Mondolat, Dicshalom, 1813

!;VEZÉRSZÓ. 4-5Soká tndtem, melly Plánt tartsak ? mig abba fixáltammagamat : hogy az Originált szúratról szúratra azon leplezetbenadjam ki, mellyben kaptam, — a' hol jónak láttszottJegyzékeket tévén. Az Ajánlat-Levél és Vezérszó pedig —az ide feltéten kivül, és tsak Moecenászim' délvilágos akarmánnyábólik-||tattt Híreszteléssel együtt — a' Mondolat- (15)hoz pótul ragasztott újj- Szótárnak, 's ezzel Szittya Nyelvünknekis bövülménnyéül szolgál. — A' Beszélleti-Nemzettségblmég most a' Hímiséget, Dologiságot elhagyván, tsupánNyó'sténíttéssel — azzal is gyérenn éltem.Az igaz Hsek' magva, kit a' végezés nem Skláv- Atyától,hanem gyökös Nemes Nemzetsorból hagya születni ; kinekAdomány — és Czímeres Levelek, 's meszszeterjed Nemestelekekmutatják kiváltságát; az az Ifjúság, melly újj tsemetéketsarj ázhat a' Hazának : maga, 's Utói' nevében tömjéntgyújtfaradomnakNem kéteskedem akadni ollyakra is, kikkel a' Munka zomántzfogsort láttat, vagy a' kik — tsak külszinre tekintvén —a' kényes selyp itöt gántsolják; st lehetnek, kik' a' tüzestfélreértvén, engem is bfínkementzére kárhoztatnak. Ellenekazomban abból áll egész védtem : hogy rendszerént szokatlanaz, a' IImi újj; és hogy — a' fentebb nem Prósa nem piatzi (16)beszéd, 's a' Poésis nem Prósa. e) Tisztaságomba leplezve,nem gondolok a' félszegség megitélésével : tsak a' Derék, a' kibölts' az érdem' betsére ráesmérni, kegyelje Könyvmunkámat;— úgy is, az ember' vels bokája soha a' tölgy' lombosbértzéig fel nem ér; sem oda, hova felnyúlik a' borága.Ez úttal gyengéimhez képest azzal is elege van vágyaimnak,hog>- mer eseménybl a' Mív általam láthat közvimályt's hogy azt nem egynémelly hiú pazarfényért, vagy könnyelmségbl:hanem azon srgetésbéli részvétbl, 's tömedékesIhleménybl tettem, mellyel Nyelvünk' kimivelésében, az illymásánt is felette gyéren adódó alkalommal. Hazámnakrészelkedés nélkül tartozom. A' mit nem is fog senki kétlemTsakhogy a' Geszner' Prsája szép Poézis!