Aszarvasmarhafélék (héberül: bákár) a párosujjúpatások rendjébe tartoznak, amelynekközismert családjai a tehén, a bika, a bivaly, azökör stb. Kérődző állatok, általában füves és bokrosterületeken legelésznek, de megtalálhatók sivatagosterületeken, hegyvidéken és erdőkben is.Magányosan, párosával vagy csordában élhetnek.Testfelépítésük alapján inkább zömökek, gondoljunka bikákra.Mindkét nemre jellemző a belül üreges tülkösszarv. Testméretük változó, a bölény például elérhetia két méteres magasságot is. A szarvasmarhafélékjelenleg legnagyobb számban Afrikában találhatók,ahová Európából és Ázsiából vándoroltakbe. Közülük kerültek ki a leghasznosabb háziállatok:a tehén, a bika, az ökör, a bivaly stb.A Bibliában található marhafajtákat az őstulokralehet visszavezetni, amelyek Európa, Ázsiaés Afrika területén éltek. Feltételezik, hogy Palesztinaterületén a nagyfokú irtás miatt pusztultakki. Az annakidején történt háziasítás során avadonélő szarvasmarha lényegesen megváltozott.Mindennapi hasznos állattá vált, akár mint élelmettermelő, akár mint igavonó vagy terherhordozó.Sokféle színben fordulnak elő, lehetnek fehérek,sárgák, vörösek, barnák, tarkák, szürkék és feketék.Palesztinában és környékén három faj fordulelő, a hosszúszarvú és a rövidszarvú marha,valamint a púpostulok.Nemük és koruk szerint különböző neveik vannak:a fiatal nőstény az „üsző”, de az első elléstőlmár tehénnek hívják. A hím szarvasmarha kortólfüggetlenül a bika (héberül: páráh). Az ivartalanítottbika a tinó, négyéves koraután pedig ökör.A Bibliában számtalanhelyen találkozunk aszarvasmarhák valamelyikével.Mózes, Isten embere,amikor halála előtt megáldottaIzráel népét, többekközött említi a tehén első fajzását: „Pompás, mintaz elsőnek ellett bika, a szarvai bölényszarvak, népeketteper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Efraimtízezrei és Manassé ezrei” (5Móz 33,17). Jeremiás,amikor Egyiptom vereségéről szól, összehasonlítjaegy borjúval: „Szépséges üszőborjúEgyiptom, de bögöly száll rá északról” (Jer 46,20).Hóseás pedig Efraimot hasonlítja össze egy üszővel:„Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni.Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogomEfraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál”(Hós 10,11).A Bibliában szarvasmarháról első esetben Ábrahámnakaz éhség elől Egyiptomba való menekülésekapcsán van szó: „Abrámnak pedig jó soralett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái ésszamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai éstevéi” (1Móz 12,16). Ha Ábrahám a fáraótól ilyenállatokat kapott ajándékba, és azokat Kánaánbahozta magával, ez azt jelenthette, hogy ezek azállatok hamarabb voltak ismertek Egyiptomban,mint Kánaánban. Ábrahám később már egy gazdagmarhacsordával rendelkezett: „Abrámnak igentekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya”(1Móz 13,2).Az egyiptomi szarvasmarha elterjedtségérőlolvasunk József történetében (1Móz 41,2-4),amely tükrözi, hogy Egyiptom gazdag tehénállománnyalrendelkezett. Ezeket az állatokat főképpena Nílus partjainak zöld, füves területein legeltették.A Nílus deltája, különösen a Gósen földje,Egyiptom északkeleti részén adott nagy lehetőségetaz állattenyésztésre. Az Istentől áldott és okosJózsef ezért telepítette le testvéreit és atyját errea területre, ahol állattenyésztőkként és pásztorokkéntélhettek.Az Egyiptomból kivonuló népnek sok marhájavolt, és ezekből akartak áldozatot bemutatni apusztában: „A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelteMózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal ésmarháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úrnak”(2Móz 10,9). A pusztai vándorlás során a néphetvenkétezer marhátzsákmányolt:„Ez volt az a prédánakmegmaradt zsákmány,amelyet prédáulejtett a hadinép: hatszázhetvenötezerjuh, hetvenkétezermarha, és hatvanegyezer szamár”10Vetés és Aratás
(4Móz 31,32-34). Izráelben a Sáron-fennsík igenjó legelőterületnek bizonyult (1Krón 27,29). A Jordánkeleti oldalán Gibea területét Rúben fiai kapták,mert sok barmuk volt: „Rúben és Gád fiainakigen sok jószága volt” (4Móz 32,1). Amikor az Úrrendelkezett az áldozat bemutatásával kapcsolatban,ezt olvassuk: „Szólította Mózest az ÚR, és ígybeszélt hozzá a kijelentés sátrából: Beszélj Izráel fiaival,és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatotakar bemutatni az ÚRnak, valamilyen állatot,marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot…”(3Móz 1,1-2)Az áldozatbemutatás sokszor családi ünnepetis jelentett. Amikor Adónijjá juhokat, marhákat éshizlalt borjúkat áldozott: „…meghívta minden testvérét,a királyfiakat és a király szolgálatában álló júdaiakatmind” (1Kir 1,9).Az Újszövetségben is találkozunk ezekkel azállatokkal. Amikor az Úr Jézus példázatot monda nagy vacsoráról, amelyben a gazda elküldte aszolgáit, hogy hívják meg a vendégeket, azok mentegetőznikezdtek: „A másik azt mondta: Öt iga ökrötvettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, mentski engem!” (Lk 14,19) Az Úr, amikor szombatnapongyógyított, a zsinagóga feje haragra gerjedtemiatt. Az Úr így válaszolt: „Képmutatók, vajonszombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a magaökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e kiitatni?” (Lk 13,15)Amikor Jézus húsvét előtt fölment Jeruzsálembe,bement a templomba: „A templomban találtaaz ökrök, juhok és galambok árusait, és az ottülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált,és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is atemplomból” (Jn 2,14-15). Tehát azt tette, ami azŐ Atyja akarata volt: „A te házad iránt érzett féltőszeretet emészt engem” (Jn 2,17).K. J.Te vagy a bölcs értelem,Szívemben az áhítatos érzelem.Kétségbeesésben a felkiáltás,Bűnömtől szabadító megbocsájtás.Te vagy az Igazság, ami szent,A Szeretet, aki teremt.Tisztaság, melyre nincs szó:Te vagy Istenem az Örökkévaló.Te vagy a hálából fakadó könnyezés,Te vagy a kezdés és a befejezés.Az adás, a szépség, a csodálat,Életet adó tiszta gondolat.Te vagy a hűség, a segítség,Szent pillanat s a békesség.A világosság, az érték, az öröm,Hálás szívben a „köszönöm”.Drága, felséges Mindenható,Téged szeretni mennyire jó!Örülve fáj a szeretet,Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt.Horváth Éva (Szlovákia)„Sok embernek nincs kifogása az ellen, hogy a Bibliaa szükség és a szomorúság idején vigasztalásul legyen,de az már nem tetszik nekik, hogy tanácsadóként ishasználják a hétköznapi, munkás életben.”C. H. Spurgeon<strong>2006.</strong> évi <strong>3.</strong> szám11