2006. évi 3. szám - Vetés és aratás

Nehezen érthetõ bib li ai helyekIsten gyermeke sokszor kerülhetolyan nehéz helyzetbe, amikor célravezetneklátszik a hazugság, st talán emberek megmentésétjelentheti. A kérdés az, hogy milyen választkapunk erre a Bibliából. Bár Istennek soktitka van, és úgy cselekszik, ahogy jónak látja,mégis kijelenthetjük, hogy a Bibliában nincs utalása hazugság szentesítésére. Az Efezusi levélblegyértelm felszólítást kapunk arra, hogy ne hazudjunk(Ef 4,25).A kérdés azonban nem ilyen egyszer. Vannakhelyek a Bibliában, ahol a hazugság hasznosnaklátszik, st emberek megmentését eredményezi.Ismerjük Ráháb történetét, aki az izráeli kémekethazugság árán mentette meg a jerikói királyharagja ell, amely halált jelentett volna számukra(Józs 2,-7).Józsué kémeket küldött Jerikóba, de ezek azemberek nem jól álcázták magukat, és a város lakóielárulták kilétüket a királynak. A kémek Ráhábházába mentek, aki gyanút fogott a két látogatótilleten, de azt is látta, hogy közelednek a katonák,ezért elrejtette a kémeket a háztetn lev lenkóróközé. A katonáknak pedig ezt mondta: „Igaz,hogy betértek hozzám azok a férfi ak, de nem tudtam,honnan valók. Kapuzárás idején, amikor besötétedett,eltávoztak” (4-5. v.). Akárhogy is nézzük,ez hazugság volt, még akkor is, ha a kémekmegmenekültek.A kérdés, hibázott-e Ráháb, hogy hazudott?Tény, hogy félrevezetése megvédte a kémeket. Tehátvannak olyan helyzetek, amikor elfogadható ahazugság? Egyesek azt állítják, hogy ez kulturáliskérdés, hiszen Ráháb egy romlott kánaáni kultúrábanszületett, ahol a hazugság szinte erény volt. Deez az érv mégsem meggyz. Ha azzal érvelünk,hogy a kémek biztosan életüket vesztették volna,ha Ráháb igazat mond, figyelmen kívül hagyjuk,hogy Isten más módon is megmenthette volnaket.Ráháb hazugságát a Biblia feljegyezte, de nemhelyesli, hitét viszont elismeri. Hitét jó cselekedetévelbizonyította: „Hit által nem veszett el az engedetlenekkelegyütt Ráháb, a parázna n, amikora kémeket békességgel befogadta” (Zsid ,3); deez nem igazolja hazugságát.Két történetet szeretnék leírni, hogy adott esetbenhelyesen döntsünk. Modersohn Ern a következeseményt jegyezte fel: „Steintalban a franciaforradalom idején egy fiatal leány, aki az ellenségüldözése ell menekült, Oberlin lelkészhez futottbe. Nem sokkal késbb egy csapat katona érkezett,hogy a lelkész házában felkutassák a leányt.Megkérdezték a lelkészt, hogy ott rejtzik-e a leány.Oberlin azt felelte, hogy keressék meg. A katonákezt meg is tették. Átkutattak minden szobát.Ezalatt Oberlin szíve mélyén Istenhez kiáltott a leányszabadulásáért. A katonák hamarosan lejötteka lépcsn és eltávoztak. Nem találtak semmit. Hogyantörténhetett ez?Mikor a katonák minden szobát átkutattak,megérkeztek a leány szobájához is. Vezetjük belökteaz ajtót, és csak egy pillantást vetett a kis szobácskára.»Itt sincsen!« – kiáltotta és visszafordult.Pedig a leány éppen az ajtó mögött állt anélkül,hogy sejtelme lett volna a nagy veszélyrl; éppen akezét mosta meg és törölte az ajtó mögött lógó törölközbe.Isten így szabadította meg a lányt anélkül,hogy Oberlin hazudott volna.”Egy másik történetet a második világháborúidejébl jegyeztek le: „A Harmadik Birodalomban(Németország) tüzetes kutatások folytak elrejtettzsidó emberek után. Egyik alkalommal SS-katonákkopogtak be egy olyan család ajtaján, akikmeggyzdéses keresztyének voltak, és befogadtakegy zsidó embert a házukba. A katonáknak azasszony nyitott ajtót. »Rejtegetnek-e zsidókat a házukban?«– hangzott a kérdés. Mit mondjon erre azasszony? Hazudjon, próbálja meg így megmenteniaz üldözöttet és egyben a saját családját is? Az aszszonyIsten Szellemének vezetésével és Istentl kapottbölcsességgel, minden sietség nélkül így vála-26Vetés és Aratás