2006. évi 3. szám - Vetés és aratás

ségesen olvasták a Szentírást, énekeiket buzgónénekelték, vagyis nagyon kegyes csoportot alkottak.A szerzetesek mindig is kegyes emberek voltak.De ez egy privatizált kegyesség volt. Olyan kegyesség,amely szándékosan elfordult a világ többirészétől.Nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos körülményekközött a hit privatizálása az egyetlenhelyes reakció. Jézus Krisztus gyülekezetének bizonyosértelemben másfajta közösségnek kell lennie,mint egy világi, társadalmi közösségnek. Bizonyosértelemben el kell ütnie a környezetétől,fel kell tűnnie a „másságával”. Bizonyos körülményekközött, pl. üldözések idején, teljesen jogoslehet, hogy egy gyülekezet elrejtőzik saját túléléseérdekében. A mondottak ne keltsék azt a benyomást,hogy a „strucc” politika minden esetbenrossz politika. De a történetünkből arra lehet következtetni,hogy ez a magatartás ezen körülményekközött helytelen volt. Ez nem volt helyes időpontarra, hogy a próféták megszakítsák környezetükkela kapcsolatot. Ebben az időpontban Istennekszüksége lett volna a prófétákra. Nem azóvóhelyen, hanem a lövészárokban lett volna ahelyük. Ezek a próféták a barlangban túl koránmentek illegalitásba. Visszahúzódtak a barikádokmögé, mielőtt a csata elveszett volna! Ezzel amagatartásukkal magára hagyták Illést, akinek azegész csatát egyedül kellett megharcolnia.2. Nézzük meg most a második, a „kaméleon”csoportot. Őket Óbadjáhú képviseli. Azt olvassuka 3-4. versekben, hogy Óbadjáhú Aháb házánakgondviselője, de ugyanakkor mélyen hívő embervolt. Ezen nincs mit kifogásolni. Miért ne dolgozhatnaegy hívő állami hivatalnokként? Nátán Dávidudvarában, Dániel Nebukadneccar udvarábanszolgált. De ha ezt az elhivatást a hívő ember elfogadja,ahhoz bátorság kell. Olyan bátorság, mintamilyenről Nátán tett bizonyságot, amikor Dávidelé lépett, és házasságtöréssel vádolta. Vagy olyanbátorság, amilyenről Dániel tett bizonyságot, amikorkész volt bemenni az oroszlánok vermébe, ésnem adta fel a napi imaközösségét Istennel. Havalaki ilyen állásban van, akkor nagy a kísértés, anyomás, hogy kompromisszumokat kössön.Szomorú, hogy Óbadjáhú erkölcsi gyávaságróltett tanúságot, amikor nagy lett a nyomás. Sokattett ugyan, amikor elrejtette a 100 prófétát Jezábelüldöztetése elől, de az Isten felé való titkos hűségétszembe kell állítanunk gyenge, nyilvános bizonyságtételével.Mit tesz az 5. versben? Bejárja azországot Aháb parancsára, hogy hol találhat mégegy tenyérnyi legelőt a lovaknak, nehogy Ahábszázadait meg kelljen tizedelni. Ebben az időbena lovakat, az öszvéreket és a szamarakat hadi célokratartották. Nem szolgáltak eledelre, csak legelőtvettek igénybe. Ha Óbadjáhú lelkiismeretétkínozta is, de nem olvassuk, hogy tiltakozott volna.Pedig a király a saját hadi büszkeségét akartakielégíteni annak az árán, hogy Izráel népét, akikneknem volt mit enniük, megfossza attól a maradéklegelőtől is, ami még létezett, és amihezaz izráeli alkotmány szerint nem lett volna joga.Óbadjáhú alkalmazkodott, engedelmeskedett akirály parancsának, talán azért is van olyan gúnyoshang Illés szavaiban a 8. versben: „menj el,mondd meg a te Uradnak”. Én tudom, hogy ki a teurad! Habár Óbadjáhú hívő ember volt, de nyilvános,látható életében az ő hitének nem volt nyoma.Az ő ura Aháb volt, a király. Óbadjáhú nemcsakAháb gondnoka volt, hanem abba a veszélyeshelyzetbe jutott, hogy titkos munkatársa éskiszolgálója lett. Óbadjáhú a kaméleon stratégiájátválasztotta, hogy túlélje Jezábel uralmát. Megváltoztattaa külsejét, nehogy felismerjék. Talánazzal vigasztalta magát, hogy jó befolyást tud gyakorolniaz udvarban. Talán más körülmények közöttez sikerült volna, de Jezábel uralma túl pogányés túl agresszív volt ahhoz, hogy egy Óbadjáhúfékezni tudta volna. Ő titkos hívő volt, akinekhiányzott a bátorsága ahhoz, hogy nyilvánosan kiálljon.Ha ezt teszi, akkor a fejével játszik. Hallania hangjából a tiltakozást, hogy még mint üzenetközvetítő,mint futár sem akart Illés szolgálatáraállni, aki a körözött bűnösök listáján az első helyenállt. „Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarodadni szolgádat, hogy megöljön? Az élő Úrra, Istenedremondom, hogy nincs nép, sem ország, ahováel ne küldött volna az uram, hogy felkutassontéged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is esketteazt az országot és népet, hogy nem találtakmeg téged. És most te mondod: Menj el, és monddmeg uradnak, hogy itt van Illés!? Megtörténhet,hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az ÚRSzelleme, nem is tudom hová. Ha én megyek, éshírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged,akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az Uratifjúkorától fogva” (9-12. v.). Óbadjáhút nem abbóla fából faragták, hogy hősként viselkedjék.(Folytatjuk.)22Vetés és Aratás