01.12.2012 Views

Technológia - Elektro Net

Technológia - Elektro Net

Technológia - Elektro Net

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

cse jelenlétében alkalmazott, gõz-folyadék-szilárd<br />

test (VLS) modell alapján. Ezt<br />

a módszert Wagner javasolta az 1960-as<br />

években [19]. A módszer feltételezi fémkatalizátor<br />

jelenlétét, mely eutektikus<br />

összetételt képez a nanoszál egyik kémiai<br />

komponensével. E módszer szerint<br />

a nanoszálszintézis különleges termodinamikai<br />

feltétele, hogy a növesztési hõmérséklet<br />

haladja meg a fém/félvezetõ<br />

eutektikus hõmérsékletét. A folyékony ötvözet-szilárd<br />

csatlakozási felület létezése<br />

támogatja az anizotróp kristálynövesztést.<br />

E módszerrel rendszerint fém- (gyakran<br />

arany-) cseppecskéket lehet megfigyelni<br />

a nanoszálnövesztés csúcsán, és<br />

a cseppecske mérete meghatározza a<br />

nanoszál átmérõjét. Ennélfogva a fémcseppecske<br />

méretének szabályozása egy<br />

hatékony eszköze lehet az egyforma méretû<br />

nanoszálgyártásnak.<br />

A VLS egy sokoldalú módszer, mert<br />

az egyensúlyi fázisdiagram ismerete lehetõvé<br />

teszi, hogy könnyen meghatározhassuk<br />

a katalizátoranyagot és a növesztési<br />

feltételeket. Az csak szükséges feltétel,<br />

hogy a katalizátor és a félvezetõ<br />

eutektikus összetételt formáljon, és a növesztési<br />

hõmérséklet legyen az eutektikus<br />

pont és a félvezetõ olvadási pontja között.<br />

Azonkívül a növesztés alatt a<br />

nanoszálanyag gázkomponensének folyamatos<br />

táplálása is szükséges.<br />

Vizsgálati eszköz: a mikroszkóp<br />

Meglátni a korábban nem láthatót – mindig<br />

is vágyott erre az ember. Egy harmatcsepp<br />

nagyítását valószínûleg már a történelem<br />

elõtti ember észlelte. A fénymikroszkóp<br />

felfedezése (Antonie van Leuvenhook,<br />

1660) után majdnem háromszáz<br />

évet kellett várni az elektronmikroszkóp<br />

felfedezésére (Max Knoll és Ernst<br />

Ruska, 1931). A folyamatos fejlesztés<br />

eredménye az atomi felbontást adó elektronmikroszkóp,<br />

ami a nanotechnológiában<br />

fontos vizsgálóeszköz.<br />

Új ötlet volt a pásztázóelv felfedezése,<br />

de különösen annak általánosításai.<br />

Az elv lényege, hogy egy – lehetõleg nagyon<br />

kicsiny – ponton valamivel (fény,<br />

1. ábra. A Nobel-díjas Heinrich Rohrer és<br />

Gerd Binnig<br />

40 info@elektro-net.hu<br />

<strong>Technológia</strong><br />

részecske) gerjesztjük a vizsgálandó<br />

anyagot, mire az valamivel, pl. elektronemisszióval<br />

válaszol. Az elektronok számát<br />

(áramot) megmérjük.<br />

Ezt követõen egy szomszédponton<br />

végezzük el ugyanezt, és így tovább. Az<br />

egyes jeleket megjelenítjük – például egy<br />

képernyõn sorba rendezve, s ezzel elõáll<br />

a vizsgált anyag valamilyen tulajdonságának<br />

a „képe”. Ha emellett még meg is<br />

értjük, milyen tulajdonságot, milyen „választ”<br />

látunk, elõreléptünk.<br />

Így fejlõdött ki a pásztázó elektronmikroszkóp<br />

(Ruska, Nobel-díj, 1986) és<br />

a pásztázó alagútmikroszkóp (Binnig,<br />

Rohrer, Nobel-díj, 1986) [20].<br />

A pásztázó alagútmikroszkóp (STM)<br />

az elektronmikroszkóp egy olyan típusa,<br />

mely a mintának a háromdimenziós képét<br />

mutatja. E mikroszkóphoz évtizedek<br />

mûszaki fejlesztése és egy nagy ötlet kellett:<br />

felismerni, hogy az ún. piezokerámiák<br />

zsugorodása-tágulása a ráadott<br />

elektromos feszültség függvényében reprodukálható,<br />

és atomi méretû alakváltozást<br />

eredményez, azaz atomi méretû<br />

pásztázást tesz lehetõvé. Ezt követõen<br />

azután elszabadultak az ötletetek, és mára<br />

már vásárolható pásztázó atomerõmikroszkóp,<br />

pásztázó optikai mikroszkóp<br />

sok-sok változatban, pásztázó<br />

mágneses mikroszkóp, pásztázó (elektromos)<br />

kapacitás-mikroszkóp, amelyekkel<br />

vizsgálható a nanovilág.<br />

Még izgalmasabbá tette mindezt,<br />

hogy egyik-másik módszerrel akár egyes<br />

felszíni atomokat meg lehet fogni, máshová<br />

tenni, vagy éppen a kívánt helyre<br />

„odalökdösni”. Ezek közül néhányat be<br />

is mutatunk a cikk késõbbi részében.<br />

A pásztázószondás eljárások ezzel a<br />

nanotechnológia laboratóriumi méretû<br />

kísérleteinek alapeszközeivé váltak.<br />

Az anyagoknak atomi szintû láthatóvá<br />

tétele a 20. század nagy eredményei<br />

közé tartozik. Ezeknél a módszereknél<br />

az atomi felbontás mindig is közvetett<br />

láthatóvá tételt jelent, azaz nem magát<br />

az atomot látjuk, hanem atomok közös<br />

megnyilvánulását – mint például az<br />

atomi felbontású transzmissziós elektronmikroszkópiai<br />

képnél. Fokozatosan<br />

fedezték fel azokat az eljárásokat, amelyek<br />

ugyan közvetettek, de az egy-egy<br />

atom által kibocsátott „válaszjelet” érzékelik.<br />

Ilyen a már említett pásztázó<br />

alagútmikroszkóp és pásztázó atomerõmikroszkóp,<br />

de ilyen a már jó fél évszázados<br />

ötlet, az ún. téremissziós mikroszkóp<br />

is. A következõ lépésben az emberiség<br />

már azokat a módszereket kereste,<br />

amelyek atomi szinten kézben<br />

tartott „megmunkálást” is jelentenek.<br />

A nanotechnológia eredetileg az<br />

egyedi manipulációk kifejlõdésével indult.<br />

Ehhez egy szellemesen egyszerû<br />

mûszaki termék létrejötte kellett, az ún.<br />

2006/8.<br />

piezokerámiáé. Ez a keramikus anyag,<br />

ha elektromos feszültséget adunk rá,<br />

reprodukálhatóan összehúzódik, illetve<br />

kitágul. Ez az alakváltozás olyan kicsiny,<br />

hogy az atomi méretek tartományában<br />

szabályozható. Binnig és<br />

Rohrer Nobel-díjas ötlete volt, hogy így<br />

atomi pontossággal lehet egy tût a vizsgálandó,<br />

illetve átalakítandó felület<br />

mentén mozgatni (pásztázó alagútmikroszkóp,<br />

STM) [21]. Nem sokkal késõbb<br />

meg is jelentek azok a képek,<br />

amelyek egyedi atomoknak a felületen<br />

való elrendezésébõl születtek.<br />

Ezzel indult el a nanotechnológiai<br />

megmunkálások demonstrációs fázisa.<br />

Világos, hogy ilyen módon aligha lehetne<br />

„termelni”, de prototípusok elkészíthetõk.<br />

Ezt kell követnie olyan eljárások kifejlesztésének,<br />

amelyek már atomok tömegeivel<br />

végzik el ugyanazt, amit az<br />

STM tûje egyetlen atommal.<br />

A már tömeges elõállításra is alkalmas<br />

jelenségek összefoglaló neve önszervezõdés.<br />

A nanotechnológia itt ad<br />

feladatot a kémiának: a tér- és síkbeli<br />

szabályosság alapkritérium, hiszen a<br />

keletkezõ elemek csak így lehetnek<br />

megtalálhatóak, a számítástechnika<br />

nyelvén: címezhetõk. Ha a rendezést<br />

szolgáló természeti törvények „nyugodtan”<br />

mûködnek és „ellenségük”, a rend<br />

ellen ható hõmozgás nem ront el mindent,<br />

nagyon sok rendszer „önszervezõdik”<br />

[22].<br />

A mikroszkópok elve<br />

A kvantummechanikai alagútjelenség adja<br />

az elvi alapját napjaink legpontosabb<br />

mikroszkópiai eljárásának. Az ún. pásztázó<br />

alagútmikroszkóp egy nagyon egyszerû<br />

berendezés, amivel atomi szinten<br />

lehet felületeket feltérképezni és manipulálni.<br />

Az eszköz kulcseleme egy precíz,<br />

háromdimenziós mozgatásokra alkalmas<br />

piezoelektromos henger s a végére rögzített<br />

hegyes tû. A tûbõl alagútáram folyik<br />

át a minta felületére, s mivel ez az áram<br />

nagyon érzékenyen változik a távolsággal<br />

(exponenciálisan), mérésével igen<br />

pontosan meg lehet határozni a tû távolságát<br />

a minta felületétõl. A tû mozgatásával<br />

atomi pontossággal letapogathatjuk a<br />

felületet szerkezetét.<br />

A pásztázó alagútmikroszkóp pontos<br />

pozicionálása lehetõvé teszi, hogy akár<br />

egyes atomok is megtalálhatók legyenek.<br />

Ha például a felületre idegen atomokat<br />

szórunk, ezek megtalálhatók, sõt a tû leeresztésével<br />

akár odébb is tolhatók. Ezzel<br />

a módszerrel a felületen struktúrákat lehet<br />

kialakítani [23]. Erre példa az ún. atomi<br />

korallok építése (2. ábra). A korallon<br />

belül látványos elektron-állóhullámok<br />

alakulnak ki (3. ábra). (A képek forrása:<br />

www.almaden.ibm.com/vis/stm/)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!