Fizika VEDO ... - Akadémiai Kiadó

évtizedekben ezen területen elért eredmények nem állják ki az összehasonlításta XX. század első, vagy akár a XVII. század urtolsó évtizedeinek forradalmi,valóban szédítő iramban jelentkező meglátásaival.0.2 Értékelés és periodizáció0.2.1 Időbeosztás a tudományos tevékenység intenzitásaalapjánA történelem eseményei nem igazodnak kerek évszámokhoz, de bármelyikévszámnál meg lehet állni és összegezni a nagy történéseket. Az egyenletes,metronómszerű krónikási időbeosztásnak az az előnye is megvan, hogyplasztikusan jelentkezik benne a történelem zsúfolt időszakának és a nekikészülés,értékelés, feldolgozás üresnek tűnő intervallumának változása.A történelmi, helyesebben kronológiai periodizáció egy igen természetesmódja adódik ennek alapján úgy, hogy megvizsgáljuk a tudományos tevékenységintenzitását az idő függvényében. Ez a görbe (0.2-1 ábra) meglepőjellegzetességet mutat. Elsősorban azt, hogy a tudományos tevékenységaz utolsó két és fél évezred folyamán két ízben is néhány évszázadraterjedő kiemelkedő maximumot mutat. A Kr. e. 500-tól 200-ig terjedőkorszak az emberiség történetének „görög csodával” megjelölt korszaka.Az ábrán jobbra a tudományos, balra pedig az egyéb kulturális (irodalmi,képzőművészeti) tevékenység intenzitását tüntettük fel. Azt látjuk, hogy ez akét tevékenység többé-kevésbé szinkronban halad egymással, bár nagyobbelcsúszások is lehetségesek: a római korszak például az emberi kultúra egyesterületein a görögökéhez hasonlóan kimagasló teljesítményt mutat fel; ígyelsősorban a római jogalkotás az, amelyik mind a mai napig rányomja bélyegéta társadalmi életünket szabályozó normák kialakítására; vagy gondoljunkcsak a római irodalom (VERGILIUS, HORATIUS) nagyszerű alkotásaira.Ugyanakkor a rómaiak a fizika vagy a matematika területén lényegébensemmi eredetit nem alkottak, talán az egyetlen – a görög atomelméletettovábbfejlesztő – LUCRETIUSon kívül. Hasonló a helyzet a XVII. század nagytermészettudományos fellendülését közvetlenül megelőző reneszánsz esetébenis: a természettudomány a jobb oldali görbe szerint inkább visszaesik aművészetek egyedülálló intenzitásnövekedésével szemben.A majdnem kétezer évet kitevő távolságot a görögök és a XVII. századközött az átmentés, illetőleg újrafelfedezés korszakának nevezhetjük, amelyhezitt-ott járulnak csak eredeti felfedezések, mint amilyenek elsősorban azarab, a bizánci kultúra és a késő skolasztika új eredményei.Természetes beosztásként tehát az alábbi fejezetek kínálkoznak: a görögtudomány korszaka, az átmentés időszaka és az újkor tudománya.A fizikatörténet talán legizgalmasabb része az átmentett, újrafelfedezettzárt egész, éppen ezért a továbbfejlesztésre alkalmatlan klasszikus örökségelvetése és az új alapok lerakása. Ez tehát külön fejezetet érdemel. Az újkorifizika további felosztása: klasszikus fizika és a XX. század fizikája; bármenynyireis különbözzenek ezek a részletekben, a fizikustól azonos attitűdötkívánnak a tudományos megismerés módszerére vonatkozóan.0.1-3 idézeta)A nagy hódítók – így olvashatjuk – nemcsak fellelkesültekaz előző hódítók tetteinek olvasásakor, denagymértékben formálódtak is. Miért ne várhatnánk,hogy ugyanilyen hatást gyakorol a természettudományoktörténete a természettudósokra? Esetleg nemvárható még több is ennél?!...Ezekre a történelmi összefoglalókra nyilvánvalóannagyobb szükség van a tudomány előrehaladottállapotában, mint amikor még gyerekcipőben járt. Ajelen pillanatban a tudományos felfedezések olyannagyszámúak és annyira szétszórtak, hogy egyetlenember sem képes mindahhoz az ismerethez hozzájutni,ami már közkincs, hogy így alapozza meg sajátkutatásait. És ez a körülmény – úgy tűnik – igen hátráltatjaa tudományos felfedezéseket.Nem mintha azt hinném, hogy a felfedezések stagnálnának.Másrészről ugyanis azt vesszük észre, hogyez utóbbi években éppolyan gyors az előrehaladás,mint a múlt bármely hasonló hoszszú időszakában.Sőt úgy tűnik, hogy a haladás felgyorsult.PRIESTLEY: The History and Present State ofElectricity, 1767. Vol. 1. pp. VI–VIII.b)Szeretnék most a természettörvény kitalálásánakművészetéről beszélni. Ez valóban művészet. Van-emódszere? Önök talán azt az utat javasolnák, nézzükmeg a történelmet, hogy csinálta a többi nagyfejű. Jó,nézzük meg a történelmet!(Itt rövid áttekintés következik Newton, Maxwell,Heisenberg, Schrödinger módszeréről.)Biztos vagyok abban, hogy a történelem a fizikábannem ismétli önmagát, ahogy azt bárki is megítélheti afelhozott példákból. Az ok a következő. Minden séma– mint amilyen a „gondolj a szimmetriatörvényekre”,vagy „foglald matematikai formába a kísérleti eredményeket”,vagy „próbálkozz az egyenletekkel” – mamár mindenki előtt ismeretes, és mindegyiket sokszorosanmegpróbáltuk. Ha elakadunk, a válasz nyilvánnem lehet ezek valamelyike, mert ezeket már kipróbáltuk.A következő alkalommal tehát új úton kelljárni. Minden alkalommal, ha túl sok kusza problémávalkerülünk szembe, ez azért van, mert módszereink,amelyeket használunk, éppen azok, amelyeketezelőtt is használtunk. A következő séma, az új felfedezéscsak egy teljesen új, másféle úton közelíthetőmeg. Így a történelem nem sokat segít.FEYNMAN: The Character of Physical Law, 1965,pp. 156, 173.0.2.2 A tudományos megismerés, ahogy a ma fizikusa látjaA legtárgyilagosabbnak látszó kronológiai felsorolás is vagy tudatos, vagyöntudatlan értékelés. Amíg a történelmi tények értékelésénél általánosvilágnézeti, etikai normák is szerepet játszanak, a fizika történeténél a helyzetegyszerűbbnek látszik: adott a jelen fizikája, a különböző korok fizikájátehhez kell mérni. Ez kielégítő lenne, ha a fizika csak tények halmazábólállna. A fizika azonban nemcsak megfigyel, leír – tehát a „mi van a természetben”kérdésre ad választ –, hanem értelmez, összefüggéseket keres, tehát19