessen használni, hanembárhonnan. Ma már szinte minden intézményOPAC-ja elérhető az interneten is. Ezért általában kétfélefelületük is készül, egyik a helyi felhasználóknak,ami összetettebb, jobban bemutatja a könyvtár információsrendszerét, a másik, pedig a távoli felhasználóknak,amely egyszerűbb, és jobban tekintettel van azadatátvitel nehézségeire.Az 1990-es években még csak egy-két OPAC-ot lehetettelérni távolról, hálózaton keresztül. Ezek barátságtalanfelületűek voltak, használatuk bonyolult, és nehezenmegtanulható volt. Nem is lehetett csodálkozni rajta,hogy a keresések jó része sikertelen volt. Ennekcsak részben volt oka az, hogy nehezen kezelhetőekvoltak, nagy problémát okozott az is, hogy a keresőszavaknem egyeztek meg a hétköznapi nyelvben használtkifejezésekkel. A katalógusoknak ezért nagyonfontos feladatuk, hogy a kulcsszavaik alkalmazkodjanaka mindennapi kifejezési formákhoz.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV46Ma már az OPAC-ok szinte mindegyike elérhető wwwfelületen. Ezáltal könnyebben kezelhetővé váltak, ésegyre több olvasó veszi igénybe őket mind a helyi,mind a távoli elérési formában. A használata is egyszerű,bár lehetnek eltérések, hiszen ahány integrált rendszer,annyiféle OPAC. Más lehet a visszakeresési stílus,a találatok megjelenítése, de vannak dolgok, amelyekminden OPAC-ra jellemzőek. A keresés űrlap kitöltéséveltörténik előre meghatározott paraméterekalapján (pl. szerző, cím, tárgyszó stb. szerint). Lehethasználni Boole vagy helyzeti operátorokat a keresésszűkítéséhez vagy tágításához (and, or, not, near). Akeresés kétféle lehet: kulcsszavas keresés vagy böngészés(utóbbinál a tárgyszó indexet kapjuk találatként,amiben érdeklődésünknek megfelelően böngészhetünk).A találatok megjelenítésének is több módja van.A rövid megjelenítésben csak a mű szerzője, címe éskiadási éve jelenik meg, hosszú leírásban a teljes bibliográfiáirekord. Szokták még használni a státuszmegjelenítést, ami arról tájékoztat, hogy ki van-e kölcsönözvea könyv vagy csak olvasóteremben érhető el,ill. a MARC megjelenítést, ami könyvtárosok számáralehet érdekes.Összefoglalásként nézzük meg az OPAC-ok előnyeit.− Számtalanszor előfordul, hogy az elolvasni kívántdokumentum nem található meg a helyi könyvtárban.Ilyenkor elég csak megnéznünk az internetenmás könyvtár online katalógusát, ahol nagyobb állománnyalrendelkeznek, és megtudhatjuk a dokumentumlelőhelyét.− Ha az olvasó egy speciális témában keres irodalmat,távkereséssel közvetlenül fordulhat olyan intézményhez,ahol ezzel kiemelten foglalkoznak (pl. szakkönyvtárak).− Olyan esetekben is sikeresen használható online katalógus,ha az olvasó csak hiányos információvalrendelkezik az adott dokumentumról, pl. csak egyszót ismer a címből.Ma a világ minden számítógépesedő könyvtára számíthatrá, hogy az egész internet-közösség eléri az OPACját.Ez ma több millió felhasználót jelent. Egy távoliOPAC képviseli az intézményt, a várost vagy akár azegész országot is. Ez, pedig jelentősen megnöveli arendszertulajdonosok felelősségét.Közös katalógusok és osztott katalogizálás

A közös (vagy központi) katalógusok olyan katalógusok,amelyek nem egy könyvtár állományát teszik elérhetővé,hanem egyszerre több könyvtárét. Az első„unión catalogue”-ok az Egyesült Államokban alakultakki. A legismertebb a Melvyll, amely a kaliforniaiegyetemi könyvtárak központi katalógusa.Magyarországon is megjelent az igény, hogy egy felületentöbb könyvtár állományát le lehessen kérdezni,de a megvalósítás lassan haladt. 1994-ben az IIF elindítottaaz „internet felhasználói alkalmazása” címűprojectet, melynek része volt egy közös katalógus kifejlesztése.A fejlesztés vezetője Kokas Károly lett. Aközös katalógushoz azonban illesztőprogramokra voltszükség, hogy a különböző integrált könyvtári rendszerekbenkészült rekordokat fogadni tudja. A munka többévet vett igénybe, így csak 1997-ben indulhatott el hivatalosana KözElKat (Közös Elektronikus Katalógus).Először kísérleti jelleggel csak a szegedi és a debreceniegyetemi könyvtár katalógusait lehetett lekérdezni, dehamarosan egyre több könyvtár csatlakozott hozzájuk,így hamar népszerűvé vált, és működik ma is.A közös katalógus mindig lelőhely-információt szolgáltat.Két módon lehet létrehozni: vagy fizikailag létrehozzukaz adatbázist egy szerveren, vagy pedig egyvirtuális felületet alakítunk ki, amely párhuzamosankérdezi le a könyvtárak katalógusait. Mindkettőnekvannak hátrányai. A fizikai adatbázist gondozni kell,ellenőrizni, hogy ne kerüljenek bele duplum rekordok.A virtuális felület alatt lazán kapcsolódnak a könyvtáriadatbázisok, így a találati halmaz csak 60-70%-os lesz,mert előfordulhat, hogy nem kap választ egyes könyvtáraktól.A hátrányoktól függetlenül ma mindkettőthasználják Magyarországon. A KözElKat virtuálisadatbázis alapján működik, a VOCAL pedig, amirőlhamarosan szó lesz, fizikailag létező adatbázisra épül.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV47A nyilvánosan elérhető katalógusoknak ma már vanegy szélesebb definíciója is: minden bibliográfiai adatbázisfelhasználói felülete, ami könyvek, és ezzel kapcsolatosanyagok könyvtári leírását teszi nyilvánosanelérhetővé hálózat segítségével. A „sharecataloguing”-nak, magyarul osztott katalogizálásnak aza lényege, hogy ne kelljen még egyszer leírni azt a dokumentumot,amit egyszer már egy másik könyvtárbanfeldolgoztak. A hálózat lehetőséget ad arra, hogy a rekordokatátemeljük az ilyen katalógusokból, a feldolgozókönyvtárosok, pedig ez által időt takarítanakmeg. Az ötlet az USA-ból ered. 1963-ban Ralph Ellsworthmegjelentetett egy tanulmányt, melyben kifejtette,hogy fölösleges időpocsékolás minden könyvetegyenként minden könyvtárnak feldolgozni. A KongresszusiKönyvtár lett az új program központja, és1966-tól már eredményes volt a könyvtárak közöttiegyüttműködés.A Magyarországon működő osztott katalógusok egybenközös katalógusként is funkcionálnak. Az elsőilyen a MOKKA (Magyar Országos Közös Katalógus)volt, amelyet 1996-ban hoztak létre Mader Béla kezdeményezésére.Ennek 15 nagy könyvtár volt az alapítótagja. A MOKKA azzal a céllal jött létre, hogy lelőhely-információtnyújtó közös katalógust hozzanak létre,és ezzel egyidejűleg egységesítsék is a katalógusaikat.A project szervezője Vajda Erik volt, elnöke, pedigMader Béla, de ő hamarosan lemondott, miután a nemzetközitendert ellentmondásos körülmények között aDynix cég nyerte. A MOKKA válságos időket élt át, demostanra újra életképessé vált. 2002-ben átkerült azOSZK-ba, ahol végre megfelelő anyagi és szellemiháttér áll rendelkezésére. A project vezetője BakonyiGéza lett. A rendszer ma kb. 1, 7 millió rekordot tartalmaz.A másik ilyen katalógus a VOCAL. Ezt a MOKKAhaldoklása idején hozták létre a Corvina rendszerthasználó egyetemi könyvtárak, kezdetben a szegediekés a debreceniek. Ez is szolgáltat lelőhely-információt,de fő célja a katalogizálás lehetőségeinek kitágításavolt. Lelőhelyadatokat a Corvina módosított WebO­PAC-jában lehet keresni. A találatok megjelenítésekora dokumentumot tartalmazó könyvtárak neve hiperlinkformájában jelenik meg, azokra kattintva a helyi példány-és státuszadatokat kapjuk meg. Így könyvtárközikölcsönzésre is van lehetőség. Az osztott katalogizálásttekintve a VOCAL már nem a HUNMARC-ot használja,mint a MOKKA kezdetben, hanem az USMARCformátumot. A VOCAL-nak fizikailag létező adatbázisavan. A tagkönyvtárak feldolgozói először meggyőződnekróla, hogy a dokumentum szerepel-e már azadatbázisban. Ha igen, akkor egyszerűen átemelik,hozzáírják saját példányadataikat, majd elmentik előbba saját, majd a VOCAL adatbázisába. Ha még nemszerepel benne, akkor saját rendszerükben dolgozzákfel, és mentik el mindkét adatbázisba. A VOCAL managy népszerűségnek örvend.A VOCAL és a MOKKA ma már együttműködik egymással.A VOCAL-ba bekerülő rekordokat automati­

kusan átküldik a MOKKA adatbázisába is. De míg aMOKKA csak monográfiákat tartalmaz, addig a VO­CAL-ban folyóiratok, hanganyagok és kották rekordjaitis meg lehet találni.Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy az osztott katalogizálásnaktöbb előnye van:− megszűnteti a párhuzamosságot a katalógusokban,− gazdaságosabb beszerzést és gazdálkodást tesz lehetővéa közös adattár alapján,− nemcsak helyi keresést biztosít.Felmerül a kérdés, hogy ha egyszer vannak osztott katalogizálásiprojektek (MOKKA, VOCAL) nagy központikatalógussal, akkor miért van szükség a közöskatalógusokra? A válasz: egyrészt ezek a projektek elsősorbankönyvtári professzionális felhasználásra készülnek(rekordok átvétele a cél), s csak másodlagos,hogy lelőhely katalógusként is működjenek; másrésztezekben a katalógusokban csak a nagyobb könyvtárakanyaga található (elsősorban ők töltenek fel adatokat, akisebbek pedig csak letöltenek). Ezzel szemben a KözElKatkifejezetten az "egyszerű" felhasználóknak készül,azzal a céllal, hogy egy adott könyv példányainaka lelőhelyét megtalálják. A KözElKat-tal kapcsolatbanaz elsődleges könyvtári cél tehát az, hogy egy olyanfelületet biztosítson, ahol a felhasználó (olvasó) ki tudjaderíteni, hogy egy adott könyv melyik könyvtárbanvan meg, egyáltalán, megtalálható-e. Ezért fontos,hogy a KözElKat-hoz minél több kis könyvtár is csatlakozzon,ezáltal ez a program is életben maradjon.Online adatbázisokA hálózat és a számítógép a tájékoztatás területén ishatékonyan alkalmazható. A könyvtári tájékoztatómunka célja, hogy az olvasót olyan dokumentumokkallássa el, amelyekben az olvasó kérdésére megfelelő választalálható. A tájékoztató könyvtáros feladata az,hogy segítse az olvasókat a dokumentumok felkutatásában.A számítógép elterjedésével azonban a tájékoztatókönyvtáros egyre inkább közvetítővé válik. Mostmár arra kell megtanítania az olvasót, hogy hogyanhasználja a számítógépes katalógust, az internetet, azonline adatbázisokat. Ez a feladat legalább olyan fontos,mint az, hogy tudjon válaszolni az olvasó referenszkérdéseire.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV48A tájékoztató munka során az egyik újdonság az onlineadatbázisok megjelenése volt. Mint a neve is mutatjaezek olyan adatbázisok, amelyeket a hálózat segítségévelbármikor el lehet érni. Az adatbázisoknak többféletípusa van:1. Referensz adatbázisok: eredeti, elsődleges forrásravonatkozó ún. másodlagos információkat tartalmaznak.Ezeknek is két fajtája van:− Bibliográfiai adatbázisok: elsődleges forrásokra (pl.könyv, folyóirat stb.) vonatkozó dokumentum-leírásokattartalmazó adatbázis. Ilyenek a könyvtárakOPAC-jai, cikkadatbázisok, és különféle szakterületidokumentumokat tartalmazó adatbázisok (pl. Magyarországona PRESSDOC adatbázis).− Forrástájékoztató adatbázisok: ezek nem dokumentumok,hanem személyek, szervezetek, kutatások stb.adatait tartalmazzák és teszik kereshetővé. Ilyenek acím- és céginformációs adatbázisok, telefonkönyvekstb. (pl. KSH cégnyilvántartása).2. Forrás adatbázisok: ezek elsődleges adat- és információforrások,amelyek az eredeti forrás tartalmátszolgáltatják. Három fajtáját különböztetjük meg:− Numerikus adatbázisok: statisztikai, demográfiai ésmás numerikus adatokat szolgáltat. Gyakran adatbankoknakis nevezzük őket, egy részük nem nyilvános.Legismertebbek a statisztikai hivatalok adatbázisai.− Szöveges-numerikus adatbázisok: szöveges és számszerűadatokat egyaránt tartalmazó adatbázisok. Ilyenekaz életrajzi, vállalati, politikai adatbázisok.Gyakran kézikönyv formájában is megjelennek. Pl.Magyar Életrajzi Kalauz adatbázisa.− Teljes szöveges adatbázis: csak szöveges dokumentumokattartalmaznak. Ilyen adatbázisok az elektronikuskönyvtárak, elektronikus folyóiratok adatbázisai.Az online hozzáférhető adatbázisok szolgáltatói olyanszervezetek, amelyek a felhasználók számára onlinehozzáférést biztosítanak a géppel olvasható formábanelérhető adatbázisokhoz. Ezek egy része kereskedelmiszervezet. Ők a szolgáltatásaikért díjat számolnak fel,amelynek nagyobb részét a keresésre fordított időfüggvényében határozzák meg. Az egyik legismertebbilyen szervezet a Bibliographic Retrieval Services

(BRS), amely 80-nál több, főként bibliográfiai és forrástájékoztatóadatbázist szolgáltat. Elsődleges felhasználóia felsőoktatásban dolgozók és hallgatók. Ezek azadatbázisok egyébként a Szegedi Egyetemi Könyvtárhonlapjáról ingyenesen elérhetők. De megemlíthetjükmég a DIALOG-ot és a Dow Jones-t, mint jelentősszolgáltatókat. Ahhoz, hogy ezekben a fizetős kereskedelmiadatbázisokba eredményesen tudjunk keresni,jól kell ismernünk mind az adatbázisok, mind a szolgáltatóktulajdonságait. A legtöbb ilyen adatbázis akönyvtárakban is elérhető, ahol a felhasználó szakszerűsegítséget kap a kereséshez. A tájékoztató könyvtárosismeri ezeket az adatbázisokat és a keresési stratégiákat,így a felhasználóval együtt hatékonyan tudnakbennük keresni.Az adatbázis-szolgáltatók másik - nem kevésbé jelentős- részét a könyvtárak alkotják. Ezek ingyenesen,bárki számára hozzáférhetők. Saját online katalógussalés bibliográfiai adatbázissal rendelkeznek, emellettkülső adatbázisokhoz is hozzáférnek, ahogy arról azelőbb már szót ejtettünk. A Szegedi Egyetemi Könyvtárhonlapján is több ingyenesen elérhető adatbázist találunk,pl. film, pedagógiai és filozófiai adatbázist.Magyarországon a legfontosabb online adatbázisokatkét helyen találjuk. Az Országos Széchényi Könyvtárhonlapján több adatbázis is elérhető. A teljesség igényenélkül kiemelnék néhány fontosabb adatbázist. AzIKB-t (Magyar Periodika Adatbázis) az OSZK 1986óta építi, és 1999 óta érhető el interneten. Visszamenőentartalmazza a Magyarországon kiadott és az OSZKbabeérkezett periodikumok (hírlap, folyóirat, évkönyvstb.) bibliográfiai, besorolási és közhasznú adatait.Több mint 22 ezer tételt tartalmaz, 206 szakcsoportban.A MANCI (Magyar és Nemzetközi Cikkadatbázis)magyar könyvtári és információtudományi periodikumokatgyűjt teljes körűen, és válogatva a külföldiirodalmat is. Ma mintegy 40 ezer tételt tartalmaz, évigyarapodása 3 ezer tétel. Fontosak a hungarika adatbázisok(HUNI – Hungarika Információ; HUNG – HungarikaNévkataszter; Hungarika www) és a HEKTORis.A másik hely, ahonnan online adatbázisokat lehet elérni,az NIIF honlapja. A legfontosabb innen az EFTAN(Egyetemi és Főiskolai Tankönyv és Szakkönyv Adatbázis).Ennek a célja, hogy mindig naprakész információkatszolgáltasson a forgalomban lévő és kiadás alattálló felsőoktatási tankönyvekről, szakkönyvekről. AzTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV49adatbázis 1997 óta működik. Fontos még az ELKE(Kertészeti, élelmiszeripari, kertművészeti és tájépítészetiadatbázis), az EMSZ (Erdélyi Magyar ElektronikusSzótörténeti Tár) és a POEM, amely a régi magyarvers számítógépes repertóriuma.Online referensz szolgáltatásokÚjdonság a tájékoztató munkában az online referensz.Az olvasónak már nem szükséges bemennie a könyvtárba,ha kérdést szeretne feltenni, ha irodalmat keres.Elég egy e-mailt küldeni az online referensz könyvtárosnak,aki szintén elektronikus levélben válaszol.Ma már minden könyvtár honlapján található egy e-mail cím, ahol fel lehet tenni a kérdéseket. Például aSzegedi Egyetemi Könyvtár honlapján három űrlapszerepel. A Kérdés link alatt található űrlapot azoknakajánlják, akiknek kifejezetten a tájékoztató szolgálathozvan kérdésük. De lehet kérdezni a webmestertől is,ide a technikai jellegű kérdéseket várják, és a megfelelőszakemberek válaszolnak. A Vendégkönyvbe megjegyzéseketírhatnak a felhasználók, ezeket általábannem kell megválaszolni. Szegeden 1995 óta működikez a szolgáltatás, mióta a könyvtárnak van honlapja.Ez az űrlapos forma azonban csak 1997 óta létezik, addigcsak egy e-mail cím szerepelt. Az űrlap kitöltésekora személyes adatokat nem kötelező megadni. Alegfontosabb az e-mail cím, ahová a választ lehet küldeni.Gyakran előfordul, hogy valaki rosszul adja meg a címét,így a válaszlevél visszapattan. Ezért nyitottak egyoldalt a gazdátlan válaszoknak, ahol ezek hozzáférhetők.Ha valaki hosszú ideig nem kap választ, akkor célszerűfelkeresni ezt az oldalt.Meg szokták kérdezni azt is, hogy milyen típusú információravan szüksége az olvasónak, és hogy hol kerestemár.Ezekre a pontosabb válaszadás miatt van szüksége akönyvtárosnak.A kérdéseket szakterület szerint osztják el a könyvtárosok,és rövid idő alatt válaszolnak. A tájékoztatókönyvtárosok szerint egyre nagyobb az érdeklődés aszolgáltatás iránt, egyetemi hallgatók és oktatók egyaránthasználják nemcsak Szegeden, de az országegész területén, sőt kaptak már kérdéseket külföldrőlis. A tavalyi statisztikák alapján a tájékoztató könyvtá­

osok 87 kérdést válaszoltak meg, a webmester 50-et, avendégkönyvbe, pedig 22 bejegyzés érkezett.Egyes könyvtárak online referensz szolgáltatása mellettműködik egy országos rendszer is, aminek a neveLibinfo. Ezt most újították meg, a régi neve MIT-HOL(Magyar internetes Tájékoztatás – Hungarian OnlineLibrary) volt. A szolgáltatás 1999-től működik, azOSZK és a Magyar Könyvtárosok EgyesületénekElektronikus Könyvtári Szekciója indította. A legtöbbnagy könyvtár részt vesz benne, tájékoztató könyvtárosaiválaszolják meg a kérdéseket. Ugyanúgy, mint „házonbelül”, szakcsoportok szerint kapják a kérdéseket akönyvtárosok. A válaszok általában két napon belülmegérkeznek.A szolgáltatás honlapján található űrlap ugyanolyan,mint amiről korábban szó volt. Itt is van visszapattantlevelek oldala, és a korábbi kérdések és válaszok is elérhetők.Ajánlanak információforrásokat, címeket, ígyaz olvasó akár maga is megkeresheti a választ a kérdéseire.Egy hónapban akár 200 kérdést is kaphatnak azinternet-könyvtárosok. Ezek témája meglehetősen változatos,leggyakoribb a mezőgazdasággal, állattenyésztésselkapcsolatos téma. Aktuális (pl. EU) és amédia által felvetett témákban (pl. száj- és körömfájás)is gyakoriak a kérdések. Januárban több diák szigorlatitételekhez keres irodalmat a szolgáltatás segítségével.Előfordul, hogy kisebb könyvtárak is küldenek kérdéseket,amelyeket ők nem tudnak megválaszolni. Ígymegvalósul az igazi könyvtári együttműködés.Külföldön is hatékonyan működnek ezek a szolgáltatások.Angliában az Aska - librarian-t kell megemlíteni,amely 24 órás tájékoztató szolgálat. Amerikában aKongresszusi Könyvtár hálózati referensz-szolgáltatása(Collaborative Digital Reference Service, CDRS) alegismertebb.Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a szolgáltatásnem pótolja a hagyományos könyvtári tájékoztatást, deugyanakkor gyors és elérhető segítség az elinduláshoz.Az internet-könyvtárosok nem vállalnak teljes körűszakirodalom kutatást, fordítást, jogi, orvosi szaktanácsadást,házi feladat, szakdolgozat elkészítését vagycsaládfakutatást, de meg tudják adni a megfelelő kiindulópontokat.Ezért fontos ez a szolgáltatás.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV50CD-ROM a könyvtárbanA könyvtárakban új eszköz a CD-ROM (Compact DiscRead Only Memory), amely korunk egyik legfontosabbadathordozójává nőtte ki magát néhány évtizedalatt. Az első CD-t 1980-ban mutatták be, 1982-benszabványosították, és folyamatosan tették alkalmassákülönböző adatok tárolására. Szabvány szerint 120 mmvastag műanyag-fémötvözet korong, közepén egy 15mm-es lyuk található. Optikai adattár, tehát fény segítségévelműködik. Ennek az a nagy előnye, hogy mechanikanem érinti, így sokkal tovább marad meg adatveszteségnélkül. Egy korongra 650 Mbyte kerülhet,ami 250 ezer gépelt oldalnak, 72 perc mozgógépnekvagy zenének, 19 óra beszédnek felel meg. A CD-reeleinte csak hanganyagot rögzítettek, ez a ma is népszerűCD-DA (Digital Audio). A számítógépes adatokrögzítésére szolgáló CD-ROM-ot 1984-ben szabványosították.1988 után terjedt el a CD-ROM/XA (ExtendedArchitecture), amely hang, kép, mozgókép ésszöveg megjelenítésére képes. Ebben az időben találtákfel a házilag írható CD-t (CD-R – Recordable; CD-WO – Write Once), majd ezek fejlesztéséből a Photo-CD-t,amelyen fényképeket tárolnak. A CD-k fejlesztéséneklegújabb állomása a DVD-k (Digital Video/VersatileDisc) megjelenése volt.A könyvtárak szempontjából a CD-ROM új elektronikusinformációforrást jelent. A CD-ROM-oknak háromtípusát különböztetjük meg a könyvtárban:− CD-ROM adatbázisok,− CD-ROM kiadványok,− multimédiás CD-ROM-ok.A CD-ROM adatbázisoknak két típusa lehet:− bibliográfiai (szakirodalmi) vagyis forrásokra hivatkozóadatbázis, pl. Science Citation Index,− forrás-adatbázis: útmutató, teljes szövegű, numerikus,szoftver stb. típusú kiadvány− Pl.: teljes szövegű adatbázis a Pallas Lexikon,amelyben minden szóra, szókapcsolatra lehet keresni.A bibliográfiai CD-ROM adatbázisok mindegyike elérhetőonline adatbázisként is, de ez fordítva nem biztos,hogy igaz. A CD-ROM technikának számos előnyevan az online kereséshez viszonyítva:

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− az egy keresésre jutó költségek kisebbek,− jól hasznosítható az oktatásban az online keresésekszimulálására,− legtöbb esetben nincs szükség szakinformatikusra,magasan képzett közvetítőre,− munkahelyi vagy otthoni környezetben „házikönyvtár”alakítható ki belőle.De az online keresésnek is vannak előnyei a CD-ROMtechnológiával szemben:− egy szolgáltatónál több adatbázisban lehet keresni,− időben mélyebb visszakeresést tesz lehetővé,− frissebb információkat szolgáltat,− ritkán használt adatbázisok is rendelkezésre állnak,amit CD-ROM-on nem érdemes megvenni,− nagyobb teljesítményűek, parancsnyelvi szoftvereiflexibilisebbek,− technikai felkészülése egyszerűbb és olcsóbb,− automatikus SDI (témafigyelés) rendelhető havi frissítéssel.Tehát azt mondhatjuk, hogy a két elektronikus információszolgáltatótechnika kiegészíti, estenként támogatjaegymást. A pénzügyi szempontok miatt ma néhánykönyvtárban nagyobb hangsúlyt kap a CD-ROMtechnika. A jövő trendje azonban az, hogy a nem túlrégi szakirodalmat CD-ROM adatbázisban keresik, afrissebb dokumentumokat, pedig a megfelelő onlineadatbázisokban.A CD-ROM kiadványok rendszerint több lemezből állnak,mint a CD-ROM adatbázisok. Havonta vagy negyedéventefrissítik őket, ilyenkor a lejárt hónap (negyedév)anyagát az új lemez tartalmazza egészen azévfolyam kezdetéig vagy még korábbi időszakig.Az egy-két évesnél régebbi állományokat (backfiles)külön kell megrendelnie a könyvtárnak, ha igényt tartrá. A lejárt havi (negyedévi) frissítőlemezeket az újakkézhez vételekor egyes esetekben a vételi szerződésszerint vissza kell küldeni. Legismertebb ilyen CD-ROM kiadvány a CompLex CD jogtár.A multimédiás CD-ROM-ok is gyakoriak a könyvtárakban.A multimédia szó arra utal, hogy legalább kétegymástól független médiumot kell tartalmaznia,51amely közül az egyik időfüggetlen, pl. szöveg vagyábra, a másik, pedig folyamatosan változik (kép, film).Fontos a fogalmak közti nem lineáris kapcsolat (hipertext)alkalmazása is. Ez azt jelenti, hogy ugrópontokvannak, melyeket aktivizálva előre meghatározottpontra lép a program, és behívja az ehhez rendelt képet,hangot vagy szöveges állományt. Így nem egyetlenolvasási útvonala van, hanem a felhasználó dönt arról,hogy milyen sorrendben halad. Ma már mindenféletémában jelennek meg multimédiás CD-ROM-ok, pl. aRákóczi szabadságharcról.A CD-ROM technikának nagy előnye, hogy nem csakegyedi olvasó-berendezésekkel lehet használni őket,hanem hálózatban is. Ezeknél a hálózatba integráltCD-ROM alkalmazásoknál több szintet lehet megkülönböztetni.Legegyszerűbb esetben a CD-ROM olvasókközvetlenül az egyes személyi számítógépekhezvannak kötve, és egy egyszerű hálózatkezelő szoftversegítségével biztosítjuk, hogy a munkaállomások necsak saját olvasójukat lássák, hanem a többiét is. A nagyobbhelyi hálózatokban már komolyabb, drágábbszoftverre van szükség, pl. Novell NetWare. Nagyobbteljesítményű CD-ROM hálózathoz külön CD-ROMszerver beállítása szükséges. Létezik regionális hálózatbanelérhető, egy központi szerveren futtatott CD-ROM megoldás is. A hálózatban szolgáltatott adatbázisokeléréséhez menüt kell készíteni, hogy a felhasználómegtudja, hogy melyik meghajtóban melyik adatbázisvan, és az hány, milyen időszaki bontású lemezekbőláll.Elektronikus folyóiratokA CD-ROM-okhoz hasonlóan az elektronikus folyóiratokis új elektronikus információforrást jelentenek akönyvtárak számára. Ezek olyan folyóiratok, amelyeketszámítógép segítségével lehet olvasni. A legtöbbilyen folyóiratnak van nyomtatott változata, pl. HVG,de léteznek olyanok is, amelyek csak a hálózaton találhatókmeg, pl. Index. Tematikailag csoportosítva lehetnekáltalánosak (pl. Népszabadság), és specifikusak(pl. Számítástechnika).Az elektronikus folyóiratoknak több előnyük van a hagyományosfolyóiratokhoz viszonyítva:− mindig frissek, nincs átfutási idő,

− nincsenek terjedelmi korlátaik,− nincs tárolási, szállítási költség,− könnyen lehet bennük keresni,− sokan használhatják egyszerre,− tartalomjegyzék-szolgáltatás, elektronikus témafigyelés(SDI).De vannak hátrányaik is:− számítógép és internet-elérés kell hozzájuk,− nincs megfelelő szakmai, pénzügyi hátterük, a kutatóknem szívesen publikálnak bennük,− nem kényelmes képernyőről olvasni, rontja a szemet,− könnyen eltűnhetnek, változatják a helyüket.Az interneten több helyről lehet elérni elektronikus folyóiratokat.Vannak kifejezetten elektronikus folyóiratokkeresésére létrehozott oldalak, pl. a Stand, ahol amagyar média teljes anyaga megtalálható és kereshető.A könyvtárak honlapjai is kínálnak olyan linkeket,amelyekkel magyar és külföldi folyóiratokat lehet elérni(pl. Szegedi Egyetemi Könyvtár honlapján a Folyóiratoklink alatt). A Magyar Elektronikus Könyvtárnakvan egy Elektronikus Periodika Archívum gyűjteménye,amelynek célja, hogy összegyűjtse, és hosszú távramegőrizze az elektronikus folyóiratokat.Kommunikáció a könyvtárak és a könyvtárosok között„A könyvtáros annál inkább megbarátkozik új típusúfeladataival, minél inkább barátja és személyes segítőjea technika” írja Mader Béla. A barátkozás egyikmódja a személyes kapcsolattartásra szolgáló elektronikuslevelezés. Az e-mail gyorsabb, mint a posta, éskényelmesebb, mint a telefon, mert nem szükséges,hogy mindkét fél egyidejűleg jelen legyen. Az elektronikuslevelezés ma a számítógépes hálózatok legtöbbethasznált szolgáltatása. Személyes jellegű szöveg, adatvagy parancsátvitelre alkalmas számítógépes hálózaton.A könyvtárosi munka során több haszna is van azelektronikus levelezésnek:− a felmerülő kérdéseket meg lehet beszélni máskönyvtárban dolgozó kollegákkal,− a könyvtárközi kölcsönzés gyorsabb lebonyolításáraalkalmas,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− e-mail útján lehet könyveket, folyóiratokat rendelnistb.52Nagy segítséget nyújthatnak a levelezési listák is. A leveleketilyenkor egy szerver címére kell elküldeni, amiegy elosztási címlistával rendelkezik. Ez a listára feliratkozottakcímét tartalmazza, és a szerver automatikusanküldi tovább a levelet ezekre a címekre. Akönyvtárosok körében több népszerű levelezőlista isvan. A KATA-LIST a könyvtárak gépesítésével és hálózatialkalmazásokkal foglalkozik, a résztvevők ebbena témában kaphatnak tájékoztatást, választ a kérdéseikre.A „Könyvtár” a könyvtárosok politikai, kulturálislevelező listája. A MEK-L a Magyar ElektronikusKönyvtár, a HEKSZ-L a Hungarnet Könyvtári Szakosztályánakvitafóruma. A különböző integrált könyvtárirendszerekhez is kapcsolódnak levelezőlisták, ahola használók meg tudják beszélni tapasztalataikat éskérdéseiket. Ilyen a TINLIB, a TEXTLIB, a Voyagerés a MACS-L (Magyar Aleph Csoport) listája. Ezek alisták azért is jók, mert körlevélben értesítést lehet küldenikülönböző rendezvényekről, fel lehet tenni körkérdéseket,referensz kérdéseket és álláshirdetéseket is.Ez által a könyvtáros tájékozottabbá válik az őt érintődolgokban.A könyvtárak honlapjaiAz internet jelentőségének növekedésével fontossávált, hogy a könyvtárak saját honlapot készítsenek. Ezzelegyrészt saját szolgáltatásaikat tudják az épületükfalain kívülre helyezni, másrészt egy csokorba gyűjthetika legfontosabb információforrásokat, ezzel is segítveolvasóikat.A könyvtárak honlapjai eleinte csak linkgyűjteményekvoltak, nem képzett könyvtárosok készítették őket. Mamár a „webgazdák” feladata a honlap készítése, karbantartása.Ezzel egy időben a honlapok információértékeis jelentősen megnőtt. A honlap készítésével akönyvtárnak az a célja, hogy hírt adjon magáról. Fontosaz, hogy áttekinthető legyen, ne legyen zsúfolt, desok információt tartalmazzon. Figyelni kell a linkekre,a színekre és a képekre, amelyek felkeltik az olvasókfigyelmét és érdeklődését.Minden könyvtári honlap tartalmaz olyan részt, amelybemutatja a könyvtár történetét és szolgáltatásait.Gyakran kitérnek a használat szabályaira is. A könyvtáriOPAC-okat és az elektronikus információhordozókatis el lehet érni a honlapon keresztül. Előfordul,

hogy virtuális kiállítások és helyi vonatkozású hírek,bemutatók (pl. a Somogyi könyvtár honlapján a SzegediArcképcsarnok) közérdekű tudnivalók (pl. a BudapestiKözgazdaságtudományi Egyetem Könyvtáránakhonlapján a hírek, ajánlatok rovat és a telefonkönyv) ishelyet kapnak az oldalon. Ezek mind a tájékoztatástszolgálják. A Szegedi Egyetemi Könyvtár első honlapja1995-ben készült, és folyamatosan fejlődött maialakjára. Ma is nagyon sok jelentős anyag található rajta,mérete majdnem 120 Mbyte. Áttekinthető kategóriákbantartalmazza a linkeket, amelyek lefedik a könyvtárimunka minden folyamatát.Átfogóan gyűjtik össze a könyvtári információkat akönyvtári portálok is. A tematikus elrendezés mellett aportálokon mindig találunk egy keresőrendszert (pl.Google, AltaVista). A Könyvtárkapu összegyűjti a katalógusok,adatbázisok webcímeit, utána tematikus sorrendbenfoglalkozik a könyvtári munka területeivel, pl.az állománygyarapítást a hazai könyvkiadók, és bibliográfiaiadatbázisok címeivel segíti. Ezen kívül közhasznúinformációkat, híreket és könyvtáros-oktatástsegítő linkeket is tartalmaz. A másik fontos könyvtáriportál a Könyvtárlap.hu. Ez Magyarország egyik legnagyobbportálszervezetének, a Startlap csoportnak atagja, amely mindenféle témában elkészítette a lap.hukat.Ezen az ország összes számítógépen elérhetőkönyvtárának a linkje megtalálható, csoportosítvaegyetemi, városi, megyei stb. könyvtártípusok szerint.Keresőket, katalógusokat és híreket itt is találunk,csakúgy, mint pl. a hazai könyvkiadók linkjeit.A könyvtári számítógépes rendszer tehát nem csupánegy integrált könyvtári rendszer telepítését jelenti, hanema modern információs technológia eszköztárát ésmódszerét kiszolgálni tudó, számítógépes hálózatitechnológián alapuló komplex információs rendszer kialakulásátis . Ez az információs rendszer már nem zárhatóbe egyetlen intézmény falai közé, nyitott a világra.Minden könyvtárnak az a feladata, hogy ilyen intézménnyéalakuljon.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV53Elektronikus könyvtár, virtuális könyvtár,digitális könyvtárMivel a könyvtári katalógusok és a bibliográfiai szakadatbázisoka nyomtatott dokumentumokról tudósítanak,s így csak másodlagos információkat tartalmaznak,gyakran nem elégítik ki az olvasók információsigényeit. Ezzel szemben az interneten ma már teljesszövegű dokumentumokat is találunk. Napjainkbanegyre több gyűjtemény jelenik meg, amelyben elektronikusszövegeket lehet visszakeresni, olvasni és letölteni.Ezek bizonyos formában könyvtárként funkcionálnak,ezért elektronikus könyvtáraknak is nevezzükőket.Digitális szövegnek azt a binárisan rögzített állománytnevezzük, ami szöveges információkat tartalmaz, és eléréséhezszámítógépre van szükség. Kétféleképpen jöhetlétre: vagy számítógépen, szövegszerkesztő programsegítségével hozzuk létre az állományt, vagy papíralapúdokumentumot digitalizálunk lapszkennervagy digitális fényképezőgép segítségével. Az elektronikusdokumentumok kezelése ma lényegesen olcsóbb,mint a papíralapúaké, csak a felszerelés drága, amivelhozzá lehet férni.Az elektronikus dokumentumok jellemzői− Nem helyhez kötöttek, hálózat segítségével bárhonnanelérhetők.− Egyszerre több ember használhatja őket.− Könnyen másolhatók.− Nagyon rugalmasak, könnyen revideálhatók, újrarendezhetők,kombinálhatók más dokumentumokkal.− Kevesebb helyet igényelnek, mint a papíralapú dokumentumok..Ma jelentősen megnőtt az elektronikus dokumentumokszáma a hálózaton. Már el lehet érni teljes értékű elektronikuskönyveket, elektronikus folyóiratokat, szépirodalmat,és különböző szakkönyveket is az internet segítségével.Szótárak és lexikonok is megjelentek elektronikusformában, pl. Az Encyclopedia Britannica.Nem könnyű azonban megtalálni őket, mert a keresőrendszereknem tudják feltárni az internet minden területét.A másik nagy hibájuk az, hogy könnyen változtatjákhelyüket a szerverek névváltoztatása és az állományokvándorlása miatt. Ezért kell összegyűjteni, katalogizálni,és hozzáférhető helyen tárolni őket, mertkülönben elvesznek az internet egyre növekvő dzsungelében.E cél megvalósítására jöttek létre az elektronikuskönyvtárak.A hálózaton elérhető könyvtárakra több kifejezéstszoktak használni, ezeket azonban nem szabad szinoni­

maként értelmezni. „Az elektronikus könyvtár fogalmátannak az állapotnak a leírására használjuk, amelybena dokumentumokat elektronikus formában tárolják,nem pedig papíron, vagy más helyhez kötött médiumon”írja Buckland Először az Egyesült Államokbanaz egyetemeken jelentek meg, ahol a kötelező olvasmányokatdigitalizálták, mert rájöttek, hogy így olcsóbb,mintha papíralapú dokumentum formájában vásárolnákmeg. A digitalizálás másik oka az állományvédelemvolt. Ritka, értékes könyveket őriztek ebben aformában. De az elektronikus könyvtár kifejezést szoktákalkalmazni a számítógépek könyvtári alkalmazásánakösszességére is. Ebben az értelemben az elektronikuskönyvtár nyomtatott dokumentumokat gyűjt, és akönyvtárosi tevékenységet számítógép segítségévelvégzi el.A digitális könyvtár viszont definíciója szerint „digitálisobjektumok és szolgáltatások gyűjteménye, melyszolgáltatások támogatják az objektum tárolását, feltárását,(vissza) keresését és megőrzését”. Így szinonimájaaz elektronikus könyvtár első meghatározásának,ezért a következőkben az interneten elérhető gyűjteményekreezt a szót fogom használni.A könyvtár virtualitása ott kezdődik, ahol a könyvtáriszolgáltatások elhagyják a könyvtár épületének falait.Míg a hagyományos könyvtár csak saját olvasóit szolgáljaki, addig a virtuális könyvtár mindenkit, hiszennincs beiratkozási díj és bárhonnan elérhető. Elsődlegesforrásai azon gyűjtemények, amelyek interneten elérhetők:az ingyenes folyóiratok, a vállalati kutatási jelentések,reprint kiadványok, hírcsoportok és szövegtárak.Sokan az internetet is virtuális könyvtárként értelmezik,hiszen mindenki megtalálhatja benne az információt,amire szüksége van. A virtuális könyvtár nemtárolja a dokumentumokat, mint a digitális könyvtár,csak hivatkozik más gépen lévő állományokra.Kezdetben, a digitális könyvtárakban csak szövegesdokumentumokat tároltak. Ma már több dokumentumtípustlehet megtalálni benne: hang, kép és videó anyagokatis. A Gutenberg Project könyvtárában például elérhetőegy MPEG film az első holdraszállásról.Néhányan azon a véleményen vannak, hogy a könyvtáraknaknem kell beszerezniük az elektronikus dokumentumokat,hiszen azok úgyis megtalálhatók a hálózaton.Ők azonban elfelejtik azt, hogy valakinek felelősségetkell vállalnia az információért, és ez mindig aTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV54könyvtárak felelőssége volt. Minél kevesebb emberiráfordítással kell elérni a biztonságos tárolás és az információhelyreállításának mechanizmusait. Hosszú távonfrissíteni kell az információt és őrizni a művek intellektuálisintegritását. Ezeket a feladatokat valósítjákmeg a digitális könyvtárak.Hazai digitális könyvtárakAz elektronikus gyűjtemények nem kötődnek feltétlenülegy adott, fizikailag is létező könyvtárhoz. Inkábbkönyvtáros környezetben jöttek létre, „virtuális könyvtárosaik”különböző intézményekből, országokbólszármazhatnak. Az igazi könyvtártól abban különböznek,hogy a visszakeresést a dokumentumok rendezetttárolásával igyekeznek megvalósítani, és általában hiányzika fejlett visszakeresést biztosító katalogizálás. Amodern internet technológiát és a hagyományoskönyvtári információfeldolgozást igyekszik ötvözni aMagyar Elektronikus Könyvtár (MEK) vállalkozása.A MEK története 1994 elején kezdődött, amikor DrótosLászló a könyvtárosok nyilvános fórumán a KATA-LIST-en felvetette, hogy létre kellene hozni egy mindenkiáltal elérhető elektronikus dokumentumgyűjteményt.Az ötletet örömmel fogadta a szakma, és rövididőn belül sok önkéntes munkatársa akadt. Már 1994-ben létrejött az első kísérleti változat a Budapesti KözgazdaságtudományiEgyetem gopher szerverén MoldovánIstván jóvoltából. Még ugyanabban az évben KokasKároly javaslatára a project elnyerte az InformációsInfrastruktúra Fejlesztési Program (IIF, ma NIIF),amely 1995-től biztosította a MEK technikai hátterét, aműködéséhez szükséges hálózati hozzáférést és az adatokarchiválását. Első hivatalos bemutatkozása az1996-os Internet Expo magyar pavilonjában volt, azótapedig az egyik legnépszerűbb tartalomszolgáltatássávált. 1999 novemberében létrejött a Magyar ElektronikusKönyvtár Közhasznú Egyesület, amely lehetővéteszi azt, hogy a könyvtár önálló jogi személyként vegyenrészt a pályázatokon, de megőrzi és kibővíti azönkéntes részvétel, a könyvtárépítési munkába való bekapcsolódáslehetőségét, és az eddiginél nagyobb mértékbenintézmények bevonását a MEK támogatói körébe.Az OSZK főigazgatója Monok István is felismertea MEK fontosságát és létrehozta az OSZK-n belül aMagyar Elektronikus Könyvtár Osztályt, aminek vezetésévelMoldován Istvánt bízta meg. Ezzel megszilár­

dította a MEK intézményi hátterét, és 2. 0-s verziójamár az OSZK támogatásával működik. .A MEK a következőképpen határozta meg gyűjtőkörét:„Olyan magyar nyelvű, ill. idegen nyelvű, de magyarés közép-európai vonatkozású, alapvetően szövegesanyagok, melyek számítógépes formában való szabadterjesztése vagy szolgáltatása nem tiltott. A MEK gyűjtőkörébeelsősorban tudományos, szakmai, oktatási,irodalmi vagy referensz jellegű dokumentumok tartoznak,beleértve az eredetileg nyomtatásban megjelentszövegek számítógépes változatait is”.A dokumentumokat témák szerint csoportosítva, tematikus„polcokon” találjuk meg, amelyet hozzáértőkönyvtárosok ún. polcgazdák rendeznek el. A gyűjteménylegfelső szintű tematikus felosztása:− természettudományok,− műszaki tudományok, szakterületek, gazdasági ágazatok,− társadalomtudományok és humán területek,− szabadidős tevékenység, kultúra (film, színház, vallás,képzőművészet stb.),− kézikönyvek, egyéb különleges dokumentumok(szótárak, térképek, kották stb.).A MEK jelenleg kb. négyezer dokumentumot tartalmaz,átlagos gyarapodása napi 2-3 új dokumentum.Leggazdagabb része a magyar szépirodalom, amely elsősorbanmagyar klasszikusokat tartalmaz AmadeLászlótól Zrínyi Miklósig. A kortárs magyar és világirodalomfelvitelét szerzői jogi problémák akadályozzák,de szerencsére egyre több író járul hozzá műveinekközzétételéhez. A természettudományok közül aszámítástechnika anyaga a leggazdagabb, de jelentősaz oktatással, neveléstudománnyal foglalkozó munkákszáma is. Statisztikai adatok alapján legnépszerűbbek aszótárak és a lexikonok valamint a magyar klasszikusokés a számítástechnikai szakirodalom. Gyűjteményénekgyarapodásához hozzájárul, hogy néhány kiadó(többek között az Arcanum és a Széphalom) kiadóipéldányokkal támogatja a könyvtárat.A MEK-ben való keresést keresőrendszerek támogatják.Kereshetünk a dokumentumok között szerző, címvagy kulcsszó szerint, de lehetőség van a könyvtár dokumentumainakteljes szövegében való keresésre is(pl. megtudhatjuk, hogy egy idézet kitől származik).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV55Az egységes keresést a szöveg elején található egységesített,rövid bibliográfiai leírás és a szabad tárgyszavakbiztosítják.A MEK saját gyűjteményén kívül kapcsolódási pontokatteremt más gépeken található magyar nyelvű vagymagyar vonatkozású elektronikus könyvtárakkal, interneteskeresőrendszerekkel vagy egyéb szolgáltatásokkal.Ez az ún. Virtuális világkönyvtár, mely nem szervesrésze a MEK-nek, így nem készül hozzá a MEKelőírásainak megfelelő bibliográfiai leírás, a MEK keresőkkelnem tudunk bennük keresni. Ezen kívül aMEK honlapja elektronikus forrásokat is tartalmaz: elérhetjük,pl. az online katalógusok gyűjteményét. AMEK keretén belül működik az EPA (Elektronikus PeriodikaArchivum), melynek célja a magyar, vagy magyarvonatkozású tudományos és kulturális elektronikustémájú folyóiratok, újságok és magazinok hosszútávú megőrzése és visszakereshetővé tétele. Címjegyzékema mintegy 1000 folyóiratot tartalmaz.A MEK virtuális kiállításokat is tartalmaz. Ezek gazdagképanyaggal és dokumentumokkal mutatnak beegy-egy témakört, egy-egy jeles személyiség munkáját.A legújabb kiállítás Arany János Őszikék c. ciklusárólszól, amit Kokas Károly és Tóth Margit készített2001-2002-ben.A MEK kezdeményezte a MIT-HOL online referenszszolgáltatás beindítását is, ami ma már az OSZK-banműködik, de honlapja még mindig elérhető a MEK-enkeresztül.A nyomtatott szövegek digitalizálása nem tartozik aMEK elsődleges feladatai közé, de az elektronikuspublikálás bátorítása érdekében ösztönzi és koordináljaa szövegbeviteli kezdeményezéseket itthon és határontúl egyaránt. A Magyar Könyvtárosok EgyesületénekElektronikus Könyvtár Szekciója által szervezett bemutatókon,tanfolyamokon ill. a MEK-L levelezőlistánkeresztül módszertani útmutatásokat ad a digitalizálásiránt érdeklődő könyvtáraknak és magánszemélyeknekis.A MEK-et a legtöbb használó a világháló segítségéveléri el, és veszi igénybe. Azoknak, akik nem rendelkeznekteljes körű internet-hozzáféréssel, az FTPMailszolgáltatás segítségével elektronikus levélben kérhetikés kaphatják meg a szövegeket. A BraiLab beszédszintetizátorrendszer lehetővé teszi, hogy vak számítógép-használókis hozzáférjenek a könyvtár állományá­

hoz. A szolgáltatások ingyenesek, az állományokatbárki letöltheti tanulási, oktatási, kulturális célú felhasználásra.Kereskedelmi célokra azonban csak aszerző vagy jogtulajdonos külön engedélyével használhatóka dokumentumok. A MEK 1999-ben, napi átlagban25 ezer kérést szolgált ki, látogatói átlagosan 10-15 Gbyte méretű dokumentumot töltöttek le. A könyvtárlátogatóinak kb. kétharmada érkezik Magyarországról,a környező országok mellett rendszeres olvasóivannak Ausztráliában, Japánban és Brazíliában is.A MEK ugyan nem vállalhatja a magyar kultúra teljeskörének bemutatását, de létrehozása elindított egy folyamatot,amely ráterelte a figyelmet erre a kérdésre.1997 óta működik a Neumann János Multimédia Központés Digitális Könyvtár. , amelynek fő feladata amagyar kulturális örökség digitalizálása és szolgáltatása.Koordináló szerepet tölt be szakemberek képzésében,digitális szabványok és útmutatók kidolgozásában,és szakértői tevékenységet folytat szerzői jogikérdésekben is. Tulajdonosa és fenntartója a MagyarKulturális Örökség Minisztériuma.A Neumann-ház Közép-Európában egyedülálló katalógusaa WebKat.hu, amely olyan magyar internet-forrásokatkatalogizál, amelyek a kulturális örökség körébetartoznak. A gyűjtés 1999-ben kezdődött, 2001-ben kibővítették,és átalakították a szolgáltatást. Ma márnemcsak szerző, cím, tárgyszó, kiadó, év és URL szerintlehet benne keresni, hanem témák szerint is. TószegiZsuzsa adatai szerint a katalógus mintegy 100ezer dokumentum adatait tartalmazza, ebből 34. 500szépirodalmi mű (24 ezer vers), 6. 500 képzőművészetidokumentum, 5. 000 könyvjellegű dokumentum. Szakirodalmatazonban nagyon keveset dolgoznak fel, ennekanyagi és szerzői jogi akadályai vannak.Fontos szolgáltatása a Digitális Irodalmi Akadémia(DIA), melynek célja, hogy a kortárs magyar szépíróklegjobbjainak az alkotáshoz méltó feltételeket teremtsen,és műveiket elérhetővé tegye. Adatbázisában 2002elején 51 magyar író 17. 900 művét lehetett megtalálni.A szerzők köre évente bővül 1 új és 5 poszthumusztaggal. A tagság anyagi elismeréssel is jár. A DIA aszerző összes műve mellett életrajzot és bibliográfiát istartalmaz. Kaphatunk információkat az adott dokumentumműfajára, keletkezési körülményeire vonatkozóanis. Teljes szövegű adatbázisában többféle keresésrevan lehetőség. A nyitólapon szerző szerint lehet tájékozódni,összetett keresésben, pedig akár szövegbenTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV56előforduló szavakra, ajánlásokra és verssorokra is kereshetünk.Bár a program csak 2000 májusában indult,eddig mintegy 800 ezer olvasó használta.A Neumann-ház különleges része a Bibliotheca HungaricaInternetiana (BHI) gyűjteménye. Itt olyan válogatottmagyar szépirodalmi műveket gyűjtenek, amitaz MTA Textológiai Bizottsága ill. az ELTE szakértőijavasolnak közzétételre. A művek teljes szövege melletta jegyzetek is megtalálhatók, és kritikai kiadásokatis digitalizálnak. A gyűjteményben helyet kaptak olyannépszerű művek, mint Jókai Mór Az aranyember vagyEötvös József: A falu jegyzője. Széchenyi István Hitel,Világ és Stádium c. munkái ma már külön gyűjteménybenszerepelnek, ahogy a kortárs írók művei is.A Neumann-házban megtalálható a klasszikus magyarköltők összes verse. Jelenleg 32 költő verseit tartalmazzaa gyűjtemény Arany Jánostól Zrínyi Miklósig.Folyamatban van Babits Mihály, Karinthy Frigyes,Dzsida Jenő, Kosztolányi Frigyes és Reményik Sándorműveinek feldolgozása is. Az adatbázisban a szerzőkneve alapján lehet keresni.A Neumann-ház CD-ROM-ok kiadásával és katalogizálásávalis foglalkozik. A CD-ROM diszkográfia éslelőhely-adatbázis a Magyarországon kiadott CD-ROM-ok katalógusa. . Az adatbázist 1992 óta építik,jelenleg 1850 CD-ROM adatait tartalmazza.Hazánkban szerencsére egyre több digitális könyvtárikezdeményezés indul meg. Példaként említhetjük aJász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtárat.vagy az Erdélyi Könyvházat, melyek elsősorban azadott régióhoz kapcsolódó irodalmat gyűjtik össze. AMiskolci Egyetem gépén működik a Bábeli Könyvtár,amely a történelemmel kapcsolatos magyar nyelvűközlemények összegyűjtésére törekszik.Külföldi digitális gyűjteményekKülföldön korábban születtek meg a digitális gyűjteményekelkészítésére vonatkozó tervezetek, mint hazánkban.Ennek oka a gyorsabb technikai fejlődésbenkeresendő. Ma is több külföldi digitális könyvtárat,gyűjteményt lehet elérni interneten, ezek közül én csaka legfontosabbakat fogom megemlíteni.A digitális könyvtárak ősének az ún. Gutenberg Projecttekinthető. 1971-ben Michael Hart, az Illinois Bene­

dictine College professzora elhatározta, hogy sok híresés fontos művet ingyenesen elérhetővé tesz. Ma mártöbbszáz önkéntessel dolgoznak, fő céljuk az angolnyelvű klasszikus szépirodalom (főleg Shakespeare,Poe stb.) rögzítése és hozzáférhetővé tétele. Jelenlegtöbb mint 6000 dokumentummal rendelkeznek, amelyeketingyenesen le lehet tölteni zip vagy txt formátumban.A címlapon egyszerű gyorskeresést kínál felszerzőre ill. címre, de lehetőség van összetett keresésreis.A Gutenberg Project sok digitális könyvtárnak szolgáltmintául, és elkészültek nemzeti változatai is. Ma németés orosz nyelven is el lehet érni. Magyarországon isennek nyomán kezdtek digitális könyvtárat szervezni,és így született meg a Magyar Elektronikus Könyvtár.A Gutenberg Project tehát azért jelentős, mert ez voltaz első digitális könyvtár, és működésének sikerességehasonló projectek beindítását ösztönözte más országokbanis.Nemzetközi szinten ma a legnagyobb vállalkozás az1995-ben indított Bibliotheca Universalis program,melynek keretében digitális projecteket valósított megaz Egyesült Államok, Kanada, Nagy Britannia, Hollandiaés még több más ország (pl. Csehországban a HuszJános emlékét feldolgozó „Memoriae Mundi SeriesBohemica”). A Francia Nemzeti Könyvtár digitalizációsprogramja 1992-ben kezdődött, ez a Gallica project,amely jelenleg 86 ezer nyomtatott könyv digitális szövegét,250 ezer képi fájlt és több órányi hanganyagottartalmaz. Angliában figyelmet érdemel a Robin HoodProject, ami a Robin Hood-dal és más „szegénylegényekkel”kapcsolatos szövegeket, képeket gyűjti ésbibliográfiát szolgáltat. Ugyanitt a Rochesteri Egyetemenműködik az Arthur király mondakört feldolgozóCamelot project is.A digitális könyvtárak közé tartozik, de mégis egy kicsitmás, az internet Public Library (IPL). A MichiganEgyetemen 1995 januárjában indult projectnek ma komolyköltségvetése, több főfoglalkozású munkatársa és107 országból származó önkéntesei vannak.Az IPL felépítése nagyon hasonlít egy hagyományosközművelődési könyvtárhoz, a különbség csupánannyi, hogy minden szolgáltatását interneten keresztülvalósítja meg. Van tájékoztató részlege (ReferenceCenter), ahol referensz kéréseket lehet feltenni, ehhezkapcsolódnak a gyakran feltett kérdésekre (FAQ) adottTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV57válaszok és az internetes forrásokra vonatkozó információk(lexikonok, szótárak címei) is.Olvasótermében (Reading Room) téma szerint vannakcsoportosítva a könyvek és a magazinok, az újságokat,pedig ország szerint lehet megtalálni. Egy-egy témánbelül mindig felkínál újabb és újabb témákat, így pontosanbe lehet határolni azt, amit keresünk, de lehetőségvan egyszerű és összetett keresésre is. Az olvasóterembenmintegy 20 ezer címet találhatunk. Böngészésilehetőséget a katalógusszerű Subject Collection oldalkínál, ahol a nagy témákon belül kisebb témák közüllehet választani (pl. Arts and Humanities Library). Alinkek mellé rövid leírásokat is kapunk. A könyvtáregész területén az oldalak tetején is találunk keresőablakokat,melyek segítségével az aktuális részlegen belül,vagy az egész könyvtár állományában kereshetünk.A könyvtárban külön figyelmet fordítanak a gyerekekreés a tizenévesekre. Gyerekrészlegében (KidSpace) a4-14 éves korosztálynak kínálnak olvasnivalót, válaszolnakkérdéseikre, és időnként versenyeket is szervezneknekik. A tizenévesek oldalán (TeenSpace)egyetemek, főiskolák címei, szórakozási lehetőségekés klubok mellett irodalmi, szépművészeti és társadalomtudományitémákban találhatunk olvasmányokat.Az IPL kisebb részlegeiben meg lehet ismerni a keresőgépeket,tantermében számítógép-használatot oktatnak,és kiállításokat is rendeznek (Searching Tools,Special Collections).Az IPL azért fontos, mert a hagyományos könyvtáriszemléletet használja fel, és valósítja meg az internetsegítségével. Nem célja, hogy a hagyományos könyvtárhelyébe lépjen, csak azt mutatja be, hogyan lehetfelhasználni ezt a szemléletet az elektronikus térben.Sikerét népszerűsége és több ezer látogatója bizonyítja.Szerzői jogA digitális könyvtárak előnyei (sokan hozzáférhetnekbárhol, állományvédelem stb.) mellett a problémákrólis beszélni kell. A technikai környezet állandó felügyeletetigényel, a szoftvereket karban kell tartani, és állandóanalkalmazkodni kell az új felhasználói igényekhez:ez bizony nem mindig egyszerű feladat. Magyarországonaz anyagi gondok számítanak elsődlegesproblémának, de nem kerülhetjük ki a szerzői jogokkérdéseit sem. Az 1999: LXVI. tc. ugyanis gyakorlatilaglehetetlenné teszi szerzői jogvédett dokumentum

közzétételét elektronikus úton, akár intraneten is. Ezjelentősen akadályozza a fejlődést.A szerzői jog a szerzőknek, zeneszerzőknek, művészeknek,és más alkotóknak, a műveikkel kapcsolatosjogaival foglalkozik. Ez biztosítja számukra bizonyosidőre azt a jogot, hogy műveik mások általi felhasználásátengedélyezzék, vagy megtiltsák. Ide tartoznak akönyvek mellett a grafikai, szobrászati alkotások, számítógépesprogramok és adatbázisok is. A szerzői jogkétféle jogot biztosít a szerző számára: gazdasági (pl. amű másolható, lefordítható és nyilvánosan előadható)és erkölcsi jogot (pl. a szerző tiltakozhat műve átdolgozásaellen). A gazdasági jogok átruházhatók, az erkölcsijogok viszont elidegeníthetetlenek. A jogok aszerző életében és a halálát követő 70 évben állnakfenn.Az elektronikus információk másolása ugyanúgy sértia szerzői jogokat, mint az írásos dokumentumok másolása.A probléma csak az, hogy interneten ezt senkinem tudja ellenőrizni. A könyvtárakban a szerzői jogvédettdokumentumokat méltányossági alapon használják,az internetre azonban ezt nem lehet alkalmazni,pont azért mert ellenőrizhetetlen. A digitális könyvtárakígy csak olyan dokumentumokat szolgáltathatnak,amelyek elektronikus úton való terjesztése nem tiltott,tehát vagy már elévült a szerzői jog, vagy a szerző engedélyezte,hogy műve bekerüljön a digitális könyvtárdokumentumai közé. A MEK-ben minden dokumentumelején található egy copyright szöveg, amely arróltájékoztatja az olvasót, hogy a dokumentum a MagyarElektronikus Könyvtárból származik. Szerzői engedéllyelszabadon terjeszthető és másolható, de csak sajátcélokra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz,változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozássalhasználható. Minden más terjesztési és felhasználásiforma esetében a szerző/tulajdonos engedélyétkell kérni, és ennek a copyright szövegnek a dokumentumbanmindig benne kell maradnia. Azonban, hakérdés merülne fel a dokumentum szabad terjesztésévelkapcsolatban, akkor a MEK üzemeltetői fenntartjákmagunknak a jogot, hogy töröljék a MEK állományából.A Gutenberg Project könyvtárából származó dokumentumokelején is van hasonló copyright szöveg.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVAutomatizált könyvtárMa a legtöbb könyvtár „hibrid” könyvtárnak számít.Ezen a kifejezésen olyan könyvtárat értünk, amelynekállománya papíralapú dokumentumokból áll, de akönyvtári munkafolyamatokat számítógéppel végzik.Az előző fejezetben említett definíció szerint ezek azelektronikus könyvtárak. Michael Buckland ezeket akönyvtárakat automatizált könyvtáraknak nevezi.Buckland szerint három okból szükséges a könyvtárinyilvántartás automatizálása:1. A legtöbb munkafolyamathoz hozzátartozik a rekordokpontos aktualizálása a megfelelő fájlokban. Akölcsönzési rendszernek pontosan tudnia kell, hogymelyik könyvet ki kölcsönözte ki; a beszerzési adatoknakmutatniuk kell, hogy egy adott dokumentumbólhány példányt rendeltek meg. Ezeknek anyilvántartása általában unalmas, ismétlődő, mechanikusfeladat. A számítógép ebben a munkábansegíthet, még akkor is, ha a rekordok összetettek ésbonyolult módon rendezettek.2. A gépesítés növeli a költséghatékonyságot, mert javítjaa pontosságot. Egyes munkákat alaposabbanvégezhetünk el, mint ahogy azt a munkaerővel valóellátottság szintje megengedi a manuális munkafolyamatokesetén, pl. az időszaki kiadványok megnem érkezett számainak folyamatos reklamálása.Olyan dolgokat is elvégezhetünk számítógép segítségével,amit papíralapú állományban gyakorlatilaglehetetlen, pl. a jellemzők kombinációjára valókeresés.3. Az automatizálás lehetővé teszi a rekordokhoz valódecentralizált hozzáférést. A fiókkönyvtárban dolgozókönyvtáros könnyedén ellenőrizheti, hogy mitrendeltek meg a beszerzési osztályon, anélkül,hogy személyesen kellene elmennie hozzájuk. Ahasználó megtudhatja, hogy ki van-e kölcsönözveaz általa keresett könyv, anélkül, hogy megnézné,hogy ott van-e a polcon.A papíralapú könyvtárból az automatizált könyvtárbavaló átmenetet a következők jellemzik:− az adatok szabványosítása,− fájlok távoli elérése,− fájlok összekapcsolása és kombinálása,58

− hozzáférés számos, különböző fájlhoz ugyanarról aterminálról,− a közös fájlok növekvő méretű kooperatív használata,− számos, többé-kevésbe duplikált helyi fájl megszűntetése,− nagyobb képesség különféle műveletek elvégzéséreszámítógépes fájlokkal,− növekvő sebezhetőség a technikai hibák miatt.Az automatizált könyvtár kiküszöböli ugyan a papírkönyvtárnéhány problémáját, de mivel állománya papíralapúmaradt, ezért a papírdokumentumok helyigénye,a dokumentumok használóktól való elválasztása,a gyűjtemények nyitvatartási időhöz kapcsolódó korlátai,s a dokumentumok egyes példányaiért folyó versengésugyanúgy problémát okoz az automatizáltkönyvtárnak is, mint a papírkönyvtárnak. Ezeket agondokat a mai értelemben vett könyvtárak nem is tudjákmegoldani.A digitális könyvtárak azok, amelyek ezekre megoldástnyújtanak.Az automatizált könyvtárak nagy előnye az online katalógus,amely bárhol, bármikor elérhető.Tehát az automatizált könyvtár komoly fejlődést jelent,de nem megoldást az összes problémára. A katalógusonkívüli előnyök sokkal inkább azokra vonatkoznak,akik nyújtják a szolgáltatást, és nem azokra, akik használjákazokat.Ma mégis a könyvtárak számára ez a jövő útja: a papíralapúdokumentumok és a számítógép kiegészítikegymást a könyvtárban. El kell mozdulniuk az információstechnika felé, különben azzal lehet vádolniőket, hogy nem tesznek meg mindent, hogy olyan szintenszolgálják ki használóikat, amit a technika fejlődéselehetővé tesz. A könyvtárnak, mint társadalmi intézménynek,információszolgáltató hellyé kell átalakulnia.A könyvtárak sikeres munkája a későbbiekben attólfog függeni, hogy mennyire sikerül áttenni a hangsúlytaz információt tároló könyvtárról, az információszolgáltatásokatbelső és külső hálózati lehetőségekfelhasználásával közvetítő könyvtárra.Az internet nem helyettesítheti a könyvtáratTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV59Nemrégiben több olyan véleményt lehet hallani, olvasni,hogy a könyvtár el fog tűnni, mert az internet terjedésévelfeleslegessé válik. Az internetes keresők segítségévelbármilyen információhoz hozzá lehet jutni,amit eddig a könyvekben kerestünk. Egyes felmérésekszerint a gyerekek lényegesen több időt töltenek a számítógépelőtt, mint olvasással. Ezt a negatív tendenciátelősegíti az is, hogy egyre több általános és középiskolarendelkezik internetkapcsolattal. Sokan azt mondják,veszélyben a könyvtár, veszélyben a kultúra.Tíz általánosan elfogadott ok, amiért az internetsoha nem pótolhatja a könyvtárat, nem léphetannak a helyére1) Nem található meg minden az interneten. A világhálótöbb mint 1 milliárdnyi weblapot tartalmaz, ezekenazonban nagyon kevés a lényeges anyag. A folyóiratoknakcsak nagyjából 8%-a érhető el interneteningyenesen, míg a könyvek aránya ennél iskisebb. A fontosabb tudományos folyóiratok olvasásáért,pedig fizetni kell, és bizony nem is keveset.2.) A tű a szénakazalban elmélet. Az internet ma egyhatalmas katalogizálatlan könyvtárhoz hasonlít,amit teljes egészében soha nem tudunk áttekinteni.Több tucat keresőprogram létezik ugyan, amelyekazt ígérik, hogy mindent megtalálnak a Weben, demégsem találnak semmit. Az internetnek csak kisszeletét indexelik, és azt sem frissítik naponta. Herringpéldájával ez olyan, mintha egy könyvtárosazt mondaná az olvasónak: „Itt van 10 cikk a bennszülöttekről.Van ugyan még 40 cikkünk, de aztmost még nem tudjuk odaadni. Ha sürgős, akkortalán próbálja meg egy másik könyvtárban.” Az internetenállandóan ez történik, csak ez senkit semzavar.3.) A Weben nincs minőség-ellenőrzés. A fontos tudományos,orvosi és történelmi információk mellettaz internet temérdek hulladékot tartalmaz. Bárki,bármit feltehet, ami nem oda való a pornográfiátóla szélsőséges politikáig. Nem ellenőrzi a weboldalakatsenki, valószínűleg soha nem is fogja. Az internetetgyakran a hiúság irányítja, ellentétben akönyvtárral, ahol a „hiúságból származó” publikációkigen ritkák.4.) Amit nem tudsz, az bánt igazán. Az információstechnikanagy vívmánya a folyóiratok digitalizálá­

sa és az elektronikus folyóiratok megjelenése volt.Ezek a „teljes szövegű” webhelyek azonban korántsemteljesek, pl. hiányoznak a lábjegyzetek,sokszor a táblázatok, grafikonok és képletek is. Ráadásula címek egy digitalizált csomagban gyakrancserélődnek minden figyelmeztetés nélkül. Ezért adigitalizált folyóiratok használatához megfontoltság,tervezés és előrelátás szükséges.5.) Problémák a könyvekkel. Az oktatásban egy könyvetvalamennyi oktatási intézmény könyvtárában ellehet helyezni tetszőleges példányszámban. A Webennem, mert az elektronikus könyveket szállítókiadók könyvtáranként csak egy példányt engedélyeznek.1970 óta 50 ezer tudományos tankönyvetpublikálnak évente, ebből az interneten csak néhányezer található meg. Az 1925 előtt publikáltkönyvekből a Weben csak kb. 20 ezer cím vanmeg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzőijogi megkötések.6.) Az e-könyvek olvasókészülékeinek használatagyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesenszeretnek képernyőről olvasni, a használóknagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokatkinyomtatja.7.) Az internet ellenére minden egyetemnek vankönyvtára. Kaliforniában néhány éve megnyitottakegy új egyetemet könyvtárépület nélkül. Az utóbbikét évben tízezrével kellett könyvet vásárolniuk,mert az interneten nem találták meg a hallgatók aszükséges olvasmányokat. Herring másik példája amérnöki tudományok legfontosabb egyeteme, aCalifornia Polytechnic State University, ahol egyteljesen elektronikus virtuális könyvtárat terveztek,de végül mégis hagyományos könyvtárat nyitottakmeg erős elektronikus összetevőkkel. Tehát teljesenvirtuális könyvtár nem létezik, és a mi életünkbenvalószínűleg nem is fog.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV608.) A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. Hateljesen virtuális könyvtárban, teljesen digitalizáltkönyvtárban gondolkodnánk, akkor hamarosan atönk szélére kerülne az állam. Ennek oka egyrészta copyright költségek, amelyek már önmagukbantöbb tízmillió dollárt tennének ki. Másrészt a digitalizálásiköltségek is igen magasak. Ha abból indulunkki, hogy a legnagyobb szervezet a QuestiaMedia 125 millió dollárért digitalizálta 50 ezer kötetesteljes könyvállományát, akkor egy közepesegyetemi könyvtár 400 ezres állományának digitalizálásiköltségei elérnék az egymilliárd dollárt! Ésennyiért csak egyetlen egyetem virtuális könyvtárátlehetnek berendezni! A másik kérdés, hogy mi történneaz egyedi, ritka, értékes primer forrásokkaldigitalizálás után? Kidobnánk őket? Ha pedig szünetelneaz áramszolgáltatás, akkor senki nem tudnaolvasni semmit.9.) Egy kilométer hosszú, egy centiméter mély. Kevésolyan dolog található az interneten, ami 15 évnélrégebbi. Az elektronikus folyóiratoknál az új évfolyamhozzáférésekor a régi eltűnik. A régebbianyagokhoz való hozzáférés nagyon költséges. Adiákoknak, pedig azokra az anyagokra is szükségüklehet, amelyeket nem az utóbbi 10-15 évbenkészítettek.10.) Az internet mindenhol jelen van, de a könyvekhordozhatók. Egy friss felmérés szerint a válaszadók80%-a szívesebben vásárol papíralapú könyvetaz interneten, mint olvassa azt a Weben. Csaknemezer éve van a vérünkben a nyomtatott dokumentumokolvasása, és ez nemigen fog megváltoznia következő 75 évben. A szokások persze változhatnak,és nem biztos, hogy ez hátrányos. Viszontma az emberek nagy része szívesebben heveredikle az ágyra egy jó könyvvel a kezében, mint egylaptoppal.Az internet hatalma tehát felbecsülhetetlen, de egyszolgáltatásaiban kiépített könyvtárhoz képes szánalmasanszegény. A könyvtárak jelképezik mai kulturálisértékeinket. Ha elavultnak nyilvánítjuk őket, azzal sajátkultúránk halálos ítéletét írjuk alá. Az internet csodálatos,de azt állítani, hogy feleslegessé teszi a könyvtárakat,épp olyan butaság, mintha azt mondanánk,hogy a cipők szükségtelenné teszik a lábat.A jövő könyvtáraMa még lehetetlen pontosan megmondani, hogy milyenlesz a jövő könyvtára. Talán csak annyiban fogkülönbözni a maitól, hogy több lesz benne a számítógép.Az azonban bizonyos, hogy létezni fog, és elektronikusállománya mellett őrizni fogja a papíralapú dokumentumokatis.

2000 tavaszán Amerikában végeztek egy telefonos felmérést,amelyből kiderült, hogy az emberek nagyobbrésze gondolja azt, hogy a könyvtár megmarad, csakszolgáltatásaiban változik meg, minthogy teljesen megfog szűnni. A többség szerint az internet kiegészíti akönyvtárat, és sikeresen fognak egymás mellett élni,úgy, mint a mozi és a házimozi. A megkérdezettek59%-ának van internetet-hozzáférése, de ténylegesencsak 53% használja. A rendszeres könyvtárlátogatókaránya 66%. Mindkettőt a megkérdezettek 40%-ahasználja. Az internet-használók 75%-a jár rendszeresenkönyvtárba, míg a könyvtárba járóknak 60%-aszokta használni a világhálót is. Az interneteseknekcsak 2, 5%-a feltételezte, hogy a jövőben felhagy akönyvtárhasználattal. A világhálót a legtöbben munkakeresésre,magazinolvasásra, személyes projectekrőlszóló információk gyűjtésére használják. A könyvtáratazért szeretik jobban, mert könnyebb használni, olcsóbb,dokumentumai papíralapúak, így könnyebbőket olvasni, pontosabb információkat kaphatnak és akönyvtárosok segítőkészek. Többen azt is kiemelték,hogy a könyvtár jobban védi a magánszférát, mint azinternet. A világháló azonban 10 dologban jobb minősítéstkapott a könyvtárnál: könnyebb hozzájutni az információkhoz,könnyebb elérni, gyorsabb, nagyobb aválaszték, könnyebb benne keresni, naprakészek az információk,ezek alapján azonnal lehet cselekedni, szórakoztatóbb,jobban lehet böngészni, ha nem tudjukpontosan, hogy mit keresünk, és nem zavarnak mások.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV61Felgyorsult világunkban az embereknek egyre több információravan szükségük, egyre rövidebb idő alatt.Ebben az internet kétségkívül segítséget nyújthat, hamegfelelően ki tudjuk használni a lehetőségeit. A világhálónlévő információkat azonban nem könnyűmegtalálni. A keresőrendszerek használata nem mindigegyértelmű, a keresési stratégiákat azonban el lehet sajátítani.A könyvtáros lesz az, akire ez az új feladat hárul.Amellett, hogy azonosítja, tolmácsolja és elemzi azinformációkat, neki kell megtanítania az olvasókatarra, hogyan használják az új információforrásokat.Ezáltal a könyvtárosok információs szakemberekkéalakulnak át, ún. „villanykönyvtárosokká”. Már nemelég, ha saját könyvtáraik állományát ismerik, a nyomtatotttájékoztató anyagokban és a keresésben jártasak,hanem tudniuk kell kezelni az integrált rendszereket,számítógépes katalógusokat, az online adatbázisokat, aCD-ROM-okat, az interneten elérhető forrásokat és azelektronikus könyvtárakat. Mindez igen nagy felkészültségetés talpraesettséget követel a jövő információsszakembereitől.2001-ben egy holland cég, a Biblioservice Gelderlandfelmérést végzett Magyarországon, amely azt mutattaki, hogy az emberek még mindig főleg azért járnakkönyvtárba, hogy tanuljanak, szórakozzanak, kielégítsékszemélyes érdeklődéseiket, foglalkozzanak hobbijaikkal.Nem azért, mert „kell”, hanem azért, mert„jó”. A könyvtár tehát ma is tér a tanuláshoz, összejövetelhez,olvasáshoz, és az marad a jövőben is. Fontosazonban, hogy lépést tartson a technológia fejlődésével,hogy automatizált könyvtárrá alakuljon, és elektronikusinformációkat is szolgáltasson. Ezért semmiképpensem a technika fejlődése fenyegeti, hanem aromló anyagi helyzet és az elégtelen támogatás. Ezért,ahogy Goding írja, ha nem változik a helyzet, akkor„nem az elefánt tapossa el, hanem az egér rágja megbelülről”.A tudomány működéseA világban előforduló dolgokkal kapcsolatban kétféletudatlanság létezik:− a "totális" tudatlanság azon tények összességét jelenti,melyeknek még létezéséről sem tudunk,− a tudatlanság másik formája, amikor ismerjük aproblémát, de nem tudjuk a megoldását. Ahogyan azelső fajta tudatlanságunk csökken, úgy nő a második,de arról, hogy ez mindig így lesz-e, vagy egyszer elérünkegy megismerési csúcsot, ahonnan már a megválaszolatlanproblémák száma csökken, jelenlegnem |tudunk semmit mondani.A tudománynak mindenesetre alapvető meggyőződése,hogy a természetnek racionális rendje van, amelyésszel megragadható.A természettudomány elsősorban rejtvényfejtés, csakolyan problémákkal hajlandó foglalkozni, amelyekrőleleve tudhatja, hogy van megoldásuk, és úgy viselkedik,mint a részeg ember, aki a lámpa alatt keresi a kulcsot,mert ott van világos (de ezzel a módszerrel egészjó következtetéseket sikerült levonni a sötét területekrőlis). A tudományos problémák megoldásánál az„Occam borotvája” nevű elvet használják, amely akonkurens elméletek közül azt fogadja el, amely kevesebbelőfeltételezést igényel. Természetesen mindig

lesznek ún. "ködbeli kérdések", melyek az adott elméletkeretein belül, annak eszközeivel nem válaszolhatókmeg.Ilyenkor a tudomány az axiómák, a vonatkoztatásirendszer megváltoztatásával próbál reagálni, vagy egyszerűenlemond e területek vizsgálatáról (átadja őket avallás, a művészet, vagy a metafizika művelőinek). Atermészettudományos világkép nagy teljesítménye,hogy definiálni tudja saját korlátait.Amikor az ókorban a tudomány különvált a termelő tevékenységtől,először horizontálisan terjeszkedett(egyre több jelenséget kezdtek vizsgálni), majd megjelenteka vertikális munkamegosztás jelei, elvált egymástólaz elmélet, a kísérlet, az alkalmazás, a tudományoskommunikáció.A 19. századig még voltak olyan tudósok, akik joggalnevezhették magukat matematikusnak, fizikusnak vagybiológusnak, de ezután megindult egy rohamos specializálódás.Ennek az az eredménye, hogy ugyanazon(vagy nagyon hasonló) problémákat több tudományágbanvizsgálnak, az elnevezéseknek és törvényeknek kibogozhatatlanszövevénye jön létre, egyes kutatásokattöbbször végeznek el, fontos munkák késlekednek,mert nem tudnak azokról az eredményekről, melyekegy másik területen már klasszikusnak számítanak.Ennek a széttagoltságnak a következő az oka: egy tudományáglegfeljebb annyira lehet bonyolult, hogyművelői 5-10 év alatt kiképezhetők legyenek, néhányezer fogalomnál, összefüggésnél, "gondolkodási sémánál"többet ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet megtanítani.Ha egy tudományágban nem sikerül időbenmagasabb szintű, általánosabb sémákat felfedezni,amelyek csökkentik a bonyolultságát (ha a kérdésekszaporodása gyorsabb, mint az általános sémák kialakulása),akkor következik be az osztódás, vagy pedigegyszerűen abbahagyják a további vizsgálódást abbanaz irányban.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV62A kutatási-fejlesztési tevékenység osztályozásaAz emberi tudás bővítéséhez szükséges információk amunka (termelési tapasztalat) és a tudományos kutatási-fejlesztésitevékenység során keletkeznek. A kutatóimunka négy nagy területen folyik: termelőüzemekenbelül, felsőoktatási intézményekben, kutatóintézetekbenés egyéb intézményekben (könyvtárak, múzeumok,levéltárak, szabványügyi hivatalok stb.). A tudományoskutatásokat következő csoportba szokás besorolni:− alapkutatás (a természet megismerése, új törvényszerűségekfelfedezése),− alkalmazott kutatás (a megismert törvények hasznosításánakkeresése),− fejlesztési kutatás (meglevő technológiák fejlesztése,a termelés javítása).Természetesen ezek a szintek nem különülnek el élesen,az alkalmazott kutatások melléktermékeként születnekalapkutatás jellegű felfedezések, és a fordítottjais gyakori. A tudományos eredmények átfutási idejeegyre jobban rövidül, az egyes szakaszok összemosódnak.A távbeszélő feltalálása és gyakorlati alkalmazásaközött 56 év telt el, a radarnál ez 15 év volt, a tranzisztornál5 év és a lézernél 2 év.Más információs (szakirodalmi) igényeik és szokásaikvannak a termelésben és a K+F munkákban résztvevőknek.Ugyancsak jelentős eltérések vannak ebből a szempontbóla különböző kutatási szinteken vagy különbözőbeosztásokban dolgozó emberek között (és ehhezjárulnak még az életkortól, a képzettségtől, a konkrétmegoldandó feladattól függő sajátosságok).Például egy kutatás kezdetén az illető témában addigelért eredmények érdekesek, később esetleg tényadatokra,technológiai információkra van szükség, a végén,pedig a jelentéshez irodalomjegyzék és idézetekkellenek.A tudományos munkát végzők, a publikációkat és a hasonlóterületen belül dolgozó tudóstársakkal való - személyesvagy írásos - információcserét preferálják. Atermelésben dolgozó mérnökök kevesebbet írnak és olvasnak,a konkrét megoldások megnézését és kipróbálásáthelyezik előtérbe, és inkább csak a vállalaton belülikollégáikkal kommunikálnak külvilággal a kapcsolatotgyakran "gatekeeper"-eken (a tudományból részbena termelésbe átkerült embereken) keresztül tartják,akik megfelelő formában tálalják nekik az új ismereteket.

A matematika szerepe a világ megismerésébenAz egyes kutatási területeket feloszthatjuk ún. "egzakt"tudományokra (kutatási módszereik képletekben megnyilvánulómodelleken alapulnak) és "leíró" tudományokra(osztályozási rendszerekre alapuló modellekkeldolgoznak). Azok a tudományok, melyek kellően általános,jól használható képleteket, illetve szabatos, jóldefiniált osztályozási rendszereket tudtak kifejleszteni,fejlettebbnek tekinthetők, s előnyben vannak a többiszakterülettel szemben, mert a matematika (és az utóbbiévtizedekben a számítástechnika) eszköztárával támogatvagyorsabban tudnak fejlődni.A matematika egy olyan gondolkodási módszer,mellyel néhány alapállításból néhány következtetésiszabály segítségével eléggé mechanikus módon vezethetőkle következtetések, építhetők fel gondolati rendszerek.A matematika (különösen az elmúlt századokban)elsősorban alapkutatás jellegű: őrült szabóhoz hasonlóanmegállás nélkül gyártja a ruhákat anélkül,hogy mértéket venne a vevőiről.A többi tudomány művelői időnként találnak köztükhasználhatóakat egy-egy konkrét probléma leírásához,a fel nem használt elméletek esetleg később számítógéppelkonstruált mesterséges valóságok alapjai lehetnek.Az a tény, hogy egyes matematikai modellek jólráillenek bizonyos természeti jelenségekre, arra a feltételezésre|vezetett, hogy a matematika valahogyan azTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVemberi agy és a természet alapvető jellemzőit tükrözivissza (Galilei szerint: "a természet nagy könyve a matematikanyelvén íródott").Időközben (pl. a számítógép és az emberi agy "műszakimegoldásai” közötti jelentős különbségek felismerésekor)kiderült, hogy a matematikai logika csak egymásodlagos nyelv (egyfajta programozási nyelv), melynem azonos az agy által használt nyelvvel. Egyre nyilvánvalóbbávált az is, hogy a matematikai modellek ésaz általuk |leírt jelenségek között nem lehet egyértelműmegfeleltetést tenni.Végül a matematika tökéletességébe vetett hit is megingotta harmincas években elején, amikor Kurt Gödelbebizonyította, hogy nincs olyan matematikai rendszer,amely egyszerre lenne ellentmondásmentes (nincs benneolyan állítás, amelynek a tagadása is levezethető arendszeren belül) és teljes (a rendszeren belül bármilyenállítás vagy annak tagadása levezethető).Ezeknek a felfedezéseknek az a következménye, hogyelvileg többféle matematika (vagy azt helyettesíthetőszabályrendszer) elképzelhető, sőt egyes problémák leírásáraegyenesen szükség van némileg különböző metaszintekre.Mindenesetre a klasszikus matematika felsőbbrendűségébevetett hit jelenleg is létezik, és ez -elég szerencsétlen módon - részben átragadt a számítástechnikárais, minthogy a számítógépek első generációikizárólag a matematika eszköztárának néhányalapelemével dolgoztak.A modell és a valóság viszonyaA világban előforduló jelenségeket ok-okozati szempontbólhárom csoportba sorolhatjuk: determinisztikusak,valószínűségiek és kaotikusak. A valószínűségi folyamatoktovább csoportosíthatók− a véletlenszerűség a jelenségek természetében rejlik(atommagok bomlása),− a jelenséget befolyásoló tényezők egy részét nem ismerjük,vagy nem kívánjuk figyelembe venni (ilyenkora véletlen bizonyos mértékű bevezetésével jólmodellezhető a feladat- ismerjük az egyes kiindulásifeltételekhez tartozó kimeneteket, de a köztük levőkapcsolatot nem. Ugyanaz a jelenség több típusba isbesorolható, attól függően, hogy milyen szempontbólvizsgáljuk azt. A természetben tökéletesen elszigeteltdolgok nem léteznek, de szerencsére vannak63viszonylagos szintek (atomi, molekuláris stb.), amelyekelég nagy pontossággal vizsgálhatók úgy, hogya többi szintet figyelmen kívül hagyjuk. Az adatokhalmazából úgy juthatunk információkhoz, hogy válogatunk,igyekszünk csak azokat a paramétereket figyelembevenni, amelyek a vizsgált jelenséget alapvetőenbefolyásolják (így védekezünk az információtúltengése ellen). Magát a jelenséget kell elismernünkönmaga legtökéletesebb leírásának, és a vizsgálatimódszert. A jelenséget leíró modellt, mindig amegoldani kívánt célnak megfelelően kell megválasztani.A lehetséges sokféle felosztás és megközelítésközül azt a leírást kell elfogadni, amelynél a számításbaveendő változók számának minimuma mellettelérhető a prognózis lehetséges maximális pontossága.A matematikai modellek előnye, hogy kezelhetővéegyszerűsítik a valóságot, kísérletek helyettpapíron vagy számítógépen lehet tervezni. A model­

lek alkotásakor különösen ügyelni kell a gondolkodásunkbólszármazó csapdákra. A korábbi mechanisztikuselméleteket, amelyek a világot egyetlennagy óraműként próbálták leírni, felváltották a"rendszerszemléletű" vagy a "hardver és szoftver"kettősségével manipuláló elméletek (pl. a DNS működése).Le kell mondanunk arról, hogy végső kérdésekettegyünk fel, s azokra végleges, átfogó válaszokatkapjunk. A jelenségek túlnyomó része viszonylagos,és hozzá kell szoknunk, hogy egymástkiegészítő elméletek léteznek (pl. az elektron hullámvagy részecske), amelyeket felváltva kell használni.Minden modell és elmélet annyira jó, amennyire alkalmasa kitűzött kutatási cél elérésének segítésére.Modellekkel sokfelé találkozunk a tudományban és amindennapi életben is. A tudást, a megismerés alapjaitalkotó kognitív sémák különböző bonyolultságifokú mentális modelleknek tekinthetők.A döntéseknél a legjobb megoldás kiválasztásánál(gyakran tudat alatt) előzetes ismereteink alapján modelleketkonstruálunk.A számítógépes szakértői rendszerek legtöbbször különböző,a gépben előre eltárolt modellekkel valóösszehasonlítással dolgoznak. A szakirodalom feldolgozásaután a könyvtári katalóguscédulák, a bibliográfiák,referátumok és kivonatok az eredeti publikációkmodelljének tekinthetők.Tudomány és a haladásMiért mutat gyakorlatilag folyamatos haladást a tudományés miért nem halad a művészet, a politika vagy afilozófia? Az ok és az okozat megfordítható: valójábanazokat a tevékenységeket tekintjük tudománynak,amelyeknél haladás mutatható ki. A pszichológiát ezértnem tekintették sokáig tudománynak, de tudománynakszámított a művészet akkor, amikor a feladata még aminél pontosabb ábrázolás volt, és ehhez egyre jobbeszközöket fejlesztett ki. Ezért nehéz ma például a tudományés a technika megkülönböztetése, mert mindkettőhalad.A tudományos haladásnak több oka van:− A tudományos közösség a normál tudomány idején(amikor éppen nincs tudományos forradalom) egyetlenelfogadott közös paradigma alapján dolgozik (ellentétben,pl. a mai művészettel vagy a filozófiával),TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV64így van mihez mérni az elért eredményeket, nincsenekrivális iskolák, melyek állandóan megkérdőjeleznénekmindent.− A többi alkotó tevékenységgel ellentétben a tudományszámára az újdonság önmagában nem érték,így kevésbé van alávetve a divat hatásának is.− A tudomány egyfajta védettséget élvez, nincs kitévea mindennapi élet támasztotta igényeknek és a laikusokállandó kritikájának. A tudósok valamennyire elvannak szigetelve a világtól, nem úgy, mint a mérnökökvagy az orvosok, akiknek a legsürgetőbb problémákkalkell foglalkozniuk.− Az egyik legszigorúbb íratlan szabály szerint az elérteredményeket csak a tudományos közösség tagjaiítélhetik meg, nem lehet az államfőhöz vagy a nagyközönséghezfordulni.− A leendő tudósok olyan összefoglaló tankönyvekbőltanulnak, amelyek a kiforrott paradigmát közlik, erreépítve azonnal tovább lehet dolgozni. A művészek, afilozófusok, a teológusok viszont a régi mesterekettanulmányozzák, a sokféle irányzat közül kedvükreválaszthatnak követhetőt. A régiek műveit a tudománybannem őrzik meg olyan nagy megbecsüléssel,mint például a művészetben.− A tudomány ugyanakkor nem valamiféle cél felé halad,erről az eszméről úgy tűnik, hogy le kell mondanunk.(A darwinizmus állításai nem azért felháborítóaksokak számára, mert az ember a majomtól származik,hanem mert nincs benne végső cél.).A tudományfilozófia fontosabb irányzatai éstévedéseiA hatvanas évekig a tudományfilozófiában lényegébenkét irányzat volt: a Bécsi Kör által kezdeményezett logikaiempirista pozitivista és a Popper-féle irányzat.Bár sokban ellentétes nézeteket hirdettek, mégis mindkettőa tudományos megismerés elemzését a logikaifolyamatokra, az új ismeretek igazságértékének vizsgálatárakorlátozta, nem foglalkoztak a pszichológiai,szociológiai és történelmi vonatkozásokkal. A követendőideát és nem a követett gyakorlatot írták le.A logikai pozitivisták úgy gondolták, hogy a korábbitudósok különféle vallásos-ideológiai béklyók és elő­

ítéletek rabságában vergődve nem ismerték fel, vagyrosszul alkalmazták a helyes módszert, csak véletlenül,egy-egy zseninek köszönhetően találtak néhány igazság-morzsát.Szerintük az emberi megismerés történetekezdetben lassú, majd felgyorsuló, egymásra épülő,egyszerű mennyiségi folyamat. A korábbi elméletek akésőbbieknek az alapját képezik, majd azok speciálisesetévé válnak, és egy végső, a természet által egyértelműendefiniált igazság felé haladunk.A Popper-féle modell a megismerés esendőségét hangsúlyozta.Szerinte a tudományos megismerés kitüntettségea cáfolhatóságában rejlik. A tudomány útja a sejtésekés cáfolatok útján halad. Ez egy olyan folyamat,amelynél nem az ismeretek igaz volta, hanem csak hamisságaállapítható meg végérvényesen. Az elméleteknem az igazságok bővülő halmazai, hanem folyamatosátalakuláson mennek keresztül. A megcáfolt hipotézisekkihullanak, az egész folyamat végül is az igazságfelé konvergál egyre erőteljesebben. "Olyan helyzetbenvagyunk, mint egy rab, aki szűk börtönéből kitörveegy újabb, tágasabb börtönben találja magát."Valójában a tudomány fejlődése és működési módjaegész más, ha úgy tetszik "relativisztikus". Három állapototkell megkülönböztetnünk:− Paradigma előtti állapot (Az adott tudományterületnekmég nincs meg az alapelmélete, nincsenek elfogadotteszközei, vizsgálati módszerei, még nem határoztákmeg a vizsgálandó kérdések körét, több elmélet,hipotézis verseng egymással. Ma még a legtöbbtársadalomtudomány ilyen).− Az ún. "normál tudomány" ideje (Van egy elfogadottparadigma, megvannak a megoldandó kérdések, "játékszabályok",a kutatási eszközök, eljárások, a követendőminták. Ez a leggyakoribb állapot, a tudományilyenkor egyszerű rejtvényfejtés, nem új dolgokmegismerésére törekszik, hanem inkább azokata feladatokat próbálja megoldani, amelyekre az érvényesparadigma szerint van válasz. Ilyen volt példáula klasszikus mechanika, az euklideszi geometriakora).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV65− A tudományos forradalmak időszaka (A normál tudományművelése közben válságok alakulnak ki, azuralkodó paradigmában ellentmondások, túlbonyolódás,vagy más bajok lépnek fel. Megindul az új elméletekgyártása és vetélkedése, míg végül valamelyikátveszi a hivatalos paradigma helyét. Ilyen forradalmakegészen kicsiben is zajlanak, nem csak arelativitáselmélet, vagy a kvantummechanika.A régi, egyszerűbb szerkezetű társadalmakban a köznapitudásnak, a józan paraszti észnek sokkal nagyobbszerepe volt. A szakosodás révén viszont ma már jelentősa tapasztalatvesztés: még egyetlen civilizáció semértette kevésbé életfeltételeit, mint a miénk. Ma már azélet egyetlen lehetséges módja, ha vakon megbízunk aszakemberekben. A baj csak ott van, hogy egyre többszörderül ki, hogy a szakértők között is totális nézetkülönbségeklehetnek (pl. pártok tanácsadói). Egyregyakoribb reakció erre a tanácstalanságra, hogy az emberektartózkodnak a (politikai) véleménynyilvánítástól.Az információ szerepe az elmúlt századokbanBár az állatok (különösen a csoportokban élők) iskommunikálnak egymással, de igazából az emberi társadalomrajellemző a kommunikáció, így jogosan oszthatjukfel e szerint a történelmet öt időszakra.− Az első a beszéd forradalma, amellyel az ember áttudta adni a világról szerzett ismereteit.− A második az írás forradalma, amellyel az információtárolásfüggetlenné vált az emberi emlékezettől.− A harmadik a könyvnyomtatás forradalma, ami azinformációk tömeges terjesztését tette lehetővé.− A negyedik a távközlés forradalma, amely során a telekommunikációs,telefonos hálózatok világméretűeklettek, hatalmas távolságok hidalhatók át egyetlenpillanat alatt.− Az ötödik, pedig az elektronikus információfeldolgozás,a számítástechnika forradalma, amely során többekközött megjelenik az ember-gép párbeszéd, s azinformációtárolásnak és feldolgozásnak egészen újlehetőségei tárulnak fel.Az információnak az emberiség történetének több ezeréve alatt nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget,senki nem gondolta volna, hogy napjainkra dollármilliókkalmérhető ipari árucikké válik, amelyet korlátlanmennyiségben termelnek, és hogy az információ komolytudományos vizsgálódások tárgya lesz. Az információkkalvaló foglalkozás az üzleti szférára és a kor­

mányzati hivatalokra volt jellemző. Ezt a fajta munkáta társadalom unalmasnak, alacsonyabb rendűnek tekintette,azokat, akik ezt végezték, lenézték, a különböző|mechanikus számológépeket és egyéb irodai berendezéseketsem becsülték többre, mint a légféket vagy aszárazelemet, feltalálóikat |sem tartjuk számon. A 20.század elején még semmi jele nem volt annak, hogynéhány évtized alatt egy új társadalmi forma, az információstársadalom fog kialakulni. Az információtechnikafejlődése és beépülése a társadalomba példa nélkülisebességgel történik. Míg a legfontosabb ipari berendezések,gépek felfedezéséhez kb. 250 évre voltszükség, addig például a számítástechnika területén 40év alatt hasonló vagy még nagyobb nagyságrendű fejlődésment végbe.Ugyanilyen arány, legalább öt-hatszoros sebességnövekedésfigyelhető meg az új |technika elterjedéséhezszükséges időtartam terén is. A rendkívül gyors fejlődésszinte megjósolhatatlanná teszi a változások irányát,és gyakran megalapozatlan feltételezésekhez vezet.Mindenesetre valószínű, hogy a jövő társadalmánakalapja, a fejlődés mögött álló hajtóerő az információsjavak termelése lesz, és nem az anyagiaké.Információs társadalomMinden kornak megvan a maga állandó jelzője: a "hitkorszaka", az "ész korszaka", a "felfedezések kora"stb. A XX. század az "információ korszaka" nevet kapta.Az információs társadalom 1956-57-ben vette kezdetét,ekkor történt, hogy a műszaki, vezetői és adminisztrációsdolgozók száma meghaladta a fizikai dolgozókétaz USA-ban. Ekkor hozták létre az Atlantióceánalatt a telefonösszeköttetést, 1957-ben lőtték felaz első szputnyikot az oroszok. A Harvard Egyetemszociológusa, Daniel Bell akkor jobb híján posztindusztriálistársadalomnak nevezte el a jövő társadalmát,ahol a szolgáltatás lesz a vezető gazdasági ág.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV66Ma már tudjuk, hogy egy információs társadalom alakulki, a hagyományos szolgáltatásban az amerikaimunkaerőnek csak egytizede dolgozik, viszont 60%fölött van a programozó, tanár, tisztviselő, könyvelő, |újságíró, tőzsdeügynök, menedzser, tudományos kutató,jogász és technikus munkakört betöltők számaránya.Az agrártársadalom fő jellemzője az ember és a természetkapcsolata, az iparinál az ember és a mesterségestermészet, az információsban az ember és ember közöttiviszony.− A mezőgazdaság korában a tudás iránya a múltbamutatott (az elmúlt generációk tapasztalatai alapjándolgoztak),− Az ipari társadalom jelen irányultságú (elsősorban alegfrissebb felfedezéseket, tudásbeli eredményekethasznosították),− Az információs társadalom a jövő felé irányul (megkell próbálni a jövő fejlődési irányait kitalálni, a felismerttrendekből ismereteket meríthetünk a jelenszámára is).Az iparhoz hasonlóan ma már tömegtermeléssel állítjákelő az információkat, mely ismeretanyag a gazdaságmotorjává válik. Az ismeretekre nem vonatkozik amegmaradás elve (ellentétben az anyaggal és az energiával),viszont fokozottan érvényes rá a szinergia (azegész rendszer több, mint az alkotórészek összessége).Az információs társadalomban két ellentétes folyamatzajlik.− Egyrészt az új technikák lehetővé teszik, hogy a központihatalom és a hierarchikus osztályok helyébeegy sokközpontú, horizontálisan szervezett és egymástkiegészítő önkéntes közösségekből álló társadalomlépjen.− Másrészt viszont azok, akiknek lehetőségük van akommunikációs csatornák szelepeinek nyitására észárására, soha nem látott hatalom birtokába jutnak.Az adatbázisok 70%-a az USA-ban, 85%-a az északiféltekén vannak. A munkaállomások 80%-át négynagyvállalat forgalmazza. Az adatbázisok 90%-át ötszolgáltató vállalat tartja a kezében.A könyv- és folyóirat-kiadás is egyre inkább nagy világcégekkezébe kerül. A számítógépes adatbankokmegteremtik a lehetőségét a társadalom egyes tagjai,illetve a tudomány és a gazdaság egyes részterületeifeletti totális felügyeletnek. Ezt a tendenciát a jelenlegijogi eszközökkel nem lehet megállítani. Másik jelentősproblémája az információs társadalomnak, hogy azemberek jó része nem tud elég gyorsan alkalmazkodni

a társadalmi és technikai átalakulásokhoz, így egy újelitréteg jön létre azokból, akik rugalmasabban képesekreagálni a változásokra.Az információs forradalom hatása az emberreKorunk jellemző embertípusa a "homo informationicus",az állandó tájékozódásra kényszerített ember.Míg a pedagógia az ember szellemi építésével foglalkozik,addig az informatika a szellemi átépítés tudománya.Az információkat az emberek részben személyiségükszellemi átépítésére, részben élvezeti cikként való fogyasztásrahasználják. A fogyasztó típusú emberekkela közléstudomány (tömegkommunikáció), az önmagukatépítő és a fogyasztás mellett információkat termelőemberekkel az informatika foglalkozik.Az információ életünk legnagyobb erejű, állandóanható stressz sorozata. Az igazi információ (amely valamiújat közöl) zavart kelt bennünk, arra kényszerít,hogy zavarunkat tudatunk magasabb fokú átrendezésévelmegszüntessük. Egy olyan elemi emberi szükségletrőlvan szó, amely nélkül tartósan nem érezhetjükjól magunkat. Selye szerint az egyéniség csak a stresszhevében képes tökéletesen kiformálódni. Még inkábbigaz, hogy az ember személyisége, szellemi világacsak az információ-áradat sodrában fejlődhet ki igazán.Minden információközlés szellemi magányunk feloldásaés ugyanakkor megerősítése; a másik ember tudásábanvaló részesedés és a tőle való különbözés drámaifolyamata zajlik minden célbaérő információ közlésesorán. A kultúra és a műveltség tulajdonképpen nemmás, mint az új és új információkkal elborított emberállandó küzdelme integritásának, értelmi, érzelmi, akaratiegységének megteremtéséért, fenntartásáért.Az információ nemcsak teremti, hanem rombolja is azegyéniséget, és ezáltal újrateremtésre kényszeríti: ez,pedig nagyon fájdalmas folyamat. Mégis, akikben él amegismerés, alkotás iránti szenvedély, soha nem érzikbüntetésnek ezt a küzdelmet. A szakemberek két csoportraoszthatók:− az egyikre az jellemző, hogy tudatában van az információkjelentőségének,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV67− a másik kategória érzéketlen az információ iránt, aligvesz tudomást még szűkebb szakmája újabb eredményeirőlis, nem igyekszik kapcsolatokat keresni a tájékozódásilehetőségekkel .Az információtól való félelem legalább olyan fontosrésze az információs válságnak, mint a közlésáradat.Freidrich Heer szerint: "... az emberek nem akarnak tudomásulvenni bizonyos tényeket, aggodalom fogja előket az információtól, nem akarják vállalni az igazsággalvaló szembenézést".A rohamos anyagi és technikai fejlődés mögött a tudataggasztóan lemaradt. Richard Saul Wurman azt írja az"Information anxiety" című könyvében, hogy amit átélünk,az nem információ-, hanem adatrobbanás. Azadatok sem tisztánlátást, sem tudást nem adnak, valójábanaz "access to excess" jelenségéről van szó, olyanértéktelen és felesleges információkhoz való hozzáférésről,amelyeket az emberek úgysem tudnak felhasználni.Az érzékszerveinket másodpercenként több mint tízmillióbit információ éri, az agyunk viszont csak 15-20bitet dolgoz fel belőlük, de ez a néhány bit is sokezerválasztást és döntést tesz lehetővé minden pillanatban.Ezeknek a fontos információknak a kiszűrése az idegrendszerlegnagyobb teljesítménye, az ehhez szükségesképesség millió évek alatt fejlődött ki bennünk. A sajátmagunk termelte információkkal szemben egyelőremég védtelenek vagyunk. A túl sok információ károshatását az idegrendszerre, a gondolkodásra, a társadalmiérintkezésre a pszichológusok, pedagógusok, szociológusokvizsgálják.Az információrobbanás hatása a tudományokraMíg a világ népessége kb. 40-50 évenként duplázódikmeg, addig a tudomány valamennyi jellemzőjére vonatkozóan(a tudósok, a publikációk, a szakfolyóiratok,a felfedezések száma, a tudományra fordított pénzmennyisége stb.) a megkettőződés ideje 10-20 évnekadódik. Ez a tendencia több száz éve, igen nagy pontossággalérvényes. Azt is mondhatjuk, hogy a tudománysokkal szabályosabban fejlődik, mint a civilizációnkbármely más mérhető jellemzője. Ha ez a tendenciafolytatódik, akkor néhány évtized múlva 1 mil­

lió folyóirat lesz, és a Föld minden lakója a tudománnyalfog foglalkozni.Nyilvánvaló, hogy a közeli jövőben korlátozni kellmajd a kutatási területeket, ez persze azzal a veszéllyeljár, hogy fontos felfedezésekről eleve lemondunk. Mára jelenlegi információtömegben való eligazodás is súlyosproblémákat vet fel, és erre a feladatra a korszerűinformációkereső eszközök egyike sem jelent véglegesmegoldást. Az egyre szűkebb területre való specializálódásis csak ideiglenes előnyökkel jár.Gyakran egyszerűbb és olcsóbb megismételni egy kísérletet,vagy bizonyítást, vagy laboratóriumi vizsgálatot,mint kikeresni mások eredményeit. A nem ellenőrzöttés szervezett információ már nem erőforrás, sőt ellenséggéválik.Közismert megállapítás, hogy ma már minden felfedezéstkétszer tesznek meg: először, amikor megtörténika közzététele, s másodszor, amikor ezt a rég kiadottközleményt felfedezik az illetékes szakemberek. Természetesenez a jelenség nemcsak a jelenlegi helyzetrejellemző, az elmúlt évszázadokban éppen a gyors kommunikációseszközök hiánya vezetett a párhuzamoskutatásokhoz.A tudományos folyóiratok és könyvek megjelenésénekátfutási ideje gyakran még ma is olyan hosszú (1-1.5év), hogy a bennük közölt információ megjelenésekormár sokat veszít értékéből.A gyorsuló fejlődéssel, egyre gyorsabb erkölcsi kopásjár együtt. Felmérések szerint, a tudományos közleményekiránti érdeklődés két év után rohamosan csökken,és több területen a 10 évnél régebbi publikáció elavultnaktekinthető.Információs válságok a következő évtizedekbenEgyelőre semmi jele annak, hogy az információk termelésénekjelenlegi növekedési üteme a közeli jövőbencsökkenne.A New York Times egy heti számai több információttartalmaznak, mint amennyivel egy 17. századi angolátlagember egész életében találkozott. Allen Kent amerikaiprofesszor szerint a világon minden percben 2000könyv, újság, jelentés és egyéb dokumentum jelenikmeg. A műholdak olyan sebességgel ontják a FöldrőlTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV68készült fényképfelvételeket, hogy a földi kiértékelőkcsak elenyésző töredéküket tudják feldolgozni.Első ízben folytatunk olyan gazdálkodást, amelyneklegfontosabb erőforrása nemcsak megújítható, de önmagáttápláló. Nem az a probléma, hogy elfogy, hanemaz, hogy belefulladunk.A katasztrófa elkerüléséhez olyan eszközökre vanszükség, amelyek képesek ezen adattömeg gyors értelmezésére,és már egy előzetes feldolgozás után, személyreszabottan juttatják el az információt az emberekhez.Emellett előbb-utóbb korlátozásokat kell majdbevezetni arra vonatkozóan, hogy ki, s milyen feltételekmellett juttathat információkat a kommunikációscsatornákba.A nyomtatott információhordozók növekvő előállításiés terjesztési költségei, a megfelelő olvasókör megtalálásánaknehézségei arra kényszerítik a kiadókat, hogyaz elektronikus publikálás felé forduljanak.Az információk terjesztése digitális formában perszeújabb problémákat vet fel:− hogyan lehet például megakadályozni az illegálismásolást (amely rendkívül olcsó és semmilyen minőségvesztésselnem jár), vagy− hogyan biztosítható az információ tartalmának ésesetleg formájának megváltoztathatatlansága (azelektronikus információn végzett változtatásokugyanis észrevehetetlenek).Az olcsó és egyre könnyebben elérhető elektronikuspublikációs lehetőségek ráadásul az információk továbbifelelőtlen termelésére csábítanak, és megkerülikazokat a szűrőket, amelyek a hagyományos kommunikációscsatornákban az évszázadok során kialakultak.Alan Blacteky az amerikai MCNC CONCERT hálózatalelnöke megdöbbentő becslést tett közzé: a világonmegjelentetett információk 90%-a már most is digitális.Az új kommunikációs eszközökre való áttérés továbbnöveli a szakadékot a fejlett országok és a harmadikvilág, ill. az egyes társadalmak szakmai elitje és az iskolázatlanabb,szegényebb rétegek között.Ahhoz, hogy a szédületes tempóban fejlődő technikane váljon a fejlődés gátjává, olyan eszközökre leszszükség, amelyek képesek alkalmazkodni a felhasználójukszemélyiségéhez, technikai ismereteihez és infor­

mációs igényeihez. Addig is, amíg ezek tömegesennem állnak rendelkezésre, az egyetlen lehetséges megoldás,hogy tudatosítjuk az informálódni tudás fontosságát,beépítjük az információhasználat oktatását a különbözőképzési formákba.Információs válság és az intelligens gépekKezdetben úgy látszott, hogy az információrobbanáskövetkeztében előálló válságot megoldják az új, gyorselektronikus eszközök (a számítástechnika és a távközlésgépei), s a nem túl távoli jövőben bárki bármilyenadathoz azonnal hozzáférhet majd.Aztán kiderült, hogy az információk mennyiségénekrobbanásszerű növekedését az információtárolók számánakrobbanása követi.Most már a sokféle információforrás, adatbázis közöttieligazodás okoz gondot. Ha sikerül a megfelelő forrástmegtalálni, a korszerű számítógépek és hírközlő csatornákgyakran olyan tömegű adattal öntik nyakon afelhasználót, amellyel az ember nem tud mit kezdeniEzeken a problémákon elsősorban nem az eszközökteljesítményének növelésével lehet segíteni, hanem amesterséges intelligencia és a képi információ arányánakemelésével az információszolgáltatásban.A mesterséges intelligencia kérdésének történetét anagy remények, és a nagy csalódások sorozata jellemzi:− egyrészt jó üzleti fogásnak bizonyult ezzel a címkéveleladni számítógépes rendszereket elsősorban akormányzatoknak és a hadiiparnak (a kezdeti sikerekláttán egyes szoftvergyártó cégek vezetői többszörmeggondolatlan jóslatokat tettek),− másrészt, amikor sikerült kifejezetten emberi tevékenységeketszámítógépesíteni (logikai játékok, művészitevékenységek, pszichoanalízis stb.), akkor aszkeptikusok kijelentették, hogy ezek csak ügyes szimulációk,semmi közük az intelligenciához, csupánaz őket használó emberek visznek értelmet a dologba.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV69A mesterséges intelligencia kutatásának eddigi leghasználhatóbberedményei a szakértői rendszerek, melyekegy szabályrendszer alapján, megfelelő (nem mindigformális logikai) szabályok felhasználásával képesekegy adott szakterületen tanácsokat adni az embernek,segíteni a döntésekben. A szakértői rendszereknekfontos szerepe lesz a közeli jövőben az információforrásokközötti eligazodásban, a különböző adatbázisokhasználatának megkönnyítésében.A mesterséges intelligencia másik területe, az emberinyelv gépi megértése és fordítása, mely− egyszerűbbé teheti a számítógépek használatát azemberek számára, és− megoldhatja a többnyelvű kommunikáció problémáit.Mindkét alkalmazási terület megtalálható az információszolgáltatásban,de az eddigi, kísérleti jellegű eredményekmég nem meggyőzőek. Ha viszont egyszertényleg megjelenik majd az értelem valamelyik mesterségesrendszerben, akkor előfordulhat, hogy azannyira különbözni fog az emberi gondolkodástól,hogy nem tudunk majd vele kapcsolatot teremteni, ésakkor végleg elvesztjük az információk feletti uralmunkat.Tudományos kommunikációFrancis Crick Nobel-díjas tudós mondta: "A tudománylényege a kommunikáció". A kutatók az idők soránösszegyűlt ismeretek elsajátításával kezdik tevékenységüket,s aktív munkájuk során is meghatározó szerepevan a szakmabeli társaikkal való kapcsolattartásnak(a másoktól megszerzett tudás inspirálóan hat a gondolkodásraés megelőzi a párhuzamos kutatásokat).Sokáig a tudományos kommunikáció személyes találkozásokon,levelezéseken |alapult. Azután megjelenteka könyvek, majd a 17. század közepétől a folyóiratokés egyéb formális csatornák.Az új tudományos információk nagy része (60-80 %)jelenleg is az informális csatornákon terjed egy viszonylagszűk csoporton belül (közvetlen párbeszéd,intézmények, kiállítások látogatása, felszólalások, előadások,konferenciák és a szünetekben folytatott beszélgetések,levelezés, vázlatos kézirat körözése, előnyomatok,beszámolók, belső kiadványok).Az itt megjelenő információk részben még előzeteseredmények, ellenőrizetlen hipotézisek, formába nemöntött elméletek, de a kutatás élvonalában dolgozóknakelsősorban ezekre a nem publikált, új ismeretekre

van szükségük (a leghíresebb szakembereket látni alegritkábban a könyvtárakban).Egy adott szakterületen belül általában több ún. "láthatatlanegyetem" vagy "láthatatlan közösség" alakul ki,gyakran egy-egy neves tudós köré szerveződve, melynektagjai, bár szétszórva dolgoznak a világban, mégismeglehetős rendszerességgel tartják egymással a kapcsolatot.(Az ilyen, néhány száz vagy néhány ezer fősközösségek kialakulását, a számítógépes hálózatokonfolyó elektronikus konferenciák megjelenése továbberősíti.)Az informális szakasz, a kutatás kezdetétől számítvaáltalában kb. 2-3 évig tart, majd az eredmények bekerülnekaz ellenőrzött, ún. formális kommunikációs csatornákba.A téma vagy egyes részei lezárásakor kutatási jelentéskészül, amelyben a kutatócsoport beszámol az eredményekrőlaz intézmény vezetőségének, vagy a kutatástfinanszirozó intézménynek.− Ha a kutatás tárgya indokolja, akkor szabadalmi bejelentésis készül, s elfogadása esetén szabadalmi leíráslesz belőle.− Ha a kutató tudományos fokozatot akar elérni, akkoraz eredményeket disszertáció formájában teszi közzé.− Az új ismeretek több folyóiratcikkben is megjelenhetnek,és esetleg könyv is készül belőlük.Ezek a formális dokumentumok már többszöri ellenőrzésen,lektoráláson, javításokon mentek keresztül, általábannyomtatásban jelennek meg, s többnyire jól dokumentáltak,visszakereshetők, feldolgozzák őket amásodlagos dokumentumokban.A folyóiratban való publikálás nem a kommunikációmiatt fontos, hanem hogy a kutató jelezze létezését atársainak és elsőbbségét egy adott felfedezésre (a publikálásellenére a fontos felfedezések nem kerültek be atudományos vérkeringésbe, ha egy ismeretlen, rendszertelenülmegjelenő folyóiratban jelentek meg, esetlegvalamilyen ritkább nyelven).A tudományos folyóirat másodlagos célja a közös tudásrendezése és fenntartása. A formális csatornákat elvilegbárki használhatja, a nem formálisak csak szűkkör számára elérhetők.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVEzt a helyzetet a számítógépes kommunikáció megjelenésealapvetően megváltoztathatja, a hálózatokon folyóelektronikus levelezések sokkal demokratikusabbalapokon szerveződnek (neves szakemberek mellettegyetemi hallgatók is egyenrangú félként vesznek bennükrészt), az egyre nagyobb számban megjelenőelektronikus folyóiratoknál viszont még most alakulnakazok a megoldások, melyekkel a kellő ellenőrzéstbiztosítani lehet, meg lehet akadályozni az értékteleninformációk elszaporodását.Szakirodalmak a 20. század végénÚgy tűnik, hogy korunk szakirodalmának legfontosabbjellemzője a mérete és gyors növekedése (legalábbiserről írnak a legtöbbet).Valójában amióta a tudomány kialakult, mindig is hasonlóvolt a helyzet. Minden korban minden kutató elmondhatta,hogy az addig élt összes tudós 90 százalékakortársa, és jogosan érezhette úgy, hogy belefullad aszakirodalom tengerébe.Most állt viszont először elő olyan helyzet, hogy apublikációk számának exponenciális növekedése többobjektív ok miatt sem tarthat már hosszú ideig. Az évikb. 60 millió oldalnyi (40-50 ezer tudományos folyóirat,200 ezer szakkönyv) publikált szakirodalom megközelítiazt a határt, amelynél sokkal többet a jelenlegimegoldásokkal sem megjelentetni, sem feldolgozni, éselolvasni sem lehet.Paradox módon az egyre kifinomultabb módszerekkeldolgozó szakirodalmi tájékoztatás a sokféle mutatóval,bibliográfiával, referátummal, katalógussal maga is jelentősentovább növeli a nyomtatott információk tömegét.A mennyiségi növekedéshez minőségi romlás járul,sok olyan cikk is megjelenik, amelyet senki nem olvasel. A könyvtárak statisztikája azt mutatja, hogy a könyveknekés folyóiratoknak alig a tizedrészét használjaaz olvasók több mint 80 százaléka.A szerzők ugyanazt az információt különböző vagyugyanolyan csomagolásban többször is eladják. Újabbana kongresszusok összes előadását válogatás nélkülkiadják, így sokszor teljesen értéktelen anyagok látnaknyomdafestéket.70

Miután a kutatók értékét a megjelent publikációk számábanmérik és a tudományos fokozatokhoz is elengedhetetlenek,ezért kialakult egy gyakorlat, amit angolul"publish or perish"-nek ("publikálj vagy elpusztulsz")neveznek. Ráadásul a tudományok gyorsulófejlődésével a szakirodalom gyors elavulása jár együtt.A legdinamikusabb tudományágakban a publikációk 5-10 év alatt többnyire teljesen elértéktelenednek. A kiadóitevékenységet a tudós társaságok egyre kevésbéképesek ellátni, pénzügyi lehetőségeik nem elegendőeka publikálási igények kielégítésére.Emiatt a tudományos kiadványok előállítását egyre inkábbnagy kereskedelmi cégek veszik át. Ezek egy-egyterületen monopolhelyzetet tudnak elérni, és akadálytalanultudják az árakat emelni, míg a szerzők minimálishonoráriummal is beérik azért, hogy megelőzzék ariválisaikat.A szakirodalom ára jelenleg nyugaton évi 10-15 %-kalnövekszik (magasan az ottani inflációs érték felett), avolt szocialista országok folyóirat- és könyvárai az átalakulásután több száz százalékkal ugrottak meg.További problémák forrása, hogy a szakosodás és integrálódáskövetkeztében a cikkek több mint 80 %-aösszetett témájú. A nyelvi gondok is hatványozottan jelentkeznek,míg korábban a tudomány nyelve a latinvolt, ma 65 nyelven jelennek meg folyóiratok. Az angolnyelvű szakirodalom mennyisége 50 % alá esett asok fejlődő ország bekapcsolódása következtében,egyre fontosabb lesz a japán és a kínai. Megértésiproblémákat okoz a szaknyelvek specializálódása is (akémia nyelvét lassan már csak a kémikusok értik).Szakirodalom osztályozásaA szakirodalmat elsődleges (új információkat közlő) ésmásodlagos (az elsődleges dokumentációkat feldolgozó)kategóriákra szokás osztani. Az első csoportba többekközött a következők tartoznak− jegyzőkönyvek, statisztikai felmérések,− műszaki leírások, prospektusok,− kutatási jelentések, vállalati-szervezeti kiadványok,− -konferenciaanyagok,− folyóiratok és egyéb periodikák,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− disszertációk, értekezések,71− szabványok, szabadalmak,− térképek, audiovizuális anyagok,A második csoportba sorolt publikációk a primer dokumentumok,ill. az azokban közölt információk feldolgozásával,rendszerezésével készülnek:− szakkönyvek, kézikönyvek, tankönyvek,− enciklopédiák, lexikonok,− szótárak, értelmező szótárak,− szakfordítások,− tömörítvények, összefoglaló (review) cikkek,− referátumok, annotációk,− bibliográfiák, katalógusok, gyorsindexek.Egyre több olyan kiadvány jelenik meg, amelyik egyharmadik kategóriába sorolható: pl. folyóiratok éskönyvek címjegyzéke,− a bibliográfiák bibliográfiája, számítógépes szakirodalmiadatbázisok katalógusa stb.Természetesen a fenti csoportosítás eléggé mesterséges:sok folyóirat közöl elsődleges és másodlagos irodalmategyaránt, egyes kutatási jelentések a téma nagyonalapos bibliográfiáját is tartalmazhatják, a tankönyvekbenmegjelenhetnek korábban nem közölt adatok,elméletek.A legfontosabb tudományos információk a kutatási jelentésekbenés az értekezésekben találhatók. Olyanrészleteket tartalmaznak kísérletek, készülékek leírása,negatív eredmények), amelyek a folyóiratcikkekbenem kerülnek bele, de ezekhez a legnehezebb hozzájutni.A nyilvános jelentéseket és a disszertációkat különaz erre szakosodott intézmények gyűjtik, s fénymásolvavagy mikrofilmen szolgáltatják őket. A már ellenőrzött,rendszerezett ismeretek legjobb forrásai akézikönyvek és a szaklexikonok. A legfrissebb információkata hírlevelekben és a gyorsindexekben találjuk,közülük ráadásul egyre több jelenik meg számítógépesformában.

Szakirodalom feldolgozásaA szakirodalom megjelenése után könyvtárakba és dokumentációsintézményekbe kerül, ahol rendszerezik,feldolgozzák és szolgáltatják a publikációkat. Az elsőlépés a begyűjtendő és feldolgozandó dokumentumokkiválasztása. A legtöbb intézmény egyes témákra, dokumentumtípusokraés/vagy országokra, nyelvekreszakosodik. Ezen belül igyekszik a legfontosabb anyagokatkiválasztani (a világon működő kb. 3400 kivonatolószolgálat becslések szerint a szakirodalomnak,csak a felét dolgozza fel).A publikáció előállításához szükséges idő és szellemimunka összemérhető a feldolgozásához (kijelölés,címleírás, szakozás, revízió, szerkesztés, kivonatolás,fordítás, indexelés) felhasznált idővel és munkával. Adokumentációs szolgáltatások költségei világviszonylatbantöbb százmillió dollárt tesznek ki.Az UNESCO több szervezetet tart fenn a tudományostájékoztatás koordinálására:− IFLA (International Federation of Library Associations),− FID (Fédération Internationale de laDocumentation),− UNISIST (United Nations Information System forScience and Technology).− De az egyetlen, egységes világméretű dokumentációsközpont terve - bár többször felvetődött és sokelőnye lenne - valószínűleg nem fog megvalósulni. Afeldolgozási tevékenységek két fő csoportra oszthatók:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV72− Az analitikus feltárás során a dokumentumok jellemzőjegyeinek kiemelése és rögzítése történik (katalóguscédulán,mágneslemezen), így előáll a dokumentummodellje. Ezekből készülnek a katalógusok, bibliográfiák,gyorsindexek, referátumok, s ezek alapjánel tudjuk dönteni, hogy egy adott feladathoz alkalmas-ea dokumentum, illetve elő tudjuk keresni apublikációk tengeréből. A könyvtáros a modell elkészítéséhezelsősorban makroanalízist végez, formaijegyeket vesz figyelembe. A dokumentarista viszonttartalmi mikroanalízist készít, minden új és értékesinformációt megpróbál feltárni, amely a dokumentumbantalálható. A szakirodalmi tájékoztatás egymenetrend nélküli vasúthoz hasonló, a dokumentációsintézetek elküldik az információt, de nem érdekliőket, hogy hová jut el, "összeütközik-e" más szerelvénnyel,nem "romlik-e" meg útközben, milyen hasonló"rakományok" vannak úton.− A szintetikus feldolgozás során egy-egy konkrét feladathoz(új kutatás indítása, vezetők tájékoztatása)kell összegyűjteni a legfontosabb szakirodalomösszefoglaló szintézisét. Ide tartoznak a tömörítvények,a témafigyelő szolgáltatások, az irodalomkutatás,az elemző tanulmányok készítése. Ilyen szintetikusfeldolgozáshoz nemcsak a szakirodalmat és akülföldi szaknyelvet kell alaposan ismerni, hanem azadott témát is. Az ilyen típusú feladatokat egyregyakrabban ún. "information officer" (információsszakember) végzi, akinek kizárólagos feladata, hogya másodlagos információforrásokat figyelemmel kísérvefelhívja munkatársai figyelmét az új, számukrafontos szakirodalomra, személyre szabott tájékoztatástnyújtson.Így a kutatók már elolvasott, lefordított, értékelt ésrészben feldolgozott "félkész terméket" kapnak. A jövőbena mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépesprogramok is átvehetik majd részben ezt afeladatot.Bibliográfia kialakulásaAz ember még alig tudott írni, s máris létrehozta azírott dokumentumok gyűjtésére szolgáló intézményt, akönyvtárt. A könyvtárosnak valószínűleg már Asszurbanipalkönyvtárában feladatai közé tartozott a tanácsadás,a tudományos tájékoztatás. A könyvtár állományátbemutató lista, a katalógus is rövidesen megjelent.Ezekből fejlődött ki sok évszázaddal később a bibliográfiaműfaja. Míg a katalógus csak a könyvtár állományátsorolja fel, addig a bibliográfiát lelőhelytől függetlenülállítják össze.Az első bibliográfiák jóval Gutenberg előtt jelentekmeg. Beda 731-ben írott művéhez a "Historia Ecclesiastica"-hozmár igazán alapos bibliográfiát is mellékelt.Konrad Gesner 1546-55 között kiadott "BibliothecaUniversalis" című gyűjteménye 1300 fólialapon 12000 címet tartalmaz, az akkori világ teljes irodalmát,szerzői és tárgyi elrendezésben. Még a múlt századbanis tudtak átfogó bibliográfiákat kiadni. Ilyen volt a"Catalogue of Scientific Papers" (Royal Society of

London 1851-1925), amely 19 kötetben tartalmazta a19. század szakirodalmát. Hasonló kezdeményezésvolt a világ 20. századi szakirodalmára a "The InternationalCatalogue of Scientific Literature", de a szerkesztőinekcsak 1914-ig sikerült eljutniuk.Bár a "bibliográfia" szó könyvek listáját jelenti, a gyakorlatbana bibliográfiák mindenféle dokumentumtípusttartalmazhatnak. Vannak témára, korra, nyelvre,országra specializált bibliográfiák („a World Bibliographyof Bibliographies" 1966-os kiadása 177 187 bibliográfiátsorol fel, 15 829 témában). A dokumentumoklistája lehet idő, cím, szerző vagy téma szerint rendezve,vagy ezek kombinációi szerint. A bibliográfiákmegjelenhetnek önálló könyvekként, évkönyvekként,folyóiratokban vagy cikkek és könyvek mellékleteként.A bibliográfiák általában jelentős időhátránybanvannak az eredeti publikációkhoz képest, sokkal aktuálisabbaka referáló folyóiratok és az indexek.Szakirodalom túltengésének jelenségeAz, hogy a tudomány ilyen modern, hogy a tudományosismeretek az emlékezet által befogható időtartománybanhelyezkednek el, minden korban érvényesvolt, a tudósok mindig úgy érezték, hogy nem tudnakmegbirkózni a szakirodalom mennyiségével, hogy tudományosforradalom részesei. A 19. században az angolCharles Babbage és az amerikai Nathaniel Bowditchmár arról panaszkodott, hogy a társadalom nemvesz tudomást az új tudományos korszakról. SirHumphrey Davy a könyveket olvasás után egyszerűeneldobta, azon az alapon, hogy senkinek sincs idejeugyanazt a művet kétszer elolvasni.Barnaby Rich 1613-ban ezt írta: "Ennek a kornakegyik rákfenéje a könyvek elburjánzása. Annyira megfeksziez már az ember gyomrát, hogy képtelen megemészteniazt a sok haszontalanságot, amit napról-napraa világra kotlanak." Sajátos módon, ez a felismerésnem gátolta abban, hogy 26 könyvet írjon (5 regény, 5katonai mű, 7 útijelentés Írországról, 6 értekezés az erkölcsről,3 pamflet). Az újabb vizsgálatok is igazoljákezt a jelenséget: az információ túltengésére panaszkodószerzők rendszerint az átlagon felül publikálnak.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV73Jelentés jelentéseAz információ fogalmának, mértékegységének meghatározásánálés következésképpen hatékony kezelésénéla legnagyobb problémát a "jelentés" fogalma okozza.A mesterséges intelligencia kutatóinak is rá kellett jönniük,hogy a nem formalizált nyelveknél a szövegmegértése egy valószínűségi folyamat, a jelentés nincsegyértelműen kódolva a szavakban. Még inkább azadó és a vevő együttműködésére van szükség a művészetek"nyelvének" vagy az érzelmek kifejeződésénekmegértésére. Úgy tűnik, hogy az információ és a jelentés(az üzenet mennyiségi ill. minőségi jellemzője) akvantumelméletben előforduló konjugált változókhozhasonlítanak, minél többet tudunk meg az egyikről, annálinkább fel kell áldozni a másikat. Persze a túlzottanformalizált információ is megértési nehézségeket okoz,pl. az elemi részek matematikai elméletét már nem lehethagyományosan átélni.A jelentés meg nem értéséből vagy félreértéséből fakadóhibákat szemantikai zajnak nevezzük.A természetes nyelvek gépi fordításával, megértésévelkapcsolatban sok ilyen, gyakran humoros tévedés fordulelő, de a mindennapi emberi kommunikációt isnagymértékben zavarja ez a típusú zaj. Az, hogy ki mitért egy mondat vagy szöveg jelentésén, az illető előzetesismereteitől, gondolkodási sémáitól és a pillanatnyikörülményektől függ.A tudományos kommunikáció sikere vagy éppen sikertelenségenagymértékben azon is múlik, hogy mennyiresikerül ezeket a tényezőket egységesíteni. A moderntudomány ereje és folyamatos fejlődése jórészt annakköszönhető, hogy az oktatás során minden új tudós-generációnagyjából ugyanazt az alapvető ismeretanyagotés gondolkodási sémakészletet sajátítja el, s a kommunikációsszituációk (konferenciák, folyóiratok, kutatásijelentések) erősen szabványosítottak.A jelenségek megismerésének módszereiValamennyi magasabb rendű élőlény idegrendszerében,agyában valahogyan leképezi, tükrözi a körülöttelevő világot, az abban előforduló, számára fontos jelenségeket.Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy életbentudjon maradni. Az ember tovább megy ennél, tudatosantörekszik a tudományos kutatás révén vala­

mennyi vizsgálható jelenség megismerésére. Arra vonatkozóan,hogy az embernél hogyan történik a dolgokmegismerése, a tudás gyűjtése, két, erősen különbözőelmélet van (valójában nyilván valahogyan a kettő keverékeérvényesül).− Az egyik szerint a tudás az információk szorgalmasgyűjtögetése és a közöttük levő kapcsolatok felismerésesorán alakul ki. Így jutunk el a megfigyelésektőla hipotéziseken keresztül az elméletekig és a tudásig,folyamatosan újabb és újabb adatokkal támogatvaezt a folyamatot.− A másik elképzelés szerint az "elme eszmékben gondolkodikés nem információkban". Ahhoz, hogy azadatok halmazából információkat tudjunk kihalászni,kell, hogy legyen valami elképzelésünk arról, hogymit keresünk. Minden tény csak egy válasz egy kérdésre,amit nem tudtunk volna feltenni anélkül azeszme nélkül, amely ráirányította a figyelmünket. Azinformációkra csak az elméletek illusztrálása miattvan szükség, de akár túl sok információnk van valamiről,akár túl kevés, mindenképpen olyan állításokatteszünk, amelyek a dologban nincsenek benne,csak mi vetítjük bele (hasonlóan az ún. Rorschachfélepszichológiai tesztekhez, ahol a vizsgált személynektintafoltokból kell valamilyen képet kialakítania).Egy régi, elavult eszme eléggé vonzó újabbelmélet hiányában képes magát az ellentmondó tényektömegével szemben is fenntartani.Ez történt a 18-19. században, amikor mindaddig próbáltákmenteni a múltból öröklött kémiai, geológiai,biológiai elméleteket, amíg meg nem születtek az újparadigmák helyettük, melyeket kezdetben gyakrancsak nagyon kevés tény támasztott alá.Ugyancsak az eszmék elsődlegességével magyarázhatóaz a jelenség, hogy ugyanazokból az információkbólkülönböző világnézetű emberek teljesen más következtetésekrejutnak.A fenti két megismerési elméletnek némileg a szintéziseaz ún. "kognitív sémák" elve, amely bonyolult, kuszahierarchiát alkotó gondolkodási sablonokat tételezfel az agyban, melyek a környezetből jövő információkhatására folytonosan megerősítést nyernek, vagy átszerveződnek,vagy éppen megerősítés hiányában elfelejtődnek.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV74Ezen elmélet szerint is csak azt vagyunk képesek látniés megérteni a világból, aminek észlelését sémáink lehetővéteszik. Eszerint a tudás nem más, mint kellőenelvonatkoztatott és magas szintű kognitív sémákösszessége, melyek előrejelzésre vagy tervszerű változásokelőidézésére alkalmasak.Az is lehet, hogy az agy egyszerre több (több száz?)különböző megoldást (sémák, logikai hálók, mintaillesztésstb.) alkalmaz.A megismerés csapdáiHa a tudás megszerzésének folyamatát, mint információkgyűjtésének sorozatát fogjuk fel, akkor a következő(természetesen a valóságban eléggé összefolyó)megismerési szakaszokat különböztethetjük meg:− véletlen észlelés (egyszeri jelenség alkalomszerű észlelése,nem szándékos tevékenység),− ismételt észlelés (hasonló jelenség ismétlődő észlelése,a jelenségek hasonlóságának és ismétlődésénekfelfedezése),− felismerés (ismételt észlelések összekapcsolódó sorozata,a jelenség szándékos kiváltására tett kísérletek),− megfigyelés (felismerések gyűjtése szándékos ésrendszeres észlelésekkel, kísérletekkel),− jártasság (többszörös, válogatott megfigyelések révénnyert ismeret),− vélemény (ok és okozat megismerése alapján kialakultelképzelés a jelenség magyarázatáról),− elmélet (a jelenség pontos meghatározása, osztályozásaés általánosítása különböző vélemények ütköztetéseután),− tudás (az elmélet tudatos megismerése és felhasználása).Van néhány olyan gondolkodásbeli csapda, amelybe amegismerés folyamán könnyen beleeshetünk.IdőcsapdaAz információ értéke időben változó. Előfordulhat,hogy mire elsajátítjuk az adott kérdés megismeréséheztartozó tudást, addigra az információ elveszti érvényességét(az utcán elhelyezett tábla, miszerint "A tetőn

dolgoznak", elolvasása hosszabb ideig tart, mint egytégla leesése).KomfortcsapdaAz ember hajlamos figyelmen kívül hagyni mindenolyan adatot, amely a benne kialakult egységes képetmegzavarná (a periódusos rendszer elemei a zárt elektronhéjkialakítására törekednek, ezért hajlamosak leadnivagy felvenni a szükséges számú elektront).Orientációs csapdaA felnőtt emberben kialakult megismerési technikákbefolyásolják, hogy milyen struktúrájú információkrafogékony az agya (az ásványok kristályosodásakor azelőször kialakult szerkezet a továbbiakban meghatározzaaz atomok elhelyezkedését, egy kialakult tanulásimód megváltoztatása a szilárd fázisú átkristályosodásnakfelel meg).A pongyolaság csapdájaNem megfelelő mélységű információt gyűjtünk a hiányzómozaikdarabok pótlásához, ilyenkor az ismeretünkegyenetlen lesz.A tetszetősség csapdájaHajlamosak vagyunk a tetszetős, frappáns vagy meghökkentőelméleteket fenntartás nélkül elfogadni (amatematikai információelmélet csak az információthordozó jelsorozat statisztikai valószínűségeit veszi figyelembe,mégis az egyszerűen kezelhető matematikaimegoldások miatt sok tudományág fenntartás nélkülátvette).Az optimális döntés akadályaiAz információ gyakran megköveteli, hogy döntsünkróla. Különösen sok és bonyolult döntési helyzettel találkoznaka vezető beosztásban levők (az a sikeres vezető,aki sorozatosan "jó" döntéseket hoz), de egy adottszakterülettel tudományos szinten foglalkozók is gyakrankerülnek választási lehetőségek elé. Gondolkodásisémáiktól függően vannak, akik ilyenkor a tényekbőlvaló racionális következtetés útján választanak, mígmások sokkal inkább a megérzéseikre hagyatkoznakdöntéseiknél. A döntési szituáció a következő dolgokbóltevődik össze:− a vizsgált probléma tényleges állapota,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− a róla rendelkezésre álló információk,75− hasonló problémákra vonatkozó ismereteink (algoritmusok,modellek),− az a cél, amit a döntéssel el akarunk érni (célfüggvény),− a választási lehetőségek.Az optimális döntést megnehezítő tényezők:− a szerzett információ torz,− nem ismerjük a választási lehetőségeket rosszak azelőzetes modelljeink,− nem ismerjük a célfüggvényt,− nem tudjuk kiszűrni a "zajt",− az emberi agy korlátozott logikai és feldolgozási képességei,− kritikus helyzetben az ember hajlamos rosszul dönteni.Bár az információ fogalmát szokták úgy meghatározni,hogy az egyik fő célja a döntéshozás bizonytalanságánakcsökkentése (Hogyan értelmezik az információ fogalmáta különböző tudományágak?), mégis a gyakorlatbanennek ellentmondó jelenségek is vannak:− Az egyének és szervezetek által összegyűjtött és továbbítottinformációk nagy részének kevés köze vana döntésekhez. (Az irreleváns információ gyűjtésénekoka, hogy nem tudják, mire is van szükségük,vagy egyszerűen túlbiztosítják magukat ez esetlegeshibás döntések előtt.)− Sok információt azután gyűjtenek össze és tesznekközzé, amikor a döntés már lényegében megszületett.(Korunkban a számítógépek segítségével a döntéshozókpillanatok alatt adatok tömegével tudjákmegtámogatni döntéseiket.)− Az összegyűjtött információk jelentős részét nem veszikfigyelembe annak a döntésnek a meghozatalánál,amelyhez igényelték. (Egyes felmérések szerintegy vezető a döntésekhez szükséges információ 5-10%-át kapja meg, és a megkapott információ 5-10 %-át használja csak fel.− Az arra vonatkozó panaszok, hogy egy szervezetnem rendelkezik a döntéshozáshoz elegendő információval,azzal egy időben jelentkeznek, hogy a

meglévő információkat figyelmen kívül hagyják.(Kialakult az a hit, hogy információval rendelkezniönmagában érték, s egy ember vagy egy szervezettöbb információval "jobbnak" számít. Az információbizonytalanságcsökkentő funkciója mellett vagy helyettszimbólummá válik.)Döntéstámogató és a szakértői rendszerekSok hagyományos és számítógépes módszer létezik,amellyel az információk feldolgozásában, csoportosításában,megjelenítésében jobb döntésekhez vezető megoldásokatalkalmazhatunk (ezeket sajnos nálunk mégalig használják). A különböző módszerek nagyon eltérőeszközökkel dolgoznak (egyszerű statisztika, valószínűségiés fuzzy algoritmusok, kommunikációs éscsoportpszichológiai módszerek, mesterséges intelligenciajegyeit mutató számítógépes rendszerek stb.),és igen különböző méretű és jellegű döntések segítésérealkalmasak. A számítógépes megoldásokat a következőtípusokba lehet sorolni:− MIS (management information systems): Olyan számítógépesprogramok, melyek alkalmasak különbözőforrásból származó adatok visszakeresésére, integrálására,kiválogatására, jelentések, beszámolókkészítésére. Jól strukturált, rutin jellegű döntésekmegalapozásához használhatók, gyakran operációkutatásimódszereket alkalmaznak.− DSS (decision support systems): Számítógépes, vezetőkszámára készült döntéstámogató rendszerek,melyek az adatok mellett modellekkel is dolgoznak,félig vagy egyáltalán nem strukturált problémákmegoldására is alkalmasak és eléggé rugalmasan átalakíthatók.− GDSS (group decision support systems): A DSS-hezhasonló, de több döntéshozó közös munkáját segítőrendszerek. Automatizálják a csoportos döntésektechnikai részét, a csoportviselkedés negatív vonásainak,a kommunikációs problémáknak a kiszűréséretörekszenek.− ES (expert systems): A szakértői rendszerek az alkalmazottmesterséges intelligencia egyik - jelenleg legnépszerűbbágát - jelentik. Legfejlettebb példányaikegy adott (meglehetősen szűk) területen képesek egyemberi szakértő teljesítményét elérni.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV76− Egy tudásbázisra alapozva, matematikai logikai ésheurisztikus szabályokat alkalmazva, esetleg némitanulási képességgel ellátva képesek bizonyos hipotézisekellenőrzésére, vagy ilyenek felállítására.− CC (computerconferencing): Vagy elektronikus levelezésvagy közvetlen számítógépes kapcsolat útjántörténő információcsere egy adott témában az érintettszemélyek részvételével. A megoldás előnye, hogymegszünteti a földrajzi és időkorlátokat, demokratikusabbáés kevésbé formálissá teszi a kommunikációt,ugyanakkor lehetőséget ad a vélemények pontosmegfogalmazására (Milyen számítógépes lehetőségekvannak az információk közötti eligazodásra?). Aszámítógépes kapcsolat mellett vagy helyett televízióstechnika is működhet, ez a "teleconferencing" (videokonferencia).Egyszerű döntési módszerekTöbb olyan módszer van, amellyel megkönnyíthetjük alegjobb döntés kiválasztását. Alternatívák közötti választásesetén például a következő eljárásokat alkalmazhatjuk:− végigmegyünk az alternatívákon és minden lehetségesszempont szerint pontozzuk őket egy előre definiáltskálán, majd e pontszámok összege alapján választjukki a legjobbat;− végigmegyünk minden szemponton és mindig azadott szempontból legjobb alternatíva kapja a legtöbbpontot, a többit ehhez viszonyítjuk, majd itt isazt választjuk, amelyik a legtöbb pontot kapta;− megvizsgálunk minden alternatívát, és amelyik nemelégít ki egy minimális feltételt valamelyik szempontszerint, azt kizárjuk a további összehasonlításokból;− az első olyan alternatívát választjuk, amelyik megfelelegy minimális feltételrendszernek (ez akkor használatos,ha túl sok alternatíva van).A viták típusaiA kommunikáció és a döntéseket előkészítő helyzeteksorán a következő vita-típusok fordulnak elő:− kooperatív jellegű viták (céljuk egy probléma megoldása,a felek minél pontosabb képet akarnak a hely­

zetről, azonos cél, egymás kölcsönös figyelembevétele,a nézetek fokozatos közeledése jellemző);− meggyőzésre irányuló viták (a másik fél nézeteinekmegváltoztatása a cél, a nézetek könnyen megmerevedhetnek,nem feltétlenül közelednek);− tájékozódó jellegű viták (a cél a másik nézeténekmegismerése, ismeretlen részletek tisztázása, a nézetekitt is megütköznek, de nem akarják legyőzni egymást);− demonstratív viták (a cél nem a másik nézeteinekmegváltoztatása, hanem a saját nézet nyilvános hangoztatása,a felek tisztában vannak vele, hogy a másikegy intézményesített nézetet képvisel, amit nemfog megváltoztatni);− közönségtoborzó viták (az elsődleges cél nem a másikfél, hanem a közönség megnyerése).A viták típusai keveredhetnek és egyszerre is jelen lehetnek,a különböző résztvevők ugyanazt a helyzetetmás-más szempontból láthatják.A vélemények megváltoztathatóságát meghatározótényezőkA vélemények alakíthatóságának mértékét irányuk, intenzitásuk,identifikációs szintjük, kognitív kötöttségükés szabadságfokuk sajátosságai határozzák meg.A szélsőséges véleményeket nagyobb intenzitássalszokták képviselni, és távolabb is vannak az ellentétesvéleményektől, mint a közbülsők, így sokkal nehezebbenváltoznak meg. A mai világban számos kérdésneknincs következménye (vagy nem látszik), amelyről véleménytmondunk (nem identifikálódnak), ígykönnyebben mondunk le róluk (sztereotipvélemények).Egyes vélemények szorosan kötődnek a kognitív struktúrákhoz,kiterjedt véleményudvaruk van, a személyiségünkrészévé válnak, és ezért ezek szintén nehezenváltoznak, mert jelentős átrendeződést igényelnének. Anem identifikált vélemények viszont mozaikszerűentöredezettek, nem épülnek szervesen a kognitív struktúrába.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV77A vélemények szabadságfoka, pedig azt a játékteretjelzi, amelyben az illető megváltoztathatja a véleményétanélkül, hogy személyes kapcsolatainak lényegesátszervezésére kényszerülne.A megismerés típusainak csoportosításaA kognitív pszichológia háromféle megismerést különböztetmeg:− hólabda típusú (a tudásunk egyenletesen, mindenirányban gyarapodik)− mozaik típusú (a tudásunk hiányzó mozaikdarabkáitpótoljuk ki)− relációs összefüggések feltárása (tudáshalmazok közöttiösszefüggések felismerése. A halmaz elemeinekmegtanulása helyett azok előállítási algoritmusát tanuljukmeg).ParadigmaA szó eredetileg bizonyításra vagy összehasonlításrahasznált mintapéldát jelentett, de manapság inkább egyadott korszakban és adott területen érvényes általános(tudományos) világképet értik alatta.A logika és az intuíció szerepeA kísérleti eredmények arra mutatnak, hogy mindennapigondolkodásunkban a szimbolikus logika nem játszikelsődleges szerepet. Lehet, hogy csak epifenoménja(másodlagos, kísérő jelensége) annak, ahogy aszámtalan analógia, speciális ismeret, információdarabközött valamilyen asszociációs mechanizmus segítségévelel tudunk igazodni.A tiszta racionalitáson, a formális logikán kívül az intuíciónaknevezett eszköz is rendelkezésünkre áll. Sema kognitív pszichológia, sem a mesterséges intelligenciasegítségével nem alakult még ki valami határozottkép arról, hogy az intuíció valamiféle speciális, igenmagas szintű kognitív séma, vagy általában a sémákműködési módja, vagy valami egész más mechanizmus,melynek a sémák csak epifenoménjai.Valószínűsíthető, hogy az intelligencia meghatározójavalami olyan képesség (intuíció), amellyel az észleltvilágból olyan információkat vonunk ki, melyek a későbbiszükségleteink szempontjából relevánsak lesznek.

Értelmünk tehát nem számítógépes programokhoz hasonlóanműködik, hanem a jól felismert és feldolgozottspeciális esetek nagy tömege, melyet az intuíciónk fogössze gondolkodássá, problémamegoldássá, viselkedéssé.Hétköznapi tudásA vizsgálatok szerint a kialakult nézeteinket alátámasztó,megerősítő információk befogadása a hatékony.Ugyanakkor környezetünkben mindig jelen vannaknézeteinknek ellentmondó információk is, a melyekkognitív disszonanciát, értelmi feszültséget keltenek.− A hétköznapi tudat számos egymásnak ellentmondóelemet tartalmaz és ezek furcsa módon, jól megférnekegymás mellett, sőt egyenesen következnek amindennapi gondolkodás sajátosságaiból.− A hétköznapi tudat nem elsősorban önmagára, az elsajátítottinformációk belső összhangjának megteremtésérefigyel, hanem a külső problémákra.Csak úgy tudja feladatát ellátni, ha fontossági sorrendetállít fel, s kizárólag a közvetlen és könnyen átláthatóproblémákra koncentrál. Csak válsághelyzetekben -amikor a korábbi nézetek tömegméretekben válnak ingataggá- növekszik meg igazán az igény a korábbi ismereteknekellentmondó információk iránt.A hétköznapi tudat praktikuma ("a tett halála az okoskodás")magyarázza azokat a jelenségeket, amikor kishelyi hírek fölénőnek a távoli nagy katasztrófáknak,ill., amikor nem ismerünk fel olyan eseményeket, melyekalapvetően befolyásolják a jövőnket.Előzetes ismeretek hatása a megfigyelésreBrunner és Postman végzett egy olyan kísérletet, melybena résztvevőknek rövid ideig látott kártyalapokatkellett felismerniük. A kártyák között előforduló néhányszabálytalan lap esetén (pl. fekete kör négyes) arésztvevők rendszeresen valamelyik szabályos lapotnevezték meg, legfeljebb valami furcsa, kényelmetlenérzésről számoltak be. A felismerési időket negyvenszeresrenövelve is előfordult, hogy a szabálytalan lapokatnem ismerték fel.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV78Hasonló kísérlet, amikor fordítólencsés szemüvegetadnak valakire, aki egy zavaros átmeneti időszak utánegyszerre csak ismét megtanulja helyesen látni a világot.A fejünkben levő korábbi vizuális-fogalmi tapasztalatoknélkül William James szerint csak "nyomorult,zsibongó zűrzavart" látnánk.Az Uranust például 1690 és 1781 között nagyon sokanmegfigyelték, de senki nem hitt a szemének, nem jöttekrá, hogy egy bolygóról lehet szó.Szűrők szerepe az információs túlterheléselleni védekezésbenAzt, hogy mire figyeljünk, mit vegyünk észre, mihezmérjük stb., azok a kollektív mintáink határozzák meg,melyeket a társadalomban tanulunk."Az ember valójában csupán azt észleli, amit a mindennapitudás számára, mint észlelendőt és észlelhetőtközvetít" (Heller, 1970). A beidegződések, az előítéletek,a sablonok és az egyéb szűrők egyetlen dolga,hogy az érzékelés irdatlan feladatán enyhítsenek valamelyest.A nyelv az egyik ilyen fontos szűrő: az afrikai négerekegyes csoportjai csak két színt tudnak megnevezni; azarabok a sivatagi homokra harmincnál több szót tudnak,ugyanígy az eszkimók a hóra. Az észak-amerikaiindiánok egyes törzseinek nincs szavuk az idő fogalmára.Az anyanyelvünk meghatározza, hogy mit tudunkmegkülönböztetni a világból.Kognitív sémák számaEgy szakma legkiválóbb ismerői néhány tízezer sémáttarthatnak a fejükben az adott területről (pl. sakk nagymesterekáltal ismert állások, vagy a kínai írás jelkészlete,vagy az írók által használt szavak és fordulatok,vagy a rovartan szakértője által ismert fajok számastb.).− A kezdő nagyon kevés szakmai sémát ismer, megpróbáljaa hétköznapi sémáit alkalmazni (ez bizonyosterületeken eredményes is lehet: pszichológia,politika, esztétika, közgazdaságtan stb.).− A haladó már néhány száz szakmai sémát ismer, deezzel még nem tudja kifejezni magát, szakmai hoz­

záállással megoldani a feladatokat. A kívülállóvalnehezen ért szót, túl gyakran használ szakmai fogalmakat,még nem tudja hétköznapi szintre visszafordítania mondanivalóját.− A mesterjelölt ismer, és alkalmazni tud néhány ezerszakmai sémát, gondolkodása analitikus, vitaképesés racionális (az egyetemet végzett szintje).− A nagymester több tízezer, részben igen magasanszervezett sémáját már nem mindig képes szavakkalkifejezni, gondolkodása intuitív, nem szükséges egyegyproblémát lépésenként levezetnie ahhoz, hogyátlássa a megoldást. Gondolkodása olyan, minthaegy saját nyelvet beszélne, amely a szakma elemeibőlépül fel (anyanyelvén a legtöbb ember egyedimódon, mesteri vagy nagymesteri szinten beszél,ugyanez érvényes a nagy művészek által beszélt"nyelvekre" is).− A mesterjelölt szint fölött a tanítás már nem hagyományosmódon megy tovább, a bonyolultabb sémákatmár intuitív módon kell mindenkinek kiépíteniemagában, az oktató csak segíthet ebben (pl. a Zen tanulása).Az egyes fázisokat nem a sémák számánaknövekedése indokolja, a szintek között a folyamatosátmenetet a sémák egyfajta komplexitásának eléréseakadályozza meg, ilyenkor az egész sémarendszerátrendezésére, új hierarchiaszintek kialakítására vanszükség.Tehetségesnek nevezzük azt az embert, akinek hétköznapisémái közel állnak valamelyik szakma sémáihoz,így eleve helyesen látja a dolgokat, többet tud, mintamennyit tanult.Információs szintekA vállalati hierarchia tulajdonképpen információsrendszer: legalul találjuk a rutindöntéseket végző embereket,a középszinten vannak az információk diktáltadöntéseket végzők, a felső szinteken, pedig már az információkatcsak inkább a bizonytalanság mértékénekfelvázolására használják, a döntéseket már nem az információkdiktálják. A vezetők magasabb bérezése adöntéseikkel együtt járó bizonytalansági, kockázati fokottükrözi.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV79Szélsőséges kommunikációs helyzetekA verbális kommunikáció maga is szélsőségként emelkedettki az ősidőkben a jelen idejű cselekvést kísérőhangokból. Az őseink elsőrendű kommunikációja a mimásodlagos kommunikációnkban él tovább, mint a beszédcselekvésünketegyidejűleg kísérő metakommunikáció(gesztusok, arcjáték, érzelmeket kifejező hangok).A kommunikáció három eleméhez (feladó, kód, címzett)negyedikként hozzá kell vennünk a "helyzet" kategóriáját,mert a kommunikációs szituáció alapvetőenmeghatározza az alkalmazott kódot, az üzenet formájátés tartalmát (gondoljunk például az udvarlási folyamatkülönböző fázisaiban használt szavakra és mozdulatokra).Szélsőséges kommunikációs helyzetek lehetnek példáula következők:− Az előadó üres teremnek beszél, vagy tükör előttgyakorolja a majdani mondandóját (nincs valódicímzett);− Az ószeres vagy a rikkancs különös hangon óbégataz utcán (nincs határozott címzett), de egy kuncsaftmegjelenésekor visszavált a köznapi hangjára;− A tévébemondó egyszer csak "normális" hangon kiszóla kollégáinak (hirtelen megváltozik a címzett);− A színházi előadás közben a főszereplő helyett bekell ugrani valakinek (hirtelen megváltozik a feladó);− Külföldi társulat ad elő idegen nyelven (a címzettnem érti a feladó által használt kódot);− A piros lámpánál veszteglő, egymáshoz közel kerültautók (hirtelen lecsökkent a vezetők közötti kommunikációstávolság);− Hazugság közlése (az üzenet hamis, ezért a közlőinformációs fölénybe kerül, míg a befogadó információshátrányba);− Feljegyzés egy noteszben, vagy csomó egy zsebkendőn(ugyanaz a feladó és a címzett);− Imádkozás (a címzett képzeletbeli);− Végrendelet (a feladó halott);− Célzás (az üzenet valójában egy harmadik személynekszól, nem a címzettnek).

Kész csoda, hogy viszonylag sok a normális kommunikációshelyzet, amikor valamennyi fontos feltétel teljesül:− van feladó és van címzett,− közös kódrendszert használnak,− a távolság és a kommunikációs csatorna megfelelő,− azonosan értékelik a kommuni ká -ciós helyzetet stb.A beszélt nyelv jellemzőiAz ősemberi kommunikáció állati hang- okból és nemverbális elemekből (gesztusok, arcjáték, mozdulatok)állt. Ezek az elemek még most is meg ma -radtak a beszédkiegészítője ként.Szakemberek szerint a beszéd kialakulása kb. ötvenezerévvel ezelőttre tehető. Az emberiség nagyon kevéshangot használ a beszédhez. A vizsgálatok megállapították,hogy a világ mintegy háromezer nyelvéneksok-sok millió szava mindössze 200 hangból épül fel(egy-egy nyelv jelkészlete kb. 40-50 hang). Az információkhordozói a mássalhangzók, a fülünk számáraezek jelentik a "meglepőt", a "váratlant". A magánhangzókcsak a kiejtést és a megértést segítik (vannaknyelvek, amelyek írásban csak a mássalhangzókat jelölik).Statisztikai módszerekkel megállapították, hogy a beszéltnyelvek alapszókincse párszáz szó, nagyon ritka,hogy valaki három-négyezernél többet használjon. Agyakorisági vizsgálatokkal a nyelv változásait is figyelemmellehet kísérni, és irodalmi művek szerzőit is kilehet deríteni (James McDonongh így tisztázta, hogyaz Iliász egyetlen szerző műve).A beszéd során hármas kódolást hajtunk végre. Az elsőszakaszban a gondolatot nyelvi formába öntjük (mivela belső szubjektív nyelv, amelyen gondolkodunk, nemazonos a beszélt nyelvvel). A második szakasz a mondatakusztikai jelekké alakítása. Végül ezt a hangsorozatotérzelmi modulációnak vetjük alá hangsúllyal,hanglejtéssel, erősséggel, és hozzárendeljük a megfelelőmimikát és mozdulatokat.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV80Tudományos ismeretek újra -felfedezéseA kezdeti folyóiratok egyik legfontosabb funkciója aszellemi tulajdonra való jog leszögezése, az elsőbbségiviták megelőzése volt. A többszörös felfedezés a tudományoséletben figyelemre méltó gyakorisággal fordulelő.A tudomány fejlődésével az elsőbbségi viták számacsökken: a többszörös felfedezéseknek a 17. században92 %-a, a 18.-ban 59%-a, a 20.-ban már csak 33 %-avolt vitatott, úgy látszik, a kutatók hozzászoktak a jelenséghez.Nagy tudósok (pl. Galilei, Hooke vagyKepler) felfedezéseiket gyakran rejtjelezve tették közzé,hogy biztosítsák elsőségüket, de ne áruljanak elsemmit a riválisoknak.Robert Merton paradoxona: "a felfedezés és a tudományosalkotás termékeinek legprivátabb tulajdonjogát alegnyilvánosabb közreadás biztosítja. Mennél nyilvánosabba közlés, annál biztosabb a személyi tulajdon".Az információ fogalma a különböző tudományágaknálA tudományok meglepően későn fedezték fel az információfogalmát, az viszont nem meglepő, hogy azegyes tudományágak mind másként, más szempontokszerint definiálják azt (ez egy ilyen alapvető fogalomnálteljesen természetes, gondoljunk arra, hogy példáulaz energia fogalma mennyire mást jelent mondjuk abiológiában, az atomfizikában vagy az energiahordozókkutatásánál).A köznyelvben az információ szó többnyire a tudakozódáskapcsán merül fel:Az információk tények összefüggéstelen, elkülönültcsoportjai, amelyek néha meglepőek, néha szórakoztatóak.A kommunikációelmélet szerint:Az információ kölcsönösen egymásra ható objektumokkommunikációjának objektív tartalma, amely ezen objektumokállapotának megváltozásában nyilvánul meg.A hírközlés tudománya szerint:Az információ valamilyen sajátos statisztikai szerkezettelrendelkező jelkészletből összeállított, időben

és/vagy térben elrendezett jelek sorozata, amellyel azadó egy dolog állapotáról, vagy egy jelenség lefolyásárólközöl adatokat, melyeket egy vevő felfog és értelmez.Az információ mindaz, ami kódolható és egymegfelelő csatornán továbbítható.A matematikai információelmélet szerint:Az információ számmal mérhető, mégpedig első közelítésbenaz információ mennyisége azoknak a barkochbakérdéseknek a számával egyenlő, amennyi az optimáliskérdezés mellett maximálisan szükséges a dologkitalálásához. Az információ a hír váratlanságánakmértéke.Az ismeretelmélet szerint:Az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely valakineka tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségétmegváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, amiátmenetileg a tudásbeli bizonytalanság növekedésévelis járhat.Társadalomtudományi szempontból:Az információ a társadalom szellemi kommunikációsrendszerében keletkezett és továbbított hasznos vagyannak minősülő ismeretközlés. Össztársadalmi jelenség,a világ globális problémáinak egyike, hasonlóanaz energiához, a környezetvédelemhez, ami jellemzi azinformációs társadalmat.Gazdasági megközelítésben:Az információ egyrészt szolgáltatás, másrészt piaci termék,de az árucserével ellentétben az információcserénélmindkét félnek megmarad az információja. A termékekbenegyre csökken az anyag, az energia és azélőmunka felhasználása, és ugyanolyan mértékben nőa bevitt információ mennyisége.Biológiai szempontból:Az önszabályozó automatákban (így az élőlényekbenis) a negatív visszacsatolás révén szerzett információkbiztosítják a rendszer stabilitását. Információs gépekkéntműködve képesek fenntartani egy termodinamikailagnagyon valószínűtlen, magas információtartalommalrendelkező rendszert. Az élőlényekben a DNS hordoztabiológiai információ szolgálja a faj fennmaradását.Az ember személyiségét a külvilágból szerzett információkóvják meg a felbomlástól.Az információs fizika definíciója:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV81Az információ és a rend szoros kapcsolatban vannakegymással. Minden rendezett szerkezet információthordoz. A fizikában az energiát munkavégző képességkéntdefiniálják, az információ ennek megfelelően rendezőképesség.Hasznos munkát csak energia és információegyüttes befektetésével lehet elérni. Az információmérése a rend vagy a káosz mérésén alapszik.A filozófia szerint:Az információ éppen olyan főszerepet játszik a világban,mint az anyag és az energia. A világot alkotórendszerek információs kapcsolatok (esetleg információsmezők?) révén szerveződnek egésszé. Alapvetőkülönbség viszont, hogy az információra nem érvényeseka megmaradási törvények, megsemmisíthető és létrehozható.Egy író szerint:"Az információ fogalma kezd hasonlítani arra a tapinthatatlanés láthatatlan, mégis szépnek talált selyemre,amelyből állítólag a császár ruháját szőtték. Olyannyiratörekvő és átfogó meghatározásokat adtak róla,hogy most már a világon mindenkinek a létező legjobbdolgokat jelenti."Még lehetne sorolni a különböző szakterületek információfogalmait;úgy tűnik, hogy minden tudásgyűjtésselfoglalkozó tudományág (pl. az orvosi diagnosztika,az antropológia, a meteorológia, a geológia) előbb-utóbbkialakítja a saját információfogalmát és a hozzátartozó információelméletet.Az információ jellemzőiA világ komplexitásának mai szintje kellett ahhoz,hogy felismerjük az információ fontosságát és jellemzőit.Világossá vált, hogy míg az anyag adja a "matériát",az energia, pedig a mozgást az Univerzumnak, addigaz információ az a valami, ami az egésznek és a részekneka rendezettséget biztosítja (valamiképpen a fizikábana rendezetlenség mértékének kifejezésérehasznált entrópia fogalmának ellentettjéről van itt szó).Ugyanakkor az információ több hasonlatosságot mutataz energiához is: egy adott pillanatban a még fennállóbizonytalanság és az addig gyűjtött információmennyisége állandó, hasonlóan a helyzeti és a kinetikusenergia esetéhez. Az információ kódolása és dekódolásais erősen hasonlít, mondjuk a mechanikai ener­

gia elektromossággá alakításához, illetve visszaalakításához(az átvitelnél keletkező torzulás, a "zaj" mintha ahőveszteségnek felelne meg).Egyedülálló tulajdonsága viszont az információnak,hogy az átalakításnál, továbbításnál az eredeti helyénis megmaradhat, ezen kívül gyakran mintha a semmibőlkeletkezne (pl. az ásványok kristályosodásánál).További jellemzője, hogy csak egy meghatározottrendszerhez, környezethez viszonyítva létezik (pl. azóvodások között a speciális relativitáselméletnek nincsinformációtartalma), és egyes fajtái különösen romlékonytermészetűek (pl. egyes műszaki vagy politikaiinformációk).Az biztos, hogy információs kapcsolatokat találunk atermészeti jelenségek legalacsonyabb és az emberikapcsolatok legfejlettebb szintjein is. Ha a különbözőtudományoknak sikerül eddigi és jövőbeli eredményeiketösszhangba hozniuk valamilyen átfogó információselmélet keretében, akkor valószínűleg még néhányújabb általános tulajdonságát ismerjük fel majd az információnak.Az információk osztályozásaEgyértelmű, általánosan elfogadott osztályozás híjáncsak felsorolni lehet néhány felosztási kísérletet, melyekkela különböző tudományágak művelői különbözőmegközelítésben megpróbálták csoportosítani asokféle információt.Az egyik elmélet szerint vannak szelektív és strukturálisinformációk.A szelektív információ azt mutatja, hogy az összes fizikailaglehetséges válasz közül milyen valószínűséggelfordul elő a kiválasztott, a strukturális információ viszontcsak a reális szituációk halmazát veszi figyelembe.A mutáció például jelentheti a strukturális információcsökkenését (negatív, romboló változás lépett fel),ugyanakkor a szelektív információ növekedését (teljesenváratlan változás lépett fel). Ha a környezet a mutációnakkedvező irányban változik meg, akkor mindkétinformáció mennyisége növekedett.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV82Vannak dinamikus és statikus információs struktúrák.Az első típusba azok az információs szerkezetek tartoznak,amelyek önmagukban hordozzák a jelentésüket,leggyakrabban egy bonyolult rendszer létrehozásáhozés működtetéséhez szükséges ismereteket, ezeknekáltalában nemcsak térbeli, hanem időbeli szerkezete isfontos (pl. egy tojás). A statikus információs struktúrákolyan rendezett jelsorozatok, amelyek passzívan várják,hogy a címzett rájuk találjon, és értelmet, jelentéstvigyen beléjük (pl. a Hamlet).Egyfajta hierarchiát tükröz az a felosztás, amely szerintmegkülönböztetnek fizikai, biológiai és társadalmiinformációkat.A fizikai információk az élettelen természetben is megjelennek(pl. a földi mágneses tér változásai a naptevékenységfüggvényében).A biológiai információk már élő szervezeteket tételeznekfel (pl. idegimpulzusok), a társadalmiak, pedigmár értelmes élőlények együttműködő csoportjait (pl.tudományos értekezések).A legnehezebb feladatot akkor tűzzük ki, ha megpróbáljukaz információkat jelentésük szerint osztályozni.Eszerint a következő csoportokat hozhatjuk létre: statisztikai,szemantikai és esztétikai információk.A statisztikai információk értéke csak attól függ, hogymennyire váratlan az az esemény, amelyről tudósítanak(pl. a heti nyertes lottószámok) (Hogyan mérik az információt?).Az ún. szemantikai információmennyiség inkább azzaljellemezhető, hogy mennyi és milyen jellegű változástokoz a címzett eddigi ismereteiben (pl. az a hír, hogyfelfedezték a Naprendszer tizedik bolygóját egész másinformációt hordoz egy tibeti szerzetes, egy újságíróvagy egy csillagász számára).Az esztétikai információ meghatározása még bizonytalanabb,itt valami olyasmiről van szó, hogy nem csupána jelek milyensége és az általuk hordozott jelentésszámít, hanem az a mód is, ahogyan ezek el vannakrendezve, ahogyan interferálnak a befogadó személyiségével.Gyakorlati szempontból érdemes még megkülönböztetniaz innovatív (valóban új) és a másodlagos (feldolgozott)információkat (ennek különösen a tudományokbanés a technikában van jelentősége), a formális(hivatalos) és az informális értesüléseket, valamint arövid életű, a tartós és az emberi mértékkel mérve"örök érvényű" információkat.

Az információ méréseA tudomány olyan dolgokkal szeret foglalkozni, amelyekpontosan mérhetők. Igy van ez az információvalis. De milyen módon lehet mérni az információ sokfélemegjelenési formáját, milyen közös mértékegységgelfejezhetjük ki, például egy műholdfelvételben, egy rózsaillatában, a Boleróban, vagy mondjuk ebben a hipertextszövegben levő információmennyiséget? Erre akérdésre jelenleg nem tudjuk a választ, lehet, hogynincs is megoldása.A 20. század elején a híradástechnika fejlődése azegyes csatornák teljesítőképességének összehasonlításáhozszükségessé tette az információ mérését. Miutánegy hírközlő eszköznek mindegy, hogy a nyertes lottószámokatközli, vagy egy földrengés hírét, ezért az információmennyiségmeghatározásánál nem a hír tartalmát,hanem egy egyszerűbben kezelhető tulajdonságát,a váratlanságát vették figyelembe. Ilyen statisztikai információmennyiségemindenféle információnak van,ezért jobb híján - első megközelítésben - egyszerű kezelhetőségemiatt ez a megoldás gyorsan elterjedt, sőtdivatossá vált a legkülönbözőbb szakterületeken. Azótatörténtek kísérletek a szemantikai és az esztétikaiinformációmennyiség meghatározására (Markov-láncokkal,vektoros vagy n-dimenziójú tenzoros ábrázolássalstb.), de ezek használható eredményekre mégnem vezettekA váratlanság mértéke egyrészt annak a jelkészletnek anagyságától függ, amelyből a hírt összeállították, másrészta hír hosszától. A tízes számrendszer 10 jelleldolgozik. Ezekből 10 db egy jegyből álló hírt képezhetünk,100 db kétjegyűt és 1000 db háromjegyűt. Ha ntagú jelkészletet választunk, akkor az m jelből álló hírekszáma n-nek az m-edik hatványa. Ezek szerint a hírinformációtartalma a hír hosszával exponenciálisan nő.A gyakorlatban célszerűbb úgy megválasztanunk amértékegységet, hogy ez a növekedés lineáris legyen.Ezt úgy érhetjük el, ha a lehetséges kombinációk számánaka logaritmusát vesszük. Az n betűs abc-ből alkotottm jelből álló hír információmennyisége tehát: H= m log n (Hartley képlet). A matematikai információelméletbena logaritmus alapjául a kettest választották,mert a kettes számrendszer az információátvitel anyanyelve,sok információkezelő berendezés dolgozik a"van áram - nincs áram" alapelven. A legegyszerűbbabc kétjelű (egy jellel nem lehet hírt közölni).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV83Ha ebből egy jelet kiválasztunk, akkor megkapjuk a lehetőlegkisebb információs értékkel rendelkező hírt. Ezaz érték: h = log 2.Ha kettesalapú logaritmust választunk, akkor ez az értéképpen 1 lesz, ezt az információmennyiséget JohnW. Tukey nevezte el 1 bit-nek (a "binary digit" rövidítése).Egy ötjegyű telefonszám információmennyiségeezek után 16. 609 bit, egy labdarúgó mérkőzés eredményea totóban 1. 58 bit, a 90 számos lottóhúzás elsőszámának információs értéke 6. 492 (a másodiké márkisebb, mert csak 89 számból húzzák ki). Egy igennelvagy nemmel megválaszolható kérdésre adott válaszinformációmennyisége pontosan 1 bit (tehát az információmértéke kifejezhető a kitalálásához szükségesbarkochba kérdéseknek a számával is).Hartley képlete csak akkor érvényes, ha a hírt alkotójelek egyforma valószínűséggel fordulnak elő (ez alegritkább dolog). Arra az esetre, amikor a jelek összeállításánál"nyelvtani szabályokat" is figyelembe kellvenni, 1948-ban Shannon adott egy megoldást, ahol isaz információmennyiség nem a jelek számával, hanemelőfordulási valószínűségükkel arányos. Ezt a képletetis tovább finomították azóta, de az alapelv, a bitekbenvaló számolás megmaradt. Időközben egy újabb megközelítésimódra is lehetőségünk nyílt: egy dolog információmennyiségeannyi bit, amennyi digitális tárolóhelyrevan szükségünk ahhoz, hogy számítógépbentároljuk (a számítástechnikában egy újabb mértékegységetvezettek be, 8 bitet 1 byte-nak neveznek). Egy1964-es becslés szerint a világon nyomtatásban megjelentinformációk mennyisége akkor 1 trillió bit (125 terabyte)volt, 2000-re a tízszeresét jósolják.A zaj és a redundancia szerepeAz információ átvitelekor az "adó" kódolja az üzenetet,rábízza valamilyen közvetítő csatornára - ami lehettérbeli (levegő, telefonvonal stb.) vagy időbeli (könyv,fénykép stb.) - a másik oldalon, pedig a "vevő" megpróbáljaa vett jeleket visszaalakítani és megérteni. Akódolás-dekódolás, valamint az átvitel során az eredetiüzenethez olyan jelek is keverednek, amelyeknek semmiközük nincs a közölni kívánt információhoz. Ezek azajok a természetnek az entrópia növelésére való hajlamátmutatják (utcai lárma, légköri zavarok, sajtóhibákstb.). További torzulások léphetnek fel akkor is, amikorugyan pontosan érkezik meg az üzenet, de az nem azt a

hatást váltja ki, vagy a címzett nem azt érti alatta, amitaz adó az információval szeretett volna elérni (pl. tvkommentár).Kétféle zajt szokás megkülönböztetni: az időben állandó,rendszeres torzítást, (ez a technika tökéletesítésévelcsökkenthető, sőt esetleg meg is szüntethető) és a véletlenzajt (amely szintén csökkenthető, de teljesen kiszűrninem lehet).Az információ és a zaj teljesítményének arányát jel/zajviszonynak nevezzük. Természetes csatornák zajosságátnem lehet csökkenteni, a mesterséges csatornákjel/zaj viszonya viszont folyamatosan javul (optikaikábelek, műholdak). A vételi biztonságot az alkalmazottkódolási módszer is erősen befolyásolja.Az, hogy mit tekintünk zajnak, persze viszonylagos: atelefonáló számára a vonal recsegése "zaj", míg a vonalatvizsgáló műszerész részére ez az információ. Vanolyan jelenség is, ahol fontos a kommunikációs zajszerepe: például a folklórban a szövegvariánsok egyadott közösség értékrendjét, gondolkodásmódját tükrözik.Sokan zajnak tekintik a tudományos kommunikációbana rengeteg érdektelen, új ismeretet nem tartalmazópublikáció elszaporodásátMások szerint éppen ez az állandó ismételgetés, önellenőrzésa tudomány egyik legfontosabb jellemzője (avilág tudományos felfedezéseinek egynegyede újrafelfedezés!),ez a redundancia tulajdonképpen a "zaj", atéves hipotézisek kiszűrését szolgálja.A zaj elleni harcban nagy jelentősége van a redundanciának.Ha egy hírben több jel van, mint amennyi abenne található információ kifejezéséhez feltétlenülszükséges, akkor a látszólagos és a tényleges információmennyiségaránya a redundancia. A redundancia időés költségnövekedést okoz, de bizonyos határok alánem érdemes csökkenteni, egyrészt mert a maximálisinformációt tartalmazó üzenet védtelen a zajjal szemben(ha nincsenek nyelvtani szabályok, akkor a sérültjelre nem következtethetünk a környezetéből), másrésztaz ember nem tud úgy koncentrálni, hogy a maximálisinformációt tartalmazó üzenetet megértse. Aszükséges redundancia foka attól is függ, hogy a vevőmennyi előzetes ismerettel rendelkezik a közölni kívánthírrel kapcsolatban.Az élőlények érzékszervei nagyfokú redundanciávaldolgoznak, mert a környezetről szerzett pontos ismeretekéletbevágóan fontosak lehetnek (érdekes viszont,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV84hogy a génekben tárolt információknál már korántsemekkora a redundancia mértéke, erre utal például a sokfejlődési rendellenességgel született gyerek). Az angolnyelv redundanciája a maximum 8 jelből álló egységekfigyelembevételével kb. 50%-nak adódik, azaz az írásvagy beszéd során a szavaknak, betűknek, hangoknakkb. a felét szabadon választjuk meg, a másik felét anyelv szabályai határozzák meg (ha maximálisan kihasználnánkaz ábécé betűit, akkor a közleményeinkcsak fele olyan hosszúak lennénekInformatikaAzt gondolhatnánk, hogy az informatika az információtudománya. Mivel azonban az információnak nagyonsokféle értelmezése van és egységes tudománya mégnem alakult ki, ezért az információ különböző oldalaivalfoglalkozó szakterületek előszeretettel sajátítják kimaguknak ezt a kézenfekvő elnevezést.Először a Shannon-féle, a hírközlés tudományából kinövőelmélet megjelölésére használták az informatikaszót, de rövidesen megfelelőbb nevet kapott: a jelekstatisztikai információmennyiségével, a kommunikációscsatornák kérdéseivel foglalkozó szakterületet mamár inkább az információ matematikai elméleteként,vagy matematikai információelméletként emlegetik(Einstein szerint egy elmélet legszebb sorsa, ha magamutat utat olyan általánosabb elmélet felé, amelyben őmaga, mint határeset él tovább).A franciák az "informatique" szó alatt egyszerűen számítástechnikátértenek (a németben ez "Informatik", azangolban "information handling" elnevezést kapott), desok más országban (nálunk is) gyakran használják azinformatikát a számítástechnika, a távközlés, a távoktatásés ezek szervezeti, emberi, gazdasági, politikai,szociális hatásainak összefoglaló elnevezésére.Szintén gyakori eset (hazánkban is), hogy a tudományostájékoztatási tevékenységet, ill. ennek elméletétnevezik informatikának. Az "informatics" szót A. A.Korkevics, F. Dreifus és J. G. Dorfmann alkotta meg amatematics, semiotics, bionics stb. mintájára, és A.I.Mihajlov professzor 1967-ben, egy tokiói előadásábanismertette először az új szakkifejezést. Az új elnevezésnekaz volt a célja, hogy elkülönítsék a hagyományoskönyvtári tevékenységet az újfajta, magas színvo­

nalú és korszerű eszközökkel végzett szakirodalmi tájékoztatástól.Erre a célra használják a dokumentalisztika, a tájékoztatástudomány,az informatológia szavakat is (németülaz "Information und Dokumentation", angolul az "informationscience" használatos).További hasonló területek: a vezetők információvalvaló ellátása (management information science) az információgazdálkodás(information management) elméleteés gyakorlata a számítógépes adatbázisok építésénekés működtetésének szabályaival foglakozó szakterület(data base management).Látható, hogy elég nagy a terminológiai zűrzavar, deez minden fiatal tudományra jellemző. A nem túl közelijövőben várható egy "általános informatika" nevű,erősen interdiszciplináris tudomány megjelenése,amely− az információk létrehozásával, gyűjtésével,− szervezésével, tárolásával,− visszakeresésével, fordításával,− közlésével, átalakításával,reprodukálásával és felhasználásával foglalkozik majd,felhasználva az itt felsorolt valamennyi szakterület, valaminta matematika, a szimbolikus logika, a kibernetika,a rendszerelmélet, az automatizálás, a biológia, apszichológia, a pedagógia, a nyelvészet, a szemantika,a szemiotika és még sok más tudomány eredményeit.A kommunikáció során használt jelek fajtáiIndexEz valójában még nem kommunikációs eszköz, az élőlényekgenetikusan alakítják ki, jelzések a többi lényszámára (ilyen például az egyes halak által gerjesztettelektromos tér, a virágok alakja és mintázata).SzimptómaEz egy szintén öröklődés útján beprogramozott cselekvéssor, melyben a résztvevők váltogatják egymást és asorozat egyik tagjának lejátszása váltja ki a következőlépést (pl. a násztánc, a méhek tánca, az ivadékgondozás).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVSzimbólumMegjelenése már a tevékenységek konkrét és absztraktmozzanatának szétválasztásához vezet, lehetővé válika valódi kommunikáció, a szimbólum eszközként működika kommunikációs folyamatokban (pl. nyelvi fogalmak,művészi jelképek).A nyelv nem csupán a kommunikáció eszköze, sokkalinkább a valóság szimbolikus megragadásának törekvésehozta létre. A munkamegosztás tovább erősítette atevékenységek konkrét és absztrakt elemeinek szétválasztását,növelve a kommunikáció szükségletét.Az információ szerepe az elmúlt századokbanBár az állatok (különösen a csoportokban élők) iskommunikálnak egymással, de igazából az emberi társadalomrajellemző a kommunikáció, így jogosan oszthatjukfel e szerint a történelmet öt időszakra. Az elsőa beszéd forradalma, amellyel az ember át tudta adni avilágról szerzett ismereteit. A második az írás forradalma,amellyel az információtárolás függetlenné vált azemberi emlékezettől. A harmadik a könyvnyomtatásforradalma, ami az információk tömeges terjesztéséttette lehetővé. A negyedik a távközlés forradalma,amely során a telekommunikációs, telefonos hálózatokvilágméretűek lettek, hatalmas távolságok hidalhatókát egyetlen pillanat alatt. Az ötödik, pedig az elektronikusinformációfeldolgozás, a számítástechnika forradalma,amely során többek között megjelenik az ember-géppárbeszéd, s az információtárolásnak és feldolgozásnakegészen új lehetőségei tárulnak fel.Az információnak az emberiség történetének több ezeréve alatt nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget,senki nem gondolta volna, hogy napjainkra dollármilliókkalmérhető ipari árucikké válik, amelyet korlátlanmennyiségben termelnek, és hogy az információ komolytudományos vizsgálódások tárgya lesz. Az információkkalvaló foglalkozás az üzleti szférára és a kormányzatihivatalokra volt jellemző. Ezt a fajta munkáta társadalom unalmasnak, alacsonyabb rendűnek tekintette,azokat, akik ezt végezték, lenézték, a különbözőmechanikusszámológépeket és egyéb irodai berendezéseketsem becsülték többre, mint a légféket vagy aszárazelemet, feltalálóikat sem tartjuk számon. A 20.század elején még semmi jele nem volt annak, hogy85

néhány évtized alatt egy új társadalmi forma, az információstársadalom fog kialakulni.Az információtechnika fejlődése és beépülése a társadalombapélda nélküli sebességgel történik. Míg a legfontosabbipari berendezések, gépek felfedezéséhezkb. 250 évre volt szükség, addig például a számítástechnikaterületén 40 év alatt hasonló vagy még nagyobbnagyságrendű fejlődés ment végbe. Ugyanilyenarány, legalább öt-hatszoros sebességnövekedés figyelhetőmeg az új technika elterjedéséhez szükséges időtartamterén is. A rendkívül gyors fejlődés szinte megjósolhatatlannáteszi a változások irányát, és gyakranmegalapozatlan feltételezésekhez vezet. Mindenesetrevalószínű, hogy a jövő társadalmának alapja, a fejlődésmögött álló hajtóerő az információs javak termeléselesz, és nem az anyagiaké.Az információs társadalomMinden kornak megvan a maga állandó jelzője: a "hitkorszaka", az "ész korszaka", a "felfedezések kora"stb. A XX. század az "információ korszaka" nevet kapta.Az információs társadalom 1956-57-ben vette kezdetét,ekkor történt, hogy a műszaki, vezetői és adminisztrációsdolgozók száma meghaladta a fizikai dolgozókétaz USA-ban. Ekkor hozták létre az Atlantióceánalatt a telefonösszeköttetést, 1957-ben lőtték felaz első szputnyikot az oroszok. A Harvard Egyetemszociológusa, Daniel Bell akkor jobb híján posztindusztriálistársadalomnak nevezte el a jövő társadalmát,ahol a szolgáltatás lesz a vezető gazdasági ág. Mamár tudjuk, hogy egy információs társadalom alakulki, a hagyományos szolgáltatásban az amerikai munkaerőnekcsak egytizede dolgozik, viszont 60% fölöttvan a programozó, tanár, tisztviselő, könyvelő, újságíró,tőzsdeügynök, menedzser, tudományos kutató, jogászés technikus munkakört betöltők számaránya.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV86Az agrártársadalom fő jellemzője az ember és a természetkapcsolata, az iparinál az ember és a mesterségestermészet, az információsban az ember és ember közöttiviszony. A mezőgazdaság korában a tudás irányaa múltba mutatott (az elmúlt generációk tapasztalataialapján dolgoztak), az ipari társadalom jelen irányultságú(elsősorban a legfrissebb felfedezéseket, tudásbelieredményeket hasznosították), az információs társadaloma jövő felé irányul (meg kell próbálni a jövő fejlődésiirányait kitalálni, a felismert trendekből ismereteketmeríthetünk a jelen számára is). Az iparhoz hasonlóanma már tömegtermeléssel állítják elő az információkat,ez az ismeretanyag válik a gazdaság motorjává.Az ismeretekre nem vonatkozik a megmaradás elve(ellentétben az anyaggal és az energiával), viszont fokozottanérvényes rá a szinergia (az egész rendszertöbb, mint az alkotórészek összessége).Az információs társadalomban két ellentétes folyamatzajlik.Egyrészt az új technikák lehetővé teszik, hogy a központihatalom és a hierarchikus osztályok helyébe egysokközpontú, horizontálisan szervezett és egymást kiegészítőönkéntes közösségekből álló társadalom lépjen.Másrészt viszont azok, akiknek lehetőségük van akommunikációs csatornák szelepeinek nyitására és zárására,soha nem látott hatalom birtokába jutnak. Azadatbázisok 70%-a az USA-ban, 85%-a az északi féltekénvan. A munkaállomások 80%-át négy nagyvállalatforgalmazza. Az adatbázisok 90%-át öt szolgáltató vállalattartja a kezében.A könyv- és folyóiratkiadás is egyre inkább nagy világcégekkezébe kerül. A számítógépes adatbankokmegteremtik a lehetőségét a társadalom egyes tagjai,illetve a tudomány és a gazdaság egyes részterületeifeletti totális felügyeletnek. Ezt a tendenciát a jelenlegijogi eszközökkel nem lehet megállítani.Az információs társadalom másik jelentős problémája,hogy az emberek jó része nem tud elég gyorsan alkalmazkodnia társadalmi és technikai átalakulásokhoz,így egy új elit réteg jön létre azokból, akik rugalmasabbanképesek reagálni a változásokra, megszerezniaz "informálódni tudás" képességét.A tudományos kommunikáció jellemzőiA statisztikák azt mutatják, hogy a világon évente közölt2 millió szakcikk felét senki nem méltatja figyelemre.A cikkek közötti gyors eligazodást segítik, pl. aCurrent Contents kiadványok. Ebben közöltek egybecslést, amely szerint minden személyre, aki egy tudományoscikket elolvas, húsz olyan jut, aki megelégszikaz összefoglalóval, ötszáz, pedig csak a cím elolvasásáigjut el. A cikkek címe így egyre fontosabb lesz,sok figyelemfelhívó, divatos szót találunk bennük.

A szerzők 50 darab különlenyomatot kapnak ingyen acikkeikről. A harmadik világ kutatóinak szakirodalmibázisát 90 %-ban ilyen, levélben kért különlenyomatokalkotják. A természettudományos kutatók nem szeretneka könyvtárban időzni, gyorsan lemásolják az érdekesebbcikkeket, és mennek vissza a munkahelyükre. Aleghasznosabb forrás a telefon, vagy a konferenciákalatt a személyes beszélgetés.Az új tudományos ötletek fertőző betegségként terjednek.A fertőző gócok és a terjedés menete jól követhetőa Science Citation Index adatbázis segítségével, sőt"térképeken" is ábrázolhatók (később talán mozgóképis készíthető belőlük). A kutatásokat finanszírozó alapítványokezeket a tématérképeket figyelik, és ahol"életjeleket" látnak, ott adagolnak be pénzt.Ha egy konferenciára több ezer résztvevőt hívnak meg,akkor is néhány százas csoportok alakulnak ki. Hamegnézzük, hogy egy szakember kiknek küld reprinteta cikkeiből, és hogy azok kikkel állnak levelezésben,akkor is egy zárt, néhány százas csoportot kapunk.Ezek az emberek minden alkalmat megragadnak, hogyrendszeresen találkozzanak személyesen is, és munkakapcsolatokatalakítanak ki egymással. Ezek a csoportok"láthatatlan egyetemeket" alkotnak, és ezzel megoldjáka szakterületükön létező kommunikációs válságot.Ez a tudományos elit anyagilag is megteheti, hogyide-oda utazgasson.A matematikai szakirodalomban az ötvenes évekbenmegjelent, s több figyelemre méltó cikket publikáltegy Nicolas Bourbaki nevű "személy", ám ez valójábanegy 10-20 kiváló, nagyrészt francia tudósból állócsoport fedőneve volt.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV87A paradigma előtti állapot jellemzői a tudománybanElfogadott elmélet híján mindenki más utakon próbálmagyarázatokat gyártani, és még azt sem tudják, hogyhol kellene meghúzni az adott szakterület határait, ésmi az, amit vizsgálni kellene. Minden tudós kötelességénekérzi, hogy a tudományterület alapjaiból indulvaépítse fel a gondolatmenetét, nem lehet hivatkoznialapművekre. Az ekkor születő könyvek gyakran nemis a kutatási területről szólnak, hanem a többi iskolaképviselői ellen irányulnak, de közös alapok nélküligazságaik persze teljesen eldönthetetlenek. Az értelmezhetetlenproblémákat egyszerűen félresöprik, kizárjáka kutatási területből.Ilyen helyzetben volt például a fénytan Newton előtt,az elektromosságtan a 18. század elején Franklin előtt,a földtan Hutton előtt, és ebben a fázisban van a legtöbbtársadalomtudomány még ma is. Az adatgyűjtésközel áll a szinte vaktában végzett keresgéléshez, csaka legkönnyebben hozzáférhető tényeket gyűjtik be, deazokat tömegesen, válogatás nélkül, és a tényleg fontosjelenségeket sokszor nem veszik észre a nagy szénakazalban.A tudományos kutatás ilyenkor szorosan kötődika napi élet gyakorlatához (pl. kézművesség, gyógyítás,közgazdaság).A normál tudomány jellemzőiA paradigma előtti állapotban versengő elméletek közülegyszer csak kiemelkedik egy, mely azután paradigmáváválik, sikeresebben magyaráz meg néhányproblémát, elegánsabbnak tűnik, sokféle továbbkutatásilehetőséget kínál, érdekes problémákat vet fel. A régebbielméletek hívei kihalnak, megtérnek, vagy kizárjákőket a tudományból. A klasszikus tudományokbanekkor következett be a szakfolyóiratok létrehozása, azegyesületek alapítása, a tudományág bevezetése a felsőfokúoktatásba. (Ma már ezek az intézmények önállótekintélyhez jutottak, így paradigma nélkül is működhetnek).Az alapművek, és a tankönyvek létrejötte lehetővé teszi,hogy az új tudós ott kezdje a kutatást, ahol a könyvekabbahagyják az elemzést, így mélyebb és bonyolultabbkérdéseket lehet vizsgálni. A folyóiratokbanmegjelenő szakcikkek már csak a szakmabelieknekszólnak, a kívülállók már nem is értik meg őket (a matematikaés a csillagászat könyvei már az ókorban semvoltak érthetőek a nagyközönségnek).A legtöbb tudós a normál tudományt műveli, a paradigmaáltal kijelölt feladatokat oldja meg, megpróbáljabelegyömöszölni az összes jelenséget az érvényes elméletkereteibe. Nem törekszenek újfajta jelenségekelőidézésére, sőt a sémákba nem illő dolgokat egyszerűenfigyelmen kívül hagyják. Többnyire új elméleteketsem akarnak kitalálni, sőt a mások által kigondoltúj hipotézisekkel szemben is türelmetlenek. Ez a hozzáállásteszi lehetővé a nagyon elvont, aprólékos vizsgálódásokat,melyek eredményeinek egy része mara­

dandónak is bizonyul. A tudomány nem foglalkozikvalamennyi lehetséges jelenség vizsgálatával. A kutatóka megoldás létezésével kecsegtető rejtvényeket keresik,az eredmény elérési módjának kitalálása számít,nem a már várt eredmény (hasonlít a sakkozáshoz). Arejtvényfejtéshez a paradigma által maghatározott játékszabályokathasználják, és aki ezeket megszegi,nem tudós.Az uralkodó paradigma hallgatólagos, ösztönös módonépül be a kutatók új generációiba, mindannyian érzikezt a közös látásmódot, de nem tudják és nem is akarjákegyértelműen megfogalmazni azokat a szabályokat,amelyek leírnák azt (az is lehet, hogy nem is létezikilyen szabályrendszer).Inkább modellek alapján dolgoznak, melyeket korábbanelődeik már sikeresen alkalmaztak. Intuitív módonéreznek rá arra, hogy mi a közös a területükön dolgozóklátásmódjában. Nem elvont fogalmakat, törvényeketés elméleteket tanulnak meg, hanem azok elfogadottalkalmazási módjait.A játékszabályok elméleti tisztázásának igénye a paradigmaszületésekor, vagy a paradigmaváltások időszakábanszokott felmerülni, ilyenkor hosszú elméleti-filozófiaiviták indulnak meg arról, hogy mi jogos, miaz, ami megtehető, és mi az, ami nem. A paradigmakörüli viták mindig olyan kérdésekben végződnek,hogy mit kell egyáltalán problémának és megoldásnaktekinteni, mely problémák megoldása a legfontosabb?A kényszerűségből használt régi szakkifejezések különbözőértelmezése ráadásul állandó félreértésekhezvezet. ("A Föld mozog" kijelentés azért volt olyan felháborítóés értelmetlen, mert a Föld fogalmához hozzátartozotta mozdulatlanság fogalma).A tudományos forradalmak és a látásmódmegváltozásaA tudomány nem felhalmozódás útján fejlődik. Viszonylagritka, hogy például egy új elmélet egyszerűenösszekapcsolja a régieket, vagy egyáltalán összeegyeztethetővelük. Az a felfogás, amely a fejlődést kumulatívfolyamatnak látja, melyet csak az emberek egyénisajátosságai torzítanak el némileg, abból a felfogásbólszármazik, amely szerint az ismeretek közvetlenül anyers, érzéki adatokra épülnek. A tudósok viszont csakTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV88azokat az adatokat látják, amelyekre paradigmájuk felkészítiőket.A paradigmaváltás mintegy látásmódváltozást jelent,gyakran ugyanazokat a tényeket kell másként értelmezni("a másik végén fogják meg a dolgokat").A newtoniról az einsteini mechanikára való áttérés tipikuspéldája annak, amikor új dolgok felfedezése nélkülegyszerűen kicserélődik az a fogalom-hálózat, melyenkeresztül a tudósok a világot szemlélik (mintha hirtelenegy másik világba kerültek volna). Néha nem egyszerűenmásként látják, hanem egyáltalán "látják" azt,amit korábban nem vettek észre, egyszerre más dolgokalkotják azt a mindenséget, amelyet vizsgálnak.Az anomáliák igazi voltának felismerése gyakran sorozatosfölfedezésekhez vezet: új, korábban nem ismerttények jelennek meg tömegesen, ami megint kedvez aváltásnak.Az új paradigma - vagy az az ötlet, amelyből egy ilyetki lehet majd bontani - többnyire hirtelen jelenik meg,szinte megfejthetetlen módon ("lehullott a hályog aszeméről", "villámfény árasztja el", álmában éri a megvilágosodás,villámcsapásszerű, nem logikai alapú intuíciólép fel).Az alapgondolat többnyire fiatal, vagy más szakterületrőlérkező kutató agyában születik meg, nála van alegkevesebb gátló tényező. A régi elmélet hívei ritkántérnek meg, az a feladatuk, hogy a végsőkig védelmezzéka paradigmájukat. Az a biztonságérzet, amely szerinta régi paradigma majdcsak képes lesz megoldani aproblémákat, alapvetően szükséges ahhoz, hogy a normáltudomány rejtvényfejtő tevékenységét folytatni lehessen(nem arról van szó tehát, hogy makacs vagygyarló emberek). Azért lassanként, egyenként elég sokanátállnak az új elmélet hívei közé, vagy eleve azzáképezik ki őket. Ilyenkor fontos szerepet játszik az,hogy az új elmélet alapkérdéseket old meg, új kutatásitávlatokat nyit, esztétikusabb stb.Az elavult szakkönyveket rendszeresen átírják, majdelfelejtkeznek róluk. A tankönyvek az aktuális tudásanyagottartalmazzák, a történeti részeket csak elnagyolva,a folyamatosságot hangsúlyozva tárgyalják. Ezvezet ahhoz a téves képhez, amely szerint a tudományegy folyamatosan fejlődő valami. A tudósokban ígyalakul ki az az érzés, hogy ők valamiféle hagyományfolytatói, mintha a letűnt korok tudósai is ugyanazokona problémákon, ugyanazzal a szabálykészlettel dolgoz­

tak volna. Még a saját kutatásaira visszatekintő tudósis hajlamos azt egy folyamatos, egyetlen cél felé törekvőmunkának látni. (Persze nemcsak a tudománybanállandó az a kísértés, hogy visszafelé írjuk a történelmet.)Ezek a hamisítások láthatalanná teszik a kisebb tudományosforradalmakat, a tudományt úgy ábrázolják,mint egy házat, melyhez mindenki hozzáad egy-kéttéglát. Valójában a tudósok minden korban saját eszközeikkel,saját szabályaikkal törekedtek saját problémáikmegoldására, nagyon kevés közös elem mutatható kia távolabbi nemzedékek tudománya között. Nem csupána problémák változnak meg, maga a vizsgált világis.A tudományos válságok jellegzetességeiA tudomány különösen hatékony módszereket dolgozottki az újdonságok, meglepetések kivédésére (ellentétben,pl. a művészettel, ahol ezek ma már értéknekszámítanak). Ennek ellenére időről időre előfordulnakanomáliák (pl. véletlen folytán, vagy ha egy mérésnem várt eredményt szolgáltat), amelyeket az elméletekminél kisebb módosításával igyekeznek elfogadhatóvátenni. Ahhoz, hogy az anomáliákat egyáltalán felismerjük,nagyon hosszú időre, sorozatos előfordulásukra,érzékenységre és a tudatosításukhoz szükségesfogalmak kialakítására van szükség.Paradox módon az anomáliákat rendszerint azok a kísérletekszülik, amelyek minden korábbinál pontosabbmódon (néha túlzottan is részletezve) akarják igazolniaz elfogadott paradigmát, és olyan erőfeszítéseket jelentenek,amelyeket a paradigmába vetett hit nélkülbiztos nem végezne el senki. Ha csak vaktában építenénka berendezéseket és végeznénk a kísérleteket, hanem tudnánk pontosan, hogy mire számíthatunk, akkorsoha nem ismernénk fel ezeket az anomáliákat, és nemalakulnának ki válságok, nem lenne szükség a paradigmákmegváltoztatására. A normál tudomány így készítielő önmaga meghaladását.Az anomáliák, ha nem sikerül őket beépíteni, vagy félretenni,vagy ha a beépítésekhez szükséges elméletváltoztatásokúj anomáliákat szülnek, vagy az elméletektúl bonyolultakká kezdenek válni, egyre mélyülőválságtudatot alakítanak ki a tudomány művelőiben.Ezen érzés tudatosulása előtt hiába jön elő valaki egyTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV89jobb és helyesebb elmélettel, nem méltatják figyelemre,mert nincs rá szükség (az eszközkészlet felújításaaz iparban is rendkívül költséges, csak nagy szükségesetén szabad ehhez folyamodni).Egy meghaladott paradigmát csak akkor nyilvánítanakérvénytelennek, amikor már van egy új, a helyettesítésérealkalmas, a természettel összevetve elfogadhatómásik elméletrendszer. Aki úgy vet el egy paradigmát,hogy nem pótolja másikkal, az magát a tudományt vetiel.Az anomáliák önmagukban nem okoznak forradalmat,sokáig együtt lehet velük élni (a legtöbb ilyen nehézségelőbb-utóbb megoldódik). Amikor egy anomáliakezd többnek látszani, mint a normál tudomány szokásosrejtvényei, akkor megindul az átmenet a válságba,a rendkívüli kutatások időszakába. A válság fellazítja anormál rejtvényfejtés szabályait, és sokféle, a problémáknehézségi fokával arányosan egyre merészebb újelmélet kialakítására ösztönöz (ilyenkor gyakran még amegoldott problémák megfejtéseit is kétségbe vonják).A meginduló rendkívüli kutatások megpróbálják azanomáliákat a végletekig fokozni, feltárni igazi természetüket,hatásterületüket. Ilyenkor hasonlít a tudósleginkább a róla kialakított képhez: szinte vaktában kutat(mint a paradigma előtti időszakban), olyan jelenségeketvizsgál, amelyeknek a természetét nem is sejtipontosan. Ezen kívül megindul a tudományterület filozófiaielemzése is, a játékszabályok nyílt megfogalmazása:mik lehetnek a válsághoz vezető okok?A válságok háromféle módon fejeződhetnek be:− a normál tudomány végül mégis képes megbirkóznia problémákkal (bár többen kétségbe esnek);− a probléma a gyökeresen új megközelítéseknek is ellenáll,címkével látják el és félreteszik a következőnemzedékek számára;− megjelenik egy használhatónak tűnő új paradigmajelölt,és forradalmi változás megy végbe.

A természetről alkotott modellek viszonylagosságaA természetben előforduló jelenségekre különbözőmodelleket konstruálhatunk, attól függően, hogy milyenszinten vizsgáljuk őket.Ha például megfigyelés tárgyává teszünk egy olyan"univerzumot", amely a szemben levő házban lakó fiatalemberből,puritán nagynénjéből és a csinos albérlőlánybóláll, akkor a közöttük előforduló jelenségekettöbb szinten vizsgálhatjuk. Azt a megfigyelést, hogyamikor a nagynéni lemegy a pincébe, akkor a másikkettő csókolózni kezd, megpróbálhatjuk molekulárisszinten értelmezni, ekkor 3*10^25-en molekula állapotát,téridő görbéjét kellene nyomon kiérni. Vizsgálhatjukezt a "világegyetemet" úgy is, mint három testbőlálló összetett rendszert. Egy Ptolemaiosz empirikusanleírja a testek mozgási görbéit, a szükséges ciklusokat(amikor az egyik test eltávolodik, a másik kettő együttállásbakerül, a rendszer középpontja a mosogató), ezzel,nagy valószínűséggel megjósolhatók a várhatóesemények.Természetesen egy Kopernikusz megcáfolja ezt a "mosogatócentrikus"világképet, és egy általánosabbal helyettesíti,Kepler pedig egyszerűbb magyarázatot talála Ptolemaiosz-féle bonyolult pályagörbékre. Majdmegjelenik egy Newton, aki felismeri, hogy a testekmozgását igazából kölcsönös vonzásuk determinálja, abanktisztviselő vonzza a lányt és viszont, amikor pediga nagynéni is jelen van, nagyobb tömege miatt mindkettenkörülötte keringenek.Jelentős felfedezésnek bizonyul, amikor egy zseniálisgondolkodó kimutatja, hogy a megfigyelt jelenségekmagyarázatához nincs szükség holmi "erotikusvonzás" nevű erőt feltételezni, a testek mozgása valójábana tömegük által eltorzított téridőben történik, egörbült közegben mozognak erotodézikus görbék mentén.A nagynéni jelenléte e görbék eltorzítását eredményezi,így az "orális koincidencia" nem jöhet létre. Azelméletnek különösen szép az az általános képlete,amely szerint a csókolózási energia egyenlő az erotikustömegek és a nagynéni mögött becsapódó ajtóhangja sebessége négyzetének szorzatával. Sajnosújabb fizikusok lépnek színre (köztük egy Heisenbergnevű), akik az új, nagy felbontóképességű távcsövekkelfelszerelkezve felismerik, hogy a három testetolyan kisebb testrészek alkotják (karok, lábak, fejekTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV90stb.), amelyeket a speciális erotikus relativitáselméletnem vett figyelembe, sőt amelyek a már megérteni véltjelenségek közben teljesen indeterminisztikusan viselkednek.Ahogy újabb és újabb testrészecskéket fedeznekfel, a helyzet egyre reménytelenebb lesz, nem sikerülmegtalálni a kapcsolatot a részek mozgása és atestek viselkedése között.IsmeretterjesztésA tudományos kutatás különleges szépsége az a varázs,amelyben a kíváncsi kutató ember akkor találjamagát (sőt megtalálja magát), ha valamely jelenséghátterének, okainak, mechanizmusának, kihatásainakmegértésére irányuló vágya igazán hatalmába keríti.Nagyon jó kérdezni a természettől (természettudományrólbeszélve), megtalálni a megfelelő, reálisanfeltehető (eséllyel megválaszolható) kérdést, a megközelítésnekaz adott korban adott optimális eszközét, aválasz detektálásának, regisztrálásának módját, és amia legizgalmasabb pillanat, az eredmény jelentését.A tudományos kutatás e szellemi része tulajdonképpenmagányos történet. Ha valaki a kérdés feltevésétől aválasz értelmezéséig rendelkezik a szükséges szellemiés anyagi eszközökkel, akkor ez egy éltető magány, aktívszemlélése a teremtett világ csodáinak, akár makro-, akár mikroirányban bámészkodunk. Nemrég olvastam,hogy a világegyetem tömege mintegy 1080 g, leírniis döbbenetes, meg azt is, hogy egy sejt magjánakDNS-ében található információ annyi kombinációthordoz, hogy az úgy viszonylik a világ szuperszámítógépeinekösszességéhez, mint a Föld tömege egy dióhoz.Ez is elképesztő. És a nagy és a piciny között ittvan az emberdimenzió. Ki meri mondani, hogy sokatértenénk a pszichikum mindennapi rezdüléseiből, legalábbispéldául természettudományos, mondjuk neurobiológiaiszinten.Tehát maga a kutatás, a megismerés bőven tartalmazmagányos elemeket.A történet másik oldala: az eredmény közlése. Itt mostnem a tudományos publikáció egyre szakosodottabb,egyre vájtfülűbb (néha vájtszeműbb) speciális riportjairagondolok, az impaktfaktor-vadászat néha már-máraddiktológiai szakemberért kiáltó mozzanataira. Nemis a szaklapok zsargonmondatairól, rövidítésdzsungelé­

ől, vagy akár egy szakkönyv lexikális adattengerérőlszeretnék beszélni.Az eredmény valódi közlése más lapra tartozik. Ez márközösségben zajló folyamat. Milyen érdekesen gazdaga magyar nyelv, a közlés szóban ott van a köz, a közös,a közössé tétel. A közzétételnek van olyan területe,amire oly sokszor nem jut időnk és főleg motivációnk(eufemisztikus többes szám, legyen: motivációm) embertársainkbevonására, abba, hogy mitől is vagyunkboldogok vagy boldogtalanok, sikeresek vagy kudarcokkalteli a tudományban. Ahhoz azonban, hogy tudományosüzenetünk eljusson embertársainkhoz, annaknyelvezetét kell fordítani egy befogadhatóbb nyelvre,amin keresztül az érthetővé, ne adj’ Isten! (illetve adjacsak!) élvezhetővé válik mások számára is.− Az első dolog megértetni, mitől érdekel engem ez azegész kérdés, mire lenne jó, ha megoldanánk egy rejtélyta sok közül. Ehelyütt nem baj, ha érzékeltetem,milyen döbbenetesen keveset tudunk, és ehhez képestvalahogy milyen nagyképűek, fontoskodóak vagyunk.Kicsi biztatás ugyan, de talán igaz, hogy akeveset tudás nemcsak a végességünkből, hanem amegismerendő világ végtelenségéből (és hívő emberszámára a Teremtő időn és téren felül álló végtelenségéből)is adódik. Az sem baj, ha átadok valamit amotivációs rendszeremből, legalább megsejtetek valamita hajtóerőből, amiért a titok, pont ez, és pontmost.− A második, mit csináltak mások eddig, régen és máshol,a kutatás időben és térben széthúzódó világában.Hogyan építettek egymásra, mit számít az információcsere,ma ez hogyan működik. (Egyesek itt megállnakaz internetes világ hömpölygő áradatának kiábrándítófelfoghatatlanságánál, ez óriási csapda manapság.)− Harmadszor, hogy nagy vonalakban, lényegében hogyanvégeztem a kísérletet, hol tart ma a módszerek,a modellrendszerek, az eszközök világa, miért tudokmélyebben és alaposabban tudakozódni, mint kutatóelődeim.− A következő, hogy végső soron mit is találtam, mik atények, és főleg mi az új, az említésre érdemesen újazokban.− Végül, de nem utolsósorban mindez a tudományoseredmény mit jelent a tudásunk és egyáltalán életünkTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV91(például egészség, betegség, bioszféra) számára, mibenne a meglepő, mi az, ami igazolta az eddigi elméleteket.Még izgalmasabb, ami nem illik bele a képbe,ami nem várt, a mai mindenható varázsszó közleményekelfogadásánál: az „unexpected”.Mindezek a lépések közölhetők, megoszthatók, közkinccsétehetők akkor, de csakis akkor, ha legalább háromdolog egyszerre teljesül.1. Igazat mondunk;2. (Köz)érthetően fejezzük ki magunkat;3. Érdekesen, vonzóan mondjuk el mindezt.1. Igazmondás:Az emberi igazságok, még a tudományos igazságok isrendkívül relatívak. A viszonylagosság nem jelenti azta nihilista banalitást, hogy minden, és annak az ellenkezőjeisigaz, hiszen a mai kor technikájának mérőrendszereiáltal biztosított, reprodukálható valóságleírásrólvan szó.Tudnunk kell azonban, hogy a tudomány módszerei,hibahatárai, objektivitáskritériumai változnak és nagyonkevés az axiomatikus örök igazság.Másrészről a vaskalapos fundamentalizmus, a dogmatizálásmerevítésével a valóban alapvető, igaz tételek iskompromittálódhatnak.Tehát a józan, mértéktartó, mások által is megismételhetőenigazolható és lényegesnek tartott igazságot kellközzétenni, ami mindig, a legjobb esetben is közelítéstjelent.2. ÉrthetőségMindenki, kivéve a nagyon-nagyon ritka polihisztorokat,az élet területeinek 99, 99%-ban teljesen, vagy lényegébenlaikus. Fejezd ki a tudományos igazságotúgy, ahogy azt te (mint laikus érdeklődő) szeretnédhallani egy tőled messze álló terület képviselőjétől. Nedémonizáljunk és ne bagatellizáljunk, higgyünk már elembertársainkról legalább annyi értelmet és érdeklődést,mint ami bennünk van.Az érthetetlen (ráadásul rengeteg idegen szót használó)szöveg fárasztó és lekezelő megnyilvánulás. Aki ígybeszél a tudományáról, az nemcsak lenézi a hallgatótegy „aki bújt, aki nem” közönnyel, hanem nem is igazánszereti a saját tudományát, mert nem akarja, nemérdekli, hogy mások is megértsék az ő dolgát tudomá­

nyos munkájában. Mindig dühített, ha valaki aztmondta egy előadás után, csodálatos volt, amit mondtál,biztos nagyon okos, mert egy kukkot sem értettembelőle. Ignotus ezt megtehette, amikor Ady Feketezongorájáról írt.A tudománnyal foglalkozónak erre egyszerűen nincsjoga. Néha az a gyanúm, hogy aki nem tud érthetőenelmondani egy tudományos problémát, nem is érti igazán,miről van szó.3. Élvezetes stílusNem kell gyomorbeteg stílusban, szárazon és érdektelenülbeszélni. Nyugodtan használjunk példákat, merjünkhasonló eseteket, helyzeteket megértető mindennapikifejezéseket alkalmazni, akár anekdotázni és találóskérdéseket, váratlan hasonlatokat beleszőni.Ne legyünk terjengősek, nem kell minden részletet elmondani;súlyozzunk a mondandóban. Nem baj, hameglepjük a hallgatót (vagy akár a riportert) egy-egyváratlan nyelvi fordulattal.Próbáljunk lényegre törően és röviden beszélni. Hangunk,szavaink, beszédünk legyen olyan, mint amikorhétköznapi témákról csevegünk. Merjünk könnyedeklenni, ez nem nyegleség, de annak sugallása, hogy neméteri magasságban, hanem a mindennapok világában, ahallgató számára is felfogható magasságában végzi atudományos munkát a kutató, aki – bármily meglepő is– normális és a legtöbb tekintetben átlagos ember.A száraz, nagyképű, „lila” érthetetlenség kitűnő partnerttalál a bombasztikus, mindenre megoldást adókóklerségben. Ez a két típus szerintem feltételezi (titokbanszereti is) egymást.Legyünk normálisak, egyszerűek a tudományos ismeretekterjesztésében, de sose felejtsük el, tudjunk róla(beszélő és hallgató egyaránt), hogy csak a nagy,hosszan tartó munkával kiérdemelt szerénység teszi lehetővéigazán az egyszerű, igaz és felfogható ismeretterjesztést.Meg kell értenünk, hogy akkor vesszük igazán komolyana tudományunkat, ha bevonunk másokat is, legalábbisaz ismeretek átadása szintjén. Végül a legfontosabb:nem lehet a tudományos ismeretek értelmes,emberközeli terjesztését felnőttkorban kezdeni. Mindennekaz alapja az iskolai oktatás és nevelés, ami eTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV92sorok írója szerint a legfontosabb társadalmi tevékenység.A tudomány definíciójaAz alapkérdés igen egyszerű: mi az a szervezet, amelya tudósokat összefogja, és kordában tartja személyesrivalizálásukat?A szokásos válasz szerint a tudósokat "az igazság keresése"egységesíti. Néhány filozófus azonban azt mondja,hogy az "igazság" illúzió, míg mások szerint igensok formát ölthet, amelynek csak néhány megnyilvánulásátkutathatja a tudomány.Még maguk a tudományfilozófusok sem értenek egyetabban, mi különbözteti meg a tudományt a rendszerezettismeretek más formáitól.Világos azonban, hogy a tudomány által létrehozott tudásolyan általános kritériumokat is kielégít, mint pl. amegfigyelések alapvető szerepe, az előrejelzés képessége,valamint az egyetemesség és az objektivitás.Ezek az elvek absztraktok és személytelenek. Nemmondanak semmit arról, hogy a tudás mire jó, mi késztetiarra a tudósokat, hogy megszerzésén fáradozzanak,és hogyan kell ebben együttműködniük. Az alapkutatástvégző tudósokban mégis megvan az együvé tartozáserős érzése, és az alapelvekhez való alkalmazkodáskutatómunkájuk során.Hogyan lehetséges ez?A válasz abban rejlik, hogy az alapvető vagy "tiszta"tudomány fogalmát csak társadalmi vonatkozásaivallehet meghatározni. Az a társadalmi intézmény, amelyközvetlen gyakorlati haszonra való tekintet nélkül ösztönzia nem célorientált kutatásokat, az az "akadémikustudomány". Valójában az, amit alapkutatásnak nevezünk,annak a tevékenységnek a szinonimája, amelyaz egyetemeken és az akadémiai intézetekben folyik.Minden doktorandusz igen hamar megtanulja sajátgyakorlatából, hogy az "akadémikus" tudomány egyfajtakülönálló kultúra, saját különleges szabályaival,hagyományaival. Robert Merton már 1942-ben azt állította,hogy ezt a tevékenységet íratlan szabályok ésnormák irányítják.A "közös tulajdon" normája például megköveteli, hogya kutatási erőfeszítések gyümölcseit "közkincsnek" te­

kintsék, amely nyilvánvalóan a kutatási eredményekközzétételének minden formájára vonatkozik. Ennekazonban filozófiai következményei is vannak. Annakmegkövetelése, hogy az egyén tapasztalatából származószemélyes tudást közzétegyék, kiemelt szerepet juttata tudományban a megfigyelésnek és kísérletnek, ezáltala tudományos realizmus és az empíria szerepéthangsúlyozza.Az "egyetemesség" megköveteli, hogy nemzeti hovatartozásra,vallásra, társadalmi státuszra, vagy más irrelevánskritériumra való tekintet nélkül mindenki hozzájárulhassona tudományos ismeretekhez. A gyakorlatbanez a multinacionális, és csak érdemeket értékelőeszmény igencsak tökéletlenül valósul meg.Mindazonáltal azt foglalja magában, hogy a tudományosállításoknak eléggé általánosaknak kell lenniükahhoz, hogy mindenféle kulturális környezetben érvényeseklegyenek. Ez arra ösztönzi a tudósokat, hogyolyan absztrakt elméletek megalkotására törekedjenek,amelyek a jelenségek széles körét képesek egyesíteniés megmagyarázni.A kutatók "érdeksemlegességének" fogalma azt jelenti,hogy eszményeik nyilvánosságra hozatalát semmilyenanyagi érdek nem befolyásolhatja, és olyan elő-ítéletmentes,szerény, semleges és személytelen magatartástkell felvenniük, amely elfedi még a saját ötleteik kiváltotta,természetes lelkesedésüket is.Az "eredetiség" a tudományos munka motorja. Azalapkutatóktól elvárják, hogy önállóan válasszák megkutatási témájukat és az alkalmazott módszereket. Azalapkutatás legféltettebb hagyományai közé tartozik akutatás szabadságának ez az aspektusa. Ez a norma teszilehetővé, hogy a tudomány állandóan fejlődjön, ésmindig nyitott legyen az intellektuális újdonságok felé.Másrészt a "szkepticizmus" a bázisa az alapkutatásolyan velejáróinak, mint a kritikai vita és a szakértőibírálat (peer review). Ez nem jelent engedményt sem aszisztematikus filozófiai kételkedésnek, sem pedig aszociológiai relativizmusnak. Ezzel szemben hangsúlyozzaaz eredmények ellenőrzésének fontosságátmind a logikai következetesség, mind, pedig a gyakorlatimegbízhatóság szempontjából.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV93A tudomány etikájaA társadalmi normák és a filozófiai elvek közti szoroskapcsolat nem a véletlen műve. Még az sem igazán világos,melyikük elsődleges. Lehet azzal érvelni, hogy afilozófiai elvek az elsődlegesek, és a normák csupánösszegzik azt a társadalmi gyakorlatot, amely a tudósokkutatásainak során az elvek alkalmazása folytánkifejlődött.Egy szociológus ezzel szemben azt is mondhatja, hogyaz akadémikus tudomány intézményes keretei alakítjákki a gyakorlatot, amely aztán megszabja azokat azalapelveket, amelyek a tudás felett rendelkeznek. Anormák és az alapelvek nyilvánvalóan a tudományosetika komplementer fogalmai, amelyeknek társadalmiés pszichológiai vonatkozásai elválaszthatatlanok.Ebből azonban nem következik, hogy minden igazság"relatív", vagy hogy a tudományos ismereteket csupánazért "hozzák létre", hogy bizonyos társadalmi "érdekeket"kiszolgáljon.Azt jelenti, hogy a természet fokozatosmegismerése nem szisztematikus folyamat. Hogyebben a folyamatban milyen messzire jutunk - vagyisegy adott pillanatban mi számít tudományos ismeretnek-, azt nyilvánvaló módon befolyásolja a kutatásszervezésének módja.A változás hatóerejeA tudomány napjainkban igen gyorsan változik. Némelyváltozások egyszerűen csak a tudományos és műszakifejlődés következményei. Mint mindig, a tudományeredetiségre való törekvése újabb és újabb tevékenységeketvon hatókörébe. Az egyéni teljesítménybeolvad a multidiszciplináris kutatócsoportok kollektívtevékenységébe. A kommunikáció az elektronikánakköszönhetően felgyorsult, szinte azonnal globálissávált.A műszerek bonyolultsága a színvonalas tudományművelését könnyebbé, egyúttal jóval költségesebbé teszi.A társadalom részéről azonban egyre nagyobb nyomásnehezedik a tudományra. A tudomány túlságosan széleskörűvéés költségessé vált ahhoz, hogy továbbra isszabadjára engedjék. A kormányok, amelyek az alapkutatásokelső számú támogatói, egyre inkább korlátozzákaz anyagi támogatást. Az Egyesült Államok

kormányának az a döntése, hogy leállítják a SzupravezetőSzupergyorsító (SSC, Superconducting SuperCollider) építését, a legvilágosabb jele annak, hogy ezvilágméretű jelenség. Minden ország kormánya kapniakar valamit a pénzéért.Akármi is az ok, egyre több jelét lehet észlelni a hagyományokkalvaló szakításnak. Ez megnyilvánul amunkalehetőségekben, a problémaválasztásban, a sikerkritériumaiban, valamint más tulajdonságokban, ésezek a változások sok esetben nem egyeztethetők összea hagyományos értékekkel. Az akadémikus tudománybankulturális forradalom játszódik le, kialakulóbanvan egy "posztakadémikus" tudomány, amely szociológiailagés pszichológiailag annyira különböző lesz,hogy teljesen másfajta tudást hoz létre.Ez az átalakulás folyamatban van, és a tudománypolitikaszakértői szerint az ismeretek szerzésében "üzemmód-váltásra”van szükség. Ha igazuk van, vajon milyenlesz a "posztakadémikus" tudomány?A tudás privatizálásaA kutatómunka végzésének alapelvei nyilvánvalóanváltozatlanok maradnak. A kutatók továbbra is elméleteketalkotnak, amelyeket a megfigyelések és a kísérletekkiterjedt próbájának vetnek alá. Az eredményekközzétételének normáját csak erősíti az elektronikuskommunikáció megnövekedett sebessége, elterjedtségeés lehetőségei. Az új elméleteket és megfigyeléseket anagy földrajzi távolságokat áthidalva meg lehet konzultálnia kollégákkal, sőt még a kétkedő riválisokkalis. Az országhatárok irrelevánsakká válnak, iparvállalatok,kormánylaboratóriumok, alapítványok és egyetemiintézetek kutatói egyetlen közös kutatócsoportbandolgozhatnak együtt. Még a tudományterületek közöttihatárok is elmosódnak.Annak az erősödő igénynek, hogy az alapkutató intézményekés az ipar között közvetlen szakmai kapcsolatoklegyenek, fontos elvi következményei vannak.Azok a kutatási eredmények, amelyeket egy alapkutatóazonnal publikálna, "szellemi terméknek" minősülnek,amelyet anyagi és kereskedelmi megfontolásokból titokbantarthatnak.A globális kommunikáció és az együttműködés lehetőségeelőnyben részesíti a társadalmi univerzalitást, denem szükségképpen annak filozófiai következményeit.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV94A tudás megszerzésének "új módja" nem az ismeretekmegszerzésére, hanem konkrét problémák megoldásárairányul. Ez önmagában nem szükségképpen elítélendő.Lehet, hogy a posztakadémikus tudomány nem törekszikegységes, egyetemes tudományos világkép kialakítására,a végeredményt tekintve azonban a tudásbanjelenlévő hiányok kiküszöbölésében módszerei ugyanolyanhatékonyak lehetnek, mint az egyetemes tudásmegszerzésére irányuló törekvések.A problémák felvetéseAz alapkutatásban az a gyakorlat, hogy a kutatási témákat– ésszerű határok között - maguk a kutatók választjákmeg, és ez a tudományos kreativitás legmagasabbszintű formájának tekinthető. Ezzel ellentétben aposztakadémikus kutatóktól elvárják, hogy olyan problémákondolgozzanak együtt, amelyeket nem ők magukválasztottak, továbbá csak akkor tarthatnak számotjutalomra, ha a csoport munkájának sikeréhez megfelelőenhozzájárultak. Az egyéni kutatói képességek szerepeháttérbe szorul a csapatmunkában való eredményesrészvétel, valamint az egyes konkrét problémákmegoldásához szükséges speciális szakértelem mellett.Amikor az anyagi források korlátozottak, még a legtisztábbalapkutatásra is jelentős nyomás nehezedik,ugyanis olyan testületek adminisztratív és pénzügyi támogatásáraszorul, amelyek nem érdekeltek a tiszta tudásfelhalmozásában. Ezek a testületek befolyásukat alegérzékenyebb ponton, a kutatási témaválasztásnál érvényesítik.A posztakadémikus kutatás a témaválasztást egyéni tevékenységbőlkollektív tevékenységgé változtatja.Mennyire lehet ez sikeres, ha a kutatás nem irányulkonkrét célok elérésére? Az alapkutatás mindig "darwinielvek" alapján működött. A kutatók kutattak, éssokféle területen értek el eredményeket; a tudományelőre nem látható irányokban fejlődött, az új eredményeknekcsak a megfelelő ellenőrzéseket kiálló kis hányadabeépülésével.A posztakadémikus tudomány ezen a látszólag pazarlóés csak kevéssé hatékony folyamaton kíván javítani:megköveteli, hogy a kutatási projekteket gondosanmegtervezzék, s kerüljék el a redundanciát és jól körülhatároltproblémákat célozzanak meg. Ennek az lesz akövetkezménye, hogy szokatlan és merész ötletek nem

kapják meg a támogatást arra, hogy feltárják a bennükrejlő lehetőségeket, amelyek alkalmanként akár forradalmiváltozásokhoz és ugrásszerű fejlődéshez vezethetnek.A sokféleség dicséreteA gyakorlat világa nem veszi figyelembe a tudományszakterületekre való felosztását. Az alkalmazásokszempontjából minden probléma megoldása multidiszciplinárismegközelítést követel meg. Minden fontosműszaki felfedezés - tranzisztor, antibiotikumok, atomfegyer- sokféle tudományterületről kölcsönzött ötletetés technikát ötvöz. Ha van elegendő képzelőerőnk,könnyen beláthatjuk, hogy ugyanez elmondható azalapkutatásra is, az élet eredetétől kezdve az emberiagy működésének tulajdonságáig. A posztakadémikuskutatás legradikálisabb tulajdonsága ez az öntudatlanpluralizmus.A pragmatizmus nem fogja többé útját állni a tudásanyagés az egyéb olyan elképzelések hibridizálásának,amelyek intellektuális színvonala nem azonos, nemegyformán ”tudományos". A különböző szakterületekspecialistái egy kutatócsoportban együtt dolgozva paradigmák,technikák, szakértelem és alkalmazásokolyan mozaikját valósítják meg, mely további fejlődéskiindulási pontja lehet. Egy ilyen mozaik azonban nemlehet stabil képződmény, és nem feltétlenül épül szilárdelvi alapokra.A hétköznapi valóságban a gyakorlati problémák nemelőzmények nélkül, a semmiből fakadnak. A világ,amely számára kutatunk, rendkívül strukturált, ezért afelvetett problémák "tulajdonosai" és a kutatás támogatóiegyaránt lehetnek nagy iparvállalatok, kormánylaboratóriumokés egészségügyi intézmények. A hagyományosalapkutatást jellemző szűk specializálódás elkerüléseérdekében a tudomány olyan szponzorok irányításaalá kerülhet, hogy még jobban feldarabolódhat,mint maga az alapkutatás. Ilyen körülmények közöttmég nehezebb lehet olyan problémák kutatását elkezdeni,amelyek nem szerepelnek a támogatók kívánságlistáján;súlyos gond olyan világban, ahol az igazánszorongató társadalmi problémákat gazdasági, műszakivagy politikai szempontból nem tekintik egyformánfontosnak.A kiválóság áraA posztakadémikus tudomány nem bízik a szakértőibírálat (peer review) elitizmusában, ezért azt felváltja,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV95hogy kiegészítse a kutatók, kutatási tervek és eredményekállandó ellenőrzésével és értékelésével. Ez rendszerintegyütt jár a színvonalas tudomány "kiválóság"fogalmának jelentős szélesítésével. Nagyobb fontosságotfognak tulajdonítani a vállalkozói és menedzseriképességeknek. Az a baj, hogy a gyakorlati alkalmazhatóságpróbája nem megfelelő az alapkutatás számára,ahol a szervezett szkepticizmus az egyetlen hatékonyvédelem a makacsul jelentkező tévedések ellen.A tudomány által felhalmozott tudás megbízhatóságáraa legnagyobb veszélyt a kutatók teljesítményének túlburjánzóellenőrzése jelenti, amely a tudományos állításokrendszeres kritikájának rovására megy. Mindenesetreelkerülhetetlennek látszik az intellektuális bizonytalanságolyan vitás kérdésekben, mint pl. a "kergemarhakór", amelynek egyaránt vannak "nem tudományos"társadalmi, környezeti és emberi vonatkozásai.Ki állja a számlát?Az új típusú kutatók kis csoportokban dolgoznak, akárazok a kisvállalatok, amelyek fogyasztási cikkeketgyártanak az állandóan változó piac számára. A munkahelyeknem biztosak: ahogy a csoport újraszerveződikegy új probléma megoldására, egyeseknek távozniukkell, hogy helyet adjanak az új szakértőknek. Ennekeredményeképpen csak keveseknek adatik meg, hogy aszakértelmet megszerezzék, vagy azt teljes mértékbenkiaknázzák. Az ellentét a stabil egyetemi állásokkalszemben nem is lehetne nagyobb.Ésszerűtlen feltételezni, hogy a mai, több funkciót ellátóegyetem olyan piaci viszonyok között működő rendszerréalakul, amelyben sok kicsi, gazdaságilag függetlenkutatási egység működik. A kutatók az egyetemek,állami kutatóintézetek és ipari laboratóriumok főállásúalkalmazottai maradnak, mert ha nem, egyszerűen nemlesznek képesek minden energiájukkal a feladatukraösszpontosítani.Bár a posztakadémikus tudomány, vonzóan bürokráciamenteslesz, valójában igen érzékenyen függ a tőkétől.Továbbra is bonyolult szervezetű kormányszervekés magánvállalatok finanszírozzák és felügyelik a kutatást.A fő kérdés azonban továbbra is az lesz: ki mit rendel,és ki fizeti a számlát?Az érdekek érvényesítése

A tiszta tudomány egyetlen alapvető tulajdonságát fenyegetikomoly veszély az objektivitást. Az objektivitáspersze sohasem lehet teljes. A filozófusok és szociológusokegyetértenek abban, hogy az "igazság kutatójának"a hagyományos, objektív és érdek nélküli fogalmanem egyeztethető össze a társadalmi realitásokkal.Mindannyiunknak megvannak a személyes érdekeiés intézményes értékrendje, amelyekre tekintettelvagyunk tudományos munkánk során, bármennyire ismegpróbáljuk azokat félretenni. A tiszta tudományegyik erénye abban rejlik, hogy az "érdektelenség"normáját minden erejével igyekezett érvényre juttatni,és ez a gyakorlatban majdnem teljesen sikerült is.A posztakadémikus tudományba való átmenet aláássaennek a normának az érvényesülését. A "közkincs" átalakul"szellemi termékké". Az alapkutató hálózatbansok csoport közvetlenül érdekelt lesz az ipari kutatásokban.A kutatók munkájában sokszor adódnak olyanhelyzetek, ahol társadalmi értékek - biztonság, profit,hatékonyság - képviselik a prioritást.A tudományos objektivitás nem absztrakt filozófiaierény, hanem olyan kulturális norma, amely a társadalmigyakorlat szövevényében ölt testet. Az objektivitásteszi a tudományt igazán értékessé a társadalom számára,és ez a tulajdonság egyben garancia a megbízható,az érdeket nem kiszolgáló tudásra. A tudománynakegyedülálló szerepe van a ténybeli viták eldöntésében.Ez nem abból adódik, hogy különlegesen racionális,vagy szükségképpen birtokában van az igazságnak.Azért van, mert az anyag természetével kapcsolatoskérdésekben részre nem hajlásával tekintélyt szerzettmagának. A demokratikus társadalom bonyolult szövetétaz ebben az objektivitásban való bizalom tartjaössze. A tudomány, mint objektív döntőbíró nélkül soktársadalmi konfliktust csak politikai beavatkozássalvagy nyílt erőszakkal lehetne feloldani.A tudomány és a technológia mindig is örökös növekedésbenlévő vállalkozás volt. A tudósok állandóan azizgalmas, új fejleményeket várják. Ha azonban elgondolkodunka változások által festett jövőképben, nincsokunk féktelen ünneplésre. Lehet, hogy félelmeim túlzottak,és más tényezők is közbeszólhatnak, amelyekmegváltoztatják a helyzetet. A kérdés az: kell-e tennünkvalamit, és ha igen, akkor mit?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV96A tudomány társadalmi üzeneteAz alkalmazott tudománynak egyértelmű rendeltetésevan: jólétünk és biztonságunk szolgálata. De mi a helyzeta tiszta tudománnyal? Mi igazolhatja azokat a tudományosvizsgálódásokat, amelyeknek nincs láthatógyakorlati hasznuk? Egészen a legutóbbi időkig általánosanelfogadott volt az a nézet, hogy az efféle vizsgálódásokönmagukban hordozzák céljukat, az új ismeretekfeltárásában az igazság szeretete vezérli őket. Vajonmég mindig magunkénak tekintjük ezt a nézetet?Vajon még mindig rendjén valónak gondoljuk, hogy atudós közpénzeket költsön olyan kutatásokra, mintmondjuk a Fermat-tétel bizonyítása, vagy mint azelektronok számának meghatározása az univerzumban,vagyis olyan vizsgálódásokra, amelyek gyakorlatihasznosíthatására alig van némi esély, és csak annyimateriális hozadékkal kecsegtetnek, mint bármely értelmesemberi tevékenység?Nem, ma általában nem tekintjük rendjén valónak aztaz 1930-as évekig uralkodó nézetet, hogy a tudományöncélúan törekszik a tudás megszerzésére, tekintet nélkülarra, hogy előnyösen hat-e ez a társadalom jólétére.A változás nem a körülmények módosulásának köszönhető,hanem a közvélekedés ama gyökeres fordulatáttükrözi, mely az utóbbi idők jól körülírható filozófiaiirányzatához kötődik.A filozófiai irányzat, mely ekképpen megkérdőjeleztea tudomány hagyományos megítélését, két oldalról indítotttámadást ellene. Az egyik a tudomány sokat hangoztatottönállósága ellen irányult. A modern materialistaelemzés tagadja azt, hogy az emberi értelem képessaját alapjától függetlenedett működésre, és azt tartja,hogy a gondolkodás, végső soron, mindig gyakorlaticélt szolgál. A tudomány, e nézet szerint, puszta ideológia,melynek tartalmát a társadalmi szükségletek határozzákmeg. Ekképpen a tudomány fejlődésére azújonnan felmerülő gyakorlati igények adnak magyarázatot.Newtont például, eszerint, a hajózás fellendülésesarkallta a gravitáció felfedezésére, Maxwellt pedig atengerentúlra irányuló kommunikáció igénye ösztökélteaz elektromágneses mezők felfedezésére. Ez a filozófiatagadja, hogy a tiszta tudomány önmagában hordoznácélját, s ezzel eltörli a tiszta- és az alkalmazotttudomány megkülönböztetését. A tiszta tudomány értékétfőként tehát az adja, hogy nem is egészen tiszta –az a tény, hogy eredményei esetleg hasznosíthatók valamire.

A tudomány ellen a másik oldalról érkező támadás morálisalapozású. Eszerint a tudósoknak a világban tapasztalhatószenvedést kellene szem előtt tartaniuk, ésazon kellene gondolkodniuk, miképpen tudnák enyhíteniazt. Azt a kérdést szegezik nekik, hogy körbe tekintvea világban, képesek-e tehetségüket nyugodt lelkiismerettelvalamely obskúrus probléma megvilágításárafordítani, amilyen például az univerzumban találhatóelektronok számának meghatározása, vagy a Fermat-tételmegoldása. Lehetséges volna, hogy ténylegcsak magukra gondolnak? A tudósokat erkölcsi megrovásbanrészesítik azért, mert tudományos munkájukbanaz igazság szeretete vezérli őket.Látjuk tehát, hogy a tiszta tudomány ma két igencsakeltérő irányból érkező támadás kereszttüzében áll; kisséparadox helyzet ez, de jellemző a modern gondolkodásra.Egy új, destruktív szkepticizmus kapcsolódik ittössze egy új, szenvedélyes társadalmi tudatossággal;az emberi szellemben való hit elvesztése társul mértéktelenmorális követelményekkel. Működésben látjuk ittazt a cselekvésformát, mely sokszor megrengette már amodern világot: a szkepticizmus vésőjét a társadalmielkötelezettség kalapácsa püföli.Mindez problémánk azon tágabb implikációira irányítjafigyelmünket, melyet a mai Európa látványa tárelénk. Civilizációnk nagy területeinek elpusztítása aKontinensen nem írható pusztán a fasiszta fenevadakszámlájára. Épp ellenkezőleg, az orosz forradalommalkezdődő események, melyek pusztító hatását az egészkontinens érezheti, összefüggő folyamatot alkotnak,egyetlen hatalmas, általános forrongás képét mutatják.Ez a folyamat elsődleges lendületét a humanitárius és ahazafias érzelmek tornyosuló hullámaitól kapta, s ezekaz érzelmek vezettek aztán Európa pusztulásához. Abarbárság erői mindig ott bujkálnak közöttünk, denagy arányban csak akkor törhetnek a felszínre, ha alázadó, morális szenvedélyek előzőleg átszakítják a civilizációszabta gátakat. Mindig akad egy-egy potenciálisHitler és Mussolini, de csak akkor kerülhetnek hatalomra,ha a morális indulatokat képesek egy baljóscsavarral a maguk javára fordítani.Fel kell tehát tennünk a kérdést, mi az oka annak, hogya morális indulatok így kifordíthatók?Mi az oka annak, hogy korunk nagy szociális szenvedélyeierőszakos és romboló csatornákba terelődtek?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV97A válasz csak az lehet, hogy nem akadt számukra máscsatorna. A radikális szkepticizmus lerombolta az igazságosságbaés az értelembe vetett általános hitet. Ezeketaz eszméket puszta felépítménynek bélyegezte, egypolgári korszak idejétmúlt ideológiáit, az önös érdekekpuszta álcáját látta bennük, melyek összezavarják éselerőtlenítik mindazokat, akik bizalmukat beléjük fektették.Az igazságosságba és az értelembe vetett hit nem voltmár elég erős ahhoz, hogy a szociális szenvedélyekmegtalálják bennünk megfelelő kifejeződésüket. Felnőttegy nemzedék, melyet morális szenvedély fűtött,viszont nem becsülte sokra az észt és az igazságosságot.Miben hittek akkor?Azokban az erőkben, melyekben még hihettek: a Hatalomban,a Gazdasági Érdekben, a Tudatalatti Vágyban.Ezekbe a végső valóságokba vetették tehát bizodalmukat.Ezekben látták morális késztetéseik modern, kikezdhetetlenmegtestesülését. Az együttérzés kíméletlengyűlöletbe fordult át, a testvériség vágya pedigvégzetes osztályharcba. A patriotizmus fasiszta elvakultsággáváltozott, és a fasisztává lett emberek minélgonoszabbak voltak, annál hazafiasabbnak is érezhettékmagukat.Mr. Attlee nemrégiben a következőket mondta arról,hogy mire van Európának a legégetőbb szüksége: „Azigazságosság olyan felfogására van szükségünk –mondta –, mely szerint az nem egy csoport akarata, hanemvalami abszolút”, és olyan vezetésre „mely az embereketaz anyagi javak hajszolásának szintjéről felemeliaz emberiség magasabb rendű küldetésének érzetéig”.Mr. Bevin hasonlóképpen fejezte ki magát,amikor az európai tömegek éhezésével szembesülvearról a „szellemi kiéhezettségről” beszélt, „mely még afizikai éhségnél is vészterhesebb”.Az a tan azonban, melyet egy nemzedéknyi idő alattoly hatásosan vert fejünkbe a vezető filozófiai irányzat,sajnos éppen ezt hirdette: az igazságosság eszerintcsupán egy csoport akaratának tükre, az anyagi javakhajszolásánál pedig nincs semmi magasabb rendű –magasabb küldetésről beszélni tehát badarság vagyszemfényvesztés. Legfontosabb feladatunk ma az,hogy minden ponton szembeszálljunk ezzel a filozófiával.Ránk, tudósokra hárul az a feladat, hogy a tudományterületén szegüljünk ellene. Manapság azzal

tesszük a világnak a legnagyobb szolgálatot, ha visszahelyezzükjogaikba a modern filozófiai irányzat általdiszkreditált tudományos eszményeinket. Ismét nyomatékosanki kell jelentenünk, hogy a tudomány lényegea tudás szeretete, és a tudás hasznosságával különösebbennem foglalkozunk. Újra ki kell vívnunk atudomány számára azt a köztiszteletet és támogatást,mely a tudás és csakis a tudás gyarapítása miatt illetimeg. Mi, tudósok, ugyanis az anyagi jólétnél fontosabbérték szolgálatára esküdtünk fel.Arról, hogy a tisztán tudományos kutatás szelleme milyenéles ellentétben áll a totalitarizmussal, kellőképpentanúskodik a kortársi történelem számos kegyetleneseménye. A totalitárius rendszerek erős nyomást gyakoroltaka mércéik tisztaságát fenntartó egyetemekre, sutóbbiaknak gyakran nagy árat kellett fizetniük érte.Ma az egész világ felismeri milyen sokkal tartozikazoknak a lengyel, norvég, holland, belga és franciaegyetemeknek, melyek ellenálltak e nyomásnak és kiálltáka próbát. Ezek az intézmények tanúskodnak manapságaz európai civilizáció alapját adó meggyőződésekről,és táplálják Európa valódi újjászületésének reményét.Ezzel szemben ott, ahol az egyetemek a nyomásnakengedve feladták tudományos normáikat, aztérezzük, hogy civilizációnk alapjai rendültek meg.Ezen intézmények példája nem sok okot ad a reménykedésre.Napjainkban a világnak leginkább a jó élet példájakéntvan szüksége a tudományra. A bolygónkon szétszórvaélő tudósok, még most, a katasztrófák után is, egyetlennagy és összetartó társadalmat alkotnak. A tudósokMoszkvában és Cambridge-ben, Bangalore-ban és SanFranciscóban még ma is ugyanazokat a tudományosnormákat tartják szem előtt; s a romba döntött Németországbanés Japánban élő tudós még mindig egy közülünk,s a tudományos munka ugyanazon szabályairaesküszik, mint mi. Noha manapság nincs kapcsolatunkegymással, mégis egyetlen közös szellemi örökség részeseivagyunk, és ugyanazon nagy elődök nyomábaszegődünk.Így gondolkodom a tudomány és a közösség mai kapcsolatáról.A civilizációnk védelméért folytatott küzdelembena tudományt az első vonalban találjuk. Szemembena tiszta tudomány helyzetét aláásó irányzat acivilizációnk egészét támadó erők egyik osztaga. Aztmondtam, hogy ezen erők korunk leginkább vállalkozószellemű és legnagyvonalúbb késztetéseinek kifejezőiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV98– ettől azonban csak még veszélyesebbek a szememben.Ebben a küzdelemben az emberi haladás legjobbösztönzőinek némelyikével szemben kell harcolnunk.Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eltérítsenekcélunktól. Már eddig is túl nagy árat kellett fizetnünk.A modern szkeptikus gondtalan bölcsességéért,mellyel lerombolta az embert vezető spirituális tekintélyeket,s oly sok tanulatlan lelkesültséget szabadított avilágra. Bármilyen megvető szavakkal illessenek isazok, akik a tiszta tudományba vetett hitünket régimódinaktalálják, és ostorozzanak bárhogy is, akik bennünketönzőnek tartanak, nekünk továbbra is a tudományeszményeit kell védelmeznünk.Tudomány és jólétA gyerekkorban olvasott tudományos népszerűsítőkönyvek főleg a természet csodáinak és a tudománynagyszerű eredményeinek bemutatásával foglalkoztak.Színesen írták le, milyen óriási távolság választja elegymástól a csillagokat, és jellemezték mozgástörvényeiket,vagy azt ecsetelték, hogy egyetlen vízcseppbenélőlények nyüzsgő tömege válik láthatóvá a mikroszkópalatt. A kor legolvasottabb könyvei közé tartozottDarwin műve, „A fajok eredete”, és minden új felfedezés,amely az evolúció folyamatára vetett fényt,széleskörű érdeklődésre tartott számot. Ezek voltak elsődlegesenazok a témák és érdeklődési területek, amelyekakkoriban a tudomány képzetéhez fűződtek. Perszenem felejtették el, hogy a tudomány a hasznos tudásnakis tárháza, de nem ebben látták legfőbb igazolását.Az új találmányokat, például az elektromotort vagya drót nélküli távírót a mind teljesebb tudományosmegismerés puszta melléktermékének tekintették.Azok a mai fiúk és lányok, akiket érdekel a tudomány,egészen másfajta tudományképpel találkoznak. Az általukolvasott könyvekben az áll, hogy a tudománylegfontosabb feladata az emberi jólét előmozdítása. Azutóbbi hét év legolvasottabb könyve ebben a témábanHogben Science For The Citizenje (Tudomány az állampolgárszámára), de csaknem ugyanilyen sikertarattak J. G. Crowther könyvei, különösen a Social Relationsof Science (A tudomány társadalmi kapcsolatai)és H. D. Bernal nevezetes Social Functions of Scienceje(A tudomány társadalmi funkciója) is. E könyvekélesen szembeállnak azzal a korábban elfogadott nézettel,miszerint a tudományos kutatás motorja a meg­

ismerés vágya, függetlenül az ismeretek gyakorlatihasznától. Erőteljes hatást fejtettek ki a közvéleményre,s ezt a hatást később intézményessé tette bizonyosfontos szervezetek támogatása. A helyzet az, hogy manapságritkán találkozni olyan nyilatkozattal, mely világosankimondaná, hogy a tudomány célja a tudás öncélúgyarapítása. A hivatásos tudósok ugyan többnyiremég mindig a tudománynak ezt a felfogását valljákmagukénak, nem túlzás azonban azt mondani, hogy aszélesebb közvélemény kezdi elfeledni, hogy csakmásfél évtizede még ez volt az általánosan elfogadottfelfogás.A tudomány új, radikálisan haszonelvű megítélése következetesfilozófiai alapra épül, melyet jobbára a marxizmusszolgáltat. E vélekedés szerint egyáltalán nemlétezik az alkalmazott vagy technikai tudománytól eltérőtiszta tudomány. A tudomány efféle átértékeléseszükségszerűen vezet el a tudomány tervezésének kívánalmához.Amennyiben a tudomány feladata a társadalomgyakorlati szükségleteinek szolgálata, úgy kellmegszervezni, hogy eleget tudjon tenni ennek a feladatnak.Nem gondolhatjuk, hogy azok a tudósok, akika saját maguk által választott problémákkal foglalkoznak,olyan tudományt hoznak létre, mely képes kielégítenia létező társadalmi szükségleteket. Tenni kell tehátróla, hogy a tudósok olyan hatóságok irányítása alákerüljenek, melyek ismerik a társadalom szükségleteités felelősek a közösségi érdekek védelméért. E nézetszószólói biztosítanak bennünket arról, hogy e szervezésiforma nemcsak logikus, hanem kifejezetten praktikusis, mivel Szovjet-Oroszországban sikerrel alkalmazták.Azt mondják, nem kell mást tennünk, mint követni(saját körülményeinkhez igazítva) az orosz példát.A tudomány tervezésének kívánalmát a tudomány történeténekmaterialista értelmezése is megerősíti. Ennekfényében a tudományos fejlődés állítólagos öntörvényűségepuszta illúziónak bizonyul. Úgy tűnik,mintha a tudományt mindig is a társadalmi szükségletekreadott válaszai vitték volna előre. E felfogás képviselőibehatóan elemzik a tudomány történetét, rámutatvaminden előrelépés társadalmi meghatározottságára.Ily módon a tudománytervezés, mint mondják, csupánmanifesztté teszi a tudomány valós helyzetét, éssenki nem állíthatja komolyan, hogy a tudománytervezéserőszakot tesz a tudomány szellemiségén. Azokat,akik a tudomány szabadságának védelmében emelikTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV99fel szavuk a tudomány tervezése ellen, egy idejétmúltés társadalmilag felelőtlen álláspont képviselőinek bélyegezik,s tiltakozásukat elutasítják.Van-e vagy nincs lényegi különbség tiszta és alkalmazotttudomány között; olyan különbség, amely igazolnáés megkövetelné, hogy a tudás megszerzésének kétágát elválasszuk egymástól, eltérő módszereket és jellemzőketkapcsolva hozzájuk. Vegyük szemügyre, teháta tiszta tudomány és az alkalmazott tudomány egyegyjellegzetes területét, hogy aztán összehasonlíthassukőket.Példánk a tiszta tudományra a mechanika tudománya,mely századokon át mintául szolgált valamennyi tudományszámára. A történet Kopernikusszal kezdődik.Négyszáz évvel ezelőtt, halálos ágyán tárhatta a világelé nagy késéssel megjelent műve, a De Revolutionibuselső példányát. A bolygók ismétlődő mozgásait korábbanévezredeken át megfigyelték és feltérképezték,és egymásba illeszkedő kerekek, körök segítségévelmodellezték. Kopernikusz rámutatott arra, hogy ezeknehézkességének nagy része az égi történéseket megfigyelőpozíció nem megfelelő voltából adódik. Kopernikuszelképzelése szerint a Nap áll a középpontban, ahat akkoriban ismert bolygó, pedig körülötte kering.Ez az egyszerűbb ábrázolás szembeszökő szépséggelés nagy meggyőző erővel rendelkezett.A lengyel Kopernikuszt a német Kepler követte, akimagáévá tette a kopernikuszi rendszert, de megtörte aze rendszerben is helyet kapó körök és epiciklusok varázsát.Szakított ezek ősi harmóniájával, s három törvénnyelhelyettesítette őket, melyeket mind a mai napigKepler törvényeiként emlegetünk. Szerinte a bolygókelliptikus pályán keringenek, melyek egyik fókuszáta Nap adja, mégpedig oly módon, hogy a bolygóta Nappal összekötő húr azonos idők alatt azonos területeketsúrol, a bolygók keringési idejének négyzetei,pedig úgy aránylanak egymáshoz, mint naptávolságukköbei. E törvények előrevetítették Newton munkásságát.Ahhoz azonban hogy Newton hozzáláthassonműve megalkotásához, szükség volt még egy óriási lépésre,melyet a firenzei Galilei tett meg. Galilei szabadoneső testekkel kísérletezett és azt találta, hogy azazonos súlyú tárgyak azonos sebességgel esnek le. Ővolt az első, aki ennek matematikai kifejezést adott.Galilei és Kepler leveleikben kölcsönös támogatásukrólbiztosították egymást, de még csak nem is sejtették,hogy azok a törvények, melyeket a maguk területén –

egyikük a földi, másikuk az égi viszonyokra vonatkozóan– felfedeztek, valójában egy és ugyanazok. ErreNewton jött rá, jó néhány évvel mindkettőjük halálaután.Newton egy teljes évszázaddal Kopernikusz halálaután született, és negyvenöt éves korában jelentettemeg a Principiát, az első könyvet, mely az egész világegyetemetegyetlen matematikai törvény hatálya aláhelyezte. A kő földre esését a Hold forgásaival hoztaösszefüggésbe, hogy aztán levezesse mindazokat a törvényeket,melyekkel Kepler a bolygók mozgását jellemezte.Ez a felfedezés tetőzte be a Kopernikusz által150 évvel korábban elindított szellemi fejlődést. A középkorielképzelés szerint az univerzum éppen elégnagy ahhoz, hogy Földünk kényelmesen elférjen bennea csillagok boltozatával, mely fedélként vagy páncélkéntborul védelmezőn föléje. Ettől a bensőséges otthontólfosztották meg most az embert. A Földet és lakóját,az embert elmozdították a középpontból, és periférikusszerepre kárhoztatták; a Föld, puszta vándorlósárgolyóvá lefokozva, a végtelen űrbe vetve találta magát.Másfelől viszont az ember közvetlen környezete isugyanolyan matematikai törvényeknek vettetett alá,mint a csillagok univerzuma.Newton tehát gyökeresen átformálta emberképünket,és úgy tűnt, hogy általa a tudománynak sikerült megoldaniaa világegyetem rejtélyét. Életében rendkívülimegbecsülésben volt része, hamvait, pedig a WestminsterApátságban helyezték örök nyugalomra a britfőrendek kíséretében. Cambridge-ben szobrot emeltekneki a következő felirattal: „Newton qui ingenio humanamgentem superavit” (Newton, az emberiség legnagyobbgondolkodója). A francia felvilágosodás írói,köztük maga Voltaire, késztetést éreztek arra, hogynépszerű formában foglalják össze Newton elméletét akontinens olvasóközönsége számára. Newton felfedezése,messze túlmutatva a tudomány határain, meghatároztaa gondolkodás valamennyi formájának módszerét.A gondolkodók Rousseau-tól Marxig és HerbertSpencerig ahhoz hasonló, átfogó formuláról álmodtak,mint amilyenek az anyagi világot irányító newtoni törvények.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV100Ezenközben a newtoni törvények szigorú tudományosvizsgálata haladt a maga útján. Mintegy száz évvel halálaután a kor legnagyobb matematikusai kíséreltékmeg új formába önteni őket. D'Alembert, Lagrange,Maupertius, Laplace, Hamilton e törvények mélységénekés szépségének újabb és újabb elemeit tárták fel,és segítségükkel sikerült egy sor problémát megoldaniuk.A jelenből visszatekintve, mindez mégis csupán a kezdetkezdetét jelzi. Nagy horderejű felfedezések következtek,melyek a mi századunkra értek be. Egyik fő kiindulásipontjukat a (például a neonlámpáknál használt)kisülési csövek által kibocsátott fényre vonatkozóviszonylag jelentéktelen megfigyelés adta. A fény analízisemeglepően szabályos színeloszlást mutatott. Amúlt század vége felé egy svájci fizikus, Ritz, e színekhullámhosszára vonatkozóan különös numerikus törvényeketfedezett fel. E törvények olyannyira meglepőekvoltak, sejthető jelentőségük pedig olyan nagy, hogyRunge német fizikus Ritz felfedezése kapcsán így fakadtki: Bárcsak megláthatnám azt a Newtont, aki ezt aKeplert követi majd!”. Runge óhaja teljesült, megérteMax Planck (1900) és Niels Bohr (1912) felfedezését.Planck és Bohr, valamint követőik elgondolásaibanolyan újfajta mechanika öltött alakot, mely az atomifolyamatokra is kiterjedt. Ezzel a fejleménnyel a mechanikatudománya kiterjesztette hatáskörét az atombelsejében végbemenő mozgásra: a szín és a kohézió, amechanikus ellenállás és az elektromos vezetőképességmeghatározásával a megkülönböztető kémiai tulajdonságoklényegéig hatolt.És ez még nem minden; ez idő tájt ugyanis a tér és azidő Einsten-féle új felfogásával más tekintetben is elkezdődötta mechanika nagy átalakulása. Ezen új fogalmakhasználata révén a mechanika törvényeiméginkább egységessé váltak. A gravitáció és a mozgásnewtoni törvényei egyetlen koncepcióba olvadtak,mely az elektromosság előző század derekán Maxwelláltal felfedezett törvényeit is magába foglalta. Azótaszámtalan, részletekbe menő következtetést vontak leaz új mechanikából, amely ugyanúgy alakítani fogja akövetkező nemzedékek világegyetemről alkotott képét,mint korábban Newton felfedezése tette.Lássunk most egy ellenpéldát a technika vagy az alkalmazotttudomány területéről. Vegyük, mondjuk a mesterségesvilágítás területét, melyen a tudomány alkalmazásaaz utóbbi időben különösen eredményesnek bizonyult.A világítás kezdetleges formáit a gyertyák,fáklyák és olajlámpák jelentették. A múlt század elejéntűntek fel a petróleumlámpák – melyeket Goethe vakítófényességűnek látott.

Ezt követték a különféle típusú világító gázzal működőlámpák, egészen az izzó gázharisnyáig, melynek sárgafénye világította be a vacsoraasztalt. Az elektromosságfelhasználása a két szénpálca-elektródon átvezetettáram izzóhatásán alapuló ívlámpával kezdődött, melyethamarosan felváltott Edison nagy találmánya, alégmentes üvegbúrában elhelyezett szénszálas izzólámpa.Erre következett – a levegőn történő izzáshoz valóvisszatérés kísérleteképpen – a mára teljességgel elfeledett„Nernst-lámpa” rövid ideig tartó szenzációja. Sközvetlenül a háború előtt jelentek meg és indultak rohamosfejlődésnek a kisülési lámpák, mint, például anátriumgőzű vagy higanygőz lámpák, mindenekelőttaz utcai világításban. Elképzelhető, hogy a jövőbenezek alkalmazása a legtöbb helyen ki fogja szorítani azizzólámpákat.Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, a mesterséges radioaktivitásfelhasználása révén talán még a világításolyan új formája is lehetségessé válik, mely nagyobbterületek megvilágítására lesz képes.Így fest tehát a tudományos-technikai fejlődés egyikágának rövid története. Lássuk, vajon lényeges különbségettudunk-e tenni közte és a tiszta tudomány előbbjellemzett területe között. Eközben személyes vonzalmainkatfélre kell tennünk, és a találmányokat (mondjuka gázharisnya feltalálását) épp oly nagyra kell értékelnünk,mint a tudomány (mondjuk a mechanika) legjelentősebbfelfedezéseit. Nem a tiszta és az alkalmazotttudomány értékének összevetéséről van tehát szó,csupán annak megállapításáról, hogy e két szellemi tevékenységlényegében különbözik-e, vagy sem.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV101Fenti elemzésünk ebben a tekintetben aligha hagy tereta tétovázásnak. Noha a tudományos módszer mindkettőbenszerepet játszik, kitűzött céljaik és elért eredményeikkönnyen megkülönböztethetővé teszik őket. Az aszellemi folyamat, mely Kopernikusszal kezdődik ésEinsteinnel ér véget, a dolgok természetének mind mélyebbmegismerési folyamataként jellemezhető. Egyreátfogóbb és egyre mélyebbre hatoló természettörvényekfelfedezésének sorozata. Ezzel szemben a mesterségesvilágítás története kevéssé, vagy egyáltalán nemvisz közel bennünket a természettörvények jobb megértéséhez.Az új világítóeszközök feltalálása olykor nagyonérdekes megfigyelésekhez vezetett. A gázvilágításkifejlesztése során új ismereteket szereztünk a világítógázkeletkezéséről, a lámpagyártás, pedig a magashőmérsékletű wolfram tulajdonságainak megismeréséhezjárult hozzá. E kisebb felfedezések azonban másodlagosjelentőségűek a világítóipar fő célkitűzéseihez,vagyis a mind olcsóbb és jobb fényforrások előállításáhozképest. A mesterséges világítás, mint a mérnökitudományok egyik ága, épp ilyen sikeres lett volnaakkor is, ha nem vezetett volna a dolgok természetérevonatkozó semmiféle felfedezéshez.A tiszta tudomány esetében azonban épp fordított ahelyzet. A csillagászat és a mechanika fejlődése KopernikusztólEinsteinig kétségkívül számtalan gyakorlatielőrelépést eredményezett; az égi vagy földi mechanikaismeretének hasznosítását mutató példáknakse szeri, se száma. De a gyakorlati eredmények ebbenaz esetben pusztán járulékos dolgok a fő célhoz, vagyisaz ismeretek gyarapításához képest. A mechanika tudományaakkor is az lenne, ami, akkor is a tudományegyik fejezetét alkotná, ha semmilyen gyakorlati hatásanem lett volna.A technológia és a tiszta tudomány gazdasági szempontoksegítségével élesen elkülöníthető egymástól.Az alkalmazott tudomány arra tanít, hogyan érhető elgyakorlati fejlődés anyagi erőforrásaink felhasználásával.De a konkrét gyakorlati fejlődés igényének, akárcsaka konkrét erőforrásoknak korlátai vannak. Egyetlentechnikai vívmány értéke sem marad érintetlen, hadrasztikusan csökken az iránta mutatkozó igény vagyaz előállításához nélkülözhetetlen nyersanyagokmennyisége. Ha egy bizonyos eljárással létrehozott javakkevesebbet érnek, mint a felhasznált nyersanyagok,az eljárás értelmét veszti. Az a találmány, melynem jár gyakorlati előnyökkel, nem tekinthető találmánynak,sem a józan ész, sem a szabadalmi törvényszerint. Ezzel szemben a tiszta tudomány értékét nembefolyásolják a kereslet és a kínálat változásai. Hatássallehetnek ugyan az egyik vagy másik ága iránt mutatottérdeklődésre, de a tudomány egyetlen részterületesem értéktelenedik el.A tiszta és az alkalmazott tudomány e szembeállítása akét terület logikai struktúrájának mélyreható különbségétjelzi. A mechanika négy évszázados fejődésére,melynek vázlatos áttekintését adtam, tekinthetünk úgy,mint ugyanazon eszmék folyamatos továbbfejlesztését.Minden új fázis újrafogalmazza azt, ami korábban ismertvolt, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a korábbi ismeretekegy szélesebb körű és mélyrehatóbb igazsággal

voltak terhesek. A gondolat logikai stádiumok menténvaló folyamatos kibontásának vagyunk tanúi. A technológiaifejlődés eltérő képet mutat. A világítás egyreolcsóbbá és jobbá vált. Ebben a tekintetben ez a fejlődésis egymásra épülő és folyamatos. Logikailag azonbanminden előrelépés új elindulást jelent. A gyertyát,a gázlámpát és az izzólámpát a legtriviálisabbakon kívülnem kötik össze közös alapelvek. De még az elektromosvilágítás négy formáját sem kapcsolja össze valamelyközös gondolat. A világítás mind tökéletesebbformái egyszerűen egymás helyébe lépnek. Itt egyetlenalapelv kifejlődése helyett egymással logikai összefüggésbennem álló kísérletek sorozatát látjuk egy állandócél szolgálatában.A tiszta és az alkalmazott tudomány logikai struktúrájánakez az eltérése gyakorlatukat illetően is különbségekhezvezet. Tudományos haladás logikailag csak akkorlehetséges, ha rendszeres alapelvek jelölik ki irányát.Ez magyarázza a tudomány akadémiai elkülönülését.Valamely gondolatrendszer csak olyan közösségbenteljesedhet ki, amely bensőségesen ismeri azt, egyszerremerít ösztönzést belőle és viszonyul hozzá kritikusan,továbbá amely szenvedélyesen érdeklődik iránta.Az akadémiai elkülönülés a tudományos légkör erősítésévelnélkülözhetetlen keretét adja a szisztematikustudomány céltudatos gyakorlatának. Természetesenvan mód a tudomány rendszerének reformjára, de agyakorlatához szükséges akadémiai körülményeket,melyek szisztematikus jellegéből fakadnak, mindenképpenbiztosítani kell.Ami a technológiai kutatásokat illeti, itt is azt találjuk,hogy a feladat természete egyértelműen meghatározzagyakorlati tevékenységének körülményeit. A találmányoknakés technikai újításoknak számos fajtája van,ám a feltalálónak egy esetben sem kell valamely tudományosterület kimerítő ismeretével rendelkeznie;másfelől viszont elengedhetetlen, hogy bizonyos gyakorlatimeggondolásokat folytonosan szem előtt tartson.Az a feltaláló, akit nem a gyakorlati hasznosságfelismerése vezet, olyan találmányokat ötöl ki, melyekcsak papíron működnek. A találmányok ezért nem akadémiaikeretek között születnek meg. A mérnöki tudományokbizonyos rendszeres ismeretekre épülő ágaipersze helyet találhatnak az egyetemeken, s ebben azértelemben a mérnöki tudomány fejlődéséhez nélkülözhetetleneka műszaki iskolák és más oktatási intézmények.Az alkalmazott tudomány nagyobb részétTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV102azonban olyan problémák egymástól többé-kevésbéfüggetlen megoldásai teszik ki, melyeket csak azok képesekfelismerni és átlátni, akiknek a hétköznapi gyakorlatsűrűjében kell helytállniuk.Visszaérkeztünk tehát ahhoz a régóta ismert, de anagyarányú modern felvilágosodás által elhomályosítottegyszerű igazsághoz, hogy van tiszta tudomány ésvan alkalmazott tudomány, s e kettő természete és művelésénekmódja merőben különbözik egymástól; azelső az egyetemek hűvös termeiben van otthon, a másika gyárakban és a gyakorlati élet más színterein.A Tudománytervezés célja, hogy a tisztán tudományosvizsgálódásokat olyan felfedezések felé terelje, melyekhasznosíthatóknak bizonyulnak gyakorlati problémákraalkalmazva. Ez, általában véve, kivihetetlen. A tisztatudománynak megvannak a maga saját céljai, más célokat,pedig csak akkor tud magáévá tenni, ha megszűnikaz lenni, ami. Fel kellene hagynia azzal a tevékenységgel,amit ma „tudománynak” nevezünk, s helyetteolyasvalamit kellene művelnie, ami nem volnatudomány.Milyen volna ez az újfajta „tudomány”?Lehetséges egyáltalán a természet új tényeit felfedezniúgy, hogy közben azon törjük a fejünket, milyen konkrét,gyakorlati problémák megoldására lehetne felhasználniőket? Bizonyos esetekben igen. A modern iparbanmegszokott dolog szisztematikus vizsgálat alá vetnikülönféle anyagokat, hogy bizonyos eszközöket állítsanakelő belőlük. Hasonlóképpen fejlesztik ki a betegségekvagy a kártevők elleni szereket. Az orvostudományban,a mezőgazdaságban, a bányászatban, akohászatban stb. számos esettel találkozhatunk, amikorvalamely konkrét gyakorlati alkalmazást szem előtttartva komoly tudományos kutatásokat végeznek. Deezek a területek csupán töredékét adják a tudományoshaladás jelenlegi eredményeinek, s az efféle kutatásokrakorlátozódó, tervezett tudomány, puszta csökevényevolna annak, amit ma a tudomány képvisel.Ebben a kérdésben tapasztalatok alapján nyilatkozhatunk.Számos olyan intézmény létezik, mely kimondottangyakorlati jelentőségű tudományos kutatásokat végez.Ott vannak a kutatóintézetek, melyek a gyapot-,szén-, acél-, üvegipar, és más iparágak körébe vágóproblémákkal foglalkoznak. A mezőgazdasági és a katonaikutatásoknak megvannak a maguk intézményei, amagánvállalatok pedig saját ipari kutatólaboratórium­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVmal rendelkeznek. Nagy-Britanniában, akárcsak a többiipari állam jó részében az effajta kutatásokra ugyanannyipénzt költenek, mint az akadémiai kutatásokra.Ezek azonban elenyésző mértékben járulnak hozzá atudomány fejlődéséhez. Kétlem, hogy egy százaléknyinálnagyobb lenne az a hozzájárulás, ami a fizika-, kémia-,matematika-, állattan- és botanika tankönyvekévi kiegészítéseiben valamilyen ipari vagy más gyakorlaticélú kutatásból származik. Ilyen keretek közötta tudomány tervezése egészen egyszerűen a tudományfelszámolását jelentené.Ezekkel a tényekkel szembesülve a tervezés megrögzötthívei rámutatnak arra, hogy a tudományban is létezikkontroll. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyetemeknekjuttatott állami pénzeket törvényi rendelkezésszabja meg, a pénzek különböző tudományágakközötti elosztásában, pedig az egyetemek a köz irántifelelősséget tartják szem előtt. Csakhogy az előbbi rendelkezéspusztán a tudományos tevékenységek összességénekszintjét határozza meg, az utóbbi, pedig csakaz ily módon rendelkezésre álló forrásokat csoportosítjaazokra a helyekre, ahol a legnagyobb mértékű spontántudományfejlődés tapasztalható. Ezek a döntésektehát csupán a tudományos tevékenység egészét érintik,irányát azonban teljességgel a tudomány belső tendenciáijelölik ki.A tervezés elszánt hívei máskor azzal próbálják elfogadtatnielveiket, hogy javaslataikban csak nagyon általánosanés kis mértékben részesítik előnyben a tudományoskutatás bizonyos irányait, és még arra is ígéretettesznek, hogy ez nem vonja maga után az ezektőleltérő kutatások bármely mértékű csökkentését. Azelső kitételre azzal a megjegyzéssel felelhetünk, hogya tudomány külső irányítása félrevezető, ugyanis minélhatásosabbnak mutatkozik, annál kárhozatosabb. Egyrossz intézkedést nem tesz bocsánatossá az, ha hatáskörétcsökkentjük és így a belőle fakadó károk is kisebbek;egyetlen ujj levágása kisebb fájdalommal jár,mint az egész karé, ez azonban még nem teszi azt kívánatossá.Ami pedig azt az ígéretet illeti, hogy a tervezésérintetlenül hagyja a többi tevékenységet, ez merőképzelgés. A társadalom szellemi és anyagi erőforrásaitnem lehet új csatornákba terelni és egyszersmind meghagynia régiekben. Ezt elég ékesen bizonyítja, hogy aháború alatt, a tudományos erőforrások szükségszerűés célzott átcsoportosítása miatt, a tiszta tudománygyakorlatilag stagnált.103Tudomány: megfigyelés és hitAzok az emberek, akik hisznek a tudományban, ezttöbbnyire nem személyes hitük megnyilvánulásánaktartják. Úgy tekintenek önmagukra, mint akik olyantény előtt hódolnak meg, mely természete szerint kikényszerítiminden racionális emberi lény jóváhagyását.A modern tudomány ugyanis a tekintély ellen folytatottkritikai harcra épült. A kritikai gondolkodás oldoztael Arisztoltelész és a Biblia tekintélyének béklyóját.Descartes az egyetemes kételkedés programjávalmutatott utat: de omnibus dubitandum. A Royal Societymegalapításakor a következő jelmondatot tartottákszem előtt: nullius in verba. Nem fogadunk el semmiféletekintélyt. Bacon azt állította, hogy a tudománynaktisztán empirikus módszerekre kell épülnie, éshogy hypotheses non fingo. Nincs helye feltételezéseknek!– visszhangozta Newton. A tudomány évszázadokonát ostorozott minden olyan nézetet, mely csupánszemélyes hitet fejez ki. Így tartották és tartják többnyiremáig is, hogy az efféle nézetekkel szemben a tudományszilárd tényekre épül. Az általános vélekedésszerint a tudományban csakis a tények számítanak.Könnyű azonban belátni, hogy ez nem igaz, mint arraDavid Hume már 200 évvel ezelőtt rájött. Az érvelésminden verbális kétértelműség nélkül, egyszerű matematikaifogalmakkal összefoglalható. Tegyük fel, hogyegy tudományos állítás alapját képező bizonyíték számos,különböző időben leolvasott vagy más mérhetőparaméterekkel egybehangzó mérésre épül. Más szóvallegyenek mért változókból álló párjaink, s jelöljük őketV1-gyel és V2-vel. Vajon el tudjuk-e dönteni, hogy azegymáshoz rendelt V1 és V2 változók sorában megállapítható-evalamilyen V1 = = f(V2) függvény, és haigen, mi az? Természetesen nem tudjuk. A V1 és V2változók párjainak bármely halmaza végtelen számúfüggvényviszonnyal írható le, amelyek között nem tudunkválasztani pusztán az alapul szolgáló számadatokrahagyatkozva. Egyelőre semmi alapja annak,hogy a végtelen számú lehetséges függvény közül valamelyiketkiválasszuk és a tudományos állítás rangjáraemeljük. A mérési eredmények éppen úgy nem elegendőekegy meghatározott V1 = f(V2) függvény megalkotásához,ahogy a háromszög két adata sem elegendővalamely konkrét háromszög meghatározásához.

Ezt a végkövetkeztetést nem módosítja, csupán nehezebbenkivehetővé teszi a tudományos előrejelzés jelensége.Először is, az előrejelzés nem állandó attribútumaa tudományos állításoknak. Kepler törvényeivagy a darwini elmélet nem jelzett előre semmit. Akárhogyis, a sikeres előrejelzés nem változtatja meg alapvetőenegy tudományos állítás státusát. Csupán számosmegfigyeléssel, az előre jelzett megfigyelésekkel egészítiki méréseink sorozatát, de nem módosítja azt atényt, hogy egyetlen méréssor sem képes a mért változókközti függvény meghatározására.Mivel az olvasók egy része esetleg vonakodik elfogadniezt a következtetést, megpróbálom kissé jobbanmegvilágítani a dolgot. Tegyük föl, hogy egy rulettjátékosfeljegyzi magának a száz egymást követő pörgetésután kapott számokat és színeket. Az adatokat kivetítiegy grafikonra, és függvényt állít fel, melynek segítségévelelőrejelzéseket tehet. Megjátszik egy számot,és nyer. Megjátssza a következőt, és megint nyer.És nyer harmadszor is. Mindez előrejelzéseinek helyességétbizonyítja? Nem, nézetem szerint csupán aztbizonyítja, hogy egyik-másik rulettjátékosnak nagyszerencséje van, vagyis ezen előrejelzések sikerét a véletlennektulajdonítjuk.Néhány évvel ezelőtt a Nature pontos adatsorokat közöltarról, hogy a vemhesség napokban mért ideje különfélerágcsálóknál a p többszöröse. Ez a fajta összefüggésnincs különösebb hatással a modern tudósra, éssemmiféle további bizonyíték nem győzi meg őt arról,hogy bármiféle kapcsolat volna a rágcsálók vemhességénekideje és a p többszörösei között. Az, akinek asztrológusismerősei vannak, olyan meglepő beteljesültelőrejelzésekről hallhat tőlük, amelyekkel a tudományaligha versenyezhet. Ennek ellenére a tudósok mégcsak mérlegelés tárgyává sem teszik az asztrológusokelőrejelzéseit. A tudomány világából is be lehetne számolnia legkülönösebb előrejelzések beteljesüléséről,ilyen volt például a nehézhidrogén felfedezése, mely,mint később kiderült, teljességgel téves előfeltevésekreépült. Nincsen olyan jól körülírható és racionális kritérium,amellyel különbséget tudnánk tenni egy előrejelzésvéletlenszerű beteljesülése és valódi igazolása között.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV104Azok a tudósok és filozófusok, akiknek meggyőződésük,hogy a tudomány csak és kizárólag tapasztalati tényekenalapulhat, a tudományos megállapításokat hatókörükkorlátozásával próbálták megszabadítani az effélekritikai elemzés terhétől. Rámutatnak arra, hogy atudományos állítások nem igaznak, csak valószínűnektüntetik föl magukat. Hogy ideiglenes érvényűek, ésnem tartanak igényt véglegességre.Mindez azonban teljességgel eltéveszti a célt. Ha valakiazt állítja, hogy egy háromszög két oldalának ismeretébenképes megszerkeszteni a háromszöget, kijelentésénekképtelenségén nem változtat az, hogy valóságosmegszerkesztésre, valószínű megszerkesztésrevagy egy pusztán valószínű háromszög valóságosmegszerkesztésére gondolt-e. Egyetlen elem kiválasztásaa probléma feltételeit kielégítő elemek végtelensorozatából akkor is indokolhatatlan marad, ha választásunkhozvalamilyen pozitívumot társítunk. Választásunknaknincs semmi néven nevezendő értéke. A helyzetaz, hogy a tudósok gyanakvással szemlélik a szerencsejátékokszeriális szabályszerűségeit, az asztrológiaielőrejelzéseket vagy a rágcsálók vemhességénekideje és a p közti összefüggést, függetlenül attól, hogyezeket bizonyosnak, valószínűnek vagy csupán ideiglenesnekmondják-e. Mindez mit sem változtat azon,hogy képtelenségek.A tudósok vállára nehezedő felelősség enyhítésénekmásik kísérlete azonban épp ilyen sikertelennek bizonyul.Eszerint a tudomány nem az igazság felfedezésére,csupán a megfigyelési adatok leírására vagyösszegzésére vállalkozik. De akkor mi a baj az asztrológiávalvagy a vemhesség és a p többszörösei közöttiösszefüggés leírásával? Természetesen az, hogy ezeketnem tekintik igaz vagy racionális leírásoknak, a problématehát ugyanaz maradt, ami eddig is volt. Semmivelsem könnyebb ugyanis igazolni, hogy a megfigyelésiadatok leírásai közül miért épp az igaz vagy racionálisleírást választjuk ki inkább, mint bármely más viszonylatot,akármit tulajdonítsunk is neki.De a tudományos állítások igazolásának nehézségétcsökkentendő egyesek azzal is próbálkoztak, hogy felvetették:a tudomány állításai csak abban az értelembenkívánnak igazak lenni, hogy egyszerűek. Természetesenez színtiszta képtelenség. A tudósok nem azértutasítják el az asztrológiát, a mágiát és a Biblia kozmogóniáját,mert ezek nem elég egyszerűek. Elutasításuknakehhez semmi köze, ha csak „egyszerűn” nem „racionálist”értünk, vagy nem csűrjük-csavarjuk a szótaddig, hogy végső soron az „igaz”-zal azonosítjuk.

Bármerre forduljunk is tehát, mindenütt azzal a ténnyelszembesülünk, hogy a tudományos kijelentések érvényességétnem garantálják szükségképpen azok a bizonyítóerejű tények, amelyekre utalnak. Ezért mindazoknak,akik hisznek a tudományban, el kell fogadniuk,hogy érzékeik tanúságát értelmezik, mégpedig úgy,hogy ezért az értelmezésért számottevő felelősségetvállalnak. A tudomány egészének méltánylásakor ésbármely tudományos kijelentés elfogadásakor bizonyosmértékű személyes meggyőződésükre hagyatkoznak.E személyes meggyőződések egy részére nevelődésünksorán teszünk szert. A modern világban felnövekedveautomatikusan szívjuk magunkba a természet általánosanelfogadott oksági magyarázatát, mely mindenféletudományos gondolkodás alapja. Ez éles ellentétbenáll a primitív kultúrák mágikus szemléletével,mely az ember életét közvetlenül érintő eseményeketkivonja a közönséges oksági kapcsolatok hatálya alól,és jótékony vagy kárhozatos mágikus erővel ruházzafel őket. Ez a mágikus szemlélet kétségkívül könnyebbenelfogadható az emberek számára, mint az eseményekkauzális szemlélete. Ez jellemzi a gyerekeknek akörnyező világról alkotott felfogását, mely szerint mindentörténés egy közelebbről meghatározatlan személyszándékos műve. Ez a mágikus szemlélet érvényesül aregényekben is, ahol mindennek, ami egy szereplővelmegesik, a történet egészében kell értelmet nyernie,máskülönben nem műalkotással, csupán jelentés nélkülielbeszéléssel van dolgunk. Nem irodalmi fikcióval,csupán valótlan és érdektelen kijelentéssorral.Azok az emberek, akik rendszerint a mágikus szemlélethezfolyamodnak, ugyanolyan átlagos intelligenciávalrendelkeznek, mint naturalisztikus beállítottságúembertársaik. Számukra azonban a tudományos gondolkodásérthetetlen marad mindazon a hatalmas területen,ahol emberi érdekek szerepet játszanak.Az asztrológiai bizonyítékok in limine elvetése a mágikusszemlélettel való szakítás egyenes folyománya. Atudomány elfogadásában azonban ennél konkrétabbmegfontolások játszanak szerepet. Vegyük például arágcsálók vemhességének ideje és a p többszörösei közöttiösszefüggést bizonyító tényeket. Ez egy viszonylagúj keletű tudományos szemléletet mutat. Egy olyantudós, mint Kepler semmi visszatetszőt nem talált volnaegy efféle összefüggés felvetésében. Ő maga az akkoribanismert hét égitest létezését, valamint keringésiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV105pályájuk egymáshoz viszonyított nagyságát a hét tökéletestest létezéséből, illetve az azonos oldalhosszúságmellett beléjük és köréjük írható körök mérete köztifeltételezett összefüggésből vezette le. A korabeli tudományjórészt még mindig a püthagoreus felfogást követte,mely szerint a világot a számok törvényszerűségeiés a geometriai összefüggések irányítják. Püthagoraszalapvető felfedezése a hangzó harmóniákról és ahangot kiadó húr hosszúságának egyszerű arányviszonyairólévszázadokra elültette ezt a feltételezést a spekulatívelmékbe. Még Kopernikusz felfedezése isnagyrészt erre épült.Túl hosszú időt venne igénybe, ha nyomon akarnám ittkövetni a tudomány előfeltevéseinek egymást követőstádiumait, Kepler korától napjainkig. A leghosszabb,Galileitől Youngig, Fresnelig és Faradayig terjedő időszakota mozgó anyag alkotta mechanikus világegyetemelképzelése uralta. Ezt módosították Faraday ésMaxwell mezőelméletei, gyökeresen azonban nem változottmeg mindaddig, amíg feltételezték egyfajta materiáliséter létezését. A tizenkilencedik század végéiga tudósok minden jelenségre mechanikai magyarázatotkerestek. Az utóbbi ötven évben a tudomány ezen előfeltevéseidiszkreditálódtak, eközben azonban jelentősenkésleltetni tudták azokat a felfedezéseket, amelyekrebelőlük kiindulva nem nyílt mód. Az elektronlétezése mellett szóló bizonyítékok nagy része hosszúideje ismert volt már, amikor végre legyőzte azt a közegellenállást,amelyet Galilei egyik alapelve fejtett ki,nevezetesen hogy az anyag valamennyi tulajdonságát amozgásban lévő tömeggel kell megmagyarázni. Egyteljesen új felfogás, a relativitás einsteni felfedezésévelkerült át Mach filozófiájából a tudományba. Mach arratörekedett, hogy kiiktasson minden tautológiát a tudományoskijelentésekből, Einstein pedig úgy vélte, hogyamennyiben e célkitűzést szem előtt tartva módosítjuka térről és az időről alkotott felfogásunkat, olyan rendszertdolgozhatunk ki, mely kiküszöbölne néhány jelenlegianomáliát, és talán új, igazolható következtetésekhezis vezetne. Ez az „ismeretelméleti” módszer,mely mélyen beleivódott a világegyetemre vonatkozómai felfogásunkba. Ezt illusztrálhatja a következő epizódis. 1928-ban egy jó nevű amerikai fizikusnak, Millernek,először sikerült megismételnie Michelson egynemzedékkel korábbi kísérletét, mely eredetileg a relativitásalapjául szolgált. Miller úgy vélte, hogy a legkorszerűbbeszközökkel felszerelkezve ellenőrzi majdegy nagy kutató meglehetősen régi megfigyeléseit.

Eredményeit, melyek ellentmondtak annak, amit Michelsontalált, tudósok jeles gyülekezete előtt tette közzé.De e tudósok egyikének sem fordult meg a fejében,hogy elvesse a relativitás elméletét. Ehelyett, ahogyanSir Charles Darwin fogalmazott, azt tanácsolták Millernek,hogy pofozza helyre az eredményeit.Húsz évvel a relativitás felfedezése után természetszemléletünkújabb alapvető változását hozta az atomokkölcsönhatásának tisztán statisztikai értelmezése.Einstein, aki ekkor 45 éves volt, a józan észre hivatkozvavetette el ezt a felfogást. Továbbra is úgy vélte,hogy az atomi folyamatok lényegében kauzálisak.Einstein nem hitte, hogy valamely folyamat lényegébenindeterminált lehet. Barátai szemrehányásokkal illették,amiért ugyanolyan előítélethez ragaszkodik,amelyre korábban a relativitás ellenzői hivatkoztak aző felfedezésével kapcsolatban. Ennek és Niels Bohrgyőzködésének ellenére, Einstein kitartott eltérő természetszemléletemellett. És lehet, hogy igaza volt.Ebből a rövid vázlatból is kitűnik, hogy a tudósok− miképpen állnak ki a természet lényegét illető hiteikmellett,− miképpen képezik ezek felfedezésük módszerénekalapját, s− miképpen határozzák meg, hogy milyen típusú bizonyítékokelfogadására hajlanak, és milyen típusúakatvetnek el.A tudósok egész tevékenysége egy sor különböző jellegűfeltételezésre épül. Egy részük teljesen öntudatlanulvallott, magától értetődő hit, másik részük többé-kevésbéhatározott megfontolás, és vannak köztük személyessejtések. Mindezek a tudomány általános célkitűzéseibenés általános módszereiben öltenek testet, azegyes tudományágakban azonban különböző alakbanlépnek elénk.A tudomány ezen hitei között szinte egy sincs, amelykodifikálva lenne. Nincs róluk szó a tankönyvekben,nem lehet explicit fogalmakba foglalni őket. Épp olyanmegfoghatatlanok, mint valamely művészet szabályai,hiszen valójában azok is. A mester személyesen adja átőket tanítványának, aki a felfedezés és az igazolás eljárásainakgyakorlata révén sajátítja el őket. Ezért lehet atudománynak egyes országokban erős helyi tradíciója.És ezért rendkívül nehéz a tudományt meghonosítaniolyan országokban, melyekben nincs ilyen hagyomány.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV106Ebben az összefüggésben nincs lényegi különbség afelfedezés során előálló és a tankönyvekben lefektetetttudomány között. Végső soron a tudománynak formátöltésének minden stádiumában olyan hitek együttesérekell hagyatkoznia, amelyek nagy része a tudományostradícióból származik. Ez a magyarázata annak, hogy atudományt miért csak akkor lehet igazából elsajátítani,ha tanítása a felfedezés személyes tapasztalatát hagyományozzatovább. Csak ily módon alakítható ki az azalapvető bizonytalanság és képlékenység, a kimeríthetetlenúj lehetőségek azon érzete, mely a tudományminden megnyilvánulását jellemzi.Fel kell ismernünk továbbá azt is, hogy a többiekkel –a többi tudóssal és a nagyközönség tagjaival – közösenvallott hitek mellett minden tudományos állításban tettenérhető a személyes ítéletalkotás eleme. Minden tudományosfelfedezés forrása személyes, kreatív döntés.És ez a döntés nélkülözhetetlen a kutatás valamennyistádiumában, nem beszélve a lezárulásáról,amikor eredményét közzéteszik. Számos nagy felfedezésesetében, mint amilyen a kopernikuszi rendszer, adarwinizmus, a Mendel- féle törvények, a bakteriáliselmélet, a relativitás, a kvantummechanika stb., a bizonyítékelőször nem elegendő ahhoz, hogy elnyerje a tudósokáltalános jóváhagyását. A felfedező saját meggyőződésévelkénytelen megtámogatni állításait. Deegyébként is, a tudományos kijelentések mindegyikébenmarad hely a kételkedésnek, és végső soron a tudóslelkiismeretes döntésén múlik, hogy ezt a kételkedéstésszerűnek tekinti-e vagy sem. Úgy tűnik tehát,hogy a tudomány nem épülhet radikális empirizmusra,sőt, megfigyelési alapjainak analízise révén az empiristanézőpont éppenséggel aláássa érvényességét. A tudományaz érzékszervek nyújtotta tapasztalaton túlmenően,abból meríti érvényességét, hogy a tudósok bizonyoshiteket tesznek magukévá, melyeket: (1) az általánoshagyomány ültet el bennünk és így minden maiember magától értetődőnek tekint, (2) a tudósok tesznekmagukévá, mint a tudományos tradíció elemét, (3)egyéni megsejtések táplálnak, vagy (4) saját lelkiismeretünkdiktátumát követve vallunk magunkénak. Másszóval, a tudomány olyan tapasztalatokra épül, melyeketbizonyos tradicionális, intuitív és lelkiismereti hitekfényében rostálunk meg és értelmezünk.A tudomány nem hagyatkozhat már sokáig olyasfajtaempirizmusra, mely valójában nem igazolja érvényességét.Már most jelentékeny erők használják ki ezt a

gyengeséget. Ez a gyengeség a tudományt védtelennéteszi azokkal szemben, akik radikálisan kétségbe vonjákobjektivitását. Ez nyit utat ama marxista értelmezésfelé, mely a tudományt ideológiává redukálja. Ez bátorítjafel az államot, hogy a társadalom érdekeire hivatkozvakezébe vegye a tudomány irányítását.A tudomány, a szabad tudomány, a jövőben csakis egymódon maradhat fenn: ha felismeri és tudatosan vállaljaazt, ami alapját képezi: a tudományos hitek bázisát.A tudósoknak ezért nyíltan hitet kell tenniük e vélekedésekmellett. De miért kellene hinnünk olyasmiben,amiben kételkedhetnénk is? Miért kellene követnünkegy tradíciót, vagyis olyan, rég halott emberek példáját,akik kevesebbet tudtak a mi problémáinkról, mintmi? Miért osztanánk a tudósok által vallott mai hiteket,melyeket alighanem hamarosan módosítani fognak?Miért kell hagynunk, hogy a kutatásban vagy egy modernelmélet elfogadásában, illetve elutasításában megérzéseinkvezessenek bennünket? Miért küzdenénk sajáttudományos lelkiismeretünkkel és próbálnánk elegettenni igényeinek?A hitek tudatos elfogadásához vezető egyik utat talánaz a tény jelenti, hogy valamiben mindenképpen hinnünkkell. Csak a halottak és a gyengeelméjűek tudjákfelfüggeszteni ítélőképességüket. Mi csupán azt tehetjük,hogy megszabadulunk valamennyi pozitív és explicithitünktől, míg végül csak ösztönös és tudattalanhiteinkre hagyatkozunk. Semmi sem szól amellett,hogy akaratlan hiteink jobbak volnának azoknál, amelyekettudatosan vallunk. Ez a feltételezés volt a racionalizmusalapvető tévedése Descartes óta. Kritikai korunkbana fanatizmus olyan fellobbanásaival találkozhattunk,melyek szinte páratlanok a hitek történetében.Kritikus és kifinomult gondolkodóink legjobbjai gyakranfelültek a propagandának és olyan fokú hiszékenységrőltettek tanúbizonyságot, ami még a kevésbé rugalmasszázadok szellemi vezetői között sem volt általános.A gondolkodó emberek valamiben szükségképpenkritikátlanul hisznek, hinniük kell ugyanis sajátgondolkodásuk előfeltevéseiben. Barátkozzunk megezzel a ténnyel, és higgyünk nyitott szemmel. Ekkorlehetőségünk nyílik arra, hogy hiteinket a többi hitetszem előtt tartva tehessük mérlegre, s ne pusztán valamelyellenőrizetlen hiedelem maradványát valljuk amagunkénak.Ennek érdekében érintkezési pontokat kereshetünk civilizációnkolyan egyéb, lényegi elemeivel, melyeknekTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV107fenntartásához ugyancsak nélkülözhetetlen valamilyenhit. A tudományt szoros kapcsolat fűzi az igazságegyéb területeihez. A tizenhatodik században megjelenőúj tudományos természetlátás ugyanazon mozgalomgyümölcse, mégpedig megkésett gyümölcse volt,amely felszabadítóan hatott a művészetre, az irodalomra,a művelődésre és a vallási lelkiismeretre. A tényekelfogulatlan és méltányos vizsgálatának új igénye azélet számos más területén is jelentkezett. Hamarosan aközéletben is éreztette hatását a tolerancia új tana által,mely Anglia, Hollandia és Amerika elévülhetetlen hozzájárulásaa modern civilizációhoz. A tudományosgondolkodásmód forradalmasította a jog és a törvénykezésterületét is. A Royal Society megalapítását követőévtizedekben a bizonyíték mibenlétéről alkotott felfogásradikálisan átalakult és tudományos alapra helyeződött.Ezek a fejlemények összefüggenek, és egyként civilizációnknagy hagyományaiban gyökereznek: a szellemiintegritás görög tradíciójában, a jogi ésszerűség rómaiörökségében és a keresztény testvériség hagyományában.E tradíciók olyan transzcendens hiteket testesítenekmeg, melyeket évszázadokon át bízvást magátólértetődőnek lehetett tekinteni. Ma már nem ez ahelyzet. Most egész civilizációnknak, beleértve a tudománytis, reformra van szüksége az alapját alkotó hiteknyílt megvallása révén.A tudományos kutatás szabadságaAzokat, akik értékelik a szabadságot, gyakorlati szempontbólérdekli annak elemzése, hogy min alapszik aszabadság. Hiszen ha tisztázzuk ezeket az alapokat, remélhetjük,hogy biztosabbá is tehetjük őket. A szabadságtermészetét és igazolását érintő kérdések felvetésévelmegpróbálhatunk tisztázni néhány olyan nem egyértelműpontot, amelyek következtében, különösen azutóbbi időben, lehetségessé vált a szabadság félreértése,sőt megcsúfolása és lejáratása is.A szabadság azért nem egyértelmű, mert különféle módokonlehet szabadnak lenni. Lehet szabadnak lenni akülső kötöttségektől. Ennek a szabadságnak a racionálishatárát az a feltétel jelenti, hogy ne sértse másokugyanezen szabadságra való jogát. Szabadon dönthetekpéldául arról, hogy lefekszem-e aludni, vagy rádióthallgatok, feltéve, ha a rádió nem korlátozza a szomszédomválasztási jogát ugyanezen két alternatíva kö­

zött. A szabadságnak ezt a megközelítését hagyományoztákkorunkra a nagy utilitarista gondolkodók. Ez afelfogás azzal a gondolattal áll kapcsolatban, hogy egyjó társadalom alapvető törekvése a lehető legnagyobbboldogság elérése lehető legtöbb tagja számára, éshogy a szabadság ennek a törekvésnek a feltétele. Aszabadságnak ezt az individualista, magabiztos koncepcióját,sajnos, fel lehet használni mindenfajta kifogásolhatóviselkedés igazolására. Időről időre, erre hivatkoznakazok, akik védelmükbe veszik a kizsákmányoláslegkegyetlenebb formáit, beleértve még a rabszolgatartástis. Ez szolgáltatta az alapot a romantikamozgalma számára a kivételes, semmilyen törvénytnem elfogadó egyén és a mindenáron nagyságra törekvőnemzetek dicsőítésére. E felfogás lényegi szembehelyezkedéseminden kötöttséggel könnyen nihilizmusbacsaphat át.A szabadság egy másik koncepciója szélsőséges formájábanszinte ellentéte az elsőnek. E felfogás szerinta szabadság az egyéni célok alóli felszabadulást és aszemélytelen kötelezettségeknek való alárendelődéstjelenti. Ennek a prototípusa Luther, amint a vele szembenellenséges wormsi gyűlés előtt állva ezt mondja:"Hier stehe ich und kann nicht anders." Ilyen mértékbenalávetni magunkat az erkölcsi kényszernek feltétlenüla felszabadulás egy formája. De az ilyen szabadságelmélete könnyen válhat hasonlóvá a totalitarizmuselméletéhez. Teljes egészében totalitárius elmélet leszbelőle, ha az államot tekintjük a közjó legfőbb őrének,hiszen akkor az következik belőle, hogy az egyén azáltalválik szabaddá, hogy teljesen aláveti magát az államnak.A szabadság felfogásában rejlő ilyen diszkrepanciákkomolyan veszélyeztetik magát a szabadságot. Hiszen,még ha eltekintünk is a nihilizmus, illetve a totalitarizmusszélsőségeitől, méltán érezhetjük úgy, hogy a szabadságindividualista elmélete önző vagy legalábbisnem igazán lelkesítő, az önfeladáson alapuló szabadságelmélet,pedig nem áll összhangban a boldogságrasaját személyes módján törekvő egyén iránti rokonszenvünkkel.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV108Így vélem, hogy a tudományos kutatás szabadságánaktanulmányozása eligazíthat bennünket ebben a dilemmában.Hiszen azt fogjuk látni, hogy a tudományoskutatás szabadsága olyan alapokon áll, amelyekben aszabadság két ellentétes aspektusa oly szilárdan összefonódik,hogy lényegi kapcsolatukra és valódi egyensúlyukrakönnyű rámutatni.Amikor a tudományos kutatás szabadságát vizsgáljuk,az az előnyünk mindenképp megvan, hogy ebben azesetben elég könnyű megmondani, mit értünk szabadságon.A tudományos kutatás szabadsága abban áll,hogy mindenkinek jogában áll megválasztani, milyenproblémát kíván tanulmányozni, külső irányítás nélkülszabadon folytathatja kutatását, és saját véleményéretámaszkodva taníthatja tárgyát.Az már az első pillanatban látszik, hogy az ilyen szabadságmindkét nagy szabadságelmélet szempontjábólproblematikus. Hiszen egy tudóst nyilvánvalóan nemelsősorban azért ruháztak fel szabadsággal, hogy ez asaját boldogságát segítse elő; de nem is azért, hogypusztán a kötelességét teljesítse. Ugyan mindkettő aszabadság igazi funkciója, mégis hiányzik egy olyanelv, amely összekapcsolná őket – egy sztereoszkópralenne szükség, amely egyesíti a szabadság e két képét.És meg is fogjuk ezt találni, ha szemügyre vesszük aszabadság egy harmadik funkcióját, amelynek eddignem szenteltek sok figyelmet a szabadságról szóló jelentősfilozófiai értekezésekben.A tudományos élet létező gyakorlata azt a felfogást jelenítimeg, hogy a szabadság a szerveződés hatékonyformája. A feltételezések szerint a beérett tudósoknakadott lehetőség vizsgálatuk tárgyának megválasztásáraés kutatásuk lefolytatására az összes tudós közös erőfeszítéséneklegjobb kihasználását eredményezi egy közösfeladatban. Vagyis ha a világ összes tudósát egyolyan csapat tagjainak tekintjük, amely az összes létezőfelfedezési lehetőség feltárására indul, akkor e feltételezésekszerint erőfeszítéseik csak akkor lesznek hatékonyankoordináltak, ha mindegyikük szabadon követhetisaját hajlamait. E felfogás szerint valójábannem is lehet másképp hatékonyan megszervezni ezt acsapatot, és ha bárki megkísérelné egy felsőbb hatalomutasításai által koordinálni erőfeszítéseiket, óhatatlanulvéget vetne a hatékony együttműködésnek.Hát ez bizony meglepő. Hiszen általában úgy gondoljuk,hogy a koordináció olyan folyamat, amely korlátokközé szorítja az egyének különböző megnyilvánulásait.Próbáljuk meg ezért most azt megvizsgálni, hogyanlehetséges mégis, hogy a tudományban enneképp az ellenkezője igaz: itt a koordináció optimuma azegyéni késztetések szabadon engedésével érhető el.

Az persze megszokott dolog, hogy amikor néhány emberegymástól függetlenül egy feladat különböző részeitvégzi, akkor tevékenységük lényegében koordinálatlan.Egy csoport borsót pucoló asszony nem jelenítmeg koordinált cselekvést, hiszen közös teljesítményükcsupán egyéni eredményeik összege. Ugyanígypéldául egy sakkcsapat alapvetően koordinálatlan, mivela csapat mindegyik tagja saját elképzelései alapjánjátszik ellenfelével, és a csapat teljesítménye egyszerűena tagok által egyénileg megnyert játszmák összege.Ezzel szembeállítva világossá válik a tudomány eltérőjellege: a tudomány folyamata nem a sakkozókéhozvagy a borsópucolókéhoz hasonló elszigetelt teljesítményekbenzajlik, mivel ily módon nem is fejlődhetne.Ha egyszer csak megszakadna minden kommunikációa tudósok között, akkor a tudomány fejlődése gyakorlatilagazonnal megállna. Egy ilyen rendszerben azelső években még talán a megszokott ütemben születnénekfelfedezések, de a folyamat hamar megrekedne,és ettől kezdve a fejlődés lökésszerűvé és sporadikussáválna, és a tudomány folyamatos szisztematikus fejlődéseteljesen leállna. A tudomány koordinatív elveilyen egyszerű és nyilvánvaló. Abban áll, hogy mindentudós a többiek által már elért eredményekhez igazítjatevékenységét. Minden tudós, amikor a többiekhezigazodik, önállóan cselekszik, és mégis, ennek a sokegymáshoz igazodásnak a révén a tudósok maximálishatékonysággal folyamatosan együtt bővítik a tudománynak,mint egésznek az eredményeit. A folyamatmindegyik pontján az egyes tudós azokat az elemeketválasztja ki a mások által elért eredményekből, melyeketa saját feladata szempontjából a legjobban tudhasználni, és így a lehető legtöbbet fogja hozzátenni atudományhoz, ezáltal lehetőséget adva más tudósoknak,hogy ők is hozzátegyék a magukét – és így továbba végtelenségig.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV109Nyilvánvaló, hogy itt egy olyan alapelvvel van dolgunk,amely egész gyakran működik olyankor, amikoregyéni tevékenységek koordinálásáról van szó mindenfajtakoordináló felsőbbség beavatkozása nélkül. Ezegy egyszerű logikai elv, amely egészen triviális példákkalillusztrálható. Tegyük fel például, hogy feladatunkegy olyan óriási kirakós játék darabjainak a helyükreillesztése, amelyet egyetlen ember csak többnap, sőt több hét alatt tudna összeállítani. Képzeljük eltovábbá, hogy a dolog nagyon sürgős, mivel a megoldásegy fontos titokra derítene fényt. Minden bizonnyalösszeszednénk egy csapatnyi segítőt, de hogyanszerveznénk meg őket? Annak nem lenne értelme,ha a játék darabjait fénymásolatokban sokszorosítvakiosztanánk a külön-külön ténykedő játékosoknak,majd egy idő után összegeznénk az eredményeiket.Noha ez a módszer lehetővé tenné, hogy végtelen számúsegítőt vegyünk igénybe, semmilyen értékelhetőeredményt nem hozna. Egyedül úgy lehetne a feladatotgyorsan elvégezni, ha annyi segítőt hívnánk össze,ahány kényelmesen elférne egyetlen játék körül, éshagynánk, hogy mindegyikük a maga módján vegyenrészt a játékban. Ekkor mindegyik játékos megfigyelné,hogyan alakult a helyzet az összes többi játékosténykedése nyomán, és a kirakós játék megoldott részelegutolsó állapotának megfelelően határozná meg magánakaz új feladatokat. Mindegyik játékos úgy helyeznéel mindegyik darabját, hogy az pontosan illeszkedjéka többi játékos által a helyükre tett darabokhoz.És végül az összes játékos közös erőfeszítései nyománegy szigorúan megtervezett egész alakulna ki, nohamindegyik játékos teljesen a saját független ítéletéretámaszkodna.Nyilvánvaló továbbá az is, hogy mi történne, ha valaki,aki meg lenne győződve a központi irányítás mindennélhatékonyabb voltáról, beavatkozna, és a központiigazgatás módszereit alkalmazva próbálna lendíteni adolgokon. Lehetetlen előre megtervezni azokat a lépéseket,amelyekben a kirakós játék darabjai a helyükrekerülnek. A központi irányítás tehát csak azt érhetné el,hogy az összes játékos egy hierarchikus testületbe rendeződne,és tevékenységüket ettől kezdve egyetlenközpontból irányítanák. Ekkor mindegyiküknek a feljebbvalójátólkellene várnia az utasításokat, és addigkellene várnia, amíg a legfelső szinten meg nem születika döntés. Végül, pedig a szervezet vezetőjét kivéveegyetlen résztvevő sem járulna hozzá értékelhető módona kirakós játék megoldásához. A kooperáció a nulláracsökkenne.Ezzel bizonyítottnak tekinthetjük azt a kettős állításunkat,hogy egyrészt a saját ítéletükkel összhangban cselekvőegyének ténykedései spontán – és mégis hatékonyan– koordinálódhatnak egy közös feladat megoldására,míg másrészt az egyéni erőfeszítések alárendeléseegy központi felsőbbségnek tönkretenné ezt a koordinációt.Az is világosan látható, hogyan alkalmazhatóez a logika a felfedezés felé haladó tudósok ön-koordinációjára.Hiszen ez a logika egyszerűen azt jelenti,

hogy egy nem ismert alakzat egyének lépései által egyrenagyobb lesz, azzal a két feltétellel, hogy minden javasoltlépést azonnal meg lehet ítélni helyesség ésegyéb vonatkozásban, valamint hogy minden egyes újlépést a többiek tudomására hoznak, akik ezt figyelembeveszik, amikor majd a következő lépésüket teszik.Ez tehát minden, amit el lehet mondani arról a különösállításról, hogy a potenciális felfedezéshez vezető utakatúgy lehet a legeredményesebben felderíteni, hahagyjuk, hogy a tudósok maguk tegyék fel saját kérdéseiket?Ilyen egyszerű lenne ez?Bizonyos értelemben igen. Az a logika, melynek alapjána tudósok a tudomány művelése során, spontánmódon koordinálják tevékenységüket, olyan egyszerűés tulajdonképpen ugyanolyan, mint az a logika, amelyegy kirakós játék megoldásán dolgozó csapat ön-koordinációjátműködteti. Van azonban egy döntő és nagyonjelentős különbség abban, ahogy e két esetbenugyanannak a logikai működésnek az elemei a résztvevőkrendelkezésére állnak. Hiszen a kirakós játék darabjaitmeg lehet venni az üzletben azzal a biztos tudattal,hogy a játéknak olyan megoldása van, amitgyártója ismer. Világegyetemünk Teremtője azonbansemmilyen hasonló biztosítékot nem ad számunkra atekintetben, hogy érthető alaprajzot találunk, ha egyrecsak illesztgetjük egymás mellé tapasztalatunk elemeit.Még az sem biztos, mennyiben mondható el a természettudományokról– és általában a tudományokról,melyekre mindezek a megfontolások szintén vonatkoznak–, hogy van valamilyen átfogó feladatuk egyáltalán.Csak nagyon bizonytalan és képlékeny választ lehetadni arra a kérdésre, mit is jelent valójában, hogy avilágegyetem alaprajzát keresik. Püthagorasz, sőt Kepleris matematikai és geometriai szabályokkal akartakleírni egy alaprajzot, Galilei és Newton pedig mechanikaifogalmakkal. Manapság ismét a matematikai harmóniákterminusaival kíséreljük meg megtalálni azalaprajzot, de másmilyenekkel, mint Püthagorasz számokravonatkozó szabályai voltak. Más tudományok iskeresik a válaszokat, és itt még radikálisabb változásoktörténnek egymás után. Vessük csak össze egy LordActon vagy egy Toynbee erkölcsi alapról kiinduló történelemértelmezésétazzal, ahogy olyan marxisták,mint például Laski és G. D. H Cole, vagy olyan pszichoanalitikusok,mint Franz Alexander vagy Jung értelmezika történelmet. Ráadásul, míg a kirakós játékesetében egy-egy darab vagy nyilvánvalóan illik egyTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV110bizonyos helyre vagy nem, a tudományban ez korántsincs így. Vannak olyan új felfedezések, melyek azonnalvitathatatlanul helyükre kerülnek, más, gyakranfontosabb új meglátások igazsága azonban hosszú évekigbizonytalan marad. A tudomány haladásának mindenlépése tartalmaz egy bizonytalansági elemet is érvényességéreés tudományos értékére vonatkozóan.Egyértelmű, hogy a természettudomány és általábanminden tudomány esetében az ön-koordináció logikájasokkal bizonytalanabb elemeken alapul, mint amilyeneketa kirakós játék esetében tapasztalunk. Tulajdonképpena tudományokban annyira bizonytalan a végcélés annyira vitatható minden egyes lépés, hogy az egészeddig elemzett analógia megkérdőjelezhető.Azonban elég a figyelmet felhívni arra, hogy bánjunkcsínján ezzel az analógiával. Nézzük csak meg mégegyszer a tudomány esetét. Azoknak az alapvető változásoknakellenére, melyek a tudomány fejlődéséneklegutóbbi 400 évében mentek végbe a szemlélet és amódszer tekintetében, az egyes tudósok eredményeineknyilvánvaló koherenciáját tapasztaljuk még ebbenaz időszakban is. A legtöbb olyan tudóst, akit koranagy tisztelettel övezett, a mai tudósok is nagyra tartják,és kevés olyan tudóst tartanak számon ma a nagyokközött, akinek munkásságát saját korában értéktelennekgondolták. Az igaz, hogy ma már Kepler, sőtGalilei vagy Newton elméletéből sok minden irrelevánsnaktűnhet, és ugyancsak igaz, hogy Galilei ésNewton valószínűleg mélységesen elégedetlen lenneazzal a magyarázattal, amit a kvantummechanika ad azelemi részecskék folyamataira. De Galilei és Newtonazért mégis a modern tudomány két klasszikusa. Az őfelfedezéseik adják az alapját annak a képnek, amelyetnapjainkban a természetről alkotunk, és az ő vizsgálatimódszereiket továbbra is a modern tudományos módszerarchetípusai között tartjuk számon. Személyespéldájuk változatlanul kiérdemli elismerésünket éstiszteletünket, mely egyre csak nő a századok során,ahogy a tudomány, melyet ők hoztak létre, egyre nagyobbterületeket von be vizsgálódásai körébe.Ezzel az évszázadokon át megnyilvánuló koherenciávalpárhuzamba állítható a tudomány térbeli, a Földminden térségén érvényesülő koherenciája. Az utóbbimintegy 15 évben történtek ugyan erőteljes kísérletekarra, hogy meggyőzzék Németországban a tudósokat,hogy németként el kell vetniük a relativitáselméletet ésa kvantummechanikát, vagy például 1939 óta Oroszor­

szágban is nagy nyomást gyakorolnak a tudósokra,hogy vessék el Mendel elméletét, mivel ez feltételezhetőennem egyeztethető össze a marxizmussal, ilyenelfogadhatatlan próbálkozások azonban szerencsérecsak elvétve történnek.A tudományt általában ma isegyformán fogadják el az egész világon. Úgy vélem,kielégítő logikai alapot találtunk a tudósok külön-különtett felfedezéseinek spontán koordinációjára. Azalapot az a koherencia nyújtja, amely a tudomány sajátja.Amennyiben a tudományos felfedezés minden lépésemögött van egy szilárd cél, és a hozzáértők mindenilyen lépésről meg tudják ítélni, hogy mennyire felelmeg e célnak, és mennyire sikerülhet elérnie, akkore lépésekből spontán alakul ki a tudomány műveléséneklegeredményesebb folyamata.Időzzünk el még egy kicsit ennél a pontnál, mert ebbenbenne van egész gondolatmenetünk leglényegesebberedménye.Az még nem elegendő, ha elfogadjuk, hogy a tudományvalamilyen következetes cél felé halad. Ezt tettékugyanis bizonyos értelemben a Kabbala tanulmányozói,a boszorkányüldözők és az asztrológusok is, ésnekünk meg kell különböztetnünk a tudomány céljátezeknek a téves tevékenységeknek a céljától. Nem beszélhetnénka tudomány igazságot hordozó spontánfejlődéséről, ha a tudomány szembetűnő koherenciájátvéletlenek sorozata eredményének, vagy állandó tévedésekkifejeződésének tartanánk. Épp ellenkezőleg, abbankell hinnünk, hogy a tudomány az igazság egy fajtájánakkövetkezetes terjedését képviseli. Vagyis a tudománytrealitásként kell elfogadnunk, olyan szellemirealitásként, amely bármely adott pillanatban csakrészlegesen tárul fel a tudomány addigi eredményei által,és amelyből mindig egyre többet tárnak majd fel ajövőben várható felfedezések. Úgy tekinthetjük, hogya kutató tudós elméje intuitív kapcsolatot keres a tudománynakezekkel a még fel nem tárt részeivel, a felfedezés,pedig annak eredménye, hogy sikerült kapcsolatotteremtenie egy mindezidáig rejtve maradt realitással.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV111Valahányszor egy tudós saját lelkiismeretével birkózik,hogy elfogadjon vagy elvessen-e egy ötletet, úgy tekinthetjük,hogy ez által kapcsolatot létesít az egész tudományoshagyománnyal, vagyis a múltban élt összestudóssal, akiknek a példáját követi, az összes élővel,akiknek az elismerésére vágyik, és az összes majdanitudóssal, akik számára egy új tant szándékozik lefektetni.A tudomány koherenciájában annak kifejeződésétkell látnunk, hogy minden tudós ugyanabban a szellemirealitásban gyökerezik. Csak így érthetjük meg igazán,hogy minden egyes tudós tevékenysége mindenlépése mögött ugyanaz a cél húzódik meg, és hogymindegyikük megfelelően meg tudja ítélni – összhangbana többi tudós véleményével – hogy az ő teljesítményeérvényes vagy nem. Csak így teremtődnek meg aspontán koordináció megfelelő feltételei.A tudomány koherenciájának ilyen megközelítésevisszavisz bennünket a szabadság két ellentétes aspektusához,és lehetővé teszi egyesítésüket. Láthatjuk immár,hogy a tudomány a szabadság mindkét aspektusánakmegfelelő vonásokkal rendelkezik. A szenvedélyesegyéni meggyőződés keresztülvitele a nagy úttörők jellemzője,akikben a tudományos haladás első számú letéteményeseittiszteljük. Az eredetiség a tudós legfőbberénye, a tudomány fejlődésének forradalmi jellege pedigmár szinte közmondásos. Ugyanakkor azonban atudományban rendkívül szorosra szövött szakmai hagyományél; a doktrína folytonossága és a testületiszellem ereje tekintetében a tudomány a római katolikusegyházzal és a jogi pályával vetekszik. A tudományosszigor éppannyira közmondásos, mint a tudományosradikalizmus. A tudomány bátorítja a legmesszemenőbberedetiséget, de ugyanakkor hihetetlen mértékűkritikai szigort is gyakorol.E két aspektus között mégsincs diszharmónia. Előfordulhat,hogy az egyén eredetisége összeütközésbe kerüla többi tudóstárs kritikus véleményével, azonban aspontaneitás és a megkötöttség elvei között nem lehetkonfliktus. Nincsenek olyan romantikus tudósok, akikazt a jogot vindikálnák maguknak, hogy más tudósokvéleményét figyelmen kívül hagyva fejezhessék ki sajátegyéniségüket. Aki a tudományban forradalmár, aznem azon az alapon hallatja a hangját, hogy joga vanszemélyisége kinyilvánítására a külső kényszerrelszemben, hanem mert hisz abban, hogy joggal tartjaegyetemesen érvényesnek az általa felállított új elméletet.Az érvényben lévő törvényt egy másik törvénynevében szegi meg, melyről hiszi, hogy érvénybe kellenelépnie. Teljességgel egyéni víziója van egy olyanvalamiről, amit szerinte mostantól mindenkinek megkell látnia.Ez az egység, melyben összhangban van, az egyén kreatívszenvedélye, valamint hajlandósága a hagyományés a fegyelem iránti engedelmességre, szükségszerű

következménye annak, hogy a tudomány szellemi realitás.Amikor a tudós intuíciója valamely felfedezésfelé tart, olyan realitással keres kapcsolatot, melynekaz összes többi tudós is a részét képezi. Tehát intuíciójánakés lelkiismeretének legszemélyesebb megnyilvánulásaiszorosan hozzákapcsolják a tudóst a tudományegyetemes rendszeréhez és kánonjaihoz. Míg a tudományegész fejlődése egyéni késztetések követésénekköszönhető, ezeket a késztetéseket nem önmagukértbecsülik a tudományban, hanem csak amennyiben a tudományhagyományát követik és megfelelnek a tudományosmércéknek.Ezeket a megfontolásokat kiterjeszthetjük az egész tudományoséletre is. A tudományos élet szabadságáróljoggal állítható, hogy ez a szervezeti forma lehetőségetbiztosít új felfedezésekre minden olyan területen, aholaz intellektuális fegyelem hagyománya által irányítottszisztematikus vizsgálódás folyik.A tudomány pontatlansága és a géniuszmunkájaJóllehet a tudományos eredmények igazságára nézvesemmiféle szigorú bizonyítékunk nincsen, mégis elfogadjuk– sőt el is kell, hogy fogadjuk – őket. Szigorúanvéve a természettudományok mindegyike pontatlan.Még az sem elképzelhetetlen, hogy a természettudományokminden eredménye hamisnak bizonyuljon,mégis elfogadjuk őket igazként, mivel velük szembentámasztott kételyeinket ésszerűtlennek tekintjük. Azesküdtbíróságok az (elfogadandó) ésszerű kételyek ésaz (elvetendő) nem-ésszerű kételyek közti megkülönböztetésrealapozzák ítéleteiket. Az esküdtbírákat arrautasítják, hogy tegyék meg ezt a megkülönböztetést,méghozzá úgy, hogy ennek során nincsenek kialakultszabályok, amelyekre hagyatkozhatnának. Vannakugyanis olyan rendkívüli fontosságú ténybeli kérdések,amelyeknek eldöntésére nincsenek szabályok, és ezeka kérdések éppen ezért kerülnek esküdtek elé, akik személyesítéletükre hagyatkozva hoznak döntést. A tudósa bíró és az esküdtszék feladatait egyesíti magában.Miután tényanyagát számos, jól körülhatárolt kritériumszerint áttekintette, személyes ítélőképességére hagyatkozvakell eldöntenie, hogy további kételyeit ésszerűtlennektekintve félreteszi-e őket.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV112Amennyiben felismerjük, hogy végső soron minden tudományosfelfedezés a tudós személyes ítéletén alapszik,megnyílni látszik az út az előtt, hogy a részmozzanatoksorát egységes keretben szemléljük a problémameglátásától kezdve az utánajárás teljes folyamatánát egészen egy új természeti tény felfedezéséig.Azon vezérelv legfontosabb elemeit, melyek egy problémafelsejlésétől megoldásának megtalálásáig iránytszabnak a tudományos vizsgálódásnak, először legmagasabbrendű működése közben, a géniusz munkájábanvesszük szemügyre.− A géniusz két dologról ismerjük meg, s ezek ellentmondanilátszanak egymásnak. A géniusz az ihletajándéka: a költők Homérosz óta múzsájukhoz fordultakinspirációért, a tudósok, pedig Archimédeszóta elismerik, hogy a megvilágító erejű ötlet a magukszámára is váratlanul ötlik eszükbe.− De bőséges bizonyítékunk van ennek ellenkezőjéreis: eszerint a géniusz abban áll, hogy az illető bármilyenfáradozásra hajlandó; és valóban, minden kreatívtevékenység rendkívül megterhelő.Hogyan függ össze a géniusz e két aspektusa?Ki lehet-e kemény munkával kényszeríteni a váratlaninspirációt?Hogyan állhatunk készen az inspiráció sugallatára, hanem tudjuk, mikor számíthatunk rá?Mivel pedig az inspiráció forrása végső soron mi magunkvagyunk, hogyan érhet bennünket váratlanul?Márpedig pontosan ez történik mindenféle kreatív tevékenységsorán, így a tudományos felfedezés folyamánis: mi fedezünk fel valamit, de ez bennünket ismeglepetésként ér.A kreativitás – konkrétan a tudományos felfedezés –elméletének először is ezt a paradoxont kell feloldania.A megoldásra a biológiai szinten találhatunk rá,amennyiben az inspirációt azonosítjuk a "spontán integrációval",és azt keressük, hogy mi idézi elő ezt azintegrációt.Tegyük fel, hogy kezemmel el akarok érni valamilyentárgyat: ez a szándék izmaim komplex integrációját indítjael, amely aztán eljuttat célomhoz. Szándékomolyasvalamire vonatkozik, ami még nem létezik: másszóval egyfajta terv, vagyis előrevetítés, mely képzeletemműve. Úgy tűnik tehát, hogy képzelőerőm indítja

e izmaim azon integrációját, mely végrehajtja a képzeletembenkirajzolódó tervet.Nevezhetjük ezt az integrációt spontánnak? Úgy vélem,egy fontos tekintetben igen, hiszen nem gyakorlunkközvetlen ellenőrzést fölötte. Ha egy fiziológusbemutatná nekünk mindazokat az izomműveleteket,amelyekkel cselekvésünket végrehajtjuk, ugyancsakelcsodálkoznánk, hogy miféle bámulatos mechanizmusttaláltunk föl ennek az egyszerű célnak az elérésére.Testünk minden tudatos mozgása ilyesféle irányításalatt áll. A képzeletünkben kitűzött cél testrészeinkolyan integrációját indítja el, amely fölött nem gyakorlunkközvetlen ellenőrzést. Ezt az integrációt nem mihajtjuk végre: csupán oda hatunk, hogy megtörténjen.Képzeletünk erőfeszítése kiváltja önnön megvalósulását.Ahogy itt egy kívánt eseményt testünk mozgásávalelőidézünk, abban a dióhéjban benne rejlik a géniuszparadoxonának megoldása. Példánk azt sugallja, hogyaz inspirációt a képzelőerő munkája hívja elő, s hogy aképzelet efféle munkája hívja életre azokat az új gondolatokat,amelyek a tudományos felfedezéshez vezetnek.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV113Ezek a következtetések talán túl sietősnek tűnnek, ámha a szándékos cselekvésről áttérünk a vizuális észlelésre,akkor nemcsak átfogóbbak lesznek, de még megerősítéstis nyernek. A tárgyak állandósága a látott támpontokegyfajta integrálásának köszönhető, ami nemáll közvetlen ellenőrzésünk alatt. A tárgyakról és környezetükrőlazért lehet értelmes képünk, mert másodpercenkéntkét-három pillanatfelvételt integrálunk, sezek egymással részleges átfedésben lévő képeketnyújtanak nekünk, melyek együttesen a szemünk elétáruló térség egészét lefedik. Ha ezeket az egymásrakövetkező pillanatfelvételeket figyelmesen szemügyrevesszük, azt látjuk, hogy az integráció műveletét képzeletünkirányítja. Ehhez hozzátehetjük, hogy abban azesetben, ha nehézségünk támadna annak felismerésében,hogy mit is látunk, képzeletünk alternatív lehetőségeketpróbál ki, hagyva, hogy szemünk efféle lehetőségekután kutatva pásztázzon. A tudomány egyes területeia látás különböző módjain alapulnak. Amikor egytárgy együttesen funkcionáló részekből áll, látásunk erészek látványát egyetlen koherens, működő entitássáintegrálja. Így látja működő egészként a gépet a mérnök,aki ismeri a szerkezet működésének mikéntjét.Efféle integrációra épül a biológia és a pszichológiaegésze, és ezen alapul egy organizmus szemlélete, egyértelmes állat látványa, vagy egy ember képe. E képekintegrálását bátran tekinthetjük spontánnak, mivel részeikfölött nincsen közvetlen ellenőrzésünk és gyakrannincs róluk közvetlen tudomásunk sem. A tudományosfelfedezés folyamata általában ilyesféle, a képzeletmunkája által előidézett integrációkból tevődikössze.Tudományos anticipációs képességA felfedezés folyamata három fő szakaszra bontható.− Az első szakasz a probléma meglátása és az elhatározás,hogy a végére járunk;− a második a megoldás keresése és a következtetés levonása;− a harmadik pedig az, amikor következtetésünketmegalapozott ténynek tekintjük.Hogyan szervezi egybe látásunk az egymásra következőpillanatfelvételeket bizonyos szempont szerinti, értelmesszemügyre vétel útján, s nehézség esetén hogyantár elénk képzeletünk alternatív lehetőségeket annakfelismeréséhez, hogy mit is látunk. A látás e műveletearra a feltevésre épül, hogy bármilyen különös dologkerüljön is szemünk elé, valószínűleg van valamirejtett értelme. Hasonló előfeltevéssel dolgoznak a természetfurcsa jelenségein töprengő tudósok: értelmeznipróbálják az általuk ismert tényeket, és még többtényt szeretnének összegyűjteni, remélve, hogy a tudományszámára figyelemre méltó összefüggéseket tárnakfel. Ezek jellemzik tehát a probléma meglátását éstanulmányozását.Itt azonban különös ténnyel szembesülünk. Amikor atudós egy probléma tanulmányozásába fog, feltételezi,hogy termékeny problémára talált, olyan problémára,melyet saját elgondolásaira és segédeszközeire hagyatkozvaképes megoldani, és amellyel érdemesebb foglalkozni,mint másokkal. Amikor így dönt, akkor becslésekrehagyatkozik, a becslések, pedig ugyanolyankörülbelüli természetűek, mint a sejtések és a találgatások.Az efféle találgatások azonban elég jónak bizonyultakahhoz, hogy elindítsák a tudományos vizsgálódás fo­

lyamatát, és annak eredményességét is biztosítsák. Ritkántalálkozni azzal, hogy valaki hosszú éveket vesztegetneel hiába valamilyen kutatásra, vagy hogy kecsegtetőlehetőségek kihasználatlanul maradtak volna. Ahelyzet az, hogy a tudományos felfedezés lehetőségeitolyan hatásosan aknázzák ki, hogy gyakran két-háromtudós egy időben jut ugyanarra a felfedezésre. A tudósoktehát kétségkívül képesek nagy vonalakban felvázolniegy-egy kutatás előrelátható lefolyását, melyolyan eredményhez fog vezetni, amely az előzetesbecslés időpontjában lényegében meghatározhatatlan.Mivel magyarázhatjuk ezt a képességet?Korábban azt mondtam, hogy a tudományos vizsgálódásvoltaképpen az észlelés kiterjesztése. Hadd emlékeztessekitt arra, hogy egy különböző távolságokból,különböző szögekből és változó megvilágításban látotttárgy képmásai egyetlen tárgy képévé állnak összebennünk, valamint arra, hogy szemünk ennek az egységesítésnekköszönhetően lát valóságos dolgokat.Mindez mélyen összefügg a tudománnyal. Kopernikuszazzal vetette meg a modern tudomány alapjait,hogy az általa felfedezett heliocentrikus rendszert pontosanezekben a terminusokban fogalmazta meg. Rámutatottarra, hogy rendszerének egyik eleme a bolygóknaptávolsága és keringési ideje közötti összefüggés,és erre az összefüggésre alapozva mondhatta azt,hogy rendszere nem csupán számítási eszköz, hanemvalóságos tény.Csakhogy antimetafizikus korunkban kétségek merülnekfel a valóság megismerésére támasztott igényekkelszemben. Meg tudjuk határozni mit jelent azt állítani,hogy egy tárgy valóságos? Úgy vélem, igen.Ha azt mondjuk, hogy egy tárgy valóságos, ezzel aztanticipáljuk, hogy létezése a későbbiekben, végtelenformában meg fog nyilvánulni. Erre gondolt Kopernikusz,amikor rendszerének valóságosságát hangsúlyozta.Kopernikusz anticipálta rendszerének jövőbeli megnyilvánulásait,melyeket a rendszerének valóságosságábólkiinduló későbbi csillagászok valóban fel is fedeztek.Megállapíthatjuk tehát, hogy valamely természeti jelenségelemeinek koherenciája annak valóságosságáróltanúskodik, és e valóság ismerete előre jelzi az effajtavalóság jövőbeli, még ismeretlen megnyilvánulási formáit.A valóság ezen felfogását ez után kiterjeszthetjükúgy, hogy magában foglalja a tudományos vizsgálódásTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV114valamennyi fázisát. Ily módon magyarázatot kapunkarra, hogy miképpen anticipálódik a felfedezés a meglátásátóla probléma végső megoldásáig.A tudományos felfedezéseket ugyanúgy tesszük, mintmikor szemünket erőltetve próbálunk egy homályosanlátható tárgyat felismerni, és hogy ezen erőfeszítés soránaz vezet bennünket, hogy bizonyos fokig anticipáljukazt az irányt, amely majd a leginkább termékenynekbizonyul. "A potenciális felfedezésre gondolhatunkúgy, mint ami magához vonzza a gondolkodó elmét,mely aztán napvilágra hozza; táplálja a tudós teremtőerejét,elülteti benne róla alkotott előzetes tudását,és vezeti egyik nyomtól a másikig, feltevésről feltevésre.""(Az intuíció) nem csupán váratlan megoldásokat kínála gondolkodó elme számára, hanem hozzá tartozik az akülönös felismerés is, hogy egy bizonyos jelenségcsoportvagy az elgondolások valamely konkrét köre nagyfontossággal bír; s ezzel, jóval azelőtt tisztában vagyunk,hogy meg tudnánk mondani, mi is voltaképpenijelentőségük."A termékeny problémák nyújtotta anticipációkatugyanúgy érthetjük meg, mint a valós természeti tényeknyomán felmerülő anticipációkat. Például amikoregymást erősítő támpontok együttese valamilyen rejtetttermészeti realitás érzetét kelti bennünk, hasonló anticipációvalvan dolgunk, mint amely a már valóságosnakelismert dolgok észlelésénél játszik közre. Amikoregy termékeny probléma megoldását már megtaláltuk,a vele kapcsolatos várakozásaink csupán dinamikus intenzitásukbankülönböznek az olyan tényekkel kapcsolatosvárakozásainktól, melyeket egyszer végül majdfelfedezünk. Természetesen az ígéretesnek tekintettproblémákat kísérő valóságérzet kivehetőbben mutatvalamely meghatározott irányba. Továbbá az effajtavalóságban anticipált eredmények megjelenését hamarabbrais várjuk, mint a bevett tények valóságosként tételezésébőlfakadó távlatok megjelenését; ez a különbségazonban, véleményem szerint, csupán fokozati.Az általunk ismert tudomány egészét azok a termékenyproblémák hívták életre, melyek elvezettek megoldásukfelfedezéséhez. Az a tény tehát, hogy a tudósok képeseka termékeny problémák meglátására, éppolyalapvető a tudomány műveléséhez, mint a problémamegoldóképesség és ezen megoldások helyességénekbizonyítása. Más szóval, a tudományos módszerhez

ugyanúgy hozzá tartozik az a képesség, amelynekeredményeképpen a választott gondolati irány, melyneka kimenetele meglehetősen meghatározatlan, végüla helyes irány lesz, mint az a képesség, hogy végül iselért eredmények pontosságát biztosítsuk. Mindkettőabban áll, hogy a természetben felismerjük a valóságoskoherenciát, és megérezzük azokat a meghatározatlanimplikációit, amelyeket a jövőre vonatkozóan magábanhord.Ez a végkövetkeztetés összhangban van azzal a törekvésemmel,hogy a személyes megítélés ugyanazon elveittárjam fel a tudományos vizsgálódás valamennyifázisában, a probléma meglátásától egészen megoldásánakfelfedezéséig. A problémákat spekulatív képzelőerőnkkalandozásai hozzák felszínre, s ha egy problémáta magunkénak érzünk, képzeletünk az általa kijelöltirányba tapogatózik. Ez új összefüggések gondolatáraébreszt rá bennünket, melyek, amennyiben valósak,csökkentik vizsgálódásunk kiszámíthatatlanságát.Ezen gondolatok spekulatív vagy kísérleti magyarázataújabb lökést jelent képzelőerőnk számára, s ez újabbfeltételezésekhez vezet; ekképpen vizsgálódásunk mégtovább szűkül, míg végül rábukkanunk arra a gondolatra,mely a probléma megoldását jelenti.Elégedjünk meg egyelőre e vázlatos ismertetéssel a"mérhetetlen erőfeszítések" soráró1, mely végül aprobléma megoldásaként kínálkozó váratlan ötlethezvezet.Tudományos racionalitásA tudományos közvélemény nem akarja elfogadni azt,hogy a tudósok tevékenységét lényegében még felderítetlentények bizonytalan megsejtése irányítja. Ezértaztán a fizika tankönyvekben évtizedeken keresztül aztlehetett olvasni, hogy a relativitás einsteini felfedezésemagyarázatként született Michelson kísérletére, melyszerint a Föld forgása nem okoz áramlást a környezőéterben. Amikor úgy tizenkét évvel ezelőtt rámutattunkarra, hogy ez színtiszta kitaláció, az egyedüli reakció apittsburgi Adolf Grünbaum professzortól érkezett, akiszerint Einstein felfedezéséről adott jellemzésemSchiller történetére emlékeztet, aki számára rothadt almákszagolgatása hozta meg a költői ihletet. SzerencséreGerald Holton professzor nemrégiben megjelenttanulmánya végre részletes elemzéssel igazolta feltevésünket.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV115Ezzel a történettel korunk általános beállítódását szerettemvolna illusztrálni, mely mindig a kézzelfoghatómagyarázatot részesíti előnyben a gondolkodás személyesebbképességeire való hagyatkozással szemben,még akkor is, ha a tények ezen kevésbé kézzelfoghatóképességek közreműködésére utalnak. A tudományosfelfedezés manapság legnagyobb hatású elmélete enneka preferenciának úgy ad kifejezést, hogy a hipotéziskiválasztásának folyamatát élesen elválasztja a választotthipotézis ellenőrzésétől. Az első fázist (a hipotéziskiválasztását) racionálisan megmagyarázhatatlannaktekinti, míg a másodikat (a választott hipotézis ellenőrzését)szigorú eljárásként írja le, mely a tudós lényegifeladatát alkotja.A tudományos felfedezés ezen elmélete azáltal kívánjamegőrizni a tudomány egzaktságát, hogy a tudományosfelfedezéseket pusztán ideiglenes hipotézisekkényilvánítja, melyek szigorú ellenőrzésnek vethetők alá,hogy implikációikat szembesítsük a tapasztalattal.Amennyiben egy hipotézis valamely implikációja ellentmonda tapasztalatnak, azonnal el kell vetnünk; sőtmég az olyan hipotézist is készek vagyunk elvetni,amelyik előrejelzései beigazolódásának köszönhetőenelfogadottá vált, ha olyasmit tapasztalunk, ami ellentmondvalamely elemének. Ezen elmélet szerint, ha egyhipotézisből nem származnak ellenőrizhető eredmények,figyelmen kívül hagyhatjuk, mint olyasmit, amineknincs tartalmi jelentősége.Tegyük próbára ezt az elméletet. Elképzelhetők olyanesetek, amikor egy tudományos felfedezésre az utánkerült sor és csak az után tekintik tudományos felfedezésnek,hogy valamely járulékos implikációja is beigazolódik,de számos bizonyíték szól amellett, hogy eznem szükségszerű, mi több, gyakran nem is gyakorlatiaskövetelmény. Tycho Brahe 1572. november 11-énegy új csillagot figyelt meg a Cassiopeia csillagképbenés ez a felfedezés a változatlan égbolt arisztotelészidoktrínájának cáfolatát jelentette. Mindez a doktrína atávcső felfedezése előtt történt, és Kínában is ugyanerrea megfigyelésre jutottak. Ez a felfedezés teljes volt anélkül is, hogy ellenőrizhető eredmények származtakvolna belőle, ahogy a Vezúv i.sz. 79. augusztus 24-i kitörésétis ténynek tekintették, anélkül hogy vizsgálatalá vették volna széleskörű implikációit. Vagy vegyükKepler felfedezését, mely szerint a hat akkoriban ismertbolygó keringési idejének négyzetei úgy aránylanakegymáshoz, mint közepes naptávolságuk köbei. A

felfedezés alapjául szolgáló adatok legalább nyolcvanéve ismertek voltak; történetesen összevetve a bolygókKopernikusz által kiszámított viszonylagos naptávolságátKepler harmadik törvényével és azt találjuk, hogykét százalék eltéréssel megegyeznek. Kepler csupánfelismerte ezt az összefüggést – ez lett harmadik törvénye–, felfedezését mégis az égi harmóniával kapcsolatoskutatásai megkoronázásaként ünnepelte, noha akkoriban,sőt hosszú ideig halála után sem volt ismeretessemmiféle ellenőrizhető implikációja.Kétségtelen, hogy számos felfedezés nem egy csapásraszületett meg. De sok esetben még ezek sem támasztjákalá az ortodox "hipotetico-deduktív modellt". WilliamHerschel 1781. március 13-án lassan mozgó homályoskorongot figyelt meg, melyet üstökösnek gondolt,de miután néhány hétig követte mozgását, rájött,hogy új bolygót fedezett fel, mely az Uránusz nevetkapta. Később Leverrier és Adams az Uránusz mozgásánakszabálytalanságaiból egy újabb bolygó létezésérekövetkeztetett, s helyének prediktív meghatározásael is vezetett felfedezéséhez. Ez volt a Neptunusz. Teháta Neptunusz és az Uránusz létezését megfigyelésükkelegy időben bizonyosnak tekintették, és ez amegfigyelés teljessé is tette felfedezésüket mindenfélekonkrét ellenőrizhető implikációk tekintetbe vételenélkül is.Áttérve a fizika területére, hasonló példát kínál a röntgensugarakdiffrakciójának Max von Laue általi 1912-ben történt felfedezése. Egy P.P. Ewalddal folytatottbeszélgetése nyomán Laue arra gondolt, hogy egy kristályonáthaladó röntgensugár esetleg optikai diffrakciótmutat. Mikor elképzelését megpróbálta kísérletilegigazolni, a laboratórium vezetője részéről először ellenállásratalált, amikor azonban kérését mégiscsak teljesítették,az eredmény igazolta várakozásait, s bejelentettefelfedezését, melyre a kísérlet eredménye meggyőzőbizonyítékkal szolgált.Olykor találkozhatunk olyan ragyogó felfedezésekkelis, melyek nem valamely új megfigyelésre épülnek, ésnem is jeleznek előre semmit, ami bizonyíthatná, vagymegcáfolhatná őket – erre többek közt a fizika és a fizikai-kémiaelmélete szolgáltat példákat. Vagy vegyünkegy másik példát. Amikor Van't Hoff a termodinamikamásodik főtételéből levezette a kémiai tömeghatástörvényét, olyan alapvető felfedezésre jutott,mely kizárólag ismert tényekre épült, és nem jelzettelőre semmit. Csaknem fél évszázadnak kellett eltelnieTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV116a kvantummechanika statisztikai értelmezésének igazolásához,mely Max Born nevéhez fűződik. A fizikaitörvények ezen gyökeresen új felfogása, miszerint ezeka törvények csupán az események valószínűségét, nempedig tényleges folyamatát jelzik előre, manapság általánosanelfogadott, noha eredetileg nem új tényekreépült, és nem volt semmiféle ténybeli implikációja,amely ellenőrzésére szolgálhatott volna.Az ilyesféle nem-empirikus elméletek rendkívüli jelentőségretehetnek szert a kísérleti tudományok mindegyikében,beleértve a biológiát is. Ezt példázza a darwinizmusis, mégpedig két értelemben. Először is, adarwinizmust hetven éven át úgy fogadták el a tudósok,hogy evoluciós mechanizmusát nem lehetett ismerttények terminusaiban értelmezni, másodszor pedig,mindmáig nem ismeretesek a darwini elméletolyan empirikus implikációi, amelyek kísérleti ellenőrzéseaz elmélet cáfolatát eredményezhetné.A második megállapítás közismert, ezért itt csupán azelsővel foglalkozom. A fajok eredete 1859-es megjelenésétkövető negyven évben mind világosabbá vált,hogy az akkoriban ismert változatok nem kellőképpenörökletesek ahhoz, hogy előidézzék az evolúciós átalakuláshozvezető kiválasztódás folyamatát. A tudományosközvélemény azonban továbbra is kiállt a természeteskiválasztódáson alapuló evolúció elmélete mellett,mely ily módon széleskörű hatást gyakorolt azemberről alkotott felfogásunkra. A Mendel-féle mutációk1900-ban történt újrafelfedezése után ennek épp afordítottja okozott problémát. A változatok örökletesnekbizonyultak, de túlságosan is nagyarányúak voltakahhoz, hogy fokozatos alkalmazkodást idézzenek elő.Ez azonban a legkevésbé sem rendítette meg a darwinizmustudományosan alátámasztott világképének elfogadottságát,noha az újonnan felmerült ellentmondásokramég három évtizedig nem találtak magyarázatot.A neodarwinizmus 1930 körüli kialakulásával ez aprobléma feltehetően megoldódott, s lehet, hogy az újelmélet fényében igazolást nyer majd az, hogy a természeteskiválasztódás elmélete és az ismert természettörvényekközötti ellentmondás tényéről korábban nemvettek tudomást.Összefoglalva, az itt felsorakoztatott példák azt mutatják,hogy nagy horderejű tudományos felfedezésekszülethetnek egy csapásra és válhatnak elfogadottábármiféle további bizonyíték nélkül; valamint azt,hogy léteznek olyan nagy elméleti felfedezések, me­

lyeknek nincs semmiféle kísérletileg igazolható tartalmuk.Láttuk továbbá azt is, hogy egy, a tapasztalatokszéles skáláját újszerűen értelmező elmélet tudományosanelfogadottá vált, ami mellett a tudósok hosszúévekig kiálltak, noha megállapításai ellentmondtak atermészet akkoriban ismeretes törvényeinek, sőt továbbrais a tudomány részét alkotja más fontos elméletekkelegyütt, noha egyszer sem nyílott lehetőség arra,hogy empirikusan ellenőrizhető predikciók próbájánakvessék alá.Kutatás-fejlesztés MagyarországonFelismerve, hogy a 21. század modern gazdaságai a tudásraépülnek, az elmúlt időszakban Magyarország jelentőslépéseket tett a tudásalapú társadalom és gazdaságmegalapozására. Az alábbiakban bemutatjuk a magyarinnovációs rendszert és működését.A magyar tudományos és technológiai rendszerfőbb elemei:Intézményi szinten a rendszer három fő elemből áll:kormányzati szervezetek, a Magyar Tudományos Akadémia,valamint a kutatási és fejlesztési intézmények.Kormányzati szinten jelenleg az Oktatási Minisztériumfelelős a kutatás-fejlesztés és az innováció egészénekállami irányításáért és finanszírozásáért. A minisztériumszervezetén belül ezt a feladatot a helyettes államtitkáráltal irányított Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkárságlátja el. Ez a szervezet:− koordinálja a minisztérium hazai és nemzetközi kutatásiés fejlesztési szakmapolitikai tevékenységét;− ellátja a tudományos és technológiai nemzetközi, illetveEU integrációs tevékenység szakmai irányítását;− képviseli a minisztériumot a K+F-fel foglalkozó tárcaközibizottságokban és testületekben;− Kidolgozza, és szakmailag irányítja a Központi MűszakiFejlesztési Alapprogram és a Nemzeti Kutatásiés Fejlesztési Programok forrásaiból finanszírozottpályázatokat, és felügyeli ezek működtetését;− koordinálja a Nemzeti Fejlesztési Terv kutatással,fejlesztéssel és innovációval összefüggő fejezeteit;− koordinálja a vállalatok innovációs ösztönzésére, atudástranszfer erősítésére irányuló tevékenységet;TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV117− részt vesz az innovációt érintő jogszabályok előkészítésében.A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) függetlenköztestület, amelyet az akadémikusok (rendes és levelező,valamint külső és tiszteletbeli tagok) és a tudományosfokozattal rendelkező tudósok alkotnak. AzMTA joga és kötelessége:− a tudományok, a tudományos kutatás fejlődésének,tudományos könyvek és folyóiratok kiadásának támogatása;− a tudományos kutatás eredményeinek rendszeres értékelése,valamint publikálásuk, terjesztésük és hasznosításukelősegítése;− a magyar tudomány képviselete a hazai közéletbenés a nemzetközi tudományos fórumokon.A fenti feladatok elvégzése érdekében az MTA:− kutatóintézeteket és más intézményeket létesít és tartfenn a tudományok ápolására;− tudományos osztályokat és bizottságokat állít fel akutatócsoportok munkájának összehangolására.Az összes magyarországi K+F szervezet mintegy 10százaléka, a K+F intézetek több mint 60 százaléka tartozikaz MTA-hoz.Ma Magyarországon a kutató-fejlesztő helyek túlnyomótöbbsége a felsőoktatási intézményekben működik(2000-ben 1421 egység). Kedvező tendencia a vállalatiK+F helyek számának 1996 óta tartó folyamatos növekedése.Az egyetemek K+F ráfordításait nagyrészt arészben normatív, részben pályázati úton megszerezhetőkormányzati támogatások fedezik. Az egyetemekezen kívül az üzleti szféra számára végzett K+F tevékenységbőlés nemzetközi együttműködési pályázatokbóltesznek szert külön forrásokra.A nem költségvetési forrásból finanszírozott kutatásiintézmények közül kiemelkedik a Bay Zoltán AlkalmazottKutatási Alapítvány (BZAKA) és a CollegiumBudapest. Az 1993-ban létrehozott BZAKA Magyarországlegnagyobb kutatási alapítványa biotechnológiai,anyagtudományi és technológiai, valamint logisztikaiés gyártástechnológiai intézetből áll.A Collegium Budapest a térség első IAS (Institute forAdvanced Studies) típusú intézménye. Az EU 2001-eskiválósági központok programja keretében a Collegi­

um az MTA öt intézményével együtt nyert háromévestámogatást.Az üzleti szektor innovációs tevékenységének jelentőségefolyamatosan nő, amit a vállalati K+F helyekemelkedő száma is tükröz. Számos multinacionálisnagyvállalat hozott létre kutató laboratóriumot Magyarországon.A vállalati kutatóhelyeken dolgozószakemberek száma 1996 és 2001 között kétszeresérenőtt.Néhány példa a multinacionális vállalatok által létrehozott,vagy átvett K+F tevékenységekre:− világítástechnika (General Electric - Tungsram)− orvosi felszerelések (General Electric - Medicor)− gyógyszeripar (Sanofi-Chinoin, Astra, Teva-Biogal,Akzo Nobel/Organon, IVAX-GYKI)− IT (Ericsson, IBM, Compaq, Nokia, Siemens, Motorola,Tata Consultancy, T-Systems/Matáv)− gépipar (Audi, Volkswagen, TEMIC, Michelin,Knorr-Bremse, Mannesmann-Rexroth, Flextronics,Robert Bosch Power Tools)− agrár- és élelmiszeripar (Novartis/Sandoz Seeds)− háztartási vegyipar (Unilever)− új anyagok (ZOLTEK, Furukawa)Tudomány- és technológiapolitikaA kormány programja a tudomány- és technológiapolitikáta társadalom és a gazdaság fejlődése szempontjábólkiemelten fontos kormányzati eszközként határozzameg. A K+F ráfordítások növelése közvetlen költségvetésielosztás, innovációs járulékokból képződőalapok, és közvetett gazdasági ösztönzők segítségévelvalósul meg. A program különösen nagy jelentőségettulajdonít:− az innovációt ösztönző jogi keretek megteremtésének,− Magyarország K+F helyszínként való vonzóvá tételének,− a szellemi tulajdon védelme erősítésének,− a kis- és közepes vállalkozások innovációs forrásaibővítésének.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV118A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) a tudásalapú társadalmatés gazdaságot helyezi a középpontba. Magyarország2004. május 1.-től az Európai Unió tagja, ésmint ilyen részesül az EU strukturális alapjaiból, amelyekcélja a társadalmi kohézió erősítése érdekében atagállamok közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése.A Kreatív Magyarország című forgatókönyvbenleírt fejlődési pályán haladva az ország - jelentős részbenaz EU erőforrások hatékony hasznosításával - afejlődés befektetés által vezérelt szakaszából hamarosanátlép az innováció vezérelte szakaszba. Ez lehetővéfogja tenni, hogy az ország 2015-re több területenfelzárkózzék az EU fejlett tagállamaihoz.Az NFT-ben az innováció más célok mellett a GazdaságiVersenyképesség Operatív programban szerepel. Aterv három nagy csomagba rendezi az összes már megkezdett,illetve tervezett K+F és innovációs programot:− stratégiai jelentőségű, kooperatív kutatási és technológiaifejlesztési programok,− az intézményrendszer K+F erőforrásainak és infrastruktúrájának,valamint az innováció emberi erőforrásainakfejlesztése,− innovációs képességeket, innovációs hálózatokat ésvállalati erőforrásokat építő programok.Nemzetközi együttműködésA nemzetközi tudományos és technológiai kapcsolatokterén a magyar K+F intézmények előtt egyre bővülőlehetőségek nyílnak a két- és többoldalú nemzetköziprogramokban való részvételre. Magyarország tagja alegtöbb európai és euroatlanti kutatási szervezetnek ésprogramnak (COST, EUREKA, CERN, EMBL,ESA/PRODEX, NATO tudományos program) Magyarországnak33 országgal van kormányközi TéT megállapodása.A kétoldalú projektek száma évente 5-600körül van - ezen belül 2004-2005-ben 17 közös kutatásiprojekt fut a CIMO és a magyar Oktatási Minisztériumtámogatásával. A programok elsődleges célja a mobilitásés a nemzetközi együttműködés előmozdítása.A multilaterális együttműködések közül a legfontosabbakaz Európai Unió kutatás-fejlesztési és demonstrációskeretprogramjai és az OECD keretein belül megvalósulóprogramok. Az Európai Unióval történt megállapodásértelmében Magyarország teljes jogú társulttagként vett részt az EU 5. (1998-2002) keretprogram­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVjában, és ugyanilyen feltételek mellett vesz részt jelenlega 6. keretprogramban.http://www.otka.huMagyar Szabadalmi HivatalSzintén nagy jelentősége van az EUREKA (Europeanhttp://www.hpo.huResearch Coordinating Agency) programjaiban valórészvételnek. Az alkalmazott kutatásokat támogató, az Gazdasági Versenyhivataleurópai versenyképesség növelését szolgáló, 33 országottömörítő szervezetnek Magyarország 1992-ben válthttp://www.gvh.hutagjává.Központi Statisztikai Hivatalhttp://www.ksh.huAz innováció ösztönzése - kormányzati politika.A magyar K+F ráfordításoknak a GDP-hez viszonyítottaránya (GERD) jelenleg igen alacsony. A piacgazdaságravaló áttérés időszakában, a 90-es évek elejénjelentősen csökkentek mind a kormányzat, mind azipari szektor K+F ráfordításai, 1996-ra a GERD 0, 67százalékra csökkent. Az évtized második felében stagnálóráfordítások csak az elmúlt három évben indultaklassú növekedésnek, és a 2000. évi 0, 82 százalék után,2001-re 0, 94 százalékra nőtt, 2002-ben, pedig mármeghaladta az 1 százalékot. A ráfordítások csaknemfele származik kormányzati forrásokból, és kevesebb,mint 40 százaléka az iparból. A jelenleg az Országgyűléselőtt levő törvényjavaslat az innovációról, illetveegy új kutatás-fejlesztési alapról éppen azt kívánja elősegíteni,hogy az innovációt hasznosító ipar ráfordításainövekedjenek. Ennek keretében a vállalkozások árbevételükegy kis részét központi alapba fizetik be,amelyet az állami költségvetés megdupláz. Az így képződöttalap szolgál a K+F pályázatok finanszírozására.A központi alapokból pályázatok útján elnyerhető támogatásontúlmenően az innovatív vállalatok adókedvezménybenis részesülnek, azaz a K+F ráfordításaikatkétszeresen vonhatják le adóalapjukból, valamint bizonyosberuházásaik előkészítésére adómentes tartalékokatképezhetnek.Fontosabb kapcsolati pontok:Oktatási Minisztérium, Kutatás-fejlesztési HelyettesÁllamtitkárság1052 Budapest Szervita tér 8.http://www.om.huMagyar Tudományos Akadémiahttp://www.mta.huOrszágos Tudományos Kutatási Alapprogram119Magyar Innovációs Szövetséghttp://www.innovacio.huMűszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségehttp://www.mtesz.huMagyar Mérnökakadémiahttp://www.mernokakademia.huTudományos folyóiratok minőségének mutatóiA folyóirat a kutató munkaeszköze, a tudományos információáramlásaegyik legfontosabb csatornája, amindennapi munkához szükséges részletességgel, pontossággalés naprakészséggel kell szállítania a rendszerestudományos információt. Ebben a vonatkozásbantöbb, vagy legalábbis más a feladata annál, mintsemhogy egy szélesebb és heterogénebb közösség intellektuálistájékozódási és olvasási igényét kielégítse.A folyóiratcikk a kutatói munka eredményének, ugyanakkora tudományos kommunikációnak is a legjelentősebbmegjelenési formája: a tudományos folyóiratokolvasói nemcsak az információk passzív befogadói, hanemtermelői is, akik számára nem közömbös, hogy akutatási eredményeiket publikáló cikkeik milyen minőségűszakmai környezetben (milyen minőségű szakmaifolyóiratokban) látnak napvilágot.A szakmai színvonalat két mennyiségi adat jellemzi:(1) milyen mértékben hivatkoznak a folyóiratban megjelentközleményekre, azaz, milyen a hatása (impact) afolyóiratnak a tudományos közösségre, (2) milyengyorsan reagál a tudományos közvélemény a folyóiratbanmegjelent publikációra. E két jellemző méréséreGarfield két mutatót (mérőszámot) vezetett be: a hatás­

tényezőt (impact factor) és a frissességi mutatót (immediacyindex), amelyeket a folyóiratok hivatkozásiadataiból lehet kiszámítani. Ezek a Science CitationIndex mellékleteként megjelenő Journal Citation Reports-bantalálhatók.A folyóirat összidézet száma egy évben az általa közzétettdolgozatok használatának vagy hatásának abszolútmértéke. Megmutatja, hogy milyen széleskörű azérdeklődés a folyóirat cikkei iránt. Nem véletlen, hogya Nature és a Science a rangsorban az elsők között van.A hatástényező valamely folyóirat egy cikkének átlagosfajlagos idézettségét mutatja: a tárgyévben kapottidézetek száma a tárgyévet megelőző két évben megjelentdolgozatokra, osztva e két év alatt a folyóirat általközölt cikkek számával, példáulA folyóirat kapott idézeteinek száma 1994-ben az 1992és 1993-ban megjelent cikkeire 1994 évi hatástényező= A folyóiratban 1992 és 1993-ban megjelent összescikkek számaA frissességi mutató a folyóiratban megjelent cikkekreflexiójának a sebességét méri, nevezetesen a tárgyévbenkapott idézetek száma osztva a tárgyévben megjelentetettcikkek számával.A tudományos idézetek indexeinek megjelenése a tudománymetriajelentős fejlődését eredményezte. Az indexekugyanis számos tudománymetriai vizsgálat kiindulásáulszolgáltak. Könnyen előfordulhat, hogy egypublikáció címéből nem tudjuk kihámozni, hogy a cikkmivel foglalkozik. Az irodalomjegyzékét átnézveazonban az ott szereplő idézett publikációk szerzői, címeiés megjelenési helyei alapján könnyűszerrel fogalmatalkothatunk a publikáció tárgyáról, problémaköréről.Minden tudományos eredmény szervesen kapcsolódika korábbiakhoz. Ezt jelzik a hivatkozások. A természettudományoscikkek átlagosan 15 hivatkozásttartalmaznak, azaz átlagosan 15 publikáció kell egyújabb létrehozásához. A hivatkozások tehát információátviteltjelentenek, szálak, amelyek mintegy odakötikaz új eredményt a korábbi tudományos ismeretanyaghoz.Egy tudományos publikáció hivatkozásán tehát a lábjegyzetvagy irodalomjegyzék formájában közölt formálisutalásokat értjük, míg egy publikációra vonatkozóidézetek más publikációknak a szóban forgó munkákravaló hivatkozásai. A hivatkozások segítségéveltehát egy tudományos eredmény előzményeit, a kapottTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV120idézetek révén annak tudományos hatását (impactját)ismerhetjük meg.A publikációk irodalomjegyzékét elemezve, egy publikációtsokféle okból idézhetnek:− tiszteletadás a téma úttörőinek,− rokon munkák eredményeinek elismerése (tiszteletadása kollégáknak),− módszerek, berendezések azonosítása,− olvasási háttér szolgáltatása,− a szerző saját munkájának helyesbítése,− mások munkájának helyesbítése,− korábbi munkák kritizálása,− állítások, érvek alátámasztása,− figyelem felhívása elkövetkezendő munkákra,− figyelem felkeltés gyengén referált művekre,− adatok, tények hitelességének alátámasztása,− adott elgondolást vagy fogalmat tárgyaló eredetiközlemény azonosítása,− fogalmakat vagy elnevezéseket használó eredeti közleményekazonosítása,− mások munkájának vagy elgondolásainak kétségbevonása,− prioritási igények vitatása.Az első és utolsó pontok kivételével a hivatkozások információátviteltjelentenek, döntő többségük tehát a hivatkozóés az idézett dokumentum közötti érdemi éspozitív kapcsolatot tükrözi.Az első Science Citation Index 1963-ban jelent meg.613 folyóirat 1961-es évfolyamában megjelent cikkeittartalmazta, és ezek 1, 4 millió idézetét.A tudományok fejlődése1.Úttörő korszakMegjelenik egy ún. Próféta: Röplapok, pamfletek,egyéni kapcsolatok, levelek, előadások minden lehetségescsatorna az új gondolatok elterjesztésére.

− Eltérő gondolkodásúak csoportja elszakad: kisebbségijegyzőkönyvek jelennek meg. Kísérletek történneka propagandára (rábeszélés, térítés): vitairatok,felhívások, körlevelek.− A követők kis csoportja tételesen azonosítható; személyesenismerik egymást: kötetlen személyes kommunikáció(levelek, különlenyomatok cseréje).− Kísérletek a szellemi kohézió biztosítására: speciáliskiadványok (bulletinek, hírlevelek) jelennek meg.− Kísérlet a tudományos legitimitás elnyerésére: cikkekmegjelentetése, könyvek kiadása, előadások.− Saját csatornákon keresztül történő finanszírozás:ösztöndíjak, pályázatok jelentései a szponzoroknak.2. Kidolgozás, elterjedés− A követők szaporodnak: tagsági nyilvántartások;nemzeti és nemzetközi címjegyzékek.− A szakterület művelői már nem ismerik egymást személyesen:Who is Who?-k, életrajzi lexikonok.− A szakterület művelői közötti kapcsolat hierarchikussá,formálissá válik: nemzeti szakmai társaságokjönnek létre; konferenciaanyagok, hivatalos szaklapok.− Formális nemzetközi társaságok: nemzetközi szaklapok,jegyzékek.− Tárgyközi alcsoportok alakulnak ki; módszertani vitákkeletkeznek: új kutatási módszerek, külön szaklapokszűkülő fókusszal.− A tárgykörben dolgozó jövendő szakemberek képzésévelgond van: tankönyvek, kézikönyvek, tananyagokkészülnek.− A teljes irodalmi termés nagy lesz, megjelennek amonográfiák: recenziók, útmutatók, szakbibliográfiák,összegyűjtött munkák.− A folyamat végén az alapítók már nincsenek jelen, adiszciplínát már elismerik: memoárok, összes művek,életrajzok, szerzői bibliográfiák.3. Konszolidáció− A diszciplína önállóan belép az egyetemre; függetlentanszékek jönnek létre: katalógusok, tájékoztatók,önértékelő dokumentumok.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV121− Képzési programok, követelmények: képzési tájékoztatók,akkreditációs szabványok, kötelező irodalomlistája.− Strukturált tantervek: tanszéki tájékoztatók, jelentések.− Mesterszintű ill. doktori (PhD) programok bevezetése:szakdolgozatok, diplomamunkák, szakbibliográfiaisorozatok.− Kutatóintézetek létrejötte: egyéni adatbázisok, archívumok,bibliográfiák, szakbibliográfiai sorozatok.− A szakterület rétegződik (erős tanszékek létrejötte):specializált bibliográfiai tájékoztatók, konzulensi listák.− Állami kutatási ösztöndíjak: kutatási tervek, kutatásimonográfiák; folyamatok, kutatások adatbázisa.− Alapítványok, szponzorált kutatások: alapítványi tájékoztatók.Tudománymetria fogalma, alkalmazásaA tudománymetria fogalma:A tudománymetria a tudomány haladásának statisztikaimódszerekkel történő folyamatos vizsgálata.A tudománymetria a tudomány információs modelljétvizsgálja, mely a tudományt önszervező rendszernektekinti, melyet saját információáramlásai irányítanak.A modell a tudomány fejlődését információáramlásainakfejlődésén keresztül tanulmányozza. Lehetőségnyílik a statisztikai módszerek alkalmazására.A tudomány időben fejlődő folyamat, és így mennyiségivizsgálatnak vethetjük alá.Ha a tudományt információs folyamatként vizsgáljuk,mindenekelőtt a tudományos publikációk számánaknövekedését kell időben követni, mert azokat információhordozóknaktekintjük.Érdemes a tudományos folyóiratoknak, mint a kapcsolatteremtéscsatornáinak tanulmányozása.Említésre érdemes a tudományos publikációk nyelvezeténekstatisztikai elemzése. (Szakzsargon kialakulása.)

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVFigyelni kell a tudományos hivatkozások specifikus − Kritika (pozitív/negatív).kódolási nyelvének elemzését.− Bizonyítás (nézetek, vélemények, konklúziók).A bibliográfiai hivatkozások tükrözik azt a szellemilégkört, amelyben a publikáció keletkezett.Bibliometria: A különböző szintű bibliográfiai leírások(az információ hordozóinak) vizsgálata.A tudománymetria ágai:− Publikációk számának növekedésvizsgálata.− Publikációk tartalmának formális statisztikai elemzése.− Kapcsolattartások vizsgálata. => Kutatások belső(logikai) szerkezete, hatékonysága.− Publikációk nyelvezetének statisztikai elemzése(szakzsargon).− Tudományos hivatkozások vizsgálata.− Bibliometriával elérhető célok:− Egyes tételek szerepe/minősége megállapítható.− Egyes szakterületek ún. magirodalma azonosítható(alapművek).− Megoszlásvizsgálatok (nyelv, földrajzi megoszlás,dokumentumtípus stb.).− Trendek meghatározása.− Kommunikáció irányainak kijelölése.Információ-visszakeresésHivatkozásvizsgálatok:− Motívumok a hivatkozásra− Elismerést nyújtani azoknak, akik valamilyen területenpublikálnak.− Elismerést nyújtani azoknak, akik egy, a hivatkozóhozszorosan kapcsolódó területen tevékenykednek.− Valamilyen módszerre vagy technikai eszközre valóutalás.− Irodalomra (elsősorban magirodalomra, alapművekre)való utalás.− Korrekció (saját/más).122− Figyelemfelkeltés egy jövőben publikálandó munkára.− Kevéssé ismert vagy ki nem adott munkára utalás.− Prioritás igénye.Impakt faktorKi adja a folyóiratok impakt faktorát és milyen kritériumokalapján?Az impakt faktort természetesen nem "adják", hanemszigorú szabályok szerint számítják ki a philadelphiai(PA, USA) Institute for Scientific Information (ISI)Science Citation Index (SCI) adatbázisának adataialapján, és az SCI Journal Citation Reports (JCR) köteteibenteszik közzé minden évben. Az impakt faktorvalójában a folyóirat előző kétévi cikkeire a tárgyévbenkapott átlagos idézetszám.Ki dönti el, hogy mely folyóiratoknak van impakt faktoraés melyeknek nincs?A Journal Citation Reports folyóiratbázisa (vagyis azimpakt faktorral rendelkező folyóiratok halmaza) nemazonos a Science Citation Indexben (SCI) referált folyóiratokkal,de alapvetően azokra épül, kiegészítve azSCI adatbázisban nem szereplő, de bennük többszöridézett folyóiratokkal. Azt, hogy mely folyóiratok kerülnekaz SCI adatbázisba, az Institute for ScientificInformation (ISI) keretein belül működő szakértő testületdönti el. A döntésben szakmai, üzleti és -- ha csakközvetve is -- politikai szempontok is szerepet játszanak.A szakmai szempontok nemcsak a folyóirat tudományosszínvonalát, presztízsét, hanem -- talán méghangsúlyosabban -- bizonyos technikai kritériumok(pontos megjelenés, késedelem nélküli szállítás stb.)biztosítását is jelentik. Az üzleti szempontok sem elhanyagolhatóak,kiváltképp, mert az ISI -- elnevezéséneknémiképpen ellentmondó módon -- nem kutatóintézet,hanem profitorientált üzleti vállalkozás. Minthogy amegcélzott piac elsősorban az észak-amerikai és nyugat-európaikutatóközösség, ezen belül főként az orvos-biológiaiés fizikai tudományok, ez kétségtelenülbefolyásolja a folyóiratok kiválasztásának szempontjait.Másfelől viszont "politikai" (voltaképpen talán in­

kább hosszú távú üzleti stratégiai) szempontok abbanaz irányban hatnak, hogy a távol-kelet vagy Dél-Amerikaországait se idegenítsék el az adatbázistól. Mindezeknyomán a folyóiratbázis - ha kétségtelenül vannakis "szürke foltjai" - átgondoltnak és kiegyensúlyozottnakmondható.Ki lehet-e számítani az ISI adatbázisaiban nem szereplőfolyóiratok impakt faktorát?Az impakt faktor definíciója (az előző két évi cikkekrea tárgyévben kapott átlagos idézetszám) elvben bármilyenfolyóiratra alkalmazható. Ehhez először is összekell gyűjteni a folyóirat előző kétévi cikkeinek SCI-beliidézeteit. Ezt -- akár az SCI nyomtatott akár a CD-ROM változatával dolgozunk -- csak igen fáradságosanlehet megtenni; minden egyes cikkre a bibliográfiaiadatok (első szerző, kötet-, oldalszám) alapján külön-különkell az idézeteket kikeresni. Az így összegyűjtöttidézetek természetesen nem tartalmazzák a folyóiratsaját tárgyévi cikkeiben megjelent és az előzőkét évre vonatkozó hivatkozásokat (a "folyóirat-önidézeteket"),hiszen a folyóirat nem szerepel az ISI adatbázisaiban.Mivel a folyóirat-önidézetek minden folyóiratnálaz idézetek egy tekintélyes részét alkotják, ezeketa JCR-ben szereplő folyóiratokkal való összehasonlíthatósághozfeltétlenül össze kell gyűjteni. Ehheza folyóirat tárgyévi cikkeinek irodalomjegyzékéből kikell válogatni, és össze kell számlálni a folyóirat előzőkétévi cikkeire vonatkozó hivatkozásokat. A teljes idézetszámot(SCI + folyóirat-önidézetek) végül el kellosztani a folyóirat előző két évben megjelent cikkeineka számával.Igaz-e, hogy az 1 fölötti impakt faktor nagynakszámít?Nem igaz. Az impakt faktor sok tényezőtől függ, ezekközül a szakterületnek és a folyóirat jellegének meghatározószerepe van. Például a sejtbiológia területénmegjelenő kb. 130 folyóirat közül 100-nak nagyobb azimpakt faktora 1-nél (12-nek 10-nél is), míg a kb.ugyanennyi általános matematikai folyóirat közül csupán10-nek, van 1-nél nagyobb impakt faktora és 2-nélnagyobb egyáltalán nincs. A folyóiratok jellegét tekintveaz összefoglaló cikkeket közlő "review" folyóiratokvannak kiváltságos helyzetben: az impakt faktoruk kb.2-3-szor akkora, mint a hasonló témában eredeti közleményeketpublikáló társaiké.Változik-e egy folyóirat impakt faktora az évek során?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV123Komoly, megállapodott folyóiratok esetében az impaktfaktor értéke meglehetősen stabil. Természetesen minélkisebb egy folyóirat (a közölt cikkek számát tekintve),annál nagyobb az impakt faktor relatív ingadozása. Haegy folyóirat impakt faktora egyik évről a másikra jelentősen(mondjuk 50%-nál nagyobb mértékben) megváltozik,akkor ezt feltétlenül egyedileg meg kell vizsgálni.Ennek oka lehet (különösen egy kisebb folyóiratnál)egyetlen kiugróan sokat idézett cikk, lehet a folyóiratformai vagy tartalmi változása, de az is előfordul,hogy az ISI az idézetek és/vagy a közölt cikkekösszeszámlálása során következetlenül jár el. Az ilyen(bármelyik irányban) kiugró értékeket semmi esetrenem szabad a folyóirat jellemzésében, értékelésébenfelhasználni; ilyenkor az előző és/vagy a következőévre vonatkozó impakt faktor értékek figyelembe vételévelkell reális becslést készíteni. Hosszabb távon (10-15 év) természetesen lényegesen megváltozhat egy folyóiratimpakt faktora. Ez a folyóirat szerkesztési, kiadásipolitikájában vagy a szakterület iránti érdeklődésbenbekövetkezett változásokat tükrözheti.Mekkora az impakt faktor statisztikai hibája?Az impakt faktor hibájának becslésekor két elvileg különböződolgot kell figyelembe venni. Egyrészt az impaktfaktor egy statisztikai átlag, amely mögött azegyes cikkek idézetségi gyakoriság eloszlása áll. Az eloszlásrészletes ismeretében elvileg meghatározhatjukaz átlagérték közepes hibáját. A JCR nem tartalmazerre vonatkozó adatokat, de más forrásokból rendelkezésreállnak becslések. Az impakt faktor így értelmezetthibája a cikkek tematikai, minőségi, dokumentumtípusszerinti homogenitásától függ, és ez folyóiratonkéntigen különböző lehet. A relatív hiba tipikus értéke10-20% körül van. A hibabecslés másik komponenseaz egyes cikkek idézettségének, valamint a közölt cikkekszámának összeszámlálása során elkövetett rendszeresvagy véletlen hiba. Ennek becslése csak empirikusúton lehetséges, és ez csak egyes folyóiratokra,esettanulmány jelleggel történt meg, az is főleg olyanesetekben, amikor valamilyen nagyobb rendellenességgyanúja merült fel. Ilyenkor előfordult, hogy az ellenőrzőszámítás szerinti impakt faktor a JCR-ben közöltértéknek a kétszerese vagy éppen a fele volt. Az ilyenadatok azonban semmiképpen nem tekinthetők reprezentatívnak.Végeredményképpen azt mondhatjuk,hogy az impakt faktor értékek legfeljebb 2 értékesjegyre tekinthetők megbízhatónak, és a JCR-ben há­

om tizedes jegy pontossággal megadott értékek nemszabad, hogy bárkit is megtévesszenek.Csak a folyóiratoknak van impakt faktora, vagy van akutatóknak, kutatócsoportoknak, kutatóintézeteknekis?Az impakt faktor a folyóiratok átlagos idézettségétmérő mutatószám, nem több és nem kevesebb. Nemlehet azonban nem tudomásul venni, hogy egyre gyakrabbanhasználják az impakt faktort egyének vagy csoportoktudományos teljesítményének értékelésében.Ilyenkor általában az értékelt egyén vagy csoport publikációjegyzékénszereplő folyóiratok impakt faktoraitösszegzik, vagy átlagolják és az így kapott értéket tekintikmértékadónak az értékelés során. A kapott értéketkét, mondhatni ellentétes módon lehet figyelembevenni. Egyfelől tekinthetjük az impakt faktort a ténylegesidézettség becslésére vagy előrejelzésére szolgálómutatószámnak. Ennek nyilvánvalóan csak akkor vanértelme, ha a tényleges idézettséget nem tudjuk (vagynem akarjuk) összeszámlálni, pl. egészen friss publikációkesetében. Ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy azidézettséggel mérni lehet a publikációk valamiféle tudományoshatását, akkor a 2-3 évnél régebbi cikkekreaz impakt faktorral legfeljebb a szerzőknek a tudományoshatásra vonatkozó ambícióját mérhetjük. Az impaktfaktornak az előbbivel ellentétes jellegű szerepeaz lehet, hogy normaként tekintjük, amelyhez a ténylegesidézettséget viszonyíthatjuk.Beleszámítanak-e az önidézetek az impakt faktorba?Igen.Milyen súllyal szerepelnek az impakt faktorban a különfélepublikációtípusok (eredeti közlemény, összefoglalócikk (review), levél (letter), előadás-kivonatstb.)?Az impakt faktor kiszámítása során az ISI a folyóiratelőző két évben publikált minden cikkére a tárgyévbenkapott minden idézetet összeszámlál (az idézett és azidéző publikáció típusától függetlenül) és ezt osztja azelőző két évben, a folyóiratban megjelent "idézhetőcikkek" számával. Ez utóbbi fogalom definíciójakéntazt találjuk, hogy "a cikkszám csak az eredeti közleményeketés összefoglaló ("review") cikkeket tartalmazza;szerkesztői vezércikkek ("editorials"), levelek ("letters"),híranyagok ("news items") és előadáski-vonatok("meeting abstracts") nem számítanak a cikkek számába,mert általában nem idézik őket."TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV124Nem veszti-e el a jelentőségét az impakt faktor azelektronikus publikálás (és ez által hivatkozás) terjedésével?Jelenleg úgy látszik, hogy az impakt faktor múltja, jeleneés jövője a tudományos folyóiratokéhoz kötődik.Aligha látja bárki is pontosan a tudományos folyóiratokjövőjét az elektronikus kommunikáció belátható ésbeláthatatlan lehetőségeinek fényében. A döntő kérdésvégül is az, hogy megmarad-e az egyszer s mindenkorrarögzített szövegű cikkek (a prioritás eldönthetőségénekaligha pótolható eszköze) és azok folyóiratokbaszerveződésének rendszere. Az egyik lehetséges forgatókönyvmindenesetre az, hogy a folyóiratok más közegbenés más technikai háttérrel, de számos lényegivonásukat (bírálati rendszer, szerkesztői és kiadóikontroll, korlátozott hozzáférés stb.) megőrizve továbbélnek. Ebben az esetben bizonyosan az impakt faktornakis az eddigiekhez hasonló szerepe marad a folyóiratokjellemzésében, értékelésében.A Publikációs Stratégia mérésének fontosságaÁltalánosan elfogadott vélemény, hogy a publikálás atudományos kutatási folyamat része. „A tudomány lényegea kommunikáció” – állítja F. Crick. Garvey szerintaz új természettudományi eredményeknek mintegy80%-a folyóiratcikkekben jelenik meg. A folyóiratokbanmegjelent cikkek mindazon információknak jelentőshányadát tartalmazzák, amelyek új tudományoseredmények eléréséhez s így publikálásához is szükségesek.Az egyes folyóiratoknak a nemzetközi tudományoskommunikációban betöltött szerepe igen különböző.Minden kutató a saját mércéje szerint ítéli meg a kiadványokat,mégis állítható, hogy az egyes szakterületekenbelül a folyóiratok tudományos értékéről hallgatólagosközmegegyezés van.A tudománymetria Garfield javaslatára a folyóiratoknemzetközi hatását a kapott idézetek és a megjelentetettcikkek száma alapján méri.A kutatók, a kutatócsoportok, az országok tudományosteljesítményének megítélésekor, pályázatok, disszertációk,jelentések benyújtásakor, tudományos állásba történőkinevezéskor igen jelentős súllyal esik latba: az illető(k)nekhány publikációja jelent meg, illetve hol jelentekmeg a publikációk? Ezért lényeges a PublikációsStratégia vizsgálata.

Publikációs Stratégia, Relatív PublikációsStratégiaA Relatív Publikációs Stratégia kiszámításához alkalmazottviszonyítási alap kérdése a tudománymetriaegyik legfontosabb és legvitatottabb fejezete.Viszonylag zárt információs kört képviselő kutatási területeken(pl. polimer kémia, szintetikus szerves kémia)az illető szakterület cikkeit tartalmazó folyóiratokcsoportja könnyen elkülöníthető. E folyóiratok GF-adatánaka cikkek számával súlyozott átlaga jól alkalmazható,mint viszonyítási alap, azaz a szakterület cikkeinekátlagos idézettsége. Lényeges megvizsgálnunk,vajon milyen hatása van a cikkek idézettségére a publikációsstratégia megválasztásának? Első közelítésbenelfogadhatjuk értékmérőnek a referáló adatbázisokbanvaló megjelenés tényét. A mintegy 50-60000 természettudományifolyóiratból a Science Citation Index(SCI) hozzávetőleg 6-8000 folyóiratot referál.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV125Tudománymetria és kollaborációNapjainkban többrétű vita zajlik a tudományos teljesítménytudománymetriai - statisztikai eszközökkel valóértékelésének lehetőségeiről és korlátairól. Az alábbiakbana tudománymetriai módszernek és a nagy nemzetköziegyüttműködések keretében létrejövő produktumoknaka viszonyát próbáljuk meg tisztázni.Minden statisztikai módszer alkalmazásának alapvetőlépése az ún. statisztikai alapsokaság meghatározása.Ez a sokaság azon objektumok összessége, amelyek akészítendő statisztika szempontjából egyenértékűek. Astatisztikai alapsokaság meghatározásánál nagy körültekintésselkell eljárni. Mondandómat az alábbi példávalillusztrálom.Tegyük fel, hogy hazánkban valamilyen felmérést készíteneka családok életkörülményeiről. Ezt a felméréstszeretnék kiterjeszteni egy másik országra. Nagy költséggelodaszállítják a szakértőket és a szükségesnyomtatványokat, és már a kezdet kezdetén kiderül,hogy valami hibázik; az űrlapok rubrikái nem hagynakelég helyet a feleségek felsorolására. Azt már el semmerem képzelni, hogy milyen meglepetések adódnánakegy harmadik országban.Példánkban a bajt a "család" fogalmának nem megfelelődefiníciója okozta, azt gondoltuk, hogy ez egy a statisztikaszempontjából egyértelmű fogalom. Sokszoraz ilyen "kilógó" esetekre - mint ez utóbb említettbenis - valamilyen jellemzőjük extrém értéke utal.A tudománymetriai statisztikák alapegységei ez idáig astatisztikailag egyenértékűnek tekintett publikációk ésidézetek voltak. Hosszú ideig ezek számbavétele, azegyes szerzőkhöz, munkahelyeikhez való hozzárendeléseegyszerű volt; a publikációk többsége egyszerzősvolt, aki írt egy cikket, annak elkönyveltek egy pontot.A tudomány fejlődése (az egyre bonyolultabb és nagyobblélegzetű feladatok megjelenése) és/vagy a kutatókalkalmazkodása (lehet, hogy a tudománymetriaalkalmazására adott válaszul) egyre több sok társszerzősközlemény megjelentetéséhez vezetett. Könnyűbelátni, hogy ebben az esetben az eddig alkalmazott"ahány szerző, annak mindegyikének egy publikáció"elv alkalmazása a publikációk, illetve a rájuk vonatkozóidézetek számának virtuális megsokszorozásáhozvezet. Ennek az ellentmondásnak feloldására születettaz az egyes esetekben már alkalmazott módszer, amikoris a sokszerzős publikációkat "szétosztják" azegyes szerzők között, minden szerző 1/A részt kap belőle,ahol A az összes szerzők száma (egy hasonlóankorrekt módszer lenne a publikációk szétosztása aszerzők "hozzájárulása" arányában - v. ö. szabadalmakesetével). Intézet esetén az intézet saját részét úgy kaphatjukmeg, ha ezt a mennyiséget megszorozzuk a-val,ahol a az intézeti szerzők száma (a/A). A továbbiakbanezt a módszert hívjuk "természetes" szétosztásnak.Ezt a megoldást az illető sok társszerzős közleményekszerzői nagyon méltánytalannak tartják; azokban a tudományértékelésimodellekben, amelyekben a publikációkszáma vagy az ebből származtatott mennyiségekjelentős szerepet játszanak, néhány százas nagyságrendűszerzőgárda esetén a kapott "pontok" száma elenyészőa befektetett munkához képest. Ez még akkor isígy van, ha figyelembe vesszük azt , hogy a szóbanforgó együttműködések évente több tíz cikket publikálnak.Az idézetek esetében véleményem szerint egy kicsitjobb a helyzet; a cikkek rendszerint magas idézettségűek- szabad témaválasztást feltételezve, a befektetettmunka meghozza gyümölcsét - azonban a "beosztott"idézetszámok alacsonyak.A fentebb említett méltánytalanság enyhítésére különbözőmegoldásokat javasoltak. Ezekben az intézeti sajátrész, y, valamilyen függvénye az x = a/A intézetirészarány paraméternek

. Az az igyekezetünk, hogy a "természetes"-től eltérő"méltányos szétosztás"-t alkalmazzunk, oda vezetett,hogy a publikációk értéke sokszorosára nőtt a valódiszámukhoz képest. Ebből az következik, hogy a "méltányos"szétosztás nem alkalmazható. A fenti okfejtésmintegy "rávezet" a megoldásra is: a különböző publikációknem egyenértékűek, legalábbis a sok társszerzőspublikációk nem kezelhetőek a hagyományos módon.Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy mi lehetennek az oka.Vizsgálódásainkat a továbbiakban szűkítsük le egykonkrét hazai esetre. Nézzük meg, hogyan festenek aviszonyok a CERN-i együttműködések esetében, amelyekbentöbb hazai intézet is részt vesz.Egy-egy ilyen együttműködés általában hosszabb távúprojektek keretében folyik. A projektek időtartamanem ritkán az évtizedes nagyságrendbe esik a kezdetektől- amit évekig tartó műszerfejlesztés (publikációkszempontjából kevésbé produktív időszak) követ - azutolsó közös publikáció megjelenéséig. Az idézetekmég csak azután következnek. Ez alatt az idő alatt lekötika részt vevő intézet erőforrásait. Nyilvánvaló,hogy ez a hosszú "kutatási ciklus" nem "fér bele" a tudománymetriaiértékelések 4-5 éves időtartamába, ígya kutatás összes eredményeit azok nem vehetik figyelembe.A szóban forgó együttműködések az anyagi világ végsőkérdéseire adott válaszokra irányulnak, hatalmasszellemi és technikai koncentrációt igényelnek, azegész világon csak néhány - semmi esetre sem statisztikailagsok - munkacsoportban folynak. Ha van eredményük,az sem mindennapi. Például a Higgs-bozonokfelfedezése, vagy a kvark-gluon plazma előállítása, hamegtörténik, előbb vagy utóbb az iskolai tankönyvekoldalain fog szerepelni mint pl. a newtoni mechanikaalapegyenletei. Hogy vethetők össze ezek az"idézetek" a szakfolyóiratok idézeteivel? Mellesleg, hamár a newtoni mechanikánál tartunk, ez jó példa arra,hogy egy paraméter - a sebesség - extrém értékei közelében,hogyan kényszerülünk egy másik teória, a relativításelméletalkalmazására.Ezeknél az együttműködéseknél baj van a tudománymetriaáltal előnyben részesített "független" idézetekszámával is (egy idézetet függetlennek nevezünk, haaz idéző és idézett mű társszerzőhalmazai nem fednekát). A társszerzők száma olyan naggyá válik (a CMSkollaboráció esetében cca. 1700), hogy már majdnemTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV126minden, a témával foglalkozó kutató részt vesz azegyüttműködésben - egyszerűen nincs, aki függetlenülidézne.Az előbbiekben szó volt a szabad témaválasztás feltételezéséről.A rendszerváltás óta határozottan nagyobblehetőségek léteznek e tekintetben. Azonban teljes szabadságról- főleg az idősebb generáció számára - sohasemlesz szó. Bár a témaválasztást nagyban befolyásoljákaz egyéni korlátozottságok, más tényezőknek isszerepük van. Például a CERN esetében nyilvánvalóanpolitikai döntést igényelt a szervezethez való csatlakozás.Az éves tagdíj a magyar tudomány anyagi eszközeihezmérten tetemes mértékű. Ebben a helyzetbenmegengedhetik-e maguknak a magyar kutatóintézetek,hogy holmi, módszertanilag nem eléggé kidolgozottértékelési módszerek miatt elmennek egy ilyen lehetőségmellett?A fentiekből nyilvánvaló, hogy a sok társszerzős tudományosteljesítmények értékelése nagyfokú körültekintéstigényel, illetve e körültekintés hiánya nagy károkatokozhat, vagy nem kívánatos folyamatokat indíthatel. Végezetül a sok résztvevős együttműködésekértékelésének problematikájával kapcsolatban egy szociológiaimeggondolást ismertünk:A tudománymetria alapvetően társadalomtudományi(szociológiai) jellegű. Ebből a szempontból a társszerzőkszámának átfogott intervalluma (1-2000) szinténemlítésre méltó. Gondoljuk meg, hogy hazánkban kétember már családot, tíz ember pártot, száz ember egyházatalapíthat. Miért gondoljuk azt, hogy ennyire különbözőlétszámú embercsoportok teljesítményeitugyanazon egyszerű módszerrel leírva, minden esetbenértelmes eredményre jutunk?A tudományos munka célja, gazdasági ésmorális hasznaA hazai kutatások értékét – Széchenyi szellemében –elsősorban az mutatja, milyen mértékben szolgáljákhazánk és népünk boldogulását és fennmaradását.Van, amit magunknak csak mi kutathatunk (a hazainemzetisajátságainkból adódó "hungaricumokat") ésvan, amiben csak kicsiny része vagyunk a világkutatásnak.Ez utóbbi esetben a közérdek szempontjábólegyenlő fontosságú – de nagyobb lehetőségű –, a behozó-adaptálókutatás, mint a ritkább "kiajánlható", nemzetközirangú eredmények.

A szakirodalom-kutatás és a tudományos alkotás elválaszthatatlansága,"szimbiózisa" közismert. Ennek érvényesülését,kihasználását azonban nem szoktuk firtatni,többnyire a kutató magánügyének tekintjük. Talánezért sem vetjük fel azt a kérdést, hogy− ha valamely tudományterület új eredményeinek létrehozásábanhazánk 1 %-kal vesz részt – aminél ritkánnagyobb, gyakrabban kisebb a részesedésünk –úgy hogyan hasznosítjuk azt a további 99 %-ot?− hogyan jutunk hozzá, és hogyan dolgozzuk fel azezekről szóló hozzáférhető szakirodalmi közléseket?− hogyan alkalmazzuk, illetve használjuk ki a szellemiimport "ingyenes" formáit, az indokolt esetben megvásárolhatók(szabadalmak, "know-how"-k) mellett?Az alapkutatás nemzeti haszna is részben szellemiimportból, szakirodalmi kapcsolatok révén adódik kisnépek esetében, éspedig két formában− a külföldi kutatókkal való kapcsolattartás (részben aközös publikálás) hozzáférhetőbbé teszi az eredményeket,amihez saját eredményeink "cserealapot" adnak,− a szakma nemzetközi élvonalában való aktív részvétel– ha arányaiban kis mértékű is – adja a másokeredményeinek megértéséhez, hasznosításához szükségeskulcsot. Az alkalmazott kutatásokat a világszerteközzétett alapkutatási eredmények "naprakész"ismerete teszi képessé− egyrészt kielégítően magas színvonalú eladható (sőtexportálható) versenyképes termékek, szolgáltatások,jó és gazdaságos szakmai fejlesztések kidolgozására,− másrészt a lokális és nemzeti problémák megoldására,sajátos igényeink gazdaságos kielégítésére. (Mertilyen "negatív hungaricumok" is vannak: ezek speciálisana mi körülményeink közt hiányoznak, és ígymegoldásuk nem "importálható", de ezek kutatásánakmódszerei azért nemzetköziek, átvehetők). A tudományoskutatás típusai, általános és speciális módszertana.A tudományos kutatás típusaiA tudomány: a tudás, az ismeret bővítése, munkája akutatás, aminek eredménye ismeretalkotás.Az ismeretalkotás célja lehet:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV1. valamely gyakorlati vagy elméleti probléma megoldása,2. egy tudományág, diszciplína fejlesztése,3. a tudományos munkára való alkalmasság bizonyításaértekezéssel ("vizsga-" vagy versenydolgozattal).A kutatás típusa – szempontunkból nézve – új információtlétrehozó primerkutatás vagy meglévő információkathasznosító szekunderkutatás.Az ismeretalkotás pedig: "belső", kreatív, ismeretképzővagy "külső", megismerő, ismeretfeltáró.Hazánk kis ország, anyanyelvünk nem világnyelv, ígygazdasági és kulturális felemelkedésünkhöz nélkülözhetetlenaz e korlátokat áttörő kutatási módszerek alkalmazása.A tényfeltáró, külső ismeretalkotás módszertana aszaktudományok szerint eltérő, így azokba tartozik akülső és belső szekunderkutatással és a primer belsőismeretalkotással. E három a legtöbb tudományágbanegyaránt hasznosítható, "általános kutatásmódszertant"képezhet, ami kiegészíti a szaktudományok eltérő,előbb említett kísérleti vizsgálatelemzési "speciális kutatásmódszertanát".Az általános kutatásmódszertan, mint tananyag a tudományostovábbképzésben hasznosítható. Hogy ez ametodika, mint önálló tantárgy oktatható legyen, elkell határolnunk a hozzá közelálló tárgyaktól (mertmindezekkel összevonva az általános kutatásmódszertanvesztené el önálló karakterét, olvadna fel azokban).A kapcsolatos diszciplínák és az általános kutatásmódszertankapcsolata kívánság szerint kibővíthető.A tudományos értekezés készítése és megvédése, azönálló kutatómunkára való alkalmasság bizonyítása. Adisszertáció-készítés azonban nemcsak az alkalmasságbizonyítását szolgálja, hanem tapasztalt kutatók esetébenújabb alkotó munkára késztet, fiataloknál az alkalmasságotmegalapozó képességek megszerzését is elősegíti.E kutatói képességek összetevőit így értelmezhetjük:− A képesség készségből és felkészültségből adódik.− A készség: tehetség x szorgalom. (Lényeges, hogyezek "szorzatosan" hatnak: a tehetség szorgalom nélkülnem érvényesül, sőt bizonyos fokig pótolhatószorgalommal.)127

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV128KutatóképzésAbból indultunk ki, hogy a tudományos eredményeklétrehozása és hasznosítása feltétele az ország gazdaságiés kulturális emelkedésének, az életminőség javításának.Ehhez a tudományos tevékenység megerősítése,fokozása szükséges. A tudomány ilyenforma előmozdítása(mondhatnánk a promotio scientiae) a kutatók segítésével(és segítségével) valósulhat csak meg. Segítenielsősorban a lehetőségek megteremtésével lehet,ami igencsak drága dolog, de nem kevésbé – az anyagiráfordítást jóformán nem igénylő – "kutatóképzés" (folyamatostovábbképzés, támogatott önképzés) megvalósításávalis, ami a tudományos munkára való "képesség"tudatos javítása.E képességet a tehetségből és szorgalomból adódó személyiségiösszetevők (készségek) mellett a felkészültségrevezettük vissza fentebb, amin a szakmai tudást ésa kutatási módszerek ismeretét értettük, ami nagyrészta szorgalmon múlik. Célunk ezzel ott, témánk, az általánoskutatásmódszertan-oktatás szükségességénekmeg indoklása volt. Ez azonban nem valósítható megelszigetelten, függetlenül a kulturált magatartást ésalapműveltséget nyújtó neveléstől és oktatástól, valaminta szakmai felkészültséget adó tanulmányoktól.Akkor értelmezhetjük helyesen, hogy milyen formájú"képzés" lehet célravezető, nemcsak elfogadható, hanemkívánatos is a magas szellemi színvonalú, erősenindividuális beállítottságú kutatók számára, ha a kutatóképzéstbeillesztjük az oktatás –nevelés - továbbképzésegész rendszerébe.A tudományos fokozatszerzés kézzelfogható feltételeegy kutatásról beszámoló írásmű: az értekezés. Eznem célja, csupán eszköze a tudományos továbbképzésnek.Ha a munkafolyamatot tervezni kívánjuk, akkorjárjunk el takarékosan, ha ennek a "végterméknekgyártási" (vagyis elkészítési) feladatából, az alkalmazható“technológiai” (vagyis az alkotástechnikai) módszereibőlindulunk ki, azokat bocsássuk könyvünkbenrendelkezésre, elsősorban a doktorképzésben (PhD)résztvevők részére.De a disszertációkészítés – mint egykor a céhekben amestermunka – nemcsak a készítő alkalmasságánakmegítélését szolgálta, hanem a személyi képességekegyedülálló növelése mellett, a szakma (tudományág)fejlesztéséhez is nagymértékben hozzájárult. Ezért adisszertációírás – nagyrészt kényelemből adódó – háttérbeszorítását is enyhíteni kívánjuk módszertanánaknépszerűsítésével.Gondoljuk át még egyszer az eredményes tudományoskutatás (ami lehet értekezéskészítés, diszciplínafejlesztésvagy konkrét problémamegoldás, de minden esetbenismeretalkotás is) három szellemi feltételét:1.Magas szintű szakmai ismeretek és a témakörbenvaló gyakorlati jártasság, abban az ismeretbővítésiigények (ismereti hiányok) felismerésének készsége.2.A tényfeltáró vizsgálatok, megfigyelések, kísérletekin vivo és in vitro eljárásainak és a nyert adatok felvételiés statisztikai értékelési (bizonyítási) módszereinekismerete.3.A módszeres ismeretalkotásnak és közlésnek, a szekunderkutatás(nagyrészt szakirodalom-feltárás), aheurisztika és más kreativitást alátámasztó eljárásokalkalmazásának képessége, a kutatás hatékonyságátbefolyásoló tényezők és eredményeit értékelő módszerekismerete.A doktori (PhD) fokozatot eredményező posztgraduáliskutatóképzésben az 1. feltételt a szaktárgyak mélyebbismerete adja.A 2. feltétel a biometria és kísérleti (vizsgálati) technikákelsajátításával teljesíthető, ami ugyancsak szakmákszerint eltérő. Ezt ”Kísérleti-módszertan”-nakmondják, ami a szaktudományok speciális kutatási(kérdésfelvetési és értékelési) eljárásaival foglakkozik.A 3. feltételre felkészítő ismeretanyag önálló tantárgyatképezhet, a szakmai sajátságoktól független, "általánoskutatásmódszertan" néven; ami bővebbenfoglalkozik az "írottból írás" fortélyaival, mert az adoktorandusok munkájában fontosabb, mint a későbbiszakosodott kutató tevékenységükben, bár abbanugyanúgy hasznosítható.Szekunder-kutatásBár tárgyunk elsősorban a szakirodalom felhasználásaés létrehozása, a tudományos kommunikációt tágabbanértelmezzük, mert információi nemcsak szakirodalmiak,de lehetnek – mint már kifejtettük – átvett vagy korábbisaját kísérleti adatok és gondolatok, szóbeli értesülések,jelentések, híranyagok, levéltári okiratok stb.is.Ezért helyette inkább a szekunder-kutatás fogalmáthasználjuk. Ez neve szerint ellentétpárja a szűkebb értelembenvett primer kutatásnak, ami új, önálló, saját

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV129információkat hoz létre kísérletek, megfigyelések,megkérdezések stb. segítségével,A szekunderkutatásValamely tudományos problémát már meglévő, és hozzáférhető(mások által közzétett vagy saját korábbi) információkkalold meg. Lényege az ilyen adatok, megállapításokstb. gyűjtése, rendezése, ütköztetése és önállóvéleményezése. Alkalmazható önmagában vagyprimer vizsgálatokkal együtt, azokat megalapozva illetvekiegészítve.(Elnevezése a lényegileg azonos szekunder piackutatásfogalmának más tudományágakra való kiterjesztésébőladódik. Ahhoz hasonlóan – mint a marketingben – nevezhetővolna "asztali" kutatásnak is, az eredeti adatfelvételeketvégző "terepi" kutatással szemben.)A szekunderkutatás előnyei a következők:A világkutatásba való eredményesebb integrálódás: a"globalizálódott" tudomány eredményeinek hasznosításátirodalom-feltárással és más szekunder módszerekkel– a közvetlen személyes kapcsolat is ide számítható– lehet leggazdaságosabban elősegíteni.Módszeres szekunderkutatással olyan információkhozis juthatunk, amit nem is akartak "az orrunkra kötni":ezért nevezhetnénk akár tudományos hírszerzésnek is.(Így aztán kiértékelő formáját mondhatnánk "intelligenceof science"-nak, hogy ezzel idegennyelv-imádóinkszámára is követendőbbnek tűnjék).(sok kutatónem saját adatgyűjtésével, hanem “mások által gyűjtöttadatok interpretálásával és reinterpretálásával” lett kiváló.)A szekunderkutatás a csoport-szinergiát hasznosítja:anonim plurális hatás keletkezik az "olvasó" és az "olvasott"között (mivel az "író" személyesen távol marad).Ez a szellemi alkotás "társadalmi" jellegét érvényesíti.(Ez fordított irányban is hasznos, ha kutatóinkönálló új megállapításaikat módszeresen dokumentálják,másokéhoz hasonlítják, úgy értékelésük, hasznosításukjobb lesz.)A dokumentált – különösen a számítógépben rendszerezhető– ismeretanyag az emlékezetet pótolja, bővíti(kódokat, rendszerezéseket stb. könnyebben jegyzünkmeg).A felsoroltak és technikája folytán a szekunderkutatása hatékonyságot növeli, mert kevésbé költséges módszerekkelváltja ki a költségesebbeket (néha primervizsgálatokat is), illetve ha ez nem lehetséges, az utóbbiakateredményesebbé teszi a tisztázandó problémákleszűkítésével és a hipotézisek jobb megfogalmazásával.A szekunderkutatás nem új dolog a tudományos munkában,de sajnos a kutatók többnyire hallgatnak róla,esetleg azért nem beszélnek tapasztalataikról, mert magukkívánják azokat hasznosítani a versenyben. A zeneszerzősem árulja el, hogyan komponál, mi inspiráltaegy új dallamra (talán a rigófütty), de ettől azért tanítjáka zeneszerzést, összhangzattant stb. Ilyen értelemben– ennek analógiájára – kívánunk a kutatók alkotómunkájánaktechnikájával, annak egyik szeletével, aszekunder irodalom-kutatással foglalkozni.De ahogyan a kutatás elméletét megközelítjük, az semúj találmány. Olyan módszert kell követni, aminek háromszempontja van:1.Összehasonlítás a korábbi gondolkozók nézeteivel.2.A tapasztalati tényekkel fennálló összhang vizsgálata.3.A társadalmi gyakorlatban való érvényesség igazolása.Tulajdonképpen ugyanez az általunk ajánlott kutatásimunkafolyamat vázlata is: kiindul a szekunder ismeretekből,folytatja a primer bizonyítással és végül a tudományoseredmények társadalmi, gazdasági értékelésével.Hogyan lesz a szekunderkutatásból ismeret-gazdálkodás?1.A szakirodalom-kutatást magába foglaló szekunderkutatásfeladatainak határát is megvonhatjuk tágabban/1/, szűkebben /2/, vagy beleszámíthatjuk (mégjobban kibővítve fogalmát) a belőle kialakult módszereket/3/ is:2.Tág értelemben szekunderkutatás a szakirodalomfeltárás;ami egy tárgykörben folyamatosan vagy esetenkéntközzétett információkat gyűjt, rendezve ésanalitikusan jellemezve azokat.3.Szűkebb értelemben már valóságos szekunderkutatásaz olyan konkrét probléma megoldására végzettszakirodalom-kutatás, ami a megállapításokat kommentálja,összehasonlítja és kiegészíti egyéb megszerezhető– kísérleti, statisztikai, könyvelési – adatokkal,valamennyit céljának megfelelően szintetizálva.Kibővített értelemben a szekunderkutatás alkotó (kreatív)változata az ismeretgazdálkodás, ami egy tárgykörbenfolyamatosan vagy konkrét célra elemzia sze­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV130kunderkutatás információit analitikusan , majd azokatkombinálva és szintetizálva – részben heurisztikusmódszerekkel – új (vagy bővített) ismeretelemeket hozlétre.Nyílván e három egymásra épül, így a harmadikba beépülaz előző kettő is. Mivel pedig a szerző az általaegykor bevezetett ismeretgazdálkodást kívánja módszertanábanalkalmazni és ajánlani, a szekunderkutatásvalamennyi típusát hasznosítja, és értelemszerűenhasználja a szakirodalom-kutatás és szekunderkutatásfogalmakat is szövegében.Emlékeztetnénk arra, hogy az irodalom-kutatás önállószellemi alkotást elősegítő formáját neveztük el kutatóiismeretgazdálkodásnak. Ennek lényege az, hogy az információfeldolgozó, -tároló, -rendező módszerek ésinfrastruktúrák lehetővé teszik, hogy az információkatmegismerő szakemberek analógiák és asszociációkréven, illetve az információk kombinálásával újabb ismeretekethozzanak létre. Így az ismeretgazdálkodás:az információk bővített reprodukciója. Ismeretgazdálkodásonezt az alkotó tevékenységet és az azt lehetővétevő módszerek és eszközök rendszerét értjük. Nagyhangsúlyt kapnak ebben a technikai eszközök. A számítástechnikafejlődése, különösen a személyi számítógépek(PC) bevezetése, az ismeretrendszerek rohamosfejlődését eredményezte. A visszakeresés jobbgépi megoldásai azonban elhomályosíthatják az emberialkotófolyamat jelentőségét, vagyis alkalmazásuk “ismeretgazdálkodási”jellegét.Az ismeretgazdálkodás azon alapul, hogy a rendezettinformációk átnézése, tanulmányozása, egybevetése,kombinálása olyan mentális folyamatokat indít meg,amelyek új ismeretek, felismerések alkotásához vezethetnek.Nem információrendezésről és visszakeresésrőlvan tehát szó (amit nagyrészt géppel is elvégeztethetünk),hanem arról a szellemi tevékenységről, ami azinformációkból kapott impulzusok alapján, gondolati"innovációk" kezdeményezésére képes.Ez az ismeretalkotó folyamat egyaránt létrejöhet bármelyszakirodalmi közlés, egzakt kísérleti, piackutatásiilletve véleményfelmérésből adódó, vagy akár csak tudományosvitában elhangzott információ alapján.Mint már leírtuk, az információ-gyűjtés irányulhatkonkrét probléma megoldására, vagy valamely témakörtovábbfejlesztésére. Utóbbi esetben az ismeretgazdálkodásnem eseti, hanem folyamatos információgyűjtésés feldolgozás, ami később – az igény jelentkezésekor– vált ki problémamegoldó gondolkodási folyamatot,így a korábban felhalmozott ismeretek alapján,az új helyzetek újszerű megoldását teszi lehetővé.IsmeretgazdálkodásTulajdonképpen a kutatói ismeret gazdálkodás (amit1966-ban angolul knowledge management, németülWissenswirtschaften néven vezettünk be) korszerűsítettalkalmazásáról szól ez a könyv, de gyakorlati használhatóságaérdekében ki kellett bővítenünk: az irodalmikivonatolás és dokumentálás módszereivel, a heurisztikustechnikák alkalmazásával, a kreativitást elősegítőeljárásokkal, a nyelvi elemzések végzésének tréningjével,végül a kutatási eredmények értékelésével isfoglalkozva.− Az ismeretgazdálkodás keretében a szekunderkutatása heurisztikával és a primer kutatással szerves egységetalkot, ugyanis:− Az irodalomkutatásból adódó idegen gondolatok(megállapítások) kombinálása, szintetizálása, belőlükúj gondolatok generálása a heurisztika tárgykörébetartozik.− A szekunderkutatáson és heurisztikán alapulnak azoka hipotézisek, amelyek a primer kutatás alapját képezhetik.− A primer és a szekunderkutatások eredményeinek értékelésenélkülözhetetlen és hasonló módszereket kíván.A tudományos munka "kétirányú" kommunikációjaA tudományos munka során két irányban hasznosítjuka kommunikációt: "input"-ként a kapcsolatos szakirodalomfeltárásával, dokumentálásával alapozzuk megmunkánkat; "output"-ként pedig eredményeinket, mintszakirodalmi alkotásokat tesszük közzé. A kétkommunikációsfázis között helyezkedik el a kutatás információ(ismeret) termelő fázisa: ami lehet kísérlettel, megfigyeléssel,megkérdezéssel történő új adatok létrehozásaú.n. primer kutatás; vagy a már közzétett szakirodalmiés egyéb összegyűjtött információkat hasznosítószekunderkutatás.A kutatók publikációs tevékenységéről sok szó esik,sokszor annak mennyiségén és a műveket említő irodalmihivatkozások számán mérik le a kutatómunka ér­

tékét. Az aktívan publikáló és a passzívan hivatkozottkutató egyaránt a tudományos kommunikáció központiszemélye. Ugyanakkor a kutatók szakirodalom feltárómunkájáról kevés szó esik. Olyan ez, mint amikor azipar nagy hírt igyekszik termékeinek verni, de technológiájáta közönség és versenytársak előtt titokban tartja,legfeljebb (amennyire a kötelező) a hatóságokkalközli.Mivel a kutatás feladatát meghatározó igények, és azalkalmazható primer kutatási módszerek előzetes tájékozódássalvaló tisztázása is szekunderkutatásnak tekinthető,ugyanúgy, mint a szakirodalom feltárása;idézhetjük azt a paradoxonnak hangzó régi szabályt,hogy a szekunderkutatásnak időben mindíg meg kellelőznie a primer kutatást. Mint már utaltunk erre, agazdaságosság is ezt kívánja, mert a kisebb költségigényűszekunderkutatással esetleg megtakaríthatjuk adrága primer kutatás költségét, vagy annak egy részét.A szakirodalom-kutatás e tekintetben analóg a statisztikaikiadványokat stb. hasznosító szekunder piackutatással:az is takarékossági racionalitásból, időrendbenmindig megelőzi a primer vizsgálatokat. Persze az irodalomkutatáslehet néha utólagos: ha az eredményekismeretében válik szükségessé. Nem arra gondolok,amikor utólag válogatnak dekorációs célra egy kis bibliográfiáta közleményhez. Inkább arról van szó, hogymegállapításaink, eredményünk újdonsága csak azzalbizonyítható, ha a régiektől (meglévőktől) elhatárolható.Ez pedig sok esetben csak a téma szakirodalmi feldolgozásávalbizonyítható. Az újdonság és megkülönböztethetőségkövetelménye nemcsak a találmányokraés növényfajtákra, de minden tudományos eredményreérvényes.A szekunderkutatás keretébe tartozó szakirodalom-kutatás,dokumentáció és értékelés tudatossága, időbeliségeés hasznosítása alapján rendszerezhető.A hasznosítási módokból az alapkutatás valamennyit,az alkalmazott kutatás inkább a reszort-fejlesztéskéntvagy projekt-szervezésben végezhető szakirodalomkutatástalkalmazza.1.A szakirodalom-kutatás publikált kiadványokból (főlegtudományos folyóira-tokból, néha konferencia beszámolókból,internet közleményekből stb.) emeli ki,rendezi és rögzíti a kutatás témáját érintő megállapításokat,adatokat.2.A szekunderkutatás az előzőn kívül hasznosít mindenegyéb nyomtatott vagy elektronikus médiumonTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV131közzétett vagy személyes kapcsolat révén szerzettadatot, kutatási jelentést, véleményt, szóbeli közlést, akorábbi saját kísérleti adatokat – összehasonlítva éselemezve azokat.3.Az ismeretgazdálkodás a szekunderkutatás információitkreatív heurisztikus módszerekkel kombináljaössze, ezzel a kutatóban új gondolatokat generál, azismeretek bővített "újratermelését" valósítja meg.A három szint és a három cél kombinációja betekintéstad az elérhető hasznosítás típusainak rendszerébe.De ugyanezekre a módszerekre támaszkodhat egyaránt.− minden alapkutatás (analitikus ismeretfejlesztés);− minden diszciplináris kutatás (szintetizáló ismeretfejlesztés);− minden alkalmazott kutatás (analitikus és szintetizálóproblémamegoldás).Ez a módszertani ismeretanyag azért lehet ennyire általánosérvényű, mert egyetlen szaktudományhoz (diszciplínához)sem kötődik, mondhatnánk azt is, hogy“extradiszciplináris” metodikáról lesz szó.A diszciplináris kutatás− Nagyrészt folyamatosan végzett szekunderkutatás:tananyagfejlesztés a szakirodalom figyelemmel-kísérésével,elemzésével és adaptálásával; továbbá− a szakterület gyakorlati tapasztalatainak leírásával;az elméleteket és módszereket illusztráló hazai adatokösszegyűjtésével és rendezésével, végül mindezek tananyagba építésével.− E mellett primer vizsgálatokkal, kísérletekkel főlegaz egyes tantételek igazolását, körülményeinkre, szűkebbszakterületekre való módosítását, adatszerű jellemzésénekgazdagítását végezheti a diszciplináriskutatás.Az alkalmazott és alapkutatásban a szekunder kutatás afeladatmegoldás előkészítése, a probléma elhelyezésea hiányzó szakismeret (mondhatnánk: a "szakismeretlen")tématerületén, továbbá a hipotézis-alkotás és kísérletibizonyítás megalapozója. Az alkalmazott kutatásbanvalamely projekt megoldásában a szerepeegyenrangú a primer vizsgálattal, a kutatás eredményességétés gazdaságosságát fokozza. Az alapkutatásbaninkább csak kiegészítő szerepet játszik a primer információkkísérleti megszerzése mellett, de esetenként"kincslelethez" segítő is lehet.

Mindez az induktív természettudományokra jellemző,a deduktív levezetéseket alkalmazó tudományok alapkutatásábanennél nagyobb lehet az irodalmi megvitatásjelentősége, de a megoldást, az újat a "primer" (ésönálló) szellemi alkotás adja ott is, nem az átvett ismeret.Érdekes vitatéma lehetne, hogy a tényfeltáró egzaktkutatásokban, milyen szerepe van a bizonyítottan önálló"szellemi" alkotófolyamatnak?Az is vitatható, hogy a véletlenül talált irodalmi információkfelhasználása szekunderkutatásnak minősül-e?Azért volna ez elfogadható, mert ez is "olvasva alkotás",és aki nem olvas, az véletlenül se talál semmit.Azonban inkább arról van szó, hogy a szakirodalomfeltárásbanem vont, idegen tématerületről (sőt más tudományágból)fakadhatnak hasznosítható információk,ötletgerjesztő gondolatok. Az ilyenek:− kiegészíthetik a diszciplináris és projektre irányulókutatást, de sokkal nagyobb jelentőségűek is lehetnek,ha nagyritkán,− az alapkutatásban "felfedezéshez", vagy a gyakorlatbanakár "feltaláláshoz" nyújtanak alapindítékot.A természettudományi kutatásban megfigyelhető, mérhetőtermészeti jelenségekről írunk.A humán tudományokban többnyire már írásban rögzítettinformációkat dolgozunk fel.Azonban mégsem olyan nagy az eltérés a feldolgozómunka technikájában, hiszen jóformán minden disszertációírott "forrásokból" készül, amelyek a következőtípusú dokumentumok lehetnek:a) Kutatási jegyzőkönyvek (vagyis a természeti, piacijelenségek – lehetőleg saját –megfigyelésénekrögzítése).b) Okiratok, és azok feltárása, a sumér ékírástólkezdve a történelmi okleveleken át a tegnapikönyvelési adatokig stb.c) Közzétett publikációk, ezek a napi sajtótól kezdveelméleti könyvekig, tudományos dolgozatokigterjedhetnek stb.A tudományos közleményben ezek hasznosítása (idézése)keveredhet: tény adatok mellett irodalmi hivatkozásokis szerepelnek. A mások által közzétett adatokhasznosítása tekintetében a különbség abból adódik,hogy tulajdonképpen mit használunk fel, mit idézünkTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVezekből a munkákból. Itt három kategóriát célszerűmegkülönböztetni:1.Az egyszerű idézés a tárgyunk szempontjából releváns(és érdekes) szöveg átvétele, lehetőleg szó szerint,vagy kis módosítással (Ezt a formát inkább ahumán tudományok alkalmazzák.)2.A vizsgált tárgyunk – az értekezés témája – szempontjábóllegfontosabb forrásmunkáknak az általunkkészített szöveggel közvetlenül kapcsolatos részei(megállapításai, esetleg számszerű adatai). Ilyenkorezek összeszerkesztése, vizsgálata a disszertációalapja, ami lehetőleg röviden emeli ki a mondanivalót,és ritkán idéz szószerint.3.A szekunderkutatásban alkalmazott kivonat, ami azeredeti mondanivalót igyekszik kihangsúlyozni szabadonátszövegezve, csak kivételesen szószerintidézve, de kommentálva azt (annotált kivonat). Készítésekorsok esetben még nem lehet tudni, hogyhol mire lesz felhasználva, és később teljesen mástartalmú szövegrészekkel kerülhet összekombinálásra.Ez utóbbi képezheti az ismeretgazdálkodási kivonatalapformájátAz Ecotól átvett (némileg átalakított) előző rendszerezésazonban csak a végzett munka jellegét jellemzi, adisszertációkészítés és más tudományos munkákbanezek keverten, eltérő arányokban, fordulnak elő.A szakirodalom nemzetközi, de egyes megállapításailehetnek globálisan (világszerte) érvényesek, vagy országonként(területenként) eltérő érvényűek. Ennekszámos okát most mellőzve, megállapíthatjuk, hogy eza "nemzetköziség" tudományágak szerint eltérő mértékű.Ettől az eltéréstől függ egyrészt, hogy mennyiretudjuk hazánkban a külföldi tudományos információkathasznosítani, másrészt, hogy hazai eredményeink,közleményeink mennyire érdekesek a világ számára.A "nemzetköziség" foka azt is jelzi, hogy a tudományágmennyire képes beilleszkedni a világtudományba,ez presztízse és a külföldi eredmények hazai hasznosításaszempontjából kedvező. Alacsonyabb foka a speciálishazai problémákra utal, a külföldi minta nehezebbenmásolható, adaptálása esetén szükséges lehetitthoni kísérlet (próba), módosítás.A "nemzetköziség" foka szerint másféle szakirodalmiközlemények kívánatosak, és a közleményeinkre valóhivatkozás értékelése is merőben eltérő.132

A tudományág szakirodalmi kapcsolata a "kétirányúkommunikáció" értelmében egyrészt azt fejezi ki,mennyire szakirodalmi a kutatás kiindulása, megalapozása,másrészt mennyire szakirodalmi az eredménye,vagy van-e más közvetlen hasznosítása. Az alapkutatásokbana publikáció az egyedüli közvetlen eredmény.A szekunder (főleg szakirodalom) kutatás valamennyiesetben nélkülözhetetlen a kiinduláshoz. A társadalomtudományokbana szekunder információk az összehasonlításhozis szükségesek, sőt sokszor a megállapításokbizonyítására is alkalmazhatók.A primer kutatás tényfeltáró (még nem ismert) eredményelehet verbális leírás vagy számszerű adat, amiempirikus mérés, megfigyelés vagy megkérdezés eredménye.A primer megállapítást vizsgálatának ismételhetőségeteszi bizonyíthatóvá. Így a nehezen ismételhető,vagy kísérletileg nem is vizsgálható jelenségek ésaz inkább vélemény, mint tény értékű megállapításokprimer igazolásának lehetősége korlátozott. Ezekbenaz esetekben a szekunderkutatásra még inkább szükségvan, sőt néha "primert-pótló" jelentősége is lehet.A tudományos következtetés, megállapítás (tétel, törvényszerűségstb.) megfogalmazása is verbális (szakirodalmi)jellegű, létrehozása a szekunder-kutatásokraépülő kreatív technikákat, az ismeretgazdálkodás fogásaithasznosíthatja.A diszciplína fogalomról az Akadémiai Kislexikon(1989) hallgat, a Magyar Szinonimaszótár (1978) és aMagyar Larousse (1991) egyaránt két jelentését adjameg: 1) fegyelem, 2) tudományág, szaktudomány.Eredetileg oktatási műszó volt a tantárgy keretébenmegkívánt fegyelem, teljesítés jelentésében. Mai értelmezéseis inkább tantárgy a képzési szakterületen belül,ami diszciplináris kutatással fejleszthető. Ilyen értelemben,pl. az agrártudomány és az orvostudomány,sokkal tágabb fogalom, mint a diszciplína. Hogyan illeszthetőkakkor a tudományok hierarchikus rendszerébe?Az MTA szervezete szerint Társadalomtudományi,Élettelen természettudományi és Élettudományi tudományterületeketkülönböztetünk meg. A tudományterületelnevezést az 1997. évi 86. törvény (OTKA) isszentesíti. A tudomány egészét ez a három azonbannem tölti ki, mert az "a természet, társadalom és a gondolkodásösszefüggéseiről szerzett igazolható ismeretekrendszere" (Larousse) és így hiányzik a filozófiát,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV133esetleg matematikát is kifejező, csupán gondolkodásonalapuló tudományterület megkülönböztetése.De mi helyezhető el a tudományterület és a diszciplínaközé a hierarchiában? Például az agrártudományt ésorvostudományt az élettudományon belül tudományágnak(ágazatnak) tekinthetnénk – mint a számos szaktudománytösszefogó "történeti tudományok" is annakminősülnek a lexikon szerint. A diszciplína, pedig ezenbelül, szűkebb értelemben tantárgy, tágabb értelembenszaktudomány. Ezek között helyezhetők el az interdiszciplinárisszakterületek, és együttes alkalmazásukkalvégezhetők multi(poli)diszciplináris kutatások, mígáltalános kutatásmódszertanunk"extradiszciplináris"-nak mondható.A tudományok integrálódását, az éles határok elmosódását,a "határtudományok" kialakulását a filozófiaiirodalom is korunkat jellemző folyamatnak tartja.Mi következik mindebből? Az, hogy a közös – példáulagrár, orvosi, műszaki stb. – célt szolgáló, de lényegükbeneltérő szaktudományokat saját jellegüknekmegfelelően kell művelni, fejleszteni és megítélni. Ésez vonatkozik a témakörükön belül írt tudományos értekezésekre,publikációkra is.Az ismeret-kutatás elemeiInformáció: jelekkel átadható (átvehető) ismeretelem.Formája szerint adat vagy megállapítás. A: 1/ híranyag,adat, a közlés tárgya, 2/ hírközlés, tájékoztatás. L: 1/tájékoztatás, felvilágosítás 2/ értesülés, adat 3/ berendezésbebetáplált adat 4/ közlés, hír, üzenet (A: Információelméleta matematika ága és a számítógéphez fűződik).Informatika: A: 1/ számítástudomány 2/ a szakirodalmitájékoztatás valamennyi formájának gyűjtőfogalma,vagy finomabban az a szintje, aminek tárgya nem a dokumentum,vagy annak egysége pl. fejezet, hanem azérdemi közlés (pl. képlet, adat stb.)Ismeret: Információkból és tapasztalatokból felépített,strukturált (rendezett) tudás. L: 1/ A valóságra, illetvevalamely területére vonatkozó tapasztalatok, fogalmakösszessége. 2/ Valaminek az ismerete, tájékozottságvalamiben. 3/ Tanulással szerzett tudás. (A: Ismeretelmélet, gnoszeológia, episztemológia a (L: tudományos)megismerés természetével és lehetőségével foglalkozik.Platonnál kezdődik, de a fenomenológia ésmodern filozófia fő problémája is.)

Tudás: ami nemcsak (szakmai) 1/ ismeretekkel valórendelkezést, hanem 2/ valamiféle képességet is jelent.L: szerzett ismeretek összessége.Tévismereten is alapulhat a tudás, ezért annak tagadása,cáfolata (falszifikálása) is ide tartozik.Az ismeretek átadása – átvétele:Tanítás (oktatás, képzés): ismeretek átadása. L: 1/ valamiremegtanít 2/ oktatómunka 3/ tanok rendszereMegértés: az információk (ismeretek) értelmének (jelentésének)felfogása. L: 1/ tétel, helyzet felfogása 2/empatikus beleérzésTanul/ás/: ismeretek elsajátítása. (L: ismeretet, tudást,készséget elsajátítani igyekszik)Emlékezet (memória): ismeretek, információk, érzetekstb. megtartása, (a felejtés: elvesztésük). A: képességa múltbeli történések tárolására. Időtartama alapján,rövid és hosszú formája van, ami a megjegyzésenalapul. Az emlékezés mozzanatai: bevésés, megőrzés,felejtés, felidézés és felismerés.Ismeretek “képzése”, létrehozása és rendszerezése:Tételek, megállapítások, ezek alapján törvényszerűségek,elméletek létrehozása kutatással. (L: Tétel 1/ állítás,amire újabb állítások épülnek 2/ értekezés, tézisei3/ vizsgatétel)Elmélet: valamilyen jelenséget magyarázó tételekegyüttese. A: teória a szellemi tevékenység produktuma,a valóság megismerésére, a gondolkodás legmagasabbrendű terméke. Általános ismeretek rendszere atudomány valamely területéről. L: tapasztalattal szerzettismeretek elvi általánosítása, az erre vonatkozógondolatok rendszere, amely a valóságot tükrözi tudatunkban,és a további gyakorlat alapjául szolgál.Kutatás: valamely probléma megoldása hipotézisalkotássalés annak induktív vagy deduktív bizonyításával.L: Tudományos kérdések megoldása, összefüggésekfeltárása érdekében folytatott tevékenység. a tanulmányozotttárgy teljesebb megismerésére irányulószisztematikus intenzív vizsgálódás. A kutatás az ismeretlenvizsgálata. A tudományos általánosítás módszereitalkalmazó tudatos ismeretgyarapítási tevékenységaz ismeretlen megismerésére irányuló tudatos törekvés.”Empírikus (tapasztalati) tudáselemek: tények tisztázásánalapuló, érzékeléssel, méréssel induktiven szerzettTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV134és verifikált ismeretek. Lehet leíró vagy oknyomozó;hipotézisen alapuló vagy egyszerű tapasztalat; megfigyelésvagy kísérlet stb."Kigondolt" tudáselemek: deduktív, heurisztikus következtetésselvagy intuitív (esetleg spekulatív) gondolkodásután létrehozott ismeret. Az empirizmus ellentétekéntegykor racionalizmusként különböztettékmeg. (A kigondolttal szemben a kitalált, vagy pláne a"kiagyalt", szóhasználat pejoratív értelmű.)Tudományos ismeretalkotó módszeres tevékenységés annak eredménye, a természet, a társadalom, a gondolkodásösszefüggéseiről szerzett igazolható ismeretekrendszere. Ez emlékeztet definíciójára, ami azonbanmár kicsit a következő “tudományterület” illetve adiszciplína fogalmába nyúlik át: “A tudomány a tárgyilagegybetartozó igazolt ismeretek rendszere.”Tudományterületek: élő- és élettelen természettudományok,társadalomtudományok. (A: a szellemtudománya materializmus és idealizmus ellentétének feloldása,történelmi szemléletű, az emberi kultúrával kapcsolatos(humán) tudományok, pl. filozófia, irodalomtudomány,néprajz, nyelvtudomány, történelem szembeállításaa természettudománnyal.)Diszciplínák: a szaktudományok kutatás, oktatás és alkalmazásszempontjából összetartozó részei (gyakorlatiszakmák, szakterületek). L: 1/ tudományágak, a tudománynakmeghatározott tárgykörrel foglalkozó részei,2/ fegyelem (átvitt értelemben az oktatás tárgya).Az ismeretek alkotásának folyamataGondolkodás: szeriális (lépésről lépésre) vagy(párhuzamosan történő) többnyire asszociáción, analógiánstb. alapuló, elmebeli folyamatok. A: az agy funkciója,a megismerés legmagasabb formája; egy feladat,probléma megoldására irányuló, új megoldásokat hozóbelső információ-átalakító munka, filozófiailag az emberimegismerés legmagasabb foka, a valóság visszatükröződésénekfolyamata, az erre vonatkozó gondolatokrendszere. Lélektanilag megismerési folyamat,problémamegoldás.Gondolat: gondolkodással létrehozott tudati tartalomegysége (része). A gondolkodás célja vagy ahhoz vezetőlépcsőfok, ezen belül az ötlet spontán létrejött tudásegységa gondolkodás eredménye továbbá elgondolás,eszme, ötlet.

Kreativitás: új gondolatok gyakori képzésére való képesség(hajlam). A: alkotóképesség, a tapasztalatok újszerűátszervezése és újítási képesség jellemzi, lélektanilagszellemi alkotásra való képesség, alkotóképesség.Divergens gondolkodással (mire használhatómég a konzervdoboz?), vagy konvergens gondolkodással(mi a különbség az alma és szilva között?)közelíti meg célját. Az alkotás fázisai (kiválószemélyek vizsgálata alapján): a feltárás, keresés, lappangás,elfektetés, megvilágosodás, kidolgozás, igazolás.Tréninggel a képességek fokozhatók.Kreativitásfokozás módszerei: elmélkedés, koncentráció,meditáció, kontempláció (szemlélődés) stb.egyéni (részben misztikus) utak, továbbá a brainstormingés más csoportos módszerek. L: meditációelmélkedés,ill. irodalmi fejtegetés.Intuíció: A: egy probléma közvetlen, nem tudatos átlátása,levezetés nélküli megoldása (korábban szerzettismeretek és tapasztalatok alapján). Ráérzés, a valóságélményszerű megragadása. L: ösztönös, megérzés, belátás,valamely összefüggés belső szemlélődésből eredőváratlan megértése, élményszerű felismerés. Filozófiailaga tudat azon képessége, hogy az ismeret tárgyátnem érzéki tapasztalat vagy lépésről lépésre előrehaladólogikai gondolkodás alapján, hanem közvetlenül ragadjameg.Az ismeretképző és befogadó gondolkodás"eszközei"Az agyA központosult idegrendszer vezérlő része (agyvelő,cerebrum, enkefalon): anatomiai fogalom, mint a gondolkodásszerve, átvitt értelemben: ész, elmebeli képességetis jelent.Az elmeAz elme, a lélek és a szellem szinonim kifejezések azember egész “belvilágának, összes lelki életének jelzésére”.L: 1/ ész, értelem. A: csak az “elmebetegség” fogalmávalkapcsolatban használja. Szóhasználatunkszerint a gondolkodás és emlékezet lélektani (szellemi)“szerve”, ami olvasmányaink nagy részével összhangbanáll.A lélekTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV135A szellem és lélek viszonylagos fogalmak: a szellemellentéte az anyagnak, a lélek a testnek (ez a dualistaszembeállítás Descartesre vezethető vissza.). E magyarszavak jelentését nyelvtudományi elemzéssel közelítettékmeg a XIX. században. A: a lélek a szellemszubjektív és testhez kapcsolódó formája. L: 1/ vallásiértelemben, az emberben az életnek és személyiségnek(testtől független) anyagtalan hordozója, 2/ az emlékezés,a képzelet, az értelem stb. folyamatainak összefüggőegésze, 3/ a legmagasabb szellemi életműködésalanya és alapja, mint önálló egység. (A lélektan elnevezésa görög pszichológia szószerinti fordítása.)A szellem:Filozófiailag a tudat jelensége, a lelki élet, szűkebb értelembena gondolkodás, megkülönböztetve azt az érzelemtől,akarattól, képzelőerőtől. A nyelvújítás szava,a latin spiritus és a német Geist jelentésével. Míg “népünklelke” pszichológiai, “nemzetünk szelleme” kulturálisfogalom. (Száz éve a kultur-antropológia mégnem volt ismeretes!) A: a tudat szinonimája; az anyagi,a testi ellentéteként. L: 1/A tapasztalati világtól független,magasabb rendű létező (vallási jelentés). 2/ Az értelemmelkapcsolatos művelődési, kulturális jellemző:pl. szellemi alkotás, szellemi munka, szellemi tulajdon.A tudat:Az agy legmagasabb rendű funkciója, hogy visszatükrözia külvilágban lévő tárgyak objektív tulajdonságait,kapcsolatait, gondolatilag előre megtervezi a cselekvést(tudatosság?) és előre következtet annak eredményére.L: létünkkel kapcsolatos jelenségek észlelése,ennek képessége.A tudat alatti: 1/ mélylélektani, nem tudatos hatások, 2/ösztön: öröklött céltudatos cselekvés 3/ megérzés: ösztönös,intuitív, előresejtés,Az ismeretalkotó és hasznosító ember:Kutató, tudós: módszeresen, hivatásszerűen ismeret(tudás)-alkotó; a kutató inkább tényfeltáró, mint töprengő(spekulatív); a tudós eredményekkel, tekintéllyelés tapasztalattal rendelkező kutató vagy tudásterjesztő(tanár, tanító). L: Kutatómunkát végző szakember,mint tudós tudománnyal hivatásszerűen foglalkozó,abban tekintélyes személy.A kutató, mint jós, próféta vagy mágus: a tudományelőrejelző, a bekövetkező tényeket tárja fel és valószínűsíti,mint egykor a jósok; ha tételeiben hisz és hirdetiprofétának (vagy rögeszmésnek) tűnhet; ha másokra is

hat szuggesztíven és a bekövetkezendőt befolyásolniképes, akkor "mágus" (sámán) jellegűnek tűnhet, mágusókori perzsa jövendőmondó, gyógyító.A "hatodik érzék" (intuitív megérzés): a jövő aspektusábana bekövetkező tények, nem ismert összefüggésekstb. felismerésének képessége, a dolgokat megérzővalamiféle ösztön.IntelligenciaGyakorlatilag a váratlanul felvetődő problémák nemtanult (nem rutinszerű) megoldásának képessége. A: aszerzett ismeretek felhasználásának képessége; értelem,alkalmazkodóképesség új helyzetekhez. Tágabbértelemben műveltség: megértési, értelmezési, helyzetfelismerőés megoldó képesség, illetve a megfelelő viselkedésimód megválasztásának képessége. Binet ésSimon IQ-tesztje szolgál méréséreEmlékező képesség (mint tulajdonság):A múlt hasznosításának, az ismerettárolásnak, az információkmegőrzésének képessége.Okosság, bölcsesség: az átlagon felüli észbeli képességekmegnyilvánulása, ami a belátást és kompromisszumképességet is tartalmazza. (Az ilyen fogalmakdefiniálásától való tartózkodás.)Felkészültség: a módszeres tudományos munkáhozszükséges metodika ismerete, rutinszerű alkalmazásánakképessége.Műveltség: a művelt tudományágtól független, sőt távolállókulturális ismeretek és azok felhasználásánakképessége (hajlama): 1/ szellemi és anyagi értékek(kultúra), 2/ ez valamely korban, helyen (aztékkultúra), 3/ művelt ember tudása, aki ismeri a kultúrát.Eredményesség: az ismeretalkotó munkásság eredményeinekmennyisége és értéke.Módszeresség: az ismeretalkotó munka szakszerűsége,tervszerűsége, szervezettsége.A kutatás kiegészítése, eredményének kiterjesztéseAmi hiányzik, azt pótolni kell, ami többlet adódik, aztigyekezzünk máshol hasznosítani. A hiány kiegészítéssel,a többlethasznosítás "kiterjesztéssel" oldható meg,ha indokolt.Amikor a rendezett, feldolgozott és összerakott dokumentációnkelkészült, de még hiányzik belőle valami,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV136további kiegészítésekkel véglegesítjük "kézirattá", kutatásijelentéssé.A) Tartalmi kiegészítésHa a leírt szöveg nem teljes, akkor a szerző 1/ saját véleményealapján kiegészíti, a mondanivalót kerekké teszi,és 2/ stilárisan javítja, formázza véglegessé a szöveget.B) Szekunder kiegészítésHa az értelmezés bizonytalan, a magyarázat nem meggyőző,akkor a kutató eldönti, hogy még milyen szekunderkiegészítéseket kell beszereznie a mondanivalóteljessé tételéhez. Ez lehet 1/ további irodalomkutatásvagy 2/ meglévő kísérleti adatok beszerzése.C) Primer kiegészítésAmennyiben szekunder (már meglévő) kísérleti, vizsgálatiadatok nem kutathatók fel, úgy hiányunk pótlásárakiegészítő kísérleteket kezdeményezünk: a tisztázandóproblémát kérdés és hipotézis formában megfogalmazva,az adatfelvételt és bizonyítást részletesenmegtervezve (Operacionalizálás), a megvalósítás technikaiés szervezési feltételeit megoldva.Értekezések és minden határidős munka esetében a kiegészítésekidőigénye lényeges döntési szempont: atartalmi nem kerülhető el, kisebb szekunder elviselhető,a primer kiegészítés csak kivételes esetben.Az alkotófolyamat, a gyűjtött információk értékelése(annotálása, megerősítése, cáfolása stb.), a hiányzó részekkelvaló – előbb tárgyalt –kiegészítése mellett, akapott új ismeretek kiterjesztéséből (érvényének "tágításából")adódhat, a következőképpen:− A sillabuszt jobban kihasználva: pl. összehasonlításra− A kutatási témában használva: más kódhelyen vagyúj alkalmazásban− A témán kívül a tudományágban használva: más témábanvagy új gondolatkört megnyitva.− Más tudományágban hasznosítva.Minél tágabb kiterjesztésre nyílik lehetőség, a kutatásunkannál hasznosabb.

A tudományos írásmű szerkezete és szerkesztéseA) Formai szerkezetFormai előírásokA disszertációk formai követelményeit az egyetemekpontosan előírják. Lényeges az is, hogy könnyen kezelhető,kemény kötésű legyen, jól olvasható és kellőpéldányszámban álljon rendelkezésre. Néha előírják apapír minőségét is.A tudományos folyóiratok kéziratait a szerkesztőségielőírások pontos betartásával kell elkészíteni, hiszen ezelfogadásuk egyik feltétele. Az előírások a terjedelemre,összefoglalóra, a tagolásra és a részek címeinekrangjára, jelölésére (számozására), az irodalmi hivatkozásokformájára vonatkoznak elsősorban.Megírási (leírási) és nyomdatechnikai eljárások:A korszerű disszertáció vagy benyújtható kézirat szövegszerkesztővelkészül, amit értekezések esetében kinyomtatott,bekötött formában, több példányban; kéziratokesetében kinyomtatva (házilag "kiprintelve") ésfloppy-lemezen kell benyújtani.Az írásmű (kézirat) elkészítése előtt kérdezzük meg azilletékes átvevőt:− milyen betűtípus, mekkora méretével (Példa: NewTimes Roman CE, 12) készítsük el,− milyen legyen a címek rangja és írásmódja, hogyanírjuk a bibliográfiát, az ábraszövegeket és táblázatmagyarázatokat, hova helyezzük a táblázatokat,− hogyan jelöljük az ábrák és táblázatok helyét,− milyen ábrákat adhatunk és mennyit,− milyen jellegűt (vonalast, fényképet stb.) és milyenformában: papíron vagy lemezen stb.A lapalji vagy fejezetvégi jegyzeteket sorszám jelölje,ami a központozás (a pont, illetve vessző) után áll, felsőindex formájában. Az idézőjelet be kell zárni, túlsok arab számot ne használjunk a szövegben, egytől tízigbetűkkel írjuk ki a számokat (ha mennyiségeket fejeznekki).Felhívja a figyelmet a diakritikus jelekre, amelyek azABC hagyományos betűihez kapcsolódva különlegeshangzási értéket adnak. Az ékezeteket tekintik elsősorbanilyennek. Hagyományos hiba, hogy a szövegszerkesztőnem rendelkezik az Ő, Ű stb. írásjelekkel, és azTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV137ékezeteket idegen sapkákkal, hullámokkal helyettesíti.A mai egyszerű számítógépek is már minden igényt kitudnak elégíteni (pl. a közismert Word programokkal).Kerüljük a helytelen írásmódokat, mert rossz benyomástkeltenek a szerzőről.A részek, fejezetek hossza, arányai inkább formai,mint tartalmi jellemzők, azért itt említjük ezt aproblémát.Milyen hosszú legyen egy szakasz vagy alfejezet? Aszakirodalom szerint 8 gépelt oldal terjedelem a maximum.Azután már tagolás kívánatos. Persze véleményünkszerint van minimum is. Tehát azt mondhatnánk,hogy 3-8 gépelt oldal, mondjuk 5. 000-15. 000betűhely legyen az ilyen szakaszok hossza.Tapasztalatunk szerint rendkívül hátrányos egydisszertációban, amikor a decimális logika pontos betartásamiatt, egyes fejezetek többszörösen hosszabbak,mint a rövidebbek. Az elegáns az, ha legfeljebb 3-szoros az eltérés a legrövidebb és leghosszabb fejezetterjedelme között.Római számokkal jelöljük a legtágabb szövegegységeket,arab számmal akkor, ha nincs alfejezetekre-bontás.Használjuk a római és arab számok kombinációját is,ami helyett azonban újabban inkább a decimális számozáshasználatos. Az ábécé kisbetűivel a felsorolásokat,a nagybetűkkel, pedig a szöveg kisebb egységeitjelölik. Ezek a jelölések azért érdekesek, mert arra valók,hogy utalni lehessen rájuk. A szövegrészek jelölésérekönyvünk maga szolgáltat példát, de inkább amegjelölés rendszerével igazodjunk a tartalom struktúrájához,mint fordítva – és mivel ez minden műnélmás, általános ajánlás a részek megjelöléséről nem fogalmazhatómeg.B) Tartalmi szerkezet: részek, fejezetek, bevezetés,összefoglalásA tudományos műnek jól felismerhető szerkezete legyen.Ez lehet az általános szerkezeti vázlat: a problémadefiniálása, a megoldás módszerének leírása, azadatok, bizonyítékok gyűjtése, bemutatása, a problémamegválaszolása, és a válasz korlátainak leírása. Ezvégeredményben majdnem minden tudományos műmakró-struktúrája. Persze a nagyobb művek – így adisszertációk is – több összefüggő problémával is foglalkozhatnak.Szakmák, témák szerint is változhat ez,amire rövidesen visszatérünk.

Vannak elvek, amiket a tárgyalás sorrendjénél érdemesfigyelembe venni. Az időrend magától értetődőigény. Van, amikor a térbeli elrendezéshez kell igazodnunk.A bonyolultság rendje alatt azt értik, hogy azegyszerű, ismerős megállapításokkal kezdjük és haladunka bonyolultabbak felé. A fontossági sorrend aztjelenti, hogy a fontosabbakat előbb írjuk meg és ennekalapján ez "lejtéses" sorrend, míg a fordítottja a "fokozásos"volna. Lehet még értéksorrend a pénzérték szerint,és természetesen vannak erkölcsi értéksorrendekis.Végül a tudományos munka szerveződhet ok-okozatikapcsolatok, a kontrasztív (szembeállító) összehasonlítás,illetve a dedukció vagy indukció mentén is. A deduktívkifejtés (általánostól a konkrétig) már eleve adegy sorrendi igényt. Az induktív esetben, amikor tényekből,egyedi esetekből vonjuk le a következtetést(konkréttól az általánosig), akkor nyilván a sorrendfordított.A tartalom “struktúrája” a címből, a bevezetőből és atervezett tartalomjegyzékből áll. (Közel áll ehhez az,amit mások a mű koncepciójaként említenek.)A tartalmi vázlat induláskor a "munkahipotézis", amimegadja az egész kutatás keretét. Ez az előzetes tartalomjegyzéktermészetesen sok esetben módosulhat.Olyan hasznos, mint egy stratégiai útvonalterv, mertmenetközben egyszerűbb egy kidolgozott útvonalatmódosítani, mint ide-oda tévelyegni. Ez a vázlat egyúttala munkaterv is.Vannak munkatervek, amelyek rendkívül világosnaktűnnek mindaddig, amíg kitalálják őket, amikor azonbanelkezdjük kidolgozni, szétmállik a kezünkben. "Aszakdolgozat olyan, mint egy sakkjátszma, mely soksoklépésből áll, de már az elején tudni kell azokat alépéseket, amelyek szükségesek, hogy az ellenfélneksakkot adjunk." Aki nem tudja hova készül, az nemtudja, merre menjen.A tervezett tartalomjegyzék lehet csak durva munkavázlat,de adhatja a fejezetek címét, decimális számozásukat,vagyis a kész mű vázlatát. A továbbiakban ennekrészeihez adunk szempontokat.A bevezetés azért fontos, mert értekezésünk elején,pontosan körvonalazhatjuk munkánk célját. (Ezért nemmindig viseli ezt a címet, lehet koncepció néven a témajóváhagyását megalapozó irat is.) Az ilyen bevezetéselőzetes tervezet is, ami lehetővé teszi, hogy gondolatainkegy vezérfonal mentén rögzítődjenek. Ez mindenTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV138írásmű készítésekor szükséges. A bevezetés adjon választarra, miért kezdek egyáltalán ebbe a vizsgálatba,és – tudományos dolgozatokban – csak röviden hivatkozzékirodalmi előzményekre. Inkább azt kell kimutatni,hogy a hivatkozott irodalom nem adott választarra a kérdésre, amire mi keressük a megoldást.A bevezetés olyan, mint a táj panorámájának bemutatása.Rendkívül fontos, hogy már ebben is észrevehetőenmegkülönböztessük saját munkánkat, véleményünketa másoktól-átvettől. Az idézés és hivatkozás pontosságarendkívül fontos. Nincs olyan része a disszertációnak,ami több irodalomkutatást hasznosítana, minta bevezetés. Már önmagában a kísérlet problematikájánaka felvetéséhez is szükséges ez.Megkülönböztetjük a kutatás célját, tárgyát és a hipotéziseketis tartalmazó hosszabb bevezetést, ami az érdeklődésfelkeltését is szolgálja, az előszótól, ami inkábba műről és a kutatásról szóló személyes közlemény,esetleg köszönetnyilvánításokat is tartalmaz.Persze előzetes tartalomjegyzék és bevezetés nélkülnehéz nekilátni a dolgozatnak. Az is igaz viszont, hogya dolgozat kialakulása közben a bevezetést és tartalomjegyzéketállandóan át kell írni. A bevezetés határozzameg az írásmű "középpontját és perifériáit". Lényeges,hogy a vázlatos előzetes cím, a fiktív bevezetés és afeltételezett tartalomjegyzék nélkül ne kezdjünk bele amunkába.A feltételezett tartalomjegyzék szerkesztésekor – ami amár említett tárgyalási sorrenddel összefügg – a témátólfüggően járunk el, pl. egy történelmi szakdolgozatesetében kronologikus tervet készítünk.Ugyanakkor a kísérleti jellegű kutatáshoz induktív tervkészül: az elmélet (hipotézis) bizonyításának néhánypróbájával. Egy logikai-matematikai szakdolgozathozviszont deduktív terv szükséges, tehát először az elméletfelvetése, majd a lehetséges alkalmazások konkrétesetekben.Az alkalmazott biológiában egy középső változat érvényes,a téma a konkrét megoldandó probléma, ennekelméleti előzményei az irodalomból ismertek, ennekalapján készül a vizsgálati terv, a kísérlet és értékelése,ütköztetés az irodalommal, végül a következtetések levonásaés az összefoglalás. Ilyen lehet az orvos és agrárkutatókmódszere.Bár a tartalomjegyzék már a fejezeteket is megadja,ezek azonban változhatnak, éspedig: osztódhatnak–

egyesülhetnek, ill. dagadhatnak–szűkülhetnek. A továbbiakban“mindig annak különböző pontjaihoz kapcsoljuka különböző jegyzékeket és más anyagokat”,vagyis a tartalomjegyzékhez (sillabuszhoz) kapcsolunkkódokkal, jelekkel minden információt és így épül fel amű a továbbiakban.Sokkal többet kell olvasni annál, mint amennyi feltétlenülszükséges. Vannak, akik egy vagy két külföldiforrás alapján, leutánozva azt, írnak tudományos tanulmányokat.Minél alaposabban felderítettük a szakmai(szakirodalmi) környezetet, annál biztosabban mozgunkbenne, és felfogásunk szerint annál inkább tudjukbizonyítani azt, hogy mi újat tettünk hozzá. Mert a sajáteredmények és a saját vélemény a legfontosabb.Einstein doktori értekezésében egyetlenegy forrásmunkárasem hivatkozott, csak saját elgondolásaira.Igaz, hogy csak 16 oldalt tett ki az egész, de világraszólófelfedezést tartalmazott (a molekulák méreténekmeghatározását).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV139Az eredményekről szóló fejezettel kezdődik tulajdonképpena teljesen önálló közlemény. Míg a bevezetésgondolkozó munka eredménye, addig ez esetbenmár tényeket, tapasztalatokat kell közzétenni. Természetesenez a témától függően igencsak eltérő. Vannakkísérleti tudományok és vannak inkább megfontolásokon,elemzéseken alapuló tudományos kutatások. Akérdőíves megkérdezések már kísérleti eredményeknekszámítanak, mégsem azonos értékűek az egzaktanmérhető valósággal. Van úgy, hogy egy hipotézist állítunkfel, és a hipotézisünk bizonyítását mások közzétettkísérleti adatai alapján, szekunder módon végezzük.Ezeknek azonban kétségtelenül egy eredeti primeradatfelvételen kell alapulniuk.Az eredmények keretében kell leírni a kísérleti elrendezéseket,az alkalmazott matematikai és kísérlet-módszertanielveket. Az összetartozó, összehasonlíthatóadatokat célszerű táblázatos formában közölni.Amennyiben az adathalmaz igen nagy, úgy célszerű aztfüggelékbe helyezni és csak rövidített, kivonatos táblázatokattenni a disszertáció szöveges részébe. A függvényszerűösszefüggések kifejezésére diagrammokatcélszerű használni, ezek bizonyos fokig a táblázatokatis helyettesítik.A német felfogás szerint az adatok értelmezése nemide tartozik, arra majd a megvitatásban (diszkusszióban)kerülhet sor. Lehetőleg minimális interpretációvalközöljük az adatokat. Csak az adatfelvétellel kapcsolatosgondolatokat, kiegészítéseket célszerű itt megemlíteni.Képzeljük el, hogy az olvasó mit vár ettől a résztőlés ahhoz igazodjunk. Vannak olyan megoldások,hogy az adatokat és a megvitatásukat együtt tárgyalják.Ezt az adatok mennyiségétől, terjedelmétől függőenkell eldönteni.A kísérleteken alapuló disszertációk követik a természettudományokegész világon elterjedt módszerét,hogy a bevezetés után az "anyagot és a módszert" tárgyalják,majd az eredményeket stb. A kísérleti anyagés a módszerek leírását nem szabad túl hosszúra nyújtani.A legfontosabb és a leghosszabb legyen az eredményekközlése, ami alatt ebben az esetben a számszerűeredmények értendők, mert tulajdonképpen a diszkusszió,az eredmények megbeszélése már egy következőrész. Tudományos cikkek esetében itt sor kerülhetaz eredmények hasznának a leírására is.Egy nagyobb terjedelmű és szélesebb tárgykört felölelődisszertációban azonban az anyag és módszer fejezetés az előbb tudományos dolgozatokra (cikkekre) leírtakhasználata nem célszerű, hiszen több helyen következhetnekbenne adatok, elemzések egymástól függetlenül,párhuzamosan is.Az adatok közlése mindig tagolást kíván, még az esetbenis, ha csak egy helyen vannak elhelyezve az írásműben.Amennyiben az adatfelvétel és kísérleti terv logikusvolt, az eredmények közlése nem okoz problémát.Különösen megkönnyíti a helyzetet, ha köztes jelentéseket(előzetes közléseket) adunk ki: akkor tulajdonképpenezekből összeállítható ez a fejezet.A külföldön – elsősorban Németországban – alkalmazottgyakorlat szerint az ún. kísérleti rész önálló fejezetetképez az értekezésben. Ez azonban nem feltétlenülkövetelhető meg, ha nagyon sok részletes adatot tartalmaz.Az eredmények lényege kerüljön szövegbe, kisebbjól áttekinthető elemző-bemutató táblázatok formájában,a teljes adattárt pedig külön helyezzük el afüggelékben, részletező, adatdokumentáló táblázatokformájában. Azonban le kell írni a kísérletek pontos elvégzésimódját úgy, hogy azokat más is megismételhesse.Megkülönböztetjük az “illusztrációs célútáblázatokat”, amelyeket függelékbe helyezünk, az“elemzett táblázatoktól”, amelyek a szöveg közt vannakelhelyezve. (Talán inkább alapadatokról és elemzőtáblázatokról beszélhetnénk.) A táblázatoknak címet

(és sorszámot) kell adni, és pontosan meg kell szövegeznia sorok és oszlopok jelentését.A függelék – disszertációk esetében – tehermentesítia szöveget az oda csoportosított táblázatokkal. Könyvekbenés folyóiratokban ez nem előnyös megoldás.Hogy ezen kívül mi kerül még a függelékbe? Sok esetbenvannak olyan fejezetek, kieső részek, amik rontjákaz összhatást, vagy csak terjedelmükkel torzítják el amű arányait. (Példa e könyv 5. részébe helyezett dokumentáció.)Ezenkívül a mértékegységek áttekintése,számítási segédletek, tájékoztató adatok stb. illenek afüggelékbe. De ide kerülhetnek a magyarázatok, megjegyzések,pl. olyanok, amelyek lábjegyzet formájábantúl terjedelmesek lettek volna. (Egyes nem természettudományosszakterületeken szokásos a tanulmány végérehelyezni a szövegben számmal jelzett magyarázójegyzeteket.)C) A diszkusszió és a következtetésA megvitatás: a tudományos írásművek lényegeA diszkusszió, vagy megvitatás minden értekezés szíve.A célja az, hogy a kapott eredményeket elemezzükés az ismert adatokkal, eredményekkel összehasonlítsuk.Más oldalról a már közzétett eredmények és a sajáttapasztalatok összevegyítésével alakítunk ki egy újképet. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy mozaikot,melyben a saját megállapítások, mint azonos színű kövecskékszerepelnek a sok idegen szerző más színű köveiközt.Felfogásunk szerint ez a munka, – amennyiben nem lehetségesvagy szükséges saját kísérleti adatokat felhasználnunk–, úgy is elvégezhető, hogy csak idegenforrásokból vesszük az adatokat és a sajátunk az ezekhezfűzött kommentár, összefűzés, magyarázat stb.Amennyiben mások állásfoglalását, adatait használjukfel, úgy szabatosan meg kell nevezni a forrás-munkákat.Az irodalmi hivatkozás rendkívül pontos megadásahárom szempontból fontos: 1. a plágium kizárására;2. az önállóság bizonyítására; 3. az ismertség és sajátidézettség lehetőségének növelésére.A megvitatásban egyaránt fel kell tüntetni az elérteredményeket és az el nem érteket, még a tévedéseketis. Az ismeretek nyerése a természettudományokbannem tervezhető előre. Minden kísérlet a bizonytalanbatett utazás, kerülőutakkal, zsákutcákkal, akadályokkal.A diszkusszió megírása során eltérhetünk már a kísérletekkronológiai sorrendjétől. Az értekezés kevésbéTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV140beszámoló jelentés, inkább új felismerések megállapításaés ezek tételekbe, megállapításokba foglalása.Kétségtelen, hogy minden disszertáció “vizsgadolgozat”,a fő célja az, hogy a szerző bizonyítsa alkalmasságáta magasabb szintű, önálló tudományos munkára.Általában az értekezések végén azzal is illik foglalkozni,hogy “hogyan tovább”. Ez megengedhető és sokesetben az újabb gondolatoknak a prioritását lefoglaljamagának ezzel a disszertáns. Amennyiben ezek a spekulációknem irreálisan növik túl a már elért eredményeket,úgy az ilyen kilátások, további tervek felvetéseüdvözölhető. Tapasztalt kutatók számára javasoljuk kísérletimunkájuk továbbfolytatása irányának bemutatását,hiszen ez mindig szokás volt, amivel a szerző az elnem végzett, tervbe vett munkákra morálisjogot/igényt formál.D) Következtetések, az eredmények összefoglalásaAz irodalmi és adatdokumentáció rendezte az információkat,elemezte és kombinálta azokat, de az eredménytmég nem szűrte le. Végső fokon a kutatás eredményea folyamat végén alakul ki, és szükséges, hogymind létrehozása, mind eredményének kialakulásanyomon követhető és világosan, röviden, tagoltanmegfogalmazásra kerüljön.A munkafolyamat 4 lépésben történik:1. Megvitatás (diszkusszió)2. Következtetés (konklúziók)3. Összefoglalás (Summary, Abstract)4. Új eredmények (tételek, “Tézisek”)E négy emelet kétségtelenül egymásra és egymásbólépül, de ez nem jelenti, hogy az írásműben is együtt,egymás után szerepelnek (ami rendkívül megnehezítiismétlések nélküli leírásukat):a) A rövid, főleg természettudományos primer vizsgálatokról(kísérletekről) beszámoló publikációkban az 1/problémafelvetés, 2/ irodalmi áttekintés, 3/ anyag ésmódszer, 4/ vizsgálati eredmények (értékelt adatok)után jöhet az 5/ megvitatás, a 6/ következtetés, és kívánságszerint a 7/ összefoglalás és végül, ha érdemes8/ a tételek megfogalmazása.b) A hosszabb írásművekben (könyvek, disszertációk),amelyek jelentős részben szekunder irodalomkutatásonis alapulnak, ez nem ilyen egyszerű. A szekunderkutatásbana vizsgálat, annak eredménye és az irodalmi át­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVtekintés keveredik. Ezért a megvitatás és a következtetéseklevonása fejezetenként – vagy azon belül ismereti(kutatási) egységek szerint tagolva – történik. Azösszefoglalás viszont önálló rész lesz, esetleg ebbe beleépítveaz új tételeket, amelyeknek külön felsorolásacsak a “vizsgadolgozatokban” szükséges (új tudományoseredmények címen).Tartalmi összefoglalókÖsszefoglalások, tézisekAz összefoglalásszerűen leírt végső következtetések, atételekben (tézisekben) rögzített új ismeret képezi akutatás célját, lényegét, ezek határozzák meg értéket.A szóhasználat nem egységes: van, ahol az egész értekezést“Thesis”-nek nevezik, nálunk a disszertációkrólismertető “Tézisek"-et is kell készíteni, a nyilvános vitára.De van, amikor ez utóbbi hosszabbra nyújtva,összefoglalva a jelölt kutatómunkáját disszertáció nélkülszolgál "tézis alapján" történő fokozatszerzésre.A tézisek megfogalmazásakor legyünk körültekintőek:csak olyan állítást fogalmazzunk meg, amelyet bizonyítaniis tudunk. A bizonyítás történhet tényekkel, statisztikaiadatokkal (empirikus evidenciák), de történhetmások vagy saját magunk által elvégzett logikai bizonyítássalis.A végkövetkeztetések összefoglalása nem feltétlenülminden disszertációnak képezi önálló fejezetét. Tulajdonképpenmár a megvitatás részben is leírhatók volnánaka megállapítások. És ütközhet ezek leírása adisszertáció többféle összefoglalásával is (lásd alább).Az új eredmények és tudományos megállapítások felsorolásaés közzététele tömör (tételszerű) megfogalmazásban,azonban minden disszertáció nélkülözhetetlenrésze, magva.Ismertetések: az abstract (rezümé), az idegennyelvű összefoglalás, a szinopszisA művek végén egykor rövid ismertető összefoglalásállt, újabban az elején, legújabban itt is, ott is: de eltérőcéllal és formában, az elnevezésekben zavart keltve.Tekintsük át ezeket:A többnyire a mű elején álló összefoglalás az "abstract",rezümé, kivonatos ismertetés, ami hasonló azokhoz,amilyenek a referáló folyóiratokban is megjelennek.Ilyen lehet az írásmű rövid idegen nyelvű ismertetéseis.141Az összefoglalás egy oldalnál többet nem foglalhat elés természettudományos munkáknál a módszertant, afontos eredményeket és a következtetéseket tartalmazza.Megengedett a sűrűbb (vagy kisebb betűvel történő)írásmód, tehát 2 soros anyagoknál a 1, 5 soros. Eztáltalában célszerű a mű elején elhelyezni, bár utoljárakészül el, utoljára íródik meg, korábban ezért állott aművek végén.A tudományos közlemény összefoglalása (abstract,summary, résumé stb.) újabban a kinyomtatott cikkelején foglal helyet, – régebben a végén – de utolsónakíródik le, az előzővel összhangban. Ez személytelen ésnagymértékben sűrített szöveg. Nagy jelentősége, hogya referáló folyóiratok, és a számítógépes irodalmazásalapvető eszközévé válik, ugyanis ezt tudják átvenni azadatbázisok. Az olvasó általában ennek alapján dönthetiel, hogy érdekes-e számára a cikk vagy sem. A folyóiratoklegnagyobb része 150 szónál hosszabb összefoglalásokatnem enged meg. A cikk kinyomtatott változatábanaz összefoglalások után gyakran 3-10 kulcsszóis található (amit jó, ha a szerző ad meg). Lehetőlegnem a címben szereplő “címszavakat”, hanem athesaurusokban, számítógépes irodalomfigyelésbenszereplő kulcsszavakat kell erre felhasználni.Az értekezésekről, diplomadolgozatokról utólag célszerűegy-két oldalas összefoglalót, szinopszist, rezümétkészíteni. Ezek bizonyos fokig közel állnak az irodalmi(referáló) ismertetéshez, a folyóirat-publikációkelőtt álló összefoglalókhoz, az "absztrakthoz".A szinopszis ne legyen egy-két oldalnál hosszabb, éstartalmazza a szerző nevét, működési helyét, a dolgozatcímét (disszertációknál a konzulensek nevét) majda/ szövegszerűen a témaválasztás indokolását, aktualitását,fontosságát; b/ a szakirodalmi feldolgozottságát,c/ a kutatási módszereket röviden; d/ tételszerűen a kutatásieredményeket; végül e/ a dátumot és aláírást.ElőszóAz előszó is a műről szól az olvasóhoz. Írhatja a szerző,a kiadó, a szerkesztő, vagy valamely tekintélyesszemély (ajánló).Ha a szerző írja: ezzel fejezi be a munkáját, ebben hívjafel a figyelmet legfontosabb mondanivalójára és indokoljameg azokat a hiányosságokat, amelyek magya­

ázatra (néha mentegetőzésre) szorulnak. Az előszó leheta köszönetnyilvánítás helye is.Előfordulhat az is, hogy előszó néven a mű koncepciójátismertetik (kvázi bevezetésként). Ilyenkor ezzelkezdi munkáját a kutató a "bevezetés" ismertetésénélleírtak szerint.Az előszó rövid legyen, és ne foglalkozzon az eredményekkel,a témával. Általában inkább az intézményeknek,személyeknek szóló köszönetmondás eszköze.Az ilyen előszót alá lehet írni névvel, dátummal, vagycsak úgy, hogy "a szerző". Kiadott műveknél az előszótírhatja más, de disszertációk esetében nem.Kiegészítő szerkezeti elemekA tartalomjegyzékA tartalomjegyzék rendkívül fontos, nemcsak mintvégeredmény, de a megírásnak is az eszköze. Tulajdonképpena vázlat-készítésnél már ezt dolgozzuk kiés módosítjuk azután. Akik fejlett szövegszerkesztővelrendelkeznek, azok van, amikor nem is készítik el előre,hanem a szövegszerkesztő állítja össze a tartalomjegyzéket.Ez azonban azért nem helyes, mert a tartalomjegyzéknekmár tervezet formájában létre kell jönnieazért, hogy az egész írás során iránytű lehessen.Nagyon lényeges a cím-rangoknak a megállapítása,amit általában decimális számozással oldanak meg. Ezaz elnevezés azért nem pontos, mert megengedett a tízesszámnak a túllépése is, ha az szükséges. A négytagnál hosszabb számozás nem kívánatos. Ha mégisszükséges, akkor ezt nagy betűkkel vagy jelekkel lehetpótolni, mint: kövér pontokkal, kockákkal stb. A nagyobbrészeket el lehet választani római számokkal is.A következő nagyobb egységeket fejezetnek, a kisebbeketszakasznak szokták nevezni.A fejezeteket célszerű egyszerű, vagy decimális számokkaljelezni, éspedig végigszámozva, tehát ha többrész van, akkor a II. részben folytatódik a I. rész sorszámozása.A tartalomjegyzék jó áttekintése érdekébena decimális szám után két betűhelyet kell kihagyni acímig. A sorszámozás alakításánál a 0 önálló szám lehet,tehát nem feltétlenül 1-sel kell kezdeni az első fejezetet,bár mi ezt szoktuk meg. A decimális szám tagjaiközött áll pont, a végén azonban nem.Sajnos, a fejezetek elején egész címhalmazok jönneklétre, mert háromrangú cím is követheti egymást. A követelményaz, hogy egy új alcím indítása feltétlenülTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV142megkívánja, hogy legyen egy második alcím is (tehátpl. egy két-számmal jelölt cím alatt nem lehet csupánegy három számmal jelölt alcím). Követelmény az is,hogy szöveg nem lehet beszámozás nélküli területen.(Van azonban olyan gyakorlat, hogy egy nagyobb címután jön egy rövidebb szöveg és az első alcím csak azalatt helyezkedik el. Az ilyen részek azonban – amiketnémetül Vorspann-nak neveznek – legyenek lehetőlegmás betűtípussal nyomva.Az ábrajegyzék egy önálló felsoroló jegyzék, ami inkábbaz index funkcióját tölti be, megteremtve avisszakeresés lehetőségét. Értekezések és egyes kézikönyvekadják meg külön jegyzékben a közölt ábrák,sőt egyes esetekben a szövegközti (elemző, bemutató)táblázatok oldalszámát is. Az utóbbi kétségtelenülmegkönnyíti a bíráló munkáját, amikor összehasonlításokatkíván tenni.(Az értekezések védése alkalmával ezek egy részeszolgál vetítési anyagként fólia, dia, számítógéppel vetítetttáblázat, vagy ábra formájában. Célszerű a vetítésianyaggal a védés (előadás) helyén rendelkezésre állótechnikai berendezéshez igazodni.)Az irodalom jegyzékA természettudományos munkák legfontosabb kiegészítőrésze a szakirodalom (a forrásmunkák) felsorolása.Ez történhet fejezetenként, ill. a mű végén. Társadalomtudományokbanszokásos az idézett művek címétcsak lábjegyzetben megadni.A dolgozat műfajától függően más a bibliográfia. Afelhasznált irodalom a valóban utalt, hivatkozott munkákattartalmazza, míg a bibliográfia a témakör teljesreleváns szakirodalmát ismerteti.KöszönetnyilvánításKöszönetnyilvánítás jár azoknak, akik nem társszerzők,de közreműködtek a mű létrehozásában. A támogatók(sponzorok, OTKA stb.) felsorolása is elvben idetartozik.Tudományos életrajzAz értekezések végén egyes országokban, vagy intézményeknélillik megadni a készítő rövid életrajzát is.Olyasmit, mint amit a védéseken fel szoktak olvasni.A tárgy és névmutató, valamint a glosszárium is kiegészítőszerkezeti elemek,

A tudományos írásmű szövegezéseFogalmazás és szövegszerkezetA végleges megfogalmazás során is jönnek új meglátások,még a végső átgondolás-átjavítás során is, az alkotófolyamat nem ér végét (sőt a munka során szerzetttapasztalat a következő mű kiindulása is lehet).A legfontosabb az, hogy mindenek előtt egy megfelelőszerkezettel (vázlattal) rendelkezzünk. Így az a sokakáltal emlegetett pánik, ami a fehér papír látására keletkezik,mielőtt az ember egy nagyobb munka megírásáhozhozzálát, nem lép fel, vagy sokkal kisebb hatású.Olaszországban – mire odajutnak az egyetemi hallgatók,hogy írjanak, elfelejtették a középiskolai fogalmazásitapasztalataikat. Az Egyesült Államokban viszonta diákokkal állandóan 10-20 oldalas szemináriumi dolgozatokatiratnak, ami rendkívül hasznos abból aszempontból, hogy az írást megtanulják, és az inkábblexikális tudást igénylő szóbeli vizsga csak egyikeazoknak a módszereknek, aminek a segítségével a tanárleméri az ismereteket.Az írásműben van egy logikai rend. Nemcsak a matematikailevezetésekben, a tudományos okfejtésekbensem lehet átugrani lépcsőfokokat. Nem lehet egy témábabelevágni, majd félbehagyni, és később visszatérnirá.Sokan szívesen alkalmazzák a pedagógiában – már agörögök által is használt – kérdező-kételkedő kifejtésimódot, ami nagyon hatásos. Akárcsak az, ha a szövegetfrappáns példákkal, szellemes humorral fűszerezzük.A disszertációk legyenek azonban e tekintetbenmértéktartók, elsősorban a bírálónak és nem az olvasóközönségnekszólnak. A disszertációk esetében vizsgadolgozatrólvan szó, tehát az opponens az olvasó. Ezazt jelenti, hogy rendkívül érthetően kell fogalmaznia,viszont nem szükséges "népszerűsítenie". Mindenekelőttdefiniálnia kell a használt fogalmakat. A disszertációkbanazonban csak a legfontosabb és az általunkmódosított értelemben használt fogalmakat definiáljuk– ne keltsük atz a benyomást, hogy a bírálót képzetlennekképzeljük. Más az, ha szakkönyvet írunk, aminekszélesebb az olvasóköre.Ami a szövegszerkezetet illeti, a szöveget bekezdésekbekell rendezni, azokat alpontokká, majd pontokká,majd alfejezetekké, fejezetekké stb. A bekezdésbe rendezéskorszűrjük ki az úgynevezettTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV143“fattyúmondatokat”, amelyek kilógnak a bekezdésből,értelmileg nem odavalók.A kiegészítő mondat az alapmondat (centrális mondat)illusztrációja, tartalmazhat összehasonlítást, ellentétet,magyarázhatja az okot, osztályozhatja a leírt jelenséget,megoldhatja, vagy vitathatja az alapmondat problémáját.A jól megszerkesztett szöveg olyan, mint egymatematikai levezetés, egyetlen elem sem kapcsolhatóki ebből a gondolatmenet sérelme nélkül.A természettudományos szöveg iránt azért nagyok akövetelmények, hogy ne legyen félreérthető. Ezértszükséges, hogy a kutatók tudatosan figyeljenek szövegezésimunkájukra: először gondoljuk végig, hogy mitakarunk a mondattal kifejezni. A fontos megállapításokatáltalában a főmondatba helyezzük el, és ne a mellékmondatba.Törekedjünk olyan szövegezésre, mintamilyen az élőbeszéd. Ne használjunk túl bonyolult éshosszú mondatokat. (A rövid- és hosszú mondatok váltakozásaegyébként ritmust hoz a szövegbe; ami azonbanmár nem a mondanivaló, hanem a stílus eleme.)Az írás-munka szervezése, időigényeAz ismeretközlés történhet írásban, vagy beszédben.Ennek előkészítése rendkívül fontos. Picasso aztmondta, hogy egy képhez két év és tíz perc szükséges:két év, míg tisztázza a problémát, tíz perc, míg megfesti.Majdnem így néz ez ki egy írásmű készítésénél is.Eredményesen írni csak egész napon át lehet, sőt, előtteegy-két napot a jegyzetek ismételt átnézésre kell fordítani,minden mást ki kell zárni a gondolatok közül.Ezt bizony mindnyájan tapasztalhatjuk: különösen afeledékenység miatt kell folyamatosan dolgozni, többnapon át is egymás után.A szellemi alkotó munka nehezebben mérhető idővel(lökésszerű "kvantumokban" történik), legfeljebb azidézetekből kompilált szakdolgozatok és az átszövegezésekidőigénye tervezhető. De azért lehet, sőt célszerűelőre meghatározni a napi penzumot, hogy mit kell teljesíteni.A következő nap a megírt oldalak újraolvasásávalkell kezdeni a munkát. A határidő nagyon fontosA szakdolgozat (disszertáció) témavezetője lehet az a"kísérleti alany", akinek már megíráskor oda adjuk elolvasásraaz első fejezeteket. (Nem muszáj azonban azelsővel kezdeni, hanem azzal a fejezettel, amire a legjobba felkészültségünk, így szerezhetünk tapasztalatokata többi megírásához.)Írás és szövegellenőrzés számítógéppel

A gyors fejlődés az ismeretek avulását annyira felgyorsítja,hogy ami tegnap új volt, ma még használható, deholnapra már nem. Ez különösen érvényes a számítógépalkalmazásra. Tananyagba pedig csak azt szabadfelvenni, ami legalább néhány évig helytálló — ígylegjobb volna a számítástechnikát mellőzni e könyvben.De a számítógép életünk nélkülözhetetlen részévévált "pécénket" vagy "laptopunkat" nem hallgathatjukel, ezért kompromisszumot kötünk a következők alapján:A számítógép az írásművek létrehozásában következőképpensegíthet:1. Mint szövegszerkesztő nélkülözhetetlen írószerszámunkés ezt a funkcióját e fejezetben le is írjuk.2. Számítógépünkkel dokumentálunk és szerkesztünk;az információk tárolásában, visszakeresésében,összehasonlításában e munkafolyamatok jó segítőjelehet.Új források felkutatásának is fontos eszköze a számítógép:a bibliográfiai adatokat, ismertetéseket beszerezhetjüka könyvtárak berendezésein; saját magunkinternet segítségével kutathatunk fel forrásokat, sőt dokumentumokatis beszerezhetünk segítségével.Lényeges különbség, hogy ha az információ-feldolgozássaját gyűjtött anyagban történik, módszerei készenalig vehetők át; azt magunknak alakítjuk ki. Ezzel foglalkozunke fejezetben. A forráskeresés idegen adatbankokban,könyvtárakban igénybevett szolgáltatáskéntmegoldható a szolgáltató módszereivel. Ezekkelés általában az irodalmi forráskutatás gyorsan változólehetőségeivel a 4. 3 fejezetben foglalkozunk.Szövegszerkesztő használataMa olyan természetesnek tartjuk a számítógép használatát– mint ahogy 30 évvel ezelőtt a sokban hasonlóősét: a kézilyukkártyákat. Azóta a visszakeresés - rendezés- szerkesztés elveiben nem sok változott, de atechnika annál inkább, ami a korszerű informatika révénteljesen új irányokat is nyitott az irodalomkutatásban.Ennek tárgyalása meghaladja témánk kereteit ésönálló oktatási anyag tárgyát képezheti.A személyi számítógépek egyszerűbb alkalmazásáról— amit e kézirat készítése során magunk is használunk— essék azonban néhány szó. Három feladat megoldásrakínálkozik lehetőség:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV1441. Kivonataink dokumentálására (cédulakatalógus helyett)ugyancsak speciális programokat vagy amegszokott szövegszerkesztőt vehetjük igénybe.Ez utóbbi alkalmas a bibliográfia gyűjtésére is.2. Szövegszerkesztővel fogalmazhatjuk meg mondanivalónkat,láthatjuk el jegyzetekkel, ábrákkal, táblázatokkal,szerkeszthetjük meg a tárgymutatónkat,ellenőrizhetjük szóhasználatunkat, javíthatjuk helyesírásunkat.Ez a legfontosabb PC hasznosítás adisszertációk készítése során.3. A számítógép lézer vagy tintasugaras printerévelnyomdai minőségű kéziratot készíthetünk. A szövegszerkesztőklehetővé teszik azt, hogy különbözőméretű és félkövér (fett) betűket is használjuk.Így a doktori disszertációk "nyomdai kivitelben"készülnek, annak ellenére, hogy ma már nem szoktákkinyomtatni őket, mint ahogy az korábban, pl.Németországban kötelező volt.Ez a disszertációk szempontjából igen előnyös és megfelelőszerkesztéssel a disszertáció egészét vagy egyesrészeit kinyomtatásra is alkalmassá tehetjük. Az ilyenkézirat floppy-lemezen adható be a nyomdába, nyújthatóbe a szerkesztőségekbe; konferenciákon ezt megis kívánják. De nagy előny az is, hogy a szerző a szövegeitvéglegesítés előtt kinyomtatva is elolvashatja, éskönnyen kijavíthatja.Tapasztalatunk szerint a szövegszerkesztő két nagyelőnyét használhatjuk ki:− A fogalmak, szavak visszakeresésével, (ennek alapjánösszeválogatásával) a szövegszerkesztő a kézilyukkártyát helyettesíti, kódolás nélkül pillanatokalatt megtalálva a keresett szavakat (fogalmakat,együttes előfordulásokat).− A gyors sorrendbe rakással a kiválasztott fogalmak,a beszámozott vagy másként jelölt szövegrészek rendezését,csoportosítását oldja meg.Ez azonban még nem automatizálás: "kézi vezérléssel"készül továbbra is a kézirat, sőt a szellemi közreműködésmég fontosabb, mint korábban, mert a technika ármányazsákutcába viheti a kényelmes fogalmazót. (Akézirat nem a kéz de az ész terméke, miért is nem nevezikinkább "észiratnak"?)A személyi számítógép ma már mindenkinek hozzáférhető,különösen, hogy a szövegszerkesztés kisebb teljesítményű(régebbi) processzorral is megoldható, ésegy kis tintasugaras nyomtatóval is tökéletes anyagot

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV145tud szolgáltatni. Az igényesebbek magukkal hordhatjákaz egyre kisebb méretű laptop és notebook gépeket,amelyek gyakorlatilag ugyanazt a teljesítményt nyújtják,mint a tv képernyős PC-k.A számítógépes szövegszerkesztés folytán néhány évalatt óriásit változott a szövegezési munka. A nagy teljesítményűszemélyi számítógépek mellett a scannereknekvan jelentőségük, amelyek le is tudnak olvasni akinyomtatott szöveget, hogy átvegyék azt számítógépükbe.Könyvekből, folyóiratokból pedig a mai xeroxtechnikasegítségével is könnyen kaphatunk másolatokat.Szövegszerkesztő használata esetén is készíthetünkmagunknak kézzel írt vázlatokat, és ami még fontosabb,hogy e munka során a gondolatainkat lehetőlegegy könnyen visszakereshető helyre jegyezzük fel. Akivonatokat címnyomtatóval kártyákra is felvihetjük,hogy sorrendbe rakásukat megkönnyítsük. A számítógéptalán egyetlen hátránya a cédulakatalógussalszemben, hogy sorba rakni csak egyenként rakosgathatóelemeket lehet. A gép csak azt rendezi, amit beszámoztunkneki. Persze a sorba rakás így megoldhatótöbblépcsős rendezéssel – de a kártyákkal kombináltmegoldást sem szabad lenézni. A kézirat valóban kézzel– vagyis nem géppel – készül.Akinek egy megfelelő szövegszerkesztő berendezésevan, annak írási problémái már nem lesznek. Mindezta számítógéppel el lehet végezni a piszkozattól a tisztázatig,rendkívül gyors javításokkal. A computer használataközben a piszkozat és a tisztázat közötti különbségelmosódik. Így sokkal gyorsabban jön létre érettkézirat. Ennek ellenére kívánatos, hogy az utolsó fogalmazásta munkatársaknak, tudományos irányítóknakbírálatra megmutassuk. Végül aztán elkészül azigazi tisztázat, amit egy lézernyomtató valóban nyomdaikivitelben el tud készíteni. Ezzel tulajdonképpen azíróasztali munka meg is változott, sokkal több formai,esztétikai szempont csatlakozott hozzá. A sokszorosításitechnikai is hozzájárul ahhoz, hogy könnyen lehessenlépésenként javítani a művet.A szövegszerkesztő egyik fő előnye, hogy a helyesírásellenőrizhető vele. Vigyázzunk azonban arra, hogy azegyébként értelmes elírásokat nem veszi észre (tó helyettló, hajtás helyett pajtás, lépeget helyett gépeketstb. amilyenek különösen akkor keletkeznek, ha diktáltvagy diktafonos a gépbe írás). Külön probléma a szerzőknevének írása, amit a gép nem ismerhet, azt a bibliográfiávalegyeztetni kell. (Erre a számítógép különösenalkalmas.) A szerzők nevében a kötőjel csak kettősnevet jelölhet (Kroebel-Riel) és nem szerzőtársat. Ezcsak kivételesen lehet indokolt, pl. ha törvényt neveztekel róluk, és akkor hosszú a kötőjel: így Boyle —Mariotte törvény, de már Gay-Lussac törvénye. Egyébkénta szerzőtársakat a szövegben hivatkozva inkább"és"-sel kapcsoljuk össze. A dátumoknál nem írunkpontot, a tizedest vesszővel írjuk — és még sok mindentnem tud a gép javítani, forgassuk ezért a HelyesírásiTanácsadó Szótárt is.Információk gyűjtése és rendezése számítógéppelA számítógépes feldolgozás lehetősége abból adódott,hogy voltak adatbank funkciókat teljesítő programokés ezek felhasználhatók irodalomkutatásra. A visszakeresésta számítógép megkönnyíti: akár kódot, akártárgyszót, akár nevet stb. gyorsan meg tud keresni.Beazonosítás céljából sorszámozott dokumentumokat,kivonatokat készítünk, amelyeknek a jellemzőit feltüntetjük:a sillabuszunk kódját, a forrás rövid címét és atalálat oldalszámát, szerkesztési feljegyzéseinket. Ezutánkövetkezik a kivonat (esetleg idézet, másolat),amihez tárgyszavakat és a műfajt, évszámot, országotstb. kifejező kiegészítő deszkriptorokat rendelhetünk.A teljes bibliográfiai címfelvételt, a rövidített azonosítócímmel és a dokumentum beszerzési helyévelegyütt, irodalomjegyzékünkben tároljuk.Viszonylag egyszerű, rutinszerűen alkalmazható programoklehetővé teszik, hogy bármelyik deszkriptoralapján rendezhető és visszakereshető legyen kivonatunk,ami munkánkban a feldolgozási, irodalmi kivonategységMint említettük, érdemes megkülönböztetni a tárgyszót,ami tartalmat fejez ki, a címszót, ami a publikációcímében szerepel, a kulcsszót, ami elsősorban a rendezőtárgyat, tárgykört (sillabuszban stb. szereplő dokumentációsegységet) fejezi ki. Mindezek deszkriptorok:olyan ismérvek, amelyek alapján kikereshetők,valahova rendezhetők. Egy irodalom (adat) feldolgozóprogram rutinszerűen két fogalom (tárgyszó, deszkriptor)többféle kapcsolata alapján tesz lehetővé keresést.Ezek az ÉS, a VAGY, ill. a NEM tartalmakat fejezi ki.A dokumentum tartalmát vagy tárgyszavait, vagy aszöveg szavainak keresésével lehet tisztázni, amennyi­

en a szöveg (kivonata) a memóriában van. A teljesszövegben való keresésre már az egyszerű szövegszerkesztőprogramok is alkalmasak. Amennyiben egy idegenirodalomtárban, adatbankban, – vagy abból átvettdokumentációban keresünk, akkor nem biztos, hogytárgyszavainkat megtaláljuk (pláne ha idegen nyelvenmegy mindez). Ezért a kereséshez meg kell határozni amódosított tárgyszavak, az esetleges címszavak, szövegszavakvagy deszkriptorok körét, amikor az anyagokatátvesszük.Amennyiben szövegszavak alapján keresünk, azokegyüttes előfordulását, az egyes bekezdésekben, esetlegmondatokban, kellene tudni meghatározni programunksegítségével. Erre többféle lehetőség kívánkozika számítógéptől és szoftverjeitől függően.A PC a kiválasztott (felhasznált) dokumentumokatjegyzékbe foglalhatja, és kigyűjtheti ehhez a bibliográfiaicímeket is. Az irodalom feldolgozó program átvehetiaz irodalmi források számozását, abc-be rakásátstb.A számítógépes informatika könyvünk témakörét meghaladóismeretanyag, ami olyan gyorsan fejlődik, hogyaz ezzel foglalkozó szakemberek tanácsát, segítségétfeltétlenül vegyük igénybe alkalmazásához. Magunkcsak az ismeretfejlesztéshez szükséges feladatokat kívántukfelvázolni, nem azok számítástechnikai megoldását.Tudományos írásművek nyelvhasználataSzakirodalmi stílus és hangvételA marketing-szakemberek már régen tudják, hogy avevő meggyőzése szempontjából "nemcsak a gondolatokvagy érvek számítanak, hanem a vevőknek szántüzenet formája, megfogalmazásának mikéntje is." Atudományos munkában éppen olyan fontos a stílus,mint a marketingben.A mellébeszélőt a stílusáról fel lehet ismerni, és akibiztosan tud valamit, annak többnyire világos, és áttetszőa fogalmazása.A szókincset olvasással lehet javítani és érdemes tanulmányozniaz értelmező kézi-szótárt, az idegen szavakszótárát és a szinonima-szótárt is.A természettudományos fogalmazvány egyszerűbb ésérthetőbb lehet, mint az irodalmi, ahol metanyelvrőlvan szó, mert tulajdonképpen a nyelvvel más embereknyelvezetét kell jellemezni. Tudományos munkátTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVvisszafogottan kell írni, a stílus nem szükséges, hogyál-irodalmi legyen. Persze vannak esetek, amikor a tréfáshasonlatok nagyon hasznosak, sózzák az unalmasszöveget. Nem kell magyarázkodni, szerénykedni aszövegben, persze a nagyképűség sem éppen előnyös.A mondatszerkesztésnél a lényeg az, hogy a mondatoklegyenek változatosak, váltogassuk a hosszú és rövidmondatokat. A paralelizmus azt jelenti, hogy hasonlógondolatokat hasonló formában (szerkezettel) fejezünkki. Ne használjunk felesleges szavakat, ne ismételgessünkkifejezéseket.Ne legyenek a mondatok túl hosszúak, a bekezdésekretagolás, egy-egy logikai egységet, gondolatkört tartalmazzon.Írás közben a vázlatban tervezett arányok módosulhatnak,ami jóformán, természetesNégy sornál rövidebb magyar mondatokat kell fogalmazni,és senki se próbálkozzon azzal, hogy saját angolszövegeit – annak stílusához ragaszkodva – fordítsavissza magyarra. (Persze, az is kialakulatlan, hogyanoldható meg a külföldi publikációk ismertetéseitthon? Jellemző korkép-kórkép, hogy ma értékes publikációinkidegen nyelven készülnek.) A hazai disszertációkazonban legyenek jó magyar szövegek, kerüljéka (sokszor idegen) szakzsargont, és próbálkozzanakannak magyarításával, ha tehetik.A rövidítések külön gondot okozhatnak. Ezek különlegestípusa az akroníma. Az akroníma betűrövidítés,három típusát különböztetik meg, amiből az iniciál-akronímatulajdonképpen a kezdőbetűk rövidítése pl.:PVC vagy NATO (ezeknél soha nem használunk pontot).További két típusa az, amikor egy vagy több szónakaz eleje (MAVAD), vagy valamely kiragadott része(KÖZÉRT) önállósodik.Ne használjunk felkiáltójelet, és ne magyarázzuk megazt, ha ironikusan írunk. Három pontot csak akkor szabadhasználni, ha ezzel jelöljük az idézetből kihagyottrészeket, vagy egy összetett mondatnak a végén, denem "sejtetésből". "Referenciális nyelvet" használjunk:mindent a legközönségesebb, mindenki által ismert nevén,kétértelműség nélkül nevezzünk meg. Ennek ellentétea "képletes" fogalmazás, ami retorikai fogásokatalkalmaz, és ami tudományos munkában nem jó,mert félreértésre adhat alkalmat.Számokat viszont jó használni illusztrációként(mennyiségek, arányaik jellemzésére), ezen kívül sajátadatdokumentációnk anyaga is nagyrészt számokbóláll. (Egyébként a számszerűsítés veszélyes félreérté­146

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV147sekhez vezethet: a skálák megkülönböztetését, és a véleményekstb. kvantifikálására felhasználható módokáttekintését a kutatások értékelésével kapcsolatbanfogjuk ismertetni.)Az egyik legnehezebb stiláris kérdés az egyes szám –többes szám használata, vagyis én, vagy mi. A szakdolgozatbanegyes szám első személyben kell leírni a véleményünket:én úgy vélem stb. Akkor használjuk ami-t, ha feltételezzük, hogy az olvasó is egyetért az állítással.A magyarban ez nem egészen így van, mertírásművekben a “fejedelmi többest” szerényebbnekérezzük, mint a melldöngető első személyt.Legjobb, ha ebben a kérdésben a disszertáns vagyszakdolgozat készítő irányító tanára véleményére támaszkodik,mert esetenként más az első vagy harmadikszemély használata. Az első személyben nyilatkozáscsak akkor engedhető meg, ha valaki már nagyrangot vívott ki magának a tudományában, másrészt,amikor kifejezetten személyes gondolatra vagy eredményreakar utalni. Szerinte is elegánsabb és megszokottabba “mi” használata, nemcsak akkor, amikor többszerző munkájáról van szó, hanem egy szerző esetébenis, ami szerényebbnek tűnik. Sok esetben a legszerencsésebba személytelen stílus, amikor segédigét használunk.Pl.: “ A statisztikai adatokból megállapítható,meg lehet állapítani, megállapíthatóvá vált. “ és így tovább.Az olvasó megszólítása “Ön”-ként, vagy – pláne– tegezve furcsa, még leginkább, mint "tisztelt olvasót"lehet megszólítani.A nyelvhasználat országonként, kultúránként, társadalmirétegenként változó. Itt nem csak arról van szó,hogy az elit angolszász értelmiség “oxbridge”-nyelven,vagyis a két vezető egyetem nyelvén beszél, hanemmíg nálunk erősen alkalmazzák a többes-szám elsőszemélyt, addig például Amerikában a saját maguk nevébenmondják ki a véleményüket. A tudományosnyelvben a feltételes mód használata is ilyen bizonytalan,udvariassági forma. Ennek ellenére a szokásainkszerint is kifejezhető az, hogy valaki saját véleménytnyilvánít, ha erre udvariasan, szerényebb formában ishívja fel a figyelmet.Köznyelvi szóhasználat a szakirodalombanA fogalmaknak csak egy neve legyen, egy név (szó)csak egy fogalmat takarjon. A szemantikai tisztaság tudományosszövegben megkívánja a homonimák elkerülését.A fontos szakmai fogalmainkat jelző szavakatne használjuk köznyelvi értelemben másra is. (Pl. termék-pozícionálás,vagy tőzsdei pozíció nem helyettesíthetőmással, ezért ne keverjük “jó piaci pozícióval”stb.). Pongyolaság az olyan divatos szóhalmazok vegyes,párhuzamos és egymás helyetti használata mint:politika, stratégia, koncepció, terv stb. A szépirodalmistílust gazdagító szinonimákat is kerüljük értekezésben(szakdolgozatban), ha szakmai tévedést okozhatnak:vagy kutyát vagy ebet használjunk, ha az utcák tisztaságárólvan szó – de közéletről szólva mindkettőegyütt is elfér: egyik kutya a másik eb.Szinonimák használatával célszerű elkerülni a szóismétléseket,de ugyanakkor a fontos műszavakat azonosformában kell használni.Egy szót mindig ugyanarra a fogalomra használjuk, arövidítéseket ne változtassuk. A szavak kiválasztásasorán csak a közismerteket használjuk. Forgassuk aszinonimaszótárt nyelvünk finomabb formálására.A szóhasználatnál vegyük figyelembe a magyar stilisztikaielőírásokat, és ne főnevesítsünk feleslegesen – anémet szokás szerint – igéket. Ezt a tudományban“substantivitis”-nak nevezik, ami jellemző a hivatalosés részben a kereskedelmi nyelvre is.A szöveg tele lehet felesleges töltelékszavakkal, ilyenekáltalában a melléknevek. Vannak aztán olyan aprótöltelékszavak, mint a “valóban”, a “nos”, a “természetesen”,a “különösképpen” amiket bizony jó gyéríteni.Az “egy” határozatlan névelő túlzott használata is elkerülendő.Nem célszerű olyan túlzó kifejezéseket sem használni,mint amelyek a reklám-szövegekbenfordulnak elő. Veszélyevan a pleonazmusoknak és tautológiáknak is.Ezek az értelem megkettőzéséből adódó félreértések.Pl. a “barna pej ló” kifejezésben a “barna” szó felesleges,mert a “pej” már eleve azt jelenti. Vagy a “kényszerítőszükségszerűség” esetében is nyilvánvaló, hogyaz kényszerít. De használják a “teszt-kísérlet”-et is,ami tulajdonképpen ugyanazt jelenti. (De ugyanakkora kandidátust a védésen helyesen Jelöltnek mondták,holott a “jelölt” és “kandidátus” ugyanazt jelenti, deakkor még csak "jelöltjelölt" volt.)A metaforák helytelen használata is káros. A metaforaegy szóbeli kép, aminek azonban pontosan ki kell fejezniea mondanivalót. A hasonlatok sokszor hasznosak,de sok esetben zavarják a képet, képzavarok keletkeznek,ha metaforákat szerencsétlenül használnak.Szólás-mondások, szófordulatok úgy jönnek létre,hogy bizonyos szavakat állandóan együtt használnak.

Lehet a stílus egyéni azáltal, hogy érdekesen használegyes magyar szavakat. Vigyázni kell azonban adisszertációnál vagy tudományos írásműnél arra, hogyaz ilyen szépirodalmi próbálkozások ne keltsék azt ahitet, hogy itt új terminus technikusról van szó.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV148Szakkifejezések és idegen szavak használataAhhoz, hogy szaknyelvünket szabatosan és következetesenhasználjuk, induljunk ki a legfontosabb fogalmakjegyzékbe foglalásából. Ez különösen ajánlható adisszertációkészítőknek. Mintha abstract-ot készítenénktudományos közleményünkről, annak elején milyentárgyszavakat (és egyéb deszkriptorokat) tüntetnénkfel? Ezek egyértelműsége, jól érhetősége követelmény.Nagyon lényeges az, hogy mindig azonos értelembenhasználjuk ugyanazt a szakkifejezést és ugyanúgyis írjuk. (Az indexkészítésnél jöhetünk rá az ilyentéren elkövetett hibákra.)Ambiguitás az, amikor a kétértelműség a stílust gazdagítja,a mondanivalót szellemessé teszi. Nem tudományosmunkába, hanem szépirodalomba való.A szakkifejezéseket – hacsak nem közismertek – elsőelőfordulásuk helyén definiáljuk. Ezt már a köznyelvifogalmakkal kapcsolatban is elmondtuk, de a szakterminológiáraez fokozottan érvényes. Ha új a definíció,vagy árnyalatilag más értelemben használjuk a terminust,hangsúlyozzuk ezt ki. Ha a szöveget terhelné asok definíció, a disszertációba is kerülhet a szöveg végéreegy “rövid” glosszárium: a saját definíciók és azáltalunk, más, árnyaltabb értelemben használt műszavakmagyarázatával; vagy részletesebben valamennyifontos szakkifejezésével. A fogalom meghatározásokatnem csak a matematikai és filozófiai jellegű művekben,hanem minden verbálisan kifejtett dolgozatbanszükséges megadni. A definíciók ne tengjenek túl.Ezek sűrítésével a szövegünk unalmassá, szárazzá válhat.A tudományos írónak is célszerű az értelmező szótártforgatni és figyelembe venni azt is, hogy a szavak,mint gondolatképző kreatív elemek is számításba jöhetnekaz ismeretalkotási folyamatban.A szaknyelv használatban gyakori a szó-összetételeklétrehozása. Ezek az ún. kompoziták, a természettudományosirodalomban különösen gyakoriak. A magyarbanaz igekötők használata közismerten megváltoztatjaaz igék alapjelentését. A szaknyelv viszont inkább főneveketszeret létrehozni. ahogy arra már előbb utaltunk.Így aztán létrejönnek olyan több tagú “galandféreg”szavak, amelyek alig használhatók. Némileg segíthet,ha kötőjellel tagoljuk az ilyen összetett szavakat.Az idegen szavak használatát korlátozzuk a valóbannemzetközi szakkifejezésekre (a latin és görög eredetűeka hagyományos magyar formában megengedettek).Az idegen terminusokat az általunk, vagy újabban magyarítottszakszó után zárójelben angolul, németül,franciául stb. is feltüntethetjük.A terminológia kialakításánál az idegen szavak néhanélkülözhetetlenek, ezeket használjuk azokban az esetekben,amikor nem pótolhatók és a nemzetközi publikációkbanis nélkülözhetetlenek.A sokféleség megszűnése egy faj szempontjából gyengüléstjelent, ugyanígy “több nyelv használata a tudományosérintkezésben sokrétűséget, sokféle gondolkodásmódotjelent, ennek fontossága épp a tudománybannagyon lényeges”. (Ezt a gondolatot a kreatív ismeretképzésselkapcsolatban, mint az "interlingvális asszociációk"lehetőségét, magunk is felvetettük.) Bizonyosfokig a diverzitás ellen hat az is, hogy az információsanyag nagy része, sokak szerint 80 %-a, angol nyelvenférhető hozzá.Tárgymutató, fogalomhasználat, jegyzetelésTárgymutató készítése disszertációban nem követelmény,de ha szövegszerkesztővel dolgozunk (ami mamár természetes) úgy magunknak készítsünk indexet.Akkor jövünk rá, hogy a szavakat többféle értelembenhasználtuk, ugyanazt többféleképpen neveztük el stb.Ezek könnyen visszakereshetők és javíthatók.Tudományos szakkönyvben, kézikönyvben, monográfiában,felsőfokú tankönyvben a tárgymutató – szerintünk– az a conditio sine qua non, ami a mű rangjátmegadja. Sajnos ma még sok könyvből hiányzik, vagyvalami "indexpótló" formájában jelenik meg. A magyarázatostárgymutató a legfontosabb fogalmak definícióita tárgymutatóban helyezi el. Persze a függetlenglosszárium (a fogalommagyarázatok gyűjteménye,esetleg oldalszámutalással) ennek fejlettebb formája. Arövid – nem teljes csak az új és másként használt fogalmakattartalmazó – glosszárium az igényesebb értekezések,vitaanyagok hasznos tartozéka.

A fogalommagyarázat a szövegben vagy lapalji jegyzetformájában is megjelenhet, ha nagyon fontos, és haviszonylag kis számban fordul elő, vagy nem telik egyglosszáriumra. Lapalji jegyzet adhatja az idegen nyelvűidézet fordítását is. A belső utalásokat (pl.: "lásd283 oldal") is szolgálhatja, ezek természetesen gyakrabbana szövegbe kerülnek. Az ilyen jegyzet lehet bővítés,kiegészítés, magyarázat és arra is szolgálhat,hogy korrigálja a szövegben lévő megállapításokat.A jegyzet legyen rövid, lehetőleg egy mondanivalót fejezzenki (inkább legyen több belőle) és attól függően,hogy milyen jellegű, kerülhet a lap aljára, vagy – leginkábba társadalomtudományi "szemle" tanulmányokban– a fejezet vagy írásmű végére, mindkét esetbensorszámozott formában. (A csillaggal jelölt jegyzetcsak akkor fogadható el, ha alig van belőle, vagy ha aszerzők munkahelyét, címét adja meg.)Szabó Katalin felhívja a figyelmet arra, hogy a lábjegyzetekbenadott magyarázat rendkívül fontos és amagyar szerzők aggasztóan kevés lábjegyzetet használnak.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV149Ábrák és táblázatokA témától függően alkalmazzunk ábrákat. A fő számszerűadatok grafikus ábrázolása is kívánatos éskönnyen megoldható számítógéppel. A számítógép arajzok készítésében is teljesen új lehetőségeket ad, sőtoly gyorsan fejlődik, hogy már a színes megoldások,fényképek közlése is lehetséges. A grafikus ábrázolások(kördiagram, oszlopdiagram, vonaldiagram stb.) ésa folyamatábrák értekezésben, szakdolgozatban igenfontosak. A számítógépes programok jó lehetőséget adnakezek alkalmazására, és leginkább a számszerű statisztikaiadatok megvilágítására szolgálnak.Az ábrák néha gondot okoznak, mert rendkívül sokszámítógép memóriát vesznek igénybe, lassítják aszerkesztés munkáját. Ezért célszerű utólag beilleszteniőket – a nyomdai kézirathoz a táblázatokkal együtt,külön mellékelni – illetve a számítógépes szerkesztéskorcsak a keretüket helyezni a szöveg közé.A tudományos munkák közzétételének formáihoz tartozika vetítés is. Ezt vagy írásvetítővel, vagy diávalvégzik. Nemcsak a kép minősége és aktualitása lényeges,hanem továbbításának megkönnyítése az előadóáltal, és a megfelelő feliratok elhelyezése is. A legfejlettebbforma az ún. Desktop Presentation, amikor aszámítógép közvetlenül vetít.A tudományos irodalom közlésének lényeges eleme atáblázat. A táblázatok ne legyenek túlságosan nagyméretűek, különösen a szövegközti elemző táblázatokés a vetítésre kerülők. (Utóbbiak 5-6 sornál és 4 oszlopnáltöbbet csak kivételesen tartalmazzanak). A kinyomtatotttáblázat már lehet valamivel hosszabb, deaz se legyen áttekinthetetlen terjedelmű. Disszertációkbana részletes adatközlő táblázatokat a függelékbe lehethelyezni. A táblázatok lábjegyzetelése megszokotteljárás.A táblázatok használatára a szerzőknek a következő tanácsokadhatók: 1/ a legjobb, ha először megmondja.milyen célból mutatja be, 2/ ezután leközli, majd; 3/értelmezi, magyarázza, megvitatja a táblázatot. Késztáblázatok átvétele esetén pontosan meg kell adni aforrást, és ellenőrizni kell az adatokat. Ha kivonatosanvesszük át, vagy több táblázatot kombinálunk, akkorezt is le kell írni részletesen.Egyértelműen el kell különíteni a saját számításokat azátvett adatoktól. A közölt táblázatoknak címet kelladni, pontosan meg kell szövegezni a vízszintes sorokés függőleges oszlopok jelentését és egyértelműen megkell adni a forrásokat.Általában a táblázatokat vízszintesen "olvassák" de lehetfüggőlegesen is (pl. a levezetéseket, kalkulációkat)"pásztázni". (Ha ezt japánra fordítják, kérem, írják fordítva.)A kísérleti eredmények esetében a kezelésekfüggőlegesen egymás alatt, összehasonlítható adataik,pedig vízszintesen helyezkednek el. A függőleges"pásztázás" akkor is bekövetkezhet, ha több kezelés(pl. fajta) azonos adatát hasonlítjuk össze az oszlopban.(Kivételesen a jobb térkihasználás miatt "fejre állítjuk"az ilyen táblázatokat, ilyenkor is megváltoznakaz összehasonlítási irányok.)A táblázatok speciális formájának tekintjük a “szövegestáblázatot”, amin ok-okozati összefüggéseket, kapcsolatrendszereketírnak le. Ilyenek tulajdonképpen aszöveges logikai mátrixok is.Szövegellenőrző szerkesztésÁltalános szövegellenőrzésAz elkészült kéziratot hogyan ellenőrizzük? A leírtszöveg alapos újra elolvasása (különösen, ha nem magunkgépeltük) kötelező. Erre hagyjunk időt, mert sok

gondot okoznak a bennmaradt kijavítható hibák: adisszertáció értékét lerontják, a nyomdai korrekturátmegnehezítik.Számítógépes kéziratot a szerző kétszer olvassa át: aleírás után és a tördelt kinyomtatott (printelt) szövegsokszorosítása előtt. Aki teheti, kérjen meg valakit, –akinek nem egész idegen a szakmai szöveg – a hibakeresőátolvasásra, mert szemünk a saját tévedésünketkevésbé ismeri fel.A helyesírási és stiláris hibák javításával párhuzamosanellenőrizzük a központozást (vessző, kettőspont,pont); az idézőjelek, gondolatjelek bezárását; az idézetekés hivatkozások eredeti oldalszámát (ha azt feltüntettük).A táblázatok, ábrák számozását és egyezését a szöveggel,oldalszámukat a szövegben stb. a tördelt (printerenkinyomtatott) szövegben ellenőrizzük. (Ezt a könyvkiadószokta csinálni, de az értekezéskészítőnek nincskiadója).A tárgymutató lehetőséget ad arra, hogy szóhasználatunkategységesítsük. A szövegszerkesztőkkel könnyenkészíthető tárgymutató. Annak átolvasása után, a szinonimákat(kutya, eb; horgony, vasmacska) és az azonoslexéma eltérő alkalmazásait (ház, lakóház, bérház,házingatlan stb.) összevonjuk – esetleg utalással: lásdház –, a több értelemben használtakat beszámozzuk zárójelesmagyarázattal. Pl. daru (1. madár, 2. emelőszerkezet).A felvetett hibalehetőségek körét még bővíthetjük, kijavításukformai megoldását is szabadon, vagy a kapottútmutató alapján választhatjuk meg.Szakmailag azonban a legfontosabb az, hogy az azonosszó többértelmű használatát helyrehozhatjuk, a nehezenérthetőket (általunk speciális jelentéssel alkalmazottakat)érthetővé tehetjük: a glosszáriumban vagylapalji jegyzetben fogalmukat definiálva. Az azonosfogalom sokféle kifejezését – ami stilárisan előnyös –úgy alkalmazzuk, hogy ne okozhasson félreértést.A kézirat belső összefüggéseinek ellenőrzéseMenetközben folyton, de egyszer átfogóan a készanyagon is ellenőrizzük, hogy a hivatkozott szerzőkneve helyesen van-e írva (a szövegben és névmutatóban),az évszám, oldalszám megegyezik a bibliográfiával;megtalálható-e minden hivatkozás a bibliográfiában,egységes-e a bibliográfia egyes címeinek leírásmódja,rövidítései stb. Vajon a névmutató oldalszámaiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVhelyesek, és a személyre utalók mind fel vannak-e tüntetve?A bels ő utalások rendkívül fontosak, egyrészt, hogyne ismételjük meg ugyanazt többször, másrészt, hogyaz egész művet összeszőjük, összefonjuk az egyes fejezeteket.Egy jó disszertáció bővelkedik a belső utalásokban.Ha ezt nem tartalmazná, úgy nézne ki, minthaminden fejezet önálló egység volna, és nem függeneössze. Persze egy egyszerű standard kísérleti leírásnakerre kisebb lehetősége van, ugyanakkor viszont egyenciklopédikus, vagy monografikus leírás különbözőfejezetei között feltétlenül szükségesek az utalások.Az utalás történhet alfejezetre, azon belül jelölt egységekre(szakaszra), de korszerű szövegszerkesztős kéziratbanfeltétlenül oldalszámmal hivatkozzunk.150Nyelv és szellemi alkotásA gondolkodás egyik lélektani megnyilvánulása szerint:elképzelés, ami nem lehet tartalom nélküli. Hogyazonban milyen ez a tartalom, az vitatott. Már kétezeréve, a metafizikai idealizmust valló indiai upanisádokbanis vitatkoztak azon, hogy vajon a gondolat vagy abeszéd (a nyelv) az elsőbbrendű. A közelmúlt materialistáia gondolkodás és a beszéd azonosságát hirdették.A gondolkodó számára ismert azonban a gondolkodásönállósága is: a legtöbb kutató átélhette, hogyfelfedezéseihez, meglátásaihoz kezdetben sem szavak,sem jelek nem álltak rendelkezésére (“szürke”, mégnem verbalizált volt a tudása), míg végül a homályoselképzelések verbális vagy matematikai képletekkéalakultak.Az is előfordulhat, hogy a szavakba öntés próbálkozásaisorán szétfoszlik a fogalmak nélküli felismerés, éskiderül, hogy mégsem jutottunk új ismerethez.A nyelv úgy függ össze a gondolkodással, hogy nemcsakaz emberek közötti külső kommunikáció eszköze,hanem olyan bels ő kommunikációs eszköz is, amelyrea gondolkodásban, a világ rendszerezésében is szükségvan.Eszerint a nyelv a belső és külső világ közötti kapocs,és nagy jelentősége van mind a kulturális, mind azegyéni fejlődésben: az egyén rögzítheti tapasztalatait,közölheti, átadhatja másnak; a csoportok és társadalmak,pedig a felhalmozott tudást továbbadhatják a következőgenerációknak. Az, hogy a nyelv a társadalmiés kulturális élet alapvető tényezője. A világot, környe­

zetünket, a nyelvi kategóriáknak megfelelően észleljük,ezekben gondolkodunk róluk. A belső beszéd (agondolkodás médiuma) és a külső beszéd (a társadalmikommunikáció médiuma) kölcsönösen függenek egymástól.Ebből következhet, hogy a népek gondolkodásikülönbségei részben az eltérő nyelvvel magyarázhatók.A nyelvi relativitás keretébe tartozik, hogy az alacsonyabbműveltségű rétegbeliek gyermekei azért vannakhátrányos helyzetben, mert primitívebb nyelvet beszéla környezetük, és ez bezárja őket egy olyan szűk “kognitívuniverzumba”, amely oktatási hátrányt jelent számukra.Szaknyelvészet és diszciplináris kutatásMindazt, amit ránk hagyott a múlt: történelmünk, irodalmunk,művészetünk, szokásaink virágaiként, aztcsokorrá a magyar nyelv köti össze. Az örökséget pedig— akár föld, akár műhely, akár iskola — gyarapítva,korszerűsítve kell tovább hagyományoznunk utódainkra,tanítványainkra, a jövendő magyar értelmiségre.Mi most e hatalmas feladatnak csak tárgyunkat érintőkis részletével: a szaknyelvészettel és a diszciplináriskutatással foglalkozunk röviden, a nyelvészetben kevésbéjártas "műkedvelők" lelkesedésével és bátorságával.Mivel az ismeretek megtestesítő "anyaga" a nyelv,használata és fejlesztése nem választható el az ismeretekfejlesztésétől, az ismeretgazdálkodástól, a kutatástól.Nyelvhasználatunk továbbfejlesztése érdekében tekintsükát még egyszer a nyelv kutatómunkában valóalkalmazásával kapcsolatos előbbi megfontolásainkat:− nyelv nélkül nincs gondolkodás, nem érthető meg azismeret;− a sajátos nemzeti nyelvek más-más gondolatot szülnek,ezzel gazdagítják a gondolkodás nemzetköziszínvonalát is;− így több nyelv ismerete is fokozza a gondolkodás hatékonyságát,(a "hibrid-vigorhoz" hasonlóan), és ez atöbb nyelvet beszélő kis népek lemaradását bizonyosfokig ellensúlyozza;− a nyelv a nemzeti identitás megtestesítője, ma mársokkal inkább, mint a genetikai eltérések;− a nemzeti nyelvet ezért is korszerűsíteni kell az újfogalmakat kifejező szakmai szavakkal: részbenTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV151asszimilálva és nyelvünk szerkezetéhez igazítva másnyelvek szavait; részben nyelvünk elemeiből képzettúj tükörszavakkal ("szakmai nyelvújítással");− mindez azt indokolja, hogy az egyes szakterületekterminológiai fejlesztést is végezzenek, a nyelvészeksegítségével.A nyelv legfontosabb alaptulajdonságai:a/ az a képesség, hogy jelen nem lévő dolgokra tudutalni,b/ az, hogy új jelentéseket alkothat és kommunikálhat,c/ új szimbólumok és üzenetek tanulására és kibocsátásáraképes,d/ véges számú szavakból végtelen számú üzenetethozhat létre.Sok kommunikációs rendszer rendelkezik ilyen tulajdonságokkal,de együtt valamennyivel együtt csak anyelv.A nyelv vizsgálata sok, egymással összefüggő kérdésre,szintre terjed ki:A/ a nyelvtan vagy szintaxis határozza meg a struktúrát,a szavak összeillesztésének szabályait,B/ a fonológia, a hangok kiejtésével foglalkozik,C/ a szavak vagy morfémák, a legkisebb jelentésbeliegységek, mígD/ a szemantika, a jelentés tartalmával foglalkozik,E/ végül elképzelhető még egy szint, ami a nyelvhasználattalfoglalkozik, amit pragmatikának nevezünk.Szövegek elemzése: szógyakoriság, szókincsAzzal már előbb foglalkoztunk az ismeretalkotásszempontjából, hogy a szóforma és a fogalom-tartalomegyaránt lehet kreatív asszociációk alapja. A mások általközzétett gondolatok "átvilágítása", esetleg "továbbfejlesztése"ezért a szövegek elemzésével végezhető.Ennek keretében a tudományos szövegtartalom kategóriái(hierarchikus rangfokozataik sorrendjében): 1/ szavak,2/ fogalmak, 3/ definíciók, 4/ megállapítások, 5/tézisek, 6/ elméletek, 7/ alkalmazások (esetek és módszerek).Kimutatható, hogy ha egy elég hosszú szöveg szavaitösszeszámoljuk, és előfordulási gyakoriságuknak megfelelőensorba rendezzük a szavakat: a gyakoriságuk— megközelítően — arányos a rangsorral. Vagyis ha

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVegy szó a rangsorban a 10. helyre kerül, akkor ezt aszót az első helyre került szónál tízszer ritkábban használják.Az ilyen rangsor-gyakoriság eloszlás a társadalmijelenségek széles körében tapasztalható. A tárgyszavak(szakkifejezések) előfordulása kifejezi a mondanivalótartalmát és jellemezhetővé, vizsgálhatóvá teszia szóhasználatot.Az ismeretelemzés alkalmazása új fogalmakhoz is vezethet,amelyek "visszacsatolva" a terminológiai thesaurusba,újabb szaknyelvészeti vizsgálatok kiindulópontját képezhetik. A tudás a fogalmak felismerésén,kapcsolataik ismeretén és helyes értelmezésén alapul.A tudás fejlesztése, pedig új fogalmak felismerésén,kapcsolataik ismeretén és helyes értelmezésén múlik,amihez szükség szerint új szóhasználatot is be kell vezetni).E tevékenységben — ami a diszciplináris kutatás fontoseleme — keveredik a magyar és idegen szavakhasználata, és felvetődik az a kérdés: állhat e magyarszaknyelv zömmel idegen szavakból, másrészt "mit éregy szakkifejezés, ha csak magyar?"Nemzeti nyelvvédelemA XX. század második felétől az angol vált a tudománynyelvévé. Így a más nyelvűeknek minden publikációtkét nyelven kellene közzétenni, ha az oktatásban-kutatásbana nemzeti nyelvet is használni kívánják.Nyelvi önvédelemként említhetjük azt a jelenséget,hogy a kis nyelveket védők harcolnak a túlzott idegenszóhasználat ellen, főleg az angol szavak áradata ellen.Itt meg kell különböztetni azt, amikor nem lehet lefordítanivagy másképp használni az idegen szót, és amikorennek lehetősége fennáll.Jó példák az utóbbira: az interpretál (értelmez), a plauzibilis(kézenfekvő, belátható), a divergencia (eltérés),a szegmens (terület), a szignifikáns (lényeges, jellemző),a kumulatív (halmozott, felhalmozott), az inverz(fordított), a kontextus (szövegösszefüggés), a komparatív(összehasonlító) stb., amikor a zárójelbe tett magyarszavak volnának használhatók.A nyelvi diverzitás, a több nyelv használata előnyös atudományos érintkezésben. A diverzitás ellen hat az,hogy az új információs csatornák (pl. az internet) csakangolul használhatók. A mai nemzetközi irány az angolnyelvre támaszkodik. Referátumok csak idegen nyelvenférhetők hozzá. A holland egyetemen angol tankönyveket(is) használnak.Az értekezések a magyar tudományos nyelv frissítésének,bővítésének, sőt végső soron életben-maradásánakis fontos eszközei. Ez az egyetemi oktatás szempontjábólalapvetően fontos, mert végeredményben, amígmagyarul oktatunk, addig ne csak angolul publikáljunk.Az idegen szavak használatát korlátozzuk a nemzetköziszakkifejezésekre, a latin-görög eredetűek a hagyományosmagyar átírásuk formájában inkább megengedettek,de túlzott használatuk nem kívánatos. Értekezésekben,tankönyvekben a fontos terminusokat a magyarszakszó után zárójelben angolul, németül stb. isfeltüntethetjük, az egyértelműség és a többnyelvű kultúraerősítése érdekében.Fontos szempont a kiejthetőség és ragozhatóság: ezértimázzsal és nem image-dzsel (vagy fonetikusan írvaimidzsel) fejezzük ki magunkat jobban, a hangzás kedvéértez esetben a francia formát átvéve.Az idegen nyelvű terminus technicusok alkalmazásánakelvei:a) Idegen szakkifejezés csak új tartalmú fogalom jelölésérefogadható el.b) Idegen szakkifejezések magyar szövegben valóhasználatának fenti hat formája ajánlható, ami felsorolásukcsökkenő sorrendjében kívánatos.c) Akkor lehet indokolt az eredeti idegen szót megtartani,ha magyarra fordítása az értelmét eltorzítaná.d) A szakkifejezés használt formája tegye lehetővé,hogy magyarra és magyarról való fordításban egyarántalkalmazható legyen.e) Kivételesen az idegen szavak eredeti írásmódjukkalés kiejtésükkel, mint terminológiai idézetek szerepelhetnektudományos igényű szövegekben.Diszciplináris kutatásA diszciplináris kutatás valamely tantárgy (tárgykör,tanszék) oktatási tananyagának kialakítását, szintentartásátés továbbfejlesztését szolgálja. Szintetizáló ismeretfejlesztéskéntjellemeztük, ami azt jelenti, hogy zömébenmások közzétett tudományos eredményeit hasznosítja,de azt is, hogy azokat kritikával válogatja ésidomítja szűkebb tárgya igényeihez.152

Központi problémája az ismeretanyag elavulása, a legalábbszinten tartó modernizálás igénye. Egyszeri —vagy kevés — alkalommal felhasznált tananyag folyamatoskutatása, továbbfejlesztése a feladat. Az "egyszeriség"a tanítványokra is vonatkozik, akik egy alkalommalhallgatják a tárgyat, aztán hosszú éveken áthasznosítják a tanultakat. Ezért gyorsan elavuló ismereteketnem szabad tanítani. Az információszerzés ésfelhasználás módszerei ezért inkább taníthatók, mint azinformációs tartalmak (adatok, aktuális problémákstb.). A diszciplináris kutatás nagyrészt folyamatosanvégzett szekunderkutatás: tananyagfejlesztés a szakirodalomfigyelemmel kisérésével, elemzésével és adaptálásával;továbbá a szakterület gyakorlati tapasztalatainakleírásával; az elméleteket és módszereket illusztrálóhazai adatok összegyűjtésével és rendezésével, végülmind ezek tananyagba építésével. Primer vizsgálatokkal,kísérletekkel főleg az egyes tantételek igazolását,körülményeinkre, szűkebb szakterületekre valómódosítását, adatszerű jellemzésének gazdagítását végezheti.Mivel az oktatás verbális folyamat, a diszciplináriskutatás nagyrészt szaknyelvészeti vonatkozású— ezért is tárgyaljuk kicsit részletesebben megismételveproblémáit ebben a fejezetben.Miben nyilvánul ez meg?− A szaktárgyak keretében oktatjuk egyidejűleg a szaknyelvetis.− A szakmai fogalmakat első előfordulásukkor definiáljuk,és magyarázzuk a helyes szóhasználatot is. Atananyagok szíve a fogalmakat és szakkifejezéseketmagyarázó glosszárium.− Legfontosabb fogalmaink idegen nyelvű változataitis tanítjuk, akárcsak az anatómia latin elnevezéseit, anövények és állatok tudományos nevét, a vegyianyagok megnevezését, a számítástechnika angoljátstb. Idegen nyelvismeret nélkül ma már alig szerezhetőktudományos információk .− Az oktatásban a fogalomnak csak egy neve legyen,egy név (szó) csak egy fogalmat takarjon. A szemantikaitisztaság megkívánja a homonímák elkerülését.Fontos szakmai fogalmakat, jelzős szavakat ne használjunkköznyelvi értelemben is. (Pl. a pozícionálás,vagy a tőzsdei pozíció nem helyettesíthető mással, dene keverjük a “jó piaci pozícióval” stb.).− A szaknyelvben a szinonímákat is kerüljük el: vagykutyát, vagy ebet használjunk. Pongyolaság az olyanszóhalmazok vegyes, párhuzamos és egymás helyettiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV153használata, mint: politika, stratégia, koncepció, tervstb. Forgassuk viszont a szinonimaszótárt köznyelviszövegünk gazdagítására, az idegen kifejezések magyarításánakelősegítésére.− A hazai kutatás és gyakorlat tapasztalatainak maradéktalanhasznosítása mellett, ennél sokszorosan többetvehetünk át külföldtől a nemzetközi érvényű ismeretekből.A többnyelvűség ezért alapkövetelménya tananyagfejlesztésben.− A tudományos nyelvhasználat terén alkalom nyílhategy szélesebb és állandóbb tapasztalatcserére a diszciplínákközött, amelynek keretében nemcsak aszaknyelvhasználat, hanem az oktatás és kutatás másvonatkozásai tekintetében is termékenyítőleg hathatnakegymásra.Mindebből az is következik, hogy a szaknyelvészet elválaszthatatlana diszciplináris kutatástól. Az egyetemioktatók problémája a terminológia magyarítása, amikorpl. angol az információ, magyar a tanítás nyelve.Ők lehetnek őrzői nyelvünk tisztaságának is, hiszen aszaknyelv nagymértékben szennyezheti a köznyelvet,ha nem is annyira, mint az ifjúságot érő egyéb zajosnyelvi benyomások.Tercier kutatásPrimer kutatáson — a piackutató Behrens (1974) nyomán— az új adatok mérését, új információk meghatározását,azok értékelését, nem ismert ismeretelemeklétrehozását stb.;Szekunderkutatáson már meglévő, közzétett vagy dokumentáltidegen és saját adatokon és információkonalapuló új ismeretek létrehozását értjük.Tercier kutatásnak tekinthetjük azoknak a módszereknekfejlesztését, rendszerezését, amelyeknek segítségévela primer és szekunderkutatásokat végezzük.Az általános kutatásmódszertan és különösen könyvünkmost következő részei: a problémamegoldó gondolkodás,a heurisztika és a kreativitás-fokozás, valaminta tudományos munkának és eredményeinek értékelése,mind tercier kutatások gyümölcseinek tekinthetők.Vagyis a tercier kutatásba tartozik mindaz, ami nemkonkrét ismeret, információ, adat létrehozására, hanemaz ahhoz szükséges módszerek, kialakítására irányul: akutatás-módszertannak, a problémamegoldó gondolkodásnak,a heurisztikának és a kreativitás-fokozásnak, a

számítógépes informatikának és hasonlók alkalmazásáhozszükséges tudásnak a fejlesztése.Hogyan rendszerezhetnénk viszont ezeket a kutatássallétrehozandó konkrét ismereteket jellegük, hasznosításukés kidolgozásuk szempontjából?A/ Egydimenziós ismeretanyagok: a fogalmak, a jelenségek,a tárgyak és események leírása, a számszerűadatok, beleértve a mindenkori aktuális helyzetetjellemző (statisztikai) adatokat és a lehetőségek ismeretétis.B/ Többdimenziós ismeretanyagok: az okozatiságot,összefüggéseket, rendszerezéseket, törvényszerűségeket,elméleteket, paradigmákat kifejezők.C/ Ismeretalkalmazási munkaműveletek: tudni mit éshogyan tegyünk (know-how), a szervezés, a technológia,az adaptálás, a tervezés, a kutatás stb. során.Az oktatásban "imitált praxisként" sajátítjákezt el.D/ Ismeretfejlesztési munkaműveletek: véletlen intuícióval,vagy tercier kutatás által létrehozott módszerekalkalmazásával történő ismeretbővítés.Mire teszik alkalmassá a fenti ismeretek kombinációi aszakembert?AC: az elsajátított technikát megvalósítani képes, általános"szakbarbár" munkáraABC: szintentartó jó szakemberként végzett, tervező ésellenőrző tevékenységreABD: nem rendszeresen praktikus, de kivételes újító,kezdeményező részvételreABCD: az irányitó szervező tevékenység mellett, fejlesztő,alkotó értelmiségi munkára isA tudományos kutatás a valamennyi (ABCD) ismerettípussalrendelkező szakembert kívánja. A D ebben akutatás know-how-ját (módszertanát) jelenti elsősorban.Kivételesen az ABD típusú zsenik nagy feltalálóklehetnek, de eredményeik bizonyítása, bevezetése, alkalmazásaszakismeretet is kíván — amit persze helyettükmás is elvégezhet. (Analóg példa: a zseniálisandallamalkotó Musszorgszkij műveit, Rimszkí-Korszakovhangszerelte.)Megkülönböztethetjük a konkrét célként megjelölt feladatokmegoldását, valamely témakör folyamatos fejlesztésétől.Az első a — főleg pályázatok alapján végezhető— kutatómunkában, a második a diszciplináristananyagfejlesztésben és a gyakorlati szakemberekmunkájában általános.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV154Az értekezést alapozó kutatások e kettő közt átmenetetképezhetnek. Azonban mindkét esetben "problémamegoldó"gondolkodásról van szó, hiszen már a kutatásitémakör elhatárolása is "krónikus" probléma-állításnak,a célterület kijelölésének számit.A hivatásos kutató elsajátítható eszköztárába, szakismereteiközé tartozó heurisztikus és kreatív gondolkodásitechnikák a felsorolt problémamegoldások melletta "céltalan" ötletgerjesztést is szolgálhatják. A tudományosmunka azonban mindig célt tűz ki, ami felé elindul— legfeljebb útközben módosítja, pontosítja célját.A konkrét cél nélküli gondolkodás azonban nemcsakvéletlen "találmányokhoz", hanem a problémák megtalálásáhozis vezet. A szellemi tevékenységek a merev,szigorú, előírt magatartásmódok helyett, egyre inkábbszabadabb "művészi" stílust alkalmaznak.Nagyobb szerep jut az alkotó gondolkodásában az előrelátásnakis. A feltalálás intelligencián alapuló előrelátás.A csimpánzok nem sokat törődnek azzal, mi leszholnap, legfeljebb egy fél órára terveznek előre, ezértnem lehet intelligenciájukról beszélni. A közjó azt kívánja,hogy megtörténjék az, amiről öt vagy tíz évmúlva azt mondjuk: “bár megtörtént volna”.A feldolgozási technikák hihetetlen gyors fejlődésemegérdemli azt, hogy visszafelé is nézzünk. Szókratészszerint: “ha a tanuló az útnak legalább a felét nemönállóan tette meg, nem tanult semmit”.A tanítás nemcsak egyszerűen ismeretközlés. A tanárnakaz igényekhez kell igazodnia: a tudatlanság előfeltevésébőlindul ki, de az az oktatási módszer szép,amelyik az igazságokat a hallgatóság fejéből varázsoljaelőA szellemi alkotás munkatechnikákkal oldható meg,mert a gondolkodás részben “mesterség” is. Sajnos, akezdő szakember szellemi munkájának technikai részéveltöbbnyire egyedül maradPéldául az információtárolásra nyílván ma a számítógépa legalkalmasabb. Azonban a benne tárolt töményteleninformációt uralni, áttekinteni, megtalálni is tudnikell. Még a legnagyobb szellemek is trükköket találtakki az emlékezés könnyítésére. Goethe munkamódszereaz volt, hogy a rideg dolgozószobában emlékeztető cédulákattűzött a falra ("táblázatszoba"). Úgy mesélte,hogy: “a Faust második részének kéziratát ma összefűzettem,hogy szellemi tömegként szem előtt legyen, ahiányzó negyedik felvonás helyét fehér papírral töltöttemki, így tehát semmi kétség, már elkészült, csalogat

és vonz, hogy befejezzük azt, ami még hátra van.” “Aszellemi dolgok többet foglalnak magukban, mint gondolnánk,a szellemi terméket minden mesterkedésselsegítenünk kell”.Minél intenzívebb a gondolkodás, annál pontosabbantartja magát tárgyához. Az első lépés a tárgyban rendetteremteni. Pascalt idézve “legfőbb képesség az, melyaz összes többit rendszerezi.” Francis Bacon: “agyors megoldás lényege mindenekelőtt az egyes pontokelrendezése, beosztása és elkülönítése.Ha már az érdeklődést sikerült felkelteni, akkor a tanulólegmagasabb tanulási teljesítményként intenzív ítéletalkotásiélményt élhet át. Goethe írja: “háromféleolvasó létezik: az egyik, aki kritika nélkül élvezi, a másik,aki élvezet nélkül kritizál, és a harmadik, a középútonjáró, aki élvezve kritizál, és kritizálva élvez; őkreprodukálják a mesterművet. Ezen osztály tagjai nincseneksokan.” És ehhez hozzátehetnénk, a tudományosolvasónak van egy negyedik változata is, aki a lényegetsaját munkájához kiveszi, illetve az ismert információanyagot megtoldja.Érdekes lehet a fiatal kutatók nagyobb arányú bekapcsolódásaaz új gondolatok létrehozásába. A gondolkodásbiológiai eszköze a beszédkéreg több mint 40 000éve az emberiség tulajdona, és alig változott, bár agondolkodásmód jelentősen más lett. Az agy a hardware,ami még kihasználatlan, míg annak egyénekreszabott programozása, a software az, ami nem kielégítő.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVProbléma-megoldásA probléma-megoldási folyamat makró-struktúrájátképező gondolkodási mű veletek a következők:a/ Analízis — ami a problémát részekre bontja, amelyekezek ezután külön egységet képeznek.b/ Szintézis — az analízis ellentéte, amely a részeketösszekapcsolja. Az analízis és a szintézis a legalapvetőbbgondolkodási műveletek.c/ Absztrahálás (elvonás), amely valamilyen egész(tárgy, jelenség stb.) olyan tulajdonságát, sajátosságátemeli ki, amely nem tekinthető önálló egységnek.d/ Összehasonlítás, mely két vagy több tárgy, jelenségstb. azonosságát vagy különbözőségét tárja fel.e/ Elvont adatok összehasonlítása. Ha két tárgy egyegyadatát ragadjuk meg, és ezeket hasonlítjuk155össze, vagyis megállapítjuk, hogy azonosak vagykülönbözők-e, akkor "elvont adatok" összehasonlításárólbeszélünk. Figyelemre méltó megkülönböztetésLénárd részéről, hogy ez az összehasonlításnakaz alesete, ami tulajdonképpen az absztrahálás(elvonás), összehasonlítás és szintézis egysége.f/ Összefüggések felfogása, ami tárgyak, jelenségekközti kapcsolatokat (relációkat) nevez meg.Lénárd a következő relációkat nevezi meg: hasonló-ellentétes,kisebb-nagyobb, egyenlő, egész és rész, tárgytulajdonság,előbbi – utóbbi - egyidejű, alárendelt -fölérendelt-mellérendelt,ok - okozat, cél - eszköz, feltétel- következmény, értékes - értéktelen, lényeges -nem-lényeges stb. (Ezek a filozófiai relációk fontosaka tudományos munkában, de a kutatásban összefüggéseninkább ok-okozati kapcsolatot, számszerűen kifejezhetőmértékű korrelációt értünk.)g./ Kiegészítés az a gondolkodási művelet, amely valamelytárgy, jelenség vagy reláció ismeretében megtalálegy másik tárgyat, jelenséget, adatot. Vanolyan eset, amikor a reláció első tagja adva van éskeressük a másikat, de az is lehet, hogy a másodiktagja ismert, és ahhoz keressük az elsőt. (Főlegrejtvényfeladatok és példák megoldásánál lehet eztészlelni, a tudományos gondolkodásban a heurisztikaalkalmaz hasonlót).h/ Generalizálás (általánosítás) - az a folyamat, melyneksegítségével megadott konkrét adathoz a hozzátartozó fölérendelt adatot megtaláljuk (lehet ez fölérendeltadat, fölérendelt jelenség, fölérendelt fogalomstb. Rájövünk: a veréb is madár).i/ Konkretizálásnak nevezzük azt a műveletet, amikoregy megadott általános adathoz az alárendelt adatokatmegtaláljuk. Amikor a madárhoz megtaláljuka verebet és a gólyát. A szabályok, elvek, törvényekstb., mind hipotézisek lehetnek, amik aztán akonkretizálással bizonyíthatók.j/ Rendezés, az a gondolkodási művelet, amely tárgyak,jelenségek, adatok stb., csoportjából valamely felismertvagy megadott elv vagy szempont alapjánkiválasztja a megfelelőket (az összetartozókat).k-l/ Analógia, az a gondolkodási művelet, mely azösszefüggések (hasonlóság) felfogását és a kiegészítésgondolkodási műveletét (mi jutott errőleszünkbe?) egymás után alkalmazza, a most megadottsorrendben. (Azért jelöli Lénárd két betűvel,

k-val és l-lel, mert két gondolkodási művelet egymásután történő alkalmazásáról van szó.)Az analógia, az a gondolkodási művelet, amelynek alkalmazásakor“bizonyos tárgyat vagy jelenséget összefüggésbehozunk egy már régebben ismert tárggyalvagy jelenséggel, azon az alapon, hogy a két tárgyvagy jelenség bizonyos hasonló jegyekkel vagy tulajdonságokkalrendelkezik.” Lénárd szűknek tartja ezt ameghatározást, mert a kiegészítés gondolkodási mozzanatahiányzik belőle, mégis egyetért Sarldakov analógia-kutatásával.Számunkra az ismeretalkotásban azanalógia igen fontos, ezért némi kiegészítést teszünk.A probléma és megoldásának más megközelítéseiKitalálás és nem ráhibázás az, amikor megfelelő analógiaalapján megjósoljuk, mi fog bekövetkezni. Példáulnézünk egy filmet, vagy olvasunk egy regényt, ésérezzük, hogy valamire emlékezünk, ami hasonló helyzetbentörtént, és így jövünk rá, mi történhet a filmben,regénybenMindazonáltal az analógia jó megfogalmazása a következő:a gondolkodási tevékenység középponti funkciójáta problémamegoldás szóval adhatjuk vissza. Aproblémamegoldás dinamizmusára választ adhatunk,ha tisztázzuk a probléma fogalmát, továbbá a problémátóla megoldásig vezető folyamatot. A gondolkodásitevékenységet a problémahelyzet váltja ki. Problémánaknevezzük a szó legáltalánosabb értelmében azt ahelyzetet, amelyben valamilyen célt el akarunk érni, dea cél eléréséhez vezető út számunkra rejtve van. Minéljobban megismerjük a problémával kapcsolatos adatokat,tényeket, annál optimálisabb megoldási menetettudunk kialakítani.Az egész gondolkodási menetet ez a szükséglet vezeti.A szükséglet alapján az ember az adatok között válogat,és a válogatásban nem az asszociációs kapcsolatok,hanem a problémához való alkalmazkodás (közelítés)ismerhető fel. Ezt a jelenséget “implikáció”-naknevezzük. Lassú lépésekkel halad az ember a megoldáshoz,és Clapparede a megoldást nevezte hipotézisnek.(Művének címe: A hipotézisek megszületésénekvizsgálata).A gondolkodás alapfunkciója szerinte a hipotézis-keresés.Az egyszerű észlelés, leolvasás, a keresés és következtetésszerinte csak a "hipotézisek" megszületésénekútját egyengeti. A problémamegoldó gondolkodás kísérletivizsgálatában ezzel sikerült egy új irányt létrehoznia.A folyamat vált fontossá, nem az egyes lépések.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV156Nem adott választ viszont a cikkcakkosság okára, ésnem foglalkozott a gondolkodási műveletek (analízis,szintézis, összefüggés-vizsgálat stb.) kérdésével.A beállítódás pontos jelentése nem ismert. Két, egymástóllényegesen eltérő jelentését ismerjük:1. Az egyik a megismerő tevékenységre, ennek körénbelül a gondolkodásmenetre vonatkozik és bizonyosirányba való beállást jelent. Az orosz “usztanovka”,az angol “set” és a német “Einstellung” fogalmakatilyen értelemben használják.2. Mást ért a pszichológia beállítódáson, amikor azembernek a többi emberhez való viszonyát, nézeteikkelvaló kapcsolatát jelöli. Ez már inkább szubjektív,és ennek műszava az “attitude”.A magatartás-lélektanhoz hasonlóan egyoldalúnak tűnta formális logikai megközelítés is. A szillogizmusokkutatásából érdekes az a megállapítás, hogy ha egy kísérletiszemély egyetért a konklúzióval, akkor többszörfogad el helytelen következtetéseket, mint utasít el helyeseket.Valószínűleg azért nem lehet a gondolkodásifolyamatot logikai módon megmagyarázni, mert az ítéletalkotásokés szillogisztikus következtetések mindenpillanatban megtörik ezt a folyamatot és így a gondolkodásimenet nem is alakulhat ki. A logikai formáknaktúlzott jelentőséget tulajdonítottak a múltban és elszakítottáka tartalmat a formától.A gondolkodási tevékenység kísérleti vizsgálata felvetetteazt a kérdést, hogy az ember ismeretei milyen szerepetjátszanak a probléma megoldásában. Lénárd szerintaz eddigi kutatások azt mutatták, hogy ismereteknélkül lehetetlen a probléma megoldása. Lélektanilagviszont kimutatható volt, hogy az ismeretek ismeret ésprobléma megoldás szerepe kettős, részben elősegítik,másrészt megakadályozzák, gátolják a problémákmegoldását. Ha egy meghatározott gondolati tárgy bizonyosösszefüggésben szerepelt a közelmúltban, azmegakadályozza azt, hogy ettől teljesen eltérő összefüggésbenszerepeljen később.Ez a blokkolás rendkívüli módon veszélyeztetheti a szekunderismeretalkotást, aminek el kell térni a jól megtanultkerékvágásban haladó szakismeretektől. AzonbanAdamson (1952) kimutatta, hogy ha meghosszabbítjukaz időt, ezek a funkcionális kötöttségek feloldódnak.(Felfoghatnánk ezt esetleg a leülepedett ismeretanyagszükséges inkubációs idejének).

A problémamegoldó gondolkodás lépcsőiA problémamegoldó gondolkodás általunk elképzelt5+1 lépcsője:1. találgatás, ösztönös próbálgatás (cselekvésben); alehetőségek felismerése, gondolati találgatás,2. a többől való választás, a megítélő rangsorolás,3. a tényezők kombinálása,4. spontán asszociációk és analógiák,5. divergens fejlesztő gondolkodás, vagyis több alternatívakidolgozása, a lehetőségek felvetése, és azazokból való választás, majd ennek visszacsatolása.Míg az eddigi öt személyi szintű megoldás volt, ez ahatodik már faji szinten valósul meg: változékonyságés alkalmazkodás révén (mutáció + természetes kiválasztódáselve). Ezen el lehet gondolkodni, hogymennyiben alkalmazható ez az elv, a sok ember általvégzett gondolkodás összekapcsolására, és bizonyosfokig a személy-, csoport-, és társadalmi szintű gondolkodásösszehasonlítására.Most pedig következzenek ezekre a lépcsőkre kapottgondolatoka/ Találgatás, próbálkozás a cselekvésbenAz intelligencia felfogható volna úgy is, hogy az agytudja, mit és hogyan kell csinálni. Ezzel azonban aCalvin által reálisnak tartott gyakori ráhibázás mégnem magyarázható meg. Juan Huarte spanyol orvosl575-ben az intelligenciát a tanulási képességre, az ítélőképességreés a képzelőtehetségre építette fel. Azújabb irodalom is az elvont gondolkodás képességétérti ezen, holott ezzel sem sok megoldásra bukkanásmagyarázható meg. Jobb az állatok példáját megnézni,hogyan viselkednek, hogyan találják meg a megoldásokat.Az amerikaiak megfigyelték, hogy az állatok futkosnak,majd végül véletlenszerűen elérik a kívánt eredményt.A németek megfigyelése szerint az állatokcsendben gondolkodnak, és belső tudatukban kifejlesztika megoldást. (Amikor az állatokat írták le, önmagukatjellemezték.) Ebben a problémamegoldás két típusátismerhetjük fel: a belátás és a találgatás közötti különbséget.Az intelligencia az, amit akkor használunk, amikornem tudjuk, mit tegyünk. Az intelligencia a rögtönzés,majd a csiszolás folyamata a gondolat időskáláján. Azintelligencia lényege a találgatás, ami egy új rendszertTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV157tár fel. A kitalálás, a ráhibázás fogalmába beletartozikaz, ha odaillő analógiára bukkanunk, és meg tudjuk jósolni,mi fog bekövetkezni. Az embernek az az igénye,hogy a megjósolhatóságot valószínűbbé tegye, mondjuk50%-ra tudjunk jól tippelni. Az (ismétlődő) zeneimotívumok, a folytatásos TV-sorozatok fontosak azember számára, mert örömet lelünk abban, hogy kitaláljuk,mi következik. A jó tippelés persze, nemcsak ajó találgatás, hanem a többől való választás, és másfejlettebb gondolati módszereknek részévé is válik.A nyelv megértése is ráhibázásos típusú. Tulajdonképpentalálgató választásról van szó. Meghallgatjuk amásik felet, és a rövid hangsorokból megpróbáljuk kitalálniközlésének jelentését, ami találgatást kíván.A normális folyamat inkább az lehet, hogy találgatvaráhibázunk, aztán ráerősítünk: így jön létre a felismerés.Ha melléhibázunk, és mégis találunk valami okosat,az ilyen találat a feltalálás alapja. Az ismertet fellehet ismerni, a nem-ismertet viszont fel lehet találni).b/ A többől választás módszereHa meg tudjuk találni az egyetlen helyes választ a felvetetttöbbesélyes kérdésre, ez ügyesség, esetleg okosság.Az intelligencia több, kreatív jellegű, mert valamiújat kell kitalálni, méghozzá “röptében”. Mindig többválaszlehetőség fordul meg a fejünkben, közülük egyesekjobbak, mint mások. Ezek közül kell választanunk.Ugyanez nemcsak a többől való választás, de a többőlvaló összetétel problémájával is kapcsolatos. A legjobbkonyhafőnök eredeti kombinációkat tud összerakni, aköltők pedig különös képességgel raknak össze szavakat.Végső fokon a többől való választás esetében adöntés maga a választás. A lényeg az, hogy szellemi tevékenységünkkelfelvetünk, vagy elvetünk bizonyoslehetőségeket.c/ A tényezők kombinálása.A gondolkodás egyik alapformája az, hogy az információkatúj összefüggésekben tudjuk alkalmazni, részekrebontjuk, majd rekombináljuk azokat. Vannak viszontolyan gyengeelméjűek (idiot savant), akiknek fantasztikusemlékező-, megjegyző-képességük van, de semmitsem tudnak kombinálniAz állat játék közben mozgások új kombinációjávalpróbálkozik, és később ezt hasznosítja. Így a játékot isfel kell venni az intelligencia attribútumai közé. Az alkotásleginkább a játékhoz hasonlít.

Az intelligens viselkedés lényegét gyakran a régi dolgokúj kombinációi adják. Shakespeare úgy bővítettea szókészletét, hogy a szavakat kombinálta, különöshasonlatokat hozva létre ezzel.Az állati intelligencia kialakulását az döntötte el, hogyvolt-e szüksége neki problémák megoldására vagysem. Ez elsősorban a változatos étrendű állatoknál fordultelő. A gorilla olyan körülmények között élt, hogynem kellett hozzá ész, míg a csimpánznak, "aki" gyümölcsöt,rovarokat, leveleket, néha kisebb állatokat ismegevett, ehhez sokkal nagyobb intelligenciára voltszüksége. Az állatok a mozgási programjaikat is kombinálják.Vagyis ez a kombináció érvényesül a mindenevőknél,ezért a varjak, a medvék, a csimpánzok sokkalelőbbre vannak, mint más állatok. Ugyancsak atársas életmód és a játék is új kombinációkat hoz létre,és természetesen a hosszabb élet is lehetővé teszi ilyenekmegtanulását.A tervezőképesség a gyerekmeséből alakul ki. A fantázia,a mítoszok, a babonák mind ide sorolhatók. A félreismertjelzések képezik a babonák, hiedelmek alapját.A tervezőképesség a szintaxishoz használt pszichésstruktúrák felhasználásával cselekvéskombinációkathoz létre. Olyan ez, mint amikor halkan magunkbanbeszélünk, és történeket szövünk arról, ami bekövetkezhet.Majd besoroljuk ezeket a lehetséges szcenáriókat:baromságnak, lehetségesnek, valószínűnek, vagylogikusnak ítéljük őket. Heurékát kiáltunk, amikor egygondolati viszonyrendszer hirtelen bekattan, néha méghetek múlva sem tudjuk szavakkal jól kifejezni, mit isértettünk meg. (De később megjön a verbális kifejezésképessége.)Az agy működésében több terület kombinációja működhetegyütt: a külvilágról az emlékezetben rögzítettközeli és távoli múlt emlékezete, az emocionális állapot,ezek változtatják annak a rezonanciának a valószínűségét,ami a gondolat kialakításáért folyó versengésbentörténik. Nem a neurológiai magyarázat az érdekes,hanem a tartalmi (szellemi) megnyilvánulása.A meditáció mantra útján létrehoz egy értelmetlen kódokbólálló mozaikot, ami semmivel sem rezonál, ésnem fűződhetnek hozzá képzettársítások. Ha eléghosszú ideig sikerül fenntartani ahhoz, hogy tabula rasa-hozhasonlóan letörölje a gondjainkat, rögeszméinket,elsimítva agyunk keréknyomait, akkor a meditációsegíthet megtalálni a tartós keréknyomokat, anélkül,hogy kérészéltű problémákon fennakadnánk.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV158d/ Asszociációk és analógiákAzáltal, hogy az ember szintaktikus nyelvet beszél, hasonlatokraés analogizmusokra képes.A jelentéstartalom jelenség azon alapul, hogy a szavakáltal kiváltott képzettársítás során egyesek sok, másokkevesebb asszociációt találnak A kiváltott képzetekmennyisége jelzi a szó könnyű megjegyezhetőségét:minél több képzetet kelt, annál nehezebb elfelejteni.Könnyen tudunk az ilyenekből címszavakat alkotni, éskombinációkat tudunk velük képezni.Magyarázatokat keresve a lelki jelenségekhez, analógiákatérdemes kimutatni. Például Calvin emlegeti aközlekedési dugót, ami egyetlen egy autóval sem magyarázhatómeg, hanem önszerveződésű tömeges jelenség,és sok mindenből adódhat. Ugyanígy a tejbegrízkeverése közben létrejött alakzatok, ha nem keverjükössze, nehezen magyarázhatók. Hasonlóak, mint akristályokÖsszehasonlítás az, hogy nagyobb, gyorsabb, valami amásiknál, az analógiák összehasonlításában is előfordul.Például, ami nagyobb, az jobb.Közelebb áll az intelligenciához az analógiák, metaforák,hasonlatok, példázatok és gondolati modellek világa.Ezek már viszonylatokat vetnek össze egymással,mint amikor mi a következő tökéletlen analógiát levezetjük:ez nagyobb, mint az, és gyorsabb is mint az, —következésképp: ami nagyobb az gyorsabb.A szürkeállomány az agykéreg azon része, amelybenlétrejönnek az új képzettársítások (asszociációk). Példáulegy fésű látványa összekapcsolódik a tapintás érzetével.Vagy még egy hangérzet is járul hozzá, a fésűszó kiejtése. A feltételezés szerint az agyban sajátoshelyek vannak — az asszociatív memória úgynevezettkonvergencia-zónái — ahol a különböző érzékelésiminőségek (modalitások) összekapcsolódnak.1. A fogalmak, megállapítások, alkalmazási esetekstb. tartalmuktól független gondolatformációknakis tekinthetők, amelyek típusokba sorolhatók,és mint ilyenek, kódolva visszakereshetők.2. A gondolatformációk "problémaformációnak"is tekinthetők, és lehetővé tehetik távoli szakterületekhasonló problémamegoldásainakvisszakeresésével a saját problémánk megoldásátvagy új probléma felismerését, ami a sze­

kunder ismeretbővítés "távoli" analógiák általlétrehozott legmagasabb fokozata.e/ Divergens, fejleszt ő gondolkodásA konvergens gondolkodás tulajdonképpen azt jelenti,hogy akárhány alternatív magyarázatot vetünk fel, azmindig ugyanazon cél irányába halad. Ezzel szemben adivergens gondolkodás nincs célhoz kötve. Olyan új ötleteketteremt, mint az a próbálkozás, amikor egy állat,aminek az ösztöne nem mondja meg, mit kell tennie,próbálkozik, hogy mit tegyen.A konvergens gondolkodás próbáinál csaknem mindigvan egy egyedülálló végkövetkeztetés, amely felé agondolkodás tart. Ezzel szemben a divergens gondolkodásnálsok a keresgélés különböző irányokban. A divergensgondolkodás jellemzője az, hogy kevésbé célrairányuló.Az intelligens viselkedés kulcsa nem maga a memória,hanem a kreatív, divergens gondolkodás. Szükség vantehát egy olyan folyamatra, amely helyes találgatásteredményez.A rendezett láncolatok példái lehetnek, ahogy az állatiszervek egyike a másikból kifejlődött, például az úszóhólyagtüdővé stb. De közelebb álló példa az, amikor ahangok dallammá, a lépések tánccá alakulnak. Amikoregy-egy mondanivaló, gondolat meséléssé formálódik.Valószínűleg a nyelv nyitotta meg az ilyen rendezettláncolatok lehetőségét.f/ A faji szinten való alkalmazkodás.Az eddigi gondolkozásmódok személyhez kötöttek, bárgyakran az egész faj érdekében is történnek, de vannakcsak faji szinten érvényesülő jelenségek is. Ez elsősorbana változékonyság, vagyis a sokféleség, ami ennekfolytán alkalmazkodást is jelent. Ez olyan, mint a marketingbena választéki szemlélet, a választéki sokféleség,ami a sokféle igényhez való alkalmazkodás révénlesz versenyképesebb. A biológiában — nagy valószínűséggel— a véletlen mutáció és az azt követő darwinikiválasztódás a mechanizmusa ennek a folyamatnak,és nem lehet teleologikus, vagyis célra irányuló fejlődéstfeltételezni. Ennek analógiájára működik a gondolkodásmechanizmusa, és nemcsak személyi, hanempopulációs szinten is.A mutáció magyarázatára jól alkalmazható az, amitCalvin a kreatív szellemi tevékenységgel és kísértetekbenvaló hittel kapcsolatban mond el. Maga a kísértetTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV159arra utal, hogy valami megmagyarázhatatlant próbálunkmegérteni, talán ebből alakult ki a testetlen szellemvilágfogalma. Ma már tudjuk, hogy azért tűnhetnéha valóságosnak, mert hibák vannak az agy működésében.Az álomlátás rendellenességei, a hallucinációk,a hamis látási, hamis hallási észleletek. Úgy magyarázzákezt a jelenséget, hogy az emlékezetből pótlódik azészlelt anyag egy része. Hallucináció esetén ez a mentálismodell — vagyis az agyban tárolt emlékkép, —érzékszervi benyomásként tudatosul. Ez történik néhaaz ébredés során, amikor az álomlátás miatti "bénaság"(bódultság) nem oldódik elég gyorsan. Ilyenkor azálom elemei rávetülnek a szobában járkáló, valódi emberekképére. Az agy fele már ébren van, másik felemég javában álmodik. Mindenki megfigyelheti, hogyéjjelente, álmában érzékcsalódásoknak, hallucinációknakvan kitéve.Vélemények számszerűsítéseAz ismérvek becslése, a pontozás célja tartalmaA vélemények alapján való számszerűsítés alapformájaa pontozás. Ha a pontozás termékre, azt létrehozó organizmusravonatkozik, gyakran használjuk a nálunkhagyományos bonitálás kifejezést.A pontozás lényege azonban nem nevében vagy formájában,hanem céljában és tartalmában rejlik:− valamilyen szempontból rangsorol vagy besorol,és ítéletét egy értékszámmal jelzi (fejezi ki),− ezzel "közös nevezőre", legalábbis azonos formárahozza (transzformálja) a tényezőket, és azígy egyszerűsített értékeket összesíthetővé teszi.A pontozás egy tényezőre vonatkozik, de igazi jelentőségea több tényező együttes hatásának összevonásábanvan. Egyenként pontozunk és együttesen értékelünk.Az értékadás (pontozás) mellett súlyozásra ésegybevonásra (összevonásra) van ehhez szükség. (Azösszevonás szó a matematikában az összeadás-kivonásműveleteit fejezi ki; mi inkább tágabb köznyelvi jelentésébenhasználjuk.)Mit kell megfontolni a számunkra megfelelő módszerkiválasztásához :1. Az értékadás (leginkább pontozás) formáját és határértékeit,valamint azt, hogy ki és hogyan végezze.

2. A súlyozás: módszerét, amely az adható pontszámokarányosításából vagy az adott pontok súlyszámmalvaló szorzásából állhat.3. Az egybevonás: (összevonás módját, amely lehetadditív vagy szorzatos. A súlyozott pontértékekegybevonásához inkább az előbbi, az ökonómiaimodellekben, pedig az utóbbi a használhatóbb.A gyakorlatban fontosabb értékelő becslési(pontozási) módszerekA teljesség igénye nélkül ismertetjük röviden a módszereket,utalva a skálajellegre, a súlyozás módjára ésalkalmazási területükre is.a/ A kétfokozatú értékelés még nem pontozás, hanemaz elfogadhatóság vagy előnyben részesítés kifejezése.A véleményt: megfelel - nem felel meg, jobb, mint amásik, eléri a kritikus minimumot vagy nem stb. formábanadja meg. Ha a becsült objektumok száma kettő,úgy azok közül választunk, és a preferenciarelációtfejezzük ki, amely csak annyiban kétfokozatú, hogy azegyik jobb. Ha azonos értékelést kapnának, úgy indifferenciaállna fenn. A 0 - 1 módszer additíven és szorzatosanegyaránt használható, a 0 szorzatos formábankizáró minimumot fejez ki. Több bíráló esetén a "szavazatok"megoszlásából adódik a preferenciaarány.b/ Rangszámok adásával sorrendet határozunk meg(például: első, második, harmadik.) Inkább totálismegítélésre való, mint egyes tulajdonságok szerintirangsorolásra Használják azonban úgy is az ún. relatívbonitálás során, pl. kórokozók fellépésének jellemzésére.A rangszámokat szokták összesíteni, de hasznosságaránytsemmiképpen nem fejeznek ki. Felfoghatjukúgy is, hogy a rangszámokból vezethetők le a pontszámok,c/ A szabad pontozás (osztályzatadás) nem írja elő apontértékek kritériumait. A legáltalánosabban alkalmazottpontozás 5-7 fokozattal, ami a leíró jellemzésekben10 fokozatú is lehet, viszont minél több fokozatú,annál nehezebben kezelhető. A pontozás ismétlésselvégezhető és variancia analízissel értékelhető. A pontfokozatokszáma általában páratlan és egyirányú (unipoláris).A pontértékek távolsága hasznosság szempontjábólnem azonos, ezért sorrendi módszernek tekinthető.Az iskolai osztályzat is csak rangsort ad, mert — példáula nálunk használt 5-fokozatú rendszerben — a jó(4) tanuló nem kétszer annyit tud, mint az elégségesTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV160(2), de nem is annyival tud többet a közepesnél (3),mint az elégségesnél. Ez a közismert pontozás mégegy buktatót rejt: az elégséges (2) kritikus minimum is,az elégtelen (1) minőségileg más, mert bukást jelent.Ez az a/ alatti "nem elfogadásnak" felel meg.A pontértékeket vagy összegüket transzformáció nélkülnem lehet abszolút ökonómiai értéknek tekinteni.Sajnos, sok esetben ezt teszik, amikor pontokból árarányokrakövetkeztetnek vagy költségekhez viszonyítjákazokat.d/ A konstans hozzáadásával korrigált pontozás a valóságosértékhez azzal kíván közelebb kerülni, hogy apontszámokat egy konstans (állandó) hozzáadásávalarányosítja. Például az 1–5 pontszám más arányszámhozvezet, ha 10+5 vagy 100+5 formában értékelünk.Feltételezi, hogy a pontérték különbözetek lineárisak,vagyis intervallum értékűek (ez esetleg a g/ alatti programozottpontozással közelíthető meg). Több ismérvösszevonása esetén eltérő állandókkal nem súlyozhatunk,hanem egy konstanshoz adjuk hozzá a pontszámokat.e/ A pontszámtartományokkal való arányosítás lényege,hogy az adható pontszámkerettel súlyoz. Az ezzelrokon levonásos rendszer "felülről lefelé" becsül, néhánypontot vonva le a nagyobb pontszámkeretből. Haa levonható pontok száma meghatározott, úgy az előzőmódszerhez áll közel. Az élelmiszer-vizsgálatokban alkalmaznakolyan pontozást, amelyben az érzékszervitulajdonságok 60%-ot, a kémiaiak 30%-ot és a csomagolás10%-ot tesz ki. Ilyenkor a mért paraméterekhezis pontszámokat rendelnek - az összevonhatóság céljából-, ami más pontrendszerekkel is lehetséges.f/ Pontértékek szorzással való súlyozása Több tulajdonságc/ módszerrel kapott 1–5 (10)-ig terjedő pontértékeitszorozzuk súlyozó tényezővel (súlyszámmal)és a szorzatokat összeadjuk. Ez a legáltalánosabb eljárás,és ha a pontozás módja helyes és a súlyozás korszerű,– az "egyenlő pontszámok adása utólagos súlyozással"- valóban a legmegfelelőbb. A hasznosság megítéléséheza rangsort nagy, az intervallumokat közepespontossággal becsüli.g/ A programozott pontozás lényege, hogy szavakkalkörülírja, mikor adható a pontfokozat. Felfogható kódnakis, bár értékszám, de a bíráló nem szabadon döntiel, miért adja a nagyobb-kisebb pontszámot. Lehet nominálisjellegű, mint az UPOV fajtaleírási irányelveiben,de ad abszurdum - a tényleges haszonhatások is­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV161meretében - jóformán abszolút skálává is fejleszthető.Olyan területekre könnyíti meg a pontozással való bírálatkiterjesztését, mint pl. a vállalatok megítélése.h/ Referenciaszintekhez való viszonyítás. Ilyenkor a referenciatermék,fajta stb. bioetalon gyanánt működik, areferencianövény a vizsgálttal azonos körülményeknekvan kitéve. Az UPOV-rendszer a fajták színét, méretétígy írja körül: olyan piros, mint a Jonathan stb. Nemtévesztendő azonban össze az összehasonlító (C) termékkel,amit viszonyítási alapként használnak. Rokonértelműviszont a mérőeszközös számszerűsítés azonformájával, amikor a személyi észlelés is szerepet játszika műszeres, segédeszközös számszerűsítésben (pl.színtábla).i/ Az egydimenziójú bipoláris pontozás általában +3-tól –3-ig terjed. Vannak, akik egyik formáját "hedonikusskálaként" említik, ami szó szerint az élvezeti fokozatokrautal. Általánosítva olyan megoldások ezek,ahol a kiváló, jó, közepes, gyenge, rossz fogalmaknak"abszolút" információ tartalmuk is van. A középső értéketzérónak, a többit plusz, illetve mínusz iránybanszámozzák.j/ Kétdimenziójú bipoláris pontozás. Ha két dimenzióbanábrázoljuk a jellemzést és két ellentétpár között alkalmazzuka plusz-mínusz skálát, a termékeket két ismérv4 kombinációjával jellemezhetjük és ezt mátrixbanis ábrázolhatjuk, vagy folyamatos kontinuum eseténa pozícionáló kereszthez jutunk. Ha több tulajdonságotértékelünk így, a polaritási profillal grafikusan isjellemezhetjük a termékfogyasztóban kialakult komplexképét (Az ellentétpárok akkor is bipoláris plusz-mínuszképet adnak, ha a skála unipoláris és nem típusú(pl. 1–9 fokozatú, ahol az 5-ös érték a zéró középértéketjelzi). E módszerek a verbális és pontozó eljárásokat,valamint a vizuális ábrázolást együtt valósítjákmeg. Ilyenkor a páros számú fokozatot (pl. 1–8) azérttartják jobbnak, mert az indifferens közepet nem lehetválasztani.k/ Háromdimenziójú értékelés az általunk termékek értékeléséreátalakított szemantikus differenciál. E módszermár inkább a társadalomlélektani vizsgálatok közésorolható.l/ A grafikus értékbecslés az előzőkön azzal lép túl,hogy nem diszkrét értékeket, hanem folyamatos kontinuumothasznál fel, s azon bármilyen köztes érték adható.Célja, hogy a bíráló a vizuális arányosítás segítségévelbecsülhessen. A bírálólapba nem írnak számokat,de egy átlós vonalon jelölik meg a minta értékét,ami a függőleges tengelyen pontértéket fejez ki. Az ízzamatkomponensek így könnyebben viszonyíthatók.m/ Abszolút számok direkt becslése már nem pontozás,és logikailag az előzőhöz hasonló. A naturális tulajdonságszámértékét valóságos dimenziójában adja meg,folyamatos kontinuumban. Alkalmaztunk ilyet a termésbecslésben- bár az analitikus becslés jobban bevált.A naturális paraméter egyes esetekben - mérőeszközösmeghatározás helyett - begyakorlott személyekáltal megbecsülhető. Szélső esete ennek, amikor árbecsléseketkérünk, amelyek hasznosság-arányosak.n/ A viszonyszám becsléskor már a tényleges aránytközelítjük. Viszonyszámokkal ezért általában az ökonómiaihatás mértékét becsüljük, de alkalmaztuk mártöbb mint 30 éve az érzékszervi bírálatban az 1, 0 standardhozviszonyítva. Szorzatos összevonás esetébeninkább ilyen viszonyszámokat alkalmazunk az egyestulajdonságok értékeléséhez, pl. 0, 8–1, 2; vagy 0, 5–1,5 között, 1, 0 középértékkel. Ilyenkor a középtől valóeltéréssel súlyozzuk a tulajdonság jelentőségét. A bonitálássorán lehet ilyenkor is 1-től 5–7-ig pontot adni, ésazokat viszonyszámmá átszámítani. Ha meggondoljuk,itt is - a d/ módszerhez hasonlóan - regressziós állandótalkalmazunk:o/ A részarányszámok becslése a 0-1 kontinuumbaközvetlenül helyezi el az ismérv értékszámát. Alkalmasa relatív súly (relatíve weight, súlyszám) kifejezésére,ilyenkor a részarányszámok összege mindig 1, 0vagy 100%.Az arányszámokat több szinten is kialakíthatjuk: a főtényezőket először, azután minden fő tényezőn belül azaltényezőket ugyanígy. Ez már a "súlyértékek súlyozása",amit az altényezőnként adott pontszámmal szoroznakEz a rendszer adhat segítséget a hasonló súlyszámoklebontásához. A részarányszámok így alkalmazva azegyenlő (pl. 1-10) pontértékelésű tulajdonságok súlyozottösszevonására valók. Történt kísérlet részarányszámokközvetlen becslésére szorzatos összevonás céljából.Az egyes tényezők "ideális" szintjét képzelték 1,0-nek, és a bizottság a fajtákon annak megvalósulásátdirekt becsülte, majd az így kapott érték-koefficienseketösszeszorozták. E módszer nem ment át a gyakorlatbaaz értékarányok bizonytalanságán kívül azértsem, mert eredménye nehezen volt értelmezhető: minéltöbb tényezőt vizsgáltak, annál kisebb számot adott

Az előbb ismertetett módszerek a maguk helyén mindalkalmazhatók. A gyakorlatban a tulajdonságok értékelésérea f/ súlyozott pontozás, súlyszám kialakításáraaz o/ részarányszám ajánlható. A komplex hasznosságiindex is ezekből kiindulva alakult ki, de pontskálájakorrigálva már nem lineáris és a súlyozásra más módszereketalkalmaz. Mint "becsléskönnyítő" eljárást akövetkező szakaszban tárgyaljuk.A skálatípusok ismeretében a diszkrét vagy kontinuusbeosztás megkülönböztetésével, valamint annak figyelembevételével, hogy az adatok már ökonómiai haszonhatástfejeznek ki vagy inkább személyi preferenciátstb.; a felsorolt típusok rendszerébe illesztve heurisztikusrugalmassággal igényeinknek megfelelő továbbimódszerek alakíthatók ki, másféle számítások isvégezhetők.Primer "információ-termelés" és módszereiA szakmai ismeretalkotás alapja és kezdete a valóságot,a tényeket, a világot feltáró primer kutatás. Ezszakterületenként annyira eltérő, hogy nem tartozhat azáltalános kutatásmódszertanba, de mondjuk ki: a kutatószámára saját tudományágának speciális kutatásmódszertana,fontosabb, mint az általános kutatásmódszertan,de az utóbbit sem nélkülözheti.A kutatási információk értékelése az általános kutatásmódszertankeretében azonban nem volna teljes, hanem szólnánk a primer adatokról, hiszen a szekunderkutatás(és így az általános kutatásmódszertan) keretébenis hasznosítjukA "belső ismeretalkotás" primer kutatásnak tekinthetőmódszereit, jellegük folytán a kreativitásról és heurisztikárólszóló előző fejezetekben tárgyaltuk. Így most atényfeltáró, új információkat termelő, induktív, "külsőismeretalkotásba" tartozó "valóságos" primer kutatásróllesz szó, aminek módszereit így tekinthetjük át.Az adatszerzésFormája lehet:1/ mérés2/ megkérdezés (tényeket becsülve, preferenciátközölve)Módja lehet1/ megfigyelés (a megfigyelt jelenségek befolyásolásanélkül) ésTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV1622/ kísérlet (amikor az eredményt meghatározó tényezőkbőla legfontosabbakat kiválasztva, azokatmesterségesen szabályozzuk, "kezeléseket" hozvalétre ezzel).Salmon és Hanson megkülönbözteti a "szintetikusmódszert" amikor egy új feladatot (problémát) a rendelkezésreálló ismeretek alapján oldanak meg. (Példái:egy épület tervezését, jövedelmezőbb üzemág társításválasztását stb.) A mi fogalmaink szerint azonban eznem primer, hanem tipikusan szekunderkutatáson alapulószellemi alkotás.Hogy milyen módszert követünk, azt a téma lehetőségei,és a vizsgálat gazdaságossága szabja meg (azutóbbi nemcsak költséget, hanem időráfordítást is jelent).Ha csak lehet, a tudományos módszert alkalmazzuk,vagyis olyant, ami magyarázatul is szolgál. Az okok,magyarázatok feltárása teszi lehetővé, hogy eredményeinketmások is felhasználhassák tudományos munkáikban.A tudományos módszer eredményei bizonyíthatók alegjobban:Az egyezés (együtt bekövetkezés): azért tekintjük azelső eseményt a második előidézőjének, mert követikegymást.A különbözés (együtt elmaradás): ha az első elmaradásaesetén a második is elmarad, a következménye volt.Az egyezés és különbözés kombináltan alkalmazható,és következetes beválásuk esetén fogadhatók el.A konkommitancia (követés): az ok növekedésévelmennyiségileg arányosan nő az okozat is. (Ebbe belejátszhatazonban több más ok is.)A kizárás(os) módszer: ha minden kézenfekvő és ismertmagyarázat tévesnek bizonyul, (és azok kizárásaután megmaradt) új feltevés bizonyítható, az meggyőzőlehet. Ez a megértést is szolgáló módszer nemcsakregisztrálja a jelenséget, hanem annak miértjét és mikéntjétis keresi.Primer kutatások matematikai értékeléseA primer kutatások eredményei — az egyszerű verbálisleírásoktól eltekintve — számok formájában jelennekmeg. Így aztán értelmezésük és értékelésük is matematikai(statisztikai). Ha pedig az értékelés ilyen,úgy a kísérlet (vizsgálat) tervezésének is annak kelllennie, hogy bizonyítható eredményekre juthassunk.Ebből következik, hogy sokan a matematikai-statiszti­

kai eljárást a kutatás egyik módszerének tekintik (a tudományos,az empirikus stb. mellett).A matematikai-statisztika a véletlen okozta változékonyság(variabilitás) mérésével (szóródás) a hibaforrásokfeltárását teszi lehetővé, így megállapítható,hogy az észlelt különbségek valódi különbségek-evagy csak különböző hibákból adódó látszatkülönbségek.Így a matematikai-statisztika (biometria) a változatlanulszükséges józan ész és ítélőképesség mellett akutatói döntések alapjaivá vált, és felhívta a figyelmeta kísérletben az ismétlés fontosságára és a vizsgálattöbb éven és több helyen, más körülmények közt ésmás személyekkel való elvégzésének jelentőségére.A speciális kutatásmódszertanok szerintünk a szaktudományikövetelmények ismeretéből és a matematikai-statisztika(biometriai) módszereiből tevődnekössze. Ez utóbbi a doktorképzés önálló tárgya — ésnem az általános kutatásmódszertan része —. A biometriaprimer kutatásokban alkalmazott legfontosabbrészei a következők:− A valószínűségi változók és eloszlásuk− A véletlen mintavétel és a minták középértékei− Statisztikai becslések, a középérték konfidencia-intervalluma− Hipotézisvizsgálat, statisztikai próbák és döntés− Az első és másodfajú hiba megkülönböztetése− Paraméteres és nem paraméteres próbák− A variancia analizis, az F-póba, a szignifikáns differenciaTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV163− Regresszió és korrelációszámításMindezek alkalmazását egyre gazdagabb számítástechnikaiapparátus segíti alkalmazni. A doktorandusazonban óvakodjék attól, hogy dekorációs célra egyrebonyolultabb számításmódokat alkalmazzon. Csakolyat vegyen igénybe, amit maga is értelmezni tud,mert a számítás félre is vezethet. Az, hogy a kimutatottkülönbség meghaladja a véletlen hibáknak betudhatót,még nem jelenti a különbség fennforgását, csak azt,hogy nem a véletlen műve. Még az is szükséges, hogya nem véletlenszerű, szisztematikus hibák ne játszanakközre eredményeinkben. A kutató közvetlen témaismeretét,a megfigyelést és töprengést a számítás nem helyettesíti.Tudomány nincs matematika nélkül. Csak azt lehetigaznak elfogadni (a tudományban), ami matematikailagis kifejezhető". Kétségtelenül a csillagászat, a fizika,a kémia és a genetika a matematikának köszönhetirangját és eredményeinek nagy részét. Ezért is neveztéktöbben a matematikát a "Tudományok Királynőjének".Valóban olyan szép és elegáns, viszont a királynőknem szoktak helyettünk dolgozni. A matematika lenyűgözőpontossága és csalhatatlansága arra csábítja a kutatót,hogy vele helyettesítse a megfigyelés és a kísérletfáradságos munkáját. Amit a hibátlanul működőmatematikától kapunk, az sokszor nem más, mint "átrendezésea betáplált adatainknak."Tudományos eredmények hasznosságaA kutatás hasznosságának előfeltétele, hogy eredményeitvalamilyen célra hasznosítsák. A tudományosmunka egymást kiegészítő szükséges "szintjei" mindhasznot létrehozók, de igen eltérő hasznosítás céljára.A minőségellenőrzés, egészségügy és környezetvédelemhatósági vizsgálatai is tudományos metodikát ésfelkészültséget igényelnek és szellemi melléktermékeiketaz oktatás is jól hasznosíthatja, tananyagfejlesztőkutatásai mellett.Mind az alap-, mind a fejlesztő kutatásoknak e mellettgazdasági hasznossága is van. Ez egyértelmű a mezőgazdasági,műszaki, kémiai, közgazdasági stb. kutatásokesetében, de az orvostudomány, jogtudomány,eredményei az életminőségen keresztül, a történelemés irodalomkutatás a kulturális hasznon keresztül, alegelvontabb matematika és filozófia a többi tudománykutatásának alátámasztásán keresztül hasznosul.A közvetlen gazdasági haszontól egyre távolabb eső értékeket,mondhatnánk "közvetett" hasznosságnak. A"tudományépítés", az egyes szakok fejlesztése, a szakterületmás kutatóinak; a "közvetett" hasznosságokesetében pedig, más tudományszakoknak jelent előnyöshasznosítást. Ennek visszacsatolása a hírnév, amorális elismerés.A hasznosság és rokonfogalmaiA magyar nyelvben a haszon nemcsak a hasznosítás,hanem a haszonhatás, hasznosság és használat szavaknakis közeli rokona.A haszon első jelentésében a profit szinonimája, de kifejezia fogyasztó hasznát is, amit egy termék használata(elfogyasztása) folytán élvez.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV164Egy konkrét termék (kutatási eredmény) hasznosságavalamely szükséglet kielégítésének általa elérhető mértékeszerint volna kvantifikálható.Egy tulajdonságnak azonban önmagában nem lehetilyen értéke, csak az objektum (termék, szolgáltatás,hasznosítás) egészének.A hasznosság értelmezését megnehezíti az, hogy nemcsaktulajdonságokról van szó, hanem a vásárló (fogyasztó)képzeletében élő megítélés (imázs) tényezőiről,valamint a beszerzéssel és elfogyasztással kapcsolatos— árban nem kifejezhető — fogyasztói munkaráfordításokról(fáradozásról) és más áldozatokról is.A hasznosság értelmezését bonyolítja az, hogy beléjeígy ráfordítás jellegű elemek is keverednek. A hasznosságnem is ítélhető meg az érte hozott áldozat (fáradság,ár vagy költség) nélkül. E gondolat lényegecsak az, hogy a hasznosság és a ráfordítás együttesbecslésére kell törekednünk.Az emberi szükségletek feltárása bizonytalan: egyrésztmert rangsoruk lexiko -grafikus, vagyis az alapvetőbbekkielégítettségétől függ a továbbiak megjelenése.Másrészt személyenként is mások a szükségletek, ezérta közgazdaságtan nem is tartja kielégítésüket alkalmasnaka hasznosság mérésére, viszont a kutatási eredményekértékelése, a termékfejlesztő marketing, vagyakár a fajták gazdasági értékelése (amiből a szerző annakidejénkiindult) nem nélkülözheti a termékhasznosságösszehasonlítását.A hasznosságbecslés lehetőségeiSzemléletileg a gazdaság iránytűjévé a haszonelvűségmellett a hasznosság-elvűség válhat, aminek feltétele ahasznosság pszicho-ökonómiai mérhetősége. A kutatómunkávalfejleszthető hasznosság érvényesítése a gazdaságihaszonnak (profitnak) is alapvető feltétele.De vajon lehet-e ökonómiai értelemben mérni a fogyasztói(felhasználói) hasznosságot, és ha igen hogyan?Vagyis milyenek a hasznosságszámítás korlátaiés lehetőségei?1. Csak közelálló termékek hasznosságát mérhetjükössze — mint a fogyasztó —, feltételezve, hogynagyrészt ez határozza meg elfogadható árarányukat,a kereslet-kínálat arányától függő abszolút árszínvonalon belül.2. A hasznosságot csak relatív formában az összehasonlítotttermékek között fejezhetjük ki, dimenziónélkül, ami szorzatos összevonást kíván, és lehetővéteszi a mennyiségi teljesítmények reális figyelembevételét is.3. Szükséges, hogy ezt tulajdonságonként végezhessük,mert csak azokat változtathatjuk.4. Az összehasonlított termékek költségét is arányszámmalfejezzük ki, hogy ez a hasznosságarányokhozviszonyítható legyen.Míg az előző szakaszban főleg a "közvetett" hasznokkalfoglalkoztunk, a továbbiakban közvetlen hasznosságróllesz szó, amit 3 p-vel jellemezhetünk pénz, profit,pihenés (munkamegtakarítás). Ahogy a primer adatokmegbízhatóságát a matematikai statisztika (biometria)volt hivatva igazolni, a hasznossági értékelésüknekaz ökonómetriára kell támaszkodnia. Ehhezazonban az előzőkben leírt hasznosságbecsléshez szükségeseljárásokkal kellene rendelkeznie.Mi hiányzik az ökonómiai értékelés módszertanából ?Mielőtt egy kutatómunkát lezárhatnánk, új koncepciónkmegfogalmazásával, az eredményeket értékelnikell (gyakran a kipróbálás lehetősége nélkül), amihezmodellezést és becslő eljárásokat alkalmazunk, mígezek alapján a döntést meghozhatjuk.Bár a kutatások gazdasági értékelésére a számviteliutókalkuláció, a megvalósult tények adatai sokkal jobbakvolnának, ezek bevárása mégsem célravezető: azilyen utólagos ex post információ post festam is, vagyismegkésett, olyan, mint a boncolás eredménye, ami márnem gyógyít csak az orvos tanulhat belőle.Nekünk kényszerűségből, ex ante kell értékelni, becsültnagyságok, feltételezések (sejtések), bizonytalanságibecslések (segítségével), ami primer kísérleti adatokratámaszkodva is már szekunderkutatás, mert teljesenátértelmezi az információkat.A kutató gazdasági számításai heurisztikusak, mert1.számszerű (numerikus) megoldásai csak megközelítőpontosságú becslések, vélemények, nem tények egzaktmérésén alapulnak.2.Mivel becslései legtöbbször előre jelzők (anticipáltak,jövőbe tekintők), a döntések, ex ante heurisztikusértékelési módokat kívánnak.3.A bonyolult valóság megragadására törekedve, azannak megismerhető részeiből már az egészre következtető,parciális értékelést kell alkalmaznia.4.Heurisztikus e módszerek gondolkodásmódja is:egyszerre analitikus és szintetizáló, ahogy már Pap­

posz jellemezte; konvergensen célra törő de ugyanakkordivergensen változatokat felvető.5.Az értékelések bőven alkalmazzák a heurisztikuspontozási eljárásokat, és a döntési tábla — polaritásiprofilból levezetett — ugyancsak heurisztikánkbanleírt alapelveit.Az általános kutatásmódszertannak — mint tárgykénteddig nem oktatott diszciplínának — ismeretanyaganincs egybegyűjtve: sokan sokféleképpen hasznosíthatjákelszórt elemeit. Ezek rendszerezésével kívántukismeretanyagának szintézisét megkönnyíteni.Tudományos munka és a kutató értékeKutatási eredménye minősíti a tudományos munkát.A kutatási eredményből következik a tudományosmunka hasznosítása és (gazdasági) haszna is.Most e tevékenységet és a művelőjét, annak teamjét, intézményétstb. kell értékelnünk — eredményeiken keresztül.Megközelítésünk azonban csak "eredményfugális"és nem "személypetális" — vagyis a kutatóegyéb jellemzőit nem veszi figyelembe.Mit érhet a tudományos eredmény? Lehet-e kvantifikálni?(Mert sokan próbálkoznak ezzel: és mindenmódszert jónak tartanak, ha alkalmazóját kedvezőszínben tünteti fel.) Az eredmények mennyisége nemkifejező mérce, pláne akkor, amikor egyszerűen a közleményekszámával, a könyvek terjedelmével fejezzükki. Már jobb, ha az eredmények hatását próbáljuk jellemezni:− gazdasági hasznát,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV165− szellemi hatását, ami megnyilvánulhat1. a saját vagy más tudományágak fejlesztésében,vagy2. a kulturális életben, oktatásbanEz a hatás is nehezen volna közvetlenül mérhető, leginkábbmég közvetve a kutatási eredmények színvonalávalfejezhető ki, amit ezért alább külön tárgyalunk.Munkájának színvonala minősíti leginkább a kutatót is,jobban, mint bármilyen mennyiségi mutató, vagy a körülményektőlnagyobb mértékben függő gazdasági ésszellemi hatása (mert ezeket az irántuk éppen megnyilvánulóigény — a "kereslet" — erősen módosítja, holottez ritkán függ a kutatótól, mert problémamegoldófeladatait mások határozzák meg.) Így aztán ne is tegyükfel a kérdést: mit ér, vagy mit érjen a kutató? Perszeolyan követelményrendszert meg lehet állapítani,hogy egy doktori cselekmény milyen mennyiségi ésminőségi teljesítményekhez van kötve.A kutató is hevesen tiltakozik az őt és tevékenységétfelmérő vizsgálatok ellen, mondván, az gyanúsan hasonlíta sertésmázsálás texasi módjára: a disznót a libikókaegyik végére helyezzük, a másik végére köveketrakunk mindaddig, míg az egyensúly be nem áll, —majd pedig megsaccoljuk a kövek súlyát!Persze, ha e helyett a tudós publikációit tennénk a libikókavégére, az már sokaknak tetszene. Csak azt nemtudjuk, hogy milyen köveket használnánk a libikókamásik végén (a mérleg másik serpenyőjében): a citációkszámát, a kumulatív impakt faktort, vagy mint asertést kilóra (oldalszámra), darabra mérnénk az alkotásokat.Akik a tudományban eredményesek, egyre könnyebbenérik el eredményeiket — akárcsak a gazdagodók atovábbi vagyont. Az entrópia törvénye nem érvényes"szappanbuborékok és kutatók" esetében: a teret egyreinkább kisszámú, de egyre nagyobb buborékok töltikki. Az eredmény megkétszerezésének valószínűségeugyanis a kutatók esetében 1/4, ez vonatkozik a másodikközlemény megírására, vagy a második 10 közleményközzétételére egyarántA tudományos munkát azonban nem csak az eredményede erkölcsi értéke, a kutató moralitása is jellemzi.Az ember képes a “magánvaló” igazságot, a valóságotmegismerni, lépésről lépésre megközelíteni, és “azigazság megismerése az ember legfontosabb kötelességeiközé tartozik”. Az igazságkeresés tehát erkölcsi értékés “a tudományos igazság és az erkölcsi érték alegszorosabb összefüggésben van egymással”.Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a kutató mindigcsak az igazat állítsa (az igazolt ismereteket), következtetéseibennéha tévedhet, adatai lehetnek pontosíthatók,de tudatosan nem torzíthatja azokat, meggyőződésénekellentmondót nem állíthat — akkor a legkevésbé,ha az átmenetileg előnyös is volna számára.A tudományos tévedések, egyik jelentős forrása az,hogy “a különlegesen fontos felfedezés reménye megbénítjaa kutató kritikai érzékét Mennyivel “kritikusabbakvagyunk mások, mint saját magunk megállapításaival”szemben. Kissé módosítva így fogalmazhatnánkmeg: ahogy a mások eredményeit megítéled, úgy ítéldmeg a sajátaidat is.

A tudományos megismerés útja “jó szándékú tévedésekkel”van kikövezve. Ez részben arra vezethetővissza szerinte, hogy “mindig a legegyszerűbb, a legkevesebbfeltételezéssel élő magyarázatot kell elfogadni.”.Aztán új tények felmerülésével, sőt magának azismereteknek fejlődése folytán is, ha a magyarázat módosításraszorul, a feltételezések számát növelni szükségesis előnyösnek tartja, ha a kutató a kérdéseket azelső, “nyilvánvalónak” látszó elvek alapján mindjártnem válaszolja meg.Az etikus magatartás a szellemi alkotó számáraszükségszerű viselkedésforma, mert aki mást félrevezet,az közben önmagát is becsapja. Az erkölcsi törvényeketaz emberiség a közösség érdekében fogalmaztameg, de abban a tudatban, hogy előbb utóbb önmagátteszi tönkre az, aki megszegi azokat. Az etika tárgyalásameghaladja témánkat, de már a legősibb mózesi tízparancsolatis ad — az igazmondáson túl is — útmutatásta kutatónak:− ne vegye el soha más eredményét, ne sajátítsa ki másokgondolatát, mert a másét magaménak mondaniigazságot tagadó hazugság;− ne ártson senkinek eredményeivel, ne szolgálja azemberi élet pusztítását, a kultúra rombolását, a gyűlöletet;− tisztelje azokat emlékezve és emlékeztetve rájuk,akiket témájában követett, akiktől tanult, a régieketis — mert különben őrá sem fog emlékezni senki.Végül a szellemi alkotómunka moralitása az egyoldalúérdekhajhászás és önzés feladásában (korlátozásában)is érvényre jut: a kapni akarás természetes egoizmusamellett a másoknak adni vágyás altruizmusában.Áldozatos, fárasztó munka, sok minden kellemesrőlvaló lemondás nélkül nem jöhet létre a másoknak ishasznos alkotás tiszta öröme.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV166A tudományos munka értéke mások szemébenA tudományt vizsgáló kutatás a tudomány tudományaazon alapul, hogy lépéseinek sorozata (mondjuk a"kutatói know how") tanulmányozható tudományos ismerettéösszegződik.A tudománytan legfontosabb ága a tudományos kutatásgazdaságtana lehetne. Ez összetevődhetne egyeskutatási eredmények mikroökonómiai hasznának értelmezéséből,vagy tényleges utókalkulációk alapján számítvaés vállalati szinten összesítve. Az ilyen módonlétrejövő vállalati többlettermék és profitnövekedésmakrogazdasági szinten kumulálódhat gyakoriságaszerint. Hatását az eredmény hasznát hasznosulásának"térbeli" (területi) elterjedtségével, és "időbeli" tartamávalszorozhatnánk. Az ilyen számítások azonban ritkák,és módszereikről is keveset hallhatunk, aminekegyik oka az, hogy a haszon vállalati szinten realizálódikelsősorban, és azt adókihatása miatt inkább letagadják,mint sem dicsekednének vele.A konkrét kutatások társadalmi hasznosságát azonbanmég ennél is sokkal nehezebb felmérni: a hasznosításszintjei szerint igen eltérő lehet. Ezek társadalmi hasznosságátígy jellemezhetnénk:− A "kísérletügy" hatósági vizsgálatai többnyire közérdekűkockázatelhárítók: minőség, egészség stb. védők.Az ilyen tudományos jellegű munka gazdaságihaszna az, hogy csökkenti az "elmaradt haszonmennyiségét" társadalmi szinten, amit közvetlenülnehéz becsülni.− A diszciplináris kutatás jobb szakemberek képzésétjelenti, de hogy azok mennyivel több gazdasági hasznothoznak, azt merészség, volna megjósolni.− Az ágazati alapkutatások nélkül nincs alkalmazottkutatás, mégis közvetett hasznosságuk — reálisanjóformán lehetetlen — számítása helyett, inkább"színvonaluk" és eredményességük értékelhető. Azmeg gyakran ki sem deríthető, hogy a vizsgált szakterületmilyen ötleteket, analóg módszereket stb. vettát.− Más tudományágak elméleti alapkutatásaiból. A tudományokbehatolása egymás területére, a köztüklévő határok elmosódása a tudományfejlődés egyiklegfigyelemreméltóbb vonása korunkban.− Marad végül a konkrét problémamegoldó alkalmazottkutatás (a technológiafejlesztés, termékfejlesztés,gyógyszerkutatás, nemesítés stb.) aminek közvetlenülés megközelítő pontossággal meg lehetne ahasznát becsülni — ami így is szubjektíven torzított:felfelé vagy lefelé, attól függően, ki miben érdekelt.Az általunk ajánlott szintetikus mérőszám és annakkomplex indexe azonban megbízhatóbbá — és ellenőrizhetőbbé— teheti az ilyen becsléseket.A tartós értékű tudományos dolgozatok összefoglalószemle-tanulmányokban majd tankönyvekben csapodnakle. El kell érni, hogy a legkiválóbb kutatók "köl­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVcsönhatásba" kerüljenek egymással, és "hogy a fontosabbdolgozatokat összegyűjtsék, és anyagukat monográfiákba,tankönyvekbe tömörítsékA hasznosítási szintek közt említett diszciplináris kutatáseredményeként létrejövő tankönyvek írása, kritikusszintézisek készítése, kimagaslóan fontos és nehéz tudományosfeladat. Általában csak a már elismert tekintélyekművelhetik ezt a műfajt, mert mástól nehezebbenfogadnák el az értékelést. Az ilyen munka gazdaságilagsokszorosan több hasznot hoz, mint egy-egymegszokott tartalmú dolgozat, közlemény. Tudományosanis sokkal nagyobb alkotó- és ítélőképességet kíván,mint egy kísérleti vizsgálat publikálása, e mellettmélyreható szakirodalmi tájékozottságot is feltételez,és nehéz munkával jár. A "tudománymetria" mégis figyelmenkívül hagyja az ilyen alkotásokat, és a tudományosteljesítményt mérő rendszerek is lebecsülik értékét.A doktorandusokat ez azért nem érinti hátrányosan,mert ők ilyen műfajú publikációkat még nemigenkészíthetnek. A magasabb tudományos címek odaítéléseesetében azonban az ilyen alkotásokat többrekellene értékelni. A habilitációnál pedig megkövetelhetőlehetne az egyetemi tankönyvírás és annak megvitatásaa Dr. habil. (egyetemi magántanár) "képesítés"odaítélése során.A mai tudományos közlemény típusa a 900-as évekgyereke. "Minden cikk korábban megjelentekre épül ésmaga is egy későbbi dolgozat egyik kiindulópontja lehet.Ennek a tudományos téglarakási tevékenységnek ahivatkozások, az idézetek a látható megnyilvánulásaiKétségtelenül egy jelentős új tudományos eredménytgyorsan, röviden le kell közölni (a reprint és interneterre szolgálhat),— mint az üstökösök felfedezését,mert egy óra múlva megláthatja azt más is. Aztán kívánatosegy jó hírnevű folyóiratban közzétenni, esetlegtöbb társszerzővel, mert ha hárman saját cikküket kéttársukkal megosztják, úgy mindhárman három cikketpublikálnak, a tudománymetrikusok örömére. Persze,nagy kutató teamek és nagyberendezéseken végzettvizsgálatok esetében a több szerző — valamennyi érdemiközreműködő részvétele — az etikus eljárás.Végső fokon nem járunk messze az igazságtól, hogy azuralkodó publikációs szokások íróik érdekét szolgáljákés nem az olvasókét. Meglátjuk, hogy ennek az ésszerűségetsértő ellentmondásnak mi lesz idővel a feloldása— hiszen az olvasón múlik a közlemény hasznosulásaés értékelése.167Tudományos eredmények és a kutató ismertségeA kommunikáció célja, hogy az üzenetet a címzettmegkapja. A tömegkommunikációban az a kérdés,hogy a reklámot minél többen (hányan?) említik meg(válik bennük tudatossá) és meddig és milyen jól emlékeznekrá. Nagyjából ugyanez vonatkozik a tudományospublikációkra is: az ismertté válás feltétele aközzététel és annak elterjedtsége. A közzététel az olvashatóságalapja. Az internet a technikailag legszélesebbkörű olvashatóságot biztosítja, azonban ez nemjelent tényleges olvasottságot. A tudományos folyóiratokvalószínű olvasottságát a bennük megjelenő cikkekidézettségével lehet jellemezni, ez a folyóirat impaktfaktoraEgy cikk "olvasottságát" az idézetek (kapott hivatkozások)száma jelzi. A tudományos közlemények számaviszont nem értékmérő, azok eltérő értéke miatt. Ezekszámának logaritmusa is csak a kutató "kitartását" jelzi,A kutatók értékelésére mégis a citációk számáthasználják. Ha valaki sokat publikál, annak nagyobbesélye lehet a hivatkozottságra, — és így mégis értékmérőjévéválik a közleményeinek száma. A tudománymetriaterén nincs még teljes egyetértés, sőt az érdektőlfüggő magyarázatnak is tág tere nyílik. Gondoljukcsak végig, hogy mennyire más módszert kívánhat az,ha folyóiratot, ha közleményt, ha szerzőt, vagy ha tudományszakotkívánunk jellemezni.Az idézés gyakorisága Vasziljevnél a szerző munkáiratörténő hivatkozások száma, osztva ugyanannak a szerzőnekegy év alatt idézett munkáinak számával A sokszerzőscikk idézetségi mutatója csökkenhet (ha elosztjuka szerzők számával), de ismert tény, hogy a kétszerzős művekre többen hivatkoznak mint az egyszemélyesre.(Talán megbeszélve okosabbat írnak vagycsak több a barátjuk?) Ha egy cikkben 10-nél kevesebba hivatkozás, feltételezhető, hogy az nem épül másközleményekre (nem is ismeri a szakirodalmat).Az idézettség (citáció) és az impakt faktor értelmezéseszakmánként erősen eltérő. Ebből következik, hogynem is illik "általános" módszertanunkba és különösennem a doktorandusok tananyagába, akiknek fő "orgánuma"az értekezés és idézettségük inkább az ügyességüket,mint közleményeik rangját bizonyítja. Nekikés minden publikálónak folyamatosan nyomon kell követnia publikációk "súlyozására" és a többszerzős

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV168munkák érdemén való osztozás módjára vonatkozó,Akadémiánk tudományos osztályai, illetve az MTADoktori Tanácsa által elfogadott követelményeket. Azúj publikálási lehetőségek kifejlődése és az idézésekdokumentálásának javuló technikai módja is megváltoztatjaaz ezekre vonatkozó ismeretek érvényét.Az éppen érvényes előírásokhoz kell igazodnunk, de aróluk alkotott véleményünket sem szabad véka alá rejteni,hogy ezzel elősegítsük továbbfejlesztésüket.Ezekben a kérdésekben soha sem lesz teljes egyetértés,már csak a szaktudományok eltérő szempontjai és igényeimiatt sem. Véleményünk kialakításához érdemesa következő — és sok más hasonló — gondolaton egykicsit elmélkedni.A kutató munkájának megítélése szempontjából jobb aszerző összes idézettségét figyelembe venni, mintsemegy cikkének idézettségét. (A kutatót viszont az érdekli,hogy konkrét munkájára miért hivatkoztak többen,hogy annak útját kövesse.)Esetleg helyesebb volna a kutató értékeléséhez a legjobb(legtöbbet idézett) 10 munkájának átlagos idézettségétfigyelembe venni, sőt azt a szakmai átlaghozviszonyítani. Ez előnyösen hatna a közlemények "hígítása"ellen, — de vigyázzunk: a népszerűsítő írásoknem hígítanak, azok a kutató gyakorlattal való kapcsolatátdicsérik.A nagy impakt faktor a folyóiratot minősíti, a bennepublikálót csak annyiban, hogy munkáját átengedte aszigorú lektori szűrő. Viszont a nagy impakt faktorúorgánumban publikált dolgozatra kapott hivatkozás, —a logika szerint — kevesebbet ér, mint a kis impakturatörténő, mert ebbe belejátszik a folyóirat olvasottsága,attraktivitása is.Miért nem a tudományos monográfiákban és tankönyvekbenkapott hivatkozást tekintik a legértékesebbnek,illetve az értékelő szakirodalmi szemle tanulmányokbanmegjelenőt (feltéve persze, ha értékeli, és nem elítélia hivatkozott munkát).Vajon ha a tudományos eredmény ellenszolgáltatásnélkül hasznosítható, úgy minősíti-e a kutatót elterjedtsége,illetve az elterjesztése érdekében kifejtettmunkája? Ebben a továbbképző, tanácsadó, elterjesztőszervezetek (extension service) is jelentős segítségetnyújthatnak — a kutatási eredmény azok általi hasznosításátmiért ne lehetne "hivatkozásként" értékelni?Vajon nem jellemzi a kutatót - ahogy már említettük -a kapott hivatkozás (citáció) mellett az, hogy kikre hivatkozott,milyen ritkábban idézett, távolabb vagy régebbenmegjelent forrásokat is hasznosított irodalomkutatásában?A kutatás eredményeinek színvonalaAz újdonságérték és az innovációA tudományos eredmény kritériuma, hogy valamithozzátesz addigi ismereteinkhez. Ez úgy is kifejezhető,hogy másnak kell lennie, mást kell mondania, mintamit bárki más mondott előtte. Ez a kritérium a szerző— mint egykori pomológus — szemében analóg a fajtaelismeréselső kritériumával a megkülönböztethetőséggel(distinctness), amit az újdonság jellemzőjekéntaz 1-3. táblázaton már szerepeltetett. Vagyis akkor újegy fajta, ha minden eddigitől megkülönböztethető.Persze ez nem elég: szükségesnek és hasznosnak is kelllennie.A gazdasági életben az ilyen új, szükséges és hasznosdolog kezdeményezését innovációnak mondják, kiterjesztvee divatszó értelmét minden újításra, változtatásra,a gyakorlatban és a tudományban egyaránt. Az innovációhét fokát különböztetjük meg: amiből csak ahetedik jelent elvileg újat: új "nem" létrehozását aziparban, például a számítógépek új "generációját", újnyersanyagok és energiaforrások bevezetését stb. Demár a harmadfokú innováció fogalma is érdekes számunkra:az alkalmazkodás minőségi változása, pl. agépek szerkezeti fejlesztése, az azonos termék minőségijavítása.1. A viszonylagos (relatív) innováció csak a "termelésiorganizmuson" belüli minőségi változást jelent, amit akorábbi megoldással összehasonlítva mondhatunk újnak.2. Az abszolút innovációk új minősége már az egészvilágon új, fokára való tekintet nélkül, mert lehet harmadtólhetedfokú. Ennek két módja: az imitáció, azutánzás, átvétel más területről, ami analógián alapulóönálló találmány is lehet; illetve az eredeti megoldás,ahol legfeljebb természeti folyamatokat utánozhatunk.A relatív innovációt a környezetből veszik át (veszikmeg: mint know how-t, találmányt), az abszolút innovációt,pedig magunk hozzuk létre. A tudományoseredmény e szerint abszolút innováció, ami lehet azonbancsak tökéletesítés is.Mint említettük, az újdonságnak szükségesnek és hasznosnakis kell lenni, sőt szükségessége a hasznosságát

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV169is befolyásolhatja. Az igények változnak, ilyen "divathatások"nemcsak a női ruházkodásban, hanem a termékekkeresletében, sőt a tudományos gondolkodásbanés témákban is megnyilvánulnak. (Gondoljunkcsak a "rendszerszemlélet" "integrált" "szinergiáira" —vagyis mindigvolt jelenségek új elnevezéseinek sztereotiphasználatára a tömegkommunikációnkban. Ahírérték abból adódik, hogy új és érdekes. Ha az újdonságtartalma nem elég érdekes, divatos szavakkal aztazzá tehetjük. De ez maradjon a reklámlélektan trükkjeés ne kerüljön a tudományos kommunikáció eszköztárába.Ha az újdonság a tudományos eredmény kritériuma,úgy azt minél hamarabb közzé téve bizonyítani kell.Kérdés azonban, hogy mikor tekintheti a kutató munkájátbefejezettnek?Az elsőbbségért (prioritásért) való versengés annyirakáros (felesleges és még ki nem érlelt, költséges közléseketeredményez, az alkotó együttműködést gátoljastb.) hogy egyesek üdvösnek tartanák a nevek feltüntetésénekelhagyását a publikációkon. Ennek bevezetésétőlazonban nem kell tartanunk. Inkább attól, hogy aneveket úgysem jegyzi meg senki, hacsak nem különösenérdemes (ilyen esetben a névtelen cikk szerzője nevétis megtudakolnánk.)Csak egy felfedezésre váró világ van: ha Amundsennem fedezi fel a déli sarkot, felfedezi Scott. ViszontBeethoven helyett más, más szimfóniákat írt volna:vagyis a művészetben van személyhez köthető alkotás,a természettudományban kevésbé. Bár a tudományosmunka is lehet az alkotóművészethez hasonló.A tudományos eredmény létrehozásának színvonalaHa a tudományos eredménnyel a kutatót is jellemeznikívánjuk, úgy az első kérdésünk az lehet: valóban az őműve az alkotás, és mennyire az, mennyire önálló,mennyire a kutató szellemi tulajdona.Az individuális alkotás védelme és a kollektív kutatómunkatámogatása nincs ellentmondásban. Gondolata,ötlete csak személynek lehet. Ehhez heurisztikus módszereketis személyesen vehet igénybe. Viszont abrainstorming és hasonló kreativitásfokozó eljárásokcsoport-lélektani alapon működnek.A nagyberendezések használata csak team keretében,munkamegosztással oldható meg. A természettudománynagy projektjei pedig ilyen szerveződésűek. Mivela hatás az inger logaritmusával arányos, e szerint aFechner-szabály szerint két egységnyi pénz "súly" befektetéseszükséges ahhoz, hogy a tudományos "súly"egy egységnyit növekedjen".Ez pedig a nagy berendezéseknekkedvez.Persze egy multidiszciplináris team minden kutatásnálelőnyös. Talán az értekezések és más egyéni teljesítménytigazoló eljárások kívánják meg a teljes individuálisalkotást — bár az is csak a kutatás gerincére érvényes:laboratóriumi, számítógépes stb. segítség nélkülegyedül ma már nem lehet messze jutni.Ez persze a többszerzős cikkek számának növekedéséhezés ezzel a szellemi tulajdon kollektivizálódásáhozvezet. Száz éve a tudományos tulajdonjogot csak egyedülállószemélyek birtokolhatták, még a szerzőpáros isritka volt (diszszertáció esetében ma sem volna szabadmegengedni). A költséges kutatások a sokszerzősirányba haladnak. De a fő gond, hogy a kezdő fiatalokis végezhessenek önálló alkotó munkát. A XIX. századfizikai és kémiai felfedezéseinek nagy többségét 25-30év közötti kutatók érték el.Érdekes paradoxon, hogy a kutató legszemélyesebbjellegű szellemi tulajdonra való jogát a legnyilvánosabbközreadás révén biztosítja. A prioritásért valóharc azonban hátrányos is, és vannak szakmák (hadtudomány,hadiipar, sőt a piaci informatika is) ahol a titoktartásaz érdek, és ez vonatkozik módszertani, főlegaz alkotás-módszertani tapasztalatok átadására is — aversengés szellemében.A tudományos eredmények időszerűsége ésidőtállóságaA "korszakosság" kategóriáiA tudományos vizsgálat két végső célja: az előrelátásés a hasznosság.Az innováció is előrelátás: elsőként való felismeréseés megoldása valami jövőbeli igénynek. A tudományoselőrelátás azonban ennél sokkal több: túlér a gyakorlatihasznosíthatóság korlátain, lehet tisztán szellemi sejtés,lehet olyan paradigma felvetése, ami később egészkorszakok gondolkodását meghatározza. Nevezzükezért az előrelátásnak ezt a formáját: korszakosságnakés vázoljuk fel fokozatait.A korai felismerő: régen, akár évszázadokkal korábbanmegsejtett valamit, ami most aktuálissá vált korunkban.Még más vonatkozásban említi, nem sejtheti mire

lesz jó valamikor, nem is tulajdonit akkorra jelentőségetaz egésznek. A korát megelőző: már csak néhányévtizeddel előzi meg a korát, ezért nem értik még meg,felfedezése nem is érdekli a kora tudományát és társadalmát.A szóbeli közlemény formái1. A kutató beszél — többen hallgatják1. 1 FelolvasásHallgatóságnak szóló kötött szövegű leírt közleményszó szerinti elmondása.Megtanulni jól felolvasni a fiatal kutató legnehezebbés legfontosabb beszédtechnikai leckéje. Tudományos,kinyomtatásra is érdemes szövegek esetében a szó szerintifelolvasás a nívós követelmény — nem véletlenülnevezik az Akadémia legpatinásabb helyiségét "felolvasóteremnek".Miért nehéz jól felolvasni? Mert a felolvasás sem közvetettkommunikáció (mint az írás), sem közvetlenkommunikáció (mint a beszélgetés), hanem e kettő"szerencsétlen elegye". A befogadónak nincs ideje elgondolkoznia hallottakon, vagy visszalapozva elmélyednibennük, a körülményesebb szövegezés nehezebbenemészthető számára. A felolvasó ember, pedig kevésbéérzékeli a visszajelzéseket, ritkán van "tekintetkapcsolata",merevebb a tartása és nehezebben tudgesztikulálni, monotonná válik hanghordozása, és közbengyakran saját mondanivalójának gondolatmenetétis elveszti.Aki viszont megtanul úgy felolvasni, mintha szabadonbeszélne, kapcsolatot is tartva a hallgatósággal és mondanivalójátkifejező gesztusokkal kisérve, az valamennyikövetkezőkben felsorolt szóbeli közleményétjól meg tudja oldani. Ezért a felolvasás gyakorlása leheta képzés súlyponti feladata.1.2 Szabad előadásHallgatóságnak szóló, nem felolvasott közlemény,amely szövege és tartalma szerint többféle:a.Betanult előadás — kötött szövegű közleményb.Jegyzetre támaszkodó előadás — kötött vázlatúközleményc.Teljesen szabad előadás — kötött témájú közlemény2. Többen beszélnek: megbeszélnek, megvitatnak2. 1 Felkészült szólásTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV170Tervezett vagy felkért felszólalások, korreferátumok.A felolvasás vagy a szabad előadás bármelyik formájaszerint tartott, rövidebb, és az elhangzott hosszabbhozkapcsolódó szóbeli közlemény.2. 2 Rögtönzött szólásElőre nem tervezett megnyilatkozás nyilvános rendezvényen.Mint kommunikáció, a szabad előadás rövid, a hallottakalapján kiváltott formája; amely többféle lehet:a.Spontán hozzászólás (felszólalás)Többnyire kommentáló: egyetért vagy nem, helyesel,vagy kétkedik — esetleg csak az elhangzottakkalkapcsolatos újabb témát vet fel.b.Vitához való hozzászólásEgyszeri felszólalás, amely kétségbe von, cáfol,vagy kérdez, mert az elhangzottakból valamit "érthetetlennek"érez.c.Interaktív felszólalás"Párbeszédes", válasz jellegű, esetleg kérdező, avitát elmélyítő, tágító többszöri felszólalás.3. Tanóra tartásaSzorosabban témához és forráshoz (tananyaghoz) igazodó,sorozatos ismeretközlés sorra kerülő részét közvetítő,meghatározott hallgatósághoz szóló, időtartamábanpontosan tervezett szóbeli közlemény.Mint kommunikáció, a jegyzetre támaszkodó kötöttvázlatú szabad-előadásnak felel meg. Alkalmanként érdeklődéstfelkeltő és fenntartó spontán vagy tervezett"fűszerező" kiegészítésekkel. Fejlett formájában a hallgatóságinteraktív részvételét elősegítendő figyel avisszajelzésekre, lehetőséget ad kérdésekre, észrevételekre.Szavak színezéseA mondanivaló interpretációját a szavak színezésévelés a szövegezéssel (a szavak kiválasztásával) adjukmeg. Itt is — mint az előző szakasz elején — mondhatnánk,hogy a mondat ismerete nélkül nem tudjuk aszavakat színezni: a mondat a kabát, a szó-gombokatahhoz választjuk.Fizikailag a levegő rezgéséről van szó, amelynek forrásaa tüdőből kiáramló levegő, formálója a gégefő ésa hangszalagok. A szavak színezése nemcsak a hangszínen(a rezonancián) múlik, hanem a hangszalagokkilengésétől függő hangerőn, és a rezgésszámon (hang­

magasságon) is. Ezek mellett a hang időtartama is fontostényező. Tekintsük át ezeket, kiegészítve továbbihangtulajdonságokkal:1. A hangerő önmagában színezhet egy kiejtett szót,különösen, ha az a mondat vagy bekezdés hangerejétőleltér.2. A hangsúly a szón belüli relatív hangerőváltozás. Amagyarban az első szótag hangsúlyozása a természetes,ennek adhatunk még nagyobb hangerőt. (Az egészszónak e mellett nyomatékot lassú ejtéssel is adhatunk.)Hangsúlyos lehet azonban egy egész mondanivalóis tételmondat formájában. A hangsúlyok a lényeges,új elemek kiemelését szolgálják. Vannak, akik azértelmi tartalommal is kifejezhetőnek vélik a "hangsúlyt".3. A hanglejtés a hangsúlyváltozásból adódik. Nyelvünkbenereszkedő, vagyis hangsúlyosról csökken ahangsúlytalan felé. A hangsúlyos szavak előbbre kerülhetnek.A hanglejtés lehet kérdő: emelkedő-ereszkedő,ilyenkor az utolsó előtti szótag a legmagasabb, az utolsóa legmélyebb.4. A hangfekvés vagy hangmagasság összefügg az előzővel.Vannak, akik hangmagassággal emelik ki amondanivalót, a mellérendelt mondat mélyebben szólhat.A hangmagasság személyes tulajdonság, a beszédbenrelatív magassága az érdekes.5. A hangszín a rezonancián múlik, de személyiségjegyez is, kinek-kinek a sajátja az alaphangszín. De ugyanannaka személynek is más a hangszíne mesemondás,parancskihirdetés, viccmesélés vagy prédikáció esetén;lehet ünnepélyes, tárgyilagos stb. A hangszín inkábbegy-egy szó sajátja, ami lehet vidám, szomorú, parancsoló,kétkedő, kérdő, esetleg az indulatszó sugallja:ejha!6. A tempó az elmondás gyorsasága. Ez is személyiségjegy.A vontatott beszéd szellemi tunyaságot takaróflegmatikus modort színlelhet, a túl gyors, hadaró kolerikus-szangvinikusalkatra utalhat, de inkább fegyelmezetlenség,mint beszédhiba. A normál tempó, vagyisa kiejtett szótagszám/perc személyiségjegy, a gyorsítás-lassításviszont előadási stíluselem. A lassú ejtéskiemelő jellegű, a gyors: jelentéktelent áthidaló.A alárendelt szövegrész nemcsak gyorsabb, de halkabbés mélyebben hangzó is. Mindezek összefüggnekegymással, de a szünetekkel, a váltakozó ritmussal stb.is, amiről a következőkben lesz szó.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV171Mondatok elmondásaA tartalmi mondanivaló legkisebb egysége a mondat,mint az anyagnak a molekula. Eddig csak a beszéd elemeivel:atomjaival, vegyi gyökeivel stb. foglalkoztunk,azokat — mint a szintetizáló vegyésznek a molekulát— kell összeválogatnunk mondattá.A hangok szavakat, a szavak mondatokat alkotnak, amondatok kontextust (közleményt) képeznek, aminekelmondását bekezdésekre tagolással, azok eltérő hanghordozásávalstb. tesszük áttekinthetőbbé.A mondatok kiejtését tagolással, szüneteléssel, megkülönböztetésselés kiemeléssel tesszük kifejezőbbé. Ezeketvesszük most sorra.1. Tagolás (szakaszolás, tömbösítés)"A tagolás legkisebb egysége az önállóan értelmezhetőközleményrészlet." Ez ritkán mondat, inkább mondatszakasz,amely a mondanivaló szerint tagolja a szöveget;írásban ez a központozásban tükröződik.Mellérendelő szerkezetben a vessző elválaszt (Például:"Folytassuk, vagy inkább hagyjuk abba?"); az alárendelőbenviszont egybefogottan ejtjük.A tagolás "hangsúlyszakaszolással" is történhet. A magyarbana hangsúlyos szó előre kerül, és mint uszálythúzza maga után a szakasz többi szavát.A tagolás túlérhet a mondaton: amikor a felolvasó jelzi,hol a bekezdéshatár, sőt azt is, hogy a bekezdésekösszetartoznak. A tagolt szövegmondás fontos elemeiaz "egybefogás" és "elkülönítés". A tagolással a mondatértelme is megváltozhat. ("A királynét megölni...").SzünetelésA beszédben a legkifejezőbb a hallgatás. A rövid ideigszünetelő hang fontos kifejező eszköz. Három változatátkülönböztessük meg:a) Pillanatnyi szünet, amit írásban vesszővel jelölünk.A röpke szünet alatt kis levegőt szippanthatunk. Atömbösíts — vagyis több mellékmondat összevonása— összefügg ezzel a légzéstechnikánkkal, amigyakorolható.b) Tagoló szünet: ami a tömbök határát jelzi, hosszabba mondatvégeken, a bekezdések közt stb. (Hiányaaz "áthúzás": amikor szándékosan vonunk összeszövegrészeket.)c)Figyelemfelhívó szünet: hosszabb szünetelés a kiemeltmondatrész előtt. Esetleg azonos mondatré­

szek előtt "előszünetet" tartunk. Néha a szónok elhallgat,ezzel feszültséget kelt, érdeklődést ébreszta hallgatóságban. (A szendergők felriadnak...)A szünetelés ugyanúgy része az előző tagolásnak, minta következő megkülönböztetésnek, kiemelésnek. Azértismertetjük ebben a sorrendben őket: mert a tagolás ésszünet időbeli, míg a következők inkább hangtani jelenségek.Megkülönböztetésa) A mellé- és alárendeltségA mellérendelt (alárendelt) részek közt röpke szünetettartunk, azok mélyebben szólnak, csendesebben ésgyorsabban is. Gyorsabb felfogású hallgatósághozgyorsabban szólhatunk.A mellérendelt tagmondatok közt röpke szünetet tartunk,de ha több tagból áll az összetétel, azt "tömbösítve"mondjuk ki: a tömbhatáron picit hosszabb a szünet,mint a taghatáron.b) A közbeékelésA többnyire gondolatjel- vagy zárójelpár közé közbeékelttagmondatot, a felolvasó "hallhatóan elkülöníti",szünetpárral, a tempó módosításával, a hangmagasságváltoztatásával stb. De az is lényeges, hogy e mellett abefogadó mondat szétválasztott darabjait, azonos hangon,azonos tempóban kell megszólaltatnia, hogyösszetartozásuk felismerhető legyen.c) ElőrejelzésAz, amikor a szöveg folytatására utalunk. A mondatokvégén egyébként leeresztjük a hangunk; minél nagyobbegységet zárunk, annál mélyebbre. Ha ezt nem tesszük,úgy a dallamemelkedés és a szünet folytatást jelez.d) ÖsszevetésKét vagy több dolgot állítunk egymás mellé, hangsúlyozássalutalva a párhuzamukra (hasonlóságukra):"mind a kutya, mind a macska"; vagy az ellentétükre:"gyakran haszontalan, de kedves háziállatok".e) FokozásTörténhet hanggal (növekvő hangerővel vagy emelkedőhangmagassággal, de történhet szavakkal (szinonimákkal)is: "bővelkedne, dúskálna, dőzsölne — ha sok,ha több, ha tömérdek volna".f) IdézésIdézés esetén legyen a szó szerinti idézet más: többnyiremagasabb hangfekvése, nagyobb hangereje, lassúbbtempója a megszokott.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV172KiemelésA mondanivaló lényeges, fontosabb részére való figyelemfelhívást,kiemelésnek mondjuk. A hallgató által ismerttények kombinációjával vagy kiegészítésével jutunkel új ismeretek közléséhez ezért az új, lényegi elemeket,vagyis a mondanivalót legtömörebben kifejezőszavakat ki kell emelnünk. Mivel ez a legfontosabb akutató nyilvános beszédében, a kiemelést kissé tágabbanértelmezve, idesoroljuk — itt-ott megismételveazokat — az ilyen jellegű fontosabb lehetőségeket.Nyomatékot adtunk már eddig a legfontosabb hangsúllyal,és a szünetelés ügyes alkalmazásával is. De kiemeléstörténhet méga) Szórenddelami nem beszédtechnikai, de szövegszerkesztési módszer.A fontosabb mondanivalót kifejező szó, fogaloma mondat elejére kerül. A közlés értelme megváltozhata szórendtől: "Konzultálni fogok ma magával — Mafogok konzultálni magával — Magával fogok ma konzultálni."Az igekötős igék szórendje sajátos. Már Arany Jánosmegállapította, hogy így beszélünk: sokszor megnéztemde ritkán néztem meg; leginkább elszomorítottaviszont ritkán szomorította el; könnyen elvégzi, azonbannehezen végzi el! Az első pozitív állításokban azigekötő az ige előtt áll, míg a második negatív esetekbenpedig mögötte. Az Arany által pozitívnak nevezettesetekben, akkor kerülhet az igekötő hátra, ha az állítmánynálnyomatékosabb a bővítménye, például: Sokszornéztem meg, nem kevésszer. Ez azonban ritkábbés inkább a tagadó és tiltó mondatokban indokolja anyomatékos bővítményt: nem mondta el — ne monddel! (A szórendről ez csak csipetnyi, legfontosabbnaktűnő, érdeklődéskeltő ismeret.)b) Hangsúllyala fontos szavaknak (azok első szótagjának) adunk nyomatékot;de a hasonló szavakból felépített mondatokértelmét — nemcsak a szórenddel, hanem — "hangsúlytáncoltatással"is módosíthatjuk. Kicsit erőltetett (aszórendet megkerülő) példánk erre: "Ottan legalább jóteszünk — Ottan legalább jót eszünk — Ottan legalábbjót eszünk — Ottan legalább jót eszünk. "c) Hangszínnel, hangfekvésselis kell kiemelnünk hiszen fontos megállapításaink egészét(tételmondatainkat) eleitől végig nem hangsúlyozhatjuk,ezért ezeket "mindvégig magasabb hangon

vagy lassabban mondjuk". Hangterjedelmünk négymagassági fokozatot mindenképpen lehetővé tesz.d) Rímmel, betűrímmelritkábban élhet a kutató, de több azonos hanggal kezdődőszó (alliteráció) a szövegben figyelemfelhívó lehet,az azonos hanggal kezdődő fogalmak felsorolásapedig emlékezet könnyítő, ezért az oktatásban divatbajött. Humoros és figyelemfelkeltő lehet egy-egy összehangzórím, szójáték is a szövegben, leginkább bekezdésekvégén.e) Ritmussaltudatosan ritkán emelünk ki szövegrészeket a prózában,de mint ahogy a szívdobogás se csak érzelmi jelenség,de biológiai is, beszédünk is tartalmaz ritmikuselemeket: bármi, ami szabályosan ismétlődik és az errevárakozással az érdeklődést felkelti, ritmusnak mondható.f) Gondolatritmussalvagyis a szavak, gondolatok "értelmi összehangzásával"viszont éljünk, ha lehet. A példázatok, metaforáknemcsak a megértést könnyítik meg, hanem a fontosmondanivaló emlékezetbe rögzítését is.Ezzel pedig már a szövegezéshez jutottunk, ami amondanivaló (az áru) jó csomagolása, aminek a hallgatóhoz(a vevőhöz) beszéddel való átadása (eladása)volt eddigi témánk.BeszédszerkesztésA tudományos kommunikáció történhet írásban, amitolvasnak, vagy beszéd formájában, amit hallgatnak. Ekettőnek eltérő szövegezési igényei miatt kell errőlmegemlékeznünk. A kutatói beszéd mint műfaj is egységetképez, ezért szerkezetéről is ejtenünk kell néhányszót. Ez a mini-retorika azonban más, mint a szónokláshagyományos művészete: tudatosan szerényebb, hatásoskíván lenni, de nem hatásvadász.1. TartalmilagA közleménynek olyan "igazságot" (tényt, valóságotvagy akár csak feltevést), tartalmazó mondanivalót kellhordozni, ami "hír" is, vagyis a hallgatóknak új. Minélváratlanabb ez, annál nagyobb a hírértéke, ami azonbannem függ össze a igazságértékével. Míg a újság ahírértékre, a tudományos közlés az igazságértékre helyezia súlyt.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV173A redundáns közlésnek nincs hírértéke, új információtnem tartalmaz. Persze minden szöveg kell, hogy tartalmazzonbizonyos “hígító” részeket, különben nehezenérthető a túl magvas információ. Az új ismeretet iscsak a korábban ismert fogalmak segítségével magyarázhatjukmeg. Ezek szükséges mennyisége még nemredundancia, túltengésük viszont az, ami a kutatói beszéderedményességét, sikerét lerontja. A hasonlatok,idézetek, anekdoták sőt a jó szemléltetés is "felszívhatóvá"hígítják a tömény mondanivalót, anélkül, hogyazt bárki redundáns szócséplésnek érezhetné. Az emberekinkább beszélni szeretnek, nem odafigyelve hallgatni,ezért erre meg kell nyerni őket: beszédünk áttekinthetőszerkezetével és megnyerő szövegezésével.2. SzerkezetilegMindenekelőtt a kutatói beszéd részeinek helyes arányaitkell betartanunk. A bevezetés, tárgyalás és befejezésaránya a témától, hallgatóságtól és alkalomtólfügghet. Tanórán a tárgyalás részletes, a befejezőösszefoglalás alapos, esetleg pontokba foglalt legyen.A tudományos elő adáson már a bevezető részekhosszabbak, a tárgyalásban több a vitaelem és a befejezésemlékezetes, a lényeget megismétlő.Az indító szakaszban a megszólítást jól fontoljuk meg,ne legyen túl hosszú, de ne hagyjunk ki senkit. Haszükséges, magunk is mutatkozzunk be minél egyszerűbben.Ezután adjuk meg előadásunk címét, célját, tágabbtárgykörbe illesztését. Az első percben élénk a figyelem,ilyenkor kell megnyerni a hallgatóságot: udvariassággal,tisztelettel, kedvességgel, esetleg enyhe humorral,úgy, hogy minden feszültséget feloldjunk magunkbanés a hallgatóságban is.A bevezetés tételesen sorolja fel, miről lesz szó. Megadhatjuka vázlatot szóban vagy vetítve, kiírva. Nekünklegyen viszont egy részletesebb vázlat a kezünkben,hacsak nem felolvasásról van szó. Tudományos előadásbana bevezetés még tartalmazza a probléma felvetését,a kutatás módszerét, helyét, időpontját stb. is.A tárgyalás pontról pontra haladva feltárja a problémákat,megoldásuk hipotézisét, a kapott eredményeket.Az általánosan ismerttől haladjunk a kevéssé ismert,vagy a még nem ismert felé. A tények mellett felvethetjüka lehetséges ellenvetéseket is, azokat mindjártmegcáfolva. Ne állítsunk semmit megdönthetetlen fölényesbiztonsággal, inkább arra utaljunk, merre fejlődhettovább a tárgyalt ismeretanyag bővítése. Ha lehet,tegyük a vitát interaktívvá: a kifejtés közben fo­

gadjuk, sőt kérdezzük a kérdéseket, és válaszoljunkazonnal. A doktori védés ennél legyen visszafogottabb,beszámolásszerű, szerény, de színes. Pontosan tartsukbe a tervezett időt, amit nagyobb előadáson az említettidőarányok figyelésével érünk el, de tanórán se hagyjuk,hogy az összefoglalás előtt "kicsengessenek".A befejezés legyen tömör összefoglalás. De világért seismételgessük a már elmondottakat. Legjobb csak akövetkeztetések felsorolása. Előfordul, hogy köszönetnyilvánításokrais sort kell kerítenünk, de ne nyújtsukel beszédünket addig, míg a hallgatóság elfelejti a márelhangzott csattanós zárómondatokat. Cicero tudta ezt:minden beszéde végén ugyanazt ismételte meg nyomatékosan"Ceterum censeo..." (Egyébként úgy vélem...)Más a helyzet, ha a beszédünk után vita következik:kérdésekkel, hozzászólásokkal (ilyenkor az ünnepélyesbefejezés a vita utánra maradhat, viszont alatta jegyzeteljünkszorgalmasan) Megintcsak más, ha további előadókkövetkeznek és vitára később, vagy csak a folyosónkerül sor.3. SzövegezésébenA beszéd kötött formái közel állnak az írott szövegéhez.Míg azonban írás esetében a terjedelem a mondanivalómennyiségével nőhet (csak a felesleges szószaporítástkerüljük el), a szóbeli előadás esetében a mondanivalótbe kell szorítani a rendelkezésre álló időkeretbe.Ez tömörítést igényel, úgy azonban, hogy amondanivaló hallásra is követhető, érthető legyen.Írásban a definíciók és ismertető leírások legyenekmindenre kiterjedők, mintha az olvasó most találkoznaa tárggyal először, a beszédben feltételezhetjük a hallgatóságunktólelvárható ismeretanyagot.A beszéd legyen tehát lényegre törő, érthetően tömör,de ugyanakkor színezett is, ezáltal hangulat- és figyelemkeltő,persze mindig a témához illő mértékben ésmódon. Mindez más a felolvasás és a szabad előadásesetében. Az utóbbi esetben az írott vázlat (ami kis cédulánkézben tartva nem zavarja a szabad előadást)nélkülözhetetlen, úgy, hogy az egyes részek időhatáraitis megtervezzük. Kezdőknek, vagy nagyon fontos rövidfelszólalások esetében mindenkinek ajánlatos aszöveget előre leírni, akkor is, ha nem olvassa fel, deemlékezetből mondja el, különben elkerülhetetlen a kihagyás,vagy a — még rosszabb — mellékvágányrakószáló, figyelmet félreirányító bőbeszédűség. Akihúsz szóval mondja el, amit tízzel lehetne, az a hallgatószemében fele olyan okosnak tűnik.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV174A tömörség feltétele a gazdag szókincs. Váltakozvahasználjunk szinonimákat — kivételt csak kulcsfogalmaikképeznek, ezeket mindég azonosan használjuk:"ebszerető lévén kutyasétáltatással tölté idejét " de "azebzárlati rendelet az ebek pórázon vezetését írja elő".Az ellentétpárok együttes alkalmazása: a kicsi ésnagy, a korai és kései markánsabbá teheti a mondanivalót.Idegen szakkifejezéseket csak a feltétlenül szükségesmértékig használjunk, gondosan megválasztva éshelyesen kiejtve azokat, mert az ilyetén hibák a félműveltséglátszatát keltik, és annak nevetséges volta leromboljakomoly mondanivalónk hatását.4. VizualizálássalVagyis a mondottak mutatásával, a beszéd auditív, rádióhozhasonló effektusát, az audio-vizuális szintreemeljük. A tábla és kréta helyére ma a vetítés lépett.Az írásvetítőn még előadás közben is kiegészíthetjük aszöveget, rajzot. Nagyobb teremben a dia ennél jobbképet adhat. A videó összefüggő szövegeket és képeketmutatva képernyőn, inkább az előadó szerepét veszi át.A számítógépről való vetítés is terjed — olyan gyors atechnikai fejlődés, hogy nem is érdemes megjegyeznigyorsan avuló részleteit, csak a maradandó elveket:A vetített szöveg legyen tömör, elég nagy betűkkel írt,annyi, amennyi kényelmesen elolvasható a rendelkezésreálló vetítési idő alatt.Ne mondjuk el más szavakkal azt, amit szövegként vetítünk(ugyanazokkal mondhatjuk, de ne a falról olvassuk)!Ha más vetít, úgy kapja meg a szöveget a vetítendőkbejegyzésével, vagy — ha szabadon beszélünk — irányítsuksegítőnket félreérthetetlen, de nem hangos jelekkel.Két vászonra váltakozva ne vetítsünk csak akkor, ha azegyüttes bemutatásnak értelme van, esetleg az egyikena vázlatunkat mutathatjuk folyamatosan, míg a másikonaz éppen szóban forgó mondanivaló illusztrációját.Naturális ábrázolásokat és grafikonokat csak a feltétlenülszükséges számban vetítsünk úgy, hogy beszélünkróluk, megmagyarázzuk és elég ideig mutatjuk azokat.Ne villantsuk fel és kapkodjuk le a vetíteni valót —mutatva: mennyi van még a tarsolyban — de egy szépvagy sokat mondó képet fent hagyhatunk, azon megpihenveellegelget a hallgató szeme, míg ránk jobban figyel.

Végül, ahogy az elhangzottak meghallása a terem jóakusztikáját kívánja, úgy a mutatottak jó láthatóságafügg az ülésrendtől, a fényviszonyoktól, a helyiség berendezésétől.Ezeket lehetőleg fellépésünk előtt ismerjükmeg, és módosítsuk, ha szükséges. A hangerő is ahelyiség méreteitől, akusztikájától, a hallgatóság távolságátólfügg, és nagy mértékben módosítható hangerősítéssel.A szónok természetesen mikrofonon át is lehethalkabb vagy hangosabb, nem a hangszóró adja a muzsikát.Szónoki fellépésA nyilvánosan beszélőt nemcsak hallják, de látják is. Alátvány erősítse és ne rontsa le a hallottakat. A beszédmellett a kommunikáció eszköze a megjelenés, a testtartás,a gesztusok, a mimika és persze a hanghordozásis, amik a beszéd (a verbális közlemény) tartalmátkiegészítik. A non verbális kommunikációról van szó,aminek ugyancsak van mondanivalója: színezhet, nyomatékotadhat, figyelmet kelthet.Ahogy a kutató beszédszerkesztése nyelvileg-tartalmilageltér a politikai vagy vallási szónok retorikájától,ugyanúgy fellépése, "testnyelve" is halkabb mint azoké,visszafogottabb mint a színészé. A kommunikálófelek egymáshoz való viszonyulását, a főként, érzelmeketkifejező, tudattalan metakommunikációval fejezikki. Ha azonban tudatosan alkalmazzuk a gesztust, amimikát és más non verbális kifejezésformát, az márvalóságos kommunikáció, ami a verbális közleménytkiegészíti, alátámasztja. Ha e kettő összhangban vankongruenciáról (megfelelőségről) beszélünk. Az inkongruensszónoklás (amikor a tekintet meghazudtoljaa szájat) nem éri el célját.A kongruencia megjelenésünk és magatartásunk összhangjátis jelenti. A hatásos megjelenés is szónoki fogás:tudni kell kiknek, miről és hol beszélünk — e szerintöltözködünk, viselkedünk. A viselet, a hajviselet, aviselkedés mind a teststilizáció elemei, ami más leheteste és délelőtt, más a diák és a nagyapa tanár esetében.A szónok álljon, lazán, nagyon kis terpesszel, kitárhatókarokkal. Vagy járkáljon (de ne forduljon el a hallgatóktól),ne támaszkodjon. Ha leül, ne legyen asztalelőtte. (A tanár persze szűkebb beszélgető körben ülhetasztal mögött is, ha a hallgató is asztal mellett ül, úgyez a természetes — a hallgató viszont nem járkálhatsoha.)TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV175A gesztikuláció igen fontos: ezért volt valamikor aszószéken pulpitus, hogy arra helyezve olvasni lehessena szöveget, két karral, kézzel is gesztikulálva felolvasásesetén is. Csípő alatt ne gesztikuláljunk, de amennyezet fele se kell mutogatni. (Kezek a vállmagasságbanhatásosak, de csak ha ezzel kifejezünk valamit:ne handabandázzunk!) Illusztrátorként szól a gesztus,ha mutat valamit: ekkora, ilyen széles stb.A gesztus (taglejtés) a felkar, alkar, kezek és újjakösszehangolt mozgása. A kézfej legyen látható, a könyöktávol a testtől. Felolvasáskor se temetkezzünk apapírba, jobb ha csak fél kézzel tartjuk, a vázlat pedig(elég nagy betűkkel írva) elfér a tenyerünkbe is. Így tekintetváltásalakulhat ki a hallgatókkal: visszajelzéseketérzékelhetünk; "feltekintéssel" nyomatékot adunk amondanivalónak. A szemek a visszajelzés legfőbb eszközei:a hallgató szeme jelzi, hogy az elalvás küszöbérőlbámul, vagy érdeklődéssel, rokonszenvvel, kétkedőenvagy helyeslően néz reánk. Mi se beszéljünk —ha tehetjük — szemüveggel, a sötét szemüveg pedigszónoknak tilos. És reagáljunk is a szemekből leolvashatójelzésekre. Mondatértékű gesztusokkal fejezhetjükki: "nem hallom" — " most figyelmet kérek" —"egy pisszenést se halljak"— "köszönöm, hogy figyelmesenhallgatnak!"TerminológiakutatásA diszciplináris kutatást szolgáló integrált tárgymutató,szakszótár és összehasonlító fogalomtár szerkesztésétaz MTA Marketing Terminológiai Munkabizottság példájánmutatjuk beAz oktatás és annak továbbfejlesztése a diszciplináriskutatás keretében egyaránt egyértelmű és nyelvileg helyesterminológiát kíván. A marketingben — és mindenúj tudományágban — ennek gyakran hiánya észlelhető,aminek magyarázata az, hogy művelői nagyrésztidegen nyelvekből, egymástól függetlenül vesznekát fogalmakat, ismereteket, és az így "mixelt"szaknyelvünk mind az egyértelműség, mind anyanyelvünkvédelme szempontjából bírálatra, javításra szorul.Ez a feladat csak az oktatók-kutatók összefogásával,közös kutató munkával oldható meg — egyrészt mertmunkaigényes, másrészt mert csak így van esély elfogadtatására.”Ebben a szellemben nem tananyagként , hanem inkábba más szakterületeket művelő doktori iskolák számára

módszertani példaként ismertetjük terminológiai kutatásunkat,amibe a PhD hallgatók is bevonhatók és azigen tanulságos lehet számukra.Terminológiai kutatásunk a következő dokumentumoklétrehozására irányult:1/ Az integrált tárgymutató tartalmazza az egyestárgyszavak előfordulásának oldalszámát (és egybengyakoriságát) a feldolgozott forrásmunkákban; különjelölve, hogy azok definíciója hol található, illetve —ha van — annak glosszáriumi oldalszámát is.2/ A tárgyszavanként megadott szakszótár (lexikairész) tartalmazza a magyar és/vagy angol tárgyszót,annak német és francia megfelelőjét; a fontosabb szinonimákat,homonimákat. Ezzel elősegíti az oktatásban,az egységes szóhasználatot és a magyar terminológiábólhiányzó műszavak kialakítását.3/ A "szinoptikus glosszárium " egymás mellé állítvamegvitathatóvá teszi a tárgyszavakhoz kapcsolódószakmai fogalmak forrásonként eltérő definícióját (eredetinyelven és magyarra fordítva azt), lehetővé téve azoktatásnak leginkább megfelelők ajánlását, illetve ezekkiválasztott elemeiből egy megfelelő definíció kompilálását.A kutatásban részvevőket ez a munka jól segíti sajáttudományos tevékenységükben, publikációik elkészítésében.A terminológiai kutatás a szakterület csoportos(team) munkája, amiben egy tanszéknek (vagy többegyetem azonos tanszékeinek) oktatói és doktorandusai,vagy egy szakmai bizottság vagy szervezet tagjaivehetnek.Számítógépes témakeresésA témakeresés számítógéppel a George Boole angolmatematikus (1815-1864) által kidolgozott egyszerűlogikai műveleteken: az ÉS, VAGY, NEM illetve a DENEM választásán alapul. A leglényegesebb elem ebbőlaz az eset, amikor az együtt előforduló fogalmakat (AÉS B) keressük.A keresőprogramok általában egy ablakot mutatnak, ésabba a fenti logikai operátorokkal viszünk olyan kombinációkat,ami a megfelelő műveket ki fogja keresni.AND használata: szó1 AND szó2 AND szó3: találatkéntazokat a helyeket kapjuk, ahol a szó1 és a többiegyütt előfordul.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV176OR használata: szó1 OR szó2 OR szó3 stb.: találatkéntazokat a helyeket kaptuk, ahol a szó1 és a többineklegalább egyike előfordul.NOT használata: szó1 NOT szó2: találatként azokat ahelyeket kapjuk, ahol csak a szó1 fordul elő (pl. “almaNOT fa” az alma szerepel de az almafa nem).A HEURÉKA magyar operátorokat is elfogad (ÉS,VAGY, NEM). Majoros a következő példákat adja aHEURÉKA-val való keresésre: cukorrépa ÉS Magyarország;cukorrépa ÉS Magyarország ÉS cukorgyártás;cukorrépa ÉS Magyarország VAGY cukorgyártás ÉSMagyarország; Magyarország ÉS (cukorrépa VAGYcukorgyártás). Ez bizonyos támpontot ad a kombinációkkialakítására. A számítógépes információkeresésnekkét nagy buktatója van: 1/ Ha túl sok a találat, akkorigen nehéz kiválogatni; 2/ gyakran viszont túl kevés atalálat.Az adatbázisokhoz tartozó tezauruszok segítségévelbonyolultabb módon is kereshetünk. A tezaurusz atárgyszók (deszkriptorok) betűrendes és fogalmi összefüggéseketis mutató rendszere.Ezért fontos, hogy ismerjük a témánkhoz kapcsolódótárgyszavakat és azok szinonimáit, mert így könnyenmegtalálhatjuk azokat a tezauruszban. A tezauruszhasználata hozzásegít a gyors és releváns információszerzéshez.Mielőtt bármely adatbázisban keresni kezdünk,ismerjük meg a kapcsolódó keresési módszereket.A tájékozódásban támaszkodjunk az irodalomkutatásbanjártas szakemberekre, könyvtáro-sokra.Mit kereshetünk?A forrásmunka szerzőjét, címét, hozzáférhetőségét,vagy valamely keresett mondanivalóját (megállapítását),adatát, vagy olyan szöveges tartalmi ismertetését,amiből kikereshetjük a számunkra esetleg érdekes részeket.A legértékesebb az, ha a dokumentum teljesszövegéhez is hozzájuthatunk a számítógép segítségével.Hogy mit kereshetünk az tehát ugyanaz, ha azt akár ahagyományos könyvtári irodalomkutatással, akár számítógéppelvégezzük, csak a technika más és a merítésszámítógéppel sokkal szélesebb. Kritikus viszont a regisztrátumméretének kérdése — ami a kézi lyukkártyánaz információ-hordozó szöveg terjedelme volt —vagyis megkapjuk-e az információt vagy csak iránymutatásta dokumentum beszerzéséhez. A kutató számáraa szimpla bibliográfia korlátozott hasznú, mertsokat ígérő, nehezen hozzáférhető forrásokkal kecseg­

tet, és végül kevés “találattal” járó felesleges keresőmunkáhozvezethet. Ezt megelőzendő is támaszkodjunka könyvtári szakemberek segítségére.A szakmai bibliográfia persze többet is adhat: az IndexMedicus számítógépes változata, a MEDLINE a szerzőkáltal készített összefoglalókat is tartalmazza. Közliaz első szerző munkahelyét is, ha cikke fontos folyóiratbanjelent meg. Az orvostudomány kétezer ilyenPriority Journal-t ismer. A MEDLINE változatai Magyarországonaz EBSCO MEDLINE és azOVID/MEDLINE. Különböző keresési stratégiák hajthatókvégre ezeken, elegáns képernyő-grafikák felhasználásávalrendkívül felhasználóbarát-módon, ésigen nagy adatbázisokat hasznosítanak.Más hasonló adatbázisok az AGRICOLA, ami az agrártudományokkalkapcsolatos, az EXCERPTA MEDI­CA, amely az állatorvos tudományt is referálja az orvostudománykeretében.A bibliográfiai adatbázisok alapján a publikációkatmég meg kell szereznünk. A külföldi folyóiratok hazaimegtalálásában a Nemzeti Periodika Adatbázis nyújtsegítséget, amelyből megtudhatjuk a kívánt folyóiratbibliográfiai adatait, valamint azt, hogy a keresett évfolyammegtalálható-e valamely hazai könyvtárban. Akönyvek vonatkozásában az Országos SzéchényiKönyvtár Külföldi Könyvek Katalógusa, illetve azegyes könyvtárak interneten lekérdezhető katalógusaad tájékoztatást. Gyakran csak könyvtárközi kölcsönzésútján juthatunk aztán a dokumentumokhoz.Hol kereshetünk?Erre a kérdésre kaphatjuk a legtöbb tanácsot, mert a kínálatigen nagy. A kutató szempontjából azonban ahozzáférés módja elenyésző jelentőségű az információértékéhez képest. Gondoljuk végig azonban mégis ennekhárom lehetséges “útelágazását”:1.kereshetünk a/ könyvtár (vagy más szakember) segítségévelvagy b/ saját magunk;2.kereshetünk a/ meghatározott ”zárt” adatbázisbanvagy b/ valamely sokfelé “nyitható” hálózatban;3.kereshetünk a/ CD-ROM lemezen, ami befejezett“kiadvány” vagy b/ az adatbázisban vagy hálózatonközvetlen vonalon (on line searching), ami gyorsabb,frissebb információszerzés.ad 1. A doktorálóknak az egyetemi könyvtárak igénybevételétajánljuk, míg egy szűkebb területen nem szereznekgyakorlatot az önálló kutatáshoz.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV177ad 2. Adatbázisokban való kereséshez célszerű akönyvtárak igénybe vétele, az interneten való eligazodástazonban sajátítsuk el, eleinte segítséggel.ad 3. Ha könnyen hozzáférünk hasznosítsuk a CD-ROM forrást, beszerezni ilyet a doktori munkához drága,míg az on line kutatás (ha ingyenes, vagy kedvezményes)inkább ajánlható.AdatbázisokAz adatbázisokat u.n. rekordok gyűjteményének is tekinthetjük.Minden rekord egy cikket, könyvet stb.reprezentál. A rekord különböző adatokat tartalmaz,ezek a “mezők” (például a cím, a szerző, a megjelenéséve, helye, nyelve stb.) A kutatónak az olyan adatbázisoka legértékesebbek, amelyek a bibliográfiai adatokmellett tartalmi ismertetést is adnak, esetleg a dokumentumfőbb megállapításait is. Kereshetünk a rekordokbanelőforduló szavakat, számokat, neveket. A “találati”— vagyis a keresésünknek megfelelő — rekordokatmegjeleníthetjük a képernyőn, elolvashatjuk, kinyomtathatjuk,elmenthetjük azokat.A számítógépes adatbázisok jellegzetes fajtái az előbbidézet mű alapján:− bibliográfiai adatbázisok (referáló lapok, bibliográfiákadatai),− katalógusok (cédulakatalógusok, névsorok),− faktografikus adatok (mérési eredmények, statisztikák),− teljes szövegű adatbázisok (enciklopédiák, szótárak,kézikönyvek szövege).Az online adatbázisokat távoli számítógépeken érhetjükel. Használatukért általában fizetni kell. Ezért vegyünkigénybe segítséget, hogy a távközlési hálózatotés a központi számítógépek gépidejét ne vegyük sokáigigénybe.A felhasználó telefonvonalon kapcsolódik a szolgáltatóhozés keresgél az ott található adatbázisokban. Körülbelül4–5000 online adatbázis és félezer szolgáltatóközpontműködik és sokuk az interneten elérhető.A szolgáltató a megadott témában megjelent publikációkadatait az adatbázis minden bővítésénél (például havonta)a megrendelőnek nyomtatva elküldi.On-line adatbázisokon való keresésre a Questel Orbitrendszert ajánljuk, aminek jelentős CD-ROM könyvtárais van. Megfizetteti az adatbázisban való tartózko­

dás díját, a lehívott rekordoknak a díját és a kommunikációsköltséget, ami a földrajzi távolságoktól függ.Elsősorban céginformációt és piackutatást ad. A marketingbenennek különösen nagy jelentősége lehet.A CD-ROM adatbázisok a megvásárlásuk után (vagymiután előfizettünk rájuk) korlátlanul használhatók. Akereséskor tehát nem kell figyelnünk a keresésre fordítottidőt. Sok CD-ROM egyszerűen kezelhető, míg azonline keresésekhez gyakran előzetes ismeretek is kellenek.A CD-ROM-on sok olyan adatbázis kapható,amely más formában nem is található meg.A CD-ROM lehetőséget ad óriási, általában könyvtárakkeretében működő adattárak áttekintésére. Ilyen pl.az MTA könyvtára, amely visszamenőleg is hozzáférhetővéteszi az amerikai Ph.D. tézisek rövid ismertetőinektanulmányozását. De sokkal hasznosabb az, hogyha a kutató — a disszertációt készítő — saját magaszámára, a személyi számítógépébe (PC) gyűjti összeaz irodalmi forrás anyagot. Ezt angolul “downloading”-naknevezik.A könyvtárakban többféle CD-ROM érhető el: külföldiszakirodalom, közgazdasági vonatkozásban az ECON­LIT, a műszaki vonatkozásokban a CIKK, a magyarjogszabályok pedig a Complex Jogtárban találhatókmeg. A magyar szabványok bibliográfiai adatai ugyanígymegtalálhatók. Az Európai Unió kutatási programjaipedig CORDIS néven találhatók meg.Számítógépes hálózatokAz internet a világ legnagyobb összefüggő számítógép-hálózata,amely átjárást biztosít még több egyébhálózat felé is. Mondhatnánk ez a hálózatok hálózata,amely nem szervezetként működik. Bárki bármilyeninformációs forrást elhelyezhet rajta . Az internet legfőbbhasználói — a kezdetektől egészen máig — azegyetemek és más szervezetek kutatói.Eltekintve attól, hogy megfelelő telefonvonallal és modemmelkell rendelkezni, a munkához szoftver is szükséges.Különböző típusú programok vannak, mint aNetscape és a Mikrosoft Explorer. A Netscape programonkeresztül lehet kereső programot választani. AzAlta Vista volt, amit magunk is használtunk. Majorosemlíti még a következőket: Yahoo!; Lycos; Excite; Infoseek.Ezek mind angol nyelvű keresőprogramok és amagyar nyelv ékezetes betűivel nehezen működnek. AHEURÉKA keresőprogram viszont magyar menüvel,magyar anyagokban keres. Ez betölthető a következőmódon: http://heuréka.net.hu.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV178Az interneten elérhető a legfrissebb ECONLIT-adatbázis,amiért azonban fizetni kell, viszont könyvtárakbanmegtalálható a CD-ROM változat, ami ingyenes. Vanegy úgynevezett világháló: WWW – (World WideWeb), amin nemcsak a szakirodalom, de lexikonok isolvashatók.A magyar könyvtárak katalógusai igen nagy számbanlekérdezhetők az interneten keresztül. Ha nem ismerjükegy adott könyvtár honlapjának elérhetőségét, akkorcélszerű az Országos Széchényi Könyvtár(http://www.oszk.hu) vagy a Neumann János DigitálisKönyvtár:(http://www.neumann.hu) honlapjára belépni, ahol jóltudunk tájékozódni a könyvtári katalógusok címeiről.Az internetes keresés nem pótolja a tényleges könyvtáriirodalomkutatási munkát. Vannak más számítógépesirodalmi források, amelyeket általában csak előfizetőkhasználhatnak. Értékesebbek az olyanok, ahol a címekmögött megtalálható a hivatkozott forrásanyag teljesvagy kivonatos szövege is. Ezek az adatbázisok rendkívülspecializálódtak, a természettudomány mindenágában vanak ilyenek, és ezeket külön meg kell keresnünk.Különös értékű a Questel.olbit, nagy egyesültadatbázis, ami tudományos adatokat is ad, és mindendokumentumáról kivonat is készül, össze lehet válogatniaz érdekeseket. Ezen keresztül egy sor továbbiadatbázis is elérhető.Az elekronikus adatforrásokból kapott anyagoknak nagyonpontosan meg kell adni a irodalmi (bibliográfiai)adatait, akkor is, ha azok nem cikkeknek, könyvekneka kivonatai. Különös veszély az, hogy a cikkeknekszövegeit változtatás nélkül felhasználják, ami etikailagsem megengedett, másrészt hosszadalmassá teszi aszövegünket. Az interneten közölteknek ezenkívülsemmi garanciája sincs a megbízhatóságra nézve, mígegy megbízható folyóirat esetében ez fennáll.Távoli számítógépekre bejelentkezhetünk, két célból− könyvtári katalógusok elérése végett (telnet),− állományok (fájlok) áthozatala céljából (ftp).A már említett World Wide Web (WWW) lehetővé teszi,hogy különböző rendszerekben nagyjából azonosmódon, egyszerű (laikusok számára is érthető) “űrlapok”kitöltésével keressünk egy-egy adatállományban.Egész szövegállományokat megszerezhetünk többnyireaz u.n. fájl-transzfer (ftp) segítségével. Vannak ingyenes(freeware) vagy térítési díj ellenében használható

(shareware) programok. A tudományos kutatás számáratanulmányok, egész könyvek szövegéhez is hozzájuthatunk.Ezeket is a WWW-n találhatjuk meg a legkönnyebben,mert itt vannak az információk kereséséreszolgáló eszközök, másrészt meg is nézhetjük a szöveget.A WWW-n végzett keresések azonban meg sem közelítikaz online elérhető vagy CD-ROM-on kereshetőadatbázisokban végzett kutatás pontosságát, gyorsaságát.Másrészt viszont a WWW-n általában sokkal nagyobbadatbázisokban lehet keresgélni.A forrásgyűjteményekhez való gyors és egyszerű hozzáférésjó példája a subject launchpad elnevezésű szolgáltatás.Ezen huszonnyolc különböző szakterület forrásgyűjteményetalálható meg, így a kémiáé, számítástechnikáé,a mérnöki tudományoké, a botanikáé, azélettudományoké, a matematikáé és a fizikáé. Valószinű,hogy a legjobb gyűjteményekből választottak a PI­NAKES összeállítói, ami a hálózaton elérhető:http://www.hw.ac.uk/libWWW/irn/pinakes/pinakes.html.A közismert elektronikus levelezésben (E-mail) a címzettnemcsak egy-egy meghatározott személy lehet, hanemszámítógépeknek is küldhetünk leveleket. Az üzenetünketszámítógépünk minden, listánkra feliratkozottszámítógépnek megküldi. Ilyen módon elektronikus vitafórumok,levelező csoportok résztvevőivé válhatunk.Az elektronikus vitafórumokon a konferenciákhoz hasonlómódon cserélhetünk információt.Az elektronikus vitafórum lehet informális, amikoregy-egy kisebb csoport tagjai üzeneteiket az összestöbbi résztvevőnek címezik. Lehet a kommunikációformálisabb is, amikor egy nagyobb csoport vitáját egymoderátor vagy szerkesztő irányítja.A fórumok célkitűzése és színvonala nagyon különböző.Az elektronikus vitafórumok (és főként azok archívumai)ugyanakkor sok területen az egyetlen elérhetőinformációforrást jelentik.Doktorálók számára az ilyen interaktív kommunikációsrendszerbe való kapcsolódást korainak tartjuk, mertsok időt rabolhat el, az információkra nehéz hivatkozniés azok értelmezése is bizonytalan. Szűkebb témakörbeelmélyedt kutatók viszont eredményesen hasznosíthatják,és rajtuk keresztül a fiatalabbak is meríthetnekebből a forrásból.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV179Az Amerikában először a fizika egyes területein és matematikábólinditott elektronikus archívumok előnyomatokat(preprint) gyüjtenek és tesznek hozzáférhetővé.A rendszerre kötelező hivatkozni. Karbantartását ésfejleszését főállású munkatársak végzik. Számos szolgáltatástnyújt: keresni lehet benne, E-mailben értesítéstkérhetünk kérésünkről, automatikus TEX-fordítóvalis rendelkezik stb.Mivel a rendszer nagy érdeklődésre tart számot, használataa hálózatot rendkívül megterhelné, ezért 16 országbanregionális tükörmásolatát hozták létre, példáulIndiában, Európában Triesztben, Oroszországban stb.A jövő publikációs formája ez az adatbázis. A közlésköltségei csökkenni fognak, mivel a szerzők előszöride fogják elküldeni kézirataikat, utána pedig a folyóiratnakcsak a kézirat azonosítóját küldik el. A folyóiratnála cikket lektorálják, majd egy szám az elfogadottcikkek azonosítójából áll össze.A doktorálók figyeljenek arra, hogy témakörük számáratudnak-e ilyen forrásból információkat szerezni.Publikációs célra viszont óvatosan használják, mert azérvényes követelmények közé (idézettség, impakt-faktor,amikkel a következő szakaszban foglalkozunk) azilyen közlemény még nehezen illeszthető, viszont e térenis gyors változásra számíthatunk.A számítógépes forráskutatásnak csak felhasználói igényeitartoznak tárgykörünkbe, nem a technikája. Erendkívül gyorsan fejlődő szakterületről ezért csak ízelítőtkívántunk adni, a doktorálóknak az Informatikatárgyban tanultakat és az ilyenirányú munkában jártasszakemberek segítségének igénybevételét ajánlva.A tudományos írásmű elkészítésének körülményeiA doktorálók munkája többrétű és más, mint más tudományostevékenységet végzőké, mert nemcsak kutatnakés írásművet alkotnak, hanem tanulnak sőt tanítanakis. Munkájuk körülményeit a humán (emberi)környezet és az infrastrukturális lehetőségek szabjákmeg. Az íráshoz szükséges infrastruktúra (szakirodalom,szövegszerkesztő stb.) a doktorálóknak ritka kivétellelrendelkezésére áll, a munkájukat közvetlenülérintő humán kapcsolatok azonban tudatos szervezést(alkalmazkodást) igényelnek.A disszertáció készítést érintő humán kapcsolatok jellemzésétmás tudományos tevékenységekhez való ha­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV180sonlítással adjuk meg, ezek a lektorált közlemények ésa kutatást lehetővé tevő pályázatok.A doktoráló legfontosabb humán kapcsolata a konzultálótanár (témavezető, tudományos vezető, aspiránsvezető,supervisor) aki az írásmű tekintetében egyszerretanácsadó és bíráló, a folyóirat lektorokhoz (referee,peer reviewer) hasonló, de kevésbé “szűrő” (kiválogató)és még inkább “kovácsoló” (javítgató) mintazok. Utóbbiakhoz hasonló az értekezést bíráló (opponens)aki többnyire egészében méltat és részleteibenkifogásol, osztályzattal értékel, ami lehet visszautasítóis. A pályázatokat bírálók — akiket angolban a folyóiratlektorokkal megegyező elnevezésekkel jelölnek(de a foci játékvezető ugyancsak referee) — már csakértékelnek, rangsorolnak “szűrő” (kiválogató) jelleggel.A doktorálónak mind a néggyel dolga akadhat, deközülük a konzulense nemcsak azért a legfontosabb,mert segít, hanem mert bizonyos fokig választható(felkérhető), míg a másik három nem.Milyen a jó konzulens? A segítőkészségen és morálisemelkedettségen kívül nemcsak jó szakember, hanemaz alkotástechnikában is jártas. A szigor és kemény kritikaa konzulens erénye, míg az opponens esetében ezmár kevésbé kívánatos: eső után köpenyeg. A tudományosirodalom egyik nagy kutatója, így fogalmaztameg “a bírálat bizonytalansági elvét”: Minél több vanbelőle annál kevésbé szeretjük — de minél kevesebbvan belőle, annál jobban hiányzik.Hogy milyen követelményeket vegyenek figyelembe atudományos közlemények bírálói, azt így fogalmazhatjukmeg: legyen a publikáció alapos, helyes módszerrelmegbízható információkhoz jutó; legyen logikus azérvelésben és következtetésben; legyen eredeti, új ismeretetközlő; tartalmazzon jelentős és szükséges (felhasználható)eredményt.Az értekezés iránt is hasonló a követelmény, de az elsősorbankészítőjének képességeit, tudományos felkészültségétigazoló “vizsgadolgozat”. Így a problémamegoldótartalmának jelentősége terén kisebb; a megfogalmazáspontossága, tömörsége, hivatkozásai, következtetéseiés módszertani felkészültsége tekintetébennagyobb követelményeket támaszthatnak iránta.Ha a doktoráló pénzügyi támogatásra pályázik, úgy pályázataa kisebb 2-4 éves kutatási témákéhoz lehet hasonló(befejeztető témát választva). Az is előnyös, haegy folyamatban lévő kutatás egyik résztémáját választja.A kutatástámogató alapok ugyanis referenciánaktekintik a pályázó korábbi eredményeit, ezt azonbanegy kezdő kutató esetében nem tehetik.Mindez a “nyílt bírálat” hátránya, míg a “vak bírálat”esetén nem tudják kit bírálnak — bár szűkebb témakörbenkönnyen felismerhetők a szerzők — és a lektorszemélyét sem árulják el a folyóirat szerkesztőségek.Ezt a titkolózást azért is kedvelik, hogy a bírálók és abíráltak ne lépjenek a szerkesztő háta mögött kapcsolatba.Hasonlóképen a védés előtt nem illik az opponenstbefolyásolni; a pályázat elbírálói pedig legyenekinkább csak véleményezők, míg a támogatás megadásamaradjon a szakzsűrik jogköre.A szigorú folyóirat bírálatok ellen (van ahol a beküldöttcikkek negyede sem jelenik meg) a kirekesztetteka jövőben a lektorálás nélküli elektronikus publikálássalfognak élni az interneten keresztül. Az értekezésekesetében viszont nem a publikálás a lényeg, hanem éppenaz elfogadó bírálat, amiben az opponenseket is“felülbírálhatja” a bizottság.Ehhez hasonló a pályázatok elbírálásának kétlépcsősrendszere, ahol a szakértők ajánlását még magasabbgrémiumok ellenőrzik, egybevetve azokat a támogatottprogramok igényeivel, kitűzött prioritásaival. Ilyenszerepet töltenek be az egyetemek doktori szakbizottságaiés felsőbb szinten doktori tanácsai, amikor minda doktori védésre bocsátást, mind annak alapján a fokozatmegadását értékelő (pontozott) titkos szavazássaleldöntik.A doktorálók anyagi támogatást az OTKA fiataloknakmeghirdetett programjaitól kaphatnak. Pályázataikathárman bírálják el (az egyik személyre a pályázó tehetjavaslatot). A pontozással értékelt pályázatokat aztánszakzsűrik rangsorolják (megvitatás után titkos szavazással),majd a három tudományterületi szakkollégiumvéglegesíti az eredményt, eldöntve, hogy a zsűrik általelőre soroltakból hányat támogat.Az írásművek és pályázatok elbírálásának módszereisokfélék de hasonlók és a kutatómunka megindításátvagy eredményének közzétételét teszik lehetővé. Adoktori munka — szakmától és témától függően —mindkét célból elbírálásra kerülhet, ezért tartottuk érdemesnekezek gyakorlatát röviden ismertetni.A publikált tudományos írásművek végső sikerét aztánaz olvasóik döntik el, azzal, hogy saját munkáikban hivatkoznakrájuk, és ezzel lehetőséget adnak azokszámszerű értékelésére is. Ezzel a következő szakaszbanfoglalkozunk.

Impakt-érték és a citációk számbavételeA tudománymetria kísérletet tett a tudományos munkaértékelésére a megjelent művekre való hivatkozásokmennyisége alapján. A kutató érdeke, hogy teljesítményételőnyösen értékeljék, ez feltétele lehet a tudományosfokozat megszerzésének (később a habilitációnakés az akadémiai doktori cím elérésének) és a kutatástlehetővé tevő pályázatok, ösztöndíjak, jobb beosztásokelnyerésének is.Az értékelés alapja a tudományos publikációkra kapotthivatkozások mennyisége, kétféle értelmezésben:A citációk száma értékeli a konkrét publikációt, másrészta szerzőt a műveire kapott hivatkozások száma(az önhivatkozások kizárásával), amit idézettségnekmondanak. (Az idegen citáció szót a félreértések elkerülésevégett használjuk: az idézettség ugyanis helyesenhivatkozottság volna, amit nem használnak. Mivelaz idézés más, mint a hivatkozás és mégsem az idézettségalapja, helyesebbnek tűnik a idézettség mérésére(az “idézetelemzésre”) használt hivatkozásokat citációnakmondani, ami az ezeket közzé tevő angol nyelvűkiadvány szóhasználatának is megfelel.)A szekunderkutatás jelentőségének növekedésével indokolttáválhat, hogy a szerzők megitélésére azt is felhasználják,hogy kikre hivatkozott, milyen ritkábbanidézett, távolabb vagy régebben megjelent forrásokat ishasznosított irodalomkutatásában.Az impakt-faktor (hatástényező) a folyóiratot minősíti,azt fejezve ki, hogy egy évben az előző két évbenmegjelent közleményeire átlagosan hány esetben hivatkoznak.Vagyis a hivatkozások számát elosztják a kétévben megjelent közlemények számával. Volt amikoraz immediacy index-szel azt is kimutatták, hogy milyengyorsan (még a megjelenés évében) kezd hivatkoznia szakirodalom a folyóirat cikkeire.Mindezt központilag, a folyóiratok meghatározott körénekvizsgálatával határozzák meg. A folyóirat impakt-faktorát(amit évente közzé tesznek) alkalmazzáka szerzők értékelésére is: az egyes munkáit közzé tevőfolyóiratok kumulált impakt számát kiszámítva.A citáció és az impakt-faktor ismerete igen fontos,ezért még visszatérünk rendszerük ismertetésére. Jelenlegialkalmazási formájuk azonban idővel változnifog, mert erősen torzító, a következők miatt:− a megfigyelt folyóiratok zárt, nyelvterületileg beszűkítettköre,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV181− a könyvek, tanulmányok, találmányok, felfedezéseknem szerepelnek,− a többszerzős cikkek citációit és impakt faktorátvagy elosztják a szerzők között vagy nem,− a dicsérő és cáfoló citációk nem különböztethetőkmeg.És sorolhatnánk tovább.A legnagyobb hátrány, hogy a tudományos munka értékelésérehasznált idézettség és értelmezése szakmánkénterősen eltérő. Minél “nemzetközibb” (globalizáltabb)egy tudományág az idézettség annál inkább alkalmazható.Az is kedvező ha a tudományág eredményekizárólag publikáció és nem más.A Science Citation Index (SCI) három folyóiratbóláll, melyek kéthavonta, évente és ötévente megjelenve,kumulálják időszakuk publikációinak adatait.1. A Source Index tartalmazza az adott időszakbanmegjelent tízegynéhányezer természettudományosfolyóiratcikk fontos bibliográfiai adatait (az elsőszerző postai címe alapján vagy könyvtáron keresztüla szöveg is megszerezhető).2. A Permuterm Subject Index ugyanazokat a cikkeketdolgozza föl, mint a Source Index , de nem a szerzők,hanem a címekben kifejezett tartalom szerint.E célból a cikk minden elsődleges és másodla­gos címszóból( primary term és co-term ) képzett párnál megjelenik,amelyeket a címben szereplő szavakból vettek.Miután kiválasztottuk kutatási témánkat, kíséreljükmeg azt minél pontosabban kulcsszó-(címszó) párokkalkörülírni.3. A Citation Index az SCI legfontosabb része, ami miattazt létrehozták. Belőle megtudhatjuk, hogy egyszerzőre vagy valamelyik művére az adott időszakbanhányan, hol és mikor hivatkoztak.A tudományos kapcsolatszerzés fontos eszköze is lehet,különösen az E-mail levelezés korában. Persze avalóságban a pályázatok, habilitációk, tudományos címekés rangok elérésének alátámasztására forgatjáklegtöbbet e kiadványt.Az SCI mindhárom folyama (a társadalomtudományokatfeldolgozó Social Sciences Citation Index-szel(SSCI), és az idézettséget a humán tudományok területénfigyelő Arts and Humanities Citation Index-szelegyütt) megtalálható az MTA Könyvtárában és CD-

ROM-on is hozzáférhetők a szakkönyvtárak segítségével.A Current Contents a folyóiratok tartalomjegyzékét hetenteközli a mezőgazdaság, biológia és környezettudomány,a klinikai orvostudomány, a műszaki és alkalmazotttudományok, az élettudományok, a fizikai, kémiaiés földtudományok, és a társadalom- és viselkedéstudományterén. Érdekes, hogy benne az idézettségszempontjából hátrányos helyzetben lévő alkalmazotttudományoknak milyen nagy tér jut.Tartalmazza az első vagy levelező szerző postai címétis, így a cikk különlenyomatát kérhetjük tőle. A CurrentContents on Disc (CCOD) hetente mágneslemezeken(vagy elektronikus úton kapott file-okon) szerezhetőbe. Megjelenik éves összegzése is CD-ROM-on.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV182Az írásművekkel szembeni akadémiai követelményekA Magyar Tudományos Akadémia osztályai az akadémiaidoktori cím elnyerésével kapcsolatban igen eltérőenállapították meg ezeket a szakterületenként összesem hasonlítható követelményeket.A tudományos teljesítmények iránti követelményekszempontjából érdemes figyelembe venni az akadémiaidoktorrá válással kapcsolatos előírásokat. Az MTAdoktora “cím” nem számit a felsőoktatási törvény szerinttudományos fokozatnak, hanem a már “minősítettek”későbbi, magasabb teljesítményének elismerésétfejezi ki.Az MTA Doktori Szabályzat (továbbiakban DSZ) 25.szakasz (1) szerint, az MTA doktori cím elnyeréseiránti kérelmet a PhD, vagy azzal egyenértékű tudományosfokozat megszerzése után legkorábban három évvellehet benyújtani. Ugyanezen szakasz (4) bekezdésealapján az egyetemi végzettség és a tudományos fokozatigazolásán kívül előírt követelmények már tudományszakonkéntmások lehetnek. Ezért a DSZ 35. szakasz(2) kimondja, hogy az értékelés követelményeittudományszakonként az MTA Tudományos Osztályaiállapítják meg.Nagyon tanulságos áttekintenünk, hogy milyen különbségekadódhatnak e téren tudományágak szerint.Például a 25. szakasz (4) bekezdésd/ pontja szerint a pályázónak valamennyi tudományospublikációját tartalmazó jegyzéket kell benyújtani. De,hogy mi számít tudományos “publikációnak” (teljesítménynek),az már szakterületek szerint más lehet. (Példákerre: a térképszerkesztés vagy a nemesítéssel előállítottnövényfajta.)e/ pontja a tudományos publikációkra kapott hivatkozásokbenyújtását kívánja meg. De a hivatkozásokmegítélése és formája is eltér tudományszakok szerint.f / pontja a kérelmező saját megítélése szerint jelentősnekvagy jellemzőnek tartott 5 legfontosabb publikációjánakbemutatását írja elő. Vajon mit tekintsen a kutatólegfontosabbnak műfajilag: egy nagy kézikönyvét,vagy egy társszerzőkkel írt magas impaktfaktorú folyóiratbanmegjelent, sok hivatkozást kapott cikkét?— g / pontja egy mű benyújtását kívánja meg, aminemcsak disszertáció lehet, hanem már megjelent publikációkösszefoglalása, vagy megjelent könyv is. Azegyetlen kívánalom, hogy “vitatható” legyen. Véleményünkszerint az értekezés felelne meg ennek egyedülteljes mértékben, ezért alakult ki irodalmi formája azévszázadok során.A PhD fokozat esetében ragaszkodnak is az értekezéshez,hiszen egy fiatal kezdő kutató — akinek megfelelőtudományos “kiképzését” igazolja a disszertációelkészítése — nem is rendelkezhet az említett mármegjelent publikációkkal, könyvvel stb. Azonban a(nappali és levelező) tanfolyamos doktorképzésen kívül,a fokozat megszerzésére “egyéni felkészüléssel”készülő tapasztaltabb kutatók esetében, már érdekes leheta korábbi tudományos teljesítményeik figyelembevétele.A DSZ előírásaiból szempontunkból még érdekes a 28.szakasz (3) bekezdése, ami lehetővé teszi olyan mű benyújtását,amit három évnél nem korábban az egyetemenhabilitáció elnyerése érdekében adtak be. Ez különösenakkor volna indokolt, ha a habilitációt — akülföldi gyakorlathoz hasonlóan — értekezés (Habilitationsschriftt) készítéséhez kötnék.A 25. szakasz (4) bek. h/ pontja a mű téziseinek benyújtásátírja elő, azzal, hogy közös mű esetén is mindenkérelmező külön készít tézist, vagyis közös tézisnem lehetséges. A tézis szó mint már kifejtettük többfélétjelent. Ebben az esetben a saját tudományos eredményektételekbe foglalását, jól áttekinthető, másokétólmegkülönböztethető, vitatható formában. Ez érvényesa PhD elnyerése alkalmából készített tézisekre is.Az MTA 11 osztálya közül 6 készített előírásokat azakadémiai doktori cím elnyerésének követelményeivelkapcsolatban. Ezek elsősorban a természettudomá­

nyokkal (science ) foglalkozók, míg a társadalom-tudományi(social science) osztályok nem kívánták amérhető, számszerűen megállapítható (tudománymetriai)követelményeiket meghatározni. Ezek az egyedi(esetenkénti) testületi megítélést részesítik előnyben,ami persze a többi osztály esetében is a végső döntésekalapja.A továbbiakban a követelményeit meghatározó 6 tudományterületelőírásait, ajánlásait tekintjük át, csupántájékoztató jelleggel, hiszen azok egyes esetekben ügyrendilegkötelezőek, más esetekben csak tervezetek,ajánlások. Ettől függetlenül azonban, mint analógiáktanulságosak, mert a tudományos teljesítmények “mérésének”lehetőségeit körvonalazzák — ami mindenkutatónak, és különösen a doktorálóknak érdekes lehet.1)Általános követelmények és a szakágazatok megkülönböztetésea tudományágakon belülÁltalános követelmény az, hogy a kérelmező egyrésztelegendő számú, megfelelő színvonalú orgánumbanközzétett publikációval rendelkezzék; másrészt e közleményekreelegendő számban hivatkozzanak másokközleményei. De hogy mi számit tudományos közleménynekés hogyan kell a hivatkozásokat számítani,abban már eltérések mutatkoznak a tudományágakközt, sőt a tudományágakon belül is.Az orvostudományok művelői szerint a scientometriaikövetelményeket (a publikációs tevékenység és idézettségszámszerűsített jellemzőit) az egyes “diszciplínák”(szakterületek) szerint eltérően kell meghatározni.A nemzetközi folyóiratok paraméterei (impakt-faktorai)jelentősen eltérnek szakterületenként, így a tudománymetriaiértékekben kifejezett követelményeket isszakterületenként kell meghatározni.Az agrártudományokon belül — ehhez hasonlóan —az állatorvostudomány iránti tudománymetriai követelményekmagasabb szinten történő meghatározását látjákindokoltnak.A biológusok is más igényeket támasztanak a kísérletiszakterületeken, mint a nem kísérletieken, különösenaz impakt faktor tekintetében.2)A tudományos publikációk köreAz agrár ágazatokban az elfogadható közleményekműfajilag a következők lehetnek:− önállóan megírt tudományos könyvek,− tudományos könyvben önálló fejezetek,− tudományos dolgozatok (cikkek, tanulmányok),TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV183− felsőoktatási tankönyvek, esetenként jegyzetek.Ami még nem jelent meg az nem tekinthető közleménynek.A kémikusok számára ennél szorosabban határozzákmeg a figyelembe vehető közlemények körét: csak atudományos fokozat elnyerése óta megjelentek vehetőkfigyelembe (kivéve a könyvrészletek és összefoglalóművek); éspedig a nemzetközi folyóiratban, magyarnyelvűfolyóiratban, kongresszusi kiadványban(proceedings) megjelent teljes szövegű közlemények(nem a rövid kivonatok stb.). Ezek mennyisége és hivatkozásaikszáma kerül vizsgálatra.Az orvosok a magyar és idegen nyelvű közleményeket,a magyar és idegen nyelvű könyveket, könyvfejezeteketveszik figyelembe, de — az előzőtől eltérően —felsorolhatók a folyóiratokban megjelent “absztraktok”(ismertetések) is, és az előadói és szerkesztési tevékenységetis értékelik.A biológusok számára ezt úgy fogalmazzák meg, hogya publikációs szám megállapításánál kizárólag “in extenso”közlemények, könyvek és könyvfejezetek vehetőkfigyelembe. A publikációs szám és az összesítettimpakt-faktor megállapítása kizárólag a kandidátusi(PhD) fokozat megszerzése óta megjelent közleményekretörténhet.A földtudományok művelői számára a figyelembe vehetőpublikációk a következők: önálló tudományoskönyvek, ilyenben önálló fejezetek, szakcikkek és tanulmányok,felsőoktatási tankönyvek és jegyzetek, tudományosigényű műszaki és térképészeti alkotások.(Ez utóbbiak jelzik, hogy a publikáláson kívül, máseredmények számításba vétele is szükséges lehet: építészeknélépítmények, műszakiaknál találmányok, nemesítőknélúj fajták, biotechnológusoknál alkalmazhatógén-kombinációk stb.)3)Hol, hány és milyen műfajú publikáció jelent meg?A megjelenés helye (orgánuma) különösen a tudományosfolyóiratok esetében érdekes, mert egyrészt a leírthatástényezőt impakt-faktort) veszik figyelembe a folyóiratértékének (“tudományos súlyának”) jellemzésére;másrészt ezzel mérik a szerzők publikációinak tudományosértékét is. A hatástényező használhatóságánakmegítélésében is jelentősek az eltérések.Az orvosok a tudományos teljesítmény “mérésénél” apublikálás helye és módja szerinti értékszámokat ve­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV184szik figyelembe, illetve a publikációk mennyiségét,számát. Miután szakterületenként igen eltérő a folyóiratokmegítélésének az értéke, így az impakt-faktor alkalmazásatekintetében is részletes megkülönböztetéseketdolgoztak ki.A követelmény kumulatív impakt-faktorban kifejezve10 orr-fül-gégészek, sebészek, ortopédek stb.15 fogászok, nőgyógyászok, szemészek, urológusokstb.20 az egyéb klinikai szakok és a hematológusok, onkológusokstb.40 az elméleti orvostudományokat művelők számára,de tartósan külföldön kutatóktól ennél magasabb értékekis megkövetelhetők.További követelmény, hogy az MTA doktora címre pályázóorvoskutató legalább három, 1,0 vagy annál magasabbimpakt-faktorú folyóiratban megjelent közleményneklegyen első szerzője.(Fentiekből nem tűnik ki, de nyilvánvaló, hogy az orvostudományban— mint az egyik legnemzetközibbérvényű alkalmazott természettudományban — az SCIáltal meghatározott impakt-faktorok figyelembevételérőlvan szó.)Az impakt-faktor (hatástényező) alkalmazásában talána legfejlettebb a kémiai tudomány, hiszen a tudománymetrianagy úttörő próbálkozásai és kezdeményezéseiebben a tudományágban történtek. A szerző értékeléséheza kumulatív impakt-faktor összesíti a folyóiratokhatástányezője és a szerző által bennük publikált közleményekszámának szorzatait. (Kérdés azonban a társszerzőkszámának értelmezése, valamint az, hogymindez visszamenőleg hány év közleményeire vonatkozik.)A biológusok a kumulatív impakt-faktor számításáhoza mindenkori legújabb kiadású SCI Journal CitationReports hatástényezőit veszik figyelembe. Szerintük azösszesített impakt faktor értéke legyen független egyegyközlemény szerzőinek számától. Ezzel egy újprobléma vetődik fel, hogy e szerint minden szerzőkapja meg ugyanazt az értéket, vagy pedig — mintmás tudományágakban —azt osszák el a szerzők számával?A biológusok impakt-faktor követelménye a kisérletiszakmákban 40; a nem kisérletiekben 10.Az agrártudomány sokszínűségéből következik, hogyegyes szakterületeinek folyóiratai olyan alacsony hatástényezővelrendelkeznek, — amennyiben csak azAmerikában kiadott SCI-et veszik figyelembe, — hogyaz nem értelmezhető. Az agrárkutatásokat az SCI-ben1990-ben még egyetlenegy Magyarországon megjelenőfolyóirat sem képviselte, egyéb tudományterületeketis csak nyolc. Ezért kidolgoztak egy kiegészítő követelményrendszert,ami csak annak előfeltétele, hogyaz MTA doktora címre pályázó habitus vizsgálatáraegyáltalán sor kerülhessen. (Más tudományágak semdöntenek egyedül tudománymetriai értékek alapján.)Az értékelés alapja az “Alap Ismertségi Értékszám”,ami a Kumulativ Publikációs Értékszám és aFejlesztési Értékszám összege, és megkívánt minimuma10. Ez az érték egyedül impakt faktorral is elérhető.A Kumulatív Publikációs Értékszám két adatból tevődikössze, éspedig1/ a kandidátusi (PHD) fokozat megszerzése óta szerzettvalóságos impakt-faktorokból és2/ a hatástényzővel nem rendelkező tudományos folyóiratok0,1 értékéből, a kongresszusi kiadványokbanmegjelent teljes szövegű közlemények 0,05 értékéből;míg a tudományos könyvek idegen nyelven 2,0, magyarnyelven 1,0 értékszámot, a könyvrészletek ezekfelét (1,0 illetve 0,5 értékszámot) érnek.Tudományos folyóiratnak csak az számít, aminek vanszerkesztőbizottsága, lektorált és (magyar és) idegennyelvű összefoglalót közöl.Ennek a Kumulativ Publikációs értékszámnak legalább5-nek kell lennie.A Fejlesztési Értékszám főleg a nemesítési eredményeketértékeli. Itt is a tudományos fokozatszerzést követőenelőállított növényfajta 0,2-1,0 értékű lehet, a nemesítőrészaránya szerint; a minősített és szabadalmazottfajta 1,5, a csak minősített 0,7, a csak szabadalmazott0,3 értékszámot ér. A hazai állatfajták értékszáma0,7, külföldi minősítésük esetén 1,5 értékű.Minősített fajtákkal legfeljebb 5 értékszám érhető el.A szabadalmi oltalmat nyert találmányok, és a knowhow eljárások 1,0 értékszámot érnek.A matematikusok fogalmazzák meg legélesebben atársszerzőkkel való közös alkotás értékelését. A megköveteltnyilatkozatoknak azt kell meghatározniuk,hogy milyen arányokban tulajdoníthatók az eredményekaz egyes szerzőknek. Ez nem jelenti azonban azt,hogy a publikációk értékelésében ezt számszerűen fi­

gyelembe vennék, mert nem ajánlják a hatástényező,és még kevésbé annak kumulatív értéke használatát.4) A citációk figyelembe vételeMint tudjuk, a folyóiratok impakt-faktora a cikkeiretörtént hivatkozások gyakoriságát fejezi ki, egy meghatározott,sok ezer folyóiratot megfigyelő rendszerenbelül. Az egyértelmű, hogy a “globálisan” érvényeseredményeket adó természettudományokban a folyóirathatástényező számítására szolgáló hivatkozások a szerzőkértékelésére is felhasználhatók — különösen, hogynagyszerű kiadványokból mindez könnyen kiolvasható.Nem találtunk azonban egyértelmű utalást arra, hogycsak ezeket a citációkat — vagyis a SCI-ben vagy társadalomtudományokszámára a SSCI-ben megjelenteket— vagy a máshonnan összeszedetteket is figyelembelehet-e venni a tudományos pályázatokban. Még azis vitatható, hogy milyen források hivatkozásai számítanakcitációnak. Néhány kifejezetten nemzetközialaptudományi szakma kivételével — legalább kiegészítésként— az összegyűjtött hivatkozások is hasznosíthatók.A matematikusok számára csak a következőkben megjelenthivatkozás számít: referált folyóirat, idegennyelvű könyv, nemzetközi konferencia kiadványa,MTA kiadványok, (egyetemi) tankönyv és jegyzet,doktori, kandidátu,si, PhD disszertációk. Ezek sorrendjeis fontos, a hivatkozások megadásánál. A hivatkozásokatezen kívül még három csoportba sorolják. Különcsoportban adják meg azok hivatkozásait, akiknek apályázóval három vagy több közös publikációja van; amásodik csoportba a többi egykori társszerző hivatkozásakerül; végül a harmadikba a “tisztahivatkozások”. Bár mindez a tágabban értelmezett “önhivatkozás”különféle fokozatait igyekszik kiszűrni ésáttekinthetőbbé tenni, a tényleges önhivatkozás fogalmátnem határozzák meg, de kihagyását megkövetelik.Az agrártudományok terén csak olyan hivatkozásokatfogadnak el, amelyek tudományos folyóiratokban vagykönyvtárakban fellelhető könyvekben és egyéb kiadványokbanszerepelnek. A követelmény legalább 50 hivatkozás,amiből 25 a tudományos fokozat megszerzéseutáni művekre vonatkozzon. Az önhivatkozást olymódon zárják ki, hogy nem vehető figyelembe olyanhivatkozó munka, amelynek szerzője, vagy társszerzőjea kérelmező.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV185Vagyis az számít önhivatkozásnak amikor a hivatkozóműnek és a hivatkozottnak van közös szerzője (társszerzője).Érdemes e kritérium mások szavaival valókifejezését is felidézni: A kémikusok is úgy határozzákmeg az önhivatkozást, hogy az idéző (hivatkozó) ésidézett cikknek van közös szerzője. Ugyanígy földtudományokbanaz tekintendő önhivatkozásnak, ha a hivatkozómunkában a hivatkozott mű szerzője szerzőkéntszerepel.A műszaki kutatók iránt követelmény, hogy minden citációstételnél vagy szó szerint idézzék a közleményükrevonatkozó rövid szövegrészt, vagy hosszabbhivatkozó szöveg esetén, adják meg a hivatkozó műbenaz ezt tartalmazó oldalszámokat.A pályázó kutató citációinak száma külön mérőszám.A matematikusok a hivatkozásaikat “multiplicitás” nélkülértelmezik, ami valószínűleg azt jelenti, hogyugyanabban a közleményben való többszöri — ugyanazonszerző több publikációjára vonatkozó (?) — említésis csak egy hivatkozásnak számít.Az orvosok számára minimális követelmény klinikaiszakmákban az 50, elméleti szakmákban a 120 citáció,önidézés nélkül. A tudománymetriai adatok közt, ajánljáka valamennyi publikáció független idézettsége (hivatkozásszáma) mellett, a legtöbbet idézett mű idézettségiszámát, továbbá az elmúlt 10 év publikációirakapott összidézettséget is megadni.A kémikusok még finomabban mérik a teljesítményt. Apályázó rangos közleményeit (ez az általa kiválasztott20 legsikeresebb publikáció lehet, vagy akinek nincsennyi, annak valamennyi közleménye) a következőképpenértékelik: a kiválasztott dolgozatok számát elosztjákazok szerzőinek számával, (pl. ha a szerzőkszáma átlagosan 2, úgy 20 közlemény : 40 szerző =0,5); majd ezzel a hányadossal szorozva helyesbítika számba vett dolgozatok számát 0,5 x 20 = 10 frakcionáltdolgozatszám,az összes impakt-faktor számát 0,5 x 10 = 5 frakcionálthatás,az idézettség számával 0,5 x 70 = 35 frakcionált idézetszám.A kérdés csupán az, hogy a szerző mindezt figyelembevéve, befolyásolni tudja-e a mérőszámot a 20 közleménykiválasztásával, a legkedvezőbbre törekedve. Emódszer igen előre mutató, különösen a társszerzőkszámának megítélése tekintetében.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV186A biológusok megítélése szerint a publikációs szám ésa kumulatív impakt-faktor csak a tudományos fokozatmegszerzése utáni időből vehető figyelembe, de ezzelszemben az idézettségi szám az életműre vonatkozzon;természetesen önidézetek nélkül, akár impakt-faktorosfolyóiratokban jelentek meg, akár más formában(könyv, fejezet, poszter, előadás összefoglaló, találmánystb.)A biológusok publikációs követelménye a kísérletiszakmákban 20, a nem kísérletiekben 25 közlemény.Idézetségi követelményük a kísérleti szakmákban és anem kísérletiekben egyaránt 200.A matematikusok szerint a pályázó adja meg az általalegfontosabbnak tartott öt hivatkozást, részletesen (feltehetőena hivatkozás szövegével együtt).5) Az eredetiben benyújtandó öt műA pályázó azon műveit válogathatja össze amelyek azelbírálók szemszögéből nézve kedvezőek lehetnek. Ezaz akadémiai doktori cselekményeknél az idézettségtőlfügghet, hacsak nem írtunk nagyjelentőségű tudományoskönyvet. Megint más lehet a megítélés, ha a benyújtókutatási támogatásra, vagy ösztöndíjra stb. pályázik.A matematikusok csak már megjelent, vagy közlésreelfogadott dolgozatot adhatnak be az MTA doktorairánti kérelemhez csatolva. További érdekes követelményük,hogy az ezekben leírt egy vagy két legfontosabberedményt a pályázó maga értékelje legfeljebb 2oldalnyi terjedelemben, konkréten megfogalmazva éselhelyezve az adott tudományterületeken, kiemelve azújdonságát és nehézségét az eredményben vagy módszerben.Ez a megközelítés analógiaként minden tudományágban,és saját munkánk megítélésében is hasznoslehetne.A földtudomány is nagy fontosságot tulajdonít a benyújtottöt munkának. (Ez az öt munka bizonyos fokiga vitatható értekezést kívánná pótolni, mert nem azegész életmű áttekinthetetlen halmazát bocsátja vitára,de egy jobban elhatárolható tudományos eredményt.)A kémikusok a pályázó 5 legfontosabb dolgozatánakszerzőit, címét, bibliográfiai adatait és idézettségét isközlik.Az agrártudományban ennek az öt műnek alapján kellállást foglalni a tudományos munka színvonaláról.A tudománymetria áttekintett mutatói megkönnyítik ahabitusvizsgálatot, de nem helyettesítik azt. Van amikora szinthatároktól jelentősen el kell térni. Mindezazonban csak a tapasztaltabb kutatók jellemzéséreszolgál, akik akadémiai doktori címre pályáznak, míg akezdő kutatók tudományos fokozatának (PhD) elérésétigen nehéz volna tudományos közéleti tevékenységhezés teljesített publikációkhoz kötni.A doktoráló számára is hasznos tudni mire készüljön,munkásságát milyen szempontok szerint fogják a jövőbenmegítélni. Ezért írtuk le mindezt, de titokban azt isremélve, hogy könyvünket akadémiai doktori címre éshabilitációra pályázók is forgatják majd, különösen, hamajd az értekezés készítés hasznosságát a tudományosközvélemény jobban felismeri.Az igazi tudományos érték persze csak a maradandóságábannyilvánul majd meg, mondjuk az fejezheti ki,hogy megjelenése után 30 évvel idézik az egyetemitankönyvek. De a jövőbe nem láthatunk, ezért használjuka tudománymetria “előrejelző” módszereit.Az itt leírtak csak a tudományágak egyik csoportjáravonatkoztak. A humán (társadalom) tudományok esetébenaz új eredmények nagyrészt anyanyelvünkön írtkönyvek, tanulmányok formájában jelennek meg, kevésbénemzetközi folyóiratokban; a társszerző ritkább,és ha van számuk kevesebb (2-3); az SSCI idézettségiés impakt mutatói csak kivételes esetekben alkalmazhatók,viszont a hazai hivatkozások fontossága jelentős.Ezt tartsuk szem előtt a fentiek értelmezése során,amiknek leírásával célunk inkább a gondolatébresztésvolt, míg konkrét esetekben az éppen érvényben lévőelőírásokat meg kell érdeklődni.Az értekezés megvédéseA disszertáció első szóbeli publikálása és értékelése avédés. Ez interaktív megvitatás, amit “ahány ház annyiszokás” szerint végeznek, csak fő vonásaiban azonos:szóbeli ismertetés, a bírálatok meghallgatása és megválaszolása,kérdések és válaszok, hozzászólások,eredményhirdetés.A legfontosabb, hogy a doktorjelölt tájékozódjon a védéshelyén kialakult szokásokról és azokhoz igazodjon,tanárai és kollegái tanácsait is meghallgatva. Ilyen minőségbenadunk mi is néhány tanácsot tapasztalatainkalapján a következőkben.− A kutatómunka rövid előadásban elmondandó ismertetésétírjuk le.

− Terjedelme legyen annyi, amennyi lassan elmondvabelefér az előírt (20 percet lehetőleg meg nem haladó)időkeretbe.− A végzett munkáról és főleg eredményeiről beszéljünkez alatt, a téma felvázolása ne legyen több egypercnél, az “udvariassági” kezdés pedig csak 30 másodpercetvegyen igénybe. A hangsúlyozott (“ébresztő”)befejezés se legyen egy percnél több, ami utánmég ugyanennyit tehet ki a köszönetnyilvánítás, a kisebbrangúakat sem kihagyva.− Ezt a rövid előadást többször olvassuk át, hogy aztántömörített (címszavakra sűrített) vázlatáról emlékezetünkbeidézhessük azt, kézben tartva, amikor a védésenszabad előadásban elmondjuk.− Vetíthetünk fóliákat és diákat — lehetőleg magunkkezelve az írásvetítőt. A vetített képek legyenek kifejezők.Egy-egy kép vagy szöveg maradjon legalábbannyi ideig a vásznon, amennyi kétszeri elolvasásához,gondos tanulmányozásához szükséges.− A tömörített szöveges mondanivaló, vagy a számokattartalmazó táblázat legyen áttekinthető: egyszerreöt oszlop és hat-nyolc sor vetítése tekinthető jól át;nagy és kövér, esetleg színes írásjelekkel. Eredetilegnyomtatott, vetítve apró betűsnek tűnő szöveg ésnagy, áttekinthetetlen számtáblázatok vetítése felér ahallgatóság inzultálásával.− Az eddigiekből kitűnik, hogy 10 vetítési anyagnál neerőltessünk többet a védésen résztvevőkre. Jól követhető,nem fárasztóan túlterhelt kiselőadást tartsunk— az opponensek úgyis ismerik a részleteket, és aBizottság is belelapozhat az értekezésbe.− Összpontosítsunk a Bizottság és mások által feltettkérdésekre, felírva azokat. Egyenként (“címzetten”),röviden, de alaposan és nagyon udvariasan válaszoljukmeg azokat.− Figyeljük a hivatalos bírálók (opponensek) felszólalását— annak tartalmát leírt formájában kezünkbentartva követhetjük — mert mondhatnak mást is (főlegha nem olvashatják fel az egészet), amire érdemeslesz reagálnunk válaszunk során.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV187− Az opponenseknek megírt válaszunkat (amit azokmár ismernek) olvassuk fel, jól hangsúlyozva. Ez aszöveg lehet vitatkozó, de legyen ugyanakkor határozottan— de nem túl ömlengően — udvarias. A védésnormálisan feszült hangulatában ilyenkor “lazíthatunk”egy kicsit, csak a hangsúlyozásra kell figyelnünk.− Ezután megint fokozzuk a figyelmünket az elhangzókra,a hozzászólók nevét felírva, és jegyezzük felmindazt, ami a vitában — vagy később — fontos lehetvagy hasznosítható.− Hozzászólásokat felesleges szerveznünk, mert kilátszika lóláb és rontja a védés “dramaturgiáját”. Kérdésfeltevését még inkább kérhetjük, hogy alkalmatkaphassunk valaminek a kifejtésére. Ilyenkor azonbanne vetítsünk, mert ezzel leleplezzük megrendezettségét.(A vita során, ha kell megismételhetünkvetítést, de csak a már bemutatottat, különben úgytűnik mesterkélten igyekszünk “villogni”).− A hozzászólásokra is címzetten adjunk választ, a dicsérőkrenagyon rövid, udvarias mondattal, a kiegészítőketis megköszönve, mondanivalójukra kurtánreagálva. A vitatkozókra (akiknek észrevételeit jegyzeteinkbenszemünk előtt tartjuk) válaszoljunk viszontrészletesen, udvariasan, de egy fokkal keményebben,mint a hivatalos bírálóknak.− Az eredményhirdetés után már csak tájékoztató szavakatszóljunk, köszönetet már kiselőadás utánmondtunk, illetve az opponenseknek a válaszunkbaépítettük. Az elnöknek és a Bizottságnak pedig személyesenés nem nyilvánosan köszönhetjük megközreműködésüket. Ami a vendéglátást illeti, abbankövessük a házi szokásokat, ne lemaradva, de mégkevésbé túl téve a megszokotton.− A védést tekintsük ünnepélyes nyilvános vizsgának,nem társasági összejövetelnek, mint a névnapot:ilyenkor valós érdemek elismeréséről, nem érdemtelenülis szokásos ünneplésről van szó.A kutató ezzel az aktussal nagykorúvá vált, amit családi-barátikörben is megünnepelhet, de ne feledkezzenmeg a kutatók tágabb családjáról sem, arról, hogy tudományosfokozatot szerezve feljogosult a Magyar TudományosAkadémia köztestületébe tagként való belépésre.Tudományos munkafolyamatok általánoselemeiA tudományos alkotás legalább olyan sokféle, mint aművészi: minden alkotó, minden alkotását egyedi, egyszerimódon hozza létre. Így aztán lehetetlen mindenfeladathoz egyaránt jól illő "vezérfonalat" készíteni.

Mivel azonban a tapasztalatok eredményes átadása és akiváló sikeres munkák módszerének elemzése a tudományterén is szükséges és kívánatos, meg kell kísérelniazon közös elemek összegyűjtését amelyek alapjánegy általánosan használható vezérfonal megszerkeszthető.Ez nem lehet olyan pontos, mint nyílt tengeren az óceánjárótirányító giroszkópikus iránytű, de azért segíthet,mint a sűrű erdőben tévelygőnek az, ha a fák mohásoldala alapján megsejtheti az északi irányt.Az általunk ajánlott, tapasztalaton és önmegfigyelésenalapuló munkamódszer a következő általános érvényűnekvélt megfontolásokon alapul:⎯Jóformán minden kutatás vége írásba foglalás, mindentudományos írásmű előzménye kutatás. Hogymelyik közülük a tulajdonképpeni cél, vagy a másiknélkülözhetetlen eszköze, azt ugyanolyan könnyűeldönteni, mint azt a közhelyet, hogy mi volt előbb:a tyúk vagy a tojás?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV188⎯Ha halra éhesen megyünk horgászni, vagy ha szenvedélyesés eredményes horgászként tesszük ugyanezt,az teljesen közömbös a csali, a bot, a zsinór stb.szempontjából, mert mindez ugyanakkor, ugyanott,ugyanolyan.A elhivatott kutató "zsákmánya" a publikáció, amivégső fokon igen hasonló munkafolyamat eredménye,mint ami a tudományos kutatás általánosítható módszertana.Ebből az általános kutatásmódszertanbóladódik az a közös vezérfonal, amit alább kísérelünkmeg leírni.Ezért praktikus szempontból könyvünk lehetséges leggyakoribbolvasójának igényéhez kell igazodnunk: atudományos fokozatra pályázóéhoz, ami feltehetően adisszertáció készítés és az azt megalapozó kutatómunkasegítése. Így tehát ennek létrehozásából indulunk ki(és amit ezzel kapcsolatban kifejtünk, az lényegébenminden tudományos írásműre érvényes). Ezt egészítjükki a hozzá szükséges kutatás leírásával (ami többékevésbéminden kutatásra érvényes, eltekintve a szakmaisajátságoktól, amivel a speciális kutatásmódszertanokfoglalkoznak)."Szakirodalom-centrikusan" úgy is feltehetnénk a kérdést,hogy miből lehet publikáció?. A valóság, vagyis"ami érdek nélkül tényként elfogadható" képezi a legtöbbtudományágban a megismerés célját. (A társadalomtudományokbana valóságot módosíthatja a mindenkoritársadalmi fejlettség, kultúra és szubkultúra.)Az eredményes és gazdaságos munka érdekében kutatásunkterülete, hasznosítható anyaga, és elérni kívántterméke legyen világosan meghatározott, ne legyen bizonytalanultöbbféle, sőt "pszeudokomplexen" sokféle.Tekintsük át ezért a tudományos munka e három "kiterjedését".a) A kutatás tárgya és területeAmikor a kutatás témája konkretizálódik, az két ellentétesirányból történhet:1. A témakörön (gondozott szakterületen) belül keresik,találják, jelölik ki a problémát.2. A problémát az élet veti fel, és ahhoz keresik a relevánstémakört, szakterületi felkészültséget.Így aztán a témakör és probléma hierarchikusan isösszefügg:A diszciplína (tudományág, szaktudomány) összetevődiktöbb1. témakörből (szakterületi reszortból), ami több2. témát (projektet stb.) foglal magában, amelyek számos3. problémát vethetnek fel, vagy oldhatnak meg.A kutatási eredmény egy vagy több összefüggő problémamegoldása, ezekből épül fel a téma eredménye, abbóla diszciplína fejlesztése.A probléma-megoldás vázlata:(1) tudatos megoldás keresés (ami inkább szekunderkutatás),(2) a feltételezett megoldás, hipotézis (nagyrészt azelőző és részben heurisztikus elemzés alapján),(3) majd annak bizonyítása (a természettudományokbankevés kivétellel primer kutatással).A szekunder irodalomkutatás súgja, mit és esetleg hogyanoldjunk meg, a primer kipróbálja az alternatívákat,választ ad és bizonyít, az eredményt aztán újraszakirodalmi úton (a szekunderkutatás szférájában)kommunikáljuk. A primer (nagyrészt kísérleti) kutatásinduktív, a szekunder inkább deduktív következtetésekre(feltevésekre) ad lehetőséget.Különös (de elég gyakori) a "felfedezés": vagyis egymegoldásra bukkanás, aminek hasznosítása lehet kézenfekvő,vagy problémaként jelentkezik.

A diszciplínák és témakörök művelése folyamatos kutatás,a problémamegoldás és felfedezés többnyireegyszeri történés. Téma kutatható folyamatosan vagybehatárolt, projekt formájában, míg az értekezésekkészítése is ehhez hasonlóan behatárolt de más célú.b) A kutatás anyaga, forrásaiAz általunk javasolt módszertan az ismeretgazdálkodásonalapul, azon, hogy saját és idegen információkszintézisével (éspedig bővített: új elemeket létrehozóalkotó feldolgozásával) hozzuk létre a mondanivalónkat.Ennek vázlata a következő:1. Nyersanyagunk háromféle:1.1. kísérleti, megfigyelési stb. korábbi primer kutatásokkalmeghatározott tények (adatdokumentáció)1.2. forrásmunkák megállapításai (mások közlései,szakirodalmi dokumentáció)1.3. saját rögzített gondolataink, jegyzeteink (nevezhetnénk"ötlet-dokumentációnak" is)2. Az analizáló fázis két útja (ami követheti egymást,vagy lehet párhuzamosan járt, esetleg az egyik egyedülis célhoz vezető)2.1. összerendező kompilálás (a "nyersanyagunk"áttekinthető csoportosítása a mondanivaló módosításanélkül, legfeljebb kommentálva azt,ami értelmiségi, szakmai munka)2.2. szinergikus hatású interaktív ismeretelemzés(az összerendezett "nyersanyaghoz" képest többetlétrehozó szellemi alkotómunka)3. A szintetizálás az előző kettő összeszerkesztése, ennekkeretében a tételes új megállapításaink megszövegezése,ami lehet téves is4. Termékünk: az eredmények – kiegészítve előzményeikkelés következtetéseinkkel – írott formába öntöttközlése (publikáció, disszertáció stb. formájában,esetleg szabadalmi hasznosítása)Egy konkrét probléma megoldására irányuló kutatáspersze csak a feltétlenül szükséges munkafázisokatvégzi el a forgatókönyvből. Hogyan hasznosítjuk az információkategy probléma megoldásánál?Ami már megoldott, azt csak meg kell találni. (Ez példáula szabadalmak esetébentermészetes, viszont amimár megoldott az nem lehet kutatás vagy pláne értekezéstémája!)TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV189A releváns információk szintetizálhatók, rendszerezhetők,vitathatók sőt – és ez a legfontosabb – belőlük újkövetkeztetéseket is levonhatunk problémánk megoldására.Amennyiben szekunder (szakirodalmi) kutatások alapjána probléma nem oldható meg, magunk végzünkcélra orientáltan kiegészítésül primer vizsgálatot (kísérletet,megfigyelést, megkérdezést stb.), ami drága,sok munkát és időt igényel.Persze a természettudományokban a primer kutatásnélkülözhetetlen, a laboratóriumi munkában elviselhetőköltségű is. A praktikus célú, nem egzakt tudományágak(pl. a marketing) kutatása inkább "kerülje meg" asaját adatfelvételeket, csak a feltétlenül fontos kérdésektisztázására és kellő méretű mintán alkalmazza. Adisszertációkban mégis kívánatos a szerényebb mértékűsaját primer kutatás, hogy a jelölt bizonyíthassa azilyen vizsgálatok végzésében való jártasságát.Kutatásszervezési célunk az, hogy viszonylag kevés“ráfordítással” minél nagyobb “hozzáadott értéket”produkáljunk. Ez minden tudományos munka ökonómiaialapelve, és ez teszi indokolttá, hogy azokon a tudományterületekenahol a primer kísérletek költségesekés időrablók, ugyanakkor a szekunder ismeretanyagátvehető és nemzetközi érvényű, ott nagyobbsúlyt helyezzünk az utóbbiak módszeres alkalmazására.A szekunderkutatás alapja az anyagrendezés és gyűjtés,ami dokumentációs feladat. Ebbe kerülnek:A/ a szakirodalmi kivonatok,B/ a saját kísérletek stb. adatai,C/ ezek kommentálása és a saját gondolatok.E legutóbbihoz egy kis kiegészítés kívánkozik:A dolgok nem akkor jutnak az eszünkbe amikor éppszükségünk van rájuk. Ezért a céljainknak megfelelőötleteinket, gondolatainkat előre gyűjtjük, jól áttekinthetőés visszakereshető formában.Amikor aztán konkrét probléma vagy téma megoldásárakerül sor, a dokumentált előző A + B + C anyagotD/ gondolatkörök szerint csoportosítva elemezzük,E/ szükség szerint kiegészítjük további információkkal,kísérlettel,F/ a bizonyított, elfogadható megállapításokat megfogalmazzuk.c) A kutatómunka termékének létrejötte

Mint már kifejtettük nagyobb tématerületeken belül isegyenként, részletenként oldjuk meg a problémákat.Sőt egy komplex gyakorlati probléma részproblémákrabontható: ezek azok az egységek, melyek vizsgálhatók,bizonyíthatók.Az ilyen vizsgálati (kutatási) egység (ismeretelem)megoldását, eldöntését szöveges tételben fejezhetjükki. A vizsgálatra (bizonyításra) kerülő feltételezett tételtnevezik hipotézisnek. A megoldandó kutatási feladatotállítás vagy kérdés formájában fogalmazhatjukmeg:1. Az ismeretképző feltevés (hipotézis): egy ismeretelem(összefüggés, okság, tulajdonság, eltérés vagyazonosság stb.) megfogalmazása állításként.2. A bizonyító feltétel: ugyanennek kérdés formájábanvaló megfogalmazása, valóságának bizonyításához.A bizonyítás operacionalizálása: a kérdés eldöntéséhezszükséges információk meghatározása, felvételük ésértékelésük módja. A kísérlet és a "tudományos" igényűtényfeltárás mindig hipotetikus.Empírikus vizsgálat mindaz, ami tapasztalati adatokalapján történik, (ha magunk végezzük: primerkutatás); ami azonban nem feltétlenül hipotetikus megközelítésű,de lehet egyszerű leírás, megfigyelés stb. is.Tételes megállapítás következhet hipotézis nélkülimegfigyelésből is. Az ismeretalkotás módjai ezért inkábbígy is csoportosíthatók:Rekonstruktívak az induktív úton valóságfeltáró hipotetikusés empirikus primer kutatási módszerek.Konstruktívak a deduktív úton (vagy "kvázi induktív"szekunderkutatással: ismeretelemzés alapján levonhatókövetkeztetésekkel) újat alkotó, vagy a nem vizsgálhatvalóságot feltételező kutatási módszerek. Hasonló jellegűeka hipotéziseket megfogalmazó gondolati elemzésekis.Így aztán jóformán minden kutatás egyaránt tartalmazrekonstruktív és konstruktív elemeket. Mindezek amegkülönböztetések, fogalmak – mint a tudományosmunka minden eleme – vitathatók, leírásukkal csupánaz olvasó témába elmélyedő gondolkodását, töprengésétkívántuk kiváltani.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV190A tudományos alkotó folyamat forgatókönyveEgy bonyolult munkafolyamatot könnyebb megmutatni,mint elmondani, és még inkább könnyebb a megmutatottatmegérteni, mint az elmondottat. A kutatásimunkafolyamatot azonban nem tudjuk mutatni csak leírni,így megértésére sem kínálkozik más lehetőség,mint az olvasás.Az egyik így kezdődne: A járművek rendszerezése, akerékpár fogalma. Az egyensúlyozás fizikai törvényei.A pedálozás fiziológiája...és így tovább.A másik szerint e helyett a tanulót ráültetjük a biciklire,kicsit még tartjuk, és vele futunk amíg tudunk. Ésörülünk ha vígan elkarikázik. Mert aki át szeretne adnivalamit, bármily keveset is, az annak örül, ha másokabból nála többet tudnak elővarázsolni.Nyilván az utóbbi módszer a célravezető, és ha nem isvehető át szó szerint a gyakorlata (bár sok fiatal kutatótígy vezetnek – löknek – be a tudomány vizébe), példázatunkbólhárom tanulságot levonhatunk:1. Jobb volna előbb mindent a gyakorlatban kipróbálni,és csak azután foglalkozni az elméleti magyarázattal.(Erre azonban a felsőfokú oktatásban kevésaz órakeret, a többlet időráfordításra pedig nincssem diáki készség, sem oktatói kapacitás.)2. A gyakorlati bemutatás fő eltérése az elméletitől az,hogy időrendi sorrendben mutatja, adja át a tudniéstennivalókat.3. A szavakból, definíciókból nehezen érthető mondanivalótegy jó példa vagy , hasonlat tehet érthetővé.Ez utóbbi volt a fenti példánk mondanivalója, amit "tudálékosan"(tudományosan?) így szövegezhettünk volnameg: a kategóriák szerint párhuzamosan rendezettelméleti ismeretanyagot nehezebb a gyakorlatban megvalósítani,mint a lineáris időrendi magyarázatokat,amilyeneket a "használati utasításokban" szokásos alkalmazni.Ennek értelmében dolgoztuk ki a disszertációkészítés (a tudományos kutatás) "forgatókönyvének"vázlatát, ami nyilván bővíthető és szűkíthető akonkrét feladat szerint.Tudományos értekezések, vizsgadolgozatokA tudományos értekezések a szakirodalmi alkotásokspeciális típusát jelentik. Számunkra azért fontosak,mert célunk az ilyenek készítésével kapcsolatos ismeretekterjesztése, sőt tanítása. Vannak, akik a disszer­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV191tációt tekintik a tudományos írásművek csúcsának:mert célja a megvitatás. Ugyanakkor többnyire nyomtatásbannem jelenik meg – inkább csak részeit publikálják– így, mint tudományos kommunikáció korlátolthatású, az ún. "szürke" irodalomba tartozik.Bár tárgyunk szerint elsősorban a tudományos fokozatszerző(a mai PhD, a tegnapi kandidátusi) értekezésselfoglalkozunk, megemlékezünk, a diplomaszerző záródolgozatokrólés a legmagasabb szintű disszertációkrólis, követve ebben kitűnő munkáját, akik szerint a doktoridisszertáció önálló tudományos munka, aminek bizonyítanikell a kutató önálló alkotókészségét írásbeliformában. A diplomadolgozatok ennek egyszerűbb, rövidebbformái. Németországban a habilitációs iratok(értekezések, Habilitationsschrift) a legmagasabb szintűek,míg nálunk az akadémiai doktori értekezés az.Szerintük egy diplomatervet egy éven belül készítenekel, amiből mintegy 5 % az irodalom tanulmányozás,85 % a kísérletezés (elemzés), és 10 % az írásbelimunka. A szellemtudományokban a "kísérleti" részlegnagyobb hányadát az irodalom-kutatás teszi ki(vagyis a munka háromnegyed részét). A magasabbszintű értekezések előkészítésében ezek az arányokszakmák szerint változnak. A legmagasabb szintű értekezéseksok-éves munkát foglalnak össze, míg azegyetemi doktori képzésben többnyire 3 évet engedélyeznek.A disszertáció készítése olyan alapos munkátkíván, amit nem szabad "időnyomás", sürgetés alá helyezni.Az értekezések vitáján azt vizsgálják, hogy képes-e ajelölt tudományos problémákat önmaga megoldani, ésa témát tudományosan és módszeresen sok oldalról bemutatni,bizonyítani (latinul dissertare = megmagyarázni,németül: erörtern).Egyes értekezések terjedelme meghaladja a könyvekét,vagyis a doktori disszertáció az első “könyvünk”-nektekinthető, amit teljesen önmagunknak és tapasztalatoknélkül kell létrehoznunk. A magasabb szintű értekezésekarra készülhetnek, hogy tudományos könyvkéntválhassanak ismertté. Ilyet néha csak többen együtttudnak létrehozni, bár a megvitatás és értékelés szempontjábólnem előnyös a többszemélyes értekezés, mégakkor sem, ha annak részei szerzők szerint különválaszthatók.A disszertáció valaminek az elérését szolgálja, aminem kiadvány, hanem a kutató elismerésének,"promotio"-jánakeszköze. Viszont az eredménye a posztgraduálisdoktorképzésben valóban "mission": a tudományosutánpótlás szervezett képzése.Tudósképzésről van tehát szó, ha ez egyáltalán lehetséges.Azt mondta egy okos ember, hogy tudósnak azember nem készül, hanem azzá válik. Az ilyen szakemberolyan, mint egy hatalmas magfa a tölgyerdőben:magától nőtt, nem nevelték, és idővel alkalmassá váltúj magoncok életre keltésére. A szakembereket képzőiskola viszont olyan, mint a faiskola, ahol tudatosan,oltással, metszéssel, sorozatban állítják elő a csemetéket,hogy derék fává – diplomássá – serdülhessenek.Ezt a metaforát folytatva a doktorképzés már inkább adézsás nagy sorfák neveléséhez hasonlítható, amihosszadalmas és költséges technológiát kíván, amit bonyolultkiültetés követ, de mindjárt egy nagyobb, tudományt-termőfát eredményez.A PhD tudományos fokozat, megszerzése jogot adarra, hogy valaki – ha vállalja – az MTA köztestületénektagja lehessen, már fiatalon tekintélyes szakemberekközé kerülve. A tudományos fokozat tehát sokkaltöbbet jelent ma, mint korábban, és ez nagy felelősségetró az egyetemekre is, akik ezt a fokozatot adhatják.Ilyen magas szintű oktatásban (amire ez a szerénykönyv is készült), nehezen kerülhető el, hogy a szövegis néha "tudományos" – vagyis rossz nyelvek szerintkissé érthetetlen és csak nagy odafigyeléssel követhető– legyen. Erre az a tréfás japán mentség, hogy ha ahallgató mindent azonnal megért (mint már ismerősgondolatot felismer) úgy az lehet a benyomása, hogysemmi újat nem hallott. Pedig nemcsak nagyobb tudást,hanem az ismeretfejlesztés fortélyait is el kell adoktorandusoknak sajátítaniuk ahhoz, hogy néhány évalatt a szakmai tekintély hordozóivá válhassanak.Ma hazánkban diplomát jelez a jogász, orvos, állatorvosdoktori cím; más szakmákban viselik az egykoriegyetemi doktorok és azok akik a kandidátusi fokozattalkapták; az új szervezett doktorképzés az egyetemekfeladatává tette a PhD, mint egyetlen tudományos fokozatmegadását; újra elérhető a habilitált doktor "képesítés",a magasabb egyetemi rangok feltételeként; atudományos teljesítményért megpályázható legmagasabbcím: az MTA doktora; és a teljesítményekért utólagoselismerésként több egyetemtől is kiérdemelhetőa tiszteletbeli vagy díszdoktori oklevél, a "doctor honoriscausa" (Dr.h.c.). Aki doktor akar lenni, annakmindezt illik tudni megkülönböztetni, ha nehezen ért­

hető is, mint a tudománnyal kapcsolatos dolgok általában.Doktori disszertáció (PhD)A követelmények az egyes egyetemek doktori szabályzataiban– bár a jogszabályi előírásokat követik – részleteikbeneltérőek. A reá vonatkozó tartalmi és formaikövetelményeket ezért a tudományos fokozatra pályázóminél korábban tanulmányozza és minél pontosabbantartsa be, mert ezzel sok felesleges fáradságtól kímélimeg magát. Általános módszertanunk keretébennem térünk ki ezekre az előírásokra, de a velük kapcsolatosirodalmi állásfoglalásokat áttekintve véleményünknekis hangot adunk. Az értekezés (sőt már adiploma dolgozat) megkívánt eredetiségén azt értjük,hogy az új vagy újszerű tudományos megállapítástvagy új kutatási módszer bevezetését tartalmazza. Újszerűaz is, ha egy ismert törvényszerűséget (jelenséget)más módszerekkel bizonyítunk.Ilyen írásművek azonban nemcsak az elvégzett kutatás,vagy az általuk megszerzett diploma szempontjából lényegesek.Ilyesmit írni annyit jelent, hogy “az embermegtanulja, hogyan kell rendet tenni saját gondolataiközött", s rendszerezni az adatokat: tapasztalatokatszerezve a módszeres munkáról. Nem is a téma a fontos,hanem magával a munkával szerzett tapasztalat.Az értekezés-írás olyan, mint egy memóriapróba (amiaz ismeretek megszerzését is bizonyíthatja).A disszertáció készítés munkafolyamata során 1. pontosanmeg kell határozni a témát, 2. anyagot kell gyűjteni,3. az anyagot rendszerezni kell, 4. újra tanulmányoznikell a témát, közvetlenül a forrásokból, 5. formábakell önteni az addigi észrevételeket, 6. úgy kellfogalmazni, hogy érthető legyen és a dokumentumok(forrásmunkák) visszakereshetők legyenek.Az értekezés témáját tekintve lehet történeti, elméleti,vagy kísérleti.:. Mindez a vizsgált témától függ és atörténeti annyiban hasonlít szerintem a kísérletihez,hogy tőlünk független tényeket kíván feltárni. Az értekezéstíró eredeti gondolatait a tárgyalt idézett szerzőkgondolatainak elemzése közben is elhelyezheti – mintahogy én azt most is teszem. A középkori szerzők szerinta kortársaik ugyan törpék, de ha az antik óriásokvállára állak, – azok mondanivalóját elemezve – úgytávolabbra látnak. Eco megfogalmazása szerint “ha azember okos törpe, jobban jár, ha felugrik egy óriásvállára, akár egy közepesen megtermettére is, sőt mégTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV192egy másik törpe is megteszi”. Vagyis a szakirodalomismerete és elemzése a minőségi munka feltétele.A téma legyen jól körülhatárolható, valódi, lehetőlegmegoldatlan, de az elvégezhető kutatásban megoldhatófeladat. Témaválasztás előtt az irodalmat meg kell nézni,van-e, lesz-e megfelelő forrásanyag a szakirodalomfeldolgozásához. Értekezéseknél ugyanis az is fontos,hogy – az előző idézet szerint – az óriásokra állhassunk,vagy az adekvát törpénket megtalálhassuk!Mennyi idő t kell fordítani egy disszertációra?Hat hónapnál ez nem lehet kevesebb, akkor is, ha a végéna megírás két hét alatt megtörténik, mert a gondolatokatérlelni kell (ami már közel áll a kombinatív újgondolatok alkotásához). A tapasztalt kutató hosszúéveken át gyűjtött ismeretanyagot fogalmaz meg végülrövidebb idő alatt. Ezért a disszertáció témáját célszerűaz egyetemen a második évtől kezdve vagy a posztgraduálisképzés elején megválasztani. (Bár látni fogjuk,hogy ez csak előzetes témaválasztás lehet, a kutatás soránugyanis az eredményektől függően módosulhat atéma címe.)Mikor érkezett el a disszertáció készítés időpontja?Már a kísérlet megtervezésével indul, de a megíráskora kísérleti munkát már be kellett fejezni. (Persze előfordulhataz, hogy már korábban elvégzett munkákbólcsinálják meg az értekezést.)A terjedelmet előre célszerű megtervezni, de pontosannem lehet meghatározni. Egy PhD értekezés – témátólfüggően – 80-150 oldal lehet.Ami a szerkezetet illeti: címlap – előszó – összefoglalás– tartalomjegyzék – bevezetés – eredmények –diszkusszió (megvitatás) – következtetések – a kísérletiadatok részletes felsorolása – függelék – megjegyzések,esetleg terminológia, glosszárium – irodalomjegyzék– a jelölt életrajza. Ehhez hozzájöhet még a köszönetmondás,a tárgymutató, a rövidítések jegyzéke stb.Mindezt a disszertáció benyújtását elfogadó egyetemekelőírhatják, és azt figyelembe kell venni.A szakirodalom feldolgozása és áttekintése minden értekezésfontos része. Vannak tudományágak, amelyekbena kutatás egésze erre irányul. A természettudományosdisszertációk általában valamiféle kísérleten alapulnak.De ebben az esetben is tűnjön ki az irodalmiösszefoglalásból, hogy 1: a jelölt kompetens az adotttémában, 2: következnek-e a jelölt által feltett kísérletikérdések a szakterület eddigi irodalmából? Az olvasott

cikkek tartalmának egymás utáni kivonatos ismertetéseértekezésben nem megengedett, összehasonlító elemzéskívánatos.A disszertáció tulajdonképpen akkor fejti ki hatását,amikor a jelölt már átesett a szóbeli vizsgán, a szigorlaton(rigorozum, latinul rigor = szigor, keménység).Ezt követi a védés, ami a tézisek, megállapítások, ill.az egész disszertáció nyilvános megvitatásából áll bizottságelőtt, bírálók (opponensek) közreműködésével.Van olyan gyakorlat, hogy a "vizsga" is előadás formájábantörténik, amit vita követ. (Külföldön a habilitációseljárásnál alkalmazzák ezt, nálunk is, csak értekezésbenyújtása nélkül). Azt tanácsolják, hogy a doktori védésenaz ilyen rövid előadásokat célszerű jóformán teljesenmegtanulni, hogy szabadon lehessen elmondani,nagyon szigorúan betartva az időkorlátokat. (Az előnyösidőtartam 15 perc.)A doktori disszertációk és habilitációs munkák, a szürkeirodalomba sorolhatók, mert nem publikusak. Ennekellenére a témánkat közelről érintő értekezéseketcélszerű tanulmányozni, hivatkozni rájuk, sőt vitatnimondanivalójukat. A doktori értekezések a tanszékekenegyetemi könyvtárakban fellelhetők, a külföldiek(pl. az amerikaiak) rövid összefoglalói adatbázisokban,esetleg interneten hozzáférhetők.Záródolgozat, szakdolgozat, diplomatervIde sorolhatjuk azokat a tudományos írásműveket,amelyeket a hallgatók az egyetemeken, főiskolákonnéhány példányban készítenek tanulmányaik lezárásakor.Követelményei hasonlók a doktori értekezéshez,de természetesen enyhébbek.Nem várható, hogy a hallgatók önálló elméletet dolgozzanakki, de elméleti megalapozásként legalábbidézzék az elméleteket és alkotóikat. A szakdolgozatnakviszont lehet valamilyen pragmatikus célja, gyakorlatiértéke. A téma feleljen meg a jelölt érdeklődésikörének, legyen időszerű, legyen hozzáférhető szakirodalma,feleljen meg a jelölt nyelvismeretének és szakmaiismereteinek (felkészültségének).A diplomamunkák készítése két évnél nem hosszabb éshat hónapnál nem rövidebb időt vehet igénybe. Hálótervkészítését ajánljuk az egymás után következő feladatoksorrendjének meghatározására A terjedelem tekintetébenmeg kell különböztetni egymástól a szorgalmiidőszakban írt 10-20 oldalas dolgozatokat, a 20-50oldalas TDK-versenydolgozatokat, a 40-80 oldalasTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV193diplomamunkákat, majd a PhD-értekezéseket, amelyek80-150 oldal terjedelműek .Ami az irodalom-feldolgozást illeti, két megoldás lehetséges,a leíró vagy kompiláció jellegű, amikor a különbözőforrásmunkák mondanivalóját egyszerűenösszedolgozzák. Ez társadalomtudományi szakdolgozatokbanelfogadható lehet, de doktori értekezésekbennem. A másik az elemző, kutató módszer, ami máradatgyűjtést, felmérést is tartalmaz (és társadalomtudományitémákról szólva, valószínűleg ebbe érti bele afejlettebb irodalom-feldolgozásokat is). A disszertációka két módszer vegyítésén alapulhatnak, egzakt tudományokbanfeltétlenül primer vizsgálatokat, kísérleteketis tartalmazva.Talán a szakdolgozatoknál az eredetiség, újszerűségkevésbé követelmény mint a doktori munkánál, de azelméleti megalapozás és a gyakorlati hasznosság egyarántmegkívánható. A bírálók emellett az aktualitást, ahelyes módszerválasztást, a hivatkozások korrektségétszokták figyelembe venni.Akadémiai doktori értekezésekA korábbi háromfokozatú tudományos minősítési rendszerMagyarországon a PhD bevezetésével kétfokozatúvávált (sőt egyfokozatúvá, mert az akadémiai doktori"cím" már nem számit tudományos fokozatnak). szerinta háromfokozatú minősítés arra volt alkalmas,hogy az első fokozat a tudományos munkára való rátermettségetbizonyítsa, a második fokozat az önállótudományos alkotásra való képességet, míg a harmadikfokozat az iskolateremtő munkát igazolja.A magasabb szintű értekezések megítélése ügyében avélemények eltérőek. Kevesebben értekezés-pártiak,többen a tézis/cikkgyűjtemény mellett vannak. Egyreinkább tanúi vagyunk annak a gyakorlatnak, mely a tézis/cikkgyűjteményforma ürügyén, szinte teljesenmellőzi a művelt téma összefoglalását, áttekintését, azeredmények egészének összehasonlító elemzését.A tudományos értekezés – ha írója célját helyesenfogja fel –jó ideig vissza nem térő alkalmat kínál a kutatónakarra, hogy legalább egyszer alaposan elmélyedjenaz irodalomban, addig nem is sejtett tágabbösszefüggésekre jöjjön rá, és kellő gyakorlatot szerezzenaz áttekintő tanulmányok (“review”) és tudományoskönyvek írásához. További haszna az értekezésformának, hogy a magyar tudományos nyelv frissítésé­

nek, bővítésének, sőt végső soron életben-maradásánakis fontos eszköze. (Ez az egyetemi oktatás szempontjábólis alapvetően fontos, mert amíg magyarul oktatunk,addig ne csak angolul publikáljunk. Még jobbanki kell hangsúlyozni azt, hogy a szellemi alkotómunkaa szintetizálásban felvetődő gondolatokkal teljesedikki, tehát tulajdonképpen új irányt ad sokszor egy kutatómunkájának az, amit az értekezéskészítése során végez.Vitatkozni is legjobban anyanyelvünkön tudunk.)Ezért a tapasztalt kutatók második (vagy harmadik)disszertációjának készítése, nem tekinthető csak "vizsgadolgozatnak"(mesebéli akadályozó sárkánynak, átrágásravaló kásahegynek, próbatételnek) mert ez a kikényszerítettszellemi munka, az önálló gondolatok kiprovokálásával,az ismeretanyag rendezésével, új ismeretek,meglátások felszínre hozását teszi lehetővé. Acéhek korában a magasabb fokozatot az iparos mesterművévelérdemelhette ki. A tudomány ezt vette át,amikor disszertációhoz kötötte a magasabb fokozat elérését.A disszertáció nemcsak tudományos alkotás,hanem annak ösztönzője és megvalósulásának eszközeis. Ennek az eszköznek módszeres alkalmazását isszolgálja általános módszertanunk, és szeretnénk haazt az érett kutatók is hasznosítanák, tovább fejlesztenék.Tudományos tanulmányokAz egy-egy jelentősebb témát, vagy összefüggő témakörttárgyaló, feladatkörből adódó, vagy külön megbízásbólkészülő tanulmányok, terjedelem és kidolgozásszempontjából közel állnak az értekezésekhez, ésugyancsak szűk körben publikálják azokat (szürke irodalom).Lényeges vonásuk, hogy céljuk az eredményeik(javaslataik) hasznosítása és nem valamely tudományosfokozat, oklevél elnyerése. A fő "érdekelt" tehát amegrendelő, vagy hasznosító, nem a tanulmány szerzője(bár megítélése további munkája szempontjábóldöntő lehet).Tudományos monográfiák, szakkönyvek, felsőfokútankönyvekA könyv nagyobb, önálló publikáció. Hogy mit tekintünkkönyvnek, azt elsősorban a terjedelme dönti el. A150 nyomtatott oldalnál hosszabb kiadványok könyvneknevezhetők. Hogy valaki hány könyvet írt, azt úgyszámíthatja, hogy az önállóan írt 150 oldalnálhosszabb könyvrészleteket is könyvnek tekinti.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV194A mi szempontunkból azt már sokkal nehezebb eldönteni,hogy mi számit "tudományos" könyvnek? Beleszámit ebbe a saját kutató munka részaránya és az is,hogy a szakirodalom-feldolgozása, hivatkozása milyen.Ökölszabálynak azt tekinthetnénk, hogy a felsőfokútankönyvek és az annál magasabb szintű írásművektekinthetők tudományos könyvnek.A gyakorlati szakkönyvek, középfokú tankönyvek ésnépszerűsítő cikkek a tudományos szakirodalmon kívülesnek. Röviden idézzük a könyvírással kapcsolatosfontosabb, módszertani forrásainkban olvasott gondolatokat.A könyv létrehozása az esetek többségében a kiadónak,szerkesztőnek és a szerzőnek az együttműködése.A kiadóval való együttműködés rendkívül fontos, hiszena könyv, mint áru kerül a piacra és annak terjesztésetöbbnyire a kiadó dolga. Amikor előkészítenekegy könyvet, vannak akik már egy előzetes "előszót"írnak, amivel indokolják a könyv megírásának és kiadásánakfontosságát. (Van, ahol ezt szinopszisnak,sillabusznak, mások koncepciónak mondják.) Gyakranmegkívánják, hogy egy minta-fejezetet írjon a szerző,elsősorban a stílus és íráskészség elbírálására. Ezutánkerül sor a kézirat elkészítésére, a szöveg megírására,erős figyelemmel a kiadó kívánságaira, bár a számítógépesszövegszerkesztés átdolgozása könnyen megvalósítható.A szerkesztés számára lényeges az, hogy a regiszter,vagy tárgymutató elkerülhetetlen egy igényes könyvben.Rendkívül fontos, hogy a bibliográfiát már kezdettőlgyűjtsék Vannak esetek, amikor a szerzőkre valóhivatkozás oldalszámát külön is megadják. Célszerűlehet az olyan utalás, hogy hol található a könyvbenvalamely nagyfontosságú szószerinti idézés, bár ezt atárgymutató és névmutató is jelezheti.A könyveknél a címoldalak, címrangok elkészítéserendkívül fontos és ebben a nemzetközi szabványokhozigazodni kell. Végül a könyv kötése adja azt a formát,amivel fellép a piacon. Lehet brosúra, lehet papírkötésű,vászonkötésű, vagy különböző műanyagokbólkészülhet a kötése. Lényeges, hogy könnyen nyithatóés olvasható legyen. A könyv kötése reklám értékű.A tudományos könyvek típusai:1. Kézikönyv (összefoglaló mű, szintézis): egy nagyobbtudományterület vagy ismeretkör minden lé­

nyeges ismerettartalmát összegzi, áttekintést, tájékozódástszolgál.2. Monográfia: egyetlen témakör részletes tárgyalása,ami elhatárolt témakör elmélyültebb tanulmányozásátteszi lehetővé.3. Tanulmány-gyűjtemény: kisebb terjedelmű tanulmányokatfoglal kötetbe, azonos témakörben.4. Segédkönyvek: ezek nem tudományos közleményekettartalmaznak, de a tudományos munkát támasztjákalá ismereteikkel.Ilyenek a lexikonok és enciklopédiák, az életrajzi lexikonok,a szótárak, az értelmező szótárak, a statisztikák,az évkönyvek, almanachok. (A statisztikai kiadványokegyes társadalomtudományokban nem segédkönyvek,hanem tudományos forrásmunkák.) Külön típusok azeseménytárak, a név- és címtárak, az atlaszok stb.Ezek a típusok nem egyértelműek: évkönyvnek neveznekévenként kiadott tanulmányköteteket, vannakkönyv alakban kiadott publikációs orgánumok, sőt vanolyan összefoglaló monográfia, amelyet a téma vezetőszakértői készítenek és benne az adott témakörből sajátkutatási eredményeket is közölnek. Ez azonban inkábba következő műfajcsoportba tartozik. A felsorolást csaka sokféleség jellemzésére közöltük.Tudományos közleményekA tudományos publikálás alaptípusa a tudományosközlemény, ami hozzáférhető és jellegénél fogva elsődlegesirodalom: ami új és saját ismereteket közöl.Azért nem ezt állítottuk módszertani tananyagunk központjába,mert oktatási feladatként elsősorban a doktoridisszertáció készítése adódott. De nehezebb is lettvolna, mert olyan sokféle a közlemény műfaja és szakterületeszempontjából, hogy egységes elveket ezzelkapcsolatban lehetetlen leírni. Az önálló tudományosközlemények szerzői nem is szorulnak ilyen alapismeretekre,mert tapasztaltabbak, a mellett, hogy a személyesmunkát leíró módszereinket a többszerzős munkamegosztásbankészülő cikkek esetében nincs is értelmemagyarázgatni.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV195Tudományos dolgozat (folyóirat cikk)A tudományos eredmények nélkülözhetetlen része aközzététel, a kommunikáció. A legfontosabb publikációseszköz a szakfolyóirat. A szakfolyóiratok általábanperiodikusan megjelenő nyomtatott kiadványok. Éventelegalább négyszer kell megjelenniük, hogy periodikánakszámíthassanak. Nyilvánosnak kell lenniük, bárkinekhozzá kell tudni jutnia. Megkülönböztetik a valóbanlektorált, tudományos folyóiratokat az egyébszakfolyóiratoktól, amelyeknek célja inkább az informálás,a figyelemfelkeltés.A közzétételnek ezt a magasabb szintjét célszerű publikálásnaknevezni: a publikáció nemzetközi szó,mind a németben, mind az angolban használatos, apublish a nyilvánosságot jelenti. Annak, hogy valamitpublikációnak tekintsünk az a feltétele, hogy elegendőpéldányszámban adják ki, és el is terjesszék. Az újnyomtatási, reprográfiai eljárások lehetővé teszik azt,hogy bárki kiadhassa nyomtatott formában a munkáját,amit angolul “personal publishing”-nak neveznek. Mivelazonban az elterjesztés, az akvizíció fontos része akiadásnak, ez nem egyenértékű egy valóságos folyóirattal.Nem beszélve arról, hogy elbírálva, lektorálvasincs.Lényeges kelléke a publikációnak az is, hogy beazonosíthatóés megtalálható legyen. A folyóiratoknak ezértvan ISSN száma, a könyveknek ISBN száma. Ezeket anemzetközi szabványok írják elő. Tulajdonképpen apublikációkon fel kellene tüntetni ezeket a számokatis.A publikáló kutató szerzővé válik, aki szerzői jogokkalrendelkezik. Ez kifejezi teljesítőképességét, eredményességétis. Angolul ezért fogalmazták meg azt amondást, hogy publikálj, vagy pusztulj el (publish orperish). Viszont a közlemények mennyisége a minőségükkárára mehet, ezért jobban kell az utóbbira figyelni.A lektorálás, vagy szakértői véleményezés és újabbana folyóiratoknak az impakt értéke jobban fejezi kia tulajdonképpeni értéket. A szerzőnek a szerzői jogonkívül a prioritásra is joga van, ami tudományának erkölcsiértékét növeli. Megkívánhatja, hogy az eredményeitvalóban az övének tartsák és sok esetben ezt amásokkal folytatott vitában éri el. A tudományos folyóiratokfel szokták tüntetni a benyújtás időpontját isa prioritás miatt, és van lehetőség előzetes közlésre is(konferenciákon, interneten stb.)Különböző folyóiratok vannak. A primer folyóiratokcsak eredeti, első közleményeket közölhetnek, – vagyisaminek mondanivalóját máshol még nem nyomtattákki – ezt a szerzőtől megkívánják. (A primer szó ittnem jelenti azt, hogy csak primer kutatási eredményeketközölnek.)

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA másik véglet a referáló folyóirat, amelyik az eredeti számára. Magunk is javasoljuk, hogy fiatal kutatók kötelezőenkészítsenek ilyen összefoglaló tanulmányokat.közlemények rövid ismertetésére specializálódott. Areferátum összefoglalót jelent, az angol kifejezés e helyettabstract és az ilyen folyóiratokat is Abstracting késsen. Kétségtelenül a kísérletek kellő értékelése utánA publikálás idő pontja ne legyen túl korai, de el seJournal-nak mondják. Ezt – az előző primer ellentéteként– szekunder irodalomnak is nevezik, míg az origi­rövid közlésre, hogy ezzel a prioritást védjük. Egyesszabad csak belekezdeni. Van lehetőség egy előzetes,nál közleményeket primer irodalomnak. (A szóhasználatraitt nagyon kell vigyázni: ugyanis a primer irodaketis, ezeket az angolban megkülönböztetik, minttudományos folyóiratok elfogadnak előzetes közléselomtanulmányozása is szekunderkutatás, a jelentések short communication, , vagy csak egyszerűen communication-nek,szemben a full paper végleges közle­szövegkörnyezettől függő jelentés változását figyelembekell venni.)ménnyel.A referáló folyóiratok általában összesűrítik a nyomtatást,és erősen építenek a számítógépes feldolgozásra. minden közleményt külön füzetben adnak ki, vagyisA folyóiratoknak vannak olyan formái is, amelyekA referáló folyóiratok képezik az irodalomkutatás kiindulópontját. Lehetővé teszik, hogy összegyűjtsük a lyóiratnak (levélfolyóiratnak) mondják és használatukcsak különlenyomatokat készítenek. Ezeket letters fo­hasonló témát tárgyaló publikációkat, azokat kritikusan nem minden szempontból szerencsés. A szerző érdekeértékelve, így létrejön a nagyobb témadokumentáció , az, hogy minél rangosabb folyóiratban közöljön megfelelőlektorálás mellett, amikor már az elfogadás isvagy szűkebb körű gyűjtőreferátum stb. Vannak folyóiratok,amik kifejezetten ezzel foglalkoznak, a német rangot ad. Hátránya ennek néha az, hogy rendkívülnyelvterületen ezt fejlődési, haladási beszámolónak nevezték:hogy sokan felfigyeljenek rá, sokan megjegyezzék ahosszú ideig tart a megjelenés. Mindenki azt szeretné,A nem saját kísérletek, csak szakirodalom alapján írt nevét. Aki egy ilyen – sokak által olvasott – folyóiratbantud közölni, az jobban jár (bár tulajdonképpen nemszemléket (review) nehezebben fogadják el publikálásra,és csak a szakirodalom teljes ismeretében vállalkozzunkilyennek a megírására. A szellemtudomá­dönti el egy folyóirat rangját). A nemzetközi termé­az olvasók száma, hanem a cikkeire hivatkozók számanyokban ez sokkal inkább elfogadható forma. A tudományosösszefoglaló szemlék többnyire sorozatok forkodónyelv: az angol felé, mint ahogy korábban az aszettudományos irodalom eltolódik újabban egy uralmájábanjelennek meg, amelyeknek egy-egy fejezetét a latin volt. Így a fontos publikációkat két nyelven kelleneközzétenni, ha a nemzeti nyelvet is használjuk.téma legkiválóbb művelői állítják össze. Vannak olyan,kvázi referáló folyóiratok (Review Journal), amelyekbena tudományos szakirodalom 3-4 %-a összefoglaló nak probléma lehet, hogy milyen társszerzőkkel dolgo­Aki azt szeretné, hogy szerzői nevét megismerjék, an­formájában jelenik meg. Ezért hozták létre az összefoglalókösszefoglalóját is, amire példa az Index to dolgoznak, és ebből kifolyólag több a szerző. Gyakori,zik együtt. Újabban nagyra értékelik azt, ha team-ekScientific Reviews, ami a Science Citation Index adatbázisáraépülve készül.publikál és ilyenkor vitatható az, hogy kinek a nevehogy a tudományos irányító a tanítványával együttAz ilyen összefoglalókat egészen más tudomány-területekrőlis tanulmányozni kellene. Az összefoglaló, ahol a rangosabb állt elől, vannak újabb szokások, aholálljon elől: követhetik egymást ábécében, volt szokás,szintetikus munka, ami középszintű, vagyis a népszerűsítő(ismeretterjesztő) és a tudományos között áll, ezál­sokszor a hivatkozásból ki is marad, mert et al. lesz aa vezető mindig az utolsó helyen áll. (Ilyenkor aztántal a más szakterületen dolgozók számára is érthetővé citáció.) Erre vonatkozóan célszerű volna konvenciókatkialakítani. A sok szerző a citáció szempontjábólválik. Az ilyen áttekintő közlemény átmenetet képez akönyv- és folyóirat-irodalom között. Lehetnek ezek indokolatlanul növeli a kimutatott impakt-mennyiséget,hacsak az impakt-számot nem osztják el a szerzőknépszerűsítők, ismeretterjesztők is, de lehetnek tudományosértékelő jellegűek is. Azért értékesek, mert számával. Erre vonatkozóan is érdemes volna egyszerűakire támaszkodnak, annak hírnevet adnak, elismerik arányszámmal kifejezhető átmeneteket képezni.és készítésük különösen kitűnő gyakorlat a kutatók A közlemény címének megválasztásánál nagyon vigyáznikell arra, hogy megfelelő címszavakat tartal­196

mazzon, és lehetőleg ne legyen 8 szónál hosszabb. Közöljünkegy összefoglalót (abstract), ami legyen teljes,pontos, objektív, érthető és rövid. A rövid azt jelenti azamerikai felfogás szerint, hogy nem lehet hosszabb250 szónál egy normális folyóirat-publikáció esetében,és nem több 500 szónál egy disszertáció összefoglalójaként.Az összefoglaló, – mint már említettük – a vizsgálatokcélját, a felhasznált módszereket, a legfontosabberedményeket és a következtetéseket kell, hogytartalmazza.A tudományos cikk a bevezetésből, a fő részből és akövetkeztetésekből áll. Ezek olyanok, mint a repülőgépfelszállása, repülése és leszállása. Az első és utolsóharmad rövidebb, de viszont könnyebben okozhat balesetet.A tudományos kézirat elkészítéséhez régen sokféleformai előírást adtak, ma már a számítógép jóformánnyomdai tökéletességű kéziratot tesz lehetővé. Mindenesetre nagy gonddal kell törődni a képletek elhelyezésével,az ábrákkal és a táblázatokkal. A táblázatok legyenekáttekinthetők és ezért talán helyes a részletesadatokat a publikáció szövegében elkerülni, és inkábbjól áttekinthető táblázatokba helyezni, mint ahogy azoka disszertációknak is a függelékébe kerülhetnek. Az elfogadottpublikáció még alapos formai szerkesztésenesik át. Azért, hogy az egész folyóirattal összhangbanlegyen, felülvizsgálják a nomen-klatúrát és a terminológiátis. Maga a szerkesztés (redacting) nyomdakészállapotra-hozást, szószerint rendberakást jelent. Előfordulhat,hogy rövidíteni kell a szöveget. A szerkesztőkbeavatkoznak a tartalomba, a szóhasználatba és a languagepolishing közismert követelmény az angolnyelvterületen, vagyis, hogy egy nyelvi lektor átfésüliaz anyagot. (Ez nálunk inkább könyveknél, kevésbé afolyóirat cikkeknél szokásos.)A folyóirat szerkesztője azért törekszik "minőségi" cikkekközlésére, mert ez határozza meg a folyóiratánakaz értékét. Vannak folyóiratok, ahol az elutasított cikkekszáma 80 %-ot is elér. Egy kuratórium (szerkesztőbizottság)még a lektorok véleményét is felülvizsgálhatja.Újabban a közleményeket nemcsak legépelt (kinyomtatott)példányokban, hanem lemezen is beadjákés feltétlenül kísérő levelet írnak melléje. Ilyenkor rögzítika beérkezés időpontját.Ezután kerül a véleményezőhöz, elbírálóhoz (referee),vagyis aki nem referáló, hanem – ahogy angol neve sugallja– a futball-bíró rangjához hasonló tekintélyűTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV197döntéshozó. Amelyik folyóirat nem “fully refereed”,az már másodrangúnak számít. A cikk véleményezéséhezilyen szempontokat vesznek figyelembe: jelentős-ea kísérlet; a célkitűzés eredeti-e; a kísérletek megfelelnek-ea célnak; a módszerek korszerűek-e; az eredményekinterpretációja korrekt-e; a megvitatás helyes-e;megfelel-e a formai előírásoknak; megfelel-e a terminológiának;megfelelően idézték-e az irodalmat; elfogadható-ea cikk hossza; az összefoglaló érthető, okosés megnyerő-e; a cím kifejezi-e a tartalmat? A lektor(helyesebben szakbíráló) adhat javaslatot kisebb változtatásokra,továbbfejlesztésre vagy visszautasításra.Általában két lektor van.Mi minősül tudományos közleménynek? Ez tudományterületenkéntigencsak eltérő, és csak a függetlenbírálók által elbírált (peer-reviewed) és nemzetköziszaklapban megjelent közleményt lehet annak tekinteni.Kérdés, hogy ez a biológiában, kémiában érvényesgondolat mennyire érvényes más szakmákban. Vajon aproceedingekben megjelent, vagy konferenciákon elhangzottelőadásokat e szerint hova soroljuk?A tíz legjelentősebb közlemény felsorolása, már jótámpontot ad a szerző irodalmi súlyára. A citációvalmérik ezt, ami a hivatkozások számát jelenti, amibe azönhivatkozásokat nem számítják be. (Önhivatkozásnakminősül az, ha az eredeti cikk valamelyik társszerzőjeaz els ő szerző, abban a cikkben, amely idézi azeredeti cikket). Persze, az "első szerző" megítélése iserősen kétféle, hiszen, a főszerző esetleg a felsorolásbanutolsó is lehet. Igen nehezen dönthető el ki az, miutánaz SCI (Science Citation Index) a hivatkozott cikkeknekcsak az első szerzőjét szokta megadni.Nagy probléma a publikálónak a tudományos folyóiratkiválasztása, hiszen két szempont áll egymással szemben:az impakt-faktor és az, hogy a hazai körülményekközött ismertté tegyük eredményeinket. Egy fontostémát korszerű eszközökkel kidolgozó cikk az élettudományokterületén egy 3-4 impakt faktorú lapban közölhető.Az orvostudomány ennél valamivel szerényebblehetőségekkel rendelkezik, hiszen inkább speciális folyóirataivannak, és a termelési gyakorlatot szolgálóagrártudományokban pedig elérhetetlen ez a magasimpakt-faktor, mert a hazai sajátosságok a külföldetkevésbé érdeklik és célunk mégis elsősorban a hazaimezőgazdaság fejlesztése. Vannak viszont területek,ahol a magyar nyelvű közlés jórészt már lehetetlennéválik magasabb tudományos szinten. Olyan folyóirat­

nak küldjük be cikkünket, ahol "az még éppen megfelel".A tudományos cikkek szerzői olvasóként indulnak. Arengeteg közleményt, könyvfejezetet képtelenek áttanulmányozni,ezért gyakran az ismertető másodlagoskiadványokat forgatják. A fontosabb forrásokat azonbaneredetiben is szükséges tanulmányozni.A közlemény összeállításához a következőket kell átgondolni:⎯Mi a legfontosabb mondanivaló,⎯Érdemes-e egyáltalán közölni,⎯Kik lesznek az olvasók,⎯Kik a társzerzők,⎯Melyik folyóiratba szánjuk (elolvasva annak útmutatóit).⎯Az első változat bevezetésében megírjuk, hogy miértkezdtük a kísérletet, a módszert, hogy mit hogyantettünk, mik az eredmények, mit figyeltünkmeg, milyen következtetések adódnak ebből, mit jelentenekaz eredmények.⎯Elkészítjük az ábrákat és szövegeiket,⎯Megszerkesztjük a táblázatokat,⎯Összeépítjük a közleményt és mérlegeljük arányait,⎯Felvázoljuk az eddig ki nem dolgozott részeket, akulcsszavakat, a fejcímet, a köszönetnyilvánítást.⎯Kritikai érzékkel bíró kollegáknak adjuk oda,⎯Vitassuk meg a bírálatot és építsük be mindazt az újváltozatba.⎯Ellenőrizzük az irodalmi hivatkozásokat a könyvtárban,(ne higgyük, hogy az összefoglaló cikkek irodalom-összeállításánakhivatkozásai jók, kéziratunkhivatkozásaiért mi viseljük a teljes felelősséget,)⎯Ellenőriztessük újra az adatokat a táblázatokban,⎯Írjuk meg levelünket a folyóirat szerkesztőjének,amelyben közzétételi szándékunkat közöljük,⎯Küldjük el az elkészült kéziratot a szerkesztőségbe.Konferencia, előadás és előzetes közleményA konferencián való részvétel a személyes kapcsolatokés eszmecserék hasznossága mellett a prioritás védelmébentörténő korai közlést szolgálja. A kutatók megítélésébena publikációk száma túlzott fontosságúváTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV198vált. Ez sokszor az adatok szépítéséhez, a túl koraiközléshez, az elaprózódáshoz és – hozzátennénk – asokszerzős, jelentéktelen témák közzétételéhez vezethet.A tudományos konferenciák bizonyos fokig lemérikezt az eredményt és lehetőséget adnak az előzetesközlésekre. A konferenciák anyagai (Proceeding) különösműfajt képeznek: nem elég publikusak, általábantúl rövidek és sok esetben nem is lektoráltak (de van,ahol elbírálva nehezen fogadnak el előadásokat).A kutatás eredményét vagy közleményben vagy előadásbanközölhetjük. A szakmai frissességet biztosítjákaz előadások, ezeknek gyengébb formája az alábbtárgyalt poszter, ami akkor ér valamit, ha a látogatókmeg is vitatják. Az előadáson legfeljebb percenkéntszabad egy diát vetíteni, érdemes a bevezetést és befejezéstis dokumentálni. El kell dönteni azt is, hogy fóliavagy dia lesz-e a jobb. Vannak olyan sokszorosítottanyagok (handouts), melyeket írásban osztanak ki azelőadáson. Tartsunk próbaelőadást, próbáljuk ki a termet,tanuljuk be az első mondatokat, beszéljünk kifejezettena hallgatósághoz, ne menjünk részletekbe, legyena mondanivalónk világos, használjunk mutatópálcát,soha ne olvassuk fel ábráinkat, beszéljünk a mikrofonbavagy elég hangosan és figyeljünk a hallgatóságraés az esetleges kérdésekre.Poszter, kiállítási bemutatásA poszter a konferenciákon kiállított szöveges-képestábla, amit a program szerint meghatározott időbenmutatnak be, ilyenkor a szerző legyen jelen, (a posztertöbbnyire máskor is megtekinthető). A poszter előzetesközlésnek számíthat, de nem publikus, nehezen idézhetőés dolgozható fel. Intézmények propagálása és fiatalokszárnypróbálgatása céljából hasznos. Műfajábanközel áll a kiállítási tablókhoz: ezért szerkesztésévelérdemes foglalkozni, különösen a kielégítő betűnagyságés az ábrák részaránya a fontos tényezők ebben.A kis előadások helyett a hallgatóság kímélésére bevezetettposzter-rendszer lényegesen megjavult, amióta aszámítógépet bevezették. Olyan betűnagyságot kellazonban használni, hogy egy méter távolságból az jólolvasható legyen. Célszerű úgy fogalmazni, hogy 2-3perc alatt meg lehessen a posztert érteni és a legfontosabbüzenetet haza lehessen vinni. (A legfontosabb aszerzőnek jelen lenni bemutatásán, hogy meg lehessenvitatni a témát vele. Jó, ha tartalmaz "postaládát", amibea véleményét bárki bedobhatja, és hasznos egy rö­

vid kinyomtatott összefoglaló, melyből 10-20 példánytodateszünk, hogy azt el lehessen vinni.Elektronikus közzétételMa már lehetséges, hogy leírva, mint saját közleménytközzétehessük gondolatainkat, kutatásunk eredményeitaz egész világ számára hozzáférhető elektronikus hálózatban.Kérdés. mennyire óvhatjuk meg prioritásunkat,mennyire várható el, hogy az érdekeltek elolvassák.Egy írásban kiadott címjegyzékkel kombinálva idővela folyóirat publikációk helyére léphet az internet.Egyelőre inkább az érdeklődést kelthetjük fel általamunkánk iránt és kapcsolatokat teremthetünk a hasonlókutatásokkal foglalkozókkal, az E-mail segítségével.Kutatási jelentésEgy résztéma megbízás alapján megoldott problémájátfoglalja össze. Nem publikáció, sőt bizonyos fokig titkosis, mert nem illik másnak, csak a megbízónak odaadni.Mindaz érvényes rá, amit a tanulmányokról írtunk,de különösen fontos szempont, hogy "olvasnilusta" döntéshozók (megrendelők) is hajlandók legyenekelolvasni. Sokszor idézett forrásaink és tapasztalatainkalapján távirati stílusban röviden a következőkrehívjuk fel a figyelmet, mert ez az írásmű nem tudományosközlemény, és a konkrét olvasó igényéhez kellidomulnia.A jelentés tartalmazza az alkalmazott módszereket is,és egy sillabusszal (szerkezeti vázlattal) kezdődik. Ezutánkövetkezik a szöveg, azt fogalmazva vigyázzunk,hogy minden új rész illetve bekezdés első mondata legyenkülönösen hangsúlyos és jelentős. Az ilyen összefüggőrészek hossza ne legyen több, mint 8 mondat.Ennek ellenére a mondatok legyenek lehetőleg rövidek,illetve előnyös a hosszú és rövid mondatok váltakozása.Nagyon fontos, hogy szóhasználatunk választékoslegyen. Erre egy tanács érvényes: aki jót akarírni, annak sokat kell olvasni. A jelentésnek végül hibátlannakés nem kijavítottnak kell lennie, rendkívülrontja a hatást minden utólagos belefirkálás. Arra isgondolni kell, hogy azok, akik szponzorálják, vagyegyáltalán finanszírozzák a kutatásokat, azok a jelentésbenkapják meg az ellenszolgáltatást, ezért a jelentésekminőségére rendkívül nagy mértékben vigyáznikell.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV199Külön érdemes foglalkozni a pályázatok készítésével,mivel a kutatás anyagi hátterének megszerzéséhezszükségesek. A kutatási jelentés többnyire az ilyen feladatokmegoldásáról számol be a megbízó szája ízeszerint.Az ismeret tartalmi elemeiA szakirodalmi alkotások egészet képező dokumentumok,ami visszakeresésük, idézésük és idézettségükszempontjából is egységnek számit. A szakirodalmifeldolgozás és hasznosítás szempontjából azonban egészükbennem "emészthetők": fel kell bontani őket információselemeikre. Ha új és más házat építünk többrégiből, a bontási anyagot használjuk fel. Vajon mi leheta forrásmunkákba foglalt szétbontott ismeretanyaglegkisebb eleme, "téglája"?Az ismeret legkisebb egysége (az "ismeretmolekula"ami szavak, fogalmak atomjaiból tevődik össze) az egymondatban kifejezett megállapítás, ami mint információönmagában is megáll, érthető és más információkkalösszeépíthető.Amennyiben a megállapítás új (olyan molekula amilyenmég nem volt) és van értelme is (használhatóanyag molekulája) akkor mint tudományos megállapításttételnek (tételes megállapításnak) nevezhetjük. Ajelentős ilyen tételeket filozófiailag tudományos tézisnekmondhatjuk. (A szóhasználat ördöge azonban itt isfélre akar vezetni a szavak többértelműségével: tézisneknevezik az értekezések fontos megállapításainak(téziseinek) összefoglalását, sőt a kutató korábbi megállapításainakértekezést pótló gyűjteményét is, míg azangolszász országokban még többet jelent: a disszertációelnevezés helyett használják.Ha a tudományos tézist feltételezés (bizonyítandó kérdés)formájában értelmezzük (vagy fogalmazzuk meg),úgy (munka)hipotézishez jutunk, ami aztán bizonyítvatézissé lép elő. Az ilyen tézisnek lehet antitézise, és adialektikából ismert szintézis, tágabb értelemben a tézisekösszevonását, kombinálását is jelentheti.Mivel az ismeretgazdálkodás nem a dokumentumokkal,hanem a belőlük kiemelhető ismeretelemekkelfoglalkozik, "Informáci- ón nem a tájékoztatási tevékenységet,vagy annak alapanyagát értjük, hanem amondanivaló tartalmi egységét. Az ismeret a rendszerbefoglalt információk tömege. Az információ formaifokozatai: az adat, az adatokból levont tételes megálla­

pítás és az ismeret (az előzőből leszűrt általánosabbösszefüggések törvénye, szakmai logikával általánosítotttételek.""Az információk felépülése a kutató munkájában a következő:Több adat (ismeretelem) együtt ismeretegységetképez. Több egynemű ismeretegység az "egyszerűeredmény", ami már tartalmaz mondanivalót. Akülönnemű ismeretegységek "összefüggő eredményt"jelentenek. Ha ehhez a kutató a ténymegállapításon felülhozzáfűzést is tesz, úgy létrejön a "tételes megállapítás".Az információ negyedik fokozata úgy jön létre,hogy további "következtetést" vonnak le több megállapításösszefüggéséből. Az első kettőt nevezhetnénkelemi információnak, míg az utóbbi kettőt tételes információnak".A szövegelemzés (ma ismeretelemzés) céljára pedigannak idején a tudományos szövegtartalom kategóriáit(hierarchikusrangfokozataik sorrendjében) így határoztákmeg:1. szavak,2. fogalmak,3. definíciók,4. megállapítások (ezek formailag szavakból, tartalmilagadatokból, információkból épülnekfel),5. tézisek (tételes megállapítások),6. elméletek,7. alkalmazások (esetek és módszerek).Az elméletek e szerint összefüggő tézisekből épülnekfel, az elméletnek az a feladata, hogy megmagyarázzaa tényeket. Egy új adat önmagában is érték. Egy eredményesmegállapítás jelentős érték. Mások anyagábólvaló következtetés is új értékalkotás, de önálló szellemialkotás csak a saját gondolat lehet. Az idegen és asaját ismeretanyagot kell összedolgozni és új adatoknélkül, csupán a régi megállapítások átcsoportosításávalis alakítható ki új mondanivaló. A kutatás feladataúj ismeretek, új összefüggések felfedezése, ami nagyonsokoldalúan valósítható meg az így feldolgozottanyaggal A saját és idegen információ egyenlő értékű afeldolgozásban. Minél távolabbi tudományszak ismeretéthasznosítjuk az annál termékenyítőbb munkánkra.Külön probléma lehet információink, megállapításaikvalóságtartalma. Csak az igazat és csakis az igazat –állítsuk, mert magunkat csapjuk be, ha tudatosan torzítjuka valóságot. A negatív kísérleti eredmények isTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV200értékesek pl. ha valaminek az alkalmatlanságát mutatjukki. Az idegen megállapításokkal való egybevetéserősítheti vagy cáfolhatja saját meglátásunkat. Ez tévútrasodorhatja a kutatót, aki mindenáron eredményretör. Csak azokat az érveket, tényeket, bizonyítékokatadjuk elő, amelyek elképzeléseinket igazolják és elhallgatjukazokat, amelyek ellenünk szólnak. Ezt“egyoldalú kifejtésnek” mondják. A "kétoldalú" közleményekviszont olyanok, amikor másoknak a miénkkeléppen ellentétes érveit is kifejtjük.Az ismeretgazdálkodás lényege nem a vitatkozás,szembeállítás vagy megerősítés, hanem a saját és idegenismeretelemekből egy új megállapítás (egy eddignem volt tudás-molekula) előállítása.A doktori értekezés tárgyválasztásA doktori értekezések témaválasztásánál célszerűbb kisebbfelületen nagyobb mélységet választani. Az értekezésnem enciklopédia vagy tankönyv, inkább monográfiajellegű, vagyis egy elhatárolt téma tárgyalása.Viszont ehhez a szűkített témához a forrásmunkákat alehető legtágabb körből kell összegyűjteni.Mint minden kutatás, a disszertáció készítés is problémamegoldásrairányuló tevékenység. Kérdéses azonban,hogy mi itt a fő probléma: valamely tudományosvagy gyakorlatban hasznosítható kérdés megoldása,avagy annak bizonyítása, hogy a tudományos fokozatrapályázó alkalmas ilyen feladatok elvégzésére? Ezutóbbiról van inkább szó. Katonai hasonlattal élve inkábbvaktölténnyel végzett hadgyakorlatról, mint igazihadműveletről; de a "vizsgázó" vezérkari tiszt számáraez sokkal veszélyesebb, mert kemény kritikára nyílikvele szemben lehetőség, míg a háborúban (a gyakorlatiéletben) erre többnyire már nem érnek rá (vagy hősihalált halnak, vagy csak a csatavesztést konstatálják ésmagyarázzák ki, ha erre még van lehetőségük).A doktorandus disszertációja (kutatása) témáját, magaválasztja, irányítói segítségével. Tárgya legyen aktuálisés konkrétan elhatárolt. Legyen az jól körülhatárolható,időben is egyértelmű (történeti), érdeklődést keltő(ami holnap lesz érdekes), valódi megoldatlan problémákatfelvető.Célszerű tájékozódni a téma szakirodalmi feldolgozottságánakfokáról, hogyan lehet a forrásokhoz hozzájutni,különösen, ha az ember nagyrészt irodalom alapjándolgozik. Másrészt, hogy nem voltak-e már előtte, akik

a témát már letarolták. Nemcsak megoldatlan, hanemmeg is oldható témát kell választani. A témaválasztásnállehetőleg kerüljük a divatot, de az olyan marginálistémákat is, amelyeknek semmi irodalma nincs, vagyismagunknak kell elsőként a sötét verembe ugrani.A témaválasztás javasolt szempontjai:1. A kutatás egy felismerhető tárgy körül mozogjon,amelyet úgy kell definiálni, hogy mások számárais felismerhető legyen.2. Vezethessen olyan megállapításokra, amelyeketelőbb még senki nem mondott.3. A kutatásnak mások számára is hasznosnak kelllenni.4. Biztosítani kell a hipotézis bizonyítására, vagymegcáfolására szolgáló elemeket. Helyes, ha kérdéskéntpróbáljuk megfogalmazni a kutatási célt.(Az segít a megválaszolás módjának és a hipotézisnekkialakításában.)Egy kezdő kutatónak (PhD-hallgatónak) önálló gondolkodásrakell törekednie, és nem egyszerűen folytatnimások munkáját, vagy legalább más módszerrel,más szempontok szerint értékelve, végezve azt. Azegyes kutatásokban 15-20 évenként megismételjük akísérleteket, nagyjából hasonló eredményre jutva, ésazt új eredménynek tekintve. A problémákat nem lehetkisajátítani, ezért időről-időre más megoldással másokversenyeznek. Aki a hasonló eredményt korábban közli,azt tekintik győztesnek (prioritás!), ami sok kiérleletlenpublikációhoz vezet. A doktori disszertációraazonban ez kevésbé jellemző, hiszen nem is ez a legfőbbcélja.Más a kutatási alaphelyzet , ha ismert módszerrel ismeretlenkérdést válaszolunk meg, vagy ha ismert kérdéstismeretlen módszerrel tesztelünk, végül ha ismeretlenmódszerrel ismeretlen kérdést próbálunk megoldani.Tanácsunk az, hogy a kérdés megválaszolásához szükségesmódszert kell megkeresnünk, a rendelkezésreálló módszerrel megválaszolható kérdés helyett. Tehátnem a gombhoz varrjuk a kabátot, ha a gomb a módszer.A meglévő kísérleti módszerek nagyon behatároljákgondolkodásunkat. Ez érvényes jelenség a műszerhez,a kísérleti térhez, gépekhez igazodó kutatásban.Ez kevésbé káros, ha reszortkutatásról van szó, vagyisegy tématerület folyamatos és állandó kutatásáról (pl.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV201fajtakísérletek vagy más "rutin" vizsgálatok végzéséről).Káros viszont, ha egy problémamegoldó konkrétcél vizsgálatáról van szó.A mások gondolataival foglalkozó emberek kétféle típusát(karakterét) különböztethetjük meg:1. aki csak egy dologgal tud foglalkozni, pl. nem tudolvasni zenehallgatás közben, először végig kell olvasniaegy munkát, nem tud többet párhuzamosanolvasni.2. aki csak akkor dolgozik jól, ha egyszerre több fajtaérdeklődését kielégíti, és ha csak egy dologra figyel,elveszti a kedvét. Az előbbiek módszeresendolgoznak, de nincs fantáziájuk, az utóbbiak kreatívabbak,de gyakran nincs bennük kitartás. Célszerűaz eltérő karakterünket is figyelembe venni témánkkiválasztásakorNemcsak karakterünk, de eltérő magatartásunk is befolyásoljaezt. A tudományos kutatómunka során hasznosa “nyúl-magatartás”. A nyúl fülel és fut, aztán megintfülel és megint fut. A kutató életében a fülelés a kérdésfelvetésideje, a futás a kísérletezésé. A szellemimunka néha látszólag semmittevés, amikor átgondoljáka régit és újabb ötleteken töprengenek a kutatók. Afolyton csak rágódó kutató végül sohasem jut igazánelőre. Periodikusan kell váltakozni az újabb kérdésekfelvetésének, a meditációnak és az aktív kísérletező,vizsgálódó munkának. (Szellemesen írják, hogy azunalmas előadások és bizottsági ülések adnak alkalmata meditációra).Ez a periodicitás olyan tudományágakban alakulhat ki,ahol a kísérletek gyorsan elvégezhetők, megismételhetők.Más az, amikor egy témakört kutatunk, vagy amikorkonkrét hipotetikus kérdésfeltevéssel próbálunkegy konkrét problémát megoldani. Vannak szakmák,ahol a megfigyelési lehetőség, annak gyakorisága korlátozott.Ez nem csak a csillagászatban van így, de kikell várni a mezőgazdaságban, orvostudományban is,amikor felvetődik egy lehetőség. A hosszabb lefolyásúkutatásokban párhuzamosan tervezünk, töprengünk éskísérletezünk, ami kétségtelenül erre alkalmas karaktertis kíván. De a lehetőségekhez igazodó kutatásunkbanlegyen legalább egy “szokatlan, teljesen új elképzelésenalapuló” résztémánk is, mert csak az nyerhet,aki mer.

Tárgyszavak összeállításaA tudományos közlemények elején fel szokták tüntetnia rövid összefoglalás (abstract) után a legfontosabbtárgyszavakat. Ennek az a célja, hogy akinek a kezébekerül, az tájékozódhasson a tartalomról.Ahhoz, hogy irodalomkutatásunk során, mi is felismerjüka minket (témánkat) érintő közleményeket, összekell állítanunk saját munkánk legfontosabb tárgyszavait.Ezeket kereshetjük aztán a nyilvántartásokban.De lehet ennél is fontosabb célja ennek az előkészítőmunkának: a helyes szóhasználat megalapozására kigyűjthetjüktárgyszavaink definícióját, idegen nyelvűmegfelelőit is, mindezt jegyzékbe foglalva. Természetesena szinonimákat is felsoroljuk ebben a "mini-thesaurusban",hiszen lehet, hogy azok segítségével találjukmeg a keresett irodalmi információt.Tárgyszó:A tárgymutatóban (indexben) a visszakeresést szolgálólexéma (szókészleti egység); ahol a szinonimák összevonását(Pl. eb lásd kutya), a homonimák megkülönböztetésétpl. daru 1/ madár, 2/ emelő szerkezet) adjákmeg.Címszó:1/ a főcímben szereplő kulcsszó,2/ a tartalom (fejezetek) felsorolását röviden jellemzőszavak.Kulcsszó:Valamely dokumentum (kiadvány) tárgyát, tartalmát,esetleg műfaját fejezi ki, az irodalomkutatás céljára.Deszkriptor:1/ dokumentációban használt szóelem, ami a tárgyszavakkifejezését kevesebb elemből teszi lehetővé(pl. kutya + harapás = kutyaharapás),2/ a dokumentációs szójegyzékekben (thesaurus) szereplőegyértelmű és következetesen használt tárgyszavak.Nagyobb méretekben a lexikonszerű “előzetes glosszáriumunkban”.A disszertációhoz készíthető ilyen szójegyzékennél sokkal egyszerűbb lehet: tartalmazzon10-15 tárgyszót, és a legfontosabbak vagy esetleg a vitathatókdefinícióját is.A definíciók később a glosszáriumba kerülhetnek. Értekezésekesetében megkívánható, hogy az új, vagymegszokott értelemtől eltérően használt szakkifejezésekmeghatározását egy ilyen fogalom-magyarázatbanTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV202tüntessük fel. Magát a tárgyszót is több rokonfogalomjelölésére alkalmazzák. Mivel e téren nincs egységesgyakorlat, az e könyvben követett gyakorlatot írjukcsak le, inkább a fogalmak megkülönböztetése, mintsemegy szóhasználati ajánlás céljábólCímadásA cím foglalja össze a tartalmat pontosan, kevés szóval.Egy jó cím a dokumentum legkurtább összefoglalója,ami a továbbiakban kulcsszóként (tárgyszóként)szerepelhet, amikor visszakeresik munkánkat.A cím keltse fel az olvasó érdeklődését, ne legyen túlhosszú, ugyanakkor legyen informatív, ne tartalmazzonrövidítéseket.A végleges címet a munka megírása után adhatjukcsak, de egy “munkacím” használata már korábban isszükséges. A disszertációk címét többnyire már aposztgraduális képzés kezdetekor jóváhagyják – ez inkábba téma meghatározása. Véglegesítését célszerű azirányító tudományos személyekkel, tanárokkal konzultálvamódosítani.A disszertáció címe ne legyen 10 szónál hosszabb.Amennyiben ez nem kerülhető el, úgy alcímet kell alkalmazni.Lényeg az, hogy a legfontosabb tárgyszavak,mint címszavak a főcímbe kerüljenek. Az irodalmidokumentációt ugyancsak akadályozza a görög betűkhasználata a címben. A címlapon – a címen kívül –a szerző neve áll, teljesen kiírt keresztnévvel, továbbáaz intézmény neve, ahol a munka készült, és a benyújtásidőpontja. Ezeket a szövegeket központosan helyezikel a papíron. Ez a közép-elhelyezés a bekötöttmunkáknál problematikus, ezért általában a bal szélen40 mm-t kihagynak, így a középpont mintegy 20 mmreljobbra eltolódik.A cím “a dokumentumon megjelenő szó vagy mondat,amely alkalmas a dokumentumra való hivatkozásra,esetenként annak azonosítására és amely gyakran (hanem is változtatás nélkül) megkülönbözteti mindenmás dokumentumtól”. A cím feladata, hogy megnevezzea művet (azonosítsa), kifejezze tartalmát, felkeltseaz érdeklődést, és bizonyos mértékig sugallja a szerzővéleményét a témáról.Természetesen egészen más egy tudományos folyóiratban,megint más a disszertációban megadott cím, illetveazok a majdnem szépirodalmi publicisztikai címek,melyek sokszor szókicsavaráson alapulnak. Ha a főcím

száraz és pontos, akkor az alcím lehet ilyen színező, hamár a főcím színező, akkor valamiféle alcímmel kellutalni a pontosabb tartalomra. Az alcím, az idézettszabvány szerint “a címoldalon megjelenő szó vagymondat, mely a dokumentum főcímét egészíti ki”.Sillabusz kialakításaA disszertáció készítése tulajdonképpen minden szellemialkotómunka vázlatát követi. Mindenek előtt egysillabusz készül, vagyis egy olyan tagolt tervezet, amimondható előzetes tartalomjegyzéknek is.Itt többről van szó, mint az egzakt tudományok publikációibankaptafaszerűen használt tagolás: irodalmi áttekintés,anyag és módszer, eredmények és megvitatásuk,következtetések, összefoglalás. Ez különben iscsak egy résztémát (problémát) vizsgáló kísérlet, primer-kutatásieredmény közlésére alkalmas. A disszertációegyrészt nem ilyen "egyhegyű" résztémát tárgyal,tehát többirányú a szerkezete is, és így az irodalomkutatástis több irányban, már a vázlat kidolgozásához bekell vetnünk. Másrészt az értekezés szükségszerűenirodalomkutatást is alkalmaz – különben nem tudná újszerűségétsem bizonyítani – ami a szerkezettel szembenis speciális követelményeket támaszt.Kutatási témánk (értekezésünk tervezett címe) meghatározásaután a fő tárgyszavak alapján készítsük el asillabuszt: kutatásunk vázlatát. Ez a témát altémákrabontja, azokat fejezetekre és azokon belül dokumentációsegységeket alakít ki. Ezek a dokumentációs egységekegy-egy szűkebb problémára irányulnak, egy-kétdeszkriptorral (fogalommal vagy tárgyszóval) kifejezhetők.Számuk ne legyen több mint 18-20, fejezetenként3-6.Számukon persze lehet vitatkozni, mert csak arról vanszó, hogy hány rekeszes polcra (hány irattartóba, filebastb.) gyűjtjük előrendezett információinkat. A feldolgozássorán a rekeszeken belül az egyes információk(megállapítások, tételek) önálló életre kelnek. Azilyen sillabusz nem lehet végleges: bárhol tágítható, kiegészíthetőlegyen. (Ezt a számozás módjánál kell figyelembevenni.)Ez a sillabusz csupán egy haditerv, majd a hadműveletek(az irodalomkutatás, adatelemzés és szövegezés)eredményét a tartalomjegyzék írja le – utólag.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV203Haditerv sem készülhet felderítés nélkül: ezt szolgáljaa sillabusz készítése közben egy tájékozódó, előzetesirodalomkutatás, a következő módon:1. Néhány (3-5) kézikönyvben, a tárgymutató alapjánmegkeressük a számunkra releváns részeket ésazok forrásmunkáit.2. Néhány (3-5) legfontosabb – hazai és külföldi – folyóiratutolsó (3-5) évfolyamában megkeressük atémánk szempontjából releváns közleményeket.3. Ha alkalmunk van nagyobb bibliográfia vagy referálófolyóirat éves tárgymutatójában utána nézni, úgya címük tartalma alapján áttekintjük a számunkraszóba jöhető források gyakoriságát.A "találatokat" bejegyezzük sillabusz tervezetünkbe ésa következőket végezzük el:a) Sillabuszunkat bővíthetjük vagy szűkíthetjük (dokumentációsegységek felvételével vagy kihagyásával,összevonásával) figyelembe véve saját adatdokumentációnkinformációit is. Legyen feltétlenülolyan probléma is a sillabuszban, ami nincsmegoldva, esetleg nem is szerepel az irodalomban.b) Az érdemesnek tűnő bibliográfiai adatokat egyidejűlegkiírjuk, a fellelési hely megadásával, a későbbimegszerzés érdekében. (Ami csak a "Nemzeti Archívumban"nagy utánajárással lelhető fel, az isfontos, de ne tervezzük feldolgozni.)c) A terminus technicusokat (főleg az idegen nyelvűeket)is gyűjteni kezdjük, a magyar megfelelőkkelés szinonimákkal együtt. Ezzel kiegészítjük mini-thesaurusunkat– ha van ilyen – és szómagyarázatkénta legfontosabb tárgyszavaink definícióit is kigyűjtjüka kézikönyvek glosszáriumából.Ezzel a szekunderkutatásra alapozott disszertáció írásunkirodalomkutatási munkáját beindítottuk. Érdemesmegszívlelni más szerzők vázlat-tervezéssel kapcsolatostanácsait:A vázlatkészítés két típusra osztható: 1. Pontokba szedetttartalomra, témakörökre utaló vázlat; 2. Állításokat,kérdéseket megfogalmazó, állásfoglalásunkat issejtető vázlat (tételvázlat). A másodikat ajánljuk, amitcsak akkor lehet elkészíteni, amikor már a mondanivalóa fejben elkészült. Ez megerősít abban, hogy a sillabusznaka hipotéziseket és bizonyítási módjukat is tartalmazniakell. A vázlat és egyes részeinek terjedelmelegyen arányos a munka terjedelmével. Ne tárgyalja abevezetést hosszabban, több pontba foglalva mint a

tárgyalást. A továbbiakban ne tekintsük szentírásnak,hanem állandóan változtassuk ezt a vázlatot. A megírásnálsem kell ragaszkodni a vázlat sorrendjéhez. Avázlat nem használható tartalomjegyzékként.A vázlat a tükörképe a műnek és ahogy az egyik változik,úgy változik a másik is. Ha nagyobb fejezetekvannak, azokhoz külön vázlat készíthető.Az irodalomkutatást “irodalomjegyzék” elkészítésévelkezdjük, vagyis azzal, hogy megkeressük azokat a műveket,amelyeknek még a létezéséről sem tudunk. Egyszerűbba téma szerinti katalógusból kiindulni. Mivelazonban ez a könyvtárosok ízlésétől függ, még eredményesebba szerzők neve szerinti katalógus tanulmányozása(ha már tudjuk, hogy ki mivel foglalkozik).Az áttekintő enciklopédiákban, vagy könyvrepertóriumokbanmegtalált szerzőket aztán már a szerzői katalógusbankeressük meg.A vázlatot koncepciónak nevezzük, ez tartalmazza akutatási témát, a témaválasztás okait, a kutatás módszereit,hipotéziseit és azok bizonyítását. A koncepcióegy 2-5 oldal terjedelmű írás. Ez nem tartalomjegyzék,hanem a kutatás tárgyát és módszerét határozza meg ésinkább a téma jóváhagyását szolgálja. Ilyen tervezetszükséges minden kutatómunka – különösen a primerkutatások – tervezéséhez is. A munka befejeztével ez aszöveg rövid bevezetésként (vagy előszóként) lesz felhasználható.Ami közel áll az értekezések elején állórövid bevezetéshez, ami egy-két oldalon utal a munkaelőzményeire és céljára, és itt szoktak a “kimagyarázkodásoknak”is helyt adni.Bár a sillabusz nem tartalomjegyzék, annak mégiscsakkezdeti formája, és ezért alkalmazkodik az írásmű későbbitagolásához.A bels ő címek azok, amik tulajdonképpen a részeket,fejezeteket, alfejezeteket, szakaszokat, pontokat, alpontokat,bekezdéseket jelzik. Ezeket később nyomdatechnikailagkülönböztetjük meg. A decimális számozása disszertációkban – már a sillabuszban – kívánatos,de rövid tanulmányokban, cikkekben nem szerencsés.(A decimális számozásnak vannak korlátai,négy tag a maximum és bevált az olyan kvázi-decimálisrendszer is, amelynek az utolsó számjegyében tíznélnagyobb számokat is feltüntetnek).Forrásfelkutatás és rendezésA) A kutatás és forrásai jellegeTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA disszertációkészítés céljára egy jól elhatárolt témaszakirodalmának egyszeri feldolgozását végezzük el.Ez hasonló egy problémamegoldó kutatás irodalmazásához,de módszerében nem tér el attól sem, amikor akutató (intézmény) tématerületének publikációit folyamatosandokumentálja, adatait feltárja és rendszerezi.Ez utóbbi alapján készülhetnek "permanens tematikusfeldolgozások" is, mások időnként való tájékoztatásáraösszerendezett tömörítvényekkel, kivonatokkal, mintamilyen a szerző által 1954-ben indított Külföld Mezőgazdaságafolyóirat volt. (A némileg hasonló sajtófigyelők,tallózók kivágatokat (másolatokat) rendeznekössze a megrendelő gyors tájékoztatása céljára.) A tudományosirodalom fejlődését pedig egyszeri vagy periodikustématanulmányokkal mutatják be.A lényeges különbség azonban nem a kutatás egyszeribefejezhető vagy folyamatos jellegében van, hanemabból adódik, hogy az információk nemcsak a dokumentációban,hanem a kutató fejében is rögződnek, ésez gondolkodási folyamatok alapjául szolgálhat. Aznyilvánvaló, hogy a folyamatos témakörkutatás az egyszeridisszertáció készítéshez képest sokszorosan többilyen emlékezeti információt hasznosíthat. Ez az információkfelkutatásában vagy visszakeresésében iskét típus megkülönböztethetőségéhez vezet: amit angolbantalálóan emlékezet alapján keresett (question ofrecall) vagy téma szerint keresett (question of discovery)anyagként különböztetnek meg. Az ismeretgazdálkodáslényege, hogy az emlékezeti elemet erősítse a"mechanikus" információ keresést elősegítő, rohamosanfejlődő műszaki segédeszközök mellett. Az ilyenmentális tevékenység már az első értekezés készítésesorán elsajátítható, és egyre nagyobb szerephez jutmajd – tudatosan vagy tudat alatt – a kutató későbbi,érett életszakaszai során.Az emlékezetbe nemcsak az olvasottak épülnek be, hanema saját tapasztalatok is – főleg – a saját kísérletieredmények. A utóbbiak rögzített, rendezett formábanmint adatdokumentáció állnak rendelkezésünkre éskerülnek felhasználásra az irodalmi információkkalegyütt. A primer (kísérleti) és szekunder (irodalmi) információkegyütt élnek és kerülnek felhasználásra. Elnevezésükazonban félreértésekre is adhat alkalmat:Az elsődleges forrás", a jelölt által végzett adatgyűjtés,felmérés (ami primer kutatás), és minden olyanírásbeli dokumentum, ami “nem alapul más leírt forráson”.Másodlagos forrásnak nevezi, az elsődleges for­204

ásokat magyarázókat (vagyis a statisztikai kiadványokbólkészülteket, a tematikus tanulmányokat stb.).Az elsődleges és másodlagos forrást és a primer és szekunderkutatáseredményeit másként volna célszerűmegkülönböztetni. Mindannak feltárása, ami nincsközzétéve, ha írásmű is (oklevél stb.), primer kutatás,és a megjelent műről alkotott, még nem közölt eredményis (például a biblia valamely részének hermeneutikusszövegelemzése). A szekunder kutatás a tudományoskiadványok (publikációk) információit, véleményeitelemzi (szakirodalom-kutatás), összekombinálvaazt a saját, vagy mások közölt, primer kutatási eredményeivel.Természetesen egészen más ez egy irodalomtörténészmunkájában mint a természettudományban, aminekkétféle az információ forrása: a) kísérleti primer adatok,b) szakirodalmi adatok (az esetben is, ha ezek korábbisaját munkáink). A lényeg azonban az, amit hozzáteszünk,tehát az összevont kísérleti adatok és aszakirodalmi ismeretek kreativitással, heurisztikusmódszerekkel történő kiegészítése.Az interjúk, véleménykutatások érdekes átmenetet képeznek:primer kutatási anyagnak tekinthetők, rendszerezhetők,továbbfejleszthetők, viszont kétségtelenülmásoktól származnak. A forrásokból dolgozó kutatónemcsak az ismeretanyagokat kombinálhatja, de elemezhetimagukat a forrásmunkákat is, így végső fokonszekunderkutatása primer kritikai irodalomkutatássánőhet.B) Az információ jellege és megbízhatóságaKézenfekvő, hogy témánk szerint adekvát (és közelálló),új és kiváló, neves szerzőktől származó információkatgyűjtsünk. Ezt mindenki tudja, ezért inkább arrólírunk, hogy a távoli, régi és névtelen ismeretek is nagyonértékesek lehetnek.Minél távolabbi relációt elemez és szintetizál" az irodalomkutatás,az annál termékenyítőbb lehet.Olvasson olyan cikkeket, hallgasson olyan előadásokat,amelyek nem illeszkednek szorosan az addigi kísérletirányaihoz.Jómagunk is igen érdekes tapasztalatokat szereztünkazzal, hogy különösen a diszciplináris kutatásban, egyegytudományág fejlesztésében, mennyire hasznosnemcsak a közelálló vagy érintkező társtudományokhanem a távolabbiak olyan átmeneti szintű összefoglalóanyagait (pl. enciklopédiákat stb.) tanulmányozni,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV205amelyek nem publikáció szintűek, de nem is szórakoztatónépszerűsítők, csak viszonylag könnyebben érthetőnagy áttekintések a nem-specialisták számára. Ezekbőlismerhetők fel szelektálhatók ki gyakran azok azösszefüggések, kapcsolatok, jelenségek, – a saját tudományágunkhozadaptálva azokat, – amikből esetleg adiszciplináris fejlesztésünket megoldhatjuk. Ilyenkor,ha nagyon érdekes, célszerű visszanyúlni az eredetiforrásmunkához, és szükség szerint be kell vonni olyanszakembert, akinek az a szakterülete. A tanulmányozottismertetőmű pedig mint közvetítő (mediativ) forrásműködik, mint a tematikus feldolgozások és referálófolyóiratok.Oktatási anyagnál sem szükséges mindig az eredetipublikációig visszanyúlni, mert a diszciplináris (tananyagfejlesztő ) kutatás nem kíván önálló kutatásnaktűnni, (szellemi alkotás, de nem tudományos eredmény).Nem a legnagyobb szerzőktől származnak a számunkralegfontosabb, leghasznosabb gondolatok. (A nagyszerzők idézése azzal a veszéllyel is jár, hogy akaratlanulkimondatjuk velük azt, saját magunk igazolására,amit valójában nem mondtak.) Egy teljesen jelentéktelenmunkában találhattunk olyan gondolatot, amivel akutatása megoldódhatott. Gyakori lehet, hogy egy ötlet,mint arany szemecske hever a homok között. A tudományosalázat alatt azt értjük, hogy mindenkitől lehettanulni. Lehet, hogy vannak rejtett értékei azoknak,akik szemünkben nem tűnnek kiválónak. Érdemes régidisszertációkat, szakdolgozatokat olvasni, amiben a diákokérdekes ötleteket vethettek fel. A legádázabb ellenfélis adhat jó ötleteket.A disszertációk, nagyobb jelentések és hasonló "kéziratok"hozzáférhetők, de nehezen, mert a nem publikus"szürke irodalomba" tartoznak. A szürke irodalom“a még nyilvánosságra nem került, ezért nehezenhozzáférhető írásművek összefoglaló neve. Működikegy olyan rendszer 1980 óta, a SIGLE (System for Informationon Gray Literature in Europe) amin hozzáférhetőkmár bizonyos szakterületek és nyelvterületekszürke irodalmi közlései is. A megjelenést pótló előzetesközlés is a szürke irodalom áthidalása, ami a számítógépés az internet által teljesen új megoldásokhoz – aszürke irodalom lassú "kifehérítéséhez" vezethet.Az újnál is újabb előzetes közlések után utalhatunk amásik végletre: a régiekre, különösen a rég elfelejtettekremelyeknek újra felfedezése is érdem lehet. A tár­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV206sadalomtudományokban (persze a természettudományokbanis) érdemes a régiekhez fordulni. Elegánssáteszi a szöveget a régiekre való hivatkozás, idézésük,de évszámként ne a legutóbbi kiadásuk megjelenésétírjuk.De akár régi, akár legújabb: a forrásmunka legyenmegbízható és tartalmas. Nagyon nehéz megbecsülni,hogy az irodalomban található sokmillió adat mennyiremegbízható, illetve milyen gyakoriak a tévedések. Akutatónak egy-egy megállapítás átvétele esetén mindigmérlegelni kell annak esetleg téves - vagy azóta meghaladott- voltát.Egy-egy forrásmunkánál a következők megvizsgálásátjavasoljuk:1./ megbízhatóság a szerzők és kiadók alapján,2./ a feldolgozott anyag mennyire mélyen, mennyirekorszerűen kerül bemutatásra,3./ tartalmaz-e irodalomjegyzéket és mennyire frissirodalmat közöl,4./ a közölt adatok mennyisége és pontossága kielégítő-e,milyen a mű stílusa, milyen az anyag elrendezése5./ milyen kiegészítő részekkel rendelkezik, képekkel,táblázatokkal és főleg az indexszel, ami a visszakeresést,a rendezést és a terminológiai kutatást lehetővéteszi.A bibliográfia-készítés (áttekintés), megelőzi az olvasást.Tulajdonképpen a források szelektálását értjükezen. Amikor egy munkát megnézünk, hogy egyáltalándönteni lehessen, hogy használható-e, akkor könyvekesetében a tartalomjegyzéket, az előszót, utószót, ésfőleg a felhasznált irodalmat érdemes megnézni.A szakkönyvek végén ritkán található tárgymutató(index), ami pedig minden tudományos könyv alapvetőkritériumának tekinthető. Szerintünk mindenekelőtta tartalomjegyzék ad képet a könyvekről. A tárgymutatóés a glosszárium, ha van, még fontosabb, mert jellemzia forrás színvonalát: az index nélküliek tudományosrangja kétes. A tárgymutatónak a jelenléte, vagynem jelenléte, valamint az irodalmi hivatkozás dönti eltulajdonképpen, hogy milyen komolyan vehetjük akönyvet. Vannak könyvek, amik primer publikációnakis tekinthetők, vagyis másutt még nem közölt információkat,megállapításokat tartalmaznak.Tudományos dolgozatok esetében a folyóirat rangja(lektoráltsága), az összefoglaló színvonala, többnyelvűsége,a bibliográfiában idézettek köre és a következtetésekbizonyítottsága ad jó jellemzést.Irodalmi információk felkutatásaA) KönyvtárhasználatHol találjuk szakirodalmi információinkat? Elsősorbana könyvtárakban. A kezdő kutató elengedhetetlen feladataaz információszerzés, aminek kiinduló pontja atémával kapcsolatos könyvtári ismeretek összegyűjtése.Választott kutatási témánk határozza meg, hogymelyik, milyen könyvtárban keressünk anyagot. Célszerűelsősorban a szakterület kutató intézeti könyvtárábankeresni szakirodalmat. További tájékozódási lehetőségetnyújtanak az országos szakkönyvtárak ésegyetemi könyvtárak.A szakirodalomkeresés során tájékoztató eszközök segítenekabban, hogy megtaláljuk a számunkra fontosinformációkat tartalmazó dokumentumokat. A tájékoztatóeszközöknek két típusát különböztetjük meg: aközvetlen és közvetett tájékoztató eszközöket.A közvetlen tájékoztató eszközök használatával közvetlenüla bennünket érdeklő információkhoz jutunk. Alegfrissebb információkat a folyóiratok tartalmazzák. Afogalmak tisztázására, az adatok beszerzésére legalkalmasabbaka segédkönyvek. A lexikonok, enciklopédiák,kézikönyvek, szótárak, adattárak röviden, tömörenfoglalják össze az emberiség ismeretanyagát.A közvetett tájékoztató eszközök olyan dokumentumokattartalmaznak, amelyek részletesebb információvalszolgálnak az adott témakörben. A bennük rendszerezettszakirodalmi dokumentumok szerint két fajtájukvan:1. A katalógusok egy adott könyvtár állományáttartalmazzák,2. A dokumentációs szolgáltatások.Az “értelmiséggé-válás feltételezi a könyvtárak, akönyvtárhasználat ismeretét”. Elsősorban a katalógusokhasználatát kell ismerni:1./ A leíró vagy betűrendes katalógus szerző és címszerint közli a műveket. Itt állapíthatjuk meg, hogymegtalálható-e egy keresett név.2./ A szakkatalógus tárgyuk alapján csoportosítja a témákat.Ez lehet a./ mellérendelő katalógus, mely afogalmak sorolását csak mechanikusan adja, pl. tárgyakbetűrendjében követik egymást, b./ rendszere­

ző, hierarchikus vagy szisztematikus katalógus,amilyen pl. az Egyetemes Tizedes Osztályozás(ETO) amiben a szakterületek, azon belül témakörökszerint rendezve találhatók meg a témák.3./ Kiegészítő katalógusok, pl. ahol a sorozatok főcímeiszerepelnek, vagy a földrajzi, ami a megjelenésihelyek szerint tartalmazza a műveket.4./ A folyóirat-katalógus, a mely a folyóiratok szerint,illetőleg külön is tartalmazza a dolgozatokat, hagyományoscédula formájában. Ez kiegészíthetővolna a szeparáták (különlenyomatok) katalógusával,aminek segítségével egy-egy folyóirat-cikketönállóan is megkaphatunk. Végül5./ A számítógépes adattárak használata, amelyek márnem könyvtárhoz kötöttek és egyre fontosabbá válnak.A felsorolt katalógusok lehetnek cédula formájúak, kötetbenleírtak, mikrofilmen rögzítettek, végül – számítógépesadattárban tároltak. Ezek általában kulcsszavakalapján működnek. Újabban az internet és a nemzetköziszámítógép-használat teljesen új rendszert teszlehetővé.A tudományos folyóirat a legfontosabb információforrásunk.A folyóiratok, mint információforrások, általábankönyvtárakban találhatók, és a szakterületen belülabc-sorrendben helyezik el őket. Régebbi évfolyamokköteteit valahol mikrofilmen találhatjuk meg.Amennyiben nem jutunk hozzá, úgy könyvtárközi kölcsönzéssellehet beszerezni. A szakirodalomban valógyors tájékozódás érdekében célszerű olyan tájékoztatásieszközökhöz fordulni, amelyek összegyüjtik egyegytémakör irodalmát, és azt különböző mélységbenfeltárják. A dokumentációs szolgáltatások fő típusai:− bibliográfia: szakirodalmi dokumentumokról készültrendszerező jegyzék, lehet általános vagy szakbibliográfia− referáló folyóiratok: a folyóiratokban megjelenőpublikációk címadatain kívül rövid tartalmi kivonatotis közölnek− szemle folyóiratok: a bennük közölt tanulmányok,cikkek egy-egy témakör irodalmát tekintik átTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV207− tömörítvények: leírják a közlemény lényeges mondanivalóját,közlik a benne lévő képleteket, összefüggéseket,ábrákat.A referáló folyóiratok és a hozzájuk tartozó tárgymutatók,névmutatók, sőt maguk a kivonatok, igen hasznostámpontot adnak. Ilyenek a brit CAB sorozatok, azorvosok számára az Index Medicus, az élettanban általábana Biological Abstracts, amiről még a számítógépeskezeléssel kapcsolatban megemlékezünk és a sajnoslecsökkent számú és szűk tématerületeket feldolgozóhazai szakmai referáló folyóiratok. A referáló folyóiratnakelőször a tárgymutatóját kell felhasználni,azután a régebbi köteteket is meg kell nézni. A tudományospublikációk nem egyenletesen oszlanak meg afolyóiratok között, de halmozódva vagy elszórtan. Akutató ismerje szakmai folyóiratainak súlyát, a fellelhetőinformációk szempontjából.B) Szakirodalom gyűjtés: forráskeresés és forrásnyomozásMielőtt a szakirodalom gyüjtéséhez kezdünk, fontoseldöntenünk, hogy milyen időhatárig visszamenően ésmilyen nyelven keresünk szakirodalmat. Legalábbnagy vonalakban tudnunk kell, hogy milyen dokumentumtipusokat fogunk keresni:hagyományos dokumentumok: könyv, időszaki kiadvány,kisnyomtatvány (pl. szabvány, szabadalom)nem hagyományos dokumentumok: térkép, film, videó,mikrofilm stb.És végül célszerű az adott témakörhöz kapcsolódótárgyszavak és azok szinonímáinak meghatározása akeresés nyelvén.A könyvtárban először a szabadpolcos olvasóterembenkell körülnézni és különösen a kezdők először a lexikonokból,majd utána a nagy kézikönyvekből induljanakki, és úgy próbálják a kutatási körüket leegyszerűsíteni.Mindez elsősorban a humán kutatásokra vonatkozik,ami kifejezetten irodalom feldolgozás.A régi megoldás az volt, hogy az így talált esetlegesforrásmunkákról mind cédulák készülnek. Legalábbilyen fontos azonban, hogy az adott gondolatok és idézetekis cédulákra kerüljenek.Ma meg kell találnunk a módját, hogy szövegszerkesztőveloldjuk meg ugyanezt. Ez az előzetes irodalomjegyzéklegtöbb esetben a végleges bibliográfia alapjalesz.Az irodalom-feltárás néhány módja:a./ A könyvtári katalógusokból kereshetjük a címszavakat,kombinációkat.b./ Irodalom-követésnek mondja az úgynevezett “szakirodalom-lánc”módszerét, amikor az összefoglalóművek bibliográfiai illetve hivatkozásai alapján,

majd az ott hivatkozott művek bibliográfiája alapjánhaladunk tovább.c./ A szerző-követés a témakör fontosabb szerzőineknevéből indul ki.d./ A szaksajtó átnézése, legalább az utolsó 2-3 évfolyamé,érdekes kiindulás. Miután ilyen gyűjtés eseténa találati valószínűség nem túl nagy, ezért ezt“torpedó módszernek” is nevezik.e./ A másodlagos forrásokból való kutatás, ilyenekheztartoznak a referáló lapok, a témafigyelő szolgálatés szerintem főleg az egykori témadokumentációk,Sammelreferat-ok. Kiadnak ajánló, referáló bibliográfiákatis. A jövőben egyre nagyobb tért hódítmajd az interneten való keresés.A feltárt forrásoknak a kiválogatása, megelőzi az olvasási,jegyzetelési folyamatot. Lehetőleg egy tágabbanyagból kell kiindulni, azután ebből kiselejtezni – aztánmég kiegészíteni a hiányzókkal, így alakul ki avégleges forrásanyag. (A diplomadolgozat írók feltétlenülnézzenek utána témavezetőik publikációinak.)A disszertációkban a teljes bibliográfiai áttekintés éshivatkozás kötelező. Ez nemcsak formai, hanem lényegikövetelmény: egy épülő falra téglát csak az tehet,aki a fal tetején áll!A források felkutatása tekintetében hibának tekinthető,ha túl szűken keresnek, de még általánosabb a “véletlenbolyongásos módszer”. Sok olyan anyagot feldolgoznaka fiatalok, ami felesleges. Az egyes szerzőkműveiben túltengnek a források, elnyomják az eredetigondolatokat.Az irodalomkutatást végző nagy területet vizsgál át,kigyűjtve a valószínűleg érdekes közleményeket. Majdkiselejtezi azokból a célja szempontjából alkalmatlanokat.Vagyis, ami eddig történt, az a vaddisznó hajtóvadászathozhasonló: a kiszemelt “területről” kihajtjuk,összetereljük a információkat: a releváns vaddisznókatkilőjük (vagy inkább: befogjuk), az őzeket, szarvasokatfutni hagyjuk (mert irrelevánsak számunkra.)Most áttérünk a nyomkövető vadászatra: a feldolgozottanyag irodalmi hivatkozásai alapján továbbnyomozvaszerezzük meg a további forrásmunkákat; majd azokalapján haladunk így tovább (hólabdaszerűen). Minéltöbb oldalról, minél több dokumentumot tekintünk át(de lehetőleg csak a hasznosíthatókat). Ehhez adotttámpontot a horgász – halász – halastó metafora. Enneklényege az volt, hogy a horgász véletlenül kifogottTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV208halával dicsekszik, a halász hálójával sokat összeszed,aztán a feleslegeseket visszadobja, míg a halastóbanmódszeresen szaporítják a halakat, és akkor fogják ki,amikor szükségesek. Az ismeretgazdálkodást szándékoztama halastó hasonlattal jellemezni. (Persze a halastólehetne a számítógépes könyvtári keresés is stb.)A halászok a legnagyobb tengeri zsákmányt a bálnátmár nem is halásszák de vadásszák, és nem is egyedül,hanem team munkában teszik ezt. A nagy kutatási projektekis ilyenek: sokan együtt végzik. A disszertációknem ilyenek, mert az egyéni teljesítményt mérik. Abálnavadász teamben a vezető kutató veti a szigonyt, atöbbiek eveznek és gyakran a kapitányé lesz az érdem,aki messziről nézi az egészet és dirigál. De térjünkvissza szerényebb vizeinkre.Végül is minden kifogott információs halam egy nagyakváriumba kerül – a dokumentációmba – és ott figyelemmeg őket és kezdem meg feldolgozásukat. Vannakazonban felesleges, de mégis hasznos halak, az akváriumdíszei ezek: olyan források, amiket csak azért idézünkmert tiszteljük a szerzőt, meg akarjuk nyerni jóindulatát;idézzük, hogy majd ő is idézzen, vagy csupándekorációs célra tesszük ezt (mert nagy nevet idéznielegáns)Egyéb adatforrásokAz irodalmi forrásokon kívül felhasználjuk és dokumentáljukkísérleti adatainkat (adatdokumentáció) ésbelső (vállalati stb.) információinkat. Ezek kiegészítésreszorulhatnak:Amikor a szekunder forrásanyag rendezése után rájövünk,hogy mi hiányzik a probléma megoldásához, akkortervezzük meg a hiányzó információk primer kísérletekkelvaló létrehozását.Disszertáció készítésekor erre akkor is sor kerülhet, haúgy látjuk (és a tanárunk arra int), hogy kutatóképességünkbizonyítására, értekezésünk nívójának emeléséretöbb “saját kutatás” is szükséges. Ilyenkor már a témameghatározásakor előre beterveznek egy primer vizsgálatotis.Lényeges az, hogy a primer információszerzés “kiegészítőjellegét”felismerjük. Akkor is az, ha ez a legfontosabb,a legnagyobb rész munkánkban, mert mindig amár ismert tudás anyagot egészíti ki, gyarapítja.A belőle levont következtetések (esetleg adatok is) bekerülneka dokumentációnkba, ahol összehasonlítjukaz irodalmi információkkal

.Az írásmű irodalomjegyzékeA bibliográfián a forrás (vagy ajánlott) művek felsorolásátértjük. Ennek kezdeti formája képezi az irodalomkutatáskiindulását, míg végső formája fejezi be akész művet. Követelmény, hogy minden idézett munkánaka bibliográfiai adatai meglegyenek. Előfordulhat,hogy csak a felhasznált irodalmat adják meg, vagytöbb irodalmat is ajánlanak. A tankönyvekben hasznosaz ilyen továbbmutató irodalom-felsorolás, de disszertációbanem való.Az irodalomjegyzék az írásmű végén helyezhető el(kézikönyvekben a fejezetek végén is). Ezzel ellentétesgyakorlat egyes tudományágakban a forrásokra lapaljijegyzet formájában utalni. (Ha aztán többször idézzükugyanazt, akkor a szerző neve után – a teljes címet márelhagyva – “id. mű”-vel és oldalszámmal kell hivatkoznunk.)A mű végén elhelyezett irodalomjegyzék esetén a szövegköztiutalás formája kétféle lehet:Szerző neve (megjelenési év), ugyanígy szerepelnekezek a források az irodalomjegyzékben is. Ismert szokásszerint a szerző azonos évben megjelent munkáitkisbetűkkel különböztetjük meg. A felsorolásban aszerző munkái időrendben állhatnak. A társszerzővelírt munkák az első szerző művei után következnek.Ilyenkor a sorrendet a második szerző kezdőbetűjeadja meg.A források sorszámozása a másik forma (a számmalhivatkozunk zárójelbe helyezve azt). Ez olyan irodalmitanulmányokban indokolt, ahol olyan sok az utalás(akár több utalás felsorolása egy sorban), hogy az olvasmányosságot,a megértést sértené a nevek kiírása.Célszerű ismerni és tanulmányozni a vonatkozó magyarszabványt, amely az európai elvárásoknak is megfelel:MSZ ISO 690 Bibliográfiai hivatkozások.A bibliográfiai adatok tartalmaA forrásmunkák adatait egyformán kell megadni, hogyirodalomjegyzékünk áttekinthető legyen. Sokan sokféleelőírást ismertetnek, vannak erre szabványok is, de agyakorlat korántsem egységes. Legyen irányelvünk,hogy⎯disszertáció esetében pontosan igazodjunk az egyetemielőírásokhoz;TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV209⎯folyóirat cikkek esetében a szerkesztői előírásokhoz,míg könyvek, tanulmányok esetében már saját elképzeléseinketis ajánlhatjuk a kiadónak. (Egyes tudományosfolyóiratok – erősen rövidítik a címeket.)A különböző külföldi (nemzetközi, amerikai és német)szabványok előírják a bibliográfiai adatok formáját is.7 ilyen csoportot különböztetnek meg, és ezeket írásjelekkelés hézagokkal választják el (deszkripciós jelek).A Vancouver konvenció a csoportokat pontokkalválasztja el, ami után egy betűkihagyás következik.Ennek megfelelően semmi másra nem lehet a pontothasználni. Így aztán a keresztnevek után se írnak pontot,hanem csak hézagot tesznek. A folyóirat cím rövidítéseketis pont nélkül írják le. A Vancouver konvenciószerint a vesszőt, a pontosvesszőt, a kettőspontot, agondolatjelet, a kerek- vagy szögletes zárójelet lehethasználni. A vessző az ugyanolyan rangú elemeket választjael, a pontosvessző az egymástól eltérőket (eznagyon lényeges a szövegezésben is).Nem megengedett eszerint az idézőjel használata, amitsokszor a címeknél alkalmaznak. Nem mondják ki azt,hogy dőlt betűkkel kell-e a címeket írni, vagy sem,hogy az évszámokat a folyóiratoknál esetleg félkövérenírjuk stb. Ezt átengedik a szerkesztő döntésének.Az önálló publikációkat meg kell különböztetni azoknaka részeitől, fejezeteitől stb. De hogyan történjék azerre való utalás? Erre vonatkozólag is nagyon pontoselőírásokat adnak a nemzetközi szabványok. A németelőírást követvén, az önálló munkák címét dőlt betűkkelszedjük a bibliográfiában. Ugyanez a rendszer aszerzői neveket kis-nagy betűvel írja (Kapitälchen)ami már minden számítógépen rendelkezésre áll. Ettőlnémileg eltér az amerikai ANSI Z39.29-1977 szabvány(American National Standard for Bibliografic References).Ez a legnagyobb egyszerűségre törekszik, ezértelhanyagolja a különböző betűtípusokat. Ez azonbanaz eligazodást semmiképpen nem segíti elő.Kétszerzős műveknél általában vesszővel választják ela szerzőket (tehát nem kötőjellel és nem “ ” jellel), de– hozzá tehetjük –a szövegközti hivatkozásban márcsak “és” szerepelhet.A német és angol nyelvben is invertálják a neveket,vagyis a családnévvel kezdenek, mint a japánban és amagyarban. A bibliográfiában kerül sor aztán a keresztnevekmegadására, míg a szövegben csak akkor,ha több hasonló nevű szerző van. A keresztnevek rövi­

dítését ponttal, vagy anélkül, különböző módon szoktákmegadni.A név (megjelenési év) rendszer először a szellemtudományokbanhonosodott meg. A természettudományokbólaz élettan vette ezt át leginkább. Ilyenkor a szerzőneve után az évszám áll, és a bibliográfiában is ilyensorrendben van feltüntetve. Véleményem szerint aproblematikus az, hogy a megjelenés éve, vagy az eredetielső kiadás éve szerepel, például ha Kantot idézivalaki, akkor hivatkozhat az eredeti évszámra, amikorközölte, vagy arra, hogy most újra kiadták. Ez sokkaltöbb problémát okoz, mint gondoljuk.Az igen elterjedt (Kovács, Schmidt) neveknél célszerűa keresztnevek feltüntetése is. Amennyiben háromnáltöbb a szerzők száma, úgy idézéskor használják az “ésmások” megjelölést: latinul “et al.” Helyesen ez latinulet alii lenne, amit azonban ponttal rövidítenek.Probléma a szerző nélküli (Anonym) könyv, ill. aholcsak a címmel kezdődik a bibliográfia és kérdéses,hogy a címet ábécéztük-e aztán vagy sem. Vannak esetek,amikor a szerző helyett a “kiadó” rangos személy(Herausgeber) vagy szerkesztő szerepel (ezt zárójelbenfel kell tüntetni: red. vagy ed. stb. rövidítésekkel).A sorozatba tartozó könyveknél meg kell adni a sorozatszámot,rendkívül lényeges a megjelenési helynek afeltüntetése.Különös gondot okozhatnak a non-print-médiumok,mint az audio-vizuális felvétel, a hangszalagok, lemezek,filmek stb. Hozzá jön még ehhez, hogy ezen tartósdokumentumok mellett vannak olyanok, mint a TVadás, vagy rádió riport, ami nem rekonstruálható, demégis idézhető. Külön gond az, amikor különböző napilapokból,vagy magazinokból idéznek, amelyeknek aszámozása teljesen bizonytalan.A tudományos dolgozatoknál a szerzők sorrendjérekétféle szokás él, a poroszos, ahol a főnök áll elől, ésaz angolszász, ahol a “manuálisan” dolgozó kisembervezeti a sort, és a főnök neve zárja a listát. Persze, azelső szerző és a főnök között sorakoznak a társszerzők.Ez nálunk még nem tisztázott kérdés, hogy az elsőszerző léte vagy annak a szerepe milyen lényeges. Atechnikai segédszemélyzet és az asszisztensek szerepeltetéséreis különböző lehetőségek vannak, lehet,hogy azokat csak a köszönetnyilvánításban soroljukfel.Kétségtelen, hogy a probléma (téma) felvetése és avizsgálati módszer körvonalazása az iskolateremtőTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV210vagy -vezető tudós feladata. Ezután a részletes, aprómunka elvégzése következik, míg végül van egy olyanmunkaszakasz, ahol a szellem, az ötlet, a megfogalmazásjátszik nagyobb szerepet. Kérdés az, hogy nem éppenezek az emberek kerülnek a felsorolásban a középre,az elfelejtés közepére?Nem változtathatunk rajta, de jó tudni, hogy a “senior”szerző vagy első a felsorolásban, vagy ábécébe került,esetleg az utolsó név is lehet, de újabban egyre gyakoribb,hogy azt kérdik a kezdőktől: hányszor volt “első”szerző? A hivatkozást kimutató kiadványok pedigtöbbnyire csak az “első” szerzőt tüntetik fel.Sok egymásnak ellentmondó dolgot idéztünk most, azzala szándékkal, hogy erre a gondolatébresztő sokféleségrefelhívjuk a bibliográfiával foglalkozók figyelmét.Bibliográfiák alkalmazása a kutatásbanA bibliográfiai irodalom összegyűjtött forrásanyagkéntis használható. Sok esetben csak a megjelent művek címérőlszerezhetünk tudomást a címjegyzékekből.Szakbibliográfiaként jelennek meg periodikus kiadványoka publikált munkákról. Az internet is sok esetbencsak a bibliografikus címet közli. Ennél több az határgyszavakat is közölnek a címmel. Még hasznosabb arövid kivonat (abstract, összefoglalás) közlése. Ilyenekettalálunk a referáló folyóiratokban. A tématanulmányokmár elemző ismertetést is adhatnak. Végül talán alegfontosabb az, hogy a bibliográfiák és a másodlagosismertető irodalom alapján találhatjuk meg – ha szükséges– az eredeti mű teljes szövegét is.Idézés és hivatkozásEzt a két fontos fogalmat nem egyértelműen használjuk.Az idézés azt jelenti, hogy egy másik szerző szövegénekegy részét átvesszük. A hivatkozás az amikorvalamilyen munkáját említjük, gondolatát átvesszük denem a szövegét. Minden idézésnél hivatkozni is kell.Ha csak egy-két szót veszünk át az még nem meríti kiaz idézés fogalmát, ami formailag is mást kíván. Végülamikor állandóan valakinek az “idézettségéről” beszélünk,akkor a kapott hivatkozásaira gondolunk...Lényeges, hogy megkülönböztessük egymástól az idézést,a hivatkozást és az utalást. Aki igényt tart arra,hogy írását komolyan vegyék, magának is komolyankell vennie elődei teljesítményét. Ezért minden tudo­

mányos műben hivatkozni kell más szerzők műveire.Mikor idézünk? Ha adatot, gondolatot, megállapítástveszünk át. Ha ezzel alátámasztjuk saját állításunkat.Ha kritizálunk egy szövegrészt vagy vitatkozni kívánunkvele. Vagy ha valami szellemes, jó aforizmátvagy idézni való gondolatot veszünk át, színezés céljából.Lényeges, hogy a témakörben legfontosabb szerzőkrefeltétlenül hivatkozzunk a disszertációban.IdézésAz idézés tíz szabálya:1. Megfelelő hosszúságban kell idézni az értelmezendőrészeket.2. A szakirodalmat csak akkor idézzük, ha megállapításunkalátámasztására, vagy igazolására szolgál. Általábannem szükséges szaktekintélyekre hivatkozni.3. Ha az idézet előtt, vagy után nincs kritikai megjegyzés,azt jelenti, hogy egyetértünk vele.4. Minden idézet szerzőjét és forrását pontosan megkell jelölni. Ez lehet lapalji jegyzetben, az idézetután odaírva a szerző nevét és a mű megjelenésénekévét, vagy esetleg a mű oldalszámát is.5. Ha régi forrást idézünk, a kritikai kiadásra támaszkodjunk.6. Idegen nyelvű idézeteket eredeti nyelven idézzünkés a fordítást lábjegyzetben adjuk meg, vagy fordítva.7. Világosan utaljunk a szerzőre és a műre. Itt említi azop.cit. fogalmat, az ibidem-et stb. az ismételt lapaljihivatkozásnál. (Magyarul ilyenkor az “id. mű”,németül az “ebenda” állhat.)8. Ha az idézet nem több, mint 2-3 sor, akkor a bekezdésenbelül tesszük idézőjelbe. Ha ennél hosszabb,akkor új bekezdésbe tesszük, kisebb sorközzel.9. Az idézet legyen hiteles. Minden benne elhelyezettkommentárt szögletes zárójelbe kell tenni, Eco szerint.A “kiemelés tőlem” is fontos meghatározás.Ha megdöbbentő dolgot idézünk: (sic) állhat mögötte.10. Az idézés olyan, mintha egy tanút hívunk, soha neidézzünk (tudományos) szerzőt mű és oldalszámnélkül. Előfordulhat azonban, hogy személyes közléstvagy kéziratot idézünk. Ilyenkor ezt lapaljijegyzetben közöljük, de nagyon jó, ha ehhez azidézett maga is hozzájárul.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV211Bonyodalmakhoz vezethetnek a nagyobb terjedelműidézetek, a fél oldalnál hosszabb idézet már átvételnekminősül, amihez a szerző engedélyét illik kérni. Az átszövegezett,rövidített tartalom idézés (parafrázis) azáthidaló megoldás, de ilyenkor is utalni kell a forrásra.Ha nem egész mondatot idézünk, akkor három pontotalkalmazunk, illetve kisbetűvel kezdünk. A kihagyásokatis három ponttal érzékeltetjük. Szó szerinti idézethossza a fél oldalt ne haladja meg.Az idézések akkor célszerűek, ha nélkülözhetetlengondolat van bennük, ha alátámasztjuk vele állításunkat,ha kritizálunk egy szövegrészt vagy vitatkozunkvele vagy, ha aforizmaszerű szellemes megállapítás. Atúl sűrű idézés tönkreteszi a szöveget. Megkülönböztetjüka szószerinti idézést a tartalom szerintitől (parafrázis),utóbbi esetben már a gondolatsor elkezdésekorkell utalni erre.Az idézett szerző szószerinti megfogalmazását helyettesítő,tartalmát kifejező szöveget, németül“Hinweis”-ként az angolban “in-text reference”-kéntemlítik. Ennek a módjára az ISO 690-1987. szabványutal, de lehetőleg kerüljük el. A disszertációban alkalmazhatjukviszont a gondolat egyszerű tartalmi átvételét,ilyenkor a gondolatsor elején vagy végén zárójelbetesszük a szerző nevét és a kiadás évét.Az idézet egy idegen mű felismerhetően átvett része. Aforrás megjelölése elengedhetetlen, mert a hivatkozáselmaradása a szerzői jogot sérti és kimeríti a plágiumfogalmát. “A plágium más szerzők kutatási eredményeinek(szövegének) idézőjel és hivatkozás nélküli átvétele,saját gondolatként, eredményként történő közreadása,olyan formában, hogy az alkalmas az olvasómegtévesztésére”A plágium több fokozatú lehet.:1./ egy teljes mű átvétele,2./ a kutatási eredmények eltulajdonítása,3./ gondolatok átszerkesztése, átfogalmazása,4./ összeollózás hivatkozás nélkül. A nagyobb terjedelműidézetekhez a szerző engedélye szükséges.Murphy törvény könyvében olvashatjuk: “aki egy embertőllop ötleteket, az plagizál. Aki többtől, az kutat”.Ez tulajdonképpen a szekunderkutatásnak is egyik“morális” alaptörvénye. De nem ment fel a hivatkozásalól!Hivatkozás

A pontos irodalmi hivatkozás azért is lényeges, mertminden átvétel, hivatkozás és idézőjel nélkül plágiumnaktekinthető. Nem a hivatkozások mennyisége, hanema minősége a lényeges, és ha négy-öt hivatkozásnáltöbb van egy oldalon, az elronthatja az egész szövegérthetőségét.Egy szakkönyvnek, aminek több (továbbfejlesztett) kiadásavan, mindig az utolsóra célszerű hivatkozni. Ezazonban klasszikusok esetében nem így van, sőt szerintünkarra az évre kell hivatkozni, amikor a megállapításmegjelent.Az idézés formája különböző módon történhet, amit azESE (European Science Editing) Londonban megjelenőfolyóirat alapján próbálnak nemzetközileg egységesíteni.Az Európai Tudományos Kiadók Szövetsége törekszikerre. Az hivatkozás, utalás módja a feldolgozásműfajától is függ, pl. nagy gyűjtő referátumok, irodalmiáttekintések esetében sokszor a számozást jobbnaktartják, mert rengeteg sok nevet kellene felsorolni. Másesetben az évszám fontos, hogy lehessen látni a munkáknakaz újdonságát, egymásutániságát. A könyv végén,vagy a munka végén feltüntetett ábécében álló évszámosirodalomból nem lehet visszakeresni, hogy holvan hivatkozva. Ezt át lehet hidalni azzal, hogy a szerzőkindexét külön megadjuk, a rájuk történt hivatkozásoldalszámával.Egyes folyóiratokban van olyan kevert hivatkozásirendszer ami a neveket és évszámokat adja meg, azonbanaz irodalomjegyzékben az előfordulásuk sorrendjébentünteti fel őket. Végül az is lehetséges, hogy aszövegben megadjuk a teljes forrásmegjelölést (a migyakorlatunkban ez olyankor fordult elő, amikor egészenrendkívüli munkákról volt szó, pl. klasszikusokról,görög filozófusokról stb., meg a bibliáról, ami igazánnehezen illett volna a rendes irodalomjegyzékbe.)Javasolható, hogy a bibliográfiában, a forrásmunkánális tüntessük fel, hogy hányadik oldalon hivatkoztunkrá, azon az oldalon pedig ahol utalunk, adjuk meg aforrásban lévő oldalszámot. Javasolható, hogy mint ekönyvben, a név-évszám hivatkozásban, kettőspontután álljon az eredeti oldalszám, például (Név,1969:71)A hivatkozás módjának formája tudományszakonkéntis eltérő lehet. Különösen az elektronikus adatfeldolgozáshozott ebben új változatokat. A hivatkozás egyszerűsítéséreszámos törekvés történt, így az amerikai biológiaikiadók létrehozták az ú.n. CBE egyezményt, amiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV212meglehetősen szabadon, megengedi mind a három hivatkozásirendszert. A másik a Vancouver konvenció ,amit 1978. januárban hoztak létre. A kiadók megegyeztekegy olyan formában, ami aztán az ANSI szabványbanöltött testet. A lényeg az, hogy a hivatkozás legyennyelvileg neutrális és számítógéppel leírható.A hivatkozásnak (citálásnak) egyre nagyobb a jelentőségea tudományban. Ugyanakkor ennek a szónak jelentésenem egyértelmű: Az első jelentés valami mondanivaló,amit a szerzőre való hivatkozással közlünk, amásodik jelentés pedig az, hogy egy dokumentumra,egy írásbeli munkára utalunk. Az angol nyelv szerencsésebb,mert az első értelemben a quotation, a másodikbanpedig reference a szakkifejezés. (Az irodalomjegyzékis reference, nem bibliográfia.)A szerző-évszám rendszer újabban, a humán tudományokbanis terjed. Lényeges azonban az, hogy az elsőkiadások és a felhasznált kiadás évszámát külön adjukmeg. A szövegben az első kiadásra érdemes hivatkozni,míg a bibliográfiában adjuk meg a felhasznált kiadásadatait is.Morális követelmény, hogy a szerző közvetlenül ismerjeazokat munkákat, amikre hivatkozik. Sokszorazonban a másodlagos irodalomból idézünk, ilyenkoraz ilyen másodkezű idézeteknél elfogadható szerintemaz is, hogy a szövegben közvetlenül idézünk, de az irodalomjegyzékbencit. in jelzéssel megadjuk, hogy honnanvettük. Általában a nem kiadott munkákat nem illikidézni, bár a mi gyakorlatunkban szóbeli közléskéntez elképzelhető.Másodlagos forrást nem szabad úgy idézni, mintha láttukvolna az eredetit, de ugyanakkor az “elsődlegesforrás neurózis” se váljon úrrá rajtunk, vagyis régimunkákat lehet mások után közvetve (másodlagos forrásokból)idézni, természetesen utalva erre.A kapott hivatkozások száma mint értékmérő szerepelhet,amit azonban a folyóirat értékével súlyoznak.A tudományos munka értékelésének fontos eszközea Science Citation Index. Ez elsősorban az irodalmi hivatkozásokszempontjából ad információkat, azt a tudományoshatást vizsgálja, amit az egyes publikációk aszakirodalomban kiváltottak. Az SCI évente hatszor jelenikmeg, összesített tárgy- és névmutatókkal. CD-Rom változata is elterjedt és könyvtárakban megtalálható.Az adatbázis lehetőséget ad arra, hogy akár az1960-as évekig visszamenőleg is lehessen kutatni benne.Ennek segítségével egy-egy kutató bibliográfiai

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV213adatai összegyűjthetők, számítógéppel elkészíthetővéválik a kiválasztott kutató teljes közleményjegyzéke,vagy egy-egy közleményére kapott hivatkozási jegyzékés a hivatkozások száma.A hatalmas adatbázis nemcsak szerzőkre, hanem folyóiratokrais kérdezhető. Bevezették az egyes folyóiratokimpakt-faktorát, (magyarul: hatástényezőjét), ami bizonyosértelemben rangsorolja a folyóiratokat. A tudományospályázatok megítélése, a tudományos minősítésfelhasználja ezt arra, hogy a kutató közleményeit azelért impakt-faktorok száma szerint értékelje. Másrésztegy ország vagy egy szakterület fejlettségét lehet eszerintmegítélni.Az impakt-faktor a folyóirat 1996-97-ben közölt cikkeire1998-ban kapott idézetek száma osztva az 1996-97-ben közölt cikkek számával. Ez évről évre változik,amit általában ritkán vesznek figyelembe. Csak kevésrangos folyóirat impakt faktorát teszik közzé, ami csaknemzetközi tudományágakban elfogadható. Az MTAszakkönyvtára IMPAKT címen folyóiratot ad ki. A tudománymetriaalkalmazását lehet ugyan vitatni, demindenképpen érdemes hasznosítani is.A bibliometria az írott formában jelentkező kommunikációtvizsgálja, és azokat numerikusan elemzi. Malinovvezette be a tudomány-metria kifejezést, ami szinténkvantifikáló “és az információs folyamatként értelmezhetőtudomány vizsgálatára való”A tudományos szakirodalom szóródását objektív törvényekszabályozzák. A legáltalánosabb a Bradford által1934-ben felfedezett szóródási törvény, amit 1948-ban újra megfogalmazott. Azt vizsgálta, milyen mértékbenjárulnak hozzá a különböző folyóiratok egyadott terület szakirodalmához. A folyóiratok számát ésa cikkek számát vizsgálta. Ez azt fejezi ki, hogy a lényegescikkek olyan folyóirat csoportokban helyezkednekel, amiknek értéke úgy aránylik egymáshoz mint1:5:25. Az első zónában annyira sűrű a közleményekszáma, hogy a harmadik zónába tartozó folyóiratokból25-ször annyi produkál ugyan annyit, mint az első zónábanegy .Mindez Zipf törvényével van kapcsolatban. Zipf, akinyelvész volt, azt vizsgálta, hogy milyen gyakorisággalhasználnak különböző szavakat. Kimutatta, hogyha egy elégségesen hosszú szöveg szavait összeszámoljuk,és előfordulási gyakoriságának megfelelőensorba rendezzük, a gyakoriság arányos a rangsorral.Vagyis ha egy szó a rangsorban a 10. helyre kerül, akkorezt a szót az első helyre került szónál tízszer ritkábbanhasználják.A folyóiratokra vonatkozó hatástényező egy, a folyóiratminőségének terjedelemtől független mértéke, indikátora.A cikkek számát a folyóiratban ez a mutatófigyelembe veszi, de hosszukat nem, másrészt elhanyagolja,hogy az idézés honnan történt. Ennek folytántorzulhat valamit a mérés pontossága. Ennek áthidalásárahárom hatásmértéket dolgoztak ki, amely a folyóiratokhatásának egy-egy aspektusát méri, figyelembevéve a terjedelmet is. Ezek:1/ A folyóirat befolyásának súlya (influence rate);2/ A folyóirat cikkenkénti befolyása (influence/publication);3/ A folyóirat teljes befolyása, tekintélye (total influence).Ezeket a mérőszámokat főleg Marin és munkatársaivezették be.Minden tudományos közlemény két tényező együtteshatásának eredménye. Az első tényező a szerzők általmás forrásokból kölcsönzött, hivatkozásokban kódoltgondolatok összességéből, a másik tényező pedig aszerzőnek a már korábbról ismert fogalmakkal kapcsolatosúj elképzeléseiből áll össze. Ha egy szerző cikkétkésőbbi cikkek idézik, éppen ezeket az új gondolatokathasználják fel. Az idézetek száma felvilágosítást ad azidézett szerzőnek az információáramláshoz való hozzájárulásáról.”Szakirodalom-feldolgozásA) Az alkotó szekunderkutatás munkafolyamata ésfogalmaiMind az anyaggyűjtés, mind a feldolgozás megkívánjaa forrástípusok megkülönböztetését. A feldolgozás soránkülön-külön kezelünk kisebb-nagyobb összefüggőszövegrészeket, adatcsoportokat. Összetartozásukatmár kutatási sillabuszunk (vázlatunk) meghatározza:annak egyes sorai vagy címei: a dokumentációs egységek(DE) mutatják ezt. A kivonatolás és dokumentálássorán minden előző cím alá több információ kerülhet.Végül azokból megint összedolgozással alakulnak kiaz ismeret mozaik-kövei.Munkánk lehet rendszeres vagy ötletszerű. A tudatosanés hivatásszerűen végzett munka rendszerességet kíván.Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy zseniális

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV214ötlet ne lehessen kiindulási alap. Azonban ilyenkor isszükséges rendszeres kutató munkával kiegészíteni azt.Lássunk erre egy meglepő hasonlatot: egy márványszobrotúgy faragnak ki, hogy először kinagyolják,majd egyre finomabb részleteket faragnak ki rajta. Ezvolna a rendszeres munkafolyamat. Állítólag Michelangeloúgy is alkotott, hogy kifaragta a kisujját, aztánahhoz hozzáfaragta az egész emberi testet. A görcsöskisujj lehetett egy ötlet-szikra, ami a szenvedő korpusztsugalmazta. Az ilyen alkotás a csodával határos.Analóg azzal, hogy a világegyetem is egy pontból robbantszét, mi mégis az egyes részeit tanulmányozva hatolunkaz egyre kisebb részletek megismerése felé. Ésezt rendszeres kutatómunkával tesszük.A rendszeres kutatás tehát először (irodalmi és kísérleti)információkat gyűjt – sikeresebb ha ezt pontosanmeghatározott feladat (téma, probléma-megoldás) irányábanteszi – majd azok körét szűkíti elemezve és bővítikiegészítve, végül célja eléréséhez összegezve azokat.Ennek szellemében kezdünk most a már összegyűjtöttforrásainkkal foglalkozni.Ez a “folyamat” azonban nem olyan, mint a vonat,amit le lehet késni és amire menetközben nem lehetfelszállni; hanem inkább egy csoportos kirándulásraemlékeztet: vannak akik már elindultak a cél felé,újabb és újabb csoportok és személyek indulhatnakutánuk. Ez a metafora olyan jó, hogy magyarázat nélkülnem lehet megérteni: A már elkezdett kutatási folyamatúj részproblémával, új információval újra elkezdhető,a már elkezdett kiegészíthető, az egész olyanmint a körhinta: vissza-vissza térő, de ha ezt a folytonosismétlődést alkalmaznám leírása során, akkor azolvasó bizonyára beleszédülne. A helyzetet még bonyolítjaaz is, hogy minden téma kétféleképpen dolgozhatófel:Vertikálisan forrásonként: kiválasztás – kivonatolás –dokumentálás.Horizontálisan több forrásból párhuzamosan a kiválasztás,majd ugyancsak párhuzamosan a kivonatolásés dokumentálás.B) A feldolgozási egységekA szakirodalom-kutatás folyamatának könnyebb magyarázatakedvéért különböztessük meg a következőfeldolgozási egységeket:1. DE = dokumentációs egység: a vázlatban (a disszertációsillabuszában vagy a folyamatos irodalomkutatástervében) az anyaggyűjtés tartalmi egysége,ennek kulcsszavait határozzuk meg2. KE = kivonat egység: az irodalomkutatás során aforrásból kivonatolt (kiemelt és kommentált) vagykísérletből származó, azonos DE-be tartozó, együttdokumentált (rögzített), tovább feldolgozható információformai egysége3. IE = ismeretegység: a KE-sek elemzésével, szétbontásávalés alkotó kommentálásával létrehozottmegállapítás vagy adat, ami az ismeret egymássalkombinálható, szintetizálható eleme lehetNagyobb gondot okoznak azok a szerzők közötti “virtuális”ellentmondások amelyek az eltérő szóhasználatbólfakadnak. Ilyen például a “jegyzetelés” több értelműhasználata, így a kivonat helyett is. Így értelmezzük:⎯jegyzetelve én (a kutató) írom le gondolataimat, teszekmegjegyzéseket,⎯kivonatolva Őt (a forrás mondanivalóját) kívánomhűen visszaadni.Jegyzet minden munkafázisban készül: amikor a forrástkeressük, amikor kézbe vesszük, amikor olvassuk,amikor kivonatoljuk, amikor dokumentáljuk, amikorösszehasonlítva elemzünk és összekombinálva kiegészítünkgondolatokat, és végül amikor szerkezetbe öntveszövegezzük meg írásművünket.C) Az érdemes információk kiszűréseKiválogatás:.Az egyes forrásokon belül jelöljük ki a munkánkszempontjából érdekes részeket (kivonat egységeket,KE). Ugyanígy járunk el kísérleti stb. adatdokumentációnkkalis, kiemelve annak munkánkban hasznosíthatóelemeit. Ez volna az első szelekció.Előrendezés, kódolás:A sillabusz segítségével rendezzük és DE kódjelekkellátjuk el a KE-ket. A kód lehet e sillabusz decimálisvagy sorszáma. Ilyenkor még elég a tágabb egységekazonos kóddal való jelölése, amit később az azonoskóddal jelöltek továbbrendezése alkalmával látunk elfinomabb kódokkal (esetleg sorszámokkal, ha már afeldolgozás sorrendjét is kifejezzük ezzel).Emlékeztető jegyzetelésErre is kerítsünk sort, ugyanis ilyenkor, feljegyezvemindazt egy “füzetbe” (könnyen megtalálható helyre),ami a forrásokkal, információikkal, a feldolgozás mód­

jával kapcsolatban ilyenkor eszünkbe jut, de amire későbbáltalában nem emlékezünk, csak ha emlékezetünkbeidézi valami.A kiválogatás, előrendezés, jegyzetelés nem történhetátnézés nélkül.Ha kézbe veszünk egy új olvasmányt, akkor annakpontos címét, kiadóját, a kiadás évét, a kiadás számát(hányadik) és a szerzőt pontosan tudnunk (és ha hasznosítjuk,rögzíteni) kell. Célszerű elolvasni a bevezetést,meg kell határozni a könyv, vagy egyéb forrás jellegét.Tanulmányozását célszerű a tartalomjegyzékkelkezdeni, majd az irodalomjegyzék tanulmányozásávalfolytatni.Ezután következik a skimming-gel (első átolvasással)való megközelítés. Ez választ ad a mondanivalóról, azalapgondolatokról, az írásmű szerkezetéről és valamita részletekről is.Nem tanácsos azonnal nekilátni az olvasmánynak alegelején azzal a szándékkal, hogy azt végigolvassuk,hozzá kell szoknunk előbb, hogy ismerkedjünk az olvasmánnyal.Erre szükség van, mert a közleményekrengeteg sok fölösleges részt (zajt) tartalmaznak, mégaz sem biztos, hogy számunkra mi a fontos belőlük,ezért böngésszük át először a tartalmukat. Ez az első,vagy felderítő olvasás a skimming, ami megkönnyíti akésőbbi teljes olvasást. Amikor a teljes, részletes átolvasásbekövetkezik, akkor is térjünk vissza egy-egy fejezetután a tartalomjegyzékhez, hogy az abból kapottkép ne homályosodjék el, és az összefüggéseket azegésszel kapcsolatba hozva lássuk. Az előszó, vagy bevezetőis rendkívül fontos a könyv megismerése során.(A második és esetenként a harmadik átolvasás már akövetkező munkafázisba, a kivonat-készítésbe tartozik.)Ebben az első fázisban skimming-el, a dokumentumok(fejezetek) tömegéből válogattunk ki egy vagy többmegfelelőt. De ide tartozik a skipping végzése is, amikeresést, válogatást fejez ki, de már csak egy művönbelül. A kiválasztott részeket megjelölve készítjük előa tüzetesebb olvasás és kivonatolás munkáját. (A skippingetimológiája: a skandináv skopa-hopa, ami ugrálást,szökdécselést jelent, könnyed mozgással haladunktovább, mondjuk lépcsőfokokon át. Ugyanígy keresgélünkaz olvasmányban számunkra lényeges, érdekesrészeket. Itt tulajdonképpen kimazsolázásról, szemezgetésrőlvan szó, de e szavak hangulati értéke más, ígyTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV215ezeket a komoly műveleteket nem volna jó így nevezni.)Miközben a könyveket átnézzük (majd olvassuk) jóaláhúzni a megfelelő részeket és a lap szélére odaírni,hogy sillabuszunk milyen dokumentációs egységébe(DE) fog kerülni. Ugyanígy a sillabuszban, a megfelelőDE mellett is feltüntetjük a forrás rövidített bibliográfiaijelét és hivatkozott oldalszámát. Utóbbi különösenakkor szükséges, ha nem vesszük ki a könyvtárból,vagy nem csinálunk azonnal kivonatot belőle.Persze mindez feltételezi, hogy legyen “birtokunkban”a könyv (könyvnél ez még megy, de folyóiratnál márnehezebben) és lehessen benne aláhúzni. A xerox másolatsokban segítséget nyújt, és későbbiekben pedig aszámítógépbe kerülő scanner-es másolat fog a helyébelépni. Abba aztán bőségesen lehet beleírni, és szövegszerkesztővelkönnyen át is lehet majd alakítani.Hajlamosak vagyunk arra, hogy az első könyvnek nekiessünkés később nem tudjuk, nem emlékszünk rá,hogy mit hol olvastunk.Ne kezdjük mindjárt kijegyzetelni az első cikket, ami akezünkbe került. Induljunk ki, ha lehet, olyan összefoglalóáttekintésekből (kézikönyvekből), amelyek a tudományághelyzetét jellemzik. A másik megközelítésimód a referáló folyóiratokból való kiindulás. A kezdőkutatónál hibának tekintjük a “lehatárolás” hiányátvagyis amikor nem tudnak a témájukra koncentrálni.Javasoljuk a forrásmunkák gyorsolvasással való áttekintését,majd az igen fontos jegyzetelő munkát, a kritikaiészrevételek, “kiegészítések, néha az olvasmányszerzőjétől teljesen független gondolatok” lejegyzetelését.Ezt az ismeretgazdálkodás egyik alapját képezőmódszert találóan “aktív jegyzetelésnek” nevezzük.Azért tartjuk jobbnak, mint a mechanikus kivonatolást,vagyis a “passzív jegyzetelést”, mert így gyakorlatilagmár össze lehet állítani a tanulmányt anélkül, hogy acédulákra felvitt szövegen sokat kellene változtatni. Hacsak passzív jegyzeteléssel a szerző (forrás) gondolataitrögzítem, úgy abból saját szövegem nagyon nehezenlesz, illetve ha szó szerint veszem át, úgy a plágiumveszélyébe keveredem.Hasonlóan jellemzi a diplomaterv, diplomadolgozatkészítésekor végzett irodalmi munka. Ilyenkor a jegyzetelésnélfigyelni kell a következőkre:1./ olvasás közben sok ötlet, gondolat vetődik fel, ezeketérdemes feljegyezni a cédulára, vagy külön cédulátkell rászánni, nehogy az ötletek elvesszenek;

2./ a kutatómunka során fel kell jegyezni, ha olyantény merül fel, mely további utánjárást, ellenőrzéstigényel; végül3./ az olvasási folyamatban kell elkészíteni a szakirodalmatáttekintő bibliográfiát, elkülönítve azokat,amelyeket ténylegesen felhasznált a szerző, azoktól,amelyeket csak átfutott (és amiket esetleg csakközvetve idéz stb.)D) Az alkotó olvasásAz irodalomkutatás keretében az információk felvétele– egyelőre – olvasással történik. Ez lehet aktív olvasás,ami ismereteket (információkat) keres, azokat értékeli,magának rögzíti munkavégzésként (amit azért élvezhet),vagy passzív olvasás ami befogadó, szórakoztatóidőtöltés (és e kettő közötti számtalan átmenet).Az alkotó aktív olvasás lehet:− érdeklődésre irányuló, konkrét cél nélküli. Ilyenkoris beépülnek a kapott gondolatok az elmébe(emlékezetbe) és később (gyakran félálomban,vagy lazítás közben) vezetnek 1/ új probléma felismeréséhez,vagy 2/ minket foglalkoztató problémaváratlan megoldásához;− probléma megoldására, célra irányuló keresés. Ezlehet 1/ hagyományos, személyi szokás szerinti,vagy 2/ tudatos módszeres keresés, technikailagalátámasztott rögzítéssel és – legfejlettebb szinten– az emlékezetbe való tudatos beépítéssel.A gondolatok kombinációjából létrejövő új gondolatugyanis humán biológiai folyamat, amit az eszközük(egykor a lyukkártyák ma a számítógép) jelentősenalátámaszthat, eredményesebbé, céltudatosabbá tehet.A hagyományos olvasás helyére belép a tévé, az internetstb., a memóriát, az információk gyűjtését, rendezését,keresését a számítástechnika és informatika óriásivábővítheti. A mesterséges intelligencia kidolgozásárairányuló kutatások nemcsak gondolkozáspótlótechnikákat ígérnek, hanem gondolkozásunk meneténekjobb megértését, tudatos fejlesztését is elősegíthetik.A munka hatékonysága, a figyelem intenzitása a motivációjellegétől és erejétől függ. (A motiváció a latin“movere” mozgatni, mozgásba hozni szóból származik,akárcsak a motívum, az indítóok, az indíték stb.) Amotiváció érdeklődést válthat ki. Minden megismerésifolyamat lényege, hogy érdeklődünk az iránt, amire figyelniakarunk. Különösen a munka megkezdéséhezTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV216van szükség erősebb ösztönzésre. (Illetve tapasztalatainkszerint a befejezés még nagyobb erőfeszítést kíván).Nyilvánvaló, hogy ha a munka mögött valamilyen cél(a nyelvtanulás mögött egy utazás, értekezés-írás, jobbállás vagy diploma elnyerése áll, az sokkal eredményesebblesz). A fő ösztönző azonban a siker: ezért tudatosítsuksaját sikereinket, örüljünk nekik és igyekezzünkelfelejteni kudarcainkat, csökkentsük jelentőségüket.A figyelmetlenség oka gyakran a túl sok impresszió,ami passzivitást válthat ki. Ilyen hatású a képregény éssok esetben a televízió, ezért ezt az állapotot “TV-tartásnak”is mondják. A passzivitás szellemileg megnehezítia munkát. (A passzív szó köznyelvi jelentése tétlen,részvétlen, közömbös; a passzívum az igeragozásszenvedő formája, amikor az alany elvisel valamifélecselekvést, de nem Ő végzi. Vigyázzunk: előbb mégpasszívan olvastunk, jegyzeteltünk és a passzivitásmindig mást jelentett!)A passzivitás kára az, hogy nem állítjuk be magunkataz ismeretszerzésre, hanem várjuk, hogy megnyerjenekminket az érdekességgel, a szerző, az előadó majd felkeltiaz érdeklődésünket. A hétköznapi életben, különösena fiataloknál, ez megbocsátható, de az alkotómunkánálrendkívül gátló lehet. Az alkotás esetében apasszív magatartás a képzettársítások szétszóródásáhozvezet. Alkotó asszociációk akkor jönnek létre, haegyetlen problémára összpontosítunk és szüntelenül aproblémánk megoldásával foglalkozunk.Amikor egy kísérleti vitában résztvevőket későbbmegkérdeztek, hogy mire emlékeznek, mindenki csaka saját érveire emlékezett, az ellenfelére nem. Akik pedignem kapcsolódtak be a vitába, azok semmire sememlékeztek. Hasonló folyamat játszódik le akkor, haolvasás közben magunkban folytatunk vitát az íróval, aszerzővel. Lényeges, hogy ilyenkor olyan asszociációkjöjjenek létre, amelyek a problémánk szempontjábólhelyesek, és ne vezessen minket tévútra, amire ugyancsakvannak példák. Az asszociációs lánc vezetegyik gondolatról a másikra, és ezt is meg kell figyelnünk.Az érdeklődés felkeltését, a figyelem összpontosításátúgy fokozzuk az olvasás vagy egy előadás előtt, hogyvégiggondoljuk, hogy mit tudunk arról a témáról és miújat fogunk hallani, olvasni. Ilyenkor az információ befogadásátállandóan vitatjuk, kritizáljuk, értékeljük.Hasonló figyelem-fokozó az is, ha feljegyezzük a hallottakat,illetve az olvasottakban megjelöljük a fontos

észeket. Ez erősíti figyelmünket, mert a lélektani vizsgálatokszerint a hallottak 20 %-át, a látottak 30 %-át,az audiovizuálisan észleltek 50 %-át, a saját kimondottszavaink 70 %-át és saját aktív cselekvésünk 90 %-átjegyezzük meg. Ezért segíti az ismeretek rögzítését ajegyzetelés, a vázlat-készítés, a kapott gondolatokrendszerezése stb. Az ismeretanyag passzív befogadásahelyett az információkkal való aktív foglalkozás nemcsak hasznosabb, hanem szórakoztatóbb is. Vagyis abefogadás nem egyszerűen passzív, de lehet aktív cselekvésis.A látott szavakat kiolvasva rakjuk össze a mondatokat,alkotjuk meg az értelmet. A középkori szerzetesek tagolthangos olvasásáról, betűzgetéséről tértünk át a teljesszavak, szóképek olvasására. A mai emberek nagyrésze egynegyed olyan gyorsan olvas, mint amire képesvolna.Fontos fogalom a felfogás mértéke, ami alatt az olvasmánybanlévő gondolatok, adatok azon mennyiségétértjük, amit egyszeri elolvasása után helyesen fel tudunkidézni a későbbiekben. Ebben az esetben az angol“to comprehend” vagy a német “erfassen” igék értelmébenbeszélünk felfogásról. 100 %-os felfogóképességnagyon ritka és nem is szükséges. Fontosabb azolvasással járó gondolkodás tökéletesítése. (Véleményünkszerint az azonnal asszociált gondolatot, az ismeretekadaptálását kell fejleszteni és nem csak azadatok memorizálását. Valószínűleg a szakirodalomszóhasználatában – és mi is így értelmezzük – a felfogás= megértés + rögzítés.A gyorsolvasás végső fokon koncentrációs gyakorlatnaktekinthető. Fiziológiailag egy szemmozgással járegyütt, ami a fikszáció (megállás) és továbbhaladásösszetétele: kb. 90 % a fikszáció és a továbbhaladáscsak 10 %. A gyorsaság nem mindig fárasztó. Példáulkét kilométert menni egy óra alatt fárasztóbb, mint hanégy kilométert mennénk a szokott tempóban.Vannak külföldön tanfolyamok, amelyek gyorsan változóvizuális ingerekkel kapcsolatban azonnali asszociációraés felismerésre tanítanak. Ilyenkor az egy másodperctöredéke alatt látott kép minél több részletétkell megfigyelni, emlékezetbe vésni.Itt említhető a regressziónak nevezett olvasási hiba.Ilyenkor az elme állandóan visszatér egy már elolvasottmondatra, vagy szóra. A szemünk hiába fut továbba betűk során, az elme leragadt és az utána olvasottakatmár nem tudja megfigyelni. A regresszió kikapcsolásaTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV217rendkívül fontos: ezzel megakadályozzuk, hogy a szemünkvisszatérjen egy már elolvasott szövegrészre. Aregresszió lehet függőleges, amikor sorokat ugrunkvissza, vagy vízszintes, a sor elejére húzó.(Az erre leírt vizsgálat más figyelemfokozó célra is alkalmaslehet. Egy-egy sort olvashat el a próbaszemély,amiben három szó van, egy alapszó és egy a-val és b-vel jelölt változat. Azt kell meghatározni utólag, hogymelyikkel áll asszociációs kapcsolatban az alapszó. Pl.a fű a zölddel és nem a kékkel, a kánikula a nyárral ésnem a téllel. Ez azonban – a mi felfogásunk szerint –csak sztereotip asszociáció, mindig mindenkinél azonos,míg az alkotó asszociáció újat hoz létre.)Az egyszerű olvasásnál, vagy pláne gyorsolvasásnálfontosabb szempontunkból a feltáró olvasás, vagyisamikor a forrásmunkák ismeretanyagát próbáljuk elsajátítani,átvenni. Ennek alapja a minket érdeklő kérdésekszabatos megszövegezése. Ha nem tudjuk, hogymit keresünk egy szövegben, nem is találunk sokat. Ajövőben, amikor számítógépek adatbázisának kell feltennia kérdést, még pontosabban kell fogalmaznunk.Megkülönböztethető az aktív olvasás (e fogalom másodikjelentéseként), ami az érdeklődést fenntartja, és acél szerinti olvasás, amibe már a miért kérdéssel kezdünk.Az előadásokon való jegyzetelés fontosságát emeljükki, ami a kritikus olvasáshoz hasonló folyamat. A hallottak,az auditórikus vagy akusztikus benyomásokjobb felvételéhez pedig egy olyan gyakorlatot ajánlunk,hogy hallgassunk egyszerre két szöveget (rádióból,magnóból), ahol az egyikre kell figyelnünk. Későbbezt a fontosabb szöveget halkítjuk és a másikaterősítjük, de ekkor is követni kell tudni ennek a fontosabbiknaka mondanivalóját.E) Kivonatolás, jellemzés, osztályozásA második (teljes) átolvasás célja a megszerzendő ismeretekminél megbízhatóbb felfogása és rögzítése.Ennek két módja: a kritikus olvasás és a gondolat-követés.A kritikus olvasással ne az ellenkezésre, vagy amindent elfogadásra késztessen az olvasás, hanem inkábbmérlegelésre, gondolkodásra (szerintünk újasszociációk képzésére). Ez a kritikus olvasás egyrészta kiegészítő gondolatokat adja, másrészt szelektál éskivonatol. A forrásmunka szerzőjének agyában megszületettfogalmakat, gondolatokat mi betűk és szavakformájában kapjuk meg. A gondolatok követése az,

hogy ezt kell visszafordítanunk, megkeresve a gondolatot,a szavak és betűk mögött.A harmadik átolvasás összegezi az átvett információkat.Tulajdonképpen ismétlésről van szó, ami a tanulásnáltermészetes folyamat, a tudományos irodalmimunkánál pedig többnyire ebben a fázisban készülneka kivonatok az előre kijelölt részekből. Ilyenkor döntjükel, hogy hogyan viszonyulnak az új információk ameglévő ismeretekhez, mit tudunk felhasználni, hasznosítani,hogyan tudjuk azt rögzíteni. Kiegészítő megjegyzésünkaz, hogy túlságosan könyvekről és inkábbtanuló fiatalok könyvolvasásáról szól mindez, ami jelentősenváltozhat a tudományos publikációk értékelése,illetve a már szintetizált művek esetén.Amikor dokumentumok szerint tárgyalják (kivonatolják)részletesen leírva az ismereteket, ebből egy olyananyag keletkezik, amit rendkívül nehéz a végén összeszerkeszteni.Ezzel szemben ajánljuk a “logikai gondolatiegységenkénti” (ami a mi dokumentációs egységünknekfelel meg) jegyzetelést, külön kartonlapokra,kis cédulákra, illetve önálló bekezdésekbe a számítógépen.Így csoportosíthatók a gondolatok, újra keverhetők,sokszorosíthatók, használhatók – mint ahogy aztaz ismeretgazdálkodásról és lyukkártya-technikájárólleírtunk Természetesen úgy kell jegyzetelni, (és kivonatolni),hogy először a kijegyzetelni szándékozott forráspontos bibliográfiai adatait rögzítjük. (Ezeket célszerűszámítógépre vinni, hogy megmaradjanak ésazután azokra már rövidítéssel lehessen hivatkozni).A forrás információit “bekebelezzük”, saját dokumentációnkbahelyezzük, hogy ott feldolgozhassuk (“megemészthessük”),aztán szellemi anyagcserénkben új ismeretanyaggálényegülhessen át. E munkafolyamat lépéseia következők.Feltáró jegyzetelés: áttekintve a dokumentumon belülkiválogatott, kijelölt kódolt szövegrészeket, azokatcélszerű már rendezni, az összefüggők kivonatolásánakelőkészítéseképpen. Az ezt szolgáló feltáró jegyzeteléslesz a kivonatolás vezérfonala.Kivonatolás: A dokumentumokból kivonatok készülnek:az egység most már nem a forrásmunka, hanem akiszedett részei Rendezésük a sillabusz, vagy részletesebblista alapján történik. Lényegük az, hogy márilyenkor felírjuk saját észrevételeinket (annotációinkat)is, hogy el ne vesszenek.1. Szó szerint idézve néhány mondatot, legfeljebb bekezdést.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV2182. Tömörítve a mondanivalót.3. Megállapítások (tételek, gondolati egységek) kiemelésével.(Ezeket vagy készen megszövegezve kapjuk,vagy az 1. és 2. kivonatokból emeljük ki, szükségszerint átszövegezve.)Ha szó szerint idézzük, úgy kimásolhatjuk, ki is vághatjuk.Ha mondanivalóját rövidítve írjuk ki, azt kidiktálhatjukmagnóba (aminek alapján aztán legjobb hamindjárt a PC-be kerül) de ki is írhatjuk kézzel, géppel,vagy magunk a komputerbe. A lényeg az, hogyezek a kivonatok visszakereshetők legyenek:Annotálás: Minden kivonatkészítés lényege, hogy afelmerülő gondolatainkat más írásmóddal, ugyancsakrögzítjük a cédulán, a számítógépben stb.Jegyzetek (“jelzetek”, utalások): Az összegyűjtött információanyag olyan mint egy labirintus: fontosszempont itt a kiút: a visszakeresés lehetősége. A labirintusbólAriadne fonalával tudunk kimenekülni: a mifonalunk olyan legyen, hogy segítségével később a dokumentumotújra megtaláljuk.Ezért minden kivonat az elemeire bontott információhordozója (pl. a cédula-katalógus kartonja) tartalmazzaa bibliográfiai azonosítást. Ez lehet szerző/évszám, acím rövidítve (mert az a bibliográfiában is szerepel),sőt a találat forrásbeli oldalszámát is jó feltüntetni. Azt,hogy hol találjuk meg újra (ha kell) a forrást (mi akönyvtári száma, ki hivatkozott rá és hol stb.), azt viszontinkább a készülő bibliográfiában tüntetjük fel.A kigyűjtés technikai megoldása lehet a forrásból valóxerox vagy scannerrel készített másolat is. (De errőlmég kell kivonatot is készíteni, annotációkkal!) A kivonatklasszikus formája a cédula, fejlettebb formábana kézi perem-lyukkártya, a mai kor követelménye szerinta PC szövegszerkesztő. Utóbbi arra is jó – és ezminőségi ugrásnak tekinthető –, hogy tárgyszavakattud utólag kikeresni az azonos fájlba helyezett kivonatokból.Ezzel megkönnyíti ismeretgazdálkodásunk kreatívfázisát, ami tulajdonképpen munkánk igazi célja.DokumentálásDokumentáláson egyrészt a kivonatok1/ szakirodalom-kutatási felhasználásának (rendezésének)munkafolyamatát, másrészt2/ fizikai rögzítését értjük.

A dokumentálás mint irodalomkutatási munka lehetegy konkrét kutatás vagy írásmű (pl. disszertáció) "céldokumentációja"vagy valamely téma (témakör) folyamatosirodalom-feltárása.A dokumentálás mint a kivonatok fizikai rögzítése történhet:kartoték (dosszié, fiók stb.) segítségével, cédulakatalógusban,vagy számítógéppel (legegyszerűbbenszövegszerkesztővel).A) Az irodalmi kartotékA tradicionális irodalmazás kártyákon alapult, amit dokumentumonkéntkészítettek. A kártya képviseli azutána dokumentumot. A kártya tartalmazza a szerző nevét,a címet és más bibliográfiai adatokat – azonban mégnem utal arra, hogy milyen tartalmi kivonat készülhet aforrásból.Az a tapasztalat alakult ki, hogy készítésük sorrendjébenis érdemes a kártyákat sorszámozni. Ebben a sorrendbenlehet aztán a különlenyomatokat vagy a kivonatokatis elhelyezni dobozban, dossziékban stb.A kártya a tartalmi adatokat is felsorolhatja. Lényegesa tárgyszavak összeállítása, azok thesaurusba foglalása.B) CédulakatalógusA klasszikus kutatói "cédulakatalógus" nem kifejezettena szakirodalomból készült és nem is egy meghatározottcélt szolgált. Az ötleteit, gondolatait, problémáitis ebben tárolta a kutató. Persze az olvasmányok adtáka legnagyobb tömeget, de azok felhasználására esetlegcsak később került sor. Bár ide tartoznának, a kísérletiadatokat inkább külön szokták tárolni, könnyen megtalálhatómódon.A cédulázás hagyományos módja lassacskán elavul. Akutató számára feltétlenül ajánlatos az, hogy egy állandójegyzetkönyve legyen, ahol napközben, más tevékenységeiközben eszébe jutó dolgokat felírja. Ha valakitegy téma megoldása foglalkoztat, annak a legváratlanabbpillanatokban juthatnak eszébe azzal kapcsolatosgondolatok. Ezeket a gondolatokat aztán célszerűtárgymutatós tartalomjegyzékben kimutatni, hogyvisszakereshetők legyenek. Később, amikor már összeálltbelőlük egy tartalmasabb mondanivalót hordozó"halmaz", úgy ezeket sorrendbe rendezve megszövegezzük.Az egyenként rendezhető cédula (kártya) a gondolatokrendezésének, a szövegezés előkészítésének hagyományoseszköze. A számítógéppel szemben megmarad azTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV219az előnye, hogy egyszerre több cédula tekinthető át,sorrendbe rendezésük egyszerűbb. A számítógép avisszakeresés szempontjából előnyösebb (nagyobbmennyiségből), ezt és az összefüggő témákat érintőegységek kiválasztását a peremlyukkártya is megoldotta,ezzel mindkét technika előnyeit egyesítve. (A kifejezetteninformációrendezésre kidolgozott számítógépesprogramokkal persze nem versenyezhet, és ma márjóformán beszerezhetetlen.)Az irodalmi információ gyűjtéseket A/3 lapon végezzük,hogy minél nagyobb területünk legyen a feljegyzésekre.Amennyiben még ez sem elegendő, úgy többlapot használjunk.Az összetartozó dolgok és koncepciók, többnyire egyszerrejutnak az eszünkbe, ahogy azok a jóformán tudatalatti agy-régiókban létrejöttek. Vannak fogalmak,amelyeknek felsőbb összefogó jelentése van, ezekhezsorolhatjuk a hozzá tartozókat. Először nagyon lazánírjuk fel őket, majd az összetartozókat egyre közelebbírjuk egymáshoz és a végén kialakulnak olyan összetartozócsoportok, amiket be lehet keretezni. Ezt a“klászter” módszert eredményesebbnek tartják, mint azötlet, vagy téma kártyákkal végzett kutatást, ami végsőfokon eredetileg a cédula katalógusnak felel meg. Egyolyan lapon, amin sok van, többet át lehet tekinteni ésa vizuális emlékezet is belép, hogy aztán később összefüggésekettárjon fel.A következő lépésben aztán inkább intuitív módon kritikus,analitikus továbbépítést végezhetünk és a kialakultszerkezetet javíthatjuk, finomíthatjuk. Összekötővonalakat vonhatunk a különböző tárgyszó csoportokközött és végül – módszerünk szerint – sorszámozzukazokat a szövegezés céljára.Ezzel már közel jutottunk ahhoz, hogy hogyan lesz acédulákból szövegezett eszmefuttatás. A kártyákat asillabusz ismérvei szerint csoportosítjuk, majd a csoportokonbelül rakjuk sorba.C) Szövegszerkesztő használataA számítógép kiválóan alkalmas arra, hogy az idézet,tömörítvény de főleg megállapítás formájában készültés egy-egy cédulát kitevő kivonatainkat file-okba rendezettenmagába foglalja. Ha egy összetartozó feldolgozásimunkát – egy vagy néhány összetartozó dokumentációsegységet – ugyanabba a file-ba helyezzük,és azon belül minden "cédula" önálló bekezdés, akövetkező előnyöket élvezhetjük:

A szerzőt vagy tárgyszót a kereső programmal azonnalmegtalálhatjuk.Az összetartozó, összehasonlítást érdemlő mondanivalótösszemásolhatjuk.A mondanivaló egységeit sorszámozhatjuk és sorrendberendezhetjük. (A sorszámok ilyenkor 01, 02, 03 ....10, 11, 12 legyenek, – a sorba rakhatóság céljából –betoldásokat további számjegyekkel tehetünk: pl. 021vagy 101 stb.)A sorba rakott szövegek könnyen összeépíthetők a szövegszerkesztőátcsoportosító, átírható "képességeinek"segítségével.Problematikus persze a sorrend meghatározása. Ehhezaz azonosításhoz besorszámozott egységeket néhány ecélra választott kulcsszóval jellemezzük és csoportosítjuk.Ennek alapján az azonos kulcsszóhoz tartózókat,már a mondanivaló logikai vagy időrendi stb. sorrendjéberendezhetjük. Így kapnak sorrendi számot, amikönnyen cserélhető, és a géppel rendezhető.A szövegszerkesztővel írt anyagokat érdemes írás közbentíz percenként menteni és a kész anyagokat eltennimágneslemezre. Vigyázni kell azonban, hogy a többhelyen tárolt anyagok idővel önálló életre kelhetnek,ha az egyiken változtatunk később már nem tudjuk,hogy melyik volt az újabb és melyik a régi. Az is idevágótanács, hogy a fájlok ne legyenek mintegy harmincoldalnál hosszabbak, tehát nem kell az egészkönyvet egy fájlba tenni.Viszont ma már csak szövegszerkesztővel érdemesjegyzékeket, jegyzeteket készíteni, az olvasott könyvekről,cikkekről, a (szerzőkről, olvasmányokról stb.).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV220Információ-elemző ismeretalkotásTudásbővítő ismeret felépítésünk szekunder, mertmunkamódszere – a saját primer kísérleti eredményeinketis tartalmazó – dokumentációs egységekbe soroltismeretegységek kombinációjából és kumulációjábóláll.Módszertanunk az ismeretgazdálkodáson alapul, azon,hogy saját és idegen információk szintézisével (éspedigbővített: új elemeket létrehozó alkotó feldolgozásával)hozzuk létre a mondanivalónkat. Ennek vázlata akövetkező:A szekunderkutatás "nyersanyagát" a nyilvánosságrahozott olvasható (hallható, látható stb.) szöveges információkés ezekhez csatolt saját vagy átvett, számszerűvagy kódolt adatok képezik.Mindezen információk rögzítése és felhasználása kétfélelehet:a) Írásban (hagyományosan cédulákon, kartotékonstb.) vagy számítógépben (szövegszerkesztővelvagy speciális program segítségével) rögzítve majdmódszeresen elemezve, felhasználva azokat (azalább leírtak szerint).b) Az emlékezetben, az agyban rögzítve (ami mindeninformációbefogadó szellemi tevékenységgel – "olvasással"– párhuzamosan végbemegy), azt megőrizveés inkubálva majd spontán asszociációk segítségével,vagy analogikus felismerésekhez jutvafelhasználva azt.A szekunderkutatás alkotó folyamata kétirányú:1. analízis: a gyűjtött anyag tartalmi egységekrebontásával, rendszerbe illesztésével (kódolásával)és értékelő elemzésével (értelmező és bírálóannotációk-kal);2. szintézis: a sillabusz szerinti tartalmi (dokumentációs)egységekbe rendezett anyag kompilálómegfogalmazása, kibővítő megjegyzésekkelés magyarázatokkal, az ismeretegységekösszehasonlításával és kombinációjával.Az analízis és szintézis nemcsak egymást követő folyamatok,hanem párhuzamosan kéz a kézben haladnak,a nagyobb kivonatok kompilatív összeépítésével,majd a szétbontott elemek (megállapítások, adatok)kombinatív ismeretelemzése keretében.Az itt leírt, egy témán, azonos tudományterületen belülalkalmazott szintézis mint munkafolyamat analóg a tágabbanértelmezett általánosító tudomány szintézissel,ami a részekre szedő analitikus kutatás mellett szinteteljesen eltünt”, és hiánya katasztrofálissá válhat, mertaz “egész” megértésére az analizis nem elegendő. Aszűk témára koncentráló kutatás csak rövid távra szól,csak féktávolságnál rövidebb utat világit be. Az időben(és térben) nagy léptékű folyamatok megértése sok tudományterületösszefogását kívánja meg, Ennek információ-hasznosító,interdiszciplináris szintézist segítőmódszere viszont - szerintünk - tipikusan szekunderkutatás,ami az általános kutatásmódszertan segítségévelművelhető.A szekunderkutatás tudatosan és munkafolyamatkéntszervezetten írásban kezeli és rendezi az információkat

.A szintetizálás eltérő – többnyire egymást követő –három módja:a) összerendező kompilálás (ami értelmiségi, szakmaimunka)b) szinergikus hatású interaktív ismeretlétrehozás kombinatívismeret-elemzéssel (ami szellemi alkotómunka)c) integráló ismeretépítés (ami szakmai tudáson alapulószellemi alkotás).A sillabusz szerint rendezett kivonatokat és adatokat,dokumentációs egységeken belül sorba rakva összekötőszöveggel és kommentárral írjuk le. A kommentárrámutat arra, hogy az egyes források közt milyen fokúegyetértés vagy ellentmondás áll fenn. A kompilációlényege, hogy a kivonatok egysége megmarad, nemkerülnek szétszabdalásra. Attól függően azonban, hogyezek a kivonatok milyen részletesek, eltérő lehet akompilatív összeállítás:1.Hosszú idézetekből álló;2. Tömörítvényekből álló;3. Idézetekből és tömörítvényekből álló;4. Idézetekből, tömörítvényekből, valamint tételesmegállapításokból és adatokból álló.Az összeállítás legfejlettebb (utolsó) változata már lehetővéteszi a megállapítások (adatok) ütköztetését: azadatok erősítik, gyengítik, cáfolják egymást, vagy közömbösek.Ismeretelemzést végeztünk ezzel, már a kompilatívmunka keretében is.Tartalomelemzést is végezhetünk, ami arra ad választ,hogy a feldolgozott anyag milyen műfajú és milyentárgyakkal foglalkozik, és az előforduló szavak,fogalmak előfordulását és együttes gyakoriságát vizsgáljaés számszerűsíti.Kompiláció az, amikor a jelölt a témát leíró módszerrelmutatja be, összegyűjti a meglévő ismereteket, kritikusantanulmányozza, rendszerezi azokat. A másikmegoldás a kutató módszer, amikor az ismeretek és tapasztalatokelemző feldolgozása mellett reprezentatívstatisztikai anyaggyűjtés, szociológiai felmérés (primerkutatás) alapján készül a dolgozat. A szakdolgozatokdöntő többsége e két módszer vegyítésével jön létre.Amit leír, az feltétlenül helyes és megegyezik másszerzők véleményével, csak a kompilációt értelmezi tágabban:abban minden irodalom-feldolgozáson alapulóTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV221tudományos munka bennfoglaltatik, de kutatás névvelcsak a primer vizsgálatokat illeti. A gyakorlati közgazdaságitárgyak igényéből kiindulva igaza is lehet, nemgondolva arra, hogy az irodalom és történelem tudományokbanvagy filozófiában kizárólag a forrás-elemzésés annak új megállapításokkal való kiegészítése nevezhetőkutatásnak, és amit a közgazdasági területenkutatásnak tekint, az igen távol áll a laboratóriumi,vagy – pláne – a szabadföldi kísérleti kutatástól.Kompiláción tehát a változatlan szövegrészek (majdnemidézetek) vagy tömörített parafrázisok összevonásátérthetjük, amit a feldolgozó magyarázhat, összekötőszöveggel fűz össze, sőt ki is egészítheti. Így ez isértékes szakmai alkotó tevékenység. A tananyagok általábanilyenek, attól tűnnek önállóbbnak, hogy a szöveget– közel azonos mondanivalóval – jelentősen átfogalmazzák.A valóságos különbség a kompiláció és ismeretelemzésközt az, hogy a kompiláció szövegrészeket szintetizál,az ismeretelemzés a mondanivaló egységeit, azelemi megállapításokat elemzi, szintetikus megállapításokatlétrehozva. Ahogy már mondtuk ebben a munkábanaz analízis és szintézis kéz-a-kézben járnak.A tartalomelemzés során a kutató a szóbeli szövegetkvantifikálhatóvá, mérhetővé próbálja alakítani. Különöstémákat (fogalmakat, szavakat) lehet vizsgálati kategóriávátenni, majd megszámolni az újbóli olvasássorán, hogy azok hányszor fordulnak elő. (A bibliakutatásban,különösen a különböző eredetű szövegekösszehasonlítása során volt ennek valamikor nagy jelentősége.).Tudománymetria és kollaborációNapjainkban többrétű vita zajlik a tudományos teljesítménytudománymetriai - statisztikai eszközökkel valóértékelésének lehetőségeiről és korlátairól. Az alábbiakbana tudománymetriai módszernek és a nagy nemzetköziegyüttműködések keretében létrejövő produktumoknaka viszonyát próbáljuk meg tisztázni.Minden statisztikai módszer alkalmazásának alapvetőlépése az ún. statisztikai alapsokaság meghatározása.Ez a sokaság azon objektumok összessége, amelyek akészítendő statisztika szempontjából egyenértékűek. Astatisztikai alapsokaság meghatározásánál nagy körültekintésselkell eljárni. Mondandómat az alábbi példávalillusztrálom.

Tegyük fel, hogy hazánkban valamilyen felmérést készíteneka családok életkörülményeiről. Ezt a felméréstszeretnék kiterjeszteni egy másik országra. Nagy költséggelodaszállítják a szakértőket és a szükségesnyomtatványokat, és már a kezdet kezdetén kiderül,hogy valami hibázik; az űrlapok rubrikái nem hagynakelég helyet a feleségek felsorolására. Azt már el semmerem képzelni, hogy milyen meglepetések adódnánakegy harmadik országban.Példánkban a bajt a "család" fogalmának nem megfelelődefiníciója okozta, azt gondoltuk, hogy ez egy a statisztikaszempontjából egyértelmű fogalom. Sokszoraz ilyen "kilógó" esetekre - mint ez utóbb említettbenis - valamilyen jellemzőjük extrém értéke utal.A tudománymetriai statisztikák alapegységei ez idáig astatisztikailag egyenértékűnek tekintett publikációk ésidézetek voltak. Hosszú ideig ezek számbavétele, azegyes szerzőkhöz, munkahelyeikhez való hozzárendeléseegyszerű volt; a publikációk többsége egyszerzősvolt, aki írt egy cikket, annak elkönyveltek egy pontot.A tudomány fejlődése (az egyre bonyolultabb és nagyobblélegzetű feladatok megjelenése) és/vagy a kutatókalkalmazkodása (lehet, hogy a tudománymetriaalkalmazására adott válaszul) egyre több sok társszerzősközlemény megjelentetéséhez vezetett. Könnyűbelátni, hogy ebben az esetben az eddig alkalmazott"ahány szerző, annak mindegyikének egy publikáció"elv alkalmazása a publikációk, illetve a rájuk vonatkozóidézetek számának virtuális megsokszorozásáhozvezet. Ennek az ellentmondásnak feloldására születettaz az egyes esetekben már alkalmazott módszer, amikoris a sokszerzős publikációkat "szétosztják" azegyes szerzők között, minden szerző 1/A részt kap belőle,ahol A az összes szerzők száma (egy hasonlóankorrekt módszer lenne a publikációk szétosztása aszerzők "hozzájárulása" arányában - v. ö. szabadalmakesetével). Intézet esetén az intézet saját részét úgy kaphatjukmeg, ha ezt a mennyiséget megszorozzuk a-val,ahol a az intézeti szerzők száma (a/A). A továbbiakbanezt a módszert hívjuk "természetes" szétosztásnak.Ezt a megoldást az illető sok társszerzős közleményekszerzői nagyon méltánytalannak tartják; azokban a tudományértékelésimodellekben, amelyekben a publikációkszáma vagy az ebből származtatott mennyiségekjelentős szerepet játszanak, néhány százas nagyságrendűszerzőgárda esetén a kapott "pontok" száma elenyészőa befektetett munkához képest. Ez még akkor isTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV222így van, ha figyelembe vesszük azt , hogy a szóbanforgó együttműködések évente több tíz cikket publikálnak.Az idézetek esetében véleményem szerint egy kicsitjobb a helyzet; a cikkek rendszerint magas idézettségűek- szabad témaválasztást feltételezve, a befektetettmunka meghozza gyümölcsét - azonban a "beosztott"idézetszámok alacsonyak.A fentebb említett méltánytalanság enyhítésére különbözőmegoldásokat javasoltak. Ezekben az intézeti sajátrész, y, valamilyen függvénye az x = a/A intézetirészarány paraméternek. Az az igyekezetünk, hogy a "természetes"-től eltérő"méltányos szétosztás"-t alkalmazzunk, oda vezetett,hogy a publikációk értéke sokszorosára nőtt a valódiszámukhoz képest. Ebből az következik, hogy a "méltányos"szétosztás nem alkalmazható. A fenti okfejtésmintegy "rávezet" a megoldásra is: a különböző publikációknem egyenértékűek, legalábbis a sok társszerzőspublikációk nem kezelhetőek a hagyományos módon.Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy mi lehetennek az oka.Vizsgálódásainkat a továbbiakban szűkítsük le egykonkrét hazai esetre. Nézzük meg, hogyan festenek aviszonyok a CERN-i együttműködések esetében, amelyekbentöbb hazai intézet is részt vesz.Egy-egy ilyen együttműködés általában hosszabb távúprojektek keretében folyik. A projektek időtartamanem ritkán az évtizedes nagyságrendbe esik a kezdetektől- amit évekig tartó műszerfejlesztés (publikációkszempontjából kevésbé produktív időszak) követ - azutolsó közös publikáció megjelenéséig. Az idézetekmég csak azután következnek. Ez alatt az idő alatt lekötika részt vevő intézet erőforrásait. Nyilvánvaló,hogy ez a hosszú "kutatási ciklus" nem "fér bele" a tudománymetriaiértékelések 4-5 éves időtartamába, ígya kutatás összes eredményeit azok nem vehetik figyelembe.A szóban forgó együttműködések az anyagi világ végsőkérdéseire adott válaszokra irányulnak, hatalmasszellemi és technikai koncentrációt igényelnek, azegész világon csak néhány - semmi esetre sem statisztikailagsok - munkacsoportban folynak. Ha van eredményük,az sem mindennapi. Például a Higgs-bozonokfelfedezése, vagy a kvark-gluon plazma előállítása, hamegtörténik, előbb vagy utóbb az iskolai tankönyvekoldalain fog szerepelni mint pl. a newtoni mechanikaalapegyenletei. Hogy vethetők össze ezek az

"idézetek" a szakfolyóiratok idézeteivel? Mellesleg, hamár a newtoni mechanikánál tartunk, ez jó példa arra,hogy egy paraméter - a sebesség - extrém értékei közelében,hogyan kényszerülünk egy másik teória, a relativításelméletalkalmazására.Ezeknél az együttműködéseknél baj van a tudománymetriaáltal előnyben részesített "független" idézetekszámával is (egy idézetet függetlennek nevezünk, haaz idéző és idézett mű társszerzőhalmazai nem fednekát). A társszerzők száma olyan naggyá válik (a CMSkollaboráció esetében cca. 1700), hogy már majdnemminden, a témával foglalkozó kutató részt vesz azegyüttműködésben - egyszerűen nincs, aki függetlenülidézne.Az előbbiekben szó volt a szabad témaválasztás feltételezéséről.A rendszerváltás óta határozottan nagyobblehetőségek léteznek e tekintetben. Azonban teljes szabadságról- főleg az idősebb generáció számára - sohasemlesz szó. Bár a témaválasztást nagyban befolyásoljákaz egyéni korlátozottságok, más tényezőknek isszerepük van. Például a CERN esetében nyilvánvalóanpolitikai döntést igényelt a szervezethez való csatlakozás.Az éves tagdíj a magyar tudomány anyagi eszközeihezmérten tetemes mértékű. Ebben a helyzetbenmegengedhetik-e maguknak a magyar kutatóintézetek,hogy holmi, módszertanilag nem eléggé kidolgozottértékelési módszerek miatt elmennek egy ilyen lehetőségmellett?A fentiekből nyilvánvaló, hogy a sok társszerzős tudományosteljesítmények értékelése nagyfokú körültekintéstigényel, illetve e körültekintés hiánya nagy károkatokozhat, vagy nem kívánatos folyamatokat indíthatel. Végezetül a sok résztvevős együttműködésekértékelésének problematikájával kapcsolatban egy szociológiaimeggondolást ismertünk:A tudománymetria alapvetően társadalomtudományi(szociológiai) jellegű. Ebből a szempontból a társszerzőkszámának átfogott intervalluma (1-2000) szinténemlítésre méltó. Gondoljuk meg, hogy hazánkban kétember már családot, tíz ember pártot, száz ember egyházatalapíthat. Miért gondoljuk azt, hogy ennyire különbözőlétszámú embercsoportok teljesítményeitugyanazon egyszerű módszerrel leírva, minden esetbenértelmes eredményre jutunk?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV223A tudományos munka célja, gazdasági ésmorális hasznaA hazai kutatások értékét – Széchenyi szellemében –elsősorban az mutatja, milyen mértékben szolgáljákhazánk és népünk boldogulását és fennmaradását.Van, amit magunknak csak mi kutathatunk (a hazainemzetisajátságainkból adódó "hungaricumokat") ésvan, amiben csak kicsiny része vagyunk a világkutatásnak.Ez utóbbi esetben a közérdek szempontjábólegyenlő fontosságú – de nagyobb lehetőségű –, a behozó-adaptálókutatás, mint a ritkább "kiajánlható", nemzetközirangú eredmények.A szakirodalom-kutatás és a tudományos alkotás elválaszthatatlansága,"szimbiózisa" közismert. Ennek érvényesülését,kihasználását azonban nem szoktuk firtatni,többnyire a kutató magánügyének tekintjük. Talánezért sem vetjük fel azt a kérdést, hogy− ha valamely tudományterület új eredményeinek létrehozásábanhazánk 1 %-kal vesz részt – aminél ritkánnagyobb, gyakrabban kisebb a részesedésünk –úgy hogyan hasznosítjuk azt a további 99 %-ot?− hogyan jutunk hozzá, és hogyan dolgozzuk fel azezekről szóló hozzáférhető szakirodalmi közléseket?− hogyan alkalmazzuk, illetve használjuk ki a szellemiimport "ingyenes" formáit, az indokolt esetben megvásárolhatók(szabadalmak, "know-how"-k) mellett?Az alapkutatás nemzeti haszna is részben szellemiimportból, szakirodalmi kapcsolatok révén adódik kisnépek esetében, éspedig két formában− a külföldi kutatókkal való kapcsolattartás (részben aközös publikálás) hozzáférhetőbbé teszi az eredményeket,amihez saját eredményeink "cserealapot" adnak,− a szakma nemzetközi élvonalában való aktív részvétel– ha arányaiban kis mértékű is – adja a másokeredményeinek megértéséhez, hasznosításához szükségeskulcsot. Az alkalmazott kutatásokat a világszerteközzétett alapkutatási eredmények "naprakész"ismerete teszi képessé− egyrészt kielégítően magas színvonalú eladható (sőtexportálható) versenyképes termékek, szolgáltatások,jó és gazdaságos szakmai fejlesztések kidolgozására,− másrészt a lokális és nemzeti problémák megoldására,sajátos igényeink gazdaságos kielégítésére. (Mert

ilyen "negatív hungaricumok" is vannak: ezek speciálisana mi körülményeink közt hiányoznak, és ígymegoldásuk nem "importálható", de ezek kutatásánakmódszerei azért nemzetköziek, átvehetők). A tudományoskutatás típusai, általános és speciális módszertana.A tudományos kutatás típusaiA tudomány: a tudás, az ismeret bővítése, munkája akutatás, aminek eredménye ismeretalkotás.Az ismeretalkotás célja lehet:4. valamely gyakorlati vagy elméleti probléma megoldása,5. egy tudományág, diszciplína fejlesztése,6. a tudományos munkára való alkalmasság bizonyításaértekezéssel ("vizsga-" vagy versenydolgozattal).A kutatás típusa – szempontunkból nézve – új információtlétrehozó primerkutatás vagy meglévő információkathasznosító szekunderkutatás.Az ismeretalkotás pedig: "belső", kreatív, ismeretképzővagy "külső", megismerő, ismeretfeltáró.Hazánk kis ország, anyanyelvünk nem világnyelv, ígygazdasági és kulturális felemelkedésünkhöz nélkülözhetetlenaz e korlátokat áttörő kutatási módszerek alkalmazása.A tényfeltáró, külső ismeretalkotás módszertana aszaktudományok szerint eltérő, így azokba tartozik akülső és belső szekunderkutatással és a primer belsőismeretalkotással. E három a legtöbb tudományágbanegyaránt hasznosítható, "általános kutatásmódszertant"képezhet, ami kiegészíti a szaktudományok eltérő,előbb említett kísérleti vizsgálatelemzési "speciális kutatásmódszertanát".Az általános kutatásmódszertan, mint tananyag a tudományostovábbképzésben hasznosítható. Hogy ez ametodika, mint önálló tantárgy oktatható legyen, elkell határolnunk a hozzá közelálló tárgyaktól (mertmindezekkel összevonva az általános kutatásmódszertanvesztené el önálló karakterét, olvadna fel azokban).A kapcsolatos diszciplínák és az általános kutatásmódszertankapcsolata kívánság szerint kibővíthető.A tudományos értekezés készítése és megvédése, azönálló kutatómunkára való alkalmasság bizonyítása. Adisszertáció-készítés azonban nemcsak az alkalmasságTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV224bizonyítását szolgálja, hanem tapasztalt kutatók esetébenújabb alkotó munkára késztet, fiataloknál az alkalmasságotmegalapozó képességek megszerzését is elősegíti.E kutatói képességek összetevőit így értelmezhetjük:− A képesség készségből és felkészültségből adódik.− A készség: tehetség x szorgalom. (Lényeges, hogyezek "szorzatosan" hatnak: a tehetség szorgalom nélkülnem érvényesül, sőt bizonyos fokig pótolhatószorgalommal.)KutatóképzésAbból indultunk ki, hogy a tudományos eredményeklétrehozása és hasznosítása feltétele az ország gazdaságiés kulturális emelkedésének, az életminőség javításának.Ehhez a tudományos tevékenység megerősítése,fokozása szükséges. A tudomány ilyenforma előmozdítása(mondhatnánk a promotio scientiae) a kutatók segítésével(és segítségével) valósulhat csak meg. Segítenielsősorban a lehetőségek megteremtésével lehet,ami igencsak drága dolog, de nem kevésbé – az anyagiráfordítást jóformán nem igénylő – "kutatóképzés" (folyamatostovábbképzés, támogatott önképzés) megvalósításávalis, ami a tudományos munkára való "képesség"tudatos javítása.E képességet a tehetségből és szorgalomból adódó személyiségiösszetevők (készségek) mellett a felkészültségrevezettük vissza fentebb, amin a szakmai tudást ésa kutatási módszerek ismeretét értettük, ami nagyrészta szorgalmon múlik. Célunk ezzel ott, témánk, az általánoskutatásmódszertan-oktatás szükségességénekmeg indoklása volt. Ez azonban nem valósítható megelszigetelten, függetlenül a kulturált magatartást ésalapműveltséget nyújtó neveléstől és oktatástól, valaminta szakmai felkészültséget adó tanulmányoktól.Akkor értelmezhetjük helyesen, hogy milyen formájú"képzés" lehet célravezető, nemcsak elfogadható, hanemkívánatos is a magas szellemi színvonalú, erősenindividuális beállítottságú kutatók számára, ha a kutatóképzéstbeillesztjük az oktatás –nevelés - továbbképzésegész rendszerébe.A tudományos fokozatszerzés kézzelfogható feltételeegy kutatásról beszámoló írásmű: az értekezés. Eznem célja, csupán eszköze a tudományos továbbképzésnek.Ha a munkafolyamatot tervezni kívánjuk, akkorjárjunk el takarékosan, ha ennek a "végterméknek

gyártási" (vagyis elkészítési) feladatából, az alkalmazható“technológiai” (vagyis az alkotástechnikai) módszereibőlindulunk ki, azokat bocsássuk könyvünkbenrendelkezésre, elsősorban a doktorképzésben (PhD)résztvevők részére.De a disszertációkészítés – mint egykor a céhekben amestermunka – nemcsak a készítő alkalmasságánakmegítélését szolgálta, hanem a személyi képességekegyedülálló növelése mellett, a szakma (tudományág)fejlesztéséhez is nagymértékben hozzájárult. Ezért adisszertációírás – nagyrészt kényelemből adódó – háttérbeszorítását is enyhíteni kívánjuk módszertanánaknépszerűsítésével.Gondoljuk át még egyszer az eredményes tudományoskutatás (ami lehet értekezéskészítés, diszciplínafejlesztésvagy konkrét problémamegoldás, de minden esetbenismeretalkotás is) három szellemi feltételét:4.Magas szintű szakmai ismeretek és a témakörbenvaló gyakorlati jártasság, abban az ismeretbővítésiigények (ismereti hiányok) felismerésének készsége.5.A tényfeltáró vizsgálatok, megfigyelések, kísérletekin vivo és in vitro eljárásainak és a nyert adatok felvételiés statisztikai értékelési (bizonyítási) módszereinekismerete.6.A módszeres ismeretalkotásnak és közlésnek, a szekunderkutatás(nagyrészt szakirodalom-feltárás), aheurisztika és más kreativitást alátámasztó eljárásokalkalmazásának képessége, a kutatás hatékonyságátbefolyásoló tényezők és eredményeit értékelő módszerekismerete.A doktori (PhD) fokozatot eredményező posztgraduáliskutatóképzésben az 1. feltételt a szaktárgyak mélyebbismerete adja.A 2. feltétel a biometria és kísérleti (vizsgálati) technikákelsajátításával teljesíthető, ami ugyancsak szakmákszerint eltérő. Ezt ”Kísérleti-módszertan”-nakmondják, ami a szaktudományok speciális kutatási(kérdésfelvetési és értékelési) eljárásaival foglakkozik.A 3. feltételre felkészítő ismeretanyag önálló tantárgyatképezhet, a szakmai sajátságoktól független, "általánoskutatásmódszertan" néven; ami bővebbenfoglalkozik az "írottból írás" fortélyaival, mert az adoktorandusok munkájában fontosabb, mint a későbbiszakosodott kutató tevékenységükben, bár abbanugyanúgy hasznosítható.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV225Szekunder-kutatásBár tárgyunk elsősorban a szakirodalom felhasználásaés létrehozása, a tudományos kommunikációt tágabbanértelmezzük, mert információi nemcsak szakirodalmiak,de lehetnek – mint már kifejtettük – átvett vagy korábbisaját kísérleti adatok és gondolatok, szóbeli értesülések,jelentések, híranyagok, levéltári okiratok stb.is.Ezért helyette inkább a szekunder-kutatás fogalmáthasználjuk. Ez neve szerint ellentétpárja a szűkebb értelembenvett primer kutatásnak, ami új, önálló, sajátinformációkat hoz létre kísérletek, megfigyelések,megkérdezések stb. segítségéve.A szekunderkutatásValamely tudományos problémát már meglévő, és hozzáférhető(mások által közzétett vagy saját korábbi) információkkalold meg. Lényege az ilyen adatok, megállapításokstb. gyűjtése, rendezése, ütköztetése és önállóvéleményezése. Alkalmazható önmagában vagyprimer vizsgálatokkal együtt, azokat megalapozva illetvekiegészítve.(Elnevezése a lényegileg azonos szekunder piackutatásfogalmának más tudományágakra való kiterjesztésébőladódik. Ahhoz hasonlóan – mint a marketingben – nevezhetővolna "asztali" kutatásnak is, az eredeti adatfelvételeketvégző "terepi" kutatással szemben.)A szekunderkutatás előnyei a következők:A világkutatásba való eredményesebb integrálódás: a"globalizálódott" tudomány eredményeinek hasznosításátirodalom-feltárással és más szekunder módszerekkel– a közvetlen személyes kapcsolat is ide számítható– lehet leggazdaságosabban elősegíteni.Módszeres szekunderkutatással olyan információkhozis juthatunk, amit nem is akartak "az orrunkra kötni":ezért nevezhetnénk akár tudományos hírszerzésnek is.(Így aztán kiértékelő formáját mondhatnánk "intelligenceof science"-nak, hogy ezzel idegennyelv-imádóinkszámára is követendőbbnek tűnjék).(sok kutatónem saját adatgyűjtésével, hanem “mások által gyűjtöttadatok interpretálásával és reinterpretálásával” lett kiváló.)A szekunderkutatás a csoport-szinergiát hasznosítja:anonim plurális hatás keletkezik az "olvasó" és az "olvasott"között (mivel az "író" személyesen távol marad).Ez a szellemi alkotás "társadalmi" jellegét érvé­

nyesíti. (Ez fordított irányban is hasznos, ha kutatóinkönálló új megállapításaikat módszeresen dokumentálják,másokéhoz hasonlítják, úgy értékelésük, hasznosításukjobb lesz.)A dokumentált – különösen a számítógépben rendszerezhető– ismeretanyag az emlékezetet pótolja, bővíti(kódokat, rendszerezéseket stb. könnyebben jegyzünkmeg).A felsoroltak és technikája folytán a szekunderkutatása hatékonyságot növeli, mert kevésbé költséges módszerekkelváltja ki a költségesebbeket (néha primervizsgálatokat is), illetve ha ez nem lehetséges, az utóbbiakateredményesebbé teszi a tisztázandó problémákleszűkítésével és a hipotézisek jobb megfogalmazásával.A szekunderkutatás nem új dolog a tudományos munkában,de sajnos a kutatók többnyire hallgatnak róla,esetleg azért nem beszélnek tapasztalataikról, mert magukkívánják azokat hasznosítani a versenyben. A zeneszerzősem árulja el, hogyan komponál, mi inspiráltaegy új dallamra (talán a rigófütty), de ettől azért tanítjáka zeneszerzést, összhangzattant stb. Ilyen értelemben– ennek analógiájára – kívánunk a kutatók alkotómunkájánaktechnikájával, annak egyik szeletével, aszekunder irodalom-kutatással foglalkozni.De ahogyan a kutatás elméletét megközelítjük, az semúj találmány. Olyan módszert kell követni, aminek háromszempontja van:4.Összehasonlítás a korábbi gondolkozók nézeteivel.5.A tapasztalati tényekkel fennálló összhang vizsgálata.6.A társadalmi gyakorlatban való érvényesség igazolása.Tulajdonképpen ugyanez az általunk ajánlott kutatásimunkafolyamat vázlata is: kiindul a szekunder ismeretekből,folytatja a primer bizonyítással és végül a tudományoseredmények társadalmi, gazdasági értékelésével.Hogyan lesz a szekunderkutatásból ismeret-gazdálkodás?4.A szakirodalom-kutatást magába foglaló szekunderkutatásfeladatainak határát is megvonhatjuk tágabban/1/, szűkebben /2/, vagy beleszámíthatjuk (mégjobban kibővítve fogalmát) a belőle kialakult módszereket/3/ is:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV2265.Tág értelemben szekunderkutatás a szakirodalomfeltárás;ami egy tárgykörben folyamatosan vagy esetenkéntközzétett információkat gyűjt, rendezve ésanalitikusan jellemezve azokat.6.Szűkebb értelemben már valóságos szekunderkutatásaz olyan konkrét probléma megoldására végzettszakirodalom-kutatás, ami a megállapításokat kommentálja,összehasonlítja és kiegészíti egyéb megszerezhető– kísérleti, statisztikai, könyvelési – adatokkal,valamennyit céljának megfelelően szintetizálva.Kibővített értelemben a szekunderkutatás alkotó (kreatív)változata az ismeretgazdálkodás, ami egy tárgykörbenfolyamatosan vagy konkrét célra elemzia szekunderkutatásinformációit analitikusan , majd azokatkombinálva és szintetizálva – részben heurisztikusmódszerekkel – új (vagy bővített) ismeretelemeket hozlétre.Nyílván e három egymásra épül, így a harmadikba beépülaz előző kettő is. Mivel pedig a szerző az általaegykor bevezetett ismeretgazdálkodást kívánja módszertanábanalkalmazni és ajánlani, a szekunderkutatásvalamennyi típusát hasznosítja, és értelemszerűenhasználja a szakirodalom-kutatás és szekunderkutatásfogalmakat is szövegében.Emlékeztetnénk arra, hogy az irodalom-kutatás önállószellemi alkotást elősegítő formáját neveztük el kutatóiismeretgazdálkodásnak. Ennek lényege az, hogy az információfeldolgozó, -tároló, -rendező módszerek ésinfrastruktúrák lehetővé teszik, hogy az információkatmegismerő szakemberek analógiák és asszociációkréven, illetve az információk kombinálásával újabb ismeretekethozzanak létre. Így az ismeretgazdálkodás:az információk bővített reprodukciója. Ismeretgazdálkodásonezt az alkotó tevékenységet és az azt lehetővétevő módszerek és eszközök rendszerét értjük. Nagyhangsúlyt kapnak ebben a technikai eszközök. A számítástechnikafejlődése, különösen a személyi számítógépek(PC) bevezetése, az ismeretrendszerek rohamosfejlődését eredményezte. A visszakeresés jobbgépi megoldásai azonban elhomályosíthatják az emberialkotófolyamat jelentőségét, vagyis alkalmazásuk “ismeretgazdálkodási”jellegét.Az ismeretgazdálkodás azon alapul, hogy a rendezettinformációk átnézése, tanulmányozása, egybevetése,kombinálása olyan mentális folyamatokat indít meg,amelyek új ismeretek, felismerések alkotásához vezethetnek.Nem információrendezésről és visszakeresés­

ől van tehát szó (amit nagyrészt géppel is elvégeztethetünk),hanem arról a szellemi tevékenységről, ami azinformációkból kapott impulzusok alapján, gondolati"innovációk" kezdeményezésére képes.Ez az ismeretalkotó folyamat egyaránt létrejöhet bármelyszakirodalmi közlés, egzakt kísérleti, piackutatásiilletve véleményfelmérésből adódó, vagy akár csak tudományosvitában elhangzott információ alapján.Mint már leírtuk, az információ-gyűjtés irányulhatkonkrét probléma megoldására, vagy valamely témakörtovábbfejlesztésére. Utóbbi esetben az ismeretgazdálkodásnem eseti, hanem folyamatos információgyűjtésés feldolgozás, ami később – az igény jelentkezésekor– vált ki problémamegoldó gondolkodási folyamatot,így a korábban felhalmozott ismeretek alapján,az új helyzetek újszerű megoldását teszi lehetővé.IsmeretgazdálkodásTulajdonképpen a kutatói ismeret gazdálkodás (amit1966-ban angolul knowledge management, németülWissenswirtschaften néven vezettünk be) korszerűsítettalkalmazásáról szól ez a könyv, de gyakorlati használhatóságaérdekében ki kellett bővítenünk: az irodalmikivonatolás és dokumentálás módszereivel, a heurisztikustechnikák alkalmazásával, a kreativitást elősegítőeljárásokkal, a nyelvi elemzések végzésének tréningjével,végül a kutatási eredmények értékelésével isfoglalkozva.− Az ismeretgazdálkodás keretében a szekunderkutatása heurisztikával és a primer kutatással szerves egységetalkot, ugyanis:− Az irodalomkutatásból adódó idegen gondolatok(megállapítások) kombinálása, szintetizálása, belőlükúj gondolatok generálása a heurisztika tárgykörébetartozik.− A szekunderkutatáson és heurisztikán alapulnak azoka hipotézisek, amelyek a primer kutatás alapját képezhetik.− A primer és a szekunderkutatások eredményeinek értékelésenélkülözhetetlen és hasonló módszereket kíván.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV227A tudományos munka "kétirányú" kommunikációjaA tudományos munka során két irányban hasznosítjuka kommunikációt: "input"-ként a kapcsolatos szakirodalomfeltárásával, dokumentálásával alapozzuk megmunkánkat; "output"-ként pedig eredményeinket, mintszakirodalmi alkotásokat tesszük közzé. A kétkommunikációsfázis között helyezkedik el a kutatás információ(ismeret) termelő fázisa: ami lehet kísérlettel, megfigyeléssel,megkérdezéssel történő új adatok létrehozásaú.n. primer kutatás; vagy a már közzétett szakirodalmiés egyéb összegyűjtött információkat hasznosítószekunderkutatás.A kutatók publikációs tevékenységéről sok szó esik,sokszor annak mennyiségén és a műveket említő irodalmihivatkozások számán mérik le a kutatómunka értékét.Az aktívan publikáló és a passzívan hivatkozottkutató egyaránt a tudományos kommunikáció központiszemélye. Ugyanakkor a kutatók szakirodalom feltárómunkájáról kevés szó esik. Olyan ez, mint amikor azipar nagy hírt igyekszik termékeinek verni, de technológiájáta közönség és versenytársak előtt titokban tartja,legfeljebb (amennyire a kötelező) a hatóságokkalközli.Mivel a kutatás feladatát meghatározó igények, és azalkalmazható primer kutatási módszerek előzetes tájékozódássalvaló tisztázása is szekunderkutatásnak tekinthető,ugyanúgy, mint a szakirodalom feltárása;idézhetjük azt a paradoxonnak hangzó régi szabályt,hogy a szekunderkutatásnak időben mindíg meg kellelőznie a primer kutatást. Mint már utaltunk erre, agazdaságosság is ezt kívánja, mert a kisebb költségigényűszekunderkutatással esetleg megtakaríthatjuk adrága primer kutatás költségét, vagy annak egy részét.A szakirodalom-kutatás e tekintetben analóg a statisztikaikiadványokat stb. hasznosító szekunder piackutatással:az is takarékossági racionalitásból, időrendbenmindig megelőzi a primer vizsgálatokat. Persze az irodalomkutatáslehet néha utólagos: ha az eredményekismeretében válik szükségessé. Nem arra gondolok,amikor utólag válogatnak dekorációs célra egy kis bibliográfiáta közleményhez. Inkább arról van szó, hogymegállapításaink, eredményünk újdonsága csak azzalbizonyítható, ha a régiektől (meglévőktől) elhatárolható.Ez pedig sok esetben csak a téma szakirodalmi feldolgozásávalbizonyítható. Az újdonság és megkülönböztethetőségkövetelménye nemcsak a találmányokra

és növényfajtákra, de minden tudományos eredményreérvényes.A szekunderkutatás keretébe tartozó szakirodalom-kutatás,dokumentáció és értékelés tudatossága, időbeliségeés hasznosítása alapján rendszerezhető.A hasznosítási módokból az alapkutatás valamennyit,az alkalmazott kutatás inkább a reszort-fejlesztéskéntvagy projekt-szervezésben végezhető szakirodalomkutatástalkalmazza.4.A szakirodalom-kutatás publikált kiadványokból (főlegtudományos folyóira-tokból, néha konferencia beszámolókból,internet közleményekből stb.) emeli ki,rendezi és rögzíti a kutatás témáját érintő megállapításokat,adatokat.5.A szekunderkutatás az előzőn kívül hasznosít mindenegyéb nyomtatott vagy elektronikus médiumonközzétett vagy személyes kapcsolat révén szerzettadatot, kutatási jelentést, véleményt, szóbeli közlést, akorábbi saját kísérleti adatokat – összehasonlítva éselemezve azokat.6.Az ismeretgazdálkodás a szekunderkutatás információitkreatív heurisztikus módszerekkel kombináljaössze, ezzel a kutatóban új gondolatokat generál, azismeretek bővített "újratermelését" valósítja meg.A három szint és a három cél kombinációja betekintéstad az elérhető hasznosítás típusainak rendszerébe.De ugyanezekre a módszerekre támaszkodhat egyaránt.− minden alapkutatás (analitikus ismeretfejlesztés);− minden diszciplináris kutatás (szintetizáló ismeretfejlesztés);− minden alkalmazott kutatás (analitikus és szintetizálóproblémamegoldás).Ez a módszertani ismeretanyag azért lehet ennyire általánosérvényű, mert egyetlen szaktudományhoz (diszciplínához)sem kötődik, mondhatnánk azt is, hogy“extradiszciplináris” metodikáról lesz szó.A diszciplináris kutatás− Nagyrészt folyamatosan végzett szekunderkutatás:tananyagfejlesztés a szakirodalom figyelemmel-kísérésével,elemzésével és adaptálásával; továbbá− a szakterület gyakorlati tapasztalatainak leírásával;az elméleteket és módszereket illusztráló hazai adatokösszegyűjtésével és rendezésével, végül mindezek tananyagba építésével.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV228− E mellett primer vizsgálatokkal, kísérletekkel főlegaz egyes tantételek igazolását, körülményeinkre, szűkebbszakterületekre való módosítását, adatszerű jellemzésénekgazdagítását végezheti a diszciplináriskutatás.Az alkalmazott és alapkutatásban a szekunder kutatás afeladatmegoldás előkészítése, a probléma elhelyezésea hiányzó szakismeret (mondhatnánk: a "szakismeretlen")tématerületén, továbbá a hipotézis-alkotás és kísérletibizonyítás megalapozója. Az alkalmazott kutatásbanvalamely projekt megoldásában a szerepeegyenrangú a primer vizsgálattal, a kutatás eredményességétés gazdaságosságát fokozza. Az alapkutatásbaninkább csak kiegészítő szerepet játszik a primer információkkísérleti megszerzése mellett, de esetenként"kincslelethez" segítő is lehet.Mindez az induktív természettudományokra jellemző,a deduktív levezetéseket alkalmazó tudományok alapkutatásábanennél nagyobb lehet az irodalmi megvitatásjelentősége, de a megoldást, az újat a "primer" (ésönálló) szellemi alkotás adja ott is, nem az átvett ismeret.Érdekes vitatéma lehetne, hogy a tényfeltáró egzaktkutatásokban, milyen szerepe van a bizonyítottan önálló"szellemi" alkotófolyamatnak?Az is vitatható, hogy a véletlenül talált irodalmi információkfelhasználása szekunderkutatásnak minősül-e?Azért volna ez elfogadható, mert ez is "olvasva alkotás",és aki nem olvas, az véletlenül se talál semmit.Azonban inkább arról van szó, hogy a szakirodalomfeltárásbanem vont, idegen tématerületről (sőt más tudományágból)fakadhatnak hasznosítható információk,ötletgerjesztő gondolatok. Az ilyenek:− kiegészíthetik a diszciplináris és projektre irányulókutatást, de sokkal nagyobb jelentőségűek is lehetnek,ha nagyritkán,− az alapkutatásban "felfedezéshez", vagy a gyakorlatbanakár "feltaláláshoz" nyújtanak alapindítékot.A természettudományi kutatásban megfigyelhető, mérhetőtermészeti jelenségekről írunk.A humán tudományokban többnyire már írásban rögzítettinformációkat dolgozunk fel.Azonban mégsem olyan nagy az eltérés a feldolgozómunka technikájában, hiszen jóformán minden disszertációírott "forrásokból" készül, amelyek a következőtípusú dokumentumok lehetnek:

d) Kutatási jegyzőkönyvek (vagyis a természeti, piacijelenségek – lehetőleg saját –megfigyelésénekrögzítése).e) Okiratok, és azok feltárása, a sumér ékírástólkezdve a történelmi okleveleken át a tegnapikönyvelési adatokig stb.f) Közzétett publikációk, ezek a napi sajtótól kezdveelméleti könyvekig, tudományos dolgozatokigterjedhetnek stb.A tudományos közleményben ezek hasznosítása (idézése)keveredhet: tény adatok mellett irodalmi hivatkozásokis szerepelnek. A mások által közzétett adatokhasznosítása tekintetében a különbség abból adódik,hogy tulajdonképpen mit használunk fel, mit idézünkezekből a munkákból. Itt három kategóriát célszerűmegkülönböztetni:1.Az egyszerű idézés a tárgyunk szempontjából releváns(és érdekes) szöveg átvétele, lehetőleg szó szerint,vagy kis módosítással (Ezt a formát inkább ahumán tudományok alkalmazzák.)2.A vizsgált tárgyunk – az értekezés témája – szempontjábóllegfontosabb forrásmunkáknak az általunkkészített szöveggel közvetlenül kapcsolatos részei(megállapításai, esetleg számszerű adatai). Ilyenkorezek összeszerkesztése, vizsgálata a disszertációalapja, ami lehetőleg röviden emeli ki a mondanivalót,és ritkán idéz szószerint.3.A szekunderkutatásban alkalmazott kivonat, ami azeredeti mondanivalót igyekszik kihangsúlyozni szabadonátszövegezve, csak kivételesen szószerintidézve, de kommentálva azt (annotált kivonat). Készítésekorsok esetben még nem lehet tudni, hogyhol mire lesz felhasználva, és később teljesen mástartalmú szövegrészekkel kerülhet összekombinálásra.Ez utóbbi képezheti az ismeretgazdálkodási kivonatalapformájátAz Ecotól átvett (némileg átalakított) előző rendszerezésazonban csak a végzett munka jellegét jellemzi, adisszertációkészítés és más tudományos munkákbanezek keverten, eltérő arányokban, fordulnak elő.A szakirodalom nemzetközi, de egyes megállapításailehetnek globálisan (világszerte) érvényesek, vagy országonként(területenként) eltérő érvényűek. Ennekszámos okát most mellőzve, megállapíthatjuk, hogy eza "nemzetköziség" tudományágak szerint eltérő mértékű.Ettől az eltéréstől függ egyrészt, hogy mennyireTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV229tudjuk hazánkban a külföldi tudományos információkathasznosítani, másrészt, hogy hazai eredményeink,közleményeink mennyire érdekesek a világ számára.A "nemzetköziség" foka azt is jelzi, hogy a tudományágmennyire képes beilleszkedni a világtudományba,ez presztízse és a külföldi eredmények hazai hasznosításaszempontjából kedvező. Alacsonyabb foka a speciálishazai problémákra utal, a külföldi minta nehezebbenmásolható, adaptálása esetén szükséges lehetitthoni kísérlet (próba), módosítás.A "nemzetköziség" foka szerint másféle szakirodalmiközlemények kívánatosak, és a közleményeinkre valóhivatkozás értékelése is merőben eltérő.A tudományág szakirodalmi kapcsolata a "kétirányúkommunikáció" értelmében egyrészt azt fejezi ki,mennyire szakirodalmi a kutatás kiindulása, megalapozása,másrészt mennyire szakirodalmi az eredménye,vagy van-e más közvetlen hasznosítása. Az alapkutatásokbana publikáció az egyedüli közvetlen eredmény.A szekunder (főleg szakirodalom) kutatás valamennyiesetben nélkülözhetetlen a kiinduláshoz. A társadalomtudományokbana szekunder információk az összehasonlításhozis szükségesek, sőt sokszor a megállapításokbizonyítására is alkalmazhatók.A primer kutatás tényfeltáró (még nem ismert) eredményelehet verbális leírás vagy számszerű adat, amiempirikus mérés, megfigyelés vagy megkérdezés eredménye.A primer megállapítást vizsgálatának ismételhetőségeteszi bizonyíthatóvá. Így a nehezen ismételhető,vagy kísérletileg nem is vizsgálható jelenségek ésaz inkább vélemény, mint tény értékű megállapításokprimer igazolásának lehetősége korlátozott. Ezekbenaz esetekben a szekunderkutatásra még inkább szükségvan, sőt néha "primert-pótló" jelentősége is lehet.A tudományos következtetés, megállapítás (tétel, törvényszerűségstb.) megfogalmazása is verbális (szakirodalmi)jellegű, létrehozása a szekunder-kutatásokraépülő kreatív technikákat, az ismeretgazdálkodás fogásaithasznosíthatja.A diszciplína fogalomról az Akadémiai Kislexikon(1989) hallgat, a Magyar Szinonimaszótár (1978) és aMagyar Larousse (1991) egyaránt két jelentését adjameg: 1) fegyelem, 2) tudományág, szaktudomány.Eredetileg oktatási műszó volt a tantárgy keretébenmegkívánt fegyelem, teljesítés jelentésében. Mai értelmezéseis inkább tantárgy a képzési szakterületen be­

lül, ami diszciplináris kutatással fejleszthető. Ilyen értelemben,pl. az agrártudomány és az orvostudomány,sokkal tágabb fogalom, mint a diszciplína. Hogyan illeszthetőkakkor a tudományok hierarchikus rendszerébe?Az MTA szervezete szerint Társadalomtudományi,Élettelen természettudományi és Élettudományi tudományterületeketkülönböztetünk meg. A tudományterületelnevezést az 1997. évi 86. törvény (OTKA) isszentesíti. A tudomány egészét ez a három azonbannem tölti ki, mert az "a természet, társadalom és a gondolkodásösszefüggéseiről szerzett igazolható ismeretekrendszere" (Larousse) és így hiányzik a filozófiát,esetleg matematikát is kifejező, csupán gondolkodásonalapuló tudományterület megkülönböztetése.De mi helyezhető el a tudományterület és a diszciplínaközé a hierarchiában? Például az agrártudományt ésorvostudományt az élettudományon belül tudományágnak(ágazatnak) tekinthetnénk – mint a számos szaktudománytösszefogó "történeti tudományok" is annakminősülnek a lexikon szerint. A diszciplína, pedig ezenbelül, szűkebb értelemben tantárgy, tágabb értelembenszaktudomány. Ezek között helyezhetők el az interdiszciplinárisszakterületek, és együttes alkalmazásukkalvégezhetők multi(poli)diszciplináris kutatások, mígáltalános kutatásmódszertanunk"extradiszciplináris"-nak mondható.A tudományok integrálódását, az éles határok elmosódását,a "határtudományok" kialakulását a filozófiaiirodalom is korunkat jellemző folyamatnak tartja.Mi következik mindebből? Az, hogy a közös – példáulagrár, orvosi, műszaki stb. – célt szolgáló, de lényegükbeneltérő szaktudományokat saját jellegüknekmegfelelően kell művelni, fejleszteni és megítélni. Ésez vonatkozik a témakörükön belül írt tudományos értekezésekre,publikációkra is.Az ismeret-kutatás elemeiInformáció: jelekkel átadható (átvehető) ismeretelem.Formája szerint adat vagy megállapítás. A: 1/ híranyag,adat, a közlés tárgya, 2/ hírközlés, tájékoztatás. L: 1/tájékoztatás, felvilágosítás 2/ értesülés, adat 3/ berendezésbebetáplált adat 4/ közlés, hír, üzenet (A: Információelméleta matematika ága és a számítógéphez fűződik).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV230Informatika: A: 1/ számítástudomány 2/ a szakirodalmitájékoztatás valamennyi formájának gyűjtőfogalma,vagy finomabban az a szintje, aminek tárgya nem a dokumentum,vagy annak egysége pl. fejezet, hanem azérdemi közlés (pl. képlet, adat stb.)Ismeret: Információkból és tapasztalatokból felépített,strukturált (rendezett) tudás. L: 1/ A valóságra, illetvevalamely területére vonatkozó tapasztalatok, fogalmakösszessége. 2/ Valaminek az ismerete, tájékozottságvalamiben. 3/ Tanulással szerzett tudás. (A: Ismeretelmélet, gnoszeológia, episztemológia a (L: tudományos)megismerés természetével és lehetőségével foglalkozik.Platonnál kezdődik, de a fenomenológia ésmodern filozófia fő problémája is.)Tudás: ami nemcsak (szakmai) 1/ ismeretekkel valórendelkezést, hanem 2/ valamiféle képességet is jelent.L: szerzett ismeretek összessége.Tévismereten is alapulhat a tudás, ezért annak tagadása,cáfolata (falszifikálása) is ide tartozik.Az ismeretek átadása – átvétele:Tanítás (oktatás, képzés): ismeretek átadása. L: 1/ valamiremegtanít 2/ oktatómunka 3/ tanok rendszereMegértés: az információk (ismeretek) értelmének (jelentésének)felfogása. L: 1/ tétel, helyzet felfogása 2/empatikus beleérzésTanul/ás/: ismeretek elsajátítása. (L: ismeretet, tudást,készséget elsajátítani igyekszik)Emlékezet (memória): ismeretek, információk, érzetekstb. megtartása, (a felejtés: elvesztésük). A: képességa múltbeli történések tárolására. Időtartama alapján,rövid és hosszú formája van, ami a megjegyzésenalapul. Az emlékezés mozzanatai: bevésés, megőrzés,felejtés, felidézés és felismerés.Ismeretek “képzése”, létrehozása és rendszerezése:Tételek, megállapítások, ezek alapján törvényszerűségek,elméletek létrehozása kutatással. (L: Tétel 1/ állítás,amire újabb állítások épülnek 2/ értekezés, tézisei3/ vizsgatétel)Elmélet: valamilyen jelenséget magyarázó tételekegyüttese. A: teória a szellemi tevékenység produktuma,a valóság megismerésére, a gondolkodás legmagasabbrendű terméke. Általános ismeretek rendszere atudomány valamely területéről. L: tapasztalattal szerzettismeretek elvi általánosítása, az erre vonatkozó

gondolatok rendszere, amely a valóságot tükrözi tudatunkban,és a további gyakorlat alapjául szolgál.Kutatás: valamely probléma megoldása hipotézisalkotássalés annak induktív vagy deduktív bizonyításával.L: Tudományos kérdések megoldása, összefüggésekfeltárása érdekében folytatott tevékenység. a tanulmányozotttárgy teljesebb megismerésére irányulószisztematikus intenzív vizsgálódás. A kutatás az ismeretlenvizsgálata. A tudományos általánosítás módszereitalkalmazó tudatos ismeretgyarapítási tevékenységaz ismeretlen megismerésére irányuló tudatos törekvés.”Empírikus (tapasztalati) tudáselemek: tények tisztázásánalapuló, érzékeléssel, méréssel induktiven szerzettés verifikált ismeretek. Lehet leíró vagy oknyomozó;hipotézisen alapuló vagy egyszerű tapasztalat; megfigyelésvagy kísérlet stb."Kigondolt" tudáselemek: deduktív, heurisztikus következtetésselvagy intuitív (esetleg spekulatív) gondolkodásután létrehozott ismeret. Az empirizmus ellentétekéntegykor racionalizmusként különböztettékmeg. (A kigondolttal szemben a kitalált, vagy pláne a"kiagyalt", szóhasználat pejoratív értelmű.)Tudományos ismeretalkotó módszeres tevékenység ésannak eredménye, a természet, a társadalom, a gondolkodásösszefüggéseiről szerzett igazolható ismeretekrendszere. Ez emlékeztet definíciójára, ami azonbanmár kicsit a következő “tudományterület” illetve adiszciplína fogalmába nyúlik át: “A tudomány a tárgyilagegybetartozó igazolt ismeretek rendszere.”Tudományterületek: élő- és élettelen természettudományok,társadalomtudományok. (A: a szellemtudománya materializmus és idealizmus ellentétének feloldása,történelmi szemléletű, az emberi kultúrával kapcsolatos(humán) tudományok, pl. filozófia, irodalomtudomány,néprajz, nyelvtudomány, történelem szembeállításaa természettudománnyal.)Diszciplínák: a szaktudományok kutatás, oktatás és alkalmazásszempontjából összetartozó részei (gyakorlatiszakmák, szakterületek). L: 1/ tudományágak, a tudománynakmeghatározott tárgykörrel foglalkozó részei,2/ fegyelem (átvitt értelemben az oktatás tárgya).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV231Az ismeretek alkotásának folyamataGondolkodás: szeriális (lépésről lépésre) vagy(párhuzamosan történő) többnyire asszociáción, analógiánstb. alapuló, elmebeli folyamatok. A: az agy funkciója,a megismerés legmagasabb formája; egy feladat,probléma megoldására irányuló, új megoldásokat hozóbelső információ-átalakító munka, filozófiailag az emberimegismerés legmagasabb foka, a valóság visszatükröződésénekfolyamata, az erre vonatkozó gondolatokrendszere. Lélektanilag megismerési folyamat,problémamegoldás.Gondolat: gondolkodással létrehozott tudati tartalomegysége (része). A gondolkodás célja vagy ahhoz vezetőlépcsőfok, ezen belül az ötlet spontán létrejött tudásegységa gondolkodás eredménye továbbá elgondolás,eszme, ötlet.Kreativitás: új gondolatok gyakori képzésére való képesség(hajlam). A: alkotóképesség, a tapasztalatok újszerűátszervezése és újítási képesség jellemzi, lélektanilagszellemi alkotásra való képesség, alkotóképesség.Divergens gondolkodással (mire használhatómég a konzervdoboz?), vagy konvergens gondolkodással(mi a különbség az alma és szilva között?)közelíti meg célját. Az alkotás fázisai (kiválószemélyek vizsgálata alapján): a feltárás, keresés, lappangás,elfektetés, megvilágosodás, kidolgozás, igazolás.Tréninggel a képességek fokozhatók.Kreativitásfokozás módszerei: elmélkedés, koncentráció,meditáció, kontempláció (szemlélődés) stb.egyéni (részben misztikus) utak, továbbá a brainstormingés más csoportos módszerek. L: meditációelmélkedés,ill. irodalmi fejtegetés.Intuíció: A: egy probléma közvetlen, nem tudatos átlátása,levezetés nélküli megoldása (korábban szerzettismeretek és tapasztalatok alapján). Ráérzés, a valóságélményszerű megragadása. L: ösztönös, megérzés, belátás,valamely összefüggés belső szemlélődésből eredőváratlan megértése, élményszerű felismerés. Filozófiailaga tudat azon képessége, hogy az ismeret tárgyátnem érzéki tapasztalat vagy lépésről lépésre előrehaladólogikai gondolkodás alapján, hanem közvetlenül ragadjameg.Az ismeretképző és befogadó gondolkodás"eszközei"Az agyA központosult idegrendszer vezérlő része (agyvelő,cerebrum, enkefalon): anatomiai fogalom, mint a gon­

Módszeresség: az ismeretalkotó munka szakszerűsége,tervszerűsége, szervezettsége.A kutatás kiegészítése, eredményének kiterjesztéseAmi hiányzik, azt pótolni kell, ami többlet adódik, aztigyekezzünk máshol hasznosítani. A hiány kiegészítéssel,a többlethasznosítás "kiterjesztéssel" oldható meg,ha indokolt.Amikor a rendezett, feldolgozott és összerakott dokumentációnkelkészült, de még hiányzik belőle valami,további kiegészítésekkel véglegesítjük "kézirattá", kutatásijelentéssé.A) Tartalmi kiegészítésHa a leírt szöveg nem teljes, akkor a szerző 1/ saját véleményealapján kiegészíti, a mondanivalót kerekké teszi,és 2/ stilárisan javítja, formázza véglegessé a szöveget.B) Szekunder kiegészítésHa az értelmezés bizonytalan, a magyarázat nem meggyőző,akkor a kutató eldönti, hogy még milyen szekunderkiegészítéseket kell beszereznie a mondanivalóteljessé tételéhez. Ez lehet 1/ további irodalomkutatásvagy 2/ meglévő kísérleti adatok beszerzése.C) Primer kiegészítésAmennyiben szekunder (már meglévő) kísérleti, vizsgálatiadatok nem kutathatók fel, úgy hiányunk pótlásárakiegészítő kísérleteket kezdeményezünk: a tisztázandóproblémát kérdés és hipotézis formában megfogalmazva,az adatfelvételt és bizonyítást részletesenmegtervezve (Operacionalizálás), a megvalósítás technikaiés szervezési feltételeit megoldva.Értekezések és minden határidős munka esetében a kiegészítésekidőigénye lényeges döntési szempont: atartalmi nem kerülhető el, kisebb szekunder elviselhető,a primer kiegészítés csak kivételes esetben.Az alkotófolyamat, a gyűjtött információk értékelése(annotálása, megerősítése, cáfolása stb.), a hiányzó részekkelvaló – előbb tárgyalt –kiegészítése mellett, akapott új ismeretek kiterjesztéséből (érvényének "tágításából")adódhat, a következőképpen:− A sillabuszt jobban kihasználva: pl. összehasonlításraTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV233− A kutatási témában használva: más kódhelyen vagyúj alkalmazásban− A témán kívül a tudományágban használva: más témábanvagy új gondolatkört megnyitva.− Más tudományágban hasznosítva.Minél tágabb kiterjesztésre nyílik lehetőség, a kutatásunkannál hasznosabb.A tudományos írásmű szerkezete és szerkesztéseA) Formai szerkezetFormai előírásokA disszertációk formai követelményeit az egyetemekpontosan előírják. Lényeges az is, hogy könnyen kezelhető,kemény kötésű legyen, jól olvasható és kellőpéldányszámban álljon rendelkezésre. Néha előírják apapír minőségét is.A tudományos folyóiratok kéziratait a szerkesztőségielőírások pontos betartásával kell elkészíteni, hiszen ezelfogadásuk egyik feltétele. Az előírások a terjedelemre,összefoglalóra, a tagolásra és a részek címeinekrangjára, jelölésére (számozására), az irodalmi hivatkozásokformájára vonatkoznak elsősorban.Megírási (leírási) és nyomdatechnikai eljárások:A korszerű disszertáció vagy benyújtható kézirat szövegszerkesztővelkészül, amit értekezések esetében kinyomtatott,bekötött formában, több példányban; kéziratokesetében kinyomtatva (házilag "kiprintelve") ésfloppy-lemezen kell benyújtani.Az írásmű (kézirat) elkészítése előtt kérdezzük meg azilletékes átvevőt:− milyen betűtípus, mekkora méretével (Példa: NewTimes Roman CE, 12) készítsük el,− milyen legyen a címek rangja és írásmódja, hogyanírjuk a bibliográfiát, az ábraszövegeket és táblázatmagyarázatokat, hova helyezzük a táblázatokat,− hogyan jelöljük az ábrák és táblázatok helyét,− milyen ábrákat adhatunk és mennyit,− milyen jellegűt (vonalast, fényképet stb.) és milyenformában: papíron vagy lemezen stb.A lapalji vagy fejezetvégi jegyzeteket sorszám jelölje,ami a központozás (a pont, illetve vessző) után áll, fel­

ső index formájában. Az idézőjelet be kell zárni, túlsok arab számot ne használjunk a szövegben, egytől tízigbetűkkel írjuk ki a számokat (ha mennyiségeket fejeznekki).Felhívja a figyelmet a diakritikus jelekre, amelyek azABC hagyományos betűihez kapcsolódva különlegeshangzási értéket adnak. Az ékezeteket tekintik elsősorbanilyennek. Hagyományos hiba, hogy a szövegszerkesztőnem rendelkezik az Ő, Ű stb. írásjelekkel, és azékezeteket idegen sapkákkal, hullámokkal helyettesíti.A mai egyszerű számítógépek is már minden igényt kitudnak elégíteni (pl. a közismert Word programokkal).Kerüljük a helytelen írásmódokat, mert rossz benyomástkeltenek a szerzőről.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV234A részek, fejezetek hossza, arányai inkább formai,mint tartalmi jellemzők, azért itt említjük ezt aproblémát.Milyen hosszú legyen egy szakasz vagy alfejezet? Aszakirodalom szerint 8 gépelt oldal terjedelem a maximum.Azután már tagolás kívánatos. Persze véleményünkszerint van minimum is. Tehát azt mondhatnánk,hogy 3-8 gépelt oldal, mondjuk 5. 000-15. 000betűhely legyen az ilyen szakaszok hossza.Tapasztalatunk szerint rendkívül hátrányos egydisszertációban, amikor a decimális logika pontos betartásamiatt, egyes fejezetek többszörösen hosszabbak,mint a rövidebbek. Az elegáns az, ha legfeljebb 3-szoros az eltérés a legrövidebb és leghosszabb fejezetterjedelme között.Római számokkal jelöljük a legtágabb szövegegységeket,arab számmal akkor, ha nincs alfejezetekre-bontás.Használjuk a római és arab számok kombinációját is,ami helyett azonban újabban inkább a decimális számozáshasználatos. Az ábécé kisbetűivel a felsorolásokat,a nagybetűkkel, pedig a szöveg kisebb egységeitjelölik. Ezek a jelölések azért érdekesek, mert arra valók,hogy utalni lehessen rájuk. A szövegrészek jelölésérekönyvünk maga szolgáltat példát, de inkább amegjelölés rendszerével igazodjunk a tartalom struktúrájához,mint fordítva – és mivel ez minden műnélmás, általános ajánlás a részek megjelöléséről nem fogalmazhatómeg.B) Tartalmi szerkezet: részek, fejezetek, bevezetés,összefoglalásA tudományos műnek jól felismerhető szerkezete legyen.Ez lehet az általános szerkezeti vázlat: a problémadefiniálása, a megoldás módszerének leírása, azadatok, bizonyítékok gyűjtése, bemutatása, a problémamegválaszolása, és a válasz korlátainak leírása. Ezvégeredményben majdnem minden tudományos műmakró-struktúrája. Persze a nagyobb művek – így adisszertációk is – több összefüggő problémával is foglalkozhatnak.Szakmák, témák szerint is változhat ez,amire rövidesen visszatérünk.Vannak elvek, amiket a tárgyalás sorrendjénél érdemesfigyelembe venni. Az időrend magától értetődőigény. Van, amikor a térbeli elrendezéshez kell igazodnunk.A bonyolultság rendje alatt azt értik, hogy azegyszerű, ismerős megállapításokkal kezdjük és haladunka bonyolultabbak felé. A fontossági sorrend aztjelenti, hogy a fontosabbakat előbb írjuk meg és ennekalapján ez "lejtéses" sorrend, míg a fordítottja a "fokozásos"volna. Lehet még értéksorrend a pénzérték szerint,és természetesen vannak erkölcsi értéksorrendekis.Végül a tudományos munka szerveződhet ok-okozatikapcsolatok, a kontrasztív (szembeállító) összehasonlítás,illetve a dedukció vagy indukció mentén is. A deduktívkifejtés (általánostól a konkrétig) már eleve adegy sorrendi igényt. Az induktív esetben, amikor tényekből,egyedi esetekből vonjuk le a következtetést(konkréttól az általánosig), akkor nyilván a sorrendfordított.A tartalom “struktúrája” a címből, a bevezetőből és atervezett tartalomjegyzékből áll. (Közel áll ehhez az,amit mások a mű koncepciójaként említenek.)A tartalmi vázlat induláskor a "munkahipotézis", amimegadja az egész kutatás keretét. Ez az előzetes tartalomjegyzéktermészetesen sok esetben módosulhat.Olyan hasznos, mint egy stratégiai útvonalterv, mertmenetközben egyszerűbb egy kidolgozott útvonalatmódosítani, mint ide-oda tévelyegni. Ez a vázlat egyúttala munkaterv is.Vannak munkatervek, amelyek rendkívül világosnaktűnnek mindaddig, amíg kitalálják őket, amikor azonbanelkezdjük kidolgozni, szétmállik a kezünkben. "Aszakdolgozat olyan, mint egy sakkjátszma, mely soksoklépésből áll, de már az elején tudni kell azokat alépéseket, amelyek szükségesek, hogy az ellenfélneksakkot adjunk." Aki nem tudja hova készül, az nemtudja, merre menjen.A tervezett tartalomjegyzék lehet csak durva munkavázlat,de adhatja a fejezetek címét, decimális számo­

zásukat, vagyis a kész mű vázlatát. A továbbiakban ennekrészeihez adunk szempontokat.A bevezetés azért fontos, mert értekezésünk elején,pontosan körvonalazhatjuk munkánk célját. (Ezért nemmindig viseli ezt a címet, lehet koncepció néven a témajóváhagyását megalapozó irat is.) Az ilyen bevezetéselőzetes tervezet is, ami lehetővé teszi, hogy gondolatainkegy vezérfonal mentén rögzítődjenek. Ez mindenírásmű készítésekor szükséges. A bevezetés adjon választarra, miért kezdek egyáltalán ebbe a vizsgálatba,és – tudományos dolgozatokban – csak röviden hivatkozzékirodalmi előzményekre. Inkább azt kell kimutatni,hogy a hivatkozott irodalom nem adott választarra a kérdésre, amire mi keressük a megoldást.A bevezetés olyan, mint a táj panorámájának bemutatása.Rendkívül fontos, hogy már ebben is észrevehetőenmegkülönböztessük saját munkánkat, véleményünketa másoktól-átvettől. Az idézés és hivatkozás pontosságarendkívül fontos. Nincs olyan része a disszertációnak,ami több irodalomkutatást hasznosítana, minta bevezetés. Már önmagában a kísérlet problematikájánaka felvetéséhez is szükséges ez.Megkülönböztetjük a kutatás célját, tárgyát és a hipotéziseketis tartalmazó hosszabb bevezetést, ami az érdeklődésfelkeltését is szolgálja, az előszótól, ami inkábba műről és a kutatásról szóló személyes közlemény,esetleg köszönetnyilvánításokat is tartalmaz.Persze előzetes tartalomjegyzék és bevezetés nélkülnehéz nekilátni a dolgozatnak. Az is igaz viszont, hogya dolgozat kialakulása közben a bevezetést és tartalomjegyzéketállandóan át kell írni. A bevezetés határozzameg az írásmű "középpontját és perifériáit". Lényeges,hogy a vázlatos előzetes cím, a fiktív bevezetés és afeltételezett tartalomjegyzék nélkül ne kezdjünk bele amunkába.A feltételezett tartalomjegyzék szerkesztésekor – ami amár említett tárgyalási sorrenddel összefügg – a témátólfüggően járunk el, pl. egy történelmi szakdolgozatesetében kronologikus tervet készítünk.Ugyanakkor a kísérleti jellegű kutatáshoz induktív tervkészül: az elmélet (hipotézis) bizonyításának néhánypróbájával. Egy logikai-matematikai szakdolgozathozviszont deduktív terv szükséges, tehát először az elméletfelvetése, majd a lehetséges alkalmazások konkrétesetekben.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV235Az alkalmazott biológiában egy középső változat érvényes,a téma a konkrét megoldandó probléma, ennekelméleti előzményei az irodalomból ismertek, ennekalapján készül a vizsgálati terv, a kísérlet és értékelése,ütköztetés az irodalommal, végül a következtetések levonásaés az összefoglalás. Ilyen lehet az orvos és agrárkutatókmódszere.Bár a tartalomjegyzék már a fejezeteket is megadja,ezek azonban változhatnak, éspedig: osztódhatnak–egyesülhetnek, ill. dagadhatnak–szűkülhetnek. A továbbiakban“mindig annak különböző pontjaihoz kapcsoljuka különböző jegyzékeket és más anyagokat”,vagyis a tartalomjegyzékhez (sillabuszhoz) kapcsolunkkódokkal, jelekkel minden információt és így épül fel amű a továbbiakban.Sokkal többet kell olvasni annál, mint amennyi feltétlenülszükséges. Vannak, akik egy vagy két külföldiforrás alapján, leutánozva azt, írnak tudományos tanulmányokat.Minél alaposabban felderítettük a szakmai(szakirodalmi) környezetet, annál biztosabban mozgunkbenne, és felfogásunk szerint annál inkább tudjukbizonyítani azt, hogy mi újat tettünk hozzá. Mert a sajáteredmények és a saját vélemény a legfontosabb.Einstein doktori értekezésében egyetlenegy forrásmunkárasem hivatkozott, csak saját elgondolásaira.Igaz, hogy csak 16 oldalt tett ki az egész, de világraszólófelfedezést tartalmazott (a molekulák méreténekmeghatározását).Az eredményekről szóló fejezettel kezdődik tulajdonképpena teljesen önálló közlemény. Míg a bevezetésgondolkozó munka eredménye, addig ez esetbenmár tényeket, tapasztalatokat kell közzétenni. Természetesenez a témától függően igencsak eltérő. Vannakkísérleti tudományok és vannak inkább megfontolásokon,elemzéseken alapuló tudományos kutatások. Akérdőíves megkérdezések már kísérleti eredményeknekszámítanak, mégsem azonos értékűek az egzaktanmérhető valósággal. Van úgy, hogy egy hipotézist állítunkfel, és a hipotézisünk bizonyítását mások közzétettkísérleti adatai alapján, szekunder módon végezzük.Ezeknek azonban kétségtelenül egy eredeti primeradatfelvételen kell alapulniuk.Az eredmények keretében kell leírni a kísérleti elrendezéseket,az alkalmazott matematikai és kísérlet-módszertanielveket. Az összetartozó, összehasonlíthatóadatokat célszerű táblázatos formában közölni.Amennyiben az adathalmaz igen nagy, úgy célszerű azt

függelékbe helyezni és csak rövidített, kivonatos táblázatokattenni a disszertáció szöveges részébe. A függvényszerűösszefüggések kifejezésére diagrammokatcélszerű használni, ezek bizonyos fokig a táblázatokatis helyettesítik.A német felfogás szerint az adatok értelmezése nemide tartozik, arra majd a megvitatásban (diszkusszióban)kerülhet sor. Lehetőleg minimális interpretációvalközöljük az adatokat. Csak az adatfelvétellel kapcsolatosgondolatokat, kiegészítéseket célszerű itt megemlíteni.Képzeljük el, hogy az olvasó mit vár ettől a résztőlés ahhoz igazodjunk. Vannak olyan megoldások,hogy az adatokat és a megvitatásukat együtt tárgyalják.Ezt az adatok mennyiségétől, terjedelmétől függőenkell eldönteni.A kísérleteken alapuló disszertációk követik a természettudományokegész világon elterjedt módszerét,hogy a bevezetés után az "anyagot és a módszert" tárgyalják,majd az eredményeket stb. A kísérleti anyagés a módszerek leírását nem szabad túl hosszúra nyújtani.A legfontosabb és a leghosszabb legyen az eredményekközlése, ami alatt ebben az esetben a számszerűeredmények értendők, mert tulajdonképpen a diszkusszió,az eredmények megbeszélése már egy következőrész. Tudományos cikkek esetében itt sor kerülhetaz eredmények hasznának a leírására is.Egy nagyobb terjedelmű és szélesebb tárgykört felölelődisszertációban azonban az anyag és módszer fejezetés az előbb tudományos dolgozatokra (cikkekre) leírtakhasználata nem célszerű, hiszen több helyen következhetnekbenne adatok, elemzések egymástól függetlenül,párhuzamosan is.Az adatok közlése mindig tagolást kíván, még az esetbenis, ha csak egy helyen vannak elhelyezve az írásműben.Amennyiben az adatfelvétel és kísérleti terv logikusvolt, az eredmények közlése nem okoz problémát.Különösen megkönnyíti a helyzetet, ha köztes jelentéseket(előzetes közléseket) adunk ki: akkor tulajdonképpenezekből összeállítható ez a fejezet.A külföldön – elsősorban Németországban – alkalmazottgyakorlat szerint az ún. kísérleti rész önálló fejezetetképez az értekezésben. Ez azonban nem feltétlenülkövetelhető meg, ha nagyon sok részletes adatot tartalmaz.Az eredmények lényege kerüljön szövegbe, kisebbjól áttekinthető elemző-bemutató táblázatok formájában,a teljes adattárt pedig külön helyezzük el afüggelékben, részletező, adatdokumentáló táblázatokTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV236formájában. Azonban le kell írni a kísérletek pontos elvégzésimódját úgy, hogy azokat más is megismételhesse.Megkülönböztetjük az “illusztrációs célútáblázatokat”, amelyeket függelékbe helyezünk, az“elemzett táblázatoktól”, amelyek a szöveg közt vannakelhelyezve. (Talán inkább alapadatokról és elemzőtáblázatokról beszélhetnénk.) A táblázatoknak címet(és sorszámot) kell adni, és pontosan meg kell szövegeznia sorok és oszlopok jelentését.A függelék – disszertációk esetében – tehermentesítia szöveget az oda csoportosított táblázatokkal. Könyvekbenés folyóiratokban ez nem előnyös megoldás.Hogy ezen kívül mi kerül még a függelékbe? Sok esetbenvannak olyan fejezetek, kieső részek, amik rontjákaz összhatást, vagy csak terjedelmükkel torzítják el amű arányait. (Példa e könyv 5. részébe helyezett dokumentáció.)Ezenkívül a mértékegységek áttekintése,számítási segédletek, tájékoztató adatok stb. illenek afüggelékbe. De ide kerülhetnek a magyarázatok, megjegyzések,pl. olyanok, amelyek lábjegyzet formájábantúl terjedelmesek lettek volna. (Egyes nem természettudományosszakterületeken szokásos a tanulmány végérehelyezni a szövegben számmal jelzett magyarázójegyzeteket.)C) A diszkusszió és a következtetésA megvitatás: a tudományos írásművek lényegeA diszkusszió, vagy megvitatás minden értekezés szíve.A célja az, hogy a kapott eredményeket elemezzükés az ismert adatokkal, eredményekkel összehasonlítsuk.Más oldalról a már közzétett eredmények és a sajáttapasztalatok összevegyítésével alakítunk ki egy újképet. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy mozaikot,melyben a saját megállapítások, mint azonos színű kövecskékszerepelnek a sok idegen szerző más színű köveiközt.Felfogásunk szerint ez a munka, – amennyiben nem lehetségesvagy szükséges saját kísérleti adatokat felhasználnunk–, úgy is elvégezhető, hogy csak idegenforrásokból vesszük az adatokat és a sajátunk az ezekhezfűzött kommentár, összefűzés, magyarázat stb.Amennyiben mások állásfoglalását, adatait használjukfel, úgy szabatosan meg kell nevezni a forrás-munkákat.Az irodalmi hivatkozás rendkívül pontos megadásahárom szempontból fontos: 1. a plágium kizárására;

2. az önállóság bizonyítására; 3. az ismertség és sajátidézettség lehetőségének növelésére.A megvitatásban egyaránt fel kell tüntetni az elérteredményeket és az el nem érteket, még a tévedéseketis. Az ismeretek nyerése a természettudományokbannem tervezhető előre. Minden kísérlet a bizonytalanbatett utazás, kerülőutakkal, zsákutcákkal, akadályokkal.A diszkusszió megírása során eltérhetünk már a kísérletekkronológiai sorrendjétől. Az értekezés kevésbébeszámoló jelentés, inkább új felismerések megállapításaés ezek tételekbe, megállapításokba foglalása.Kétségtelen, hogy minden disszertáció “vizsgadolgozat”,a fő célja az, hogy a szerző bizonyítsa alkalmasságáta magasabb szintű, önálló tudományos munkára.Általában az értekezések végén azzal is illik foglalkozni,hogy “hogyan tovább”. Ez megengedhető és sokesetben az újabb gondolatoknak a prioritását lefoglaljamagának ezzel a disszertáns. Amennyiben ezek a spekulációknem irreálisan növik túl a már elért eredményeket,úgy az ilyen kilátások, további tervek felvetéseüdvözölhető. Tapasztalt kutatók számára javasoljuk kísérletimunkájuk továbbfolytatása irányának bemutatását,hiszen ez mindig szokás volt, amivel a szerző az elnem végzett, tervbe vett munkákra morálisjogot/igényt formál.D) Következtetések, az eredmények összefoglalásaAz irodalmi és adatdokumentáció rendezte az információkat,elemezte és kombinálta azokat, de az eredménytmég nem szűrte le. Végső fokon a kutatás eredményea folyamat végén alakul ki, és szükséges, hogymind létrehozása, mind eredményének kialakulásanyomon követhető és világosan, röviden, tagoltanmegfogalmazásra kerüljön.A munkafolyamat 4 lépésben történik:5. Megvitatás (diszkusszió)6. Következtetés (konklúziók)7. Összefoglalás (Summary, Abstract)8. Új eredmények (tételek, “Tézisek”)E négy emelet kétségtelenül egymásra és egymásbólépül, de ez nem jelenti, hogy az írásműben is együtt,egymás után szerepelnek (ami rendkívül megnehezítiismétlések nélküli leírásukat):a) A rövid, főleg természettudományos primer vizsgálatokról(kísérletekről) beszámoló publikációkban az 1/TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV237problémafelvetés, 2/ irodalmi áttekintés, 3/ anyag ésmódszer, 4/ vizsgálati eredmények (értékelt adatok)után jöhet az 5/ megvitatás, a 6/ következtetés, és kívánságszerint a 7/ összefoglalás és végül, ha érdemes8/ a tételek megfogalmazása.b) A hosszabb írásművekben (könyvek, disszertációk),amelyek jelentős részben szekunder irodalomkutatásonis alapulnak, ez nem ilyen egyszerű. A szekunderkutatásbana vizsgálat, annak eredménye és az irodalmi áttekintéskeveredik. Ezért a megvitatás és a következtetéseklevonása fejezetenként – vagy azon belül ismereti(kutatási) egységek szerint tagolva – történik. Azösszefoglalás viszont önálló rész lesz, esetleg ebbe beleépítveaz új tételeket, amelyeknek külön felsorolásacsak a “vizsgadolgozatokban” szükséges (új tudományoseredmények címen).Tartalmi összefoglalókÖsszefoglalások, tézisekAz összefoglalásszerűen leírt végső következtetések, atételekben (tézisekben) rögzített új ismeret képezi akutatás célját, lényegét, ezek határozzák meg értéket.A szóhasználat nem egységes: van, ahol az egész értekezést“Thesis”-nek nevezik, nálunk a disszertációkrólismertető “Tézisek"-et is kell készíteni, a nyilvános vitára.De van, amikor ez utóbbi hosszabbra nyújtva,összefoglalva a jelölt kutatómunkáját disszertáció nélkülszolgál "tézis alapján" történő fokozatszerzésre.A tézisek megfogalmazásakor legyünk körültekintőek:csak olyan állítást fogalmazzunk meg, amelyet bizonyítaniis tudunk. A bizonyítás történhet tényekkel, statisztikaiadatokkal (empirikus evidenciák), de történhetmások vagy saját magunk által elvégzett logikai bizonyítássalis.A végkövetkeztetések összefoglalása nem feltétlenülminden disszertációnak képezi önálló fejezetét. Tulajdonképpenmár a megvitatás részben is leírhatók volnánaka megállapítások. És ütközhet ezek leírása adisszertáció többféle összefoglalásával is (lásd alább).Az új eredmények és tudományos megállapítások felsorolásaés közzététele tömör (tételszerű) megfogalmazásban,azonban minden disszertáció nélkülözhetetlenrésze, magva.Ismertetések: az abstract (rezümé), az idegennyelvű összefoglalás, a szinopszis

A művek végén egykor rövid ismertető összefoglalásállt, újabban az elején, legújabban itt is, ott is: de eltérőcéllal és formában, az elnevezésekben zavart keltve.Tekintsük át ezeket:A többnyire a mű elején álló összefoglalás az "abstract",rezümé, kivonatos ismertetés, ami hasonló azokhoz,amilyenek a referáló folyóiratokban is megjelennek.Ilyen lehet az írásmű rövid idegen nyelvű ismertetéseis.Az összefoglalás egy oldalnál többet nem foglalhat elés természettudományos munkáknál a módszertant, afontos eredményeket és a következtetéseket tartalmazza.Megengedett a sűrűbb (vagy kisebb betűvel történő)írásmód, tehát 2 soros anyagoknál a 1, 5 soros. Eztáltalában célszerű a mű elején elhelyezni, bár utoljárakészül el, utoljára íródik meg, korábban ezért állott aművek végén.A tudományos közlemény összefoglalása (abstract,summary, résumé stb.) újabban a kinyomtatott cikkelején foglal helyet, – régebben a végén – de utolsónakíródik le, az előzővel összhangban. Ez személytelen ésnagymértékben sűrített szöveg. Nagy jelentősége, hogya referáló folyóiratok, és a számítógépes irodalmazásalapvető eszközévé válik, ugyanis ezt tudják átvenni azadatbázisok. Az olvasó általában ennek alapján dönthetiel, hogy érdekes-e számára a cikk vagy sem. A folyóiratoklegnagyobb része 150 szónál hosszabb összefoglalásokatnem enged meg. A cikk kinyomtatott változatábanaz összefoglalások után gyakran 3-10 kulcsszóis található (amit jó, ha a szerző ad meg). Lehetőlegnem a címben szereplő “címszavakat”, hanem athesaurusokban, számítógépes irodalomfigyelésbenszereplő kulcsszavakat kell erre felhasználni.Az értekezésekről, diplomadolgozatokról utólag célszerűegy-két oldalas összefoglalót, szinopszist, rezümétkészíteni. Ezek bizonyos fokig közel állnak az irodalmi(referáló) ismertetéshez, a folyóirat-publikációkelőtt álló összefoglalókhoz, az "absztrakthoz".A szinopszis ne legyen egy-két oldalnál hosszabb, éstartalmazza a szerző nevét, működési helyét, a dolgozatcímét (disszertációknál a konzulensek nevét) majda/ szövegszerűen a témaválasztás indokolását, aktualitását,fontosságát; b/ a szakirodalmi feldolgozottságát,c/ a kutatási módszereket röviden; d/ tételszerűen a kutatásieredményeket; végül e/ a dátumot és aláírást.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV238ElőszóAz előszó is a műről szól az olvasóhoz. Írhatja a szerző,a kiadó, a szerkesztő, vagy valamely tekintélyesszemély (ajánló).Ha a szerző írja: ezzel fejezi be a munkáját, ebben hívjafel a figyelmet legfontosabb mondanivalójára és indokoljameg azokat a hiányosságokat, amelyek magyarázatra(néha mentegetőzésre) szorulnak. Az előszó leheta köszönetnyilvánítás helye is.Előfordulhat az is, hogy előszó néven a mű koncepciójátismertetik (kvázi bevezetésként). Ilyenkor ezzelkezdi munkáját a kutató a "bevezetés" ismertetésénélleírtak szerint.Az előszó rövid legyen, és ne foglalkozzon az eredményekkel,a témával. Általában inkább az intézményeknek,személyeknek szóló köszönetmondás eszköze.Az ilyen előszót alá lehet írni névvel, dátummal, vagycsak úgy, hogy "a szerző". Kiadott műveknél az előszótírhatja más, de disszertációk esetében nem.Kiegészítő szerkezeti elemekA tartalomjegyzékA tartalomjegyzék rendkívül fontos, nemcsak mintvégeredmény, de a megírásnak is az eszköze. Tulajdonképpena vázlat-készítésnél már ezt dolgozzuk kiés módosítjuk azután. Akik fejlett szövegszerkesztővelrendelkeznek, azok van, amikor nem is készítik el előre,hanem a szövegszerkesztő állítja össze a tartalomjegyzéket.Ez azonban azért nem helyes, mert a tartalomjegyzéknekmár tervezet formájában létre kell jönnieazért, hogy az egész írás során iránytű lehessen.Nagyon lényeges a cím-rangoknak a megállapítása,amit általában decimális számozással oldanak meg. Ezaz elnevezés azért nem pontos, mert megengedett a tízesszámnak a túllépése is, ha az szükséges. A négytagnál hosszabb számozás nem kívánatos. Ha mégisszükséges, akkor ezt nagy betűkkel vagy jelekkel lehetpótolni, mint: kövér pontokkal, kockákkal stb. A nagyobbrészeket el lehet választani római számokkal is.A következő nagyobb egységeket fejezetnek, a kisebbeketszakasznak szokták nevezni.A fejezeteket célszerű egyszerű, vagy decimális számokkaljelezni, éspedig végigszámozva, tehát ha többrész van, akkor a II. részben folytatódik a I. rész sorszámozása.A tartalomjegyzék jó áttekintése érdekében

a decimális szám után két betűhelyet kell kihagyni acímig. A sorszámozás alakításánál a 0 önálló szám lehet,tehát nem feltétlenül 1-sel kell kezdeni az első fejezetet,bár mi ezt szoktuk meg. A decimális szám tagjaiközött áll pont, a végén azonban nem.Sajnos, a fejezetek elején egész címhalmazok jönneklétre, mert háromrangú cím is követheti egymást. A követelményaz, hogy egy új alcím indítása feltétlenülmegkívánja, hogy legyen egy második alcím is (tehátpl. egy két-számmal jelölt cím alatt nem lehet csupánegy három számmal jelölt alcím). Követelmény az is,hogy szöveg nem lehet beszámozás nélküli területen.(Van azonban olyan gyakorlat, hogy egy nagyobb címután jön egy rövidebb szöveg és az első alcím csak azalatt helyezkedik el. Az ilyen részek azonban – amiketnémetül Vorspann-nak neveznek – legyenek lehetőlegmás betűtípussal nyomva.Az ábrajegyzék egy önálló felsoroló jegyzék, ami inkábbaz index funkcióját tölti be, megteremtve avisszakeresés lehetőségét. Értekezések és egyes kézikönyvekadják meg külön jegyzékben a közölt ábrák,sőt egyes esetekben a szövegközti (elemző, bemutató)táblázatok oldalszámát is. Az utóbbi kétségtelenülmegkönnyíti a bíráló munkáját, amikor összehasonlításokatkíván tenni.(Az értekezések védése alkalmával ezek egy részeszolgál vetítési anyagként fólia, dia, számítógéppel vetítetttáblázat, vagy ábra formájában. Célszerű a vetítésianyaggal a védés (előadás) helyén rendelkezésre állótechnikai berendezéshez igazodni.)Az irodalom jegyzékA természettudományos munkák legfontosabb kiegészítőrésze a szakirodalom (a forrásmunkák) felsorolása.Ez történhet fejezetenként, ill. a mű végén. Társadalomtudományokbanszokásos az idézett művek címétcsak lábjegyzetben megadni.A dolgozat műfajától függően más a bibliográfia. Afelhasznált irodalom a valóban utalt, hivatkozott munkákattartalmazza, míg a bibliográfia a témakör teljesreleváns szakirodalmát ismerteti.KöszönetnyilvánításKöszönetnyilvánítás jár azoknak, akik nem társszerzők,de közreműködtek a mű létrehozásában. A támogatók(sponzorok, OTKA stb.) felsorolása is elvben idetartozik.Tudományos életrajzTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV239Az értekezések végén egyes országokban, vagy intézményeknélillik megadni a készítő rövid életrajzát is.Olyasmit, mint amit a védéseken fel szoktak olvasni.A tárgy és névmutató, valamint a glosszárium is kiegészítőszerkezeti elemek,A tudományos írásmű szövegezéseFogalmazás és szövegszerkezetA végleges megfogalmazás során is jönnek új meglátások,még a végső átgondolás-átjavítás során is, az alkotófolyamat nem ér végét (sőt a munka során szerzetttapasztalat a következő mű kiindulása is lehet).A legfontosabb az, hogy mindenek előtt egy megfelelőszerkezettel (vázlattal) rendelkezzünk. Így az a sokakáltal emlegetett pánik, ami a fehér papír látására keletkezik,mielőtt az ember egy nagyobb munka megírásáhozhozzálát, nem lép fel, vagy sokkal kisebb hatású.Olaszországban – mire odajutnak az egyetemi hallgatók,hogy írjanak, elfelejtették a középiskolai fogalmazásitapasztalataikat. Az Egyesült Államokban viszonta diákokkal állandóan 10-20 oldalas szemináriumi dolgozatokatiratnak, ami rendkívül hasznos abból aszempontból, hogy az írást megtanulják, és az inkábblexikális tudást igénylő szóbeli vizsga csak egyikeazoknak a módszereknek, aminek a segítségével a tanárleméri az ismereteket.Az írásműben van egy logikai rend. Nemcsak a matematikailevezetésekben, a tudományos okfejtésekbensem lehet átugrani lépcsőfokokat. Nem lehet egy témábabelevágni, majd félbehagyni, és később visszatérnirá.Sokan szívesen alkalmazzák a pedagógiában – már agörögök által is használt – kérdező-kételkedő kifejtésimódot, ami nagyon hatásos. Akárcsak az, ha a szövegetfrappáns példákkal, szellemes humorral fűszerezzük.A disszertációk legyenek azonban e tekintetbenmértéktartók, elsősorban a bírálónak és nem az olvasóközönségnekszólnak. A disszertációk esetében vizsgadolgozatrólvan szó, tehát az opponens az olvasó. Ezazt jelenti, hogy rendkívül érthetően kell fogalmaznia,viszont nem szükséges "népszerűsítenie". Mindenekelőttdefiniálnia kell a használt fogalmakat. A disszertációkbanazonban csak a legfontosabb és az általunkmódosított értelemben használt fogalmakat definiáljuk– ne keltsük atz a benyomást, hogy a bírálót képzetlen­

nek képzeljük. Más az, ha szakkönyvet írunk, aminekszélesebb az olvasóköre.Ami a szövegszerkezetet illeti, a szöveget bekezdésekbekell rendezni, azokat alpontokká, majd pontokká,majd alfejezetekké, fejezetekké stb. A bekezdésbe rendezéskorszűrjük ki az úgynevezett“fattyúmondatokat”, amelyek kilógnak a bekezdésből,értelmileg nem odavalók.A kiegészítő mondat az alapmondat (centrális mondat)illusztrációja, tartalmazhat összehasonlítást, ellentétet,magyarázhatja az okot, osztályozhatja a leírt jelenséget,megoldhatja, vagy vitathatja az alapmondat problémáját.A jól megszerkesztett szöveg olyan, mint egymatematikai levezetés, egyetlen elem sem kapcsolhatóki ebből a gondolatmenet sérelme nélkül.A természettudományos szöveg iránt azért nagyok akövetelmények, hogy ne legyen félreérthető. Ezértszükséges, hogy a kutatók tudatosan figyeljenek szövegezésimunkájukra: először gondoljuk végig, hogy mitakarunk a mondattal kifejezni. A fontos megállapításokatáltalában a főmondatba helyezzük el, és ne a mellékmondatba.Törekedjünk olyan szövegezésre, mintamilyen az élőbeszéd. Ne használjunk túl bonyolult éshosszú mondatokat. (A rövid- és hosszú mondatok váltakozásaegyébként ritmust hoz a szövegbe; ami azonbanmár nem a mondanivaló, hanem a stílus eleme.)Az írás-munka szervezése, időigényeAz ismeretközlés történhet írásban, vagy beszédben.Ennek előkészítése rendkívül fontos. Picasso aztmondta, hogy egy képhez két év és tíz perc szükséges:két év, míg tisztázza a problémát, tíz perc, míg megfesti.Majdnem így néz ez ki egy írásmű készítésénél is.Eredményesen írni csak egész napon át lehet, sőt, előtteegy-két napot a jegyzetek ismételt átnézésre kell fordítani,minden mást ki kell zárni a gondolatok közül.Ezt bizony mindnyájan tapasztalhatjuk: különösen afeledékenység miatt kell folyamatosan dolgozni, többnapon át is egymás után.A szellemi alkotó munka nehezebben mérhető idővel(lökésszerű "kvantumokban" történik), legfeljebb azidézetekből kompilált szakdolgozatok és az átszövegezésekidőigénye tervezhető. De azért lehet, sőt célszerűelőre meghatározni a napi penzumot, hogy mit kell teljesíteni.A következő nap a megírt oldalak újraolvasásávalkell kezdeni a munkát. A határidő nagyon fontosTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV240A szakdolgozat (disszertáció) témavezetője lehet az a"kísérleti alany", akinek már megíráskor oda adjuk elolvasásraaz első fejezeteket. (Nem muszáj azonban azelsővel kezdeni, hanem azzal a fejezettel, amire a legjobba felkészültségünk, így szerezhetünk tapasztalatokata többi megírásához.)Írás és szövegellenőrzés számítógéppelA gyors fejlődés az ismeretek avulását annyira felgyorsítja,hogy ami tegnap új volt, ma még használható, deholnapra már nem. Ez különösen érvényes a számítógépalkalmazásra. Tananyagba pedig csak azt szabadfelvenni, ami legalább néhány évig helytálló — ígylegjobb volna a számítástechnikát mellőzni e könyvben.De a számítógép életünk nélkülözhetetlen részévévált "pécénket" vagy "laptopunkat" nem hallgathatjukel, ezért kompromisszumot kötünk a következők alapján:A számítógép az írásművek létrehozásában következőképpensegíthet:1. Mint szövegszerkesztő nélkülözhetetlen írószerszámunkés ezt a funkcióját e fejezetben le is írjuk.2. Számítógépünkkel dokumentálunk és szerkesztünk;az információk tárolásában, visszakeresésében,összehasonlításában e munkafolyamatok jó segítőjelehet.Új források felkutatásának is fontos eszköze a számítógép:a bibliográfiai adatokat, ismertetéseket beszerezhetjüka könyvtárak berendezésein; saját magunkinternet segítségével kutathatunk fel forrásokat, sőt dokumentumokatis beszerezhetünk segítségével.Lényeges különbség, hogy ha az információ-feldolgozássaját gyűjtött anyagban történik, módszerei készenalig vehetők át; azt magunknak alakítjuk ki. Ezzel foglalkozunke fejezetben. A forráskeresés idegen adatbankokban,könyvtárakban igénybevett szolgáltatáskéntmegoldható a szolgáltató módszereivel. Ezekkelés általában az irodalmi forráskutatás gyorsan változólehetőségeivel a 4. 3 fejezetben foglalkozunk.Szövegszerkesztő használataMa olyan természetesnek tartjuk a számítógép használatát– mint ahogy 30 évvel ezelőtt a sokban hasonlóősét: a kézilyukkártyákat. Azóta a visszakeresés - rendezés- szerkesztés elveiben nem sok változott, de atechnika annál inkább, ami a korszerű informatika ré­

vén teljesen új irányokat is nyitott az irodalomkutatásban.Ennek tárgyalása meghaladja témánk kereteit ésönálló oktatási anyag tárgyát képezheti.A személyi számítógépek egyszerűbb alkalmazásáról— amit e kézirat készítése során magunk is használunk— essék azonban néhány szó. Három feladat megoldásrakínálkozik lehetőség:1. Kivonataink dokumentálására (cédulakatalógus helyett)ugyancsak speciális programokat vagy amegszokott szövegszerkesztőt vehetjük igénybe.Ez utóbbi alkalmas a bibliográfia gyűjtésére is.2. Szövegszerkesztővel fogalmazhatjuk meg mondanivalónkat,láthatjuk el jegyzetekkel, ábrákkal, táblázatokkal,szerkeszthetjük meg a tárgymutatónkat,ellenőrizhetjük szóhasználatunkat, javíthatjuk helyesírásunkat.Ez a legfontosabb PC hasznosítás adisszertációk készítése során.3. A számítógép lézer vagy tintasugaras printerévelnyomdai minőségű kéziratot készíthetünk. A szövegszerkesztőklehetővé teszik azt, hogy különbözőméretű és félkövér (fett) betűket is használjuk.Így a doktori disszertációk "nyomdai kivitelben"készülnek, annak ellenére, hogy ma már nem szoktákkinyomtatni őket, mint ahogy az korábban, pl.Németországban kötelező volt.Ez a disszertációk szempontjából igen előnyös és megfelelőszerkesztéssel a disszertáció egészét vagy egyesrészeit kinyomtatásra is alkalmassá tehetjük. Az ilyenkézirat floppy-lemezen adható be a nyomdába, nyújthatóbe a szerkesztőségekbe; konferenciákon ezt megis kívánják. De nagy előny az is, hogy a szerző a szövegeitvéglegesítés előtt kinyomtatva is elolvashatja, éskönnyen kijavíthatja.Tapasztalatunk szerint a szövegszerkesztő két nagyelőnyét használhatjuk ki:− A fogalmak, szavak visszakeresésével, (ennek alapjánösszeválogatásával) a szövegszerkesztő a kézilyukkártyát helyettesíti, kódolás nélkül pillanatokalatt megtalálva a keresett szavakat (fogalmakat,együttes előfordulásokat).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV241− A gyors sorrendbe rakással a kiválasztott fogalmak,a beszámozott vagy másként jelölt szövegrészek rendezését,csoportosítását oldja meg.Ez azonban még nem automatizálás: "kézi vezérléssel"készül továbbra is a kézirat, sőt a szellemi közreműködésmég fontosabb, mint korábban, mert a technika ármányazsákutcába viheti a kényelmes fogalmazót. (Akézirat nem a kéz de az ész terméke, miért is nem nevezikinkább "észiratnak"?)A személyi számítógép ma már mindenkinek hozzáférhető,különösen, hogy a szövegszerkesztés kisebb teljesítményű(régebbi) processzorral is megoldható, ésegy kis tintasugaras nyomtatóval is tökéletes anyagottud szolgáltatni. Az igényesebbek magukkal hordhatjákaz egyre kisebb méretű laptop és notebook gépeket,amelyek gyakorlatilag ugyanazt a teljesítményt nyújtják,mint a tv képernyős PC-k.A számítógépes szövegszerkesztés folytán néhány évalatt óriásit változott a szövegezési munka. A nagy teljesítményűszemélyi számítógépek mellett a scannereknekvan jelentőségük, amelyek le is tudnak olvasni akinyomtatott szöveget, hogy átvegyék azt számítógépükbe.Könyvekből, folyóiratokból pedig a mai xeroxtechnikasegítségével is könnyen kaphatunk másolatokat.Szövegszerkesztő használata esetén is készíthetünkmagunknak kézzel írt vázlatokat, és ami még fontosabb,hogy e munka során a gondolatainkat lehetőlegegy könnyen visszakereshető helyre jegyezzük fel. Akivonatokat címnyomtatóval kártyákra is felvihetjük,hogy sorrendbe rakásukat megkönnyítsük. A számítógéptalán egyetlen hátránya a cédulakatalógussalszemben, hogy sorba rakni csak egyenként rakosgathatóelemeket lehet. A gép csak azt rendezi, amit beszámoztunkneki. Persze a sorba rakás így megoldhatótöbblépcsős rendezéssel – de a kártyákkal kombináltmegoldást sem szabad lenézni. A kézirat valóban kézzel– vagyis nem géppel – készül.Akinek egy megfelelő szövegszerkesztő berendezésevan, annak írási problémái már nem lesznek. Mindezta számítógéppel el lehet végezni a piszkozattól a tisztázatig,rendkívül gyors javításokkal. A computer használataközben a piszkozat és a tisztázat közötti különbségelmosódik. Így sokkal gyorsabban jön létre érettkézirat. Ennek ellenére kívánatos, hogy az utolsó fogalmazásta munkatársaknak, tudományos irányítóknakbírálatra megmutassuk. Végül aztán elkészül azigazi tisztázat, amit egy lézernyomtató valóban nyomdaikivitelben el tud készíteni. Ezzel tulajdonképpen azíróasztali munka meg is változott, sokkal több formai,esztétikai szempont csatlakozott hozzá. A sokszorosításitechnikai is hozzájárul ahhoz, hogy könnyen lehessenlépésenként javítani a művet.

A szövegszerkesztő egyik fő előnye, hogy a helyesírásellenőrizhető vele. Vigyázzunk azonban arra, hogy azegyébként értelmes elírásokat nem veszi észre (tó helyettló, hajtás helyett pajtás, lépeget helyett gépeketstb. amilyenek különösen akkor keletkeznek, ha diktáltvagy diktafonos a gépbe írás). Külön probléma a szerzőknevének írása, amit a gép nem ismerhet, azt a bibliográfiávalegyeztetni kell. (Erre a számítógép különösenalkalmas.) A szerzők nevében a kötőjel csak kettősnevet jelölhet (Kroebel-Riel) és nem szerzőtársat. Ezcsak kivételesen lehet indokolt, pl. ha törvényt neveztekel róluk, és akkor hosszú a kötőjel: így Boyle —Mariotte törvény, de már Gay-Lussac törvénye. Egyébkénta szerzőtársakat a szövegben hivatkozva inkább"és"-sel kapcsoljuk össze. A dátumoknál nem írunkpontot, a tizedest vesszővel írjuk — és még sok mindentnem tud a gép javítani, forgassuk ezért a HelyesírásiTanácsadó Szótárt is.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV242Információk gyűjtése és rendezése számítógéppelA számítógépes feldolgozás lehetősége abból adódott,hogy voltak adatbank funkciókat teljesítő programokés ezek felhasználhatók irodalomkutatásra. A visszakeresésta számítógép megkönnyíti: akár kódot, akártárgyszót, akár nevet stb. gyorsan meg tud keresni.Beazonosítás céljából sorszámozott dokumentumokat,kivonatokat készítünk, amelyeknek a jellemzőit feltüntetjük:a sillabuszunk kódját, a forrás rövid címét és atalálat oldalszámát, szerkesztési feljegyzéseinket. Ezutánkövetkezik a kivonat (esetleg idézet, másolat),amihez tárgyszavakat és a műfajt, évszámot, országotstb. kifejező kiegészítő deszkriptorokat rendelhetünk.A teljes bibliográfiai címfelvételt, a rövidített azonosítócímmel és a dokumentum beszerzési helyévelegyütt, irodalomjegyzékünkben tároljuk.Viszonylag egyszerű, rutinszerűen alkalmazható programoklehetővé teszik, hogy bármelyik deszkriptoralapján rendezhető és visszakereshető legyen kivonatunk,ami munkánkban a feldolgozási, irodalmi kivonategységMint említettük, érdemes megkülönböztetni a tárgyszót,ami tartalmat fejez ki, a címszót, ami a publikációcímében szerepel, a kulcsszót, ami elsősorban a rendezőtárgyat, tárgykört (sillabuszban stb. szereplő dokumentációsegységet) fejezi ki. Mindezek deszkriptorok:olyan ismérvek, amelyek alapján kikereshetők,valahova rendezhetők. Egy irodalom (adat) feldolgozóprogram rutinszerűen két fogalom (tárgyszó, deszkriptor)többféle kapcsolata alapján tesz lehetővé keresést.Ezek az ÉS, a VAGY, ill. a NEM tartalmakat fejezi ki.A dokumentum tartalmát vagy tárgyszavait, vagy aszöveg szavainak keresésével lehet tisztázni, amennyibena szöveg (kivonata) a memóriában van. A teljesszövegben való keresésre már az egyszerű szövegszerkesztőprogramok is alkalmasak. Amennyiben egy idegenirodalomtárban, adatbankban, – vagy abból átvettdokumentációban keresünk, akkor nem biztos, hogytárgyszavainkat megtaláljuk (pláne ha idegen nyelvenmegy mindez). Ezért a kereséshez meg kell határozni amódosított tárgyszavak, az esetleges címszavak, szövegszavakvagy deszkriptorok körét, amikor az anyagokatátvesszük.Amennyiben szövegszavak alapján keresünk, azokegyüttes előfordulását, az egyes bekezdésekben, esetlegmondatokban, kellene tudni meghatározni programunksegítségével. Erre többféle lehetőség kívánkozika számítógéptől és szoftverjeitől függően.A PC a kiválasztott (felhasznált) dokumentumokatjegyzékbe foglalhatja, és kigyűjtheti ehhez a bibliográfiaicímeket is. Az irodalom feldolgozó program átvehetiaz irodalmi források számozását, abc-be rakásátstb.A számítógépes informatika könyvünk témakörét meghaladóismeretanyag, ami olyan gyorsan fejlődik, hogyaz ezzel foglalkozó szakemberek tanácsát, segítségétfeltétlenül vegyük igénybe alkalmazásához. Magunkcsak az ismeretfejlesztéshez szükséges feladatokat kívántukfelvázolni, nem azok számítástechnikai megoldását.Tudományos írásművek nyelvhasználataSzakirodalmi stílus és hangvételA marketing-szakemberek már régen tudják, hogy avevő meggyőzése szempontjából "nemcsak a gondolatokvagy érvek számítanak, hanem a vevőknek szántüzenet formája, megfogalmazásának mikéntje is." Atudományos munkában éppen olyan fontos a stílus,mint a marketingben.A mellébeszélőt a stílusáról fel lehet ismerni, és akibiztosan tud valamit, annak többnyire világos, és áttetszőa fogalmazása.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA szókincset olvasással lehet javítani és érdemes tanulmányozniaz értelmező kézi-szótárt, az idegen szavakszótárát és a szinonima-szótárt is.lentéte a "képletes" fogalmazás, ami retorikai fogásokatalkalmaz, és ami tudományos munkában nem jó,mert félreértésre adhat alkalmat.A természettudományos fogalmazvány egyszerűbb és Számokat viszont jó használni illusztrációkéntérthetőbb lehet, mint az irodalmi, ahol metanyelvrőlvan szó, mert tulajdonképpen a nyelvvel más embereknyelvezetét kell jellemezni. Tudományos munkátvisszafogottan kell írni, a stílus nem szükséges, hogyál-irodalmi legyen. Persze vannak esetek, amikor a tréfáshasonlatok nagyon hasznosak, sózzák az unalmasszöveget. Nem kell magyarázkodni, szerénykedni aszövegben, persze a nagyképűség sem éppen előnyös.A mondatszerkesztésnél a lényeg az, hogy a mondatoklegyenek változatosak, váltogassuk a hosszú és rövidmondatokat. A paralelizmus azt jelenti, hogy hasonlógondolatokat hasonló formában (szerkezettel) fejezünkki. Ne használjunk felesleges szavakat, ne ismételgessünkkifejezéseket.Ne legyenek a mondatok túl hosszúak, a bekezdésekretagolás, egy-egy logikai egységet, gondolatkört tartalmazzon.Írás közben a vázlatban tervezett arányok módosulhatnak,ami jóformán, természetes(mennyiségek, arányaik jellemzésére), ezen kívül sajátadatdokumentációnk anyaga is nagyrészt számokbóláll. (Egyébként a számszerűsítés veszélyes félreértésekhezvezethet: a skálák megkülönböztetését, és a véleményekstb. kvantifikálására felhasználható módokáttekintését a kutatások értékelésével kapcsolatbanfogjuk ismertetni.)Az egyik legnehezebb stiláris kérdés az egyes szám –többes szám használata, vagyis én, vagy mi. A szakdolgozatbanegyes szám első személyben kell leírni a véleményünket:én úgy vélem stb. Akkor használjuk ami-t, ha feltételezzük, hogy az olvasó is egyetért az állítással.A magyarban ez nem egészen így van, mertírásművekben a “fejedelmi többest” szerényebbnekérezzük, mint a melldöngető első személyt.Legjobb, ha ebben a kérdésben a disszertáns vagyszakdolgozat készítő irányító tanára véleményére támaszkodik,mert esetenként más az első vagy harmadikszemély használata. Az első személyben nyilatko­Négy sornál rövidebb magyar mondatokat kell fogalmazni,és senki se próbálkozzon azzal, hogy saját angolszövegeit – annak stílusához ragaszkodva – fordít­rangot vívott ki magának a tudományában, másrészt,zás csak akkor engedhető meg, ha valaki már nagysa vissza magyarra. (Persze, az is kialakulatlan, hogyanoldható meg a külföldi publikációk ismertetése ményre akar utalni. Szerinte is elegánsabb és megszo­amikor kifejezetten személyes gondolatra vagy ered­itthon? Jellemző korkép-kórkép, hogy ma értékes publikációinkidegen nyelven készülnek.) A hazai disszer­szerző munkájáról van szó, hanem egy szerző esetébenkottabb a “mi” használata, nemcsak akkor, amikor többtációk azonban legyenek jó magyar szövegek, kerüljék is, ami szerényebbnek tűnik. Sok esetben a legszerencsésebba személytelen stílus, amikor segédigét hasz­a (sokszor idegen) szakzsargont, és próbálkozzanakannak magyarításával, ha tehetik.nálunk. Pl.: “ A statisztikai adatokból megállapítható,A rövidítések külön gondot okozhatnak. Ezek különlegestípusa az akroníma. Az akroníma betűrövidítés,meg lehet állapítani, megállapíthatóvá vált. “ és így tovább.Az olvasó megszólítása “Ön”-ként, vagy – plánehárom típusát különböztetik meg, amiből az iniciál-akronímatulajdonképpen a kezdőbetűk rövidítése pl.:– tegezve furcsa, még leginkább, mint "tisztelt olvasót"lehet megszólítani.PVC vagy NATO (ezeknél soha nem használunk pontot).További két típusa az, amikor egy vagy több szómirétegenként változó. Itt nem csak arról van szó,A nyelvhasználat országonként, kultúránként, társadalnakaz eleje (MAVAD), vagy valamely kiragadott része hogy az elit angolszász értelmiség “oxbridge”-nyelven,(KÖZÉRT) önállósodik.vagyis a két vezető egyetem nyelvén beszél, hanemNe használjunk felkiáltójelet, és ne magyarázzuk megmíg nálunk erősen alkalmazzák a többes-szám elsőazt, ha ironikusan írunk. Három pontot csak akkor szabadhasználni, ha ezzel jelöljük az idézetből kihagyottszemélyt, addig például Amerikában a saját maguk nevébenmondják ki a véleményüket. A tudományosrészeket, vagy egy összetett mondatnak a végén, denyelvben a feltételes mód használata is ilyen bizonytalan,udvariassági forma. Ennek ellenére a szokásainknem "sejtetésből". "Referenciális nyelvet" használjunk:mindent a legközönségesebb, mindenki által ismert nevén,szerint is kifejezhető az, hogy valaki saját véleménytkétértelműség nélkül nevezzünk meg. Ennekel­243

nyilvánít, ha erre udvariasan, szerényebb formában ishívja fel a figyelmet.Köznyelvi szóhasználat a szakirodalombanA fogalmaknak csak egy neve legyen, egy név (szó)csak egy fogalmat takarjon. A szemantikai tisztaság tudományosszövegben megkívánja a homonimák elkerülését.A fontos szakmai fogalmainkat jelző szavakatne használjuk köznyelvi értelemben másra is. (Pl. termék-pozícionálás,vagy tőzsdei pozíció nem helyettesíthetőmással, ezért ne keverjük “jó piaci pozícióval”stb.). Pongyolaság az olyan divatos szóhalmazok vegyes,párhuzamos és egymás helyetti használata mint:politika, stratégia, koncepció, terv stb. A szépirodalmistílust gazdagító szinonimákat is kerüljük értekezésben(szakdolgozatban), ha szakmai tévedést okozhatnak:vagy kutyát vagy ebet használjunk, ha az utcák tisztaságárólvan szó – de közéletről szólva mindkettőegyütt is elfér: egyik kutya a másik eb.Szinonimák használatával célszerű elkerülni a szóismétléseket,de ugyanakkor a fontos műszavakat azonosformában kell használni.Egy szót mindig ugyanarra a fogalomra használjuk, arövidítéseket ne változtassuk. A szavak kiválasztásasorán csak a közismerteket használjuk. Forgassuk aszinonimaszótárt nyelvünk finomabb formálására.A szóhasználatnál vegyük figyelembe a magyar stilisztikaielőírásokat, és ne főnevesítsünk feleslegesen – anémet szokás szerint – igéket. Ezt a tudományban“substantivitis”-nak nevezik, ami jellemző a hivatalosés részben a kereskedelmi nyelvre is.A szöveg tele lehet felesleges töltelékszavakkal, ilyenekáltalában a melléknevek. Vannak aztán olyan aprótöltelékszavak, mint a “valóban”, a “nos”, a “természetesen”,a “különösképpen” amiket bizony jó gyéríteni.Az “egy” határozatlan névelő túlzott használata is elkerülendő.Nem célszerű olyan túlzó kifejezéseket sem használni,mint amelyek a reklám-szövegekbenfordulnak elő. Veszélyevan a pleonazmusoknak és tautológiáknak is.Ezek az értelem megkettőzéséből adódó félreértések.Pl. a “barna pej ló” kifejezésben a “barna” szó felesleges,mert a “pej” már eleve azt jelenti. Vagy a “kényszerítőszükségszerűség” esetében is nyilvánvaló, hogyaz kényszerít. De használják a “teszt-kísérlet”-et is,ami tulajdonképpen ugyanazt jelenti. (De ugyanakkora kandidátust a védésen helyesen Jelöltnek mondták,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV244holott a “jelölt” és “kandidátus” ugyanazt jelenti, deakkor még csak "jelöltjelölt" volt.)A metaforák helytelen használata is káros. A metaforaegy szóbeli kép, aminek azonban pontosan ki kell fejezniea mondanivalót. A hasonlatok sokszor hasznosak,de sok esetben zavarják a képet, képzavarok keletkeznek,ha metaforákat szerencsétlenül használnak.Szólás-mondások, szófordulatok úgy jönnek létre,hogy bizonyos szavakat állandóan együtt használnak.Lehet a stílus egyéni azáltal, hogy érdekesen használegyes magyar szavakat. Vigyázni kell azonban adisszertációnál vagy tudományos írásműnél arra, hogyaz ilyen szépirodalmi próbálkozások ne keltsék azt ahitet, hogy itt új terminus technikusról van szó.Szakkifejezések és idegen szavak használataAhhoz, hogy szaknyelvünket szabatosan és következetesenhasználjuk, induljunk ki a legfontosabb fogalmakjegyzékbe foglalásából. Ez különösen ajánlható adisszertációkészítőknek. Mintha abstract-ot készítenénktudományos közleményünkről, annak elején milyentárgyszavakat (és egyéb deszkriptorokat) tüntetnénkfel? Ezek egyértelműsége, jól érhetősége követelmény.Nagyon lényeges az, hogy mindig azonos értelembenhasználjuk ugyanazt a szakkifejezést és ugyanúgyis írjuk. (Az indexkészítésnél jöhetünk rá az ilyentéren elkövetett hibákra.)Ambiguitás az, amikor a kétértelműség a stílust gazdagítja,a mondanivalót szellemessé teszi. Nem tudományosmunkába, hanem szépirodalomba való.A szakkifejezéseket – hacsak nem közismertek – elsőelőfordulásuk helyén definiáljuk. Ezt már a köznyelvifogalmakkal kapcsolatban is elmondtuk, de a szakterminológiáraez fokozottan érvényes. Ha új a definíció,vagy árnyalatilag más értelemben használjuk a terminust,hangsúlyozzuk ezt ki. Ha a szöveget terhelné asok definíció, a disszertációba is kerülhet a szöveg végéreegy “rövid” glosszárium: a saját definíciók és azáltalunk, más, árnyaltabb értelemben használt műszavakmagyarázatával; vagy részletesebben valamennyifontos szakkifejezésével. A fogalom meghatározásokatnem csak a matematikai és filozófiai jellegű művekben,hanem minden verbálisan kifejtett dolgozatbanszükséges megadni. A definíciók ne tengjenek túl.Ezek sűrítésével a szövegünk unalmassá, szárazzá válhat.

A tudományos írónak is célszerű az értelmező szótártforgatni és figyelembe venni azt is, hogy a szavak,mint gondolatképző kreatív elemek is számításba jöhetnekaz ismeretalkotási folyamatban.A szaknyelv használatban gyakori a szó-összetételeklétrehozása. Ezek az ún. kompoziták, a természettudományosirodalomban különösen gyakoriak. A magyarbanaz igekötők használata közismerten megváltoztatjaaz igék alapjelentését. A szaknyelv viszont inkább főneveketszeret létrehozni. ahogy arra már előbb utaltunk.Így aztán létrejönnek olyan több tagú “galandféreg”szavak, amelyek alig használhatók. Némileg segíthet,ha kötőjellel tagoljuk az ilyen összetett szavakat.Az idegen szavak használatát korlátozzuk a valóbannemzetközi szakkifejezésekre (a latin és görög eredetűeka hagyományos magyar formában megengedettek).Az idegen terminusokat az általunk, vagy újabban magyarítottszakszó után zárójelben angolul, németül,franciául stb. is feltüntethetjük.A terminológia kialakításánál az idegen szavak néhanélkülözhetetlenek, ezeket használjuk azokban az esetekben,amikor nem pótolhatók és a nemzetközi publikációkbanis nélkülözhetetlenek.A sokféleség megszűnése egy faj szempontjából gyengüléstjelent, ugyanígy “több nyelv használata a tudományosérintkezésben sokrétűséget, sokféle gondolkodásmódotjelent, ennek fontossága épp a tudománybannagyon lényeges”. (Ezt a gondolatot a kreatív ismeretképzésselkapcsolatban, mint az "interlingvális asszociációk"lehetőségét, magunk is felvetettük.) Bizonyosfokig a diverzitás ellen hat az is, hogy az információsanyag nagy része, sokak szerint 80 %-a, angol nyelvenférhető hozzá.Tárgymutató, fogalomhasználat, jegyzetelésTárgymutató készítése disszertációban nem követelmény,de ha szövegszerkesztővel dolgozunk (ami mamár természetes) úgy magunknak készítsünk indexet.Akkor jövünk rá, hogy a szavakat többféle értelembenhasználtuk, ugyanazt többféleképpen neveztük el stb.Ezek könnyen visszakereshetők és javíthatók.Tudományos szakkönyvben, kézikönyvben, monográfiában,felsőfokú tankönyvben a tárgymutató – szerintünk– az a conditio sine qua non, ami a mű rangjátTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV245megadja. Sajnos ma még sok könyvből hiányzik, vagyvalami "indexpótló" formájában jelenik meg. A magyarázatostárgymutató a legfontosabb fogalmak definícióita tárgymutatóban helyezi el. Persze a függetlenglosszárium (a fogalommagyarázatok gyűjteménye,esetleg oldalszámutalással) ennek fejlettebb formája. Arövid – nem teljes csak az új és másként használt fogalmakattartalmazó – glosszárium az igényesebb értekezések,vitaanyagok hasznos tartozéka.A fogalommagyarázat a szövegben vagy lapalji jegyzetformájában is megjelenhet, ha nagyon fontos, és haviszonylag kis számban fordul elő, vagy nem telik egyglosszáriumra. Lapalji jegyzet adhatja az idegen nyelvűidézet fordítását is. A belső utalásokat (pl.: "lásd283 oldal") is szolgálhatja, ezek természetesen gyakrabbana szövegbe kerülnek. Az ilyen jegyzet lehet bővítés,kiegészítés, magyarázat és arra is szolgálhat,hogy korrigálja a szövegben lévő megállapításokat.A jegyzet legyen rövid, lehetőleg egy mondanivalót fejezzenki (inkább legyen több belőle) és attól függően,hogy milyen jellegű, kerülhet a lap aljára, vagy – leginkábba társadalomtudományi "szemle" tanulmányokban– a fejezet vagy írásmű végére, mindkét esetbensorszámozott formában. (A csillaggal jelölt jegyzetcsak akkor fogadható el, ha alig van belőle, vagy ha aszerzők munkahelyét, címét adja meg.)Szabó Katalin felhívja a figyelmet arra, hogy a lábjegyzetekbenadott magyarázat rendkívül fontos és amagyar szerzők aggasztóan kevés lábjegyzetet használnak.Ábrák és táblázatokA témától függően alkalmazzunk ábrákat. A fő számszerűadatok grafikus ábrázolása is kívánatos éskönnyen megoldható számítógéppel. A számítógép arajzok készítésében is teljesen új lehetőségeket ad, sőtoly gyorsan fejlődik, hogy már a színes megoldások,fényképek közlése is lehetséges. A grafikus ábrázolások(kördiagram, oszlopdiagram, vonaldiagram stb.) ésa folyamatábrák értekezésben, szakdolgozatban igenfontosak. A számítógépes programok jó lehetőséget adnakezek alkalmazására, és leginkább a számszerű statisztikaiadatok megvilágítására szolgálnak.Az ábrák néha gondot okoznak, mert rendkívül sokszámítógép memóriát vesznek igénybe, lassítják aszerkesztés munkáját. Ezért célszerű utólag beilleszte­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV246ni őket – a nyomdai kézirathoz a táblázatokkal együtt,külön mellékelni – illetve a számítógépes szerkesztéskorcsak a keretüket helyezni a szöveg közé.A tudományos munkák közzétételének formáihoz tartozika vetítés is. Ezt vagy írásvetítővel, vagy diávalvégzik. Nemcsak a kép minősége és aktualitása lényeges,hanem továbbításának megkönnyítése az előadóáltal, és a megfelelő feliratok elhelyezése is. A legfejlettebbforma az ún. Desktop Presentation, amikor aszámítógép közvetlenül vetít.A tudományos irodalom közlésének lényeges eleme atáblázat. A táblázatok ne legyenek túlságosan nagyméretűek, különösen a szövegközti elemző táblázatokés a vetítésre kerülők. (Utóbbiak 5-6 sornál és 4 oszlopnáltöbbet csak kivételesen tartalmazzanak). A kinyomtatotttáblázat már lehet valamivel hosszabb, deaz se legyen áttekinthetetlen terjedelmű. Disszertációkbana részletes adatközlő táblázatokat a függelékbe lehethelyezni. A táblázatok lábjegyzetelése megszokotteljárás.A táblázatok használatára a szerzőknek a következő tanácsokadhatók: 1/ a legjobb, ha először megmondja.milyen célból mutatja be, 2/ ezután leközli, majd; 3/értelmezi, magyarázza, megvitatja a táblázatot. Késztáblázatok átvétele esetén pontosan meg kell adni aforrást, és ellenőrizni kell az adatokat. Ha kivonatosanvesszük át, vagy több táblázatot kombinálunk, akkorezt is le kell írni részletesen.Egyértelműen el kell különíteni a saját számításokat azátvett adatoktól. A közölt táblázatoknak címet kelladni, pontosan meg kell szövegezni a vízszintes sorokés függőleges oszlopok jelentését és egyértelműen megkell adni a forrásokat.Általában a táblázatokat vízszintesen "olvassák" de lehetfüggőlegesen is (pl. a levezetéseket, kalkulációkat)"pásztázni". (Ha ezt japánra fordítják, kérem, írják fordítva.)A kísérleti eredmények esetében a kezelésekfüggőlegesen egymás alatt, összehasonlítható adataik,pedig vízszintesen helyezkednek el. A függőleges"pásztázás" akkor is bekövetkezhet, ha több kezelés(pl. fajta) azonos adatát hasonlítjuk össze az oszlopban.(Kivételesen a jobb térkihasználás miatt "fejre állítjuk"az ilyen táblázatokat, ilyenkor is megváltoznakaz összehasonlítási irányok.)A táblázatok speciális formájának tekintjük a “szövegestáblázatot”, amin ok-okozati összefüggéseket, kapcsolatrendszereketírnak le. Ilyenek tulajdonképpen aszöveges logikai mátrixok is.Szövegellenőrző szerkesztésÁltalános szövegellenőrzésAz elkészült kéziratot hogyan ellenőrizzük? A leírtszöveg alapos újra elolvasása (különösen, ha nem magunkgépeltük) kötelező. Erre hagyjunk időt, mert sokgondot okoznak a bennmaradt kijavítható hibák: adisszertáció értékét lerontják, a nyomdai korrekturátmegnehezítik.Számítógépes kéziratot a szerző kétszer olvassa át: aleírás után és a tördelt kinyomtatott (printelt) szövegsokszorosítása előtt. Aki teheti, kérjen meg valakit, –akinek nem egész idegen a szakmai szöveg – a hibakeresőátolvasásra, mert szemünk a saját tévedésünketkevésbé ismeri fel.A helyesírási és stiláris hibák javításával párhuzamosanellenőrizzük a központozást (vessző, kettőspont,pont); az idézőjelek, gondolatjelek bezárását; az idézetekés hivatkozások eredeti oldalszámát (ha azt feltüntettük).A táblázatok, ábrák számozását és egyezését a szöveggel,oldalszámukat a szövegben stb. a tördelt (printerenkinyomtatott) szövegben ellenőrizzük. (Ezt a könyvkiadószokta csinálni, de az értekezéskészítőnek nincskiadója).A tárgymutató lehetőséget ad arra, hogy szóhasználatunkategységesítsük. A szövegszerkesztőkkel könnyenkészíthető tárgymutató. Annak átolvasása után, a szinonimákat(kutya, eb; horgony, vasmacska) és az azonoslexéma eltérő alkalmazásait (ház, lakóház, bérház,házingatlan stb.) összevonjuk – esetleg utalással: lásdház –, a több értelemben használtakat beszámozzuk zárójelesmagyarázattal. Pl. daru (1. madár, 2. emelőszerkezet).A felvetett hibalehetőségek körét még bővíthetjük, kijavításukformai megoldását is szabadon, vagy a kapottútmutató alapján választhatjuk meg.Szakmailag azonban a legfontosabb az, hogy az azonosszó többértelmű használatát helyrehozhatjuk, a nehezenérthetőket (általunk speciális jelentéssel alkalmazottakat)érthetővé tehetjük: a glosszáriumban vagylapalji jegyzetben fogalmukat definiálva. Az azonosfogalom sokféle kifejezését – ami stilárisan előnyös –úgy alkalmazzuk, hogy ne okozhasson félreértést.

A kézirat belső összefüggéseinek ellenőrzéseMenetközben folyton, de egyszer átfogóan a készanyagon is ellenőrizzük, hogy a hivatkozott szerzőkneve helyesen van-e írva (a szövegben és névmutatóban),az évszám, oldalszám megegyezik a bibliográfiával;megtalálható-e minden hivatkozás a bibliográfiában,egységes-e a bibliográfia egyes címeinek leírásmódja,rövidítései stb. Vajon a névmutató oldalszámaihelyesek, és a személyre utalók mind fel vannak-e tüntetve?A bels ő utalások rendkívül fontosak, egyrészt, hogyne ismételjük meg ugyanazt többször, másrészt, hogyaz egész művet összeszőjük, összefonjuk az egyes fejezeteket.Egy jó disszertáció bővelkedik a belső utalásokban.Ha ezt nem tartalmazná, úgy nézne ki, minthaminden fejezet önálló egység volna, és nem függeneössze. Persze egy egyszerű standard kísérleti leírásnakerre kisebb lehetősége van, ugyanakkor viszont egyenciklopédikus, vagy monografikus leírás különbözőfejezetei között feltétlenül szükségesek az utalások.Az utalás történhet alfejezetre, azon belül jelölt egységekre(szakaszra), de korszerű szövegszerkesztős kéziratbanfeltétlenül oldalszámmal hivatkozzunk.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV247Nyelv és szellemi alkotásA gondolkodás egyik lélektani megnyilvánulása szerint:elképzelés, ami nem lehet tartalom nélküli. Hogyazonban milyen ez a tartalom, az vitatott. Már kétezeréve, a metafizikai idealizmust valló indiai upanisádokbanis vitatkoztak azon, hogy vajon a gondolat vagy abeszéd (a nyelv) az elsőbbrendű. A közelmúlt materialistáia gondolkodás és a beszéd azonosságát hirdették.A gondolkodó számára ismert azonban a gondolkodásönállósága is: a legtöbb kutató átélhette, hogyfelfedezéseihez, meglátásaihoz kezdetben sem szavak,sem jelek nem álltak rendelkezésére (“szürke”, mégnem verbalizált volt a tudása), míg végül a homályoselképzelések verbális vagy matematikai képletekkéalakultak.Az is előfordulhat, hogy a szavakba öntés próbálkozásaisorán szétfoszlik a fogalmak nélküli felismerés, éskiderül, hogy mégsem jutottunk új ismerethez.A nyelv úgy függ össze a gondolkodással, hogy nemcsakaz emberek közötti külső kommunikáció eszköze,hanem olyan bels ő kommunikációs eszköz is, amelyrea gondolkodásban, a világ rendszerezésében is szükségvan.Eszerint a nyelv a belső és külső világ közötti kapocs,és nagy jelentősége van mind a kulturális, mind azegyéni fejlődésben: az egyén rögzítheti tapasztalatait,közölheti, átadhatja másnak; a csoportok és társadalmak,pedig a felhalmozott tudást továbbadhatják a következőgenerációknak. Az, hogy a nyelv a társadalmiés kulturális élet alapvető tényezője. A világot, környezetünket,a nyelvi kategóriáknak megfelelően észleljük,ezekben gondolkodunk róluk. A belső beszéd (agondolkodás médiuma) és a külső beszéd (a társadalmikommunikáció médiuma) kölcsönösen függenek egymástól.Ebből következhet, hogy a népek gondolkodásikülönbségei részben az eltérő nyelvvel magyarázhatók.A nyelvi relativitás keretébe tartozik, hogy az alacsonyabbműveltségű rétegbeliek gyermekei azért vannakhátrányos helyzetben, mert primitívebb nyelvet beszéla környezetük, és ez bezárja őket egy olyan szűk “kognitívuniverzumba”, amely oktatási hátrányt jelent számukra.Szaknyelvészet és diszciplináris kutatásMindazt, amit ránk hagyott a múlt: történelmünk, irodalmunk,művészetünk, szokásaink virágaiként, aztcsokorrá a magyar nyelv köti össze. Az örökséget pedig— akár föld, akár műhely, akár iskola — gyarapítva,korszerűsítve kell tovább hagyományoznunk utódainkra,tanítványainkra, a jövendő magyar értelmiségre.Mi most e hatalmas feladatnak csak tárgyunkat érintőkis részletével: a szaknyelvészettel és a diszciplináriskutatással foglalkozunk röviden, a nyelvészetben kevésbéjártas "műkedvelők" lelkesedésével és bátorságával.Mivel az ismeretek megtestesítő "anyaga" a nyelv,használata és fejlesztése nem választható el az ismeretekfejlesztésétől, az ismeretgazdálkodástól, a kutatástól.Nyelvhasználatunk továbbfejlesztése érdekében tekintsükát még egyszer a nyelv kutatómunkában valóalkalmazásával kapcsolatos előbbi megfontolásainkat:− nyelv nélkül nincs gondolkodás, nem érthető meg azismeret;− a sajátos nemzeti nyelvek más-más gondolatot szülnek,ezzel gazdagítják a gondolkodás nemzetköziszínvonalát is;

− így több nyelv ismerete is fokozza a gondolkodás hatékonyságát,(a "hibrid-vigorhoz" hasonlóan), és ez atöbb nyelvet beszélő kis népek lemaradását bizonyosfokig ellensúlyozza;− a nyelv a nemzeti identitás megtestesítője, ma mársokkal inkább, mint a genetikai eltérések;− a nemzeti nyelvet ezért is korszerűsíteni kell az újfogalmakat kifejező szakmai szavakkal: részbenasszimilálva és nyelvünk szerkezetéhez igazítva másnyelvek szavait; részben nyelvünk elemeiből képzettúj tükörszavakkal ("szakmai nyelvújítással");− mindez azt indokolja, hogy az egyes szakterületekterminológiai fejlesztést is végezzenek, a nyelvészeksegítségével.A nyelv legfontosabb alaptulajdonságai:a/ az a képesség, hogy jelen nem lévő dolgokra tudutalni,b/ az, hogy új jelentéseket alkothat és kommunikálhat,c/ új szimbólumok és üzenetek tanulására és kibocsátásáraképes,d/ véges számú szavakból végtelen számú üzenetethozhat létre.Sok kommunikációs rendszer rendelkezik ilyen tulajdonságokkal,de együtt valamennyivel együtt csak anyelv.A nyelv vizsgálata sok, egymással összefüggő kérdésre,szintre terjed ki:A/ a nyelvtan vagy szintaxis határozza meg a struktúrát,a szavak összeillesztésének szabályait,B/ a fonológia, a hangok kiejtésével foglalkozik,C/ a szavak vagy morfémák, a legkisebb jelentésbeliegységek, mígD/ a szemantika, a jelentés tartalmával foglalkozik,E/ végül elképzelhető még egy szint, ami a nyelvhasználattalfoglalkozik, amit pragmatikának nevezünk.Szövegek elemzése: szógyakoriság, szókincsAzzal már előbb foglalkoztunk az ismeretalkotásszempontjából, hogy a szóforma és a fogalom-tartalomegyaránt lehet kreatív asszociációk alapja. A mások általközzétett gondolatok "átvilágítása", esetleg "továbbfejlesztése"ezért a szövegek elemzésével végezhető.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV248Ennek keretében a tudományos szövegtartalom kategóriái(hierarchikus rangfokozataik sorrendjében): 1/ szavak,2/ fogalmak, 3/ definíciók, 4/ megállapítások, 5/tézisek, 6/ elméletek, 7/ alkalmazások (esetek és módszerek).Kimutatható, hogy ha egy elég hosszú szöveg szavaitösszeszámoljuk, és előfordulási gyakoriságuknak megfelelőensorba rendezzük a szavakat: a gyakoriságuk— megközelítően — arányos a rangsorral. Vagyis haegy szó a rangsorban a 10. helyre kerül, akkor ezt aszót az első helyre került szónál tízszer ritkábban használják.Az ilyen rangsor-gyakoriság eloszlás a társadalmijelenségek széles körében tapasztalható. A tárgyszavak(szakkifejezések) előfordulása kifejezi a mondanivalótartalmát és jellemezhetővé, vizsgálhatóvá teszia szóhasználatot.Az ismeretelemzés alkalmazása új fogalmakhoz is vezethet,amelyek "visszacsatolva" a terminológiai thesaurusba,újabb szaknyelvészeti vizsgálatok kiindulópontját képezhetik. A tudás a fogalmak felismerésén,kapcsolataik ismeretén és helyes értelmezésén alapul.A tudás fejlesztése, pedig új fogalmak felismerésén,kapcsolataik ismeretén és helyes értelmezésén múlik,amihez szükség szerint új szóhasználatot is be kell vezetni).E tevékenységben — ami a diszciplináris kutatás fontoseleme — keveredik a magyar és idegen szavakhasználata, és felvetődik az a kérdés: állhat e magyarszaknyelv zömmel idegen szavakból, másrészt "mit éregy szakkifejezés, ha csak magyar?"Nemzeti nyelvvédelemA XX. század második felétől az angol vált a tudománynyelvévé. Így a más nyelvűeknek minden publikációtkét nyelven kellene közzétenni, ha az oktatásban-kutatásbana nemzeti nyelvet is használni kívánják.Nyelvi önvédelemként említhetjük azt a jelenséget,hogy a kis nyelveket védők harcolnak a túlzott idegenszóhasználat ellen, főleg az angol szavak áradata ellen.Itt meg kell különböztetni azt, amikor nem lehet lefordítanivagy másképp használni az idegen szót, és amikorennek lehetősége fennáll.Jó példák az utóbbira: az interpretál (értelmez), a plauzibilis(kézenfekvő, belátható), a divergencia (eltérés),a szegmens (terület), a szignifikáns (lényeges, jellemző),a kumulatív (halmozott, felhalmozott), az inverz

(fordított), a kontextus (szövegösszefüggés), a komparatív(összehasonlító) stb., amikor a zárójelbe tett magyarszavak volnának használhatók.A nyelvi diverzitás, a több nyelv használata előnyös atudományos érintkezésben. A diverzitás ellen hat az,hogy az új információs csatornák (pl. az internet) csakangolul használhatók. A mai nemzetközi irány az angolnyelvre támaszkodik. Referátumok csak idegen nyelvenférhetők hozzá. A holland egyetemen angol tankönyveket(is) használnak.Az értekezések a magyar tudományos nyelv frissítésének,bővítésének, sőt végső soron életben-maradásánakis fontos eszközei. Ez az egyetemi oktatás szempontjábólalapvetően fontos, mert végeredményben, amígmagyarul oktatunk, addig ne csak angolul publikáljunk.Az idegen szavak használatát korlátozzuk a nemzetköziszakkifejezésekre, a latin-görög eredetűek a hagyományosmagyar átírásuk formájában inkább megengedettek,de túlzott használatuk nem kívánatos. Értekezésekben,tankönyvekben a fontos terminusokat a magyarszakszó után zárójelben angolul, németül stb. isfeltüntethetjük, az egyértelműség és a többnyelvű kultúraerősítése érdekében.Fontos szempont a kiejthetőség és ragozhatóság: ezértimázzsal és nem image-dzsel (vagy fonetikusan írvaimidzsel) fejezzük ki magunkat jobban, a hangzás kedvéértez esetben a francia formát átvéve.Az idegen nyelvű terminus technicusok alkalmazásánakelvei:a) Idegen szakkifejezés csak új tartalmú fogalom jelölésérefogadható el.b) Idegen szakkifejezések magyar szövegben valóhasználatának fenti hat formája ajánlható, ami felsorolásukcsökkenő sorrendjében kívánatos.c) Akkor lehet indokolt az eredeti idegen szót megtartani,ha magyarra fordítása az értelmét eltorzítaná.d) A szakkifejezés használt formája tegye lehetővé,hogy magyarra és magyarról való fordításban egyarántalkalmazható legyen.e) Kivételesen az idegen szavak eredeti írásmódjukkalés kiejtésükkel, mint terminológiai idézetek szerepelhetnektudományos igényű szövegekben.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVDiszciplináris kutatásA diszciplináris kutatás valamely tantárgy (tárgykör,tanszék) oktatási tananyagának kialakítását, szintentartásátés továbbfejlesztését szolgálja. Szintetizáló ismeretfejlesztéskéntjellemeztük, ami azt jelenti, hogy zömébenmások közzétett tudományos eredményeit hasznosítja,de azt is, hogy azokat kritikával válogatja ésidomítja szűkebb tárgya igényeihez.Központi problémája az ismeretanyag elavulása, a legalábbszinten tartó modernizálás igénye. Egyszeri —vagy kevés — alkalommal felhasznált tananyag folyamatoskutatása, továbbfejlesztése a feladat. Az "egyszeriség"a tanítványokra is vonatkozik, akik egy alkalommalhallgatják a tárgyat, aztán hosszú éveken áthasznosítják a tanultakat. Ezért gyorsan elavuló ismereteketnem szabad tanítani. Az információszerzés ésfelhasználás módszerei ezért inkább taníthatók, mint azinformációs tartalmak (adatok, aktuális problémákstb.). A diszciplináris kutatás nagyrészt folyamatosanvégzett szekunderkutatás: tananyagfejlesztés a szakirodalomfigyelemmel kisérésével, elemzésével és adaptálásával;továbbá a szakterület gyakorlati tapasztalatainakleírásával; az elméleteket és módszereket illusztrálóhazai adatok összegyűjtésével és rendezésével, végülmind ezek tananyagba építésével. Primer vizsgálatokkal,kísérletekkel főleg az egyes tantételek igazolását,körülményeinkre, szűkebb szakterületekre valómódosítását, adatszerű jellemzésének gazdagítását végezheti.Mivel az oktatás verbális folyamat, a diszciplináriskutatás nagyrészt szaknyelvészeti vonatkozású— ezért is tárgyaljuk kicsit részletesebben megismételveproblémáit ebben a fejezetben.Miben nyilvánul ez meg?− A szaktárgyak keretében oktatjuk egyidejűleg a szaknyelvetis.− A szakmai fogalmakat első előfordulásukkor definiáljuk,és magyarázzuk a helyes szóhasználatot is. Atananyagok szíve a fogalmakat és szakkifejezéseketmagyarázó glosszárium.− Legfontosabb fogalmaink idegen nyelvű változataitis tanítjuk, akárcsak az anatómia latin elnevezéseit, anövények és állatok tudományos nevét, a vegyianyagok megnevezését, a számítástechnika angoljátstb. Idegen nyelvismeret nélkül ma már alig szerezhetőktudományos információk .249

− Az oktatásban a fogalomnak csak egy neve legyen,egy név (szó) csak egy fogalmat takarjon. A szemantikaitisztaság megkívánja a homonímák elkerülését.Fontos szakmai fogalmakat, jelzős szavakat ne használjunkköznyelvi értelemben is. (Pl. a pozícionálás,vagy a tőzsdei pozíció nem helyettesíthető mással, dene keverjük a “jó piaci pozícióval” stb.).− A szaknyelvben a szinonímákat is kerüljük el: vagykutyát, vagy ebet használjunk. Pongyolaság az olyanszóhalmazok vegyes, párhuzamos és egymás helyettihasználata, mint: politika, stratégia, koncepció, tervstb. Forgassuk viszont a szinonimaszótárt köznyelviszövegünk gazdagítására, az idegen kifejezések magyarításánakelősegítésére.− A hazai kutatás és gyakorlat tapasztalatainak maradéktalanhasznosítása mellett, ennél sokszorosan többetvehetünk át külföldtől a nemzetközi érvényű ismeretekből.A többnyelvűség ezért alapkövetelménya tananyagfejlesztésben.− A tudományos nyelvhasználat terén alkalom nyílhategy szélesebb és állandóbb tapasztalatcserére a diszciplínákközött, amelynek keretében nemcsak aszaknyelvhasználat, hanem az oktatás és kutatás másvonatkozásai tekintetében is termékenyítőleg hathatnakegymásra.Mindebből az is következik, hogy a szaknyelvészet elválaszthatatlana diszciplináris kutatástól. Az egyetemioktatók problémája a terminológia magyarítása, amikorpl. angol az információ, magyar a tanítás nyelve.Ők lehetnek őrzői nyelvünk tisztaságának is, hiszen aszaknyelv nagymértékben szennyezheti a köznyelvet,ha nem is annyira, mint az ifjúságot érő egyéb zajosnyelvi benyomások.Tercier kutatásPrimer kutatáson — a piackutató Behrens (1974) nyomán— az új adatok mérését, új információk meghatározását,azok értékelését, nem ismert ismeretelemeklétrehozását stb.;Szekunderkutatáson már meglévő, közzétett vagy dokumentáltidegen és saját adatokon és információkonalapuló új ismeretek létrehozását értjük.Tercier kutatásnak tekinthetjük azoknak a módszereknekfejlesztését, rendszerezését, amelyeknek segítségévela primer és szekunderkutatásokat végezzük.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV250Az általános kutatásmódszertan és különösen könyvünkmost következő részei: a problémamegoldó gondolkodás,a heurisztika és a kreativitás-fokozás, valaminta tudományos munkának és eredményeinek értékelése,mind tercier kutatások gyümölcseinek tekinthetők.Vagyis a tercier kutatásba tartozik mindaz, ami nemkonkrét ismeret, információ, adat létrehozására, hanemaz ahhoz szükséges módszerek, kialakítására irányul: akutatás-módszertannak, a problémamegoldó gondolkodásnak,a heurisztikának és a kreativitás-fokozásnak, aszámítógépes informatikának és hasonlók alkalmazásáhozszükséges tudásnak a fejlesztése.Hogyan rendszerezhetnénk viszont ezeket a kutatássallétrehozandó konkrét ismereteket jellegük, hasznosításukés kidolgozásuk szempontjából?A/ Egydimenziós ismeretanyagok: a fogalmak, a jelenségek,a tárgyak és események leírása, a számszerűadatok, beleértve a mindenkori aktuális helyzetetjellemző (statisztikai) adatokat és a lehetőségek ismeretétis.B/ Többdimenziós ismeretanyagok: az okozatiságot,összefüggéseket, rendszerezéseket, törvényszerűségeket,elméleteket, paradigmákat kifejezők.C/ Ismeretalkalmazási munkaműveletek: tudni mit éshogyan tegyünk (know-how), a szervezés, a technológia,az adaptálás, a tervezés, a kutatás stb. során.Az oktatásban "imitált praxisként" sajátítjákezt el.D/ Ismeretfejlesztési munkaműveletek: véletlen intuícióval,vagy tercier kutatás által létrehozott módszerekalkalmazásával történő ismeretbővítés.Mire teszik alkalmassá a fenti ismeretek kombinációi aszakembert?AC: az elsajátított technikát megvalósítani képes, általános"szakbarbár" munkáraABC: szintentartó jó szakemberként végzett, tervező ésellenőrző tevékenységreABD: nem rendszeresen praktikus, de kivételes újító,kezdeményező részvételreABCD: az irányitó szervező tevékenység mellett, fejlesztő,alkotó értelmiségi munkára isA tudományos kutatás a valamennyi (ABCD) ismerettípussalrendelkező szakembert kívánja. A D ebben akutatás know-how-ját (módszertanát) jelenti elsősorban.Kivételesen az ABD típusú zsenik nagy feltalálók

lehetnek, de eredményeik bizonyítása, bevezetése, alkalmazásaszakismeretet is kíván — amit persze helyettükmás is elvégezhet. (Analóg példa: a zseniálisandallamalkotó Musszorgszkij műveit, Rimszkí-Korszakovhangszerelte.)Megkülönböztethetjük a konkrét célként megjelölt feladatokmegoldását, valamely témakör folyamatos fejlesztésétől.Az első a — főleg pályázatok alapján végezhető— kutatómunkában, a második a diszciplináristananyagfejlesztésben és a gyakorlati szakemberekmunkájában általános.Az értekezést alapozó kutatások e kettő közt átmenetetképezhetnek. Azonban mindkét esetben "problémamegoldó"gondolkodásról van szó, hiszen már a kutatásitémakör elhatárolása is "krónikus" probléma-állításnak,a célterület kijelölésének számit.A hivatásos kutató elsajátítható eszköztárába, szakismereteiközé tartozó heurisztikus és kreatív gondolkodásitechnikák a felsorolt problémamegoldások melletta "céltalan" ötletgerjesztést is szolgálhatják. A tudományosmunka azonban mindig célt tűz ki, ami felé elindul— legfeljebb útközben módosítja, pontosítja célját.A konkrét cél nélküli gondolkodás azonban nemcsakvéletlen "találmányokhoz", hanem a problémák megtalálásáhozis vezet. A szellemi tevékenységek a merev,szigorú, előírt magatartásmódok helyett, egyre inkábbszabadabb "művészi" stílust alkalmaznak.Nagyobb szerep jut az alkotó gondolkodásában az előrelátásnakis. A feltalálás intelligencián alapuló előrelátás.A csimpánzok nem sokat törődnek azzal, mi leszholnap, legfeljebb egy fél órára terveznek előre, ezértnem lehet intelligenciájukról beszélni. A közjó azt kívánja,hogy megtörténjék az, amiről öt vagy tíz évmúlva azt mondjuk: “bár megtörtént volna”.A feldolgozási technikák hihetetlen gyors fejlődésemegérdemli azt, hogy visszafelé is nézzünk. Szókratészszerint: “ha a tanuló az útnak legalább a felét nemönállóan tette meg, nem tanult semmit”.A tanítás nemcsak egyszerűen ismeretközlés. A tanárnakaz igényekhez kell igazodnia: a tudatlanság előfeltevésébőlindul ki, de az az oktatási módszer szép,amelyik az igazságokat a hallgatóság fejéből varázsoljaelőA szellemi alkotás munkatechnikákkal oldható meg,mert a gondolkodás részben “mesterség” is. Sajnos, akezdő szakember szellemi munkájának technikai részéveltöbbnyire egyedül maradTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV251Például az információtárolásra nyílván ma a számítógépa legalkalmasabb. Azonban a benne tárolt töményteleninformációt uralni, áttekinteni, megtalálni is tudnikell. Még a legnagyobb szellemek is trükköket találtakki az emlékezés könnyítésére. Goethe munkamódszereaz volt, hogy a rideg dolgozószobában emlékeztető cédulákattűzött a falra ("táblázatszoba"). Úgy mesélte,hogy: “a Faust második részének kéziratát ma összefűzettem,hogy szellemi tömegként szem előtt legyen, ahiányzó negyedik felvonás helyét fehér papírral töltöttemki, így tehát semmi kétség, már elkészült, csalogatés vonz, hogy befejezzük azt, ami még hátra van.” “Aszellemi dolgok többet foglalnak magukban, mint gondolnánk,a szellemi terméket minden mesterkedésselsegítenünk kell”.Minél intenzívebb a gondolkodás, annál pontosabbantartja magát tárgyához. Az első lépés a tárgyban rendetteremteni. Pascalt idézve “legfőbb képesség az, melyaz összes többit rendszerezi.” Francis Bacon: “agyors megoldás lényege mindenekelőtt az egyes pontokelrendezése, beosztása és elkülönítése.Ha már az érdeklődést sikerült felkelteni, akkor a tanulólegmagasabb tanulási teljesítményként intenzív ítéletalkotásiélményt élhet át. Goethe írja: “háromféleolvasó létezik: az egyik, aki kritika nélkül élvezi, a másik,aki élvezet nélkül kritizál, és a harmadik, a középútonjáró, aki élvezve kritizál, és kritizálva élvez; őkreprodukálják a mesterművet. Ezen osztály tagjai nincseneksokan.” És ehhez hozzátehetnénk, a tudományosolvasónak van egy negyedik változata is, aki a lényegetsaját munkájához kiveszi, illetve az ismert információanyagot megtoldja.Érdekes lehet a fiatal kutatók nagyobb arányú bekapcsolódásaaz új gondolatok létrehozásába. A gondolkodásbiológiai eszköze a beszédkéreg több mint 40 000éve az emberiség tulajdona, és alig változott, bár agondolkodásmód jelentősen más lett. Az agy a hardware,ami még kihasználatlan, míg annak egyénekreszabott programozása, a software az, ami nem kielégítő.Probléma-megoldásA probléma-megoldási folyamat makró-struktúrájátképező gondolkodási mű veletek a következők:a/ Analízis — ami a problémát részekre bontja, amelyekezek ezután külön egységet képeznek.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV252b/ Szintézis — az analízis ellentéte, amely a részeketösszekapcsolja. Az analízis és a szintézis a legalapvetőbbgondolkodási műveletek.c/ Absztrahálás (elvonás), amely valamilyen egész(tárgy, jelenség stb.) olyan tulajdonságát, sajátosságátemeli ki, amely nem tekinthető önálló egységnek.d/ Összehasonlítás, mely két vagy több tárgy, jelenségstb. azonosságát vagy különbözőségét tárja fel.e/ Elvont adatok összehasonlítása. Ha két tárgy egyegyadatát ragadjuk meg, és ezeket hasonlítjukössze, vagyis megállapítjuk, hogy azonosak vagykülönbözők-e, akkor "elvont adatok" összehasonlításárólbeszélünk. Figyelemre méltó megkülönböztetésLénárd részéről, hogy ez az összehasonlításnakaz alesete, ami tulajdonképpen az absztrahálás(elvonás), összehasonlítás és szintézis egysége.f/ Összefüggések felfogása, ami tárgyak, jelenségekközti kapcsolatokat (relációkat) nevez meg.Lénárd a következő relációkat nevezi meg: hasonló-ellentétes,kisebb-nagyobb, egyenlő, egész és rész, tárgytulajdonság,előbbi – utóbbi - egyidejű, alárendelt -fölérendelt-mellérendelt,ok - okozat, cél - eszköz, feltétel- következmény, értékes - értéktelen, lényeges -nem-lényeges stb. (Ezek a filozófiai relációk fontosaka tudományos munkában, de a kutatásban összefüggéseninkább ok-okozati kapcsolatot, számszerűen kifejezhetőmértékű korrelációt értünk.)g./ Kiegészítés az a gondolkodási művelet, amely valamelytárgy, jelenség vagy reláció ismeretében megtalálegy másik tárgyat, jelenséget, adatot. Vanolyan eset, amikor a reláció első tagja adva van éskeressük a másikat, de az is lehet, hogy a másodiktagja ismert, és ahhoz keressük az elsőt. (Főlegrejtvényfeladatok és példák megoldásánál lehet eztészlelni, a tudományos gondolkodásban a heurisztikaalkalmaz hasonlót).h/ Generalizálás (általánosítás) - az a folyamat, melyneksegítségével megadott konkrét adathoz a hozzátartozó fölérendelt adatot megtaláljuk (lehet ez fölérendeltadat, fölérendelt jelenség, fölérendelt fogalomstb. Rájövünk: a veréb is madár).i/ Konkretizálásnak nevezzük azt a műveletet, amikoregy megadott általános adathoz az alárendelt adatokatmegtaláljuk. Amikor a madárhoz megtaláljuka verebet és a gólyát. A szabályok, elvek, törvényekstb., mind hipotézisek lehetnek, amik aztán akonkretizálással bizonyíthatók.j/ Rendezés, az a gondolkodási művelet, amely tárgyak,jelenségek, adatok stb., csoportjából valamely felismertvagy megadott elv vagy szempont alapjánkiválasztja a megfelelőket (az összetartozókat).k-l/ Analógia, az a gondolkodási művelet, mely azösszefüggések (hasonlóság) felfogását és a kiegészítésgondolkodási műveletét (mi jutott errőleszünkbe?) egymás után alkalmazza, a most megadottsorrendben. (Azért jelöli Lénárd két betűvel,k-val és l-lel, mert két gondolkodási művelet egymásután történő alkalmazásáról van szó.)Az analógia, az a gondolkodási művelet, amelynek alkalmazásakor“bizonyos tárgyat vagy jelenséget összefüggésbehozunk egy már régebben ismert tárggyalvagy jelenséggel, azon az alapon, hogy a két tárgyvagy jelenség bizonyos hasonló jegyekkel vagy tulajdonságokkalrendelkezik.” Lénárd szűknek tartja ezt ameghatározást, mert a kiegészítés gondolkodási mozzanatahiányzik belőle, mégis egyetért Sarldakov analógia-kutatásával.Számunkra az ismeretalkotásban azanalógia igen fontos, ezért némi kiegészítést teszünk.A probléma és megoldásának más megközelítéseiKitalálás és nem ráhibázás az, amikor megfelelő analógiaalapján megjósoljuk, mi fog bekövetkezni. Példáulnézünk egy filmet, vagy olvasunk egy regényt, ésérezzük, hogy valamire emlékezünk, ami hasonló helyzetbentörtént, és így jövünk rá, mi történhet a filmben,regénybenMindazonáltal az analógia jó megfogalmazása a következő:a gondolkodási tevékenység középponti funkciójáta problémamegoldás szóval adhatjuk vissza. Aproblémamegoldás dinamizmusára választ adhatunk,ha tisztázzuk a probléma fogalmát, továbbá a problémátóla megoldásig vezető folyamatot. A gondolkodásitevékenységet a problémahelyzet váltja ki. Problémánaknevezzük a szó legáltalánosabb értelmében azt ahelyzetet, amelyben valamilyen célt el akarunk érni, dea cél eléréséhez vezető út számunkra rejtve van. Minéljobban megismerjük a problémával kapcsolatos adatokat,tényeket, annál optimálisabb megoldási menetettudunk kialakítani.Az egész gondolkodási menetet ez a szükséglet vezeti.A szükséglet alapján az ember az adatok között válogat,és a válogatásban nem az asszociációs kapcsolatok,hanem a problémához való alkalmazkodás (közelí­

tés) ismerhető fel. Ezt a jelenséget “implikáció”-naknevezzük. Lassú lépésekkel halad az ember a megoldáshoz,és Clapparede a megoldást nevezte hipotézisnek.(Művének címe: A hipotézisek megszületésénekvizsgálata).A gondolkodás alapfunkciója szerinte a hipotézis-keresés.Az egyszerű észlelés, leolvasás, a keresés és következtetésszerinte csak a "hipotézisek" megszületésénekútját egyengeti. A problémamegoldó gondolkodás kísérletivizsgálatában ezzel sikerült egy új irányt létrehoznia.A folyamat vált fontossá, nem az egyes lépések.Nem adott választ viszont a cikkcakkosság okára, ésnem foglalkozott a gondolkodási műveletek (analízis,szintézis, összefüggés-vizsgálat stb.) kérdésével.A beállítódás pontos jelentése nem ismert. Két, egymástóllényegesen eltérő jelentését ismerjük:3. Az egyik a megismerő tevékenységre, ennek körénbelül a gondolkodásmenetre vonatkozik és bizonyosirányba való beállást jelent. Az orosz “usztanovka”,az angol “set” és a német “Einstellung” fogalmakatilyen értelemben használják.4. Mást ért a pszichológia beállítódáson, amikor azembernek a többi emberhez való viszonyát, nézeteikkelvaló kapcsolatát jelöli. Ez már inkább szubjektív,és ennek műszava az “attitude”.A magatartás-lélektanhoz hasonlóan egyoldalúnak tűnta formális logikai megközelítés is. A szillogizmusokkutatásából érdekes az a megállapítás, hogy ha egy kísérletiszemély egyetért a konklúzióval, akkor többszörfogad el helytelen következtetéseket, mint utasít el helyeseket.Valószínűleg azért nem lehet a gondolkodásifolyamatot logikai módon megmagyarázni, mert az ítéletalkotásokés szillogisztikus következtetések mindenpillanatban megtörik ezt a folyamatot és így a gondolkodásimenet nem is alakulhat ki. A logikai formáknaktúlzott jelentőséget tulajdonítottak a múltban és elszakítottáka tartalmat a formától.A gondolkodási tevékenység kísérleti vizsgálata felvetetteazt a kérdést, hogy az ember ismeretei milyen szerepetjátszanak a probléma megoldásában. Lénárd szerintaz eddigi kutatások azt mutatták, hogy ismereteknélkül lehetetlen a probléma megoldása. Lélektanilagviszont kimutatható volt, hogy az ismeretek ismeret ésprobléma megoldás szerepe kettős, részben elősegítik,másrészt megakadályozzák, gátolják a problémákmegoldását. Ha egy meghatározott gondolati tárgy bizonyosösszefüggésben szerepelt a közelmúltban, azTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV253megakadályozza azt, hogy ettől teljesen eltérő összefüggésbenszerepeljen később.Ez a blokkolás rendkívüli módon veszélyeztetheti a szekunderismeretalkotást, aminek el kell térni a jól megtanultkerékvágásban haladó szakismeretektől. AzonbanAdamson (1952) kimutatta, hogy ha meghosszabbítjukaz időt, ezek a funkcionális kötöttségek feloldódnak.(Felfoghatnánk ezt esetleg a leülepedett ismeretanyagszükséges inkubációs idejének).A problémamegoldó gondolkodás lépcsőiA problémamegoldó gondolkodás általunk elképzelt5+1 lépcsője:1. találgatás, ösztönös próbálgatás (cselekvésben);a lehetőségek felismerése, gondolati találgatás,2. a többől való választás, a megítélő rangsorolás,3. a tényezők kombinálása,4. spontán asszociációk és analógiák,5. divergens fejlesztő gondolkodás, vagyis több alternatívakidolgozása, a lehetőségek felvetése,és az azokból való választás, majd ennek visszacsatolása.Míg az eddigi öt személyi szintű megoldás volt, ez ahatodik már faji szinten valósul meg: változékonyságés alkalmazkodás révén (mutáció + természetes kiválasztódáselve). Ezen el lehet gondolkodni, hogymennyiben alkalmazható ez az elv, a sok ember általvégzett gondolkodás összekapcsolására, és bizonyosfokig a személy-, csoport-, és társadalmi szintű gondolkodásösszehasonlítására.Most pedig következzenek ezekre a lépcsőkre kapottgondolatoka/ Találgatás, próbálkozás a cselekvésbenAz intelligencia felfogható volna úgy is, hogy az agytudja, mit és hogyan kell csinálni. Ezzel azonban aCalvin által reálisnak tartott gyakori ráhibázás mégnem magyarázható meg. Juan Huarte spanyol orvosl575-ben az intelligenciát a tanulási képességre, az ítélőképességreés a képzelőtehetségre építette fel. Azújabb irodalom is az elvont gondolkodás képességétérti ezen, holott ezzel sem sok megoldásra bukkanásmagyarázható meg. Jobb az állatok példáját megnézni,hogyan viselkednek, hogyan találják meg a megoldásokat.

Az amerikaiak megfigyelték, hogy az állatok futkosnak,majd végül véletlenszerűen elérik a kívánt eredményt.A németek megfigyelése szerint az állatokcsendben gondolkodnak, és belső tudatukban kifejlesztika megoldást. (Amikor az állatokat írták le, önmagukatjellemezték.) Ebben a problémamegoldás két típusátismerhetjük fel: a belátás és a találgatás közötti különbséget.Az intelligencia az, amit akkor használunk, amikornem tudjuk, mit tegyünk. Az intelligencia a rögtönzés,majd a csiszolás folyamata a gondolat időskáláján. Azintelligencia lényege a találgatás, ami egy új rendszerttár fel. A kitalálás, a ráhibázás fogalmába beletartozikaz, ha odaillő analógiára bukkanunk, és meg tudjuk jósolni,mi fog bekövetkezni. Az embernek az az igénye,hogy a megjósolhatóságot valószínűbbé tegye, mondjuk50%-ra tudjunk jól tippelni. Az (ismétlődő) zeneimotívumok, a folytatásos TV-sorozatok fontosak azember számára, mert örömet lelünk abban, hogy kitaláljuk,mi következik. A jó tippelés persze, nemcsak ajó találgatás, hanem a többől való választás, és másfejlettebb gondolati módszereknek részévé is válik.A nyelv megértése is ráhibázásos típusú. Tulajdonképpentalálgató választásról van szó. Meghallgatjuk amásik felet, és a rövid hangsorokból megpróbáljuk kitalálniközlésének jelentését, ami találgatást kíván.A normális folyamat inkább az lehet, hogy találgatvaráhibázunk, aztán ráerősítünk: így jön létre a felismerés.Ha melléhibázunk, és mégis találunk valami okosat,az ilyen találat a feltalálás alapja. Az ismertet fellehet ismerni, a nem-ismertet viszont fel lehet találni).b/ A többől választás módszereHa meg tudjuk találni az egyetlen helyes választ a felvetetttöbbesélyes kérdésre, ez ügyesség, esetleg okosság.Az intelligencia több, kreatív jellegű, mert valamiújat kell kitalálni, méghozzá “röptében”. Mindig többválaszlehetőség fordul meg a fejünkben, közülük egyesekjobbak, mint mások. Ezek közül kell választanunk.Ugyanez nemcsak a többől való választás, de a többőlvaló összetétel problémájával is kapcsolatos. A legjobbkonyhafőnök eredeti kombinációkat tud összerakni, aköltők pedig különös képességgel raknak össze szavakat.Végső fokon a többől való választás esetében adöntés maga a választás. A lényeg az, hogy szellemi tevékenységünkkelfelvetünk, vagy elvetünk bizonyoslehetőségeket.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV254c/ A tényezők kombinálása.A gondolkodás egyik alapformája az, hogy az információkatúj összefüggésekben tudjuk alkalmazni, részekrebontjuk, majd rekombináljuk azokat. Vannak viszontolyan gyengeelméjűek (idiot savant), akiknek fantasztikusemlékező-, megjegyző-képességük van, de semmitsem tudnak kombinálniAz állat játék közben mozgások új kombinációjávalpróbálkozik, és később ezt hasznosítja. Így a játékot isfel kell venni az intelligencia attribútumai közé. Az alkotásleginkább a játékhoz hasonlít.Az intelligens viselkedés lényegét gyakran a régi dolgokúj kombinációi adják. Shakespeare úgy bővítettea szókészletét, hogy a szavakat kombinálta, különöshasonlatokat hozva létre ezzel.Az állati intelligencia kialakulását az döntötte el, hogyvolt-e szüksége neki problémák megoldására vagysem. Ez elsősorban a változatos étrendű állatoknál fordultelő. A gorilla olyan körülmények között élt, hogynem kellett hozzá ész, míg a csimpánznak, "aki" gyümölcsöt,rovarokat, leveleket, néha kisebb állatokat ismegevett, ehhez sokkal nagyobb intelligenciára voltszüksége. Az állatok a mozgási programjaikat is kombinálják.Vagyis ez a kombináció érvényesül a mindenevőknél,ezért a varjak, a medvék, a csimpánzok sokkalelőbbre vannak, mint más állatok. Ugyancsak atársas életmód és a játék is új kombinációkat hoz létre,és természetesen a hosszabb élet is lehetővé teszi ilyenekmegtanulását.A tervezőképesség a gyerekmeséből alakul ki. A fantázia,a mítoszok, a babonák mind ide sorolhatók. A félreismertjelzések képezik a babonák, hiedelmek alapját.A tervezőképesség a szintaxishoz használt pszichésstruktúrák felhasználásával cselekvéskombinációkathoz létre. Olyan ez, mint amikor halkan magunkbanbeszélünk, és történeket szövünk arról, ami bekövetkezhet.Majd besoroljuk ezeket a lehetséges szcenáriókat:baromságnak, lehetségesnek, valószínűnek, vagylogikusnak ítéljük őket. Heurékát kiáltunk, amikor egygondolati viszonyrendszer hirtelen bekattan, néha méghetek múlva sem tudjuk szavakkal jól kifejezni, mit isértettünk meg. (De később megjön a verbális kifejezésképessége.)Az agy működésében több terület kombinációja működhetegyütt: a külvilágról az emlékezetben rögzítettközeli és távoli múlt emlékezete, az emocionális állapot,ezek változtatják annak a rezonanciának a valószí­

nűségét, ami a gondolat kialakításáért folyó versengésbentörténik. Nem a neurológiai magyarázat az érdekes,hanem a tartalmi (szellemi) megnyilvánulása.A meditáció mantra útján létrehoz egy értelmetlen kódokbólálló mozaikot, ami semmivel sem rezonál, ésnem fűződhetnek hozzá képzettársítások. Ha eléghosszú ideig sikerül fenntartani ahhoz, hogy tabula rasa-hozhasonlóan letörölje a gondjainkat, rögeszméinket,elsimítva agyunk keréknyomait, akkor a meditációsegíthet megtalálni a tartós keréknyomokat, anélkül,hogy kérészéltű problémákon fennakadnánk.d/ Asszociációk és analógiákAzáltal, hogy az ember szintaktikus nyelvet beszél, hasonlatokraés analogizmusokra képes.A jelentéstartalom jelenség azon alapul, hogy a szavakáltal kiváltott képzettársítás során egyesek sok, másokkevesebb asszociációt találnak A kiváltott képzetekmennyisége jelzi a szó könnyű megjegyezhetőségét:minél több képzetet kelt, annál nehezebb elfelejteni.Könnyen tudunk az ilyenekből címszavakat alkotni, éskombinációkat tudunk velük képezni.Magyarázatokat keresve a lelki jelenségekhez, analógiákatérdemes kimutatni. Például Calvin emlegeti aközlekedési dugót, ami egyetlen egy autóval sem magyarázhatómeg, hanem önszerveződésű tömeges jelenség,és sok mindenből adódhat. Ugyanígy a tejbegrízkeverése közben létrejött alakzatok, ha nem keverjükössze, nehezen magyarázhatók. Hasonlóak, mint akristályokÖsszehasonlítás az, hogy nagyobb, gyorsabb, valami amásiknál, az analógiák összehasonlításában is előfordul.Például, ami nagyobb, az jobb.Közelebb áll az intelligenciához az analógiák, metaforák,hasonlatok, példázatok és gondolati modellek világa.Ezek már viszonylatokat vetnek össze egymással,mint amikor mi a következő tökéletlen analógiát levezetjük:ez nagyobb, mint az, és gyorsabb is mint az, —következésképp: ami nagyobb az gyorsabb.A szürkeállomány az agykéreg azon része, amelybenlétrejönnek az új képzettársítások (asszociációk). Példáulegy fésű látványa összekapcsolódik a tapintás érzetével.Vagy még egy hangérzet is járul hozzá, a fésűszó kiejtése. A feltételezés szerint az agyban sajátoshelyek vannak — az asszociatív memória úgynevezettkonvergencia-zónái — ahol a különböző érzékelésiminőségek (modalitások) összekapcsolódnak.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV255− A fogalmak, megállapítások, alkalmazási esetekstb. tartalmuktól független gondolatformációknakis tekinthetők, amelyek típusokba sorolhatók,és mint ilyenek, kódolva visszakereshetők.− A gondolatformációk "problémaformációnak" istekinthetők, és lehetővé tehetik távoli szakterületekhasonló problémamegoldásainak visszakeresésévela saját problémánk megoldását vagy újprobléma felismerését, ami a szekunder ismeretbővítés"távoli" analógiák által létrehozott legmagasabbfokozata.e/ Divergens, fejleszt ő gondolkodásA konvergens gondolkodás tulajdonképpen azt jelenti,hogy akárhány alternatív magyarázatot vetünk fel, azmindig ugyanazon cél irányába halad. Ezzel szemben adivergens gondolkodás nincs célhoz kötve. Olyan új ötleteketteremt, mint az a próbálkozás, amikor egy állat,aminek az ösztöne nem mondja meg, mit kell tennie,próbálkozik, hogy mit tegyen.A konvergens gondolkodás próbáinál csaknem mindigvan egy egyedülálló végkövetkeztetés, amely felé agondolkodás tart. Ezzel szemben a divergens gondolkodásnálsok a keresgélés különböző irányokban. A divergensgondolkodás jellemzője az, hogy kevésbé célrairányuló.Az intelligens viselkedés kulcsa nem maga a memória,hanem a kreatív, divergens gondolkodás. Szükség vantehát egy olyan folyamatra, amely helyes találgatásteredményez.A rendezett láncolatok példái lehetnek, ahogy az állatiszervek egyike a másikból kifejlődött, például az úszóhólyagtüdővé stb. De közelebb álló példa az, amikor ahangok dallammá, a lépések tánccá alakulnak. Amikoregy-egy mondanivaló, gondolat meséléssé formálódik.Valószínűleg a nyelv nyitotta meg az ilyen rendezettláncolatok lehetőségét.f/ A faji szinten való alkalmazkodás.Az eddigi gondolkozásmódok személyhez kötöttek, bárgyakran az egész faj érdekében is történnek, de vannakcsak faji szinten érvényesülő jelenségek is. Ez elsősorbana változékonyság, vagyis a sokféleség, ami ennekfolytán alkalmazkodást is jelent. Ez olyan, mint a marketingbena választéki szemlélet, a választéki sokféleség,ami a sokféle igényhez való alkalmazkodás révénlesz versenyképesebb. A biológiában — nagy valószínűséggel— a véletlen mutáció és az azt követő darwi­

ni kiválasztódás a mechanizmusa ennek a folyamatnak,és nem lehet teleologikus, vagyis célra irányuló fejlődéstfeltételezni. Ennek analógiájára működik a gondolkodásmechanizmusa, és nemcsak személyi, hanempopulációs szinten is.A mutáció magyarázatára jól alkalmazható az, amitCalvin a kreatív szellemi tevékenységgel és kísértetekbenvaló hittel kapcsolatban mond el. Maga a kísértetarra utal, hogy valami megmagyarázhatatlant próbálunkmegérteni, talán ebből alakult ki a testetlen szellemvilágfogalma. Ma már tudjuk, hogy azért tűnhetnéha valóságosnak, mert hibák vannak az agy működésében.Az álomlátás rendellenességei, a hallucinációk,a hamis látási, hamis hallási észleletek. Úgy magyarázzákezt a jelenséget, hogy az emlékezetből pótlódik azészlelt anyag egy része. Hallucináció esetén ez a mentálismodell — vagyis az agyban tárolt emlékkép, —érzékszervi benyomásként tudatosul. Ez történik néhaaz ébredés során, amikor az álomlátás miatti "bénaság"(bódultság) nem oldódik elég gyorsan. Ilyenkor azálom elemei rávetülnek a szobában járkáló, valódi emberekképére. Az agy fele már ébren van, másik felemég javában álmodik. Mindenki megfigyelheti, hogyéjjelente, álmában érzékcsalódásoknak, hallucinációknakvan kitéve.Vélemények számszerűsítéseAz ismérvek becslése, a pontozás célja tartalmaA vélemények alapján való számszerűsítés alapformájaa pontozás. Ha a pontozás termékre, azt létrehozó organizmusravonatkozik, gyakran használjuk a nálunkhagyományos bonitálás kifejezést.A pontozás lényege azonban nem nevében vagy formájában,hanem céljában és tartalmában rejlik:− valamilyen szempontból rangsorol vagy besorol,és ítéletét egy értékszámmal jelzi (fejezi ki),− ezzel "közös nevezőre", legalábbis azonos formárahozza (transzformálja) a tényezőket, és azígy egyszerűsített értékeket összesíthetővé teszi.A pontozás egy tényezőre vonatkozik, de igazi jelentőségea több tényező együttes hatásának összevonásábanvan. Egyenként pontozunk és együttesen értékelünk.Az értékadás (pontozás) mellett súlyozásra ésegybevonásra (összevonásra) van ehhez szükség. (Azösszevonás szó a matematikában az összeadás-kivonásTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV256műveleteit fejezi ki; mi inkább tágabb köznyelvi jelentésébenhasználjuk.)Mit kell megfontolni a számunkra megfelelő módszerkiválasztásához :1. Az értékadás (leginkább pontozás) formáját és határértékeit,valamint azt, hogy ki és hogyan végezze.2. A súlyozás: módszerét, amely az adható pontszámokarányosításából vagy az adott pontok súlyszámmalvaló szorzásából állhat.3. Az egybevonás: (összevonás módját, amely lehetadditív vagy szorzatos. A súlyozott pontértékekegybevonásához inkább az előbbi, az ökonómiaimodellekben, pedig az utóbbi a használhatóbb.A gyakorlatban fontosabb értékelő becslési(pontozási) módszerekA teljesség igénye nélkül ismertetjük röviden a módszereket,utalva a skálajellegre, a súlyozás módjára ésalkalmazási területükre is.a/ A kétfokozatú értékelés még nem pontozás, hanemaz elfogadhatóság vagy előnyben részesítés kifejezése.A véleményt: megfelel - nem felel meg, jobb, mint amásik, eléri a kritikus minimumot vagy nem stb. formábanadja meg. Ha a becsült objektumok száma kettő,úgy azok közül választunk, és a preferenciarelációtfejezzük ki, amely csak annyiban kétfokozatú, hogy azegyik jobb. Ha azonos értékelést kapnának, úgy indifferenciaállna fenn. A 0 - 1 módszer additíven és szorzatosanegyaránt használható, a 0 szorzatos formábankizáró minimumot fejez ki. Több bíráló esetén a "szavazatok"megoszlásából adódik a preferenciaarány.b/ Rangszámok adásával sorrendet határozunk meg(például: első, második, harmadik.) Inkább totálismegítélésre való, mint egyes tulajdonságok szerintirangsorolásra Használják azonban úgy is az ún. relatívbonitálás során, pl. kórokozók fellépésének jellemzésére.A rangszámokat szokták összesíteni, de hasznosságaránytsemmiképpen nem fejeznek ki. Felfoghatjukúgy is, hogy a rangszámokból vezethetők le a pontszámok,c/ A szabad pontozás (osztályzatadás) nem írja elő apontértékek kritériumait. A legáltalánosabban alkalmazottpontozás 5-7 fokozattal, ami a leíró jellemzésekben10 fokozatú is lehet, viszont minél több fokozatú,annál nehezebben kezelhető. A pontozás ismétlésselvégezhető és variancia analízissel értékelhető. A pont­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVfokozatok száma általában páratlan és egyirányú (unipoláris).A pontértékek távolsága hasznosság szempontjábólnem azonos, ezért sorrendi módszernek tekinthető.Az iskolai osztályzat is csak rangsort ad, mert — példáula nálunk használt 5-fokozatú rendszerben — a jó(4) tanuló nem kétszer annyit tud, mint az elégséges(2), de nem is annyival tud többet a közepesnél (3),mint az elégségesnél. Ez a közismert pontozás mégegy buktatót rejt: az elégséges (2) kritikus minimum is,az elégtelen (1) minőségileg más, mert bukást jelent.Ez az a/ alatti "nem elfogadásnak" felel meg.A pontértékeket vagy összegüket transzformáció nélkülnem lehet abszolút ökonómiai értéknek tekinteni.Sajnos, sok esetben ezt teszik, amikor pontokból árarányokrakövetkeztetnek vagy költségekhez viszonyítjákazokat.d/ A konstans hozzáadásával korrigált pontozás a valóságosértékhez azzal kíván közelebb kerülni, hogy apontszámokat egy konstans (állandó) hozzáadásávalarányosítja. Például az 1–5 pontszám más arányszámhozvezet, ha 10+5 vagy 100+5 formában értékelünk.Feltételezi, hogy a pontérték különbözetek lineárisak,vagyis intervallum értékűek (ez esetleg a g/ alatti programozottpontozással közelíthető meg). Több ismérvösszevonása esetén eltérő állandókkal nem súlyozhatunk,hanem egy konstanshoz adjuk hozzá a pontszámokat.e/ A pontszámtartományokkal való arányosítás lényege,hogy az adható pontszámkerettel súlyoz. Az ezzelrokon levonásos rendszer "felülről lefelé" becsül, néhánypontot vonva le a nagyobb pontszámkeretből. Haa levonható pontok száma meghatározott, úgy az előzőmódszerhez áll közel. Az élelmiszer-vizsgálatokban alkalmaznakolyan pontozást, amelyben az érzékszervitulajdonságok 60%-ot, a kémiaiak 30%-ot és a csomagolás10%-ot tesz ki. Ilyenkor a mért paraméterekhezis pontszámokat rendelnek - az összevonhatóság céljából-, ami más pontrendszerekkel is lehetséges.f/ Pontértékek szorzással való súlyozása Több tulajdonságc/ módszerrel kapott 1–5 (10)-ig terjedő pontértékeitszorozzuk súlyozó tényezővel (súlyszámmal)és a szorzatokat összeadjuk. Ez a legáltalánosabb eljárás,és ha a pontozás módja helyes és a súlyozás korszerű,– az "egyenlő pontszámok adása utólagos súlyozással"- valóban a legmegfelelőbb. A hasznosság megítéléséheza rangsort nagy, az intervallumokat közepespontossággal becsüli.g/ A programozott pontozás lényege, hogy szavakkalkörülírja, mikor adható a pontfokozat. Felfogható kódnakis, bár értékszám, de a bíráló nem szabadon döntiel, miért adja a nagyobb-kisebb pontszámot. Lehet nominálisjellegű, mint az UPOV fajtaleírási irányelveiben,de ad abszurdum - a tényleges haszonhatások ismeretében- jóformán abszolút skálává is fejleszthető.Olyan területekre könnyíti meg a pontozással való bírálatkiterjesztését, mint pl. a vállalatok megítélése.h/ Referenciaszintekhez való viszonyítás. Ilyenkor a referenciatermék,fajta stb. bioetalon gyanánt működik, areferencianövény a vizsgálttal azonos körülményeknekvan kitéve. Az UPOV-rendszer a fajták színét, méretétígy írja körül: olyan piros, mint a Jonathan stb. Nemtévesztendő azonban össze az összehasonlító (C) termékkel,amit viszonyítási alapként használnak. Rokonértelműviszont a mérőeszközös számszerűsítés azonformájával, amikor a személyi észlelés is szerepet játszika műszeres, segédeszközös számszerűsítésben (pl.színtábla).i/ Az egydimenziójú bipoláris pontozás általában +3-tól –3-ig terjed. Vannak, akik egyik formáját "hedonikusskálaként" említik, ami szó szerint az élvezeti fokozatokrautal. Általánosítva olyan megoldások ezek,ahol a kiváló, jó, közepes, gyenge, rossz fogalmaknak"abszolút" információ tartalmuk is van. A középső értéketzérónak, a többit plusz, illetve mínusz iránybanszámozzák.j/ Kétdimenziójú bipoláris pontozás. Ha két dimenzióbanábrázoljuk a jellemzést és két ellentétpár között alkalmazzuka plusz-mínusz skálát, a termékeket két ismérv4 kombinációjával jellemezhetjük és ezt mátrixbanis ábrázolhatjuk, vagy folyamatos kontinuum eseténa pozícionáló kereszthez jutunk. Ha több tulajdonságotértékelünk így, a polaritási profillal grafikusan isjellemezhetjük a termékfogyasztóban kialakult komplexképét (Az ellentétpárok akkor is bipoláris plusz-mínuszképet adnak, ha a skála unipoláris és nem típusú(pl. 1–9 fokozatú, ahol az 5-ös érték a zéró középértéketjelzi). E módszerek a verbális és pontozó eljárásokat,valamint a vizuális ábrázolást együtt valósítjákmeg. Ilyenkor a páros számú fokozatot (pl. 1–8) azérttartják jobbnak, mert az indifferens közepet nem lehetválasztani.257

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV258k/ Háromdimenziójú értékelés az általunk termékek értékeléséreátalakított szemantikus differenciál. E módszermár inkább a társadalomlélektani vizsgálatok közésorolható.l/ A grafikus értékbecslés az előzőkön azzal lép túl,hogy nem diszkrét értékeket, hanem folyamatos kontinuumothasznál fel, s azon bármilyen köztes érték adható.Célja, hogy a bíráló a vizuális arányosítás segítségévelbecsülhessen. A bírálólapba nem írnak számokat,de egy átlós vonalon jelölik meg a minta értékét,ami a függőleges tengelyen pontértéket fejez ki. Az ízzamatkomponensek így könnyebben viszonyíthatók.m/ Abszolút számok direkt becslése már nem pontozás,és logikailag az előzőhöz hasonló. A naturális tulajdonságszámértékét valóságos dimenziójában adja meg,folyamatos kontinuumban. Alkalmaztunk ilyet a termésbecslésben- bár az analitikus becslés jobban bevált.A naturális paraméter egyes esetekben - mérőeszközösmeghatározás helyett - begyakorlott személyekáltal megbecsülhető. Szélső esete ennek, amikor árbecsléseketkérünk, amelyek hasznosság-arányosak.n/ A viszonyszám becsléskor már a tényleges aránytközelítjük. Viszonyszámokkal ezért általában az ökonómiaihatás mértékét becsüljük, de alkalmaztuk mártöbb mint 30 éve az érzékszervi bírálatban az 1, 0 standardhozviszonyítva. Szorzatos összevonás esetébeninkább ilyen viszonyszámokat alkalmazunk az egyestulajdonságok értékeléséhez, pl. 0, 8–1, 2; vagy 0, 5–1,5 között, 1, 0 középértékkel. Ilyenkor a középtől valóeltéréssel súlyozzuk a tulajdonság jelentőségét. A bonitálássorán lehet ilyenkor is 1-től 5–7-ig pontot adni, ésazokat viszonyszámmá átszámítani. Ha meggondoljuk,itt is - a d/ módszerhez hasonlóan - regressziós állandótalkalmazunk:o/ A részarányszámok becslése a 0-1 kontinuumbaközvetlenül helyezi el az ismérv értékszámát. Alkalmasa relatív súly (relatíve weight, súlyszám) kifejezésére,ilyenkor a részarányszámok összege mindig 1, 0vagy 100%.Az arányszámokat több szinten is kialakíthatjuk: a főtényezőket először, azután minden fő tényezőn belül azaltényezőket ugyanígy. Ez már a "súlyértékek súlyozása",amit az altényezőnként adott pontszámmal szoroznakEz a rendszer adhat segítséget a hasonló súlyszámoklebontásához. A részarányszámok így alkalmazva azegyenlő (pl. 1-10) pontértékelésű tulajdonságok súlyozottösszevonására valók. Történt kísérlet részarányszámokközvetlen becslésére szorzatos összevonás céljából.Az egyes tényezők "ideális" szintjét képzelték 1,0-nek, és a bizottság a fajtákon annak megvalósulásátdirekt becsülte, majd az így kapott érték-koefficienseketösszeszorozták. E módszer nem ment át a gyakorlatbaaz értékarányok bizonytalanságán kívül azértsem, mert eredménye nehezen volt értelmezhető: minéltöbb tényezőt vizsgáltak, annál kisebb számot adottAz előbb ismertetett módszerek a maguk helyén mindalkalmazhatók. A gyakorlatban a tulajdonságok értékelésérea f/ súlyozott pontozás, súlyszám kialakításáraaz o/ részarányszám ajánlható. A komplex hasznosságiindex is ezekből kiindulva alakult ki, de pontskálájakorrigálva már nem lineáris és a súlyozásra más módszereketalkalmaz. Mint "becsléskönnyítő" eljárást akövetkező szakaszban tárgyaljuk.A skálatípusok ismeretében a diszkrét vagy kontinuusbeosztás megkülönböztetésével, valamint annak figyelembevételével, hogy az adatok már ökonómiai haszonhatástfejeznek ki vagy inkább személyi preferenciátstb.; a felsorolt típusok rendszerébe illesztve heurisztikusrugalmassággal igényeinknek megfelelő továbbimódszerek alakíthatók ki, másféle számítások isvégezhetők.Primer "információ-termelés" és módszereiA szakmai ismeretalkotás alapja és kezdete a valóságot,a tényeket, a világot feltáró primer kutatás. Ezszakterületenként annyira eltérő, hogy nem tartozhat azáltalános kutatásmódszertanba, de mondjuk ki: a kutatószámára saját tudományágának speciális kutatásmódszertana,fontosabb, mint az általános kutatásmódszertan,de az utóbbit sem nélkülözheti.A kutatási információk értékelése az általános kutatásmódszertankeretében azonban nem volna teljes, hanem szólnánk a primer adatokról, hiszen a szekunderkutatás(és így az általános kutatásmódszertan) keretébenis hasznosítjukA "belső ismeretalkotás" primer kutatásnak tekinthetőmódszereit, jellegük folytán a kreativitásról és heurisztikárólszóló előző fejezetekben tárgyaltuk. Így most atényfeltáró, új információkat termelő, induktív, "külsőismeretalkotásba" tartozó "valóságos" primer kutatásróllesz szó, aminek módszereit így tekinthetjük át.

Az adatszerzésFormája lehet:1/ mérés2/ megkérdezés (tényeket becsülve, preferenciátközölve)Módja lehet1/ megfigyelés (a megfigyelt jelenségek befolyásolásanélkül) és2/ kísérlet (amikor az eredményt meghatározó tényezőkbőla legfontosabbakat kiválasztva, azokatmesterségesen szabályozzuk, "kezeléseket" hozvalétre ezzel).Salmon és Hanson megkülönbözteti a "szintetikusmódszert" amikor egy új feladatot (problémát) a rendelkezésreálló ismeretek alapján oldanak meg. (Példái:egy épület tervezését, jövedelmezőbb üzemág társításválasztását stb.) A mi fogalmaink szerint azonban eznem primer, hanem tipikusan szekunderkutatáson alapulószellemi alkotás.Hogy milyen módszert követünk, azt a téma lehetőségei,és a vizsgálat gazdaságossága szabja meg (azutóbbi nemcsak költséget, hanem időráfordítást is jelent).Ha csak lehet, a tudományos módszert alkalmazzuk,vagyis olyant, ami magyarázatul is szolgál. Az okok,magyarázatok feltárása teszi lehetővé, hogy eredményeinketmások is felhasználhassák tudományos munkáikban.A tudományos módszer eredményei bizonyíthatók alegjobban:Az egyezés (együtt bekövetkezés): azért tekintjük azelső eseményt a második előidézőjének, mert követikegymást.A különbözés (együtt elmaradás): ha az első elmaradásaesetén a második is elmarad, a következménye volt.Az egyezés és különbözés kombináltan alkalmazható,és következetes beválásuk esetén fogadhatók el.A konkommitancia (követés): az ok növekedésévelmennyiségileg arányosan nő az okozat is. (Ebbe belejátszhatazonban több más ok is.)A kizárás(os) módszer: ha minden kézenfekvő és ismertmagyarázat tévesnek bizonyul, (és azok kizárásaután megmaradt) új feltevés bizonyítható, az meggyőzőlehet. Ez a megértést is szolgáló módszer nemcsakTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV259regisztrálja a jelenséget, hanem annak miértjét és mikéntjétis keresi.Primer kutatások matematikai értékeléseA primer kutatások eredményei — az egyszerű verbálisleírásoktól eltekintve — számok formájában jelennekmeg. Így aztán értelmezésük és értékelésük is matematikai(statisztikai). Ha pedig az értékelés ilyen,úgy a kísérlet (vizsgálat) tervezésének is annak kelllennie, hogy bizonyítható eredményekre juthassunk.Ebből következik, hogy sokan a matematikai-statisztikaieljárást a kutatás egyik módszerének tekintik (a tudományos,az empirikus stb. mellett).A matematikai-statisztika a véletlen okozta változékonyság(variabilitás) mérésével (szóródás) a hibaforrásokfeltárását teszi lehetővé, így megállapítható,hogy az észlelt különbségek valódi különbségek-evagy csak különböző hibákból adódó látszatkülönbségek.Így a matematikai-statisztika (biometria) a változatlanulszükséges józan ész és ítélőképesség mellett akutatói döntések alapjaivá vált, és felhívta a figyelmeta kísérletben az ismétlés fontosságára és a vizsgálattöbb éven és több helyen, más körülmények közt ésmás személyekkel való elvégzésének jelentőségére.A speciális kutatásmódszertanok szerintünk a szaktudományikövetelmények ismeretéből és a matematikai-statisztika(biometriai) módszereiből tevődnekössze. Ez utóbbi a doktorképzés önálló tárgya — ésnem az általános kutatásmódszertan része —. A biometriaprimer kutatásokban alkalmazott legfontosabbrészei a következők:− A valószínűségi változók és eloszlásuk− A véletlen mintavétel és a minták középértékei− Statisztikai becslések, a középérték konfidencia-intervalluma− Hipotézisvizsgálat, statisztikai próbák és döntés− Az első és másodfajú hiba megkülönböztetése− Paraméteres és nem paraméteres próbák− A variancia analizis, az F-póba, a szignifikáns differencia− Regresszió és korrelációszámításMindezek alkalmazását egyre gazdagabb számítástechnikaiapparátus segíti alkalmazni. A doktorandusazonban óvakodjék attól, hogy dekorációs célra egyrebonyolultabb számításmódokat alkalmazzon. Csakolyat vegyen igénybe, amit maga is értelmezni tud,

mert a számítás félre is vezethet. Az, hogy a kimutatottkülönbség meghaladja a véletlen hibáknak betudhatót,még nem jelenti a különbség fennforgását, csak azt,hogy nem a véletlen műve. Még az is szükséges, hogya nem véletlenszerű, szisztematikus hibák ne játszanakközre eredményeinkben. A kutató közvetlen témaismeretét,a megfigyelést és töprengést a számítás nem helyettesíti.Tudomány nincs matematika nélkül. Csak azt lehetigaznak elfogadni (a tudományban), ami matematikailagis kifejezhető". Kétségtelenül a csillagászat, a fizika,a kémia és a genetika a matematikának köszönhetirangját és eredményeinek nagy részét. Ezért is neveztéktöbben a matematikát a "Tudományok Királynőjének".Valóban olyan szép és elegáns, viszont a királynőknem szoktak helyettünk dolgozni. A matematika lenyűgözőpontossága és csalhatatlansága arra csábítja a kutatót,hogy vele helyettesítse a megfigyelés és a kísérletfáradságos munkáját. Amit a hibátlanul működőmatematikától kapunk, az sokszor nem más, mint "átrendezésea betáplált adatainknak."TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV260Tudományos eredmények hasznosságaA kutatás hasznosságának előfeltétele, hogy eredményeitvalamilyen célra hasznosítsák. A tudományosmunka egymást kiegészítő szükséges "szintjei" mindhasznot létrehozók, de igen eltérő hasznosítás céljára.A minőségellenőrzés, egészségügy és környezetvédelemhatósági vizsgálatai is tudományos metodikát ésfelkészültséget igényelnek és szellemi melléktermékeiketaz oktatás is jól hasznosíthatja, tananyagfejlesztőkutatásai mellett.Mind az alap-, mind a fejlesztő kutatásoknak e mellettgazdasági hasznossága is van. Ez egyértelmű a mezőgazdasági,műszaki, kémiai, közgazdasági stb. kutatásokesetében, de az orvostudomány, jogtudomány,eredményei az életminőségen keresztül, a történelemés irodalomkutatás a kulturális hasznon keresztül, alegelvontabb matematika és filozófia a többi tudománykutatásának alátámasztásán keresztül hasznosul.A közvetlen gazdasági haszontól egyre távolabb eső értékeket,mondhatnánk "közvetett" hasznosságnak. A"tudományépítés", az egyes szakok fejlesztése, a szakterületmás kutatóinak; a "közvetett" hasznosságokesetében pedig, más tudományszakoknak jelent előnyöshasznosítást. Ennek visszacsatolása a hírnév, amorális elismerés.A hasznosság és rokonfogalmaiA magyar nyelvben a haszon nemcsak a hasznosítás,hanem a haszonhatás, hasznosság és használat szavaknakis közeli rokona.A haszon első jelentésében a profit szinonimája, de kifejezia fogyasztó hasznát is, amit egy termék használata(elfogyasztása) folytán élvez.Egy konkrét termék (kutatási eredmény) hasznosságavalamely szükséglet kielégítésének általa elérhető mértékeszerint volna kvantifikálható.Egy tulajdonságnak azonban önmagában nem lehetilyen értéke, csak az objektum (termék, szolgáltatás,hasznosítás) egészének.A hasznosság értelmezését megnehezíti az, hogy nemcsaktulajdonságokról van szó, hanem a vásárló (fogyasztó)képzeletében élő megítélés (imázs) tényezőiről,valamint a beszerzéssel és elfogyasztással kapcsolatos— árban nem kifejezhető — fogyasztói munkaráfordításokról(fáradozásról) és más áldozatokról is.A hasznosság értelmezését bonyolítja az, hogy beléjeígy ráfordítás jellegű elemek is keverednek. A hasznosságnem is ítélhető meg az érte hozott áldozat (fáradság,ár vagy költség) nélkül. E gondolat lényegecsak az, hogy a hasznosság és a ráfordítás együttesbecslésére kell törekednünk.Az emberi szükségletek feltárása bizonytalan: egyrésztmert rangsoruk lexiko -grafikus, vagyis az alapvetőbbekkielégítettségétől függ a továbbiak megjelenése.Másrészt személyenként is mások a szükségletek, ezérta közgazdaságtan nem is tartja kielégítésüket alkalmasnaka hasznosság mérésére, viszont a kutatási eredményekértékelése, a termékfejlesztő marketing, vagyakár a fajták gazdasági értékelése (amiből a szerző annakidejénkiindult) nem nélkülözheti a termékhasznosságösszehasonlítását.A hasznosságbecslés lehetőségeiSzemléletileg a gazdaság iránytűjévé a haszonelvűségmellett a hasznosság-elvűség válhat, aminek feltétele ahasznosság pszicho-ökonómiai mérhetősége. A kutatómunkávalfejleszthető hasznosság érvényesítése a gazdaságihaszonnak (profitnak) is alapvető feltétele.De vajon lehet-e ökonómiai értelemben mérni a fogyasztói(felhasználói) hasznosságot, és ha igen ho­

gyan? Vagyis milyenek a hasznosságszámítás korlátaiés lehetőségei?5. Csak közelálló termékek hasznosságát mérhetjükössze — mint a fogyasztó —, feltételezve, hogynagyrészt ez határozza meg elfogadható árarányukat,a kereslet-kínálat arányától függő abszolút árszínvonalon belül.6. A hasznosságot csak relatív formában az összehasonlítotttermékek között fejezhetjük ki, dimenziónélkül, ami szorzatos összevonást kíván, és lehetővéteszi a mennyiségi teljesítmények reális figyelembevételét is.7. Szükséges, hogy ezt tulajdonságonként végezhessük,mert csak azokat változtathatjuk.8. Az összehasonlított termékek költségét is arányszámmalfejezzük ki, hogy ez a hasznosságarányokhozviszonyítható legyen.Míg az előző szakaszban főleg a "közvetett" hasznokkalfoglalkoztunk, a továbbiakban közvetlen hasznosságróllesz szó, amit 3 p-vel jellemezhetünk pénz, profit,pihenés (munkamegtakarítás). Ahogy a primer adatokmegbízhatóságát a matematikai statisztika (biometria)volt hivatva igazolni, a hasznossági értékelésüknekaz ökonómetriára kell támaszkodnia. Ehhezazonban az előzőkben leírt hasznosságbecsléshez szükségeseljárásokkal kellene rendelkeznie.Mi hiányzik az ökonómiai értékelés módszertanából ?Mielőtt egy kutatómunkát lezárhatnánk, új koncepciónkmegfogalmazásával, az eredményeket értékelnikell (gyakran a kipróbálás lehetősége nélkül), amihezmodellezést és becslő eljárásokat alkalmazunk, mígezek alapján a döntést meghozhatjuk.Bár a kutatások gazdasági értékelésére a számviteliutókalkuláció, a megvalósult tények adatai sokkal jobbakvolnának, ezek bevárása mégsem célravezető: azilyen utólagos ex post információ post festam is, vagyismegkésett, olyan, mint a boncolás eredménye, ami márnem gyógyít csak az orvos tanulhat belőle.Nekünk kényszerűségből, ex ante kell értékelni, becsültnagyságok, feltételezések (sejtések), bizonytalanságibecslések (segítségével), ami primer kísérleti adatokratámaszkodva is már szekunderkutatás, mert teljesenátértelmezi az információkat.A kutató gazdasági számításai heurisztikusak, mertTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV2616.számszerű (numerikus) megoldásai csak megközelítőpontosságú becslések, vélemények, nem tények egzaktmérésén alapulnak.7.Mivel becslései legtöbbször előre jelzők (anticipáltak,jövőbe tekintők), a döntések, ex ante heurisztikusértékelési módokat kívánnak.8.A bonyolult valóság megragadására törekedve, azannak megismerhető részeiből már az egészre következtető,parciális értékelést kell alkalmaznia.9.Heurisztikus e módszerek gondolkodásmódja is:egyszerre analitikus és szintetizáló, ahogy már Papposzjellemezte; konvergensen célra törő de ugyanakkordivergensen változatokat felvető.10.Az értékelések bőven alkalmazzák a heurisztikuspontozási eljárásokat, és a döntési tábla — polaritásiprofilból levezetett — ugyancsak heurisztikánkbanleírt alapelveit.Az általános kutatásmódszertannak — mint tárgykénteddig nem oktatott diszciplínának — ismeretanyaganincs egybegyűjtve: sokan sokféleképpen hasznosíthatjákelszórt elemeit. Ezek rendszerezésével kívántukismeretanyagának szintézisét megkönnyíteni.Tudományos munka és a kutató értékeKutatási eredménye minősíti a tudományos munkát.A kutatási eredményből következik a tudományosmunka hasznosítása és (gazdasági) haszna is.Most e tevékenységet és a művelőjét, annak teamjét, intézményétstb. kell értékelnünk — eredményeiken keresztül.Megközelítésünk azonban csak "eredményfugális"és nem "személypetális" — vagyis a kutatóegyéb jellemzőit nem veszi figyelembe.Mit érhet a tudományos eredmény? Lehet-e kvantifikálni?(Mert sokan próbálkoznak ezzel: és mindenmódszert jónak tartanak, ha alkalmazóját kedvezőszínben tünteti fel.) Az eredmények mennyisége nemkifejező mérce, pláne akkor, amikor egyszerűen a közleményekszámával, a könyvek terjedelmével fejezzükki. Már jobb, ha az eredmények hatását próbáljuk jellemezni:− gazdasági hasznát,− szellemi hatását, ami megnyilvánulhat3. a saját vagy más tudományágak fejlesztésében,vagy4. a kulturális életben, oktatásban

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV262Ez a hatás is nehezen volna közvetlenül mérhető, leginkábbmég közvetve a kutatási eredmények színvonalávalfejezhető ki, amit ezért alább külön tárgyalunk.Munkájának színvonala minősíti leginkább a kutatót is,jobban, mint bármilyen mennyiségi mutató, vagy a körülményektőlnagyobb mértékben függő gazdasági ésszellemi hatása (mert ezeket az irántuk éppen megnyilvánulóigény — a "kereslet" — erősen módosítja, holottez ritkán függ a kutatótól, mert problémamegoldófeladatait mások határozzák meg.) Így aztán ne is tegyükfel a kérdést: mit ér, vagy mit érjen a kutató? Perszeolyan követelményrendszert meg lehet állapítani,hogy egy doktori cselekmény milyen mennyiségi ésminőségi teljesítményekhez van kötve.A kutató is hevesen tiltakozik az őt és tevékenységétfelmérő vizsgálatok ellen, mondván, az gyanúsan hasonlíta sertésmázsálás texasi módjára: a disznót a libikókaegyik végére helyezzük, a másik végére köveketrakunk mindaddig, míg az egyensúly be nem áll, —majd pedig megsaccoljuk a kövek súlyát!Persze, ha e helyett a tudós publikációit tennénk a libikókavégére, az már sokaknak tetszene. Csak azt nemtudjuk, hogy milyen köveket használnánk a libikókamásik végén (a mérleg másik serpenyőjében): a citációkszámát, a kumulatív impakt faktort, vagy mint asertést kilóra (oldalszámra), darabra mérnénk az alkotásokat.Akik a tudományban eredményesek, egyre könnyebbenérik el eredményeiket — akárcsak a gazdagodók atovábbi vagyont. Az entrópia törvénye nem érvényes"szappanbuborékok és kutatók" esetében: a teret egyreinkább kisszámú, de egyre nagyobb buborékok töltikki. Az eredmény megkétszerezésének valószínűségeugyanis a kutatók esetében 1/4, ez vonatkozik a másodikközlemény megírására, vagy a második 10 közleményközzétételére egyarántA tudományos munkát azonban nem csak az eredményede erkölcsi értéke, a kutató moralitása is jellemzi.Az ember képes a “magánvaló” igazságot, a valóságotmegismerni, lépésről lépésre megközelíteni, és “azigazság megismerése az ember legfontosabb kötelességeiközé tartozik”. Az igazságkeresés tehát erkölcsi értékés “a tudományos igazság és az erkölcsi érték alegszorosabb összefüggésben van egymással”.Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a kutató mindigcsak az igazat állítsa (az igazolt ismereteket), következtetéseibennéha tévedhet, adatai lehetnek pontosíthatók,de tudatosan nem torzíthatja azokat, meggyőződésénekellentmondót nem állíthat — akkor a legkevésbé,ha az átmenetileg előnyös is volna számára.A tudományos tévedések, egyik jelentős forrása az,hogy “a különlegesen fontos felfedezés reménye megbénítjaa kutató kritikai érzékét Mennyivel “kritikusabbakvagyunk mások, mint saját magunk megállapításaival”szemben. Kissé módosítva így fogalmazhatnánkmeg: ahogy a mások eredményeit megítéled, úgy ítéldmeg a sajátaidat is.A tudományos megismerés útja “jó szándékú tévedésekkel”van kikövezve. Ez részben arra vezethetővissza szerinte, hogy “mindig a legegyszerűbb, a legkevesebbfeltételezéssel élő magyarázatot kell elfogadni.”.Aztán új tények felmerülésével, sőt magának azismereteknek fejlődése folytán is, ha a magyarázat módosításraszorul, a feltételezések számát növelni szükségesis előnyösnek tartja, ha a kutató a kérdéseket azelső, “nyilvánvalónak” látszó elvek alapján mindjártnem válaszolja meg.Az etikus magatartás a szellemi alkotó számáraszükségszerű viselkedésforma, mert aki mást félrevezet,az közben önmagát is becsapja. Az erkölcsi törvényeketaz emberiség a közösség érdekében fogalmaztameg, de abban a tudatban, hogy előbb utóbb önmagátteszi tönkre az, aki megszegi azokat. Az etika tárgyalásameghaladja témánkat, de már a legősibb mózesi tízparancsolatis ad — az igazmondáson túl is — útmutatásta kutatónak:− ne vegye el soha más eredményét, ne sajátítsa ki másokgondolatát, mert a másét magaménak mondaniigazságot tagadó hazugság;− ne ártson senkinek eredményeivel, ne szolgálja azemberi élet pusztítását, a kultúra rombolását, a gyűlöletet;− tisztelje azokat emlékezve és emlékeztetve rájuk,akiket témájában követett, akiktől tanult, a régieketis — mert különben őrá sem fog emlékezni senki.Végül a szellemi alkotómunka moralitása az egyoldalúérdekhajhászás és önzés feladásában (korlátozásában)is érvényre jut: a kapni akarás természetes egoizmusamellett a másoknak adni vágyás altruizmusában.Áldozatos, fárasztó munka, sok minden kellemesrőlvaló lemondás nélkül nem jöhet létre a másoknak ishasznos alkotás tiszta öröme.

A tudományos munka értéke mások szemébenA tudományt vizsgáló kutatás a tudomány tudományaazon alapul, hogy lépéseinek sorozata (mondjuk a"kutatói know how") tanulmányozható tudományos ismerettéösszegződik.A tudománytan legfontosabb ága a tudományos kutatásgazdaságtana lehetne. Ez összetevődhetne egyeskutatási eredmények mikroökonómiai hasznának értelmezéséből,vagy tényleges utókalkulációk alapján számítvaés vállalati szinten összesítve. Az ilyen módonlétrejövő vállalati többlettermék és profitnövekedésmakrogazdasági szinten kumulálódhat gyakoriságaszerint. Hatását az eredmény hasznát hasznosulásának"térbeli" (területi) elterjedtségével, és "időbeli" tartamávalszorozhatnánk. Az ilyen számítások azonban ritkák,és módszereikről is keveset hallhatunk, aminekegyik oka az, hogy a haszon vállalati szinten realizálódikelsősorban, és azt adókihatása miatt inkább letagadják,mint sem dicsekednének vele.A konkrét kutatások társadalmi hasznosságát azonbanmég ennél is sokkal nehezebb felmérni: a hasznosításszintjei szerint igen eltérő lehet. Ezek társadalmi hasznosságátígy jellemezhetnénk:− A "kísérletügy" hatósági vizsgálatai többnyire közérdekűkockázatelhárítók: minőség, egészség stb. védők.Az ilyen tudományos jellegű munka gazdaságihaszna az, hogy csökkenti az "elmaradt haszonmennyiségét" társadalmi szinten, amit közvetlenülnehéz becsülni.− A diszciplináris kutatás jobb szakemberek képzésétjelenti, de hogy azok mennyivel több gazdasági hasznothoznak, azt merészség, volna megjósolni.− Az ágazati alapkutatások nélkül nincs alkalmazottkutatás, mégis közvetett hasznosságuk — reálisanjóformán lehetetlen — számítása helyett, inkább"színvonaluk" és eredményességük értékelhető. Azmeg gyakran ki sem deríthető, hogy a vizsgált szakterületmilyen ötleteket, analóg módszereket stb. vettát.− Más tudományágak elméleti alapkutatásaiból. A tudományokbehatolása egymás területére, a köztüklévő határok elmosódása a tudományfejlődés egyiklegfigyelemreméltóbb vonása korunkban.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV263− Marad végül a konkrét problémamegoldó alkalmazottkutatás (a technológiafejlesztés, termékfejlesztés,gyógyszerkutatás, nemesítés stb.) aminek közvetlenülés megközelítő pontossággal meg lehetne ahasznát becsülni — ami így is szubjektíven torzított:felfelé vagy lefelé, attól függően, ki miben érdekelt.Az általunk ajánlott szintetikus mérőszám és annakkomplex indexe azonban megbízhatóbbá — és ellenőrizhetőbbé— teheti az ilyen becsléseket.A tartós értékű tudományos dolgozatok összefoglalószemle-tanulmányokban majd tankönyvekben csapodnakle. El kell érni, hogy a legkiválóbb kutatók "kölcsönhatásba"kerüljenek egymással, és "hogy a fontosabbdolgozatokat összegyűjtsék, és anyagukat monográfiákba,tankönyvekbe tömörítsékA hasznosítási szintek közt említett diszciplináris kutatáseredményeként létrejövő tankönyvek írása, kritikusszintézisek készítése, kimagaslóan fontos és nehéz tudományosfeladat. Általában csak a már elismert tekintélyekművelhetik ezt a műfajt, mert mástól nehezebbenfogadnák el az értékelést. Az ilyen munka gazdaságilagsokszorosan több hasznot hoz, mint egy-egymegszokott tartalmú dolgozat, közlemény. Tudományosanis sokkal nagyobb alkotó- és ítélőképességet kíván,mint egy kísérleti vizsgálat publikálása, e mellettmélyreható szakirodalmi tájékozottságot is feltételez,és nehéz munkával jár. A "tudománymetria" mégis figyelmenkívül hagyja az ilyen alkotásokat, és a tudományosteljesítményt mérő rendszerek is lebecsülik értékét.A doktorandusokat ez azért nem érinti hátrányosan,mert ők ilyen műfajú publikációkat még nemigenkészíthetnek. A magasabb tudományos címek odaítéléseesetében azonban az ilyen alkotásokat többrekellene értékelni. A habilitációnál pedig megkövetelhetőlehetne az egyetemi tankönyvírás és annak megvitatásaa Dr. habil. (egyetemi magántanár) "képesítés"odaítélése során.A mai tudományos közlemény típusa a 900-as évekgyereke. "Minden cikk korábban megjelentekre épül ésmaga is egy későbbi dolgozat egyik kiindulópontja lehet.Ennek a tudományos téglarakási tevékenységnek ahivatkozások, az idézetek a látható megnyilvánulásaiKétségtelenül egy jelentős új tudományos eredménytgyorsan, röviden le kell közölni (a reprint és interneterre szolgálhat),— mint az üstökösök felfedezését,mert egy óra múlva megláthatja azt más is. Aztán kívánatosegy jó hírnevű folyóiratban közzétenni, esetlegtöbb társszerzővel, mert ha hárman saját cikküket kéttársukkal megosztják, úgy mindhárman három cikket

publikálnak, a tudománymetrikusok örömére. Persze,nagy kutató teamek és nagyberendezéseken végzettvizsgálatok esetében a több szerző — valamennyi érdemiközreműködő részvétele — az etikus eljárás.Végső fokon nem járunk messze az igazságtól, hogy azuralkodó publikációs szokások íróik érdekét szolgáljákés nem az olvasókét. Meglátjuk, hogy ennek az ésszerűségetsértő ellentmondásnak mi lesz idővel a feloldása— hiszen az olvasón múlik a közlemény hasznosulásaés értékelése.Tudományos eredmények és a kutató ismertségeA kommunikáció célja, hogy az üzenetet a címzettmegkapja. A tömegkommunikációban az a kérdés,hogy a reklámot minél többen (hányan?) említik meg(válik bennük tudatossá) és meddig és milyen jól emlékeznekrá. Nagyjából ugyanez vonatkozik a tudományospublikációkra is: az ismertté válás feltétele aközzététel és annak elterjedtsége. A közzététel az olvashatóságalapja. Az internet a technikailag legszélesebbkörű olvashatóságot biztosítja, azonban ez nemjelent tényleges olvasottságot. A tudományos folyóiratokvalószínű olvasottságát a bennük megjelenő cikkekidézettségével lehet jellemezni, ez a folyóirat impaktfaktoraEgy cikk "olvasottságát" az idézetek (kapott hivatkozások)száma jelzi. A tudományos közlemények számaviszont nem értékmérő, azok eltérő értéke miatt. Ezekszámának logaritmusa is csak a kutató "kitartását" jelzi,A kutatók értékelésére mégis a citációk számáthasználják. Ha valaki sokat publikál, annak nagyobbesélye lehet a hivatkozottságra, — és így mégis értékmérőjévéválik a közleményeinek száma. A tudománymetriaterén nincs még teljes egyetértés, sőt az érdektőlfüggő magyarázatnak is tág tere nyílik. Gondoljukcsak végig, hogy mennyire más módszert kívánhat az,ha folyóiratot, ha közleményt, ha szerzőt, vagy ha tudományszakotkívánunk jellemezni.Az idézés gyakorisága Vasziljevnél a szerző munkáiratörténő hivatkozások száma, osztva ugyanannak a szerzőnekegy év alatt idézett munkáinak számával A sokszerzőscikk idézetségi mutatója csökkenhet (ha elosztjuka szerzők számával), de ismert tény, hogy a kétszerzős művekre többen hivatkoznak mint az egyszemélyesre.(Talán megbeszélve okosabbat írnak vagyTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV264csak több a barátjuk?) Ha egy cikkben 10-nél kevesebba hivatkozás, feltételezhető, hogy az nem épül másközleményekre (nem is ismeri a szakirodalmat).Az idézettség (citáció) és az impakt faktor értelmezéseszakmánként erősen eltérő. Ebből következik, hogynem is illik "általános" módszertanunkba és különösennem a doktorandusok tananyagába, akiknek fő "orgánuma"az értekezés és idézettségük inkább az ügyességüket,mint közleményeik rangját bizonyítja. Nekikés minden publikálónak folyamatosan nyomon kell követnia publikációk "súlyozására" és a többszerzősmunkák érdemén való osztozás módjára vonatkozó,Akadémiánk tudományos osztályai, illetve az MTADoktori Tanácsa által elfogadott követelményeket. Azúj publikálási lehetőségek kifejlődése és az idézésekdokumentálásának javuló technikai módja is megváltoztatjaaz ezekre vonatkozó ismeretek érvényét.Az éppen érvényes előírásokhoz kell igazodnunk, de aróluk alkotott véleményünket sem szabad véka alá rejteni,hogy ezzel elősegítsük továbbfejlesztésüket.Ezekben a kérdésekben soha sem lesz teljes egyetértés,már csak a szaktudományok eltérő szempontjai és igényeimiatt sem. Véleményünk kialakításához érdemesa következő — és sok más hasonló — gondolaton egykicsit elmélkedni.A kutató munkájának megítélése szempontjából jobb aszerző összes idézettségét figyelembe venni, mintsemegy cikkének idézettségét. (A kutatót viszont az érdekli,hogy konkrét munkájára miért hivatkoztak többen,hogy annak útját kövesse.)Esetleg helyesebb volna a kutató értékeléséhez a legjobb(legtöbbet idézett) 10 munkájának átlagos idézettségétfigyelembe venni, sőt azt a szakmai átlaghozviszonyítani. Ez előnyösen hatna a közlemények "hígítása"ellen, — de vigyázzunk: a népszerűsítő írásoknem hígítanak, azok a kutató gyakorlattal való kapcsolatátdicsérik.A nagy impakt faktor a folyóiratot minősíti, a bennepublikálót csak annyiban, hogy munkáját átengedte aszigorú lektori szűrő. Viszont a nagy impakt faktorúorgánumban publikált dolgozatra kapott hivatkozás, —a logika szerint — kevesebbet ér, mint a kis impakturatörténő, mert ebbe belejátszik a folyóirat olvasottsága,attraktivitása is.Miért nem a tudományos monográfiákban és tankönyvekbenkapott hivatkozást tekintik a legértékesebbnek,illetve az értékelő szakirodalmi szemle tanulmányok­

an megjelenőt (feltéve persze, ha értékeli, és nem elítélia hivatkozott munkát).Vajon ha a tudományos eredmény ellenszolgáltatásnélkül hasznosítható, úgy minősíti-e a kutatót elterjedtsége,illetve az elterjesztése érdekében kifejtettmunkája? Ebben a továbbképző, tanácsadó, elterjesztőszervezetek (extension service) is jelentős segítségetnyújthatnak — a kutatási eredmény azok általi hasznosításátmiért ne lehetne "hivatkozásként" értékelni?Vajon nem jellemzi a kutatót - ahogy már említettük -a kapott hivatkozás (citáció) mellett az, hogy kikre hivatkozott,milyen ritkábban idézett, távolabb vagy régebbenmegjelent forrásokat is hasznosított irodalomkutatásában?TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV265A kutatás eredményeinek színvonalaAz újdonságérték és az innovációA tudományos eredmény kritériuma, hogy valamithozzátesz addigi ismereteinkhez. Ez úgy is kifejezhető,hogy másnak kell lennie, mást kell mondania, mintamit bárki más mondott előtte. Ez a kritérium a szerző— mint egykori pomológus — szemében analóg a fajtaelismeréselső kritériumával a megkülönböztethetőséggel(distinctness), amit az újdonság jellemzőjekéntaz 1-3. táblázaton már szerepeltetett. Vagyis akkor újegy fajta, ha minden eddigitől megkülönböztethető.Persze ez nem elég: szükségesnek és hasznosnak is kelllennie.A gazdasági életben az ilyen új, szükséges és hasznosdolog kezdeményezését innovációnak mondják, kiterjesztvee divatszó értelmét minden újításra, változtatásra,a gyakorlatban és a tudományban egyaránt. Az innovációhét fokát különböztetjük meg: amiből csak ahetedik jelent elvileg újat: új "nem" létrehozását aziparban, például a számítógépek új "generációját", újnyersanyagok és energiaforrások bevezetését stb. Demár a harmadfokú innováció fogalma is érdekes számunkra:az alkalmazkodás minőségi változása, pl. agépek szerkezeti fejlesztése, az azonos termék minőségijavítása.1. A viszonylagos (relatív) innováció csak a "termelésiorganizmuson" belüli minőségi változást jelent, amit akorábbi megoldással összehasonlítva mondhatunk újnak.2. Az abszolút innovációk új minősége már az egészvilágon új, fokára való tekintet nélkül, mert lehet harmadtólhetedfokú. Ennek két módja: az imitáció, azutánzás, átvétel más területről, ami analógián alapulóönálló találmány is lehet; illetve az eredeti megoldás,ahol legfeljebb természeti folyamatokat utánozhatunk.A relatív innovációt a környezetből veszik át (veszikmeg: mint know how-t, találmányt), az abszolút innovációt,pedig magunk hozzuk létre. A tudományoseredmény e szerint abszolút innováció, ami lehet azonbancsak tökéletesítés is.Mint említettük, az újdonságnak szükségesnek és hasznosnakis kell lenni, sőt szükségessége a hasznosságátis befolyásolhatja. Az igények változnak, ilyen "divathatások"nemcsak a női ruházkodásban, hanem a termékekkeresletében, sőt a tudományos gondolkodásbanés témákban is megnyilvánulnak. (Gondoljunkcsak a "rendszerszemlélet" "integrált" "szinergiáira" —vagyis mindigvolt jelenségek új elnevezéseinek sztereotiphasználatára a tömegkommunikációnkban. Ahírérték abból adódik, hogy új és érdekes. Ha az újdonságtartalma nem elég érdekes, divatos szavakkal aztazzá tehetjük. De ez maradjon a reklámlélektan trükkjeés ne kerüljön a tudományos kommunikáció eszköztárába.Ha az újdonság a tudományos eredmény kritériuma,úgy azt minél hamarabb közzé téve bizonyítani kell.Kérdés azonban, hogy mikor tekintheti a kutató munkájátbefejezettnek?Az elsőbbségért (prioritásért) való versengés annyirakáros (felesleges és még ki nem érlelt, költséges közléseketeredményez, az alkotó együttműködést gátoljastb.) hogy egyesek üdvösnek tartanák a nevek feltüntetésénekelhagyását a publikációkon. Ennek bevezetésétőlazonban nem kell tartanunk. Inkább attól, hogy aneveket úgysem jegyzi meg senki, hacsak nem különösenérdemes (ilyen esetben a névtelen cikk szerzője nevétis megtudakolnánk.)Csak egy felfedezésre váró világ van: ha Amundsennem fedezi fel a déli sarkot, felfedezi Scott. ViszontBeethoven helyett más, más szimfóniákat írt volna:vagyis a művészetben van személyhez köthető alkotás,a természettudományban kevésbé. Bár a tudományosmunka is lehet az alkotóművészethez hasonló.A tudományos eredmény létrehozásának színvonalaHa a tudományos eredménnyel a kutatót is jellemeznikívánjuk, úgy az első kérdésünk az lehet: valóban az ő

műve az alkotás, és mennyire az, mennyire önálló,mennyire a kutató szellemi tulajdona.Az individuális alkotás védelme és a kollektív kutatómunkatámogatása nincs ellentmondásban. Gondolata,ötlete csak személynek lehet. Ehhez heurisztikus módszereketis személyesen vehet igénybe. Viszont abrainstorming és hasonló kreativitásfokozó eljárásokcsoport-lélektani alapon működnek.A nagyberendezések használata csak team keretében,munkamegosztással oldható meg. A természettudománynagy projektjei pedig ilyen szerveződésűek. Mivela hatás az inger logaritmusával arányos, e szerint aFechner-szabály szerint két egységnyi pénz "súly" befektetéseszükséges ahhoz, hogy a tudományos "súly"egy egységnyit növekedjen".Ez pedig a nagy berendezéseknekkedvez.Persze egy multidiszciplináris team minden kutatásnálelőnyös. Talán az értekezések és más egyéni teljesítménytigazoló eljárások kívánják meg a teljes individuálisalkotást — bár az is csak a kutatás gerincére érvényes:laboratóriumi, számítógépes stb. segítség nélkülegyedül ma már nem lehet messze jutni.Ez persze a többszerzős cikkek számának növekedéséhezés ezzel a szellemi tulajdon kollektivizálódásáhozvezet. Száz éve a tudományos tulajdonjogot csak egyedülállószemélyek birtokolhatták, még a szerzőpáros isritka volt (diszszertáció esetében ma sem volna szabadmegengedni). A költséges kutatások a sokszerzősirányba haladnak. De a fő gond, hogy a kezdő fiatalokis végezhessenek önálló alkotó munkát. A XIX. századfizikai és kémiai felfedezéseinek nagy többségét 25-30év közötti kutatók érték el.Érdekes paradoxon, hogy a kutató legszemélyesebbjellegű szellemi tulajdonra való jogát a legnyilvánosabbközreadás révén biztosítja. A prioritásért valóharc azonban hátrányos is, és vannak szakmák (hadtudomány,hadiipar, sőt a piaci informatika is) ahol a titoktartásaz érdek, és ez vonatkozik módszertani, főlegaz alkotás-módszertani tapasztalatok átadására is — aversengés szellemében.A tudományos eredmények időszerűsége ésidőtállóságaA "korszakosság" kategóriáiA tudományos vizsgálat két végső célja: az előrelátásés a hasznosság.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV266Az innováció is előrelátás: elsőként való felismeréseés megoldása valami jövőbeli igénynek. A tudományoselőrelátás azonban ennél sokkal több: túlér a gyakorlatihasznosíthatóság korlátain, lehet tisztán szellemi sejtés,lehet olyan paradigma felvetése, ami később egészkorszakok gondolkodását meghatározza. Nevezzükezért az előrelátásnak ezt a formáját: korszakosságnakés vázoljuk fel fokozatait.A korai felismerő: régen, akár évszázadokkal korábbanmegsejtett valamit, ami most aktuálissá vált korunkban.Még más vonatkozásban említi, nem sejtheti mirelesz jó valamikor, nem is tulajdonit akkorra jelentőségetaz egésznek. A korát megelőző: már csak néhányévtizeddel előzi meg a korát, ezért nem értik még meg,felfedezése nem is érdekli a kora tudományát és társadalmát.A szóbeli közlemény formáiA kutató beszél — többen hallgatjákFelolvasásHallgatóságnak szóló kötött szövegű leírt közleményszó szerinti elmondása.Megtanulni jól felolvasni a fiatal kutató legnehezebbés legfontosabb beszédtechnikai leckéje. Tudományos,kinyomtatásra is érdemes szövegek esetében a szó szerintifelolvasás a nívós követelmény — nem véletlenülnevezik az Akadémia legpatinásabb helyiségét "felolvasóteremnek".Miért nehéz jól felolvasni? Mert a felolvasás sem közvetettkommunikáció (mint az írás), sem közvetlenkommunikáció (mint a beszélgetés), hanem e kettő"szerencsétlen elegye". A befogadónak nincs ideje elgondolkoznia hallottakon, vagy visszalapozva elmélyednibennük, a körülményesebb szövegezés nehezebbenemészthető számára. A felolvasó ember, pedig kevésbéérzékeli a visszajelzéseket, ritkán van "tekintetkapcsolata",merevebb a tartása és nehezebben tudgesztikulálni, monotonná válik hanghordozása, és közbengyakran saját mondanivalójának gondolatmenetétis elveszti.Aki viszont megtanul úgy felolvasni, mintha szabadonbeszélne, kapcsolatot is tartva a hallgatósággal és mondanivalójátkifejező gesztusokkal kisérve, az valamennyikövetkezőkben felsorolt szóbeli közleményétjól meg tudja oldani. Ezért a felolvasás gyakorlása leheta képzés súlyponti feladata.

Szabad előadásHallgatóságnak szóló, nem felolvasott közlemény,amely szövege és tartalma szerint többféle:− Betanult előadás — kötött szövegű közlemény− Jegyzetre támaszkodó előadás — kötött vázlatúközlemény− Teljesen szabad előadás — kötött témájú közleményTöbben beszélnek: megbeszélnek, megvitatnakFelkészült szólásTervezett vagy felkért felszólalások, korreferátumok.A felolvasás vagy a szabad előadás bármelyik formájaszerint tartott, rövidebb, és az elhangzott hosszabbhozkapcsolódó szóbeli közlemény.Rögtönzött szólásElőre nem tervezett megnyilatkozás nyilvános rendezvényen.Mint kommunikáció, a szabad előadás rövid, a hallottakalapján kiváltott formája; amely többféle lehet:Spontán hozzászólás (felszólalás)Többnyire kommentáló: egyetért vagy nem, helyesel,vagy kétkedik — esetleg csak az elhangzottakkalkapcsolatos újabb témát vet fel.Vitához való hozzászólásEgyszeri felszólalás, amely kétségbe von, cáfol,vagy kérdez, mert az elhangzottakból valamit"érthetetlennek" érez.Interaktív felszólalás"Párbeszédes", válasz jellegű, esetleg kérdező,a vitát elmélyítő, tágító többszöri felszólalás.Tanóra tartásaSzorosabban témához és forráshoz (tananyaghoz) igazodó,sorozatos ismeretközlés sorra kerülő részét közvetítő,meghatározott hallgatósághoz szóló, időtartamábanpontosan tervezett szóbeli közlemény.Mint kommunikáció, a jegyzetre támaszkodó kötöttvázlatú szabad-előadásnak felel meg. Alkalmanként érdeklődéstfelkeltő és fenntartó spontán vagy tervezett"fűszerező" kiegészítésekkel. Fejlett formájában a hallgatóságinteraktív részvételét elősegítendő figyel avisszajelzésekre, lehetőséget ad kérdésekre, észrevételekre.Szavak színezéseTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV267A mondanivaló interpretációját a szavak színezésévelés a szövegezéssel (a szavak kiválasztásával) adjukmeg. Itt is — mint az előző szakasz elején — mondhatnánk,hogy a mondat ismerete nélkül nem tudjuk aszavakat színezni: a mondat a kabát, a szó-gombokatahhoz választjuk.Fizikailag a levegő rezgéséről van szó, amelynek forrásaa tüdőből kiáramló levegő, formálója a gégefő ésa hangszalagok. A szavak színezése nemcsak a hangszínen(a rezonancián) múlik, hanem a hangszalagokkilengésétől függő hangerőn, és a rezgésszámon (hangmagasságon)is. Ezek mellett a hang időtartama is fontostényező. Tekintsük át ezeket, kiegészítve továbbihangtulajdonságokkal:1. A hangerő önmagában színezhet egy kiejtett szót,különösen, ha az a mondat vagy bekezdés hangerejétőleltér.2. A hangsúly a szón belüli relatív hangerőváltozás. Amagyarban az első szótag hangsúlyozása a természetes,ennek adhatunk még nagyobb hangerőt. (Az egészszónak e mellett nyomatékot lassú ejtéssel is adhatunk.)Hangsúlyos lehet azonban egy egész mondanivalóis tételmondat formájában. A hangsúlyok a lényeges,új elemek kiemelését szolgálják. Vannak, akik azértelmi tartalommal is kifejezhetőnek vélik a "hangsúlyt".3. A hanglejtés a hangsúlyváltozásból adódik. Nyelvünkbenereszkedő, vagyis hangsúlyosról csökken ahangsúlytalan felé. A hangsúlyos szavak előbbre kerülhetnek.A hanglejtés lehet kérdő: emelkedő-ereszkedő,ilyenkor az utolsó előtti szótag a legmagasabb, az utolsóa legmélyebb.4. A hangfekvés vagy hangmagasság összefügg az előzővel.Vannak, akik hangmagassággal emelik ki amondanivalót, a mellérendelt mondat mélyebben szólhat.A hangmagasság személyes tulajdonság, a beszédbenrelatív magassága az érdekes.5. A hangszín a rezonancián múlik, de személyiségjegyez is, kinek-kinek a sajátja az alaphangszín. De ugyanannaka személynek is más a hangszíne mesemondás,parancskihirdetés, viccmesélés vagy prédikáció esetén;lehet ünnepélyes, tárgyilagos stb. A hangszín inkábbegy-egy szó sajátja, ami lehet vidám, szomorú, parancsoló,kétkedő, kérdő, esetleg az indulatszó sugallja:ejha!6. A tempó az elmondás gyorsasága. Ez is személyiségjegy.A vontatott beszéd szellemi tunyaságot takaró

flegmatikus modort színlelhet, a túl gyors, hadaró kolerikus-szangvinikusalkatra utalhat, de inkább fegyelmezetlenség,mint beszédhiba. A normál tempó, vagyisa kiejtett szótagszám/perc személyiségjegy, a gyorsítás-lassításviszont előadási stíluselem. A lassú ejtéskiemelő jellegű, a gyors: jelentéktelent áthidaló.A alárendelt szövegrész nemcsak gyorsabb, de halkabbés mélyebben hangzó is. Mindezek összefüggnekegymással, de a szünetekkel, a váltakozó ritmussal stb.is, amiről a következőkben lesz szó.Mondatok elmondásaA tartalmi mondanivaló legkisebb egysége a mondat,mint az anyagnak a molekula. Eddig csak a beszéd elemeivel:atomjaival, vegyi gyökeivel stb. foglalkoztunk,azokat — mint a szintetizáló vegyésznek a molekulát— kell összeválogatnunk mondattá.A hangok szavakat, a szavak mondatokat alkotnak, amondatok kontextust (közleményt) képeznek, aminekelmondását bekezdésekre tagolással, azok eltérő hanghordozásávalstb. tesszük áttekinthetőbbé.A mondatok kiejtését tagolással, szüneteléssel, megkülönböztetésselés kiemeléssel tesszük kifejezőbbé. Ezeketvesszük most sorra.1. Tagolás (szakaszolás, tömbösítés)"A tagolás legkisebb egysége az önállóan értelmezhetőközleményrészlet." Ez ritkán mondat, inkább mondatszakasz,amely a mondanivaló szerint tagolja a szöveget;írásban ez a központozásban tükröződik.Mellérendelő szerkezetben a vessző elválaszt (Például:"Folytassuk, vagy inkább hagyjuk abba?"); az alárendelőbenviszont egybefogottan ejtjük.A tagolás "hangsúlyszakaszolással" is történhet. A magyarbana hangsúlyos szó előre kerül, és mint uszálythúzza maga után a szakasz többi szavát.A tagolás túlérhet a mondaton: amikor a felolvasó jelzi,hol a bekezdéshatár, sőt azt is, hogy a bekezdésekösszetartoznak. A tagolt szövegmondás fontos elemeiaz "egybefogás" és "elkülönítés". A tagolással a mondatértelme is megváltozhat. ("A királynét megölni...").SzünetelésA beszédben a legkifejezőbb a hallgatás. A rövid ideigszünetelő hang fontos kifejező eszköz. Három változatátkülönböztessük meg:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV268a) Pillanatnyi szünet, amit írásban vesszővel jelölünk.A röpke szünet alatt kis levegőt szippanthatunk. Atömbösíts — vagyis több mellékmondat összevonása— összefügg ezzel a légzéstechnikánkkal, amigyakorolható.b) Tagoló szünet: ami a tömbök határát jelzi, hosszabba mondatvégeken, a bekezdések közt stb. (Hiányaaz "áthúzás": amikor szándékosan vonunk összeszövegrészeket.)c)Figyelemfelhívó szünet: hosszabb szünetelés a kiemeltmondatrész előtt. Esetleg azonos mondatrészekelőtt "előszünetet" tartunk. Néha a szónok elhallgat,ezzel feszültséget kelt, érdeklődést ébreszta hallgatóságban. (A szendergők felriadnak...)A szünetelés ugyanúgy része az előző tagolásnak, minta következő megkülönböztetésnek, kiemelésnek. Azértismertetjük ebben a sorrendben őket: mert a tagolás ésszünet időbeli, míg a következők inkább hangtani jelenségek.Megkülönböztetésa) A mellé- és alárendeltségA mellérendelt (alárendelt) részek közt röpke szünetettartunk, azok mélyebben szólnak, csendesebben ésgyorsabban is. Gyorsabb felfogású hallgatósághozgyorsabban szólhatunk.A mellérendelt tagmondatok közt röpke szünetet tartunk,de ha több tagból áll az összetétel, azt "tömbösítve"mondjuk ki: a tömbhatáron picit hosszabb a szünet,mint a taghatáron.b) A közbeékelésA többnyire gondolatjel- vagy zárójelpár közé közbeékelttagmondatot, a felolvasó "hallhatóan elkülöníti",szünetpárral, a tempó módosításával, a hangmagasságváltoztatásával stb. De az is lényeges, hogy e mellett abefogadó mondat szétválasztott darabjait, azonos hangon,azonos tempóban kell megszólaltatnia, hogyösszetartozásuk felismerhető legyen.c) ElőrejelzésAz, amikor a szöveg folytatására utalunk. A mondatokvégén egyébként leeresztjük a hangunk; minél nagyobbegységet zárunk, annál mélyebbre. Ha ezt nem tesszük,úgy a dallamemelkedés és a szünet folytatást jelez.d) ÖsszevetésKét vagy több dolgot állítunk egymás mellé, hangsúlyozássalutalva a párhuzamukra (hasonlóságukra):

"mind a kutya, mind a macska"; vagy az ellentétükre:"gyakran haszontalan, de kedves háziállatok".e) FokozásTörténhet hanggal (növekvő hangerővel vagy emelkedőhangmagassággal, de történhet szavakkal (szinonimákkal)is: "bővelkedne, dúskálna, dőzsölne — ha sok,ha több, ha tömérdek volna".f) IdézésIdézés esetén legyen a szó szerinti idézet más: többnyiremagasabb hangfekvése, nagyobb hangereje, lassúbbtempója a megszokott.KiemelésA mondanivaló lényeges, fontosabb részére való figyelemfelhívást,kiemelésnek mondjuk. A hallgató által ismerttények kombinációjával vagy kiegészítésével jutunkel új ismeretek közléséhez ezért az új, lényegi elemeket,vagyis a mondanivalót legtömörebben kifejezőszavakat ki kell emelnünk. Mivel ez a legfontosabb akutató nyilvános beszédében, a kiemelést kissé tágabbanértelmezve, idesoroljuk — itt-ott megismételveazokat — az ilyen jellegű fontosabb lehetőségeket.Nyomatékot adtunk már eddig a legfontosabb hangsúllyal,és a szünetelés ügyes alkalmazásával is. De kiemeléstörténhet méga) Szórenddelami nem beszédtechnikai, de szövegszerkesztési módszer.A fontosabb mondanivalót kifejező szó, fogaloma mondat elejére kerül. A közlés értelme megváltozhata szórendtől: "Konzultálni fogok ma magával — Mafogok konzultálni magával — Magával fogok ma konzultálni."Az igekötős igék szórendje sajátos. Már Arany Jánosmegállapította, hogy így beszélünk: sokszor megnéztemde ritkán néztem meg; leginkább elszomorítottaviszont ritkán szomorította el; könnyen elvégzi, azonbannehezen végzi el! Az első pozitív állításokban azigekötő az ige előtt áll, míg a második negatív esetekbenpedig mögötte. Az Arany által pozitívnak nevezettesetekben, akkor kerülhet az igekötő hátra, ha az állítmánynálnyomatékosabb a bővítménye, például: Sokszornéztem meg, nem kevésszer. Ez azonban ritkábbés inkább a tagadó és tiltó mondatokban indokolja anyomatékos bővítményt: nem mondta el — ne monddel! (A szórendről ez csak csipetnyi, legfontosabbnaktűnő, érdeklődéskeltő ismeret.)b) HangsúllyalTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV269a fontos szavaknak (azok első szótagjának) adunk nyomatékot;de a hasonló szavakból felépített mondatokértelmét — nemcsak a szórenddel, hanem — "hangsúlytáncoltatással"is módosíthatjuk. Kicsit erőltetett (aszórendet megkerülő) példánk erre: "Ottan legalább jóteszünk — Ottan legalább jót eszünk — Ottan legalábbjót eszünk — Ottan legalább jót eszünk. "c) Hangszínnel, hangfekvésselis kell kiemelnünk hiszen fontos megállapításaink egészét(tételmondatainkat) eleitől végig nem hangsúlyozhatjuk,ezért ezeket "mindvégig magasabb hangonvagy lassabban mondjuk". Hangterjedelmünk négymagassági fokozatot mindenképpen lehetővé tesz.d) Rímmel, betűrímmelritkábban élhet a kutató, de több azonos hanggal kezdődőszó (alliteráció) a szövegben figyelemfelhívó lehet,az azonos hanggal kezdődő fogalmak felsorolásapedig emlékezet könnyítő, ezért az oktatásban divatbajött. Humoros és figyelemfelkeltő lehet egy-egy összehangzórím, szójáték is a szövegben, leginkább bekezdésekvégén.e) Ritmussaltudatosan ritkán emelünk ki szövegrészeket a prózában,de mint ahogy a szívdobogás se csak érzelmi jelenség,de biológiai is, beszédünk is tartalmaz ritmikuselemeket: bármi, ami szabályosan ismétlődik és az errevárakozással az érdeklődést felkelti, ritmusnak mondható.f) Gondolatritmussalvagyis a szavak, gondolatok "értelmi összehangzásával"viszont éljünk, ha lehet. A példázatok, metaforáknemcsak a megértést könnyítik meg, hanem a fontosmondanivaló emlékezetbe rögzítését is.Ezzel pedig már a szövegezéshez jutottunk, ami amondanivaló (az áru) jó csomagolása, aminek a hallgatóhoz(a vevőhöz) beszéddel való átadása (eladása)volt eddigi témánk.BeszédszerkesztésA tudományos kommunikáció történhet írásban, amitolvasnak, vagy beszéd formájában, amit hallgatnak. Ekettőnek eltérő szövegezési igényei miatt kell errőlmegemlékeznünk. A kutatói beszéd mint műfaj is egységetképez, ezért szerkezetéről is ejtenünk kell néhányszót. Ez a mini-retorika azonban más, mint a szónokláshagyományos művészete: tudatosan szerényebb, hatásoskíván lenni, de nem hatásvadász.

1. TartalmilagA közleménynek olyan "igazságot" (tényt, valóságotvagy akár csak feltevést), tartalmazó mondanivalót kellhordozni, ami "hír" is, vagyis a hallgatóknak új. Minélváratlanabb ez, annál nagyobb a hírértéke, ami azonbannem függ össze a igazságértékével. Míg a újság ahírértékre, a tudományos közlés az igazságértékre helyezia súlyt.A redundáns közlésnek nincs hírértéke, új információtnem tartalmaz. Persze minden szöveg kell, hogy tartalmazzonbizonyos “hígító” részeket, különben nehezenérthető a túl magvas információ. Az új ismeretet iscsak a korábban ismert fogalmak segítségével magyarázhatjukmeg. Ezek szükséges mennyisége még nemredundancia, túltengésük viszont az, ami a kutatói beszéderedményességét, sikerét lerontja. A hasonlatok,idézetek, anekdoták sőt a jó szemléltetés is "felszívhatóvá"hígítják a tömény mondanivalót, anélkül, hogyazt bárki redundáns szócséplésnek érezhetné. Az emberekinkább beszélni szeretnek, nem odafigyelve hallgatni,ezért erre meg kell nyerni őket: beszédünk áttekinthetőszerkezetével és megnyerő szövegezésével.2. SzerkezetilegMindenekelőtt a kutatói beszéd részeinek helyes arányaitkell betartanunk. A bevezetés, tárgyalás és befejezésaránya a témától, hallgatóságtól és alkalomtólfügghet. Tanórán a tárgyalás részletes, a befejezőösszefoglalás alapos, esetleg pontokba foglalt legyen.A tudományos elő adáson már a bevezető részekhosszabbak, a tárgyalásban több a vitaelem és a befejezésemlékezetes, a lényeget megismétlő.Az indító szakaszban a megszólítást jól fontoljuk meg,ne legyen túl hosszú, de ne hagyjunk ki senkit. Haszükséges, magunk is mutatkozzunk be minél egyszerűbben.Ezután adjuk meg előadásunk címét, célját, tágabbtárgykörbe illesztését. Az első percben élénk a figyelem,ilyenkor kell megnyerni a hallgatóságot: udvariassággal,tisztelettel, kedvességgel, esetleg enyhe humorral,úgy, hogy minden feszültséget feloldjunk magunkbanés a hallgatóságban is.A bevezetés tételesen sorolja fel, miről lesz szó. Megadhatjuka vázlatot szóban vagy vetítve, kiírva. Nekünklegyen viszont egy részletesebb vázlat a kezünkben,hacsak nem felolvasásról van szó. Tudományos előadásbana bevezetés még tartalmazza a probléma felvetését,a kutatás módszerét, helyét, időpontját stb. is.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV270A tárgyalás pontról pontra haladva feltárja a problémákat,megoldásuk hipotézisét, a kapott eredményeket.Az általánosan ismerttől haladjunk a kevéssé ismert,vagy a még nem ismert felé. A tények mellett felvethetjüka lehetséges ellenvetéseket is, azokat mindjártmegcáfolva. Ne állítsunk semmit megdönthetetlen fölényesbiztonsággal, inkább arra utaljunk, merre fejlődhettovább a tárgyalt ismeretanyag bővítése. Ha lehet,tegyük a vitát interaktívvá: a kifejtés közben fogadjuk,sőt kérdezzük a kérdéseket, és válaszoljunkazonnal. A doktori védés ennél legyen visszafogottabb,beszámolásszerű, szerény, de színes. Pontosan tartsukbe a tervezett időt, amit nagyobb előadáson az említettidőarányok figyelésével érünk el, de tanórán se hagyjuk,hogy az összefoglalás előtt "kicsengessenek".A befejezés legyen tömör összefoglalás. De világért seismételgessük a már elmondottakat. Legjobb csak akövetkeztetések felsorolása. Előfordul, hogy köszönetnyilvánításokrais sort kell kerítenünk, de ne nyújtsukel beszédünket addig, míg a hallgatóság elfelejti a márelhangzott csattanós zárómondatokat. Cicero tudta ezt:minden beszéde végén ugyanazt ismételte meg nyomatékosan"Ceterum censeo..." (Egyébként úgy vélem...)Más a helyzet, ha a beszédünk után vita következik:kérdésekkel, hozzászólásokkal (ilyenkor az ünnepélyesbefejezés a vita utánra maradhat, viszont alatta jegyzeteljünkszorgalmasan) Megintcsak más, ha további előadókkövetkeznek és vitára később, vagy csak a folyosónkerül sor.3. SzövegezésébenA beszéd kötött formái közel állnak az írott szövegéhez.Míg azonban írás esetében a terjedelem a mondanivalómennyiségével nőhet (csak a felesleges szószaporítástkerüljük el), a szóbeli előadás esetében a mondanivalótbe kell szorítani a rendelkezésre álló időkeretbe.Ez tömörítést igényel, úgy azonban, hogy amondanivaló hallásra is követhető, érthető legyen.Írásban a definíciók és ismertető leírások legyenekmindenre kiterjedők, mintha az olvasó most találkoznaa tárggyal először, a beszédben feltételezhetjük a hallgatóságunktólelvárható ismeretanyagot.A beszéd legyen tehát lényegre törő, érthetően tömör,de ugyanakkor színezett is, ezáltal hangulat- és figyelemkeltő,persze mindig a témához illő mértékben ésmódon. Mindez más a felolvasás és a szabad előadásesetében. Az utóbbi esetben az írott vázlat (ami kis cédulánkézben tartva nem zavarja a szabad előadást)

nélkülözhetetlen, úgy, hogy az egyes részek időhatáraitis megtervezzük. Kezdőknek, vagy nagyon fontos rövidfelszólalások esetében mindenkinek ajánlatos aszöveget előre leírni, akkor is, ha nem olvassa fel, deemlékezetből mondja el, különben elkerülhetetlen a kihagyás,vagy a — még rosszabb — mellékvágányrakószáló, figyelmet félreirányító bőbeszédűség. Akihúsz szóval mondja el, amit tízzel lehetne, az a hallgatószemében fele olyan okosnak tűnik.A tömörség feltétele a gazdag szókincs. Váltakozvahasználjunk szinonimákat — kivételt csak kulcsfogalmaikképeznek, ezeket mindég azonosan használjuk:"ebszerető lévén kutyasétáltatással tölté idejét " de "azebzárlati rendelet az ebek pórázon vezetését írja elő".Az ellentétpárok együttes alkalmazása: a kicsi ésnagy, a korai és kései markánsabbá teheti a mondanivalót.Idegen szakkifejezéseket csak a feltétlenül szükségesmértékig használjunk, gondosan megválasztva éshelyesen kiejtve azokat, mert az ilyetén hibák a félműveltséglátszatát keltik, és annak nevetséges volta leromboljakomoly mondanivalónk hatását.4. VizualizálássalVagyis a mondottak mutatásával, a beszéd auditív, rádióhozhasonló effektusát, az audio-vizuális szintreemeljük. A tábla és kréta helyére ma a vetítés lépett.Az írásvetítőn még előadás közben is kiegészíthetjük aszöveget, rajzot. Nagyobb teremben a dia ennél jobbképet adhat. A videó összefüggő szövegeket és képeketmutatva képernyőn, inkább az előadó szerepét veszi át.A számítógépről való vetítés is terjed — olyan gyors atechnikai fejlődés, hogy nem is érdemes megjegyeznigyorsan avuló részleteit, csak a maradandó elveket:A vetített szöveg legyen tömör, elég nagy betűkkel írt,annyi, amennyi kényelmesen elolvasható a rendelkezésreálló vetítési idő alatt.Ne mondjuk el más szavakkal azt, amit szövegként vetítünk(ugyanazokkal mondhatjuk, de ne a falról olvassuk)!Ha más vetít, úgy kapja meg a szöveget a vetítendőkbejegyzésével, vagy — ha szabadon beszélünk — irányítsuksegítőnket félreérthetetlen, de nem hangos jelekkel.Két vászonra váltakozva ne vetítsünk csak akkor, ha azegyüttes bemutatásnak értelme van, esetleg az egyikena vázlatunkat mutathatjuk folyamatosan, míg a másikonaz éppen szóban forgó mondanivaló illusztrációját.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV271Naturális ábrázolásokat és grafikonokat csak a feltétlenülszükséges számban vetítsünk úgy, hogy beszélünkróluk, megmagyarázzuk és elég ideig mutatjuk azokat.Ne villantsuk fel és kapkodjuk le a vetíteni valót —mutatva: mennyi van még a tarsolyban — de egy szépvagy sokat mondó képet fent hagyhatunk, azon megpihenveellegelget a hallgató szeme, míg ránk jobban figyel.Végül, ahogy az elhangzottak meghallása a terem jóakusztikáját kívánja, úgy a mutatottak jó láthatóságafügg az ülésrendtől, a fényviszonyoktól, a helyiség berendezésétől.Ezeket lehetőleg fellépésünk előtt ismerjükmeg, és módosítsuk, ha szükséges. A hangerő is ahelyiség méreteitől, akusztikájától, a hallgatóság távolságátólfügg, és nagy mértékben módosítható hangerősítéssel.A szónok természetesen mikrofonon át is lehethalkabb vagy hangosabb, nem a hangszóró adja a muzsikát.Szónoki fellépésA nyilvánosan beszélőt nemcsak hallják, de látják is. Alátvány erősítse és ne rontsa le a hallottakat. A beszédmellett a kommunikáció eszköze a megjelenés, a testtartás,a gesztusok, a mimika és persze a hanghordozásis, amik a beszéd (a verbális közlemény) tartalmátkiegészítik. A non verbális kommunikációról van szó,aminek ugyancsak van mondanivalója: színezhet, nyomatékotadhat, figyelmet kelthet.Ahogy a kutató beszédszerkesztése nyelvileg-tartalmilageltér a politikai vagy vallási szónok retorikájától,ugyanúgy fellépése, "testnyelve" is halkabb mint azoké,visszafogottabb mint a színészé. A kommunikálófelek egymáshoz való viszonyulását, a főként, érzelmeketkifejező, tudattalan metakommunikációval fejezikki. Ha azonban tudatosan alkalmazzuk a gesztust, amimikát és más non verbális kifejezésformát, az márvalóságos kommunikáció, ami a verbális közleménytkiegészíti, alátámasztja. Ha e kettő összhangban vankongruenciáról (megfelelőségről) beszélünk. Az inkongruensszónoklás (amikor a tekintet meghazudtoljaa szájat) nem éri el célját.A kongruencia megjelenésünk és magatartásunk összhangjátis jelenti. A hatásos megjelenés is szónoki fogás:tudni kell kiknek, miről és hol beszélünk — e szerintöltözködünk, viselkedünk. A viselet, a hajviselet, aviselkedés mind a teststilizáció elemei, ami más lehet

este és délelőtt, más a diák és a nagyapa tanár esetében.A szónok álljon, lazán, nagyon kis terpesszel, kitárhatókarokkal. Vagy járkáljon (de ne forduljon el a hallgatóktól),ne támaszkodjon. Ha leül, ne legyen asztalelőtte. (A tanár persze szűkebb beszélgető körben ülhetasztal mögött is, ha a hallgató is asztal mellett ül, úgyez a természetes — a hallgató viszont nem járkálhatsoha.)A gesztikuláció igen fontos: ezért volt valamikor aszószéken pulpitus, hogy arra helyezve olvasni lehessena szöveget, két karral, kézzel is gesztikulálva felolvasásesetén is. Csípő alatt ne gesztikuláljunk, de amennyezet fele se kell mutogatni. (Kezek a vállmagasságbanhatásosak, de csak ha ezzel kifejezünk valamit:ne handabandázzunk!) Illusztrátorként szól a gesztus,ha mutat valamit: ekkora, ilyen széles stb.A gesztus (taglejtés) a felkar, alkar, kezek és újjakösszehangolt mozgása. A kézfej legyen látható, a könyöktávol a testtől. Felolvasáskor se temetkezzünk apapírba, jobb ha csak fél kézzel tartjuk, a vázlat pedig(elég nagy betűkkel írva) elfér a tenyerünkbe is. Így tekintetváltásalakulhat ki a hallgatókkal: visszajelzéseketérzékelhetünk; "feltekintéssel" nyomatékot adunk amondanivalónak. A szemek a visszajelzés legfőbb eszközei:a hallgató szeme jelzi, hogy az elalvás küszöbérőlbámul, vagy érdeklődéssel, rokonszenvvel, kétkedőenvagy helyeslően néz reánk. Mi se beszéljünk —ha tehetjük — szemüveggel, a sötét szemüveg pedigszónoknak tilos. És reagáljunk is a szemekből leolvashatójelzésekre. Mondatértékű gesztusokkal fejezhetjükki: "nem hallom" — " most figyelmet kérek" —"egy pisszenést se halljak"— "köszönöm, hogy figyelmesenhallgatnak!"TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV272TerminológiakutatásA diszciplináris kutatást szolgáló integrált tárgymutató,szakszótár és összehasonlító fogalomtár szerkesztésétaz MTA Marketing Terminológiai Munkabizottság példájánmutatjuk beAz oktatás és annak továbbfejlesztése a diszciplináriskutatás keretében egyaránt egyértelmű és nyelvileg helyesterminológiát kíván. A marketingben — és mindenúj tudományágban — ennek gyakran hiánya észlelhető,aminek magyarázata az, hogy művelői nagyrésztidegen nyelvekből, egymástól függetlenül vesznekát fogalmakat, ismereteket, és az így "mixelt"szaknyelvünk mind az egyértelműség, mind anyanyelvünkvédelme szempontjából bírálatra, javításra szorul.Ez a feladat csak az oktatók-kutatók összefogásával,közös kutató munkával oldható meg — egyrészt mertmunkaigényes, másrészt mert csak így van esély elfogadtatására.”Ebben a szellemben nem tananyagként , hanem inkábba más szakterületeket művelő doktori iskolák számáramódszertani példaként ismertetjük terminológiai kutatásunkat,amibe a PhD hallgatók is bevonhatók és azigen tanulságos lehet számukra.Terminológiai kutatásunk a következő dokumentumoklétrehozására irányult:1/ Az integrált tárgymutató tartalmazza az egyestárgyszavak előfordulásának oldalszámát (és egybengyakoriságát) a feldolgozott forrásmunkákban; különjelölve, hogy azok definíciója hol található, illetve —ha van — annak glosszáriumi oldalszámát is.2/ A tárgyszavanként megadott szakszótár (lexikairész) tartalmazza a magyar és/vagy angol tárgyszót,annak német és francia megfelelőjét; a fontosabb szinonimákat,homonimákat. Ezzel elősegíti az oktatásban,az egységes szóhasználatot és a magyar terminológiábólhiányzó műszavak kialakítását.3/ A "szinoptikus glosszárium " egymás mellé állítvamegvitathatóvá teszi a tárgyszavakhoz kapcsolódószakmai fogalmak forrásonként eltérő definícióját (eredetinyelven és magyarra fordítva azt), lehetővé téve azoktatásnak leginkább megfelelők ajánlását, illetve ezekkiválasztott elemeiből egy megfelelő definíció kompilálását.A kutatásban részvevőket ez a munka jól segíti sajáttudományos tevékenységükben, publikációik elkészítésében.A terminológiai kutatás a szakterület csoportos(team) munkája, amiben egy tanszéknek (vagy többegyetem azonos tanszékeinek) oktatói és doktorandusai,vagy egy szakmai bizottság vagy szervezet tagjaivehetnek.Számitógépes témakeresésA témakeresés számítógéppel a George Boole angolmatematikus (1815-1864) által kidolgozott egyszerűlogikai műveleteken: az ÉS, VAGY, NEM illetve a DENEM választásán alapul. A leglényegesebb elem ebből

az az eset, amikor az együtt előforduló fogalmakat (AÉS B) keressük.A keresőprogramok általában egy ablakot mutatnak, ésabba a fenti logikai operátorokkal viszünk olyan kombinációkat,ami a megfelelő műveket ki fogja keresni.AND használata: szó1 AND szó2 AND szó3: találatkéntazokat a helyeket kapjuk, ahol a szó1 és a többiegyütt előfordul.OR használata: szó1 OR szó2 OR szó3 stb.: találatkéntazokat a helyeket kaptuk, ahol a szó1 és a többineklegalább egyike előfordul.NOT használata: szó1 NOT szó2: találatként azokat ahelyeket kapjuk, ahol csak a szó1 fordul elő (pl. “almaNOT fa” az alma szerepel de az almafa nem).A HEURÉKA magyar operátorokat is elfogad (ÉS,VAGY, NEM). Majoros a következő példákat adja aHEURÉKA-val való keresésre: cukorrépa ÉS Magyarország;cukorrépa ÉS Magyarország ÉS cukorgyártás;cukorrépa ÉS Magyarország VAGY cukorgyártás ÉSMagyarország; Magyarország ÉS (cukorrépa VAGYcukorgyártás). Ez bizonyos támpontot ad a kombinációkkialakítására. A számítógépes információkeresésnekkét nagy buktatója van: 1/ Ha túl sok a találat, akkorigen nehéz kiválogatni; 2/ gyakran viszont túl kevés atalálat.Az adatbázisokhoz tartozó tezauruszok segítségévelbonyolultabb módon is kereshetünk. A tezaurusz atárgyszók (deszkriptorok) betűrendes és fogalmi összefüggéseketis mutató rendszere.Ezért fontos, hogy ismerjük a témánkhoz kapcsolódótárgyszavakat és azok szinonimáit, mert így könnyenmegtalálhatjuk azokat a tezauruszban. A tezauruszhasználata hozzásegít a gyors és releváns információszerzéshez.Mielőtt bármely adatbázisban keresni kezdünk,ismerjük meg a kapcsolódó keresési módszereket.A tájékozódásban támaszkodjunk az irodalomkutatásbanjártas szakemberekre, könyvtáro-sokra.Mit kereshetünk?A forrásmunka szerzőjét, címét, hozzáférhetőségét,vagy valamely keresett mondanivalóját (megállapítását),adatát, vagy olyan szöveges tartalmi ismertetését,amiből kikereshetjük a számunkra esetleg érdekes részeket.A legértékesebb az, ha a dokumentum teljesszövegéhez is hozzájuthatunk a számítógép segítségével.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV273Hogy mit kereshetünk az tehát ugyanaz, ha azt akár ahagyományos könyvtári irodalomkutatással, akár számítógéppelvégezzük, csak a technika más és a merítésszámítógéppel sokkal szélesebb. Kritikus viszont a regisztrátumméretének kérdése — ami a kézi lyukkártyánaz információ-hordozó szöveg terjedelme volt —vagyis megkapjuk-e az információt vagy csak iránymutatásta dokumentum beszerzéséhez. A kutató számáraa szimpla bibliográfia korlátozott hasznú, mertsokat ígérő, nehezen hozzáférhető forrásokkal kecsegtet,és végül kevés “találattal” járó felesleges keresőmunkáhozvezethet. Ezt megelőzendő is támaszkodjunka könyvtári szakemberek segítségére.A szakmai bibliográfia persze többet is adhat: az IndexMedicus számítógépes változata, a MEDLINE a szerzőkáltal készített összefoglalókat is tartalmazza. Közliaz első szerző munkahelyét is, ha cikke fontos folyóiratbanjelent meg. Az orvostudomány kétezer ilyenPriority Journal-t ismer. A MEDLINE változatai Magyarországonaz EBSCO MEDLINE és azOVID/MEDLINE. Különböző keresési stratégiák hajthatókvégre ezeken, elegáns képernyő-grafikák felhasználásávalrendkívül felhasználóbarát-módon, ésigen nagy adatbázisokat hasznosítanak.Más hasonló adatbázisok az AGRICOLA, ami az agrártudományokkalkapcsolatos, az EXCERPTA MEDI­CA, amely az állatorvos tudományt is referálja az orvostudománykeretében.A bibliográfiai adatbázisok alapján a publikációkatmég meg kell szereznünk. A külföldi folyóiratok hazaimegtalálásában a Nemzeti Periodika Adatbázis nyújtsegítséget, amelyből megtudhatjuk a kívánt folyóiratbibliográfiai adatait, valamint azt, hogy a keresett évfolyammegtalálható-e valamely hazai könyvtárban. Akönyvek vonatkozásában az Országos SzéchényiKönyvtár Külföldi Könyvek Katalógusa, illetve azegyes könyvtárak interneten lekérdezhető katalógusaad tájékoztatást. Gyakran csak könyvtárközi kölcsönzésútján juthatunk aztán a dokumentumokhoz.Hol kereshetünk?Erre a kérdésre kaphatjuk a legtöbb tanácsot, mert a kínálatigen nagy. A kutató szempontjából azonban ahozzáférés módja elenyésző jelentőségű az információértékéhez képest. Gondoljuk végig azonban mégis ennekhárom lehetséges “útelágazását”:a. kereshetünk a/ könyvtár (vagy más szakember)segítségével vagy b/ saját magunk;

. kereshetünk a/ meghatározott ”zárt” adatbázisbanvagy b/ valamely sokfelé “nyitható” hálózatban;c. kereshetünk a/ CD-ROM lemezen, ami befejezett“kiadvány” vagy b/ az adatbázisban vagy hálózatonközvetlen vonalon (on line searching), amigyorsabb, frissebb információszerzés.ad 1. A doktorálóknak az egyetemi könyvtárak igénybevételétajánljuk, míg egy szűkebb területen nem szereznekgyakorlatot az önálló kutatáshoz.ad 2. Adatbázisokban való kereséshez célszerű akönyvtárak igénybe vétele, az interneten való eligazodástazonban sajátítsuk el, eleinte segítséggel.ad 3. Ha könnyen hozzáférünk hasznosítsuk a CD-ROM forrást, beszerezni ilyet a doktori munkához drága,míg az on line kutatás (ha ingyenes, vagy kedvezményes)inkább ajánlható.AdatbázisokAz adatbázisokat u.n. rekordok gyűjteményének is tekinthetjük.Minden rekord egy cikket, könyvet stb.reprezentál. A rekord különböző adatokat tartalmaz,ezek a “mezők” (például a cím, a szerző, a megjelenéséve, helye, nyelve stb.) A kutatónak az olyan adatbázisoka legértékesebbek, amelyek a bibliográfiai adatokmellett tartalmi ismertetést is adnak, esetleg a dokumentumfőbb megállapításait is. Kereshetünk a rekordokbanelőforduló szavakat, számokat, neveket. A “találati”— vagyis a keresésünknek megfelelő — rekordokatmegjeleníthetjük a képernyőn, elolvashatjuk, kinyomtathatjuk,elmenthetjük azokat.A számítógépes adatbázisok jellegzetes fajtái az előbbidézet mű alapján:− bibliográfiai adatbázisok (referáló lapok, bibliográfiákadatai),− katalógusok (cédulakatalógusok, névsorok),− faktografikus adatok (mérési eredmények, statisztikák),− teljes szövegű adatbázisok (enciklopédiák, szótárak,kézikönyvek szövege).Az online adatbázisokat távoli számítógépeken érhetjükel. Használatukért általában fizetni kell. Ezért vegyünkigénybe segítséget, hogy a távközlési hálózatotés a központi számítógépek gépidejét ne vegyük sokáigigénybe.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA felhasználó telefonvonalon kapcsolódik a szolgáltatóhozés keresgél az ott található adatbázisokban. Körülbelül4–5000 online adatbázis és félezer szolgáltatóközpontműködik és sokuk az interneten elérhető.A szolgáltató a megadott témában megjelent publikációkadatait az adatbázis minden bővítésénél (például havonta)a megrendelőnek nyomtatva elküldi.On-line adatbázisokon való keresésre a Questel Orbitrendszert ajánljuk, aminek jelentős CD-ROM könyvtárais van. Megfizetteti az adatbázisban való tartózkodásdíját, a lehívott rekordoknak a díját és a kommunikációsköltséget, ami a földrajzi távolságoktól függ.Elsősorban céginformációt és piackutatást ad. A marketingbenennek különösen nagy jelentősége lehet.A CD-ROM adatbázisok a megvásárlásuk után (vagymiután előfizettünk rájuk) korlátlanul használhatók. Akereséskor tehát nem kell figyelnünk a keresésre fordítottidőt. Sok CD-ROM egyszerűen kezelhető, míg azonline keresésekhez gyakran előzetes ismeretek is kellenek.A CD-ROM-on sok olyan adatbázis kapható,amely más formában nem is található meg.A CD-ROM lehetőséget ad óriási, általában könyvtárakkeretében működő adattárak áttekintésére. Ilyen pl.az MTA könyvtára, amely visszamenőleg is hozzáférhetővéteszi az amerikai Ph.D. tézisek rövid ismertetőinektanulmányozását. De sokkal hasznosabb az, hogyha a kutató — a disszertációt készítő — saját magaszámára, a személyi számítógépébe (PC) gyűjti összeaz irodalmi forrás anyagot. Ezt angolul “downloading”-naknevezik.A könyvtárakban többféle CD-ROM érhető el: külföldiszakirodalom, közgazdasági vonatkozásban az ECON­LIT, a műszaki vonatkozásokban a CIKK, a magyarjogszabályok pedig a Complex Jogtárban találhatókmeg. A magyar szabványok bibliográfiai adatai ugyanígymegtalálhatók. Az Európai Unió kutatási programjaipedig CORDIS néven találhatók meg.Számítógépes hálózatokAz internet a világ legnagyobb összefüggő számítógép-hálózata,amely átjárást biztosít még több egyébhálózat felé is. Mondhatnánk ez a hálózatok hálózata,amely nem szervezetként működik. Bárki bármilyeninformációs forrást elhelyezhet rajta . Az internet legfőbbhasználói — a kezdetektől egészen máig — azegyetemek és más szervezetek kutatói.274

Eltekintve attól, hogy megfelelő telefonvonallal és modemmelkell rendelkezni, a munkához szoftver is szükséges.Különböző típusú programok vannak, mint aNetscape és a Mikrosoft Explorer. A Netscape programonkeresztül lehet kereső programot választani. AzAlta Vista volt, amit magunk is használtunk. Majorosemlíti még a következőket: Yahoo!; Lycos; Excite; Infoseek.Ezek mind angol nyelvű keresőprogramok és amagyar nyelv ékezetes betűivel nehezen működnek. AHEURÉKA keresőprogram viszont magyar menüvel,magyar anyagokban keres. Ez betölthető a következőmódon: http://heuréka.net.hu.Az interneten elérhető a legfrissebb ECONLIT-adatbázis,amiért azonban fizetni kell, viszont könyvtárakbanmegtalálható a CD-ROM változat, ami ingyenes. Vanegy úgynevezett világháló: WWW – (World WideWeb), amin nemcsak a szakirodalom, de lexikonok isolvashatók.A magyar könyvtárak katalógusai igen nagy számbanlekérdezhetők az interneten keresztül. Ha nem ismerjükegy adott könyvtár honlapjának elérhetőségét, akkorcélszerű az Országos Széchényi Könyvtár(http://www.oszk.hu) vagy a Neumann János DigitálisKönyvtár:(http://www.neumann.hu) honlapjára belépni, ahol jóltudunk tájékozódni a könyvtári katalógusok címeiről.Az internetes keresés nem pótolja a tényleges könyvtáriirodalomkutatási munkát. Vannak más számítógépesirodalmi források, amelyeket általában csak előfizetőkhasználhatnak. Értékesebbek az olyanok, ahol a címekmögött megtalálható a hivatkozott forrásanyag teljesvagy kivonatos szövege is. Ezek az adatbázisok rendkívülspecializálódtak, a természettudomány mindenágában vanak ilyenek, és ezeket külön meg kell keresnünk.Különös értékű a Questel.olbit, nagy egyesültadatbázis, ami tudományos adatokat is ad, és mindendokumentumáról kivonat is készül, össze lehet válogatniaz érdekeseket. Ezen keresztül egy sor továbbiadatbázis is elérhető.Az elekronikus adatforrásokból kapott anyagoknak nagyonpontosan meg kell adni a irodalmi (bibliográfiai)adatait, akkor is, ha azok nem cikkeknek, könyvekneka kivonatai. Különös veszély az, hogy a cikkeknekszövegeit változtatás nélkül felhasználják, ami etikailagsem megengedett, másrészt hosszadalmassá teszi aszövegünket. Az interneten közölteknek ezenkívülTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV275semmi garanciája sincs a megbízhatóságra nézve, mígegy megbízható folyóirat esetében ez fennáll.Távoli számítógépekre bejelentkezhetünk, két célból− könyvtári katalógusok elérése végett (telnet),− állományok (fájlok) áthozatala céljából (ftp).A már említett World Wide Web (WWW) lehetővé teszi,hogy különböző rendszerekben nagyjából azonosmódon, egyszerű (laikusok számára is érthető) “űrlapok”kitöltésével keressünk egy-egy adatállományban.Egész szövegállományokat megszerezhetünk többnyireaz u.n. fájl-transzfer (ftp) segítségével. Vannak ingyenes(freeware) vagy térítési díj ellenében használható(shareware) programok. A tudományos kutatás számáratanulmányok, egész könyvek szövegéhez is hozzájuthatunk.Ezeket is a WWW-n találhatjuk meg a legkönnyebben,mert itt vannak az információk kereséséreszolgáló eszközök, másrészt meg is nézhetjük a szöveget.A WWW-n végzett keresések azonban meg sem közelítikaz online elérhető vagy CD-ROM-on kereshetőadatbázisokban végzett kutatás pontosságát, gyorsaságát.Másrészt viszont a WWW-n általában sokkal nagyobbadatbázisokban lehet keresgélni.A forrásgyűjteményekhez való gyors és egyszerű hozzáférésjó példája a subject launchpad elnevezésű szolgáltatás.Ezen huszonnyolc különböző szakterület forrásgyűjteményetalálható meg, így a kémiáé, számítástechnikáé,a mérnöki tudományoké, a botanikáé, azélettudományoké, a matematikáé és a fizikáé. Valószinű,hogy a legjobb gyűjteményekből választottak a PI­NAKES összeállítói, ami a hálózaton elérhető:http://www.hw.ac.uk/libWWW/irn/pinakes/pinakes.html.A közismert elektronikus levelezésben (E-mail) a címzettnemcsak egy-egy meghatározott személy lehet, hanemszámítógépeknek is küldhetünk leveleket. Az üzenetünketszámítógépünk minden, listánkra feliratkozottszámítógépnek megküldi. Ilyen módon elektronikus vitafórumok,levelező csoportok résztvevőivé válhatunk.Az elektronikus vitafórumokon a konferenciákhoz hasonlómódon cserélhetünk információt.Az elektronikus vitafórum lehet informális, amikoregy-egy kisebb csoport tagjai üzeneteiket az összestöbbi résztvevőnek címezik. Lehet a kommunikációformálisabb is, amikor egy nagyobb csoport vitáját egymoderátor vagy szerkesztő irányítja.

A fórumok célkitűzése és színvonala nagyon különböző.Az elektronikus vitafórumok (és főként azok archívumai)ugyanakkor sok területen az egyetlen elérhetőinformációforrást jelentik.Doktorálók számára az ilyen interaktív kommunikációsrendszerbe való kapcsolódást korainak tartjuk, mertsok időt rabolhat el, az információkra nehéz hivatkozniés azok értelmezése is bizonytalan. Szűkebb témakörbeelmélyedt kutatók viszont eredményesen hasznosíthatják,és rajtuk keresztül a fiatalabbak is meríthetnekebből a forrásból.Az Amerikában először a fizika egyes területein és matematikábólinditott elektronikus archívumok előnyomatokat(preprint) gyüjtenek és tesznek hozzáférhetővé.A rendszerre kötelező hivatkozni. Karbantartását ésfejleszését főállású munkatársak végzik. Számos szolgáltatástnyújt: keresni lehet benne, E-mailben értesítéstkérhetünk kérésünkről, automatikus TEX-fordítóvalis rendelkezik stb.Mivel a rendszer nagy érdeklődésre tart számot, használataa hálózatot rendkívül megterhelné, ezért 16 országbanregionális tükörmásolatát hozták létre, példáulIndiában, Európában Triesztben, Oroszországban stb.A jövő publikációs formája ez az adatbázis. A közlésköltségei csökkenni fognak, mivel a szerzők előszöride fogják elküldeni kézirataikat, utána pedig a folyóiratnakcsak a kézirat azonosítóját küldik el. A folyóiratnála cikket lektorálják, majd egy szám az elfogadottcikkek azonosítójából áll össze.A doktorálók figyeljenek arra, hogy témakörük számáratudnak-e ilyen forrásból információkat szerezni.Publikációs célra viszont óvatosan használják, mert azérvényes követelmények közé (idézettség, impakt-faktor,amikkel a következő szakaszban foglalkozunk) azilyen közlemény még nehezen illeszthető, viszont e térenis gyors változásra számíthatunk.A számítógépes forráskutatásnak csak felhasználói igényeitartoznak tárgykörünkbe, nem a technikája. Erendkívül gyorsan fejlődő szakterületről ezért csak ízelítőtkívántunk adni, a doktorálóknak az Informatikatárgyban tanultakat és az ilyenirányú munkában jártasszakemberek segítségének igénybevételét ajánlva.A tudományos írásmű elkészítésének körülményeiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV276A doktorálók munkája többrétű és más, mint más tudományostevékenységet végzőké, mert nemcsak kutatnakés írásművet alkotnak, hanem tanulnak sőt tanítanakis. Munkájuk körülményeit a humán (emberi)környezet és az infrastrukturális lehetőségek szabjákmeg. Az íráshoz szükséges infrastruktúra (szakirodalom,szövegszerkesztő stb.) a doktorálóknak ritka kivétellelrendelkezésére áll, a munkájukat közvetlenülérintő humán kapcsolatok azonban tudatos szervezést(alkalmazkodást) igényelnek.A disszertáció készítést érintő humán kapcsolatok jellemzésétmás tudományos tevékenységekhez való hasonlítássaladjuk meg, ezek a lektorált közlemények ésa kutatást lehetővé tevő pályázatok.A doktoráló legfontosabb humán kapcsolata a konzultálótanár (témavezető, tudományos vezető, aspiránsvezető,supervisor) aki az írásmű tekintetében egyszerretanácsadó és bíráló, a folyóirat lektorokhoz (referee,peer reviewer) hasonló, de kevésbé “szűrő” (kiválogató)és még inkább “kovácsoló” (javítgató) mintazok. Utóbbiakhoz hasonló az értekezést bíráló (opponens)aki többnyire egészében méltat és részleteibenkifogásol, osztályzattal értékel, ami lehet visszautasítóis. A pályázatokat bírálók — akiket angolban a folyóiratlektorokkal megegyező elnevezésekkel jelölnek(de a foci játékvezető ugyancsak referee) — már csakértékelnek, rangsorolnak “szűrő” (kiválogató) jelleggel.A doktorálónak mind a néggyel dolga akadhat, deközülük a konzulense nemcsak azért a legfontosabb,mert segít, hanem mert bizonyos fokig választható(felkérhető), míg a másik három nem.Milyen a jó konzulens? A segítőkészségen és morálisemelkedettségen kívül nemcsak jó szakember, hanemaz alkotástechnikában is jártas. A szigor és kemény kritikaa konzulens erénye, míg az opponens esetében ezmár kevésbé kívánatos: eső után köpenyeg. A tudományosirodalom egyik nagy kutatója, így fogalmaztameg “a bírálat bizonytalansági elvét”: Minél több vanbelőle annál kevésbé szeretjük — de minél kevesebbvan belőle, annál jobban hiányzik.Hogy milyen követelményeket vegyenek figyelembe atudományos közlemények bírálói, azt így fogalmazhatjukmeg: legyen a publikáció alapos, helyes módszerrelmegbízható információkhoz jutó; legyen logikus azérvelésben és következtetésben; legyen eredeti, új ismeretetközlő; tartalmazzon jelentős és szükséges (felhasználható)eredményt.

Az értekezés iránt is hasonló a követelmény, de az elsősorbankészítőjének képességeit, tudományos felkészültségétigazoló “vizsgadolgozat”. Így a problémamegoldótartalmának jelentősége terén kisebb; a megfogalmazáspontossága, tömörsége, hivatkozásai, következtetéseiés módszertani felkészültsége tekintetébennagyobb követelményeket támaszthatnak iránta.Ha a doktoráló pénzügyi támogatásra pályázik, úgy pályázataa kisebb 2-4 éves kutatási témákéhoz lehet hasonló(befejeztető témát választva). Az is előnyös, haegy folyamatban lévő kutatás egyik résztémáját választja.A kutatástámogató alapok ugyanis referenciánaktekintik a pályázó korábbi eredményeit, ezt azonbanegy kezdő kutató esetében nem tehetik.Mindez a “nyílt bírálat” hátránya, míg a “vak bírálat”esetén nem tudják kit bírálnak — bár szűkebb témakörbenkönnyen felismerhetők a szerzők — és a lektorszemélyét sem árulják el a folyóirat szerkesztőségek.Ezt a titkolózást azért is kedvelik, hogy a bírálók és abíráltak ne lépjenek a szerkesztő háta mögött kapcsolatba.Hasonlóképen a védés előtt nem illik az opponenstbefolyásolni; a pályázat elbírálói pedig legyenekinkább csak véleményezők, míg a támogatás megadásamaradjon a szakzsűrik jogköre.A szigorú folyóirat bírálatok ellen (van ahol a beküldöttcikkek negyede sem jelenik meg) a kirekesztetteka jövőben a lektorálás nélküli elektronikus publikálássalfognak élni az interneten keresztül. Az értekezésekesetében viszont nem a publikálás a lényeg, hanem éppenaz elfogadó bírálat, amiben az opponenseket is“felülbírálhatja” a bizottság.Ehhez hasonló a pályázatok elbírálásának kétlépcsősrendszere, ahol a szakértők ajánlását még magasabbgrémiumok ellenőrzik, egybevetve azokat a támogatottprogramok igényeivel, kitűzött prioritásaival. Ilyenszerepet töltenek be az egyetemek doktori szakbizottságaiés felsőbb szinten doktori tanácsai, amikor minda doktori védésre bocsátást, mind annak alapján a fokozatmegadását értékelő (pontozott) titkos szavazássaleldöntik.A doktorálók anyagi támogatást az OTKA fiataloknakmeghirdetett programjaitól kaphatnak. Pályázataikathárman bírálják el (az egyik személyre a pályázó tehetjavaslatot). A pontozással értékelt pályázatokat aztánszakzsűrik rangsorolják (megvitatás után titkos szavazással),majd a három tudományterületi szakkollégiumTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV277véglegesíti az eredményt, eldöntve, hogy a zsűrik általelőre soroltakból hányat támogat.Az írásművek és pályázatok elbírálásának módszereisokfélék de hasonlók és a kutatómunka megindításátvagy eredményének közzétételét teszik lehetővé. Adoktori munka — szakmától és témától függően —mindkét célból elbírálásra kerülhet, ezért tartottuk érdemesnekezek gyakorlatát röviden ismertetni.A publikált tudományos írásművek végső sikerét aztánaz olvasóik döntik el, azzal, hogy saját munkáikban hivatkoznakrájuk, és ezzel lehetőséget adnak azokszámszerű értékelésére is. Ezzel a következő szakaszbanfoglalkozunk.Impakt-érték és a citációk számbavételeA tudománymetria kísérletet tett a tudományos munkaértékelésére a megjelent művekre való hivatkozásokmennyisége alapján. A kutató érdeke, hogy teljesítményételőnyösen értékeljék, ez feltétele lehet a tudományosfokozat megszerzésének (később a habilitációnakés az akadémiai doktori cím elérésének) és a kutatástlehetővé tevő pályázatok, ösztöndíjak, jobb beosztásokelnyerésének is.Az értékelés alapja a tudományos publikációkra kapotthivatkozások mennyisége, kétféle értelmezésben:A citációk száma értékeli a konkrét publikációt, másrészta szerzőt a műveire kapott hivatkozások száma(az önhivatkozások kizárásával), amit idézettségnekmondanak. (Az idegen citáció szót a félreértések elkerülésevégett használjuk: az idézettség ugyanis helyesenhivatkozottság volna, amit nem használnak. Mivelaz idézés más, mint a hivatkozás és mégsem az idézettségalapja, helyesebbnek tűnik a idézettség mérésére(az “idézetelemzésre”) használt hivatkozásokat citációnakmondani, ami az ezeket közzé tevő angol nyelvűkiadvány szóhasználatának is megfelel.)A szekunderkutatás jelentőségének növekedésével indokolttáválhat, hogy a szerzők megitélésére azt is felhasználják,hogy kikre hivatkozott, milyen ritkábbanidézett, távolabb vagy régebben megjelent forrásokat ishasznosított irodalomkutatásában.Az impakt-faktor (hatástényező) a folyóiratot minősíti,azt fejezve ki, hogy egy évben az előző két évbenmegjelent közleményeire átlagosan hány esetben hivatkoznak.Vagyis a hivatkozások számát elosztják a kétévben megjelent közlemények számával. Volt amikoraz immediacy index-szel azt is kimutatták, hogy mi­

lyen gyorsan (még a megjelenés évében) kezd hivatkoznia szakirodalom a folyóirat cikkeire.Mindezt központilag, a folyóiratok meghatározott körénekvizsgálatával határozzák meg. A folyóirat impakt-faktorát(amit évente közzé tesznek) alkalmazzáka szerzők értékelésére is: az egyes munkáit közzé tevőfolyóiratok kumulált impakt számát kiszámítva.A citáció és az impakt-faktor ismerete igen fontos,ezért még visszatérünk rendszerük ismertetésére. Jelenlegialkalmazási formájuk azonban idővel változnifog, mert erősen torzító, a következők miatt:− a megfigyelt folyóiratok zárt, nyelvterületileg beszűkítettköre,− a könyvek, tanulmányok, találmányok, felfedezéseknem szerepelnek,− a többszerzős cikkek citációit és impakt faktorátvagy elosztják a szerzők között vagy nem,− a dicsérő és cáfoló citációk nem különböztethetőkmeg.És sorolhatnánk tovább.A legnagyobb hátrány, hogy a tudományos munka értékelésérehasznált idézettség és értelmezése szakmánkénterősen eltérő. Minél “nemzetközibb” (globalizáltabb)egy tudományág az idézettség annál inkább alkalmazható.Az is kedvező ha a tudományág eredményekizárólag publikáció és nem más.A Science Citation Index (SCI) három folyóiratbóláll, melyek kéthavonta, évente és ötévente megjelenve,kumulálják időszakuk publikációinak adatait.1. A Source Index tartalmazza az adott időszakbanmegjelent tízegynéhányezer természettudományosfolyóiratcikk fontos bibliográfiai adatait (az elsőszerző postai címe alapján vagy könyvtáron keresztüla szöveg is megszerezhető).2. A Permuterm Subject Index ugyanazokat a cikkeketdolgozza föl, mint a Source Index , de nem a szerzők,hanem a címekben kifejezett tartalom szerint.E célból a cikk minden elsődleges és másodla­gos címszóból( primary term és co-term ) képzett párnál megjelenik,amelyeket a címben szereplő szavakból vettek.Miután kiválasztottuk kutatási témánkat, kíséreljükmeg azt minél pontosabban kulcsszó-(címszó) párokkalkörülírni.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV2783. A Citation Index az SCI legfontosabb része, ami miattazt létrehozták. Belőle megtudhatjuk, hogy egyszerzőre vagy valamelyik művére az adott időszakbanhányan, hol és mikor hivatkoztak.A tudományos kapcsolatszerzés fontos eszköze is lehet,különösen az E-mail levelezés korában. Persze avalóságban a pályázatok, habilitációk, tudományos címekés rangok elérésének alátámasztására forgatjáklegtöbbet e kiadványt.Az SCI mindhárom folyama (a társadalomtudományokatfeldolgozó Social Sciences Citation Index-szel(SSCI), és az idézettséget a humán tudományok területénfigyelő Arts and Humanities Citation Index-szelegyütt) megtalálható az MTA Könyvtárában és CD-ROM-on is hozzáférhetők a szakkönyvtárak segítségével.A Current Contents a folyóiratok tartalomjegyzékét hetenteközli a mezőgazdaság, biológia és környezettudomány,a klinikai orvostudomány, a műszaki és alkalmazotttudományok, az élettudományok, a fizikai, kémiaiés földtudományok, és a társadalom- és viselkedéstudományterén. Érdekes, hogy benne az idézettségszempontjából hátrányos helyzetben lévő alkalmazotttudományoknak milyen nagy tér jut.Tartalmazza az első vagy levelező szerző postai címétis, így a cikk különlenyomatát kérhetjük tőle. A CurrentContents on Disc (CCOD) hetente mágneslemezeken(vagy elektronikus úton kapott file-okon) szerezhetőbe. Megjelenik éves összegzése is CD-ROM-on.Az írásművekkel szembeni akadémiai követelményekA Magyar Tudományos Akadémia osztályai az akadémiaidoktori cím elnyerésével kapcsolatban igen eltérőenállapították meg ezeket a szakterületenként összesem hasonlítható követelményeket.A tudományos teljesítmények iránti követelményekszempontjából érdemes figyelembe venni az akadémiaidoktorrá válással kapcsolatos előírásokat. Az MTAdoktora “cím” nem számit a felsőoktatási törvény szerinttudományos fokozatnak, hanem a már “minősítettek”későbbi, magasabb teljesítményének elismerésétfejezi ki.Az MTA Doktori Szabályzat (továbbiakban DSZ) 25.szakasz (1) szerint, az MTA doktori cím elnyeréseiránti kérelmet a PhD, vagy azzal egyenértékű tudomá­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV279nyos fokozat megszerzése után legkorábban három évvellehet benyújtani. Ugyanezen szakasz (4) bekezdésealapján az egyetemi végzettség és a tudományos fokozatigazolásán kívül előírt követelmények már tudományszakonkéntmások lehetnek. Ezért a DSZ 35. szakasz(2) kimondja, hogy az értékelés követelményeittudományszakonként az MTA Tudományos Osztályaiállapítják meg.Nagyon tanulságos áttekintenünk, hogy milyen különbségekadódhatnak e téren tudományágak szerint.Például a 25. szakasz (4) bekezdésd/ pontja szerint a pályázónak valamennyi tudományospublikációját tartalmazó jegyzéket kell benyújtani. De,hogy mi számít tudományos “publikációnak” (teljesítménynek),az már szakterületek szerint más lehet. (Példákerre: a térképszerkesztés vagy a nemesítéssel előállítottnövényfajta.)e/ pontja a tudományos publikációkra kapott hivatkozásokbenyújtását kívánja meg. De a hivatkozásokmegítélése és formája is eltér tudományszakok szerint.f / pontja a kérelmező saját megítélése szerint jelentősnekvagy jellemzőnek tartott 5 legfontosabb publikációjánakbemutatását írja elő. Vajon mit tekintsen a kutatólegfontosabbnak műfajilag: egy nagy kézikönyvét,vagy egy társszerzőkkel írt magas impaktfaktorú folyóiratbanmegjelent, sok hivatkozást kapott cikkét?— g / pontja egy mű benyújtását kívánja meg, aminemcsak disszertáció lehet, hanem már megjelent publikációkösszefoglalása, vagy megjelent könyv is. Azegyetlen kívánalom, hogy “vitatható” legyen. Véleményünkszerint az értekezés felelne meg ennek egyedülteljes mértékben, ezért alakult ki irodalmi formája azévszázadok során.A PhD fokozat esetében ragaszkodnak is az értekezéshez,hiszen egy fiatal kezdő kutató — akinek megfelelőtudományos “kiképzését” igazolja a disszertációelkészítése — nem is rendelkezhet az említett mármegjelent publikációkkal, könyvvel stb. Azonban a(nappali és levelező) tanfolyamos doktorképzésen kívül,a fokozat megszerzésére “egyéni felkészüléssel”készülő tapasztaltabb kutatók esetében, már érdekes leheta korábbi tudományos teljesítményeik figyelembevétele.A DSZ előírásaiból szempontunkból még érdekes a 28.szakasz (3) bekezdése, ami lehetővé teszi olyan mű benyújtását,amit három évnél nem korábban az egyetemenhabilitáció elnyerése érdekében adtak be. Ez különösenakkor volna indokolt, ha a habilitációt — akülföldi gyakorlathoz hasonlóan — értekezés (Habilitationsschriftt) készítéséhez kötnék.A 25. szakasz (4) bek. h/ pontja a mű téziseinek benyújtásátírja elő, azzal, hogy közös mű esetén is mindenkérelmező külön készít tézist, vagyis közös tézisnem lehetséges. A tézis szó mint már kifejtettük többfélétjelent. Ebben az esetben a saját tudományos eredményektételekbe foglalását, jól áttekinthető, másokétólmegkülönböztethető, vitatható formában. Ez érvényesa PhD elnyerése alkalmából készített tézisekre is.Az MTA 11 osztálya közül 6 készített előírásokat azakadémiai doktori cím elnyerésének követelményeivelkapcsolatban. Ezek elsősorban a természettudományokkal(science ) foglalkozók, míg a társadalom-tudományi(social science) osztályok nem kívánták amérhető, számszerűen megállapítható (tudománymetriai)követelményeiket meghatározni. Ezek az egyedi(esetenkénti) testületi megítélést részesítik előnyben,ami persze a többi osztály esetében is a végső döntésekalapja.A továbbiakban a követelményeit meghatározó 6 tudományterületelőírásait, ajánlásait tekintjük át, csupántájékoztató jelleggel, hiszen azok egyes esetekben ügyrendilegkötelezőek, más esetekben csak tervezetek,ajánlások. Ettől függetlenül azonban, mint analógiáktanulságosak, mert a tudományos teljesítmények “mérésének”lehetőségeit körvonalazzák — ami mindenkutatónak, és különösen a doktorálóknak érdekes lehet.1)Általános követelmények és a szakágazatok megkülönböztetésea tudományágakon belülÁltalános követelmény az, hogy a kérelmező egyrésztelegendő számú, megfelelő színvonalú orgánumbanközzétett publikációval rendelkezzék; másrészt e közleményekreelegendő számban hivatkozzanak másokközleményei. De hogy mi számit tudományos közleménynekés hogyan kell a hivatkozásokat számítani,abban már eltérések mutatkoznak a tudományágakközt, sőt a tudományágakon belül is.Az orvostudományok művelői szerint a scientometriaikövetelményeket (a publikációs tevékenység és idézettségszámszerűsített jellemzőit) az egyes “diszciplínák”(szakterületek) szerint eltérően kell meghatározni.A nemzetközi folyóiratok paraméterei (impakt-faktorai)jelentősen eltérnek szakterületenként, így a tudománymetriaiértékekben kifejezett követelményeket isszakterületenként kell meghatározni.

Az agrártudományokon belül — ehhez hasonlóan —az állatorvostudomány iránti tudománymetriai követelményekmagasabb szinten történő meghatározását látjákindokoltnak.A biológusok is más igényeket támasztanak a kísérletiszakterületeken, mint a nem kísérletieken, különösenaz impakt faktor tekintetében.2)A tudományos publikációk köreAz agrár ágazatokban az elfogadható közleményekműfajilag a következők lehetnek:− önállóan megírt tudományos könyvek,− tudományos könyvben önálló fejezetek,− tudományos dolgozatok (cikkek, tanulmányok),− felsőoktatási tankönyvek, esetenként jegyzetek.Ami még nem jelent meg az nem tekinthető közleménynek.A kémikusok számára ennél szorosabban határozzákmeg a figyelembe vehető közlemények körét: csak atudományos fokozat elnyerése óta megjelentek vehetőkfigyelembe (kivéve a könyvrészletek és összefoglalóművek); éspedig a nemzetközi folyóiratban, magyarnyelvűfolyóiratban, kongresszusi kiadványban(proceedings) megjelent teljes szövegű közlemények(nem a rövid kivonatok stb.). Ezek mennyisége és hivatkozásaikszáma kerül vizsgálatra.Az orvosok a magyar és idegen nyelvű közleményeket,a magyar és idegen nyelvű könyveket, könyvfejezeteketveszik figyelembe, de — az előzőtől eltérően —felsorolhatók a folyóiratokban megjelent “absztraktok”(ismertetések) is, és az előadói és szerkesztési tevékenységetis értékelik.A biológusok számára ezt úgy fogalmazzák meg, hogya publikációs szám megállapításánál kizárólag “in extenso”közlemények, könyvek és könyvfejezetek vehetőkfigyelembe. A publikációs szám és az összesítettimpakt-faktor megállapítása kizárólag a kandidátusi(PhD) fokozat megszerzése óta megjelent közleményekretörténhet.A földtudományok művelői számára a figyelembe vehetőpublikációk a következők: önálló tudományoskönyvek, ilyenben önálló fejezetek, szakcikkek és tanulmányok,felsőoktatási tankönyvek és jegyzetek, tudományosigényű műszaki és térképészeti alkotások.(Ez utóbbiak jelzik, hogy a publikáláson kívül, másTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV280eredmények számításba vétele is szükséges lehet: építészeknélépítmények, műszakiaknál találmányok, nemesítőknélúj fajták, biotechnológusoknál alkalmazhatógén-kombinációk stb.)3)Hol, hány és milyen műfajú publikáció jelent meg?A megjelenés helye (orgánuma) különösen a tudományosfolyóiratok esetében érdekes, mert egyrészt a leírthatástényezőt impakt-faktort) veszik figyelembe a folyóiratértékének (“tudományos súlyának”) jellemzésére;másrészt ezzel mérik a szerzők publikációinak tudományosértékét is. A hatástényező használhatóságánakmegítélésében is jelentősek az eltérések.Az orvosok a tudományos teljesítmény “mérésénél” apublikálás helye és módja szerinti értékszámokat veszikfigyelembe, illetve a publikációk mennyiségét,számát. Miután szakterületenként igen eltérő a folyóiratokmegítélésének az értéke, így az impakt-faktor alkalmazásatekintetében is részletes megkülönböztetéseketdolgoztak ki.A követelmény kumulatív impakt-faktorban kifejezve− 10 orr-fül-gégészek, sebészek, ortopédek stb.− 15 fogászok, nőgyógyászok, szemészek, urológusokstb.− 20 az egyéb klinikai szakok és a hematológusok, onkológusokstb.− 40 az elméleti orvostudományokat művelők számára,de tartósan külföldön kutatóktól ennél magasabb értékekis megkövetelhetők.További követelmény, hogy az MTA doktora címre pályázóorvoskutató legalább három, 1,0 vagy annál magasabbimpakt-faktorú folyóiratban megjelent közleményneklegyen első szerzője.(Fentiekből nem tűnik ki, de nyilvánvaló, hogy az orvostudományban— mint az egyik legnemzetközibbérvényű alkalmazott természettudományban — az SCIáltal meghatározott impakt-faktorok figyelembevételérőlvan szó.)Az impakt-faktor (hatástényező) alkalmazásában talána legfejlettebb a kémiai tudomány, hiszen a tudománymetrianagy úttörő próbálkozásai és kezdeményezéseiebben a tudományágban történtek. A szerző értékeléséheza kumulatív impakt-faktor összesíti a folyóiratokhatástányezője és a szerző által bennük publikált közleményekszámának szorzatait. (Kérdés azonban a társszerzőkszámának értelmezése, valamint az, hogy

mindez visszamenőleg hány év közleményeire vonatkozik.)A biológusok a kumulatív impakt-faktor számításáhoza mindenkori legújabb kiadású SCI Journal CitationReports hatástényezőit veszik figyelembe. Szerintük azösszesített impakt faktor értéke legyen független egyegyközlemény szerzőinek számától. Ezzel egy újprobléma vetődik fel, hogy e szerint minden szerzőkapja meg ugyanazt az értéket, vagy pedig — mintmás tudományágakban —azt osszák el a szerzők számával?A biológusok impakt-faktor követelménye a kisérletiszakmákban 40; a nem kisérletiekben 10.Az agrártudomány sokszínűségéből következik, hogyegyes szakterületeinek folyóiratai olyan alacsony hatástényezővelrendelkeznek, — amennyiben csak azAmerikában kiadott SCI-et veszik figyelembe, — hogyaz nem értelmezhető. Az agrárkutatásokat az SCI-ben1990-ben még egyetlenegy Magyarországon megjelenőfolyóirat sem képviselte, egyéb tudományterületeketis csak nyolc. Ezért kidolgoztak egy kiegészítő követelményrendszert,ami csak annak előfeltétele, hogyaz MTA doktora címre pályázó habitus vizsgálatáraegyáltalán sor kerülhessen. (Más tudományágak semdöntenek egyedül tudománymetriai értékek alapján.)Az értékelés alapja az “Alap Ismertségi Értékszám”,ami a Kumulativ Publikációs Értékszám és aFejlesztési Értékszám összege, és megkívánt minimuma10. Ez az érték egyedül impakt faktorral is elérhető.A Kumulatív Publikációs Értékszám két adatból tevődikössze, éspedig1/ a kandidátusi (PHD) fokozat megszerzése óta szerzettvalóságos impakt-faktorokból és2/ a hatástényzővel nem rendelkező tudományos folyóiratok0,1 értékéből, a kongresszusi kiadványokbanmegjelent teljes szövegű közlemények 0,05 értékéből;míg a tudományos könyvek idegen nyelven 2,0, magyarnyelven 1,0 értékszámot, a könyvrészletek ezekfelét (1,0 illetve 0,5 értékszámot) érnek.Tudományos folyóiratnak csak az számít, aminek vanszerkesztőbizottsága, lektorált és (magyar és) idegennyelvű összefoglalót közöl.Ennek a Kumulativ Publikációs értékszámnak legalább5-nek kell lennie.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV281A Fejlesztési Értékszám főleg a nemesítési eredményeketértékeli. Itt is a tudományos fokozatszerzést követőenelőállított növényfajta 0,2-1,0 értékű lehet, a nemesítőrészaránya szerint; a minősített és szabadalmazottfajta 1,5, a csak minősített 0,7, a csak szabadalmazott0,3 értékszámot ér. A hazai állatfajták értékszáma0,7, külföldi minősítésük esetén 1,5 értékű.Minősített fajtákkal legfeljebb 5 értékszám érhető el.A szabadalmi oltalmat nyert találmányok, és a knowhow eljárások 1,0 értékszámot érnek.A matematikusok fogalmazzák meg legélesebben atársszerzőkkel való közös alkotás értékelését. A megköveteltnyilatkozatoknak azt kell meghatározniuk,hogy milyen arányokban tulajdoníthatók az eredményekaz egyes szerzőknek. Ez nem jelenti azonban azt,hogy a publikációk értékelésében ezt számszerűen figyelembevennék, mert nem ajánlják a hatástényező,és még kevésbé annak kumulatív értéke használatát.4) A citációk figyelembe vételeMint tudjuk, a folyóiratok impakt-faktora a cikkeiretörtént hivatkozások gyakoriságát fejezi ki, egy meghatározott,sok ezer folyóiratot megfigyelő rendszerenbelül. Az egyértelmű, hogy a “globálisan” érvényeseredményeket adó természettudományokban a folyóirathatástényező számítására szolgáló hivatkozások a szerzőkértékelésére is felhasználhatók — különösen, hogynagyszerű kiadványokból mindez könnyen kiolvasható.Nem találtunk azonban egyértelmű utalást arra, hogycsak ezeket a citációkat — vagyis a SCI-ben vagy társadalomtudományokszámára a SSCI-ben megjelenteket— vagy a máshonnan összeszedetteket is figyelembelehet-e venni a tudományos pályázatokban. Még azis vitatható, hogy milyen források hivatkozásai számítanakcitációnak. Néhány kifejezetten nemzetközialaptudományi szakma kivételével — legalább kiegészítésként— az összegyűjtött hivatkozások is hasznosíthatók.A matematikusok számára csak a következőkben megjelenthivatkozás számít: referált folyóirat, idegennyelvű könyv, nemzetközi konferencia kiadványa,MTA kiadványok, (egyetemi) tankönyv és jegyzet,doktori, kandidátu,si, PhD disszertációk. Ezek sorrendjeis fontos, a hivatkozások megadásánál. A hivatkozásokatezen kívül még három csoportba sorolják. Különcsoportban adják meg azok hivatkozásait, akiknek apályázóval három vagy több közös publikációja van; a

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV282második csoportba a többi egykori társszerző hivatkozásakerül; végül a harmadikba a “tisztahivatkozások”. Bár mindez a tágabban értelmezett “önhivatkozás”különféle fokozatait igyekszik kiszűrni ésáttekinthetőbbé tenni, a tényleges önhivatkozás fogalmátnem határozzák meg, de kihagyását megkövetelik.Az agrártudományok terén csak olyan hivatkozásokatfogadnak el, amelyek tudományos folyóiratokban vagykönyvtárakban fellelhető könyvekben és egyéb kiadványokbanszerepelnek. A követelmény legalább 50 hivatkozás,amiből 25 a tudományos fokozat megszerzéseutáni művekre vonatkozzon. Az önhivatkozást olymódon zárják ki, hogy nem vehető figyelembe olyanhivatkozó munka, amelynek szerzője, vagy társszerzőjea kérelmező.Vagyis az számít önhivatkozásnak amikor a hivatkozóműnek és a hivatkozottnak van közös szerzője (társszerzője).Érdemes e kritérium mások szavaival valókifejezését is felidézni: A kémikusok is úgy határozzákmeg az önhivatkozást, hogy az idéző (hivatkozó) ésidézett cikknek van közös szerzője. Ugyanígy földtudományokbanaz tekintendő önhivatkozásnak, ha a hivatkozómunkában a hivatkozott mű szerzője szerzőkéntszerepel.A műszaki kutatók iránt követelmény, hogy minden citációstételnél vagy szó szerint idézzék a közleményükrevonatkozó rövid szövegrészt, vagy hosszabbhivatkozó szöveg esetén, adják meg a hivatkozó műbenaz ezt tartalmazó oldalszámokat.A pályázó kutató citációinak száma külön mérőszám.A matematikusok a hivatkozásaikat “multiplicitás” nélkülértelmezik, ami valószínűleg azt jelenti, hogyugyanabban a közleményben való többszöri — ugyanazonszerző több publikációjára vonatkozó (?) — említésis csak egy hivatkozásnak számít.Az orvosok számára minimális követelmény klinikaiszakmákban az 50, elméleti szakmákban a 120 citáció,önidézés nélkül. A tudománymetriai adatok közt, ajánljáka valamennyi publikáció független idézettsége (hivatkozásszáma) mellett, a legtöbbet idézett mű idézettségiszámát, továbbá az elmúlt 10 év publikációirakapott összidézettséget is megadni.A kémikusok még finomabban mérik a teljesítményt. Apályázó rangos közleményeit (ez az általa kiválasztott20 legsikeresebb publikáció lehet, vagy akinek nincsennyi, annak valamennyi közleménye) a következőképpenértékelik: a kiválasztott dolgozatok számát elosztjákazok szerzőinek számával, (pl. ha a szerzőkszáma átlagosan 2, úgy 20 közlemény : 40 szerző =0,5); majd ezzel a hányadossal szorozva helyesbítika számba vett dolgozatok számát 0,5 x 20 = 10 frakcionáltdolgozatszám,az összes impakt-faktor számát 0,5 x 10 = 5 frakcionálthatás,az idézettség számával 0,5 x 70 = 35 frakcionált idézetszám.A kérdés csupán az, hogy a szerző mindezt figyelembevéve, befolyásolni tudja-e a mérőszámot a 20 közleménykiválasztásával, a legkedvezőbbre törekedve. Emódszer igen előre mutató, különösen a társszerzőkszámának megítélése tekintetében.A biológusok megítélése szerint a publikációs szám ésa kumulatív impakt-faktor csak a tudományos fokozatmegszerzése utáni időből vehető figyelembe, de ezzelszemben az idézettségi szám az életműre vonatkozzon;természetesen önidézetek nélkül, akár impakt-faktorosfolyóiratokban jelentek meg, akár más formában(könyv, fejezet, poszter, előadás összefoglaló, találmánystb.)A biológusok publikációs követelménye a kísérletiszakmákban 20, a nem kísérletiekben 25 közlemény.Idézetségi követelményük a kísérleti szakmákban és anem kísérletiekben egyaránt 200.A matematikusok szerint a pályázó adja meg az általalegfontosabbnak tartott öt hivatkozást, részletesen (feltehetőena hivatkozás szövegével együtt).5) Az eredetiben benyújtandó öt műA pályázó azon műveit válogathatja össze amelyek azelbírálók szemszögéből nézve kedvezőek lehetnek. Ezaz akadémiai doktori cselekményeknél az idézettségtőlfügghet, hacsak nem írtunk nagyjelentőségű tudományoskönyvet. Megint más lehet a megítélés, ha a benyújtókutatási támogatásra, vagy ösztöndíjra stb. pályázik.A matematikusok csak már megjelent, vagy közlésreelfogadott dolgozatot adhatnak be az MTA doktorairánti kérelemhez csatolva. További érdekes követelményük,hogy az ezekben leírt egy vagy két legfontosabberedményt a pályázó maga értékelje legfeljebb 2oldalnyi terjedelemben, konkréten megfogalmazva éselhelyezve az adott tudományterületeken, kiemelve azújdonságát és nehézségét az eredményben vagy módszerben.Ez a megközelítés analógiaként minden tudo­

mányágban, és saját munkánk megítélésében is hasznoslehetne.A földtudomány is nagy fontosságot tulajdonít a benyújtottöt munkának. (Ez az öt munka bizonyos fokiga vitatható értekezést kívánná pótolni, mert nem azegész életmű áttekinthetetlen halmazát bocsátja vitára,de egy jobban elhatárolható tudományos eredményt.)A kémikusok a pályázó 5 legfontosabb dolgozatánakszerzőit, címét, bibliográfiai adatait és idézettségét isközlik.Az agrártudományban ennek az öt műnek alapján kellállást foglalni a tudományos munka színvonaláról.A tudománymetria áttekintett mutatói megkönnyítik ahabitusvizsgálatot, de nem helyettesítik azt. Van amikora szinthatároktól jelentősen el kell térni. Mindezazonban csak a tapasztaltabb kutatók jellemzéséreszolgál, akik akadémiai doktori címre pályáznak, míg akezdő kutatók tudományos fokozatának (PhD) elérésétigen nehéz volna tudományos közéleti tevékenységhezés teljesített publikációkhoz kötni.A doktoráló számára is hasznos tudni mire készüljön,munkásságát milyen szempontok szerint fogják a jövőbenmegítélni. Ezért írtuk le mindezt, de titokban azt isremélve, hogy könyvünket akadémiai doktori címre éshabilitációra pályázók is forgatják majd, különösen, hamajd az értekezés készítés hasznosságát a tudományosközvélemény jobban felismeri.Az igazi tudományos érték persze csak a maradandóságábannyilvánul majd meg, mondjuk az fejezheti ki,hogy megjelenése után 30 évvel idézik az egyetemitankönyvek. De a jövőbe nem láthatunk, ezért használjuka tudománymetria “előrejelző” módszereit.Az itt leírtak csak a tudományágak egyik csoportjáravonatkoztak. A humán (társadalom) tudományok esetébenaz új eredmények nagyrészt anyanyelvünkön írtkönyvek, tanulmányok formájában jelennek meg, kevésbénemzetközi folyóiratokban; a társszerző ritkább,és ha van számuk kevesebb (2-3); az SSCI idézettségiés impakt mutatói csak kivételes esetekben alkalmazhatók,viszont a hazai hivatkozások fontossága jelentős.Ezt tartsuk szem előtt a fentiek értelmezése során,amiknek leírásával célunk inkább a gondolatébresztésvolt, míg konkrét esetekben az éppen érvényben lévőelőírásokat meg kell érdeklődni.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV283Az értekezés megvédéseA disszertáció első szóbeli publikálása és értékelése avédés. Ez interaktív megvitatás, amit “ahány ház annyiszokás” szerint végeznek, csak fő vonásaiban azonos:szóbeli ismertetés, a bírálatok meghallgatása és megválaszolása,kérdések és válaszok, hozzászólások,eredményhirdetés.A legfontosabb, hogy a doktorjelölt tájékozódjon a védéshelyén kialakult szokásokról és azokhoz igazodjon,tanárai és kollegái tanácsait is meghallgatva. Ilyen minőségbenadunk mi is néhány tanácsot tapasztalatainkalapján a következőkben.− A kutatómunka rövid előadásban elmondandó ismertetésétírjuk le.− Terjedelme legyen annyi, amennyi lassan elmondvabelefér az előírt (20 percet lehetőleg meg nem haladó)időkeretbe.− A végzett munkáról és főleg eredményeiről beszéljünkez alatt, a téma felvázolása ne legyen több egypercnél, az “udvariassági” kezdés pedig csak 30 másodpercetvegyen igénybe. A hangsúlyozott (“ébresztő”)befejezés se legyen egy percnél több, ami utánmég ugyanennyit tehet ki a köszönetnyilvánítás, a kisebbrangúakat sem kihagyva.− Ezt a rövid előadást többször olvassuk át, hogy aztántömörített (címszavakra sűrített) vázlatáról emlékezetünkbeidézhessük azt, kézben tartva, amikor a védésenszabad előadásban elmondjuk.− Vetíthetünk fóliákat és diákat — lehetőleg magunkkezelve az írásvetítőt. A vetített képek legyenek kifejezők.Egy-egy kép vagy szöveg maradjon legalábbannyi ideig a vásznon, amennyi kétszeri elolvasásához,gondos tanulmányozásához szükséges.− A tömörített szöveges mondanivaló, vagy a számokattartalmazó táblázat legyen áttekinthető: egyszerreöt oszlop és hat-nyolc sor vetítése tekinthető jól át;nagy és kövér, esetleg színes írásjelekkel. Eredetilegnyomtatott, vetítve apró betűsnek tűnő szöveg ésnagy, áttekinthetetlen számtáblázatok vetítése felér ahallgatóság inzultálásával.− Az eddigiekből kitűnik, hogy 10 vetítési anyagnál neerőltessünk többet a védésen résztvevőkre. Jól követhető,nem fárasztóan túlterhelt kiselőadást tartsunk— az opponensek úgyis ismerik a részleteket, és aBizottság is belelapozhat az értekezésbe.

− Összpontosítsunk a Bizottság és mások által feltettkérdésekre, felírva azokat. Egyenként (“címzetten”),röviden, de alaposan és nagyon udvariasan válaszoljukmeg azokat.− Figyeljük a hivatalos bírálók (opponensek) felszólalását— annak tartalmát leírt formájában kezünkbentartva követhetjük — mert mondhatnak mást is (főlegha nem olvashatják fel az egészet), amire érdemeslesz reagálnunk válaszunk során.− Az opponenseknek megírt válaszunkat (amit azokmár ismernek) olvassuk fel, jól hangsúlyozva. Ez aszöveg lehet vitatkozó, de legyen ugyanakkor határozottan— de nem túl ömlengően — udvarias. A védésnormálisan feszült hangulatában ilyenkor “lazíthatunk”egy kicsit, csak a hangsúlyozásra kell figyelnünk.− Ezután megint fokozzuk a figyelmünket az elhangzókra,a hozzászólók nevét felírva, és jegyezzük felmindazt, ami a vitában — vagy később — fontos lehetvagy hasznosítható.− Hozzászólásokat felesleges szerveznünk, mert kilátszika lóláb és rontja a védés “dramaturgiáját”. Kérdésfeltevését még inkább kérhetjük, hogy alkalmatkaphassunk valaminek a kifejtésére. Ilyenkor azonbanne vetítsünk, mert ezzel leleplezzük megrendezettségét.(A vita során, ha kell megismételhetünkvetítést, de csak a már bemutatottat, különben úgytűnik mesterkélten igyekszünk “villogni”).− A hozzászólásokra is címzetten adjunk választ, a dicsérőkrenagyon rövid, udvarias mondattal, a kiegészítőketis megköszönve, mondanivalójukra kurtánreagálva. A vitatkozókra (akiknek észrevételeit jegyzeteinkbenszemünk előtt tartjuk) válaszoljunk viszontrészletesen, udvariasan, de egy fokkal keményebben,mint a hivatalos bírálóknak.− Az eredményhirdetés után már csak tájékoztató szavakatszóljunk, köszönetet már kiselőadás utánmondtunk, illetve az opponenseknek a válaszunkbaépítettük. Az elnöknek és a Bizottságnak pedig személyesenés nem nyilvánosan köszönhetjük megközreműködésüket. Ami a vendéglátást illeti, abbankövessük a házi szokásokat, ne lemaradva, de mégkevésbé túl téve a megszokotton.− A védést tekintsük ünnepélyes nyilvános vizsgának,nem társasági összejövetelnek, mint a névnapot:TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV284ilyenkor valós érdemek elismeréséről, nem érdemtelenülis szokásos ünneplésről van szó.A kutató ezzel az aktussal nagykorúvá vált, amit családi-barátikörben is megünnepelhet, de ne feledkezzenmeg a kutatók tágabb családjáról sem, arról, hogy tudományosfokozatot szerezve feljogosult a Magyar TudományosAkadémia köztestületébe tagként való belépésre.Tudományos munkafolyamatok általánoselemeiA tudományos alkotás legalább olyan sokféle, mint aművészi: minden alkotó, minden alkotását egyedi, egyszerimódon hozza létre. Így aztán lehetetlen mindenfeladathoz egyaránt jól illő "vezérfonalat" készíteni.Mivel azonban a tapasztalatok eredményes átadása és akiváló sikeres munkák módszerének elemzése a tudományterén is szükséges és kívánatos, meg kell kísérelniazon közös elemek összegyűjtését amelyek alapjánegy általánosan használható vezérfonal megszerkeszthető.Ez nem lehet olyan pontos, mint nyílt tengeren az óceánjárótirányító giroszkópikus iránytű, de azért segíthet,mint a sűrű erdőben tévelygőnek az, ha a fák mohásoldala alapján megsejtheti az északi irányt.Az általunk ajánlott, tapasztalaton és önmegfigyelésenalapuló munkamódszer a következő általános érvényűnekvélt megfontolásokon alapul:− Jóformán minden kutatás vége írásba foglalás, mindentudományos írásmű előzménye kutatás. Hogymelyik közülük a tulajdonképpeni cél, vagy a másiknélkülözhetetlen eszköze, azt ugyanolyan könnyű eldönteni,mint azt a közhelyet, hogy mi volt előbb: atyúk vagy a tojás?− Ha halra éhesen megyünk horgászni, vagy ha szenvedélyesés eredményes horgászként tesszük ugyanezt,az teljesen közömbös a csali, a bot, a zsinór stb.szempontjából, mert mindez ugyanakkor, ugyanott,ugyanolyan.A elhivatott kutató "zsákmánya" a publikáció, amivégső fokon igen hasonló munkafolyamat eredménye,mint ami a tudományos kutatás általánosítható módszertana.Ebből az általános kutatásmódszertanbóladódik az a közös vezérfonal, amit alább kísérelünkmeg leírni.

Ezért praktikus szempontból könyvünk lehetséges leggyakoribbolvasójának igényéhez kell igazodnunk: atudományos fokozatra pályázóéhoz, ami feltehetően adisszertáció készítés és az azt megalapozó kutatómunkasegítése. Így tehát ennek létrehozásából indulunk ki(és amit ezzel kapcsolatban kifejtünk, az lényegébenminden tudományos írásműre érvényes). Ezt egészítjükki a hozzá szükséges kutatás leírásával (ami többékevésbéminden kutatásra érvényes, eltekintve a szakmaisajátságoktól, amivel a speciális kutatásmódszertanokfoglalkoznak)."Szakirodalom-centrikusan" úgy is feltehetnénk a kérdést,hogy miből lehet publikáció?. A valóság, vagyis"ami érdek nélkül tényként elfogadható" képezi a legtöbbtudományágban a megismerés célját. (A társadalomtudományokbana valóságot módosíthatja a mindenkoritársadalmi fejlettség, kultúra és szubkultúra.)Az eredményes és gazdaságos munka érdekében kutatásunkterülete, hasznosítható anyaga, és elérni kívántterméke legyen világosan meghatározott, ne legyen bizonytalanultöbbféle, sőt "pszeudokomplexen" sokféle.Tekintsük át ezért a tudományos munka e három "kiterjedését".a) A kutatás tárgya és területeAmikor a kutatás témája konkretizálódik, az két ellentétesirányból történhet:3. A témakörön (gondozott szakterületen) belül keresik,találják, jelölik ki a problémát.4. A problémát az élet veti fel, és ahhoz keresik a relevánstémakört, szakterületi felkészültséget.Így aztán a témakör és probléma hierarchikusan isösszefügg:A diszciplína (tudományág, szaktudomány) összetevődiktöbb4. témakörből (szakterületi reszortból), ami több5. témát (projektet stb.) foglal magában, amelyek számos6. problémát vethetnek fel, vagy oldhatnak meg.A kutatási eredmény egy vagy több összefüggő problémamegoldása, ezekből épül fel a téma eredménye, abbóla diszciplína fejlesztése.A probléma-megoldás vázlata:(1) tudatos megoldás keresés (ami inkább szekunderkutatás),TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV285(2) a feltételezett megoldás, hipotézis (nagyrészt azelőző és részben heurisztikus elemzés alapján),(3) majd annak bizonyítása (a természettudományokbankevés kivétellel primer kutatással).A szekunder irodalomkutatás súgja, mit és esetleg hogyanoldjunk meg, a primer kipróbálja az alternatívákat,választ ad és bizonyít, az eredményt aztán újraszakirodalmi úton (a szekunderkutatás szférájában)kommunikáljuk. A primer (nagyrészt kísérleti) kutatásinduktív, a szekunder inkább deduktív következtetésekre(feltevésekre) ad lehetőséget.Különös (de elég gyakori) a "felfedezés": vagyis egymegoldásra bukkanás, aminek hasznosítása lehet kézenfekvő,vagy problémaként jelentkezik.A diszciplínák és témakörök művelése folyamatos kutatás,a problémamegoldás és felfedezés többnyireegyszeri történés. Téma kutatható folyamatosan vagybehatárolt, projekt formájában, míg az értekezésekkészítése is ehhez hasonlóan behatárolt de más célú.b) A kutatás anyaga, forrásaiAz általunk javasolt módszertan az ismeretgazdálkodásonalapul, azon, hogy saját és idegen információkszintézisével (éspedig bővített: új elemeket létrehozóalkotó feldolgozásával) hozzuk létre a mondanivalónkat.Ennek vázlata a következő:1. Nyersanyagunk háromféle:1.1. kísérleti, megfigyelési stb. korábbi primer kutatásokkalmeghatározott tények (adatdokumentáció)1.2. forrásmunkák megállapításai (mások közlései,szakirodalmi dokumentáció)1.3. saját rögzített gondolataink, jegyzeteink (nevezhetnénk"ötlet-dokumentációnak" is)2. Az analizáló fázis két útja (ami követheti egymást,vagy lehet párhuzamosan járt, esetleg az egyik egyedülis célhoz vezető)2.1. összerendező kompilálás (a "nyersanyagunk"áttekinthető csoportosítása a mondanivaló módosításanélkül, legfeljebb kommentálva azt,ami értelmiségi, szakmai munka)2.2. szinergikus hatású interaktív ismeretelemzés(az összerendezett "nyersanyaghoz" képest többetlétrehozó szellemi alkotómunka)

3. A szintetizálás az előző kettő összeszerkesztése, ennekkeretében a tételes új megállapításaink megszövegezése,ami lehet téves is4. Termékünk: az eredmények – kiegészítve előzményeikkelés következtetéseinkkel – írott formába öntöttközlése (publikáció, disszertáció stb. formájában,esetleg szabadalmi hasznosítása)Egy konkrét probléma megoldására irányuló kutatáspersze csak a feltétlenül szükséges munkafázisokatvégzi el a forgatókönyvből. Hogyan hasznosítjuk az információkategy probléma megoldásánál?Ami már megoldott, azt csak meg kell találni. (Ez példáula szabadalmak esetébentermészetes, viszont amimár megoldott az nem lehet kutatás vagy pláne értekezéstémája!)A releváns információk szintetizálhatók, rendszerezhetők,vitathatók sőt – és ez a legfontosabb – belőlük újkövetkeztetéseket is levonhatunk problémánk megoldására.Amennyiben szekunder (szakirodalmi) kutatások alapjána probléma nem oldható meg, magunk végzünkcélra orientáltan kiegészítésül primer vizsgálatot (kísérletet,megfigyelést, megkérdezést stb.), ami drága,sok munkát és időt igényel.Persze a természettudományokban a primer kutatásnélkülözhetetlen, a laboratóriumi munkában elviselhetőköltségű is. A praktikus célú, nem egzakt tudományágak(pl. a marketing) kutatása inkább "kerülje meg" asaját adatfelvételeket, csak a feltétlenül fontos kérdésektisztázására és kellő méretű mintán alkalmazza. Adisszertációkban mégis kívánatos a szerényebb mértékűsaját primer kutatás, hogy a jelölt bizonyíthassa azilyen vizsgálatok végzésében való jártasságát.Kutatásszervezési célunk az, hogy viszonylag kevés“ráfordítással” minél nagyobb “hozzáadott értéket”produkáljunk. Ez minden tudományos munka ökonómiaialapelve, és ez teszi indokolttá, hogy azokon a tudományterületekenahol a primer kísérletek költségesekés időrablók, ugyanakkor a szekunder ismeretanyagátvehető és nemzetközi érvényű, ott nagyobbsúlyt helyezzünk az utóbbiak módszeres alkalmazására.A szekunderkutatás alapja az anyagrendezés és gyűjtés,ami dokumentációs feladat. Ebbe kerülnek:A/ a szakirodalmi kivonatok,B/ a saját kísérletek stb. adatai,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV286C/ ezek kommentálása és a saját gondolatok.E legutóbbihoz egy kis kiegészítés kívánkozik:A dolgok nem akkor jutnak az eszünkbe amikor éppszükségünk van rájuk. Ezért a céljainknak megfelelőötleteinket, gondolatainkat előre gyűjtjük, jól áttekinthetőés visszakereshető formában.Amikor aztán konkrét probléma vagy téma megoldásárakerül sor, a dokumentált előző A + B + C anyagotD/ gondolatkörök szerint csoportosítva elemezzük,E/ szükség szerint kiegészítjük további információkkal,kísérlettel,F/ a bizonyított, elfogadható megállapításokat megfogalmazzuk.c) A kutatómunka termékének létrejötteMint már kifejtettük nagyobb tématerületeken belül isegyenként, részletenként oldjuk meg a problémákat.Sőt egy komplex gyakorlati probléma részproblémákrabontható: ezek azok az egységek, melyek vizsgálhatók,bizonyíthatók.Az ilyen vizsgálati (kutatási) egység (ismeretelem)megoldását, eldöntését szöveges tételben fejezhetjükki. A vizsgálatra (bizonyításra) kerülő feltételezett tételtnevezik hipotézisnek. A megoldandó kutatási feladatotállítás vagy kérdés formájában fogalmazhatjukmeg:1. Az ismeretképző feltevés (hipotézis): egy ismeretelem(összefüggés, okság, tulajdonság, eltérés vagyazonosság stb.) megfogalmazása állításként.2. A bizonyító feltétel: ugyanennek kérdés formájábanvaló megfogalmazása, valóságának bizonyításához.A bizonyítás operacionalizálása: a kérdés eldöntéséhezszükséges információk meghatározása, felvételük ésértékelésük módja. A kísérlet és a "tudományos" igényűtényfeltárás mindig hipotetikus.Empírikus vizsgálat mindaz, ami tapasztalati adatokalapján történik, (ha magunk végezzük: primerkutatás); ami azonban nem feltétlenül hipotetikus megközelítésű,de lehet egyszerű leírás, megfigyelés stb. is.Tételes megállapítás következhet hipotézis nélkülimegfigyelésből is. Az ismeretalkotás módjai ezért inkábbígy is csoportosíthatók:Rekonstruktívak az induktív úton valóságfeltáró hipotetikusés empirikus primer kutatási módszerek.Konstruktívak a deduktív úton (vagy "kvázi induktív"szekunderkutatással: ismeretelemzés alapján levonható

következtetésekkel) újat alkotó, vagy a nem vizsgálhatvalóságot feltételező kutatási módszerek. Hasonló jellegűeka hipotéziseket megfogalmazó gondolati elemzésekis.Így aztán jóformán minden kutatás egyaránt tartalmazrekonstruktív és konstruktív elemeket. Mindezek amegkülönböztetések, fogalmak – mint a tudományosmunka minden eleme – vitathatók, leírásukkal csupánaz olvasó témába elmélyedő gondolkodását, töprengésétkívántuk kiváltani.A tudományos alkotó folyamat forgatókönyveEgy bonyolult munkafolyamatot könnyebb megmutatni,mint elmondani, és még inkább könnyebb a megmutatottatmegérteni, mint az elmondottat. A kutatásimunkafolyamatot azonban nem tudjuk mutatni csak leírni,így megértésére sem kínálkozik más lehetőség,mint az olvasás.Az egyik így kezdődne: A járművek rendszerezése, akerékpár fogalma. Az egyensúlyozás fizikai törvényei.A pedálozás fiziológiája...és így tovább.A másik szerint e helyett a tanulót ráültetjük a biciklire,kicsit még tartjuk, és vele futunk amíg tudunk. Ésörülünk ha vígan elkarikázik. Mert aki át szeretne adnivalamit, bármily keveset is, az annak örül, ha másokabból nála többet tudnak elővarázsolni.Nyilván az utóbbi módszer a célravezető, és ha nem isvehető át szó szerint a gyakorlata (bár sok fiatal kutatótígy vezetnek – löknek – be a tudomány vizébe), példázatunkbólhárom tanulságot levonhatunk:1. Jobb volna előbb mindent a gyakorlatban kipróbálni,és csak azután foglalkozni az elméleti magyarázattal.(Erre azonban a felsőfokú oktatásban kevésaz órakeret, a többlet időráfordításra pedig nincssem diáki készség, sem oktatói kapacitás.)2. A gyakorlati bemutatás fő eltérése az elméletitől az,hogy időrendi sorrendben mutatja, adja át a tudniéstennivalókat.3. A szavakból, definíciókból nehezen érthető mondanivalótegy jó példa vagy , hasonlat tehet érthetővé.Ez utóbbi volt a fenti példánk mondanivalója, amit "tudálékosan"(tudományosan?) így szövegezhettünk volnameg: a kategóriák szerint párhuzamosan rendezettTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV287elméleti ismeretanyagot nehezebb a gyakorlatban megvalósítani,mint a lineáris időrendi magyarázatokat,amilyeneket a "használati utasításokban" szokásos alkalmazni.Ennek értelmében dolgoztuk ki a disszertációkészítés (a tudományos kutatás) "forgatókönyvének"vázlatát, ami nyilván bővíthető és szűkíthető akonkrét feladat szerint.Tudományos értekezések, vizsgadolgozatokA tudományos értekezések a szakirodalmi alkotásokspeciális típusát jelentik. Számunkra azért fontosak,mert célunk az ilyenek készítésével kapcsolatos ismeretekterjesztése, sőt tanítása. Vannak, akik a disszertációttekintik a tudományos írásművek csúcsának:mert célja a megvitatás. Ugyanakkor többnyire nyomtatásbannem jelenik meg – inkább csak részeit publikálják– így, mint tudományos kommunikáció korlátolthatású, az ún. "szürke" irodalomba tartozik.Bár tárgyunk szerint elsősorban a tudományos fokozatszerző(a mai PhD, a tegnapi kandidátusi) értekezésselfoglalkozunk, megemlékezünk, a diplomaszerző záródolgozatokrólés a legmagasabb szintű disszertációkrólis, követve ebben kitűnő munkáját, akik szerint a doktoridisszertáció önálló tudományos munka, aminek bizonyítanikell a kutató önálló alkotókészségét írásbeliformában. A diplomadolgozatok ennek egyszerűbb, rövidebbformái. Németországban a habilitációs iratok(értekezések, Habilitationsschrift) a legmagasabb szintűek,míg nálunk az akadémiai doktori értekezés az.Szerintük egy diplomatervet egy éven belül készítenekel, amiből mintegy 5 % az irodalom tanulmányozás,85 % a kísérletezés (elemzés), és 10 % az írásbelimunka. A szellemtudományokban a "kísérleti" részlegnagyobb hányadát az irodalom-kutatás teszi ki(vagyis a munka háromnegyed részét). A magasabbszintű értekezések előkészítésében ezek az arányokszakmák szerint változnak. A legmagasabb szintű értekezéseksok-éves munkát foglalnak össze, míg azegyetemi doktori képzésben többnyire 3 évet engedélyeznek.A disszertáció készítése olyan alapos munkátkíván, amit nem szabad "időnyomás", sürgetés alá helyezni.Az értekezések vitáján azt vizsgálják, hogy képes-e ajelölt tudományos problémákat önmaga megoldani, ésa témát tudományosan és módszeresen sok oldalról bemutatni,bizonyítani (latinul dissertare = megmagyarázni,németül: erörtern).

Egyes értekezések terjedelme meghaladja a könyvekét,vagyis a doktori disszertáció az első “könyvünk”-nektekinthető, amit teljesen önmagunknak és tapasztalatoknélkül kell létrehoznunk. A magasabb szintű értekezésekarra készülhetnek, hogy tudományos könyvkéntválhassanak ismertté. Ilyet néha csak többen együtttudnak létrehozni, bár a megvitatás és értékelés szempontjábólnem előnyös a többszemélyes értekezés, mégakkor sem, ha annak részei szerzők szerint különválaszthatók.A disszertáció valaminek az elérését szolgálja, aminem kiadvány, hanem a kutató elismerésének,"promotio"-jánakeszköze. Viszont az eredménye a posztgraduálisdoktorképzésben valóban "mission": a tudományosutánpótlás szervezett képzése.Tudósképzésről van tehát szó, ha ez egyáltalán lehetséges.Azt mondta egy okos ember, hogy tudósnak azember nem készül, hanem azzá válik. Az ilyen szakemberolyan, mint egy hatalmas magfa a tölgyerdőben:magától nőtt, nem nevelték, és idővel alkalmassá váltúj magoncok életre keltésére. A szakembereket képzőiskola viszont olyan, mint a faiskola, ahol tudatosan,oltással, metszéssel, sorozatban állítják elő a csemetéket,hogy derék fává – diplomássá – serdülhessenek.Ezt a metaforát folytatva a doktorképzés már inkább adézsás nagy sorfák neveléséhez hasonlítható, amihosszadalmas és költséges technológiát kíván, amit bonyolultkiültetés követ, de mindjárt egy nagyobb, tudományt-termőfát eredményez.A PhD tudományos fokozat, megszerzése jogot adarra, hogy valaki – ha vállalja – az MTA köztestületénektagja lehessen, már fiatalon tekintélyes szakemberekközé kerülve. A tudományos fokozat tehát sokkaltöbbet jelent ma, mint korábban, és ez nagy felelősségetró az egyetemekre is, akik ezt a fokozatot adhatják.Ilyen magas szintű oktatásban (amire ez a szerénykönyv is készült), nehezen kerülhető el, hogy a szövegis néha "tudományos" – vagyis rossz nyelvek szerintkissé érthetetlen és csak nagy odafigyeléssel követhető– legyen. Erre az a tréfás japán mentség, hogy ha ahallgató mindent azonnal megért (mint már ismerősgondolatot felismer) úgy az lehet a benyomása, hogysemmi újat nem hallott. Pedig nemcsak nagyobb tudást,hanem az ismeretfejlesztés fortélyait is el kell adoktorandusoknak sajátítaniuk ahhoz, hogy néhány évalatt a szakmai tekintély hordozóivá válhassanak.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVMa hazánkban diplomát jelez a jogász, orvos, állatorvosdoktori cím; más szakmákban viselik az egykoriegyetemi doktorok és azok akik a kandidátusi fokozattalkapták; az új szervezett doktorképzés az egyetemekfeladatává tette a PhD, mint egyetlen tudományos fokozatmegadását; újra elérhető a habilitált doktor "képesítés",a magasabb egyetemi rangok feltételeként; atudományos teljesítményért megpályázható legmagasabbcím: az MTA doktora; és a teljesítményekért utólagoselismerésként több egyetemtől is kiérdemelhetőa tiszteletbeli vagy díszdoktori oklevél, a "doctor honoriscausa" (Dr.h.c.). Aki doktor akar lenni, annakmindezt illik tudni megkülönböztetni, ha nehezen érthetőis, mint a tudománnyal kapcsolatos dolgok általában.Doktori disszertáció (PhD)A követelmények az egyes egyetemek doktori szabályzataiban– bár a jogszabályi előírásokat követik – részleteikbeneltérőek. A reá vonatkozó tartalmi és formaikövetelményeket ezért a tudományos fokozatra pályázóminél korábban tanulmányozza és minél pontosabbantartsa be, mert ezzel sok felesleges fáradságtól kímélimeg magát. Általános módszertanunk keretébennem térünk ki ezekre az előírásokra, de a velük kapcsolatosirodalmi állásfoglalásokat áttekintve véleményünknekis hangot adunk. Az értekezés (sőt már adiploma dolgozat) megkívánt eredetiségén azt értjük,hogy az új vagy újszerű tudományos megállapítástvagy új kutatási módszer bevezetését tartalmazza. Újszerűaz is, ha egy ismert törvényszerűséget (jelenséget)más módszerekkel bizonyítunk.Ilyen írásművek azonban nemcsak az elvégzett kutatás,vagy az általuk megszerzett diploma szempontjából lényegesek.Ilyesmit írni annyit jelent, hogy “az embermegtanulja, hogyan kell rendet tenni saját gondolataiközött", s rendszerezni az adatokat: tapasztalatokatszerezve a módszeres munkáról. Nem is a téma a fontos,hanem magával a munkával szerzett tapasztalat.Az értekezés-írás olyan, mint egy memóriapróba (amiaz ismeretek megszerzését is bizonyíthatja).A disszertáció készítés munkafolyamata során 1. pontosanmeg kell határozni a témát, 2. anyagot kell gyűjteni,3. az anyagot rendszerezni kell, 4. újra tanulmányoznikell a témát, közvetlenül a forrásokból, 5. formábakell önteni az addigi észrevételeket, 6. úgy kell288

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV289fogalmazni, hogy érthető legyen és a dokumentumok(forrásmunkák) visszakereshetők legyenek.Az értekezés témáját tekintve lehet történeti, elméleti,vagy kísérleti.:. Mindez a vizsgált témától függ és atörténeti annyiban hasonlít szerintem a kísérletihez,hogy tőlünk független tényeket kíván feltárni. Az értekezéstíró eredeti gondolatait a tárgyalt idézett szerzőkgondolatainak elemzése közben is elhelyezheti – mintahogy én azt most is teszem. A középkori szerzők szerinta kortársaik ugyan törpék, de ha az antik óriásokvállára állak, – azok mondanivalóját elemezve – úgytávolabbra látnak. Eco megfogalmazása szerint “ha azember okos törpe, jobban jár, ha felugrik egy óriásvállára, akár egy közepesen megtermettére is, sőt mégegy másik törpe is megteszi”. Vagyis a szakirodalomismerete és elemzése a minőségi munka feltétele.A téma legyen jól körülhatárolható, valódi, lehetőlegmegoldatlan, de az elvégezhető kutatásban megoldhatófeladat. Témaválasztás előtt az irodalmat meg kell nézni,van-e, lesz-e megfelelő forrásanyag a szakirodalomfeldolgozásához. Értekezéseknél ugyanis az is fontos,hogy – az előző idézet szerint – az óriásokra állhassunk,vagy az adekvát törpénket megtalálhassuk!Mennyi idő t kell fordítani egy disszertációra?Hat hónapnál ez nem lehet kevesebb, akkor is, ha a végéna megírás két hét alatt megtörténik, mert a gondolatokatérlelni kell (ami már közel áll a kombinatív újgondolatok alkotásához). A tapasztalt kutató hosszúéveken át gyűjtött ismeretanyagot fogalmaz meg végülrövidebb idő alatt. Ezért a disszertáció témáját célszerűaz egyetemen a második évtől kezdve vagy a posztgraduálisképzés elején megválasztani. (Bár látni fogjuk,hogy ez csak előzetes témaválasztás lehet, a kutatás soránugyanis az eredményektől függően módosulhat atéma címe.)Mikor érkezett el a disszertáció készítés időpontja?Már a kísérlet megtervezésével indul, de a megíráskora kísérleti munkát már be kellett fejezni. (Persze előfordulhataz, hogy már korábban elvégzett munkákbólcsinálják meg az értekezést.)A terjedelmet előre célszerű megtervezni, de pontosannem lehet meghatározni. Egy PhD értekezés – témátólfüggően – 80-150 oldal lehet.Ami a szerkezetet illeti: címlap – előszó – összefoglalás– tartalomjegyzék – bevezetés – eredmények –diszkusszió (megvitatás) – következtetések – a kísérletiadatok részletes felsorolása – függelék – megjegyzések,esetleg terminológia, glosszárium – irodalomjegyzék– a jelölt életrajza. Ehhez hozzájöhet még a köszönetmondás,a tárgymutató, a rövidítések jegyzéke stb.Mindezt a disszertáció benyújtását elfogadó egyetemekelőírhatják, és azt figyelembe kell venni.A szakirodalom feldolgozása és áttekintése minden értekezésfontos része. Vannak tudományágak, amelyekbena kutatás egésze erre irányul. A természettudományosdisszertációk általában valamiféle kísérleten alapulnak.De ebben az esetben is tűnjön ki az irodalmiösszefoglalásból, hogy 1: a jelölt kompetens az adotttémában, 2: következnek-e a jelölt által feltett kísérletikérdések a szakterület eddigi irodalmából? Az olvasottcikkek tartalmának egymás utáni kivonatos ismertetéseértekezésben nem megengedett, összehasonlító elemzéskívánatos.A disszertáció tulajdonképpen akkor fejti ki hatását,amikor a jelölt már átesett a szóbeli vizsgán, a szigorlaton(rigorozum, latinul rigor = szigor, keménység).Ezt követi a védés, ami a tézisek, megállapítások, ill.az egész disszertáció nyilvános megvitatásából áll bizottságelőtt, bírálók (opponensek) közreműködésével.Van olyan gyakorlat, hogy a "vizsga" is előadás formájábantörténik, amit vita követ. (Külföldön a habilitációseljárásnál alkalmazzák ezt, nálunk is, csak értekezésbenyújtása nélkül). Azt tanácsolják, hogy a doktori védésenaz ilyen rövid előadásokat célszerű jóformán teljesenmegtanulni, hogy szabadon lehessen elmondani,nagyon szigorúan betartva az időkorlátokat. (Az előnyösidőtartam 15 perc.)A doktori disszertációk és habilitációs munkák, a szürkeirodalomba sorolhatók, mert nem publikusak. Ennekellenére a témánkat közelről érintő értekezéseketcélszerű tanulmányozni, hivatkozni rájuk, sőt vitatnimondanivalójukat. A doktori értekezések a tanszékekenegyetemi könyvtárakban fellelhetők, a külföldiek(pl. az amerikaiak) rövid összefoglalói adatbázisokban,esetleg interneten hozzáférhetők.Záródolgozat, szakdolgozat, diplomatervIde sorolhatjuk azokat a tudományos írásműveket,amelyeket a hallgatók az egyetemeken, főiskolákonnéhány példányban készítenek tanulmányaik lezárásakor.Követelményei hasonlók a doktori értekezéshez,de természetesen enyhébbek.Nem várható, hogy a hallgatók önálló elméletet dolgozzanakki, de elméleti megalapozásként legalább

idézzék az elméleteket és alkotóikat. A szakdolgozatnakviszont lehet valamilyen pragmatikus célja, gyakorlatiértéke. A téma feleljen meg a jelölt érdeklődésikörének, legyen időszerű, legyen hozzáférhető szakirodalma,feleljen meg a jelölt nyelvismeretének és szakmaiismereteinek (felkészültségének).A diplomamunkák készítése két évnél nem hosszabb éshat hónapnál nem rövidebb időt vehet igénybe. Hálótervkészítését ajánljuk az egymás után következő feladatoksorrendjének meghatározására A terjedelem tekintetébenmeg kell különböztetni egymástól a szorgalmiidőszakban írt 10-20 oldalas dolgozatokat, a 20-50oldalas TDK-versenydolgozatokat, a 40-80 oldalasdiplomamunkákat, majd a PhD-értekezéseket, amelyek80-150 oldal terjedelműek .Ami az irodalom-feldolgozást illeti, két megoldás lehetséges,a leíró vagy kompiláció jellegű, amikor a különbözőforrásmunkák mondanivalóját egyszerűenösszedolgozzák. Ez társadalomtudományi szakdolgozatokbanelfogadható lehet, de doktori értekezésekbennem. A másik az elemző, kutató módszer, ami máradatgyűjtést, felmérést is tartalmaz (és társadalomtudományitémákról szólva, valószínűleg ebbe érti bele afejlettebb irodalom-feldolgozásokat is). A disszertációka két módszer vegyítésén alapulhatnak, egzakt tudományokbanfeltétlenül primer vizsgálatokat, kísérleteketis tartalmazva.Talán a szakdolgozatoknál az eredetiség, újszerűségkevésbé követelmény mint a doktori munkánál, de azelméleti megalapozás és a gyakorlati hasznosság egyarántmegkívánható. A bírálók emellett az aktualitást, ahelyes módszerválasztást, a hivatkozások korrektségétszokták figyelembe venni.Akadémiai doktori értekezésekA korábbi háromfokozatú tudományos minősítési rendszerMagyarországon a PhD bevezetésével kétfokozatúvávált (sőt egyfokozatúvá, mert az akadémiai doktori"cím" már nem számit tudományos fokozatnak). szerinta háromfokozatú minősítés arra volt alkalmas,hogy az első fokozat a tudományos munkára való rátermettségetbizonyítsa, a második fokozat az önállótudományos alkotásra való képességet, míg a harmadikfokozat az iskolateremtő munkát igazolja.A magasabb szintű értekezések megítélése ügyében avélemények eltérőek. Kevesebben értekezés-pártiak,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV290többen a tézis/cikkgyűjtemény mellett vannak. Egyreinkább tanúi vagyunk annak a gyakorlatnak, mely a tézis/cikkgyűjteményforma ürügyén, szinte teljesenmellőzi a művelt téma összefoglalását, áttekintését, azeredmények egészének összehasonlító elemzését.A tudományos értekezés – ha írója célját helyesenfogja fel –jó ideig vissza nem térő alkalmat kínál a kutatónakarra, hogy legalább egyszer alaposan elmélyedjenaz irodalomban, addig nem is sejtett tágabbösszefüggésekre jöjjön rá, és kellő gyakorlatot szerezzenaz áttekintő tanulmányok (“review”) és tudományoskönyvek írásához. További haszna az értekezésformának, hogy a magyar tudományos nyelv frissítésének,bővítésének, sőt végső soron életben-maradásánakis fontos eszköze. (Ez az egyetemi oktatás szempontjábólis alapvetően fontos, mert amíg magyarul oktatunk,addig ne csak angolul publikáljunk. Még jobbanki kell hangsúlyozni azt, hogy a szellemi alkotómunkaa szintetizálásban felvetődő gondolatokkal teljesedikki, tehát tulajdonképpen új irányt ad sokszor egy kutatómunkájának az, amit az értekezéskészítése során végez.Vitatkozni is legjobban anyanyelvünkön tudunk.)Ezért a tapasztalt kutatók második (vagy harmadik)disszertációjának készítése, nem tekinthető csak "vizsgadolgozatnak"(mesebéli akadályozó sárkánynak, átrágásravaló kásahegynek, próbatételnek) mert ez a kikényszerítettszellemi munka, az önálló gondolatok kiprovokálásával,az ismeretanyag rendezésével, új ismeretek,meglátások felszínre hozását teszi lehetővé. Acéhek korában a magasabb fokozatot az iparos mesterművévelérdemelhette ki. A tudomány ezt vette át,amikor disszertációhoz kötötte a magasabb fokozat elérését.A disszertáció nemcsak tudományos alkotás,hanem annak ösztönzője és megvalósulásának eszközeis. Ennek az eszköznek módszeres alkalmazását isszolgálja általános módszertanunk, és szeretnénk haazt az érett kutatók is hasznosítanák, tovább fejlesztenék.Tudományos tanulmányokAz egy-egy jelentősebb témát, vagy összefüggő témakörttárgyaló, feladatkörből adódó, vagy külön megbízásbólkészülő tanulmányok, terjedelem és kidolgozásszempontjából közel állnak az értekezésekhez, ésugyancsak szűk körben publikálják azokat (szürke irodalom).Lényeges vonásuk, hogy céljuk az eredményeik(javaslataik) hasznosítása és nem valamely tudomá­

nyos fokozat, oklevél elnyerése. A fő "érdekelt" tehát amegrendelő, vagy hasznosító, nem a tanulmány szerzője(bár megítélése további munkája szempontjábóldöntő lehet).Tudományos monográfiák, szakkönyvek, felsőfokútankönyvekA könyv nagyobb, önálló publikáció. Hogy mit tekintünkkönyvnek, azt elsősorban a terjedelme dönti el. A150 nyomtatott oldalnál hosszabb kiadványok könyvneknevezhetők. Hogy valaki hány könyvet írt, azt úgyszámíthatja, hogy az önállóan írt 150 oldalnálhosszabb könyvrészleteket is könyvnek tekinti.A mi szempontunkból azt már sokkal nehezebb eldönteni,hogy mi számit "tudományos" könyvnek? Beleszámit ebbe a saját kutató munka részaránya és az is,hogy a szakirodalom-feldolgozása, hivatkozása milyen.Ökölszabálynak azt tekinthetnénk, hogy a felsőfokútankönyvek és az annál magasabb szintű írásművektekinthetők tudományos könyvnek.A gyakorlati szakkönyvek, középfokú tankönyvek ésnépszerűsítő cikkek a tudományos szakirodalmon kívülesnek. Röviden idézzük a könyvírással kapcsolatosfontosabb, módszertani forrásainkban olvasott gondolatokat.A könyv létrehozása az esetek többségében a kiadónak,szerkesztőnek és a szerzőnek az együttműködése.A kiadóval való együttműködés rendkívül fontos, hiszena könyv, mint áru kerül a piacra és annak terjesztésetöbbnyire a kiadó dolga. Amikor előkészítenekegy könyvet, vannak akik már egy előzetes "előszót"írnak, amivel indokolják a könyv megírásának és kiadásánakfontosságát. (Van, ahol ezt szinopszisnak,sillabusznak, mások koncepciónak mondják.) Gyakranmegkívánják, hogy egy minta-fejezetet írjon a szerző,elsősorban a stílus és íráskészség elbírálására. Ezutánkerül sor a kézirat elkészítésére, a szöveg megírására,erős figyelemmel a kiadó kívánságaira, bár a számítógépesszövegszerkesztés átdolgozása könnyen megvalósítható.A szerkesztés számára lényeges az, hogy a regiszter,vagy tárgymutató elkerülhetetlen egy igényes könyvben.Rendkívül fontos, hogy a bibliográfiát már kezdettőlgyűjtsék Vannak esetek, amikor a szerzőkre valóhivatkozás oldalszámát külön is megadják. Célszerűlehet az olyan utalás, hogy hol található a könyvbenvalamely nagyfontosságú szószerinti idézés, bár ezt atárgymutató és névmutató is jelezheti.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV291A könyveknél a címoldalak, címrangok elkészítéserendkívül fontos és ebben a nemzetközi szabványokhozigazodni kell. Végül a könyv kötése adja azt a formát,amivel fellép a piacon. Lehet brosúra, lehet papírkötésű,vászonkötésű, vagy különböző műanyagokbólkészülhet a kötése. Lényeges, hogy könnyen nyithatóés olvasható legyen. A könyv kötése reklám értékű.A tudományos könyvek típusai:1. Kézikönyv (összefoglaló mű, szintézis): egy nagyobbtudományterület vagy ismeretkör minden lényegesismerettartalmát összegzi, áttekintést, tájékozódástszolgál.2. Monográfia: egyetlen témakör részletes tárgyalása,ami elhatárolt témakör elmélyültebb tanulmányozásátteszi lehetővé.3. Tanulmány-gyűjtemény: kisebb terjedelmű tanulmányokatfoglal kötetbe, azonos témakörben.4. Segédkönyvek: ezek nem tudományos közleményekettartalmaznak, de a tudományos munkát támasztjákalá ismereteikkel.Ilyenek a lexikonok és enciklopédiák, az életrajzi lexikonok,a szótárak, az értelmező szótárak, a statisztikák,az évkönyvek, almanachok. (A statisztikai kiadványokegyes társadalomtudományokban nem segédkönyvek,hanem tudományos forrásmunkák.) Külön típusok azeseménytárak, a név- és címtárak, az atlaszok stb.Ezek a típusok nem egyértelműek: évkönyvnek neveznekévenként kiadott tanulmányköteteket, vannakkönyv alakban kiadott publikációs orgánumok, sőt vanolyan összefoglaló monográfia, amelyet a téma vezetőszakértői készítenek és benne az adott témakörből sajátkutatási eredményeket is közölnek. Ez azonban inkábba következő műfajcsoportba tartozik. A felsorolást csaka sokféleség jellemzésére közöltük.Tudományos közleményekA tudományos publikálás alaptípusa a tudományosközlemény, ami hozzáférhető és jellegénél fogva elsődlegesirodalom: ami új és saját ismereteket közöl.Azért nem ezt állítottuk módszertani tananyagunk központjába,mert oktatási feladatként elsősorban a doktoridisszertáció készítése adódott. De nehezebb is lettvolna, mert olyan sokféle a közlemény műfaja és szakterületeszempontjából, hogy egységes elveket ezzelkapcsolatban lehetetlen leírni. Az önálló tudományos

közlemények szerzői nem is szorulnak ilyen alapismeretekre,mert tapasztaltabbak, a mellett, hogy a személyesmunkát leíró módszereinket a többszerzős munkamegosztásbankészülő cikkek esetében nincs is értelmemagyarázgatni.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV292Tudományos dolgozat (folyóirat cikk)A tudományos eredmények nélkülözhetetlen része aközzététel, a kommunikáció. A legfontosabb publikációseszköz a szakfolyóirat. A szakfolyóiratok általábanperiodikusan megjelenő nyomtatott kiadványok. Éventelegalább négyszer kell megjelenniük, hogy periodikánakszámíthassanak. Nyilvánosnak kell lenniük, bárkinekhozzá kell tudni jutnia. Megkülönböztetik a valóbanlektorált, tudományos folyóiratokat az egyébszakfolyóiratoktól, amelyeknek célja inkább az informálás,a figyelemfelkeltés.A közzétételnek ezt a magasabb szintjét célszerű publikálásnaknevezni: a publikáció nemzetközi szó,mind a németben, mind az angolban használatos, apublish a nyilvánosságot jelenti. Annak, hogy valamitpublikációnak tekintsünk az a feltétele, hogy elegendőpéldányszámban adják ki, és el is terjesszék. Az újnyomtatási, reprográfiai eljárások lehetővé teszik azt,hogy bárki kiadhassa nyomtatott formában a munkáját,amit angolul “personal publishing”-nak neveznek. Mivelazonban az elterjesztés, az akvizíció fontos része akiadásnak, ez nem egyenértékű egy valóságos folyóirattal.Nem beszélve arról, hogy elbírálva, lektorálvasincs.Lényeges kelléke a publikációnak az is, hogy beazonosíthatóés megtalálható legyen. A folyóiratoknak ezértvan ISSN száma, a könyveknek ISBN száma. Ezeket anemzetközi szabványok írják elő. Tulajdonképpen apublikációkon fel kellene tüntetni ezeket a számokatis.A publikáló kutató szerzővé válik, aki szerzői jogokkalrendelkezik. Ez kifejezi teljesítőképességét, eredményességétis. Angolul ezért fogalmazták meg azt amondást, hogy publikálj, vagy pusztulj el (publish orperish). Viszont a közlemények mennyisége a minőségükkárára mehet, ezért jobban kell az utóbbira figyelni.A lektorálás, vagy szakértői véleményezés és újabbana folyóiratoknak az impakt értéke jobban fejezi kia tulajdonképpeni értéket. A szerzőnek a szerzői jogonkívül a prioritásra is joga van, ami tudományának erkölcsiértékét növeli. Megkívánhatja, hogy az eredményeitvalóban az övének tartsák és sok esetben ezt amásokkal folytatott vitában éri el. A tudományos folyóiratokfel szokták tüntetni a benyújtás időpontját isa prioritás miatt, és van lehetőség előzetes közlésre is(konferenciákon, interneten stb.)Különböző folyóiratok vannak. A primer folyóiratokcsak eredeti, első közleményeket közölhetnek, – vagyisaminek mondanivalóját máshol még nem nyomtattákki – ezt a szerzőtől megkívánják. (A primer szó ittnem jelenti azt, hogy csak primer kutatási eredményeketközölnek.)A másik véglet a referáló folyóirat, amelyik az eredetiközlemények rövid ismertetésére specializálódott. Areferátum összefoglalót jelent, az angol kifejezés e helyettabstract és az ilyen folyóiratokat is AbstractingJournal-nak mondják. Ezt – az előző primer ellentéteként– szekunder irodalomnak is nevezik, míg az originálközleményeket primer irodalomnak. (A szóhasználatraitt nagyon kell vigyázni: ugyanis a primer irodalomtanulmányozása is szekunderkutatás, a jelentésekszövegkörnyezettől függő jelentés változását figyelembekell venni.)A referáló folyóiratok általában összesűrítik a nyomtatást,és erősen építenek a számítógépes feldolgozásra.A referáló folyóiratok képezik az irodalomkutatás kiindulópontját. Lehetővé teszik, hogy összegyűjtsük ahasonló témát tárgyaló publikációkat, azokat kritikusanértékelve, így létrejön a nagyobb témadokumentáció ,vagy szűkebb körű gyűjtőreferátum stb. Vannak folyóiratok,amik kifejezetten ezzel foglalkoznak, a németnyelvterületen ezt fejlődési, haladási beszámolónak nevezték:A nem saját kísérletek, csak szakirodalom alapján írtszemléket (review) nehezebben fogadják el publikálásra,és csak a szakirodalom teljes ismeretében vállalkozzunkilyennek a megírására. A szellemtudományokbanez sokkal inkább elfogadható forma. A tudományosösszefoglaló szemlék többnyire sorozatok formájábanjelennek meg, amelyeknek egy-egy fejezetét atéma legkiválóbb művelői állítják össze. Vannak olyan,kvázi referáló folyóiratok (Review Journal), amelyekbena tudományos szakirodalom 3-4 %-a összefoglalóformájában jelenik meg. Ezért hozták létre az összefoglalókösszefoglalóját is, amire példa az Index toScientific Reviews, ami a Science Citation Index adatbázisáraépülve készül.

Az ilyen összefoglalókat egészen más tudomány-területekrőlis tanulmányozni kellene. Az összefoglaló,szintetikus munka, ami középszintű, vagyis a népszerűsítő(ismeretterjesztő) és a tudományos között áll, ezáltala más szakterületen dolgozók számára is érthetővéválik. Az ilyen áttekintő közlemény átmenetet képez akönyv- és folyóirat-irodalom között. Lehetnek ezeknépszerűsítők, ismeretterjesztők is, de lehetnek tudományosértékelő jellegűek is. Azért értékesek, mertakire támaszkodnak, annak hírnevet adnak, elismerikés készítésük különösen kitűnő gyakorlat a kutatókszámára. Magunk is javasoljuk, hogy fiatal kutatók kötelezőenkészítsenek ilyen összefoglaló tanulmányokat.A publikálás idő pontja ne legyen túl korai, de el sekéssen. Kétségtelenül a kísérletek kellő értékelése utánszabad csak belekezdeni. Van lehetőség egy előzetes,rövid közlésre, hogy ezzel a prioritást védjük. Egyestudományos folyóiratok elfogadnak előzetes közléseketis, ezeket az angolban megkülönböztetik, mintshort communication, , vagy csak egyszerűen communication-nek,szemben a full paper végleges közleménnyel.A folyóiratoknak vannak olyan formái is, amelyekminden közleményt külön füzetben adnak ki, vagyiscsak különlenyomatokat készítenek. Ezeket letters folyóiratnak(levélfolyóiratnak) mondják és használatuknem minden szempontból szerencsés. A szerző érdekeaz, hogy minél rangosabb folyóiratban közöljön megfelelőlektorálás mellett, amikor már az elfogadás israngot ad. Hátránya ennek néha az, hogy rendkívülhosszú ideig tart a megjelenés. Mindenki azt szeretné,hogy sokan felfigyeljenek rá, sokan megjegyezzék anevét. Aki egy ilyen – sokak által olvasott – folyóiratbantud közölni, az jobban jár (bár tulajdonképpen nemaz olvasók száma, hanem a cikkeire hivatkozók számadönti el egy folyóirat rangját). A nemzetközi természettudományosirodalom eltolódik újabban egy uralkodónyelv: az angol felé, mint ahogy korábban az alatin volt. Így a fontos publikációkat két nyelven kelleneközzétenni, ha a nemzeti nyelvet is használjuk.Aki azt szeretné, hogy szerzői nevét megismerjék, annakprobléma lehet, hogy milyen társszerzőkkel dolgozikegyütt. Újabban nagyra értékelik azt, ha team-ekdolgoznak, és ebből kifolyólag több a szerző. Gyakori,hogy a tudományos irányító a tanítványával együttpublikál és ilyenkor vitatható az, hogy kinek a neveálljon elől: követhetik egymást ábécében, volt szokás,TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV293ahol a rangosabb állt elől, vannak újabb szokások, ahola vezető mindig az utolsó helyen áll. (Ilyenkor aztánsokszor a hivatkozásból ki is marad, mert et al. lesz acitáció.) Erre vonatkozóan célszerű volna konvenciókatkialakítani. A sok szerző a citáció szempontjábólindokolatlanul növeli a kimutatott impakt-mennyiséget,hacsak az impakt-számot nem osztják el a szerzőkszámával. Erre vonatkozóan is érdemes volna egyszerűarányszámmal kifejezhető átmeneteket képezni.A közlemény címének megválasztásánál nagyon vigyáznikell arra, hogy megfelelő címszavakat tartalmazzon,és lehetőleg ne legyen 8 szónál hosszabb. Közöljünkegy összefoglalót (abstract), ami legyen teljes,pontos, objektív, érthető és rövid. A rövid azt jelenti azamerikai felfogás szerint, hogy nem lehet hosszabb250 szónál egy normális folyóirat-publikáció esetében,és nem több 500 szónál egy disszertáció összefoglalójaként.Az összefoglaló, – mint már említettük – a vizsgálatokcélját, a felhasznált módszereket, a legfontosabberedményeket és a következtetéseket kell, hogytartalmazza.A tudományos cikk a bevezetésből, a fő részből és akövetkeztetésekből áll. Ezek olyanok, mint a repülőgépfelszállása, repülése és leszállása. Az első és utolsóharmad rövidebb, de viszont könnyebben okozhat balesetet.A tudományos kézirat elkészítéséhez régen sokféleformai előírást adtak, ma már a számítógép jóformánnyomdai tökéletességű kéziratot tesz lehetővé. Mindenesetre nagy gonddal kell törődni a képletek elhelyezésével,az ábrákkal és a táblázatokkal. A táblázatok legyenekáttekinthetők és ezért talán helyes a részletesadatokat a publikáció szövegében elkerülni, és inkábbjól áttekinthető táblázatokba helyezni, mint ahogy azoka disszertációknak is a függelékébe kerülhetnek. Az elfogadottpublikáció még alapos formai szerkesztésenesik át. Azért, hogy az egész folyóirattal összhangbanlegyen, felülvizsgálják a nomen-klatúrát és a terminológiátis. Maga a szerkesztés (redacting) nyomdakészállapotra-hozást, szószerint rendberakást jelent. Előfordulhat,hogy rövidíteni kell a szöveget. A szerkesztőkbeavatkoznak a tartalomba, a szóhasználatba és a languagepolishing közismert követelmény az angolnyelvterületen, vagyis, hogy egy nyelvi lektor átfésüliaz anyagot. (Ez nálunk inkább könyveknél, kevésbé afolyóirat cikkeknél szokásos.)

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV294A folyóirat szerkesztője azért törekszik "minőségi" cikkekközlésére, mert ez határozza meg a folyóiratánakaz értékét. Vannak folyóiratok, ahol az elutasított cikkekszáma 80 %-ot is elér. Egy kuratórium (szerkesztőbizottság)még a lektorok véleményét is felülvizsgálhatja.Újabban a közleményeket nemcsak legépelt (kinyomtatott)példányokban, hanem lemezen is beadjákés feltétlenül kísérő levelet írnak melléje. Ilyenkor rögzítika beérkezés időpontját.Ezután kerül a véleményezőhöz, elbírálóhoz (referee),vagyis aki nem referáló, hanem – ahogy angol neve sugallja– a futball-bíró rangjához hasonló tekintélyűdöntéshozó. Amelyik folyóirat nem “fully refereed”,az már másodrangúnak számít. A cikk véleményezéséhezilyen szempontokat vesznek figyelembe: jelentős-ea kísérlet; a célkitűzés eredeti-e; a kísérletek megfelelnek-ea célnak; a módszerek korszerűek-e; az eredményekinterpretációja korrekt-e; a megvitatás helyes-e;megfelel-e a formai előírásoknak; megfelel-e a terminológiának;megfelelően idézték-e az irodalmat; elfogadható-ea cikk hossza; az összefoglaló érthető, okosés megnyerő-e; a cím kifejezi-e a tartalmat? A lektor(helyesebben szakbíráló) adhat javaslatot kisebb változtatásokra,továbbfejlesztésre vagy visszautasításra.Általában két lektor van.Mi minősül tudományos közleménynek? Ez tudományterületenkéntigencsak eltérő, és csak a függetlenbírálók által elbírált (peer-reviewed) és nemzetköziszaklapban megjelent közleményt lehet annak tekinteni.Kérdés, hogy ez a biológiában, kémiában érvényesgondolat mennyire érvényes más szakmákban. Vajon aproceedingekben megjelent, vagy konferenciákon elhangzottelőadásokat e szerint hova soroljuk?A tíz legjelentősebb közlemény felsorolása, már jótámpontot ad a szerző irodalmi súlyára. A citációvalmérik ezt, ami a hivatkozások számát jelenti, amibe azönhivatkozásokat nem számítják be. (Önhivatkozásnakminősül az, ha az eredeti cikk valamelyik társszerzőjeaz els ő szerző, abban a cikkben, amely idézi azeredeti cikket). Persze, az "első szerző" megítélése iserősen kétféle, hiszen, a főszerző esetleg a felsorolásbanutolsó is lehet. Igen nehezen dönthető el ki az, miutánaz SCI (Science Citation Index) a hivatkozott cikkeknekcsak az első szerzőjét szokta megadni.Nagy probléma a publikálónak a tudományos folyóiratkiválasztása, hiszen két szempont áll egymással szemben:az impakt-faktor és az, hogy a hazai körülményekközött ismertté tegyük eredményeinket. Egy fontostémát korszerű eszközökkel kidolgozó cikk az élettudományokterületén egy 3-4 impakt faktorú lapban közölhető.Az orvostudomány ennél valamivel szerényebblehetőségekkel rendelkezik, hiszen inkább speciális folyóirataivannak, és a termelési gyakorlatot szolgálóagrártudományokban pedig elérhetetlen ez a magasimpakt-faktor, mert a hazai sajátosságok a külföldetkevésbé érdeklik és célunk mégis elsősorban a hazaimezőgazdaság fejlesztése. Vannak viszont területek,ahol a magyar nyelvű közlés jórészt már lehetetlennéválik magasabb tudományos szinten. Olyan folyóiratnakküldjük be cikkünket, ahol "az még éppen megfelel".A tudományos cikkek szerzői olvasóként indulnak. Arengeteg közleményt, könyvfejezetet képtelenek áttanulmányozni,ezért gyakran az ismertető másodlagoskiadványokat forgatják. A fontosabb forrásokat azonbaneredetiben is szükséges tanulmányozni.A közlemény összeállításához a következőket kell átgondolni:− Mi a legfontosabb mondanivaló,− Érdemes-e egyáltalán közölni,− Kik lesznek az olvasók,− Kik a társzerzők,− Melyik folyóiratba szánjuk (elolvasva annak útmutatóit).− Az első változat bevezetésében megírjuk, hogy miértkezdtük a kísérletet, a módszert, hogy mit hogyantettünk, mik az eredmények, mit figyeltünk meg, milyenkövetkeztetések adódnak ebből, mit jelentenekaz eredmények.− Elkészítjük az ábrákat és szövegeiket,− Megszerkesztjük a táblázatokat,− Összeépítjük a közleményt és mérlegeljük arányait,− Felvázoljuk az eddig ki nem dolgozott részeket, akulcsszavakat, a fejcímet, a köszönetnyilvánítást.− Kritikai érzékkel bíró kollegáknak adjuk oda,− Vitassuk meg a bírálatot és építsük be mindazt az újváltozatba.− Ellenőrizzük az irodalmi hivatkozásokat a könyvtárban,(ne higgyük, hogy az összefoglaló cikkek irodalom-összeállításánakhivatkozásai jók, kéziratunk hivatkozásaiértmi viseljük a teljes felelősséget,)

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV− Ellenőriztessük újra az adatokat a táblázatokban,− Írjuk meg levelünket a folyóirat szerkesztőjének,amelyben közzétételi szándékunkat közöljük,− Küldjük el az elkészült kéziratot a szerkesztőségbe.Konferencia, előadás és előzetes közleményA konferencián való részvétel a személyes kapcsolatokés eszmecserék hasznossága mellett a prioritás védelmébentörténő korai közlést szolgálja. A kutatók megítélésébena publikációk száma túlzott fontosságúvávált. Ez sokszor az adatok szépítéséhez, a túl koraiközléshez, az elaprózódáshoz és – hozzátennénk – asokszerzős, jelentéktelen témák közzétételéhez vezethet.A tudományos konferenciák bizonyos fokig lemérikezt az eredményt és lehetőséget adnak az előzetesközlésekre. A konferenciák anyagai (Proceeding) különösműfajt képeznek: nem elég publikusak, általábantúl rövidek és sok esetben nem is lektoráltak (de van,ahol elbírálva nehezen fogadnak el előadásokat).A kutatás eredményét vagy közleményben vagy előadásbanközölhetjük. A szakmai frissességet biztosítjákaz előadások, ezeknek gyengébb formája az alábbtárgyalt poszter, ami akkor ér valamit, ha a látogatókmeg is vitatják. Az előadáson legfeljebb percenkéntszabad egy diát vetíteni, érdemes a bevezetést és befejezéstis dokumentálni. El kell dönteni azt is, hogy fóliavagy dia lesz-e a jobb. Vannak olyan sokszorosítottanyagok (handouts), melyeket írásban osztanak ki azelőadáson. Tartsunk próbaelőadást, próbáljuk ki a termet,tanuljuk be az első mondatokat, beszéljünk kifejezettena hallgatósághoz, ne menjünk részletekbe, legyena mondanivalónk világos, használjunk mutatópálcát,soha ne olvassuk fel ábráinkat, beszéljünk a mikrofonbavagy elég hangosan és figyeljünk a hallgatóságraés az esetleges kérdésekre.Poszter, kiállítási bemutatásA poszter a konferenciákon kiállított szöveges-képestábla, amit a program szerint meghatározott időbenmutatnak be, ilyenkor a szerző legyen jelen, (a posztertöbbnyire máskor is megtekinthető). A poszter előzetesközlésnek számíthat, de nem publikus, nehezen idézhetőés dolgozható fel. Intézmények propagálása és fiatalokszárnypróbálgatása céljából hasznos. Műfajábanközel áll a kiállítási tablókhoz: ezért szerkesztésével295érdemes foglalkozni, különösen a kielégítő betűnagyságés az ábrák részaránya a fontos tényezők ebben.A kis előadások helyett a hallgatóság kímélésére bevezetettposzter-rendszer lényegesen megjavult, amióta aszámítógépet bevezették. Olyan betűnagyságot kellazonban használni, hogy egy méter távolságból az jólolvasható legyen. Célszerű úgy fogalmazni, hogy 2-3perc alatt meg lehessen a posztert érteni és a legfontosabbüzenetet haza lehessen vinni. (A legfontosabb aszerzőnek jelen lenni bemutatásán, hogy meg lehessenvitatni a témát vele. Jó, ha tartalmaz "postaládát", amibea véleményét bárki bedobhatja, és hasznos egy rövidkinyomtatott összefoglaló, melyből 10-20 példánytodateszünk, hogy azt el lehessen vinni.Elektronikus közzétételMa már lehetséges, hogy leírva, mint saját közleménytközzétehessük gondolatainkat, kutatásunk eredményeitaz egész világ számára hozzáférhető elektronikus hálózatban.Kérdés. mennyire óvhatjuk meg prioritásunkat,mennyire várható el, hogy az érdekeltek elolvassák.Egy írásban kiadott címjegyzékkel kombinálva idővela folyóirat publikációk helyére léphet az internet.Egyelőre inkább az érdeklődést kelthetjük fel általamunkánk iránt és kapcsolatokat teremthetünk a hasonlókutatásokkal foglalkozókkal, az E-mail segítségével.Kutatási jelentésEgy résztéma megbízás alapján megoldott problémájátfoglalja össze. Nem publikáció, sőt bizonyos fokig titkosis, mert nem illik másnak, csak a megbízónak odaadni.Mindaz érvényes rá, amit a tanulmányokról írtunk,de különösen fontos szempont, hogy "olvasnilusta" döntéshozók (megrendelők) is hajlandók legyenekelolvasni. Sokszor idézett forrásaink és tapasztalatainkalapján távirati stílusban röviden a következőkrehívjuk fel a figyelmet, mert ez az írásmű nem tudományosközlemény, és a konkrét olvasó igényéhez kellidomulnia.A jelentés tartalmazza az alkalmazott módszereket is,és egy sillabusszal (szerkezeti vázlattal) kezdődik. Ezutánkövetkezik a szöveg, azt fogalmazva vigyázzunk,hogy minden új rész illetve bekezdés első mondata legyenkülönösen hangsúlyos és jelentős. Az ilyen összefüggőrészek hossza ne legyen több, mint 8 mondat.Ennek ellenére a mondatok legyenek lehetőleg rövi­

dek, illetve előnyös a hosszú és rövid mondatok váltakozása.Nagyon fontos, hogy szóhasználatunk választékoslegyen. Erre egy tanács érvényes: aki jót akarírni, annak sokat kell olvasni. A jelentésnek végül hibátlannakés nem kijavítottnak kell lennie, rendkívülrontja a hatást minden utólagos belefirkálás. Arra isgondolni kell, hogy azok, akik szponzorálják, vagyegyáltalán finanszírozzák a kutatásokat, azok a jelentésbenkapják meg az ellenszolgáltatást, ezért a jelentésekminőségére rendkívül nagy mértékben vigyáznikell.Külön érdemes foglalkozni a pályázatok készítésével,mivel a kutatás anyagi hátterének megszerzéséhezszükségesek. A kutatási jelentés többnyire az ilyen feladatokmegoldásáról számol be a megbízó szája ízeszerint.Az ismeret tartalmi elemeiA szakirodalmi alkotások egészet képező dokumentumok,ami visszakeresésük, idézésük és idézettségükszempontjából is egységnek számit. A szakirodalmifeldolgozás és hasznosítás szempontjából azonban egészükbennem "emészthetők": fel kell bontani őket információselemeikre. Ha új és más házat építünk többrégiből, a bontási anyagot használjuk fel. Vajon mi leheta forrásmunkákba foglalt szétbontott ismeretanyaglegkisebb eleme, "téglája"?Az ismeret legkisebb egysége (az "ismeretmolekula"ami szavak, fogalmak atomjaiból tevődik össze) az egymondatban kifejezett megállapítás, ami mint információönmagában is megáll, érthető és más információkkalösszeépíthető.Amennyiben a megállapítás új (olyan molekula amilyenmég nem volt) és van értelme is (használhatóanyag molekulája) akkor mint tudományos megállapításttételnek (tételes megállapításnak) nevezhetjük. Ajelentős ilyen tételeket filozófiailag tudományos tézisnekmondhatjuk. (A szóhasználat ördöge azonban itt isfélre akar vezetni a szavak többértelműségével: tézisneknevezik az értekezések fontos megállapításainak(téziseinek) összefoglalását, sőt a kutató korábbi megállapításainakértekezést pótló gyűjteményét is, míg azangolszász országokban még többet jelent: a disszertációelnevezés helyett használják.Ha a tudományos tézist feltételezés (bizonyítandó kérdés)formájában értelmezzük (vagy fogalmazzuk meg),TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV296úgy (munka)hipotézishez jutunk, ami aztán bizonyítvatézissé lép elő. Az ilyen tézisnek lehet antitézise, és adialektikából ismert szintézis, tágabb értelemben a tézisekösszevonását, kombinálását is jelentheti.Mivel az ismeretgazdálkodás nem a dokumentumokkal,hanem a belőlük kiemelhető ismeretelemekkelfoglalkozik, "Informáci- ón nem a tájékoztatási tevékenységet,vagy annak alapanyagát értjük, hanem amondanivaló tartalmi egységét. Az ismeret a rendszerbefoglalt információk tömege. Az információ formaifokozatai: az adat, az adatokból levont tételes megállapításés az ismeret (az előzőből leszűrt általánosabbösszefüggések törvénye, szakmai logikával általánosítotttételek.""Az információk felépülése a kutató munkájában a következő:Több adat (ismeretelem) együtt ismeretegységetképez. Több egynemű ismeretegység az "egyszerűeredmény", ami már tartalmaz mondanivalót. Akülönnemű ismeretegységek "összefüggő eredményt"jelentenek. Ha ehhez a kutató a ténymegállapításon felülhozzáfűzést is tesz, úgy létrejön a "tételes megállapítás".Az információ negyedik fokozata úgy jön létre,hogy további "következtetést" vonnak le több megállapításösszefüggéséből. Az első kettőt nevezhetnénkelemi információnak, míg az utóbbi kettőt tételes információnak".A szövegelemzés (ma ismeretelemzés) céljára pedigannak idején a tudományos szövegtartalom kategóriáit(hierarchikusrangfokozataik sorrendjében) így határoztákmeg:− szavak,− fogalmak,− definíciók,− megállapítások (ezek formailag szavakból, tartalmilagadatokból, információkból épülnek fel),− tézisek (tételes megállapítások),− elméletek,− alkalmazások (esetek és módszerek).Az elméletek e szerint összefüggő tézisekből épülnekfel, az elméletnek az a feladata, hogy megmagyarázzaa tényeket. Egy új adat önmagában is érték. Egy eredményesmegállapítás jelentős érték. Mások anyagábólvaló következtetés is új értékalkotás, de önálló szellemialkotás csak a saját gondolat lehet. Az idegen és asaját ismeretanyagot kell összedolgozni és új adatok

nélkül, csupán a régi megállapítások átcsoportosításávalis alakítható ki új mondanivaló. A kutatás feladataúj ismeretek, új összefüggések felfedezése, ami nagyonsokoldalúan valósítható meg az így feldolgozottanyaggal A saját és idegen információ egyenlő értékű afeldolgozásban. Minél távolabbi tudományszak ismeretéthasznosítjuk az annál termékenyítőbb munkánkra.Külön probléma lehet információink, megállapításaikvalóságtartalma. Csak az igazat és csakis az igazat –állítsuk, mert magunkat csapjuk be, ha tudatosan torzítjuka valóságot. A negatív kísérleti eredmények isértékesek pl. ha valaminek az alkalmatlanságát mutatjukki. Az idegen megállapításokkal való egybevetéserősítheti vagy cáfolhatja saját meglátásunkat. Ez tévútrasodorhatja a kutatót, aki mindenáron eredményretör. Csak azokat az érveket, tényeket, bizonyítékokatadjuk elő, amelyek elképzeléseinket igazolják és elhallgatjukazokat, amelyek ellenünk szólnak. Ezt“egyoldalú kifejtésnek” mondják. A "kétoldalú" közleményekviszont olyanok, amikor másoknak a miénkkeléppen ellentétes érveit is kifejtjük.Az ismeretgazdálkodás lényege nem a vitatkozás,szembeállítás vagy megerősítés, hanem a saját és idegenismeretelemekből egy új megállapítás (egy eddignem volt tudás-molekula) előállítása.A doktori értekezés tárgyválasztásA doktori értekezések témaválasztásánál célszerűbb kisebbfelületen nagyobb mélységet választani. Az értekezésnem enciklopédia vagy tankönyv, inkább monográfiajellegű, vagyis egy elhatárolt téma tárgyalása.Viszont ehhez a szűkített témához a forrásmunkákat alehető legtágabb körből kell összegyűjteni.Mint minden kutatás, a disszertáció készítés is problémamegoldásrairányuló tevékenység. Kérdéses azonban,hogy mi itt a fő probléma: valamely tudományosvagy gyakorlatban hasznosítható kérdés megoldása,avagy annak bizonyítása, hogy a tudományos fokozatrapályázó alkalmas ilyen feladatok elvégzésére? Ezutóbbiról van inkább szó. Katonai hasonlattal élve inkábbvaktölténnyel végzett hadgyakorlatról, mint igazihadműveletről; de a "vizsgázó" vezérkari tiszt számáraez sokkal veszélyesebb, mert kemény kritikára nyílikvele szemben lehetőség, míg a háborúban (a gyakorlatiéletben) erre többnyire már nem érnek rá (vagy hősihalált halnak, vagy csak a csatavesztést konstatálják ésmagyarázzák ki, ha erre még van lehetőségük).TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVA doktorandus disszertációja (kutatása) témáját, magaválasztja, irányítói segítségével. Tárgya legyen aktuálisés konkrétan elhatárolt. Legyen az jól körülhatárolható,időben is egyértelmű (történeti), érdeklődést keltő(ami holnap lesz érdekes), valódi megoldatlan problémákatfelvető.Célszerű tájékozódni a téma szakirodalmi feldolgozottságánakfokáról, hogyan lehet a forrásokhoz hozzájutni,különösen, ha az ember nagyrészt irodalom alapjándolgozik. Másrészt, hogy nem voltak-e már előtte, akika témát már letarolták. Nemcsak megoldatlan, hanemmeg is oldható témát kell választani. A témaválasztásnállehetőleg kerüljük a divatot, de az olyan marginálistémákat is, amelyeknek semmi irodalma nincs, vagyismagunknak kell elsőként a sötét verembe ugrani.A témaválasztás javasolt szempontjai:− A kutatás egy felismerhető tárgy körül mozogjon,amelyet úgy kell definiálni, hogy mások számára isfelismerhető legyen.− Vezethessen olyan megállapításokra, amelyeketelőbb még senki nem mondott.− A kutatásnak mások számára is hasznosnak kelllenni.− Biztosítani kell a hipotézis bizonyítására, vagymegcáfolására szolgáló elemeket. Helyes, ha kérdéskéntpróbáljuk megfogalmazni a kutatási célt.(Az segít a megválaszolás módjának és a hipotézisnekkialakításában.)Egy kezdő kutatónak (PhD-hallgatónak) önálló gondolkodásrakell törekednie, és nem egyszerűen folytatnimások munkáját, vagy legalább más módszerrel,más szempontok szerint értékelve, végezve azt. Azegyes kutatásokban 15-20 évenként megismételjük akísérleteket, nagyjából hasonló eredményre jutva, ésazt új eredménynek tekintve. A problémákat nem lehetkisajátítani, ezért időről-időre más megoldással másokversenyeznek. Aki a hasonló eredményt korábban közli,azt tekintik győztesnek (prioritás!), ami sok kiérleletlenpublikációhoz vezet. A doktori disszertációraazonban ez kevésbé jellemző, hiszen nem is ez a legfőbbcélja.297

Más a kutatási alaphelyzet , ha ismert módszerrel ismeretlenkérdést válaszolunk meg, vagy ha ismert kérdéstismeretlen módszerrel tesztelünk, végül ha ismeretlenmódszerrel ismeretlen kérdést próbálunk megoldani.Tanácsunk az, hogy a kérdés megválaszolásához szükségesmódszert kell megkeresnünk, a rendelkezésreálló módszerrel megválaszolható kérdés helyett. Tehátnem a gombhoz varrjuk a kabátot, ha a gomb a módszer.A meglévő kísérleti módszerek nagyon behatároljákgondolkodásunkat. Ez érvényes jelenség a műszerhez,a kísérleti térhez, gépekhez igazodó kutatásban.Ez kevésbé káros, ha reszortkutatásról van szó, vagyisegy tématerület folyamatos és állandó kutatásáról (pl.fajtakísérletek vagy más "rutin" vizsgálatok végzéséről).Káros viszont, ha egy problémamegoldó konkrétcél vizsgálatáról van szó.A mások gondolataival foglalkozó emberek kétféle típusát(karakterét) különböztethetjük meg:− aki csak egy dologgal tud foglalkozni, pl. nem tudolvasni zenehallgatás közben, először végig kell olvasniaegy munkát, nem tud többet párhuzamosanolvasni.− aki csak akkor dolgozik jól, ha egyszerre több fajtaérdeklődését kielégíti, és ha csak egy dologra figyel,elveszti a kedvét. Az előbbiek módszeresen dolgoznak,de nincs fantáziájuk, az utóbbiak kreatívabbak,de gyakran nincs bennük kitartás. Célszerű az eltérőkarakterünket is figyelembe venni témánk kiválasztásakorNemcsak karakterünk, de eltérő magatartásunk is befolyásoljaezt. A tudományos kutatómunka során hasznosa “nyúl-magatartás”. A nyúl fülel és fut, aztán megintfülel és megint fut. A kutató életében a fülelés a kérdésfelvetésideje, a futás a kísérletezésé. A szellemimunka néha látszólag semmittevés, amikor átgondoljáka régit és újabb ötleteken töprengenek a kutatók. Afolyton csak rágódó kutató végül sohasem jut igazánelőre. Periodikusan kell váltakozni az újabb kérdésekfelvetésének, a meditációnak és az aktív kísérletező,vizsgálódó munkának. (Szellemesen írják, hogy azunalmas előadások és bizottsági ülések adnak alkalmata meditációra).Ez a periodicitás olyan tudományágakban alakulhat ki,ahol a kísérletek gyorsan elvégezhetők, megismételhetők.Más az, amikor egy témakört kutatunk, vagy amikorkonkrét hipotetikus kérdésfeltevéssel próbálunkTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV298egy konkrét problémát megoldani. Vannak szakmák,ahol a megfigyelési lehetőség, annak gyakorisága korlátozott.Ez nem csak a csillagászatban van így, de kikell várni a mezőgazdaságban, orvostudományban is,amikor felvetődik egy lehetőség. A hosszabb lefolyásúkutatásokban párhuzamosan tervezünk, töprengünk éskísérletezünk, ami kétségtelenül erre alkalmas karaktertis kíván. De a lehetőségekhez igazodó kutatásunkbanlegyen legalább egy “szokatlan, teljesen új elképzelésenalapuló” résztémánk is, mert csak az nyerhet,aki mer.Tárgyszavak összeállításaA tudományos közlemények elején fel szokták tüntetnia rövid összefoglalás (abstract) után a legfontosabbtárgyszavakat. Ennek az a célja, hogy akinek a kezébekerül, az tájékozódhasson a tartalomról.Ahhoz, hogy irodalomkutatásunk során, mi is felismerjüka minket (témánkat) érintő közleményeket, összekell állítanunk saját munkánk legfontosabb tárgyszavait.Ezeket kereshetjük aztán a nyilvántartásokban.De lehet ennél is fontosabb célja ennek az előkészítőmunkának: a helyes szóhasználat megalapozására kigyűjthetjüktárgyszavaink definícióját, idegen nyelvűmegfelelőit is, mindezt jegyzékbe foglalva. Természetesena szinonimákat is felsoroljuk ebben a "mini-thesaurusban",hiszen lehet, hogy azok segítségével találjukmeg a keresett irodalmi információt.Tárgyszó:A tárgymutatóban (indexben) a visszakeresést szolgálólexéma (szókészleti egység); ahol a szinonimák összevonását(Pl. eb lásd kutya), a homonimák megkülönböztetésétpl. daru 1/ madár, 2/ emelő szerkezet) adjákmeg.Címszó:1/ a főcímben szereplő kulcsszó,2/ a tartalom (fejezetek) felsorolását röviden jellemzőszavak.Kulcsszó:Valamely dokumentum (kiadvány) tárgyát, tartalmát,esetleg műfaját fejezi ki, az irodalomkutatás céljára.Deszkriptor:1/ dokumentációban használt szóelem, ami a tárgyszavakkifejezését kevesebb elemből teszi lehetővé(pl. kutya + harapás = kutyaharapás),

2/ a dokumentációs szójegyzékekben (thesaurus) szereplőegyértelmű és következetesen használt tárgyszavak.Nagyobb méretekben a lexikonszerű “előzetes glosszáriumunkban”.A disszertációhoz készíthető ilyen szójegyzékennél sokkal egyszerűbb lehet: tartalmazzon10-15 tárgyszót, és a legfontosabbak vagy esetleg a vitathatókdefinícióját is.A definíciók később a glosszáriumba kerülhetnek. Értekezésekesetében megkívánható, hogy az új, vagymegszokott értelemtől eltérően használt szakkifejezésekmeghatározását egy ilyen fogalom-magyarázatbantüntessük fel. Magát a tárgyszót is több rokonfogalomjelölésére alkalmazzák. Mivel e téren nincs egységesgyakorlat, az e könyvben követett gyakorlatot írjukcsak le, inkább a fogalmak megkülönböztetése, mintsemegy szóhasználati ajánlás céljábólCímadásA cím foglalja össze a tartalmat pontosan, kevés szóval.Egy jó cím a dokumentum legkurtább összefoglalója,ami a továbbiakban kulcsszóként (tárgyszóként)szerepelhet, amikor visszakeresik munkánkat.A cím keltse fel az olvasó érdeklődését, ne legyen túlhosszú, ugyanakkor legyen informatív, ne tartalmazzonrövidítéseket.A végleges címet a munka megírása után adhatjukcsak, de egy “munkacím” használata már korábban isszükséges. A disszertációk címét többnyire már aposztgraduális képzés kezdetekor jóváhagyják – ez inkábba téma meghatározása. Véglegesítését célszerű azirányító tudományos személyekkel, tanárokkal konzultálvamódosítani.A disszertáció címe ne legyen 10 szónál hosszabb.Amennyiben ez nem kerülhető el, úgy alcímet kell alkalmazni.Lényeg az, hogy a legfontosabb tárgyszavak,mint címszavak a főcímbe kerüljenek. Az irodalmidokumentációt ugyancsak akadályozza a görög betűkhasználata a címben. A címlapon – a címen kívül –a szerző neve áll, teljesen kiírt keresztnévvel, továbbáaz intézmény neve, ahol a munka készült, és a benyújtásidőpontja. Ezeket a szövegeket központosan helyezikel a papíron. Ez a közép-elhelyezés a bekötöttmunkáknál problematikus, ezért általában a bal szélen40 mm-t kihagynak, így a középpont mintegy 20 mmreljobbra eltolódik.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV299A cím “a dokumentumon megjelenő szó vagy mondat,amely alkalmas a dokumentumra való hivatkozásra,esetenként annak azonosítására és amely gyakran (hanem is változtatás nélkül) megkülönbözteti mindenmás dokumentumtól”. A cím feladata, hogy megnevezzea művet (azonosítsa), kifejezze tartalmát, felkeltseaz érdeklődést, és bizonyos mértékig sugallja a szerzővéleményét a témáról.Természetesen egészen más egy tudományos folyóiratban,megint más a disszertációban megadott cím, illetveazok a majdnem szépirodalmi publicisztikai címek,melyek sokszor szókicsavaráson alapulnak. Ha a főcímszáraz és pontos, akkor az alcím lehet ilyen színező, hamár a főcím színező, akkor valamiféle alcímmel kellutalni a pontosabb tartalomra. Az alcím, az idézettszabvány szerint “a címoldalon megjelenő szó vagymondat, mely a dokumentum főcímét egészíti ki”.Sillabusz kialakításaA disszertáció készítése tulajdonképpen minden szellemialkotómunka vázlatát követi. Mindenek előtt egysillabusz készül, vagyis egy olyan tagolt tervezet, amimondható előzetes tartalomjegyzéknek is.Itt többről van szó, mint az egzakt tudományok publikációibankaptafaszerűen használt tagolás: irodalmi áttekintés,anyag és módszer, eredmények és megvitatásuk,következtetések, összefoglalás. Ez különben iscsak egy résztémát (problémát) vizsgáló kísérlet, primer-kutatásieredmény közlésére alkalmas. A disszertációegyrészt nem ilyen "egyhegyű" résztémát tárgyal,tehát többirányú a szerkezete is, és így az irodalomkutatástis több irányban, már a vázlat kidolgozásához bekell vetnünk. Másrészt az értekezés szükségszerűenirodalomkutatást is alkalmaz – különben nem tudná újszerűségétsem bizonyítani – ami a szerkezettel szembenis speciális követelményeket támaszt.Kutatási témánk (értekezésünk tervezett címe) meghatározásaután a fő tárgyszavak alapján készítsük el asillabuszt: kutatásunk vázlatát. Ez a témát altémákrabontja, azokat fejezetekre és azokon belül dokumentációsegységeket alakít ki. Ezek a dokumentációs egységekegy-egy szűkebb problémára irányulnak, egy-kétdeszkriptorral (fogalommal vagy tárgyszóval) kifejezhetők.Számuk ne legyen több mint 18-20, fejezetenként3-6.Számukon persze lehet vitatkozni, mert csak arról vanszó, hogy hány rekeszes polcra (hány irattartóba, filebastb.) gyűjtjük előrendezett információinkat. A fel­

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVdolgozás során a rekeszeken belül az egyes információk(megállapítások, tételek) önálló életre kelnek. Az sejtető vázlat (tételvázlat). A másodikat ajánljuk, amitkat, kérdéseket megfogalmazó, állásfoglalásunkat isilyen sillabusz nem lehet végleges: bárhol tágítható, kiegészíthetőlegyen. (Ezt a számozás módjánál kell filóa fejben elkészült. Ez megerősít abban, hogy a silla­csak akkor lehet elkészíteni, amikor már a mondanivagyelembevenni.)busznak a hipotéziseket és bizonyítási módjukat is tartalmazniakell. A vázlat és egyes részeinek terjedelmeEz a sillabusz csupán egy haditerv, majd a hadműveletek(az irodalomkutatás, adatelemzés és szövegezés) legyen arányos a munka terjedelmével. Ne tárgyalja aeredményét a tartalomjegyzék írja le – utólag.bevezetést hosszabban, több pontba foglalva mint aHaditerv sem készülhet felderítés nélkül: ezt szolgáljatárgyalást. A továbbiakban ne tekintsük szentírásnak,a sillabusz készítése közben egy tájékozódó, előzeteshanem állandóan változtassuk ezt a vázlatot. A megírásnálsem kell ragaszkodni a vázlat sorrendjéhez. Airodalomkutatás, a következő módon:vázlat nem használható tartalomjegyzékként.1. Néhány (3-5) kézikönyvben, a tárgymutató alapjánmegkeressük a számunkra releváns részeket ésA vázlat a tükörképe a műnek és ahogy az egyik változik,úgy változik a másik is. Ha nagyobb fejezetekazok forrásmunkáit.vannak, azokhoz külön vázlat készíthető.2. Néhány (3-5) legfontosabb – hazai és külföldi – folyóiratutolsó (3-5) évfolyamában megkeressük aAz irodalomkutatást “irodalomjegyzék” elkészítéséveltémánk szempontjából releváns közleményeket.kezdjük, vagyis azzal, hogy megkeressük azokat a műveket,amelyeknek még a létezéséről sem tudunk. Egyszerűbba téma szerinti katalógusból kiindulni. Mivel3. Ha alkalmunk van nagyobb bibliográfia vagy referálófolyóirat éves tárgymutatójában utána nézni, úgyazonban ez a könyvtárosok ízlésétől függ, még eredményesebba szerzők neve szerinti katalógus tanulmá­a címük tartalma alapján áttekintjük a számunkraszóba jöhető források gyakoriságát.nyozása (ha már tudjuk, hogy ki mivel foglalkozik).A "találatokat" bejegyezzük sillabusz tervezetünkbe és Az áttekintő enciklopédiákban, vagy könyvrepertóriumokbanmegtalált szerzőket aztán már a szerzői kata­a következőket végezzük el:a) Sillabuszunkat bővíthetjük vagy szűkíthetjük (dokumentációsegységek felvételével vagy kihagyásá­A vázlatot koncepciónak nevezzük, ez tartalmazza alógusban keressük meg.val, összevonásával) figyelembe véve saját adatdokumentációnkinformációit is. Legyen feltétleszereit,hipotéziseit és azok bizonyítását. A koncepciókutatási témát, a témaválasztás okait, a kutatás módnülolyan probléma is a sillabuszban, ami nincs egy 2-5 oldal terjedelmű írás. Ez nem tartalomjegyzék,megoldva, esetleg nem is szerepel az irodalomban. hanem a kutatás tárgyát és módszerét határozza meg ésb) Az érdemesnek tűnő bibliográfiai adatokat egyidejűlegkiírjuk, a fellelési hely megadásával, a későbbi szükséges minden kutatómunka – különösen a primerinkább a téma jóváhagyását szolgálja. Ilyen tervezetmegszerzés érdekében. (Ami csak a "Nemzeti Archívumban"nagy utánajárással lelhető fel, az is szöveg rövid bevezetésként (vagy előszóként) lesz fel­kutatások – tervezéséhez is. A munka befejeztével ez afontos, de ne tervezzük feldolgozni.)használható. Ami közel áll az értekezések elején állóc) A terminus technicusokat (főleg az idegen nyelvűeket)is gyűjteni kezdjük, a magyar megfelelőkkel előzményeire és céljára, és itt szoktak a “kimagyaráz­rövid bevezetéshez, ami egy-két oldalon utal a munkaés szinonimákkal együtt. Ezzel kiegészítjük mini-thesaurusunkat– ha van ilyen – és szómagyarázat­Bár a sillabusz nem tartalomjegyzék, annak mégiscsakkodásoknak” is helyt adni.ként a legfontosabb tárgyszavaink definícióit is kigyűjtjüka kézikönyvek glosszáriumából.sőbbi tagolásához.kezdeti formája, és ezért alkalmazkodik az írásmű ké­Ezzel a szekunderkutatásra alapozott disszertáció írásunkirodalomkutatási munkáját beindítottuk. Érdemes fejezeteket, alfejezeteket, szakaszokat, pontokat, al­A bels ő címek azok, amik tulajdonképpen a részeket,megszívlelni más szerzők vázlat-tervezéssel kapcsolatostanácsait:technikailag különböztetjük meg. A decimális szápontokat,bekezdéseket jelzik. Ezeket később nyomda­A vázlatkészítés két típusra osztható: 1. Pontokba szedetttartalomra, témakörökre utaló vázlat; 2. Állításonatos,de rövid tanulmányokban, cikkekben nem szemozása disszertációkban – már a sillabuszban – kívá­300

encsés. (A decimális számozásnak vannak korlátai,négy tag a maximum és bevált az olyan kvázi-decimálisrendszer is, amelynek az utolsó számjegyében tíznélnagyobb számokat is feltüntetnek).Forrásfelkutatás és rendezésA) A kutatás és forrásai jellegeA disszertációkészítés céljára egy jól elhatárolt témaszakirodalmának egyszeri feldolgozását végezzük el.Ez hasonló egy problémamegoldó kutatás irodalmazásához,de módszerében nem tér el attól sem, amikor akutató (intézmény) tématerületének publikációit folyamatosandokumentálja, adatait feltárja és rendszerezi.Ez utóbbi alapján készülhetnek "permanens tematikusfeldolgozások" is, mások időnként való tájékoztatásáraösszerendezett tömörítvényekkel, kivonatokkal, mintamilyen a szerző által 1954-ben indított Külföld Mezőgazdaságafolyóirat volt. (A némileg hasonló sajtófigyelők,tallózók kivágatokat (másolatokat) rendeznekössze a megrendelő gyors tájékoztatása céljára.) A tudományosirodalom fejlődését pedig egyszeri vagy periodikustématanulmányokkal mutatják be.A lényeges különbség azonban nem a kutatás egyszeribefejezhető vagy folyamatos jellegében van, hanemabból adódik, hogy az információk nemcsak a dokumentációban,hanem a kutató fejében is rögződnek, ésez gondolkodási folyamatok alapjául szolgálhat. Aznyilvánvaló, hogy a folyamatos témakörkutatás az egyszeridisszertáció készítéshez képest sokszorosan többilyen emlékezeti információt hasznosíthat. Ez az információkfelkutatásában vagy visszakeresésében iskét típus megkülönböztethetőségéhez vezet: amit angolbantalálóan emlékezet alapján keresett (question ofrecall) vagy téma szerint keresett (question of discovery)anyagként különböztetnek meg. Az ismeretgazdálkodáslényege, hogy az emlékezeti elemet erősítse a"mechanikus" információ keresést elősegítő, rohamosanfejlődő műszaki segédeszközök mellett. Az ilyenmentális tevékenység már az első értekezés készítésesorán elsajátítható, és egyre nagyobb szerephez jutmajd – tudatosan vagy tudat alatt – a kutató későbbi,érett életszakaszai során.Az emlékezetbe nemcsak az olvasottak épülnek be, hanema saját tapasztalatok is – főleg – a saját kísérletieredmények. A utóbbiak rögzített, rendezett formábanmint adatdokumentáció állnak rendelkezésünkre éskerülnek felhasználásra az irodalmi információkkalTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVegyütt. A primer (kísérleti) és szekunder (irodalmi) információkegyütt élnek és kerülnek felhasználásra. Elnevezésükazonban félreértésekre is adhat alkalmat:Az elsődleges forrás", a jelölt által végzett adatgyűjtés,felmérés (ami primer kutatás), és minden olyanírásbeli dokumentum, ami “nem alapul más leírt forráson”.Másodlagos forrásnak nevezi, az elsődleges forrásokatmagyarázókat (vagyis a statisztikai kiadványokbólkészülteket, a tematikus tanulmányokat stb.).Az elsődleges és másodlagos forrást és a primer és szekunderkutatáseredményeit másként volna célszerűmegkülönböztetni. Mindannak feltárása, ami nincsközzétéve, ha írásmű is (oklevél stb.), primer kutatás,és a megjelent műről alkotott, még nem közölt eredményis (például a biblia valamely részének hermeneutikusszövegelemzése). A szekunder kutatás a tudományoskiadványok (publikációk) információit, véleményeitelemzi (szakirodalom-kutatás), összekombinálvaazt a saját, vagy mások közölt, primer kutatási eredményeivel.Természetesen egészen más ez egy irodalomtörténészmunkájában mint a természettudományban, aminekkétféle az információ forrása: a) kísérleti primer adatok,b) szakirodalmi adatok (az esetben is, ha ezek korábbisaját munkáink). A lényeg azonban az, amit hozzáteszünk,tehát az összevont kísérleti adatok és aszakirodalmi ismeretek kreativitással, heurisztikusmódszerekkel történő kiegészítése.Az interjúk, véleménykutatások érdekes átmenetet képeznek:primer kutatási anyagnak tekinthetők, rendszerezhetők,továbbfejleszthetők, viszont kétségtelenülmásoktól származnak. A forrásokból dolgozó kutatónemcsak az ismeretanyagokat kombinálhatja, de elemezhetimagukat a forrásmunkákat is, így végső fokonszekunderkutatása primer kritikai irodalomkutatássánőhet.B) Az információ jellege és megbízhatóságaKézenfekvő, hogy témánk szerint adekvát (és közelálló),új és kiváló, neves szerzőktől származó információkatgyűjtsünk. Ezt mindenki tudja, ezért inkább arrólírunk, hogy a távoli, régi és névtelen ismeretek is nagyonértékesek lehetnek.Minél távolabbi relációt elemez és szintetizál" az irodalomkutatás,az annál termékenyítőbb lehet.301

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV302Olvasson olyan cikkeket, hallgasson olyan előadásokat,amelyek nem illeszkednek szorosan az addigi kísérletirányaihoz.Jómagunk is igen érdekes tapasztalatokat szereztünkazzal, hogy különösen a diszciplináris kutatásban, egyegytudományág fejlesztésében, mennyire hasznosnemcsak a közelálló vagy érintkező társtudományokhanem a távolabbiak olyan átmeneti szintű összefoglalóanyagait (pl. enciklopédiákat stb.) tanulmányozni,amelyek nem publikáció szintűek, de nem is szórakoztatónépszerűsítők, csak viszonylag könnyebben érthetőnagy áttekintések a nem-specialisták számára. Ezekbőlismerhetők fel szelektálhatók ki gyakran azok azösszefüggések, kapcsolatok, jelenségek, – a saját tudományágunkhozadaptálva azokat, – amikből esetleg adiszciplináris fejlesztésünket megoldhatjuk. Ilyenkor,ha nagyon érdekes, célszerű visszanyúlni az eredetiforrásmunkához, és szükség szerint be kell vonni olyanszakembert, akinek az a szakterülete. A tanulmányozottismertetőmű pedig mint közvetítő (mediativ) forrásműködik, mint a tematikus feldolgozások és referálófolyóiratok.Oktatási anyagnál sem szükséges mindig az eredetipublikációig visszanyúlni, mert a diszciplináris (tananyagfejlesztő ) kutatás nem kíván önálló kutatásnaktűnni, (szellemi alkotás, de nem tudományos eredmény).Nem a legnagyobb szerzőktől származnak a számunkralegfontosabb, leghasznosabb gondolatok. (A nagyszerzők idézése azzal a veszéllyel is jár, hogy akaratlanulkimondatjuk velük azt, saját magunk igazolására,amit valójában nem mondtak.) Egy teljesen jelentéktelenmunkában találhattunk olyan gondolatot, amivel akutatása megoldódhatott. Gyakori lehet, hogy egy ötlet,mint arany szemecske hever a homok között. A tudományosalázat alatt azt értjük, hogy mindenkitől lehettanulni. Lehet, hogy vannak rejtett értékei azoknak,akik szemünkben nem tűnnek kiválónak. Érdemes régidisszertációkat, szakdolgozatokat olvasni, amiben a diákokérdekes ötleteket vethettek fel. A legádázabb ellenfélis adhat jó ötleteket.A disszertációk, nagyobb jelentések és hasonló "kéziratok"hozzáférhetők, de nehezen, mert a nem publikus"szürke irodalomba" tartoznak. A szürke irodalom“a még nyilvánosságra nem került, ezért nehezenhozzáférhető írásművek összefoglaló neve. Működikegy olyan rendszer 1980 óta, a SIGLE (System for Informationon Gray Literature in Europe) amin hozzáférhetőkmár bizonyos szakterületek és nyelvterületekszürke irodalmi közlései is. A megjelenést pótló előzetesközlés is a szürke irodalom áthidalása, ami a számítógépés az internet által teljesen új megoldásokhoz – aszürke irodalom lassú "kifehérítéséhez" vezethet.Az újnál is újabb előzetes közlések után utalhatunk amásik végletre: a régiekre, különösen a rég elfelejtettekremelyeknek újra felfedezése is érdem lehet. A társadalomtudományokban(persze a természettudományokbanis) érdemes a régiekhez fordulni. Elegánssáteszi a szöveget a régiekre való hivatkozás, idézésük,de évszámként ne a legutóbbi kiadásuk megjelenésétírjuk.De akár régi, akár legújabb: a forrásmunka legyenmegbízható és tartalmas. Nagyon nehéz megbecsülni,hogy az irodalomban található sokmillió adat mennyiremegbízható, illetve milyen gyakoriak a tévedések. Akutatónak egy-egy megállapítás átvétele esetén mindigmérlegelni kell annak esetleg téves - vagy azóta meghaladott- voltát.Egy-egy forrásmunkánál a következők megvizsgálásátjavasoljuk:1./ megbízhatóság a szerzők és kiadók alapján,2./ a feldolgozott anyag mennyire mélyen, mennyirekorszerűen kerül bemutatásra,3./ tartalmaz-e irodalomjegyzéket és mennyire frissirodalmat közöl,4./ a közölt adatok mennyisége és pontossága kielégítő-e,milyen a mű stílusa, milyen az anyag elrendezése5./ milyen kiegészítő részekkel rendelkezik, képekkel,táblázatokkal és főleg az indexszel, ami a visszakeresést,a rendezést és a terminológiai kutatást lehetővéteszi.A bibliográfia-készítés (áttekintés), megelőzi az olvasást.Tulajdonképpen a források szelektálását értjükezen. Amikor egy munkát megnézünk, hogy egyáltalándönteni lehessen, hogy használható-e, akkor könyvekesetében a tartalomjegyzéket, az előszót, utószót, ésfőleg a felhasznált irodalmat érdemes megnézni.A szakkönyvek végén ritkán található tárgymutató(index), ami pedig minden tudományos könyv alapvetőkritériumának tekinthető. Szerintünk mindenekelőtta tartalomjegyzék ad képet a könyvekről. A tárgymutatóés a glosszárium, ha van, még fontosabb, mert jel­

lemzi a forrás színvonalát: az index nélküliek tudományosrangja kétes. A tárgymutatónak a jelenléte, vagynem jelenléte, valamint az irodalmi hivatkozás dönti eltulajdonképpen, hogy milyen komolyan vehetjük akönyvet. Vannak könyvek, amik primer publikációnakis tekinthetők, vagyis másutt még nem közölt információkat,megállapításokat tartalmaznak.Tudományos dolgozatok esetében a folyóirat rangja(lektoráltsága), az összefoglaló színvonala, többnyelvűsége,a bibliográfiában idézettek köre és a következtetésekbizonyítottsága ad jó jellemzést.Irodalmi információk felkutatásaA) KönyvtárhasználatHol találjuk szakirodalmi információinkat? Elsősorbana könyvtárakban. A kezdő kutató elengedhetetlen feladataaz információszerzés, aminek kiinduló pontja atémával kapcsolatos könyvtári ismeretek összegyűjtése.Választott kutatási témánk határozza meg, hogymelyik, milyen könyvtárban keressünk anyagot. Célszerűelsősorban a szakterület kutató intézeti könyvtárábankeresni szakirodalmat. További tájékozódási lehetőségetnyújtanak az országos szakkönyvtárak ésegyetemi könyvtárak.A szakirodalomkeresés során tájékoztató eszközök segítenekabban, hogy megtaláljuk a számunkra fontosinformációkat tartalmazó dokumentumokat. A tájékoztatóeszközöknek két típusát különböztetjük meg: aközvetlen és közvetett tájékoztató eszközöket.A közvetlen tájékoztató eszközök használatával közvetlenüla bennünket érdeklő információkhoz jutunk. Alegfrissebb információkat a folyóiratok tartalmazzák. Afogalmak tisztázására, az adatok beszerzésére legalkalmasabbaka segédkönyvek. A lexikonok, enciklopédiák,kézikönyvek, szótárak, adattárak röviden, tömörenfoglalják össze az emberiség ismeretanyagát.A közvetett tájékoztató eszközök olyan dokumentumokattartalmaznak, amelyek részletesebb információvalszolgálnak az adott témakörben. A bennük rendszerezettszakirodalmi dokumentumok szerint két fajtájukvan:3. A katalógusok egy adott könyvtár állományáttartalmazzák,4. A dokumentációs szolgáltatások.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV303Az “értelmiséggé-válás feltételezi a könyvtárak, akönyvtárhasználat ismeretét”. Elsősorban a katalógusokhasználatát kell ismerni:1./ A leíró vagy betűrendes katalógus szerző és címszerint közli a műveket. Itt állapíthatjuk meg, hogymegtalálható-e egy keresett név.2./ A szakkatalógus tárgyuk alapján csoportosítja a témákat.Ez lehet a./ mellérendelő katalógus, mely afogalmak sorolását csak mechanikusan adja, pl. tárgyakbetűrendjében követik egymást, b./ rendszerező,hierarchikus vagy szisztematikus katalógus,amilyen pl. az Egyetemes Tizedes Osztályozás(ETO) amiben a szakterületek, azon belül témakörökszerint rendezve találhatók meg a témák.3./ Kiegészítő katalógusok, pl. ahol a sorozatok főcímeiszerepelnek, vagy a földrajzi, ami a megjelenésihelyek szerint tartalmazza a műveket.4./ A folyóirat-katalógus, a mely a folyóiratok szerint,illetőleg külön is tartalmazza a dolgozatokat, hagyományoscédula formájában. Ez kiegészíthetővolna a szeparáták (különlenyomatok) katalógusával,aminek segítségével egy-egy folyóirat-cikketönállóan is megkaphatunk. Végül5./ A számítógépes adattárak használata, amelyek márnem könyvtárhoz kötöttek és egyre fontosabbá válnak.A felsorolt katalógusok lehetnek cédula formájúak, kötetbenleírtak, mikrofilmen rögzítettek, végül – számítógépesadattárban tároltak. Ezek általában kulcsszavakalapján működnek. Újabban az internet és a nemzetköziszámítógép-használat teljesen új rendszert teszlehetővé.A tudományos folyóirat a legfontosabb információforrásunk.A folyóiratok, mint információforrások, általábankönyvtárakban találhatók, és a szakterületen belülabc-sorrendben helyezik el őket. Régebbi évfolyamokköteteit valahol mikrofilmen találhatjuk meg.Amennyiben nem jutunk hozzá, úgy könyvtárközi kölcsönzéssellehet beszerezni. A szakirodalomban valógyors tájékozódás érdekében célszerű olyan tájékoztatásieszközökhöz fordulni, amelyek összegyüjtik egyegytémakör irodalmát, és azt különböző mélységbenfeltárják. A dokumentációs szolgáltatások fő típusai:− bibliográfia: szakirodalmi dokumentumokról készültrendszerező jegyzék, lehet általános vagy szakbibliográfia

− referáló folyóiratok: a folyóiratokban megjelenőpublikációk címadatain kívül rövid tartalmi kivonatotis közölnek− szemle folyóiratok: a bennük közölt tanulmányok,cikkek egy-egy témakör irodalmát tekintik át− tömörítvények: leírják a közlemény lényeges mondanivalóját,közlik a benne lévő képleteket, összefüggéseket,ábrákat.A referáló folyóiratok és a hozzájuk tartozó tárgymutatók,névmutatók, sőt maguk a kivonatok, igen hasznostámpontot adnak. Ilyenek a brit CAB sorozatok, azorvosok számára az Index Medicus, az élettanban általábana Biological Abstracts, amiről még a számítógépeskezeléssel kapcsolatban megemlékezünk és a sajnoslecsökkent számú és szűk tématerületeket feldolgozóhazai szakmai referáló folyóiratok. A referáló folyóiratnakelőször a tárgymutatóját kell felhasználni,azután a régebbi köteteket is meg kell nézni. A tudományospublikációk nem egyenletesen oszlanak meg afolyóiratok között, de halmozódva vagy elszórtan. Akutató ismerje szakmai folyóiratainak súlyát, a fellelhetőinformációk szempontjából.B) Szakirodalom gyűjtés: forráskeresés és forrásnyomozásMielőtt a szakirodalom gyüjtéséhez kezdünk, fontoseldöntenünk, hogy milyen időhatárig visszamenően ésmilyen nyelven keresünk szakirodalmat. Legalábbnagy vonalakban tudnunk kell, hogy milyen dokumentumtipusokat fogunk keresni:hagyományos dokumentumok: könyv, időszaki kiadvány,kisnyomtatvány (pl. szabvány, szabadalom)nem hagyományos dokumentumok: térkép, film, videó,mikrofilm stb.És végül célszerű az adott témakörhöz kapcsolódótárgyszavak és azok szinonímáinak meghatározása akeresés nyelvén.A könyvtárban először a szabadpolcos olvasóterembenkell körülnézni és különösen a kezdők először a lexikonokból,majd utána a nagy kézikönyvekből induljanakki, és úgy próbálják a kutatási körüket leegyszerűsíteni.Mindez elsősorban a humán kutatásokra vonatkozik,ami kifejezetten irodalom feldolgozás.A régi megoldás az volt, hogy az így talált esetlegesforrásmunkákról mind cédulák készülnek. Legalábbilyen fontos azonban, hogy az adott gondolatok és idézetekis cédulákra kerüljenek.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV304Ma meg kell találnunk a módját, hogy szövegszerkesztőveloldjuk meg ugyanezt. Ez az előzetes irodalomjegyzéklegtöbb esetben a végleges bibliográfia alapjalesz.Az irodalom-feltárás néhány módja:a./ A könyvtári katalógusokból kereshetjük a címszavakat,kombinációkat.b./ Irodalom-követésnek mondja az úgynevezett “szakirodalom-lánc”módszerét, amikor az összefoglalóművek bibliográfiai illetve hivatkozásai alapján,majd az ott hivatkozott művek bibliográfiája alapjánhaladunk tovább.c./ A szerző-követés a témakör fontosabb szerzőineknevéből indul ki.d./ A szaksajtó átnézése, legalább az utolsó 2-3 évfolyamé,érdekes kiindulás. Miután ilyen gyűjtés eseténa találati valószínűség nem túl nagy, ezért ezt“torpedó módszernek” is nevezik.e./ A másodlagos forrásokból való kutatás, ilyenekheztartoznak a referáló lapok, a témafigyelő szolgálatés szerintem főleg az egykori témadokumentációk,Sammelreferat-ok. Kiadnak ajánló, referáló bibliográfiákatis. A jövőben egyre nagyobb tért hódítmajd az interneten való keresés.A feltárt forrásoknak a kiválogatása, megelőzi az olvasási,jegyzetelési folyamatot. Lehetőleg egy tágabbanyagból kell kiindulni, azután ebből kiselejtezni – aztánmég kiegészíteni a hiányzókkal, így alakul ki avégleges forrásanyag. (A diplomadolgozat írók feltétlenülnézzenek utána témavezetőik publikációinak.)A disszertációkban a teljes bibliográfiai áttekintés éshivatkozás kötelező. Ez nemcsak formai, hanem lényegikövetelmény: egy épülő falra téglát csak az tehet,aki a fal tetején áll!A források felkutatása tekintetében hibának tekinthető,ha túl szűken keresnek, de még általánosabb a “véletlenbolyongásos módszer”. Sok olyan anyagot feldolgoznaka fiatalok, ami felesleges. Az egyes szerzőkműveiben túltengnek a források, elnyomják az eredetigondolatokat.Az irodalomkutatást végző nagy területet vizsgál át,kigyűjtve a valószínűleg érdekes közleményeket. Majdkiselejtezi azokból a célja szempontjából alkalmatlanokat.Vagyis, ami eddig történt, az a vaddisznó hajtóvadászathozhasonló: a kiszemelt “területről” kihajtjuk,összetereljük a információkat: a releváns vaddisznókat

kilőjük (vagy inkább: befogjuk), az őzeket, szarvasokatfutni hagyjuk (mert irrelevánsak számunkra.)Most áttérünk a nyomkövető vadászatra: a feldolgozottanyag irodalmi hivatkozásai alapján továbbnyomozvaszerezzük meg a további forrásmunkákat; majd azokalapján haladunk így tovább (hólabdaszerűen). Minéltöbb oldalról, minél több dokumentumot tekintünk át(de lehetőleg csak a hasznosíthatókat). Ehhez adotttámpontot a horgász – halász – halastó metafora. Enneklényege az volt, hogy a horgász véletlenül kifogotthalával dicsekszik, a halász hálójával sokat összeszed,aztán a feleslegeseket visszadobja, míg a halastóbanmódszeresen szaporítják a halakat, és akkor fogják ki,amikor szükségesek. Az ismeretgazdálkodást szándékoztama halastó hasonlattal jellemezni. (Persze a halastólehetne a számítógépes könyvtári keresés is stb.)A halászok a legnagyobb tengeri zsákmányt a bálnátmár nem is halásszák de vadásszák, és nem is egyedül,hanem team munkában teszik ezt. A nagy kutatási projektekis ilyenek: sokan együtt végzik. A disszertációknem ilyenek, mert az egyéni teljesítményt mérik. Abálnavadász teamben a vezető kutató veti a szigonyt, atöbbiek eveznek és gyakran a kapitányé lesz az érdem,aki messziről nézi az egészet és dirigál. De térjünkvissza szerényebb vizeinkre.Végül is minden kifogott információs halam egy nagyakváriumba kerül – a dokumentációmba – és ott figyelemmeg őket és kezdem meg feldolgozásukat. Vannakazonban felesleges, de mégis hasznos halak, az akváriumdíszei ezek: olyan források, amiket csak azért idézünkmert tiszteljük a szerzőt, meg akarjuk nyerni jóindulatát;idézzük, hogy majd ő is idézzen, vagy csupándekorációs célra tesszük ezt (mert nagy nevet idéznielegáns)Egyéb adatforrásokAz irodalmi forrásokon kívül felhasználjuk és dokumentáljukkísérleti adatainkat (adatdokumentáció) ésbelső (vállalati stb.) információinkat. Ezek kiegészítésreszorulhatnak:Amikor a szekunder forrásanyag rendezése után rájövünk,hogy mi hiányzik a probléma megoldásához, akkortervezzük meg a hiányzó információk primer kísérletekkelvaló létrehozását.Disszertáció készítésekor erre akkor is sor kerülhet, haúgy látjuk (és a tanárunk arra int), hogy kutatóképességünkbizonyítására, értekezésünk nívójának emeléséretöbb “saját kutatás” is szükséges. Ilyenkor már a témaTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV305meghatározásakor előre beterveznek egy primer vizsgálatotis.Lényeges az, hogy a primer információszerzés “kiegészítőjellegét”felismerjük. Akkor is az, ha ez a legfontosabb,a legnagyobb rész munkánkban, mert mindig amár ismert tudás anyagot egészíti ki, gyarapítja.A belőle levont következtetések (esetleg adatok is) bekerülneka dokumentációnkba, ahol összehasonlítjukaz irodalmi információkkal.Az írásmű irodalomjegyzékeA bibliográfián a forrás (vagy ajánlott) művek felsorolásátértjük. Ennek kezdeti formája képezi az irodalomkutatáskiindulását, míg végső formája fejezi be akész művet. Követelmény, hogy minden idézett munkánaka bibliográfiai adatai meglegyenek. Előfordulhat,hogy csak a felhasznált irodalmat adják meg, vagytöbb irodalmat is ajánlanak. A tankönyvekben hasznosaz ilyen továbbmutató irodalom-felsorolás, de disszertációbanem való.Az irodalomjegyzék az írásmű végén helyezhető el(kézikönyvekben a fejezetek végén is). Ezzel ellentétesgyakorlat egyes tudományágakban a forrásokra lapaljijegyzet formájában utalni. (Ha aztán többször idézzükugyanazt, akkor a szerző neve után – a teljes címet márelhagyva – “id. mű”-vel és oldalszámmal kell hivatkoznunk.)A mű végén elhelyezett irodalomjegyzék esetén a szövegköztiutalás formája kétféle lehet:Szerző neve (megjelenési év), ugyanígy szerepelnekezek a források az irodalomjegyzékben is. Ismert szokásszerint a szerző azonos évben megjelent munkáitkisbetűkkel különböztetjük meg. A felsorolásban aszerző munkái időrendben állhatnak. A társszerzővelírt munkák az első szerző művei után következnek.Ilyenkor a sorrendet a második szerző kezdőbetűjeadja meg.A források sorszámozása a másik forma (a számmalhivatkozunk zárójelbe helyezve azt). Ez olyan irodalmitanulmányokban indokolt, ahol olyan sok az utalás(akár több utalás felsorolása egy sorban), hogy az olvasmányosságot,a megértést sértené a nevek kiírása.Célszerű ismerni és tanulmányozni a vonatkozó magyarszabványt, amely az európai elvárásoknak is megfelel:MSZ ISO 690 Bibliográfiai hivatkozások.

A bibliográfiai adatok tartalmaA forrásmunkák adatait egyformán kell megadni, hogyirodalomjegyzékünk áttekinthető legyen. Sokan sokféleelőírást ismertetnek, vannak erre szabványok is, de agyakorlat korántsem egységes. Legyen irányelvünk,hogy⎯disszertáció esetében pontosan igazodjunk az egyetemielőírásokhoz;⎯folyóirat cikkek esetében a szerkesztői előírásokhoz,míg könyvek, tanulmányok esetében már saját elképzeléseinketis ajánlhatjuk a kiadónak. (Egyes tudományosfolyóiratok – erősen rövidítik a címeket.)A különböző külföldi (nemzetközi, amerikai és német)szabványok előírják a bibliográfiai adatok formáját is.7 ilyen csoportot különböztetnek meg, és ezeket írásjelekkelés hézagokkal választják el (deszkripciós jelek).A Vancouver konvenció a csoportokat pontokkalválasztja el, ami után egy betűkihagyás következik.Ennek megfelelően semmi másra nem lehet a pontothasználni. Így aztán a keresztnevek után se írnak pontot,hanem csak hézagot tesznek. A folyóirat cím rövidítéseketis pont nélkül írják le. A Vancouver konvenciószerint a vesszőt, a pontosvesszőt, a kettőspontot, agondolatjelet, a kerek- vagy szögletes zárójelet lehethasználni. A vessző az ugyanolyan rangú elemeket választjael, a pontosvessző az egymástól eltérőket (eznagyon lényeges a szövegezésben is).Nem megengedett eszerint az idézőjel használata, amitsokszor a címeknél alkalmaznak. Nem mondják ki azt,hogy dőlt betűkkel kell-e a címeket írni, vagy sem,hogy az évszámokat a folyóiratoknál esetleg félkövérenírjuk stb. Ezt átengedik a szerkesztő döntésének.Az önálló publikációkat meg kell különböztetni azoknaka részeitől, fejezeteitől stb. De hogyan történjék azerre való utalás? Erre vonatkozólag is nagyon pontoselőírásokat adnak a nemzetközi szabványok. A németelőírást követvén, az önálló munkák címét dőlt betűkkelszedjük a bibliográfiában. Ugyanez a rendszer aszerzői neveket kis-nagy betűvel írja (Kapitälchen)ami már minden számítógépen rendelkezésre áll. Ettőlnémileg eltér az amerikai ANSI Z39.29-1977 szabvány(American National Standard for Bibliografic References).Ez a legnagyobb egyszerűségre törekszik, ezértelhanyagolja a különböző betűtípusokat. Ez azonbanaz eligazodást semmiképpen nem segíti elő.Kétszerzős műveknél általában vesszővel választják ela szerzőket (tehát nem kötőjellel és nem “ ” jellel), deTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV306– hozzá tehetjük –a szövegközti hivatkozásban márcsak “és” szerepelhet.A német és angol nyelvben is invertálják a neveket,vagyis a családnévvel kezdenek, mint a japánban és amagyarban. A bibliográfiában kerül sor aztán a keresztnevekmegadására, míg a szövegben csak akkor,ha több hasonló nevű szerző van. A keresztnevek rövidítésétponttal, vagy anélkül, különböző módon szoktákmegadni.A név (megjelenési év) rendszer először a szellemtudományokbanhonosodott meg. A természettudományokbólaz élettan vette ezt át leginkább. Ilyenkor a szerzőneve után az évszám áll, és a bibliográfiában is ilyensorrendben van feltüntetve. Véleményem szerint aproblematikus az, hogy a megjelenés éve, vagy az eredetielső kiadás éve szerepel, például ha Kantot idézivalaki, akkor hivatkozhat az eredeti évszámra, amikorközölte, vagy arra, hogy most újra kiadták. Ez sokkaltöbb problémát okoz, mint gondoljuk.Az igen elterjedt (Kovács, Schmidt) neveknél célszerűa keresztnevek feltüntetése is. Amennyiben háromnáltöbb a szerzők száma, úgy idézéskor használják az “ésmások” megjelölést: latinul “et al.” Helyesen ez latinulet alii lenne, amit azonban ponttal rövidítenek.Probléma a szerző nélküli (Anonym) könyv, ill. aholcsak a címmel kezdődik a bibliográfia és kérdéses,hogy a címet ábécéztük-e aztán vagy sem. Vannak esetek,amikor a szerző helyett a “kiadó” rangos személy(Herausgeber) vagy szerkesztő szerepel (ezt zárójelbenfel kell tüntetni: red. vagy ed. stb. rövidítésekkel).A sorozatba tartozó könyveknél meg kell adni a sorozatszámot,rendkívül lényeges a megjelenési helynek afeltüntetése.Különös gondot okozhatnak a non-print-médiumok,mint az audio-vizuális felvétel, a hangszalagok, lemezek,filmek stb. Hozzá jön még ehhez, hogy ezen tartósdokumentumok mellett vannak olyanok, mint a TVadás, vagy rádió riport, ami nem rekonstruálható, demégis idézhető. Külön gond az, amikor különböző napilapokból,vagy magazinokból idéznek, amelyeknek aszámozása teljesen bizonytalan.A tudományos dolgozatoknál a szerzők sorrendjérekétféle szokás él, a poroszos, ahol a főnök áll elől, ésaz angolszász, ahol a “manuálisan” dolgozó kisembervezeti a sort, és a főnök neve zárja a listát. Persze, azelső szerző és a főnök között sorakoznak a társszerzők.Ez nálunk még nem tisztázott kérdés, hogy az első

szerző léte vagy annak a szerepe milyen lényeges. Atechnikai segédszemélyzet és az asszisztensek szerepeltetéséreis különböző lehetőségek vannak, lehet,hogy azokat csak a köszönetnyilvánításban soroljukfel.Kétségtelen, hogy a probléma (téma) felvetése és avizsgálati módszer körvonalazása az iskolateremtővagy -vezető tudós feladata. Ezután a részletes, aprómunka elvégzése következik, míg végül van egy olyanmunkaszakasz, ahol a szellem, az ötlet, a megfogalmazásjátszik nagyobb szerepet. Kérdés az, hogy nem éppenezek az emberek kerülnek a felsorolásban a középre,az elfelejtés közepére?Nem változtathatunk rajta, de jó tudni, hogy a “senior”szerző vagy első a felsorolásban, vagy ábécébe került,esetleg az utolsó név is lehet, de újabban egyre gyakoribb,hogy azt kérdik a kezdőktől: hányszor volt “első”szerző? A hivatkozást kimutató kiadványok pedigtöbbnyire csak az “első” szerzőt tüntetik fel.Sok egymásnak ellentmondó dolgot idéztünk most, azzala szándékkal, hogy erre a gondolatébresztő sokféleségrefelhívjuk a bibliográfiával foglalkozók figyelmét.Bibliográfiák alkalmazása a kutatásbanA bibliográfiai irodalom összegyűjtött forrásanyagkéntis használható. Sok esetben csak a megjelent művek címérőlszerezhetünk tudomást a címjegyzékekből.Szakbibliográfiaként jelennek meg periodikus kiadványoka publikált munkákról. Az internet is sok esetbencsak a bibliografikus címet közli. Ennél több az határgyszavakat is közölnek a címmel. Még hasznosabb arövid kivonat (abstract, összefoglalás) közlése. Ilyenekettalálunk a referáló folyóiratokban. A tématanulmányokmár elemző ismertetést is adhatnak. Végül talán alegfontosabb az, hogy a bibliográfiák és a másodlagosismertető irodalom alapján találhatjuk meg – ha szükséges– az eredeti mű teljes szövegét is.Idézés és hivatkozásEzt a két fontos fogalmat nem egyértelműen használjuk.Az idézés azt jelenti, hogy egy másik szerző szövegénekegy részét átvesszük. A hivatkozás az amikorvalamilyen munkáját említjük, gondolatát átvesszük denem a szövegét. Minden idézésnél hivatkozni is kell.Ha csak egy-két szót veszünk át az még nem meríti kiTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV307az idézés fogalmát, ami formailag is mást kíván. Végülamikor állandóan valakinek az “idézettségéről” beszélünk,akkor a kapott hivatkozásaira gondolunk...Lényeges, hogy megkülönböztessük egymástól az idézést,a hivatkozást és az utalást. Aki igényt tart arra,hogy írását komolyan vegyék, magának is komolyankell vennie elődei teljesítményét. Ezért minden tudományosműben hivatkozni kell más szerzők műveire.Mikor idézünk? Ha adatot, gondolatot, megállapítástveszünk át. Ha ezzel alátámasztjuk saját állításunkat.Ha kritizálunk egy szövegrészt vagy vitatkozni kívánunkvele. Vagy ha valami szellemes, jó aforizmátvagy idézni való gondolatot veszünk át, színezés céljából.Lényeges, hogy a témakörben legfontosabb szerzőkrefeltétlenül hivatkozzunk a disszertációban.IdézésAz idézés tíz szabálya:1. Megfelelő hosszúságban kell idézni az értelmezendőrészeket.2. A szakirodalmat csak akkor idézzük, ha megállapításunkalátámasztására, vagy igazolására szolgál. Általábannem szükséges szaktekintélyekre hivatkozni.3. Ha az idézet előtt, vagy után nincs kritikai megjegyzés,azt jelenti, hogy egyetértünk vele.4. Minden idézet szerzőjét és forrását pontosan megkell jelölni. Ez lehet lapalji jegyzetben, az idézetután odaírva a szerző nevét és a mű megjelenésénekévét, vagy esetleg a mű oldalszámát is.5. Ha régi forrást idézünk, a kritikai kiadásra támaszkodjunk.6. Idegen nyelvű idézeteket eredeti nyelven idézzünkés a fordítást lábjegyzetben adjuk meg, vagy fordítva.7. Világosan utaljunk a szerzőre és a műre. Itt említi azop.cit. fogalmat, az ibidem-et stb. az ismételt lapaljihivatkozásnál. (Magyarul ilyenkor az “id. mű”,németül az “ebenda” állhat.)8. Ha az idézet nem több, mint 2-3 sor, akkor a bekezdésenbelül tesszük idézőjelbe. Ha ennél hosszabb,akkor új bekezdésbe tesszük, kisebb sorközzel.9. Az idézet legyen hiteles. Minden benne elhelyezettkommentárt szögletes zárójelbe kell tenni, Eco szerint.A “kiemelés tőlem” is fontos meghatározás.Ha megdöbbentő dolgot idézünk: (sic) állhat mögötte.

10. Az idézés olyan, mintha egy tanút hívunk, soha neidézzünk (tudományos) szerzőt mű és oldalszámnélkül. Előfordulhat azonban, hogy személyes közléstvagy kéziratot idézünk. Ilyenkor ezt lapaljijegyzetben közöljük, de nagyon jó, ha ehhez azidézett maga is hozzájárul.Bonyodalmakhoz vezethetnek a nagyobb terjedelműidézetek, a fél oldalnál hosszabb idézet már átvételnekminősül, amihez a szerző engedélyét illik kérni. Az átszövegezett,rövidített tartalom idézés (parafrázis) azáthidaló megoldás, de ilyenkor is utalni kell a forrásra.Ha nem egész mondatot idézünk, akkor három pontotalkalmazunk, illetve kisbetűvel kezdünk. A kihagyásokatis három ponttal érzékeltetjük. Szó szerinti idézethossza a fél oldalt ne haladja meg.Az idézések akkor célszerűek, ha nélkülözhetetlengondolat van bennük, ha alátámasztjuk vele állításunkat,ha kritizálunk egy szövegrészt vagy vitatkozunkvele vagy, ha aforizmaszerű szellemes megállapítás. Atúl sűrű idézés tönkreteszi a szöveget. Megkülönböztetjüka szószerinti idézést a tartalom szerintitől (parafrázis),utóbbi esetben már a gondolatsor elkezdésekorkell utalni erre.Az idézett szerző szószerinti megfogalmazását helyettesítő,tartalmát kifejező szöveget, németül“Hinweis”-ként az angolban “in-text reference”-kéntemlítik. Ennek a módjára az ISO 690-1987. szabványutal, de lehetőleg kerüljük el. A disszertációban alkalmazhatjukviszont a gondolat egyszerű tartalmi átvételét,ilyenkor a gondolatsor elején vagy végén zárójelbetesszük a szerző nevét és a kiadás évét.Az idézet egy idegen mű felismerhetően átvett része. Aforrás megjelölése elengedhetetlen, mert a hivatkozáselmaradása a szerzői jogot sérti és kimeríti a plágiumfogalmát. “A plágium más szerzők kutatási eredményeinek(szövegének) idézőjel és hivatkozás nélküli átvétele,saját gondolatként, eredményként történő közreadása,olyan formában, hogy az alkalmas az olvasómegtévesztésére”A plágium több fokozatú lehet.:1./ egy teljes mű átvétele,2./ a kutatási eredmények eltulajdonítása,3./ gondolatok átszerkesztése, átfogalmazása,4./ összeollózás hivatkozás nélkül. A nagyobb terjedelműidézetekhez a szerző engedélye szükséges.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVMurphy törvény könyvében olvashatjuk: “aki egy embertőllop ötleteket, az plagizál. Aki többtől, az kutat”.Ez tulajdonképpen a szekunderkutatásnak is egyik“morális” alaptörvénye. De nem ment fel a hivatkozásalól!HivatkozásA pontos irodalmi hivatkozás azért is lényeges, mertminden átvétel, hivatkozás és idézőjel nélkül plágiumnaktekinthető. Nem a hivatkozások mennyisége, hanema minősége a lényeges, és ha négy-öt hivatkozásnáltöbb van egy oldalon, az elronthatja az egész szövegérthetőségét.Egy szakkönyvnek, aminek több (továbbfejlesztett) kiadásavan, mindig az utolsóra célszerű hivatkozni. Ezazonban klasszikusok esetében nem így van, sőt szerintünkarra az évre kell hivatkozni, amikor a megállapításmegjelent.Az idézés formája különböző módon történhet, amit azESE (European Science Editing) Londonban megjelenőfolyóirat alapján próbálnak nemzetközileg egységesíteni.Az Európai Tudományos Kiadók Szövetsége törekszikerre. Az hivatkozás, utalás módja a feldolgozásműfajától is függ, pl. nagy gyűjtő referátumok, irodalmiáttekintések esetében sokszor a számozást jobbnaktartják, mert rengeteg sok nevet kellene felsorolni. Másesetben az évszám fontos, hogy lehessen látni a munkáknakaz újdonságát, egymásutániságát. A könyv végén,vagy a munka végén feltüntetett ábécében álló évszámosirodalomból nem lehet visszakeresni, hogy holvan hivatkozva. Ezt át lehet hidalni azzal, hogy a szerzőkindexét külön megadjuk, a rájuk történt hivatkozásoldalszámával.Egyes folyóiratokban van olyan kevert hivatkozásirendszer ami a neveket és évszámokat adja meg, azonbanaz irodalomjegyzékben az előfordulásuk sorrendjébentünteti fel őket. Végül az is lehetséges, hogy aszövegben megadjuk a teljes forrásmegjelölést (a migyakorlatunkban ez olyankor fordult elő, amikor egészenrendkívüli munkákról volt szó, pl. klasszikusokról,görög filozófusokról stb., meg a bibliáról, ami igazánnehezen illett volna a rendes irodalomjegyzékbe.)Javasolható, hogy a bibliográfiában, a forrásmunkánális tüntessük fel, hogy hányadik oldalon hivatkoztunkrá, azon az oldalon pedig ahol utalunk, adjuk meg aforrásban lévő oldalszámot. Javasolható, hogy mint ekönyvben, a név-évszám hivatkozásban, kettőspont308

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV309után álljon az eredeti oldalszám, például (Név,1969:71)A hivatkozás módjának formája tudományszakonkéntis eltérő lehet. Különösen az elektronikus adatfeldolgozáshozott ebben új változatokat. A hivatkozás egyszerűsítéséreszámos törekvés történt, így az amerikai biológiaikiadók létrehozták az ú.n. CBE egyezményt, amimeglehetősen szabadon, megengedi mind a három hivatkozásirendszert. A másik a Vancouver konvenció ,amit 1978. januárban hoztak létre. A kiadók megegyeztekegy olyan formában, ami aztán az ANSI szabványbanöltött testet. A lényeg az, hogy a hivatkozás legyennyelvileg neutrális és számítógéppel leírható.A hivatkozásnak (citálásnak) egyre nagyobb a jelentőségea tudományban. Ugyanakkor ennek a szónak jelentésenem egyértelmű: Az első jelentés valami mondanivaló,amit a szerzőre való hivatkozással közlünk, amásodik jelentés pedig az, hogy egy dokumentumra,egy írásbeli munkára utalunk. Az angol nyelv szerencsésebb,mert az első értelemben a quotation, a másodikbanpedig reference a szakkifejezés. (Az irodalomjegyzékis reference, nem bibliográfia.)A szerző-évszám rendszer újabban, a humán tudományokbanis terjed. Lényeges azonban az, hogy az elsőkiadások és a felhasznált kiadás évszámát külön adjukmeg. A szövegben az első kiadásra érdemes hivatkozni,míg a bibliográfiában adjuk meg a felhasznált kiadásadatait is.Morális követelmény, hogy a szerző közvetlenül ismerjeazokat munkákat, amikre hivatkozik. Sokszorazonban a másodlagos irodalomból idézünk, ilyenkoraz ilyen másodkezű idézeteknél elfogadható szerintemaz is, hogy a szövegben közvetlenül idézünk, de az irodalomjegyzékbencit. in jelzéssel megadjuk, hogy honnanvettük. Általában a nem kiadott munkákat nem illikidézni, bár a mi gyakorlatunkban szóbeli közléskéntez elképzelhető.Másodlagos forrást nem szabad úgy idézni, mintha láttukvolna az eredetit, de ugyanakkor az “elsődlegesforrás neurózis” se váljon úrrá rajtunk, vagyis régimunkákat lehet mások után közvetve (másodlagos forrásokból)idézni, természetesen utalva erre.A kapott hivatkozások száma mint értékmérő szerepelhet,amit azonban a folyóirat értékével súlyoznak.A tudományos munka értékelésének fontos eszközea Science Citation Index. Ez elsősorban az irodalmi hivatkozásokszempontjából ad információkat, azt a tudományoshatást vizsgálja, amit az egyes publikációk aszakirodalomban kiváltottak. Az SCI évente hatszor jelenikmeg, összesített tárgy- és névmutatókkal. CD-Rom változata is elterjedt és könyvtárakban megtalálható.Az adatbázis lehetőséget ad arra, hogy akár az1960-as évekig visszamenőleg is lehessen kutatni benne.Ennek segítségével egy-egy kutató bibliográfiaiadatai összegyűjthetők, számítógéppel elkészíthetővéválik a kiválasztott kutató teljes közleményjegyzéke,vagy egy-egy közleményére kapott hivatkozási jegyzékés a hivatkozások száma.A hatalmas adatbázis nemcsak szerzőkre, hanem folyóiratokrais kérdezhető. Bevezették az egyes folyóiratokimpakt-faktorát, (magyarul: hatástényezőjét), ami bizonyosértelemben rangsorolja a folyóiratokat. A tudományospályázatok megítélése, a tudományos minősítésfelhasználja ezt arra, hogy a kutató közleményeit azelért impakt-faktorok száma szerint értékelje. Másrésztegy ország vagy egy szakterület fejlettségét lehet eszerintmegítélni.Az impakt-faktor a folyóirat 1996-97-ben közölt cikkeire1998-ban kapott idézetek száma osztva az 1996-97-ben közölt cikkek számával. Ez évről évre változik,amit általában ritkán vesznek figyelembe. Csak kevésrangos folyóirat impakt faktorát teszik közzé, ami csaknemzetközi tudományágakban elfogadható. Az MTAszakkönyvtára IMPAKT címen folyóiratot ad ki. A tudománymetriaalkalmazását lehet ugyan vitatni, demindenképpen érdemes hasznosítani is.A bibliometria az írott formában jelentkező kommunikációtvizsgálja, és azokat numerikusan elemzi. Malinovvezette be a tudomány-metria kifejezést, ami szinténkvantifikáló “és az információs folyamatként értelmezhetőtudomány vizsgálatára való”A tudományos szakirodalom szóródását objektív törvényekszabályozzák. A legáltalánosabb a Bradford által1934-ben felfedezett szóródási törvény, amit 1948-ban újra megfogalmazott. Azt vizsgálta, milyen mértékbenjárulnak hozzá a különböző folyóiratok egyadott terület szakirodalmához. A folyóiratok számát ésa cikkek számát vizsgálta. Ez azt fejezi ki, hogy a lényegescikkek olyan folyóirat csoportokban helyezkednekel, amiknek értéke úgy aránylik egymáshoz mint1:5:25. Az első zónában annyira sűrű a közleményekszáma, hogy a harmadik zónába tartozó folyóiratokból25-ször annyi produkál ugyan annyit, mint az első zónábanegy .

Mindez Zipf törvényével van kapcsolatban. Zipf, akinyelvész volt, azt vizsgálta, hogy milyen gyakorisággalhasználnak különböző szavakat. Kimutatta, hogyha egy elégségesen hosszú szöveg szavait összeszámoljuk,és előfordulási gyakoriságának megfelelőensorba rendezzük, a gyakoriság arányos a rangsorral.Vagyis ha egy szó a rangsorban a 10. helyre kerül, akkorezt a szót az első helyre került szónál tízszer ritkábbanhasználják.A folyóiratokra vonatkozó hatástényező egy, a folyóiratminőségének terjedelemtől független mértéke, indikátora.A cikkek számát a folyóiratban ez a mutatófigyelembe veszi, de hosszukat nem, másrészt elhanyagolja,hogy az idézés honnan történt. Ennek folytántorzulhat valamit a mérés pontossága. Ennek áthidalásárahárom hatásmértéket dolgoztak ki, amely a folyóiratokhatásának egy-egy aspektusát méri, figyelembevéve a terjedelmet is. Ezek:1/ A folyóirat befolyásának súlya (influence rate);2/ A folyóirat cikkenkénti befolyása (influence/publication);3/ A folyóirat teljes befolyása, tekintélye (total influence).Ezeket a mérőszámokat főleg Marin és munkatársaivezették be.Minden tudományos közlemény két tényező együtteshatásának eredménye. Az első tényező a szerzők általmás forrásokból kölcsönzött, hivatkozásokban kódoltgondolatok összességéből, a másik tényező pedig aszerzőnek a már korábbról ismert fogalmakkal kapcsolatosúj elképzeléseiből áll össze. Ha egy szerző cikkétkésőbbi cikkek idézik, éppen ezeket az új gondolatokathasználják fel. Az idézetek száma felvilágosítást ad azidézett szerzőnek az információáramláshoz való hozzájárulásáról.”Szakirodalom-feldolgozásA) Az alkotó szekunderkutatás munkafolyamata ésfogalmaiMind az anyaggyűjtés, mind a feldolgozás megkívánjaa forrástípusok megkülönböztetését. A feldolgozás soránkülön-külön kezelünk kisebb-nagyobb összefüggőszövegrészeket, adatcsoportokat. Összetartozásukatmár kutatási sillabuszunk (vázlatunk) meghatározza:annak egyes sorai vagy címei: a dokumentációs egységek(DE) mutatják ezt. A kivonatolás és dokumentálásTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV310során minden előző cím alá több információ kerülhet.Végül azokból megint összedolgozással alakulnak kiaz ismeret mozaik-kövei.Munkánk lehet rendszeres vagy ötletszerű. A tudatosanés hivatásszerűen végzett munka rendszerességet kíván.Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy zseniálisötlet ne lehessen kiindulási alap. Azonban ilyenkor isszükséges rendszeres kutató munkával kiegészíteni azt.Lássunk erre egy meglepő hasonlatot: egy márványszobrotúgy faragnak ki, hogy először kinagyolják,majd egyre finomabb részleteket faragnak ki rajta. Ezvolna a rendszeres munkafolyamat. Állítólag Michelangeloúgy is alkotott, hogy kifaragta a kisujját, aztánahhoz hozzáfaragta az egész emberi testet. A görcsöskisujj lehetett egy ötlet-szikra, ami a szenvedő korpusztsugalmazta. Az ilyen alkotás a csodával határos.Analóg azzal, hogy a világegyetem is egy pontból robbantszét, mi mégis az egyes részeit tanulmányozva hatolunkaz egyre kisebb részletek megismerése felé. Ésezt rendszeres kutatómunkával tesszük.A rendszeres kutatás tehát először (irodalmi és kísérleti)információkat gyűjt – sikeresebb ha ezt pontosanmeghatározott feladat (téma, probléma-megoldás) irányábanteszi – majd azok körét szűkíti elemezve és bővítikiegészítve, végül célja eléréséhez összegezve azokat.Ennek szellemében kezdünk most a már összegyűjtöttforrásainkkal foglalkozni.Ez a “folyamat” azonban nem olyan, mint a vonat,amit le lehet késni és amire menetközben nem lehetfelszállni; hanem inkább egy csoportos kirándulásraemlékeztet: vannak akik már elindultak a cél felé,újabb és újabb csoportok és személyek indulhatnakutánuk. Ez a metafora olyan jó, hogy magyarázat nélkülnem lehet megérteni: A már elkezdett kutatási folyamatúj részproblémával, új információval újra elkezdhető,a már elkezdett kiegészíthető, az egész olyanmint a körhinta: vissza-vissza térő, de ha ezt a folytonosismétlődést alkalmaznám leírása során, akkor azolvasó bizonyára beleszédülne. A helyzetet még bonyolítjaaz is, hogy minden téma kétféleképpen dolgozhatófel:Vertikálisan forrásonként: kiválasztás – kivonatolás –dokumentálás.Horizontálisan több forrásból párhuzamosan a kiválasztás,majd ugyancsak párhuzamosan a kivonatolásés dokumentálás.B) A feldolgozási egységek

A szakirodalom-kutatás folyamatának könnyebb magyarázatakedvéért különböztessük meg a következőfeldolgozási egységeket:1. DE = dokumentációs egység: a vázlatban (a disszertációsillabuszában vagy a folyamatos irodalomkutatástervében) az anyaggyűjtés tartalmi egysége,ennek kulcsszavait határozzuk meg2. KE = kivonat egység: az irodalomkutatás során aforrásból kivonatolt (kiemelt és kommentált) vagykísérletből származó, azonos DE-be tartozó, együttdokumentált (rögzített), tovább feldolgozható információformai egysége3. IE = ismeretegység: a KE-sek elemzésével, szétbontásávalés alkotó kommentálásával létrehozottmegállapítás vagy adat, ami az ismeret egymássalkombinálható, szintetizálható eleme lehetNagyobb gondot okoznak azok a szerzők közötti “virtuális”ellentmondások amelyek az eltérő szóhasználatbólfakadnak. Ilyen például a “jegyzetelés” több értelműhasználata, így a kivonat helyett is. Így értelmezzük:⎯jegyzetelve én (a kutató) írom le gondolataimat, teszekmegjegyzéseket,⎯kivonatolva Őt (a forrás mondanivalóját) kívánomhűen visszaadni.Jegyzet minden munkafázisban készül: amikor a forrástkeressük, amikor kézbe vesszük, amikor olvassuk,amikor kivonatoljuk, amikor dokumentáljuk, amikorösszehasonlítva elemzünk és összekombinálva kiegészítünkgondolatokat, és végül amikor szerkezetbe öntveszövegezzük meg írásművünket.C) Az érdemes információk kiszűréseKiválogatás:.Az egyes forrásokon belül jelöljük ki a munkánkszempontjából érdekes részeket (kivonat egységeket,KE). Ugyanígy járunk el kísérleti stb. adatdokumentációnkkalis, kiemelve annak munkánkban hasznosíthatóelemeit. Ez volna az első szelekció.Előrendezés, kódolás:A sillabusz segítségével rendezzük és DE kódjelekkellátjuk el a KE-ket. A kód lehet e sillabusz decimálisvagy sorszáma. Ilyenkor még elég a tágabb egységekazonos kóddal való jelölése, amit később az azonoskóddal jelöltek továbbrendezése alkalmával látunk elTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV311finomabb kódokkal (esetleg sorszámokkal, ha már afeldolgozás sorrendjét is kifejezzük ezzel).Emlékeztető jegyzetelésErre is kerítsünk sort, ugyanis ilyenkor, feljegyezvemindazt egy “füzetbe” (könnyen megtalálható helyre),ami a forrásokkal, információikkal, a feldolgozás módjávalkapcsolatban ilyenkor eszünkbe jut, de amire későbbáltalában nem emlékezünk, csak ha emlékezetünkbeidézi valami.A kiválogatás, előrendezés, jegyzetelés nem történhetátnézés nélkül.Ha kézbe veszünk egy új olvasmányt, akkor annakpontos címét, kiadóját, a kiadás évét, a kiadás számát(hányadik) és a szerzőt pontosan tudnunk (és ha hasznosítjuk,rögzíteni) kell. Célszerű elolvasni a bevezetést,meg kell határozni a könyv, vagy egyéb forrás jellegét.Tanulmányozását célszerű a tartalomjegyzékkelkezdeni, majd az irodalomjegyzék tanulmányozásávalfolytatni.Ezután következik a skimming-gel (első átolvasással)való megközelítés. Ez választ ad a mondanivalóról, azalapgondolatokról, az írásmű szerkezetéről és valamita részletekről is.Nem tanácsos azonnal nekilátni az olvasmánynak alegelején azzal a szándékkal, hogy azt végigolvassuk,hozzá kell szoknunk előbb, hogy ismerkedjünk az olvasmánnyal.Erre szükség van, mert a közleményekrengeteg sok fölösleges részt (zajt) tartalmaznak, mégaz sem biztos, hogy számunkra mi a fontos belőlük,ezért böngésszük át először a tartalmukat. Ez az első,vagy felderítő olvasás a skimming, ami megkönnyíti akésőbbi teljes olvasást. Amikor a teljes, részletes átolvasásbekövetkezik, akkor is térjünk vissza egy-egy fejezetután a tartalomjegyzékhez, hogy az abból kapottkép ne homályosodjék el, és az összefüggéseket azegésszel kapcsolatba hozva lássuk. Az előszó, vagy bevezetőis rendkívül fontos a könyv megismerése során.(A második és esetenként a harmadik átolvasás már akövetkező munkafázisba, a kivonat-készítésbe tartozik.)Ebben az első fázisban skimming-el, a dokumentumok(fejezetek) tömegéből válogattunk ki egy vagy többmegfelelőt. De ide tartozik a skipping végzése is, amikeresést, válogatást fejez ki, de már csak egy művönbelül. A kiválasztott részeket megjelölve készítjük előa tüzetesebb olvasás és kivonatolás munkáját. (A skippingetimológiája: a skandináv skopa-hopa, ami ugrá­

lást, szökdécselést jelent, könnyed mozgással haladunktovább, mondjuk lépcsőfokokon át. Ugyanígy keresgélünkaz olvasmányban számunkra lényeges, érdekesrészeket. Itt tulajdonképpen kimazsolázásról, szemezgetésrőlvan szó, de e szavak hangulati értéke más, ígyezeket a komoly műveleteket nem volna jó így nevezni.)Miközben a könyveket átnézzük (majd olvassuk) jóaláhúzni a megfelelő részeket és a lap szélére odaírni,hogy sillabuszunk milyen dokumentációs egységébe(DE) fog kerülni. Ugyanígy a sillabuszban, a megfelelőDE mellett is feltüntetjük a forrás rövidített bibliográfiaijelét és hivatkozott oldalszámát. Utóbbi különösenakkor szükséges, ha nem vesszük ki a könyvtárból,vagy nem csinálunk azonnal kivonatot belőle.Persze mindez feltételezi, hogy legyen “birtokunkban”a könyv (könyvnél ez még megy, de folyóiratnál márnehezebben) és lehessen benne aláhúzni. A xerox másolatsokban segítséget nyújt, és későbbiekben pedig aszámítógépbe kerülő scanner-es másolat fog a helyébelépni. Abba aztán bőségesen lehet beleírni, és szövegszerkesztővelkönnyen át is lehet majd alakítani.Hajlamosak vagyunk arra, hogy az első könyvnek nekiessünkés később nem tudjuk, nem emlékszünk rá,hogy mit hol olvastunk.Ne kezdjük mindjárt kijegyzetelni az első cikket, ami akezünkbe került. Induljunk ki, ha lehet, olyan összefoglalóáttekintésekből (kézikönyvekből), amelyek a tudományághelyzetét jellemzik. A másik megközelítésimód a referáló folyóiratokból való kiindulás. A kezdőkutatónál hibának tekintjük a “lehatárolás” hiányátvagyis amikor nem tudnak a témájukra koncentrálni.Javasoljuk a forrásmunkák gyorsolvasással való áttekintését,majd az igen fontos jegyzetelő munkát, a kritikaiészrevételek, “kiegészítések, néha az olvasmányszerzőjétől teljesen független gondolatok” lejegyzetelését.Ezt az ismeretgazdálkodás egyik alapját képezőmódszert találóan “aktív jegyzetelésnek” nevezzük.Azért tartjuk jobbnak, mint a mechanikus kivonatolást,vagyis a “passzív jegyzetelést”, mert így gyakorlatilagmár össze lehet állítani a tanulmányt anélkül, hogy acédulákra felvitt szövegen sokat kellene változtatni. Hacsak passzív jegyzeteléssel a szerző (forrás) gondolataitrögzítem, úgy abból saját szövegem nagyon nehezenlesz, illetve ha szó szerint veszem át, úgy a plágiumveszélyébe keveredem.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVHasonlóan jellemzi a diplomaterv, diplomadolgozatkészítésekor végzett irodalmi munka. Ilyenkor a jegyzetelésnélfigyelni kell a következőkre:1./ olvasás közben sok ötlet, gondolat vetődik fel, ezeketérdemes feljegyezni a cédulára, vagy külön cédulátkell rászánni, nehogy az ötletek elvesszenek;2./ a kutatómunka során fel kell jegyezni, ha olyantény merül fel, mely további utánjárást, ellenőrzéstigényel; végül3./ az olvasási folyamatban kell elkészíteni a szakirodalmatáttekintő bibliográfiát, elkülönítve azokat,amelyeket ténylegesen felhasznált a szerző, azoktól,amelyeket csak átfutott (és amiket esetleg csakközvetve idéz stb.)D) Az alkotó olvasásAz irodalomkutatás keretében az információk felvétele– egyelőre – olvasással történik. Ez lehet aktív olvasás,ami ismereteket (információkat) keres, azokat értékeli,magának rögzíti munkavégzésként (amit azért élvezhet),vagy passzív olvasás ami befogadó, szórakoztatóidőtöltés (és e kettő közötti számtalan átmenet).Az alkotó aktív olvasás lehet:− érdeklődésre irányuló, konkrét cél nélküli. Ilyenkoris beépülnek a kapott gondolatok az elmébe(emlékezetbe) és később (gyakran félálomban,vagy lazítás közben) vezetnek 1/ új probléma felismeréséhez,vagy 2/ minket foglalkoztató problémaváratlan megoldásához;− probléma megoldására, célra irányuló keresés. Ezlehet 1/ hagyományos, személyi szokás szerinti,vagy 2/ tudatos módszeres keresés, technikailagalátámasztott rögzítéssel és – legfejlettebb szinten– az emlékezetbe való tudatos beépítéssel.A gondolatok kombinációjából létrejövő új gondolatugyanis humán biológiai folyamat, amit az eszközük(egykor a lyukkártyák ma a számítógép) jelentősenalátámaszthat, eredményesebbé, céltudatosabbá tehet.A hagyományos olvasás helyére belép a tévé, az internetstb., a memóriát, az információk gyűjtését, rendezését,keresését a számítástechnika és informatika óriásivábővítheti. A mesterséges intelligencia kidolgozásárairányuló kutatások nemcsak gondolkozáspótlótechnikákat ígérnek, hanem gondolkozásunk meneténekjobb megértését, tudatos fejlesztését is elősegíthetik.312

A munka hatékonysága, a figyelem intenzitása a motivációjellegétől és erejétől függ. (A motiváció a latin“movere” mozgatni, mozgásba hozni szóból származik,akárcsak a motívum, az indítóok, az indíték stb.) Amotiváció érdeklődést válthat ki. Minden megismerésifolyamat lényege, hogy érdeklődünk az iránt, amire figyelniakarunk. Különösen a munka megkezdéséhezvan szükség erősebb ösztönzésre. (Illetve tapasztalatainkszerint a befejezés még nagyobb erőfeszítést kíván).Nyilvánvaló, hogy ha a munka mögött valamilyen cél(a nyelvtanulás mögött egy utazás, értekezés-írás, jobbállás vagy diploma elnyerése áll, az sokkal eredményesebblesz). A fő ösztönző azonban a siker: ezért tudatosítsuksaját sikereinket, örüljünk nekik és igyekezzünkelfelejteni kudarcainkat, csökkentsük jelentőségüket.A figyelmetlenség oka gyakran a túl sok impresszió,ami passzivitást válthat ki. Ilyen hatású a képregény éssok esetben a televízió, ezért ezt az állapotot “TV-tartásnak”is mondják. A passzivitás szellemileg megnehezítia munkát. (A passzív szó köznyelvi jelentése tétlen,részvétlen, közömbös; a passzívum az igeragozásszenvedő formája, amikor az alany elvisel valamifélecselekvést, de nem Ő végzi. Vigyázzunk: előbb mégpasszívan olvastunk, jegyzeteltünk és a passzivitásmindig mást jelentett!)A passzivitás kára az, hogy nem állítjuk be magunkataz ismeretszerzésre, hanem várjuk, hogy megnyerjenekminket az érdekességgel, a szerző, az előadó majd felkeltiaz érdeklődésünket. A hétköznapi életben, különösena fiataloknál, ez megbocsátható, de az alkotómunkánálrendkívül gátló lehet. Az alkotás esetében apasszív magatartás a képzettársítások szétszóródásáhozvezet. Alkotó asszociációk akkor jönnek létre, haegyetlen problémára összpontosítunk és szüntelenül aproblémánk megoldásával foglalkozunk.Amikor egy kísérleti vitában résztvevőket későbbmegkérdeztek, hogy mire emlékeznek, mindenki csaka saját érveire emlékezett, az ellenfelére nem. Akik pedignem kapcsolódtak be a vitába, azok semmire sememlékeztek. Hasonló folyamat játszódik le akkor, haolvasás közben magunkban folytatunk vitát az íróval, aszerzővel. Lényeges, hogy ilyenkor olyan asszociációkjöjjenek létre, amelyek a problémánk szempontjábólhelyesek, és ne vezessen minket tévútra, amire ugyancsakvannak példák. Az asszociációs lánc vezetegyik gondolatról a másikra, és ezt is meg kell figyelnünk.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV313Az érdeklődés felkeltését, a figyelem összpontosításátúgy fokozzuk az olvasás vagy egy előadás előtt, hogyvégiggondoljuk, hogy mit tudunk arról a témáról és miújat fogunk hallani, olvasni. Ilyenkor az információ befogadásátállandóan vitatjuk, kritizáljuk, értékeljük.Hasonló figyelem-fokozó az is, ha feljegyezzük a hallottakat,illetve az olvasottakban megjelöljük a fontosrészeket. Ez erősíti figyelmünket, mert a lélektani vizsgálatokszerint a hallottak 20 %-át, a látottak 30 %-át,az audiovizuálisan észleltek 50 %-át, a saját kimondottszavaink 70 %-át és saját aktív cselekvésünk 90 %-átjegyezzük meg. Ezért segíti az ismeretek rögzítését ajegyzetelés, a vázlat-készítés, a kapott gondolatokrendszerezése stb. Az ismeretanyag passzív befogadásahelyett az információkkal való aktív foglalkozás nemcsak hasznosabb, hanem szórakoztatóbb is. Vagyis abefogadás nem egyszerűen passzív, de lehet aktív cselekvésis.A látott szavakat kiolvasva rakjuk össze a mondatokat,alkotjuk meg az értelmet. A középkori szerzetesek tagolthangos olvasásáról, betűzgetéséről tértünk át a teljesszavak, szóképek olvasására. A mai emberek nagyrésze egynegyed olyan gyorsan olvas, mint amire képesvolna.Fontos fogalom a felfogás mértéke, ami alatt az olvasmánybanlévő gondolatok, adatok azon mennyiségétértjük, amit egyszeri elolvasása után helyesen fel tudunkidézni a későbbiekben. Ebben az esetben az angol“to comprehend” vagy a német “erfassen” igék értelmébenbeszélünk felfogásról. 100 %-os felfogóképességnagyon ritka és nem is szükséges. Fontosabb azolvasással járó gondolkodás tökéletesítése. (Véleményünkszerint az azonnal asszociált gondolatot, az ismeretekadaptálását kell fejleszteni és nem csak azadatok memorizálását. Valószínűleg a szakirodalomszóhasználatában – és mi is így értelmezzük – a felfogás= megértés + rögzítés.A gyorsolvasás végső fokon koncentrációs gyakorlatnaktekinthető. Fiziológiailag egy szemmozgással járegyütt, ami a fikszáció (megállás) és továbbhaladásösszetétele: kb. 90 % a fikszáció és a továbbhaladáscsak 10 %. A gyorsaság nem mindig fárasztó. Példáulkét kilométert menni egy óra alatt fárasztóbb, mint hanégy kilométert mennénk a szokott tempóban.Vannak külföldön tanfolyamok, amelyek gyorsan változóvizuális ingerekkel kapcsolatban azonnali asszociációraés felismerésre tanítanak. Ilyenkor az egy má­

sodperc töredéke alatt látott kép minél több részletétkell megfigyelni, emlékezetbe vésni.Itt említhető a regressziónak nevezett olvasási hiba.Ilyenkor az elme állandóan visszatér egy már elolvasottmondatra, vagy szóra. A szemünk hiába fut továbba betűk során, az elme leragadt és az utána olvasottakatmár nem tudja megfigyelni. A regresszió kikapcsolásarendkívül fontos: ezzel megakadályozzuk, hogy a szemünkvisszatérjen egy már elolvasott szövegrészre. Aregresszió lehet függőleges, amikor sorokat ugrunkvissza, vagy vízszintes, a sor elejére húzó.(Az erre leírt vizsgálat más figyelemfokozó célra is alkalmaslehet. Egy-egy sort olvashat el a próbaszemély,amiben három szó van, egy alapszó és egy a-val és b-vel jelölt változat. Azt kell meghatározni utólag, hogymelyikkel áll asszociációs kapcsolatban az alapszó. Pl.a fű a zölddel és nem a kékkel, a kánikula a nyárral ésnem a téllel. Ez azonban – a mi felfogásunk szerint –csak sztereotip asszociáció, mindig mindenkinél azonos,míg az alkotó asszociáció újat hoz létre.)Az egyszerű olvasásnál, vagy pláne gyorsolvasásnálfontosabb szempontunkból a feltáró olvasás, vagyisamikor a forrásmunkák ismeretanyagát próbáljuk elsajátítani,átvenni. Ennek alapja a minket érdeklő kérdésekszabatos megszövegezése. Ha nem tudjuk, hogymit keresünk egy szövegben, nem is találunk sokat. Ajövőben, amikor számítógépek adatbázisának kell feltennia kérdést, még pontosabban kell fogalmaznunk.Megkülönböztethető az aktív olvasás (e fogalom másodikjelentéseként), ami az érdeklődést fenntartja, és acél szerinti olvasás, amibe már a miért kérdéssel kezdünk.Az előadásokon való jegyzetelés fontosságát emeljükki, ami a kritikus olvasáshoz hasonló folyamat. A hallottak,az auditórikus vagy akusztikus benyomásokjobb felvételéhez pedig egy olyan gyakorlatot ajánlunk,hogy hallgassunk egyszerre két szöveget (rádióból,magnóból), ahol az egyikre kell figyelnünk. Későbbezt a fontosabb szöveget halkítjuk és a másikaterősítjük, de ekkor is követni kell tudni ennek a fontosabbiknaka mondanivalóját.E) Kivonatolás, jellemzés, osztályozásA második (teljes) átolvasás célja a megszerzendő ismeretekminél megbízhatóbb felfogása és rögzítése.Ennek két módja: a kritikus olvasás és a gondolat-követés.A kritikus olvasással ne az ellenkezésre, vagy aTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV314mindent elfogadásra késztessen az olvasás, hanem inkábbmérlegelésre, gondolkodásra (szerintünk újasszociációk képzésére). Ez a kritikus olvasás egyrészta kiegészítő gondolatokat adja, másrészt szelektál éskivonatol. A forrásmunka szerzőjének agyában megszületettfogalmakat, gondolatokat mi betűk és szavakformájában kapjuk meg. A gondolatok követése az,hogy ezt kell visszafordítanunk, megkeresve a gondolatot,a szavak és betűk mögött.A harmadik átolvasás összegezi az átvett információkat.Tulajdonképpen ismétlésről van szó, ami a tanulásnáltermészetes folyamat, a tudományos irodalmimunkánál pedig többnyire ebben a fázisban készülneka kivonatok az előre kijelölt részekből. Ilyenkor döntjükel, hogy hogyan viszonyulnak az új információk ameglévő ismeretekhez, mit tudunk felhasználni, hasznosítani,hogyan tudjuk azt rögzíteni. Kiegészítő megjegyzésünkaz, hogy túlságosan könyvekről és inkábbtanuló fiatalok könyvolvasásáról szól mindez, ami jelentősenváltozhat a tudományos publikációk értékelése,illetve a már szintetizált művek esetén.Amikor dokumentumok szerint tárgyalják (kivonatolják)részletesen leírva az ismereteket, ebből egy olyananyag keletkezik, amit rendkívül nehéz a végén összeszerkeszteni.Ezzel szemben ajánljuk a “logikai gondolatiegységenkénti” (ami a mi dokumentációs egységünknekfelel meg) jegyzetelést, külön kartonlapokra,kis cédulákra, illetve önálló bekezdésekbe a számítógépen.Így csoportosíthatók a gondolatok, újra keverhetők,sokszorosíthatók, használhatók – mint ahogy aztaz ismeretgazdálkodásról és lyukkártya-technikájárólleírtunk Természetesen úgy kell jegyzetelni, (és kivonatolni),hogy először a kijegyzetelni szándékozott forráspontos bibliográfiai adatait rögzítjük. (Ezeket célszerűszámítógépre vinni, hogy megmaradjanak ésazután azokra már rövidítéssel lehessen hivatkozni).A forrás információit “bekebelezzük”, saját dokumentációnkbahelyezzük, hogy ott feldolgozhassuk (“megemészthessük”),aztán szellemi anyagcserénkben új ismeretanyaggálényegülhessen át. E munkafolyamat lépéseia következők.Feltáró jegyzetelés: áttekintve a dokumentumon belülkiválogatott, kijelölt kódolt szövegrészeket, azokatcélszerű már rendezni, az összefüggők kivonatolásánakelőkészítéseképpen. Az ezt szolgáló feltáró jegyzeteléslesz a kivonatolás vezérfonala.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVKivonatolás: A dokumentumokból kivonatok készülnek:az egység most már nem a forrásmunka, hanem akiszedett részei Rendezésük a sillabusz, vagy részletesebblista alapján történik. Lényegük az, hogy márilyenkor felírjuk saját észrevételeinket (annotációinkat)is, hogy el ne vesszenek.1. Szó szerint idézve néhány mondatot, legfeljebb bekezdést.2. Tömörítve a mondanivalót.3. Megállapítások (tételek, gondolati egységek) kiemelésével.(Ezeket vagy készen megszövegezve kapjuk,vagy az 1. és 2. kivonatokból emeljük ki, szükségszerint átszövegezve.)Ha szó szerint idézzük, úgy kimásolhatjuk, ki is vághatjuk.Ha mondanivalóját rövidítve írjuk ki, azt kidiktálhatjukmagnóba (aminek alapján aztán legjobb hamindjárt a PC-be kerül) de ki is írhatjuk kézzel, géppel,vagy magunk a komputerbe. A lényeg az, hogyezek a kivonatok visszakereshetők legyenek:Annotálás: Minden kivonatkészítés lényege, hogy afelmerülő gondolatainkat más írásmóddal, ugyancsakrögzítjük a cédulán, a számítógépben stb.Jegyzetek (“jelzetek”, utalások): Az összegyűjtött információanyag olyan mint egy labirintus: fontosszempont itt a kiút: a visszakeresés lehetősége. A labirintusbólAriadne fonalával tudunk kimenekülni: a mifonalunk olyan legyen, hogy segítségével később a dokumentumotújra megtaláljuk.Ezért minden kivonat az elemeire bontott információhordozója (pl. a cédula-katalógus kartonja) tartalmazzaa bibliográfiai azonosítást. Ez lehet szerző/évszám, acím rövidítve (mert az a bibliográfiában is szerepel),sőt a találat forrásbeli oldalszámát is jó feltüntetni. Azt,hogy hol találjuk meg újra (ha kell) a forrást (mi akönyvtári száma, ki hivatkozott rá és hol stb.), azt viszontinkább a készülő bibliográfiában tüntetjük fel.A kigyűjtés technikai megoldása lehet a forrásból valóxerox vagy scannerrel készített másolat is. (De errőlmég kell kivonatot is készíteni, annotációkkal!) A kivonatklasszikus formája a cédula, fejlettebb formábana kézi perem-lyukkártya, a mai kor követelménye szerinta PC szövegszerkesztő. Utóbbi arra is jó – és ezminőségi ugrásnak tekinthető –, hogy tárgyszavakattud utólag kikeresni az azonos fájlba helyezett kivonatokból.Ezzel megkönnyíti ismeretgazdálkodásunk kreatívfázisát, ami tulajdonképpen munkánk igazi célja.315DokumentálásDokumentáláson egyrészt a kivonatok1/ szakirodalom-kutatási felhasználásának (rendezésének)munkafolyamatát, másrészt2/ fizikai rögzítését értjük.A dokumentálás mint irodalomkutatási munka lehetegy konkrét kutatás vagy írásmű (pl. disszertáció) "céldokumentációja"vagy valamely téma (témakör) folyamatosirodalom-feltárása.A dokumentálás mint a kivonatok fizikai rögzítése történhet:kartoték (dosszié, fiók stb.) segítségével, cédulakatalógusban,vagy számítógéppel (legegyszerűbbenszövegszerkesztővel).A) Az irodalmi kartotékA tradicionális irodalmazás kártyákon alapult, amit dokumentumonkéntkészítettek. A kártya képviseli azutána dokumentumot. A kártya tartalmazza a szerző nevét,a címet és más bibliográfiai adatokat – azonban mégnem utal arra, hogy milyen tartalmi kivonat készülhet aforrásból.Az a tapasztalat alakult ki, hogy készítésük sorrendjébenis érdemes a kártyákat sorszámozni. Ebben a sorrendbenlehet aztán a különlenyomatokat vagy a kivonatokatis elhelyezni dobozban, dossziékban stb.A kártya a tartalmi adatokat is felsorolhatja. Lényegesa tárgyszavak összeállítása, azok thesaurusba foglalása.B) CédulakatalógusA klasszikus kutatói "cédulakatalógus" nem kifejezettena szakirodalomból készült és nem is egy meghatározottcélt szolgált. Az ötleteit, gondolatait, problémáitis ebben tárolta a kutató. Persze az olvasmányok adtáka legnagyobb tömeget, de azok felhasználására esetlegcsak később került sor. Bár ide tartoznának, a kísérletiadatokat inkább külön szokták tárolni, könnyen megtalálhatómódon.A cédulázás hagyományos módja lassacskán elavul. Akutató számára feltétlenül ajánlatos az, hogy egy állandójegyzetkönyve legyen, ahol napközben, más tevékenységeiközben eszébe jutó dolgokat felírja. Ha valakitegy téma megoldása foglalkoztat, annak a legváratlanabbpillanatokban juthatnak eszébe azzal kapcsolatosgondolatok. Ezeket a gondolatokat aztán célszerűtárgymutatós tartalomjegyzékben kimutatni, hogy

visszakereshetők legyenek. Később, amikor már összeálltbelőlük egy tartalmasabb mondanivalót hordozó"halmaz", úgy ezeket sorrendbe rendezve megszövegezzük.Az egyenként rendezhető cédula (kártya) a gondolatokrendezésének, a szövegezés előkészítésének hagyományoseszköze. A számítógéppel szemben megmarad azaz előnye, hogy egyszerre több cédula tekinthető át,sorrendbe rendezésük egyszerűbb. A számítógép avisszakeresés szempontjából előnyösebb (nagyobbmennyiségből), ezt és az összefüggő témákat érintőegységek kiválasztását a peremlyukkártya is megoldotta,ezzel mindkét technika előnyeit egyesítve. (A kifejezetteninformációrendezésre kidolgozott számítógépesprogramokkal persze nem versenyezhet, és ma márjóformán beszerezhetetlen.)Az irodalmi információ gyűjtéseket A/3 lapon végezzük,hogy minél nagyobb területünk legyen a feljegyzésekre.Amennyiben még ez sem elegendő, úgy többlapot használjunk.Az összetartozó dolgok és koncepciók, többnyire egyszerrejutnak az eszünkbe, ahogy azok a jóformán tudatalatti agy-régiókban létrejöttek. Vannak fogalmak,amelyeknek felsőbb összefogó jelentése van, ezekhezsorolhatjuk a hozzá tartozókat. Először nagyon lazánírjuk fel őket, majd az összetartozókat egyre közelebbírjuk egymáshoz és a végén kialakulnak olyan összetartozócsoportok, amiket be lehet keretezni. Ezt a“klászter” módszert eredményesebbnek tartják, mint azötlet, vagy téma kártyákkal végzett kutatást, ami végsőfokon eredetileg a cédula katalógusnak felel meg. Egyolyan lapon, amin sok van, többet át lehet tekinteni ésa vizuális emlékezet is belép, hogy aztán később összefüggésekettárjon fel.A következő lépésben aztán inkább intuitív módon kritikus,analitikus továbbépítést végezhetünk és a kialakultszerkezetet javíthatjuk, finomíthatjuk. Összekötővonalakat vonhatunk a különböző tárgyszó csoportokközött és végül – módszerünk szerint – sorszámozzukazokat a szövegezés céljára.Ezzel már közel jutottunk ahhoz, hogy hogyan lesz acédulákból szövegezett eszmefuttatás. A kártyákat asillabusz ismérvei szerint csoportosítjuk, majd a csoportokonbelül rakjuk sorba.C) Szövegszerkesztő használataA számítógép kiválóan alkalmas arra, hogy az idézet,tömörítvény de főleg megállapítás formájában készültTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV316és egy-egy cédulát kitevő kivonatainkat file-okba rendezettenmagába foglalja. Ha egy összetartozó feldolgozásimunkát – egy vagy néhány összetartozó dokumentációsegységet – ugyanabba a file-ba helyezzük,és azon belül minden "cédula" önálló bekezdés, akövetkező előnyöket élvezhetjük:A szerzőt vagy tárgyszót a kereső programmal azonnalmegtalálhatjuk.− Az összetartozó, összehasonlítást érdemlő mondanivalótösszemásolhatjuk.− A mondanivaló egységeit sorszámozhatjuk és sorrendberendezhetjük. (A sorszámok ilyenkor 01, 02,03 .... 10, 11, 12 legyenek, – a sorba rakhatóság céljából– betoldásokat további számjegyekkel tehetünk:pl. 021 vagy 101 stb.)− A sorba rakott szövegek könnyen összeépíthetők aszövegszerkesztő átcsoportosító, átírható "képességeinek"segítségével.Problematikus persze a sorrend meghatározása. Ehhezaz azonosításhoz besorszámozott egységeket néhány ecélra választott kulcsszóval jellemezzük és csoportosítjuk.Ennek alapján az azonos kulcsszóhoz tartózókat,már a mondanivaló logikai vagy időrendi stb. sorrendjéberendezhetjük. Így kapnak sorrendi számot, amikönnyen cserélhető, és a géppel rendezhető.A szövegszerkesztővel írt anyagokat érdemes írás közbentíz percenként menteni és a kész anyagokat eltennimágneslemezre. Vigyázni kell azonban, hogy a többhelyen tárolt anyagok idővel önálló életre kelhetnek,ha az egyiken változtatunk később már nem tudjuk,hogy melyik volt az újabb és melyik a régi. Az is idevágótanács, hogy a fájlok ne legyenek mintegy harmincoldalnál hosszabbak, tehát nem kell az egészkönyvet egy fájlba tenni.Viszont ma már csak szövegszerkesztővel érdemesjegyzékeket, jegyzeteket készíteni, az olvasott könyvekről,cikkekről, a (szerzőkről, olvasmányokról stb.).Információ-elemző ismeretalkotásTudásbővítő ismeret felépítésünk szekunder, mertmunkamódszere – a saját primer kísérleti eredményeinketis tartalmazó – dokumentációs egységekbe soroltismeretegységek kombinációjából és kumulációjábóláll.

Módszertanunk az ismeretgazdálkodáson alapul, azon,hogy saját és idegen információk szintézisével (éspedigbővített: új elemeket létrehozó alkotó feldolgozásával)hozzuk létre a mondanivalónkat. Ennek vázlata akövetkező:A szekunderkutatás "nyersanyagát" a nyilvánosságrahozott olvasható (hallható, látható stb.) szöveges információkés ezekhez csatolt saját vagy átvett, számszerűvagy kódolt adatok képezik.Mindezen információk rögzítése és felhasználása kétfélelehet:a) Írásban (hagyományosan cédulákon, kartotékonstb.) vagy számítógépben (szövegszerkesztővelvagy speciális program segítségével) rögzítve majdmódszeresen elemezve, felhasználva azokat (azalább leírtak szerint).b) Az emlékezetben, az agyban rögzítve (ami mindeninformációbefogadó szellemi tevékenységgel – "olvasással"– párhuzamosan végbemegy), azt megőrizveés inkubálva majd spontán asszociációk segítségével,vagy analogikus felismerésekhez jutvafelhasználva azt.A szekunderkutatás alkotó folyamata kétirányú:− analízis: a gyűjtött anyag tartalmi egységekre bontásával,rendszerbe illesztésével (kódolásával) és értékelőelemzésével (értelmező és bíráló annotációkkal);TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV317− szintézis: a sillabusz szerinti tartalmi (dokumentációs)egységekbe rendezett anyag kompiláló megfogalmazása,kibővítő megjegyzésekkel és magyarázatokkal,az ismeretegységek összehasonlításával éskombinációjával.Az analízis és szintézis nemcsak egymást követő folyamatok,hanem párhuzamosan kéz a kézben haladnak,a nagyobb kivonatok kompilatív összeépítésével,majd a szétbontott elemek (megállapítások, adatok)kombinatív ismeretelemzése keretében.Az itt leírt, egy témán, azonos tudományterületen belülalkalmazott szintézis mint munkafolyamat analóg a tágabbanértelmezett általánosító tudomány szintézissel,ami a részekre szedő analitikus kutatás mellett szinteteljesen eltünt”, és hiánya katasztrofálissá válhat, mertaz “egész” megértésére az analizis nem elegendő. Aszűk témára koncentráló kutatás csak rövid távra szól,csak féktávolságnál rövidebb utat világit be. Az időben(és térben) nagy léptékű folyamatok megértése sok tudományterületösszefogását kívánja meg, Ennek információ-hasznosító,interdiszciplináris szintézist segítőmódszere viszont - szerintünk - tipikusan szekunderkutatás,ami az általános kutatásmódszertan segítségévelművelhető.A szekunderkutatás tudatosan és munkafolyamatkéntszervezetten írásban kezeli és rendezi az információkat.A szintetizálás eltérő – többnyire egymást követő –három módja:a) összerendező kompilálás (ami értelmiségi, szakmaimunka)b) szinergikus hatású interaktív ismeretlétrehozás kombinatívismeret-elemzéssel (ami szellemi alkotómunka)c) integráló ismeretépítés (ami szakmai tudáson alapulószellemi alkotás).A sillabusz szerint rendezett kivonatokat és adatokat,dokumentációs egységeken belül sorba rakva összekötőszöveggel és kommentárral írjuk le. A kommentárrámutat arra, hogy az egyes források közt milyen fokúegyetértés vagy ellentmondás áll fenn. A kompilációlényege, hogy a kivonatok egysége megmarad, nemkerülnek szétszabdalásra. Attól függően azonban, hogyezek a kivonatok milyen részletesek, eltérő lehet akompilatív összeállítás:1.Hosszú idézetekből álló;2. Tömörítvényekből álló;3. Idézetekből és tömörítvényekből álló;4. Idézetekből, tömörítvényekből, valamint tételesmegállapításokból és adatokból álló.Az összeállítás legfejlettebb (utolsó) változata már lehetővéteszi a megállapítások (adatok) ütköztetését: azadatok erősítik, gyengítik, cáfolják egymást, vagy közömbösek.Ismeretelemzést végeztünk ezzel, már a kompilatívmunka keretében is.Tartalomelemzést is végezhetünk, ami arra ad választ,hogy a feldolgozott anyag milyen műfajú és milyentárgyakkal foglalkozik, és az előforduló szavak,fogalmak előfordulását és együttes gyakoriságát vizsgáljaés számszerűsíti.Kompiláció az, amikor a jelölt a témát leíró módszerrelmutatja be, összegyűjti a meglévő ismereteket, kritikusantanulmányozza, rendszerezi azokat. A másikmegoldás a kutató módszer, amikor az ismeretek és ta­

pasztalatok elemző feldolgozása mellett reprezentatívstatisztikai anyaggyűjtés, szociológiai felmérés (primerkutatás) alapján készül a dolgozat. A szakdolgozatokdöntő többsége e két módszer vegyítésével jön létre.Amit leír, az feltétlenül helyes és megegyezik másszerzők véleményével, csak a kompilációt értelmezi tágabban:abban minden irodalom-feldolgozáson alapulótudományos munka bennfoglaltatik, de kutatás névvelcsak a primer vizsgálatokat illeti. A gyakorlati közgazdaságitárgyak igényéből kiindulva igaza is lehet, nemgondolva arra, hogy az irodalom és történelem tudományokbanvagy filozófiában kizárólag a forrás-elemzésés annak új megállapításokkal való kiegészítése nevezhetőkutatásnak, és amit a közgazdasági területenkutatásnak tekint, az igen távol áll a laboratóriumi,vagy – pláne – a szabadföldi kísérleti kutatástól.Kompiláción tehát a változatlan szövegrészek (majdnemidézetek) vagy tömörített parafrázisok összevonásátérthetjük, amit a feldolgozó magyarázhat, összekötőszöveggel fűz össze, sőt ki is egészítheti. Így ez isTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYVértékes szakmai alkotó tevékenység. A tananyagok általábanilyenek, attól tűnnek önállóbbnak, hogy a szöveget– közel azonos mondanivalóval – jelentősen átfogalmazzák.A valóságos különbség a kompiláció és ismeretelemzésközt az, hogy a kompiláció szövegrészeket szintetizál,az ismeretelemzés a mondanivaló egységeit, azelemi megállapításokat elemzi, szintetikus megállapításokatlétrehozva. Ahogy már mondtuk ebben a munkábanaz analízis és szintézis kéz-a-kézben járnak.A tartalomelemzés során a kutató a szóbeli szövegetkvantifikálhatóvá, mérhetővé próbálja alakítani. Különöstémákat (fogalmakat, szavakat) lehet vizsgálati kategóriávátenni, majd megszámolni az újbóli olvasássorán, hogy azok hányszor fordulnak elő. (A bibliakutatásban,különösen a különböző eredetű szövegekösszehasonlítása során volt ennek valamikor nagy jelentősége.).318

Felhasznált irodalomTUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV1. Akadémiai Kislexikon (1989-90). Akadémiai kiadó, Budapest2. Babbie, Earl (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi kiadó, Budapest3. Baintner, K. (1982): Hogyan írjunk tudományos közleményeket? Agroinform nyomda, Budapest4. Bauer A., Berács J. (1992): Marketing. Aula Kiadó, Budapest5. Beck, M. (1999): Tévedés a tudományban. Szkeptikus lapok. 3. sz. 14-16. p.6. Benesch, H. (1994): SH atlasz Pszichológia, Springer Hungarica, Budapest7. Besenyei L., Gidai E., Nováky E. (1977): Jövőkuttás, előrejelzés a gyakorlatban. Közgazdasági és JogiKönyvkiadó, Budapest8. Bloch, Arthur (1991): Murphy törvénykönyve. Akkord-Ciceró, Budapest9. Braun T., Schubert A. szerk. (1993): Szakértői bírálat (peer review) a tudományos kutatásban. MTA Könyvtára10. Braun T., Bujdosó E. (1982): Analitikai kémia a tudománymetria tükrében. Akadémiai Kiadó, Budapest11. Calvin, W.H. ( 1997): A gondolkodó agy. Kulturtrade kiadó, Budapest. (Eredeti:1996)12. Clark, A. (1996): A megismerés építőkövei. Osiris kiadó, Budapest (Eredeti : Cambridge, USA, 1989)13. Csath M. (1997): Stratégiai vezetés, mult, jelen és jövő! Marketing és Menedzsment. 5.sz. 4-11. p.14. Csermely P., Gergely P. (1995): A megismerés csapdái. Magyar Biológiai Társaság, Budapest15. Csermely P., Gergely P., Koltay T., Tóth J. (1999): Kutatás és közlés a természettudományokban. (Szerk.:Koltay Tibor) Osiris kiadó, Budapest16. Dennett, D.C. (1996): Micsoda elmék. A tudatosság megértése felé. Kulturtrade kiadó, Budapest (Eredeti is1996)17. Dezs ő Zsigmondné (1987): A szellemi munka technikája. OMIKK (Orsz. Műszaki Könyvtár és DokumnetációsKözpont)18. Dobrov, G.M. (1973): A tudomány tudománya. Gondolat és Kossuth Könyvkiadó, Budapest (Eredeti:1970)19. Eco, Umberto (1996): Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz kiadó, Budapest (Eredeti : Milano 1977)20. Fehér Márta, Hársing, L. (1977): A tudományos problémától az elméletig. Kossuth kiadó, Budapest21. Garfield, E. (1991): Bírálat és peer review. MTA Kutatás és szervezetelemző Intézet, Budapest22. Glasenapp, H. von (1981): Az öt világvallás. Gondolat, Budapest (Eredeti 1963, Düsseldorf)23. Gurgyák J. (1996): Szerkesztők és szerzők kézikönyve,.Ozirisz Kiadó, Budapest.24. Hámori J. (1986): Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Cit. in Szentgyörgyi (2000)25. Hegedű s J. (1998): Intuitív tervezési technikák.Soproni Egyetem jegyzete..26. Hernádi S. (1987): Szórakoztató — szórakésztető. Móra, Budapest27. Horváth, Gy.P. (1982): Feltalálók iskolája? Élet és Tudomány. 12. sz. 358-359.28. Kecső I. (1980): A kutatási folyamat az ismeretlentől a hasznosításig. Tudományszervezési füzetek. Akadémiaikiadó, Budapest29. Kornis Gy. (1944): Tudomány és társadalom. A tudomány szociológiája. I-III. Franklin társulat, Budapest/Cit.. in Sáringer, 200030. Lénárd F. (1964): Problémamegoldó gondolkodás. Akadémiai kiadó, Budapest31. Lénárd F. (1984): A gondolkodás hétköznapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest319

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV32. Lenkey M. (1975): Az értékelemzés szemlélete és gyakorlata. Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem,Budapest33. Magyar, K. (1990): Marketingé a jövő! LSI, Budapest34. Magyari Beck I. (1979): Alkotás, szakértő, társadalom. Magvető Kiadó, Budapest35. Magyari Beck I. (1984): Alkotáselméleti (kreatológiai) tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest36. Majoros P. (1997): Kutatásmódszertan avagy: Hogyan írjunk könnyen, gyorsan jó diplomamunkát? NemzetiTankönyvkiadó, Budapest37. Mannheim K. (1918): Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése. Athenaeum, Budapest38. Máthé Á. (1991): Gondolatok tudományterületünk publikációinak nemzetközi idézettségéhez. Az MTA KertészetiBizottság vitaanyaga (Kézirat).39. Montágh I. (1986): Figyelem vagy fegyelem? Az előadói magatartás. Kossuth könyvkiadó, Budapest40. Nalimov, V. V., Mulcsenko, Z.M. (1980): Tudománymetria. Akadémiai Kiadó, Budapest41. O.Nagy, G., Ruzsiczky, É. (1978): Magyar Szinonimaszótár, Akadémiai kiadó, Budapest42. Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája. (1904) Pallas irodalmi és nyomdai Rt. Budapest.1893-189743. Pólya Gy. (1994): A gondolkodás iskolája. Typotex kiadó, Budapest (Eredeti: Zürich, 1956)44. Sáringer Gy. (1982): A tudományos gondolkodás. Természet Világa. 113. (11). évf. 482-484. p.45. Sáringer Gy. (2000): Tudomány és erkölcs. Gyakorlati Agrofórum. 11. évf. 4. sz. 68-69. p.46. Solla Price, D. de (1979): Kis tudomány — Nagy tudomány. Akadémiai kiadó Budapest47. Szabó Katalin (1997): Kommunikáció felsőfokon. Budapest. Kossuth könyvkiadó48. Szentágothai J. (1994): A VILÁG – EGYETEM sorozatról. In Barrow, J.D. (1994): A világegyetem születése.Kulturtrade kiadó, Budapest. 164. p.49. Tomcsányi P. (1997): A haszonelv vagy hasznosságelv dilemmája a piacon. Marketing & Menedzsment.XXXI. évf. 1997. 2. sz. 4-13. p. Akadémiai II. székfoglaló előadás.50. Tomcsányi P. (2000): Általános kutatásmódszertan — egy új diszciplina körvonalai. A Magyar TudományosAkadémia Agrártudományok Osztályának 1999. évi tájékoztatója. 186-206. p. Az MTA Székházában 1999.április 8-án elhangzott előadás, korreferátum és hozzászólások.51. Tomcsányi Péter, Baltay K. (1998): A heurisztika szerepe a stratégia tervezésben. Marketing és Menedzsment,5. sz. 37-40. p.52. Vekerdi L. (1986b): A mozgás tudománya. In A gondolkodás évszázadai. Szerk. Lovas György. RTV—Minerva,Budapest, 129-139. p.53. Weiss, D. H. (1991): Probléma megoldás alkotó módon. Park Könyvkiadó, Budapest320