Mondolat, Dicshalom, 1813

;BBTBZB'Fés. 21sem hallották; én mutattam mint újságot. Mint némelymagát becsülni mer dietai követ nézi nyugalomban ós.megvetéssel azokat a nyavalyás firkálásokat,, melyekkelholmi vásott gyerkcze az személyét támadja meg, úgynéztem én azt az oktalan és tudatlan emberkét abban aMondolatban, sha marhasága emberiségemet érdeklenikezdette, azt mondtam magamnak, hogy ez azt bántja, a kia Dayka és Báróczy életekben álló excursiókat írta s nyugalmamazonnal visszatért. Sárospataknak három tudósaazt a gyalázatos és esztelen mvet tripudiummal vette.Ezek nevettek. Én ezen nevetésen sem tudok nevetni, s aSomogyi Gedeon Mondolatja meg nem pirít, nyugalmamatmeg nem zavarja. Jól esett, hogy azt írta a gyalázatosember; akaratja ellen használt az én felemnek*. (SárospatakiFüzetek, 1859. évf. 995. L)Sárközy Istvánhoz mégerösebb hangon ír: « Bizonyosan a Mond ólat és annaknyavalyás koholója s komplexe fell haliád azokat. Barátom,azt mondom rá a mit Huss János a máglyán : sanctasimplicitas ! csakhogy a Himfy tette és Somogyié nemsimplicitas, hanem gonoszság és nem szent, hanem alacsony.Gazság az tettük, de azt k szégyeljék».«En a Tövisekben és Virágokban és némely recensiókbanbántok mást. És úgy szenvedjem, hogy engem is bántmás ; mert én privilegiátus embernek magamat sem nemtartom, sem tartani nem akarom. De azt veszem s vehetembalulvalakinek, ha engemet sicarius módra bánt, amit én nem cselekedtem ; mert érzem, hogy az nemcsakgazság, hanem rút és bátortalanságot mutató gazság isazt veszem s vehetem balul, ha engem egy fattyú szamárraültet ! . . . ha engem Vaandzával és Folnesicscselés az emberséges ember s hasznos ember Pethével, — dea ki a filológiához semmit, de épen semmit sem tud, mégismagát belé avatja — egy rendre állít, azt veszem Somo-